Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 239 (4761. - 4780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4822-4841
4780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-29 00:29:01
Üzenet elküldve: 2025-01-29 00:29:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
*Vallási témákat illetően minden bizonnyal ő van a leginkább otthon a társaságukból, de még ő sem hallott a Sziritán szerencsétlen sorsát övező hírekről. Nem is csoda, hisz a lázadás után olyannyira elszigetelten élt, hogy amellett, hogy róla nem tudott senki semmit, hozzá sem jutottak el a külvilág eseményeinek hírei. Talán jobb is, mert ki tudja, hogy reagálna, ha valaki megingatná az istenébe vetett hitét és bizalmát. Lehet, hogy csak más magyarázatot keresne a történtekre, de az is lehet, hogy megint megtörne benne valami.
Morthimer úr közben ismételten előnyös pozícióba hozza magukat. Ugyan Mai nincs most velük, de ismerve a nőt, ahhoz biztosan lenne egy-két szava, hogy az általuk nevelt gyermekekből inasok vagy cselédek válhatnak., Aleniá-t azonban ez egy cseppet sem zavarja, talán még egyet is ért Orthus véleményével. Az a fontos, hogy a gyerekeket megtanítsák a saját lábukon állni. Szó szót követ, és elhangzik végre egy ár is.*
- Rendben van. Elfogadjuk az ajánlatot. *Ezúttal nem hagyatkozik a mellette ülő kereskedőre, ő az árvaház vezetője, s neki a gyermekek etetése, a közös ügy, a nemes cél és a sikerrel járó minden lehetséges pozitívum ennyi pénzt megér, úgyhogy nyugodt szívvel bólint rá. Szép is lenne minden, ha itt érne véget a történet, ám Folkovar úr folytatja. Elmondja, hogy ez az ajánlat egyszeri, ilyen-olyan indokok miatt a jövőben már nem tudják garantálni ugyanezt. Ekkor kérdően pillant a mellette ülő kereskedőre.*
- Ön meg tudná oldani ezt a helyzetet, Morthimer úr. Akár mindkét úton, de kíváncsi vagyok a véleményére. A városban Ön már vezet egy építkezést, mit gondol, hozzá tud járulni akár szakértelmével, akár anyagi szempontból ahhoz, hogy segíthessünk új malmot építtetni a faluban? Természetesen akkor, ha cserébe az árvaházunk továbbra is jutányos áron juthat élelemhez. *Szerinte ez egy újabb olyan ajánlat, ami tetszhet egy Orthus-féle kalmárnak. Egy üzlet, amivel mindkét fél jól jár. Folkovar úr következő szavai azonban még valamit az eszébe juttatnak.*
- Ó! Nos, tudja, feltalálónak ugyan nem tartom magam, sem tudósnak, de az elmúlt közel hatvan esztendőben rengeteg időt töltöttem tanulással. Tudományokéval is, tetszik tudni, számtan, mértan és hasonlók. Ha ilyesfajta tudásra van szükség, állok rendelkezésükre. *Nem tervezett még soha malmot, sem semmilyen más épületet, de a tudásában bízik, épp ezért meri felajánlani a segítségét. Így Orthus-szal közösen anyagi források, vezetői és intellektuális képességek is a rendelkezésükre állhatnának. Most már csak az a kérdés, hogy mit szól ehhez az asztaltársaság.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.29 00:29:38
*Vallási témákat illetően minden bizonnyal ő van a leginkább otthon a társaságukból, de még ő sem hallott a Sziritán szerencsétlen sorsát övező hírekről. Nem is csoda, hisz a lázadás után olyannyira elszigetelten élt, hogy amellett, hogy róla nem tudott senki semmit, hozzá sem jutottak el a külvilág eseményeinek hírei. Talán jobb is, mert ki tudja, hogy reagálna, ha valaki megingatná az istenébe vetett hitét és bizalmát. Lehet, hogy csak más magyarázatot keresne a történtekre, de az is lehet, hogy megint megtörne benne valami.
Morthimer úr közben ismételten előnyös pozícióba hozza magukat. Ugyan Mai nincs most velük, de ismerve a nőt, ahhoz biztosan lenne egy-két szava, hogy az általuk nevelt gyermekekből inasok vagy cselédek válhatnak., Aleniá-t azonban ez egy cseppet sem zavarja, talán még egyet is ért Orthus véleményével. Az a fontos, hogy a gyerekeket megtanítsák a saját lábukon állni. Szó szót követ, és elhangzik végre egy ár is.*
- Rendben van. Elfogadjuk az ajánlatot. *Ezúttal nem hagyatkozik a mellette ülő kereskedőre, ő az árvaház vezetője, s neki a gyermekek etetése, a közös ügy, a nemes cél és a sikerrel járó minden lehetséges pozitívum ennyi pénzt megér, úgyhogy nyugodt szívvel bólint rá. Szép is lenne minden, ha itt érne véget a történet, ám Folkovar úr folytatja. Elmondja, hogy ez az ajánlat egyszeri, ilyen-olyan indokok miatt a jövőben már nem tudják garantálni ugyanezt. Ekkor kérdően pillant a mellette ülő kereskedőre.*
- Ön meg tudná oldani ezt a helyzetet, Morthimer úr. Akár mindkét úton, de kíváncsi vagyok a véleményére. A városban Ön már vezet egy építkezést, mit gondol, hozzá tud járulni akár szakértelmével, akár anyagi szempontból ahhoz, hogy segíthessünk új malmot építtetni a faluban? Természetesen akkor, ha cserébe az árvaházunk továbbra is jutányos áron juthat élelemhez. *Szerinte ez egy újabb olyan ajánlat, ami tetszhet egy Orthus-féle kalmárnak. Egy üzlet, amivel mindkét fél jól jár. Folkovar úr következő szavai azonban még valamit az eszébe juttatnak.*
- Ó! Nos, tudja, feltalálónak ugyan nem tartom magam, sem tudósnak, de az elmúlt közel hatvan esztendőben rengeteg időt töltöttem tanulással. Tudományokéval is, tetszik tudni, számtan, mértan és hasonlók. Ha ilyesfajta tudásra van szükség, állok rendelkezésükre. *Nem tervezett még soha malmot, sem semmilyen más épületet, de a tudásában bízik, épp ezért meri felajánlani a segítségét. Így Orthus-szal közösen anyagi források, vezetői és intellektuális képességek is a rendelkezésükre állhatnának. Most már csak az a kérdés, hogy mit szól ehhez az asztaltársaság.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.29 00:29:38
4779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-28 20:07:28
Üzenet elküldve: 2025-01-28 20:07:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//Kiruccanás a falvakba//
*Amennyiben Orthus ismerné az elmúlt esztendők eseményeit Sziritánban, nem lenne meglepve a vallásokkal szembeni szkepticizmustól. Sa'Tereth élőholt háborúi, az Eeyr nevében fiatalokat rabló Fehér Vándor, a néhány esztendővel ezelőtt felbukkant Fekete Nővér, na meg a tharg fosztogatások mind nyomot hagytak Sziritánban. Talán vagyonuknak hála, talán a balszerencse az oka, de mindig itt csapott át legerősebben a történelem hullámverése. Ez persze nem jelenti azt, hogy elfordultak a vallásoktól, de jóval megosztottabbak a népek, mint régebben.
A szántóföldeki kalmár derekasan bólogat, miközben hallgatja vendégeit. Közben bőszen fogy a sajt is Folkovar jóvoltából, amit nem rest gyakorta körbe is kínálni. Csak akkor fut össze némileg szemöldöke, mikor Orthus alkudozásba kezd.*
-Na, hát igen, mégiscsak közös ügy ez, meg miegymás... Hmm... *Látszólag töpreng, de Orthus elég jó emberismerő hozzá, hogy pontosan tudja, a férfi fejében már rég megfogalmazódott ajánlata.*
-Nos, nem bánom. Erre az évre háromszázötven aranyért úgy hiszem, megoldható, de van itt egy aprócska bibi... *Elnézést kérő mosoly kíséretében kúszik tekintete Alenia irányába.*
-Tudják, Artheniort is a Szántóföldekről látják el élelemmel, s onnan még aztán tovább is megy egy része a többi városba. *Kezével int jelzésértékűen a távolba.*
-Egyszóval van mit őrölni. Az egyetlen valamirevaló malom azonban Kalácsfalván található. Mit adnak az istenek, az már egy jó ideje Thargföldre esik. *Meglocsolja torkát a borral, mielőtt folytatná.*
-Nem untatom őket az új szelekről odafenn a Vashegyen. Egy szó, mint száz, az utóbbi időben derekasan felvitték az őrlés árát... Aligha tudnánk a következő esztendőre is tartani ezt az árat. Sőt! Drasztikus emelkedésre számítok, amíg a kalácsfalvi vízimalomnak nincsen konkurenciája. Én két utat látok. Valaki meggyőzi Kalácsfalvát és a thargokat, hogy érdemes a régi áraknál maradni, vagy felhúzunk egy malmot mi magunk Szántásháton. Néhány, Kikötőbe tartó vándor említette, hogy a szelet is meglehet fogni az őrléshez. *Folkovar szemében csillan valami kalandvágyféle, de csakhamar felgöcög.*
-Régi beszédtéma már ez. Faanyag és kéz az építéshez az van bőven, ugyanakkor nekünk nincsenek tudósembereink és kitalálóink... Feltalálóink, tetszik tudni. *Aleniára pillant, majd vállat von.*
-De ha maguk városi emberek netalán így vagy úgy, de segítségül lennének, hogy továbbra is olcsón tudjunk őrölni, úgy megtarthatnánk ezt az árat akár örökre.
*Amennyiben Orthus ismerné az elmúlt esztendők eseményeit Sziritánban, nem lenne meglepve a vallásokkal szembeni szkepticizmustól. Sa'Tereth élőholt háborúi, az Eeyr nevében fiatalokat rabló Fehér Vándor, a néhány esztendővel ezelőtt felbukkant Fekete Nővér, na meg a tharg fosztogatások mind nyomot hagytak Sziritánban. Talán vagyonuknak hála, talán a balszerencse az oka, de mindig itt csapott át legerősebben a történelem hullámverése. Ez persze nem jelenti azt, hogy elfordultak a vallásoktól, de jóval megosztottabbak a népek, mint régebben.
A szántóföldeki kalmár derekasan bólogat, miközben hallgatja vendégeit. Közben bőszen fogy a sajt is Folkovar jóvoltából, amit nem rest gyakorta körbe is kínálni. Csak akkor fut össze némileg szemöldöke, mikor Orthus alkudozásba kezd.*
-Na, hát igen, mégiscsak közös ügy ez, meg miegymás... Hmm... *Látszólag töpreng, de Orthus elég jó emberismerő hozzá, hogy pontosan tudja, a férfi fejében már rég megfogalmazódott ajánlata.*
-Nos, nem bánom. Erre az évre háromszázötven aranyért úgy hiszem, megoldható, de van itt egy aprócska bibi... *Elnézést kérő mosoly kíséretében kúszik tekintete Alenia irányába.*
-Tudják, Artheniort is a Szántóföldekről látják el élelemmel, s onnan még aztán tovább is megy egy része a többi városba. *Kezével int jelzésértékűen a távolba.*
-Egyszóval van mit őrölni. Az egyetlen valamirevaló malom azonban Kalácsfalván található. Mit adnak az istenek, az már egy jó ideje Thargföldre esik. *Meglocsolja torkát a borral, mielőtt folytatná.*
-Nem untatom őket az új szelekről odafenn a Vashegyen. Egy szó, mint száz, az utóbbi időben derekasan felvitték az őrlés árát... Aligha tudnánk a következő esztendőre is tartani ezt az árat. Sőt! Drasztikus emelkedésre számítok, amíg a kalácsfalvi vízimalomnak nincsen konkurenciája. Én két utat látok. Valaki meggyőzi Kalácsfalvát és a thargokat, hogy érdemes a régi áraknál maradni, vagy felhúzunk egy malmot mi magunk Szántásháton. Néhány, Kikötőbe tartó vándor említette, hogy a szelet is meglehet fogni az őrléshez. *Folkovar szemében csillan valami kalandvágyféle, de csakhamar felgöcög.*
-Régi beszédtéma már ez. Faanyag és kéz az építéshez az van bőven, ugyanakkor nekünk nincsenek tudósembereink és kitalálóink... Feltalálóink, tetszik tudni. *Aleniára pillant, majd vállat von.*
-De ha maguk városi emberek netalán így vagy úgy, de segítségül lennének, hogy továbbra is olcsón tudjunk őrölni, úgy megtarthatnánk ezt az árat akár örökre.
4778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:34:19
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:34:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Még Orthus is meglepődik annak hallatán, amit Deringen Folkovar a vallásról mond. Orthus valahol a sztereotípiák embere, és a falusi népeket vallásosabb, babonásabb fajtának tartotta a világiasabb városiaknál. Érdekes lenne tudni ennek az okát. És így már a lepusztult templom is beszédesebb jel.
Az is rögtön szöget üt a fejébe, hogy vajon Deringen véleményén osztozik-e a többi falusi, és a többi falu, vagy csak egyvalakit hallanak. Bár az kétségtelen, hogy az előljárót találták meg, de nem ártana kicsit pontosabb ismereteket kapni.
Alenia kicsit talán meg is szeppen a válasz hallatán, de ügyesen titkolja a megbotránkoztatását és engedi át neki a szót. Orthus rögtön látja, hogy Deringen sokkal inkább magafajta üzletember. Aki rögtön saját otthonába invitálja őket. Ez kedves gesztus a részéről. És okos is, mert innentől kezdve ő és csakis ő lesz az, akivel tárgyalnak. De az ilyesmi Morthimernek éppenséggel nincs ellenére.
Ő is hálásan fogadja a meghívást, és amikor belépnek Deringen otthonába, rögtön feltűnik neki az ott tapasztalható jómód. Persze, csak falusi léptékű. De Deringen láthatóan jobban él az átlagnál. Ezt a szemrevaló szolgálólány is igazolja.
Hálásan fogadja a harapnivalót, és hagyja, hogy ismét Alenia vigye a szót. Ő csak akkor beszél ismét, amikor már az áruról és az árról esik szó.*
- Úgy hiszem, ez nagyon méltányos lenne. Esetleg némi gyümölcs, majd amikor szezonja lesz. Többségében kicsiny gyermekekről beszélünk, akik vélhetően addig maradnak majd az árvaház falai között, amíg valaki be nem fogadja őket, vagy el nem tudnak szegődni cselédnek, inasnak valahova. Nos, a rendes piaci árnak az ismeretében vagyok. A városban elég jó kapcsolataim vannak ahhoz, hogy elérjem a legjobb kalmároknak járó kedvezményeket. Ezt nem szerénységből mondom, hanem hogy lássa, mi az, amit segítség nélkül is el tudunk érni. Ha e szokásos kedvezményes árnál tudnának lejjebb menni, úgy nagyjából hatvan percenttel, az nagyon bőkezű segítség lenne a falvak részéről.
*mondja. Valamelyest tisztában van az árakkal, hogy tudja, ez majdnem olyan, mintha ingyen adnák a termékeket, éppen csak annyit megtartva, amiből a ráfordított munka és kiadás úgy-ahogy megtérül. És ő maga is meglepődne, ha ezt minden további nélkül megkapnák. De hát alkudozni túlozva kell.*
*Még Orthus is meglepődik annak hallatán, amit Deringen Folkovar a vallásról mond. Orthus valahol a sztereotípiák embere, és a falusi népeket vallásosabb, babonásabb fajtának tartotta a világiasabb városiaknál. Érdekes lenne tudni ennek az okát. És így már a lepusztult templom is beszédesebb jel.
Az is rögtön szöget üt a fejébe, hogy vajon Deringen véleményén osztozik-e a többi falusi, és a többi falu, vagy csak egyvalakit hallanak. Bár az kétségtelen, hogy az előljárót találták meg, de nem ártana kicsit pontosabb ismereteket kapni.
Alenia kicsit talán meg is szeppen a válasz hallatán, de ügyesen titkolja a megbotránkoztatását és engedi át neki a szót. Orthus rögtön látja, hogy Deringen sokkal inkább magafajta üzletember. Aki rögtön saját otthonába invitálja őket. Ez kedves gesztus a részéről. És okos is, mert innentől kezdve ő és csakis ő lesz az, akivel tárgyalnak. De az ilyesmi Morthimernek éppenséggel nincs ellenére.
Ő is hálásan fogadja a meghívást, és amikor belépnek Deringen otthonába, rögtön feltűnik neki az ott tapasztalható jómód. Persze, csak falusi léptékű. De Deringen láthatóan jobban él az átlagnál. Ezt a szemrevaló szolgálólány is igazolja.
Hálásan fogadja a harapnivalót, és hagyja, hogy ismét Alenia vigye a szót. Ő csak akkor beszél ismét, amikor már az áruról és az árról esik szó.*
- Úgy hiszem, ez nagyon méltányos lenne. Esetleg némi gyümölcs, majd amikor szezonja lesz. Többségében kicsiny gyermekekről beszélünk, akik vélhetően addig maradnak majd az árvaház falai között, amíg valaki be nem fogadja őket, vagy el nem tudnak szegődni cselédnek, inasnak valahova. Nos, a rendes piaci árnak az ismeretében vagyok. A városban elég jó kapcsolataim vannak ahhoz, hogy elérjem a legjobb kalmároknak járó kedvezményeket. Ezt nem szerénységből mondom, hanem hogy lássa, mi az, amit segítség nélkül is el tudunk érni. Ha e szokásos kedvezményes árnál tudnának lejjebb menni, úgy nagyjából hatvan percenttel, az nagyon bőkezű segítség lenne a falvak részéről.
*mondja. Valamelyest tisztában van az árakkal, hogy tudja, ez majdnem olyan, mintha ingyen adnák a termékeket, éppen csak annyit megtartva, amiből a ráfordított munka és kiadás úgy-ahogy megtérül. És ő maga is meglepődne, ha ezt minden további nélkül megkapnák. De hát alkudozni túlozva kell.*
4777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 10:46:47
Üzenet elküldve: 2025-01-27 10:46:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* A falusiak csak nem tudják megállni, hogy ne elüvöltsenek el mellette, miközben ő maga elindul a ház irányába. Bár mondta, hogy elintézi, mégsem tudnak megülni a helyükön! Miért is tennék? Elég áldozatot kívánt a rém, nem szeretnének többet, amit valahol megért.
A ház ajtaját szélesre tárja, majd betér rajta. Az elmúlt napok rejtélyei és cselekményei eléggé megviselték a falusiak és még saját maguk idegeit is. A többiek nevében nem nyilatkozhat, de az ork már nem fog meglepődni ilyen apróságokon, hogy a falusiak egymás ellen fordulnak. Mert hát ez is fogadja, mikor betér az építménybe. A remete harcra készen, a kopasz késsel a kezében, és az elöljáró vérző karján gyorsan átfut a tekintete, hogy gyorsan felmérje a szituációt, de csak egy hangos sóhaj hagyja el a száját. Finoman ráteszi Faerum vállára a kezét, s ha amaz felé fordul, láthatja az ork fejcsóválását. Ez kombinálva a kinti csürhe robajával, talán maga is rájöhet, hogy itt és most nem ők vannak előnyben. Cagon kezébe veszi a kezdeményezést és elindul az ajtó irányába. Sajnos igaza van. Ha most nem hozzák ki az öregasszonyt, akkor ők jönnek be. Azt inkább elkerülné, ha egy mód van rá.
Ha az kulcsra van zárva, akkor szépen elkéri a kulcsot, mert a tömeg nem fogja szépen kérni. Ha nincs rajta zár, és csak szimplán kívülről nyitható, akkor simán kinyitja. Felméri a szobát, majd miután megbizonyosodik, hogy nem fog az öregasszony ráugrani, úgy belép. Ha van rajta bármilyen bilincs, vagy egyéb mozgásában korlátozó dolog, úgy azoktól megszabadítja. *
- Valakik szeretnének beszélni veled!
* Csak ennyit mond, miközben próbálja mosolygó száját visszafogni. Még szerencse, hogy háttal áll a többieknek különben még meg megkérdőjeleznék ennek okát. *
* A falusiak csak nem tudják megállni, hogy ne elüvöltsenek el mellette, miközben ő maga elindul a ház irányába. Bár mondta, hogy elintézi, mégsem tudnak megülni a helyükön! Miért is tennék? Elég áldozatot kívánt a rém, nem szeretnének többet, amit valahol megért.
A ház ajtaját szélesre tárja, majd betér rajta. Az elmúlt napok rejtélyei és cselekményei eléggé megviselték a falusiak és még saját maguk idegeit is. A többiek nevében nem nyilatkozhat, de az ork már nem fog meglepődni ilyen apróságokon, hogy a falusiak egymás ellen fordulnak. Mert hát ez is fogadja, mikor betér az építménybe. A remete harcra készen, a kopasz késsel a kezében, és az elöljáró vérző karján gyorsan átfut a tekintete, hogy gyorsan felmérje a szituációt, de csak egy hangos sóhaj hagyja el a száját. Finoman ráteszi Faerum vállára a kezét, s ha amaz felé fordul, láthatja az ork fejcsóválását. Ez kombinálva a kinti csürhe robajával, talán maga is rájöhet, hogy itt és most nem ők vannak előnyben. Cagon kezébe veszi a kezdeményezést és elindul az ajtó irányába. Sajnos igaza van. Ha most nem hozzák ki az öregasszonyt, akkor ők jönnek be. Azt inkább elkerülné, ha egy mód van rá.
Ha az kulcsra van zárva, akkor szépen elkéri a kulcsot, mert a tömeg nem fogja szépen kérni. Ha nincs rajta zár, és csak szimplán kívülről nyitható, akkor simán kinyitja. Felméri a szobát, majd miután megbizonyosodik, hogy nem fog az öregasszony ráugrani, úgy belép. Ha van rajta bármilyen bilincs, vagy egyéb mozgásában korlátozó dolog, úgy azoktól megszabadítja. *
- Valakik szeretnének beszélni veled!
* Csak ennyit mond, miközben próbálja mosolygó száját visszafogni. Még szerencse, hogy háttal áll a többieknek különben még meg megkérdőjeleznék ennek okát. *
4776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 16:06:09
Üzenet elküldve: 2025-01-26 16:06:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
- Ó… *Határozottan meglepi Folkovar úr válasza. Az áldásnak általában örülni szoktak az emberek, talán még nem is találkozott soha, senkivel, aki rosszként tekintene Eeyr áldására. Jobb is, hogy Morthimer úr átvette tőle a szót, mert talán nem is tudna még egy értelmes mondatot kinyögni a váratlan helyzet miatt. A kereskedő szavait hallgatva azonban csak ámul és bámul. Orthus néhány mondatban nem csak az árvaház gazdasági hasznát magyarázza el, nem csak magukat hozza már az üzlet elején kedvező pozícióba, hanem szavai nyomán azzal, hogy már rögtön mondandójába szőtte Sziritán igényeit is viszonzásképp a saját kérésükre, egy hatalmas lépést tett egy kedvező alku felé. Legalábbis ő így látja. Nem hiába ő Arthenior egyik, ha nem a legjobb kereskedője. Örül, hogy végül őt kérte fel, hogy vele tartson erre az útra.*
- Hálásan köszönjük, Uram! *Sikerül összeszednie magát, és újra megszólalnia, mikor az elöljáró felajánlja nekik, hogy az otthonukban folytassák a megbeszélést. Amit séta közben hall, megint csak megerősíti őt arról, hogy jó helyen járnak. Mikor azt próbálta eldönteni, melyik falut célozzák meg, pont azért választotta Sziritán-t, mert kereskedelmi szempontból itt lehet a Szántóföldek központja.*
- Nagyszerűen hangzik, Folkovar úr! *Reagálja is le a hallottakat. Az udvarba belépve kíváncsian néz körbe, nemesként a falusi környezet számára újdonság, de egészen elvarázsolja őt a maga bájával. Az Ennja névre hallgató hölgy valószínűleg szolgáló lehet, már csak a hozzá intézett szavak hangszínéből ítélve, így neki csak egy biccentéssel köszön, aztán elfoglalja a neki felkínált helyet. Épp csak leült, máris a dolgok közepébe csapnak, a kérdések pedig érkeznek.*
- Nos, Folkovar úr, csak, hogy tisztán lássuk mindannyian a teljes képet, körülbelül harminc-negyven éhes szájat tervezünk etetni, nekik elegendő élelemre volna szükségünk. *Szándékosan mond többet, mint amennyit bejelentett Arthenior Városi Tanácsa felé, nem akarja, hogy véletlenül is ne legyen elég ennivaló a gyerekeknek.*
- Az árban természetesen ehhez mérten szeretnénk megegyezni Önökkel. *Itt megint Orthus-ra bízza a konkrét ajánlatot, hisz ő jobban tudja, mennyit ér ma az étel a piacon, és mennyi kedvezményt vár el, ha a szekere az idefelé vezető úton Sziritánnak szükséges árut szállítana.*
- Ó, nagyon szépen köszönöm! *Boldogan fogadja el a meleg pokrócot, be is bugyolálja magát. Már épp kezdett egy kicsit fázni, miután a mágikus Ezüstköpenyt levette, mikor beléptek a házba. Ezt követően megkóstolja a sajtot is.*
- Fenséges íze van *jegyzi meg.*
- Ó… *Határozottan meglepi Folkovar úr válasza. Az áldásnak általában örülni szoktak az emberek, talán még nem is találkozott soha, senkivel, aki rosszként tekintene Eeyr áldására. Jobb is, hogy Morthimer úr átvette tőle a szót, mert talán nem is tudna még egy értelmes mondatot kinyögni a váratlan helyzet miatt. A kereskedő szavait hallgatva azonban csak ámul és bámul. Orthus néhány mondatban nem csak az árvaház gazdasági hasznát magyarázza el, nem csak magukat hozza már az üzlet elején kedvező pozícióba, hanem szavai nyomán azzal, hogy már rögtön mondandójába szőtte Sziritán igényeit is viszonzásképp a saját kérésükre, egy hatalmas lépést tett egy kedvező alku felé. Legalábbis ő így látja. Nem hiába ő Arthenior egyik, ha nem a legjobb kereskedője. Örül, hogy végül őt kérte fel, hogy vele tartson erre az útra.*
- Hálásan köszönjük, Uram! *Sikerül összeszednie magát, és újra megszólalnia, mikor az elöljáró felajánlja nekik, hogy az otthonukban folytassák a megbeszélést. Amit séta közben hall, megint csak megerősíti őt arról, hogy jó helyen járnak. Mikor azt próbálta eldönteni, melyik falut célozzák meg, pont azért választotta Sziritán-t, mert kereskedelmi szempontból itt lehet a Szántóföldek központja.*
- Nagyszerűen hangzik, Folkovar úr! *Reagálja is le a hallottakat. Az udvarba belépve kíváncsian néz körbe, nemesként a falusi környezet számára újdonság, de egészen elvarázsolja őt a maga bájával. Az Ennja névre hallgató hölgy valószínűleg szolgáló lehet, már csak a hozzá intézett szavak hangszínéből ítélve, így neki csak egy biccentéssel köszön, aztán elfoglalja a neki felkínált helyet. Épp csak leült, máris a dolgok közepébe csapnak, a kérdések pedig érkeznek.*
- Nos, Folkovar úr, csak, hogy tisztán lássuk mindannyian a teljes képet, körülbelül harminc-negyven éhes szájat tervezünk etetni, nekik elegendő élelemre volna szükségünk. *Szándékosan mond többet, mint amennyit bejelentett Arthenior Városi Tanácsa felé, nem akarja, hogy véletlenül is ne legyen elég ennivaló a gyerekeknek.*
- Az árban természetesen ehhez mérten szeretnénk megegyezni Önökkel. *Itt megint Orthus-ra bízza a konkrét ajánlatot, hisz ő jobban tudja, mennyit ér ma az étel a piacon, és mennyi kedvezményt vár el, ha a szekere az idefelé vezető úton Sziritánnak szükséges árut szállítana.*
- Ó, nagyon szépen köszönöm! *Boldogan fogadja el a meleg pokrócot, be is bugyolálja magát. Már épp kezdett egy kicsit fázni, miután a mágikus Ezüstköpenyt levette, mikor beléptek a házba. Ezt követően megkóstolja a sajtot is.*
- Fenséges íze van *jegyzi meg.*
4775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 15:01:46
Üzenet elküldve: 2025-01-26 15:01:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//Kiruccanás a falvakba//
*Deringen Folkovar figyelmesen végighallgatja mindkettejüket. Először Aleinát, aztán Orthust is. Ellenségesség nem rejtőzik benne; A Szántóföldek népének jó része jó viszonyt ápol Artheniorral, a közelmúlt eseményei pedig azokat is a város felé pártolták, kik eleddig kétséggel viseltettek.*
-Kedves kisasszony, merem állítani, hogy az istenek eddig csak a bajt hozták a fejünkre. Már ha nem haragszik meg egy magamfajta parasztember véleményére. Ugyanakkor ami az árvaházat illeti... *Elnyújtott pillantást vet Orthusra, majd lassan bólint.*
-Úgy hiszem, ki tudunk eszelni valamit, ami mindenkinek megéri. És a legjobb helyen járnak, ha üzletről van szó. *Szavait egy sokat ígérő mosollyal toldja meg.*
-De ne itt, az utcán üssünk nyélbe az ilyesmit! Jöjjenek! Alig egy köpésre lakom! Ott, ni! *Egy széles, takaros, fehérre meszelt falú keresztház felé int és erőteljes mozdulatokkal terelgeti a párost.*
-Bizonyára tudják, hogy Sziritán nem a gabonájáról, húsáról, vagy tejéről nevezetes. *Magyarázza, miközben megközelítik a házat. Szépen faragott kerítés veszi körbe, szemmel láthatóan az elmúlt hónapokban húzhatták fel.*
-De hogy úgy mondjam... Megfelelő szakértelemmel rendelkezünk, hogy összefogjuk, amit a Szántóföldek csak adhat. Szántáshát gabonáját, Szántóvég zöldségeit, Szántószél tejét, Vadászlak húsát... *Amennyiben engednek neki, úgy beterelgeti őket az udvarba. Két tyúk kapirgál néhány lépésnyire az egyébként szépen rendben tartott belső udvarban. Néhány cölöpre szőlőt kezdtek futtatni, több-kevesebb sikerrel szemlátomást.
Egy csinos, fonott, barna hajú leány lép elő, s mutat be egy kurta, de udvarias pukedlit. Egyszerű, paraszti ruházatot visel, abból sem a legkiválóbbat. Kíváncsi, barna tekintete mindhármukon végigfut, de végül csak a ház urán állapodik meg. Mögötte, a verandán egy vízzel teli bödön pihen, mellette megannyi burgonyahéj.*
-Ennja! Hozz bort és sajtot a pincéből a vendégeknek! Szedd a lábad! *Szól oda neki Folkovar, a leánynak pedig csak szeme rebben engedelmesen, mielőtt sietősen távozna.
Folkovar hellyel kínálja vendégeit a kinti asztal mellett, majd onnan folytatja, ahol abbahagyta.*
-Kenyeret, tejárut és havi egyszer húst is tudunk biztosítani kedvező áron... *Maga is helyet foglal, majd elmerengve pillant a párosra.*
-Mire gondoltak? Mennyi aranyat kínálna cserébe az árvaház?
*Látszik, hogy a férfi még nem teregette ki az összes lapját, de megakarja előbb hallgatni az ajánlatot. Közben visszatér az Ennja névre hallgató szolgálólány is; vörösbort tölt, falatokra vágott sajtot pakol ki, Aleina pedig még egy meleg pokrócot is kap.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.26 15:06:39
*Deringen Folkovar figyelmesen végighallgatja mindkettejüket. Először Aleinát, aztán Orthust is. Ellenségesség nem rejtőzik benne; A Szántóföldek népének jó része jó viszonyt ápol Artheniorral, a közelmúlt eseményei pedig azokat is a város felé pártolták, kik eleddig kétséggel viseltettek.*
-Kedves kisasszony, merem állítani, hogy az istenek eddig csak a bajt hozták a fejünkre. Már ha nem haragszik meg egy magamfajta parasztember véleményére. Ugyanakkor ami az árvaházat illeti... *Elnyújtott pillantást vet Orthusra, majd lassan bólint.*
-Úgy hiszem, ki tudunk eszelni valamit, ami mindenkinek megéri. És a legjobb helyen járnak, ha üzletről van szó. *Szavait egy sokat ígérő mosollyal toldja meg.*
-De ne itt, az utcán üssünk nyélbe az ilyesmit! Jöjjenek! Alig egy köpésre lakom! Ott, ni! *Egy széles, takaros, fehérre meszelt falú keresztház felé int és erőteljes mozdulatokkal terelgeti a párost.*
-Bizonyára tudják, hogy Sziritán nem a gabonájáról, húsáról, vagy tejéről nevezetes. *Magyarázza, miközben megközelítik a házat. Szépen faragott kerítés veszi körbe, szemmel láthatóan az elmúlt hónapokban húzhatták fel.*
-De hogy úgy mondjam... Megfelelő szakértelemmel rendelkezünk, hogy összefogjuk, amit a Szántóföldek csak adhat. Szántáshát gabonáját, Szántóvég zöldségeit, Szántószél tejét, Vadászlak húsát... *Amennyiben engednek neki, úgy beterelgeti őket az udvarba. Két tyúk kapirgál néhány lépésnyire az egyébként szépen rendben tartott belső udvarban. Néhány cölöpre szőlőt kezdtek futtatni, több-kevesebb sikerrel szemlátomást.
Egy csinos, fonott, barna hajú leány lép elő, s mutat be egy kurta, de udvarias pukedlit. Egyszerű, paraszti ruházatot visel, abból sem a legkiválóbbat. Kíváncsi, barna tekintete mindhármukon végigfut, de végül csak a ház urán állapodik meg. Mögötte, a verandán egy vízzel teli bödön pihen, mellette megannyi burgonyahéj.*
-Ennja! Hozz bort és sajtot a pincéből a vendégeknek! Szedd a lábad! *Szól oda neki Folkovar, a leánynak pedig csak szeme rebben engedelmesen, mielőtt sietősen távozna.
Folkovar hellyel kínálja vendégeit a kinti asztal mellett, majd onnan folytatja, ahol abbahagyta.*
-Kenyeret, tejárut és havi egyszer húst is tudunk biztosítani kedvező áron... *Maga is helyet foglal, majd elmerengve pillant a párosra.*
-Mire gondoltak? Mennyi aranyat kínálna cserébe az árvaház?
*Látszik, hogy a férfi még nem teregette ki az összes lapját, de megakarja előbb hallgatni az ajánlatot. Közben visszatér az Ennja névre hallgató szolgálólány is; vörösbort tölt, falatokra vágott sajtot pakol ki, Aleina pedig még egy meleg pokrócot is kap.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.26 15:06:39
4774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 11:26:43
Üzenet elküldve: 2025-01-26 11:26:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Orthus valamelyest jobban hozzá van szokva az utazás viszontagságaihoz, azonban az elmúlt egy évben felhagyott a vándorlással, és most azért érzi, hogy őt is jobban megterheli az időjárás. De azért érez némi nosztalgiát is emiatt.
A városban látható a vidékies jómód, nem csak a takaros házakból, hanem a környezetből is: láthatóan a helyiek azért is tesznek, hogy otthonuk csinosabb, élhetőbb legyen, nem pusztán megalszanak itt a munkanapok végén. Orthus ezt jó jelnek tekinti. Még a zsoldosok jelenlétét is, habár ez ugyanakkor rosszra is utal: ha szükségét látják a védelemnek, akkor fenyegetés is van.
Hagyja, hogy Alenia vigye a szót. A városi nemeskisasszony egész jelenléte ritka és fenséges a falusi népeknek. Míg ő maga - és ezt egy olyan ember, mint az őket köszöntő Deringen Folkovar rögtön láthatja - egy kalmár, igaz, abból a módosabb fajta. Alenia után ő veszi át a szót.*
- Úgy van, ahogy az úrhölgy mondta. Örvendek, hogy megismerhetem.
*nyújt kezet a férfinak, majd így folytatja.*
- Talán azt is jó hírként tudja fogadni, hogy Arthenior városa végre kiheverte a sokkot, amit a lázadás jelentett. A mi kezdeményezésünk is ennek a jele. Az árvaházzal sok sorsot idejekorán a jó irányba terelhetünk, a városi lelencekből értékes felnőttek válhatnak: mesterek, katonák, polgárok. Olyanok, akik segíteni tudnak a falvaknak, és akiknek erszényében saját kereset csilingel, amit a piacon jó portékára válthatnak.
*fűzi tovább a szót, mert fontos, hogy a falusi előljáró is lássa: azoknak a majdani városi polgároknak kelleni fog Sziritán gabonája, portékája. És innen nézve, ez egy befektetés a jövőbe.*
- Természetesen nem ingyen adományért jövünk. A gabona, a tejárú, a bőr, ezek mind értékes dolgok. Ugyanakkor bízom benne, hogy az ügy hasznossága és nemes szándéka révén számíthatunk némi engedményre.
*mondja, majd még hozzáteszi.*
- Továbbá, örömmel meghallgatnánk Sziritán igényeit, főleg ami a városi portékákat, illeti. Hogy a szekerek, amelyek az árvaháznak szállítják az ellátmányt, visszafelé a falu népének vigyenek portékát. Esetleg jutányosabb áron a piacinál.
*Orthus láthatóan magára osztotta az üzlet hasznosságának hangsúlyozását és az érdekek feltérképezését, és Aleniára hagyja az ügy erkölcsi aspektusait.*
*Orthus valamelyest jobban hozzá van szokva az utazás viszontagságaihoz, azonban az elmúlt egy évben felhagyott a vándorlással, és most azért érzi, hogy őt is jobban megterheli az időjárás. De azért érez némi nosztalgiát is emiatt.
A városban látható a vidékies jómód, nem csak a takaros házakból, hanem a környezetből is: láthatóan a helyiek azért is tesznek, hogy otthonuk csinosabb, élhetőbb legyen, nem pusztán megalszanak itt a munkanapok végén. Orthus ezt jó jelnek tekinti. Még a zsoldosok jelenlétét is, habár ez ugyanakkor rosszra is utal: ha szükségét látják a védelemnek, akkor fenyegetés is van.
Hagyja, hogy Alenia vigye a szót. A városi nemeskisasszony egész jelenléte ritka és fenséges a falusi népeknek. Míg ő maga - és ezt egy olyan ember, mint az őket köszöntő Deringen Folkovar rögtön láthatja - egy kalmár, igaz, abból a módosabb fajta. Alenia után ő veszi át a szót.*
- Úgy van, ahogy az úrhölgy mondta. Örvendek, hogy megismerhetem.
*nyújt kezet a férfinak, majd így folytatja.*
- Talán azt is jó hírként tudja fogadni, hogy Arthenior városa végre kiheverte a sokkot, amit a lázadás jelentett. A mi kezdeményezésünk is ennek a jele. Az árvaházzal sok sorsot idejekorán a jó irányba terelhetünk, a városi lelencekből értékes felnőttek válhatnak: mesterek, katonák, polgárok. Olyanok, akik segíteni tudnak a falvaknak, és akiknek erszényében saját kereset csilingel, amit a piacon jó portékára válthatnak.
*fűzi tovább a szót, mert fontos, hogy a falusi előljáró is lássa: azoknak a majdani városi polgároknak kelleni fog Sziritán gabonája, portékája. És innen nézve, ez egy befektetés a jövőbe.*
- Természetesen nem ingyen adományért jövünk. A gabona, a tejárú, a bőr, ezek mind értékes dolgok. Ugyanakkor bízom benne, hogy az ügy hasznossága és nemes szándéka révén számíthatunk némi engedményre.
*mondja, majd még hozzáteszi.*
- Továbbá, örömmel meghallgatnánk Sziritán igényeit, főleg ami a városi portékákat, illeti. Hogy a szekerek, amelyek az árvaháznak szállítják az ellátmányt, visszafelé a falu népének vigyenek portékát. Esetleg jutányosabb áron a piacinál.
*Orthus láthatóan magára osztotta az üzlet hasznosságának hangsúlyozását és az érdekek feltérképezését, és Aleniára hagyja az ügy erkölcsi aspektusait.*
4773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 10:14:37
Üzenet elküldve: 2025-01-26 10:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
*Orthus Morthimer bölcs, és megfontolt kereskedő. Nem csak az üzletek, hanem az élet egyéb területein is. Szavai egyértelműen elgondolkodtatják Aleniá-t arról, hogy talán a múltbeli szörnyűségek megtörténtében közrejátszhatott az is, hogy túl feltűnő jelenség volt az aranyozott hintóval vagy a méregdrága ruháival.
Sziritán városába megérkezvén a hideg szél egyre inkább borzongásra készteti az embert vagy épp elfet, de mindezért kárpótolja a mesés táj, a távolban magasztosan föléjük magasodó, jól ismert hegy látványa. Egyszerűen gyönyörű, Alenia figyelmét istenhívőként mégis a romtemplom ragadja meg először, de hamar meggyőzi magát, hogy nem szabad sokáig elkalandoznia a céljuktól.*
- Azt hiszem, hogy hamar bebizonyosodott az igaza, Morthimer Úr. *Mosolyodik el a férfi szavaira, mikor meglátja a feléjük igyekvő alakot.*
- Tiszteletem, Uram! *Köszönti az érkezőt. A zsoldosok jelenléte nem zavarja, sőt, ami azt illeti, így sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, de azért az elhangzottak valamelyest gyanakvásra adnak okot, de Alenia egyelőre nem szentel neki túl nagy jelentőséget.*
- Az én nevem Alenia Sayqueves, az urak mellettem Orthus Morthimer és Japher Campa. Örvendek a találkozásnak, Folkovar Úr! Arthenior városából érkeztünk, és egy nemes cél ügyében szeretnénk Sziritán község polgárainak segítségét kérni. Tudja, árva gyermekek megsegítése és taníttatása a célunk, melyhez úgy gondoljuk, a környező falvak is hozzá tudnának járulni. *Ő most azért van itt, hogy szép, hangzatos szavakkal keltse fel a jelenlévők érdeklődését. A konkrétumokat, és az üzlet részleteinek felvázolását arra bízza, aki nála sokkalta jobban ért hozzá, Morthimer Úrra, de mielőtt átadná a szót, még ő is megejt egy mondatot.*
- Ami az isteneket illeti Folkovar Úr, azt hiszem, hogy akkor jó helyen járunk, ugyanis Eeyr istennő áldását máris elhoztam Önöknek! *Az ima nem is fog elmaradni, ha sikerrel járnak az élelmezés kérdésében, de egyelőre többet nem mond, csak felpillant a mellette álló kereskedőre. Biztos benne, hogy ő is kíván néhány szót szólni.*
*Orthus Morthimer bölcs, és megfontolt kereskedő. Nem csak az üzletek, hanem az élet egyéb területein is. Szavai egyértelműen elgondolkodtatják Aleniá-t arról, hogy talán a múltbeli szörnyűségek megtörténtében közrejátszhatott az is, hogy túl feltűnő jelenség volt az aranyozott hintóval vagy a méregdrága ruháival.
Sziritán városába megérkezvén a hideg szél egyre inkább borzongásra készteti az embert vagy épp elfet, de mindezért kárpótolja a mesés táj, a távolban magasztosan föléjük magasodó, jól ismert hegy látványa. Egyszerűen gyönyörű, Alenia figyelmét istenhívőként mégis a romtemplom ragadja meg először, de hamar meggyőzi magát, hogy nem szabad sokáig elkalandoznia a céljuktól.*
- Azt hiszem, hogy hamar bebizonyosodott az igaza, Morthimer Úr. *Mosolyodik el a férfi szavaira, mikor meglátja a feléjük igyekvő alakot.*
- Tiszteletem, Uram! *Köszönti az érkezőt. A zsoldosok jelenléte nem zavarja, sőt, ami azt illeti, így sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, de azért az elhangzottak valamelyest gyanakvásra adnak okot, de Alenia egyelőre nem szentel neki túl nagy jelentőséget.*
- Az én nevem Alenia Sayqueves, az urak mellettem Orthus Morthimer és Japher Campa. Örvendek a találkozásnak, Folkovar Úr! Arthenior városából érkeztünk, és egy nemes cél ügyében szeretnénk Sziritán község polgárainak segítségét kérni. Tudja, árva gyermekek megsegítése és taníttatása a célunk, melyhez úgy gondoljuk, a környező falvak is hozzá tudnának járulni. *Ő most azért van itt, hogy szép, hangzatos szavakkal keltse fel a jelenlévők érdeklődését. A konkrétumokat, és az üzlet részleteinek felvázolását arra bízza, aki nála sokkalta jobban ért hozzá, Morthimer Úrra, de mielőtt átadná a szót, még ő is megejt egy mondatot.*
- Ami az isteneket illeti Folkovar Úr, azt hiszem, hogy akkor jó helyen járunk, ugyanis Eeyr istennő áldását máris elhoztam Önöknek! *Az ima nem is fog elmaradni, ha sikerrel járnak az élelmezés kérdésében, de egyelőre többet nem mond, csak felpillant a mellette álló kereskedőre. Biztos benne, hogy ő is kíván néhány szót szólni.*
4772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 00:32:11
Üzenet elküldve: 2025-01-26 00:32:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//Kiruccanás a falvakba//
*Hűvös napsütés fogadja a Sziritánba érkező triót. A falu szép és takaros, szemmel láthatóan a közelmúlt megrázkódtatásait nagyrészt kiheverték. Tiszta az idő, ennek köszönhetően a folyón túli távolban jól látszik Amon Ruadh hegye, s rajta az erőd. Úgy fest, akár egy örökké vigyázó szem a környék felett.
A kellemetlen hideg beférkőzik a délies ruházat alá, ha az utazó nincs felvértezve, de nem kibírhatatlan a klíma. Érdemes azonban a bakon az arcot eltakarni, mielőtt vörösre csípi a dér. Így tesz Japher is, kinek jóformán csak a szeme látszik ki a fejére bugyolált sál alól. Az efféle időjárás talán a wegtoreni klímához szokott népeknek a legkellemetlenebb.
Orthusnak, Aleinának, de még a kocsisuknak is feltűnhet, hogy Sziritán valóban különbözik azoktól a falvaktól, melyek mellett volt szerencséjük elhaladni. A különbség nem csupán a házak méretében értendő; ahogy beérnek a községbe, nem csupán kíváncsi tekintetek fogadják őket, de néhány zsoldosforma egyén is. Nem viselnek címert, de még csak egyenruhát sem; mintha csak jöttmentekből toborozták volna őket. Alaposan megmérik őket, de nem közelítik meg a szekeret még akkor sem, miután lekászálódtak róla. Csizmájuk alatt kemény a fagyott talaj, de legalább sárosak vagy porosak nem lesznek.*
-Úrfi! Hölgyem! *Egy testesebb férfi siet feléjük. Jobbfajta parasztruhát visel, szőrmesapkát és kétujjas bőrkesztyűt.*
-Mi hozta Önöket szerény községünkbe? Már ha megengedik a kérdést. Tudják, ha csak egyel többen lennének, ezek a derekas férfiemberek már megállították volna Önöket a falu határában! *Vet egy jelentőségteljes pillantást a zsoldosok felé.*
-De egyet se féljenek! *Alaposan megméri mindkettejüket.*
-Az északról jövő útról jövőkkel kevésbé szigorúak. Én Deringen Folkovar vagyok, faluvigyázó, de mindenekelőtt kupec. *Bemutat egy kackiás, alighanem saját kútfőből megkomponált meghajlást.*
-Remélem, csupa jó hírt hoztak nekünk! Mostanában szűkmarkúan mérik az istenek a jó dolgokat, ennyit talán mondhatok...
*Hűvös napsütés fogadja a Sziritánba érkező triót. A falu szép és takaros, szemmel láthatóan a közelmúlt megrázkódtatásait nagyrészt kiheverték. Tiszta az idő, ennek köszönhetően a folyón túli távolban jól látszik Amon Ruadh hegye, s rajta az erőd. Úgy fest, akár egy örökké vigyázó szem a környék felett.
A kellemetlen hideg beférkőzik a délies ruházat alá, ha az utazó nincs felvértezve, de nem kibírhatatlan a klíma. Érdemes azonban a bakon az arcot eltakarni, mielőtt vörösre csípi a dér. Így tesz Japher is, kinek jóformán csak a szeme látszik ki a fejére bugyolált sál alól. Az efféle időjárás talán a wegtoreni klímához szokott népeknek a legkellemetlenebb.
Orthusnak, Aleinának, de még a kocsisuknak is feltűnhet, hogy Sziritán valóban különbözik azoktól a falvaktól, melyek mellett volt szerencséjük elhaladni. A különbség nem csupán a házak méretében értendő; ahogy beérnek a községbe, nem csupán kíváncsi tekintetek fogadják őket, de néhány zsoldosforma egyén is. Nem viselnek címert, de még csak egyenruhát sem; mintha csak jöttmentekből toborozták volna őket. Alaposan megmérik őket, de nem közelítik meg a szekeret még akkor sem, miután lekászálódtak róla. Csizmájuk alatt kemény a fagyott talaj, de legalább sárosak vagy porosak nem lesznek.*
-Úrfi! Hölgyem! *Egy testesebb férfi siet feléjük. Jobbfajta parasztruhát visel, szőrmesapkát és kétujjas bőrkesztyűt.*
-Mi hozta Önöket szerény községünkbe? Már ha megengedik a kérdést. Tudják, ha csak egyel többen lennének, ezek a derekas férfiemberek már megállították volna Önöket a falu határában! *Vet egy jelentőségteljes pillantást a zsoldosok felé.*
-De egyet se féljenek! *Alaposan megméri mindkettejüket.*
-Az északról jövő útról jövőkkel kevésbé szigorúak. Én Deringen Folkovar vagyok, faluvigyázó, de mindenekelőtt kupec. *Bemutat egy kackiás, alighanem saját kútfőből megkomponált meghajlást.*
-Remélem, csupa jó hírt hoztak nekünk! Mostanában szűkmarkúan mérik az istenek a jó dolgokat, ennyit talán mondhatok...
4771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-25 23:30:51
Üzenet elküldve: 2025-01-25 23:30:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
*A legény és az Elöljáró is a feléjük kiáltó Faerum felé fordul egy pillanatra.*
-Öreg! Engedd ki a némbert a tisztaszobából! Az tudja, hogy mit kell tennünk! *A szóban forgó ajtó ott van Faerum mellett. Rajta múlik csak, hogy mit tesz. Eközben a fiatal legény továbbra is az Elöljáróval viaskodik.
-Nyugodj meg, vénember és nem lesz bajod... Az összes istenre, állj le! A kés a kezében ismét villan, de jóval idősebb ellenfele egyelőre tartja magát. Kérdés, meddig? Faerum is elszánja magát, látván, a fiatal férfi nem enged a szépszónak; céloz és elereszti az íj idegét. A nyílvessző átsüvít a helyiségen, csakhogy rövid úton a falban végezze. Azt eléri tettével, hogy a fiatal férfi ijedten eleressze az elöljárót.*
*Odakinn a helyzet paprikássá fokozódik.*
-Gyüjjék ki, Elöljáró uram! Beszédünk van magával meg a Mardrei asszonnyal! *A bajszos, tar kobakú férfi tűnik a szószólónak; testes, izmos alkat.
Közben Cagon és Alaver a ház felé indul és minden probléma nélkül be is toppannak. Először Faerumba ütközhetnek, ki háttal áll nekik, kezében továbbra is az íjjal. A szoba túloldalán pedig a vérző kezű elöljáró, mellette pedig a kést szorongató legény.
Utóbbi visszanéz mindhármukon.*
-Ha mostan nem engedjük mink ki az asszonyt, ezek bejönnek majd és kiengedik ők. *Mindnyájan sejthetik, hogy ez nem csak lózung, hallva a sokadalom hangját. Az elöljáró nem moccan, legalábbis egyelőre. Kíváncsi, vajon a trió mit tesz.*
*A legény és az Elöljáró is a feléjük kiáltó Faerum felé fordul egy pillanatra.*
-Öreg! Engedd ki a némbert a tisztaszobából! Az tudja, hogy mit kell tennünk! *A szóban forgó ajtó ott van Faerum mellett. Rajta múlik csak, hogy mit tesz. Eközben a fiatal legény továbbra is az Elöljáróval viaskodik.
-Nyugodj meg, vénember és nem lesz bajod... Az összes istenre, állj le! A kés a kezében ismét villan, de jóval idősebb ellenfele egyelőre tartja magát. Kérdés, meddig? Faerum is elszánja magát, látván, a fiatal férfi nem enged a szépszónak; céloz és elereszti az íj idegét. A nyílvessző átsüvít a helyiségen, csakhogy rövid úton a falban végezze. Azt eléri tettével, hogy a fiatal férfi ijedten eleressze az elöljárót.*
*Odakinn a helyzet paprikássá fokozódik.*
-Gyüjjék ki, Elöljáró uram! Beszédünk van magával meg a Mardrei asszonnyal! *A bajszos, tar kobakú férfi tűnik a szószólónak; testes, izmos alkat.
Közben Cagon és Alaver a ház felé indul és minden probléma nélkül be is toppannak. Először Faerumba ütközhetnek, ki háttal áll nekik, kezében továbbra is az íjjal. A szoba túloldalán pedig a vérző kezű elöljáró, mellette pedig a kést szorongató legény.
Utóbbi visszanéz mindhármukon.*
-Ha mostan nem engedjük mink ki az asszonyt, ezek bejönnek majd és kiengedik ők. *Mindnyájan sejthetik, hogy ez nem csak lózung, hallva a sokadalom hangját. Az elöljáró nem moccan, legalábbis egyelőre. Kíváncsi, vajon a trió mit tesz.*
4770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:49:40
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:49:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Halvány mosollyal fogadja Alenia megjegyzését.*
- Ne önmagát okolja ezért. Az utazás veszélyes. És persze a város is az, a maga módján, de amikor ismerünk valamit, és tudjuk, merre hány lépést lehet tenni, akkor el tudjuk kerülni a bajt anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk rá. De kinn az utakon, más városokban, vagy akár saját városunk egy másik kerületében már teljesen más a helyzet. A kereskedők általában a jellegtelenség álcájával, vagy a karavánba csoportosulással, esetleg a bérkardok elrettentő jelenlétével kerülik el a vészt, na meg azzal, hogy nem ütik az orrukat más dolgába.
*cseverészik tovább, ahogy elhaladnak a falvak mellett és megérkeznek Sziritánba. Addig nem is igazán keltenek feltűnést, amíg beérnek a faluba: teherhordó szekér, utazóköpenyt viselő kísérő lóháton, ez azért nem olyan feltűnő, habár Luxius egyenes tartása és a rajta lévő lószerszám minősége már vonzhatja a tekintetet. Hanem amikor Alenia leszáll a bakról - amiben Orthus is segíti, ha sikerül még előtte lekászálódnia a nyeregből és odalépni - határozottan nő az érdeklődés.
Mivel a földeken most nem sok munka akad, nem csak az asszonynép, hanem több férfi is akad a faluban, akik érdeklődve lépnek elő. Orthus is kinyitja köpenye szegélyeit, és a hátára tereli, így felfedi elegánsnak mondható, városi viseletét. De még Japher Campa is érdekesnek mondható a falusiak számára a wegtoreni vonásaival és napsütötte bőrével.
Orthus a templom ügyében csak bólogatva hallgatja Alenia okfejtését. Ez nem az ő területe. De amikor szóba kerül az üzlet, így felel.*
- Úgy gondolom, nem kell olyan nagyon sokat erőlködnünk. Ha betéved egy idegen szekér a faluba, előbb utóbb megjelennek a helyiek. Az Ön jelenléte pedig igazán érdekessé teszi számukra a jöttünket. Úgy hiszem, a falu előljárója előbb utóbb megjelenik, de ha nem, akkor majd érdeklődni kezdek iránta.
*feleli, miközben lova kantárját a szekérhez kötözi. Nem tart tőle, hogy itt bárki ártani akarna a lovának vagy le akarna lopni róla bármit. A falusiak másfajta népek.*
*Halvány mosollyal fogadja Alenia megjegyzését.*
- Ne önmagát okolja ezért. Az utazás veszélyes. És persze a város is az, a maga módján, de amikor ismerünk valamit, és tudjuk, merre hány lépést lehet tenni, akkor el tudjuk kerülni a bajt anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk rá. De kinn az utakon, más városokban, vagy akár saját városunk egy másik kerületében már teljesen más a helyzet. A kereskedők általában a jellegtelenség álcájával, vagy a karavánba csoportosulással, esetleg a bérkardok elrettentő jelenlétével kerülik el a vészt, na meg azzal, hogy nem ütik az orrukat más dolgába.
*cseverészik tovább, ahogy elhaladnak a falvak mellett és megérkeznek Sziritánba. Addig nem is igazán keltenek feltűnést, amíg beérnek a faluba: teherhordó szekér, utazóköpenyt viselő kísérő lóháton, ez azért nem olyan feltűnő, habár Luxius egyenes tartása és a rajta lévő lószerszám minősége már vonzhatja a tekintetet. Hanem amikor Alenia leszáll a bakról - amiben Orthus is segíti, ha sikerül még előtte lekászálódnia a nyeregből és odalépni - határozottan nő az érdeklődés.
Mivel a földeken most nem sok munka akad, nem csak az asszonynép, hanem több férfi is akad a faluban, akik érdeklődve lépnek elő. Orthus is kinyitja köpenye szegélyeit, és a hátára tereli, így felfedi elegánsnak mondható, városi viseletét. De még Japher Campa is érdekesnek mondható a falusiak számára a wegtoreni vonásaival és napsütötte bőrével.
Orthus a templom ügyében csak bólogatva hallgatja Alenia okfejtését. Ez nem az ő területe. De amikor szóba kerül az üzlet, így felel.*
- Úgy gondolom, nem kell olyan nagyon sokat erőlködnünk. Ha betéved egy idegen szekér a faluba, előbb utóbb megjelennek a helyiek. Az Ön jelenléte pedig igazán érdekessé teszi számukra a jöttünket. Úgy hiszem, a falu előljárója előbb utóbb megjelenik, de ha nem, akkor majd érdeklődni kezdek iránta.
*feleli, miközben lova kantárját a szekérhez kötözi. Nem tart tőle, hogy itt bárki ártani akarna a lovának vagy le akarna lopni róla bármit. A falusiak másfajta népek.*
4769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:15:09
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:15:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
*Az egyszer biztos, hogy ha ő lenne Arthenior város echós szekerek utazási kényelmének minősítéséért felelős főhivatalnoka, ez a jármű nem kapná meg az alkalmassági pecsétet. Úgy emlékszik, hogy mikor annakidején, a történetben is szereplő hintójával utazott, nem volt ilyen zötykölődős az út, de lehet, csak arról van szó, ahogy Morthimer úr is említi, hogy az idő mindent megszépít. Mindenesetre továbbra sem nyafog a kényelmetlenségek miatt, a cél most fontosabb annál, minthogy ő hogy érzi magát az úton.*
- Ne is mondja! Akárhányszor elhagytam az otthonom, bajba keveredtem. Ilyen az én szerencsém. *Kissé félszegen kuncog fel. Még jó, hogy a két férfi itt van mellette, és a szavaival sikerül megnyugtatnia őt arról, hogy nem lesz semmi baj.
Ahogy közelednek a falvak felé, a fák katonás rendben haladnak el mellettük, s közben most Orthus-on a sor, hogy meséljen, ő pedig érdeklődve hallgatja.*
- Értem. Azt hiszem, hogy az én hintómmal akkor pontosan ez volt a baj. Az kicsit sem volt jellegtelen. *Főleg nem a maga aranyozott szegélyeivel. Lehet, hogy ezeket az előnyöket figyelembe véve, a Japher vezette szekér mégiscsak megkapná az utazószekér minősítést.
A Sziritán felé vezető útjuk során először Szántásháton haladnak keresztül. A nagy területen elhelyezkedő szántóföldeket látva már tudja, hogy jó helyen járnak, de abban nem biztos, hogy közvetlenül a földművesekkel lehetne tárgyalni. Tovább haladva Homokhegy is eléjük tárul, ám ismeretei szerint ebben a faluban nem élelmet, hanem inkább bort termelnek, ami nem biztos, hogy a legjobb választás volna itatni a csemetéket.
Végül az út utolsó, rövid részletét megtéve megérkeznek Sziritánba. Ez a környezet már sokkal inkább a nemeskisasszonynak tetsző, szép házakkal tarkított utcákból áll. Japher a város romtemploma környékén parkolja le a szekeret, Alenia pedig hamarosan le is kászálódik a kényelmetlen ülésből. Kicsit közelebb lép a templomhoz, hogy szemügyre vegye azt.*
- Érdekes. Nem hiszem, hogy ez a templom Eeyr-hez tartozna, de még csak nem is Teysus-hoz. Neki mondjuk tudomásom szerint egyáltalán nincsenek is templomai. *Azt meg végképp kizárja, hogy Sa'Tereth hitét hirdetné, de őt egyértelmű okok miatt már nem is említi.*
- Innen Önre kell hagyatkoznom, Morthimer Úr! Mit gondol, hol kezdjük az érdeklődést? *Tél van, ilyenkor valószínűleg a kereskedelmi vágy is alábbhagy, de abban is biztos, hogy még ebben az évszakban is hamar meg fogják találni azt, akivel elkezdhetnek üzletelni.*
*Az egyszer biztos, hogy ha ő lenne Arthenior város echós szekerek utazási kényelmének minősítéséért felelős főhivatalnoka, ez a jármű nem kapná meg az alkalmassági pecsétet. Úgy emlékszik, hogy mikor annakidején, a történetben is szereplő hintójával utazott, nem volt ilyen zötykölődős az út, de lehet, csak arról van szó, ahogy Morthimer úr is említi, hogy az idő mindent megszépít. Mindenesetre továbbra sem nyafog a kényelmetlenségek miatt, a cél most fontosabb annál, minthogy ő hogy érzi magát az úton.*
- Ne is mondja! Akárhányszor elhagytam az otthonom, bajba keveredtem. Ilyen az én szerencsém. *Kissé félszegen kuncog fel. Még jó, hogy a két férfi itt van mellette, és a szavaival sikerül megnyugtatnia őt arról, hogy nem lesz semmi baj.
Ahogy közelednek a falvak felé, a fák katonás rendben haladnak el mellettük, s közben most Orthus-on a sor, hogy meséljen, ő pedig érdeklődve hallgatja.*
- Értem. Azt hiszem, hogy az én hintómmal akkor pontosan ez volt a baj. Az kicsit sem volt jellegtelen. *Főleg nem a maga aranyozott szegélyeivel. Lehet, hogy ezeket az előnyöket figyelembe véve, a Japher vezette szekér mégiscsak megkapná az utazószekér minősítést.
A Sziritán felé vezető útjuk során először Szántásháton haladnak keresztül. A nagy területen elhelyezkedő szántóföldeket látva már tudja, hogy jó helyen járnak, de abban nem biztos, hogy közvetlenül a földművesekkel lehetne tárgyalni. Tovább haladva Homokhegy is eléjük tárul, ám ismeretei szerint ebben a faluban nem élelmet, hanem inkább bort termelnek, ami nem biztos, hogy a legjobb választás volna itatni a csemetéket.
Végül az út utolsó, rövid részletét megtéve megérkeznek Sziritánba. Ez a környezet már sokkal inkább a nemeskisasszonynak tetsző, szép házakkal tarkított utcákból áll. Japher a város romtemploma környékén parkolja le a szekeret, Alenia pedig hamarosan le is kászálódik a kényelmetlen ülésből. Kicsit közelebb lép a templomhoz, hogy szemügyre vegye azt.*
- Érdekes. Nem hiszem, hogy ez a templom Eeyr-hez tartozna, de még csak nem is Teysus-hoz. Neki mondjuk tudomásom szerint egyáltalán nincsenek is templomai. *Azt meg végképp kizárja, hogy Sa'Tereth hitét hirdetné, de őt egyértelmű okok miatt már nem is említi.*
- Innen Önre kell hagyatkoznom, Morthimer Úr! Mit gondol, hol kezdjük az érdeklődést? *Tél van, ilyenkor valószínűleg a kereskedelmi vágy is alábbhagy, de abban is biztos, hogy még ebben az évszakban is hamar meg fogják találni azt, akivel elkezdhetnek üzletelni.*
4768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-23 13:19:30
Üzenet elküldve: 2025-01-23 13:19:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Nézi a meglóbált fáklyát, és arra gondol, hogy találna annak más helyet a férfi keze helyett. Érti ő, persze hogy érti hogy mi zajlik a férfiban, és jól tudja, hogy milyen érzés az, amikor a félelem rezes íze ül az ember nyelve hegyén. De azt a fáklyát csak feldugná a fickó valagába, ha még egyszer felé lóbálná.*
- Akkó' csinájjatok amit akartok. *-vonja meg a vállát, egykedvűséggel leplezve bosszúságát. Ha a falusiak csürheként kint akarnak vonulni szinte üres kézzel egy olyan lénnyel szemben amit megnevezni sem igen tudnak, hát csinálják. Legfeljebb nagyon-nagyon jó áron lehet majd portát venni itt a közeljövőben.
Inkább Cagon magasan a többiek feje fölött ringó vállára függeszti kancsal-fél tekintetét, és megindul a tömeggel maga is. Arra figyel csak, hogy kicsit inkább mellettük menjen mint közöttük. Jobban is lát így előre – még oda sem érnek, de már észreveszi, hogy az Elöljáró házánál rakott tűz őrizet nélkül van. Nem az ott hagyott legény érdekli, inkább Faerum. Gyomra körül jeges ujjakat érez arra a gondolatra, hogy öreg társukat baj érte.
Az ork megpróbálja irányítani a tömeget, más kérdés, hogy mennyire lesz benne sikeres a saját felsült próbálkozása után. Talán jobban megy majd neki, ki tudja? A maga részéről viszont nem foglalkozik a szavaival, mert hát úgy gondolja, hogy azok nem is neki szólnak. Szemével megint Danrim-ot keresi, invitáló mozdulatot tesz felé, és sietős léptekkel halad tovább a ház felé. Közben tekintete ide-oda jár, azt keresi, hogy lát-e valamit, ami ide nem illő. Vérfoltot a földön, dulakodás nyomát, egy félig megrágott és otthagyott kolbászt, bármit. De semmi ilyet nem lát. Hallani? Hallani viszont hall olyat, amit nem kéne, mégpedig a házból. Fogai között szisszenve fújja ki a levegőt, szabad keze automatikusan nyúl tőrjéért, amire eddig -szerencsére- nem sok szüksége volt amióta ideérkezett. Abba bele sem gondol, hogy mennyire furán nézhet ki egyik karja alatt egy macskával, másik kezében a fegyverrel. Ha lenne most kedve ilyennel viccelődni, biztos megállapítaná, hogy remek ballada születhetne ebből. De nincs kedve hozzá. Inkább arra figyel, hogy odabentről Faerum hangját hallja –ettől azért megnyugszik kicsit-, és hogy mit mond az öreg. Fegyver..? Akkor ez aligha a lúdvérc lesz odabent. Jobb lenne ettől a helyzet? Pikulát. A tőrt készenlétben tartva lép a ház ajtaja felé, érzi ahogy idegei megfeszülnek kissé. Egyre ótvarabb a helyzet, gondolja, ha már valaki arra vetemedik, hogy tényleg fegyvert rántson a falusiak közül. Mély levegőt vesz, és puha mozdulattal lépi át a küszöböt. Kancsal-fél tekintete azonnal körbevillan, hogy felmérhesse: mi a helyzet odabent..?*
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Nézi a meglóbált fáklyát, és arra gondol, hogy találna annak más helyet a férfi keze helyett. Érti ő, persze hogy érti hogy mi zajlik a férfiban, és jól tudja, hogy milyen érzés az, amikor a félelem rezes íze ül az ember nyelve hegyén. De azt a fáklyát csak feldugná a fickó valagába, ha még egyszer felé lóbálná.*
- Akkó' csinájjatok amit akartok. *-vonja meg a vállát, egykedvűséggel leplezve bosszúságát. Ha a falusiak csürheként kint akarnak vonulni szinte üres kézzel egy olyan lénnyel szemben amit megnevezni sem igen tudnak, hát csinálják. Legfeljebb nagyon-nagyon jó áron lehet majd portát venni itt a közeljövőben.
Inkább Cagon magasan a többiek feje fölött ringó vállára függeszti kancsal-fél tekintetét, és megindul a tömeggel maga is. Arra figyel csak, hogy kicsit inkább mellettük menjen mint közöttük. Jobban is lát így előre – még oda sem érnek, de már észreveszi, hogy az Elöljáró házánál rakott tűz őrizet nélkül van. Nem az ott hagyott legény érdekli, inkább Faerum. Gyomra körül jeges ujjakat érez arra a gondolatra, hogy öreg társukat baj érte.
Az ork megpróbálja irányítani a tömeget, más kérdés, hogy mennyire lesz benne sikeres a saját felsült próbálkozása után. Talán jobban megy majd neki, ki tudja? A maga részéről viszont nem foglalkozik a szavaival, mert hát úgy gondolja, hogy azok nem is neki szólnak. Szemével megint Danrim-ot keresi, invitáló mozdulatot tesz felé, és sietős léptekkel halad tovább a ház felé. Közben tekintete ide-oda jár, azt keresi, hogy lát-e valamit, ami ide nem illő. Vérfoltot a földön, dulakodás nyomát, egy félig megrágott és otthagyott kolbászt, bármit. De semmi ilyet nem lát. Hallani? Hallani viszont hall olyat, amit nem kéne, mégpedig a házból. Fogai között szisszenve fújja ki a levegőt, szabad keze automatikusan nyúl tőrjéért, amire eddig -szerencsére- nem sok szüksége volt amióta ideérkezett. Abba bele sem gondol, hogy mennyire furán nézhet ki egyik karja alatt egy macskával, másik kezében a fegyverrel. Ha lenne most kedve ilyennel viccelődni, biztos megállapítaná, hogy remek ballada születhetne ebből. De nincs kedve hozzá. Inkább arra figyel, hogy odabentről Faerum hangját hallja –ettől azért megnyugszik kicsit-, és hogy mit mond az öreg. Fegyver..? Akkor ez aligha a lúdvérc lesz odabent. Jobb lenne ettől a helyzet? Pikulát. A tőrt készenlétben tartva lép a ház ajtaja felé, érzi ahogy idegei megfeszülnek kissé. Egyre ótvarabb a helyzet, gondolja, ha már valaki arra vetemedik, hogy tényleg fegyvert rántson a falusiak közül. Mély levegőt vesz, és puha mozdulattal lépi át a küszöböt. Kancsal-fél tekintete azonnal körbevillan, hogy felmérhesse: mi a helyzet odabent..?*
4767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:14:20
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:14:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
//Az Elöljáró házánál//
*Faerum óvatos léptekkel halad befelé az épületbe. Követi a dulakodás hangjait. A látottak és amit hall az hamar cselekvésre ösztönzi. Habár az íj nem a legeffektívebb fegyver zárt térben viszont elég lenne egyszer jól lőnie és hamar lezárná ezt a dolgot. A vessző már az idegen van és fel is emeli a fiatalabb legény irányába, de még nem lő. Csak a hangját emeli fel.*
-Elég legyen! Dobd el a fegyvert azonnal!
*Kékjei komolyan villannak a másik felé. Reméli, hogy szavainak a kezében lévő fegyver elég nyomatékot fog adni, hogy megelőzze az eszement vérontást. Amennyiben nem, mert folytatja vagy egyenesen rá támad a legény megpróbálja őt lábon lőni. A kinti hangok se ígérnek semmi jót. Úgy néz ki elszabadult a káosz.*
//Az Elöljáró házánál//
*Faerum óvatos léptekkel halad befelé az épületbe. Követi a dulakodás hangjait. A látottak és amit hall az hamar cselekvésre ösztönzi. Habár az íj nem a legeffektívebb fegyver zárt térben viszont elég lenne egyszer jól lőnie és hamar lezárná ezt a dolgot. A vessző már az idegen van és fel is emeli a fiatalabb legény irányába, de még nem lő. Csak a hangját emeli fel.*
-Elég legyen! Dobd el a fegyvert azonnal!
*Kékjei komolyan villannak a másik felé. Reméli, hogy szavainak a kezében lévő fegyver elég nyomatékot fog adni, hogy megelőzze az eszement vérontást. Amennyiben nem, mert folytatja vagy egyenesen rá támad a legény megpróbálja őt lábon lőni. A kinti hangok se ígérnek semmi jót. Úgy néz ki elszabadult a káosz.*
4766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:12:51
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Miközben sétál elfele, akaratlanul is hátrapillant a népet csitítgató férfira. Egy halvány mosoly jelenik meg a száján, bár ez nem a férfi próbálkozása végett, hanem a sok csürhe miatt! Ha elég kétségbeesettek, hogy hallgassanak egy vénasszonyra, akkor még valami jó is kisülhet az ittlétéből! *
- Elég!
* Hangzik el az ork szájából. A tömeg talán még magára is venné, ha őket próbálná csitítgatni, nem mintha őket próbálná. Elég neki a rém miatt aggódni, nem szeretne még vasvillákat is kerülgetni ittléte alatt. *
- Nem mintha képesek lennénk megállítani őket! Ha látni akarják, akkor csak tessék!
* Némán sétál a tömeg élén, mintha maga vezetné őket! Bár ez távol áll az igazságtól, mégsem tud segíteni magán. Egyfajta büszkeséggel tölti el, még ha nem is erről van szó. Ilyenkor bánja, hogy rég látott ork ismerősét elnyelte a föld. Ő tudná mit kellene csinálniuk ezzel a néppel.
Rövid séta után megpillantja a házat, s már várná a remetének a zavarodott arckifejezését, mikor meglátja őket a tömeggel a hátuk mögött, de amazt sehol sem leli. A nyugtalan tömegnek kell egy bűnbak, és azt meg is fogják kapni, vagy így, vagy úgy! Az ork megfordul, majd kezével int a tömeg felé, csitító módon. *
- Rendben! Várjatok itt, és legyetek résen!
* Majd megfordul és elindul a ház irányába. Ennyi emberrel mögötte kizárt, hogy az elöljáró nemet mondjon nekik. Bár egyelőre úgy tűnhet, hogy az ork közömbös, valójában majd kiugrik a szíve az izgalomtól. *
* Miközben sétál elfele, akaratlanul is hátrapillant a népet csitítgató férfira. Egy halvány mosoly jelenik meg a száján, bár ez nem a férfi próbálkozása végett, hanem a sok csürhe miatt! Ha elég kétségbeesettek, hogy hallgassanak egy vénasszonyra, akkor még valami jó is kisülhet az ittlétéből! *
- Elég!
* Hangzik el az ork szájából. A tömeg talán még magára is venné, ha őket próbálná csitítgatni, nem mintha őket próbálná. Elég neki a rém miatt aggódni, nem szeretne még vasvillákat is kerülgetni ittléte alatt. *
- Nem mintha képesek lennénk megállítani őket! Ha látni akarják, akkor csak tessék!
* Némán sétál a tömeg élén, mintha maga vezetné őket! Bár ez távol áll az igazságtól, mégsem tud segíteni magán. Egyfajta büszkeséggel tölti el, még ha nem is erről van szó. Ilyenkor bánja, hogy rég látott ork ismerősét elnyelte a föld. Ő tudná mit kellene csinálniuk ezzel a néppel.
Rövid séta után megpillantja a házat, s már várná a remetének a zavarodott arckifejezését, mikor meglátja őket a tömeggel a hátuk mögött, de amazt sehol sem leli. A nyugtalan tömegnek kell egy bűnbak, és azt meg is fogják kapni, vagy így, vagy úgy! Az ork megfordul, majd kezével int a tömeg felé, csitító módon. *
- Rendben! Várjatok itt, és legyetek résen!
* Majd megfordul és elindul a ház irányába. Ennyi emberrel mögötte kizárt, hogy az elöljáró nemet mondjon nekik. Bár egyelőre úgy tűnhet, hogy az ork közömbös, valójában majd kiugrik a szíve az izgalomtól. *
4765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-21 21:58:05
Üzenet elküldve: 2025-01-21 21:58:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Alaver megkísérli hazaküldeni a népeket, de azok tántoríthatatlannak tűnnek. Legalábbis nagyon úgy fest, nem hat rájuk a fiatal férfi érvelése.*
-Ha mostan hazamegyünk, ez folytatódik! *Harsogja a tar férfi, alaposan meglóbálva a fáklyát kezében, szavait alátámasztandó. Alaver legalább annyit elér, hogy Danrim velük tart - legalábbis felzárkózik afféle hátvédként a falusiak mögé. Arcáról nehéz lenne leolvasni bármit, sztoikus, beletörődő nyugalommal kíséri az embereket. Íja mindenesetre kéznél van, csak a miheztartás végett.
Cagon az élre tör ugyan, de alig egy lélegzetvételnyivel előzi csak meg a nyomába szegődő seregletet. Rövid séta után elérnek az elöljáró házához. Alaver és Cagon rögtön konstatálhatja, hogy Faerum nincs sehol. Legalábbis az udvaron parázsló tűz mellett nem lelik társuk.*
-Híjátok ide az Elöljárót!
-Hozzátok Mardreit! Ő tudja, mi zajlik itt!
-A bestia egyenként végez velünk, ha nem teszünk valamit! *Számos kiáltás csendül az éjszakában, ahogy a sereglet összeverődik a ház előtt. Alaver és Cagon valóban úgy érezheti, hogy ezúttal csak szemlélődő- de ami kibontakozni látszik, annak ők is ugyanúgy részesei.
Faerum végül benyit a házba, de hogy jól tette-e, az csak rajta áll. A legény, ki berontott a házba épp az előtérben dulakodik az Elöljáróval. A kezében bicskát szorongat, s az idős férfit látszólag már meg is sebezte. Annak ugyanis vérzik a karja, de bírja még erővel.*
-Engedd...El az asszonyt... Csak ő segíthet, nem látod, vén bolond?!
*A fiatal legény igen nagy elánnal löki a falnak az őszhajú férfit. Egyikük sem eszmélt még rá Faerum jelenlétére. A társainál korosabb vadász hallhatja immáron a kinn gyülekező népek hangját is. Joggal gondolhatja, hogy az emlékeiben élő, oly békés falucska valósággal megbolondult, mintha kihúzták volna az egész község lába alól a józanság talaját. Ezt teszi a népekkel a rettegés, főleg, ha úgy érzik, a babonáik testet öltenek.*
//A tetthely, majd az Elöljáró házánál//
*Alaver megkísérli hazaküldeni a népeket, de azok tántoríthatatlannak tűnnek. Legalábbis nagyon úgy fest, nem hat rájuk a fiatal férfi érvelése.*
-Ha mostan hazamegyünk, ez folytatódik! *Harsogja a tar férfi, alaposan meglóbálva a fáklyát kezében, szavait alátámasztandó. Alaver legalább annyit elér, hogy Danrim velük tart - legalábbis felzárkózik afféle hátvédként a falusiak mögé. Arcáról nehéz lenne leolvasni bármit, sztoikus, beletörődő nyugalommal kíséri az embereket. Íja mindenesetre kéznél van, csak a miheztartás végett.
Cagon az élre tör ugyan, de alig egy lélegzetvételnyivel előzi csak meg a nyomába szegődő seregletet. Rövid séta után elérnek az elöljáró házához. Alaver és Cagon rögtön konstatálhatja, hogy Faerum nincs sehol. Legalábbis az udvaron parázsló tűz mellett nem lelik társuk.*
-Híjátok ide az Elöljárót!
-Hozzátok Mardreit! Ő tudja, mi zajlik itt!
-A bestia egyenként végez velünk, ha nem teszünk valamit! *Számos kiáltás csendül az éjszakában, ahogy a sereglet összeverődik a ház előtt. Alaver és Cagon valóban úgy érezheti, hogy ezúttal csak szemlélődő- de ami kibontakozni látszik, annak ők is ugyanúgy részesei.
Faerum végül benyit a házba, de hogy jól tette-e, az csak rajta áll. A legény, ki berontott a házba épp az előtérben dulakodik az Elöljáróval. A kezében bicskát szorongat, s az idős férfit látszólag már meg is sebezte. Annak ugyanis vérzik a karja, de bírja még erővel.*
-Engedd...El az asszonyt... Csak ő segíthet, nem látod, vén bolond?!
*A fiatal legény igen nagy elánnal löki a falnak az őszhajú férfit. Egyikük sem eszmélt még rá Faerum jelenlétére. A társainál korosabb vadász hallhatja immáron a kinn gyülekező népek hangját is. Joggal gondolhatja, hogy az emlékeiben élő, oly békés falucska valósággal megbolondult, mintha kihúzták volna az egész község lába alól a józanság talaját. Ezt teszi a népekkel a rettegés, főleg, ha úgy érzik, a babonáik testet öltenek.*
4764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-20 11:29:15
Üzenet elküldve: 2025-01-20 11:29:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely//
*Nem olyan sokkal marad le Cagon mögött, mégis: már lemaradt mindenről. Már nincs miért sietni. A földön két testet lát, egy legényét és egy leányét, mind a kettő ifjabb lehetett nála míg éltek. Holtukban aligha találhattak örömöt; megtépázott testük nem békés elmúlásról árulkodik. Összeszorítja ajkait ahogy a testeket nézi. Már több halált látott, jóval több halált, mint eddig korábban, s mint amennyit valaha is szeretett volna. Ujjai öntudatlanul simítanak rá a macska fekete bundájára, mintha csak vigaszt keresne, holott nem ismerte az ifjakat, ahogy nem ismer a faluból se mást. Mégis – a holtak súlya az ő vállát (is) nyomja. Hiszen azért van itt, hogy segítsen. És mire ment eddig? Fel-alá rohangált, mint pók a falon. Mindig csak az események nyomában.
Felpislant a testekről, a falusiakból áradó feszültség és lincshangulat szinte kézzel fogható, mintha hordópántokat húznának a mellkasa köré. Persze nem hibáztatja őket. Mindegyik fél és félt. Magát, a családját, a szomszédait. Hallgatja az elhangzó szavakat, szinte értetlenül néz maga is a fővadászra, mikor az előáll az ötletével. Bemenni az erdőbe? Egyenlő lenne azzal, mintha valaki beleugrana a kútba. Nem kell megszólaljon, megteszik helyette mások, és Danrim ötlete hamar leszavazásra kis kerül. Cagon hozzáfűzi a magáét, erre csak rábiccent; ami egyértelmű, azt nem kell egymás után többször is kimondani. Szeme sarkából látja az ork mozdulatát ahogy az elindul, csak a tekintetével követi ahogy az visszaindul az elöljáró háza felé. Talán neki is felfordult a gyomra, gondolja. Vagy az ő mellkasát is szorítja a tény, hogy ezt a két halált sem tudták megakadályozni. Legszívesebben kiköpne a válla fölött, de nem teszi. Most nem lenne illő.*
- Szerintem meg tán' mindenki mennyen haza. *-szólal meg végül, mikor fülén keresztül agyig hatolnak a falusiak szavai. Kissé összevont szemöldökkel fordul az emberek felé – a sodrófás asszonyon egy pillanatra elidőzik a tekintete.-* Anná' rosszabb, miné' többen vagytok ideki'. Mint a tyúkok, ha róka jár – egyeséve', kettesséve' kapkodna e' titeket. Ezekke' a szarokka' esélyetek sincs.
*Szabad kezével a sodrófa, a vasvilla, a kasza felé int. Testközelből látta, hogy mekkora a lódvérc és hogy milyen ereje van. Egy falusi parasztnak esélye sincs egy vasvillával megállítani. Egy falusi parasztnak legfeljebb úgy van esélye, ha magára zárja az ajtót-ablakot.*
- A banyáhon' nem is köll tucatnyi ember. Elég ha azok vannak ott, akik a döntéseket hozzák. Mennyetek haza, emberek, amég tuttok.
*Megint köphetnékje van, megint megállja. Cagon után indulva még a fővadász tekintetét keresi és fejbiccentéssel jelzi neki hogy „gyere”. Neki még lenne ott helye, sokat látott ember lehet. De a többiek? Ha van eszük, tényleg hazakotródnak.*
//A tetthely//
*Nem olyan sokkal marad le Cagon mögött, mégis: már lemaradt mindenről. Már nincs miért sietni. A földön két testet lát, egy legényét és egy leányét, mind a kettő ifjabb lehetett nála míg éltek. Holtukban aligha találhattak örömöt; megtépázott testük nem békés elmúlásról árulkodik. Összeszorítja ajkait ahogy a testeket nézi. Már több halált látott, jóval több halált, mint eddig korábban, s mint amennyit valaha is szeretett volna. Ujjai öntudatlanul simítanak rá a macska fekete bundájára, mintha csak vigaszt keresne, holott nem ismerte az ifjakat, ahogy nem ismer a faluból se mást. Mégis – a holtak súlya az ő vállát (is) nyomja. Hiszen azért van itt, hogy segítsen. És mire ment eddig? Fel-alá rohangált, mint pók a falon. Mindig csak az események nyomában.
Felpislant a testekről, a falusiakból áradó feszültség és lincshangulat szinte kézzel fogható, mintha hordópántokat húznának a mellkasa köré. Persze nem hibáztatja őket. Mindegyik fél és félt. Magát, a családját, a szomszédait. Hallgatja az elhangzó szavakat, szinte értetlenül néz maga is a fővadászra, mikor az előáll az ötletével. Bemenni az erdőbe? Egyenlő lenne azzal, mintha valaki beleugrana a kútba. Nem kell megszólaljon, megteszik helyette mások, és Danrim ötlete hamar leszavazásra kis kerül. Cagon hozzáfűzi a magáét, erre csak rábiccent; ami egyértelmű, azt nem kell egymás után többször is kimondani. Szeme sarkából látja az ork mozdulatát ahogy az elindul, csak a tekintetével követi ahogy az visszaindul az elöljáró háza felé. Talán neki is felfordult a gyomra, gondolja. Vagy az ő mellkasát is szorítja a tény, hogy ezt a két halált sem tudták megakadályozni. Legszívesebben kiköpne a válla fölött, de nem teszi. Most nem lenne illő.*
- Szerintem meg tán' mindenki mennyen haza. *-szólal meg végül, mikor fülén keresztül agyig hatolnak a falusiak szavai. Kissé összevont szemöldökkel fordul az emberek felé – a sodrófás asszonyon egy pillanatra elidőzik a tekintete.-* Anná' rosszabb, miné' többen vagytok ideki'. Mint a tyúkok, ha róka jár – egyeséve', kettesséve' kapkodna e' titeket. Ezekke' a szarokka' esélyetek sincs.
*Szabad kezével a sodrófa, a vasvilla, a kasza felé int. Testközelből látta, hogy mekkora a lódvérc és hogy milyen ereje van. Egy falusi parasztnak esélye sincs egy vasvillával megállítani. Egy falusi parasztnak legfeljebb úgy van esélye, ha magára zárja az ajtót-ablakot.*
- A banyáhon' nem is köll tucatnyi ember. Elég ha azok vannak ott, akik a döntéseket hozzák. Mennyetek haza, emberek, amég tuttok.
*Megint köphetnékje van, megint megállja. Cagon után indulva még a fővadász tekintetét keresi és fejbiccentéssel jelzi neki hogy „gyere”. Neki még lenne ott helye, sokat látott ember lehet. De a többiek? Ha van eszük, tényleg hazakotródnak.*
4763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-20 09:26:35
Üzenet elküldve: 2025-01-20 09:26:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* A termetes ork hiába készül a nagy „leszámolásra”, mire odaér, hűlt helyét sem leli a sikolyok kiváltó okának. Közelebb lép a két áldozathoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg a lény tette lenne. Elvégre elképzelhető, hogy ez csak elterelés, de ha erre nem lát okot, úgy otthagyja a testeket.
Némán figyeli a veszekedő falusiakat és csak fejét csóválja, miközben hallgatja a rosszabbnál rosszabb ötleteket. Bár a falusiak véleménye megoszlik, mégis ugyanaz a vágyuk. Megszabadulni a rémtől, hogy végre félelem nélkül élhessenek tovább. Hogy ezen „béke” érdekében képesek lennének befogadni a sötétség istenét, az már egy másik kérdés. *
- Álló célpontok lennénk a sötét erdőben a rémnek!
* Szólal meg az ork a vadász szavaira. Megvakarja feje hátulját, majd a tömegre pillant, végignézve a megannyi arcon, akik egybegyűltek, majd vissza a társára. Egy másodpercre még az is átfut gondolatain, hogy maga vezesse a tömeget az elöljáró házához, de azért annyira mégsem tűnhet egyenesnek. Szükségtelennek érzi a beavatkozást, mert a tömegnek ereje van, s hacsak a vadásznak nincs ördögien jó beszéde, úgy nem is biztos, hogy meggyőzi a többieket.
Kezében megpihenő kardját hamar visszatalál hüvelyébe. S még azzal a mozdulattal fordul is meg nyomában. Néma távozása feltehetően megteszi hatását, s hacsak nem állítják meg a nyomában, úgy az ork visszatér az elöljáró házához.
Hirtelen távozásában azt sem tudja, hogy mi lett a remetével. Azonban ez nem lassítja le! Kicsit gyorsabb tempóval visszabattyog a házhoz. *
* A termetes ork hiába készül a nagy „leszámolásra”, mire odaér, hűlt helyét sem leli a sikolyok kiváltó okának. Közelebb lép a két áldozathoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg a lény tette lenne. Elvégre elképzelhető, hogy ez csak elterelés, de ha erre nem lát okot, úgy otthagyja a testeket.
Némán figyeli a veszekedő falusiakat és csak fejét csóválja, miközben hallgatja a rosszabbnál rosszabb ötleteket. Bár a falusiak véleménye megoszlik, mégis ugyanaz a vágyuk. Megszabadulni a rémtől, hogy végre félelem nélkül élhessenek tovább. Hogy ezen „béke” érdekében képesek lennének befogadni a sötétség istenét, az már egy másik kérdés. *
- Álló célpontok lennénk a sötét erdőben a rémnek!
* Szólal meg az ork a vadász szavaira. Megvakarja feje hátulját, majd a tömegre pillant, végignézve a megannyi arcon, akik egybegyűltek, majd vissza a társára. Egy másodpercre még az is átfut gondolatain, hogy maga vezesse a tömeget az elöljáró házához, de azért annyira mégsem tűnhet egyenesnek. Szükségtelennek érzi a beavatkozást, mert a tömegnek ereje van, s hacsak a vadásznak nincs ördögien jó beszéde, úgy nem is biztos, hogy meggyőzi a többieket.
Kezében megpihenő kardját hamar visszatalál hüvelyébe. S még azzal a mozdulattal fordul is meg nyomában. Néma távozása feltehetően megteszi hatását, s hacsak nem állítják meg a nyomában, úgy az ork visszatér az elöljáró házához.
Hirtelen távozásában azt sem tudja, hogy mi lett a remetével. Azonban ez nem lassítja le! Kicsit gyorsabb tempóval visszabattyog a házhoz. *
4762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:40:50
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki rém//
//Az Elöljáró házánál//
*Szinte egyedül maradt. Egyetlen társa a vállán pihenő Fuvallat, aki a hangok hallatán szintén idegessé vállt. Ha az ő zizegése nem lenne akkor a csend szinte őrjítővé válna. Pár pillanattal korábban még a gyomra korgott, de a hirtelen rátörő feszültség más ösztönöket ébresztett fel benne, ami az éhséget nem, de annak az érzetét csökkentette. Teljes figyelemmel a tájat és a fákat fürkészi. Szinte látja maga előtt ahogy valami megmozdul és kiront közülük a bestia. Ilyesmi szerencsére nem történik. Viszont a házból is hangok kelnek. Ez önmagában még nem adna okot arra, hogy fontosnak tartsa viszont ahogy a hangerő nő úgy a hangulat is egyre haragosabbá válik. Eszébe jutnak Alaver gondolatai, hogy lehet nem Mardrei az egyetlen a faluban, aki a sötét isten híve. Óvatosan megindul hát be. Igyekszik hangtalannak lenni és fülelni. Miről vitatkoznak pont most?*
//Az Elöljáró házánál//
*Szinte egyedül maradt. Egyetlen társa a vállán pihenő Fuvallat, aki a hangok hallatán szintén idegessé vállt. Ha az ő zizegése nem lenne akkor a csend szinte őrjítővé válna. Pár pillanattal korábban még a gyomra korgott, de a hirtelen rátörő feszültség más ösztönöket ébresztett fel benne, ami az éhséget nem, de annak az érzetét csökkentette. Teljes figyelemmel a tájat és a fákat fürkészi. Szinte látja maga előtt ahogy valami megmozdul és kiront közülük a bestia. Ilyesmi szerencsére nem történik. Viszont a házból is hangok kelnek. Ez önmagában még nem adna okot arra, hogy fontosnak tartsa viszont ahogy a hangerő nő úgy a hangulat is egyre haragosabbá válik. Eszébe jutnak Alaver gondolatai, hogy lehet nem Mardrei az egyetlen a faluban, aki a sötét isten híve. Óvatosan megindul hát be. Igyekszik hangtalannak lenni és fülelni. Miről vitatkoznak pont most?*
4761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:09:32
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:09:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
//A tetthely//
*A három férfi lóhalálában szalad. Elől a legény a kiegyenesített kaszával kezei ügyében, mögötte Cagon, hátul pedig a Kormi úrral felvértezett és hátráltatott Alaver. Nem kell különösebben megszakadniuk, a falu kicsi, s céljuk sem téveszthetik el. Ott legalábbis már jó másfél tucat falusi gyűlt össze. Hamar kiszúrhatják Danrimot, a fővadászt is, kinél a minap meghúzták magukat az istállójában. Fáklyák, vasvillák, kaszák emelkednek a magasba fenyegetően.
Amennyiben közelebb merészkednek, hamar kiszúrják; két fiatal fekszik a földön; egy leány egy fiú. Az ifjoncnak éppen, hogy pelyhedzik az álla, s a leány sem lehet sokkal idősebb. Utóbbinak torkát tépték, ahogy az asszonynak korábban, előbbit pedig jóformán kettéhasították melltájékon. Vér borítja a földet körülöttük, ám a népek immáron nem oly némák.*
-Dorlon és Laya... Legyen békésebb nekik az a hely, ahol vannak. *Mormogja egy ősz öreg, majd megcsóválja a fejét.*
-Árvák voltak, de a mi árváink! Sújtson az összes isten abba, ami ezt tette!
-Láttam az erdő felé futni a rémséget! Akkora volt, mint egy szekér! *Szólal meg fennhangon egy testes, kopasz férfi.*
-Le kell vadásznunk a bestiát, mielőbb még több vér folyik. *Lép elő Danrim, miközben komoran körbepillant. A vállán átvetve íjat visel, hátán tegez pihen. Egy leplet terít a a szétmarcangolt testekre, ám az pillanatok alatt átvérzik.*
-Akkor fog csak még több vér folyni, ha utána eredünk! Hát nem látod, mire képes?! *Feleli a kopasz férfi. Danrim szívesen megfelelné, de megelőzik.*
-Így van! Úgy van minden, ahogy Mardrei asszony megjósolta! Büntet minket az istenség!
*Egy riadt tekintetű, beesett arcú asszonyság csatlakozik rá az előtte szólóhoz. A kezében egy lisztes sodrófát szorongat nem túl nagy meggyőződéssel.*
-Talán meg kellene hallgatnunk a vénasszonyt. Többet tud ezekről a dolgokról, mint mi... *Az egybegyűlteken néhány kivétellel egyetértő moraj fut végig.*
-Menjünk az Elöljáró házához!
-Hallgassuk meg az asszonyt!
*Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal biztatják egymást az egybegyűltek. Hogy Cagon és Alaver hozzátesz-e valamit, netalán inkább kerülik, hogy belenyúljanak az így is fortyogó lábosba, az rajtuk áll.
//Az Elöljáró házánál//
Faerum magára marad. Csupán a távoli hangok, az égő tűz pattogása és a házból tompán kiszűrődő beszéd hallatszik. Szép lassan előbújnak az első csillagok, a hold tompa fénye pedig kísérteties fényt vet a közeli erdőség lombkoronáján. A sült kolbász illata még ott terjeng a levegőben, s a férfi ha kedve tartja, akár ki is szolgálhatja magát a várakozás közben a tűz mellett hagyott eleségekből.
A házból kiszűrődő beszédhang erőteljesebbé válik. Faerum felismerheti az elöljáró hangját, illetve a legényét, aki a házba rontott az imént. A csevegés hallhatóan dulakodásba csap át. A sokat látott férfi eldöntheti, hogy elhagyja őrhelyét és a körmére néz annak, mi zajlik odabenn, vagy megvárja társait, mielőtt lépésre szánja el magát.*
//A tetthely//
*A három férfi lóhalálában szalad. Elől a legény a kiegyenesített kaszával kezei ügyében, mögötte Cagon, hátul pedig a Kormi úrral felvértezett és hátráltatott Alaver. Nem kell különösebben megszakadniuk, a falu kicsi, s céljuk sem téveszthetik el. Ott legalábbis már jó másfél tucat falusi gyűlt össze. Hamar kiszúrhatják Danrimot, a fővadászt is, kinél a minap meghúzták magukat az istállójában. Fáklyák, vasvillák, kaszák emelkednek a magasba fenyegetően.
Amennyiben közelebb merészkednek, hamar kiszúrják; két fiatal fekszik a földön; egy leány egy fiú. Az ifjoncnak éppen, hogy pelyhedzik az álla, s a leány sem lehet sokkal idősebb. Utóbbinak torkát tépték, ahogy az asszonynak korábban, előbbit pedig jóformán kettéhasították melltájékon. Vér borítja a földet körülöttük, ám a népek immáron nem oly némák.*
-Dorlon és Laya... Legyen békésebb nekik az a hely, ahol vannak. *Mormogja egy ősz öreg, majd megcsóválja a fejét.*
-Árvák voltak, de a mi árváink! Sújtson az összes isten abba, ami ezt tette!
-Láttam az erdő felé futni a rémséget! Akkora volt, mint egy szekér! *Szólal meg fennhangon egy testes, kopasz férfi.*
-Le kell vadásznunk a bestiát, mielőbb még több vér folyik. *Lép elő Danrim, miközben komoran körbepillant. A vállán átvetve íjat visel, hátán tegez pihen. Egy leplet terít a a szétmarcangolt testekre, ám az pillanatok alatt átvérzik.*
-Akkor fog csak még több vér folyni, ha utána eredünk! Hát nem látod, mire képes?! *Feleli a kopasz férfi. Danrim szívesen megfelelné, de megelőzik.*
-Így van! Úgy van minden, ahogy Mardrei asszony megjósolta! Büntet minket az istenség!
*Egy riadt tekintetű, beesett arcú asszonyság csatlakozik rá az előtte szólóhoz. A kezében egy lisztes sodrófát szorongat nem túl nagy meggyőződéssel.*
-Talán meg kellene hallgatnunk a vénasszonyt. Többet tud ezekről a dolgokról, mint mi... *Az egybegyűlteken néhány kivétellel egyetértő moraj fut végig.*
-Menjünk az Elöljáró házához!
-Hallgassuk meg az asszonyt!
*Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal biztatják egymást az egybegyűltek. Hogy Cagon és Alaver hozzátesz-e valamit, netalán inkább kerülik, hogy belenyúljanak az így is fortyogó lábosba, az rajtuk áll.
//Az Elöljáró házánál//
Faerum magára marad. Csupán a távoli hangok, az égő tűz pattogása és a házból tompán kiszűrődő beszéd hallatszik. Szép lassan előbújnak az első csillagok, a hold tompa fénye pedig kísérteties fényt vet a közeli erdőség lombkoronáján. A sült kolbász illata még ott terjeng a levegőben, s a férfi ha kedve tartja, akár ki is szolgálhatja magát a várakozás közben a tűz mellett hagyott eleségekből.
A házból kiszűrődő beszédhang erőteljesebbé válik. Faerum felismerheti az elöljáró hangját, illetve a legényét, aki a házba rontott az imént. A csevegés hallhatóan dulakodásba csap át. A sokat látott férfi eldöntheti, hogy elhagyja őrhelyét és a körmére néz annak, mi zajlik odabenn, vagy megvárja társait, mielőtt lépésre szánja el magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4822-4841