//Csibekapitány és Fehér holló//
- És milyen jól teszik - * kuncog halkan, de nem érdekli jobban az ilyen helyeken honoló szokás egy szál megsárgult nyírlevélnél.
A lány nem ellenkezik, hagyja, hogy lefektessék, ezüst tincsei gondosan arca körül kígyóznak, lassan kezd túl hosszúra nőni, még egy kevés és állva egészen a fenekéig el fognak érni a kunkori csigák, de akárhányszor kapta fel az ollót egy ingerültebb pillanatában, sohasem volt szíve levágni a fürtöket. Így azok pimaszul nőttek és nőttek, kúsztak lefelé hátán.
Tenebriss figyelmesen hallgatja a férfi ajánlatának első részét, azt hiszi fejében már rég kitalálta a másik felét is, kezei elindulnak Taitos nyaka felé, hogy lehúzzák őt hozzá, mikor a másik kiböki. Megállnak a levegőben az aprócska ujjak, szeme némiképp elkerekedik, tekintetében először zavartság csillog majd lassan átváltja a bosszúság. Hagyja a csókot, de már nem csókol vissza, hanem felül. Egy pillanatra az az érzése támad, mintha eddig valami színes tükör mögül szemlélte volna a világot, mely előbb megrepedt majd szilánkjaira robbant és lehullott előtte. Megrázta a fejét, talán kicsit késve. *
- Nem lehet. - * teszi hozzá, mikor rájön, talán valami magyarázatot is kéne adnia, miért utasítja vissza a szerencsétlen vándort. *
- Vissza kell mennem, nem akarok túl messzire kóborolni, túl sokáig elmaradni An... - * majdnem kibökte városa nevét, de még időben észrevette és hamar összecsukta száját, majd jelezve, hogy többet erről nem kíván beszélni inkább az étel felé fordította figyelme legnagyobb részét. Morcos egy kissé, amiért a közepén vége szakad a játéknak, de szemein kívül ezt semmi sem hirdeti. A lábast nézni, valóban nem gőzölög már a leves és fokozatosan az éhsége is kezd visszatérni és újra belemarni gyomrába.
Tétovázva elveszi a másiktól a kanalat, előre dől és belenyúl a rózsaszínre színezett löttybe. Még egy elfőtt barackot is sikerül a kanálra hajtania elsőre, majd óvatosan, hogy ne menjen ruhájára a leves visszaül és megkóstolja az étket. *
- Finom - * vigyorodik el, azután újból előre dől, hogy egy újabb adagot kanalazzon ki magának, ám ezt már sokkal gyorsabban kapja szájába és talán az ötödik merítés után jut csak az eszébe, hogy netalántán Taitos is kérne. Így hamar átnyújtja neki a kanálkát. *