Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-21 18:29:30
Üzenet elküldve: 2021-11-21 18:29:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
* Miután úgy tűnik, hogy nem nagyon van miről beszélni, Pashthra kicsit tesztelgeti az új lovát. A csatamének egyik legnagyobb előnye, legalábbis a fiú szerint, nem csak az, hogy hozzászoktak a harchoz és a páncél viseléséhez, de ahhoz is, hogy sokáig meneteljenek a többi lovat követve. Épp ezért a fiú tesztelgeti is kicsit, hogy saját állata mennyire igényel irányítást, és mivel úgy ítéli meg, hogy Kolosz okos, ezért megenged magának egy kis pihenést a nyeregben. Lehunyja szemét, és megmutatja a két lánynak, hogy egy igazi zsoldos hogyan alszik a nyeregben. Halkan horkol az út hátralévő részében, ha csak nem ébreszti fel senki. *
* Miután úgy tűnik, hogy nem nagyon van miről beszélni, Pashthra kicsit tesztelgeti az új lovát. A csatamének egyik legnagyobb előnye, legalábbis a fiú szerint, nem csak az, hogy hozzászoktak a harchoz és a páncél viseléséhez, de ahhoz is, hogy sokáig meneteljenek a többi lovat követve. Épp ezért a fiú tesztelgeti is kicsit, hogy saját állata mennyire igényel irányítást, és mivel úgy ítéli meg, hogy Kolosz okos, ezért megenged magának egy kis pihenést a nyeregben. Lehunyja szemét, és megmutatja a két lánynak, hogy egy igazi zsoldos hogyan alszik a nyeregben. Halkan horkol az út hátralévő részében, ha csak nem ébreszti fel senki. *
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-21 18:25:16
Üzenet elküldve: 2021-11-21 18:25:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Jenari aligha akar a feladatról diskurálni, hiszen már elindulásuk előtt sem érdekelte különösebben, és még ez is megcsappant az út közben. Persze a feladatnak magának örül, a tétlenség láthatóan nem volt jó hatással rá.
A beszélgetésre való törekvés is leginkább figyelemelterelésre szolgál, meg kicsit jól esik visszafogottan rosszindulatúnak lennie, akkor is ha Naesala egyébként rokonszenves volt a számára. De Jenari már csak ilyen, nem annyira kedves lány - igaz, akadnak jobb pillanatai -, és most egyébként is sok benne a feszültség.
~ Ah, de jó lenne végre megütni valakit. ~
Megint eszébe jut a Wegtoreni Kalmár arénája, és egyre inkább csábítja a gondolat, hogy ténylegesen rendszeres látogatója legyen.
Mivel a beszélgetés látszólag befullad, ezért Jenari sem erőlteti tovább. Biccentésekkel és hümmentéssel jelzi az elf felé, hogy figyel a szavaira, majd hagyja is feledésbe merülni őket. A csend viszont nem esik jól számára, törekszik ahelyett az apró részletekre koncentrálni, és kellőképpen lefárasztani magát ahhoz, hogy ne legyen energiája kattogni. Ez nem feltétlenül egyszerű lévén, hogy az út nem sok izgalmat rejt magába, még csak sok utazó sem igazán akad, hogy rajtuk elidőzhessen pár pillanatra tekintete.*
*Jenari aligha akar a feladatról diskurálni, hiszen már elindulásuk előtt sem érdekelte különösebben, és még ez is megcsappant az út közben. Persze a feladatnak magának örül, a tétlenség láthatóan nem volt jó hatással rá.
A beszélgetésre való törekvés is leginkább figyelemelterelésre szolgál, meg kicsit jól esik visszafogottan rosszindulatúnak lennie, akkor is ha Naesala egyébként rokonszenves volt a számára. De Jenari már csak ilyen, nem annyira kedves lány - igaz, akadnak jobb pillanatai -, és most egyébként is sok benne a feszültség.
~ Ah, de jó lenne végre megütni valakit. ~
Megint eszébe jut a Wegtoreni Kalmár arénája, és egyre inkább csábítja a gondolat, hogy ténylegesen rendszeres látogatója legyen.
Mivel a beszélgetés látszólag befullad, ezért Jenari sem erőlteti tovább. Biccentésekkel és hümmentéssel jelzi az elf felé, hogy figyel a szavaira, majd hagyja is feledésbe merülni őket. A csend viszont nem esik jól számára, törekszik ahelyett az apró részletekre koncentrálni, és kellőképpen lefárasztani magát ahhoz, hogy ne legyen energiája kattogni. Ez nem feltétlenül egyszerű lévén, hogy az út nem sok izgalmat rejt magába, még csak sok utazó sem igazán akad, hogy rajtuk elidőzhessen pár pillanatra tekintete.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-19 19:05:00
Üzenet elküldve: 2021-11-19 19:05:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Naesala nem igazán van cseverészős hangulatában. Pedig bármennyire hihetetlen, egyébként egész sokat tud beszélni, ha a helyzet úgy hozza, leginkább persze, mikor már legurított néhány sört, ez most viszont nem az az alkalom. Inkább vágyna csendre, hogy nyugalomban gondolkodhasson a teendőin.
Úgy sejtette Pashthra lesz majd az, akinek járni fog útközben a szája, ám végül Jenari töri meg szavaival a kellemes némaságot.*
-Hm?
*Kérdez vissza a lányra pillantva, na nem azért, mert nem értette mit beszél, csak nem tudja, mire akar ezzel a megállapítással kilyukadni.*
-Az.
*Bök ki végül rá valamit a kérdések pedig meglepik. Arra számított, hogy az egyetlen dolog a hosszú út alatt, amiről diskurálni fognak, az maga a feladat lesz.*
-Veteránnak azért nem mondanám magam.
*Kúszik egy halvány mosolyféleség az arcára, mert valamiért mókásnak találja ezt a megnevezést, tekintve, hogy azért nem tartja magát olyan nagyon öregnek. Bár tény, hogy elfként valószínűleg nem nagyon látott több nyarat nála bárki is az őrségben.*
-De már a régi városi őrségnél is szolgáltam, a holtak háborújának utolsó éveiben csatlakoztam. *próbálja valamiféle eseményhez kötni, mert évre pontosan most nem jut eszébe. Többet egyébként nem is szól, ha nem muszáj, csak az útra figyelve lovagol tovább.*
*Naesala nem igazán van cseverészős hangulatában. Pedig bármennyire hihetetlen, egyébként egész sokat tud beszélni, ha a helyzet úgy hozza, leginkább persze, mikor már legurított néhány sört, ez most viszont nem az az alkalom. Inkább vágyna csendre, hogy nyugalomban gondolkodhasson a teendőin.
Úgy sejtette Pashthra lesz majd az, akinek járni fog útközben a szája, ám végül Jenari töri meg szavaival a kellemes némaságot.*
-Hm?
*Kérdez vissza a lányra pillantva, na nem azért, mert nem értette mit beszél, csak nem tudja, mire akar ezzel a megállapítással kilyukadni.*
-Az.
*Bök ki végül rá valamit a kérdések pedig meglepik. Arra számított, hogy az egyetlen dolog a hosszú út alatt, amiről diskurálni fognak, az maga a feladat lesz.*
-Veteránnak azért nem mondanám magam.
*Kúszik egy halvány mosolyféleség az arcára, mert valamiért mókásnak találja ezt a megnevezést, tekintve, hogy azért nem tartja magát olyan nagyon öregnek. Bár tény, hogy elfként valószínűleg nem nagyon látott több nyarat nála bárki is az őrségben.*
-De már a régi városi őrségnél is szolgáltam, a holtak háborújának utolsó éveiben csatlakoztam. *próbálja valamiféle eseményhez kötni, mert évre pontosan most nem jut eszébe. Többet egyébként nem is szól, ha nem muszáj, csak az útra figyelve lovagol tovább.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-16 07:50:01
Üzenet elküldve: 2021-11-16 07:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Felszerelkezés//
//Nyílt//
*Ahogy ott sétál nagy léptekkel az úton, maga előtt nem sokkal meglát egy alakot. Hosszú szőke haja mindjárt szembetűnik neki, a sudár alakból úgy következtet, hogy esetleg egy védtelen hölgyike sétálgat előtte, azaz tart a város irányába, pont, mint ő maga. Mindig is szeretett volna csinos lyányokat kísérgetni, ám sosem volt rá alkalma. Kapkodja is a lábait, még szalad is, talán a föld is remeg egy hajszálnyit léptei nyomán.*
-Hé! Várjon mög! *Integet neki nagy lendítésekkel, ha esetleg az nem tűnik fel a nőnek, hogy remeg az út, meg ugrálnak a kavicsok, nem szeretné a véletlenre bízni a dolgot.*
//Nyílt//
*Ahogy ott sétál nagy léptekkel az úton, maga előtt nem sokkal meglát egy alakot. Hosszú szőke haja mindjárt szembetűnik neki, a sudár alakból úgy következtet, hogy esetleg egy védtelen hölgyike sétálgat előtte, azaz tart a város irányába, pont, mint ő maga. Mindig is szeretett volna csinos lyányokat kísérgetni, ám sosem volt rá alkalma. Kapkodja is a lábait, még szalad is, talán a föld is remeg egy hajszálnyit léptei nyomán.*
-Hé! Várjon mög! *Integet neki nagy lendítésekkel, ha esetleg az nem tűnik fel a nőnek, hogy remeg az út, meg ugrálnak a kavicsok, nem szeretné a véletlenre bízni a dolgot.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-15 20:11:13
Üzenet elküldve: 2021-11-15 20:11:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felszerelkezés//
//Nyílt//
-Most, hogy megérkeztem, lassan itt az ideje, hogy felszerelés után kutassak. Magyarul: Irány a kovács! Habár lehet, hogy nem ártana egy útitárs. Megpróbálok összeszedni valakit, hátha lesznek végre barátaim. 70 éve egyetlen egy barátom sincsen, de most talán össze tudnék szedni egy párat. Nem ártana. A másik amit el kell döntenem, az az, hogy milyen fegyvert vegyek, és hogy milyen árban? 125 aranyból vajon kijönnek ezek? Valamiféle hosszúkardra gondoltam. Aztán jöhet a kocsma!-
*Ezeken a dolgokon gondolkodva körülnézett, hogy hátha van-e ott valaki, akivel beszélhetne egy kicsit, de nem. Majd a kovácsnál. Talán.*
//Nyílt//
-Most, hogy megérkeztem, lassan itt az ideje, hogy felszerelés után kutassak. Magyarul: Irány a kovács! Habár lehet, hogy nem ártana egy útitárs. Megpróbálok összeszedni valakit, hátha lesznek végre barátaim. 70 éve egyetlen egy barátom sincsen, de most talán össze tudnék szedni egy párat. Nem ártana. A másik amit el kell döntenem, az az, hogy milyen fegyvert vegyek, és hogy milyen árban? 125 aranyból vajon kijönnek ezek? Valamiféle hosszúkardra gondoltam. Aztán jöhet a kocsma!-
*Ezeken a dolgokon gondolkodva körülnézett, hogy hátha van-e ott valaki, akivel beszélhetne egy kicsit, de nem. Majd a kovácsnál. Talán.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-15 15:40:50
Üzenet elküldve: 2021-11-15 15:40:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Megpaskolja a ló vaskos nyakát, ahogy lekászálódik a nyeregből. Hosszú út áll még előttük Artheniorig, és noha az idő cudar, a hátasnak bizony muszáj pihenni.
Különösebben nem bánja a dolgot. Egy kis ejtő rá is ráférne. Bárki bármit mond, az ember tomporát nem kímélik az ilyen hosszú utak lóháton. Leoldja a nyereg oldaláról a lándzsát, a lovat pedig kantáron vezeti a magányos, ősz csupaszította fához az út szélén. A fegyvert ledobja a fa tövébe, a lovat pedig kiköti. Hogy éjjel vagy nappal utazik tovább, számára oly mindegy. Ez nem a Nyugati út, ahol lépten-nyomon banditák állják az ember útját. Ott szerencsésebb nem megállni, ha csak nem kíván az utazó szegényebben célt érni. És ez még a jobbik eset.
Letelepszik, biztos ami biztos, elérhető távolságra a lándzsától. Ha esetleg elnyomja a buzgóság, ne érje felkészületlenül a meglepetés. Nem, mintha számolna ilyesmivel.*
Különösebben nem bánja a dolgot. Egy kis ejtő rá is ráférne. Bárki bármit mond, az ember tomporát nem kímélik az ilyen hosszú utak lóháton. Leoldja a nyereg oldaláról a lándzsát, a lovat pedig kantáron vezeti a magányos, ősz csupaszította fához az út szélén. A fegyvert ledobja a fa tövébe, a lovat pedig kiköti. Hogy éjjel vagy nappal utazik tovább, számára oly mindegy. Ez nem a Nyugati út, ahol lépten-nyomon banditák állják az ember útját. Ott szerencsésebb nem megállni, ha csak nem kíván az utazó szegényebben célt érni. És ez még a jobbik eset.
Letelepszik, biztos ami biztos, elérhető távolságra a lándzsától. Ha esetleg elnyomja a buzgóság, ne érje felkészületlenül a meglepetés. Nem, mintha számolna ilyesmivel.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-09 12:38:34
Üzenet elküldve: 2021-11-09 12:38:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* A lovag teljesen meghökken arra, hogy Elan elment. A meglepettséget a tekintetén nem éppen tudja titkolni. ~ Bizton állíthatom, hogy nem egy gyáva alak a félvér. Oka volt rá. Bizton állíthatom. ~ Próbálja saját magát biztatni fejben. A levél amit a hadnagy felé nyújt nem épp olyan kielégítő választ nyújt számára, mint olvasni akart. Sajnos nem sokat tudhat meg belőle. Már csak ketten maradtak az út során. Bármivel is kell szembetalálkozniuk mindenképp veszélyes lesz. ~ A hadnagy vadállatokra szakosodott. Ha valami gond lesz, tudni fogja mi a teendő. Hallgatok rá és ha meghalok akkor legalább parancs teljesítés közben teszem. ~ Rántja fel a vállát. Ahogy haladnak a folyó felé hamar szembe ütköznek a farkas szerű lábnyomokkal. *
- Hadnagy. Vadásztam már ragadozókra. De ez bőven megüti a méretet, ahogy látom. Nem vagyok e téren valami tapasztalt. De ez méretes példánynak számít a wargok közül?
* Kérdi egy kissé aggodalmasan. Ha éppen hatalmas nagy farkas bestia lenne, mindenképp meg kell vele küszködni. De az is lehet, hogy egy átlagos warg lábnyom. Aki a hiányzó étek miatt idáig kitolta a vadászterületét. De az kérdést üt fel a fejébe, hogy akkor miért nem vitte magával a zsákmányt? ~ Az is lehet, hogy többször járt erre portyázni mint az öreg állította volna. ~ Az is kérdést vet fel benne, hogy még a vadászokat se szándékoztak megkérdezni. Nem éppen vitatja Soreyl hatékonyságát. De biztos benne Nilevard, hogy rendelkeztek volna megfelelő információval a helyzetről. A hajók látványa nem éppen nyugtatja meg a lovagot.. A kérdésre is szimplán a fejét rázza. *
- Azt megnézném hadnagy. * Nevet fel szolidan. * - Szerintem örülhetünk ha minket elbírnak.
* A lovakról szóló ötletén egy kicsit elgondolkozik. Ha kiköti őket könnyen vacsorák is lehetnek. Ha seggükre csap pedig vissza mehetnek a városba. Akár még üzentet is küldhetnek ezáltal. Az ilyen lovag nagyon is tudják, hogy miképp kell haza jutni. *
- Ha megengedi. Írnék gyorsan egy levelet, hogy kérjünk egy szerény támogatást. Ha tucatnyi ragadozóval állunk szembe. Akkor abban az esetben, nem lennék meggyőzve, hogy létszámunk kedvező lenne.
* Ha rábólint Soreyl akkor gyorsan ír egy papírra támogatás kérvényt a warg alakulatnak címezve. Ha nem, akkor csak rá csap a seggükre, hogy elkezdjenek vágtázni. Természetesen miután még a szükséges dolgokat a lovakról magáévá tett. Vissza térve a hadnagyhoz, reménykedik a pozitív végkifejletbe. Könnyedén pattan rá a csónakra. *
- Nincs ellenemre az úszás, de mielőtt elindulunk én a páncélomat le venném.
* Hallott már nehéz páncélzatba elsüllyedt lovagokról eleget. Ezért hamar felszerelését a tutaj egy szárazabb részére helyezi. De gyorsan ki is veszi a szükséges meleg ruhát, hogy addig is a szél hidege ne okozzon kellemetlenséges számára. *
- Ha megengedi. Tudna beszélni ezekről a ragadozókról valamennyit? Mármint az erdő lényeiről. * Teszi gyorsan hozzá. * - A lábnyomok formája is és a méretük vagy a vadászati stílusuk se ártana.
* Mindenképp épeszű kérdést tett fel a hadnagy felé. Ezek olyan információk, amelyek a későbbiekbe megmenthetik az életét. El is indulnak a vízen lassacskán. *
* A lovag teljesen meghökken arra, hogy Elan elment. A meglepettséget a tekintetén nem éppen tudja titkolni. ~ Bizton állíthatom, hogy nem egy gyáva alak a félvér. Oka volt rá. Bizton állíthatom. ~ Próbálja saját magát biztatni fejben. A levél amit a hadnagy felé nyújt nem épp olyan kielégítő választ nyújt számára, mint olvasni akart. Sajnos nem sokat tudhat meg belőle. Már csak ketten maradtak az út során. Bármivel is kell szembetalálkozniuk mindenképp veszélyes lesz. ~ A hadnagy vadállatokra szakosodott. Ha valami gond lesz, tudni fogja mi a teendő. Hallgatok rá és ha meghalok akkor legalább parancs teljesítés közben teszem. ~ Rántja fel a vállát. Ahogy haladnak a folyó felé hamar szembe ütköznek a farkas szerű lábnyomokkal. *
- Hadnagy. Vadásztam már ragadozókra. De ez bőven megüti a méretet, ahogy látom. Nem vagyok e téren valami tapasztalt. De ez méretes példánynak számít a wargok közül?
* Kérdi egy kissé aggodalmasan. Ha éppen hatalmas nagy farkas bestia lenne, mindenképp meg kell vele küszködni. De az is lehet, hogy egy átlagos warg lábnyom. Aki a hiányzó étek miatt idáig kitolta a vadászterületét. De az kérdést üt fel a fejébe, hogy akkor miért nem vitte magával a zsákmányt? ~ Az is lehet, hogy többször járt erre portyázni mint az öreg állította volna. ~ Az is kérdést vet fel benne, hogy még a vadászokat se szándékoztak megkérdezni. Nem éppen vitatja Soreyl hatékonyságát. De biztos benne Nilevard, hogy rendelkeztek volna megfelelő információval a helyzetről. A hajók látványa nem éppen nyugtatja meg a lovagot.. A kérdésre is szimplán a fejét rázza. *
- Azt megnézném hadnagy. * Nevet fel szolidan. * - Szerintem örülhetünk ha minket elbírnak.
* A lovakról szóló ötletén egy kicsit elgondolkozik. Ha kiköti őket könnyen vacsorák is lehetnek. Ha seggükre csap pedig vissza mehetnek a városba. Akár még üzentet is küldhetnek ezáltal. Az ilyen lovag nagyon is tudják, hogy miképp kell haza jutni. *
- Ha megengedi. Írnék gyorsan egy levelet, hogy kérjünk egy szerény támogatást. Ha tucatnyi ragadozóval állunk szembe. Akkor abban az esetben, nem lennék meggyőzve, hogy létszámunk kedvező lenne.
* Ha rábólint Soreyl akkor gyorsan ír egy papírra támogatás kérvényt a warg alakulatnak címezve. Ha nem, akkor csak rá csap a seggükre, hogy elkezdjenek vágtázni. Természetesen miután még a szükséges dolgokat a lovakról magáévá tett. Vissza térve a hadnagyhoz, reménykedik a pozitív végkifejletbe. Könnyedén pattan rá a csónakra. *
- Nincs ellenemre az úszás, de mielőtt elindulunk én a páncélomat le venném.
* Hallott már nehéz páncélzatba elsüllyedt lovagokról eleget. Ezért hamar felszerelését a tutaj egy szárazabb részére helyezi. De gyorsan ki is veszi a szükséges meleg ruhát, hogy addig is a szél hidege ne okozzon kellemetlenséges számára. *
- Ha megengedi. Tudna beszélni ezekről a ragadozókról valamennyit? Mármint az erdő lényeiről. * Teszi gyorsan hozzá. * - A lábnyomok formája is és a méretük vagy a vadászati stílusuk se ártana.
* Mindenképp épeszű kérdést tett fel a hadnagy felé. Ezek olyan információk, amelyek a későbbiekbe megmenthetik az életét. El is indulnak a vízen lassacskán. *
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-09 11:24:19
Üzenet elküldve: 2021-11-09 11:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A vártakkal ellentétben a reggel egy különös fordulattal indul. Elan teljes hiányában ébrednek a Wargok. A félelf lovastul tűnt el, és fekhelyén egy levelet hagyott maga után. Soreyl borzolt szemöldökkel olvassa a sorokat. Egy ideig nem tudja hova tegye a dolgot, de megváltoztatni úgy sem tud rajta semmit. Az egyetlen ami biztos ebből a levélből, hogy nem akar hőst játszani, és egyedül levadászni a bestiát, ami annyit jelent, hogy a lovagnak már csak kettejükért kell izgulnia.*
~Gyáva.~
*Mondja Perchipfell a lovag fejében, nemes egyszerűséggel, amire a lovag muszáj, hogy Elan védelmére kelljen.*
~Nem tudhatod, mi vezérelte.~
*Válaszolja röviden, és próbálja kevésbé előítéletesre nevelni kardjának szellemét. Perchi mélyet sóhajt. A lovag pedig átadja az írást Nilevardnak.*
-Elan döntése szerint, ketten folytatjuk az utat.
*Mondja kicsit szomorúan, de semmiképpen sem dühösen. Ezután az eredeti medrébe próbálja terelni az események folyamát. A maradványok pont ugyan annyiról árulkodnak mint este, és bármilyen nyom híján, nem is jutnak közelebb a megoldáshoz. A közlegény mintha kételkedne abban, hogy warg ejtette volna el, és mivel biztosat nem is tudnak, Soreyl csak a megérzéseire támaszkodik.*
-Általános körülmények között, egy warg nem jönne ilyen messze a hegyektől. Az, hogy meghagyta a vacsoráját, már nem is olyan különös.
*Teszi hozzá, miközben a folyópart felé tartanak. Mivel semmi nyom nem utal a két emlegetett városőrre, az az érzése támad, hogy rossz nyomon járnak. Aztán amikor már igazán megvizenyősödik a terület, valóban értelmezhető nyomra is bukkannak. A talajmélyedések egyértelműen egy farkasszerű ragadozóé, csak sokkal nagyobb mint egy átlag, erdei farkas esetében. Ha Nilevard eleddig kételkedett, most megbizonyosodhat. Egy mélyet hümment a lovag. Lassan összeáll ezen a rendkívül kusza reggelen, hogy merre, és hogyan tovább a teendő.*
-Ugye nem félsz a víztől?
*Teszi fel barátilag a kérdést, mikor látja a kis tákolmányokat úszkálni a part mellett.*
-Az egyikkel mi megyünk a másikkal a lovak.
*Mutat közben a két úszó förmedvényre, majd mély hangján felnevet.*
~Idióta vagy.~
*Mondja Perchipfell, amire a lovag nem válaszol. Természetesen látszik rajta, hogy nem gondolta komolyan, csupán ennek a furcsa hajnalnak az abszurd valóságát próbálja kicsit megtörni egy kis tréfával. Utána egy pár pillanatig gyengéd mosollyal nézi a vizet.*
-Nilevard kérlek kösd ki erősen a lovakat valahol a közelben.
*Mondja mély hangján és vet a közlegényre egy atyai pillantást.*
-Vagy csapj a seggükre azt hagy szaladjanak.
*Böffent fel belőle önkívületlenül Perchipfell hangosan. Ezután a saját holmiját hozza a tutajokhoz, és próbálja azokat valamennyire megvizsgálni, hogy egy, elbírja-e kettejüket. Ha mindennel végeznek, és a páros indulásra kész, mindenféle ellenvetés nélkül, akkor kihajóznak a vadvizekre. Remélvén, hogy elérik a túlpartot, talán szárazon.*
*A vártakkal ellentétben a reggel egy különös fordulattal indul. Elan teljes hiányában ébrednek a Wargok. A félelf lovastul tűnt el, és fekhelyén egy levelet hagyott maga után. Soreyl borzolt szemöldökkel olvassa a sorokat. Egy ideig nem tudja hova tegye a dolgot, de megváltoztatni úgy sem tud rajta semmit. Az egyetlen ami biztos ebből a levélből, hogy nem akar hőst játszani, és egyedül levadászni a bestiát, ami annyit jelent, hogy a lovagnak már csak kettejükért kell izgulnia.*
~Gyáva.~
*Mondja Perchipfell a lovag fejében, nemes egyszerűséggel, amire a lovag muszáj, hogy Elan védelmére kelljen.*
~Nem tudhatod, mi vezérelte.~
*Válaszolja röviden, és próbálja kevésbé előítéletesre nevelni kardjának szellemét. Perchi mélyet sóhajt. A lovag pedig átadja az írást Nilevardnak.*
-Elan döntése szerint, ketten folytatjuk az utat.
*Mondja kicsit szomorúan, de semmiképpen sem dühösen. Ezután az eredeti medrébe próbálja terelni az események folyamát. A maradványok pont ugyan annyiról árulkodnak mint este, és bármilyen nyom híján, nem is jutnak közelebb a megoldáshoz. A közlegény mintha kételkedne abban, hogy warg ejtette volna el, és mivel biztosat nem is tudnak, Soreyl csak a megérzéseire támaszkodik.*
-Általános körülmények között, egy warg nem jönne ilyen messze a hegyektől. Az, hogy meghagyta a vacsoráját, már nem is olyan különös.
*Teszi hozzá, miközben a folyópart felé tartanak. Mivel semmi nyom nem utal a két emlegetett városőrre, az az érzése támad, hogy rossz nyomon járnak. Aztán amikor már igazán megvizenyősödik a terület, valóban értelmezhető nyomra is bukkannak. A talajmélyedések egyértelműen egy farkasszerű ragadozóé, csak sokkal nagyobb mint egy átlag, erdei farkas esetében. Ha Nilevard eleddig kételkedett, most megbizonyosodhat. Egy mélyet hümment a lovag. Lassan összeáll ezen a rendkívül kusza reggelen, hogy merre, és hogyan tovább a teendő.*
-Ugye nem félsz a víztől?
*Teszi fel barátilag a kérdést, mikor látja a kis tákolmányokat úszkálni a part mellett.*
-Az egyikkel mi megyünk a másikkal a lovak.
*Mutat közben a két úszó förmedvényre, majd mély hangján felnevet.*
~Idióta vagy.~
*Mondja Perchipfell, amire a lovag nem válaszol. Természetesen látszik rajta, hogy nem gondolta komolyan, csupán ennek a furcsa hajnalnak az abszurd valóságát próbálja kicsit megtörni egy kis tréfával. Utána egy pár pillanatig gyengéd mosollyal nézi a vizet.*
-Nilevard kérlek kösd ki erősen a lovakat valahol a közelben.
*Mondja mély hangján és vet a közlegényre egy atyai pillantást.*
-Vagy csapj a seggükre azt hagy szaladjanak.
*Böffent fel belőle önkívületlenül Perchipfell hangosan. Ezután a saját holmiját hozza a tutajokhoz, és próbálja azokat valamennyire megvizsgálni, hogy egy, elbírja-e kettejüket. Ha mindennel végeznek, és a páros indulásra kész, mindenféle ellenvetés nélkül, akkor kihajóznak a vadvizekre. Remélvén, hogy elérik a túlpartot, talán szárazon.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-09 00:39:26
Üzenet elküldve: 2021-11-09 00:39:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Abban nincs semmi meglepő, hogy az évnek ezen tájékán ily csípősen ébreszt a reggel. Az már annál inkább, hogy csupán ketten ébrednek, s a harmadik lónak is csupán a helyét vehetik szemügyre a fa tövében.
Elantriel bizony hibádzik. Az alvóhelyén csupán egy levelet találnak, benne pedig indokot az ifjú fél-elf eltűnésére. Hogy miképp magyarázza hűlt helyét és a duó hogyan számol el vele önmagának, az csak is rajtuk áll.
Bárhogy is, ketten maradnak itt, egyelőre még a folyó biztonságosabb partján. Küldetésük így talán még rizikósabb, ám egyikőjük sem olyan fából faragták, aki szívesen térne haza üres kézzel. Az elszenesedett tetem körül hiába is kapirgál a duó. Nem ad többet, mint tegnap este. A kemény, már-már fagyos föld nem a nyomkereső barátja. Városőrök csizmáit nem lelik, ugyanakkor a folyóhöz közelebb, ahol némileg puhább a föld is, mindketten kiszúrhatnak néhány halovány lábnyomot, s egészen a folyópartig követhetik.
Vaskosabbak, mint egy ordasé, nem vitás. A lábnyomokhoz azonban nem társul másik, a ragadozó magányosan jött és magányosan távozott. Ám hogy mi venné rá az erdő bármelyik vadját, hogy a folyón is átúszva keressen magának táplálékot, annak okát aligha találhatják itt.
Olybá tűnik, a mező nem ad választ a fejükben forgó kérdésekre. Minden felelet a folyó túlpartjára invitálja őket. Nilevard és Darenn, no meg utóbbi elméjében leledző Perchipfell döntése, át óhajtanak-e kelni a folyón. A lehetőség adott, a rozoga tutajok hívogatóan ringanak a folyó felszínén.*
*Abban nincs semmi meglepő, hogy az évnek ezen tájékán ily csípősen ébreszt a reggel. Az már annál inkább, hogy csupán ketten ébrednek, s a harmadik lónak is csupán a helyét vehetik szemügyre a fa tövében.
Elantriel bizony hibádzik. Az alvóhelyén csupán egy levelet találnak, benne pedig indokot az ifjú fél-elf eltűnésére. Hogy miképp magyarázza hűlt helyét és a duó hogyan számol el vele önmagának, az csak is rajtuk áll.
Bárhogy is, ketten maradnak itt, egyelőre még a folyó biztonságosabb partján. Küldetésük így talán még rizikósabb, ám egyikőjük sem olyan fából faragták, aki szívesen térne haza üres kézzel. Az elszenesedett tetem körül hiába is kapirgál a duó. Nem ad többet, mint tegnap este. A kemény, már-már fagyos föld nem a nyomkereső barátja. Városőrök csizmáit nem lelik, ugyanakkor a folyóhöz közelebb, ahol némileg puhább a föld is, mindketten kiszúrhatnak néhány halovány lábnyomot, s egészen a folyópartig követhetik.
Vaskosabbak, mint egy ordasé, nem vitás. A lábnyomokhoz azonban nem társul másik, a ragadozó magányosan jött és magányosan távozott. Ám hogy mi venné rá az erdő bármelyik vadját, hogy a folyón is átúszva keressen magának táplálékot, annak okát aligha találhatják itt.
Olybá tűnik, a mező nem ad választ a fejükben forgó kérdésekre. Minden felelet a folyó túlpartjára invitálja őket. Nilevard és Darenn, no meg utóbbi elméjében leledző Perchipfell döntése, át óhajtanak-e kelni a folyón. A lehetőség adott, a rozoga tutajok hívogatóan ringanak a folyó felszínén.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-07 11:52:01
Üzenet elküldve: 2021-11-07 11:52:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* A lovag már egy ideje nézegeti az eget mire megszólal a közelében Soreyl. Nem éppen lepődik meg azon, hogy társa vallásos. Sok lovag és harcos bizton hisz valamelyik istenben, aki nagy valószínűséggel végigkíséri őt az útján. Ha meg nem éppen? Akkor bizonyára olyat tett élete során a személy, hogy még az istenek is elfordultak tőle. Mindig is a vallás élete része volt. Az imáját heti egyszer szokta megtartani, de gyakran szájára is veszi ha éppen úgy alakulnak a napok. Mielőtt a hadnagy hozzá érne felül és tudtára adja, hogy igenis ébren van. Nem éppen nyugodtan alszik a szabad ég alatt, gyakran inkább mélázgat. De most egészen kipihenten ébredt fel. Még volt ideje egy kicsit az eget is szemügyre venni. Ahol a felhőket a szél lustán tolja arrébb. Társa felé fordul. *
- Jó reggel hadnagy. * Jelzi a férfi számára, de pattan is fel, hogy le is porolhassa magát. A szél nem éppen kellemes, de ennyi páncél és ruha bőven melegen tartja a lovagot, hogy csak enyhén érezze a fuvallatokat. Az esti kellemes szellőhöz képest sokkal hidegebb. Nevezhetnénk talán valami rossz előjelnek? ~ Remélhetőleg csak borúsabb idő jön, és nem kell ténylegesen probléma előjelének tekinteni. ~ *
- Igenis.
* Zárja le röviden a lovag, és már megy is Soreyl után. A megállapításra nem éppen tud mit szólni. De jobban megnézve a tetemet elgondolkodik. *
- Határozottan. De kételkedek abban, hogy Warg lenne. Az nem hurcolná el? * Jegyzi hozzá és néz rá kérdőn. A területet ő is megpróbálja jobban átnézni nyomok után kutatva. Ha lehetősége van akkor egy kicsit elténfereg a az erdő széléhez is, hogy talán napvilágnál könnyebb dolga lesz a nyomok felkutatásával. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.10 08:19:35, a következő indokkal:
Közelében ba,be=/=ban,ben; istenben ba,be=/=ban,ben; végigkíséri; ébredt; abban ba,be=/=ban,ben; elténfereg
* A lovag már egy ideje nézegeti az eget mire megszólal a közelében Soreyl. Nem éppen lepődik meg azon, hogy társa vallásos. Sok lovag és harcos bizton hisz valamelyik istenben, aki nagy valószínűséggel végigkíséri őt az útján. Ha meg nem éppen? Akkor bizonyára olyat tett élete során a személy, hogy még az istenek is elfordultak tőle. Mindig is a vallás élete része volt. Az imáját heti egyszer szokta megtartani, de gyakran szájára is veszi ha éppen úgy alakulnak a napok. Mielőtt a hadnagy hozzá érne felül és tudtára adja, hogy igenis ébren van. Nem éppen nyugodtan alszik a szabad ég alatt, gyakran inkább mélázgat. De most egészen kipihenten ébredt fel. Még volt ideje egy kicsit az eget is szemügyre venni. Ahol a felhőket a szél lustán tolja arrébb. Társa felé fordul. *
- Jó reggel hadnagy. * Jelzi a férfi számára, de pattan is fel, hogy le is porolhassa magát. A szél nem éppen kellemes, de ennyi páncél és ruha bőven melegen tartja a lovagot, hogy csak enyhén érezze a fuvallatokat. Az esti kellemes szellőhöz képest sokkal hidegebb. Nevezhetnénk talán valami rossz előjelnek? ~ Remélhetőleg csak borúsabb idő jön, és nem kell ténylegesen probléma előjelének tekinteni. ~ *
- Igenis.
* Zárja le röviden a lovag, és már megy is Soreyl után. A megállapításra nem éppen tud mit szólni. De jobban megnézve a tetemet elgondolkodik. *
- Határozottan. De kételkedek abban, hogy Warg lenne. Az nem hurcolná el? * Jegyzi hozzá és néz rá kérdőn. A területet ő is megpróbálja jobban átnézni nyomok után kutatva. Ha lehetősége van akkor egy kicsit elténfereg a az erdő széléhez is, hogy talán napvilágnál könnyebb dolga lesz a nyomok felkutatásával. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.10 08:19:35, a következő indokkal:
Közelében ba,be=/=ban,ben; istenben ba,be=/=ban,ben; végigkíséri; ébredt; abban ba,be=/=ban,ben; elténfereg
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-06 09:54:55
Üzenet elküldve: 2021-11-06 09:54:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Soreyl a kelő nappal ébred. Igazán különös dolog történt tegnap este. A takarodó után valami megmozdult benne. Érezte a világot maga körül. A két alvót, az apró mezei pockokat, vagy éppen azok hiányát. Ugyan sikerrel elaludt, mert a katona ha akar alszik, de reggel az első gondolata, hogy ezt mégis mint, és hogyan hozta össze. Persze lehetne mondani, hogy mágiát használt, az egyetlen apró bibi ebben a megfogalmazásban, hogy a lovag soha nem tanult, és mindig is úgy érezte, érzéke se lenne hozzá. Még annyi jut eszébe, hogy ugyan azt az érzést érezte, mikor a templomban imádkozik. Azt az átható erőt mintha mindkét istene rá nézne, akkor és ott. Felül. A hideg szél belefúj arcába, miközben felhúzza jobb lábát.*
-Köszönöm Eeyr.
*Mondja átható hittel, halkan, mély hangján orra alatt. A másik kettő talán hallja talán nem. Aki viszont biztosan hallja az Perdhipfell. A mesterkard szelleme ennek az egész hites, baromságnak nem örül.*
~Végleg megbuggyantál. Szektás lettél. Egy őrült kardja vagyok, és nem fél használni. MENEKÜLJETEK! Fussatok bolondok, az életetekért.~
*Kéntél a lovag fejében, amin a férfi meglehetősen jól mulat. Ha valaki nem ébredt volna fel, azt finoman megbökdösi.*
-Jó reggelt csapat.
*Mondja jókedvűen, majd a barna kancára visszarakja a párnának használt zsákot.*
-Én még egyszer körbenéznék világosban.
*Mondja, továbbra is egy megmagyarázhatatlan jókedvvel.*
-Elan kérlek készítsd fel a lovakat, és oltsd el a tüzet. Nilevard, te gyere velem.
*Mondja, és egy atyai mosollyal még a kezével is int a fiúnak. Több szem többet lát alapon jobb így. Első soron fényben is megvizsgálja a tetem maradványait.*
-Ezt megették.
*Teszi hozzá, és ha semmi mást nem vesz észre, csak aztán sétál végig a legelő szélén. Vagy az állatok, vagy a városőrök nyomait keresi a földön, esetleg a szürke köpeny darabijait faágakon fent ragadva. Útközben készen állna egy kedélyes csevejre a fiúval csak éppen azt nem tudja mit mondjon, szóval inkább csak figyel, néz, és közben mély hangon hümmög.*
*Soreyl a kelő nappal ébred. Igazán különös dolog történt tegnap este. A takarodó után valami megmozdult benne. Érezte a világot maga körül. A két alvót, az apró mezei pockokat, vagy éppen azok hiányát. Ugyan sikerrel elaludt, mert a katona ha akar alszik, de reggel az első gondolata, hogy ezt mégis mint, és hogyan hozta össze. Persze lehetne mondani, hogy mágiát használt, az egyetlen apró bibi ebben a megfogalmazásban, hogy a lovag soha nem tanult, és mindig is úgy érezte, érzéke se lenne hozzá. Még annyi jut eszébe, hogy ugyan azt az érzést érezte, mikor a templomban imádkozik. Azt az átható erőt mintha mindkét istene rá nézne, akkor és ott. Felül. A hideg szél belefúj arcába, miközben felhúzza jobb lábát.*
-Köszönöm Eeyr.
*Mondja átható hittel, halkan, mély hangján orra alatt. A másik kettő talán hallja talán nem. Aki viszont biztosan hallja az Perdhipfell. A mesterkard szelleme ennek az egész hites, baromságnak nem örül.*
~Végleg megbuggyantál. Szektás lettél. Egy őrült kardja vagyok, és nem fél használni. MENEKÜLJETEK! Fussatok bolondok, az életetekért.~
*Kéntél a lovag fejében, amin a férfi meglehetősen jól mulat. Ha valaki nem ébredt volna fel, azt finoman megbökdösi.*
-Jó reggelt csapat.
*Mondja jókedvűen, majd a barna kancára visszarakja a párnának használt zsákot.*
-Én még egyszer körbenéznék világosban.
*Mondja, továbbra is egy megmagyarázhatatlan jókedvvel.*
-Elan kérlek készítsd fel a lovakat, és oltsd el a tüzet. Nilevard, te gyere velem.
*Mondja, és egy atyai mosollyal még a kezével is int a fiúnak. Több szem többet lát alapon jobb így. Első soron fényben is megvizsgálja a tetem maradványait.*
-Ezt megették.
*Teszi hozzá, és ha semmi mást nem vesz észre, csak aztán sétál végig a legelő szélén. Vagy az állatok, vagy a városőrök nyomait keresi a földön, esetleg a szürke köpeny darabijait faágakon fent ragadva. Útközben készen állna egy kedélyes csevejre a fiúval csak éppen azt nem tudja mit mondjon, szóval inkább csak figyel, néz, és közben mély hangon hümmög.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-06 07:09:38
Üzenet elküldve: 2021-11-06 07:09:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*A hangra felocsúdik az imából, mintha egy mély álomból ébredne. Megpördül a tengelye körül, hunyorogva szemlélve az imbolygó fényforrást. Egy hosszú pillanatig elgondolkodik rajta, hogy nem válaszol, de bolondság lenne.*
-Itt vagyok! *Szólal meg fennhangon, még egyszer utoljára körbepillantva a teremben. Talán tényleg nincs igazán titok itt, s csupán képzelete játszott vele.*
-A kíváncsiságom áldozata lettem, a fáklyám pedig elaludt... Csak remélni mertem, hogy feltűnik majd a hiányom! *Folytatja hangosan, ám legbelül igen csak bosszús. Még ha a titok nyitja nem is itt van e helyhez, ő maga ki tudott volna találni a sötétből. A Banya Ajándéka elvégre ott rejtőzik elméjében. Most viszont, úgy kell tennie, mintha valóban eltévelyedett volna a sötétben.*
- Nincs itt más, csak... Romok és az elmúlás. Remélem, nem okoztam nagy gondot nektek! Hálával tartozom. *A mosolyt visszaköltöztetve arcára indul el óvatosan, minden lépését megfontolva a sötétben. Egyik kezét a falon vezeti, miközben a fáklyafény felé tart.*
-Mindenesetre, ha már e templomot az Úrnőnek szenteljük, nem árt, ha feltérképezzük, mi van alatta. Odafenn hogy állunk? *Tereli el a szót, miközben szemrevételezi a férfi mögött mozgó egyént is. Botorság lenne meggondolatlanul cselekednie vagy akár csapdába csalnia őket. Nem úgy tűnik, hogy eljött az ideje... Már ha eljön egyáltalán.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.06 07:10:17
*A hangra felocsúdik az imából, mintha egy mély álomból ébredne. Megpördül a tengelye körül, hunyorogva szemlélve az imbolygó fényforrást. Egy hosszú pillanatig elgondolkodik rajta, hogy nem válaszol, de bolondság lenne.*
-Itt vagyok! *Szólal meg fennhangon, még egyszer utoljára körbepillantva a teremben. Talán tényleg nincs igazán titok itt, s csupán képzelete játszott vele.*
-A kíváncsiságom áldozata lettem, a fáklyám pedig elaludt... Csak remélni mertem, hogy feltűnik majd a hiányom! *Folytatja hangosan, ám legbelül igen csak bosszús. Még ha a titok nyitja nem is itt van e helyhez, ő maga ki tudott volna találni a sötétből. A Banya Ajándéka elvégre ott rejtőzik elméjében. Most viszont, úgy kell tennie, mintha valóban eltévelyedett volna a sötétben.*
- Nincs itt más, csak... Romok és az elmúlás. Remélem, nem okoztam nagy gondot nektek! Hálával tartozom. *A mosolyt visszaköltöztetve arcára indul el óvatosan, minden lépését megfontolva a sötétben. Egyik kezét a falon vezeti, miközben a fáklyafény felé tart.*
-Mindenesetre, ha már e templomot az Úrnőnek szenteljük, nem árt, ha feltérképezzük, mi van alatta. Odafenn hogy állunk? *Tereli el a szót, miközben szemrevételezi a férfi mögött mozgó egyént is. Botorság lenne meggondolatlanul cselekednie vagy akár csapdába csalnia őket. Nem úgy tűnik, hogy eljött az ideje... Már ha eljön egyáltalán.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.06 07:10:17
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-05 00:54:30
Üzenet elküldve: 2021-11-05 00:54:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*A pirkadat távolból érkező kakaskukorékolással ébreszti a triót. Az éj nyugodalmasan telt, még Soreyl hadnagy mágiája sem érzékelhetett semmit a közelben, leszámítva persze társait.
A reggel csípős és szeles, ilyenkor még a tűz melege sem ér túl sokat. A wargok dönthetnek, hogyan s merre tovább, már ha hajtja még őket a kötelesség. A napfénynél már jóval barátságosabbnak hat a folyó túlpartján húzódó erdőség is, ahogy a távolban domborodik fel a hegyeken, tiszteletteljes némaságban. Csupán a szél tépi a lombokat, ám alattuk minden bizonnyal kevésbé fú át. A hűvös idő ellenére szapora madárcsicsergés fogadhatja az ébredezőket. Talán őket köszöntik, talán a napot, végső soron mindegy. Talán így, világosban már a kilátásaik sem hatnak oly sötétnek.*
*A pirkadat távolból érkező kakaskukorékolással ébreszti a triót. Az éj nyugodalmasan telt, még Soreyl hadnagy mágiája sem érzékelhetett semmit a közelben, leszámítva persze társait.
A reggel csípős és szeles, ilyenkor még a tűz melege sem ér túl sokat. A wargok dönthetnek, hogyan s merre tovább, már ha hajtja még őket a kötelesség. A napfénynél már jóval barátságosabbnak hat a folyó túlpartján húzódó erdőség is, ahogy a távolban domborodik fel a hegyeken, tiszteletteljes némaságban. Csupán a szél tépi a lombokat, ám alattuk minden bizonnyal kevésbé fú át. A hűvös idő ellenére szapora madárcsicsergés fogadhatja az ébredezőket. Talán őket köszöntik, talán a napot, végső soron mindegy. Talán így, világosban már a kilátásaik sem hatnak oly sötétnek.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-02 20:39:38
Üzenet elküldve: 2021-11-02 20:39:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Sajnos csak félsikerrel tér vissza a lovag. A nyomok utáni kutakodás nem éppen sikeres, főleg ha koromsötétben próbálkozik vele az ember. ~ Minek is próbálkoztam? ~ Húzott szájjal vonul, egy jókora mennyiségű tűzifával a vállán. Mivel kötelet nem vitt magával, amivel összekötözhette volna, így csak ügyetlenül néhány ágacska séta közbe kihull. De a nagy része sikeresen átvészeli a táborig. Természetesen csak ha lehet így hívni a kialakítást. Elan a lovakkal bíbelődik, a hadnagy már a tüzet elő is készítette, már csak a nyugodt pihenés marad. Gyorsan le is rakja a tűz mellé az ágakat, néhányat bele is töm a kis lángba, hogy ezzel is támogassa a tűz növekedését. A parasztoknak a száraz idő nem éppen kedvező, de nekik az ágak szempontjából mindenképp előnyt jelent. Próbált már valaki vizes ágakból tüzet rakni? El is indul a lovához, hogy a nyeregtáskából elővegyen egy takarót amit még a központjukban ügyesen bele is tett a zsákjába. Szerencsére részletesen kétszer is átnézte a szükséges felszereléseket. A hadnagy pedig gondoskodott a szükséges eszközökről mint például lámpa, olaj és a többi. Így nem éppen okozhat tényleges problémát számukra a kis kiruccanás. Elan felé fordul néhány szó erejéig. *
- Ha nem raktál meleg ruhát, akkor a táskámban találsz. Hoztam tűzifát is.
* Jegyzi meg barátságosan, jó lenne ha legalább vele jó viszonyt tudna kialakítani. Mindig próbálja tartani a száját, de valahogy hamar be indul nála a szavak áradata. De ha nagyon figyel, nagyjából vissza tudja fogni magát. Le is heveredik a már-már tűznek mondható rakáshoz. Soreyl szavaira csak felfigyel, de nem éppen szándékozik tényleges választ is adni rá. Elfogadóan bólint rá, és a fegyvereit igényesen maga mellé helyezi, ahogyan azt az apja tanította. Sok hasznos dolgot tanított számára, főleg a túlélést, illetve a lovagi feladatok elsőbbségét. De arra persze nem, hogy mikor kellene befogni a száját. Hamar el is helyezkedik, hogy nyugovóra térjen. Soreyl talán ellenséges vele, de mégis megbízhatóságot áraszt felé. Így bízik a feljebbvalójában, és nyugodtan belemerül az álmába. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.03 09:52:12, a következő indokkal:
koromsötétben, ba,be =/= ban,ben; összekötözhette; kihull; átvészeli; tüzet (tűzet =/= tüzet); központjukban, ba,be =/= ban,ben; elejéig =/= erejéig; táskámban, ba,be =/= ban,ben; feljebbvalójában, ba,be =/= ban,ben;
* Sajnos csak félsikerrel tér vissza a lovag. A nyomok utáni kutakodás nem éppen sikeres, főleg ha koromsötétben próbálkozik vele az ember. ~ Minek is próbálkoztam? ~ Húzott szájjal vonul, egy jókora mennyiségű tűzifával a vállán. Mivel kötelet nem vitt magával, amivel összekötözhette volna, így csak ügyetlenül néhány ágacska séta közbe kihull. De a nagy része sikeresen átvészeli a táborig. Természetesen csak ha lehet így hívni a kialakítást. Elan a lovakkal bíbelődik, a hadnagy már a tüzet elő is készítette, már csak a nyugodt pihenés marad. Gyorsan le is rakja a tűz mellé az ágakat, néhányat bele is töm a kis lángba, hogy ezzel is támogassa a tűz növekedését. A parasztoknak a száraz idő nem éppen kedvező, de nekik az ágak szempontjából mindenképp előnyt jelent. Próbált már valaki vizes ágakból tüzet rakni? El is indul a lovához, hogy a nyeregtáskából elővegyen egy takarót amit még a központjukban ügyesen bele is tett a zsákjába. Szerencsére részletesen kétszer is átnézte a szükséges felszereléseket. A hadnagy pedig gondoskodott a szükséges eszközökről mint például lámpa, olaj és a többi. Így nem éppen okozhat tényleges problémát számukra a kis kiruccanás. Elan felé fordul néhány szó erejéig. *
- Ha nem raktál meleg ruhát, akkor a táskámban találsz. Hoztam tűzifát is.
* Jegyzi meg barátságosan, jó lenne ha legalább vele jó viszonyt tudna kialakítani. Mindig próbálja tartani a száját, de valahogy hamar be indul nála a szavak áradata. De ha nagyon figyel, nagyjából vissza tudja fogni magát. Le is heveredik a már-már tűznek mondható rakáshoz. Soreyl szavaira csak felfigyel, de nem éppen szándékozik tényleges választ is adni rá. Elfogadóan bólint rá, és a fegyvereit igényesen maga mellé helyezi, ahogyan azt az apja tanította. Sok hasznos dolgot tanított számára, főleg a túlélést, illetve a lovagi feladatok elsőbbségét. De arra persze nem, hogy mikor kellene befogni a száját. Hamar el is helyezkedik, hogy nyugovóra térjen. Soreyl talán ellenséges vele, de mégis megbízhatóságot áraszt felé. Így bízik a feljebbvalójában, és nyugodtan belemerül az álmába. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.03 09:52:12, a következő indokkal:
koromsötétben, ba,be =/= ban,ben; összekötözhette; kihull; átvészeli; tüzet (tűzet =/= tüzet); központjukban, ba,be =/= ban,ben; elejéig =/= erejéig; táskámban, ba,be =/= ban,ben; feljebbvalójában, ba,be =/= ban,ben;
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-02 14:31:25
Üzenet elküldve: 2021-11-02 14:31:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*A sötétség a fáklya fénykörén túl szinte valóban tapintható, de meglehet, csak az elme tölti meg tartalommal, különben pedig nincs ott más különleges, csak az üres feketeség.
Hanloren félelem nélkül halad előre és torpan meg a nagyobb helyiségben, amit ugyanúgy használhattak volna hordótárolásra, mint véráldozat bemutatására. A Zsákos Ember nincs idelent, legalábbis nem látja, de még a nyomait sem. Pedig mindenki tudja, hogy hajnalban eltűnik a romok között és csak alkonyatkor jelenik meg újra a felszínen.
Az elf, aki a Vérurat tartja patrónusának, elhatározza, hogy eloltja a fényforrást és úgy próbál meg többet kideríteni. Ahogy eltapossa a fáklyát, az valóban gyorsan elalszik. Még pár izzó szövetdarab és a fa izzik pár pillanatig, majd körbeöleli a feketénél is feketébb sötétség. Minthogy félnivalója nincs, azaz ezt feltételezi, a feketeség valóban üdítően hat rá. A fény eltűnésével mintha hidegebbé is válna a levegő odalent.
A térérzékelés gyorsan szűnik meg, hamar azon kapja magát, hogy nem tudja, merre is áll vagy állt, milyen messze lehettek a romos falak, az ajtó, amelyen keresztül belépett. Valakinek ijesztő is lehet a némaság a sötétséggel karöltve, de Hanloren sokkal veszélyesebb dolgokat is átélt már életében. Ajkai mormolni kezdik fohászát istene felé, az áthatolhatatlan feketeségben mintha alakok mozdulnának, de az is lehet, hogy csak elméje keres fogódzót a semmiben.*
- Hanloren! Hanloren! *Hangzik fel egy hang mögüle. Maga sem tudja, mennyi idő telhetett el idelent, a térérzékeléssel az időérzékét is elveszíthette. Ugyanúgy lehetett pár perc, mint egy fél óra.*
- Itt vagy? *Jön a kérdés és ha az elf hátrapillant, akkor egy zavartan imbolygó fényt fedezhet fel az ajtó felől. A hangban felismerheti a szőke papét, Pheozét, ahogy aggodalommal hívja őt.
Kisvártatva a fény erősödik és megjelenik a folyosón egy bántóan világos fáklya, amit valószínűleg a pap tart. Mögötte egy másik alak, akit Han nem tud beazonosítani, de talán a másik papok közül az egyik.*
*A sötétség a fáklya fénykörén túl szinte valóban tapintható, de meglehet, csak az elme tölti meg tartalommal, különben pedig nincs ott más különleges, csak az üres feketeség.
Hanloren félelem nélkül halad előre és torpan meg a nagyobb helyiségben, amit ugyanúgy használhattak volna hordótárolásra, mint véráldozat bemutatására. A Zsákos Ember nincs idelent, legalábbis nem látja, de még a nyomait sem. Pedig mindenki tudja, hogy hajnalban eltűnik a romok között és csak alkonyatkor jelenik meg újra a felszínen.
Az elf, aki a Vérurat tartja patrónusának, elhatározza, hogy eloltja a fényforrást és úgy próbál meg többet kideríteni. Ahogy eltapossa a fáklyát, az valóban gyorsan elalszik. Még pár izzó szövetdarab és a fa izzik pár pillanatig, majd körbeöleli a feketénél is feketébb sötétség. Minthogy félnivalója nincs, azaz ezt feltételezi, a feketeség valóban üdítően hat rá. A fény eltűnésével mintha hidegebbé is válna a levegő odalent.
A térérzékelés gyorsan szűnik meg, hamar azon kapja magát, hogy nem tudja, merre is áll vagy állt, milyen messze lehettek a romos falak, az ajtó, amelyen keresztül belépett. Valakinek ijesztő is lehet a némaság a sötétséggel karöltve, de Hanloren sokkal veszélyesebb dolgokat is átélt már életében. Ajkai mormolni kezdik fohászát istene felé, az áthatolhatatlan feketeségben mintha alakok mozdulnának, de az is lehet, hogy csak elméje keres fogódzót a semmiben.*
- Hanloren! Hanloren! *Hangzik fel egy hang mögüle. Maga sem tudja, mennyi idő telhetett el idelent, a térérzékeléssel az időérzékét is elveszíthette. Ugyanúgy lehetett pár perc, mint egy fél óra.*
- Itt vagy? *Jön a kérdés és ha az elf hátrapillant, akkor egy zavartan imbolygó fényt fedezhet fel az ajtó felől. A hangban felismerheti a szőke papét, Pheozét, ahogy aggodalommal hívja őt.
Kisvártatva a fény erősödik és megjelenik a folyosón egy bántóan világos fáklya, amit valószínűleg a pap tart. Mögötte egy másik alak, akit Han nem tud beazonosítani, de talán a másik papok közül az egyik.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-02 10:16:46
Üzenet elküldve: 2021-11-02 10:16:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Elan megtalálja a csontvázat a legelőn. Soreyl lepattan a lováról, kicsit közelebbről is megvizsgálja. Hátha talál valami nyomravezetőt. De valóban csak annyit tud megállapítani, hogy a bajszos nem hazudott. Lehet hogy nem warg, de valami bazi nagy és erős az biztos. Aztán Elan tesz fel egy kérdést.*
-Ősi nyelven vadászt jelent.
*Mondja mély hangján, és finoman megemeli a mellkasán a Kilencfejű Hydra medálját. Nem lehet kivenni pontosan ebben a fényben, de megcsillan azért rajta az ezüstös fény.*
-Volt egy erőd Erdőmélye szívében, Vadvéd. Ott képeztek ki minket. Az erdő bestiáit próbáltuk féken tartani, és a menekülő körözött bűnözőket vissza juttattuk a Városi Őrségnek. Persze ennek jó ideje már. A parancsnok csak arra gondolt, hogy otthonosan mozgok az erdőben, és ismerem a fenevadakat.
*Összegzi röviden, ezután egy darabig egyedül marad a tisztáson. Az egyik fát szedni ment, a másik a lovakkal bíbelődik. Tökéletes alkalom, hogy megbeszélje magával folytonos morcosságának okát, és ellenszerét.*
~Mi a rák bajod van Soreyl?~
*Érkezik a kérdés, amire a lovag nem tud éppen azonnal válaszolni, mert hogy fogalma sincs. A saját önismeretével, és lelkének teljes térképével nincs annyira tisztában, hogy el tudja mondani, hogy a bánya óta, ő nem az aki. Hogy ott valamit ténylegesen megtörtek benne, hogy lett odabent egy seb, ami most nem akar begyógyulni. Az egyetlen lehetősége, hogy ezzel megküzdjön, ha szembenéz a félelmével, de nem várható el, hogy ezt be is lássa azonnal.*
~Nem tudom.~
*Válaszol végül egy kisebb szünet után.*
~Rossz előérzetem van.~
*Fejezi be, a kardja meg nem veszi be.*
~Faszság!~
*Vágja rá azonnal. Igaza is van. Nem tudhat hazudni a saját elméjének. De azért a karcos hang csak hozzáteszi.*
~Szét áll a fejed mint a kurvák lába a bokorban. Teszel, gondolkodsz, a kettőt nem kötöd össze, és messze nem cselekszel. Félted a két kölyköt értem. Nem bírsz el a felelősséggel. Értem. De tudod mi a különbség Niavi és Garsin között? Az egyiket meg akartad védeni, a másikat megvédted. Melyik van itt köztünk?~
*Teszi fel kardja idegesen a végső kérdést. Ha szíven akarta volna döfni Perchipfell a lovagot, valahogy ide kellett hogy célozzon. Talán pont Niavi halála egy akkora pofon ami most ledöntheti a fél lábáról a lovagot, hogy végre praktikus üzemmódra kapcsoljon. Egy halkat hümment az orra alatt.*
~Te kurafi.~
*Mondja magában egy baráti dühvel karöltve. Még valami félmosoly is kúszik az arcára. Van valami bájos abban hogy amikor Soreyl padlón van, Perchipfell mindig seggbe tudja rúgni szavakkal, hogy észhez térjen. Talán a többiek is visszatérnek eddigre. Talán hallani is lehet a mély tónuson, hogy kicsit megváltozott mikor megszólal.*
-Na fiúk. Takarodó.
*Mondja, és közben megvet magának egy fűcsomót. Leteszi a zsákját a földre, és nekiveti a hátát. Még nem fekszik le, olyan félülésben elnyújtja lábait.*
-A nappal kelünk mi is, szóval duplán aludjatok.
*Teszi hozzá atyai hangon, majd elnyújtja végtagjait.*
-Én még őrködöm kicsit, nehogy rossz álmotok legyen.
*Mondja, és azzal így is tesz. Becsukja a szemét. Meditál. Valahogy az erdőre koncentrál közben. A környezetre. Az életre, ahogy Eeyr templomában érzi, mikor imádkozik. Ha semmi érdemleges nem történik akkor rá egy fertály órára, ő is elalszik.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Elan megtalálja a csontvázat a legelőn. Soreyl lepattan a lováról, kicsit közelebbről is megvizsgálja. Hátha talál valami nyomravezetőt. De valóban csak annyit tud megállapítani, hogy a bajszos nem hazudott. Lehet hogy nem warg, de valami bazi nagy és erős az biztos. Aztán Elan tesz fel egy kérdést.*
-Ősi nyelven vadászt jelent.
*Mondja mély hangján, és finoman megemeli a mellkasán a Kilencfejű Hydra medálját. Nem lehet kivenni pontosan ebben a fényben, de megcsillan azért rajta az ezüstös fény.*
-Volt egy erőd Erdőmélye szívében, Vadvéd. Ott képeztek ki minket. Az erdő bestiáit próbáltuk féken tartani, és a menekülő körözött bűnözőket vissza juttattuk a Városi Őrségnek. Persze ennek jó ideje már. A parancsnok csak arra gondolt, hogy otthonosan mozgok az erdőben, és ismerem a fenevadakat.
*Összegzi röviden, ezután egy darabig egyedül marad a tisztáson. Az egyik fát szedni ment, a másik a lovakkal bíbelődik. Tökéletes alkalom, hogy megbeszélje magával folytonos morcosságának okát, és ellenszerét.*
~Mi a rák bajod van Soreyl?~
*Érkezik a kérdés, amire a lovag nem tud éppen azonnal válaszolni, mert hogy fogalma sincs. A saját önismeretével, és lelkének teljes térképével nincs annyira tisztában, hogy el tudja mondani, hogy a bánya óta, ő nem az aki. Hogy ott valamit ténylegesen megtörtek benne, hogy lett odabent egy seb, ami most nem akar begyógyulni. Az egyetlen lehetősége, hogy ezzel megküzdjön, ha szembenéz a félelmével, de nem várható el, hogy ezt be is lássa azonnal.*
~Nem tudom.~
*Válaszol végül egy kisebb szünet után.*
~Rossz előérzetem van.~
*Fejezi be, a kardja meg nem veszi be.*
~Faszság!~
*Vágja rá azonnal. Igaza is van. Nem tudhat hazudni a saját elméjének. De azért a karcos hang csak hozzáteszi.*
~Szét áll a fejed mint a kurvák lába a bokorban. Teszel, gondolkodsz, a kettőt nem kötöd össze, és messze nem cselekszel. Félted a két kölyköt értem. Nem bírsz el a felelősséggel. Értem. De tudod mi a különbség Niavi és Garsin között? Az egyiket meg akartad védeni, a másikat megvédted. Melyik van itt köztünk?~
*Teszi fel kardja idegesen a végső kérdést. Ha szíven akarta volna döfni Perchipfell a lovagot, valahogy ide kellett hogy célozzon. Talán pont Niavi halála egy akkora pofon ami most ledöntheti a fél lábáról a lovagot, hogy végre praktikus üzemmódra kapcsoljon. Egy halkat hümment az orra alatt.*
~Te kurafi.~
*Mondja magában egy baráti dühvel karöltve. Még valami félmosoly is kúszik az arcára. Van valami bájos abban hogy amikor Soreyl padlón van, Perchipfell mindig seggbe tudja rúgni szavakkal, hogy észhez térjen. Talán a többiek is visszatérnek eddigre. Talán hallani is lehet a mély tónuson, hogy kicsit megváltozott mikor megszólal.*
-Na fiúk. Takarodó.
*Mondja, és közben megvet magának egy fűcsomót. Leteszi a zsákját a földre, és nekiveti a hátát. Még nem fekszik le, olyan félülésben elnyújtja lábait.*
-A nappal kelünk mi is, szóval duplán aludjatok.
*Teszi hozzá atyai hangon, majd elnyújtja végtagjait.*
-Én még őrködöm kicsit, nehogy rossz álmotok legyen.
*Mondja, és azzal így is tesz. Becsukja a szemét. Meditál. Valahogy az erdőre koncentrál közben. A környezetre. Az életre, ahogy Eeyr templomában érzi, mikor imádkozik. Ha semmi érdemleges nem történik akkor rá egy fertály órára, ő is elalszik.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-01 22:14:17
Üzenet elküldve: 2021-11-01 22:14:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Elantriel nyomán van módjuk közelebbről is megvizsgálni a tetemet, már ami maradt belőle. Ha más nem is, egy valami kiderülhet belőle: A pásztor nem hazudott nekik.
A kitartóan, ám hűvösen ragyogó hold elé csak néhány kósza felhőfoszlány kúszik be baljósan, de alapvetően tiszta égbolttal számolhat a trió. Amennyiben tüzet raknak és táplálják is éjjel, minden bizonnyal megóvja majd őket a hűvös időjárás ártó következményeitől.
Darennek van ideje egy rövid időre egyedül maradni a gondolataival, na meg persze Perchipfellel, míg társai tesznek-vesznek. Elantriel a lovakat köti ki, Nilevard pedig tűzifa után néz. A lovagnak nincs nehéz dolga, a közeli fák alatt rengeteg a száraz gally. Ezzel legalább szerencséje van, ha a nyomokkal nem is. Még ha vannak is ott állatnyomok, az éj sötétje nem adja a szőke harcos tudtára.
Az erdő szélén csend honol. Csupán egy bagoly köszönti huhogva az éjszakát valahol a közelében, s a folyó loccsan unottan a parthoz. Innen már látni is, Nilevard pedig sötét, lapos formákra lehet figyelmes, mik álmosan ringanak a víz felszínén.
Két, széles tutaj az, egy levert cölöphöz kötve gondosan. A lélekvesztők nem állhatnak többől néhány összekötözött farönknél és egy-egy pár evezőnél. A lovag könnyedén rájöhet immár, hogyan közlekednek a vadászok a nagy erdőség és a falu között.
Messze még a pirkadat, a hármasnak van ideje felkészülni a holnapra. A szántó, amit éjjeli hajlékuknak választottak, a legkevésbé sem tűnik veszélyesnek. Legalábbis aligha lehet összevetni a folyó túlpartján sötétlő rengeteggel. Ott már csak magukra számíthatnak, na meg egymásra. Mindőjük cipeli saját keresztjét, s ha megtörnek a súlya alatt, talán fel sem állnak majd többé. Ám ha a baj tetézik, jó, ha kéznél egy barát.*
*Elantriel nyomán van módjuk közelebbről is megvizsgálni a tetemet, már ami maradt belőle. Ha más nem is, egy valami kiderülhet belőle: A pásztor nem hazudott nekik.
A kitartóan, ám hűvösen ragyogó hold elé csak néhány kósza felhőfoszlány kúszik be baljósan, de alapvetően tiszta égbolttal számolhat a trió. Amennyiben tüzet raknak és táplálják is éjjel, minden bizonnyal megóvja majd őket a hűvös időjárás ártó következményeitől.
Darennek van ideje egy rövid időre egyedül maradni a gondolataival, na meg persze Perchipfellel, míg társai tesznek-vesznek. Elantriel a lovakat köti ki, Nilevard pedig tűzifa után néz. A lovagnak nincs nehéz dolga, a közeli fák alatt rengeteg a száraz gally. Ezzel legalább szerencséje van, ha a nyomokkal nem is. Még ha vannak is ott állatnyomok, az éj sötétje nem adja a szőke harcos tudtára.
Az erdő szélén csend honol. Csupán egy bagoly köszönti huhogva az éjszakát valahol a közelében, s a folyó loccsan unottan a parthoz. Innen már látni is, Nilevard pedig sötét, lapos formákra lehet figyelmes, mik álmosan ringanak a víz felszínén.
Két, széles tutaj az, egy levert cölöphöz kötve gondosan. A lélekvesztők nem állhatnak többől néhány összekötözött farönknél és egy-egy pár evezőnél. A lovag könnyedén rájöhet immár, hogyan közlekednek a vadászok a nagy erdőség és a falu között.
Messze még a pirkadat, a hármasnak van ideje felkészülni a holnapra. A szántó, amit éjjeli hajlékuknak választottak, a legkevésbé sem tűnik veszélyesnek. Legalábbis aligha lehet összevetni a folyó túlpartján sötétlő rengeteggel. Ott már csak magukra számíthatnak, na meg egymásra. Mindőjük cipeli saját keresztjét, s ha megtörnek a súlya alatt, talán fel sem állnak majd többé. Ám ha a baj tetézik, jó, ha kéznél egy barát.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-31 08:16:23
Üzenet elküldve: 2021-10-31 08:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Ahogy a trió elindul az említett tisztás felé, a félvér még a szokottnál is csendesebb. A másik kettő aligha vehet észre ennél többet a benne zajló aggodalomról. Ez a feszültség pedig nem az erdő közelében eltöltendő éjszakából fakad. Sokkalinkább a hold ezüstös ragyogásából, ami nyomatékosan veti fényét a mai este félhomályára. Ez a félelem még a félvér gyerekkorára nyúlik vissza. A lényegében rabságban töltött évek alatt, nem Truvyen volt az egyetlen, aki megtörte a ketrec magányát. A magabiztosan hízelgő hold is sokatmondó semmiségeket duruzsolt Elan fülébe. Főleg az olyan ragyogó éjszakákon, mint amilyen a mai is. Ez kezdetben hősünk kedvére volt, de egy idő után kérésekké fajultak a megértő szavak. Míg végül már majdnem parancsoló hangon üvöltözött az égitest, hogy amint a fél-elfnek lehetősége adódik, mészárolojon le mindenkit és szabadítsa fel magát. Persze sosem engedelmeskedett. A sors furcsa fintora, hogy ha nem is az ő keze által, de ilyen módon szabadult ki. Szóval innen az aggodalom. Talán ezért sem kívánta a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Nyilván még egy agresszív holdnak sem lehet problémája a trió másik két tagjával. Ha lenne sem ma kezdene el hallgatni rá a félvér. De sosem lehet tudni és a lószerszámnak is van vége, ahogy mondani szokás. Elan éppen ezért még a fejét sem fordítja az ég felé. Az az isten még nem mutatta meg magát, akinek a kedvéért épp most, mikor minden érzékszervével bizonyítani akar, elkezdene diskurálni egykori barátjával. Ezért igyekszik még az úgynevezett szemkontaktust is kerülni. Talán épp ennek, és Nilevard kiábrándító kérdésének köszönhető, hogy megpillantja a tetemet, amit a pásztor említett.*
-Persze, cimbora. De nézd csak! Ez nem a birka, amit az öreg égetett el? *Állítja meg a lovát, hogy jobban szemügyre vehesse. Ő maga hamar levonja a következtetést, mi szerint a látvány sem árul el többet, mint a pásztor mondott. Azért meghallgatja a többiek hozzáfűznivalóját, amennyiben akad ilyen, mielőtt a hadnagy után léptetne a lovával. Soreyl kijelenti, hogy helyben vannak. Elan pedig megkönnyebülve pattan ki a nyeregből. A szőke azonnal el is indul tüzifát keresni, a hadnagy pedig a holmiában kotorászik. A félvér számára nem marad más feladat, mint egy közeli, alacsonyabb fához vezetni a lovakat és kikötni őket. Ehhez nem szükséges különösebben érteni a lovászathoz, így még neki is könnyen megy a dolog. Ezzel végezvén magához veszi a saját holmiját, amivel vissza is battyog a Soreyl közelébe. Nagy szerencséjére a hold még szótlanul kúszik az égen. Ha pedig ez a szerencse kitart, így is marad. A hadnagyhoz visszaérve megtöri a saját csendjét.*
-A parancsnok azt említette, hogy venár voltál. Hogy ez a tudás jól fog jönni ehhez az ügyhöz. Mit jelent pontosan ez a venár? *Kérdezi a fejét vakarva. A fél-elf sosem szégyellte, ha valamit nem tudott. Aki rácsok szorításában nevelkedik, nem sok tudással rendelkezhet a világról. Rosszat pedig nem lehet kérdezni. Ugyebár?*
*Ahogy a trió elindul az említett tisztás felé, a félvér még a szokottnál is csendesebb. A másik kettő aligha vehet észre ennél többet a benne zajló aggodalomról. Ez a feszültség pedig nem az erdő közelében eltöltendő éjszakából fakad. Sokkalinkább a hold ezüstös ragyogásából, ami nyomatékosan veti fényét a mai este félhomályára. Ez a félelem még a félvér gyerekkorára nyúlik vissza. A lényegében rabságban töltött évek alatt, nem Truvyen volt az egyetlen, aki megtörte a ketrec magányát. A magabiztosan hízelgő hold is sokatmondó semmiségeket duruzsolt Elan fülébe. Főleg az olyan ragyogó éjszakákon, mint amilyen a mai is. Ez kezdetben hősünk kedvére volt, de egy idő után kérésekké fajultak a megértő szavak. Míg végül már majdnem parancsoló hangon üvöltözött az égitest, hogy amint a fél-elfnek lehetősége adódik, mészárolojon le mindenkit és szabadítsa fel magát. Persze sosem engedelmeskedett. A sors furcsa fintora, hogy ha nem is az ő keze által, de ilyen módon szabadult ki. Szóval innen az aggodalom. Talán ezért sem kívánta a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Nyilván még egy agresszív holdnak sem lehet problémája a trió másik két tagjával. Ha lenne sem ma kezdene el hallgatni rá a félvér. De sosem lehet tudni és a lószerszámnak is van vége, ahogy mondani szokás. Elan éppen ezért még a fejét sem fordítja az ég felé. Az az isten még nem mutatta meg magát, akinek a kedvéért épp most, mikor minden érzékszervével bizonyítani akar, elkezdene diskurálni egykori barátjával. Ezért igyekszik még az úgynevezett szemkontaktust is kerülni. Talán épp ennek, és Nilevard kiábrándító kérdésének köszönhető, hogy megpillantja a tetemet, amit a pásztor említett.*
-Persze, cimbora. De nézd csak! Ez nem a birka, amit az öreg égetett el? *Állítja meg a lovát, hogy jobban szemügyre vehesse. Ő maga hamar levonja a következtetést, mi szerint a látvány sem árul el többet, mint a pásztor mondott. Azért meghallgatja a többiek hozzáfűznivalóját, amennyiben akad ilyen, mielőtt a hadnagy után léptetne a lovával. Soreyl kijelenti, hogy helyben vannak. Elan pedig megkönnyebülve pattan ki a nyeregből. A szőke azonnal el is indul tüzifát keresni, a hadnagy pedig a holmiában kotorászik. A félvér számára nem marad más feladat, mint egy közeli, alacsonyabb fához vezetni a lovakat és kikötni őket. Ehhez nem szükséges különösebben érteni a lovászathoz, így még neki is könnyen megy a dolog. Ezzel végezvén magához veszi a saját holmiját, amivel vissza is battyog a Soreyl közelébe. Nagy szerencséjére a hold még szótlanul kúszik az égen. Ha pedig ez a szerencse kitart, így is marad. A hadnagyhoz visszaérve megtöri a saját csendjét.*
-A parancsnok azt említette, hogy venár voltál. Hogy ez a tudás jól fog jönni ehhez az ügyhöz. Mit jelent pontosan ez a venár? *Kérdezi a fejét vakarva. A fél-elf sosem szégyellte, ha valamit nem tudott. Aki rácsok szorításában nevelkedik, nem sok tudással rendelkezhet a világról. Rosszat pedig nem lehet kérdezni. Ugyebár?*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-30 10:52:25
Üzenet elküldve: 2021-10-30 10:52:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Hamar szótlanul elindulnak az úton, vissza térve a mezőre. Szerencsére az ég tiszta az istenek jó akaratából. Eeyr soha nem hagyja a tisztességes lelkeket cserben ha igazán szükség van rá. Vagy talán valami külső kihatásra figyelhetnek fel? Ami talán mozgathatja a szálakat? Az isteneken felül nem éppen valós elképzelés. ~ Még a csillag képek is látszanak. ~ A hol lustán az égen halad lassan, és ez egy hatalmas és nyugtató jelenség. Hisz az egész mezőt megnyugtatóan megvilágítja. Nem szükséges aggódni bármilyen behatástól ameddig továbbra is az ő ügyüket szolgálják az égiek. Elan az eddigiekhez képest is nagyon hallgatag. Eddig mindig ha volt rá lehetősége mindig hozzá fűzött a mondandójából dolgokat. De most teljesen szótlanul csak követi a társait. Aggodalomra adhat tovább okot? Valamit láthatott ami a jelen esetbe megváltoztathatja az út további részét? Vagy teljesen új irányt adhat a mostani helyzetüknek? Ezt csak az istenek tudják, meg természetesen bajtársuk. *
- Elan minden rendben van? * Jegyzi meg a lovag, miközben lustán haladnak az úton lovaikkal.
Amint leszállnak a lóról, már készülődnek is a tűz rakáshoz. A hadnagy nem vesztegeti az időt. *
- Elmegyek tűzifáért hadnagy. * Jegyzi meg, de nem várja meg a választ. Csak szimplán elindul és ameddig az úton halad próbál találni néhány kiszáradt ágat. Elég közel vannak az erdőhöz így be is tér a szélére, hogy a leszakadt vagy éppen lehullott ágakat össze szedhesse az intenzívebb tűz reményében. Lehet, hogy volt ott néhány száraz fa. De az egész estére biztosan nem elég. ~ Különben is, jól esik egy kis egyedül lét. Van egy fajta feszültség egyenlőre a csapatban. Vagy éppen a hadnagy árasztja csak magából ezt? ~ Gondolja az útja során. De nem éppen tudja elképzelni, hogy a tényleges feszültség miből fakadhat. Próbál megfelelni a lovag minden elvárásnak, de nem mindig úgy sikerül az élet, ahogyan ő azt várja. Nagy valószínűséggel már csak ha mutatnak valamit társával Soreylnek, akkor fog jobb környezetet biztosítani számukra. Ha már az erdő szélére tévedt, megpróbál közben nagyobb ragadozók lábnyomait is kiszúrni, természetesen ha csak továbbra is az istenek velük vannak. A szél kellemesen fújja az arcát a lovagnak, és nincs is jobb dolog mint a kellemes fuvallat ami bárhova beférkőzhet és hűs levegőt biztosít az egész napi lovaglás után. *
* Hamar szótlanul elindulnak az úton, vissza térve a mezőre. Szerencsére az ég tiszta az istenek jó akaratából. Eeyr soha nem hagyja a tisztességes lelkeket cserben ha igazán szükség van rá. Vagy talán valami külső kihatásra figyelhetnek fel? Ami talán mozgathatja a szálakat? Az isteneken felül nem éppen valós elképzelés. ~ Még a csillag képek is látszanak. ~ A hol lustán az égen halad lassan, és ez egy hatalmas és nyugtató jelenség. Hisz az egész mezőt megnyugtatóan megvilágítja. Nem szükséges aggódni bármilyen behatástól ameddig továbbra is az ő ügyüket szolgálják az égiek. Elan az eddigiekhez képest is nagyon hallgatag. Eddig mindig ha volt rá lehetősége mindig hozzá fűzött a mondandójából dolgokat. De most teljesen szótlanul csak követi a társait. Aggodalomra adhat tovább okot? Valamit láthatott ami a jelen esetbe megváltoztathatja az út további részét? Vagy teljesen új irányt adhat a mostani helyzetüknek? Ezt csak az istenek tudják, meg természetesen bajtársuk. *
- Elan minden rendben van? * Jegyzi meg a lovag, miközben lustán haladnak az úton lovaikkal.
Amint leszállnak a lóról, már készülődnek is a tűz rakáshoz. A hadnagy nem vesztegeti az időt. *
- Elmegyek tűzifáért hadnagy. * Jegyzi meg, de nem várja meg a választ. Csak szimplán elindul és ameddig az úton halad próbál találni néhány kiszáradt ágat. Elég közel vannak az erdőhöz így be is tér a szélére, hogy a leszakadt vagy éppen lehullott ágakat össze szedhesse az intenzívebb tűz reményében. Lehet, hogy volt ott néhány száraz fa. De az egész estére biztosan nem elég. ~ Különben is, jól esik egy kis egyedül lét. Van egy fajta feszültség egyenlőre a csapatban. Vagy éppen a hadnagy árasztja csak magából ezt? ~ Gondolja az útja során. De nem éppen tudja elképzelni, hogy a tényleges feszültség miből fakadhat. Próbál megfelelni a lovag minden elvárásnak, de nem mindig úgy sikerül az élet, ahogyan ő azt várja. Nagy valószínűséggel már csak ha mutatnak valamit társával Soreylnek, akkor fog jobb környezetet biztosítani számukra. Ha már az erdő szélére tévedt, megpróbál közben nagyobb ragadozók lábnyomait is kiszúrni, természetesen ha csak továbbra is az istenek velük vannak. A szél kellemesen fújja az arcát a lovagnak, és nincs is jobb dolog mint a kellemes fuvallat ami bárhova beférkőzhet és hűs levegőt biztosít az egész napi lovaglás után. *
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:33:15
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:33:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Elan kissé hallgatag a dologgal kapcsolatban, Nilevard pedig igenlően válaszol, így a hadnagynak semmi oka nincs rá hogy várjon. Egy pillanat múlva már a nyeregben van. Beletúr a barna kanca sörényébe, és megbizonyosodik közben róla, hogy a másik kettő is indulás készre fészkelte magát a nyeregben. Ha mind megtörtént akkor megindul a legelő felé. Eeyr, és Teysus kegyes ma hozzájuk. A holdvilág betekintést enged az éjszaka sötétjébe, még ha nem is sokat, de eleget ahhoz, hogy érezze a lovag, hogy istene vele van. Vagy pusztán maga a hold is kíváncsi mi folyik itt a fák között. A lovag az égre emeli nagy barna íriszét. A hold mellett, az irbisz csillagképe és felbukkan az égbolton. A nagymacska is fogát mereszti rájuk a föld havaiban. Persze a lovag nem babonás, csak kíváncsi volt, ha az lenne milyen előjeleket várhatna isteneitől.*
~Nem félsz, hogy itt hagyják a fogukat a kölykök?~
*Kérdezi Perchipfell őszintén. Talán a hold világossága, vagy az éjszaka vihar előtti csendje zabolázta meg a kardot. Vagy éppen a lovag, kívülről nem látható feszültsége, de annyi biztos, hogy most nem akkora tepedt barom mint szokott lenni.*
~Nem fogom hagyni.~
*Teszi hozzá röviden, és elszántsággal. Persze mondhatná az esélytelenek nyugalmával is, mert a legrosszabb scenárió szerint, maga is ott maradna az erdőben, de talán azt sikerül elkerülnie. Előttük lassan leterül a legelő. Békés erdő, gyenge zajai fogják körbe.*
-Megérkeztünk.
*Mondja a lovag mély hangján, majd beljebb léptet lovával a füves talajon.*
-Nem egy Wgtoreni Kalmár, de megteszi.
*Veti oda mellékesen. Ha látnák a lovagot, akkor egy félmosollyal az arcán próbál vicceskedni, csak kevésbé jön neki össze. Leszáll a lováról. Körbenéz. Vizsgál. Leveszi a zsákját. Beletúr. Elsőre a tűzszerszámot veszi elő, és hagyja, hogy a másik kettő is körbenézzen. Megforgatja nyakában a Kilencfejű Hydra medálját, és egy mélyet sóhajt. Lassan ideje lenne letennie az aggódást, és költsön venni Perchipfell személyiségjegyeit.*
*Elan kissé hallgatag a dologgal kapcsolatban, Nilevard pedig igenlően válaszol, így a hadnagynak semmi oka nincs rá hogy várjon. Egy pillanat múlva már a nyeregben van. Beletúr a barna kanca sörényébe, és megbizonyosodik közben róla, hogy a másik kettő is indulás készre fészkelte magát a nyeregben. Ha mind megtörtént akkor megindul a legelő felé. Eeyr, és Teysus kegyes ma hozzájuk. A holdvilág betekintést enged az éjszaka sötétjébe, még ha nem is sokat, de eleget ahhoz, hogy érezze a lovag, hogy istene vele van. Vagy pusztán maga a hold is kíváncsi mi folyik itt a fák között. A lovag az égre emeli nagy barna íriszét. A hold mellett, az irbisz csillagképe és felbukkan az égbolton. A nagymacska is fogát mereszti rájuk a föld havaiban. Persze a lovag nem babonás, csak kíváncsi volt, ha az lenne milyen előjeleket várhatna isteneitől.*
~Nem félsz, hogy itt hagyják a fogukat a kölykök?~
*Kérdezi Perchipfell őszintén. Talán a hold világossága, vagy az éjszaka vihar előtti csendje zabolázta meg a kardot. Vagy éppen a lovag, kívülről nem látható feszültsége, de annyi biztos, hogy most nem akkora tepedt barom mint szokott lenni.*
~Nem fogom hagyni.~
*Teszi hozzá röviden, és elszántsággal. Persze mondhatná az esélytelenek nyugalmával is, mert a legrosszabb scenárió szerint, maga is ott maradna az erdőben, de talán azt sikerül elkerülnie. Előttük lassan leterül a legelő. Békés erdő, gyenge zajai fogják körbe.*
-Megérkeztünk.
*Mondja a lovag mély hangján, majd beljebb léptet lovával a füves talajon.*
-Nem egy Wgtoreni Kalmár, de megteszi.
*Veti oda mellékesen. Ha látnák a lovagot, akkor egy félmosollyal az arcán próbál vicceskedni, csak kevésbé jön neki össze. Leszáll a lováról. Körbenéz. Vizsgál. Leveszi a zsákját. Beletúr. Elsőre a tűzszerszámot veszi elő, és hagyja, hogy a másik kettő is körbenézzen. Megforgatja nyakában a Kilencfejű Hydra medálját, és egy mélyet sóhajt. Lassan ideje lenne letennie az aggódást, és költsön venni Perchipfell személyiségjegyeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160