//Házhely keresés - Ewa//
*Árnyék eltűnéséről eddig okkal nem beszélt a férfi. Éppen csak, hogy túlélte az a kalandot maga is, így félve attól, hogy a kedvese megfeddi, inkább hallgatott. Most, hogy már törött karja is begyógyult, már lesz mivel védekezni.*
-A kikötői felderítős kalandomkor menekülni kényszerültem, miközben egy csapat lovas őr üldözött.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Amon Ruadh felé vágtáztam, és éjszaka volt. Úgy tudtam kijátszani az üldözőket, hogy felhúztam magam egy ágra, miközben a lovat tovább hajtottam.
*Elmosolyodik, hiszen mindent leszámítva igencsak elmés megoldás volt.*
-Persze sötét ruhában nem vették észre, hogy a fatörzshöz lapultam, és elrobogtak alattam. Sajnos a lovam viszont gazdátlanul nem futott úgy, mintha az életéért futna, így elkapták. Mellettem vetették el az úton, de mivel nem akartam magamra felhívni a figyelmet, így nem kezdtem bele a módszeres kiirtásukba.
*Arról nem is beszélve, hogy túlerőben voltak, így fennállt annak a veszélye, hogy nem jut be a felkutatni kívánt objektum belsejébe. Utólag belegondolva az volt a legjobb döntése, hogy akkor lemondott a lováról.
No, de ott van a birtokuk, s már jobb ezzel foglalkozni.*
-Artheniorba megyek, hogy válasszak egy lovat. A thargoknak szükségük van az állataikra, s a szívemre venném, hogyha egy újabb jószágot eltékozolnék tőlük.
*Megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Mindegy is. Nézzük a telkünket! Azt hiszem, igazad van, a fa a kerítésen belül lesz. Majd úgy csináljuk, elvégre szolgabíró vagyok, vagy mi!
*Mosolyodik el, hiszen máris visszaélne a ragjával. Ez legyen a legsúlyosabb visszaélése!*
-A málnás nincs rajta a térképen, de eléggé természetes határnak tűnhet. Az a föld, ha jól emlékszem gazdátlan, így kiváló málnázóhely lesz nekünk!
*Vezeti végig az ujját a zöldes horizonton, majd folytatja.*
-Északról szerintem ez az út a határ, amin állunk. Ha nyugatra van a málnás, keletre pedig a fa, akkor már csak a déli határt kell megkeresnünk. Gyere!
*Fogja meg kedvese kezét, majd elindul a nagyra nőtt fűben.*