// Mesterfegyver nyomában //
*A madarak oda se bagóznak Limmen csalijára, a szerzetes utolsó pogácsája azonban annál jobban érdekli őket. A két varjún kívül most már kilenc veréb sertepertél Nawanthiri körül: kalapjára, vállaira vagy a málhájára szállnak, hogy aztán csivitelve röpülnek is odébb, minél közelebb a potyakajához. Ekkora érdeklődést már nem lehet egyszem sütivel kiszolgálni. A lány nem is ad belőle senkinek, de a zsebéből azért kirázogatja a morzsákat. Így kifordítva látszik, hogy az a zseb akkora, mint egy kisebb tarisznya, és minden kacat van benne.
A madarak érdeklődése a pogácsákkal együtt fogy el. Miután a csapat szétszéled, Nawanthiri rendbeszedi magát (eltart vagy fél percig), közben pedig megpróbál magában dűlőre jutni evvel a bordélyban hálással.*
- Jó lesz... *feleli, mint aki élete áldozatát hozta meg a szent cél érdekében. Majdnem hozzáfűz valami mélyenszántót, de szerencsére még időben visszafogja.
A délután hátralevő részében - ha a szerzetesen múlik - nem sok minden történik. Áthaladnak Szántásháton és Homokhegyen, ahol a lány kérdezősködik egy sort a holtából feltámadt Leandana Thargodarról. Az esetről mindkét falu hallott, sőt, még arról is, hogy Kagan felesége visszatért a várába, ám azóta nagy a csönd arrafelé. Ilyen szóbeszédek járják, hogy:
a) Leandana lett a thargok új nagyasszonya;
b) Kagaenae maradt a nagyasszony, és belevágta a fokost Leandana fejébe, vagy bezárta Thargarod legmagasabb tornyába (mármint Leandanát, nem a fokost);
c) jött valami wegtoreni báró Artheniorból, és el akarja venni az egyiket, a másikat vagy mind a kettőt feleségül;
d) a jó kancellár megunta a fehércselédeket, és egy vörös bestia után koslat, aki ennek az artheniori-wegtoreni bárónak:
da) a testvére
db) a szeretője
dc) a méregkeverője
dd) esküdt ellensége
de) a házi eredarja
df) az első felesége, de nincsen baj, mert a wegtorenieknek annyi asszonya lehet, ahánnyal elbírnak (bármit is jelentsen ez).
Nawanthiri minden alkalommal megpróbálja egy kis pénzzel honorálni a tömérdek pletykát, de egy ilyen forró témában a helyi megmondók megmondják neki a frankót ingyen is.
Hőseinket Sziritán határában éri az alkonyat. A faluban feltűnően sok az új, vagy frissen felújított épület. Többen járnak feketében vagy hordanak ilyen színű karszalagot, kendőt gyászuk jeleként. Mindenkinél van fegyver, legalább egy hosszú kés. Limment leplezetlen gyanakvással méregetik, főleg az a két, őrszolgálatot teljesítő zsoldos, akik megállítják, hogy mi járatban errefelé. Nawanthiri annyit mond nekik, hogy üzleti úton vannak a Kikötő felé, de ma már nem mennének tovább. Némi tanakodás után az őrök a folyóparton álló barakkhoz kísérik a Kereskedőház ügynökeit. Bent a kapitány (egy tömbalkatú, feketeszakállú törpe) se valami szívélyes, de a lány nyakában lógó leviatános gyűrű láttán megenyhül. Sziritánban nincs fogadó, a barakk melletti istállót tudja felajánlani nekik éjszakára. Ha az úgy megfelel.
Mandulaszem nem akar huzakodni vele, mert érzése szerint az ajánlatnak két alternatívája lenne: a fogda meg a továbbmenés. Így aztán, ha a kollégája se tiltakozik (nagyon), bekvártélyozzák magukat.*