Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//A vadászlaki rém//
//Merlas//
*Összefonja maga előtt karjait. Nem akar még fenyegetőbbnek látszani, mozdulata csupán annak szól, hogy elrejtse keze remegését. Majd, később, a szalma melegében eltűnődhet azon, hogy miért tört rá így a hirtelen harag. De most csak Merlasra figyel, aki komolyan vette a fenyegetéseit, és hirtelenjében aranyak nélkül is mesélni támad kedve. Eszébe vési a legény szavait, noha nem sokat látott, de kiindulásnak talán jó lesz. Neki ugyan nem sokat mond, de Cagon vagy Faerum talán tudhat valamit, amit ő nem. Válla felett hátrapislant az orkra, de annak az arcáról is azt olvassa le, hogy nincs kérdése. Visszafordul Merlashoz.*
- Köszönjük, hogy elmondtad ezt. *- bár hangja még kissé nyers, már nincs benne nyoma a haragnak-* Menj csak a dolgodra.
*Leengedi a karjait, félfordulatból tesz egy lépést Cagon felé, de még visszanéz.*
- Merlas? *- szólal meg-* Aztán vigyázzál magadra.
*Lépéseit újra az ork lépéseihez igazítja, ahogy most már sietősebben haladnak vissza a vadászlakhoz.*
- Remélem is, hogy nem felejt. *-dünnyögi, majd maga is elvigyorodik-* És én meg azt hittem, hogy fordítva leszünk majd, és te ugrasztod ki a gatyájából!
*Halkan felnevet, majd az égre néz. Mintha egy esőcseppet érzett volna a homlokán.*
- Na azért remélem, mi se' ázunk ronggyá. *-mondja, majd újra Cagon felé pislant. -* Most te vagy a soros. Mondd csak, tanultál valahol? Nem láttam még ilyen különc bogarat, mint te.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2234-2253
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:32:18
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:32:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc csak hümmög az illúzionista varázslón, s azon a godolaton hogy talán egy ilyen mágus adhatta az alapot a meséknek. Sajnos tudja hogy könnyen lehet ez az igazság, s rögtön nem is érzi olyan sok kedvét ezzel viccelődni. Még a végén tényleg valóra válik a dolog. Garsin szavaira csak kedvesen elmosolyodik, nem sértődik meg a kérdésen, de azért büszke a lányra hogy így tud csipkelődni. Korábban ezt nem nézte volna ki belőle.*
-Volt valakim a városban, de eltávolódtunk egymástól. Talán valamikor meglátogatom és megkérem hogy költözzön ide. Bár ha ő kérne meg hogy én költözzek be a városba nem tudom mit kezdenék a földemmel...
*Ebbe a gondolatba azért még nem teljesen ásta el magát, és abban is biztos hogy ezt nem most fogja elkezdeni. Habár könnyen előfordulhat, hogy tényleg ez lenne a helyzet, ha megkérné őt. ~Vagy kereshetnék itt valami lánykát Vadászlakról például.~*
-Na és te? Nem vágysz néha férfi társaságra? Tudod olyanokéra akik nem olyan vének mint én.
*Tudja hogy Garsinnak nem volt könnyű sora ezen a téren, de talán bőven eltelt már annyi idő azóta hogy ő is vágyhat a másik nem társaságára. A magány mindenkinek szar érzés. Aztán pedig megpróbál komoly tanácsokat adni a lánynak. Azt a csipetnyi életbölcsességet amit magára szedett az évek alatt. Habár nem túl sok, és biztosan lehetne bölcsebb is, vagy jobb tanító, ő úgy érzi hogy a szívéből beszélt. S ez, ha más nem is, számára sokat jelent. Jól esik neki Garsin közeledése és hagyja hogy vállára boruljon, kezével pedig finomam megsimogatja a hátát.*
-Nem.
*Feleli félszeg mosollyal az arcán.*
-De segít elnyomni a kételyeket és a rossz emlékeket.
~Vagy néha előhozni azokat.~ És könnyebb úgy előre tekinteni, ha nem hurcolunk a vállunkon egy hatalmas sziklát. Vagy legalábbis abban a pár órában úgy hisszük.
*A lány szavai pedig igazán megérintik, s ha egy kicsivel több könnye maradt volna az élete során, most biztosan elmorzsolna párat amíg senki nem figyel. Egy darabig nem is szól, csak kiélvezi ezt az idilli pillanatot. Ahogy beszélnek pedig lassan a nap is kezd elbújni.*
-Mondd csak nincs kedved körbenézni bent? Még meg sem mutattam a házat. Nem egy palota de... Van egy plusz ágyam. Maradj itt éjszakára, reggel pedig kitaláljuk merre tovább, mit szólsz?
*Bredoc csak hümmög az illúzionista varázslón, s azon a godolaton hogy talán egy ilyen mágus adhatta az alapot a meséknek. Sajnos tudja hogy könnyen lehet ez az igazság, s rögtön nem is érzi olyan sok kedvét ezzel viccelődni. Még a végén tényleg valóra válik a dolog. Garsin szavaira csak kedvesen elmosolyodik, nem sértődik meg a kérdésen, de azért büszke a lányra hogy így tud csipkelődni. Korábban ezt nem nézte volna ki belőle.*
-Volt valakim a városban, de eltávolódtunk egymástól. Talán valamikor meglátogatom és megkérem hogy költözzön ide. Bár ha ő kérne meg hogy én költözzek be a városba nem tudom mit kezdenék a földemmel...
*Ebbe a gondolatba azért még nem teljesen ásta el magát, és abban is biztos hogy ezt nem most fogja elkezdeni. Habár könnyen előfordulhat, hogy tényleg ez lenne a helyzet, ha megkérné őt. ~Vagy kereshetnék itt valami lánykát Vadászlakról például.~*
-Na és te? Nem vágysz néha férfi társaságra? Tudod olyanokéra akik nem olyan vének mint én.
*Tudja hogy Garsinnak nem volt könnyű sora ezen a téren, de talán bőven eltelt már annyi idő azóta hogy ő is vágyhat a másik nem társaságára. A magány mindenkinek szar érzés. Aztán pedig megpróbál komoly tanácsokat adni a lánynak. Azt a csipetnyi életbölcsességet amit magára szedett az évek alatt. Habár nem túl sok, és biztosan lehetne bölcsebb is, vagy jobb tanító, ő úgy érzi hogy a szívéből beszélt. S ez, ha más nem is, számára sokat jelent. Jól esik neki Garsin közeledése és hagyja hogy vállára boruljon, kezével pedig finomam megsimogatja a hátát.*
-Nem.
*Feleli félszeg mosollyal az arcán.*
-De segít elnyomni a kételyeket és a rossz emlékeket.
~Vagy néha előhozni azokat.~ És könnyebb úgy előre tekinteni, ha nem hurcolunk a vállunkon egy hatalmas sziklát. Vagy legalábbis abban a pár órában úgy hisszük.
*A lány szavai pedig igazán megérintik, s ha egy kicsivel több könnye maradt volna az élete során, most biztosan elmorzsolna párat amíg senki nem figyel. Egy darabig nem is szól, csak kiélvezi ezt az idilli pillanatot. Ahogy beszélnek pedig lassan a nap is kezd elbújni.*
-Mondd csak nincs kedved körbenézni bent? Még meg sem mutattam a házat. Nem egy palota de... Van egy plusz ágyam. Maradj itt éjszakára, reggel pedig kitaláljuk merre tovább, mit szólsz?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:22:19
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian, Merchen, Alissäna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen örömmel veszi az újdonsült "társaságot", látszik is rajta hogy nem esik terhére bájcsevegni velük. No persze miféle kufár lenne ha még csak úgy sem tudna tenni, mint aki felettébb jól érzi magát?*
-Örvendek!
*Köszönti a hölgyet is, ahogy az illik, némi főhajtással. Természetesen hagyja hogy fejére vegye a kalapot, sőt meg is dicséri hogy milyen jól áll neki, csak amolyan szórakozottan. Látja ő hogy az igazi potenciális vevő az a férfi lesz a párosból. Reméli hogy arany is van nála.*
-A kedvenc vevőm!
*Halkan felnevet, felelve a mindent kijelentésre.*
-Nos ez a kiváló pipa, melyet kézzel faragtak és egy sellőt ábrázol csupán 450 aranyat kóstál. Mondhatom igazi ritkaság, ilyesmit nem talál csak úgy a piacon! Ez a gyűrű pedig színarany, és a magáé lehet 375 aranyért. Gondolom nem riasztja önöket az ilyesmi, merész párosnak tűnnek. Ezek igazi kincsek, mit kalózok harácsoltak össze kalandjaik során.
*Teszi hozzá, amolyan meggyőzésként, de voltaképpen nem hazudik. Aztán pedig kaján vigyor ül a képére mikor a csodaszerekről kérdezi őt a férfi.*
-Nos azok ott...
*Tart egy kis hatásszünetet.*
-Kétféle varázsszerem van. Az egyik, enyhébb hatású italba keverve ajánlatos fogyasztani, erős vágyfokozó. Semmi nem marad szárazon.
*Kacsint a másikra.*
-A másik jóval ritkább és komolyabb szer. Az kenőcs állagú, és nos.. Hogy úgy mondjam megkétszerezi az ágyú nagyságát. A hatásának az időtartama változó, én magam nem próbáltam de láttam olyat aki igen. Amíg kedve volt duhajkodni addig nem múlt el ez az áldásos állapot az egyszer biztos.
*Egy pillanatig gondolkodik csak el, ahogy a fekete szépségre tekint.*
-Árbóc híján "csak" féktelen vágykedvet okoz. Nekem is csak kettő belőle. Az enyhébbet 75, a kenőcsöt pedig 125 arany per darabjáért adom.
*elégedetten kihúzza magát, majd közelebb lép a pároshoz.*
-Nos persze ha ilyen sok mindent elvisz, biztosan tudok adni egy kis kedvezményt.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen örömmel veszi az újdonsült "társaságot", látszik is rajta hogy nem esik terhére bájcsevegni velük. No persze miféle kufár lenne ha még csak úgy sem tudna tenni, mint aki felettébb jól érzi magát?*
-Örvendek!
*Köszönti a hölgyet is, ahogy az illik, némi főhajtással. Természetesen hagyja hogy fejére vegye a kalapot, sőt meg is dicséri hogy milyen jól áll neki, csak amolyan szórakozottan. Látja ő hogy az igazi potenciális vevő az a férfi lesz a párosból. Reméli hogy arany is van nála.*
-A kedvenc vevőm!
*Halkan felnevet, felelve a mindent kijelentésre.*
-Nos ez a kiváló pipa, melyet kézzel faragtak és egy sellőt ábrázol csupán 450 aranyat kóstál. Mondhatom igazi ritkaság, ilyesmit nem talál csak úgy a piacon! Ez a gyűrű pedig színarany, és a magáé lehet 375 aranyért. Gondolom nem riasztja önöket az ilyesmi, merész párosnak tűnnek. Ezek igazi kincsek, mit kalózok harácsoltak össze kalandjaik során.
*Teszi hozzá, amolyan meggyőzésként, de voltaképpen nem hazudik. Aztán pedig kaján vigyor ül a képére mikor a csodaszerekről kérdezi őt a férfi.*
-Nos azok ott...
*Tart egy kis hatásszünetet.*
-Kétféle varázsszerem van. Az egyik, enyhébb hatású italba keverve ajánlatos fogyasztani, erős vágyfokozó. Semmi nem marad szárazon.
*Kacsint a másikra.*
-A másik jóval ritkább és komolyabb szer. Az kenőcs állagú, és nos.. Hogy úgy mondjam megkétszerezi az ágyú nagyságát. A hatásának az időtartama változó, én magam nem próbáltam de láttam olyat aki igen. Amíg kedve volt duhajkodni addig nem múlt el ez az áldásos állapot az egyszer biztos.
*Egy pillanatig gondolkodik csak el, ahogy a fekete szépségre tekint.*
-Árbóc híján "csak" féktelen vágykedvet okoz. Nekem is csak kettő belőle. Az enyhébbet 75, a kenőcsöt pedig 125 arany per darabjáért adom.
*elégedetten kihúzza magát, majd közelebb lép a pároshoz.*
-Nos persze ha ilyen sok mindent elvisz, biztosan tudok adni egy kis kedvezményt.
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-14 13:26:49
Üzenet elküldve: 2024-08-14 13:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Faerum mosolyogva nézi a férfit. A természetközeli népek sajátja ez a fajta mélység, amit lát benne. Sok minden járhat a másik fejében. Bizonyára szívesen kérdezné ki arról merre járt miket látott, minek köszönhető, hogy visszatért, de nem teheti. Idegenség? Tisztelet? Az, hogy nem akar feleslegesen csacsogni mint egy nő vagy gyerekként hallgatni egy öreg meséjét? Végül tömören kifejt egy véleményt és távozik. A remete döcög ezen kicsit míg bezárkózik a vihar elől majd ledől pihenni. Csomagjait, íját, tegezét és botját leteszi maga melle. Nem akar elaludni hisz ez egy tökéletes alkalom lenne arra ha a rém le akarna csapni. De pihenni. Arra szüksége van. Ha a többiek megérkeztek az után majd aludhat.*
*Faerum mosolyogva nézi a férfit. A természetközeli népek sajátja ez a fajta mélység, amit lát benne. Sok minden járhat a másik fejében. Bizonyára szívesen kérdezné ki arról merre járt miket látott, minek köszönhető, hogy visszatért, de nem teheti. Idegenség? Tisztelet? Az, hogy nem akar feleslegesen csacsogni mint egy nő vagy gyerekként hallgatni egy öreg meséjét? Végül tömören kifejt egy véleményt és távozik. A remete döcög ezen kicsit míg bezárkózik a vihar elől majd ledől pihenni. Csomagjait, íját, tegezét és botját leteszi maga melle. Nem akar elaludni hisz ez egy tökéletes alkalom lenne arra ha a rém le akarna csapni. De pihenni. Arra szüksége van. Ha a többiek megérkeztek az után majd aludhat.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-14 10:53:11
Üzenet elküldve: 2024-08-14 10:53:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Merlas//
*Összefonja maga előtt karjait. Nem akar még fenyegetőbbnek látszani, mozdulata csupán annak szól, hogy elrejtse keze remegését. Majd, később, a szalma melegében eltűnődhet azon, hogy miért tört rá így a hirtelen harag. De most csak Merlasra figyel, aki komolyan vette a fenyegetéseit, és hirtelenjében aranyak nélkül is mesélni támad kedve. Eszébe vési a legény szavait, noha nem sokat látott, de kiindulásnak talán jó lesz. Neki ugyan nem sokat mond, de Cagon vagy Faerum talán tudhat valamit, amit ő nem. Válla felett hátrapislant az orkra, de annak az arcáról is azt olvassa le, hogy nincs kérdése. Visszafordul Merlashoz.*
- Köszönjük, hogy elmondtad ezt. *- bár hangja még kissé nyers, már nincs benne nyoma a haragnak-* Menj csak a dolgodra.
*Leengedi a karjait, félfordulatból tesz egy lépést Cagon felé, de még visszanéz.*
- Merlas? *- szólal meg-* Aztán vigyázzál magadra.
*Lépéseit újra az ork lépéseihez igazítja, ahogy most már sietősebben haladnak vissza a vadászlakhoz.*
- Remélem is, hogy nem felejt. *-dünnyögi, majd maga is elvigyorodik-* És én meg azt hittem, hogy fordítva leszünk majd, és te ugrasztod ki a gatyájából!
*Halkan felnevet, majd az égre néz. Mintha egy esőcseppet érzett volna a homlokán.*
- Na azért remélem, mi se' ázunk ronggyá. *-mondja, majd újra Cagon felé pislant. -* Most te vagy a soros. Mondd csak, tanultál valahol? Nem láttam még ilyen különc bogarat, mint te.
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-13 11:37:09
Üzenet elküldve: 2024-08-13 11:37:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Merlas//
* Az ork rövid élete folyamán, -ami mellesleg fajtájához képest már majdnem a fele lehet- megtanulta, hogy nem minden helyzetben kell, szabad az érzelmekre támaszkodni. Cagon valahogy mindig előtérbe helyezte a diplomatikus úton való tárgyalások. Főleg ha az illető ember. Mert hát melyik faj az, amit a legkönnyebben lehet lefizetni valamire. Az ork szerint elég jó ajánlatot intézett a ficsúr felé, de társa ezek szerint nem ért egyet azzal, ahogyan az ork intézi a dolgokat.
Először, ugyan kikerekedett szemekkel, de nézi, ahogyan Alaver, csak úgy megalázza a parasztot verbálisan. Sokat még akarva sem tudna hozzátenni. Ugyan egyetért vele, de nehogy visszaharapja őket később a viselkedése.
Nem is kell sok, a legény úgy tejeli az információt, mintha Alaver már most felnyomta volna a csizmáját a seggébe. Az ork megpróbál visszaemlékezni, hogy mégis mire hasonlíthat ez a leírás. Biztos emlékszik még a régi könyveire, amikben mindenféle bestiákról írtak.
Az ork kifogyott a kérdésekből, legalábbis azokból, amiket ő megválaszolhatna. Alaver felé fordul, hátha neki van még kérdése. Ha mindketten befejezték, akkor felőle visszafordulhatnak abba a bizonyos jászolba, amit említett a vadász. Visszaúton azért kaparja a fejét. *
- Hát, ha megszabadulnak a rémtől, ez a Merlas biztos nem felejt egyhamar. *Nevet fel saját megjegyzésén * De legalább Faerum őrülni fog, hogy nem ázott meg ennyi információért.
* Reméli, hogy még azelőtt visszaérnek, hogy elered az eső. *
//Merlas//
* Az ork rövid élete folyamán, -ami mellesleg fajtájához képest már majdnem a fele lehet- megtanulta, hogy nem minden helyzetben kell, szabad az érzelmekre támaszkodni. Cagon valahogy mindig előtérbe helyezte a diplomatikus úton való tárgyalások. Főleg ha az illető ember. Mert hát melyik faj az, amit a legkönnyebben lehet lefizetni valamire. Az ork szerint elég jó ajánlatot intézett a ficsúr felé, de társa ezek szerint nem ért egyet azzal, ahogyan az ork intézi a dolgokat.
Először, ugyan kikerekedett szemekkel, de nézi, ahogyan Alaver, csak úgy megalázza a parasztot verbálisan. Sokat még akarva sem tudna hozzátenni. Ugyan egyetért vele, de nehogy visszaharapja őket később a viselkedése.
Nem is kell sok, a legény úgy tejeli az információt, mintha Alaver már most felnyomta volna a csizmáját a seggébe. Az ork megpróbál visszaemlékezni, hogy mégis mire hasonlíthat ez a leírás. Biztos emlékszik még a régi könyveire, amikben mindenféle bestiákról írtak.
Az ork kifogyott a kérdésekből, legalábbis azokból, amiket ő megválaszolhatna. Alaver felé fordul, hátha neki van még kérdése. Ha mindketten befejezték, akkor felőle visszafordulhatnak abba a bizonyos jászolba, amit említett a vadász. Visszaúton azért kaparja a fejét. *
- Hát, ha megszabadulnak a rémtől, ez a Merlas biztos nem felejt egyhamar. *Nevet fel saját megjegyzésén * De legalább Faerum őrülni fog, hogy nem ázott meg ennyi információért.
* Reméli, hogy még azelőtt visszaérnek, hogy elered az eső. *
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-13 10:29:04
Üzenet elküldve: 2024-08-13 10:29:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
//Faerum//
//Jászol//
*A szél feltámadni látszik. Meg-megfeszíti az istálló falát, szinte belenyikorog az építmény. Valahogy meghitt és biztonságos közeget teremt a kinti vihar, elvégre az istállóépület masszív. Az állatokon sem látszik, hogy nyugtalanok lennének.
Danrim egy rövid ideig még elmélázva fürkészi az idősebb férfit, mielőtt szólásra nyitná száját.*
-Azért jó látni, ha visszajön valaki... Még ha csak segíteni is. Mondják, tanultál ezt-azt. Talán segíthet. *Szavai nyomán pedig kifordul a jászolból, hogy a fakunyhó felé vegye az irányt sietős léptekkel. Nem óhajtja megvárni a vihart, így magára hagyja Faerumot az állatokkal. Ahogy egyre sötétül odakinn, úgy térnek az állatok is nyugovóra körülötte. Az eső egyre hevesebb kopogása, a szél zúgása, s az olykor-olykor felmorajló ég kíséri őket álomba. A férfinek most van lehetősége elreteszelni a bejáratot és nyugovóra térve megvárni társai visszatértét, ha csak nincs más elképzelése.
//A vadászlaki rém//
//Merlas//
Az ifjú elmereng egy rövid ideig az ork ajánlatán, miközben gyakori hümmögés közepette rágja az ajkai közé szorított szalmaszálat. Alaver azonban más megközelítést választ; az ifjú pedig kénytelen hátralépni egyet a haragos férfi útjából.*
-Jól van, má'! Na! Valamibő' élni kell! *A szavak ellenére látszik rajta, hogy a megközelítés hatékony volt, még ha ennek köszönhetően nem is lesznek barátok már.*
-Ott terelgettem a határba' a jószágot... Nem megyek már messzire, nehogy a thargok elhajtsák az állatot. Na. Szóval ott a Glovmoornál itattam őket... A folyó ott fenn északon. Már sötétedett, de nem bántam. Meg egy kicsit el is aludtam, aztán elkéstem a legeltetéssel. Na, és épp üldögélek ott a régi romhídon... Azon, am'éken azok a rúnák vannak vésve.
*Kiköpi a szalmaszálat fogai közül, a képe is elfancsalodik kissé.*
-És feltűnik az a ... Az. Szőrös csúfság, hosszú karokkal és lábakkal, de nagyobb, mint az ember! Se nem medve, se nem farkas... De nem is warg, mert én olyat láttam tavaly! És ez úgy vonyított, mintha késsel nyúznák. Néha hallani éjjel is. A birkák meg veszekedetten szaladnak! Na, még ez a szerencse, tudják az utat vissza. Szóval én is rohanok velük... Egy birkát elkapott, de adtam volna kettőt is, csak ne lássam többé a randa pofáját. Nem is néztem meg ennél jobban. *Szemmel láthatóan nem maradt benne több mondanivaló. Szavai nyomán rövid csend ül rájuk, csak a szél egyre erőteljesebb süvítése töri meg.*
-Szívesen bemennék má' magam is... *Int fejével az istálló felé, tekintetét pedig a Kikötői erdőség felől érkező viharfellegeknek szegezi. Nem moccan, hátha akad még kérdése a vándoroknak. A páros viszont láthatja az égen, hogy jobb, ha nem vesztegetnek túl sok időt.*
//Faerum//
//Jászol//
*A szél feltámadni látszik. Meg-megfeszíti az istálló falát, szinte belenyikorog az építmény. Valahogy meghitt és biztonságos közeget teremt a kinti vihar, elvégre az istállóépület masszív. Az állatokon sem látszik, hogy nyugtalanok lennének.
Danrim egy rövid ideig még elmélázva fürkészi az idősebb férfit, mielőtt szólásra nyitná száját.*
-Azért jó látni, ha visszajön valaki... Még ha csak segíteni is. Mondják, tanultál ezt-azt. Talán segíthet. *Szavai nyomán pedig kifordul a jászolból, hogy a fakunyhó felé vegye az irányt sietős léptekkel. Nem óhajtja megvárni a vihart, így magára hagyja Faerumot az állatokkal. Ahogy egyre sötétül odakinn, úgy térnek az állatok is nyugovóra körülötte. Az eső egyre hevesebb kopogása, a szél zúgása, s az olykor-olykor felmorajló ég kíséri őket álomba. A férfinek most van lehetősége elreteszelni a bejáratot és nyugovóra térve megvárni társai visszatértét, ha csak nincs más elképzelése.
//A vadászlaki rém//
//Merlas//
Az ifjú elmereng egy rövid ideig az ork ajánlatán, miközben gyakori hümmögés közepette rágja az ajkai közé szorított szalmaszálat. Alaver azonban más megközelítést választ; az ifjú pedig kénytelen hátralépni egyet a haragos férfi útjából.*
-Jól van, má'! Na! Valamibő' élni kell! *A szavak ellenére látszik rajta, hogy a megközelítés hatékony volt, még ha ennek köszönhetően nem is lesznek barátok már.*
-Ott terelgettem a határba' a jószágot... Nem megyek már messzire, nehogy a thargok elhajtsák az állatot. Na. Szóval ott a Glovmoornál itattam őket... A folyó ott fenn északon. Már sötétedett, de nem bántam. Meg egy kicsit el is aludtam, aztán elkéstem a legeltetéssel. Na, és épp üldögélek ott a régi romhídon... Azon, am'éken azok a rúnák vannak vésve.
*Kiköpi a szalmaszálat fogai közül, a képe is elfancsalodik kissé.*
-És feltűnik az a ... Az. Szőrös csúfság, hosszú karokkal és lábakkal, de nagyobb, mint az ember! Se nem medve, se nem farkas... De nem is warg, mert én olyat láttam tavaly! És ez úgy vonyított, mintha késsel nyúznák. Néha hallani éjjel is. A birkák meg veszekedetten szaladnak! Na, még ez a szerencse, tudják az utat vissza. Szóval én is rohanok velük... Egy birkát elkapott, de adtam volna kettőt is, csak ne lássam többé a randa pofáját. Nem is néztem meg ennél jobban. *Szemmel láthatóan nem maradt benne több mondanivaló. Szavai nyomán rövid csend ül rájuk, csak a szél egyre erőteljesebb süvítése töri meg.*
-Szívesen bemennék má' magam is... *Int fejével az istálló felé, tekintetét pedig a Kikötői erdőség felől érkező viharfellegeknek szegezi. Nem moccan, hátha akad még kérdése a vándoroknak. A páros viszont láthatja az égen, hogy jobb, ha nem vesztegetnek túl sok időt.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-12 14:20:50
Üzenet elküldve: 2024-08-12 14:20:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Kissé félrefordított fejjel hallgatja Merlas válaszát, így az ork talán nem láthatja az arcát, miközben beszélni kezd a legénnyel. Eddigi véleménye Cagon-ról meglehetősen pozitív volt, valóban, nem is félt tőle. Ám most a szavai árnyalják kicsit a róla kialakult képet.
Lehet, hogy az ork tanult valahol, hiszen olyan szépen forgatja a szavakat; az viszont teljesen biztos, hogy az élet -legalábbis a tanyavilág- dolgaiban tökéletesen járatlan. Amikor Cagon még a piájából is ajánlgatni kezd a sihedernek -na ugye, hogy iszákos?!-, szája keményen összeszorul, és előbb megtermett, alkalomszülte-társára néz, majd Merlas-ra.
Felemeli balját, mintha csak jelezni akarna, s ez így is van: a mozdulat azt üzeni Cagon-nak, hogy maradjon inkább csöndben. Bár kancsal és így csak egy szemével teheti ezt meg, tekintete szinte átdöfi a legényt.*
- Hát nem szégyelled te magadat? *-szólal meg, és hangjában most nyoma sincs barátságosságnak, atyafiságnak-* Más kárán akarod megszedni magad? Hm?
*Egy lépést közelebb lép a legényhez, összehúzott szemöldökei alól néz rá. Érzi, hogy mellkasát szorítani kezdi a düh. Hiszen maga is kiköpött ilyen helyen, ilyen emberek között nőtt fel, de soha, egyetlen elátkozott pillanatig sem jutott volna ilyen eszébe.*
- Hát nem veszed észre magadat? Milyen ember vagy te? Másnak oda az éves munkája, mert elhullik a jószág, nem tud majd kenyeret tenni az asztalra otthon, és meglehet hogy másik állatot venni sem, a helyére. *-szinte már morog-* Te meg?! Itt hencseregsz és tartod a markod, hogy tíz arany fejenként.. mi? Tudod mit? Tízszer fogom a csizmám orrát belepróbálni a hátsódba, fejenként. Aztán a fülednél fogva rángatlak be a falu közepére, és kikukorékolom, hogy nincs itt semmilyen rém, hanem csak Merlas van! És hogy Merlas az, aki szórakozásból lemészárolja a barmot, csúfot űz a saját földijeiből, és még röhögve tartja is a markát, hogy pénzér' mesélje ezt a rohadt nagy tettét.
*Még egy lépést tesz előre.*
- Na, ez hogy tetszik, Merlas? Hm? Kéred még az aranyad? *-kérdezi, miközben tekintete szinte már lángol-* Vagy kinyitod végre a lepcses szájadat, és válaszolsz tanult barátom kérdésére?
*Kissé félrefordított fejjel hallgatja Merlas válaszát, így az ork talán nem láthatja az arcát, miközben beszélni kezd a legénnyel. Eddigi véleménye Cagon-ról meglehetősen pozitív volt, valóban, nem is félt tőle. Ám most a szavai árnyalják kicsit a róla kialakult képet.
Lehet, hogy az ork tanult valahol, hiszen olyan szépen forgatja a szavakat; az viszont teljesen biztos, hogy az élet -legalábbis a tanyavilág- dolgaiban tökéletesen járatlan. Amikor Cagon még a piájából is ajánlgatni kezd a sihedernek -na ugye, hogy iszákos?!-, szája keményen összeszorul, és előbb megtermett, alkalomszülte-társára néz, majd Merlas-ra.
Felemeli balját, mintha csak jelezni akarna, s ez így is van: a mozdulat azt üzeni Cagon-nak, hogy maradjon inkább csöndben. Bár kancsal és így csak egy szemével teheti ezt meg, tekintete szinte átdöfi a legényt.*
- Hát nem szégyelled te magadat? *-szólal meg, és hangjában most nyoma sincs barátságosságnak, atyafiságnak-* Más kárán akarod megszedni magad? Hm?
*Egy lépést közelebb lép a legényhez, összehúzott szemöldökei alól néz rá. Érzi, hogy mellkasát szorítani kezdi a düh. Hiszen maga is kiköpött ilyen helyen, ilyen emberek között nőtt fel, de soha, egyetlen elátkozott pillanatig sem jutott volna ilyen eszébe.*
- Hát nem veszed észre magadat? Milyen ember vagy te? Másnak oda az éves munkája, mert elhullik a jószág, nem tud majd kenyeret tenni az asztalra otthon, és meglehet hogy másik állatot venni sem, a helyére. *-szinte már morog-* Te meg?! Itt hencseregsz és tartod a markod, hogy tíz arany fejenként.. mi? Tudod mit? Tízszer fogom a csizmám orrát belepróbálni a hátsódba, fejenként. Aztán a fülednél fogva rángatlak be a falu közepére, és kikukorékolom, hogy nincs itt semmilyen rém, hanem csak Merlas van! És hogy Merlas az, aki szórakozásból lemészárolja a barmot, csúfot űz a saját földijeiből, és még röhögve tartja is a markát, hogy pénzér' mesélje ezt a rohadt nagy tettét.
*Még egy lépést tesz előre.*
- Na, ez hogy tetszik, Merlas? Hm? Kéred még az aranyad? *-kérdezi, miközben tekintete szinte már lángol-* Vagy kinyitod végre a lepcses szájadat, és válaszolsz tanult barátom kérdésére?
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:53:18
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Útitársa látszatra nem fél az orktól, így könnyen tudnak beszélgetni. *
- És mi üldözött el onnan, tán' kalandra vágytál?
* A kalandvágy gyakran elhomályosítja az emberek látását, és néha olyan döntéseket hoznak, amit jobb, józanabb esetben meg sem fordulna a fejükben. *
- Vagy valami beteg emberrel van dolgunk vagy valami elszabadult teremtménnyel. Ha engem kérdezel az utóbbi jobb lenne, mert az lelkiismeret furdalás nélkül küldhetnénk a túlvilágra.
* A már megszokott „takarodj innen te ork” megjegyzés elmarad a fiatalabbiktól. Kapzsiságát hamar kimutatja Merlas, mintha nem is érdekelné, hogy az állatai veszélyben vannak. Az ork szemében ez gyanúsan is hangozhat, ha nem akarna segíteni. Hamar kikerül a meglepettségéből és egyből a tárgyaló énjét veszi elő. *
- Ha amit mondasz igaz, ÉS hasznunkra válik, még meg is toldom két kupica kerítésszaggatóval. Elvégre mindenkinek jó lenne, ha ez a rém nem lenne. És mi azt szeretnénk, ha mindenkinek jó lenne.
* Útitársa látszatra nem fél az orktól, így könnyen tudnak beszélgetni. *
- És mi üldözött el onnan, tán' kalandra vágytál?
* A kalandvágy gyakran elhomályosítja az emberek látását, és néha olyan döntéseket hoznak, amit jobb, józanabb esetben meg sem fordulna a fejükben. *
- Vagy valami beteg emberrel van dolgunk vagy valami elszabadult teremtménnyel. Ha engem kérdezel az utóbbi jobb lenne, mert az lelkiismeret furdalás nélkül küldhetnénk a túlvilágra.
* A már megszokott „takarodj innen te ork” megjegyzés elmarad a fiatalabbiktól. Kapzsiságát hamar kimutatja Merlas, mintha nem is érdekelné, hogy az állatai veszélyben vannak. Az ork szemében ez gyanúsan is hangozhat, ha nem akarna segíteni. Hamar kikerül a meglepettségéből és egyből a tárgyaló énjét veszi elő. *
- Ha amit mondasz igaz, ÉS hasznunkra válik, még meg is toldom két kupica kerítésszaggatóval. Elvégre mindenkinek jó lenne, ha ez a rém nem lenne. És mi azt szeretnénk, ha mindenkinek jó lenne.
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-12 01:57:06
Üzenet elküldve: 2024-08-12 01:57:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki Rém//
*Be lesz kísérve az istállóba. Fuvallat már ott van. Rámosolyog és örül, hogy gondot fordítottak rá. A vadász megjegyzésére ő is kinéz az ég felé.*
-Ritka.
*Ad igazat neki. Hogy mit jelenthet, azt nem tudja. Rossz előérzete ettől még nem lesz. Mindenesetre a másik tanácsára bólint. Amúgy is, azt tervezte. Főleg mert állatok közt pihen meg és állatokra vadászik az a lény is akit keresnek.*
-Be terveztem. Azok meg majd szólnak ha megjöttek.
*Ő elvont következtetéseket nem fog tenni. Felmerül benne, hogy akár a rém beszélhet is ember vagy ork hangon, de nem tulajdonít ennek a gondolatnak nagy figyelmet. Mielőtt magára hagyná azért csak rákérdez a vendéglátója arra, ami valószínűleg már a bemutatkozása óta a fejében motoszkál. Az öreg remete is látta rajta, hogy reagált a nevére. El is mosolyodik.*
-Nagyon régen. Nagyon régen a Dertog és az Elerin ház mellett volt a mienk.
*Be lesz kísérve az istállóba. Fuvallat már ott van. Rámosolyog és örül, hogy gondot fordítottak rá. A vadász megjegyzésére ő is kinéz az ég felé.*
-Ritka.
*Ad igazat neki. Hogy mit jelenthet, azt nem tudja. Rossz előérzete ettől még nem lesz. Mindenesetre a másik tanácsára bólint. Amúgy is, azt tervezte. Főleg mert állatok közt pihen meg és állatokra vadászik az a lény is akit keresnek.*
-Be terveztem. Azok meg majd szólnak ha megjöttek.
*Ő elvont következtetéseket nem fog tenni. Felmerül benne, hogy akár a rém beszélhet is ember vagy ork hangon, de nem tulajdonít ennek a gondolatnak nagy figyelmet. Mielőtt magára hagyná azért csak rákérdez a vendéglátója arra, ami valószínűleg már a bemutatkozása óta a fejében motoszkál. Az öreg remete is látta rajta, hogy reagált a nevére. El is mosolyodik.*
-Nagyon régen. Nagyon régen a Dertog és az Elerin ház mellett volt a mienk.
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 18:26:33
Üzenet elküldve: 2024-08-11 18:26:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*Az ifjonc látszólag nem szívesen veszi a faggatózást. Kalapját leveszi, majd nagyot sóhajt. Mintha csak nehezére esne beszélni e témáról.*
-Éppenséggel tudnék. Má' mesélni róla. Mer'hogy láttam azt a valamit. *Hagyja, hogy leülepedjenek szavai. A sötétkék szempár mindkét vándort megméri. A fajtárs akár közülük való is lehetne ránézésre, de az ork meglepően jól öltözött fajtájához mérten. És ami azt illeti, a szavakat is jóval szebben forgatja. Az ilyesmi akár gyanús is lehetne ezen a vidéken.*
-Hanem mi van nekem benne? Mármint... *Tompít hangján és körbepillant, mintha bármelyik bokornak füle lehetne a közelükben.*
-Néhány aranytól kendtek biztosan megválnának néhány válaszé'. Csak úgy ösztönzés végett, tudják. *Megenged magának egy vigyort is.*
-Mondjuk tíz aranyé' fejenként. Az akkor már húsz, abból még meg is ebédelek holnap. Hanem jobb, ha sietünk. Én már mennék be az állatokhoz, nemigen szeretik az ilyen időt. *Tekintetével az égre pillant. Nem csupán a nap bukik le hamarosan a horizonton, de a sötétlő fellegek is szépen gyűlnek, s egyenesen a Szántóföldeket célozzák a Kikötői erdőség irányából.*
*Az ifjonc látszólag nem szívesen veszi a faggatózást. Kalapját leveszi, majd nagyot sóhajt. Mintha csak nehezére esne beszélni e témáról.*
-Éppenséggel tudnék. Má' mesélni róla. Mer'hogy láttam azt a valamit. *Hagyja, hogy leülepedjenek szavai. A sötétkék szempár mindkét vándort megméri. A fajtárs akár közülük való is lehetne ránézésre, de az ork meglepően jól öltözött fajtájához mérten. És ami azt illeti, a szavakat is jóval szebben forgatja. Az ilyesmi akár gyanús is lehetne ezen a vidéken.*
-Hanem mi van nekem benne? Mármint... *Tompít hangján és körbepillant, mintha bármelyik bokornak füle lehetne a közelükben.*
-Néhány aranytól kendtek biztosan megválnának néhány válaszé'. Csak úgy ösztönzés végett, tudják. *Megenged magának egy vigyort is.*
-Mondjuk tíz aranyé' fejenként. Az akkor már húsz, abból még meg is ebédelek holnap. Hanem jobb, ha sietünk. Én már mennék be az állatokhoz, nemigen szeretik az ilyen időt. *Tekintetével az égre pillant. Nem csupán a nap bukik le hamarosan a horizonton, de a sötétlő fellegek is szépen gyűlnek, s egyenesen a Szántóföldeket célozzák a Kikötői erdőség irányából.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-10 22:01:08
Üzenet elküldve: 2024-08-10 22:01:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Meg kell hagyni, a Tanács finoman szólva sem eresztette bő lére a levelet, ami az esetről szóló információkat tartalmazta. Valójában azon kívül, hogy az elf értésére adták, micsoda aggodalommal tölti el őket a falvakból szóló hírek, semmi használható nem volt benne, így még magukat a szóbeszédeket is neki kell felderítenie. Éppen ezért figyelmesen hallgat, mikor a vörös lányka és a pohos paraszt szóba elegyednek, s bár alapvetően nem kotnyeleskedne, most mégis kénytelen némi színlelt segítőkészséggel előrukkolni.*
- Hogy néz ki ez a Mylenae? *mielőtt persze értetlen és gyanakvó pillantások szegeződnének rá, sietve hozzáteszi.* - Elég sokat talpaltam most a környéken, hátha véletlenül összefutottam vele... Vagy már régen nyoma veszett?
*Nem biztos, hogy ennek az eltűnésnek köze van az aggasztó eseményekhez, fiatal lányok gyakran csatangolnak el, vagy szöknek meg maguk mögött hagyva az oly megszokott sorsot, amit a falusi élet tartogat a számukra. Felelőtlenség volna azonban teljesen kizárni a lehetőséget.
Ahogy a figyelem a csuhásra terelődik, most az őrmester is némi gyanakvással méregeti, főleg miután elhangzik, hogy a férfi is épp Szántóvégre akart eljutni. Úgy sejti ez nem lehet csupán csak különös véletlen, s a furcsa alak végtelenül homályos válasza csak megerősíti ebben a feltételezésben.
Bár veszettül ki akar kívánkozni belőle a faggatózás, nem akarja, hogy az ő váratlan érkezése is kétségessé váljon, amennyire lehet, kerülnie szükséges most a feltűnést. Hagyja tehát, hogy a jobbágy faggassa az idegent, valószínűleg alaposan fel fogja kérdezni helyette is.
Mintha csak jelzőkürt harsant volna, a semmiből újabb és újabb alakok tűnnek fel, akik valahogy a legkevésbé sem tűnnek idevalósinak. Végigméri a számára meglehetősen szokatlan kinézetű fajtársát, ki megszólítja őket, hogy aztán tekintetével az emlegetett gyermeket kezdje el keresni. Egy fattyú tartja karjában a kislányt, Naesalan pedig úrrá lesz a gyanakvás. Mintha egyenesen a megoldandó ügy közepébe csöppent volna.*
- Nem ő az, akit kerestek? *kérdi a paraszttól és a másik lánykától, tekintetét pedig egy pillanatra sem ereszti a félvérről. Bizalmatlan kékjei mereven figyelik, kívülről már-már fenyegetőnek tűnhet.* - Hol találtatok rá?
*Épp csak szeme sarkából sandít a hosszúéltű nőre*
- Jól van?
*Meg kell hagyni, a Tanács finoman szólva sem eresztette bő lére a levelet, ami az esetről szóló információkat tartalmazta. Valójában azon kívül, hogy az elf értésére adták, micsoda aggodalommal tölti el őket a falvakból szóló hírek, semmi használható nem volt benne, így még magukat a szóbeszédeket is neki kell felderítenie. Éppen ezért figyelmesen hallgat, mikor a vörös lányka és a pohos paraszt szóba elegyednek, s bár alapvetően nem kotnyeleskedne, most mégis kénytelen némi színlelt segítőkészséggel előrukkolni.*
- Hogy néz ki ez a Mylenae? *mielőtt persze értetlen és gyanakvó pillantások szegeződnének rá, sietve hozzáteszi.* - Elég sokat talpaltam most a környéken, hátha véletlenül összefutottam vele... Vagy már régen nyoma veszett?
*Nem biztos, hogy ennek az eltűnésnek köze van az aggasztó eseményekhez, fiatal lányok gyakran csatangolnak el, vagy szöknek meg maguk mögött hagyva az oly megszokott sorsot, amit a falusi élet tartogat a számukra. Felelőtlenség volna azonban teljesen kizárni a lehetőséget.
Ahogy a figyelem a csuhásra terelődik, most az őrmester is némi gyanakvással méregeti, főleg miután elhangzik, hogy a férfi is épp Szántóvégre akart eljutni. Úgy sejti ez nem lehet csupán csak különös véletlen, s a furcsa alak végtelenül homályos válasza csak megerősíti ebben a feltételezésben.
Bár veszettül ki akar kívánkozni belőle a faggatózás, nem akarja, hogy az ő váratlan érkezése is kétségessé váljon, amennyire lehet, kerülnie szükséges most a feltűnést. Hagyja tehát, hogy a jobbágy faggassa az idegent, valószínűleg alaposan fel fogja kérdezni helyette is.
Mintha csak jelzőkürt harsant volna, a semmiből újabb és újabb alakok tűnnek fel, akik valahogy a legkevésbé sem tűnnek idevalósinak. Végigméri a számára meglehetősen szokatlan kinézetű fajtársát, ki megszólítja őket, hogy aztán tekintetével az emlegetett gyermeket kezdje el keresni. Egy fattyú tartja karjában a kislányt, Naesalan pedig úrrá lesz a gyanakvás. Mintha egyenesen a megoldandó ügy közepébe csöppent volna.*
- Nem ő az, akit kerestek? *kérdi a paraszttól és a másik lánykától, tekintetét pedig egy pillanatra sem ereszti a félvérről. Bizalmatlan kékjei mereven figyelik, kívülről már-már fenyegetőnek tűnhet.* - Hol találtatok rá?
*Épp csak szeme sarkából sandít a hosszúéltű nőre*
- Jól van?
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-10 14:47:00
Üzenet elküldve: 2024-08-10 14:47:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Éber álmok//
*A gyereket hiába kérdezi, ezúttal sem tud meg tőle többet. Nem felel még arra sem, hogy hazaviszik. A jelenést, amit az erdőben látott, továbbra sem tudja kezelni az elméje, de az egyetlen helyet, az egyetlen pontot jelenti most mégis Szántóvég. Az egyetlen szó, aminek értelme van. De ha a nő mellette nem ismételte volna el a falu nevét, azt is hihetné, hogy csak képzelte a vérben gurgulázó szavakat is. Nem tudhatja, hogy a lány valóban onnan való-e, hogy a látomás és a kezei közt tartott gyerek egy és ugyanaz-e, a test, vagy legalább akarat, de Szántóvégen kívül nem tudja, merre indulhatna vele. A hosszúéletűnek viszont igaza van abban, hogy itt nem maradhat.
A kunyhó ajtaja talán hangosabban csapódik a teraszon, mint ahogy megszokta, de nem törődik most vele. A kölköt emeli a karjába, meg sem próbálva megállítani vagy apasztani annak eleredő könnyeit. Szótlanul áll fel vele a tornác padlójáról, úgy indul el lefele a füves réten, ki, a fák tövében futó ösvényre. Nincs több kérdése, mert nem remél már választ.
A nő ismerheti az utat, amin elindul, de nem Vadászlak felé kanyarodik rajta; kisebb csapásokon keresztül halad el a falu mellett, az erdő takarásában. Nem akar belefutni a helyiekbe, nem akar magyarázkodni. Mostanra elég régóta van itt, hogy nyugodt helye legyen, nem akarja megbolygatni a világát egy véres, talált gyerekkel és egy idegen elffel maga mellett. Éppen elegek azok a szóbeszédek a háta mögött, amikről csak sejti, hogy terjengenek róla. A parasztok sosem nyugvó fantáziája.
Nem törődik tovább út alatt sem a másikkal, sem a lassan újra elszenderedő lánnyal a karjaiban. Nem ejti el, az ösvényekre belógó ágakat sem engedi, hogy megsértsék a bőrét, de nem próbálja sem ébresztgetni, sem szóra bírni többet; mintha csak egy nagyobb zsák krumplit vagy lisztet cipelne magával. Hogy a nő közben mögötte mit csinál sem érdekli. Az utat ő tudja, ketten sokszor egyébként sem férnének el egymás mellett a szűkebb vadcsapásokon. A vonásaira közben visszaköltözik a szokott érdektelenség, hármójuk közé a szokott csend.
A szeme az előttük kibontakozó képet figyeli, az úton nem sokkal feljebb látott csoportosulást, ahogyan beérnek végül Szántóvégre. Nem feltétlenül feléjük tartana először a maga részéről, de az mégis látható lehet az arcán, hogy megérkeztek, s ezt a falut keresték, mert a nő szinte egyből megindul előre. Nem szól rá, mert nem látja értelmét. Némán követi csupán a maga tempójában, de nem megy a furcsa társaság közvetlen közelébe. Bizalmatlanság a második bőre, még úgy is, hogy ismeretlen gyereket tart a kezében. A karjai kezdenek beállni a rájuk terhelt súlytól, de nem engedné el most, hogy a hátára vegye, s még csak fogást sem vált annak alvó alakján, ahogy az idegeneket figyeli, választ várva valamelyiküktől a hosszúéletű kérdésére.*
*A gyereket hiába kérdezi, ezúttal sem tud meg tőle többet. Nem felel még arra sem, hogy hazaviszik. A jelenést, amit az erdőben látott, továbbra sem tudja kezelni az elméje, de az egyetlen helyet, az egyetlen pontot jelenti most mégis Szántóvég. Az egyetlen szó, aminek értelme van. De ha a nő mellette nem ismételte volna el a falu nevét, azt is hihetné, hogy csak képzelte a vérben gurgulázó szavakat is. Nem tudhatja, hogy a lány valóban onnan való-e, hogy a látomás és a kezei közt tartott gyerek egy és ugyanaz-e, a test, vagy legalább akarat, de Szántóvégen kívül nem tudja, merre indulhatna vele. A hosszúéletűnek viszont igaza van abban, hogy itt nem maradhat.
A kunyhó ajtaja talán hangosabban csapódik a teraszon, mint ahogy megszokta, de nem törődik most vele. A kölköt emeli a karjába, meg sem próbálva megállítani vagy apasztani annak eleredő könnyeit. Szótlanul áll fel vele a tornác padlójáról, úgy indul el lefele a füves réten, ki, a fák tövében futó ösvényre. Nincs több kérdése, mert nem remél már választ.
A nő ismerheti az utat, amin elindul, de nem Vadászlak felé kanyarodik rajta; kisebb csapásokon keresztül halad el a falu mellett, az erdő takarásában. Nem akar belefutni a helyiekbe, nem akar magyarázkodni. Mostanra elég régóta van itt, hogy nyugodt helye legyen, nem akarja megbolygatni a világát egy véres, talált gyerekkel és egy idegen elffel maga mellett. Éppen elegek azok a szóbeszédek a háta mögött, amikről csak sejti, hogy terjengenek róla. A parasztok sosem nyugvó fantáziája.
Nem törődik tovább út alatt sem a másikkal, sem a lassan újra elszenderedő lánnyal a karjaiban. Nem ejti el, az ösvényekre belógó ágakat sem engedi, hogy megsértsék a bőrét, de nem próbálja sem ébresztgetni, sem szóra bírni többet; mintha csak egy nagyobb zsák krumplit vagy lisztet cipelne magával. Hogy a nő közben mögötte mit csinál sem érdekli. Az utat ő tudja, ketten sokszor egyébként sem férnének el egymás mellett a szűkebb vadcsapásokon. A vonásaira közben visszaköltözik a szokott érdektelenség, hármójuk közé a szokott csend.
A szeme az előttük kibontakozó képet figyeli, az úton nem sokkal feljebb látott csoportosulást, ahogyan beérnek végül Szántóvégre. Nem feltétlenül feléjük tartana először a maga részéről, de az mégis látható lehet az arcán, hogy megérkeztek, s ezt a falut keresték, mert a nő szinte egyből megindul előre. Nem szól rá, mert nem látja értelmét. Némán követi csupán a maga tempójában, de nem megy a furcsa társaság közvetlen közelébe. Bizalmatlanság a második bőre, még úgy is, hogy ismeretlen gyereket tart a kezében. A karjai kezdenek beállni a rájuk terhelt súlytól, de nem engedné el most, hogy a hátára vegye, s még csak fogást sem vált annak alvó alakján, ahogy az idegeneket figyeli, választ várva valamelyiküktől a hosszúéletű kérdésére.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-09 11:31:05
Üzenet elküldve: 2024-08-09 11:31:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Beleszimatol a levegőbe, érzi benne a vihar előszelét. Szerencsére a légáram langyos, hiányzik belőle a mindent elverő jég hideg jóslata. Ez jó – bőrig ázni vacak dolog, de még rosszabb, ha az embert cseresznye nagyságú, kőkemény golyóbisok sorozzák.*
- Látom, *-méri fel kíváncsian az ork övén lógó italkákat-* szép kínálat. Az az üvegcse ott kifejezetten csecse. Egészen olyan a színe, mint a kaszálónak tavasszal.
*Elindulnak, lépéseit szórakozottan igazítja Cagon lépteihez, hiszen az ork teljesen más járástempóval halad, mint ő. Neki csak sima, egyszerű emberi lábai vannak. Közben figyeli a falusiakat, a jól ismert jelenetet, amit nyaranta már megannyi estén látott. Viszont a feszültség, a kapkodás, a cikázó pillantások nem tartoznak a megszokott képhez, ez új, ez más. Még az állatok is feszültnek tűnnek.*
- Hm? *-zökken ki a gondolataiból Cagon hangjára-* Ja? Igen. Szántóvégi. Az kicsit amarrébb van. Ugyanolyan kis porfészek mint ez, csak kevesebb állattal és több szántóval.
*Kikerül egy még szinte gőzölgő tehénlepényt, de olyan mozdulattal, mintha egész életében ezzel foglalkozott volna. És ez tulajdonképpen igaz is.*
- Apám a 'végi böllér, mi tartottuk az állatok zömét. Kecske, birka, marha, amit akarsz. Mindig volt szárnyasjószág is. Meg persze rengeteg munka is velük. *-fűzi hozzá-* Úgyhogy láttam én már, hogy milyen munkát végez a tagló vagy a kés az állaton. De olyat még nem láttam, hogy valaki valaha is belezabált volna a nyers húsba. Talán a vadászoknak van ilyen pocsék szokásuk, nem? Ha szarvast lőnek, megesznek egy darabot a májából vagy a szívéből, vagy ilyesmi..?
*Aprót legyint. Amíg szövegelt, elértek a fővadász által megadott célhoz. Elismerően hümment a jászol látványára, avatott szemeit nem kerüli el semmi – sem az, hogy alapvetően tisztán van tartva a terület, sem az, hogy a birkák szőre jóllakottságról árulkodik, és az sem, hogy minderre egy magát felettébb nagy kényelembe helyezett, nála pár nyárral talán fiatalabb legény vigyáz. Halkan felhorkant, 'végen az ilyen legényeket nevezték egyszerűen csak bájgúnárnak. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a legény mintha már tudott volna a jöttükről – persze, egy ilyen pici helyen nagyon gyorsan terjed a hír szájról szájra.. de ennyire? Különös.*
- Szerbusz! *-köszön maga is a legénynek, kezével olyan mozdulatot téve, mintha középső ujjával a kalap peremét lökné meg. Hiába; hasonszőrűvel ha szembe kerül, a régi szokások szinte rögvest előjönnek.-* Alaver vagyok.
*Ezután hagyja, hogy Cagon tegye fel a kérdését, bár ő a maga részéről egy kis puhítással kezdett volna, hogy miután összeatyámfiaskodtak, már bizalmasabban kezdhessék megtárgyalni a jöttük okát. De Cagon? Cagon, akár egy keményen markolt buzogány, egyenesen belecsap a dolgok közepébe. Egy pillanatra szinte csücsörít, de inkább csöndben marad, és úgy tesz, mintha unottan a birkákat nézné, miközben valójában kancsal-fél szemét Merlas arcán tartja, hogy láthassa annak rezdüléseit.*
*Beleszimatol a levegőbe, érzi benne a vihar előszelét. Szerencsére a légáram langyos, hiányzik belőle a mindent elverő jég hideg jóslata. Ez jó – bőrig ázni vacak dolog, de még rosszabb, ha az embert cseresznye nagyságú, kőkemény golyóbisok sorozzák.*
- Látom, *-méri fel kíváncsian az ork övén lógó italkákat-* szép kínálat. Az az üvegcse ott kifejezetten csecse. Egészen olyan a színe, mint a kaszálónak tavasszal.
*Elindulnak, lépéseit szórakozottan igazítja Cagon lépteihez, hiszen az ork teljesen más járástempóval halad, mint ő. Neki csak sima, egyszerű emberi lábai vannak. Közben figyeli a falusiakat, a jól ismert jelenetet, amit nyaranta már megannyi estén látott. Viszont a feszültség, a kapkodás, a cikázó pillantások nem tartoznak a megszokott képhez, ez új, ez más. Még az állatok is feszültnek tűnnek.*
- Hm? *-zökken ki a gondolataiból Cagon hangjára-* Ja? Igen. Szántóvégi. Az kicsit amarrébb van. Ugyanolyan kis porfészek mint ez, csak kevesebb állattal és több szántóval.
*Kikerül egy még szinte gőzölgő tehénlepényt, de olyan mozdulattal, mintha egész életében ezzel foglalkozott volna. És ez tulajdonképpen igaz is.*
- Apám a 'végi böllér, mi tartottuk az állatok zömét. Kecske, birka, marha, amit akarsz. Mindig volt szárnyasjószág is. Meg persze rengeteg munka is velük. *-fűzi hozzá-* Úgyhogy láttam én már, hogy milyen munkát végez a tagló vagy a kés az állaton. De olyat még nem láttam, hogy valaki valaha is belezabált volna a nyers húsba. Talán a vadászoknak van ilyen pocsék szokásuk, nem? Ha szarvast lőnek, megesznek egy darabot a májából vagy a szívéből, vagy ilyesmi..?
*Aprót legyint. Amíg szövegelt, elértek a fővadász által megadott célhoz. Elismerően hümment a jászol látványára, avatott szemeit nem kerüli el semmi – sem az, hogy alapvetően tisztán van tartva a terület, sem az, hogy a birkák szőre jóllakottságról árulkodik, és az sem, hogy minderre egy magát felettébb nagy kényelembe helyezett, nála pár nyárral talán fiatalabb legény vigyáz. Halkan felhorkant, 'végen az ilyen legényeket nevezték egyszerűen csak bájgúnárnak. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a legény mintha már tudott volna a jöttükről – persze, egy ilyen pici helyen nagyon gyorsan terjed a hír szájról szájra.. de ennyire? Különös.*
- Szerbusz! *-köszön maga is a legénynek, kezével olyan mozdulatot téve, mintha középső ujjával a kalap peremét lökné meg. Hiába; hasonszőrűvel ha szembe kerül, a régi szokások szinte rögvest előjönnek.-* Alaver vagyok.
*Ezután hagyja, hogy Cagon tegye fel a kérdését, bár ő a maga részéről egy kis puhítással kezdett volna, hogy miután összeatyámfiaskodtak, már bizalmasabban kezdhessék megtárgyalni a jöttük okát. De Cagon? Cagon, akár egy keményen markolt buzogány, egyenesen belecsap a dolgok közepébe. Egy pillanatra szinte csücsörít, de inkább csöndben marad, és úgy tesz, mintha unottan a birkákat nézné, miközben valójában kancsal-fél szemét Merlas arcán tartja, hogy láthassa annak rezdüléseit.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-09 10:32:59
Üzenet elküldve: 2024-08-09 10:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Hogy igazán mire számított a cukkolásnak szánt papózásra? Hát azt, hogy felkelti a tüzet az öregben és legalább megmutatja, hogy mégis milyen fából faragták. Elvégre biztos van egy két trükk az öreg remete tarsolyában, amire az ork csak pislogni tudna. A várva várt reakcióra várhat, mert Faerumot hidegen hagyja az ork megjegyzése, és még ha egyedül is, de inkább az istállót célozza meg.
Legalább a másiknak tetszett, mind a megjegyzése, mind az ötlet, miszerint még ma leplezzék le a leleplezhetőt erről az emberről. Az előkészületeket letudva, ezúttal végre a rendes bájitalokat az oldalán tudva hagyja el a házat. Ha tudná, hogy Alaver közönséges alkoholnak titulálja őket, biztos kiröhögné a férfit. Talán még sértésnek is venné valahol, de egy rövid magyarázat biztos megmagyarázna mindent! *
- Csak fel kell készüljek. *Megpaskolja a bájitalokat az övén * Ha megtalálnánk azt a valamit, akkor legalább legyünk felkészülve. Úgy tűnik, ketten megyünk. Tudjunk meg minél többet!
* Az erős szél következtében felpillant az égbe. Ha lát sötét felhőket, akkor magában ő is megállapítja, hogy itt bizony eső, vihar lesz. Ha nem, akkor később rájön a nehezebb úton. *
- Szóval mit mondtál, falusi vagy?
* Csak, hogy teljen az idő, és ne úgy tegyék meg az útjukat, mint két néma, ezért feldob egy két témát a magasba. Addig is lesz idejük megismerkedni, vagy legalábbis összébb melegedni. Jobb tudni, hogy ki harcol melletted. *
* Amint a vadász által említett címre érkeztek, az ork a bejáratot keresi. Talán már dörömbölne is a ház oldalán, hacsak nem látná meg az alakot a taligában. Ha ő az emberük, akkor szerencséjük van. *
- Adjon isten. * Morogja oda a egy kurta biccentés mellett * Merlas. Ami azt illeti, pont téged keresünk. Cagon. *Mutat magára, majd Alaver felé. Őt azonban nem mutatja be, azt majd megteszi ő.* Úgy hallottuk tudnál nekünk mesélni erről az anyaszomorítóról, aki csak úgy lopja az állatok lelkét.
* Egyelőre az ork csak ennyit mond. Nem fedné fel az összes lapjaikat, mielőtt valamit nem tudna meg előtte. Persze az is lehet, hogy nem tudnak meg semmit és akkor erővel kell kiverni a legényből amit tud. Lelkileg felkészül a drasztikus megoldásokra, miszerint elő kell vennie az M.É.H szerepét: Mérges éhes ork. *
* Hogy igazán mire számított a cukkolásnak szánt papózásra? Hát azt, hogy felkelti a tüzet az öregben és legalább megmutatja, hogy mégis milyen fából faragták. Elvégre biztos van egy két trükk az öreg remete tarsolyában, amire az ork csak pislogni tudna. A várva várt reakcióra várhat, mert Faerumot hidegen hagyja az ork megjegyzése, és még ha egyedül is, de inkább az istállót célozza meg.
Legalább a másiknak tetszett, mind a megjegyzése, mind az ötlet, miszerint még ma leplezzék le a leleplezhetőt erről az emberről. Az előkészületeket letudva, ezúttal végre a rendes bájitalokat az oldalán tudva hagyja el a házat. Ha tudná, hogy Alaver közönséges alkoholnak titulálja őket, biztos kiröhögné a férfit. Talán még sértésnek is venné valahol, de egy rövid magyarázat biztos megmagyarázna mindent! *
- Csak fel kell készüljek. *Megpaskolja a bájitalokat az övén * Ha megtalálnánk azt a valamit, akkor legalább legyünk felkészülve. Úgy tűnik, ketten megyünk. Tudjunk meg minél többet!
* Az erős szél következtében felpillant az égbe. Ha lát sötét felhőket, akkor magában ő is megállapítja, hogy itt bizony eső, vihar lesz. Ha nem, akkor később rájön a nehezebb úton. *
- Szóval mit mondtál, falusi vagy?
* Csak, hogy teljen az idő, és ne úgy tegyék meg az útjukat, mint két néma, ezért feldob egy két témát a magasba. Addig is lesz idejük megismerkedni, vagy legalábbis összébb melegedni. Jobb tudni, hogy ki harcol melletted. *
* Amint a vadász által említett címre érkeztek, az ork a bejáratot keresi. Talán már dörömbölne is a ház oldalán, hacsak nem látná meg az alakot a taligában. Ha ő az emberük, akkor szerencséjük van. *
- Adjon isten. * Morogja oda a egy kurta biccentés mellett * Merlas. Ami azt illeti, pont téged keresünk. Cagon. *Mutat magára, majd Alaver felé. Őt azonban nem mutatja be, azt majd megteszi ő.* Úgy hallottuk tudnál nekünk mesélni erről az anyaszomorítóról, aki csak úgy lopja az állatok lelkét.
* Egyelőre az ork csak ennyit mond. Nem fedné fel az összes lapjaikat, mielőtt valamit nem tudna meg előtte. Persze az is lehet, hogy nem tudnak meg semmit és akkor erővel kell kiverni a legényből amit tud. Lelkileg felkészül a drasztikus megoldásokra, miszerint elő kell vennie az M.É.H szerepét: Mérges éhes ork. *
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-08 22:40:02
Üzenet elküldve: 2024-08-08 22:40:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki Rém//
*A két férfi - az ork és az ifjabb ember - úgy dönt, hogy nekivág a késő délutánnak. Ezt meg is tehetik; ahogy kilépnek a ház ajtaján, erős, ám langyos szél borzolja végig ruhájukat. A fák lombjai vihart ígérően susognak a távolban, ám ez a legkevésbé rettenti a vándorokat.
A fővadász rövid útbaigazítása után el is indulhatnak megkeresni a pásztorlegényt.
A falucskában mozog az élet; a lakosok épp most terelik be állataikat, zárják el kapuikat. Valószínű, hogy közel sem lenne ekkora a riadalom a közelgő vihar miatt, ha nem állna fenn a sajátságos helyzet a fenevaddal, ki az állataik öldösi időről-időre.
A párosnak van ideje szót váltani, elvégre jó fertályóra, mire elérik a jókora jászol épületét. Bentről hangos bégetés hallatszik, ám nekik nem kell kopogtatni sehol ezúttal; ott, a jászol elzárt bejárata előtt egy fából ácsolt taligában ejtőzik egy igen csak jóképű, fiatal férfi. Az ajkai között szalmaszál, tenyerei pedig tarkója alatt pihennek. A szakáll még csak pelyhedzik állán, fején széles karimájú szalmakalapot visel. Aranybarna, kócos fürtjei göndören hullámzanak ki a fejfedő alól .Egyszerű, fehér pásztorruhát visel, oldalán fokos lóg, pásztorbotja pedig a taliga oldalának támasztva.*
-Na, hiszen csak igazat mondott az a sok bolond! Na de mi dolgotok itt? *Vigyorogva tápászkodik ki a taligából a közeledő vándorokat látván.*
-Merlas vagyok. Tik'ben kit tisztelhetek? *Bemutat egy cikornyás meghajlást, csak úgy önmaga szórakoztatása végett.
Eközben Faerumot az istállóhoz kíséri Danrim. Ott nincs más, csak az öreg lova, akit valószínűleg a leány kísért be, két birka, s a vadász gesztenyebarna, apró termetű hátasa. Fuvallat kedvtelve lakomázik az elé készített szénából, miközben tekintetével üdvözli gazdáját.*
-Vihar készül. Méghozzá nagy. Az év ezen szakában... *Danrim fejét csóválja.*
-Azt javaslom, hogy ha megpihensz, zárd be az istálló ajtaját. Bármi is kódorog odakinn, nem örülnék, ha az állataim vagy netalán... *Jelentőségteljesen összeráncolja homlokát.*
-Ha pedig a két másik vendég is megtér, hát majd úgy is beereszted őket, ha dörömbölnek. Van egy olyan sejtésem, hogy bőrig áznak, mire visszaérnek.
*Az istálló behajtható, s retesszel zárható ajtaja felé veszi az irányt, ám megtorpan még az ajtóban.*
-Amikor bemutatkoztál... Mondd csak, Te éltél már itt, igaz?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.08 22:42:20
*A két férfi - az ork és az ifjabb ember - úgy dönt, hogy nekivág a késő délutánnak. Ezt meg is tehetik; ahogy kilépnek a ház ajtaján, erős, ám langyos szél borzolja végig ruhájukat. A fák lombjai vihart ígérően susognak a távolban, ám ez a legkevésbé rettenti a vándorokat.
A fővadász rövid útbaigazítása után el is indulhatnak megkeresni a pásztorlegényt.
A falucskában mozog az élet; a lakosok épp most terelik be állataikat, zárják el kapuikat. Valószínű, hogy közel sem lenne ekkora a riadalom a közelgő vihar miatt, ha nem állna fenn a sajátságos helyzet a fenevaddal, ki az állataik öldösi időről-időre.
A párosnak van ideje szót váltani, elvégre jó fertályóra, mire elérik a jókora jászol épületét. Bentről hangos bégetés hallatszik, ám nekik nem kell kopogtatni sehol ezúttal; ott, a jászol elzárt bejárata előtt egy fából ácsolt taligában ejtőzik egy igen csak jóképű, fiatal férfi. Az ajkai között szalmaszál, tenyerei pedig tarkója alatt pihennek. A szakáll még csak pelyhedzik állán, fején széles karimájú szalmakalapot visel. Aranybarna, kócos fürtjei göndören hullámzanak ki a fejfedő alól .Egyszerű, fehér pásztorruhát visel, oldalán fokos lóg, pásztorbotja pedig a taliga oldalának támasztva.*
-Na, hiszen csak igazat mondott az a sok bolond! Na de mi dolgotok itt? *Vigyorogva tápászkodik ki a taligából a közeledő vándorokat látván.*
-Merlas vagyok. Tik'ben kit tisztelhetek? *Bemutat egy cikornyás meghajlást, csak úgy önmaga szórakoztatása végett.
Eközben Faerumot az istállóhoz kíséri Danrim. Ott nincs más, csak az öreg lova, akit valószínűleg a leány kísért be, két birka, s a vadász gesztenyebarna, apró termetű hátasa. Fuvallat kedvtelve lakomázik az elé készített szénából, miközben tekintetével üdvözli gazdáját.*
-Vihar készül. Méghozzá nagy. Az év ezen szakában... *Danrim fejét csóválja.*
-Azt javaslom, hogy ha megpihensz, zárd be az istálló ajtaját. Bármi is kódorog odakinn, nem örülnék, ha az állataim vagy netalán... *Jelentőségteljesen összeráncolja homlokát.*
-Ha pedig a két másik vendég is megtér, hát majd úgy is beereszted őket, ha dörömbölnek. Van egy olyan sejtésem, hogy bőrig áznak, mire visszaérnek.
*Az istálló behajtható, s retesszel zárható ajtaja felé veszi az irányt, ám megtorpan még az ajtóban.*
-Amikor bemutatkoztál... Mondd csak, Te éltél már itt, igaz?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.08 22:42:20
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-08 14:47:06
Üzenet elküldve: 2024-08-08 14:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian, Merchen, Alissäna//
-Hárem. Hmm. Ha esetleg egy ilyen helyen járok, biztos, hogy beszököm. *Alissäna túl jól ismeri a félvért, hogy ne számítson a válaszaira. Ahogy azt is tudhatja, hogy alighanem valóban megpróbálná.
Vigyorogva hallgatja a tündért, ahogy az előadja számukra portékáit. Vérbeli kalmárnak tűnik és a holmijai is érdekesek. Ő csak bólogatva hallgatja, miközben felszínesen mindent megszemlél.*
-Mindent! *Legyint teátrálisan arra, mit óhajtanak vásárolni, miközben körbesétálja a szekért.*
-Tökéletesen áll. *Hagyja helyben a dolgot, ahogy azt a bugyuta kalózkalapot próbálgató Alissänára pillant. Elkalandozik tekintete az elfen, elvégre még jobban illene hozzá a fekete kalap, ha nem viselne semmi mást azon kívül. Fel van dobva; kedve lenne itt, a szekér mellett a magáévá tenni. És pénze is volna rá éppenséggel.
Lopni azt viszont nem óhajt. Elvégre az lop, akinek nincs, neki pedig van. A dagadó erszény, amit az elftől szerzett ott pihen mellső zsebében.*
-Azt veszel Alissäna, ami tetszik... Az ott mennyi? *Szavait természetesen Merchen felé intézi, ahogy megpillantja a sellőt formázó pipát. Nem szokott pipázni, de értékesnek tűnik. Ahogy az aranykoponyás gyűrű is; egy biccentéssel jelzi, hogy azt is szívesen megvásárolná.*
-És azok ott micsodák? *Az aprócska üvegcsék felé pillant, amik a különféle ajzószereket tartalmazzák. Legalább két fajta biztosan akad itt... Hallott már ilyesmiről a dokkok mentén és a Sellőháznál hallgatózva. Ha az, ami, akkor biztosan kér.*
-Mit tudnak? Megveszem mind! Láttál már ilyesmit, Alissäna? *Izgatottan túrja hátra fekete loboncát, ahogy lehajolva megvizsgálgatja a fiolákat és a tartalmukat.*
-Hárem. Hmm. Ha esetleg egy ilyen helyen járok, biztos, hogy beszököm. *Alissäna túl jól ismeri a félvért, hogy ne számítson a válaszaira. Ahogy azt is tudhatja, hogy alighanem valóban megpróbálná.
Vigyorogva hallgatja a tündért, ahogy az előadja számukra portékáit. Vérbeli kalmárnak tűnik és a holmijai is érdekesek. Ő csak bólogatva hallgatja, miközben felszínesen mindent megszemlél.*
-Mindent! *Legyint teátrálisan arra, mit óhajtanak vásárolni, miközben körbesétálja a szekért.*
-Tökéletesen áll. *Hagyja helyben a dolgot, ahogy azt a bugyuta kalózkalapot próbálgató Alissänára pillant. Elkalandozik tekintete az elfen, elvégre még jobban illene hozzá a fekete kalap, ha nem viselne semmi mást azon kívül. Fel van dobva; kedve lenne itt, a szekér mellett a magáévá tenni. És pénze is volna rá éppenséggel.
Lopni azt viszont nem óhajt. Elvégre az lop, akinek nincs, neki pedig van. A dagadó erszény, amit az elftől szerzett ott pihen mellső zsebében.*
-Azt veszel Alissäna, ami tetszik... Az ott mennyi? *Szavait természetesen Merchen felé intézi, ahogy megpillantja a sellőt formázó pipát. Nem szokott pipázni, de értékesnek tűnik. Ahogy az aranykoponyás gyűrű is; egy biccentéssel jelzi, hogy azt is szívesen megvásárolná.*
-És azok ott micsodák? *Az aprócska üvegcsék felé pillant, amik a különféle ajzószereket tartalmazzák. Legalább két fajta biztosan akad itt... Hallott már ilyesmiről a dokkok mentén és a Sellőháznál hallgatózva. Ha az, ami, akkor biztosan kér.*
-Mit tudnak? Megveszem mind! Láttál már ilyesmit, Alissäna? *Izgatottan túrja hátra fekete loboncát, ahogy lehajolva megvizsgálgatja a fiolákat és a tartalmukat.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-08 13:03:15
Üzenet elküldve: 2024-08-08 13:03:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian, Merchen, Alissäna//
- A hárem az egy úgymond "tiltott" hely, egy lakosztály, ami a nagy, vagyonos urak feleségeiknek van fenntartva. Más nem léphet be a feleségeken, a férjükön és esetleg herélt szolgálókon kívül.
*Már várja is Haldrian lelkes reakcióját, miszerint egyszer be fog jutni egy ilyen tiltott helyre, vagy neki is lesz. Leheletnyit persze bosszantja a fattyú nagyzolása, de nehéz tagadnia, hogy egyben szórakoztatja is.*
- Nem hiszem, hogy az istenek törődnek velünk.
*Teszi hozzá halkan, kicsit óvatosan is. A hit témáját nem szereti piszkálni, csak akkor ha a kuncsaftja egyértelmű milyen nézeteket vall, amihez tud igazodni. Haldrian viszont nem fizető vendég, legalábbis egyre kevésbé tekint rá úgy - s jelen helyzetben határozottan nem is minősül annak -, ezért ha bár óvatosan, de egy-két önálló gondolat így kiszalad Alissäna száján a fiú társaságában.
Haldrian szavai nyomán lelassul, végül megtorpan a szekér. A segítséget örömmel fogadva huppan le róla, s érdeklődve fürkészi, hogy mi ragadhatta meg a félvér figyelmét, mely hamar egyértelművé válik a számára.*
- Szép napot!
*Üdvözli ragyogó kedvességgel a tündért, s mosolya akkor sem hagy alább, amikor Haldrian terveit elé tárja. Nem egészen érti milyen üzletről van szó, de egyből megszólal a fejében a vészjelző, hogy a fiú ismét bevetné enyves kezeit. Elhessegeti ezen gondolatait, s a bátorító felhívás hatására nézelődésbe kezd. Egy fekete kalózkalap ragadja meg elsőként figyelmét, melyet apró kobakjára fel is helyez. Hátul kezével meg kell tartania, mert túl nagy rá, de szórakozottan tetszeleg benne.*
- Mit gondolsz jól áll? Hitelesebb volna ha csak egy szemem lenne vagy hiányozna néhány fogam.
*Persze nem tart igényt a kalapra, hiszen nem is azért van itt, hogy vásároljon, csupán örömmel üti el idejét addig, amíg a fattyú válogat. Óvatosan vissza is helyezi az árut oda, ahonnan elvette, majd arrébb libben és felzárkózik Haldrianhoz.*
- A hárem az egy úgymond "tiltott" hely, egy lakosztály, ami a nagy, vagyonos urak feleségeiknek van fenntartva. Más nem léphet be a feleségeken, a férjükön és esetleg herélt szolgálókon kívül.
*Már várja is Haldrian lelkes reakcióját, miszerint egyszer be fog jutni egy ilyen tiltott helyre, vagy neki is lesz. Leheletnyit persze bosszantja a fattyú nagyzolása, de nehéz tagadnia, hogy egyben szórakoztatja is.*
- Nem hiszem, hogy az istenek törődnek velünk.
*Teszi hozzá halkan, kicsit óvatosan is. A hit témáját nem szereti piszkálni, csak akkor ha a kuncsaftja egyértelmű milyen nézeteket vall, amihez tud igazodni. Haldrian viszont nem fizető vendég, legalábbis egyre kevésbé tekint rá úgy - s jelen helyzetben határozottan nem is minősül annak -, ezért ha bár óvatosan, de egy-két önálló gondolat így kiszalad Alissäna száján a fiú társaságában.
Haldrian szavai nyomán lelassul, végül megtorpan a szekér. A segítséget örömmel fogadva huppan le róla, s érdeklődve fürkészi, hogy mi ragadhatta meg a félvér figyelmét, mely hamar egyértelművé válik a számára.*
- Szép napot!
*Üdvözli ragyogó kedvességgel a tündért, s mosolya akkor sem hagy alább, amikor Haldrian terveit elé tárja. Nem egészen érti milyen üzletről van szó, de egyből megszólal a fejében a vészjelző, hogy a fiú ismét bevetné enyves kezeit. Elhessegeti ezen gondolatait, s a bátorító felhívás hatására nézelődésbe kezd. Egy fekete kalózkalap ragadja meg elsőként figyelmét, melyet apró kobakjára fel is helyez. Hátul kezével meg kell tartania, mert túl nagy rá, de szórakozottan tetszeleg benne.*
- Mit gondolsz jól áll? Hitelesebb volna ha csak egy szemem lenne vagy hiányozna néhány fogam.
*Persze nem tart igényt a kalapra, hiszen nem is azért van itt, hogy vásároljon, csupán örömmel üti el idejét addig, amíg a fattyú válogat. Óvatosan vissza is helyezi az árut oda, ahonnan elvette, majd arrébb libben és felzárkózik Haldrianhoz.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-08 10:41:57
Üzenet elküldve: 2024-08-08 10:41:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Vadászlaki Rém//
*Az ork ha bármi heves reakciót várt volna a megjegyzése után az öregtől akkor csalódnia kell. Faerum halvány mosollyal a képén megrázza a fejét.*
-Esti séta ellen nincs kifogásom csak a botorság ellen.
*A férfi nem véletlenül élt meg ennyi évet és az erdőben töltött évek megtanították a megfontoltságra. Hallotta a vadász szavait és a saját tapasztalatai is, azt súgják értelmetlen a sötétbe kimenni ha az éjszaka egyik lénye jár itt. A másik kettőt viszont mintha a vére hajtaná. Hallanak még kicsit arról a Mardrein asszonyról is. Az öreg nem tudja, hova tenni az nőt még mindig. Maga is szívesen beszélne vele. Mikor a többiek készülődnek akkor maga is felkel.*
-Köszönöm a vendéglátást Danrim. Én inkább meghagyom az estét a fiatalságnak. Meg tudod mutatni, azt az istállót?
*Az ork ha bármi heves reakciót várt volna a megjegyzése után az öregtől akkor csalódnia kell. Faerum halvány mosollyal a képén megrázza a fejét.*
-Esti séta ellen nincs kifogásom csak a botorság ellen.
*A férfi nem véletlenül élt meg ennyi évet és az erdőben töltött évek megtanították a megfontoltságra. Hallotta a vadász szavait és a saját tapasztalatai is, azt súgják értelmetlen a sötétbe kimenni ha az éjszaka egyik lénye jár itt. A másik kettőt viszont mintha a vére hajtaná. Hallanak még kicsit arról a Mardrein asszonyról is. Az öreg nem tudja, hova tenni az nőt még mindig. Maga is szívesen beszélne vele. Mikor a többiek készülődnek akkor maga is felkel.*
-Köszönöm a vendéglátást Danrim. Én inkább meghagyom az estét a fiatalságnak. Meg tudod mutatni, azt az istállót?
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-07 13:11:08
Üzenet elküldve: 2024-08-07 13:11:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki Rém//
*Tulajdonképpen megérti, hogy Faerum miért akar inkább nyugton maradni erre a napra. A nap már tényleg túl jár a zenitjén, innentől csak nyúlni fognak az árnyak, és egyikük sem tudhatja, hogy mi lappang azok között. És igazán megérti azt is, hogy ha Faerum inkább csak szeretné lerúgni a csizmáját, és végignyúlna a langyos szénában, hogy aludjon egyet. Megérti.
Ennek ellenére beleprüszköl a kupájába, amikor Cagon papókának nevezi a fickót. Ha merné, akkor ököllel odavágna az ork felkarjának, de csak úgy, barátilag. Viszont egyelőre még ragaszkodik a csuklója épségéhez, és azt nem tudja, hogy az ork nem roppantaná-e el azt, mintha csak egy marék száraz ág lenne. Így csupán a szeme sarkából néz a megtermett alakra, vigyorát a kupával takarva. Sok mindenre számított, de erre a megjegyzésre nem.*
- Engem sem zavar a sötét, *-mondja felállva-* viszont tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit tudhatunk meg akár még ma. Ha nem is járunk sikerrel, legalább jártunk egyet, és nem csak ücsörögtünk.
*Kissé megvonja a vállát, majd a hátizsákjáért nyúl, és a vállára kanyarítja. Mikor elindul, szeme sarkából még látja, hogy Cagon mindenféle üvegcsékkel vacakol. Magában elkönyveli, hogy az ork bizonyára szeret mindenféle italokat legurítani a torkán, nem csak evés közben, hanem amúgy is. És valószínűleg értékeli az ízeket, azért iszik ilyen színes szeszeket. Mondjuk őt nem zavarja, de ha hányni kezd a fickó, nem biztos hogy megtámasztja majd.
Nem várja meg az orkot, kilép az ajtón. Hüvelykujjait hátizsákja szíjába akasztja, körbepislant. A faluban nem sok minden változott, amíg odabent voltak.*
- Már azt hittem, nem jössz te sem. *-vigyorog rá az orkra amikor az végül kilép, és tekintete Faerum-ra siklik, hogy lássa: az öreg hogy dönt – jön vagy marad?*
*Tulajdonképpen megérti, hogy Faerum miért akar inkább nyugton maradni erre a napra. A nap már tényleg túl jár a zenitjén, innentől csak nyúlni fognak az árnyak, és egyikük sem tudhatja, hogy mi lappang azok között. És igazán megérti azt is, hogy ha Faerum inkább csak szeretné lerúgni a csizmáját, és végignyúlna a langyos szénában, hogy aludjon egyet. Megérti.
Ennek ellenére beleprüszköl a kupájába, amikor Cagon papókának nevezi a fickót. Ha merné, akkor ököllel odavágna az ork felkarjának, de csak úgy, barátilag. Viszont egyelőre még ragaszkodik a csuklója épségéhez, és azt nem tudja, hogy az ork nem roppantaná-e el azt, mintha csak egy marék száraz ág lenne. Így csupán a szeme sarkából néz a megtermett alakra, vigyorát a kupával takarva. Sok mindenre számított, de erre a megjegyzésre nem.*
- Engem sem zavar a sötét, *-mondja felállva-* viszont tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit tudhatunk meg akár még ma. Ha nem is járunk sikerrel, legalább jártunk egyet, és nem csak ücsörögtünk.
*Kissé megvonja a vállát, majd a hátizsákjáért nyúl, és a vállára kanyarítja. Mikor elindul, szeme sarkából még látja, hogy Cagon mindenféle üvegcsékkel vacakol. Magában elkönyveli, hogy az ork bizonyára szeret mindenféle italokat legurítani a torkán, nem csak evés közben, hanem amúgy is. És valószínűleg értékeli az ízeket, azért iszik ilyen színes szeszeket. Mondjuk őt nem zavarja, de ha hányni kezd a fickó, nem biztos hogy megtámasztja majd.
Nem várja meg az orkot, kilép az ajtón. Hüvelykujjait hátizsákja szíjába akasztja, körbepislant. A faluban nem sok minden változott, amíg odabent voltak.*
- Már azt hittem, nem jössz te sem. *-vigyorog rá az orkra amikor az végül kilép, és tekintete Faerum-ra siklik, hogy lássa: az öreg hogy dönt – jön vagy marad?*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:02:07
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:02:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Elfogy hát az étel a kis tányérjából. Szedne magának másodikat, de sajnos a hangulat nem megfelelő erre. Kíváncsian figyeli a többiek válaszát a tényekre, és az ötletére. A kései érkezőt, Faerum kérdése zavarja az ork füleit. Ezt azonban csak annyiban nyilvánítja ki, hogy egyik szemöldökét kérdően megemeli, miközben felé néz. *
- Még szép! De ha problémát jelent neked egy kis késő esti séta, akkor hátrahagyhatunk. Nehogy felboruljon az alvási ritmusod papóka.
* Persze látszatra öregnek néz ki, de még az is lehet, hogy fel tudja kenni az ork képével a padlót, ha nagyon akarja. Ez mondjuk, nem állítja meg az orkot, hogy ne dobáljon egy két kétes szöveget feléje. Közrejátszik az is, hogy Cagon már megszokta, hogy nem sokan mernek beszólni neki, aki meg igen, azon általában jól szokott mulatni.
Ha többieknek nincs egyéb kérdése, akkor Cagon először iszik még egy kortyot az italából, majd elteszi azt. Feláll s a vadász felé fordul. *
- Akkor köszönjük a segítséget. Innen megpróbáljuk megoldani, eme tragikus eseményeket. Menyünk!
* Azzal el is indul kifelé. Természetesen az ork sem mindenható, szóval ő is szívesebben feküdne már le, de az idő most egy olyan luxus, amit nem engedhetnek meg maguknak. Elvégre már belegondolni is fura, hogy valaki látta ezt a rémet, és még életben van. Ha ez egy emberi tettes, akkor hamarosan túl késő lesz, vagy már most túl késő. *
- Ha mind egyetértünk *Itt tesz egy rövid pillantást a többiek között * Akkor induljunk gyorsan, és akkor lesz időnk még aludni is.
* Ha ezúttal mind egy húron pendülnek, akkor leveszi táskáját és a földre helyezi. Lecsatolja övéről az ott lévő bájitalokat, majd leguggol a táska mellé. Egyesével kiveszi őket és újakat rak a helyére. Mindenre fel kell készülniük ezen a veszélyes éjszakán. Az övére felkerül, egy zöld, egy lila, és egy vörös varázsital. Amint megfelelően felrakta őket, visszaveszi a táskát és bólint a többieknek, hogy indulhatnak. Hacsak azok nem mentek előre, míg ő szarakodott a cuccaival. *
* Elfogy hát az étel a kis tányérjából. Szedne magának másodikat, de sajnos a hangulat nem megfelelő erre. Kíváncsian figyeli a többiek válaszát a tényekre, és az ötletére. A kései érkezőt, Faerum kérdése zavarja az ork füleit. Ezt azonban csak annyiban nyilvánítja ki, hogy egyik szemöldökét kérdően megemeli, miközben felé néz. *
- Még szép! De ha problémát jelent neked egy kis késő esti séta, akkor hátrahagyhatunk. Nehogy felboruljon az alvási ritmusod papóka.
* Persze látszatra öregnek néz ki, de még az is lehet, hogy fel tudja kenni az ork képével a padlót, ha nagyon akarja. Ez mondjuk, nem állítja meg az orkot, hogy ne dobáljon egy két kétes szöveget feléje. Közrejátszik az is, hogy Cagon már megszokta, hogy nem sokan mernek beszólni neki, aki meg igen, azon általában jól szokott mulatni.
Ha többieknek nincs egyéb kérdése, akkor Cagon először iszik még egy kortyot az italából, majd elteszi azt. Feláll s a vadász felé fordul. *
- Akkor köszönjük a segítséget. Innen megpróbáljuk megoldani, eme tragikus eseményeket. Menyünk!
* Azzal el is indul kifelé. Természetesen az ork sem mindenható, szóval ő is szívesebben feküdne már le, de az idő most egy olyan luxus, amit nem engedhetnek meg maguknak. Elvégre már belegondolni is fura, hogy valaki látta ezt a rémet, és még életben van. Ha ez egy emberi tettes, akkor hamarosan túl késő lesz, vagy már most túl késő. *
- Ha mind egyetértünk *Itt tesz egy rövid pillantást a többiek között * Akkor induljunk gyorsan, és akkor lesz időnk még aludni is.
* Ha ezúttal mind egy húron pendülnek, akkor leveszi táskáját és a földre helyezi. Lecsatolja övéről az ott lévő bájitalokat, majd leguggol a táska mellé. Egyesével kiveszi őket és újakat rak a helyére. Mindenre fel kell készülniük ezen a veszélyes éjszakán. Az övére felkerül, egy zöld, egy lila, és egy vörös varázsital. Amint megfelelően felrakta őket, visszaveszi a táskát és bólint a többieknek, hogy indulhatnak. Hacsak azok nem mentek előre, míg ő szarakodott a cuccaival. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2234-2253