Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-19 10:27:54
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

*Az elf mellé ül, mielőtt Quantall nekikezdene a varázslatnak. Biztató szavai mind a két férfinak szólnak, bár azt nem tudhatja, hogy Quantall már elmélyülve nem hallja azokat. Halovány barackszínnel orcáin pillant a csipkebogyóbokor felé, amikor fedetlenné válik a sebes felsőtest. A varázslat ragyogó fénye miatt néz vissza újra, s a derengéssel körbevont alakról nem tudja levenni a szemét. Csak akkor zökken ki, amikor fájdalmasan rándul össze, s artikulálatlan üvöltés hagyja el a száját. Kapva kap egyik keze után, s másikkal válla felé, hogy ezzel támogass, s ha kell kezét szoríthassa, csak el ne ugorjon. Szürkésszöld szemeivel a másikét keresi közben.*
- Minden rendben lesz. Mindjárt vége *biztatja, de ő maga nem tudja, csak reméli, hogy így lesz. Hogy mikor pattant ő is fel a padról, nem tudja, csak ott áll, eltörpülve a másik előtt, és vár. Elhal az üvöltés, csak a nagy csend marad utána, míg a kérdés el nem hangzik.*
- Semmit? *Nagy szürkés szemeivel pillant hol az elfre, hol Quantall felé, hogy ha vége a varázsnak, ő biztosan mond majd valamit. Aztán nem bírja ki, és immár teljesen elengedi az elfet, hogy mögé, majd mögé lépjen.*
- Semmi. Tényleg semmi *mosolyodik el, s pillant hálásan Quantallra, legalább annyira örülve, mint ha legalábbis ő gyógyította volna meg a másikat.
Ezután a férfi hamar útra kél, Natalayda pedig saját lovára lendül hosszan nézve még az idegen után.
Nincs jobb érzés annál, mint hogy gyógyulást hagynak maguk után.*
- Indulhatunk Quantall? Vár Abogr mester. *Mosolyog immár picit szélesebben a mélységi ifjúra. Talán sosem látják viszont ezt az idegen elfet, de kétségtelen, hogy sosem felejti el őket.*


2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-16 16:58:10
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

*A híren, mely szerint az öreg mágus a tornyával egyetemben felköltözött északra, a tóhoz, a nagy Lihanechi-tóhoz, Drann először igencsak meglepődik. De azután, hogy belegondol jobban, már nincs is annyira meglepődve.*
- Bizonyára nem nagyon tetszett neki az, amit a Kikötőben látott... *mondja ki hangosan is a gondolatait. ~Hiszen a Tündérkert is mivé lett!~ De persze az is elgondolkodtató, hogy ha nem tetszett neki, akkor vajon miért nem tett semmit?*
- Ha az öreg mágus a maga felfoghatatlan hatalmával nem szállt szembe a Kikötőben tanyát verő gonosszal, hanem jobbnak látta inkább északra költözni: mekkora lehet akkor a gonosz a hatalma? *teszi még hozzá Drann, mintegy költői kérdésként, igazából nem is várva választ. De a kérdés attól még kérdés marad, még ha talán senki sem tudja rá a választ ma az ismert világban.
Aztán Quantallék megbeszélik, hogy hogyan is legyen, hogy Natalayda mindenképp elkíséri a fehér hajú mágust a toronyig, azután pedig visszatér a városba. Drann számára a több jót tenni csupán egy semleges mondat, nem ért bele többet annál, amit jelent. Annyit azonban mégis érzékel, amiatt, amit Quantallék a korábbi összecsapásról mondtak a városban, hogy maga Eeyr Temploma és a város sincs Sa'Tereth-től teljes biztonságban. Hogy ott is nagy szükség van Eeyr követőire, és mindenkire, aki elutasítja Sa'Tereth gonoszságát.
Aztán odaérnek az útszéli pihenőhöz. Drann lekapaszkodik a lóról, örülve a pihenés lehetőségének. Natalayda mellé ül a padon, ahova letelepedik. Drann nem veszi észre a zavarát, ő most sokkal inkább a sebre, Quantallra és annak a lehetőségére koncentrál és figyel, hogy talán... talán sikerül a varázslat! Natalayda szavai azonban nagyon jólesnek neki! Oldalt fordítja a fejét, és szomorú mosollyal hálálja meg a biztatást. A lány távolságtartó, bár barátságos viselkedését amúgy is már tudomásul vette, és annak tudja be, hogy úgy véli: a sötételffel valószínűleg egy párt alkotnak ők ketten.
Quantall közben már el is kezdi az igék koncentrált mormolását, minden zavar vagy különösebb rákészülődés nélkül. Drann ekkor döbben rá, hogy a sötételf, akivel ő akkoriban találkozott, időközben, azalatt, amíg ő remeteéletet élt odaát Wegtorenben, valódi, nagy hatalmú mágussá érett!
Aztán, amikor a kín belé hasít a hátába, először csak beharapja a száját: nem készült ilyesmire! Aztán az üvöltés artikulálatlanul szakad ki belőle. "Hagyd abba!" vagy "Nee!" meg "Állítsd le!", valami ilyesmit szándékozna szavakká formálni, ha tudna gondolkodni és szavakat formálni, de csak a fájdalom van, és a fájdalomba való belehullás, és az üvöltés.
A teste kifeszül, mint a húr, ott áll a pad mellett, és aztán egyszer csak: vége van.
Vége a fájdalomnak. Megremeg az egész teste, aztán lerogy a padra újra. Quantallra, Natalaydára néz, majd lassan, nagyon lassan, még mindig remegve a hátára próbál vetni egy pillantást a válla felett.*
- Mi történt? *súgja elfúló hangon.*
- Nem érzek semmit! *~A seb fájdalmát sem!~ mozdítja félve az izmait.
Ha tényleg bebizonyosodik az elhihetetlen, ha tényleg sikerült a mágia, fejcsóválva, hitetlenkedve fog búcsúzásba és mond köszönetet. Nem szeretné feltartani a párost tovább már semmiképp.*
- Köszönöm neked! *bólint nagyon komolyan Quantallnak, a sötételf szemébe nézve.*
- Ha valaha úgy hozza a sors, többszörösen hálálom meg neked! Egy Morla adja erre a szavát. *mondja halovány, izzón örömteli mosollyal. Azzal olyasmire vetemedik, amire valószínűleg eddig egyetlen Morla sem az idők hosszú során. Közelebb lép a fehér hajú, sötét bőrű mágushoz, és ha az hagyja, családja ősi szokása szerint mond neki köszönetet: szívére teszi a kezét, és homlokát a másikéhoz érinti.*
- Eeyr áldjon Benneteket utatok során!
*köszön még, ahogy felszáll a lovára. ~Ideje nevet adnom neki!~*
- Bízom benne, hogy még találkozunk!! *kiált még visszaintve, aztán vágtába kezd. Az eddig komótosan irányított állat szerencsére, bár először némi berzenkedéssel, de végül hajlandó felvenni az újonnan diktált tempót. Az elf pedig most aztán kiélvezi a vágta minden örömét: nagyon régen tehette ezt meg!*


2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-16 08:12:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

*A varázslat megkezdésekor úgy tűnik, hogy Drann sebei nem kezdenek el gyógyulni, mintha semmi sem történne, ám ahogy Quantall folytatja a rövid varázslatot, az egyik pillanatban ragyogva izzik fel a férfi hátán tátongó többéves sebhely.
Drann szinte érzi is az izzást, mintha sárgán lángoló vassal szántanának végig a hátán, megfeszítve a teste csaknem minden izmát.
A kín pár pillanattal később, ahogy jött, olyan gyorsan el is múlik, emléke sem marad. A mélységi mágus tudja, hogy a mágia sikerült, létrejött, de valódi sikerességét csak akkor tudja biztosan megállapítani, amikor megnézi Drann hátán a sebet. Azaz csak a seb emlékét. Mert a be nem gyógyult, durva szélű, csaknem hároméves seb már a múlté. Tökéletesen, heg nélkül tűnt el a férfi testéről, talán azért, mert eleve mágikus volt és így nem hagyhatott fizikai nyomot, Drann pedig érzi, hogy újra régi erejébe került, nem sújtja már az átok, fizikailag is visszanyerte egykori formáját.*


2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-16 03:54:21
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

*A másik megjegyzésére, hogy velük tartana a szántóföldig ha szívesen látják, a mélységi elmosolyodik.*
-Természetesen. Örülök, hogy sikerült találkozni valakivel akivel vannak közös emlékeink.
*Valaki aki megérti milyen is szembeszállni a sötét isten hatalmával vagy mégis milyen is Satereth. A útjukat a másgustorony felé fogják folytatni és Naty is a mélységivel tart aki örül a lány társaságának. Sokat vándorolt egyedül is, de lehet, hogy mióta megvolt Csámpás azóta kicsit elszokott tőle. A kérdésre bólint.*
-Igen. Úgy tudom a romtábor környékén a Lihanech tó partjára költözött a toronnyal együtt. Bár, azt is mondják, hogy a víz felett lebeg a tornya. Én még nem láttam költözése óta.
*Azt, mondják a mester nem tanítja az istenek követőit. A mélységi fiú emlékszik még, hogy annak idején tőle tanulta azokat a varázslatokat amiket most Eeyr vagy Teysus hatalmából idéz meg. Arra is emlékszik, hogy az első varázslata az volt, hogy a ruházatáról eltüntesse az út porát mert a mester elvárta, hogy ne koszosan jelenjen meg a tornyában. Ezen az emléken elmosolyodik. Akkor még ő is annyira más volt. Elveszettebb és forró fejűbb. Nem voltak ilyen tiszta céljai. A lány szavaira bólint. Mintha még nem fejezte volna be szóval vár. Mikor pedig, azt mondja ott több jót tehet elmosolyodik.*
-Rendben. De vigyázz magadra! Ha ezt túlélem a templomban találkozhatunk.
*Mondja úgy mintha teljesen természetes lenne, hogy ő elvesztheti a fejét. Mert így is van. A Satereth-el való küzdelem már csak ilyen. És most lehet, hogy egy komoly csapást visznek be ha sikerrel járnak. Bár meggondolatlanul és felkészületlenül vágtak a thargok bele. Ő meg csak véletlenül járt arra. De nem hagyhat ki egy ilyen küzdelmet. Ő talán tud nekik most segíteni. Mikor megérkeznek egy jónak tűnő helyre akkor bólint, hogy neki megfelel, lefékezi és leszáll a lováról ő is majd ha van hova akkor kiköti. A tisztás említésére eszébe jut ami ott történt. Csak a tekintetén látszik és, hogy egy pillanatra megáll a keze. Mikor a másik leveszi az ingét Quantall is elhúzza a száját.*
~Régóta hordja ezt a sérülést. Eeyr, Teysus vagy Wylnurana úrnő kérlek segítsetek meg, hogy meggyógyíthassam.~
*Naty szavaira most nem figyel mert már el is kezd mormolni magában és reméli sikerül a varázslata.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott és látott élőlényről eltűnik minden varázslat hatása, ami pillanatnyilag hat rá. Egy fény pont felhasználásával kizárólag a negatív hatású, egy sötétség pont felhasználásával pedig kizárólag a pozitív hatású mágiák semlegesíthetőek, pont használata nélkül minden semlegesítődik. Fény és sötétség pont együttes felhasználásával egy látott tárgyról tüntethető el minden mágia (áldás is), kivéve az oltárokról.

2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-15 18:45:08
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

*Bízik benne, hogy a tharg földön vásárolt hátas, nem lesz túl komisz, bár a barbár népekről sok mindent mondanak, hátha a lovaik kezesebbek. Örömének látható jele a visszafogottságában is ragyogó mosoly. Régen nem mondhat magáénak semmit sem. A ruháját is a templomból kapta, mert amiben eljött otthonról, teljesen tönkrement a harcban. Ám Aleimord aranya megsegítette. Még talán egy váltásra is futja majd, ha nem szorítja az idő, és sikerül találnia egy megbízható helyet, ahol ruhát tud majd venni. A tharg piacra lovat venni jöttek, arra sincs ideje, hogy Nairadát megkeresse, így ruhavásárlásba sem szeretne belefogni.
Natalayda sosem gondolkodott azon, hogy valami okkal történik-e vagy sem. Bár akad pillanaat az életében, ami miatt talán nem ártott volna néha elméláznia ezen. Csupán, hogy az elf ennyiszer említi, a sorsszerű találkozás lehetőségét, akkor merül fel, hogy talán tényleg így lehet. Naty segítséget ajánlott a tharg csapatnak, ami főleg annak köszönhető, hogy egy tharg még a lázadások előtt talán az életét mentette meg, másrészről pedig annak, hogy nem akarja Quantallt minden segítség nélkül csak úgy elengedni. Pedig ő is tudja, hogy a képességei közel sem olyanok, hogy nagyobb haszna legyen egy élőholtak elleni harcban, így csak hátráltatna mindenkit. Nem tarthat Quantallal a harcba. De a toronyig mindenképpen megy, és ha sikerül, megpróbálja Abogr mestert meggyőzni, hogy segítsen. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Drann izgatottan várja a választ.*
- Mindenképpen a mágustoronyhoz kell mennünk. Hát, azt hiszem, igen, tudjuk. Vagyis. Ugye, Quantall, te tudod? *A magabiztos mondandó mondatonként vált egyre bizonytalanabbá, ahogy rájön, ő maga még sosem járt a mágustoronynál. Csak abban bízik, hogy Quantall már igen, és ez meg is látszik rajta. A harcban oly elhivatott nő, most kicsit inkább olyan, mint aki elveszett a nagyvilágban.*
~Mégis hiba volt otthagynom a várost.~
*Mélázik el, miközben újra a szántóföldek felé haladnak. Egyre inkább így érzi, és itt újra eszébe jut, hogy okkal történhetett minden. Talán dolga van, hogy jobbá tegye, ami elromlott, és ott vezekeljen, helyben azért, ami olyan balul sült el.*
- Quantall, utána én azt hiszem, vissza megyek a városba. *Úgy tűnhet az arcán, hogy még mondana valamit, de abban a pillanatban rájön, hogy nincsenek egyedül, és az idegennek nem szeretne a halott fiúról beszélni. Így gyorsan be is csukja a száját, de csak míg egy gyors közhelyesnek tűnő magyarázat meg nem fogalmazódik benne.*
- Ott talán több jót tudok tenni *jelentőségteljes pillantásán túl, semmi nem árulkodik arról, hogy egyéb oka is volna visszamenni, de a mélységi tudhatja, hogy mi munkálhat a háttérben.
Mikor pihenőhöz érnek, Natalayda is leszáll a lováról. Jót is tesz egy kis pihenő, hogy elterelje a borús gondolatokat a szőke lány elméjéből. Most megpróbálhatják a varázst, legalábbis Quantall, mert Naty jól tudja, ilyesmire ő nem képes.
Drann mellé ül a padra, mely meglehetősen idő rágta vagy talán sosem volt jobb állapotban. Egyetlen biztató mosolyt enged Drann felé, ahogy Quantallt várják, hogy felkészüljön. Csak mikor az ingét veszi le, pillant inkább másfelé. Kicsit zavarba van, hogy majd karnyújtásnyira ül egy félmeztelen férfitól, de azt is tudja, hogy ez feltétlen szükséges a gyógyításhoz. Halovány pír futja el az arcát, miközben valami nagyon fontosat kezd fürkészni a szomszédos csipkebogyóbokor ágai között.*
- Quantall nagyon jó varázsló, hiszem, hogy sikerül rendbe hozni a hátadat *szólal meg biztatón, bár úgy tűnhet, ezt is a csipkebokornak mondja.*


2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-13 08:33:14
 ÚJ
>Pörölytörő Drogghyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Életművészek//

*Salkrym szavai jól esnek, de az is igaz, hogy néha ez jár neki. Az egyetlen gyengéje, a hiúsága, viszont nem szereti a kérkedést. Csak azzal büszkélkedik, amit ő tett, vagy készített el. Más érdemeivel, ő nem szeret kérkedni. Salkrym szavai igazak, és ő is sok munkát kapott már a falvak és szántóföldek közelében. A falusiak szeretik elnyűni a felszerelésüket, egyes esetekben sokkal rosszabbak a harcosoknál. De a kovácsok, mint ő is, pont ezért vannak. Hogy az eltörött szerszámokat megjavítsák és újat készítsenek, ha a törött már nem javítható. Az is igaz hogy legyen bármilyen kemény egy eszköz, előbb vagy utóbb valaki úgy is eltöri. Hallgatja a gnóm szavait és mosolyog azokon.*
-Igen, nagyon szorgos népek a földművesek, és a falusiak. De hogy irigyeljem őket, az sosem jutna az eszembe. Persze legtöbbször nyugalmas a munkájuk. Viszont rengeteg problémával kell szembenézniük. Én addig csavargok, amíg egy hely szelleme meg nem érint. Pontosabban a kisugárzása, ha érted mire célzok. *Néz Salkrymra.* Ne misztikus vallási vagy túlvilági dologra gondolj csak amolyan elégedettség érzetét keresem a műhelyemben. Sajnos még nincs senkim. De amint megtalálom az otthonom és működik is, akkor keresek egy erős cserfes törpe lányt magamnak. Tehát amíg ez nincs, meg nem tehetek mást, mint csavargok. Te hogy vagy ezzel? Hisz te is igényled a társaságot, és jó társaság vagy. És neked van, már aki tetszik, vagy még keresed, mint én? Esetleg a munkába temetkezel néha, ahogy én szoktam?
*Kacsint a gnómra. Majd sétál tovább.*



2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-12 07:08:25
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

*A kavicsot bár hazáig nem, de a révig elkíséri. Reméli jobban tetszik neki az új otthona. Több az árnyék, több a fa, hallhatja a vízsodrását.
Elidőzik ott egy keveset, körbe mutogatja a birtokot az új lakónak, majd szokásához híven, ha lehet valamit egyszeri alkalom után szokásnak csúfolni, derékig merül a vízben.
Most nem húzza addig a dolgot, lehet, hogy a kő is inkább egyedül ismerkedne a tereppel, ezért megindul Arthenior felé.*

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:42:43, a következő indokkal:
Kérésre.



2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-11 12:07:03
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

- Rendben! Köszönöm! *biccent hálásan Quantallnak. Ha a sötételf valóban ismer olyan nagyerejű mágiát, ami eséllyel veszi fel a harcot Sa'Tereth szolgájának, a Hóhérnak a bélyegével, akkor adnia kell ennek a dolognak egy esélyt. Ha netán sikerül... Drann nem gondol bele. Megtanult együtt élni a fájdalommal és az állapotával. ~Talán már nem is tudnék újra épként tekinteni magamra!~*
- Értem. *válaszolja elgondolkodva arra, hogy Natalaydáéknak bizony sietős most az útjuk, és hosszú is lesz az az út.*
- A Szántóföldeken egy ideig haladhatunk mindhárman együtt. Ha elfogadjátok a társaságomat.
*Ha a kettősnek ez így megfelel, Drann örömmel tart velük. Egyrészt szívesebben van társaságban, hogy hirtelen ennyi benyomás éri most, hogy rászánta magát a visszatérésre. Másrészt szívesen van a kettős tásaságában is, Quantallal a közös emlékek miatt, a szőke nő, Natalayda pedig kifejezetten szimpatikus neki. Harmadrészt meg amúgyis ezt tervezte, hogy thargföldet elhagyva a szántókon keresztül a városba megy.
~És még lovat is tudtam keríteni!~ örül, ahogy maguk mögött hagyják a piacot, és kikanyarodik az igazán kezesnek bizonyuló jószág biztonságos nyergében társaival (ha valóban együtt indulnak el) a rév felé.
A Mágustorony említésére, és hogy onnan mennek tovább, viszont felkapja a fejét.*
- A toronyhoz tartotok?? Az öreg mágus tornyához? Talán tudjátok hogy hová költözött? *Merthogy a toronynak Drann csak a hűlt helyét találta tegnap a Kikötőben. Így aztán nagyon is izgatott lesz, és kíváncsian várja a választ, ahogy ezt hallja.
Később aztán csak nézelődik jobbra balra az apró tanyák, kis falvak, megművelt földek és gyümölcsösök tavaszi látványán elbámészkodva a ló nyergében kapaszkodva, míg már egészen közel kerülnek a városhoz dél felől. Ha Quantallék kelet felől akarják megkerülni a várost a pusztákon át, és úgy mennek a romokhoz, akkor nemsokára elválnak útjaik. Persze csak abban az esetben, ha Natalayda is a sötételffel tart.*
- Itt talán sort keríthetünk arra, hogy megpróbáljuk! *néz kérdőn Quantallra és Natyra, és ha nekik is megfelel, hiszen innen valószínűleg elválnak útjaik, bár: ki tudja? akkor leszáll a kanca nyergéből az elhagyottan álló útszéli pihenőben, ami valószínűleg a karavánok és őrjáratok számára szolgál egyébként pihenőül. Kiköti a lovat, maga pedig hallható, de élvezetes nyögéssel ül le a durván összeácsolt padra a hosszú lovaglás után. Kezd fáradni. Hamarosan a városba kell érnie.*
- Azután azt tervezem, hogy a városba, Artheniorba indulok, az erdőszéli kerek tisztáson át, bárhogyan is alakuljon a dolog. *mondja, hátha Natalayda csatlakozni szeretne hozzá, bár úgy tűnik, hogy ha nem is tart a romok felderítésére induló thargokkal a régi Karavánpihenőhöz, a toronyhoz együtt mennek Quantallal. Drann ebbe nem akar beleszólni semmiképp.
Aztán csak kérdőn tekint a sötételfre.*
- Van valami teendőm? Talán leveszem az ingem. *mondja, azzal kioldja a kékesfekete felsőt összefogó széles övet, leveti magáról, aztán keresztülhúzza a fején egy fintorral a vékonyszövetű inget.
Az inas, szikár háton egy durva szélű, hosszú sebhely húzódik végig lefelé jól láthatóan: levedző, friss sebhely, nem begyógyult, régi heg.*
- Három éve már *köszörüli meg a torkát Drann.*


2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-10 15:41:44
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Az állat súlya meglehet nem kevés, de az óriást kemény fából faragták. Gond nélkül cipeli egészen hazáig. ~Ó már látom is. A fenébe...~ Innen már nincs visszaút, be kell menni a házba. Örül, hogy láthatja a szántót, szépen látszik a keze munkája a földeken. A növények hálás jószágok ám, megköszönik a törődést és a ráfordított időt. A lucerna csak úgy nő, mint a gomba. Ez mindenképp jó választás, hiszen a birkák például nagyon szeretik, de nem vetik meg a lovak sem, és különösebben nem igényel nagy odafigyelést. Munkát azt igen, de odafigyelést kevésbé, igénytelen növény ez. Szívós, és sok helyen megterem. Ahogy megpróbál robusztus termetével halkan belépni a ház ajtaján, bármennyire igyekszik is, ez nem sikerül neki. Recseg a padló súlyos léptei nyomán. ~Már mindegy.~ Szólal meg dörgő hangján.*
-Kedvesem, megjöttem. Hoztam vacsorát.
-Hol voltál eddig? Hm?
-Mondom, hoztam vacsorát. De harmadjára nem szólok... *Mondja már kissé ingerülten.* Inkább csinálj belőle valamit, jó?
*Szereti ő a nőt valahol, ehhez kétség sem fér, de ezt a viselkedést nehezen bírja. Ahogy az asszony jobb belátásra tér, és főzni kezd, oldódik a feszült hangulat. Megvacsoráznak, majd egymás szerető karjai közt térnek nyugovóra.*

A hozzászólás írója (Pöttöm Sondrage) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 15:49:19


2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:32:05
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Életművészek//

*Egyetértően bólint Drogg szavaira.*
-Jól árlátod a dolgokat, barátom. Jól átlátod.
*Hümmög hozzá bölcsen. ~Megvan a magához való esze ennek a törpének. Nem szívesen tudnám ellenségemnek, az biztos.~ Ahogy sétál, lassan a szántóföldekre érnek.*
-Gyönyörű ez ám. Nekem legalábbis... Ez is egy szép élet. Egyszerű, de dolgos, de mégis van benne valami megfoghatatlan. Néha irigylem ezeket a parasztokat, tudod? Reggel kimegy, vet szánt arat, hazamegy a kis családjához, megvacsorázik, öleli kedvesét, és álomra hajtja fejét. Én meg bolyongok állandóan... Talán lassan ideje lenne megállapodni. Neked van családod? Van, aki hazavár valahol?
*Volt sok szerelme az évek alatt Salkrymnek, de valahogy nem érezte sosem azt, hogy maradása lenne. Azóta sincs ez másképp. Talán ha sikerülne a saját boltját valahol beindîtania, talán ott... Talán ez nem jár neki, és mindig is vándor marad, nem tudni. ~Majd idővel kiderül, azt hiszem. Legalábbis remélem.~*


2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-08 21:45:20
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy a pusztákról a szántóföldekre ér, szeme a végeláthatatlan mezőkön pasztázik. Ahogy a horizonton a föld, s az ég összeér, egészen megkapó látvány egy Valuryen-félének. Mindig is elcsodálkozott, hogy mire képes a természet, és a kemény munka együttes ereje. Hogy hogy tudnak teremteni a maguk módján az emberek is. A dolgos parasztok verejtékes robotjával, az állatok erejének felhasználásával, és persze kihasználva magát a természetet. A jó termőföldeket és az időjárást egyaránt. No meg a sok évnyi, generációkon átívelő tudást.*



2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:19:31
 ÚJ
>Rothawdar Arskeliss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 93

Játékstílus: Vakmerő

*Lassan, de biztosan átváltozik a táj, erdőségből szántóföldekbe, szinte, ameddig csak a szem ellát. Az elmúló pár órát emlékeibe merülve tölti, amint az út szélén halad Arthenior irányába.
Visszaemlékszik többnyire boldog gyerekkorára. Elhalálozott szüleire szeretettel gondol és emlékszik meg.
~Hihetetlen szerencsén múlott az életem. Köszönöm nektek, apám és anyám, nyugodjatok békében. Bár azt nem tudom mi lett veletek, hogy elhamvasztottak-e vagy elföldeltek titeket, netalán dög-keselyűk martalékává váltatok. Nem tudom, abban reménykedem, hogy lelketek békében van.~
Könnybe lábadt szemekkel bandukol tovább, hol a földet nézi, hol az égbe mereszti tekintetét és küszködik a sírással és a gombócokkal a torkában.
Nagy végre ujjaival megtörli szemeit, szipog párat és mély levegőt vesz.
Emlékeit elraktározva folytatja gyalogos vándorútját, s gondolatai ezúttal arra a hívogató érzésre, szóra összpontosulnak. Nem tudja, honnan is ered ez az elhívás, de kellemesnek érzi, mintha valami lágyan átölelné a lelkét és erőt adna Rothawdarnak az elkövetkezendőkben.*


2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-05 09:49:40
 ÚJ
>Grimoryan Dumekhar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

~Ó, az ismerős környék...~
*Mereng magában, ahogy az erdőségből lassacskán kiér a végeláthatatlan földekre. A fák is elfogynak, egyre ritkábban állnak őrt a nap sugarai ellen az alattuk áthaladóknak, majd egyszer csak ott az utolsó szál is. Magában áll, magányosan. Vén és meggyötört fa ez, telis-tele sérülésekkel, megkoptatta már az idő. Egy perce megáll Grim, és úgy csodálja az öreg fát. Magára emlékezteti. De nincs idő itt téblábolni, menni kell, érzi, hogy mennie kell. Mennie kell, hogy lezárhassa múltját. Ahogy halad a nagy szántások között egy kisebb foltot pillant meg a távolban, egy tanya áll ott, meg egy istálló. A bálák szépen sorakoznak, és néhány jószág is hallatja hangját. Egy idegennek élettel telinek is tűnhet, pedig misem áll messzebb a valóságtól. Mintha egy hatalmas görcs lenne a gyomrában, ahogy egyre közelebb ér, pedig egykor úgy hívta ezt a helyet, hogy otthon.*
-Te kurafi!
*Kiált oda egy rőt hajú legénynek, aki éppen belefullad a semmittevésbe.*
-Grim? Te vagy az? Na végre baszdmeg. Azt hittem sose jössz vissza. Én itt halálra dolgozom magam, te meg...te meg ki tudja mit csinálsz a messzi távolban.
*Alkoholtól bűzlik a legény, és hangja olyan, mint egy sértődött gyereké. Még régen rábízta a tanyát, hogy viselje gondját az állatoknak, és egykori családja sírjának. Nem igazán tetszik neki ez a hangnem, tekintve, hogy ahogy körbejárja a tanyát látja, hogy az állatok fele megdöglött, vagy eladhatta. A sírok pedig... Ó a sírok. Benőtte a gaz, a fejfák elkorhadtak, undorító és szomorú látvány. A rőt hajú pedig tovább acsarkodik...*
-Hol a pénzem? Mi? Fizess ki! Aztán elhúzok erről a pöcegödörről! Öt évi munkáért mondjuk 5000 arany meg is felel. Na, siess már!
*Grimben kavarognak az érzések, a szomorúság, az önvád, amiért nem tudta őket akkor megvédeni, és minderre rátesz egy lapáttal ennek a fasznak az idegesítő pofázása. Odasétál hozzá nyugodtan, és az erszényébe nyúl, majd kivesz egyetlen darab érmét, és felé nyújtja.*
-Tessék. A fizetséged.
-Te hülye vagy? Ezzel akarod kiszúrni a szemem? Én itt keményen dolgozom! Gondját viselem az állatoknak, a pereputtyod sírjának is...
*Nem kell több szó Grimnek. Megunta.*
-Igazad van, *mondja nyájasan, és a fiú arcára gőgös mosoly ül ki.* Nem ezzel akarom kiszúrni.
*Azzal előveszi övén lévő kését, és mélyen a legény szemébe mártja, majd jól megforgatja. Olyan mélyre szúr, hogy koppan a koponyája tarkóján. Összecsuklik, mintha csak egy kutya lenne, akit éppen most ütöttek agyon. Körülbelül ennyit is érez a halála okán Grim, no meg némi elégedettséget. Bevonszolja a házba, és rágyújtja az egészet. A tűz szépen lassan átterjed a pajtára is, és hamarosan az egész terület lángokban áll. A sírokhoz sétál, és néhai feleségéhez szól.*
-Ne aggódj, kedvesem. Hamarosan követlek, és akkor ismét együtt lehetünk. Nem kell sokáig várnod. Sietek, ahogy tudok. Ha az istenek is úgy akarják.
*Hátát perzseli a tűz, de egy fikarcnyit sem érdekli. Öngyilkos nem lehet, mert hite szerint akkor nem egy helyre kerülne a lelkük, így sajnos várnia kell. Feláll, és elindul a város, Arthenior felé. Most már nem siet, háta mögött robajló lángok, és emberek, akik jajveszékelve próbálják eloltani a tüzet. A távolból hallja, ahogy pár paraszt azon zsörtölődik, hogy ez a rőt hajú mindig is felelőtlen volt, és hogy biztos pipázás közben elaludt, az okozhatta a tüzet. Egy apró, elégedett mosoly Grim arcán, és halad tovább. ~Az a kis geci...~*

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 17:02:27, a következő indokkal:
Hallatja egy T. Rengeteg az elgépelés. Kerüld az angol neveket, mert világidegen. Fizetség egy T.



2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:58:39
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

*Hosszú az út és a viszontagságok kissé kikezdik Kaiyko egészségét. Kénytelen megállni, hogy egy kicsit összeszedje magát. Hajlamos megfeledkezni róla, hogy rendesen egyen és igyon. A legszívesebben éjjel és nappal gyalogolna, de az akarat nem mindenható, ezt neki is be kell látnia. Ha belázasodik és kikezdi valami betegség, cserben hagyja Ortast, azt pedig sosem bocsátaná meg magának. Így aztán igyekszik tartani magát a kényszerű szabályokhoz, amiket e porhüvely megkövetel. Pihenni a legnehezebb, ha valami ilyen erővel húz. Ráadásul az a balsejtelem sem múlik. Rossz érzés. Fojtogató érzés, hogy túl későn érkezik.*


2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-05-31 18:46:28
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

*Magányosan tapossa a port. Múló társasága a földeken dolgozók és piacra tartó kocsik. Útja alatt a játéka a tőre és egy kavics. Hol magát kápráztatja el kimagaslóan átlagosan kés dobáló trükkjeivel, hol csak maga előtt rugdossa a kavicsot. Az út számtalan állatot látott, de ők is látták Iktát, ezért a vadászatot is hanyagolta.
Ahogy elhagyta a Artheniort úgy lett egyre piszkosabb a levegő, amilyennek szereti. A város túl szaga túl tiszta, olyan természetellenesen. A város átka a távolsággal múlik és egyre természetesebbnek hat. Majdnem el is felejtette milyen a természetes. A távolban zúgó folyó jelzi a rév közelségét és a félutat.*
~Végre egy kis pihenő.~


2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-05-30 14:10:10
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vissza a városba//

*A nap még nem éri el a zenitet, és a fűtengert megművelt földek váltják fel körülötte mindenfelé. Tanyák, kis gazdaságok sora mellett halad el, mindenhol vetés zöldell, gyümölcsösök, hosszú sorokban nyújtózkodó, távolba nyúló ültetvények, megművelt táblák váltogatják egymást, ahogy egyre közeledik Artheniorhoz.
Vadsóskát majszol, borsót pattint ki a héjából, egy kis fenyőligetben, aminek közepén egy elhagyatott, faragott tornácos, magasra nőtt gazzal benőtt udvarú kedves, bár kicsit omladozó kis ház áll, nagy örömére egy helyen Holdsajtot is talál, így ezekkel csillapítja az éhségét: a még hazulról hozott elemózsiának tegnap délután a végére járt.
Szerencsére az egyik majorban készségesen megtöltik friss kúti vízzel a kulacsát. Ő meg cserébe megreparálja a káva felett a forgót: már jócskán elöregedett.
De ott maradni igazán nem akar, bármennyire is kéri a gazda, miután váltanak néhány szót, és bármennyire szép napszámot ajánl neki.*
- Talán néhány nap múltán visszajövök. *mondja, ennyit tud ígérni, nem többet. Újra nyakába veszi az utat, és megy kitartóan, bámulva a vidéket.
Aztán végre odaérve átballag a hídon, és már ott is van a várost nyugat felől végig körbeölelő erdőség szélénél, a kis kerek tisztáson. Innen már igazán egy nyíllövésnyire van csak a város.*


A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.30 14:43:12


2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-05-26 23:30:30
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*"Minden út a sötétségbe vezet". Még leány korában hallotta a mondást egy idős elftől a halálos ágyán. Neki most megadatott, hogy ne várja meg az utolsó órát.
Kerüli a falvakat. Nem akarja látni az arcokat. Azokét, akiket becsapott, kiket rávett a fény úrnőjének bálványozására. A gyermekekét, kiknek a hamis történeteket mesélte. Nem akarja a tekinteteket, az érintést, de még a szavakat sem.
Átvág hát mezőn és dombon, földen és patakon. Már javában tombol a sötét éjjel, mikor Kalácsfalva közelébe ér. Látja a távolban a fényeket, hallja az ivóból kihallatszó részeg kurjantásokat. Apró mosoly suhan át arcán, miközben elfordítja arcát. Vissza fog jönni még.*


2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-05-23 15:30:21
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Alig, hogy befejezte a tárna kitermelésének első napját, máris szükségét látja annak, hogy felkerekedjen és felkeresse az erdőn túli videket. Annak idején többször is bolyongott már errefelé és így már nem ismeretlen számára vidék. Ettől kezdve pedig az ismeretség sokat nyoma latba. Nem mellesleg a célja az is, hogy majd egyszer arany üsse a markát a kitermelt javakért így, ha lát kereskedőt, piacot, vagy bármi olyan helyet ahol értékesíthet akkor ott bizonyosan ajánlatot tesz majd. Lassú és megfontolt léptekkel halad előre a saras úton. Az ezen évszak eső áztatta ideje alatt nem kellemes a földúton tartózkodni, hiszen az előrehaladás nehézkes és fárasztó. Az is bizonyos viszont, hogy egy törpének, akiknek ereje és kitartása már már legendás, nem jelenthet gondot. Így van ezzel Zhaggur is, aki a saras út ellenére jól halad előre és csakhamar meglátja a szántóföldek végét. Amúgy sem akarta bebarangolni a vidéket csak épp érintette azt, mivel erre vezet az út a városba. Lassan de bizonyosan elé tárul a szebb napokat is megélt városka képe, amely megtépázottsága ellenére is a térség meghatározó települése.
Még a háború kezdetén járt itt és akkor a komor hangulatot leszámítva igencsak szemrevaló településnek tetszett. Habár az ízlése inkább a föld mélyén található tárnákhoz igazodik, felismeri az értéket.*


2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-05-22 15:35:07
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Mágustorony felé//

* Csendesen zötykölődik a szekéren, nézi az utat, meg néha oda-odales Frandr-re is, hogy na most vajon milyen színű a haja. A legutóbb szürke volt, majdnem olyan, mint az övé, csak egy kicsit sötétebb árnyalatú, amitől idősebb lett a megjelenése.
Az éneklős kérdésre beharapja ajkát, ő énekelne, mert a tündér népség ilyen zenebonás, bódog népség, csak hát nincs annyi vér a pucájában, már a gondolattól is vörös, hogy egyáltalán megszólaljon jelezve, hogy tud dalt.
Alyo is felfigyel a katona újból megváltozott hajára, mert szóvá is teszi, bár erre Riri annyira nem kíváncsi, ő is megelégszik a tudattal, hogy a feje tetején olyan, és akkor így minden okés és nem kell semmi olyanra gondolnia amitől újból paradicsom vörös lesz a kis orcája. *


2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-05-20 13:03:29
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 801
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Mágustorony felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ha őszinte akar magával lenni, akkor bevallja magának, hogy nem szívesen van itt. Sokkal szívesebben nyalifalizna Rellel, hogy kárpótolja a nőt azért, hogy Syoud lelépett valami kormos szukával. Meg azért is, mert jól esik neki a nyalifali a nővel. Meg a pocsíkolás Waldrannal. Egy búcsúkufirc nem lett volna rossz. Nagyot sóhajt, ez a sóhaj pedig főleg annak szól, hogy csürüsztökölés nélkül kellett eljönnie. Vagy nyalifali nélkül. Egyszóval kielégületlenül. Remélhetőleg nem kell kielégületlenül meghalnia valami szarság miatt.*
- Jobb neked, ha nem éneklek.
*Mordul oda Laornak a kérdésére, már csak az hiányzik, hogy dalolva menjenek.*
- Te figyelj.
*Pillant Frandrra, piszkálja a csőrét a fickó feje.*
- Minden szőröd ilyen?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688