Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:57:16
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:57:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Csak úgy, magamnak //
* A törpe egész éjszakán át menetel, csak néha, néha áll meg pihenni egy, egy órácskára. Így, hát a csípős hajnal már a szántóföldeken éri. Az út még mindig kihalt, nem találkozik egy lélekkel sem, csakúgy, mint eddig. Ha ilyen tempóban halad, hamarosan eléri a város mellett lévő tisztást, ott talán majd megáll egy kicsit és átgondolja, hogyan, s merre tovább. De most megéhezett, így, hát a törpe megáll és megnézi a hátizsákját, hátha talál benne még valami élelmet. Szerencséje van, talál még az alján egy darab száraz kenyeret és egy adag szárított húst. Jobb reggelit nem is kívánhat, így hát leül az út szélén és jóízűen elfogyasztja azt. *
* A törpe egész éjszakán át menetel, csak néha, néha áll meg pihenni egy, egy órácskára. Így, hát a csípős hajnal már a szántóföldeken éri. Az út még mindig kihalt, nem találkozik egy lélekkel sem, csakúgy, mint eddig. Ha ilyen tempóban halad, hamarosan eléri a város mellett lévő tisztást, ott talán majd megáll egy kicsit és átgondolja, hogyan, s merre tovább. De most megéhezett, így, hát a törpe megáll és megnézi a hátizsákját, hátha talál benne még valami élelmet. Szerencséje van, talál még az alján egy darab száraz kenyeret és egy adag szárított húst. Jobb reggelit nem is kívánhat, így hát leül az út szélén és jóízűen elfogyasztja azt. *
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-20 14:32:16
Üzenet elküldve: 2020-02-20 14:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldeken halad visszafelé Éjtépő a fekete telivér hátán. Vágtában mennek, olyan tempóban, ami még kellemes a hátasnak és nem megerőltető. Örömmel találkozott fehér szakállú barátjával Elgretorral. Bár most sem sokat tudtak beszélgetni mégis jó, hogy tudja valakivel tartani a kapcsolatot a városból. Legközelebb egészen biztosan meg fogja látogatni törpe barátját a Wegtoreni Kalmárban és mindenképpen meg fogja kóstolni az általa készített sört. A köztudatban is él az az elfogadott tény, hogy a legjobb söröket a törpék tudják készíteni, és ezt az elgondolást Ganer teljes mértékben támogatja. Útja a Három Barát Taverna felé viszi, hogy elhaladva a tavernán túlra, visszaérhessen MilOchass-ba az építkezéshez.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-20 12:34:23
Üzenet elküldve: 2020-02-20 12:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A teremtés előszobája//
*Teljes siker koronázza a tevékenyégét és a varázslat tényleg működött. A jó doktor elcsípi áldozatának utolsó pillanatait. Látja a kést hallja annak fémes hangját, amellyel szépen lassan átvágja az áldozata torkát. A lassú vágás még épp ad annyi időt, hogy mielőtt a halál beáll a vér már kiserkenjen és a nyúl barna szőrzetét beborítsa. Páratlan élmény megismerni egy élőlény utolsó pillanatait. Természetesen jobb lenne, ha érezné és a tudatába láthatna a létezőnek, hogy tudja mi az a félelem, amely ilyenkor eluralja a másikat, de alapvetően beéri azzal is, amit most tapasztalt.
Egyértelműen azt érzi, hogy közelebb került a kutatásához, hogy megértette és megérezte, hogy az áldozata utolsó pillanataiban merre tekintett, mit hallott. Minden mozdulatból, amely lekövette a kés mozgását a hangos zihálás, amelyet a kis teremtmény egyre hevesebben és a végén fülsiketítően hangosan adott elő, most a doktor elméjében játszódnak le újra és újra. Páratlan tapasztalat, hogy az utolsó pillanatig követhette ezezeket és a hangzavar után hirtelen csöndet.
Ezekkel a gondolatokkal indul el a pusztaságból és a fekete alak lassú sétával elhagyja a területet. Kezében az örökké magánál hordott fekete táska.
Alig pár óra séta után eléri a számtóföldet, amely visszavonhatatlanul magán hordozza az ott lakók keze munkáját és habár még hideg időszak van a termények beéréséhez a szántás nyomai abszolút láthatók.
Ahogy halad előre a már kitaposott ösvényen. Figyelmes lesz egy új építményre. Régóta járja ezt a vidéket és úgy ismeri a területet, mint a tenyerét. Ezt az épületet, azonban még soha nem látta. Kíváncsisága azonnal suttogni kezd a fülébe és csakhamar elindul az erdőszéli épület irányába.*
*Teljes siker koronázza a tevékenyégét és a varázslat tényleg működött. A jó doktor elcsípi áldozatának utolsó pillanatait. Látja a kést hallja annak fémes hangját, amellyel szépen lassan átvágja az áldozata torkát. A lassú vágás még épp ad annyi időt, hogy mielőtt a halál beáll a vér már kiserkenjen és a nyúl barna szőrzetét beborítsa. Páratlan élmény megismerni egy élőlény utolsó pillanatait. Természetesen jobb lenne, ha érezné és a tudatába láthatna a létezőnek, hogy tudja mi az a félelem, amely ilyenkor eluralja a másikat, de alapvetően beéri azzal is, amit most tapasztalt.
Egyértelműen azt érzi, hogy közelebb került a kutatásához, hogy megértette és megérezte, hogy az áldozata utolsó pillanataiban merre tekintett, mit hallott. Minden mozdulatból, amely lekövette a kés mozgását a hangos zihálás, amelyet a kis teremtmény egyre hevesebben és a végén fülsiketítően hangosan adott elő, most a doktor elméjében játszódnak le újra és újra. Páratlan tapasztalat, hogy az utolsó pillanatig követhette ezezeket és a hangzavar után hirtelen csöndet.
Ezekkel a gondolatokkal indul el a pusztaságból és a fekete alak lassú sétával elhagyja a területet. Kezében az örökké magánál hordott fekete táska.
Alig pár óra séta után eléri a számtóföldet, amely visszavonhatatlanul magán hordozza az ott lakók keze munkáját és habár még hideg időszak van a termények beéréséhez a szántás nyomai abszolút láthatók.
Ahogy halad előre a már kitaposott ösvényen. Figyelmes lesz egy új építményre. Régóta járja ezt a vidéket és úgy ismeri a területet, mint a tenyerét. Ezt az épületet, azonban még soha nem látta. Kíváncsisága azonnal suttogni kezd a fülébe és csakhamar elindul az erdőszéli épület irányába.*
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-19 18:02:44
Üzenet elküldve: 2020-02-19 18:02:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*A belső herceg előböfög Gwaandril belsejéből, mikor azt a minimális szemrehányást is észleli, alaposan felidegesíti magát. Ez a hozzáállás Ennára emlékezteti, s nincsenek igazán boldog emlékei, melyeket a lány felé táplál. Inkább utálat. Vagy megvetés. Szánalom semmiképpen. Nem probléma, a pillanatnyi felszisszenésen kívül, amit Lisé érzékelhet is, nincs igazából más, amit produkál. Talán az a szemforgatás, ami Karheiát is irritálta, csak most tudatosan használja, hiszen az eddigi tapasztalatai szerint, ez idegesíti az embereket. Semmit nem szól, még mindig. Túl nagy a csend, amit Henna tör meg, s olyat mond, ami mélyen a hosszúéletű szívébe mar, arcán is jól megmutatkozva. ~ Nem a te néped? Tudod te, miket beszélsz? ~ Na ezt már nem hagyhatja annyiban, félre kell tennie a nyakasságát, s véleményt formálni, őszintén, az már biztos. Komor arcot vág, de a szokásos nyugodt hangja marad meg mellé. Tipikus lombvári hercegecske.*
-Tudod, Lisé, miket beszélsz? Sose mondj ilyet! Ők mindig a te néped maradnak. *Majd mikor végre észreveszi, mennyire gyengére sikeredett a próbálkozása, vesz egy nagy levegőt, majd mesélni kezd.*
-A teljes nevem Gwaandril Viltheriel, és nem tudom, mennyit mond neked, de Lombvár hercege vagyok. Apám volt a helyi főelöljáró, afféle fejedelem. Nem sokan ismernek minket errefelé, azért mondom. Északon éltünk, wargokat tenyésztettünk, lombházakban laktunk, harmóniában éltünk a vadonnal. Ugyanakkor azt tudnod kell, hogy kegyetlen és barbár szokásaink voltak. Most nem mesélek róluk, de utólag rájöttem, hogy nem mindegyik volt helyes. Egyszer megjelent a szomszédos klán, katonákkal, majd tömegmészárlásba kezdtek. Wegtoreni és pirtianesi zsoldosokat fogadtak fel, számszeríjakkal. Esélyünk sem volt, menekülnöm kellett. Mindenkit megöltek: a népet, a szüleimet, az állatainkat. Az utolsó pillanatban tudtam elmenekülni a kutyámmal, Juharral. Letelepedtem Arthenior mellett, egy erdőben, ahol hasonlóan lombházakban laktak. Kemény, szigorú szabályaik és módszereik voltak, befolyásoltak és elvárták tőlem, hogy hagyjak fel a hagyományaimmal. Megtettem értük, megpróbáltam új életet alapítani. Ekkor találkoztam egy nővel, aki valamennyire rávezetett az igazságra: Karheiára, aki ugyanúgy tharg. Mikor meghalt a kutyám, tegnap, senki sem segített eltemetni. Megvetettek, a szerelmem pedig egy másik nőnek hagyta, hogy kikezdjen vele. Mikor elmentem, senki nem fordult felém sem. *Ha teheti, s befejezheti, közelebb hajol, mit sem enyhülve arca.*
-Sose felejtsd el, honnan jöttél. Akármit teszel, gondolsz, igyekszel, a világ nem fogad el, csak ott, ahol felfállalod önmagadat. *De eleve sokat mondott, így inkább kissé lekezelően válaszol a második kérdésre.*
-Te döntsd el, te akarsz eljutni oda. Nekem teljesen mindegy, most úgy sem tudok eleve mit kezdeni magammal.
*A belső herceg előböfög Gwaandril belsejéből, mikor azt a minimális szemrehányást is észleli, alaposan felidegesíti magát. Ez a hozzáállás Ennára emlékezteti, s nincsenek igazán boldog emlékei, melyeket a lány felé táplál. Inkább utálat. Vagy megvetés. Szánalom semmiképpen. Nem probléma, a pillanatnyi felszisszenésen kívül, amit Lisé érzékelhet is, nincs igazából más, amit produkál. Talán az a szemforgatás, ami Karheiát is irritálta, csak most tudatosan használja, hiszen az eddigi tapasztalatai szerint, ez idegesíti az embereket. Semmit nem szól, még mindig. Túl nagy a csend, amit Henna tör meg, s olyat mond, ami mélyen a hosszúéletű szívébe mar, arcán is jól megmutatkozva. ~ Nem a te néped? Tudod te, miket beszélsz? ~ Na ezt már nem hagyhatja annyiban, félre kell tennie a nyakasságát, s véleményt formálni, őszintén, az már biztos. Komor arcot vág, de a szokásos nyugodt hangja marad meg mellé. Tipikus lombvári hercegecske.*
-Tudod, Lisé, miket beszélsz? Sose mondj ilyet! Ők mindig a te néped maradnak. *Majd mikor végre észreveszi, mennyire gyengére sikeredett a próbálkozása, vesz egy nagy levegőt, majd mesélni kezd.*
-A teljes nevem Gwaandril Viltheriel, és nem tudom, mennyit mond neked, de Lombvár hercege vagyok. Apám volt a helyi főelöljáró, afféle fejedelem. Nem sokan ismernek minket errefelé, azért mondom. Északon éltünk, wargokat tenyésztettünk, lombházakban laktunk, harmóniában éltünk a vadonnal. Ugyanakkor azt tudnod kell, hogy kegyetlen és barbár szokásaink voltak. Most nem mesélek róluk, de utólag rájöttem, hogy nem mindegyik volt helyes. Egyszer megjelent a szomszédos klán, katonákkal, majd tömegmészárlásba kezdtek. Wegtoreni és pirtianesi zsoldosokat fogadtak fel, számszeríjakkal. Esélyünk sem volt, menekülnöm kellett. Mindenkit megöltek: a népet, a szüleimet, az állatainkat. Az utolsó pillanatban tudtam elmenekülni a kutyámmal, Juharral. Letelepedtem Arthenior mellett, egy erdőben, ahol hasonlóan lombházakban laktak. Kemény, szigorú szabályaik és módszereik voltak, befolyásoltak és elvárták tőlem, hogy hagyjak fel a hagyományaimmal. Megtettem értük, megpróbáltam új életet alapítani. Ekkor találkoztam egy nővel, aki valamennyire rávezetett az igazságra: Karheiára, aki ugyanúgy tharg. Mikor meghalt a kutyám, tegnap, senki sem segített eltemetni. Megvetettek, a szerelmem pedig egy másik nőnek hagyta, hogy kikezdjen vele. Mikor elmentem, senki nem fordult felém sem. *Ha teheti, s befejezheti, közelebb hajol, mit sem enyhülve arca.*
-Sose felejtsd el, honnan jöttél. Akármit teszel, gondolsz, igyekszel, a világ nem fogad el, csak ott, ahol felfállalod önmagadat. *De eleve sokat mondott, így inkább kissé lekezelően válaszol a második kérdésre.*
-Te döntsd el, te akarsz eljutni oda. Nekem teljesen mindegy, most úgy sem tudok eleve mit kezdeni magammal.
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-19 14:09:40
Üzenet elküldve: 2020-02-19 14:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Éjtépő hátán vágtatva szeli át a szántóföldek puszta vidékét. Telivér hátán jó tempót tud diktálni, hogy időben odaérhessen a találkozóra. Egy ideje nem találkozott már Elgretorral, akiről azóta megtudta, hogy sörkészítő mesterként dolgozik a Wegtoreni Kalmárban. Ennek a hírnek nagyon örül, mert tudja, hogy törpe barátjának jó kereskedő érzéke van, amivel idős korára megélhet, kiegészítve a sörfőző tudományával. Ezen gondolatok járnak az eszében miközben a szél bele-belekap dús hajába. Nem versenyvágtában hajtja meg Éjtépőt, de azért így is szép tempóban vágtáznak. Jól esik az éjfekete telivérnek is egy kis mozgás. Ez még az a sebesség, amit szívesen tart és nem túl megterhelő egy gnómmal a hátán.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:44:18
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:44:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Félreértette vagy sem, hát most már mindegy. Plusz köpeny nélkül marad, de talán ellesz a magáéval is. Jó állóképessége van a vörösnek. Lisé megtorpan az elf mögött, majd némán figyeli, ahogy alkalmasnak bélyegzi a helyet a táborozáshoz. Tüzük nem lesz, de talán nincs is rá szükségük.
Gwaandril leheveredik a földre, ebben követi a lány is. Saját köpenyét magán hagyja és a kisebb ruháját teríti le magának. Nem a legmelegebb, de több a semminél. Gwaandril leheveredik és csillagokat kezdi nézni. A kérdésére azért felel, szemrehányással és normálisan is.*
- De hiszen mondtam, hogy az Arthenior erdejénél tovább nem merészkedtem. Más pusztát ismerek, de ezt itt nem. *mutat a hátuk mögé, amerről jöttek. Aztán nézi a csillagokat és a szántóföldet.*
- És itt sem jártam.*teszi még hozzá.*
- Az jó, hogy holnapra már ott leszünk, az se zavarna, ha este lenne, de ha dél az még jobb.*lelkesen felel erre. A kérdésre nem tud mit felelni, de aztán mégis mond rá valamit.*
- Ha gond neked odáig eljönni, akkor megoldom. *feleli rá magabiztosan. Azutáni szavakra meg elkedvtelenedik. Végig hallgatja Gwaandrilt.*
- Ők már nem az én népem. Apám halálával már nem tartozom közéjük. *felei borúsan. *
- A kikötőbe meg azért megyek, mert még nem láttam a tengert. Muszáj látnom legalább egyszer, mielőtt belehalok a sebhelyem viszketésébe. *komolyan mondja mindezt, de mégis némi irónia is megbújik a hangjában.*
*Félreértette vagy sem, hát most már mindegy. Plusz köpeny nélkül marad, de talán ellesz a magáéval is. Jó állóképessége van a vörösnek. Lisé megtorpan az elf mögött, majd némán figyeli, ahogy alkalmasnak bélyegzi a helyet a táborozáshoz. Tüzük nem lesz, de talán nincs is rá szükségük.
Gwaandril leheveredik a földre, ebben követi a lány is. Saját köpenyét magán hagyja és a kisebb ruháját teríti le magának. Nem a legmelegebb, de több a semminél. Gwaandril leheveredik és csillagokat kezdi nézni. A kérdésére azért felel, szemrehányással és normálisan is.*
- De hiszen mondtam, hogy az Arthenior erdejénél tovább nem merészkedtem. Más pusztát ismerek, de ezt itt nem. *mutat a hátuk mögé, amerről jöttek. Aztán nézi a csillagokat és a szántóföldet.*
- És itt sem jártam.*teszi még hozzá.*
- Az jó, hogy holnapra már ott leszünk, az se zavarna, ha este lenne, de ha dél az még jobb.*lelkesen felel erre. A kérdésre nem tud mit felelni, de aztán mégis mond rá valamit.*
- Ha gond neked odáig eljönni, akkor megoldom. *feleli rá magabiztosan. Azutáni szavakra meg elkedvtelenedik. Végig hallgatja Gwaandrilt.*
- Ők már nem az én népem. Apám halálával már nem tartozom közéjük. *felei borúsan. *
- A kikötőbe meg azért megyek, mert még nem láttam a tengert. Muszáj látnom legalább egyszer, mielőtt belehalok a sebhelyem viszketésébe. *komolyan mondja mindezt, de mégis némi irónia is megbújik a hangjában.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:28:16
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:28:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*A sárgás fűtengert maga mögött hagyva egykedvűségben rója az utat a szántóföldek felé. Innen még kétfelé vezet az út, dönthetne úgy, hogy egyszerűen elindul vissza abba a világba, amit ugyan cseppet sem kedvel, ám kevésbé érthetetlen, mint az, amit megismert idekint. Az út éppen kétfelé ágazik. Ideális hely arra, hogy egy kicsit megpihenjen, és szerény elemózsiáját elővegye, amit a Mágustoronyban csomagolt, és közben meghozza döntését, merre tovább. Előveszi a mesterkardot és nézegeti szép kidolgozottságát. Szebb lenne, ha érdemeihez méltó lenne, és nem csak annyit ért volna el, hogy veszélyeztette az életét. Ha nem mennek le segítségnyújtás címén, csupán néhány halottal lenne kevesebb a világban. Elhúzza a száját és elteszi a kardot, majd felkel. Lábai északra fordulnak, bár talán csak elodázzák a hazatérést. Készleteit fel kellene tölteni.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-16 09:01:48
Üzenet elküldve: 2020-02-16 09:01:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Gwaandrilnak fogalma sincs róla, hogy Lisé félreértette, így csupán tudomásul veszi azt, amit mondanak neki, aztán majd teszi azt a nő, amit akar, neki teljesen mindegy. Alaposan felméri a helyet, amit kiszemelt magának, a megtorpanó volt-thargra pedig egy kételkedő pillantáson kívül semmi egyebet nem reagál. Leguggol, kezével végig simítja a füvet, majd feltekint az égre. Esze ágában sincs tüzet gyújtani, eszköze sincs hozzá, valamint nem szeretné zavarni a mező, a szántó csendességét, tiszteletben tartja a saját életét.
Gwaandril leveszi hátáról a zsákját, majd nyelvével csettint Fenyőnek. A madár már egészen jól követi, megszokják szép lassan egymást, csak a bonyolultabb műveleteket kéne már megtanítani. Ma óta ismeri, de már nagyon a szívéhez nőtt. Kiteríti saját prémköpenyét, elrendezi a talajon, majd ráfekszik, zöld leplével betakarva magát. Legnagyobb magaslat lévén, a fehér holló a hátizsákra telepszik. Kezeit nyaka mögött átkulcsolja, s nézi a csillagokat kicsit, de kérdeznek tőle valamit, amit nem hagyhat figyelmen kívül, hiszen emiatt vállalta el ezt az egészet.*
-Azt hittem, jártas vagy a környéken. *Rheiánál is szemrehányt párszor, itt is képtelen arra, hogy ne állja meg. De sóhajt, majd válaszol rendesen is.*
-Körülbelúl holnap délre a Kikötőben fogod már szagolni a sós levegőt. Amennyiben hajnalban kelünk, feltehetően időben eljutunk a kikötői erdőségbe, onnan pedig már a dokkokat és a mólót fogod látni. *Nagyon elgondolkozik azon, hogy megkérdezze, de úgy gondolja, ellenérzéseit félretéve, kötelessége.*
-Onnan tudod az utat, vagy kísérjelek el? Eleve miért mész te a Kikötőbe? Nem lenne egyszerűbb Amonra tartanod, a népedhez?
*Gwaandrilnak fogalma sincs róla, hogy Lisé félreértette, így csupán tudomásul veszi azt, amit mondanak neki, aztán majd teszi azt a nő, amit akar, neki teljesen mindegy. Alaposan felméri a helyet, amit kiszemelt magának, a megtorpanó volt-thargra pedig egy kételkedő pillantáson kívül semmi egyebet nem reagál. Leguggol, kezével végig simítja a füvet, majd feltekint az égre. Esze ágában sincs tüzet gyújtani, eszköze sincs hozzá, valamint nem szeretné zavarni a mező, a szántó csendességét, tiszteletben tartja a saját életét.
Gwaandril leveszi hátáról a zsákját, majd nyelvével csettint Fenyőnek. A madár már egészen jól követi, megszokják szép lassan egymást, csak a bonyolultabb műveleteket kéne már megtanítani. Ma óta ismeri, de már nagyon a szívéhez nőtt. Kiteríti saját prémköpenyét, elrendezi a talajon, majd ráfekszik, zöld leplével betakarva magát. Legnagyobb magaslat lévén, a fehér holló a hátizsákra telepszik. Kezeit nyaka mögött átkulcsolja, s nézi a csillagokat kicsit, de kérdeznek tőle valamit, amit nem hagyhat figyelmen kívül, hiszen emiatt vállalta el ezt az egészet.*
-Azt hittem, jártas vagy a környéken. *Rheiánál is szemrehányt párszor, itt is képtelen arra, hogy ne állja meg. De sóhajt, majd válaszol rendesen is.*
-Körülbelúl holnap délre a Kikötőben fogod már szagolni a sós levegőt. Amennyiben hajnalban kelünk, feltehetően időben eljutunk a kikötői erdőségbe, onnan pedig már a dokkokat és a mólót fogod látni. *Nagyon elgondolkozik azon, hogy megkérdezze, de úgy gondolja, ellenérzéseit félretéve, kötelessége.*
-Onnan tudod az utat, vagy kísérjelek el? Eleve miért mész te a Kikötőbe? Nem lenne egyszerűbb Amonra tartanod, a népedhez?
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-15 15:55:52
Üzenet elküldve: 2020-02-15 15:55:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*A némasággal sincsen nagyon nagy baja. Azért mégis kicsit furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy az elf miért lett ilyen csendes. Még sem kérdezi meg. Csak egyre elcsigázottabban követi Gwaandrilt.*
~Talán semmi komoly oka, csak fáradt ő is. Hisz én is az vagyok már.~
*Gondol egy ésszerűt, nem kérdez rá, ennek tudja be a csendességet. Aztán jön egy kérdés, amit nem ért. Lisé úgy érti, hogy most menet közben kell-e neki köpeny. Erre felel elsőre.*
- Nem köszönöm van köpenyem.
*Haladnak tovább, mert nem sejti, hogy a következő pár méteren tábort vernek. A megtorpanó elfnek majdhogynem neki megy. Aztán hallja a szavait.*
- Rendben. *mondja halkan. Azért egy kérdést feltesz.*
- Mennyi van még hátra? *kérdezi, majd azért pontosít.* Vagyis mikorra érünk oda? Nagyjából?* kérdezne mást is, de nem teszi. Erre is kíváncsi, az elf meg, ha akar majd kezd valami beszédtémát. Lisé vissza tud süppedni a szótlanságba. Elvégre nagyon, de nagyon sokáig gyakorolta. Felsóhajt, majd elővesz táskájából egy barna anyagot a vékonyabb, mint a takaró, de nem olyan, mint egy köpeny. Azt teríti le, és arra ül le. Azt most nem tudja, hogy itt alkalmas-e tüzet gyújtani. Ennyire Lisé nem merészkedett el, nyilván erre az elf ismerősebb, így ráhagyatkozik majd.*
*A némasággal sincsen nagyon nagy baja. Azért mégis kicsit furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy az elf miért lett ilyen csendes. Még sem kérdezi meg. Csak egyre elcsigázottabban követi Gwaandrilt.*
~Talán semmi komoly oka, csak fáradt ő is. Hisz én is az vagyok már.~
*Gondol egy ésszerűt, nem kérdez rá, ennek tudja be a csendességet. Aztán jön egy kérdés, amit nem ért. Lisé úgy érti, hogy most menet közben kell-e neki köpeny. Erre felel elsőre.*
- Nem köszönöm van köpenyem.
*Haladnak tovább, mert nem sejti, hogy a következő pár méteren tábort vernek. A megtorpanó elfnek majdhogynem neki megy. Aztán hallja a szavait.*
- Rendben. *mondja halkan. Azért egy kérdést feltesz.*
- Mennyi van még hátra? *kérdezi, majd azért pontosít.* Vagyis mikorra érünk oda? Nagyjából?* kérdezne mást is, de nem teszi. Erre is kíváncsi, az elf meg, ha akar majd kezd valami beszédtémát. Lisé vissza tud süppedni a szótlanságba. Elvégre nagyon, de nagyon sokáig gyakorolta. Felsóhajt, majd elővesz táskájából egy barna anyagot a vékonyabb, mint a takaró, de nem olyan, mint egy köpeny. Azt teríti le, és arra ül le. Azt most nem tudja, hogy itt alkalmas-e tüzet gyújtani. Ennyire Lisé nem merészkedett el, nyilván erre az elf ismerősebb, így ráhagyatkozik majd.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:44:05
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:44:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Gwaandrilnak ez így tökéletesen megfelel jelenleg. A csend számára most nyugtató, nem kell külön beszélni és arra is ráér, hogy értékelhesse a mai napját, ami azért eléggé tartós volt, akárhogyan is nézi.*
-Ideje lenne lepihenni. Szükséged van egy köpenyre? *Ő azon szokott aludni, finom, bélelt prémlepeljei vannak, amiket még az eredeti otthonából hozott magának, de van olyan, amit Artheniorból, a piacról hozott. Még egy kicsit halad azért, alváshoz alkalmas helyet keres, amit egy síkabb terület fejében meg is talál.*
-Szerintem maradhatnánk itt, aztán holnao majd továbbállunk.
*Gwaandrilnak ez így tökéletesen megfelel jelenleg. A csend számára most nyugtató, nem kell külön beszélni és arra is ráér, hogy értékelhesse a mai napját, ami azért eléggé tartós volt, akárhogyan is nézi.*
-Ideje lenne lepihenni. Szükséged van egy köpenyre? *Ő azon szokott aludni, finom, bélelt prémlepeljei vannak, amiket még az eredeti otthonából hozott magának, de van olyan, amit Artheniorból, a piacról hozott. Még egy kicsit halad azért, alváshoz alkalmas helyet keres, amit egy síkabb terület fejében meg is talál.*
-Szerintem maradhatnánk itt, aztán holnao majd továbbállunk.
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-12 20:17:30
Üzenet elküldve: 2020-02-12 20:17:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Nem sejti miért lett olya csendes az elf, de nem töri meg feleslegesen szavakkal. Figyeli a tájat, ahogy elhagyják a pusztát. Amit felvált a szántóföldek. Lehet, egyedül nem mert volna belevágni az útba, lehet visszafordult volna. Hallja, hogy könnyebb útjuk lesz innentől.*
- Szóval a nehezén túl vagyunk. *ismétli el, amit az elf mondott, csak más szavakkal.*
- Az jó gondolom. *mondja még, majd ismét mélyebb csöndbe süpped. Botjával a földet piszkálgatja, észleli az este közeledtét közben. Azonban ezt sem teszi szóvá. Gwaandril valamiért szófukar lett, hát nem ő lesz, aki rákérdez erre. Amúgy is olyan jól el volt egy maga az erdőben, mikor hetekig vagy hónapokig senkivel nem tudott beszélni. Persze azért akadtak arra tévedő egyedek, akikkel alkalomadtán tudott kicsit beszélni. De ezek sosem voltak hosszú távúak. Valakinek csak köszönt, aztán az illető vissza köszönt és már sietett tova. Olyankor szegény Lisé fejében az fordult meg, hogy valami gonosz boszorkánynak nézhetik? Mert nem boszorkány, bár nem tagadhatja, valami mágikus öröksége lehet, vagy csak nagyon szerencsétlen módon semmihez sem ért igazán. Felsóhajt, mert kezd kicsit fáradni, eddig nagyon hosszú utat tettek meg az elffel, és panaszkodni biztosan nem fog. Az nem a vörös lobboncos ember lányra vallana.*
*Nem sejti miért lett olya csendes az elf, de nem töri meg feleslegesen szavakkal. Figyeli a tájat, ahogy elhagyják a pusztát. Amit felvált a szántóföldek. Lehet, egyedül nem mert volna belevágni az útba, lehet visszafordult volna. Hallja, hogy könnyebb útjuk lesz innentől.*
- Szóval a nehezén túl vagyunk. *ismétli el, amit az elf mondott, csak más szavakkal.*
- Az jó gondolom. *mondja még, majd ismét mélyebb csöndbe süpped. Botjával a földet piszkálgatja, észleli az este közeledtét közben. Azonban ezt sem teszi szóvá. Gwaandril valamiért szófukar lett, hát nem ő lesz, aki rákérdez erre. Amúgy is olyan jól el volt egy maga az erdőben, mikor hetekig vagy hónapokig senkivel nem tudott beszélni. Persze azért akadtak arra tévedő egyedek, akikkel alkalomadtán tudott kicsit beszélni. De ezek sosem voltak hosszú távúak. Valakinek csak köszönt, aztán az illető vissza köszönt és már sietett tova. Olyankor szegény Lisé fejében az fordult meg, hogy valami gonosz boszorkánynak nézhetik? Mert nem boszorkány, bár nem tagadhatja, valami mágikus öröksége lehet, vagy csak nagyon szerencsétlen módon semmihez sem ért igazán. Felsóhajt, mert kezd kicsit fáradni, eddig nagyon hosszú utat tettek meg az elffel, és panaszkodni biztosan nem fog. Az nem a vörös lobboncos ember lányra vallana.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:53:09
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:53:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*A fűcsomók lassan tömörülnek, összemennek, tömörülnek, kedves kis szálakaz alkotva. Kiértek a pusztáról, már amennyiben Gwaandrilt Lisé is követte, most pedig a Szántóföldek következnek. Hercegünk most csendben marad, nem látszik túlontúl nyitottnak. Közel van az új fogadója volt klántársainak, s valójában félelemmel tölti el az a tudat, hogy bármikor összefuthatna velük.*
-Innen könnyebb dolgunk lesz. *Jelzi ezzel azt is, hogy egyszerre az út is zökkenőmentesebbé vált számukra, valamint lezárta eddigi beszélgetésüket is, mivel tudja, mit kéne erre válaszolnia, a múltjával kapcsolatban pedig még mindig berögzült gátlásai vannak. Estelledik, lassan jó lenne megpihenni is.*
*A fűcsomók lassan tömörülnek, összemennek, tömörülnek, kedves kis szálakaz alkotva. Kiértek a pusztáról, már amennyiben Gwaandrilt Lisé is követte, most pedig a Szántóföldek következnek. Hercegünk most csendben marad, nem látszik túlontúl nyitottnak. Közel van az új fogadója volt klántársainak, s valójában félelemmel tölti el az a tudat, hogy bármikor összefuthatna velük.*
-Innen könnyebb dolgunk lesz. *Jelzi ezzel azt is, hogy egyszerre az út is zökkenőmentesebbé vált számukra, valamint lezárta eddigi beszélgetésüket is, mivel tudja, mit kéne erre válaszolnia, a múltjával kapcsolatban pedig még mindig berögzült gátlásai vannak. Estelledik, lassan jó lenne megpihenni is.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-09 22:46:36
Üzenet elküldve: 2020-02-09 22:46:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- De... *már kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ne beszéljen így a férfi, azonban Dak ellovagol mellőlük, mielőtt befejezhetné, és mások veszik át a helyét, így a mondata is félbemarad, és csak aggódva bámul a férfi után. ~Vajon hogy gondolta? Ugye nem...? ~tépelődik magában, attól tartva, hős segítőjük esetleg attól se riadna vissza, hogy az életét adja a megmenekülésükért, ha úgy hozná a sors. Reméli azonban, hogy erre nem kerül sor, és mind sikeresen megússzák ezt az egészet egy karcolás nélkül*
- Ah. *feleli fanyar mosollyal Ephemia kérdésére, jobb híján csak megvonva kissé a vállát, hogy jelezze, túlélt már ennél sokkal rosszabbat is* Minden rendben. *biccenti meg a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak, hogy a lány csak ne féltse őt. Az sokkal fontosabb a számára, hogy Ephemiának ne legyen baja, így megkönnyebbül kissé a válaszát hallva. Ezt követően azonban már neki sincs sok kedve beszélgetni, így inkább a tájat szemléli maguk körül. Más körülmények közt meglehetősen szépnek találná, most azonban a kietlen, sivár vidék láttán inkább csak aggodalom és félelem járja át, na meg persze hideg, ahogy egyre későbbre jár az idő, magában már bánva, hogy nem hozta magával a köpenyét. Hogy elterelje erről a figyelmét, inkább a szembejövőket figyeli, hátha felismer valakit vagy valaki észreveszi szorult helyzetüket, bár tisztában van vele, mindkettőnek igen kevés az esélye. Sajnos nem is következik be egyik eshetőség se, a város viszont egyre közelebb kerül hozzájuk, ezzel egyidejűleg pedig kísérőik is intézkedni kezdenek. Ha sikerül elkapnia Ephemia pillantását, kérdőn néz a lányra, vajon ő érti-e, miről beszélnek fogva tartóik. ~Mit ne adjanak olcsón és mi lesz veszélyes mulatság?~ ismétli magában aggódva az elhangzottakat, miközben a körülöttük lévő férfiakat szemléli, hátha sikerül többet is megtudnia arról, mire is készülnek pontosan, és legfőképp, hogy mi is vár rájuk, ha a városba érnek.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 23:06:02
//Ephemia, Navarentine//
- De... *már kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ne beszéljen így a férfi, azonban Dak ellovagol mellőlük, mielőtt befejezhetné, és mások veszik át a helyét, így a mondata is félbemarad, és csak aggódva bámul a férfi után. ~Vajon hogy gondolta? Ugye nem...? ~tépelődik magában, attól tartva, hős segítőjük esetleg attól se riadna vissza, hogy az életét adja a megmenekülésükért, ha úgy hozná a sors. Reméli azonban, hogy erre nem kerül sor, és mind sikeresen megússzák ezt az egészet egy karcolás nélkül*
- Ah. *feleli fanyar mosollyal Ephemia kérdésére, jobb híján csak megvonva kissé a vállát, hogy jelezze, túlélt már ennél sokkal rosszabbat is* Minden rendben. *biccenti meg a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak, hogy a lány csak ne féltse őt. Az sokkal fontosabb a számára, hogy Ephemiának ne legyen baja, így megkönnyebbül kissé a válaszát hallva. Ezt követően azonban már neki sincs sok kedve beszélgetni, így inkább a tájat szemléli maguk körül. Más körülmények közt meglehetősen szépnek találná, most azonban a kietlen, sivár vidék láttán inkább csak aggodalom és félelem járja át, na meg persze hideg, ahogy egyre későbbre jár az idő, magában már bánva, hogy nem hozta magával a köpenyét. Hogy elterelje erről a figyelmét, inkább a szembejövőket figyeli, hátha felismer valakit vagy valaki észreveszi szorult helyzetüket, bár tisztában van vele, mindkettőnek igen kevés az esélye. Sajnos nem is következik be egyik eshetőség se, a város viszont egyre közelebb kerül hozzájuk, ezzel egyidejűleg pedig kísérőik is intézkedni kezdenek. Ha sikerül elkapnia Ephemia pillantását, kérdőn néz a lányra, vajon ő érti-e, miről beszélnek fogva tartóik. ~Mit ne adjanak olcsón és mi lesz veszélyes mulatság?~ ismétli magában aggódva az elhangzottakat, miközben a körülöttük lévő férfiakat szemléli, hátha sikerül többet is megtudnia arról, mire is készülnek pontosan, és legfőképp, hogy mi is vár rájuk, ha a városba érnek.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 23:06:02
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-09 11:48:25
Üzenet elküldve: 2020-02-09 11:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Még mindig megilletődve néz Dakra, amint halk szóval felajánlja nekik segítségét. Ahogy ellovagol mellőlük, reményvesztetten megcsóválja a fejét.*
- Jól vagyok. Te? Nem fáj az arcod? Nem kis pofont kaptál.
*Legutóbb ő is kapott egy oly szép íveset, majdnem menten odaszült. De hát mit tehetett volna? Az asszonysors olykor cudar. Másfelől rémesen unja már, hogy akarva-akaratlanul mindig sikerül belecsöppennie valami hasonlóképp kilátástalan helyzetbe. Mióta el kellett hagynia Artheniort, fenekestül felfordult az élete. Kezd egy kicsit beleőrülni.
S ím, haladnak tovább a deres szántók közötti kitaposott utakon, immáron nem Dak, hanem négy másik, ismeretlen lovas társaságában. Nem méltatja szóra őket, hisz nem tűnnek beszédesnek. Talán jobb is így. Eltelik egy kis idő, s most a csapat vezére jön közelebb hozzájuk. Parancsot ad két lovasnak, akik erre engedelmesen ellovagolnak, jóval elébük. Nem tudja természetesen, hogy miről beszél a vezér, így pusztán lován ülve hanyagul, megkötözve, mint egy zsák tavalyi krumpli, csöndben figyeli az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 11:49:50
//Ephemia, Navarentine//
*Még mindig megilletődve néz Dakra, amint halk szóval felajánlja nekik segítségét. Ahogy ellovagol mellőlük, reményvesztetten megcsóválja a fejét.*
- Jól vagyok. Te? Nem fáj az arcod? Nem kis pofont kaptál.
*Legutóbb ő is kapott egy oly szép íveset, majdnem menten odaszült. De hát mit tehetett volna? Az asszonysors olykor cudar. Másfelől rémesen unja már, hogy akarva-akaratlanul mindig sikerül belecsöppennie valami hasonlóképp kilátástalan helyzetbe. Mióta el kellett hagynia Artheniort, fenekestül felfordult az élete. Kezd egy kicsit beleőrülni.
S ím, haladnak tovább a deres szántók közötti kitaposott utakon, immáron nem Dak, hanem négy másik, ismeretlen lovas társaságában. Nem méltatja szóra őket, hisz nem tűnnek beszédesnek. Talán jobb is így. Eltelik egy kis idő, s most a csapat vezére jön közelebb hozzájuk. Parancsot ad két lovasnak, akik erre engedelmesen ellovagolnak, jóval elébük. Nem tudja természetesen, hogy miről beszél a vezér, így pusztán lován ülve hanyagul, megkötözve, mint egy zsák tavalyi krumpli, csöndben figyeli az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.09 11:49:50
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:51:06
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:51:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Igazán idegesítő ez a semmitérő kis porban fogant elfecske a hatalmas, csodálatos, bölcs, szépséges és magasságos Vyliassa szemében, semmi kedve nincsen ahhoz, hogy lealacsonyodjék a szintjére. ~ Hát ezt meg? Még elmondom neki, ki vagyok, aztán ez a válasz! ~ Ráncolni kezdi szemöldökét, de csak annyira, hogy az az elmúló években ne mehessen szépsége rovárása. Ha ez megvolt, jöhet az égnek szegett, fensőbbséget hirdető áll, a lenéző szempár, a visszafogottan csücsörítő ajkak, a lekezelő hanggal.*
-Mégis mit képzel magáról, kisasszony? Figyelmeztetem, hatalmas bajba fog kerülni, amennyiben továbbra is ilyen stílusban merészel beszélni velem... *A cipő fogdosása a továbbiakban azonban arra ösztökéli, hogy ujját felemelve fenyegessen, bár nagyon határozatlan, ez pedig látszik is rajta, valamint reszkető, nyárfalevél hangján is hallatszik.*
-Utoljára mondom... *Eddig jut. A továbbiakat nem látja, hiszen legurul a töltés oldalán, teste a porba, arca szerencsésen, a pocsolyába érkezve. Feláll, a selyemkendővel való törölgetés után pedig jöhet a leporolás. A távolban pedig pár paraszt, kapanyelükre, s egyéb földtúró kellékeikre támaszkodva figyeli a jelenetet, Vyl pedig legalább olyan bambán néz rájuk vissza, mimt azok rá.*
-Mit néznek? *Motyogja maga elé, még maga számára is alig hallhatóan. A hosszúéletű most kedvesebbnek látszik a Vaelsyrrine lány szemében, vagy csak egyszerűen megtört már. Lemondó hangon szól neki oda, őzikeszemekkel nézve rá.*
-Másik alkalomra jobban illene a vicc. Elkísérne a városba, kérem?
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Igazán idegesítő ez a semmitérő kis porban fogant elfecske a hatalmas, csodálatos, bölcs, szépséges és magasságos Vyliassa szemében, semmi kedve nincsen ahhoz, hogy lealacsonyodjék a szintjére. ~ Hát ezt meg? Még elmondom neki, ki vagyok, aztán ez a válasz! ~ Ráncolni kezdi szemöldökét, de csak annyira, hogy az az elmúló években ne mehessen szépsége rovárása. Ha ez megvolt, jöhet az égnek szegett, fensőbbséget hirdető áll, a lenéző szempár, a visszafogottan csücsörítő ajkak, a lekezelő hanggal.*
-Mégis mit képzel magáról, kisasszony? Figyelmeztetem, hatalmas bajba fog kerülni, amennyiben továbbra is ilyen stílusban merészel beszélni velem... *A cipő fogdosása a továbbiakban azonban arra ösztökéli, hogy ujját felemelve fenyegessen, bár nagyon határozatlan, ez pedig látszik is rajta, valamint reszkető, nyárfalevél hangján is hallatszik.*
-Utoljára mondom... *Eddig jut. A továbbiakat nem látja, hiszen legurul a töltés oldalán, teste a porba, arca szerencsésen, a pocsolyába érkezve. Feláll, a selyemkendővel való törölgetés után pedig jöhet a leporolás. A távolban pedig pár paraszt, kapanyelükre, s egyéb földtúró kellékeikre támaszkodva figyeli a jelenetet, Vyl pedig legalább olyan bambán néz rájuk vissza, mimt azok rá.*
-Mit néznek? *Motyogja maga elé, még maga számára is alig hallhatóan. A hosszúéletű most kedvesebbnek látszik a Vaelsyrrine lány szemében, vagy csak egyszerűen megtört már. Lemondó hangon szól neki oda, őzikeszemekkel nézve rá.*
-Másik alkalomra jobban illene a vicc. Elkísérne a városba, kérem?
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:15:58
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:15:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- Áh... *Sóhajtva, s elmosolyodva szomorúan legyint.* ne is foglalkozzon velem kisasszony. *Ereszkedik meg a válla kissé, ahogy Navarantine kedves szemeibe néz, látszik rajta a belső gyötrődés, ami még inkább csak nő, ahogyan kedvesen fogadják szavait, s még a hölgyek aggódnak érte. Aztán felharsan a hang, mire a férfi összerezzen, s az események folyománya már nem teszi lehetővé, hogy Dakkal tovább beszélgessenek, legalábbis ebben a pillanatban. Ígérete szerint ugyanis segítséget kaphatnak tőle, bár az kérdés még, hogy hogyan és mikor. Utolsó szavaival még Navarantine megkezdett mondatába vág hirtelen, bár tekintete a már közeledő lovasokon függ, s figyel, hogy ne hallják meg azt.*
- Nem hagylak magatokra benneteket... ígérem, velem ne törődjetek, elegem volt ebből a világból. *Elengedi Ephemia kezét, s távolabbra sodródik, de figyelme sokáig még a hölgyeken függ. A négy érkező lovas már nem annyira beszédes, sőt, mondhatni zordabbak a kelleténél, még egymásra sem különösebben fordítanak szót. A szántóföldek fagyos, néhol fehér deres világa óriási váltás az eddig legalábbis égbe nyúló fák sűrűjéhez képest. A vezér jól gondolta. Többen is közelednek szemből, jórészt parasztok, szántóvetők, dolgos és kétkezi emberek, talán néhány favágók. Jó erőben vannak, de egyikük sem látszik annak a harcos fajtának. A távolban tanyák kéményéből kígyózik füst, s látszik a lehelet, ahogy a nap immár átbillen holtpontján, s lefelé halad az égen, érezhetően hidegebb a levegő. A csapat szakadatlan lovagol, a négy zsoldos, szorosan fogja közre a hölgyeket, így csupán a mereven feléjük figyelő szempár veheti észre az összekötözött csuklót és a kengyelhez hurkolt lábakat, azonban ilyet senki sem tesz. Igaz, tán szokatlan látvány, azonban pont annyira veszélyesnek is látszik, akikkel nem szívesen húzna újat senki, még, ha feltűnő is a két szemrevaló hölgy, az állig felfegyverzett csapat és a csuklyás vezér társaságában. Utasítás hallik, s a vezér kissé hátramarad:*
- Ketten menjetek előre és intézzétek el. Jó adag aranyat kérjetek, ne adjátok olcsón, veszélyes mulatság. *Két lovas válik le a csapatból, s vágtat előre. Ephemia és Navarentine, bár fojtott hangon hangzik el, az utasítást tisztán hallhatják, miként világosan megfigyelhetik a város felé, előre távozó két katona kinézetét, testfelépítését és mozgását, oldalfegyverzetét.*
//Ephemia, Navarentine//
- Áh... *Sóhajtva, s elmosolyodva szomorúan legyint.* ne is foglalkozzon velem kisasszony. *Ereszkedik meg a válla kissé, ahogy Navarantine kedves szemeibe néz, látszik rajta a belső gyötrődés, ami még inkább csak nő, ahogyan kedvesen fogadják szavait, s még a hölgyek aggódnak érte. Aztán felharsan a hang, mire a férfi összerezzen, s az események folyománya már nem teszi lehetővé, hogy Dakkal tovább beszélgessenek, legalábbis ebben a pillanatban. Ígérete szerint ugyanis segítséget kaphatnak tőle, bár az kérdés még, hogy hogyan és mikor. Utolsó szavaival még Navarantine megkezdett mondatába vág hirtelen, bár tekintete a már közeledő lovasokon függ, s figyel, hogy ne hallják meg azt.*
- Nem hagylak magatokra benneteket... ígérem, velem ne törődjetek, elegem volt ebből a világból. *Elengedi Ephemia kezét, s távolabbra sodródik, de figyelme sokáig még a hölgyeken függ. A négy érkező lovas már nem annyira beszédes, sőt, mondhatni zordabbak a kelleténél, még egymásra sem különösebben fordítanak szót. A szántóföldek fagyos, néhol fehér deres világa óriási váltás az eddig legalábbis égbe nyúló fák sűrűjéhez képest. A vezér jól gondolta. Többen is közelednek szemből, jórészt parasztok, szántóvetők, dolgos és kétkezi emberek, talán néhány favágók. Jó erőben vannak, de egyikük sem látszik annak a harcos fajtának. A távolban tanyák kéményéből kígyózik füst, s látszik a lehelet, ahogy a nap immár átbillen holtpontján, s lefelé halad az égen, érezhetően hidegebb a levegő. A csapat szakadatlan lovagol, a négy zsoldos, szorosan fogja közre a hölgyeket, így csupán a mereven feléjük figyelő szempár veheti észre az összekötözött csuklót és a kengyelhez hurkolt lábakat, azonban ilyet senki sem tesz. Igaz, tán szokatlan látvány, azonban pont annyira veszélyesnek is látszik, akikkel nem szívesen húzna újat senki, még, ha feltűnő is a két szemrevaló hölgy, az állig felfegyverzett csapat és a csuklyás vezér társaságában. Utasítás hallik, s a vezér kissé hátramarad:*
- Ketten menjetek előre és intézzétek el. Jó adag aranyat kérjetek, ne adjátok olcsón, veszélyes mulatság. *Két lovas válik le a csapatból, s vágtat előre. Ephemia és Navarentine, bár fojtott hangon hangzik el, az utasítást tisztán hallhatják, miként világosan megfigyelhetik a város felé, előre távozó két katona kinézetét, testfelépítését és mozgását, oldalfegyverzetét.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:55:09
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- Meglehet. *bólogat Ephemia szavaira, mielőtt inna pár kortyot, csak hogy aztán már Dak történetét hallgassa érdeklődve*
- Sajnálom. *jegyzi meg halkan, ahogy kicsivel többet tud meg a férfi múltjáról. Ahogy kezdi egyre jobban megismerni Dakot, úgy kezd megváltozni a véleménye is a férfival kapcsolatban. Eleinte azt hitte, ő is csak ártani akar nekik, mint a társai, úgy tűnik azonban, őt egészen más szándék vezérli, és tényleg törődik velük. ~Különösen Ephemiával~ mosolyodik el magában, hiszen nem tudja nem észrevenni, hogy Dak mennyire érdeklődik a lány iránt. ~És mennyire aggódik is miatta!~ sóhajt fel magában, hiszen ebből nem sok jót szűr le Ephemia és maga számára a jövőre nézve*
- Értem. *biccenti meg fejét kissé a magyarázatot hallva, hogy jelezze, lassan tényleg kezd összeállni neki a kép. Így már dereng neki, honnan hallhatta korábban Aenae nevét és hogy hogy lehetnek barátok Ephemiával. ~Szóval ő is a városban élt... Bizonyára onnan ismerik egymást~ ismétli magában töprengve, míg a hallottakon mereng. Nem igazán ért egyet a tervvel, amit Dak főnöke eszelt ki Aenae meghódítására, vagy még inkább megszerzésére, és határozottan úgy véli, biztos lenne ennek egyszerűbb módja is, mint ártatlan lányok elrablása, mégis megtartja inkább magának a megjegyzéseit, az eszébe vésve a férfi tanácsait is, hogyan viselkedjenek, ha majd találkoznak fogvatartóik vezérével*
- Köszönjük! *suttogja hálásan a férfinak, amikor felajánlja a segítségét nekik* Talán esetleg te is... velünk... *jegyzi meg bizonytalanul, és bár a hirtelen támadt sürgés-forgás miatt nem mer hangosabban vagy egyértelműbben fogalmazni, de reméli, Dak megérti, arra próbál célozni, ha egyszer ennek az egésznek vége lesz és megússzák ép bőrrel, talán ő is velük tarthatna, el ettől a kegyetlen társaságtól és rémes munkától. Mikor kettesben maradnak Ephemiával, megvonja kissé a vállát, ahogy a lányra pillant, miközben egy halvány mosolyt ereszt meg felé. Bár nem tudja, mik pontosan a férfi tervei, az az érzése, állni fogja a szavát, és ha lehetősége lesz rá, akkor tényleg megpróbál majd segíteni rajtuk. ~Bár úgy tűnik, az nem most lesz~ sóhajt fel magában, ahogy fokozódik a felügyelet körülöttük. ~Remélem, később lesz rá alkalma~ néz még egy pillanatig Dak után, mielőtt újra Ephemia felé fordulna*
- Jól vagy? *kérdezi halkan a lánytól, remélve, hogy a nehéz körülmények ellenére se viseli meg őt túlzottan az utazás. Ahogy haladnak a forgalmasabb utak felé, furcsa kettősség járja át, egyszerre örül neki és fél tőle, hogy ez lassan útjuk végét is jelenti, titokban reménykedve benne, hogy akár itt, akár az út során valaki felismeri majd Ephemiát és a segítségükre siet. ~Merre vagy, Tizio?~ sóhajt fel magában, a szíve mélyén még bízva benne, hogy a férfi bármelyik pillanatban a megmentésükre siethet.*
//Ephemia, Navarentine//
- Meglehet. *bólogat Ephemia szavaira, mielőtt inna pár kortyot, csak hogy aztán már Dak történetét hallgassa érdeklődve*
- Sajnálom. *jegyzi meg halkan, ahogy kicsivel többet tud meg a férfi múltjáról. Ahogy kezdi egyre jobban megismerni Dakot, úgy kezd megváltozni a véleménye is a férfival kapcsolatban. Eleinte azt hitte, ő is csak ártani akar nekik, mint a társai, úgy tűnik azonban, őt egészen más szándék vezérli, és tényleg törődik velük. ~Különösen Ephemiával~ mosolyodik el magában, hiszen nem tudja nem észrevenni, hogy Dak mennyire érdeklődik a lány iránt. ~És mennyire aggódik is miatta!~ sóhajt fel magában, hiszen ebből nem sok jót szűr le Ephemia és maga számára a jövőre nézve*
- Értem. *biccenti meg fejét kissé a magyarázatot hallva, hogy jelezze, lassan tényleg kezd összeállni neki a kép. Így már dereng neki, honnan hallhatta korábban Aenae nevét és hogy hogy lehetnek barátok Ephemiával. ~Szóval ő is a városban élt... Bizonyára onnan ismerik egymást~ ismétli magában töprengve, míg a hallottakon mereng. Nem igazán ért egyet a tervvel, amit Dak főnöke eszelt ki Aenae meghódítására, vagy még inkább megszerzésére, és határozottan úgy véli, biztos lenne ennek egyszerűbb módja is, mint ártatlan lányok elrablása, mégis megtartja inkább magának a megjegyzéseit, az eszébe vésve a férfi tanácsait is, hogyan viselkedjenek, ha majd találkoznak fogvatartóik vezérével*
- Köszönjük! *suttogja hálásan a férfinak, amikor felajánlja a segítségét nekik* Talán esetleg te is... velünk... *jegyzi meg bizonytalanul, és bár a hirtelen támadt sürgés-forgás miatt nem mer hangosabban vagy egyértelműbben fogalmazni, de reméli, Dak megérti, arra próbál célozni, ha egyszer ennek az egésznek vége lesz és megússzák ép bőrrel, talán ő is velük tarthatna, el ettől a kegyetlen társaságtól és rémes munkától. Mikor kettesben maradnak Ephemiával, megvonja kissé a vállát, ahogy a lányra pillant, miközben egy halvány mosolyt ereszt meg felé. Bár nem tudja, mik pontosan a férfi tervei, az az érzése, állni fogja a szavát, és ha lehetősége lesz rá, akkor tényleg megpróbál majd segíteni rajtuk. ~Bár úgy tűnik, az nem most lesz~ sóhajt fel magában, ahogy fokozódik a felügyelet körülöttük. ~Remélem, később lesz rá alkalma~ néz még egy pillanatig Dak után, mielőtt újra Ephemia felé fordulna*
- Jól vagy? *kérdezi halkan a lánytól, remélve, hogy a nehéz körülmények ellenére se viseli meg őt túlzottan az utazás. Ahogy haladnak a forgalmasabb utak felé, furcsa kettősség járja át, egyszerre örül neki és fél tőle, hogy ez lassan útjuk végét is jelenti, titokban reménykedve benne, hogy akár itt, akár az út során valaki felismeri majd Ephemiát és a segítségükre siet. ~Merre vagy, Tizio?~ sóhajt fel magában, a szíve mélyén még bízva benne, hogy a férfi bármelyik pillanatban a megmentésükre siethet.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-06 11:58:25
Üzenet elküldve: 2020-02-06 11:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nava kérdésén, mely szerint legutóbb mi alapján ismerhették fel őt és Aenae-t, vállat ránt. Csak találgatni tud.*
- Ezen én is gondolkodtam. Talán a néhai Hadúr lányát könnyedén felismerhetik, főleg mert Artheniorban is nemeslányként élt sok évig. Meg ugye, besúgók.
*Mindketten isznak tehát, s egyelőre nem érzi, hogy kóvályogna a feje. Meg hát ösztönei azt súgják, hogy Daknak sem áll a megmérgezésük vagy elkábításuk a szándékában. Legfőbb főnökének már esetleg. A férfit közben sikerül zavarba hoznia, amit alapesetben mókásnak találna - csakhogy megkötözve s elrabolva lenni nem esik épp az alapesetek kategóriájába.*
- Értem.
*Van ráció Dak szavaiban. Aki egyszer bekerül egy ilyen körbe, az többet élve nem mászik ki. Túl sokat tud valószínűleg. Közben válaszolna Navának, de Dak megelőzi. Nem fűz hozzá több dolgot, hisz tökéletesen összefoglalja elrablásuk okát. Hamarosan a csapat elejéről figyelmeztetést hall, szólván, hogy a szántóföldek következnek. Halovány remény kezd feléledni valahol benne, hátha ismerős arc jön szembe velük. Hátha valaki felismeri őt, vagy Navát.
Reményteli gondolatait Dak érintése zavarja meg, mire összerezzen. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, mit mond neki. A hirtelen jött szavakra nem is érkezik válaszolni, csak néz a férfira némán, mint a sült hal, míg az ellovagol mellőlük. Mire felocsúdik, Navára tekint. ~És ezt mégis hogyan gondolta?~*
//Ephemia, Navarentine//
*Nava kérdésén, mely szerint legutóbb mi alapján ismerhették fel őt és Aenae-t, vállat ránt. Csak találgatni tud.*
- Ezen én is gondolkodtam. Talán a néhai Hadúr lányát könnyedén felismerhetik, főleg mert Artheniorban is nemeslányként élt sok évig. Meg ugye, besúgók.
*Mindketten isznak tehát, s egyelőre nem érzi, hogy kóvályogna a feje. Meg hát ösztönei azt súgják, hogy Daknak sem áll a megmérgezésük vagy elkábításuk a szándékában. Legfőbb főnökének már esetleg. A férfit közben sikerül zavarba hoznia, amit alapesetben mókásnak találna - csakhogy megkötözve s elrabolva lenni nem esik épp az alapesetek kategóriájába.*
- Értem.
*Van ráció Dak szavaiban. Aki egyszer bekerül egy ilyen körbe, az többet élve nem mászik ki. Túl sokat tud valószínűleg. Közben válaszolna Navának, de Dak megelőzi. Nem fűz hozzá több dolgot, hisz tökéletesen összefoglalja elrablásuk okát. Hamarosan a csapat elejéről figyelmeztetést hall, szólván, hogy a szántóföldek következnek. Halovány remény kezd feléledni valahol benne, hátha ismerős arc jön szembe velük. Hátha valaki felismeri őt, vagy Navát.
Reményteli gondolatait Dak érintése zavarja meg, mire összerezzen. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, mit mond neki. A hirtelen jött szavakra nem is érkezik válaszolni, csak néz a férfira némán, mint a sült hal, míg az ellovagol mellőlük. Mire felocsúdik, Navára tekint. ~És ezt mégis hogyan gondolta?~*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:25:06
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:25:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Unalmas, kietlen, tökéletesen semmitmondó ez is. Már ezredjére járja meg a szántóföldeket is, bár lassan már a nap is kezd lemenni, s ha ez nem lenne elég, akkor a hihetetlenül szeles idő is hozzátesz még. Ő, ha morogva is, de törve nem, állja a sarat, lusta Beltrysszel ellentétben, aki inkább lekuporodik a földre.*
-Na, nincs megállás! Mennünk kell, kislány! *Mosolyogva felveszi az állatot, aki dorombolással köszöni meg gazdájának, hogy önkéntes rabszolgaságba vonult az imént. Már nincsen hátra nagy táv az erdőig, de ez az unalmas, monoton, megművelt pusztaság... rettentően kedvromboló!*
-Na, nincs megállás! Mennünk kell, kislány! *Mosolyogva felveszi az állatot, aki dorombolással köszöni meg gazdájának, hogy önkéntes rabszolgaságba vonult az imént. Már nincsen hátra nagy táv az erdőig, de ez az unalmas, monoton, megművelt pusztaság... rettentően kedvromboló!*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:52:35
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:52:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Dak bőszen bólogat, mikor a butykos kerül szóba, sőt, szinte szájával csücsörít, mikor Nava is iszik, olyannyira bizonyítani akarja hogy ő bizony nem akar senkit bántani.*
- Szívesen, kisasszony. *Pirul el, majd Ephemia szavaira még inkább.*
- Ó... hát én igazán... *Sunyja le a fejét a látszólag őszintének tűnő vigyorra, láthatóan zavarban és szendén, majd meglepetten néz fel.*
- Hiszen egyszer már ezt megbeszéltük, Ephemia kisasszony. A pénz nagy úr, más lehetőségem meg nincs. *Vonja meg a vállát, majd bizonytalanabbul folytatja.* Meg hát... elég egy balhé, aztán nem lehet kiszállni. *Sóhajt fel, aztán a távolba réved, majd a csapat elejére függeszti tekintetét, ahol a vezér lovagol. Csak Navarentine szavaira néz ismét vissza, kissé még mintha saját, ködös gondolatai hatása alatt állna.*
- Kagaenae és az úr... nem feltétlenül kedvelik egymást, így, ha hívná, nem jönne el. *Vonja meg a vállát, nehezére esik kimondania, hogy gyakorlatilag mindketten túszok, s, ha úgy alakul, egyszerűen elvágják a torkukat, mint a kifejlett csirkéknek, amikor már nincs rájuk szükség.*
- Úgy van. Csali. *Örül meg a megfelelő kifejezésnek, de tekintetén mindkét lány észlelheti, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Suttogva folytatja.* Azt mondják, az úr asszonyának akarta Kagaenaet, aki visszautasította... kegyetlen ember, ha találkoztok vele, ne nézzetek a szemébe! *Szinte remeg a szája széle, mintha saját tapasztalatai lennének a dologról. Kiáltás hallatszik elölről:*
- A szántóföldek jönnek! Mindenki természetes alakzatba, zárkózzatok fel a hölgyek mellé! *Nem véletlen az utasítás. A járatlan utat hamarost felváltják, a már jól ismert, kitaposott és egyébként használt földek utak, min gyakran fordulnak meg parasztok, kereskedők, jóllehet, nem feltétlenül ebben az évszakban.*
- Most egy kicsit többen leszünk... nem beszélhetek... *Ragadja meg Ephemia kezét, s pillant Navára is ijedten.*
- Mert megöl, ha távozni akarok... *Csuklik el a hangja egy pillanatra.* De nem akarom, hogy meghaljatok... segítek, esküszöm az életemre! *Néz Ephemiára ismét, majd elengedve kezét, távolodik a kettőstől, hogy a köréjük felzárkózó négyes lovascsapat, könnyebben elférjen.*
//Ephemia, Navarentine//
*Dak bőszen bólogat, mikor a butykos kerül szóba, sőt, szinte szájával csücsörít, mikor Nava is iszik, olyannyira bizonyítani akarja hogy ő bizony nem akar senkit bántani.*
- Szívesen, kisasszony. *Pirul el, majd Ephemia szavaira még inkább.*
- Ó... hát én igazán... *Sunyja le a fejét a látszólag őszintének tűnő vigyorra, láthatóan zavarban és szendén, majd meglepetten néz fel.*
- Hiszen egyszer már ezt megbeszéltük, Ephemia kisasszony. A pénz nagy úr, más lehetőségem meg nincs. *Vonja meg a vállát, majd bizonytalanabbul folytatja.* Meg hát... elég egy balhé, aztán nem lehet kiszállni. *Sóhajt fel, aztán a távolba réved, majd a csapat elejére függeszti tekintetét, ahol a vezér lovagol. Csak Navarentine szavaira néz ismét vissza, kissé még mintha saját, ködös gondolatai hatása alatt állna.*
- Kagaenae és az úr... nem feltétlenül kedvelik egymást, így, ha hívná, nem jönne el. *Vonja meg a vállát, nehezére esik kimondania, hogy gyakorlatilag mindketten túszok, s, ha úgy alakul, egyszerűen elvágják a torkukat, mint a kifejlett csirkéknek, amikor már nincs rájuk szükség.*
- Úgy van. Csali. *Örül meg a megfelelő kifejezésnek, de tekintetén mindkét lány észlelheti, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Suttogva folytatja.* Azt mondják, az úr asszonyának akarta Kagaenaet, aki visszautasította... kegyetlen ember, ha találkoztok vele, ne nézzetek a szemébe! *Szinte remeg a szája széle, mintha saját tapasztalatai lennének a dologról. Kiáltás hallatszik elölről:*
- A szántóföldek jönnek! Mindenki természetes alakzatba, zárkózzatok fel a hölgyek mellé! *Nem véletlen az utasítás. A járatlan utat hamarost felváltják, a már jól ismert, kitaposott és egyébként használt földek utak, min gyakran fordulnak meg parasztok, kereskedők, jóllehet, nem feltétlenül ebben az évszakban.*
- Most egy kicsit többen leszünk... nem beszélhetek... *Ragadja meg Ephemia kezét, s pillant Navára is ijedten.*
- Mert megöl, ha távozni akarok... *Csuklik el a hangja egy pillanatra.* De nem akarom, hogy meghaljatok... segítek, esküszöm az életemre! *Néz Ephemiára ismét, majd elengedve kezét, távolodik a kettőstől, hogy a köréjük felzárkózó négyes lovascsapat, könnyebben elférjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183