Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-03 10:28:48
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Kényelmesen hátradől, s tekintete olykor Gizun, olykor pedig a régen látott berendezési tárgyakon pihen meg. Bizony itt nem változott semmi, talán annyi, hogy Gizu rendben viselte a porrtát, tisztaság van, jó illat, kint láthat, hogy a jószágok is rendben vannak. Csillogó tekintettel bólint, bizony a lányért jött, bár még fgalma sincs, hogy ezt hogyan adja elő, hiszen Gizu sem élt soha nagyvárosban. Szemöldöke felszalad, mikor a lány anyjáról beszél.*
- Hát elment... de legalább nem veszekedtetek, bár az utóbbi időben már jól kijöttetek biza! *Biccent, s keze rásimul a borospohárra, de csak az egyikre, a másik Gizuét keresi.*
- Mikor elmentem dolgozni, nem tudtam merre tartok, aztán valamiért a városban kötöttem ki, a portékámat árulva. Nem sok sikerem volt, így más után kellett néznem, akkoriban nyílt meg a Wegtoreni Kereskedőház, ahol befogadtak. Jelenleg a főkereskedő vagyok! *Húzza ki magát büszkén.*
- Oda szeretnélek elvinni, akadna neked is munka, Gizu, egy fugadót is üzemeltetnek, dolgozhatnál a konyhán, lehetne konyhakert, takaríthatnál, ilyesmi. *Kérdőn és kissé bizonytalanul tekint a lányra.*
- Volna hozzá kedved szerelmem? Nem kéne most dönteni, az éjszakát itthon töltöm, elfáradtam. *Sóhajt fel, majd végigsimít a lány kezén és aprót kortyol a borból.*
- Ez ám a hazai! *Csettint egyet nyelvével.* Hát veled mi történt azóta? Nem voltak erre idegenek? Nem zaklattak? Nem féltél? *Megannyi kérdés, mi eszébe jut.* Anyádék nem akartak elcígölni innen? Ha meglátnak egyből nekem adnak! *Nevet fel.*

2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:50:27
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//

*Úgy tűnik, Vielnek szerencséje van, mert a madarak elviszik őt a híd végéig, beérkezik a célba. Csilingelő kacagása még azután sem múlik el, hogy a lány földet ér, bár kezét térdére téve jó nagyokat kell fúnia a sok izgalom miatt.*
- Köszönöm, madárkák! *Kiáltja lelkesen az elröppenő állatok után, és magában megköszöni Eeyrnek is, hogy elküldte őket hozzá. A madarak mindig is a Fény hírnökei voltak a tündér szemében, az összekötők ég és föld között, ahogy ezt Pyctának is elmagyarázta. Erről jut eszébe, hogy körülnézzen, mi lehet Pyctával, mert a nagy röpülésben hátrafelé aligha látott, az elf azonban nincs sehol. Csak most tudja felmérni, mi van körülötte: a nagydarab férfi csapkodja a szúnyogokat, az egyik ellenfél eltűnt, egy másikat pedig, aki repülni próbált, a szél ellebbentette a másik irányba. De hol marad a barátja? S bárhogy is forgolódik, nem látja őt sehol. A baziliszkuszt viszont nem tudja nem észrevenni, s az előbbiekből csak arra tud asszociálni, hogy valamelyiküket valami furcsa szörnnyé változtatta egy balul sikerült varázs. Mindenesetre amíg őt nem bántja, addig nincs baj: Viel leül a földre a túlparton, az előtte beérkező nyertesnek pedig, még ha egy kis baziliszkusz is, mosolyogva gratulál. Ezután pedig, hacsak valaki nem szól hozzá, leheveredik a földre, és a kimerültségtől nagyokat sóhajtva, vidáman bámulja a csillagokat. Kíváncsian várja, hogy mit tartogat még ez a humoros verseny.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 21:51:32

2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:57:02
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyz//

- Nem, tetszik a Mil'Ochass! *igyekszik erről rögtön biztosítani a lányt* Olyan szép csengése van, dallamos és könnyed! *mosolyog magában. Nem tudja, csak Lyz hangja teszi-e ilyen kellemessé a dolgot, de határozottan tetszik neki a kifejezés. Kicsit zavarban érzi azonban magát, amiért korábban még nem hallott a helyről, ezért elvörösödik kissé. A teljes elképedés azonban akkor jön, mikor kiderül, Mil'Ochass közelebb van, mint gondolná*
- Tényleg? Mi is arrafelé lakunk! *hadarja izgatottan a lánynak* A város közelében élünk, talán kicsit közelebb hozzá, még az erdő előtt, egy szép nagy házban. Szarvasliget a neve. Talán már el is haladtál előtte párszor, ha sokat utazol Artheniorba... *írja körül kis otthonukat minél pontosabban, kíváncsian várva, vajon Lyz szemében csillan-e a felismerés szikrája. Nincs sok szomszédjuk, akik vannak, azok is viszonylag távol laknak, így még nem volt alkalmuk megismerni őket, így igazán örülne, ha kiderülne, Lyz és a barátai élnek mellettük*
- Azt hiszem, akkor őt láttam. *bólint aprót Lyz leírására, ismét csak elvörösödve kicsit. Tagadhatatlan, hogy látott errefelé egy igen jóképű férfit, aki megfelel a lány leírásának, de persze nem lehet teljesen biztos benne, ő volt az az elf, akit Lyz keres. ~De igen valószínű~ ismeri el magában, ahogy azt is, hogy két barátjuk együtt lehet valahol*
- Igazad lehet. *ért egyet Lyz kijelentésével, mikor hasonló megállapításra jutnak a többiek hollétét illetően* Mi többen érkeztünk a barátaimmal. Csak mind leragadtak valahol... mostanra meg már csak én maradtam. *ismeri be zavart nevetéssel, bár kicsit sem bánja, hogy így alakult a dolog. Örömmel nézi, ahogy a társai jól érzik magukat, neki már csak ezért is megérte eljönnie*
- Igazán nagyszerű férfi lehet ez a Pycta. *jegyzi meg, ahogy a lány leírását hallgatja. Egyértelmű a számára, régi ismeretség lehet kettejük között, melynek alapja a tisztelet és a bizalom*
- Rendben. *egyezik bele a sétálás ötletébe* Nagyon szép lámpásod van! Itteni szerzemény? *tekint kíváncsian a lány kezében lévő tárgyra. Ő is látta már a számtalan különféle portékát kínáló árust, de félt tőle, túlságosan megpróbálnák rátukmálni az árujukat, ha közel menne hozzájuk, így csak távolabbról szemlélte eddig a kínálatukat*
- És milyen az élet az erdőben? Nem vagytok túlságosan elszigetelve? *érdeklődik tovább, ahogy új ismerősével sétálgatnak a vásárban.*

2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:13:04
 ÚJ
>Vasvillás Gizurina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Betérnek hát mindketten a házba, Gizu pedig majd' kicsattan az örömtől, hogy a kedvese hazatért. No persze nem vak ő, meg nem is süket - látja és hallja ő, hogy a kedvese bizony teljesen alkalmazkodott a városi élethez.*
- Érettem?
*Furcsán néz bizony Garrikhra, aztán nem készít még ételt, csak ha a férfiú úgy akarja, így hát leül mellé szépen.*
- Há' édösanyád elment. Tudja biz' az Eeyr, hogy hová. Tán dógozni. Azóta nem gyütt vissza, én meg nem hagyhassam itten a portát csak úgy cakpak! Régen is gyakran kóricált el? No mindegy hát. Jaj, bort, mánis hozom!
*Azzal fölpattan és gyorsan szerez is maguknak egy-egy poharat és egy üveg bort a kamrából. Tölt szépen mindkettejük poharába és visszaül a helyére.*
- No de mondjad, mondjad, mi vót veled?

2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:59:18
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Tekintetével az ismerős udvaron néz körbe, s elsősorban sokkal inkább a ház ajtaját figyeli, onnan várja az ő Gizuját. Kissé meglepődik aztán, mikor pont az udvarról, egyik kedvenc fája alól hallja a kiáltást. Nem mozdul, kihúzza magát, s hátratett kézzel, majdhogynem nemesen feszít új öltözékében az örömre, egy kicsit még legeltetni akarja a lányon a szemét, aki mintha veszített volna egy kcisit a súlyából. Ugyanolyan szép, mint eddig, ha nem szebb. Aztán egy idő után már nem bírja tovább.*
- Gizu! Gizukám! *Kiált fel maga is, aztán kacagva indul meg a lány felé. Megáll előtte, s kacagva figyeli a színpadias mozdulatokat.*
- Jól, jól, mindent elmesélek Gizukám, biza érted jöttem, galambom! *Ösztönösen világiasan beszél, s a vidéki íz bizony kikopott nyelvéből. Az ölelést szorosan viszonozza, hát hogyne menne a lánnyal, bizony indul is azon nyomban, Gizu kezét fogva. Belépve a házba ismerős illatok fogadják, a konyha egyszerűsége, a kis faszékek, a kredenc, helyet is foglal azon nyomban az asztalhoz és a lányon pihenteti a szemét.*
- Rég volt már... bizony rég. *Sóhajt fel elmosolyodva.* Gyere, ülj csak le mellém. *Lapogatja meg a mellette lévő széket.* Az ital és az ennivaló ráér. *Legyint, s szeretettel figyel. Egy idő után, ha Gizu helyet foglal hiányérzete támad.*
- Anyám hol van Gizu? Tán csak nem vesztetek össze? *Aztán legyint.* Legalább te itt vagy nekem Gizukám. Hosszú volt az út, mégiscsak ihatnám egy pohár bort. *Mosolyodik el.*

2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:08:12
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lau//

- Ne köszönd *szerény visszafogott mosolya arról árulkodik, hogy ez számára természetes.
~Tündér lány, felemás szem, hirtelenszőke haj, neve Viel.~ raktározza az információkat, hátha időközben az ő szeme hamarabb felfedezi a keresett kis apróságot. Legalábbis feltételezi, hogy apróság, már fajánál fogva is.
Ahogy a bemutatkozásra kerül a sor, az értetlen pillantásból Lyz azonnal megérti, a lány nem ismeri ezt a szokást. Fel volt rá készülve, hisz jól tudja, nem mindenkinek ismert ez, de hogy az ismeretlen ellenére bár kételyekkel arcán, mégis leutánozza mozdulatait, jóleső melegséggel tölti el a vadászlányt. Ránézésre is szimpatikus volt neki, de így még inkább. Aprókat bólintva biztatja, hogy egészen jó a kiejtés, s a mozdulat. Hogyan is lehetne másmilyen, hisz a vérében van.*
- Me'Ochass, mint "Levelem". És igen, Mil'Ochassból, ami az Ezer levél hona. Ha így könnyebb neked, használhatod így is. *Lyznek óhatatlanul eszébe jut az a konok kalmár, akinek sehogy nem jött a szájára az elf kifejezés. Könnyen lehet, hogy másnak is idegenül cseng.*
- Semmi baj, sokan nem ismerik Mil'Ochasst. Javarészt elfek lakta közösség, Arthenior közeli erdőben *ad rövid választ a lány kérdő kifejezéseire.*
- Én is örvendek *hajtja meg újra fejét, ám most nem közelíti homlokát a másikéhoz. Mikor a következő kérdésben éppen saját szavaival élnek, derűsen nevet fel, pillantásában elismeréssel. Vállai is engednek feszességből, s maga előtt a tündérlámpást két kézzel fogja össze.*
- Fiú. Illetve férfi *javítja ki magát azonnal apró torokköszörülés kíséretében, mert Pyctára még véletlenül sem lehetne, s nem is tudna fiúként tekinteni. Kicsit ugyan zavarba jön, hogy ilyen sebtében kell kijavítania magát, így fülei vége kicsit élénkebb színt ölt. Amellett Laurentitia elbeszéléséből könnyen kiderül, hogy ilyesféle elfre felfigyelt a lány, ~Nem meglepő, hisz Pycta jóképű, és mostanában szinte ragyog.~ Persze, hogy megfogja más elf lányok figyelmét is. Lyz persze nyomban felvillanyozódik, hogy valószínűleg ő is jól látta, nem pediglen káprázott a szeme.*
- Azt hiszem, minden esély megvan, hogy a forgatagban, egy azon érdekesség vonta el a figyelmüket *ingatja meg fejét lemondón, mert ahogy körülnéz, még mindig bőségesen vannak vásározók, akik közt könnyű elvéteni az ismerős arcokat is.*
- Pyctával nem együtt érkeztünk, *kezd rövid magyarázatba* csak futólag pillantottam meg. Aztán mire lekötöttem a hátasomat, elvesztettem szem elől. De ha vele van a társad, akkor biztonságban van. Nem sok más él Lanawin földjén, akire inkább bíznám az életemet nála. Szerintem ne aggódj, az úgy sem segít. Inkább gyere. Sétáljunk egy kicsit. *Hívja az elf lányt magával, hisz társaságban sokkal jobban telik az idő, amellett nyitott szemmel járva hátha megpillantják valamely társukat.*


2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:30:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//

*A verseny nem áll meg, s bár sokan a játéktéren mozdulatlannak látszanak, valójában ez nem így van, mindenki komolyan veszi és küzd a bentmaradásért. Valójában az éjszaka hűvössége tökéletes a játék lebonyolításához, s a fákylák fénye sok mindent megvilágít, így ez senkinek sem okozhat problémát, más viszont igen.*

//Valuryen//

*A férfi agytekervényei beindulnak, s lehet korábban is ezt kellett volna tennie, mert most bizony korszakalkotó ötlettel áll elő. Jókedélyű, ami így az utolsó helyen dicséretes, hiszen vaklójábn erről szól a játék. Persze a díj is fontos, de első a becsület és a próbálkozás, így kedvesen figyelmezteti társát a veszélyekre, majd hirtelen a levegőbe nyújtja kezét. A varázs sikerül, s hirtelen egy óriási pitypangszár terem kezében, dús, fehér bojtja csak úgy világlik, s az első apró szellő fel is kapja rögtön. Cuppanva tépi ki a szurokból, s egyik cipőjét el is hagyja emlékül, de vélhetően ez nem fogja zavarni. Hogy milyen a széljárás, nos, erről bizony a szerencsének kell döntenie, s az égiek ökölbe szorított kézzel bizony kockát pörgetnek gyorsan... és... és feltámad a szél... az ellenkező irányból, azaz szemből, Valuryen hatalmas barackként csüng, s repül pontosan arra, amerről érkezett, szurkosan és feketén. A szitokáradat talán így nem marad abba, de próbálkozása elismerésre méltó volt. A szárat elengedheti, de behozhatatlan távolságra értek már tőle, sajnos neki a verseny bizony véget ért. Persze repülését addig folytatja, ameddig csak akarja, főleg, hogy iszonytató magasságban lebeg, nem lenne szerencsés elengedni. Jobb, ha kivárja a verseny végét és végignézi a többieket.*

//Rolgen//
//Ezzel együtt három körig szúnyogcsemege//

*A bősz óriásra nőtt ember szuszogva fut, s hatalmas testéből kinőtt lábait rakja, egyiket a másik után. Tévedését hamar észreveszi, de nem csügged el tőle, halad tovább, az általa kiválóan megválasztott hídon. Hogy előző hibáját orvosolja, természetesen ismét egy varázslatot enged el, ezúttal már a helyes célpont felé, minek eredményét vélhetően nem látja hiszen oly közelg a cél, emelett furcsa élményben lehet rész, s tlán futtában kezdi iszonytató sebességgel csapkodni magát. Persze ezzel nem saját magát kívánja ösztökélni, sokkal inkább a Lluthery által ráküldött szúnyogfelhőt próbálja elhessegetni, kik a hatalmas testen, hamar megtalálják a ruha réseit, s a szabad, vérbő, futástól megizzadt testfelületet és elképesztő lakmározásba kezdenek. Meg is zavarja ez rendesen, mint mackót a kaptárba szorult kéz, melyből méhek rajzanak elő. Futása lassul, de még egyelőre bírja a strapát, azonban tehetetlenül szemlélheti oldalra nézve, hogy Vieljana, ki eddig mögötte kullogott, most madarak segítségével bizony elé kerül, így csupán harmadikként érkezik meg a többiekhez, a célba.*

//Vieljana//

*A lány lábát szurkáló tűpontyni égések pipiskedni kényszerítik, s hamarosan rájön, bizony ezzel célt nem ér el, ugyan halad, de túlságosan lassan. Nem tlája a mögötte lévőket, s úgy a híd harmadáig juthat el talán, amikor egy új ötlet foglamazódik meg elméjében. Ismét elsül egy varázs, s ahogy kívánta hangos kacagásával lesz tele a játéktér. A környező erdőkből, s fellegekből hirtelen száz, meg száz apró kis madár rajzik elő, csiripelve énekeleve, s a lány fölé ereszkedve csőrükbe fogják annak ruházatát. Akárha vezényszóra tennék, egyszerre verdes mind, s a lány, mint egy frissen fújt buborék méltósággal és lágyan emelkedni kezd, ami hamarosan persze gyorsul. ~ Bizony repülsz! ~ Gondolja az öreg, szerencsére a madárkák nem a széljárástól függnek, s ha Vieljana a nevetésében irányt is mutat, akkor a hídról a cél felé repül, meg is előzi a saját magát csapkodó aszkéta Rolgent, hogy Pycta után díjtalanul ugyan, de másodikként érkezzen célba, lágyan és könnyeden, akár egy kis tündér.*

//Lluthery//

*A férfi vigyorral díjazza a figyelmeztetést, s még éppen láthatja, hogy társa pitypangszárba szökkenve reppen el az öreg felé. Valuryen szerencsés... vagy nem... ugyanis csodálatos panorámából láthatja, ahogy imént figyelmeztetett társát is lassan eléri a vég. Egy apró pukkanás, s a ruhák megannyi színes fellegként hámlanak le róla, s marad mit csupán az égiek teremthettek, világító fehérségben, avagy kreol pőreségben. Sokan gondolhatják immár, hogy a holdak feljöttek, pedig csak Lluthery pőresége világlik, ennyi elég is volt számára, végtére is itt hölgyek is vannak, kérem. Ha gondolja ruháját összeszedheti és felöltözhet, öltözködés közben pedig keresheti pitypangon utazó társát, kit lehet, hogy valami tövisbokorból kell előhalászni, szurtosan.*
- Jól van, fiam, ügyes voltál! Csak ülj a szekérbe, s a szántón nyitod ki újra a szemed. *Dicséri meg az öreg mosolyogva, nem látszik rajta, hogy sértődött lenne, bizonyára tapasztalt már hasonlót. Sőt, hangosan fel is nevet a bosszún, melyet szintén elismerésnek vehet a fiú, aki Rolgen felé fordulva láthatja az óriás első csapkodásait. Messziről olybá tűnik repülni akar, de mégsem emelkedik fel.*

//Pycta//
//Ezzel együtt 2 körig baziliszkusz//

*A hártyás mancsok tapossák a vizet, s nem süllyednek meg, ahogy a test kecsesen fordul utána, hullámzó és kígyómozgással, kiválóan szeli a vizet. Tekintve, hogy tudatában van, kiválóan halad előre, hamarost partot is ér, honnan már nincs messze a vég. Nem hagyja ennyiben, s nem bízza magát a véletlenre, ismét varázsolni támad kedve, a puncs mindenkit cselekvésre, s bűbájra sarkall. Pyccta esetében más is a cél, hogy rajongóit maga köré gyűjtve, hősiesen és vagányan huppanjon le hölgyeményével kezében. Kérdés, Vieljana mit szólna egy ölelő baziliszkuszhoz, ugyanis a varázs nem sikerül. Jóllehet így a levegőből érkező leányt sem tudja már elkapni, de nincs is rá szüksége, elsőként ér oda a túloldalt álló tündérhez, s kaphatja meg az egszerű, ám csodás mezei virágcsokrot.*
- Ha nem szeded szét, sosem hervad el! Add a kedvesednek, ám ő nem adhatja tovább, mert megtörik a varázs. *Súgja oda szemérmesen a tündér, vélhetően a varázs az varázs, s a díj bár apró, mégis tetszetős.*

//Úgy fél órával később//
//Valuryen//

*Miután megnézhette felülről a felhőket, s némi zárport is a nyakába kapott, hirtelen változik a széljárás, s immár megfelelő irányba fúj. A sors keze lehet talán, vagy sokkal inkább Llutheryé, ki feladva a versenyt, saját magát zárta ki, s ezzel megnyílt a lehetőség Valuryen előtt. Pycta és Vieljana vélhetően már életüket elmesélték, mikor fentről a férfi pitypangszárat fogva, lassan és ünnepélyesen megérkezik, a híd végében álló tündérek kacagó tapsvihara közepette. Bár negyedikként fut be, mégis folytathatja, ráadásul talán ő kapja az eddigi legnagyobb ünneplést, mi elsősorban annak szól, hogy nem adta fel, szurtossága és cipőtlensége ellenére sem.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 16:36:59

2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:20:20
 ÚJ
>Vasvillás Gizurina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*Már-már elszunyókál a fa alatt, amikor ismerős hangot hall. Talán álmodik? Vagy ez a valóság? Tényleg Garrikh hangját hallja? ~Óu, biztoson nem ű az.~ Hanem ahogy egyre erősebbnek hallja a hívogató, csalogató hangot, úgy pattan fel a szemhéja is.*
- Garikom!!!
*Felugrik a fa tövéből és a hang gazdáját keresi. Hamar meg is találja, már el is kezd rohanni, azonban amikor leesik neki, hogy kedvese bizony nagyon máshogy néz ki mint ahogy emlékeiben él, megáll helyben és megfagy hirtelen, mint télvíz idején az elcsatangolt borjú a hóviharban.*
- No de életem szerelmetes csillagzattya! Há' hogy a csudába nézöl te ki??? Há' mi ez a cula rajtad? *Kezeit a csípőjére teszi és megrovón próbál nézni, de hangjából azért csak kihallatszik a huncutság.* Tán ilyen jól megy sorod, édös drága Garikom, szivemnek csücske? Cö-cö-cö!
*Hanem most oda is rongyol az ő Garikjához és a nyakába borul.*
- Jaj, be hiányoztál nékem! Haj, biztoson sokat kutyagótá', jer be, adok néked enni-inni. Osztán meséljél el mindent IS!
*Azzal már húzná is maga után a kedvesét, már ha ő persze engedi, be a takaros kis konyhájukba.*

A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 16:20:58

2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:43:27
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Gólya hozza//

- Ha bármikor kezet emelne rád, tudod, hogy kit kell keress. Tudod, hogy hol találsz meg. * Mondja Waldran, mert ez olyan dolog, amiért bármikor, és azonnal ölne, gondolkodás nélkül. Még Nirst is. *
- Ha hazudni akarsz neki, hazudj, de engem hagyj ki belőle. * Feleli Waldran, aki biztos, hogy nem fog a halva született gyerekről beszélni. Amúgy is rossz ómen az ilyesmi, bajt hoz az ember fejére, bevonzza a dolgot, és akkor leshet. Ilyesmivel pedig nem kockáztatna most, hogy Ephemia is várandós pedig főleg nem. *
- És nem tudni, hogy mennyire akar majd gyereket. A nő, aki elvetél, gyakran úgy is marad. Mármint érted, azt beszélték régen, hogy akiknek a gyere halva született, hiába próbálkoztak, ritkán született utána élő utód, aki egészséges is volt. Lehet, hogy Nirs is így gondolkodna, hogy átkozott vagy beteg a tested, és nem képes a gyerek kihordására, és akkor már megkímél a fájdalomtól, és a csalódástól. Téged is, és önmagát is. Lehet, hogy más nőt keres magának inkább, olyat, akivel tovább viheti a nevét és a vérvonalát. * Gondolkodik hangosan, és gyakorlatiasan a férfi. *
- Kérlek, kímélj meg a szeretőid részletezésétől. Nem vagyok a barátnőd, akivel az ilyesmit kibeszélheted. * Húzza keserű mosolyra a száját a férfi, mert azért vannak témák, amikről ő se szeretne hallani. * Ez maradjon meg a hímzőszakkörre.


2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-02 00:23:09
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//

*A díszlet és a színpad oldalának takarásából, karbafont kezekkel nézi végig az előtte színpadra állók műsorát, azaz közös műsoruk részeit. Meg kell vallania magának, hogy színésztársai tehetségesek és valóban ötletes alakításokat nyújtanak. Ez alól legfeljebb csak a kancellár a kivétel, de az igric játékával és jelenlétével még az is elfogadhatóvá erősíthető.*

*Amikor Dora a seprűvel elfenekeli a kecskeszakállast és mellette YIlanda felnevet, ő csak elmosolyodik, de amolyan gonoszul, majd észbe kapva gyorsan letörli arcáról az érzelmet. A kancellár után Dora és a félelf nő megadja az utolsó felvonás vezérfonalát, amely szépen alakul és mire Dora, az előtte lévő színészként végez, már el is indul, hogy átvegye YIlanda helyét.
Ahogy Dora megállt a jelenetben, hunyt szemmel, egészen közel a félvér lányhoz, előzékenyen megköszöni neki a szereplést és megvárja, míg levonul a színről és átadja helyét neki. Csak ők osztozzanak a rivaldafényben.
Amikor ezt megtette, apró műgonddal felveszi a megfelelő testtartást és miután mélyen a kancellár szemébe nézett, jó szerető módjára megöleli Dorát, fordít rajta egyet, hogy karjával tarthassa a derekát, másik kezével pedig a hajába túr a tarkójánál és szenvedélyesen, forrón megcsókolja. Midőn a kalapos elf lány hunyt szemmel várta az igric fellépését, talán minden úgy sül el, ahogy szeretné és sikerül minden terve. Megeshet, hogy még Dora kalapja is lehullik, ahogy ölelésében csókkal illeti ajkait.*
- Miféle varázs jár itt, Tündérföldön?
Szabad lettem, nem fog már börtön.
Elűzted az átkot, szívem csak a tiéd,
Szerelmem szirmait szórom eléd.
- Menjünk hát haza, szerelmem,
Mert nélküled szürke minden percem.
Legyen ez most mindenkinek példa,
Ahol szerelem van, nincs is probléma.
*Halkan, de érthetően kezdi a verset, remélve, hogy a várt, de mégis meglepetést okozó hevességű csók csendet varázsoljon a nézőtérre. Komoly, valódi érzelmeknek tetsző zöngékkel beszél, miközben végig mélyen Dora szemeibe néz. Végül már beszédhangon folytatja.
Visszafordítja az elf lányt, még egy táncszerű forgásra is ösztökélné, majd megállna mellette, kezeiket a magasba emelve, szemben a közönséggel, arcán diadalmas mosoly ragyog.*
- Lám, így végződött hát a fordított tündérmese,
Mindünknek ilyen boldog legyen végül az élete.
Ez nem a Kaganszülte wegtoreni kézművesipar,
Szóljon hát minden színésznek vas-tapsvihar!
*Hajol meg a közönség felé, remélve, hogy Dora is hasonlóan tesz és színésztársai felé fordul, hogy őket is színpadra szólítsa a felvonásuk végén.*

2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:36:29
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérés//

*A gyalogút már sokkal könnyebb, főleg, hogy nem csak lába viszi előre, hanem lelke és valójában szíve is. A kék kabát kis csücske szinte lebeg mögötte, ahogyan lépteit szaporázza. A földesút, kopott és szekerektől kivájt nyomait kerülgetve, immár csak előre néz, s a távolban ismerősen felsejlő, nádtetős házikót már messziről látja. Garrikh hazatért. Legszívesebben már kiabálna, már ordítana, de mégsem teszi, valami visszatartja ettől egyszerű lelke csak mosolyog a látványra, elmerül benne, s megfürdik, hiszen rég járt már erre. Gizut még nem látja, az útról le kell térni, s a lucernáson át mégsem törhet, tönkre tenné. ~ Itthon vagyok... ~ Mondja el többször gondolatban, s szinte szárnyakat ad neki az érzés, hogy újra ölelheti szerelmét, ki biztosan otthon várja, hiszen nem lehet másképp, mert az ő menyecskéje, az ő asszonya, kit most messzire szándékozik vinni. Lekanyarodik ott, hol az út már tényleg csak egy szekérnyomnyira szűkül. Jobbra, s balra vetettet szántó, de az út végén, már ott látszik a kezeletlen apró, tán, ha derékmagasságig érő kis kertkapu, s mögötte a ház, mi eddig közös otthonuk volt. De tán vesznek egyet a városban is, ha gazdag lesz, s Gizurinának lesz hozzá kedve, ki tudja? Nem bírja tovább:*
- Gizu! Gizurina, lelkem! Hát itthon vagy-e? Garrikh hazatért, Gizu! *Kiabálja lelkesen, tán az istállóban van épp, vagy a tyúkoknál.*

2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:40:36
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Gólya hozza//

- Nem bántott. Dehogyis. De nem is szeretném, hogy megtegye.
*Elhúzza kicsit a száját. Szereti Nirst, de nem úgy ahogyan valójában szeretnie kellene, ráadásul örökké van benne egy pici kétely amiatt, hogy kicsoda is Nirs maga. Egy olyan fiú, akit Kagan tett árvává, aki bosszúvágytól hajtva érkezett ide. Mi van a bosszúszomját nem csillapította Kagan megszobrulása és csak az alkalomra vár? Aenae valahányszor erre gondol, elszégyelli magát, de mégis újra meg újra eszébe ötlik, nem tud szabadulni a gondolattól.*
- Higgye csak azt, hogy ez a gyerek halva született. Születhet még ezernyi gyerekünk, nem? Nem mintha én többször végig akarnám ezt csinálni. Nem akarok többször hányni. Mondjuk lehet, hogy most fogok.
*Utal vissza előző lakomájukra.*
- Jó. El is várom a tanácsaidat. Mint a Vashegy úrnője.
*Mosolyodik el. Még mindig nevetségesnek találja, hogy ő lenne a Vashegy és az elárvult thargok úrnője, nehezen fog ez változni.*
- Nem hiszem, hogy Nirs hajlandó lenne osztozni rajtam. Pedig az a kufár. Waldran, olyan a nyelve.
*Waldran valószínűleg egészen másra gondol, mint amire Aenae, mert Aenae kizárólag arra gondol, hogy mennyire furcsa, villás.*
- Na menjünk...
*Kászálódik fel a lova hátára, ami jelenleg nem annyira komfortos, de a bájital sokat segített azon, hogy ne akarjon menten szétszakadni.*

2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:57:28
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//

*Egy kicsit tényleg tanácstalanul mosolyog a két férfi közti titkos egyetértést látva, s lesüti szemeit zavart mosollyal, mikor arra utalnak, hogy ez nem az ő fülének való durvaság lehet. Furdalja azonban annyira a kíváncsiság, hogy a személyéről kérdezzen ártatlan, érdeklődő képpel.*
- Ki az a Learon mester, talán trombitavirág?
*Mosolya lebiggyed, azt hitte, az átok már elmúlt, ám aztán egy vállvonással visszatér derűje. Egy kicsit fél, hogy beletrafál a tiltott témába, ezért nem meri megkérdezni, hogy pontosan minek a mestere. Akár egy gúnynév is lehet. De ha már Khul ismeri, és vele múlatta az időt, úgy gondolja, szimpatikusnak találná. Ha még jószágai is vannak, derék munkás lehet. Talán kézműves? A veszélyes világ említésére megint elcsendesedik, de ezt elég sokszor teszi a két férfi mellett, így bizonyára nem feltűnő. Örül, hogy sikerült eltüntetnie a varázslat nyomait, azonban a füle hegyéig pirosodik, mikor Laor tovább szövi tréfáját a házassággal. Kezét égő arcára szorítja.*
- Ugyan, szarkaláb uram, ez képtelenség!
*Khulra csaknem teljesen elveszetten pillant, mikor ő is győzködni kezdi, pedig Cassy szerint ő egyértelműen tudja, amit Laor még nem, hogy miért nem lehet tisztes feleség, de még csak kedvese sem senkinek. Aztán úgy ítéli, ez a kedveskedés része, és tulajdonképpen egészen komolytalan, így megadón sóhajt és újra elmosolyodik egy kacsintással.*
- Rendben uraim, mindenben úgy lesz szépcsalán, ahogy kívánjátok! Megvan hát az első nefelejcs a vendéglistánkon, kedves!
*Dől Khulhoz, tovább szőve a tréfát, mintha csak jegyesek lennének.*
- És persze az egész barackvirágja is.
*Fordul vissza Laorhoz. Ezután hozakodik elő a kártyával, ám semmi pénzért ki nem hagyná a produkciót, főleg, hogy Khul van olyan kedves, hogy felhívja rá a figyelmét.*
- Ohh, jól van, jól van, angyalrombita!
*Rázza meg az ujját a fülében nevetve, s visszahuppan a székre, hogy izgatottan várja, mi következik.*
- Lássuk, lássuk a cikláment!
*Egészen fellelkesül, mikor egy tündér helyett kettő lesz neki hirtelen. Tapsikol hozzá kettőt.*
- Hiszen ez igazán csodás, mindketten angyalhajak vagytok!
*Mindkét férfi karjára ráteszi egy-egy kezét boldogan.*
- Úgy érzem, kicsi kálám minden vágya teljesülhetne itt és most! De nem volna havas szépe, ha visszaélnék jóindulatotokkal. Bár szívesen repülnék egyet a vitorlavirág felett, és azt hiszem... talán menne is...
*Dörzsöli meg az állát gondolkodón, majd a furcsán ismerős varázslatra gondol, s egy fehér tollú, kecses galambra.*

Cahress Damastant megpróbált varázsolni egy Alakváltó nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 16:28:20
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

* A lány elunja az üldögélést. Elkezd sétálni az árusok között. Olyan sok finomnak tűnő édességet lát, hogy összefut a nyál a szájában. Úgy dönt, hogy vesz magának két sütit 24 aranyért. Amit rögtön át is ad a Mesélő (Nyíl) kereskedő részére. Szívesen befalná most rögtön, de aztán inkább becsomagolja és a táskájába teszi. ~ Ha előkerül az a jómadár, akkor majd megesszük ketten.~ Gondolja magában, miközben odébb áll. Újból körbenéz, hátha megtalálja azt a csirkefogót.*

2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 16:22:26
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//

*Az elf ötlete előtte nem tűnik úgy, hogy beválna, beleragad a szurokba és kínlódva, szitkozódva tud csak haladni előre. Valamit hókusz-pókuszolni kezd, de az erdőmélyi, mindenki felett álló elf már nem is törődik vele. Lesz ideje kifejezni majd rajongását fajtársának, ha gratulálni fog a célban, ahol természetesen elsőként a páncélos csuhás ér be.
A szőrös fickó jól halad választott hídján, de végül őt is le fogja majd nyűgözni, ez természetes.
Viel mellette bajba kerül, de egyelőre szem elől téveszti, amikor a híd helyett a vízen kezd szaladni a folyó másik oldala felé. Így persze nem látja a pórul járt Lluthery-t sem, akit valaki megszabadít a ruháitól és ezért feladja a versenyt. Ha tudná, akkor is biztos volna benne, hogy a feladás ténye nem hirtelen pőreségének tudható be, hanem rájött a férfi, hogy mellette nincs esélye, így, hogy elkerülje a szégyent és rajongásával övezhesse őt, inkább kiszáll a verseny elején.
A híd nem érdekli már, hisz baziliszkusz képében könnyedén és villámgyorsan képes átszaladni a vízen. Nincs szüksége így az esővízre vagy a hídra egyáltalán. Óriáshüllőként robog, mellette a híd felett madarak jelennek meg, melyre gyöngyöző kacaj a válasz és lassan emelkedve megjelenik Vieljana, kit mintha a madarak repítenének.
Ha elf képében volna, vele nevetne, de gyíkként nincs ilyesmire lehetősége. Nem tudja pontosan, meddig tart a varázslat, amely baziliszkusz képében tartja, de mivel mindenkinél jobb, így bizonyosan kitarthat a túlpartig.
Fél szemmel figyeli Vielt a híd felett, s ha úgy látná, hogy a madarak nem viszik át a túlpartra valamiért vagy bajba keveredne, akkor cselekszik.
Ha baziliszkusszá képes volt válni, akkor meg kell mutatnia, hogy más állattá is át tud alakulni. Hirtelen rúgná el magát a víztől és testét ezúttal varázserejéből gyönyörű, királyi griffmadárrá formázná, amelynek messzire hangzó vijjogása tudatná ellenfeleivel és mindenkivel a környéken, hogy Llutheryhez hasonlóan fel kellene adniuk a versenyt, hisz ellene nem nyerhetnek.
Ha sikerül a varázslat, akkor az ég felé röppen, felkapná Vieljanát, hogy vele együtt érkezzenek meg a célba, lehetőleg még a szakállas ember és a másik, óriási, pitypangszáron lengedező fajtársa előtt.*

Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Alakváltó nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 12:05:06
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //

*Arra eszmél, hogy egy fát ölel át szorosan mindkét karjával, szinte belecsimpaszkodva, és a nyelvét öltögeti. Egy kislány az anyukája kezét rángatja, úgy mutogat rá messziről! Elszégyelli magát, és gyorsan elengedi a fát, meg abbahagyja a nyelvöltögetést is. A szúnyogok továbbra is csak úgy rajzanak a feje körül!! Pedig annyira koncentrált! Teljesen beleélte magát, hogy kaméleonná változik, és tessék, semmi!
~Biztos ezek miatt rontottam el!~ morog, ahogy próbálja őket hajkurászva távol tartani magától, nem sok sikerrel. A bosszú erjed és dolgozik benne, nem hagyhatja ennyiben a dolgot!
A lányt keresi a szemével, de nem látja semerre. Jól nekiiramodott az előbb.
Aztán meghallja őt, ahogy utána kiabál, és nem sokkal később meg is látja, ahogy egy padra ül.
~Meg kell szabadulnom ezektől valahogy! Próbáljuk meg még egyszer! De most legyen fenségesebb a dolog! Egy próbát igazán megér!~*


Rinald Isqeha megpróbált varázsolni egy Alakváltó nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 08:13:17
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Gólya hozza//

- Hirtelen haragú? Mármint... ugye nem bántott téged? Vagy félsz tőle? * Kérdezi a férfi elsötétedő tekintettel. Kedveli ugyan Nirst, de ezt az álláspontját hamar tudja megváltoztatni, főleg, ha olyat hall, amit nem szeretne. Ha még az is kiderülne, hogy az egész amit most kérdez igaz, akkor pedig az ősök szellemei se tarthatnák vissza attól, hogy a kedves rokont néhai hozzátartozói után küldje. Persze érzi ő, hogy most inkább Aenaet kellene vigasztalnia, de annyira felment a vérnyomása, hogy nem tud ilyesmivel foglalkozni, csak a választ várja. *
- Hát persze, hogy segítek majd... tanácsot mindig adhatok, ahogy segíteni is fogok, amiben csak szeretnéd, de ez a vezető szerep egyáltalán nem való nekem... sokkal inkább van szükség most rád, rátok, az újabb nemzedékre, akik jobban megértitek a kapcsolatot az újonnan érkezettekkel... az én korosztályom már kihalóban van, a nagy harcosok, akikkel együtt lovagoltam már többnyire halottak, vagy magunkra hagytak minket... * szomorúan csóválja a fejét, mert ez tényleg az, szomorú. A következő kijelentésekre viszont megcsóválja a fejét. *
- Dehogy vagy rima, vagy szajha... csak tharg. A véredben van az utódlás, és az örömök keresése, és ezzel nincs is semmi probléma. Csak ez az elkorcsosult dél szemléli furcsán a szokásainkat. De te magad is mondtad, hogy Nirst nem zavarja a dolog. Akkor meg? * Kérdezi, majd hagyja, hogy a lány elvonuljon átöltözni, addig is a gyermeket szemléli. *
- De szép kölyök vagy te. * Jegyzi meg a kisbabának. *

2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 07:36:58
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//

*Ahogy az elf szenved a ragadós híddal, azt öröm nézni. El is mélázik egy kis időre, nem szereti beismerni, még magának se, de az a kárörvendő fajta, hisz most úgy sincs igazán tétje a dolognak.*
-He-he-helló barátom! Ha te mo-mondod el hi-hiszem. *A széles vigyor már szinte árkokat formál a bőrébe. Aztán tekintetével végig követi az agyalás folyamatát és annak végkimenetelét, igazából ő is erre gondolt, így most fejtörést okoz neki a leleményes elf férfi. ~Megelőzni már nem tudom, bár, ha a jó szerencse mellém áll, talán még van esélyem!~ Dörzsöli meg enyhén borostás állát, amely sercegéssel válaszol. Aztán valami igazán váratlan történik. Rolgen, aki a legkönnyebb utat választotta magának, arra használja a varázslatokat, hogy minél hátrányosabb helyzetbe hozza a többi esélyest. Így eshet meg, hogy Lluthery minden ruhája hűtlen lesz hozzá és magára hagyja a parton. Egy fél percre lefagy a megdöbbenés hatására, kicsit megropogtatja a nyakát, aztán csak elneveti magát, hisz már minden versenyző a túlpart felé tart, csak az öregnek adatott meg, hogy jól szemügyre vegye pőreségét.*
-Na-na-nagy franc a me-melák. *Ha lenne a közelben hölgy, akit ezzel most nem kicsit zavart volna meg, hisz a látványa felkavaró, ezek után, hogy felmérhették volna izmos felsőtestét, már le se tudná vakarni magáról a női szemeket. De mivel így esett, tudomásul veszi és az öreg tündérhez sétál.*
-Hé! Öreg! Ne-ne-nekem ennyi volt mára. Sok ez a há-há-hátrány, inkább mu-mutad meg a ki-kivezető utat. *Sétál oda az akadályversenyt levezénylőhöz.* -Előtte összeszedem a ho-ho-holmimat, de ne-ne-nekem itt a vége, de-de azért ezt még vi-visszaadom. *Fordul irányba és méri fel a távolságot, aztán még varázsol egyet, remélve, hogy megnehezítheti Rolgen további létét is, aztán elkezdi felszedni a ruháit és felöltözik.*



A varázsló elmormol egy rövid igét, mellyel egy szúnyogfelhőt küld célpontjára, ami a következő három körben üldözőbe veszi és összecsipkedi azt.

2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 01:21:30
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Mégse búcsú//

*Nem érti, hogy Learonnak mi baja a kőházakkal, hiszen azok csak házak, mint a többi, de ahhoz már túlzottan el van pilledve, hogy rákérdezzen Valamit motyog orra alatt, persze, de érezhetően már féli az álomvilágba lépett. Meglehetősen hamar, egyrészt mert sosem akadt gondja az alvással, másfelől, mert nagyon elfáradt az elmúlt napokban.*
- Én is örültem. Köszönöm Learon bácsi.
*Nyöszörgi meglehetősen érthetetlenül, bár mivel a férfi átöleli, ezért van némi esély arra, hogy összerakja a kívánt mondanivalót.*

*Éjszaka fáradtsága ellenére nyugtalanul alszik, ami akár zavarhatja is Learont, és annak kecskéjét. Sok mocorgása közepette motyog álmában, összefüggéstelen, időnként teljesen kivehetetlen kifejezéseket. Az ébredés is korán éri el, késő hajnali órákban, és meglehetősen hirtelen. Az elhúzódó lustálkodás helyett minél előbb felül, és az éppen magához térő tájat vizslatja. Lepillant apró kézfejeire, hogy megbizonyosodjon a valóságról. Láthatóan megnyugszik, de csak egy röpke pillanatra, mert gyors szemlélődése során észrevesz valamit, illetve annak hiányát. Rögvest fel is pattan, mire meg is szédül kicsit.*
- Galambocskám!
*Kétségbeesetten pördül körbe, de egyelőre nem látja sehol. Tesz pár gyors, meggondolatlan lépést, majd lelassít, mert az aljnövényzetben könnyen ráléphet a madárra. Szerencsére nem merészkedett messze, amiben kötései gátolták leginkább. Cerlyna hamarosan észre is veszi kíváncsian leskelődő, apró fejét, ami a fű mögül jelenik meg. A leány odasiet hozzá, majd két tenyerével gyengéden közrefogja az állatot. Az már olyannyira megszokta Cerlyna jelenlétét, hogy nem is különösebben tiltakozik.*
- Megijesztettél. Nem szabad ilyet csinálni, még a végén elkap, és megesz téged valami. Kis buta.
*Dorgálja meg kedvesen az állatot, és visszasétál Learonhoz, majd leül korábbi fekhelyéhez, hogy adjon magának pár percet a tényleges feleszmélésre.*
- Jó reggelt!
*Köszönti a pásztort, az állatot, meg a napot nagy ásítás után. Szerencsére éhesnek nem éhes, a bőséges vacsora kellőképpen kitöltötte pocakját ahhoz, hogy még most is bőven kitartson.*

2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-08-01 00:50:35
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//

*Örömmel látja, hogy Habrertus egyáltalán nem kevés hátsó szándékkal teli elfenekelése sikert arat a közönség körében, de még ez sem hagyja Dorát megtörni. Változatlanul egy helyben áll, a feladatra koncentrál, hogy ne nevesse el magát, mikor a szeretett kancellárja helyére pattanó félelf nő férje nevében szerelmet vall neki. Ezúttal az elf lánynak nem kell felváltania senkit, elég, ha megrezzen, amint úgy gondolja, eljött az ő ideje a beszédre.*

*Dora alaposan ráfog a lány felé nyújtott kezére, mintegy elkapva azt a nagy verekedésben, s magához öleli.*
- Szeretlek, úgy szeretlek! *Mondja, majd látványosan hátralép, el férjétől, s homlokához kap, mintha épp elájulni készülne, térdei is megrogynak.* De nem lehet! Nem tűröm már tovább így ezt az életet.
*Széttárt karokkal a közönség felé fordul, azzal fenyegetve őket, hogy bizony itt monológ lesz.*
- Hazugság, ármány csak az osztályrészünk, s mire észrevesszük, hogy élhetnénk, végünk. Anyaszomorítóvá lesz, ki a viszályt támogatja, és szerettéből így lesz ocsmány boszorka. S azt mondja az élet mégis, döntsek! Én, ki a viharban a hajófenéken rekedtem, s az élet örvényében megfeneklettem. Mit tegyek most? Ó, tündérek, beszéljetek!
*Kezét a füléhez rakja, mintha hallgatózna, s hol jobbra, hol balra fut a színpadon.*
- Hogy hallgassak a szívemre? Hogy a legjobb, ha magamat megadom? Hogy a szerelem a legvégső hatalom? *Hátrapillant a félelfre, aki több szempontból sem az esete, de azért közelebb lép, a kezét megfogja, és lelkesen intézi hozzá a szavait.*
- Igazat szóltál, le a féltékenységgel. Tudok egy helyet, ami sosincs tele kétséggel, és mindig meleg kandalló várja a hazatérőt, na meg puha párna. Gyere, kedvesem, menjünk haza mára, és a kalandot, harcot hagyjuk másra. Nem való az nekünk. A lényeg, hogy együtt legyünk.
*Mondata végeztével egészen közel lép a lányhoz, arca is vészesen megközelíti az övét, hogy megcsókolja, de nem csattan el, Dora lehunyt szemmel megáll a levegőben. YIlanda érezheti az arcán, hogy nagyot fúj, valószínűleg a leplezendő röhögés miatt. Igazán kíváncsi rá, hogy az utolsó, meglehetősen jóképű fellépő mihez kezd ezzel a helyzettel. Na meg a kancellár, természetesen. És talán a közönség is értékeli a helyzet humorosságát.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 00:52:04

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710