Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-16 20:51:17
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*Nagy lendülettel tömi magába a tündér utolsó maradványait is. A csontokkal kipiszkálja a fogai közé ment hús cafatokat, majd félre hajítja őket.*
-Létőzik, ha mondo'*Morran vissza az orknak.*
-Amúgy jó főző tündért*Biccent elismerően. Mert ami jár, azt meg kell adni. Tényleg első rangú tündér sültet rittyentett nekik az agyaras.*
-Mind két férfiná' számszeríj vót, kutya is van.*Jut eszébe, hisz ez sem mellékes körülmény. Azok a négy lábú bolha zsákok hajlamosak belemarni egy óriásba is.*
-Nagy tanya, tán még ló is akad.*Igyekszik visszaemlékezni. De csak ennyi maradt meg.*
-Alap tábornak is jó lenne, mielőtt a fűbe megyönk.*Ez ugyan a törpe ötlete volt, de átveszi, mint plusz pontot.*
-Na, akko, hajna'ba usgyi.*Azzal lekászálódik a farönkről amin eddig üldögélt, elnyúlik a földön s hangosan horkolni kezd.*


1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-16 08:53:43
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

~ Mi ez az érzés, ami nyomasztóan ül rám? Mintha egy mázsás malomkő nyomná a mellkasomat és bármilyen kétségbeesetten próbálom is legörgetni magamról, tapodtat sem mozdul. Idővel felhagyok erőm pazarlásával és minden megmaradt fókuszomat annak az egyszerűnek tűnő kérdésnek a megválaszolására szánom, hogy: "hol vagyok"?
Éteri sötétség és fagyott idő vesz minden oldalról körül: lassan tovagyűrűző hullámokat keltek, amikor oldalvást fordítom a fejem, hasztalanul azonban. Az egyetlen fogódzót jelentő pontot magam felett találom, túl karnyújtásom távolságán. Reszkető körvonalakba rendeződő fényfoltok, egy darabjaira hullott csillag pászmái hánykolódnak céltalanul ugyanabban a közegben, mint én. Rájövök lassan, hogy mi történik, hogy miért kínoz annyira a ráismerés fanyar szájíze ettől a helytől. Jártam már itt, egy évvel vagy egy másik élettel korábban, de akkor nem maradtam magam soká. Beteljesületlen vágyak és érzelmek tengerébe vetettek, sorsuk elérésétől megfosztott benyomások végeláthatatlan sorai közé. És én is egyike voltam az ott kallódó parányoknak. Halott voltam, a szó legprofánabb értelmében. Nem számított, hogy mi okból szakítottak ki az Örök Körforgásból, hátrahagyva a porhüvelyt, ami énem velejét annyi éven át hordozta nem is tűnt olyan nagy áldozatnak akkor, így hát beálltam én is a "sorba". Vártam, hogy nekem is ugyanaz a vég jusson mint a szemem láttára kihunyó milliónyi mécsláng mindegyikének, hisz a sötétség nem tűri meg hosszan otthonában azt, aki nem oda való.
Én akkor keltem életre, mintha csak egy súlyos és visszatérő álomból rángattam volna ki magamat önkézzel: rájöttem, hogy nem akarok ott lenni, hogy az összes megbánt, elhagyott vagy próba elé sem állított döntésem közül egy miatt sem akarok annyira kiszakadni innen, mint a Lány által megtestesítettek végett. Élni akartam, többé már nem egyedül, messze attól az évekig odázott felelősségtől, amit akkorra már így is, úgy is elfogadtam, de fel nem vállaltam. Az attól való félelem űzött a tengerre, én pedig bátorságnak és a holnap kalandjának hívtam, csak hogy önmagamat is becsapjam.
Csaltam a halállal szemben, ahogyan csaltam mindig is életem során: amikor az erő már nem elég, hogy elvegyem azt, amire a szívem vágyik, akkor hazudok, vesztegetek, kerülőutat járok be. És én csaltam. Az értelmüket vesztett érzelmek színes, de mind fakóbb forgatagában áldozatot kerestem magamnak és amikor az élni akarás zölden vibráló színére találtam, elragadtam magamnak, hogy kicseréljem hitét és elszánását vesztett szívem belenyugvására. Az erőszakos csere emlékeim egy részének elvesztését is jelentette egyben: ennek hézagos űrjét máig nem sikerült befoltoznom... idáig. ~
*A bántó lassúságúvá vált szívverések úgy lódulnak meg, mint azok a lovak, amelyek közé kemény kézzel cserdítenek oda az ostorral és a tétlen vízben sodródásból hirtelen játék lesz, mintha Dyn ösztönösen tudná, hogy most nem szabad eleresztenie őt. Nem is megyek sehová többé - így fogadja a nyakába boruló lányt, aki játékra csábítaná. Partnere lesz ebben, hogy mielőbb lerázza az emlékezés ólomsúlyú béklyóját magáról.*
- Ennek a víznek továbbra sincs jó íze. *Kiköp egy adagot a szájából, némi hínárcafattal együtt.* Bukéja van.
*Enged a Vörös lágy erőszakának és kezdetben hagyja alágyűrni magát, persze mindezt úgy alakítja, hogy ordítóan nyilvánvaló legyen, hogy egyelőre nem tervez komolyabb ellenállást szítani a maga oldaláról. Ezzel mintha csak azt üzenné a másiknak (szándékolt reakciót próbálván kicsikarni), hogy "ennél jobban kell teljesítened".*
- Egyébként nem rosszak ők. Mármint a halottak, akikről az előbb beszéltünk. Ők csak... halottak. *Hümment egyet: nem ez volt élete érvelése és lévén hogy a Félszemű olyan ember, aki nem szeret elcsapott munkát végezni, természetesen újra nekiveselkedik a magyarázásnak.* Az erő, ami irányítja őket, az a gonosz, bár a kérdés jogos lehet arra nézve is: mi a fészkes fenéért tűzi ki mindegyik magának a világégést célul? Szerintem irigyek ránk, élőkre és/vagy dühösek, amiért büdös a szájuk meg hogy nem tudnak megsimogatni egy macskát, mert minden jóérzésű állat eliszkol attól a szagtól, amit árasztanak. Elmúlás. Ki szeretné azt érezni? Ki akarna kikopni az emberemlékezetből?
*Akárhogy is próbálta eddig elkerülni, csak belegázol a kérdéskör egy olyan részébe, amibe a víziószerű csobbanás alatt/közben kapott betekintést.
Közben azért, mintegy merő hibából kifolyóan, lekerül Dynről az ing.*
- Hupsz. *A partszélen hagyott fényeknek csak az egyike ég, de tekintve, hogy az újhold éjjelén járnak és a csillagok nem tudják a sötétséget kellően kompenzálni, ez az egyedüli forrás is elég ahhoz, hogy ne kelljen vakegérként tapogatózniuk. Azaz nem kellene, de a férfi megjátssza a hülyét.*
- Azt hittem, hogy ez az enyém lesz, teljesen ugyanolyan volt a gombja, hehe. *Azzal persze még véletlenül se járul hozzá a dologhoz, hogy kijavítja a csorbát, levesse magáról ugyanezt a ruhadarabot. Most már nem siet sehova.*
- Szeretlek, akármi legyen is a valódi neved-Dyn és ezt még sokszor, sokféleképp el akarom neked mondani.


1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-15 18:54:03
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

*Kicsit körbekérdezősködött a Kalácsosoknál, méghozzá olyan ügyben, hogy kitől tudna pár jószágot beszerezni. Végül az egyik falubéli azt tanácsolta a meláknak, hogy keresse meg Rid gazdát. Állítólag gyönyörű jószágai vannak, néha még Kalácsfalvára is behozza őket árulni. Nála elvileg minden van, még talán akasztott ember is! Tehén, disznó, ló, kecske, szamár, kos, juh, kutya, macska, galamb, nyúl... egyszóval minden. Szép nagy gazdasága van elvileg Kalácsfalván és a Tharg birtokokon túl.
Rolf nem is tétlenkedik sokáig. Szekerét és Pajtást most hátrahagyja, itt a faluban már jó helyen vannak. Csupán erszényét veszi magához és az összes megtakarított pénzét, ami csak van és a derékszíjára köti az ostora mellé. Lapát mancsába fogja a fokosát, pipáját meggyújtja, a szalmakalapot megigazgatja a fején, tör még egy méretes vesszőt magának és elindul megkeresni Rid gazdát.*

*Kutyagolnia kell egy darabig, hiszen a szántóföldek elég nagy területet foglal magában. Legszívesebben Pajtás hátán jött volna, de ha vásárol lehet, hogy az igásló csak útban lenne, ráadásul az állat megérdemli a pihenést.
Egy igen méretes gazdaság előtt áll meg, ahol meglát három asszonyságot, amint a földet túrják. Oda is köszön nekik hamar.*
-Jó szerencsét, tésasszonyok! Rid gazdát keresem. Aszonták, hogy itten van valahun. Vásárolni gyüttem vón hozzá. *adja elő tervét és várja, hogy segítenek e neki a megtermett asszonyok.*


1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-13 20:24:56
 ÚJ
>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A szántóföldeket ismét meg kell érintenie. Ez számára örökös problémát okoz, mármint a kerülő. Hiszen ha az út kicsit egyenesebb lenne akkor hamar át tudna kerülni az erdők varázslatos világába ahol az értelmes és értelmetlen lények gyakorta tépik egymást darabokra, és természet gonosz öle továbbra is fojtogatja a világot. Jó kis hely az.
Itt a búza és rozstáblák, krumpli, meg burgonyaföldek között csak egy említésre méltó dolog történik. Éppenséggel talál egy kék búzavirágot. Mindig is tetszett neki ez a növény. Leginkább az ahogy játszik a szemmel és számtalan apró virágból hozza össze saját virágformáját. A különlegessége, ahogy a kis kék folt feltűnik az egyszínű gabona között. Hát akkor már lehajol, leszakítja és a sisakjára tűzi ezt a kis gyöngyszemet. És ettől úgy érzi az öltözéke csak még jobb lett, bár lehet így már nem egészen a rejtőzködést szolgálja, inkább csak saját különös, feltűnési viszketegségét. Mely sokszor változik és sokszor sokféleképpen ölt rajta testet.*


1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-13 12:14:11
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

- Bizto'n létözik az a tanya? * Pillant Bölényre két falat közben, mert hát falatozással tölti az idejét. Az idejét, amit nem is tölthetné jobban, mert nagyon éhes és ízlik is neki. Persze nem akarja kétségbe vonni az óriást, de furcsa neki, hogy eddig nem szólt arról a tanyáról. Na, meg maga a tanya is túl kecsegtetően hangzik. *
- Szerintöm fölös' újat keresni a síksákba', ha Sánta már hármot is talá't. Azok bizto'n mögvannak, meg annyira nem is lehetnek köze' egymáshuz. Azt mondom... * Harap egyet ismét, így teli szájjal sikerül befejeznie a mondatot. *
- Fosszuk ki a negyvenest, nem lehet abbú' baj! Menjünk hát, amin' elfogyott a tündé'. * Végül megvonja vállát. *
- De mondo', neköm bármölyik jó. * És eszik tovább. *


1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-13 01:01:53
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Először *Megköszörüli a torkát, ami két dolgot jelent általában; hosszú kifejtésre készül, vagy valamiféle sérelemnek akar hangot adni.* Ide temettelek. *Mutatóujjának végét a feje irányába fordítja.*
- Másodszor pedig. Leléptél. El a tengerre. Tudtad, hogy megtalálnál, de te ehelyett inkább szó nélkül elhajóztál délre, ki tudja kivel, vagy miért. Abban sem lehettem biztos, hogy valóban meghaltál-e, én döntöttem úgy, hogy így fogom fel. *Most kivételesen a komolyabb hangnemében beszél.* Ha látok egy holttestet azt eltemettem volna ahhoz a sziklához, de még csak egy levél sem érkezett. *Érezhetően mindig is sérelem marad számára Khan eltűnésének rejtélyes körülménye, de sosem kívánta felhozni ismételten, a férfi pedig valószínűleg már most bánja, hogy megbolygatta ezt a témát. Szerencséjére azonban Dynti sem tartja meg sokáig ezt a komor hangulatot, minthogy nem ezért jöttek ide, bár nyilvánvalóan meg kell beszélni az ilyeneket is, de azzal is tisztában van a Vörös, hogy bármennyit nyafog a múlton, azon már változtatni nem tud, az egyedüli, ami számít, hogy most mi van.* A halál sem ment fel minden alól drágám. *Félmosollyal pillant fel a tányér fel, némi enyhülést jelezve.*
- De… egy dolgot továbbra sem értek. Miért lesznek törvényszerűen rosszak? *Ugyanúgy csatlakozik a kemény témához vacsora közben, mintha bármi másról folytatnának eszmecserét. Persze valahol az ő gyomrát is megszorongatja a férfi által felvetett szituáció, de mégis kifordítja az egészet.* Szóval mi van akkor, ha jön a bajtárs, lyukas hassal, lógó szemmel, oszló ujjakkal, de igazából nem akar mást csak beszélgetni? Miért egyből morcos csontvázként ássák ki magukat a sírból mindannyian? Persze egy részüket megértem, ha erőszakos halált halnék, lehet nem virágot szedni indulnék először. *Hanem a kocsmába, már ha az élőholtak fogyasztanak bármit is.* Szerinted isznak? *Homlokráncolva pillant a másikra, valóban kíváncsi a véleményére, az ő fejében ugyanis a halott test, az meghalt mindenével együtt, ebből kiindulva már nincs szüksége semmiféle ételre, vagy italra.*
- Az igaz, hogy vadak elejtéséhez jobban értenek, de azért össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Ha csak visszaemlékszem a kiképzés néhány pillanatára, az jut eszembe, hogy ők képtelenek lennének kardot fenni egy másik hasonszőrű felé, ami neked vagy nekem, gondolkodás nélkül menne. Kétlem, hogy erőszakhoz folyamodnának, inkább okokat keresnének. Magyarázatot, hogy mi a bajunk velük. *Előbb nézné Nadaeból, vagy Khan korábbi munkaadójából, hogy rájuk törjön az éjszaka közepén és karddal szerezzen válaszokat.
Ő maga nem érzi úgy a sötétben vaklálás közben, hogy túlságosan odatudna figyelni arra, amit mondani kíván, így aztán csendben tapogatózik a lábával, miközben ki sem mászik a férfi hátsójából, annak ellenére, hogy az ő kezében is van egy a csodaszerkezetből, amely fényt mutat a sötétben, vagyis próbál.
Kissé túl gyorsan találják meg a fürdő forrását, pontosan annyi idő alatt ameddig a mellkasában dobogó szív kitér az üteméből, hogy megálljon egy pillanatra, és csak akkor verjen újabbat, amikor Khan felkiáltása csobbanásba fullad. Így legalább biztos abban, hogy nem egy feneketlen gördöt célzott meg az ügyetlen kedves, és nem is egy újabb vadászvermet.
Fejét a vállai közé húzva zsugorodik össze, de a kitóduló vízzel ő maga sem tud mit kezdeni, legfeljebb annyit, hogy hátát fordítva igyekszik legalább a fényt megvédeni.
Lassan fordul a sarkán, hogy végül felkacagjon és a fényt a felbukkanó arc irányába fordítsa.*
- Azt hittem meztelenül kívánsz fürdőzni… *Leszúrja a kandelláber végét a földbe, és megrázza vizes tincseit. A rátapadó ruha még ebben a meleg időszakban is hűvösnek bizonyul, így minél hamarabb szeretne a vízbe jutni maga.*
- De akkor legyen így. *Rántja meg a vállát, a földre teszi a motyóját, majd a lábait felhúzva ugrik bele a medencébe ruhástól. Hamar az alján is van, hogy aztán onnan ellökje magát és előbukkanjon. Ha esetleg pontosan Khannal szemben dugná ki a fejét, úgy visszabukik, hogy megkerülje és hátulról támadjon a nyakába. Pontosan olyan gyerekes amilyennek ennyi rum után lennie kell, a teli gyomor pedig már mit sem számít.*
- Jaj olyan kis ügyetlen vagy.



1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-12 16:49:09
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Hm. *Két falat között megáll még a rágással is, ahogy végiglapozza a közelmúltat érintő azon jeles napjait, amikor egy uszadékfába kapaszkodva kievezett az Artheniori-öblöt nyaldosó tengerből, hogy erejének utolsó cseppjével a Vörös barlangjáig vergődjön.* De hát eltemettél és éppen arra a sziklára, amiről egyszer azt mondtam neked, hogy szeretném, ha oda kaparnának el. Csak verset nem kaptam a sziklából emelt fejfámra, amiért egy picit még mindig morcos vagyok.
*Egy kapufában kiegyezhetnek majd, mert azt kétli, hogy Dyn máris elfelejtette volna újratalálkozásuk egyik legfontosabb pillanatának témáját: a férfi nyughelyét érintő kérdést. Mint minden máson, úgy nyilvánvalóan azon a nyafogáson is enyhített az idő, amit akkor produkált, amikor megtudta, hogy nem kapott személyre szóló verssorokat, "csak" néhány követ a kőpárkányon meg valami hajóbordából lekanyarított fahasábot, amire ráhúzták szemfedőjét.*
- Öhm, mármint miből? Jaaa, az agyadból. Nem, olyat én nem tennék. *Sokat gyakorolt, de kevés sikerrel kivitelezett kacsintását is láttatja újra, pont azzal a szemével, amelyik még mindig jóval ügyetlenebb a másiknál. Emiatt aztán minden ilyen próbálkozása úgy néz ki, mintha valami a szemébe repült volna és az önkéntelen reflex miatt kezd el hevenyen hunyorogni.*
- Egyszer azt olvastam (vagy hallottam?), hogy azért akarnak emberhúst enni, mert az a kevés emberi mivoltuk, ami megragadt a testükben ösztönösen azt hiteti el velük, hogy még visszafordíthatják a folyamatot. *Ezt talán még zsoldosévei alatt hallhatta a tábori éjszakák egyikén a kompánia énekmondójától, Zinftől.* Mégsem emiatt, vagy a soraik előtt járó hullabűztől nehéz szembeszállni velük a csatatéren. Még a kérgesebb szívű katona kezében is bizonytalanabb fogása esik a fegyvernek, ha olyan ellen készül emelni azt, aki a minap még bajtárs, családtag vagy szerettet rokon volt. Az eszünk könnyebben elengedi az emléküket mint a szívünk, ami még évek után is ugyanolyannak akar emlékezni a halottra, amilyen távozta előtt volt. Képzeld el milyen érzés hát kifordított hasfallal és szitává lyuggatott mellkassal vagy fejjel látni, amint feléd vonszolja magát. *A téma megint csak nem könnyű, de Khan úgy beszél róla a véresre sült hús felett, mintha csak az idei év pocsék termésátlagáról folytatnának könnyed értekezést. Azt, hogy erre képesek Dynnel mindig is betudta annak, hogy rengeteg olyan dolgot láttak (és talán még többet megéltek), amit jó érzésű embernek nem lenne szabad, s mindezt tetézik azzal is, hogy elméjük épsége sem veszett belé teljesen. Még.*
- Ez mindig kérdés, kedvesem! *Felnevet, mert mindig vannak visszatérő elemek a beszélgetéseikben: ez is egy olyan.* Kezdem azt gondolni, hogy mindez a korral jár. Mármint ez a... körülményeskedés.
*És szavait most bizonyítható tények is alátámasztják. Jelen volt azon korszakában a Vörös, amikor ennél sokkal kevesebb figyelmet adományozott bárminek is, amikor ízében-vérében olyan vagabund volt, aki nem tűrt meg urat maga felett, különösen nem azt, amelyik úgy hívja magát: Rend. Ehhez képest most mérnöki precizitással előkészítette maguk számára a sziklába vájt medencét, aztán kényes üggyel előkészítette a vacsorának szánt húst, amihez sűrű ragut főzött levesből. Ha a Sólyompenge, egykori életének legfontosabb mementóját még mindig birtokolná, valószínűleg reggel biztosan kiülne a kunyhó elé a priccsre, hogy egy órán át gyengéd szeretettel mossa át fegyverolajos kendővel a meztelen mesterkardot. Az acél hiánya máig gyógyulatlan sebként tátong lelke százszor foltozott vásznán.*
- Ch, igen. Meg ott van az a másik vörös loboncú is, a feltaláló, aki néha napokig ki se dugta az orrát a műhelyéből. Értem én, hogy megszállottan imádja a gnóm masinériákat, de azért mégiscsak nő... *A Jezabiel nevű alak maradt számára az egyik legkevésbé megfejtett személyiség Vadvédből. A többiek intuíciói és főbb jellemvonásai viszonylag hamar megismerhetők voltak. A legtöbbjükben még a kelleténél egy leheletnyivel több naivitást is talált, ami az olyan emberekre igaz, akik még nem látták az élet arcának csúfabb felét.*
- Nem tudom. *Vonja meg most őszintébben a vállát, mint egyébként szokta.* Nem láttuk őket soha stresszhelyzet, nyomás alatt, de az olyan vadak elfogása/begyűjtése, amire elvileg ők szakosodtak csak nem lehet olyan könnyű. Egy biztos: Sylweran nagyon értett a szájaláshoz, megkockáztatom, hogy jobban, mint egy bizonyos másik alak... *A probléma igazából nem is az, ha utánuk jönnek. Annál sokkal elemibb a dolog és ha a szívére tennék a kezüket, hogy eskü alatt valljanak, akkor biz' rajtuk ment el a dolog, a csatlakozás pillanatában. Merthogy Khannak lövése nincs arról, hogy mire esküdtek fel akkor. Felesküdtek-e egyáltalán bármire is, mint például a hűségre, tisztességre, bajtársiasságra? Ezek a dolgok maguktól értetődőek voltak amikor bérkardként tengette a napjait, de nem minden társaság volt olyan jól szervezett és működő, mint a Sólyom Kompániája.*
- Ne felejtsd ki a felsorolásodból a sarkunkban lihegő balszerencsét se, mert nem érdemes alábecsülni. *Ezt is rendre igazolják, hol közösen, hol csak az egyikük és hogy csak a legutóbbit említse, ott van a túszdrámává alakult kirándulásuk a téli erdőbe.
A párbajról már útban a medence felé fejti ki saját véleményét, amely részben támogatja, másfelől ellent is mond a Vörös véleményének/hozzáállásának. A földből kiálló gyökerek és a rendezetlen összevisszaságban heverő kisebb-nagyobb kövek még a kandeláberfény mellett is alattomosan befurakszanak a talp alá, ezért a forrásvízig kígyózó ösvény nagy részében horgasztott fejjel kell járjanak. Már csak egy ásó és csákány hiányzik az összképből, hogy sírrablóknak is eladhassák magukat.*
- Elfogadni a halált nem jelent egyet azzal, hogy többé nem is félsz tőle. Én még most, azután is félek, hogy leültem vele teát inni. Sőt, különösen most tartok tőle. *Érti ő persze azt is, amiről Dyn beszél és tudja, hogy ez a fegyvertényező lehetett valóban az, ami fogást talált Gabrienen. A Kolosszus remek harcos de túlságosan is hiú és ignoráns saját gyengeségeit illetően, arról már említést sem téve, hogy a Vörösből még kevesebbet feltételezhetett csupán mert nő.*
- Itt vigyázz, mert csú-whu-whu-whuuu... *Rendezve sem tudna szebb hasast produkálni, mielőtt befejezhetné a mondatot, de ezzel két legyet üt egy csapásra: valóban felhívja a lány figyelmét arra, hogy a medence szélei a rátelepedett mohától csúszósak, illetve az ereje teljét visszanyert férfitest jókora mennyiségű vizet szorít ki azáltal, hogy teljes slunggal belefejel a forrásvízbe. Az eredmény nem marad el: a partszélen maradt Vörös is elázik és urához hasonlóan, ő is talpig ruhába öltözötten.
Néhány, kínosan hosszúnak tűnő másodperc múltán felbukkan azért a rókaarcú feje is a vízből, hajába ragadt hínárszalagokkal.*
- Ezeket nem téptem ki délután...


1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-12 12:22:33
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Lapos pillantást vet a szóviccre, de azért mégis csak elvigyorodik rajta.*
- Nem próbálom kisebbíteni azt a tényt, hogy talán te vagy e földön az egyedüli, aki visszatért a másvilágról, persze nem mindenkire várt volna egy dögös kis kalózlányka… *Elharapja a mondat végét, hogy sokat sejtető pillantást vessen oldalra, még a haját is a válla mögé dobja. Persze azért az igazság feleennyire sem romantikus, mint, ahogyan ő azt felvázolta az imént, minthogy Dynti már korábban rákényszerült, hogy magában elengedje a férfit, így fogalma sem lehetett róla, hogy, amikor ő dugipiáért indult Bressel a barlangba, miféle társaság fogja ott várni. Az viszont talán beszédesebb, hogy ezután feladta akkori életét, hogy útnak eredjen miatta.*
- Örülök neki azért, hogy nem azzal indítottál, hogy hörögve indulj meg felém, csakis abból az okból, hogy a koponyámat felnyitva belakomázz az agyamból. *Ezek is persze csak rémtörténetek az élőholtakról, valójában még nem nagyon hallott róla a legutóbbi összetűzések során sem, hogy a holtak efféléket műveltek volna.
Elhúzza a száját az intésre, hogy ne nyúljon még az ételhez, így visszahúzza a kezeit maga mellé, mint egy rossz gyerek. Olyan ez, mintha egy teli üveg rum lenne előtte, amihez nem nyúlhat, legfeljebb kívülről nyalogathatja az flaskát. A kínok kínja.*
- Ez még kérdés? *Valahogy nem is számított másra a férfitől.
Bőszen bólogat viszont arra, hogy miért ne egyen még az éppen csak megsült húsból, mintha valaha is előfordulhatna, hogy ő majd ő fog effélével előrukkolni. Khanról úgy látja, hogy örömért leli a főzésben, és miután ő az életében a legfontosabb személy, így sosem fosztaná meg ettől az élvezettől. Ennyire ő sem lehet önző. Ráadásul mindketten okulhattak a rántotta esetéből.*
- Arra mérget vehetsz. Bár néha elmerengtem, miféle párocskák alakulhatnak ott ki. Syl azzal a minióriással, az ork a vörös elfecskével… És még mi vagyunk a perverzek? *Soha senkitől sem hallotta, hogy perverznek mondták volna őket, sőt ők sem mondták magukra, mindenesetre csak így jött ki jól a mondat számára, úgyhogy ezzel nem foglalkozik.* Érdekes új generáció lesz az utánpótlás. *Inkább elhessegeti a torzszülött kölykök képét, és azzal foglalkozik, ami igazán fontos az életben. Khan ugyanis elkezdett enni, ez pedig egyet jelent azzal a jellel, hogy ő is hozzáláthat.
Mohón esik neki szerencsétlen húsnak. Az állat, amiből készült, ezúttal már másodjára bánja meg, hogy valaha is megszületett.*
- Szívem. Elmenekültem egy tehetős, befolyásos férj ellen, akinek egy kisebb hadsereg állt rendelkezésére, hogy elkapjanak. Nem kaptak el a kalózok sem egyelőre. Jó, voltak ugye kisebb malőrök, de még itt vagyok. Gondolod, hogy egy csapat béketűrő venár problémát okozhatna bármelyikünknek is? *Ezzel ő gyakorlatilag vállat vont arra, hogy mi fog történni. Nem mondja ki, de a szabadságát féltő emberként minden eszközt képes lenne megragadni, hogy az ne sérüljön, és mivel sohasem ragaszkodott emberekhez, azt az egyet leszámítva, aki vele szemben ül, így nem okozna problémát számára, hogy erőszakhoz folyamodjon, ha arról van szó. Bár fegyverei nincsenek.*
- A te zsoldos tudásoddal, az én hajós tapasztalataimmal és a kettőnk ravaszságával vélhetőleg nem lett volna túl sok ellenség a végén. *Békésen rágcsálja az ételt, olykor kellemesen hümmög is mellé, ezzel adva tudomására a férfinek, hogy ezúttal is eltalálta az ízvilágot. Közben pedig mindig jól jön egy olyan könnyed téma, mint a világ tengereinek meghódítása.* Kérdés az, hogy mi lett volna, ha nem marad ellenünk senki? *Ideje, hogy kinyissa a másik üveg rumot is, amelyet úgy kortyolgat, mint mások a bort. Képes lenne akár flancos üvegpohárba is kiönteni és abból szürcsölni.
Elmosolyodik két korty, vagy falat között.*
- Biztos, hogy minden titkomat tudni szeretnéd? *Sejtelmes a vigyora, de visszateszi az üveget az asztalra és az utolsó falatokat is gyomrába küldi.*
- Talán akkoriban is elárultam a titkomat vele szemben. Biztos tudod te is, hogy mennyivel másabb egy párbaj, mint egy esetleg csata közben forgatni a kardot. Gabriennel szemben a gyengeségem volt az erősségem. Ő nem tartott tőlem, hiszen buzogánnyal támadt rám, míg én életen karddal. Nekem viszont volt tartanivalóm, hiszen ha fejbe kap azzal az izével, akár csak egyszer is, és elárulom, volt egy pillanat, amikor súrolt is vele… Hát akkor kiterülök abban a másodpercben, hiába volt csak játékfegyver. Nem hiszek abban, hogy a legjobb harcos az, aki már elfogadta a halált. Pontosan az tesz jobbá, ha félsz. Jobban kellett figyelnem arra, hogy hova lépek, és számolni azzal is, hogy neki nagyobb erőt és több időt vesz igénybe azt a fegyvert megmozdítani. Így amint ő lecsapott és kikerültem, lecsaphattam én is. *Arról nem is szólva, hogy, ha már a második körben kiesett volna, szégyenében talán ott helyben leszúrja magát. S bár a tornát így sem nyerte meg, de eljutott a második helyig, ami… Hát, talán elfogadható.*
- Ki tudja, talán kicsit nyugton akartál lenni tőlem. *Nyelvet ölt a végén.
Khan mindig megtudja lepni, apró ötletekkel, amelyekről a leszálló istenek sem tudhatják olykor honnan erednek. Ha Dyntin múlik a korom sötétben vaklálva keresték volna a fürdő peremét, hogy végül belemászhassanak.*
- Óh. *Hirtelen ennyire futja a meglepettség gyanánt. Így aztán úgy dönt, ő is szokatlan módszerre vetemedik. Összeszedi a tányérokat és a dézsa vízhez lép vele. A csodák azonban rövid ideig tartanak. Esze ágában sincs most elmosogatni, de annyit megtesz, hogy beáztassa a tányérokat és minden mást. Már ezzel is túlteljesít azon a kényes énjén, amelyik ahhoz szokott, hogy eléteszik a teli tányérokat, majd elviszik az üreseket. Azon meg pláne túltesz, amelyik csak oldalra pakolja a mosatlant.
Jelezvén, hogy ennyi tellett tőle, kellemesen nyújtózik, majd megsimítja teli hasát jólesően.*
- Egy ideig még nem cseréllek le. *Ezt már úgy mondja, hogy közben már a zsákba pakolja a szükséges eszközöket, az italt.*
- Csinálja azt a tüzet uram és mutassa az utat! *A vállára csapja a zsákot, mint egy jó vándor, s kevésbé, mint egy csábos menyecske.*



1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-11 17:25:19
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Nem is maga a tett, ami különb színben tüntet fel engem, hanem a mikéntje. Próbáltál akár eggyel is szóba elegyedni a csontik közül? Hidd el, halál unalmasak. Érted, _halál_. *Mivel erre a Vörös valószínűleg csak összevonja szemöldökét, ahogyan akkor szokta, ha úgy kell kezelnie Khant, mint egy retardált gyereket. Mentálisan sérült, viselkedni sem tud mindig, de azért az övé.*
- Mindegy. Amit mondani akarok az az, hogy szemben velük, én megőriztem a tudatomat, még ha nem is az egészet. Tisztában vagyok a létezésemmel és nem fűznek láthatatlan láncok egy irányító akaró erőhöz. Vagy ha igen, akkor mocskos jól ért hozzá, hogy ebből ne sejtsek semmit.
*Nincsenek emlékei arról, hogy a legutóbbi invázió idején hol volt vagy mit csinált, de a világ ezen csücskének nem ez volt az első (és második életét tenné rá) konfrontációja az élőhalottakkal és az őket felébresztő túlvilági erőkkel. Sőt, azóta még nagyobbat fordult a sorskerék és színre léptek olyan isteni erejű entitások, amelyek létezéséről már a legájtatosabb lelkűek szívében is gyanú kélt: talán soha nem is voltak valóságosak. Most meg közöttük járnak és jelenések formájában homályos kinyilatkoztatásokat tesznek az általuk kiszemeltek előtt. Örül annak, hogy az ő felemás státusza (egyelőre) elkerülte éber figyelmüket és az élet szentségének védelme érdekében nem vonják kérdőre: ugyan mit keres itt, ahelyett, hogy bérelt helyén pihenne a kénköves alvilág kilencedik bugyrában?
Mulattatja az asszonya arcán látott "gyötrelmes" erőfeszítés, amellyel megpróbál csomót keresni a kákán, ami többnyire sikerülni is szokott neki, ha másképp nem hát úgy, hogy női-nemesi-kalózi előjogainál fogva kijelenti, márpedig az övé az egyetlen és kikezdhetetlen igazság. Olyankor apellátának nincsen helye, bármilyen evidenciát próbálnának is bemutatni állítása cáfolataként. Olyankor hajlamos úgy viselkedni, mint a száraz gallyakon életre keltett tűz és Khan szemében éppen ez az egyik olyan tulajdonság, ami megújítja benne rajongását és vonzalmát a nő iránt. Van még persze emellett számos másik tényező is, hisz a maga módján például a testalkatának is sok irigye lehetne a városi fehérnépek között (bár a hegeknek nem feltétlenül).*
- Másmilyennek ismertél meg? *Ő is int, szaftos kanállal azután hogy belekóstol a hús körül összegyűlt sűrű mártásba. A figyelmeztetés a lánynak szól: a készre sült ételt pihentetni kell, mielőtt felvágnák. Mint mindig és mindenhez, e mellé is tud magyarázatot fűzni, ami talán meggyőzi korgó hasú kedvesét, hogy érdemes még kivárnia azt a néhány percet.*
- Odabent még mindig sül. Amikor leveszed a tűzről meg kell várnod, hogy hűljön, különben az egésznek elfolyik a szaftja és utána rághatsz egy száraz bakancstalpat. *Előétel gyanánt és rendhagyó módon, most ő is rumot iszik, noha Dynnek már jó testhossznyi előnye van, ami itt-ott ki is villantja ínyét amikor mond vagy tesz valamit a másik. Khant már most szórakoztatja annak látványképe, amit a vacsora utánra tervezett. Tömött hassal és nem kevésbé nehéz fejjel a Vörös megmaradt józanságának legnagyobb kihívója lesz az.*
- Mert előtted szerintem egy év alatt összesen sem ittak meg annyit belőle, mint te egymagad. Igaz, szerintem sok minden mást se csináltak, úgyhogy megkockáztatom, hogy közösen is állítottunk fel rekordot Vadvédben. *Mondandója közben dönt úgy, hogy kést döf a húsba, annak állapotát ellenőrizendő, s bár szóval nem erősíti meg a dolgot, azzal, hogy elkezdi felvágni Dyn már tudhatja, hogy a férfi késznek ítélte az estebédet.* Mihez kezdünk, ha utánunk jönnek? Nem ők lennének az első társulás, akik a dezertálást hajtóvadászattal válaszolják meg.
*Kérdése nem teljesen teoretikus és nem is arra vonatkozik, hogy menekülőre fogják-e majd vagy harcolnak az életükért. Ebben a kérdésben Dyn biztosra mehet a férfi álláspontja felől, ismeri már jól. A ki nem mondott, ám még így is nyilvánvalóan ott lengő kérdés az, hogy megelégszenek e majd azzal, hogy oktató célzattal félholtra verik a nyakukra küldött kopókat, vagy nem hagynak munkát befejezetlenül...? Súlyos téma egy ugyancsak nehéznek mutatkozó vacsora mellé. Már csak egy testes vörös hiányzik. Bor, természetesen.*
- Ó kedvesem, én sem! Hiszen azt már tudjuk, hogy mi történik akkor, ha nem gyűlöljük zsigerből a másikat. *Csak azért nem int körbe vagy mutat magukra, mert jobb elfoglaltságot talál az evésben. A zöldségragu mellé egy emberes darab, rózsaszín gyomrú hússzeletet fektet.*
- Ahogy a jelenkor martalócfejedelmei is megteszik gondolom néha, mi is köthettünk volna fegyverszünetet annak okán, hogy összefogva pucoljuk el az útból a közös ellenséget. Elvégre ismerjük mind a mondást az ellenségünk ellenségéről. *A rumot nem igazán találja ízlésben az ételhez passzolónak, de a résztvevők közül ez minden bizonnyal csak egy embert zavar.*
- Őszintén szólva nem hittem volna, hogy levered az Óriást. Addigra már láttam néhány csatát és volt részem látni egyenlőtlen harcokat is, amelyek jó néhánya azon bukott el, hogy túl- vagy alábecsülték egymást az ellenfelek. Én viszont akasztottam már tengelyt Gabriennel, ezért amikor nevezett a tornára szép summát is tettem rá, hogy a nap végére ő lesz bajnoknak kikiáltva. Most, hogy eszembe idézted, elárulhatnád, hogyan tetted? Abban az emberben kolosszusok ereje és állóképessége van, de sohasem ment a gyorsasága rovására annyira, hogy elszenvedje a lassúság hátrányát.
*Mivel elég bő lére eresztve beszél, Dynnek megvan a lehetősége rá, hogy ezalatt belapátolja a magának szánt teljes adagot is akár, s közben rájöhet, hogy Khan most nem csak tetteti a meglepett-értetlenséget: tényleg rejtély lehet számára Dyn módszere.
A folytatást illető kérdést először nem szóban válaszolja meg, széttárt ujjú tenyereit mutatja fel a lánynak, amelyek még a mosdóvízben való áztatás után is őrzik az egész napos csalánban gázolás és fürdőtatarozás nyomait.*
- Szerinted csak azért ganajoztam a fürdőt egész nap, hogy a hegyi nyulak meg a rókák a csodájára járhassanak? Egy ilyen kiadós vacsorához nyugalmas emésztés kell. *Ellép az asztaltól, hogy két dobozszerű tákolmánnyal jöjjön vissza. Második ránézésre már látható, hogy mik is valójában: fából ácsolt kandeláberek.
Elvégre, az éjszakai fürdőzés máskülönben sötétebb lenne a vakond belső zsebénél.*


1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-11 15:32:26
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kalácsfalva//

*Akkor vegyük csak szépen sorba, hogy kiket is ismer Rolf és kik azok, akikre kíváncsi, hogy itt lesznek e. Ugye van Learon és Trodd, a két régi bútordarab a Thargoknál. Aztán ott volt Yhart, aki a legnagyobb komája volt mind közül! Igazán jól megértették egymást, mindketten egyszerűek voltak, mint az egyszeregy. Arnulf, a vén baka is Kalácsfalvi volt, mindig a pálinkán járt az esze. A tanítónőre, kit egyszer útközben vett fel már alig emlékszik, a nevére meg pláne nem. Csak azt tudja, hogy tanítónő volt. Vylkera még mindig eszébe van a méretes számszeríjával. Vele ment el vadászni egyszer Rolf, és nem tértek haza üres kézzel. Az intéző, Svir a hírek szerint már egy ideje maga mögött hagyta a kicsinyke falut. Mosolyt csal arcára az a vicces pároska, aki betette a lábát a faluba és egyszer kölcsönkérték a szekerét. Az egyik gnóm volt, a másik meg óriás. A nevükre természetesen már nem emlékszik.
Szóval vannak bőven, akikkel éppenséggel összetalálkozhatna a faluban, de aligha fog mindenkivel.
Mikor beér szekere Kalácsfalvára megemeli szalmakalapját.*
-Jó szerencsét kendteknek, Kalácsosok! Osztán mik a hírek errefelé, ahun a madár se jár? *kérdezi a falusiakat kicsit poénkodva.* -Hun van az elöljáró?


1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-11 12:45:53
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Nem is állt szándékomban kicsinyíteni a dolgot, de el kell ismerned, ami megtett több ezer csonti, az már nem rekord. Legfeljebb részt vettél a nagyjából egy időben feltámadó és járókelő holtak rekordjában. *Nyelvet ölt, de mindez csak a hecc része. Nyilván nem venné egy lap alá a férfit és azokat a bűzlő, oszló dögöket, akik ellen ő annak idején úgy döntött, nem ragad kardot. Nem a félelem vezette okokból, jóval inkább maguknak akartak előnyt kovácsolni egy meggyengült Kikötő adta lehetőségekből. Ez végül nem úgy alakult, ahogy tervezték, minekutána néhány önjelölt lovag viszont hősiesen helyt állt a küzdelemben, amíg ők részegre itták magukat a biztos búvóhelyükön. Ki hibáztatna bárkit is, ha emiatt gyávának titulálta volna őket?*
- De rendben, elfogadom, nem mindennapi dolog. *Bólint rá végül a dologra. A másodikba már végképp nem tud belekötni, pedig látszik az arcán, hogy őszintén próbálkozik, de végül erre is csak bólogatni tud.
A harmadiknál viszont hunyorítani kezd.*
- Ez aljas volt! *Inti meg az ujjával. Valóban kikezdhetetlen tény, tekintve, hogy egyszer régebben egy hasonló ajánlattétel során összecsuklottak a lábai is.* Nem voltam magamnál nyilvánvalóan. *Kényesen veti oda az utolsó mondatot, amelyet persze feleannyira sem gondol komolyan, csak szokásos próbálkozása arra, hogy mindig az övé lehessen az utolsó szó.*
- Ja, bezzeg rumból mindig fogyóban volt a készlet. *Az, hogy ennek az oka a saját mohósága, fel sem merül benne. Ő már így is benyakalt egy jó negyed üvegnyi rumot, így az elméje már jelenleg sem a lehető legtisztább, de most is tartja magát az önmegtartóztatáshoz. Legalábbis ahhoz a részéhez, hogy ebből is versenyt csinál önmagában, amiről persze Khannak nem szól, de jelenleg még bízik elszántságában és abban, hogy nem fogja fél óra múlva levetni a ruháit és a vacsorát letolva az asztalról, ráfeküdni és saját magát felkínálni desszertként. Persze nála ezt sosem lehet tudni, Khantól pedig néha egy fél szó is elég, hogy a józan ész feladja működését a Vörösben.*
- Mh, mondhatjuk. *Kacsint rá a kalózok szabadidős tevékenységeinek listájára.* De ne felejtsük el, hogy előtte hónapokat töltöttünk a tengeren.
*Az álmukra visszaemlékezve még mindig van benne némi harag, amit nem is ért teljesen, hiszen az csak az elméjük játéka volt, mégis annyira valóságosra sikerült.*
- Ha őszinte akarok lenni, én nem szoktam kihagyni a fantáziámból azt a részletet, hogy esküdt ellenségek voltunk.
~Talán egy időre elég lesz a rumból. Áh, ezt még én sem gondolhattam komolyan.~
*Ennek örömére le is húz egy újabb kortyot.*
- Kapitányfüggő. Sokan belátják, hogy ha társulnak máshoz nagyobb zsákmányt is lehet akasztani, s utána ugyanúgy hadakozhatnak tovább. Nem sokban különbözik ez a szárazföldi hadviseléstől. Ezt is megtanulhattuk az álmunkból, társulva kijátszhattunk volna mindenkit, de mi a totális megsemmisülést választottuk. És igen, vannak territóriumok, csak ezeket nem mindenki fogadja el.
*Beszélne ő még tovább is, de teljesen megdermed attól, hogy Khan képes volt az élet értelmét kiszakítani a kezéből önkényesen. Szomorúan, kiskutya tekintettel néz rá, megbántva, elanyátlanodva. Persze nem kell őt sem félteni, ha Khan nem óhajtja visszaadni az üveget, lehajol a zsákhoz és elővesz egy újat.
Nem iszik viszont belőle, látva a feltálalt ételt, inkább valami stabilabbra vágyik a gyomra. Rögtön ki is húzza az asztal végéről az egyik széket, hogy odapattanjon és tenyerét dörzsölve nézze a felhozatalt.*
- Arra. *Bólogat büszkén, már félig teli szájjal. Jól esik neki az étel, de az még inkább feldobja, hogy ha már sok mindenre nem is emlékszik Khan a korai életéből, ez még megmaradt neki.*
- Kár, hogy te nem gondoltad úgy, hogy indulsz, talán hamarabb benyúlhattam volna egy szemfedőt. *Kacsint egy újabb két falat között.*
- Mi a tervünk vacsi utánra? Azt ne mondd, hogy mosogatás...



1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 23:00:47
 ÚJ
>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*A sánta törpének hirtelen az orra elé kerül egy letépett tündértag. Nem igazán érti valami ami egy kis szárnyas lánykából lett sütve, hogyan lehet ennyire ínycsiklandó illatú. Hasa pedig, bár már evett némi úti elemózsiát, még most is korog. Hiába nem szokta meg a fogadók hiányát. Elveszi a falatot, és gondolkodik egy kicsit fölötte. Aztán ledönt egy nagy adag krumpliszeszt, hogy gyorsabban menjen a számolás, és pár korty után a kimelegedett éhes törpe máris szebbnek látja a húst. Nem mintha ne lenne szépen megsütve, egyszerűen csak el kell felejteni, hogy az egy emberforma teremtmény karja.
Az óriás javaslatán elmosolyodik. Igen ez a célpont jobb mint amiket ő talált. Még a legutolsó falu is problémákat jelentene a maguk számára. Persze ha meglesz a nagy patás dög akkor más világ köszönt rájuk, de addig is jobb a kevesebb férfivel bajlódni mint egy harmincfős települést hármójuknak körbezárni.*
-Igen, ez jobbnak hangzik. Még szállásnak is jó lenne. *Jegyzi meg. Az orkot nem javítja ki. Ott ahová mennek, legfeljebb egy emberforma jut mindegyikükre. Itt több. És persze nem kéne futniuk az egész csetepaté után. Mert a Thargok most közel vannak, a városőrök is itt számíthatnak rájuk, már ha foglalkoznak velük egyáltalán, ő pedig fél a felszerelt túlerőtől. Beleharap a tündérbe, és a hús szinte elolvad a szájában. Még némi piát iszik rá. El nem tudta képzelni korábban, hogy a zsenge tündérhús ennyire finom lehet.*
-Talán még jobb ha még pirkadat előtt elindulunk. Ha mindenki kinn lesz a földeken akkor kissé feltűnőek leszünk barátaim. *Megint harap a húsból. És ha minden igaz ezek után már nyugodtan nevezhetik kannibálnak.* -Vagy az éj sötétjében átsurranni a földeken. Lehet nincsenek ezek messze egymástól, de annyira még távol vannak, hogy a mi csapatunk észrevétlen elmenjen két falu között. *Fejezi be a mondandóját. A szesz elfogyott. Ő kissé becsiccsentett. A gyomra már nem üres, a lova meg pihen. Várja miként határoz, érvel a másik kettő.*


1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 22:23:20
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*Kezd neki kissé gyanús lenni, hogy az ork ennyire magabiztos. A pusztaság általában a frászt hozza mindenkire. Még az óriásokra is. Furcsa ha valaki ennyire pozitívan áll hozzá. Sandán pillant a másikra.*
~ Ez vagy hülye, vagy hazudi' ~
*Egyik esetben sem tűnik alkalmas vezetőnek. Ezt a dolgot alkalomadtán talán megtárgyalja a törpével is. De most egyelőre a kajára koncentrál. Mindenesetre felvés magának egy naplóbejegyzést erről a kis beszélgetésről.
Mikor harmadik tettestársuk is befut, egy sült tündér karral kínálja.*
-Nem is rossz e'*Mondja miközben igyekszik a másikra tukmálni a letépett végtagot.
Aztán nagyokat hallgat, hisz taktikai tervezési folyamatba léptek, akkor pedig illik figyelni.*
-Haam, hümm.*Csámcsog, mintegy felvezetésként.*
-Ha ilye' gyorsa vissza érté, akkor mind a háro' köze' van egymáshoz.*Vonja le az egyértelmű következtetést.*
-Szóva' bárhová is megyün' pillanato' alatt nyakunko' lesz a másik kettő.*Összegzi a leszűrteket.*
-Én aszondo' együnk amíg lehet, szunyájunk egye', s ha virrad, irány észak. Emlékszöm egy helyre, a fűtengőr mellöt, gyá'tam már árra. Magányos kis tanya, nagy csa'ád lakja, 2 embör férfi, tán 3, a többi nő. Messze mindentűl, több napi járásra.*Arca gyilkos vigyorra húzódik.*
-Otta' nem hajják majd a sikítozást.*Aztán megrántja a vállát.*
-De nem bizto' hogy megtalálo'.*Így korrekt, ha ezt is a másik kettő tudtára hozza.*
-Viszo' itte gyorsa a nyakunkra gyünne', sok falu, sok embör, mind köze'. És ha az orkna' igaza van, itte' lehetne' Thargok meg Városos őrök is.


1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 17:11:37
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Hosszú egyenes út, termőföldek mindenfelé. Az első látkép ami Alenia szeme elé tárul, mikor már elég távolra hajtottak a várostól. Kisebb falvakon haladnak keresztül, ahol zajlik az élet. Zajlik az élet, de semmi fényűzés, az emberek mégis boldognak látszanak. Boldog és egyszerű életet élnek, amit Alenia eddig el sem tudott képzelni. Persze Svir mesélt neki Kalácsfalváról, meg a földművsekeről, de ő egyáltalán nem így képzelte el az egészet. És amúgy sem minden az, aminek látszik. Nyilván az itt élőknek is megvannak a maga gondjaik.
Nem sikerül elkerülniük a megkeseredett, mogorva embereket sem, akik néha megjegyzéseket is tesznek akár a kocsira, akár Alenia díszesebb ruházatára. Hallott és olvasott már a világ árnyoldaláról, és bizonyára az ilyen kelletlen szavak csak egy kis szelete azoknak a szörnyűségeknek, amiket világunk rejt.
A kocsis gyorsít, mikor rosszarcú alakok mellett hajtanak el, hogy még véletlenül se jusson eszükbe felugrani a szekérre, így viszonylag gyors tempóban haladnak át a szántóföldeken. Igazából nem tudja, hová is szeretne eljutni, csak van ez a kocsi, meg ő, aztán valahol majd biztosan talál valami érdekeset. Egyelőre azonban nem úgy tűnik neki, hogy idekint sokkal másabb lenne, mint a szobájában.*


1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 16:13:48
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

*A szántóföldek kopár világa semmi szépséggel nem szolgál Galinnak. Földet túró parasztok mindenhol, kik mindennapjaikat unalmas növények gondozásával töltik, távol a valódi civilizációtól. Barbár népség, de ezért nem ítéli el őket a törpe. Ők is csak próbálnak megélni ebben a viszontagságokkal teli világban. Bár meg kell hagyni nem a legjobb módját választották. Hisz mindenki kedvenc mélynövésű szakállasa is mindenféle alávaló, parasztnak való munka nélkül éldegél, világot lát, és még jól is szórakozik. Főleg ha megfelelő kalandokat talál magának, miben kiélheti az ereiben buzgó, csillapodni az idő előrehaladtával sem akaró harci ösztöneit. Mert bizony küzdelem, és versengés nélkül nem is lenne igazi törpe ez a kissé bohókás, de alapvetően jóindulatú, pocakos férfi.
De ami a lényeg... nem vet ő meg senkit, csak képtelen elképzelni hogy lehet ezt az unalmas munkát éjt nappallá téve végezni egy életen át. Pontosan ezért hagyta ott otthonát. Elege volt már a tárnák kapirgálásából, valami sokkal izgalmasabbra vágyott, mint családja legfiatalabb férfitagja. Mert álmodni egy nagyot, ezért pedig olyan élményekkel gazdagodott, mit nem sokan tapasztalhattak meg.
Viszi előre a lába, lépésről lépésre halad, nem siet. Nem is tudna, hisz teljes felszerelését cipelni még számára is fárasztó tud lenni, így gyakori szüneteket iktat be. Szusszan egyet, kiengedi a fáradt gőzt, majd folytatja útját a kikötő felé. Kíváncsi rá mennyit változott azóta mióta utoljára meglátogatta. Olyan sok szép emlék fűzi oda, hogy időről időre vissza kell térnie a helyre, ahol a talmidvadászat is kezdetét vette.*


1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 15:40:26
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

* Megsül a tündér, lemegy a nap, elalszik a tűz. Illetve még parázslik, de egyre kevésbé. Az óriás szavaira összeráncolt homlokkal válaszol. *
- Há' persze! Keresztül gyüttünk az egészen, oda-vissza, felégettünk mindent! * Bólogat hevesen a meláknak, azonban a következő szavak hatására felbőszül és rázni kezdi a fejét. *
- Nem menekű'tünk mi sehonnét! Mindig is ott laktunk a hegyek közt! * Cáfolja meg a másik szavait, bár az igazat megvallva fogalma sincs arról, hogy honnan jöttek az elődei. Valahogy sosem érdekelte és még most sem érdekli. *
- Csak kedvünk támadt legyünni és kifosztani ezt-azt. Semmi menekvés nincse', az gyengevérűeknek való! * Persze továbbra sincs semmiféle tudása ezzel kapcsolatban, csupán nem létező becsületét próbálja védeni, ápolni. Időkzöben feltűnik a törpe és a lova. Ante épp megragadja a tündér egyik lábát, mivel eléggé kihűlt már mostanra ahhoz, hogy megízlelje végre. Ekkortájt kérdez még valamit az óriás, amire bólogat párat. *
- Há' persze, hisz' a vérembe' van, vagy mi! * Neveti el magát, majd meghallgatja Sánta fejleményeit. *
- Száz, nyócvan, harminc... * Gondolkodik egy kicsit, de egyérelműen megállapítja, hogy ezek közül a harmadik a legkevesebb. *
- A harminc jó' hangzik, jut mindhármónkra három. * Állapítja meg, de aztán eltűnődik. * Bár ott a legkevesebb zsákmány is, nöm? * Ráncolja össze ismételten a homlokát, majd beleharap a húsba. *
- Há' nekem jó lesz azá' bármelyik. * Vonja meg végül a vállát. * Bár az első kettő tán' tú' sok. * Aztán marad csöndben és falatozik inkább, mert finomnak tűnik a tündérhús. *


1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 12:10:32
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Hármat, de csak mert kegyes vagy, hogy nem rögtön az összeset kéred, igaz-e? *Hússzaftos kanállal hadonászva nehéz elhinni a férfiről, hogy nem is annyira régen még kard által teremtette elő magának az anyagi jólétet. Eleinte természetesen csak a megélhetést jelentette a dolog és a tanulópénzt is busás kamattal kellett megfizetnie. Azután azonban már nem tellett sok időbe, hogy ráébredjen, istenadta tehetsége van a gyilkoláshoz, s hogy emellé örökölt(?) egy bizonyos fajta rezisztenciát is, ami közönyössé tette mások sora iránt, különösen az olyanok felé, akikéről ő dönthetett. És lám, milyen sokat fordult a világ azóta…*
- Egy: visszajönni igenis nagy dolog, nem holmi vásári szemfényvesztés, vagy talán egy kalap alá veszel azokkal a csontikkal, akik a déli fertályon kóricáltak nemrég? Nem hinném, hogy kedvedre való lenne, ha egy csóktól szó szerint leesne az állam. *Fel is mutatja ujját, hogy ezzel lezártnak és elfogadottnak tekinti az első teljesítményt, élete nagyjai közül.* A következő legyen az, amikor taknyos kölyökként három pengeváltásból levágtam a Lovagzúzót és eldöntöttem vele egy ostromot. *Vissza-visszafordul közben a tűzhely felé is: nem szeretné, ha a köret odakapna amíg arra várnak, hogy a hús épp megfelelő módon átsüljön a kemence gyomrában. Arra már nem morran fel, hogy Dyn továbbra is módszeres alattomossággal tünteti el a fel nem használt alapanyagokat, szinte válogatás nélkül. Hol egy kisebb vég répának kél lába, máskor a szalonna lesz vékonyabb egy-egy csíkkal. Annyit jegyez csak meg, hogy ha a lány így folytatja, a végén nem marad hely a hasában a voltaképpeni vacsorának.*
- A harmadik az, hogy igent mondtál és feleségül mentél egy férfihez, mindenféle kényszerítés és kötelesség nélkül. *Nem véletlenül tartogatta utolsónak azt, amelyiket a legnehezebb kikezdeni és ahogyan az esetek többségében, úgy most sem rest kimutatni, hogy roppantmód elégedett saját észjárásával. A szeszmámorban töltött éjszaka felvázolása ellen nincsen ellenvetése, miért is volna, ha indulásukkor Dyn azzal a javaslattal élt, hogy gyakorolhatnának egy kis önmegtartóztatást. Az alkoholnak pedig tudvalevő, hogy van néhány mellékhatása, amelyek közül egy pont kapóra jöhet majd Khannak.*
- Gondolhattam volna erre is és akkor rácsapok a lóra egyet a söröshordók közül. Azok a venárok meglepően jót tudtak főzni. *Dyn meséi/elbeszélése alatt ájtatos hallgatással viseltet és nem csak a tettetés kedvéért: egyfelől tényleg ritka alkalom az, hogy a lány fesztelen és részletekbe menően meséljen a kalózok között töltött éveiről, másrészt bírnak az olyan újdonság frissítő erejével a férfi szemében, hogy érdemesnek találja csendben figyelemmel kísérni, még ha az idő szépít/torzít is az emlékeken. Ez még az olyan, kevesebb szélhámossággal megvert jellemek esetén is úgy van, hát még ha olyanokat vesznek górcső alá, mint Dyn vagy Khan.*
- Amikor így mesélsz a férfiakról, mindig elszégyellem magam, hogy milyen primitív népség is vagyunk, járjunk szárazföldön vagy a szabad vizeken. *Elhúzza a száját aztán belenyal a serpenyőben fortyogó ételbe, ami kiegyenesíti arckifejezését.* Tehát az idő nagyját igazából a Barlangban töltöttétek, ivással, dugással meg a hajó helyreállításával meg a következő rajtaütés kieszelésével? *A felsorolás nem feltétlenül fontossági sorrend is, de nem okozna ezek után meglepetést neki, ha a legkevesebb energiát tényleg a fosztogatások megtervezésére szánták volna és a Vörös beszámolója is ezt a hitet erősíti benne tovább.*
- Kár, hogy abban az álomban halálra ágyúztuk egymást. Végigjátszottam már néhány alternatív befejezését annak a történetnek, próbálva figyelmen kívül hagyni, hogy esküdt ellenségek voltunk és hogy tudatosan is a másik torka ellen uszítottak. A kocsmáros haverodat nagyon megsajnáltam, miután az első verzióban darabjaira robbantottam, úgyhogy a következőkben már meg se próbáltam tőle bármit kihúzni. *A továbbiakon is elmereng, bár nem túl hosszan.* Ezek a kalózkapitányok gyakorlatilag felosztják egymás között a tengereket és mindegyik kizárólagos jogot formálhat a zsákmányra a saját territóriumán?
*Ezt valahogy még nehezebb elképzelnie azok után, hogy egyre inkább az a benyomása kel, ezek az emberek semmilyen földi vagy égi törvényhez nem tartják magukat, majd épp egymás között kötött paktumokat tartanak sérthetetlen-megszeghetetlennek.
Mosolyogva bólint arra, hogy a nő is hasonlóképp áll a dologhoz: Vadvéd nem lesz kevesebb a távozásukkal, sőt, Shiriqának is kevesebb kényelmetlen pillanatban lesz része így, hogy őrszolgálat alatt nem csípi majd nyakon a féltetőn szeretkezőket. A vacsorát fatálakon szervírozza, mintha a kulináris művészetek tanult mestere volna: teljes mellszélességgel biztos abban, hogy amit és ahogyan főzött, hibátlan. Valójában csak arról van szó, hogy a nő (valószínűleg) tudtán kívül rengeteg változás előidézője volt, kezdve rögtön azzal, hogy a világot kitágította a férfi számára, amiben odáig csak egy embernek lehetett helye.
Elkapja Dyn kezéből a palackot, mielőtt a nő ráhúzhatna a rumra. Máskor ez szentséggyalázás és azonnali fővesztést jelentene, de az asztalon prezentált vacsora talán meglágyítja felé a haragját.*
- Arra a tavaszra gondolsz, Artheniorban, amikor egy fiatal vörös hajú leány bucira verte Gabrien barátomat? Nem véletlenül tartom azóta magam a mondáshoz, hogy: óvakodj a vörhenyesektől.


1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-10 09:04:29
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Alyo, Aoneer//

*Rolf aligha tudja, hogy mi egy nem parasztlagzi menete. Nem mintha parasztlagziban sokat járt volna, de egyszer vágott disznót, még régen a lakodalomra.
Beszélnek ezek hátul entitásokról, borostyánszoborról, valami Drenule nevezetű akárkiről, ám ez Rolf számára olyan, mintha egy ősi, régi pergamen megfejthetetlen szövege lenne.*
~Enti... mitás? Tintás? Entintás? Há, ammeg mi? Enti, a tintás?~
*Tovább nem is agyal rajta, mert egyrészről nincs mivel, másrészről meg belesajdul a feje. Neki bőven elég, sőt néha sok is, a maga kis dolgaival foglalkozni. Érti a parasztmunkát, a földek művelését, de az ilyen cikornyás, kicsavart szavakat aligha.*
-Há, gyanítom én, hogy lészen ott komolyabb embör nálam díszelgőnek! Ha én vón olyan, ammá régen rossz vón!
*Mindenesetre a felajánlás roppant kedves. Az ajándékkal sem lesz gond, majd visz nekik csirkét, libát, pulykát vagy valamit. Vagy két zsák búzát.*
-Borpatak? Öhm, áhm... ehm... beleborzongok!
*Azért a piát nem veti meg, de valahogy bírni kell a munkát...
Aztán megint olyan témák jönnek, amibe a melák nem szól bele. Még hallgatni is elég neki.*
-Nemsoká elérjük az erdőt! *szól hátra az utasoknak.* -Itten mán aligha lesznek kíváncsi szemek! *mondja, szóval a ponyva akár le is kerülhet a szekérről.*


1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-09 21:16:12
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Aon, Rolf//

*Rázza a fejét, amit Aoneer talán félre is érthet, hogy nem tudja megakadályozni az ugrását, pedig egyáltalán nem erre gondol. Elmosolyodik.*
- Nem ismered egyiket sem. Még ha úgy is gondolod. Soha nem kérné egyik sem, hogy ilyesmit tegyünk. Nem azt mondom, hogy az elmúlt tizenöt évben nem voltak rizikós kalandok.
*Végtére is bármelyik karaván kifosztása rizikós lehet, kockázatos megtámadni egy másik törzset, de ezeknek van, illetve lehet haszna, mégpedig busás, de csak úgy testületileg öngyilkosnak lenni marhaság. Nem azért küzdötték magukat át az északi orkokon, meg minden ellenségen, hogy aztán értelmetlen halált haljanak.*
- Voltak akik sosem jöttek haza. Voltak olyanok akik félholtan tértek haza, aztán sosem akartak harcot látni többet. Az a lovag, akinek olyan volt a szeme, mint az aranyos napsütés...
*Egyszer még betegen feküdt, a következő pillanatban pedig üveges tekintettel ellovagolt a naplementébe. A félszemű fickó sem került elő, nem is beszélve Kagan tulajdon húgáról. Ez talán az egyik legfájóbb pont mindenkinek. Igen, a thargok kevesen vannak, ezt ők is nagyon jól tudják, mégis igyekeznek helytállni, magukhoz térni, de ez sajnos az elvártnál jóval lassabban megy csak. Nem a Vashegy zsoldjában nem bíznak, hanem a harcba fáradtak bele.*
- Igazad van, nem énekeljük meg őket, mi másképpen tiszteljük halottainkat. Szellemük már az ősök Szellemei mellől figyel minket, és igyekeznek vezetni az utunkon. Nem mindenki hallja meg a hangjukat, sőt meghallani kiváltság, csak a kiválasztottak képesek erre.
*Mármint a Szellemjáró, hogy ez is egyfajta vallási sallang lenne? Nyilván az, de mindenkinek engedtessék meg, hogy abban higgyen, amiben ő akar.*
- Miért győztek volna? A grombari démon felett valóban, de valaki tőrt szorít a nyakadhoz, hogy térdelj eléjük, és imádd őket? Mert szerintem nem. Ebben az esetben meg mit pattogsz ezen?
*Ő tényleg nem érti, hogy Aoneernek mi is a problémája, már azonkívül, hogy nem rohanhatott be tátott szájjal a hímtagerdőbe a démon legyőzése címén. Belegondolva tényleg szörnyű, hogy eggyel kevesebb öngyilkos akcióban tudott részt venni. Ha részt vesz benne, akkor nem is találkoznak, ilyenformán inkább örülnie kéne, Alyo legalábbis örül. Általában. Teológiai viták esetében mondjuk kevésbé.*
- Hrothi egész műhelyét, meg amit még az ácsműhelyben találtunk.
*Lehet, hogy fantáziátlanok voltak és hívni kellett volna egy mágust, vagy egy garabonciást, akinek van pukkanó, földszagú pora. Ezeket valóban nem hívták, de felesleges energia befektetés lett volna, így is túl sokat foglalkoztak egy hamis istennel.*
- Nem is kértem soha, hogy ugorj utánam.
*Keményen néz a férfire, mielőtt újra hátradőlne és elfordítaná a tekintetét. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy elhúzza-e a kezét Aoneeréből, de végül nem teszi meg. Végül is tényleg nem kérne ilyet tőle, a saját vallási meggyőződéseit sem erőlteti rá, sőt semmit sem. Egy fürdést azt mondjuk tervez ráerőltetni, meg egy tiszta inget.*


1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-09 20:48:33
 ÚJ
>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*A felderítés végeztével a törpe visszatér a folyópartra. Senki nem figyel, így nincs sok értelme integetnie. Ha pedig magától nem találna oda a füst akkor is árulkodó jelként mutatja az utat. Odaléptetve a másik kettőhöz látja, a lányka már megsült. Ez jó, legalább neki nem kellett mindezt végignéznie. Nem is akarta.*
-Üdv fiúk. *Mondja aztán olyasmi következik amit talán nem fognak a törpétől egyhamar ismét látni, és eddig sem volt rá túlzottan jellemző. A töppedt alak leszáll a lóról. Az állatnak pihennie kell, mert egész eddig hordozta a nehéz valagát. Aztán nemsokára meg csatába kell indulnia vele a hátán. Igaz nem lesz valami nagy csata egyszerű parasztok ellen kell harcolniuk. Viszont a lónak a csata az csata. Gyors mozgások, gyors irányváltások, jajveszékelés és mi egyéb. Nem jó dolgok azok.*
-Nah. *A "Nah, barátaim" megszólítás szerinte még erős lenne. Bármelyik jelenlevő bármelyik pillanatban kitörheti bármelyikőjük nyakát. A személyes véleménye szerint csak a nagyobb nyereség érdekében nem teszik meg. És persze van aki fél az őrségtől, van a ki fél a Thargotól és lehet aki a kaland kedvéért marad csapatban. Akárhogy is, ő pénzt kell ajánljon két társának, és nőket és állatokat, vagy nem jó tagja a bandának.*
-Három falvat láttam a közelben. Az egyik száz fős, a másik nyolcvan, a harmadik harminc. Csak a második kettő keríthető be normálisan és csak ezekből lehet emberi módon visszavonulni. *Összegzi a lényeget bajsza és szakálla alatt cinkos mosollyal miközben lovát az éltető vízhez vezető ő pedig meghúzza a maradék kortyokat a vizéből.*
-Kérdezzetek ha kell, aztán döntsünk, hol legyen a nagy hadakozás.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680