//A Vadászlaki rém//
*No hát, úgy áll a dolog, hogy néha ha megszólal, akkor csak nem butaságot mond. Társai nem ellenzik azt a tervecskét ami hirtelen eszébe ötlött, sőt, mindegyik odateszi a magáét is kicsit hozzá. Az ork ötlete, hogy olajat locsoljanak szét hogy azt majd meggyújtsák, egy pillanatra szinte elborzasztja. Szerencsére úgy fest hogy Faerum sem ért vele nagyon egyet, hanem inkább mást javasol, ami már azért jobban elnyeri a tetszését. Rá is bólogat.*
- A lámpás mán' azér' jobb lenne. *-mondja egyetértőn. Hogy lenne-e még további gondolata vagy meglátása amit megosztana a többiekkel, az már talán sosem fog kiderülni. Felkapja a fejét a kiáltásra, tarkóján az égig húzza a szőrt az arra következő sikoly. Nem igen kell magyarázni, hogy mi történhetett. Cagon is úgy fest, mint akinek parazsat tettek a talpa alá, nem sokat tűnődik rajta, hogy mit csináljon. Ahogy a falusiak nagyja sem. Még nem látott ilyet ugyan -szerencsére-, de nagyon is el tudja képzelni, hogy mi történhet akár csak fertályórán belül, ha a kaszával-fáklyával felszerelkezett emberek a kezeik közé kerítik a rémet. Vagy bárkit, akinek nem úgy áll a szeme, ahogy az nekik tetszik.
Az orra alá dörmög valamit, ami leginkább egy elnyomott káromkodásra hasonlít, ujjai kissé megfeszülnek a macska bundájában. Ennyit a nyugodt tervezgetésről, és arról, hogy ők maguk alakítsanak ki egy olyan környezetet, ahol ők lehetnek az urak..! Merlas -már ha ő volt az aki a bajt csinálta- tett róla, hogy ne érezzék magukat a nyeregben, hanem ismét csak fussanak az események után. Mert hát Cagon ha nem is éppen fut, de legalábbis már elindult. Faerum-ra pislant, majd a szinte őrizetlenül hagyott házra, vissza az öregre, majd abba az irányba, ahonnan a hangok jöttek. Szinte kézzelfogható a tanácstalansága – menni a többiekkel? Itt maradni? Mi lenne a jó megoldás? Legszívesebben megint csak káromkodna egyet.
Jobbjának ujjai az övén lógó tőr nyeléhez érnek, de most az sem önt belé bátorságot. Bárcsak több idejük lenne! És bárcsak többen lennének a dologra!*
- Én is megyek. *-dönt végül. Ha Merlas -a lúdvérc, vagy akárki- nincs is már ott, jó lenne látni hogy mit történt igazából, mielőtt kitalálnák hogy mi legyen a következő lépés. Faerumra pislant, majd vissza az elöljáró házára. Tekintetéből kiolvasható, hogy nem hibáztatná az öreget, ha az ott akarna maradni. Ezután, még mindig a karjában tartott Kormi úrral könnyű s szapora léptekkel indul maga is a ribillió helyszínére.*