//Második szál//
*A legendák már csak ilyenek. Történik valami teljesen hétköznapi dolog, ami nincs maradéktalanul a szemek elé tárva. Aztán a szájak betömik a tátongó lyukakat, valamivel ami legalább érdekes. Ám mindnek van valóságalapja. Mint mikor a félvért elküldték rőzsét gyűjteni, egy tányér meleg leves fejében, és egy apró gyík a frászt hozta rá. Mire visszaért a gyújtóssal, már majdnem sárkány szerepelt a történetben. Végül is neki mindegy, min ügyködik a helyi legenda. Egészen addig, míg nem az ő fülecskéi kerülnek abba a zsákba. Mindenesetre a táj csodálatos. A torony, a maga módján szépít is a látványon. Az, hogy történettel is rendelkezik, egy plusz ízt ad a képnek.*
-Nem tudom. Nem tudhatom. *Próbál dadogva válaszolni. Ha lehet, nagyobb szavarban, mint eddig.* -Amióta csak emlékszem, egyedül vagyok. Laktam árvaházban. De onnan el kellett jönnöm, hogy legyen hely a kisebbeknek. Azóta úton vagyok. Az igazság, hogy nem tartozom sehová sem. *Ecseteli már lehajtott fejjel, aprókat rúgdosva egy fűcsomóba.* -Azért mondtam azt, hogy messze innen, mert nem sokat szoktam maradni egy helyen. Arra pedig egy istenség sem vesz rá, hogy visszatérjek Artheniorba. *Ha már szokatlanul őszintén indított, miért törje meg ezt a varázst? Ez a nő egyébként is szokatlanul kedves. Pedig semmi oka sincs rá. Mondjuk az ellenkezőjére sem. De ha már szokások, utóbbi a gyakoribb.*
-Részemről a szerencse! *Felel egy apró mosollyal az arcán, ami annak a ténynek is köszönhető, hogy lezárult a származását illető téma. Kicsit kínos olyannak taglalni sanyarú sorsát, aki csupán hallomásból ismeri a kósza életmódot. Na meg az árvalét fogalmát. A nincstelenségről nem is beszélve. Talán kezd is felengedni a kezdeti zavarából. Erre mi sem utal jobban, minthogy a nő mellé telepedik? Csizmáit a combjai alá húzza, majd próbálja a tekintetét abba az irányba fordítani, amerre Aenae is néz. Igyekszik elképzelni, milyen lehet egy művész szemszögéből kémlelni a világot. Ugyanis, aki a pont, pont, vesszőcskénél többre képes egy papíron, az Lily számára már művész. Szeretne rájönni, hogy az efféle szerezeteket mi sarkallja egy táj megörökítésére. Mármint ő is látja, ha valami szép. Ám, ha képes is lenne rá, nem tudná eldönteni, mit vessen papírra. Vagy, miért ne az ellenkező irányban próbálkozzon.*
-Persze. Hogy ne lehetne? *Szakítja meg a gondolkodásban a nő kérdése. A félvértől kérdezni sem szoktak. Csupán olyasmiket, hogy "Mit keresel itt?". Furcsákat pedig pláne nem. De a lány meglepettsége csak akkor hág a tetőfokára, mikor a kérdés mivoltjára is fényderül.* -Engem? *Kérdez vissza elkeredett szemekkel. Nem tudja eldönteni, mi a rosszabb. Hogy miatta hagyjanak félbe egy készülő munkát, vagy hogy az ő jelenléte rontson, egy alapvetően szép mű minőségén. Ellenben, ha Aenae vágya ez, ő nem fogja megfosztani tőle. Idejük, mint a tenger. A félvér jóllakottan érkezett. Még van is némi pénze, ezért semmi sem sürgeti. És épp sehová sem vezeti az útja.* - Miért ne? Ilyen még nem történt velem. *Mondja habozás nélkül.* -Ha neked nem gond, szívesen szerepelnék a zsákos ember templomával egy képen. *Még a válasz előtt felpattan és a nő elé szökken. A szembesülés viszont, ismét zavarba ejtő számára.* -Nem a szép ruhám van rajtam. Remélem, hogy ez nem baj. *Szólal meg némi hallgatás után, miközben úgy tesz, mint aki leporolja magát. Ha probléma, ha nem, ez Lily egyetlen öltözéke. Mi több? Mindene az, amit épp rajta látni.* -De még hasonlót sem csináltam. Segíts picit! Fel kell vennem valami pozíciót, vagy mit? *Kérdi jobbját az álla alá csúsztatva. Persze reméli, hogy valami kényelmesebbel rukkol elő a másik.*