Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Rolgen Rhaavos//
*Hozzá sétál egy marcona, sokat látott, sebhelyekkel tarkított forma alak, és megszólítja, sőt egyenest azt javasolja, hogy fogjanak össze a többiek ellen, ők ketten. Már a „Hé kölyök!” megszólítás sem igazán van ínyére, csak a fejét fordítja az irányba, mintha csak bámészkodna. Azonnal észreveheti az igazság bajnokának arcán, hogy mennyire nem aratott sikert az ötletével, sőt talán ezzel még inkább ellenszenvet ébresztett Llutheryben.~Tisztességtelen dolog lenne, ez meg egy játék, semmi véres.~ Bár nem kell sokat morfondíroznia a válaszon, de úgy esik, hogy hirtelen kezdődik is a megmérettetés, így megindulnak és a kérdés valóban szavakkal megválaszolatlan marad részéről.*
//Akadályverseny//
*Ahogy az öreg szája végre kinyílik, mert leszáll az est, rá figyel, majd szavára követi amerre megy. Követ minden utasítást, lecsukja a szemét, majd csak akkor nyissa ki, mikor az öreg azt mondja, a látvány viszont teljesen elkápráztatja még a szája is nyitva marad egy pillanatra. Jól megnézi magának a három hidat, aztán figyeli, ahogy az első közülük választ. ~A felhő igencsak jó gondolat.~ Egyik kezével az állán a borostát dörzsöli, miközben elismerően hümmög maga elé. Majd indul a második is, a szőrrel jól megáldott, nem kis termetű férfi és Lluthery úgy véli, a legkönnyebb utat választotta, ez kétségtelen, de nem mindig a nehéz a helyes.~Így igazságos, nincsen szövetség, mindenki csak magáért felel, saját érdemei és esze az, ami vezérli.~ *
-ÍÍÍÍjj… *Húzza el a száját, mikor látja, hogy azért a szőrös melák komolyabban fogja a gyeplőt valóban és egy csókot vet az elf irányába.* -Dúl a sze-sze-szerelem, még jó, hogy nem kerültünk kö-közelebb. *Ereszt meg egy fancsali képet csak úgy maga elé. Aztán indul a kis tündér is, immár mind a három hídra pályázik versenyző és még ketten várakoznak. A lány megoldása elég agyafúrt nem tagadja, talán ő az, aki fejben ráverhet, úgy tapasztalta a női fifika kimeríthetetlen. Mivel azonban lovagias, egy nőt ő sose hátráltatna, a másik kettő el van foglalva magával, így marad még épp mellette álló elf vetélytársa. Odafordul hozzá és a vállára teszi a kezét, nem minden hátsó szándéktól mentesen, majd egy tisztességes kézfogásra nyújtva jobbját.*
-Sok sz-sze-szerencsét, azt hi-hiszem én következem. Győ-győzzön a jobbik! *Majd, ha elfogadja Pycta a kezet, ha nem, ő már indul is a szája szegletében egy kaján mosollyal, remélve, hogy a varázslat megfogant így még szórakoztatóbb verseny elé néznek.
Benyálazza a mutató ujját és felteszi, hogy bemérje, merről fúj a szél éppen és amerről érzi a légmozgást, történetesen a fekete híd irányából, odasétál és mellé áll, mint aki vizsgálódik bőszen, bár inkább az égnek mered tekintete.*
A varázsló megérinti célpontját, melynek hatására a célpont elkezdi felértékelni magát, meggyőződése lesz, hogy titokban mindenki rajong érte, az ellenkező nem tagjai közül pedig sokan szerelmesek belé, és komolyan feltett szándéka lesz, hogy az ismert világ hőn szeretett uralkodójává váljék. A varázslat három körön át tart.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:34:47
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
- Haj, bé szomjas vagyok én, a kutyauristenit!
*Törölgeti homlokáról a gyöngyöző izzadtságcseppeket, míg a csirkét eteti. Odagórja nekik a csipegetni valót, aztán rájuk zárja a kis kerítésajtót. Hamar bemegy vissza a parasztházba, s jól meghúzza a vizeskancsót. Ivászat után elégedetten törli meg magát még egyszer.*
- Ó Garikom, hun vagyol, de hun vagyol?
*Nem is oly rég volt, hogy elment dolgozni, hogy pénzt keressen az ő Gizukájának. Az anyós is itt hagyta őt valami rejtélyes okból - egyik pillanatban van, a másik pillanatban köddé válik az anyós. Itt maradt rá, és csakis rá ez a nagy porta. Az anyja sose jön át segíteni, van annak elég baja, meg az apjának is.*
- Há' mi lesz itten vélem? Tán itten fogok megöregedni? Egyedű?
*Kisétál vissza az udvarra, odamegy a tehenekhez. Belenéz azoknak az itatójába.*
- Nem kő' ebbe víz! Ilyen meleg van osztán alig isztok tik? Há' szomjan fogtok dögölni.
*Hanem ekkor megakad a szeme saját arcképén a víztükörben. Fel is sikolt már megint ijedelmében.*
- Tyű de sápadt vagyok, haj de lefogytam! Teljesen megőrülök itten egyedül! Há' de nem így van, Riska??
*Néz a bárgyú tehénre kérdőn, aztán megcsóválja a fejét.*
- Há' alighanem így van. Mán állatokhoz beszélek, a teringettét.
*Oda sétál hát az udvar egyik cseresznyefájának a tövébe, és leül a hűvösbe. Elhatározza, hogy ő márpedig nem fog itt egyedül megöregedni.
~Garik után kő menni! Igen! Haj, de akkor mi lesz az állatokkal? Nem hagyhatom űköt csak itten egyedű...~
Nehéz dolog a gondolkodás, de mivel mai teendőit elvégezte, egyéb feladata mára nem is igazán akad. Így hát ül a fa tövében, és gondolkodik.*
- Haj, bé szomjas vagyok én, a kutyauristenit!
*Törölgeti homlokáról a gyöngyöző izzadtságcseppeket, míg a csirkét eteti. Odagórja nekik a csipegetni valót, aztán rájuk zárja a kis kerítésajtót. Hamar bemegy vissza a parasztházba, s jól meghúzza a vizeskancsót. Ivászat után elégedetten törli meg magát még egyszer.*
- Ó Garikom, hun vagyol, de hun vagyol?
*Nem is oly rég volt, hogy elment dolgozni, hogy pénzt keressen az ő Gizukájának. Az anyós is itt hagyta őt valami rejtélyes okból - egyik pillanatban van, a másik pillanatban köddé válik az anyós. Itt maradt rá, és csakis rá ez a nagy porta. Az anyja sose jön át segíteni, van annak elég baja, meg az apjának is.*
- Há' mi lesz itten vélem? Tán itten fogok megöregedni? Egyedű?
*Kisétál vissza az udvarra, odamegy a tehenekhez. Belenéz azoknak az itatójába.*
- Nem kő' ebbe víz! Ilyen meleg van osztán alig isztok tik? Há' szomjan fogtok dögölni.
*Hanem ekkor megakad a szeme saját arcképén a víztükörben. Fel is sikolt már megint ijedelmében.*
- Tyű de sápadt vagyok, haj de lefogytam! Teljesen megőrülök itten egyedül! Há' de nem így van, Riska??
*Néz a bárgyú tehénre kérdőn, aztán megcsóválja a fejét.*
- Há' alighanem így van. Mán állatokhoz beszélek, a teringettét.
*Oda sétál hát az udvar egyik cseresznyefájának a tövébe, és leül a hűvösbe. Elhatározza, hogy ő márpedig nem fog itt egyedül megöregedni.
~Garik után kő menni! Igen! Haj, de akkor mi lesz az állatokkal? Nem hagyhatom űköt csak itten egyedű...~
Nehéz dolog a gondolkodás, de mivel mai teendőit elvégezte, egyéb feladata mára nem is igazán akad. Így hát ül a fa tövében, és gondolkodik.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:20:48
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Nixomia hirtelen felkiált, amikor a kezére pillant.*
– Hova lett a gyűrűm? Ma vettem még teljesen új. Elhagytam volna, de hol?* Próbál visszaemlékezni, hátha eszébe jut valami.~ Vagy akkor tűnhetett el amikor Isqel a sárban fetrengtünk.~*
– Visszamegyek megnézni, hogy merre hagytam el, ne aggódj mindjárt jövök vissza.* Mielőtt bármit is szólhatna a férfi már le is lép. Sebesen kapkodja a lábát, vissza oda ahol a zsákfutás volt. Figyelmesen pásztázza végig a földet, de eddig még nem talált semmit. Többször is alaposan átnézi a helyet. Még a rendezőket is megkérdezi, hogy nem találtak véletlenül egy gyűrűt, de sajnos mindenűt nemleges választ kap csak. Elindul a padhoz ahol ücsörgőt, hátha ott vesztette el. Útközben is a földet pásztázza a szemével, hátha megleli az ékszert. A padhoz érve alaposan körbejárja azt. Letérdel és átnézi a fűcsomókat egyesével. Egy-két értéktelen szemétdarabon kívül nem talál semmit. Csalódottan tápászkodik fel a földről. A következő megálló a sártengerhez vezet, ahol nem is olyan régen járt. Igen mocskos munka következik számára. Nagyon alaposan fésüli át a helyet. Nem fél bemocskolni még a kezeit sem. ~ Drága volt ahhoz, hogy már az első napon elhagyjam.~ Morfondírozik magában. Többször is átnézte, de nem talált eddig még semmit. Csalódottan indul el a hordó irányába. Itt is jól megnéz mindent, hátha meglelné. Egyre kevesebb esélyt lát arra, hogy megtalálja a gyűrűt. Fáradtan rogyik le a hordóra az eredménytelen kutatás után. Tanácstalanul vakarja meg a fejét, mert nem tudja mihez kezdjen most. ~ Talán nem néztem át mindent rendesen? Lehet, hogy előröl kéne kezdenem az egész kutatást? ~*
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Nixomia hirtelen felkiált, amikor a kezére pillant.*
– Hova lett a gyűrűm? Ma vettem még teljesen új. Elhagytam volna, de hol?* Próbál visszaemlékezni, hátha eszébe jut valami.~ Vagy akkor tűnhetett el amikor Isqel a sárban fetrengtünk.~*
– Visszamegyek megnézni, hogy merre hagytam el, ne aggódj mindjárt jövök vissza.* Mielőtt bármit is szólhatna a férfi már le is lép. Sebesen kapkodja a lábát, vissza oda ahol a zsákfutás volt. Figyelmesen pásztázza végig a földet, de eddig még nem talált semmit. Többször is alaposan átnézi a helyet. Még a rendezőket is megkérdezi, hogy nem találtak véletlenül egy gyűrűt, de sajnos mindenűt nemleges választ kap csak. Elindul a padhoz ahol ücsörgőt, hátha ott vesztette el. Útközben is a földet pásztázza a szemével, hátha megleli az ékszert. A padhoz érve alaposan körbejárja azt. Letérdel és átnézi a fűcsomókat egyesével. Egy-két értéktelen szemétdarabon kívül nem talál semmit. Csalódottan tápászkodik fel a földről. A következő megálló a sártengerhez vezet, ahol nem is olyan régen járt. Igen mocskos munka következik számára. Nagyon alaposan fésüli át a helyet. Nem fél bemocskolni még a kezeit sem. ~ Drága volt ahhoz, hogy már az első napon elhagyjam.~ Morfondírozik magában. Többször is átnézte, de nem talált eddig még semmit. Csalódottan indul el a hordó irányába. Itt is jól megnéz mindent, hátha meglelné. Egyre kevesebb esélyt lát arra, hogy megtalálja a gyűrűt. Fáradtan rogyik le a hordóra az eredménytelen kutatás után. Tanácstalanul vakarja meg a fejét, mert nem tudja mihez kezdjen most. ~ Talán nem néztem át mindent rendesen? Lehet, hogy előröl kéne kezdenem az egész kutatást? ~*
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-19 14:42:20
Üzenet elküldve: 2019-07-19 14:42:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*Minthogy nincs baj, megkönnyebbülten húzódik vissza. Szórakoztatónak tartja Laor szóvirágait, vagyis inkább virág szavait, a mintázatot észreveszi benne. Továbbra is szándékosnak véli a játékot, ami eltereli a figyelmet kényelmetlen helyzetéről, ezért nagyon empatikus és gáláns lépésnek tartja, szemei hálásan csillognak.
Khul szorgosan kiigazitja őket, így tudja, hogy legalább megértik, mit akar mondani. Kezdi is lassanként megszokni, az édes italt újra megízleli Laor köszöntőjekor.*
- Az izgalmas kankalinra!
*Khul utalását a régi időkre érdekesnek találja, ahogy váratlan komolyságát is. Nem tudja, vajon a múlt maga komor vagy az emlékezés. Épp szóra nyitná a száját, mikor kéri, hogy lépjenek tovább, így hát inkább nem kérdez. Vagy nem most. A férfi sertepertélését gyermeki izgatottsággal figyeli, bár sajnálja, hogy épp a hóvirágot nem fejtette meg elszólásai között. Kedves kis virág, a törekvés nem különben, így, míg visszatér a zsoldos, Laorhoz fordul.*
- Igazán szerencsés szagos bükköny vagyok... mármint... szóval a társaság miatt. Két ilyen selyemkórós úriember együtt! Merről jöttél a maszlagra? Vagyis az ezüstcsörgő mulatságra?
*Hamarosan Khul visszatér, hogy kimentse balga beszédéből, magát pedig könnyelmű ígéretéből. Cassy boldogan kuncog a versikén, leveszi a lábáról, hogy beleszövik a varázslatba, egészen feledteti vele, hogy nem igazi hóvirágot kap. Ráfúj, mikor a versike kéri, és örömmel látja a szellemes megoldás sikerét.*
-Igazi csodatölcsér!
*Tapsolja meg, s persze jár érte egy csók az arcra. Ha azonban a festékfröccsenés balesete megesik Laorral, tüstént előkap egy kendőt holmijából, és megpróbálja felitatni a festéket, akárhova loccsant is, együttérzőn szabadkozva közben.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.19 14:46:47
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*Minthogy nincs baj, megkönnyebbülten húzódik vissza. Szórakoztatónak tartja Laor szóvirágait, vagyis inkább virág szavait, a mintázatot észreveszi benne. Továbbra is szándékosnak véli a játékot, ami eltereli a figyelmet kényelmetlen helyzetéről, ezért nagyon empatikus és gáláns lépésnek tartja, szemei hálásan csillognak.
Khul szorgosan kiigazitja őket, így tudja, hogy legalább megértik, mit akar mondani. Kezdi is lassanként megszokni, az édes italt újra megízleli Laor köszöntőjekor.*
- Az izgalmas kankalinra!
*Khul utalását a régi időkre érdekesnek találja, ahogy váratlan komolyságát is. Nem tudja, vajon a múlt maga komor vagy az emlékezés. Épp szóra nyitná a száját, mikor kéri, hogy lépjenek tovább, így hát inkább nem kérdez. Vagy nem most. A férfi sertepertélését gyermeki izgatottsággal figyeli, bár sajnálja, hogy épp a hóvirágot nem fejtette meg elszólásai között. Kedves kis virág, a törekvés nem különben, így, míg visszatér a zsoldos, Laorhoz fordul.*
- Igazán szerencsés szagos bükköny vagyok... mármint... szóval a társaság miatt. Két ilyen selyemkórós úriember együtt! Merről jöttél a maszlagra? Vagyis az ezüstcsörgő mulatságra?
*Hamarosan Khul visszatér, hogy kimentse balga beszédéből, magát pedig könnyelmű ígéretéből. Cassy boldogan kuncog a versikén, leveszi a lábáról, hogy beleszövik a varázslatba, egészen feledteti vele, hogy nem igazi hóvirágot kap. Ráfúj, mikor a versike kéri, és örömmel látja a szellemes megoldás sikerét.*
-Igazi csodatölcsér!
*Tapsolja meg, s persze jár érte egy csók az arcra. Ha azonban a festékfröccsenés balesete megesik Laorral, tüstént előkap egy kendőt holmijából, és megpróbálja felitatni a festéket, akárhova loccsant is, együttérzőn szabadkozva közben.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.19 14:46:47
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-18 23:42:54
Üzenet elküldve: 2019-07-18 23:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1.forduló//
*Most már világosan látja, hogy talán mégsem szúnyog, vagy afféle csípte meg a hátát, mely elsőre csak egy aprócska kis szúrás volt, időközben erősebb fájdalommá fejlődik. Talán ennek köszönhető változatos szitokszavai. Tovább az sem enyhíti a dolgot, hogy az ötlete vajmi keveset ér a jelek szerint, hisz semmit sem segített a haladásában az eső, nem áztatta fel a szurkot, így beleragad, mint egy rossz gyerek a sárba. Ott hempereg, káromkodva, fájdalomtól gyötörve szinte egy helyben. Próbál vánszorogni, de érzi, hogy nem ez lesz a megoldása a problémájának. Mély levegőt vesz, egy hatalmasat, majd kifújja. Próbál visszaemlékezni a korábbi tanaira, amit még mestere ültetett belé. ~Amikor ideges vagy...~ Nem is gondolja tovább, csak elmerül elméje egy mélyebb bugyrába, mintha egy tó alján csücsülne hirtelen, ahol semmi sem zavarhatja. Ez csupán egy-két másodpercet vehet igénybe egy külső szemlélő számára. Ahogy lenyugszik, felméri helyzetét, amit ki is mond hangosan.*
-Itt fekszem a mocsokban fetrengve. Szuper!
*Hangosan nevetni kezd, majd a majdcsak mellette álló versenytársára tekint csak a fejét fordítva oda, teste többi része mozdulatlan, így valami furcsa, nevetséges látványt keltve.*
-Á helló barátom! Vigyázz, ragadós.*Kacsint egyet, majd az öreg szavaira gondol vissza, még korábbról. ~Nem számít az idő, s a tér, nem számít, hogy ki mit ígér. No meg persze a móka, és a kacagás.~ Hirtelen jött boldogságát tovább erősíti, ahogy fejével körbepillant, a többiek bravúros mutatványait látva a szája is tátva marad a csodálattól. ~Na de mégse kéne itt pihenjek egész nap. Forogj, te agykerék!~ Parancsol rá saját magára, majd a kapkodás közben az ég felé nyújtja kezét, s közben végig arra gondol, hogy milyen jó lenne elkerülni innen. Hirtelen egy óriási pitypangszár jelenik meg a kezében, melyet egy pillanatig meglepetten vizslat, majd egy nagyon furcsa ötlet pattan ki a fejéből. ~Ha már puncs, és móka, meghalni csak nem tudok tán csak úgy, Ezt mindig is ki akartam próbálni! Mester, bárhol is légy, remélem most figyelsz!~ Azzal nagy nehézségek árán, de sikerül ugrania egyet, ha csak egy aprócskát is. Csak remélni tudja, hogy ez is elég a varázslathoz, ami mintha csak úgy szivárogna be a tudatába az elme rejtett, másik feléből, valószínűleg a puncs hatására. Ha szerencséje van, akár még valami jó is kisülhet belőle, és nem a szakadékba fogja vinni az úgynevezett sors, vagy bármi más. Mindenesetre, sosem repült még, és mindig is irigyelte azokat, akik igen, így ő máris nyertesnek érzi magát, függetlenül a versenytől.*
A varázsló az ég felé nyújtja a kezét, amiben egy hatalmas, ernyőszerű pitypangszár jelenik meg. Kis ugrást követően a szár messzire repítheti, azonban nehezen kormányozható, széljárástól függ. A szár mindaddig a kezében van, míg fogja, amint elengedi, a szél azt tőle messzire repíti, át nem ruházható.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1.forduló//
*Most már világosan látja, hogy talán mégsem szúnyog, vagy afféle csípte meg a hátát, mely elsőre csak egy aprócska kis szúrás volt, időközben erősebb fájdalommá fejlődik. Talán ennek köszönhető változatos szitokszavai. Tovább az sem enyhíti a dolgot, hogy az ötlete vajmi keveset ér a jelek szerint, hisz semmit sem segített a haladásában az eső, nem áztatta fel a szurkot, így beleragad, mint egy rossz gyerek a sárba. Ott hempereg, káromkodva, fájdalomtól gyötörve szinte egy helyben. Próbál vánszorogni, de érzi, hogy nem ez lesz a megoldása a problémájának. Mély levegőt vesz, egy hatalmasat, majd kifújja. Próbál visszaemlékezni a korábbi tanaira, amit még mestere ültetett belé. ~Amikor ideges vagy...~ Nem is gondolja tovább, csak elmerül elméje egy mélyebb bugyrába, mintha egy tó alján csücsülne hirtelen, ahol semmi sem zavarhatja. Ez csupán egy-két másodpercet vehet igénybe egy külső szemlélő számára. Ahogy lenyugszik, felméri helyzetét, amit ki is mond hangosan.*
-Itt fekszem a mocsokban fetrengve. Szuper!
*Hangosan nevetni kezd, majd a majdcsak mellette álló versenytársára tekint csak a fejét fordítva oda, teste többi része mozdulatlan, így valami furcsa, nevetséges látványt keltve.*
-Á helló barátom! Vigyázz, ragadós.*Kacsint egyet, majd az öreg szavaira gondol vissza, még korábbról. ~Nem számít az idő, s a tér, nem számít, hogy ki mit ígér. No meg persze a móka, és a kacagás.~ Hirtelen jött boldogságát tovább erősíti, ahogy fejével körbepillant, a többiek bravúros mutatványait látva a szája is tátva marad a csodálattól. ~Na de mégse kéne itt pihenjek egész nap. Forogj, te agykerék!~ Parancsol rá saját magára, majd a kapkodás közben az ég felé nyújtja kezét, s közben végig arra gondol, hogy milyen jó lenne elkerülni innen. Hirtelen egy óriási pitypangszár jelenik meg a kezében, melyet egy pillanatig meglepetten vizslat, majd egy nagyon furcsa ötlet pattan ki a fejéből. ~Ha már puncs, és móka, meghalni csak nem tudok tán csak úgy, Ezt mindig is ki akartam próbálni! Mester, bárhol is légy, remélem most figyelsz!~ Azzal nagy nehézségek árán, de sikerül ugrania egyet, ha csak egy aprócskát is. Csak remélni tudja, hogy ez is elég a varázslathoz, ami mintha csak úgy szivárogna be a tudatába az elme rejtett, másik feléből, valószínűleg a puncs hatására. Ha szerencséje van, akár még valami jó is kisülhet belőle, és nem a szakadékba fogja vinni az úgynevezett sors, vagy bármi más. Mindenesetre, sosem repült még, és mindig is irigyelte azokat, akik igen, így ő máris nyertesnek érzi magát, függetlenül a versenytől.*
A varázsló az ég felé nyújtja a kezét, amiben egy hatalmas, ernyőszerű pitypangszár jelenik meg. Kis ugrást követően a szár messzire repítheti, azonban nehezen kormányozható, széljárástól függ. A szár mindaddig a kezében van, míg fogja, amint elengedi, a szél azt tőle messzire repíti, át nem ruházható.
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:52:45
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:52:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyz//
*Annyira belefeledkezik az aggódásba, hogy csak arra kapja fel a fejét, mikor egy gyengéd érintést érez a karját. Ahogy óvatosan megfordul, hogy lássa, kivel is van dolga, akkor esik csak le neki, hogy valószínűleg a korábbi kérdések is neki szólhattak*
- Ó, igen, köszönöm. *bólogat lelkesen az ajánlatra, egyúttal a lány javaslatának megfelelően kissé arrébb is áll, hogy ne legyen útban* A barátomat keresem, Vieljanát. Nagyjából ilyen magas, még a tiednél is világosabb hajjal, és felemás szemekkel. Esetleg nem láttál egy ilyesforma tündért errefelé? *próbál minél pontosabb leírást adni Vielről, miközben persze a vele szemben álló lányt is igyekszik szemügyre venni. Tagadhatatlan, lenyűgözi a szépsége, főleg az a kecsesség és határozottság, ami belőle árad. Van benne valami furcsamód megnyerő tekintély, ami az igazi vezetők sajátja, és ami miatt eszébe sem jut megkérdőjelezni, igaza van-e a szekereket illetően és tényleg fenyegeti-e az eltaposás veszélye, avagy sem, egyszerűen csak a mondottak szerint cselekszik*
- Azt hiszem, valamiféle megmérettetésről volt szó, mielőtt eltűnt volna. Nem tudod, merrefelé lehet? Ez a kavalkád könnyen összezavarja az embert... *tekint körbe maga körül ámulattal, majd kissé zavartan fordul vissza beszélgetőpartnere felé. Ahogy a lányra pillant, újra az az érzése támad, csupa ostobaságot fecseg, mégsem bírja abbahagyni a locsogást. Nem akar azonban ezeken felül még udvariatlannak is tűnni, így mégis folytatja tovább*
- Egyébként Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *mutatkozik be halvány mosollyal* Te is csak nézelődni vagy itt, vagy ki is próbálsz majd valamit? *érdeklődik a lány tervei felől, ha már így beszélgetésbe elegyedtek, nem bírva megállni, hogy néha ne pillantson körbe, hátha a szeme sarkából észreveszi Vielt valahol.*
//Tündérvarázs//
//Lyz//
*Annyira belefeledkezik az aggódásba, hogy csak arra kapja fel a fejét, mikor egy gyengéd érintést érez a karját. Ahogy óvatosan megfordul, hogy lássa, kivel is van dolga, akkor esik csak le neki, hogy valószínűleg a korábbi kérdések is neki szólhattak*
- Ó, igen, köszönöm. *bólogat lelkesen az ajánlatra, egyúttal a lány javaslatának megfelelően kissé arrébb is áll, hogy ne legyen útban* A barátomat keresem, Vieljanát. Nagyjából ilyen magas, még a tiednél is világosabb hajjal, és felemás szemekkel. Esetleg nem láttál egy ilyesforma tündért errefelé? *próbál minél pontosabb leírást adni Vielről, miközben persze a vele szemben álló lányt is igyekszik szemügyre venni. Tagadhatatlan, lenyűgözi a szépsége, főleg az a kecsesség és határozottság, ami belőle árad. Van benne valami furcsamód megnyerő tekintély, ami az igazi vezetők sajátja, és ami miatt eszébe sem jut megkérdőjelezni, igaza van-e a szekereket illetően és tényleg fenyegeti-e az eltaposás veszélye, avagy sem, egyszerűen csak a mondottak szerint cselekszik*
- Azt hiszem, valamiféle megmérettetésről volt szó, mielőtt eltűnt volna. Nem tudod, merrefelé lehet? Ez a kavalkád könnyen összezavarja az embert... *tekint körbe maga körül ámulattal, majd kissé zavartan fordul vissza beszélgetőpartnere felé. Ahogy a lányra pillant, újra az az érzése támad, csupa ostobaságot fecseg, mégsem bírja abbahagyni a locsogást. Nem akar azonban ezeken felül még udvariatlannak is tűnni, így mégis folytatja tovább*
- Egyébként Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *mutatkozik be halvány mosollyal* Te is csak nézelődni vagy itt, vagy ki is próbálsz majd valamit? *érdeklődik a lány tervei felől, ha már így beszélgetésbe elegyedtek, nem bírva megállni, hogy néha ne pillantson körbe, hátha a szeme sarkából észreveszi Vielt valahol.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-18 14:48:18
Üzenet elküldve: 2019-07-18 14:48:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*~ Teher megosztása... he? ~ Még mindig furán néz kicsit a lányra, de bizonyára becsiccsentett. Laornak udvariasan bemutatkozik, érdekes módon Khul is csendben tud addig maradni, bár élvezi a társaságot, ilyenkor nem akar mindenáron rombolni.*
- Hát, mi mástól? Amúgy az puncs, csibe, nem ibolya. *Nevet fel, még tetszik is neki ez a katyvasz, illik Cassyhez. Laor ellenben kissé zavartnak tűnik, bár ő is marhaságokat beszél. Khul is, de ő igazából mindig, azonban ezt a furcsa érzést nem tudja megmagyarázni. Cassy kívánságát mindenáron teljesíteni akarja, ha beleszakad akkor is.*
- Éééén? Én nem bókolok, barátom, mindig ilyen vagyok! *Nevet fel maga is.* Sokan mondták már, hogy túlságosan nagy a pofám. *Vonja meg a vállát, s szelídül a mosolya, talán a modora is.* Általában vagy gyűlölnek, vagy kedvelnek, semleges nincs. Egyszer talán megváltozom. *Furcsa mód válik komollyá egy pillanatra.* Valaha nem faltam így az életet, s a szavak sem fröcsögtek a számból, aztán... áh, hagyjuk is! *Legyint egyet felröhögve, s kortyol még egyet.*
- Mákvirág! Ez jó! *Csapkodja meg az asztalt vidoran, a poharakra és a kártyákra azért vigyáz.*
- Szóval hóvirágot, kedves? Hát természetesen! *~ Ebben az évszakban... baaah... miért pont hóvirágot?! ~ Vakargatja meg fejét, ráadásul még Laor előtt is jól beégeti magát, akinek kaján vigyor ül az ajkán, s csak várja a lehetőséget, hogy jót röhöghessen, már így is előnyben van. Felpillant, s végig méri a férfi arcát, majd sokkal inkább a környezetet figyeli meg. Valami frappáns megoldás kéne, vagy legalábbis olyan, ami egy kicsit is hasonlít kívánságok teljesítéséhez, mert az érzés nem engedi, hogy csak ellegyintse a kérést.*
- Na várjatok csak, Khul papa megoldja! *Csippenti össze Cassy édes kis pofiját, még orrát is jól odadörgöli a lányéhoz. Majd nemes egyszerűséggel felpattan és az első mezei virágot szakajtja le, ami csak a szeme elé kerül. Egy sima... valamilyen... fogalma sincs, hogy milyen fajta. Jó mereven kezdi nézni, miközben visszaül és maga elé tartja:*
- Khul a harcizom, mereven nézi *Ez igaz is.*, s a kis virágot megígéri. *Ez is igaz.* Hóvirágot szakajtott, *Ez már nem.* s nem hasalt el ott. Cassy kedves fúj egyet, csak ne igyál előtte, *Az nem volna szerencsés, s elé tartja a virágot.* a fehér biza itt terem, míg... eh... franc a rímekbe. Csiribúcsiribá! *Lengeti meg előtte kezét jó látványosan. Ha nem jön be, hát alaposan beég. De volt már máskor is ilyen. Ha bejön... az is elképzelhető, hogy a kis virág mögött ülő Laor is kap a fehér festékből rendesen. Ellenben a mezei virágból, fehér hóvirág lesz. Majdnem.*
A varázsló mereven előre tartja jobb tenyerét, melyből az általa választott színű festéksugár tör elő, ami megfesti a kijelölt tárgyat, vagy élőlényt. A varázslat egy percig tart, és folyamatosan adagolja a festéket, legfeljebb egy óriás festhető vele be teljesen.
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*~ Teher megosztása... he? ~ Még mindig furán néz kicsit a lányra, de bizonyára becsiccsentett. Laornak udvariasan bemutatkozik, érdekes módon Khul is csendben tud addig maradni, bár élvezi a társaságot, ilyenkor nem akar mindenáron rombolni.*
- Hát, mi mástól? Amúgy az puncs, csibe, nem ibolya. *Nevet fel, még tetszik is neki ez a katyvasz, illik Cassyhez. Laor ellenben kissé zavartnak tűnik, bár ő is marhaságokat beszél. Khul is, de ő igazából mindig, azonban ezt a furcsa érzést nem tudja megmagyarázni. Cassy kívánságát mindenáron teljesíteni akarja, ha beleszakad akkor is.*
- Éééén? Én nem bókolok, barátom, mindig ilyen vagyok! *Nevet fel maga is.* Sokan mondták már, hogy túlságosan nagy a pofám. *Vonja meg a vállát, s szelídül a mosolya, talán a modora is.* Általában vagy gyűlölnek, vagy kedvelnek, semleges nincs. Egyszer talán megváltozom. *Furcsa mód válik komollyá egy pillanatra.* Valaha nem faltam így az életet, s a szavak sem fröcsögtek a számból, aztán... áh, hagyjuk is! *Legyint egyet felröhögve, s kortyol még egyet.*
- Mákvirág! Ez jó! *Csapkodja meg az asztalt vidoran, a poharakra és a kártyákra azért vigyáz.*
- Szóval hóvirágot, kedves? Hát természetesen! *~ Ebben az évszakban... baaah... miért pont hóvirágot?! ~ Vakargatja meg fejét, ráadásul még Laor előtt is jól beégeti magát, akinek kaján vigyor ül az ajkán, s csak várja a lehetőséget, hogy jót röhöghessen, már így is előnyben van. Felpillant, s végig méri a férfi arcát, majd sokkal inkább a környezetet figyeli meg. Valami frappáns megoldás kéne, vagy legalábbis olyan, ami egy kicsit is hasonlít kívánságok teljesítéséhez, mert az érzés nem engedi, hogy csak ellegyintse a kérést.*
- Na várjatok csak, Khul papa megoldja! *Csippenti össze Cassy édes kis pofiját, még orrát is jól odadörgöli a lányéhoz. Majd nemes egyszerűséggel felpattan és az első mezei virágot szakajtja le, ami csak a szeme elé kerül. Egy sima... valamilyen... fogalma sincs, hogy milyen fajta. Jó mereven kezdi nézni, miközben visszaül és maga elé tartja:*
- Khul a harcizom, mereven nézi *Ez igaz is.*, s a kis virágot megígéri. *Ez is igaz.* Hóvirágot szakajtott, *Ez már nem.* s nem hasalt el ott. Cassy kedves fúj egyet, csak ne igyál előtte, *Az nem volna szerencsés, s elé tartja a virágot.* a fehér biza itt terem, míg... eh... franc a rímekbe. Csiribúcsiribá! *Lengeti meg előtte kezét jó látványosan. Ha nem jön be, hát alaposan beég. De volt már máskor is ilyen. Ha bejön... az is elképzelhető, hogy a kis virág mögött ülő Laor is kap a fehér festékből rendesen. Ellenben a mezei virágból, fehér hóvirág lesz. Majdnem.*
A varázsló mereven előre tartja jobb tenyerét, melyből az általa választott színű festéksugár tör elő, ami megfesti a kijelölt tárgyat, vagy élőlényt. A varázslat egy percig tart, és folyamatosan adagolja a festéket, legfeljebb egy óriás festhető vele be teljesen.
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-18 07:09:26
Üzenet elküldve: 2019-07-18 07:09:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Laurentitia//
*Esküdni mert volna, hogy Pyctát a forgatag ezen részén látta utoljára. Most meg úgy eltűnt, mint ha föld nyelte volna el. Tanácstalanul fordul meg tengelye körül, hogy találomra az egyik szekérhez menjen. Felrántja a ponyvát, de nem lát alatta semmit. Benéz egy másik szekér alá is, hajlong, pipiskedik, de úgy tűnik, valóban csak a képzelete játszik vele. Lemondón sóhajt, majd bosszúságát levezetendő egy árushoz sétál, és a bazárosokat kezdi el böngészni. Különösen tetszik neki az a kerekded kis lámpás forma, s az árus szerint különlegessége, hogy a nappali fényt zárja magába, s éjjel lángok nélkül is dereng. Nem kell fáklya, nem kell gyertya. Egy erdőben ez különösen hasznos. Éppen kifizeti a 175 aranyat, azért a különös kis derengő lámpásért, s fordul is el az árustól (Mesélő (Nyíl)) amikor megpillantja a kétségbeesett elf nőt.
Egy szekér előtt áll, s onnan szólongat valakit.*
- Ne haragudj. Segíthetek? *Lyz míg Pyctát kutatta, meglehetősen körülnézett mindenhol, talán tud segíteni. Ahogyan Laurentitia mellé ér, gyengéden megérinti a könyökét, s megpróbálja a szekér elől elirányítani egyúttal.*
- Gyere a szekerek elől, mert eltaposnak. Kit keresel? *Hangja nyugodt, kiegyensúlyozott. Megjelenése annak ellenére is rendezett, határozott, már-már feszes, hogy korábban az erdőmélyi elf kutatásában felbosszantotta magát. Ilyen botorságot, hisz talán csak éppen hasonlatos volt, akit látott ott a forgatagban.*
//Tündérvarázs//
//Laurentitia//
*Esküdni mert volna, hogy Pyctát a forgatag ezen részén látta utoljára. Most meg úgy eltűnt, mint ha föld nyelte volna el. Tanácstalanul fordul meg tengelye körül, hogy találomra az egyik szekérhez menjen. Felrántja a ponyvát, de nem lát alatta semmit. Benéz egy másik szekér alá is, hajlong, pipiskedik, de úgy tűnik, valóban csak a képzelete játszik vele. Lemondón sóhajt, majd bosszúságát levezetendő egy árushoz sétál, és a bazárosokat kezdi el böngészni. Különösen tetszik neki az a kerekded kis lámpás forma, s az árus szerint különlegessége, hogy a nappali fényt zárja magába, s éjjel lángok nélkül is dereng. Nem kell fáklya, nem kell gyertya. Egy erdőben ez különösen hasznos. Éppen kifizeti a 175 aranyat, azért a különös kis derengő lámpásért, s fordul is el az árustól (Mesélő (Nyíl)) amikor megpillantja a kétségbeesett elf nőt.
Egy szekér előtt áll, s onnan szólongat valakit.*- Ne haragudj. Segíthetek? *Lyz míg Pyctát kutatta, meglehetősen körülnézett mindenhol, talán tud segíteni. Ahogyan Laurentitia mellé ér, gyengéden megérinti a könyökét, s megpróbálja a szekér elől elirányítani egyúttal.*
- Gyere a szekerek elől, mert eltaposnak. Kit keresel? *Hangja nyugodt, kiegyensúlyozott. Megjelenése annak ellenére is rendezett, határozott, már-már feszes, hogy korábban az erdőmélyi elf kutatásában felbosszantotta magát. Ilyen botorságot, hisz talán csak éppen hasonlatos volt, akit látott ott a forgatagban.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-17 20:41:44
Üzenet elküldve: 2019-07-17 20:41:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//
- Hogyne, jól. Rég voltam ilyen jól.
*Tudni véli Cassy kérdésének okát, és meglehetősen ostobán is érzi magát. Nemcsak a furcsa elszólások miatt, de az iménti kis pantomim bemutatója okán, ami után természetesen nem történik semmi. Valami pillanatnyi elmezavar lehetett, ami miatt azt képzelte magáról, hogy mágus. Ráadásul fenti pár szót is lassan, nagyon odafigyelve kell kimondania, hogy mondandójába ne keverjen oda nem illő szavakat. Úgyhogy most kicsit zordan néz a poharára. Most már egészen biztos benne, hogy ez a furcsa ital okoz itt különös dolgokat. Ezután gyanakodva sandít a puncsos stand felé. Semmi baja nincs a tündérekkel, ellenkezőleg, kedveli a fajtájukat, de most mégis az a kellemetlen érzése van, hogy mesterkednek valamiben. Szerveznek egy mulatságot, ingyen mérnek egy különös hatású italt megtévesztően szelíd és kedves ábrázattal... jó lesz résen lenni. Aztán rossz gondolatok elszállnak, és most már arra sem gondol, hogy ebben is szerepe lehet a puncsnak.*
- Egészségetekre! *emeli meg ő is a poharát a többiek felé* Csak a virágos jókedv miatt bókolsz virágnyelven eme elf virágszálnak?
*Vigyorog Khulra, aztán megvonja a vállát.*
- Ha a lapokat is olyan virágzó ügyességgel forgatnád, mint a szavakat, esélyem sem lett volna.
*Kuncog még egy kicsit Khul szóvirágain, aztán Cassy felé kacsint*
- Most fogd szaván ezt a mákvirágot! Botor dolog lenne egy ilyen badár kívánságait figyelmen kívül hagyni.
*Aztán pislog kettőt. Előbb a sütemények, most meg egyetlen mondatot sem tud kinyögni a virág szó különféle megjelenési formái nélkül. Egyre érdekesebb ez a kis mulatság.*
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//
- Hogyne, jól. Rég voltam ilyen jól.
*Tudni véli Cassy kérdésének okát, és meglehetősen ostobán is érzi magát. Nemcsak a furcsa elszólások miatt, de az iménti kis pantomim bemutatója okán, ami után természetesen nem történik semmi. Valami pillanatnyi elmezavar lehetett, ami miatt azt képzelte magáról, hogy mágus. Ráadásul fenti pár szót is lassan, nagyon odafigyelve kell kimondania, hogy mondandójába ne keverjen oda nem illő szavakat. Úgyhogy most kicsit zordan néz a poharára. Most már egészen biztos benne, hogy ez a furcsa ital okoz itt különös dolgokat. Ezután gyanakodva sandít a puncsos stand felé. Semmi baja nincs a tündérekkel, ellenkezőleg, kedveli a fajtájukat, de most mégis az a kellemetlen érzése van, hogy mesterkednek valamiben. Szerveznek egy mulatságot, ingyen mérnek egy különös hatású italt megtévesztően szelíd és kedves ábrázattal... jó lesz résen lenni. Aztán rossz gondolatok elszállnak, és most már arra sem gondol, hogy ebben is szerepe lehet a puncsnak.*
- Egészségetekre! *emeli meg ő is a poharát a többiek felé* Csak a virágos jókedv miatt bókolsz virágnyelven eme elf virágszálnak?
*Vigyorog Khulra, aztán megvonja a vállát.*
- Ha a lapokat is olyan virágzó ügyességgel forgatnád, mint a szavakat, esélyem sem lett volna.
*Kuncog még egy kicsit Khul szóvirágain, aztán Cassy felé kacsint*
- Most fogd szaván ezt a mákvirágot! Botor dolog lenne egy ilyen badár kívánságait figyelmen kívül hagyni.
*Aztán pislog kettőt. Előbb a sütemények, most meg egyetlen mondatot sem tud kinyögni a virág szó különféle megjelenési formái nélkül. Egyre érdekesebb ez a kis mulatság.*
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-17 15:26:53
Üzenet elküldve: 2019-07-17 15:26:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//
*Az öreg hátralép, s helyet ad. Van belőle bőséggel, mert a látszólag kietlen, bár itt-ott zöldellő táj végeláthatatlan, s a szélei felé kissé elhomályosuló. Nem látni pontosan, hogy a széles folyó túloldalán álló tündérek mögött milyen pályarész várható, talán ez csak azoknak fog kiderülni, akik át is jutnak. Amint hátraáll, röviden ismerteti a sorrendet, aztán ismét csak indulásra buzdítja a résztvevőket. Látszólag az irányok különböznek, mindenki más és más módon közelíti meg a rébuszt, ami bár talán kissé csalafintán volt megfogalmazva, valahol a lényeget kiszűrve mégis ott rejtezik a valóság. "Nem számít, ki mit ígér", sem a jó, sem a rossz, a puszta matéria vélhetően ez alapján fontos lehet, függetlenítve a sablontól és a csomagolástól, a felesleges szövegtől, ki, milyen színű, vagy mit mond, valójában lényegtelen, bár erre sokak, csak útközben fognak rájönni.*
//Valuryen//
*Elsőként indulhat, ami nagy szerencsére vall, s rögtön néhány lépés után már érezheti is a puncs hathatós hatását, bizony dolgozik benne az ital. Kedves jókívánságára talán nem sokan figyelnek fel, talán mindenki, mindenesetre töretlenül halad célja felé. A vállához kap, s nem véletlenül, azonban nem szúnyog az, Rolgen küldte el saját jókívánságait, s vállába, hátába, karjába mágikus rózsatüskék állnak, fájdalmas és égető sebeket hagyva maguk után. Első szitokszavai sokkal inkább ennek köszönhetők, ráadásul a fájdalmat nehezebben viseli, ezért lelassul, függetlenül átlagosnál jobb gyorsaságától, csupán utolsóként ér el a hídig. Addigra összeszedi, s nagy lendülettel veti rá magát, a közben feje felett megjelenő mágikus felhő bőszen áztatja előtte az utat a szájából elhangzó kreatív szitokszavaknak köszönhetően, sajnos azonban különösebb hatást nem ér el. Amint rálép, lendülete megtörik, s csak a szurok ragadóssága akadályozza meg abban, hogy szinte azonnal védekezés nélkül elessen, azonban így is előredől, s alaposan belehengeredik a fekete kátrányba, összemaszatolva magát, s ruháját, miközben az előtte ringatózó bodor felhőréteg ontja az esőt, olykor villámokat pukkantgat. Talán, ha az eső forró lett volna, segítene, de valójában nem, az sem. A szurkos réteg ingoványos repedéseiben a víz megáll, apró tócsákat képezve, azonban nem mindenütt, és nem pont lába előtt. Csak vánszorogni képes, mozdulatai lassúak lesznek. Legalább már van miért káromkodnia. Talán még egy varázslattal, vagy mellé került társának köszönhetően, vagy általa, előrébb kerülhet, jelenleg azonban megreked a híd elején ötödikként, azaz utolsóként, köszönhetően a Rolgen tüskéinek és a szuroknak.*
//Rolgen//
*A hatalmas férfi a második, aki nem is hazudtolja meg magát. Az öreg tündér arcán jóllehet egyetlen ránc sem mozdul, mégis látszik rajta, hogy feszülten figyel, a szabályokat mindenkinek tartania kell. A hangos jókívánság sem csal mosolyt az arcára, de rosszallást sem. Eddig minden rendben. Rolgen varázslata sikerül, s ellenfelét fájdalom járja át, emiatt elégedett lehet, mert Valuryent könnyedén megelőzi, jóllehet, ami neki rohanásnak és sprintnek tűnik, az valójában vén medvéhez méltó cammogás. Ettől függetlenül, ha körbenéz, meglepően tapasztalhatja, hogy a hidat nem is negyedikként, hanem másodikként éri el, így jó eséllyel léphet az általa választott fehér hídra. Semmi különös nem történik, csak egy híd, szokványos és egyszerű, tulajdonképpen csak színében feltűnő. Ha tartja sebességét jó eséllyel juthat el a végére, talán még a továbbjutást jelentő helyezést is elérheti, főként, hogy hátravan még egy varázslat, amit bárhogyan alkalmazhat.*
//Vieljana//
*Az öreg már beszéd közben is sokszor a lányra mosolyog. Vieljana nagyon kedves és talpraesett leányzó, láthatóan jó lélekkel, persze ez a ráncos mosoly előnyben nem részesíti. Ő is hasonlóan lendületesen indul, s már futás közben furcsa dolgokat tapasztalhat, ugyanis a mellette, fekete híd felé megiramodó elf felkiált, aztán éktelen káromkodásba kezd, sőt, mintha a hátán lévő ruha is kissé viseltesebb lenne, mint amilyen volt. Nem sokkal ezt követően le is hagyja könnyedén, pedig nem a legjobb futó. Elhagyja az óriási férfit is, Rolgent, ki bőszen, szuszogva trappol, nem messze tőle, még tán a föld is reng alatta kissé. A hídhoz közeledve, máris érzi a forróságot. Nem varázslat, s nem is látomás, maga az izzó forróság, jóllehet azért lábbelije némiképp visszafoghatja, meggyulladni nem fog, mert a híd nem ég, de kimondottan forró, s ezt azonnal megtapasztalja, amint rálép. Tekintve, hogy a színeknek, mint kiderült, sok szerepe nincs, így a kezéből spriccelő királykék festék csupán ráég a felületre, egy plusz réteget képezve rajta, megfestve azt, ami látványosnak látványos, hiszen így a piros hídból már tarka lesz, azonban vajmi keveset segít. Az ötlet jó, a forróságot kissé csökkenti, így a hídon áthaladhat, persze csak óvatosan, hiszen egy óriás kifektetve csupán tán a híd felét foglalja el, s nem teljes széltében, s nem teljes hosszában. A sugarat irányítva az égési sérüléseket megúszhatja, ha a festékcsíkra lép rá, azonban a tempó nem biztos, hogy megfelelő lesz a továbbjutásért. Talán egy másik varázslat segíthet. Eddig, ha közben kitekint, harmadiknak látja magát.*
//Lluthery//
*Lluthery a megfontolt lépések híve, alaposan megfigyelve mások produkcióját, aztán maga is döntésre szánja el magát. Meglepődik a páratlan páros flörtölésén, ugyan, az feltűnően látszik, hogy sokkal inkább Rolgen az, ki nyertesként kerül ki a helyzetből, Valuryen sajnos rosszul járt. Apró gondolatmorzsákat követően merész lépésre szánja el magát, s még mellette álló társának nyújt kezet. A gesztus gáláns, egyben félrevezető is, de sikerrel jár, az elf a felé nyújtott kézbe markol. Hogy a trükk milyen eredményt ér el, az majd kiderül, de nézelődni nincs ideje, csupán a széljárást tekinti meg, szájába dugott kézzel... szerencsére nem a kézfogást megelőzően. Maga is a fekete hídhoz igyekszik, s tekintve társa, ki erre jön, megsérült, még előtte éri el. Ránéztéből fekete, mint korábban. Míg nézelődik azt is tapasztalhatja, hogy időközben Vieljana már a piros híd közepén jár, Rolgen szintén kissé túlhaladva. Nem csak látványra, de bizony szagra is szurok az, mi a hidat takarja, s ha ez nem lenne elég bizonyíték, hirtelen csapódik mellé a pórul járt Valuryen, aki néhány lépést követően, viharfelhővel maga előtt elhasal, s meghempereg. Az előrelátó gondolkodás megfontoltságra vall, kérdés azonban célrevezető-e ez? Mert jelenleg bizony negyedikként áll a rangsorban, s a következő varázslatnak is jól kell elsülnie.*
//Pycta//
*Az első parolázós pillanatokat követően immár a feladatára, s társai cselekedetére koncentrál. Bár túl komolynak tartja mások indulását, az is lehet, hogy erre van szükség, hiszen versenyről van szó, ráadásul azt is láthatja, hogy a támadást sikerrel kivitelezik, s az első sérült is immár megvan. Megfontolt türelemmel kivár, a felajánlott csalfa kezet megmarkolja, s a jókívánságokat viszonozza. A hirtelen megrohanó gondolatok, nem szédítik meg, nem vetik le lábáról, sőt... valójában motiválják, energikussá teszik, a nagyfokú önbizalom, a tettrekészség érzete hatalmasodik el rajta, s a vágy, hogy mindenáron az első, mit első, a legnagyobb, a legtiszteletreméltóbb helyet érje el, s nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint, hogy meghódítsa a világot. A varázs, tehát igazából fordítva sül el, talán a móka kedvéért, de az elf, a benne buzgó tettvágy hatására talán egyébként is lendületes gyorsaságát még inkább meglendíti. Érdekes választást hoz aztán, tekintve, hogy a hidakhoz valójában elsőként ér oda, csupán a sérülés megtörténtét látja, esetleg a többiek döntését sejtheti, azonban függetlenül ettől elvonatkoztatva mindenféle rébusztól, a vízen kezdi meg átkelését, a puncs hatására sikeres varázslattal. Költői szépsége kissé megkopva bár, de egy hatalmas hüllő alakjában vág neki tervei szerint a Valuryen által keltett víz pocsojáinak. A varázs hosszú, kérdés így, hogy a következő szakaszon, hüllő alakjában miként cselekszik, bár tekintve, hogy tudatánál van, így varázsolni is fog tudni. A varázs hosszú, a folyó is széles. Nem vár semmit, hisz ambiciózus és tettrekész. Ebből kifolyólag bizony a tócsátlan szurkon kezdi meg az átkelést ami talán jól halad, azonban az iménti kézfogás hatására megtorpan. Azt érzi semmi szüksége hídra, hogy átkeljen, hisz ő Pycta del Ventus a világ és a folyók ura, így inkább visszfordul, s elrobog az épp hasra eső és a másik szemlélődő társa mellett, hogy a folyónak nekifutva kezdje meg az átkelést. Baziliszkusz, ezért sikerrel jár, szinte hajszállal Rolgen előtt a kerülés hatására, de első. Lássuk hogyan tovább?*
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//
*Az öreg hátralép, s helyet ad. Van belőle bőséggel, mert a látszólag kietlen, bár itt-ott zöldellő táj végeláthatatlan, s a szélei felé kissé elhomályosuló. Nem látni pontosan, hogy a széles folyó túloldalán álló tündérek mögött milyen pályarész várható, talán ez csak azoknak fog kiderülni, akik át is jutnak. Amint hátraáll, röviden ismerteti a sorrendet, aztán ismét csak indulásra buzdítja a résztvevőket. Látszólag az irányok különböznek, mindenki más és más módon közelíti meg a rébuszt, ami bár talán kissé csalafintán volt megfogalmazva, valahol a lényeget kiszűrve mégis ott rejtezik a valóság. "Nem számít, ki mit ígér", sem a jó, sem a rossz, a puszta matéria vélhetően ez alapján fontos lehet, függetlenítve a sablontól és a csomagolástól, a felesleges szövegtől, ki, milyen színű, vagy mit mond, valójában lényegtelen, bár erre sokak, csak útközben fognak rájönni.*
//Valuryen//
*Elsőként indulhat, ami nagy szerencsére vall, s rögtön néhány lépés után már érezheti is a puncs hathatós hatását, bizony dolgozik benne az ital. Kedves jókívánságára talán nem sokan figyelnek fel, talán mindenki, mindenesetre töretlenül halad célja felé. A vállához kap, s nem véletlenül, azonban nem szúnyog az, Rolgen küldte el saját jókívánságait, s vállába, hátába, karjába mágikus rózsatüskék állnak, fájdalmas és égető sebeket hagyva maguk után. Első szitokszavai sokkal inkább ennek köszönhetők, ráadásul a fájdalmat nehezebben viseli, ezért lelassul, függetlenül átlagosnál jobb gyorsaságától, csupán utolsóként ér el a hídig. Addigra összeszedi, s nagy lendülettel veti rá magát, a közben feje felett megjelenő mágikus felhő bőszen áztatja előtte az utat a szájából elhangzó kreatív szitokszavaknak köszönhetően, sajnos azonban különösebb hatást nem ér el. Amint rálép, lendülete megtörik, s csak a szurok ragadóssága akadályozza meg abban, hogy szinte azonnal védekezés nélkül elessen, azonban így is előredől, s alaposan belehengeredik a fekete kátrányba, összemaszatolva magát, s ruháját, miközben az előtte ringatózó bodor felhőréteg ontja az esőt, olykor villámokat pukkantgat. Talán, ha az eső forró lett volna, segítene, de valójában nem, az sem. A szurkos réteg ingoványos repedéseiben a víz megáll, apró tócsákat képezve, azonban nem mindenütt, és nem pont lába előtt. Csak vánszorogni képes, mozdulatai lassúak lesznek. Legalább már van miért káromkodnia. Talán még egy varázslattal, vagy mellé került társának köszönhetően, vagy általa, előrébb kerülhet, jelenleg azonban megreked a híd elején ötödikként, azaz utolsóként, köszönhetően a Rolgen tüskéinek és a szuroknak.*
//Rolgen//
*A hatalmas férfi a második, aki nem is hazudtolja meg magát. Az öreg tündér arcán jóllehet egyetlen ránc sem mozdul, mégis látszik rajta, hogy feszülten figyel, a szabályokat mindenkinek tartania kell. A hangos jókívánság sem csal mosolyt az arcára, de rosszallást sem. Eddig minden rendben. Rolgen varázslata sikerül, s ellenfelét fájdalom járja át, emiatt elégedett lehet, mert Valuryent könnyedén megelőzi, jóllehet, ami neki rohanásnak és sprintnek tűnik, az valójában vén medvéhez méltó cammogás. Ettől függetlenül, ha körbenéz, meglepően tapasztalhatja, hogy a hidat nem is negyedikként, hanem másodikként éri el, így jó eséllyel léphet az általa választott fehér hídra. Semmi különös nem történik, csak egy híd, szokványos és egyszerű, tulajdonképpen csak színében feltűnő. Ha tartja sebességét jó eséllyel juthat el a végére, talán még a továbbjutást jelentő helyezést is elérheti, főként, hogy hátravan még egy varázslat, amit bárhogyan alkalmazhat.*
//Vieljana//
*Az öreg már beszéd közben is sokszor a lányra mosolyog. Vieljana nagyon kedves és talpraesett leányzó, láthatóan jó lélekkel, persze ez a ráncos mosoly előnyben nem részesíti. Ő is hasonlóan lendületesen indul, s már futás közben furcsa dolgokat tapasztalhat, ugyanis a mellette, fekete híd felé megiramodó elf felkiált, aztán éktelen káromkodásba kezd, sőt, mintha a hátán lévő ruha is kissé viseltesebb lenne, mint amilyen volt. Nem sokkal ezt követően le is hagyja könnyedén, pedig nem a legjobb futó. Elhagyja az óriási férfit is, Rolgent, ki bőszen, szuszogva trappol, nem messze tőle, még tán a föld is reng alatta kissé. A hídhoz közeledve, máris érzi a forróságot. Nem varázslat, s nem is látomás, maga az izzó forróság, jóllehet azért lábbelije némiképp visszafoghatja, meggyulladni nem fog, mert a híd nem ég, de kimondottan forró, s ezt azonnal megtapasztalja, amint rálép. Tekintve, hogy a színeknek, mint kiderült, sok szerepe nincs, így a kezéből spriccelő királykék festék csupán ráég a felületre, egy plusz réteget képezve rajta, megfestve azt, ami látványosnak látványos, hiszen így a piros hídból már tarka lesz, azonban vajmi keveset segít. Az ötlet jó, a forróságot kissé csökkenti, így a hídon áthaladhat, persze csak óvatosan, hiszen egy óriás kifektetve csupán tán a híd felét foglalja el, s nem teljes széltében, s nem teljes hosszában. A sugarat irányítva az égési sérüléseket megúszhatja, ha a festékcsíkra lép rá, azonban a tempó nem biztos, hogy megfelelő lesz a továbbjutásért. Talán egy másik varázslat segíthet. Eddig, ha közben kitekint, harmadiknak látja magát.*
//Lluthery//
*Lluthery a megfontolt lépések híve, alaposan megfigyelve mások produkcióját, aztán maga is döntésre szánja el magát. Meglepődik a páratlan páros flörtölésén, ugyan, az feltűnően látszik, hogy sokkal inkább Rolgen az, ki nyertesként kerül ki a helyzetből, Valuryen sajnos rosszul járt. Apró gondolatmorzsákat követően merész lépésre szánja el magát, s még mellette álló társának nyújt kezet. A gesztus gáláns, egyben félrevezető is, de sikerrel jár, az elf a felé nyújtott kézbe markol. Hogy a trükk milyen eredményt ér el, az majd kiderül, de nézelődni nincs ideje, csupán a széljárást tekinti meg, szájába dugott kézzel... szerencsére nem a kézfogást megelőzően. Maga is a fekete hídhoz igyekszik, s tekintve társa, ki erre jön, megsérült, még előtte éri el. Ránéztéből fekete, mint korábban. Míg nézelődik azt is tapasztalhatja, hogy időközben Vieljana már a piros híd közepén jár, Rolgen szintén kissé túlhaladva. Nem csak látványra, de bizony szagra is szurok az, mi a hidat takarja, s ha ez nem lenne elég bizonyíték, hirtelen csapódik mellé a pórul járt Valuryen, aki néhány lépést követően, viharfelhővel maga előtt elhasal, s meghempereg. Az előrelátó gondolkodás megfontoltságra vall, kérdés azonban célrevezető-e ez? Mert jelenleg bizony negyedikként áll a rangsorban, s a következő varázslatnak is jól kell elsülnie.*
//Pycta//
*Az első parolázós pillanatokat követően immár a feladatára, s társai cselekedetére koncentrál. Bár túl komolynak tartja mások indulását, az is lehet, hogy erre van szükség, hiszen versenyről van szó, ráadásul azt is láthatja, hogy a támadást sikerrel kivitelezik, s az első sérült is immár megvan. Megfontolt türelemmel kivár, a felajánlott csalfa kezet megmarkolja, s a jókívánságokat viszonozza. A hirtelen megrohanó gondolatok, nem szédítik meg, nem vetik le lábáról, sőt... valójában motiválják, energikussá teszik, a nagyfokú önbizalom, a tettrekészség érzete hatalmasodik el rajta, s a vágy, hogy mindenáron az első, mit első, a legnagyobb, a legtiszteletreméltóbb helyet érje el, s nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint, hogy meghódítsa a világot. A varázs, tehát igazából fordítva sül el, talán a móka kedvéért, de az elf, a benne buzgó tettvágy hatására talán egyébként is lendületes gyorsaságát még inkább meglendíti. Érdekes választást hoz aztán, tekintve, hogy a hidakhoz valójában elsőként ér oda, csupán a sérülés megtörténtét látja, esetleg a többiek döntését sejtheti, azonban függetlenül ettől elvonatkoztatva mindenféle rébusztól, a vízen kezdi meg átkelését, a puncs hatására sikeres varázslattal. Költői szépsége kissé megkopva bár, de egy hatalmas hüllő alakjában vág neki tervei szerint a Valuryen által keltett víz pocsojáinak. A varázs hosszú, kérdés így, hogy a következő szakaszon, hüllő alakjában miként cselekszik, bár tekintve, hogy tudatánál van, így varázsolni is fog tudni. A varázs hosszú, a folyó is széles. Nem vár semmit, hisz ambiciózus és tettrekész. Ebből kifolyólag bizony a tócsátlan szurkon kezdi meg az átkelést ami talán jól halad, azonban az iménti kézfogás hatására megtorpan. Azt érzi semmi szüksége hídra, hogy átkeljen, hisz ő Pycta del Ventus a világ és a folyók ura, így inkább visszfordul, s elrobog az épp hasra eső és a másik szemlélődő társa mellett, hogy a folyónak nekifutva kezdje meg az átkelést. Baziliszkusz, ezért sikerrel jár, szinte hajszállal Rolgen előtt a kerülés hatására, de első. Lássuk hogyan tovább?*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-17 08:12:25
Üzenet elküldve: 2019-07-17 08:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egy ideje már hallja ezt a hangot, de hiába pördül meg rá sebesen, nem látja, miből jön. Aztán lassan azért leesik neki, hogy a gyomra kiabál vele.*
- Jaaaj, nemááár! *csapkodja a pocakját a kezével.* - Nemost! Nincs! *A magas füvet kaszálja a kezével nyűgösködve. A városban sokkal könnyebb volt kaját találni. Olyasmiket dobnak ki, hogy hihetetlen. Xurra úgy élt a fogadók szemetén, mint egy kiskirály. De itt mi van? Fű! Vagy mi ez. Egy vállrándítás közben elnyammogott ~Végül is... ~ után lejjebb hajol és nagyot harap.
A csenkesz meg a perje meg a komócsin egyáltalán nem olyan jó, mint a meghagyott csirkecsontok végéről a bőrös porc. Ez a száraz, magos izé egy fokkal jobb, de rohadtul bök. A szöcske az már más. Csak sokat kell hozzá rohangálni.*
- Jaaaj, nemááár! *csapkodja a pocakját a kezével.* - Nemost! Nincs! *A magas füvet kaszálja a kezével nyűgösködve. A városban sokkal könnyebb volt kaját találni. Olyasmiket dobnak ki, hogy hihetetlen. Xurra úgy élt a fogadók szemetén, mint egy kiskirály. De itt mi van? Fű! Vagy mi ez. Egy vállrándítás közben elnyammogott ~Végül is... ~ után lejjebb hajol és nagyot harap.
A csenkesz meg a perje meg a komócsin egyáltalán nem olyan jó, mint a meghagyott csirkecsontok végéről a bőrös porc. Ez a száraz, magos izé egy fokkal jobb, de rohadtul bök. A szöcske az már más. Csak sokat kell hozzá rohangálni.*
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-16 20:22:26
Üzenet elküldve: 2019-07-16 20:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyz//
*Hirtelen a sok látnivaló közül választani se tud, melyik érdekli a legjobban, így egy darabig csak érdeklődve sétálgat körbe-körbe. Úgy tűnik, barátai mind találtak maguknak tetsző programot, hisz szépen lassan mindegyikük leragad valahol, és már csak arra kapja fel a fejét, hogy egyedül maradt. Legutoljára Vieljana hagyja magára, aki egy igencsak gyanúsnak tűnő szekérnél tűnik el. Ő legalábbis bizonytalanul méregeti a szekeret, ahogy visszasétál a járműhöz, azon tűnődve, belessen-e a ponyva mögé, mi is van ott pontosan, vagy inkább nézze meg, mit csinálnak a többiek. Mivel nem tud dönteni, mi is lenne a legjobb, így csak tanácstalanul álldogál a szekér előtt, nem törődve vele, hogy esetleg feltartja a forgalmat*
- Viel? Minden rendben? *kérdezi bizonytalanul, bár a forgatagban meglehet, a kis tündér meg se hallja a hangját, mindenesetre fülel még egy kicsit, hátha kap valamiféle feleletet.*
//Tündérvarázs//
//Lyz//
*Hirtelen a sok látnivaló közül választani se tud, melyik érdekli a legjobban, így egy darabig csak érdeklődve sétálgat körbe-körbe. Úgy tűnik, barátai mind találtak maguknak tetsző programot, hisz szépen lassan mindegyikük leragad valahol, és már csak arra kapja fel a fejét, hogy egyedül maradt. Legutoljára Vieljana hagyja magára, aki egy igencsak gyanúsnak tűnő szekérnél tűnik el. Ő legalábbis bizonytalanul méregeti a szekeret, ahogy visszasétál a járműhöz, azon tűnődve, belessen-e a ponyva mögé, mi is van ott pontosan, vagy inkább nézze meg, mit csinálnak a többiek. Mivel nem tud dönteni, mi is lenne a legjobb, így csak tanácstalanul álldogál a szekér előtt, nem törődve vele, hogy esetleg feltartja a forgalmat*
- Viel? Minden rendben? *kérdezi bizonytalanul, bár a forgatagban meglehet, a kis tündér meg se hallja a hangját, mindenesetre fülel még egy kicsit, hátha kap valamiféle feleletet.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-16 18:24:47
Üzenet elküldve: 2019-07-16 18:24:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Nimeril úgy hallotta, hogy a Szántóföldeken nagy mulatság van. Ezért arra veszi az irányt. Hamar eléri a helyszínt. A nagy nyüzsgés magával ragadja a fiatal lányt. Különböző mágikus trükköket és mutatványok lát. Ahogy elnézi Lanawin minden szegletéről jöttek ide a népek. Különféle portékákat kínáló árusok között halad el, amikor az egyik leszólítja.*
– Vegyen a szép hölgy magának egy ilyen gyűrűt. Nem ám hétköznapi kacat ez. Ilyet máshol nem talál. * Nimeril megszemléli az említett portát és nagyon megtetszik neki. Körbenéz a többi holmi között is hátha akad még valami ami kellhet neki. Végül megvételre egy tündérlámpa és egy hangulatgyűrű kerül megvásárlásra. Amiért 230 aranyat fizet ki az Mesélő (Nyíl) árusnak. *
– Köszönöm szépen és viszlát. * Köszön el mielőtt távozna. Gondosan elpakolj amit vásárolt majd tovább folytatja a nézelődést.*
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Nimeril úgy hallotta, hogy a Szántóföldeken nagy mulatság van. Ezért arra veszi az irányt. Hamar eléri a helyszínt. A nagy nyüzsgés magával ragadja a fiatal lányt. Különböző mágikus trükköket és mutatványok lát. Ahogy elnézi Lanawin minden szegletéről jöttek ide a népek. Különféle portékákat kínáló árusok között halad el, amikor az egyik leszólítja.*
– Vegyen a szép hölgy magának egy ilyen gyűrűt. Nem ám hétköznapi kacat ez. Ilyet máshol nem talál. * Nimeril megszemléli az említett portát és nagyon megtetszik neki. Körbenéz a többi holmi között is hátha akad még valami ami kellhet neki. Végül megvételre egy tündérlámpa és egy hangulatgyűrű kerül megvásárlásra. Amiért 230 aranyat fizet ki az Mesélő (Nyíl) árusnak.
*– Köszönöm szépen és viszlát. * Köszön el mielőtt távozna. Gondosan elpakolj amit vásárolt majd tovább folytatja a nézelődést.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-16 18:08:43
Üzenet elküldve: 2019-07-16 18:08:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Wrexannak pont útba esik ez a fesztivál így hát betér körbenézni. Mindenféle népség akad itt, ahogy látja. Vidám zene szól és finom ételek illata lengi be a levegőt. Hamar elnyeli a tömeg a fiút. Különféle népi játékok és versenyek zajlanak. Le is ragad néhány helyen szurkolni, van ahol még játszik is. Nemsokára egy árushoz ér. Csak úgy kíváncsiságból kezdi el nézni az árúját. Különféle furcsa tárgyakat lát, némelyikről azt se tudja mi az. Egy különleges lámpa kelti fel az érdeklődését.*
– Csak 175 aranyba kerül jó uram.* Mondja a tündér eladó.*
– Sajnálom, de nincs 175 aranyam kereskedő uram Mesélő (Nyíl) feleslegben. *Mondja szomorúan a fiú. Vissza is teszi a lámpát és már készülne is tovább indulni, de az árus megállítja.*
– Tudod mit ne lógasd az orrod hanem fogad el ajándékba. Ma jó napom van.
– Nem fogadhatom el ezt az ajándékot. * Mondja a megilletődött fiú.*
– Ezt még egyszer meg ne halljam, mert békává változtatlak. * Ripakodik rá az eladó. Wrexan nem mert ellenszegülni, ezért elfogadja az ajándékot. Aztán elköszön az árustól és keres magának egy padot, hogy leüljön egy cseppet.*
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
* Wrexannak pont útba esik ez a fesztivál így hát betér körbenézni. Mindenféle népség akad itt, ahogy látja. Vidám zene szól és finom ételek illata lengi be a levegőt. Hamar elnyeli a tömeg a fiút. Különféle népi játékok és versenyek zajlanak. Le is ragad néhány helyen szurkolni, van ahol még játszik is. Nemsokára egy árushoz ér. Csak úgy kíváncsiságból kezdi el nézni az árúját. Különféle furcsa tárgyakat lát, némelyikről azt se tudja mi az. Egy különleges lámpa kelti fel az érdeklődését.*
– Csak 175 aranyba kerül jó uram.* Mondja a tündér eladó.*
– Sajnálom, de nincs 175 aranyam kereskedő uram Mesélő (Nyíl) feleslegben.
*Mondja szomorúan a fiú. Vissza is teszi a lámpát és már készülne is tovább indulni, de az árus megállítja.*– Tudod mit ne lógasd az orrod hanem fogad el ajándékba. Ma jó napom van.
– Nem fogadhatom el ezt az ajándékot. * Mondja a megilletődött fiú.*
– Ezt még egyszer meg ne halljam, mert békává változtatlak. * Ripakodik rá az eladó. Wrexan nem mert ellenszegülni, ezért elfogadja az ajándékot. Aztán elköszön az árustól és keres magának egy padot, hogy leüljön egy cseppet.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:29:43
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:29:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
– Hát én nem tudom mi történt. Nem merném biztosra mondani, hogy nem én tettem ezt veled. Azután kezdtél el furán viselkedni, miután elestünk. Bocsánat, ha az én bűnöm a dolog. De legalább a tömeg jól szórakozott és ősszintén bevallom, hogy többé-kevésbé én is. A kevésbé részét meg majd megszépíti az idő. * Mikor Isq megpróbál felállni, felnyújtja a kezét, hogy segítsen neki felkelni.*
– Rögtönzés? Valamiféle előadás lenne? Végül is veled tarthatok megnézni, úgy sincs más tervem. * Fogadja el a meghívást.*
– Ó azt a kalapot te magad varázsoltad a fejedre. Miután rám estél a fejem felett kis felhőcskék jelentek meg. Zugot az eső meg csapkodtak a villámok is. Akkor idézted meg azt a kalapot, hogy megvédj engem az esőtől. Hogy is hívtál engem? A igen azt hiszem kincsem, ezt a szót használtad. * Kíváncsian szemléli a férfi arcát, mikor e szavakat mondja. Aztán jön a bemutatkozás, ahol csak nem bír magával a lány.*
– Nixomia Grendaer az ön fő fő segítője méltóságos nagyuram. * Közben nevetve meghajol a férfi előtt.*
– Bocsánat. Nem tudtam kihagyni. Akkor menjünk a színpadhoz, csak előtte keresnünk kéne egy kutat, hogy legalább a sarat hadd mossuk le magunkról.
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
– Hát én nem tudom mi történt. Nem merném biztosra mondani, hogy nem én tettem ezt veled. Azután kezdtél el furán viselkedni, miután elestünk. Bocsánat, ha az én bűnöm a dolog. De legalább a tömeg jól szórakozott és ősszintén bevallom, hogy többé-kevésbé én is. A kevésbé részét meg majd megszépíti az idő. * Mikor Isq megpróbál felállni, felnyújtja a kezét, hogy segítsen neki felkelni.*
– Rögtönzés? Valamiféle előadás lenne? Végül is veled tarthatok megnézni, úgy sincs más tervem. * Fogadja el a meghívást.*
– Ó azt a kalapot te magad varázsoltad a fejedre. Miután rám estél a fejem felett kis felhőcskék jelentek meg. Zugot az eső meg csapkodtak a villámok is. Akkor idézted meg azt a kalapot, hogy megvédj engem az esőtől. Hogy is hívtál engem? A igen azt hiszem kincsem, ezt a szót használtad. * Kíváncsian szemléli a férfi arcát, mikor e szavakat mondja. Aztán jön a bemutatkozás, ahol csak nem bír magával a lány.*
– Nixomia Grendaer az ön fő fő segítője méltóságos nagyuram. * Közben nevetve meghajol a férfi előtt.*
– Bocsánat. Nem tudtam kihagyni. Akkor menjünk a színpadhoz, csak előtte keresnünk kéne egy kutat, hogy legalább a sarat hadd mossuk le magunkról.
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-16 11:45:35
Üzenet elküldve: 2019-07-16 11:45:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Nixomia és Isqeha magánszáma //
- Nem, nem vagyok jól! *morog Isqeha, és valóban nem érzi magát túl fényesen. Még csak nem is a zuhanástól, hanem teljesen meg van zavarodva a történtektől. Megrázza a fejét, csak úgy röpködnek a tincsei.*
- Mi az ork fa... ttya volt ez az egész??! *néz gyanakodva Nixomiára.*
- Miért szónokoltam úgy, mint egy háborodott?? Elment az eszem... vagy mi. *morog.*
- A tündérek puncsa, az az oka, fogadok! *néz továbbra is némi gyanakvással Nixomiára, mert azért nem akarja nyíltan megvádolni, hogy biztosan a lány csinált vele valamit. ~A festéket ő fújta az arcomba, arra határozottan emlékszem! De most, hiszen segített, emlékszem...~ tűnődik.*
- Keljünk fel! *sóhajt, és ha kap valamilyen segítséget, jelen helyzetében lehet hogy férfiatlanul, de ő bizony elfogadja azt.*
- A színpadon már biztosan folytatódott a rögtönzés... menjünk, nézzük meg!
- Van kedved hozzá? *kérdezi azért meg, mert ki tudja, hogy egyáltalán hajlandó-e a társaságában mutatkozni ez a magas, szőke elf lány a továbbiakban. Azon gondolkodik, egyáltalán hogy hívják a lányt. ~Lehet, hogy be sem mutatkoztam neki? Azt se tudja, ki vagyok? Már azon felül, hogy Lanawin leendő uralkodója! Őrület!~ csóválja a fejét. ~Cassy, emlékszem, ő megmondta a nevét. Bár először Dália néven.~*
- Furcsa mágiák folynak itten... *mondja rosszallóan, sajgó tomporát tapogatva, ha végül sikeresen feltápászkodott. Mert azért mégis!*
- Na és ez a kalap? Honnan a fenéből van ez a kalap? *tapintja meg a fején lévő, hatalmas karimájú kalapot, amit hiába próbálja, le se tud venni, úgy rá van tapadva.*
- Amúgy Isqeha a nevem. Isq, röviden. És amúgy legjobb tudomásom szerint nem vagyok elmeháborodott... és sose akartam uralkodó lenni. *exkuzálja magát, és mutatkozik be, amit örömmel venne a lánytól is. Ha pedig hajlandó vele tartani a továbbiakban, akkor elindul vissza, a színpad felé, vagy akár máshova, ha Nixomia inkább valami más helyszínt szeretne.*
// Tündérvarázs //
// Nixomia és Isqeha magánszáma //
- Nem, nem vagyok jól! *morog Isqeha, és valóban nem érzi magát túl fényesen. Még csak nem is a zuhanástól, hanem teljesen meg van zavarodva a történtektől. Megrázza a fejét, csak úgy röpködnek a tincsei.*
- Mi az ork fa... ttya volt ez az egész??! *néz gyanakodva Nixomiára.*
- Miért szónokoltam úgy, mint egy háborodott?? Elment az eszem... vagy mi. *morog.*
- A tündérek puncsa, az az oka, fogadok! *néz továbbra is némi gyanakvással Nixomiára, mert azért nem akarja nyíltan megvádolni, hogy biztosan a lány csinált vele valamit. ~A festéket ő fújta az arcomba, arra határozottan emlékszem! De most, hiszen segített, emlékszem...~ tűnődik.*
- Keljünk fel! *sóhajt, és ha kap valamilyen segítséget, jelen helyzetében lehet hogy férfiatlanul, de ő bizony elfogadja azt.*
- A színpadon már biztosan folytatódott a rögtönzés... menjünk, nézzük meg!
- Van kedved hozzá? *kérdezi azért meg, mert ki tudja, hogy egyáltalán hajlandó-e a társaságában mutatkozni ez a magas, szőke elf lány a továbbiakban. Azon gondolkodik, egyáltalán hogy hívják a lányt. ~Lehet, hogy be sem mutatkoztam neki? Azt se tudja, ki vagyok? Már azon felül, hogy Lanawin leendő uralkodója! Őrület!~ csóválja a fejét. ~Cassy, emlékszem, ő megmondta a nevét. Bár először Dália néven.~*
- Furcsa mágiák folynak itten... *mondja rosszallóan, sajgó tomporát tapogatva, ha végül sikeresen feltápászkodott. Mert azért mégis!*
- Na és ez a kalap? Honnan a fenéből van ez a kalap? *tapintja meg a fején lévő, hatalmas karimájú kalapot, amit hiába próbálja, le se tud venni, úgy rá van tapadva.*
- Amúgy Isqeha a nevem. Isq, röviden. És amúgy legjobb tudomásom szerint nem vagyok elmeháborodott... és sose akartam uralkodó lenni. *exkuzálja magát, és mutatkozik be, amit örömmel venne a lánytól is. Ha pedig hajlandó vele tartani a továbbiakban, akkor elindul vissza, a színpad felé, vagy akár máshova, ha Nixomia inkább valami más helyszínt szeretne.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:58:20
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:58:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*Míg a férfiak egyeztetik a visszavágó idejét, csendesen várakozik, s közben rájön, hogy igazából még be sem mutatkoztak egymásnak Khul ellenfelével. Úgy véli, Laor kedveskedni akar neki azzal, hogy sorsközösséget vállal vele az ételes elszólásokkal, hogy ne érezze magát annyira egyedül zavarba ejtő problémájával. Vele együtt derül, és meleg mosollyal felel.*
- Hálásan köszönöm a tátika... vagyis a teher megosztását, kedves...
*Hangsúlya egyértelművé teszi, hogy egy megnevezés hiányzik a mondat végén, amit megtudni remél a férfitól. Egy kicsit furcsának tűnik azonban Laor arckifejezése, ezért a kezét finoman a karjára teszi.*
- Jól vagy, uram?
*Ha minden rendben, megosztja a maga nevét vele.*
- Cahress Damastant sisakvirág vagyok... persze sisakvirág nélkül.
*Süti le szerényen a szemeit. Örül, hogy nem a büdöske jött a szájára. Khul megfejtése kezd jó irányba tapogatózni, bár egyelőre az ital iránt kelt bizalmatlanságot. Cassy gyanakodva méregeti a rózsaszín folyadékot.*
- Gondolod, hogy ibolya tehet róla?
*Khul becéző, csücsörített szavain elpirul, és elkuncogja magát száját eltakarva. Hirtelen hinni kezd benne, hogy Khul számára semmi sem lehetetlen, csak kérnie kell tőle. Felcsillannak hát a szemei.*
- Úgy szeretem az orgona színű lovakat! Mit gondolsz, tudnál varázsolni nekem egy hóvirágot?
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.15 21:59:40
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*Míg a férfiak egyeztetik a visszavágó idejét, csendesen várakozik, s közben rájön, hogy igazából még be sem mutatkoztak egymásnak Khul ellenfelével. Úgy véli, Laor kedveskedni akar neki azzal, hogy sorsközösséget vállal vele az ételes elszólásokkal, hogy ne érezze magát annyira egyedül zavarba ejtő problémájával. Vele együtt derül, és meleg mosollyal felel.*
- Hálásan köszönöm a tátika... vagyis a teher megosztását, kedves...
*Hangsúlya egyértelművé teszi, hogy egy megnevezés hiányzik a mondat végén, amit megtudni remél a férfitól. Egy kicsit furcsának tűnik azonban Laor arckifejezése, ezért a kezét finoman a karjára teszi.*
- Jól vagy, uram?
*Ha minden rendben, megosztja a maga nevét vele.*
- Cahress Damastant sisakvirág vagyok... persze sisakvirág nélkül.
*Süti le szerényen a szemeit. Örül, hogy nem a büdöske jött a szájára. Khul megfejtése kezd jó irányba tapogatózni, bár egyelőre az ital iránt kelt bizalmatlanságot. Cassy gyanakodva méregeti a rózsaszín folyadékot.*
- Gondolod, hogy ibolya tehet róla?
*Khul becéző, csücsörített szavain elpirul, és elkuncogja magát száját eltakarva. Hirtelen hinni kezd benne, hogy Khul számára semmi sem lehetetlen, csak kérnie kell tőle. Felcsillannak hát a szemei.*
- Úgy szeretem az orgona színű lovakat! Mit gondolsz, tudnál varázsolni nekem egy hóvirágot?
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.15 21:59:40
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:09:25
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
*Vieljana fogadja köszöntését és beszédbe elegyednek. Halovány mosollyal hallgatja a vidám szavakat, a tündér vidámságából rá is ragad, bár lehet, csak az alkoholnak köszönhető, amelyet eddig sosem juttatott szervezetébe. Könnyednek és gondtalannak érzi magát, ritka pillanatok egyike. Az akadályverseny sem több számára, mint kedves megmérettetés, hisz aki részt vesz rajta, már mindenképpen nyert.
Örömmel veszi azt is, hogy Viel is kipróbálja magát a versenyen és ő is hasonlóan gondolkodik felőle, mint az erdőmélyi elf.*
- Én is nagyon örülök és külön öröm, hogy éppen egy tündér-ünnepségen. *Mosolyog a lányra.
A megjelenő férfi viselkedése magára vonja a figyelmét, de mivel ő most épp kikapcsolódni van itt, a megfigyelésen kívül nem tesz semmi egyebet. A tündéreknek biztosan intézik majd, ha eldurvulna a helyzet. A kihívó és lenéző pillantásokat derűs tekintettel fogadja, de szavait nem hallja, jól lehet, nem is kívánja.
A közjátékot és a tündérrel való beszélgetést a ráncos tündér szavai rekesztik be, aki megérkezik hozzájuk, hogy elkezdődhessen a versengés. A páncélos csuhás érdeklődve hallgatja szavait. Az, hogy varázstudókká váltak volna, kétkedve fogadja, majd a puncsos poharak felé tekint egy pillantás erejéig. Hisz abból mind fogyasztottak. Talán az lehet a különös érzés okozója?
A szentéllyé magasztosult szekér ponyvája fellebben és fellépve a szekérre sötétség borul rájuk. Kissé diszkomfortos számára az érzés, főleg, hogy be kell csuknia szemeit. De a vén tündér hangja megnyugtatja és úgy gondolja, nincs mitől tartania.
A fertályórás utazás után, megérkezve a célhoz, kíváncsian lép le a szekérről, hogy megnézze magának, miféle akadály vár rájuk.
A széles folyómeder képe lenyűgözi, a különböző színű hidakat jól megnézi és figyelmesen hallgatja a tündér instrukcióit.
A piros forró tűz, végében sárga tündér vízzel.
A fekete szurok, ragadós, végében zöld, gyors átkelést ajánl.
Az utolsó fehér, mint a hó, végében lila tündér, nyerőnek mondja a hidat.
A vén tündér két varázslatot mond, tehát valóban tudnak varázsolni és indulásra buzdítja őket.
Az erdőmélyi elf nézi az indulókat, egymás után, figyelve, miként próbálnak átjutni. Úgy tűnik, akad, aki félreértette a verseny lényegét, a szórakozást és túl komolyan veszi.
Végül ketten maradnak a startnál, egy barátságos kinézetű, bár kissé ellenszenves karizmájú férfi és a páncélos csuhás.
Az ismeretlen férfi sok szerencsét kíván neki, amit egy néma mosollyal fogad, ahogy a kézfogást sem utasítja el, bár a kajánnak tetsző mosolyt nem tudja mire vélni.
Utolsóként marad a startnál, Viel a piros hídra lépett kékre festve, a szakállas a fehér híd irányába, az elf pedig esőt varázsolva maga fölé áztatná el a fekete-szurkos átkelőt, míg az utolsó férfi ugyancsak a feketét választaná, de inkább csak fürkészik, mint cselekszik.
Az erdőmélyi elfben különös érzés kezd teret nyerni. Úgy érzi, sőt, egyre inkább biztosabbá válik abban, hogy elég sokan rajonganak érte. Amit meg is értene, hisz Arthenior hőse, a templom megmentője. Ő alapította a folyóparti falut, az oltárt is ő szentelte fel a fa képében. Érthető volna a sok rajongó. Talán Lyzendra is szerelmes belé és lehet, hogy Viel is, csak azért jelentkezett a versenyre, hogy őt lenyűgözze. De ki tudja, mennyien lehetnek így ezzel. Aenae, Hanloren és még sokan mások. Az is biztos, hogy a megmérettetésen résztvevő emberek mind féltékenyek rá és képességeire, de nem tudhatják leplezni rajongásukat felé. Ez érthető.
Annyi mindent elért már, talán illő volna kilépnie a fényre, hogy Eeyr fényében fürödve beragyogtassa a népeket is, talán uralkodóvá kellene válnia, Az Erdőmélyi Elf Királyság uralkodójává, amely a Lihanechi tótól egészen a városig terjedhetne és az ő vezetésével minden bizonnyal Lanawin legnagyobb és leggazdagabb királyságává válhatna.
Ennek az első lépése lehetne, hogy képességeinek megcsillogtatásával megnyeri ezt a kis versenyt, bebizonyítva mindenkinek, érdemes rajongásukra.
Ezekkel a gondolatokkal felvértezve indul meg előre, figyelve az előtte haladókat, nézelődőket. A fekete hidat szemléli, amelyen minden bizonnyal megmarad a víz, amely az elf fölötti felhőből esik. Fel is ötlik benne a mocsári baziliszkusz képe, amelyet oly sokszor látott az ingoványos vidéken. A csaknem egy méteres gyík képes a vízen járni, hogy villámgyorsan elmeneküljön a rá leső ragadozók elől, de talán még a szurokba sem ragadna bele különleges talpa. Megvárja, mire jut az elf, hogy eláztassa maga előtt a fekete hidat, majd elképzeli, hogy ő a baziliszkusz maga és nekiiramodik. Neki nem jelenthet gondot, hogy gyíkká változzon, hisz ő lesz az uralkodó mindenek felett.
A vízen próbál futni baziliszkusz alakjában, de ha az elf előtte nem jutna messze, megpróbálkozik a szurkos felszínen is futni, ügyelve rá, hogy ha gond adódna, azt rajongói szeme láttára oldja meg. Készül is erre már jó előre, ahogy villámgyorsan futna át a fekete hídon, hogy elérje a végében álló zöld tündért, minden bizonnyal lenyűgözve őt is és rajongóit, hogy megkapja az ígért virágot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 3 körön keresztül a kívánt madárrá, vagy emlőssé, vagy hüllővé változik (a három közül valamelyik) annak minden tulajdonságával együtt, azonban saját valódi mivoltának végig tudatában marad.
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
*Vieljana fogadja köszöntését és beszédbe elegyednek. Halovány mosollyal hallgatja a vidám szavakat, a tündér vidámságából rá is ragad, bár lehet, csak az alkoholnak köszönhető, amelyet eddig sosem juttatott szervezetébe. Könnyednek és gondtalannak érzi magát, ritka pillanatok egyike. Az akadályverseny sem több számára, mint kedves megmérettetés, hisz aki részt vesz rajta, már mindenképpen nyert.
Örömmel veszi azt is, hogy Viel is kipróbálja magát a versenyen és ő is hasonlóan gondolkodik felőle, mint az erdőmélyi elf.*
- Én is nagyon örülök és külön öröm, hogy éppen egy tündér-ünnepségen. *Mosolyog a lányra.
A megjelenő férfi viselkedése magára vonja a figyelmét, de mivel ő most épp kikapcsolódni van itt, a megfigyelésen kívül nem tesz semmi egyebet. A tündéreknek biztosan intézik majd, ha eldurvulna a helyzet. A kihívó és lenéző pillantásokat derűs tekintettel fogadja, de szavait nem hallja, jól lehet, nem is kívánja.
A közjátékot és a tündérrel való beszélgetést a ráncos tündér szavai rekesztik be, aki megérkezik hozzájuk, hogy elkezdődhessen a versengés. A páncélos csuhás érdeklődve hallgatja szavait. Az, hogy varázstudókká váltak volna, kétkedve fogadja, majd a puncsos poharak felé tekint egy pillantás erejéig. Hisz abból mind fogyasztottak. Talán az lehet a különös érzés okozója?
A szentéllyé magasztosult szekér ponyvája fellebben és fellépve a szekérre sötétség borul rájuk. Kissé diszkomfortos számára az érzés, főleg, hogy be kell csuknia szemeit. De a vén tündér hangja megnyugtatja és úgy gondolja, nincs mitől tartania.
A fertályórás utazás után, megérkezve a célhoz, kíváncsian lép le a szekérről, hogy megnézze magának, miféle akadály vár rájuk.
A széles folyómeder képe lenyűgözi, a különböző színű hidakat jól megnézi és figyelmesen hallgatja a tündér instrukcióit.
A piros forró tűz, végében sárga tündér vízzel.
A fekete szurok, ragadós, végében zöld, gyors átkelést ajánl.
Az utolsó fehér, mint a hó, végében lila tündér, nyerőnek mondja a hidat.
A vén tündér két varázslatot mond, tehát valóban tudnak varázsolni és indulásra buzdítja őket.
Az erdőmélyi elf nézi az indulókat, egymás után, figyelve, miként próbálnak átjutni. Úgy tűnik, akad, aki félreértette a verseny lényegét, a szórakozást és túl komolyan veszi.
Végül ketten maradnak a startnál, egy barátságos kinézetű, bár kissé ellenszenves karizmájú férfi és a páncélos csuhás.
Az ismeretlen férfi sok szerencsét kíván neki, amit egy néma mosollyal fogad, ahogy a kézfogást sem utasítja el, bár a kajánnak tetsző mosolyt nem tudja mire vélni.
Utolsóként marad a startnál, Viel a piros hídra lépett kékre festve, a szakállas a fehér híd irányába, az elf pedig esőt varázsolva maga fölé áztatná el a fekete-szurkos átkelőt, míg az utolsó férfi ugyancsak a feketét választaná, de inkább csak fürkészik, mint cselekszik.
Az erdőmélyi elfben különös érzés kezd teret nyerni. Úgy érzi, sőt, egyre inkább biztosabbá válik abban, hogy elég sokan rajonganak érte. Amit meg is értene, hisz Arthenior hőse, a templom megmentője. Ő alapította a folyóparti falut, az oltárt is ő szentelte fel a fa képében. Érthető volna a sok rajongó. Talán Lyzendra is szerelmes belé és lehet, hogy Viel is, csak azért jelentkezett a versenyre, hogy őt lenyűgözze. De ki tudja, mennyien lehetnek így ezzel. Aenae, Hanloren és még sokan mások. Az is biztos, hogy a megmérettetésen résztvevő emberek mind féltékenyek rá és képességeire, de nem tudhatják leplezni rajongásukat felé. Ez érthető.
Annyi mindent elért már, talán illő volna kilépnie a fényre, hogy Eeyr fényében fürödve beragyogtassa a népeket is, talán uralkodóvá kellene válnia, Az Erdőmélyi Elf Királyság uralkodójává, amely a Lihanechi tótól egészen a városig terjedhetne és az ő vezetésével minden bizonnyal Lanawin legnagyobb és leggazdagabb királyságává válhatna.
Ennek az első lépése lehetne, hogy képességeinek megcsillogtatásával megnyeri ezt a kis versenyt, bebizonyítva mindenkinek, érdemes rajongásukra.
Ezekkel a gondolatokkal felvértezve indul meg előre, figyelve az előtte haladókat, nézelődőket. A fekete hidat szemléli, amelyen minden bizonnyal megmarad a víz, amely az elf fölötti felhőből esik. Fel is ötlik benne a mocsári baziliszkusz képe, amelyet oly sokszor látott az ingoványos vidéken. A csaknem egy méteres gyík képes a vízen járni, hogy villámgyorsan elmeneküljön a rá leső ragadozók elől, de talán még a szurokba sem ragadna bele különleges talpa. Megvárja, mire jut az elf, hogy eláztassa maga előtt a fekete hidat, majd elképzeli, hogy ő a baziliszkusz maga és nekiiramodik. Neki nem jelenthet gondot, hogy gyíkká változzon, hisz ő lesz az uralkodó mindenek felett.
A vízen próbál futni baziliszkusz alakjában, de ha az elf előtte nem jutna messze, megpróbálkozik a szurkos felszínen is futni, ügyelve rá, hogy ha gond adódna, azt rajongói szeme láttára oldja meg. Készül is erre már jó előre, ahogy villámgyorsan futna át a fekete hídon, hogy elérje a végében álló zöld tündért, minden bizonnyal lenyűgözve őt is és rajongóit, hogy megkapja az ígért virágot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 3 körön keresztül a kívánt madárrá, vagy emlőssé, vagy hüllővé változik (a három közül valamelyik) annak minden tulajdonságával együtt, azonban saját valódi mivoltának végig tudatában marad.
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:00:30
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:00:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*Harsány kikiáltása, aztán csendes és vidám göcögéssé apad, amit azért néha felvált egy-két furcsa pillantás, mely Cassy beszédstílusát kíséri. Egy adódó pillanatban meg is kérdezi tőle súgva:*
- Csibe... sok volt a puncs? *Húzza fel szemöldökét, de a következő pillanatban már legyint is és vigyorog tovább vállát megvonva.* Ha meg sok volt, hát legyen sok! *Tárja szét két tenyerét, s maga is megmarkolja az imént asztalra tett italt.*
- Köszönjük, kedves. *Kacsint a lányra, majd visszafordul Laorhoz, aki gyanúsan beindította szemlélőbimbóit a lányra. Persze nem baj. Cassy helyes teremtés, nem véletlenül olyan népszerű. Ellenben Laor a meghívásra is bólint.*
- Nagyszerű! *Röhög fel.* De azért ne bízd el magad! Ellenben ettől jobb szeszt kapsz, azt kártya nélkül is ígérhetem.
*Cassy pohárköszöntőjére maga is megemeli a poharát, magához képest kissé komolyabban.*
- A győztesre! *Biccent elismerően Laor felé, s lehúzza az italt. Bár hátra van még egy meccs, legalábbis a pusmogó tündérpalánták szerint, néhány pohárka majd' csak nem árt meg.*
- Még van egy meccs, cicababa... *Felel Cassy kérdésére.* A második helyért is játszom. *Magyarázza.* Az imént tudtam meg. Amúgy meg semmi gond... hehehe... Tee... teee... százszorszép! *Mondja a legkreatívabbat, ami csak eszébe jut.*
- Végeredményben illik rám, éééén vagyok a te kis gyöngyvirág tündéred, minden kívánságod így teljesüljön! *Csücsörít ordenáré módon, majd hirtelen félrebiccenti meglepetten a fejét, mintha a puncs rá is kezdene valahogyan hatni, persze nem biztos, de tény, hogy Laorra és Cassyre zavartan pislog.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására bárkivel elhitetheti, hogy ő egy tündér, aki kívánságokat teljesít. A varázslat megtörik, ha a varázsló nem tesz meg mindent a kívánságok teljesítése érdekében.
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
*Harsány kikiáltása, aztán csendes és vidám göcögéssé apad, amit azért néha felvált egy-két furcsa pillantás, mely Cassy beszédstílusát kíséri. Egy adódó pillanatban meg is kérdezi tőle súgva:*
- Csibe... sok volt a puncs? *Húzza fel szemöldökét, de a következő pillanatban már legyint is és vigyorog tovább vállát megvonva.* Ha meg sok volt, hát legyen sok! *Tárja szét két tenyerét, s maga is megmarkolja az imént asztalra tett italt.*
- Köszönjük, kedves. *Kacsint a lányra, majd visszafordul Laorhoz, aki gyanúsan beindította szemlélőbimbóit a lányra. Persze nem baj. Cassy helyes teremtés, nem véletlenül olyan népszerű. Ellenben Laor a meghívásra is bólint.*
- Nagyszerű! *Röhög fel.* De azért ne bízd el magad! Ellenben ettől jobb szeszt kapsz, azt kártya nélkül is ígérhetem.
*Cassy pohárköszöntőjére maga is megemeli a poharát, magához képest kissé komolyabban.*
- A győztesre! *Biccent elismerően Laor felé, s lehúzza az italt. Bár hátra van még egy meccs, legalábbis a pusmogó tündérpalánták szerint, néhány pohárka majd' csak nem árt meg.*
- Még van egy meccs, cicababa... *Felel Cassy kérdésére.* A második helyért is játszom. *Magyarázza.* Az imént tudtam meg. Amúgy meg semmi gond... hehehe... Tee... teee... százszorszép! *Mondja a legkreatívabbat, ami csak eszébe jut.*
- Végeredményben illik rám, éééén vagyok a te kis gyöngyvirág tündéred, minden kívánságod így teljesüljön! *Csücsörít ordenáré módon, majd hirtelen félrebiccenti meglepetten a fejét, mintha a puncs rá is kezdene valahogyan hatni, persze nem biztos, de tény, hogy Laorra és Cassyre zavartan pislog.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására bárkivel elhitetheti, hogy ő egy tündér, aki kívánságokat teljesít. A varázslat megtörik, ha a varázsló nem tesz meg mindent a kívánságok teljesítése érdekében.
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:16:45
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:16:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//
*Rég kártyázott már, de azt pontosan tudja, hogy vannak akik nem viselik jól a vereséget. Van aki ilyenkor csalást kiabál, és fegyverrel próbál revansot venni. Ezért kicsit feszülten figyeli Khult, de a jelek szerint nem kell semmi rossztól tartania. Khul nem hazudtolja meg magát, jókedve nem csappan a veszteség miatt, és pont olyan harsány marad, mint volt. Most már Laornak is muszáj nevetnie, és csak a fejét csóválja kissé. Attól eltekintett volna, hogy az egész forgatag tudomására hozzák a végeredményt. Ráadásul ilyen hangosan.*
- Rendben van, köszönöm a meghívást! *áll fel és nyújt kezet* Úgysem jártam még a Sellőben. És örömmel kopasztalak meg újra.
*Helyeslően bólogat, hogy Cassy-t is lesz szerencséje újra látni a kikötői műintézményben, és ennek hatására bizonyos tiszteletlen kérdések is megfogalmazódnak benne, de ezeket nem teszi fel. Minek rontaná el a jó hangulatot? Meg aztán valahogy nincs is kedve kellemetlenkedni.
Cassy magyarázata az iménti fura kijelentéshez pedig igencsak zavarba ejtő. Ahogy az is, hogy akaratlanul is virágok neveit szövi bele a mondandójába. Most már határozottan gyanakodva néz az ismét kezébe vett poharára. ~Mi lehet ebben a pancsban?~ És a legfurcsább az, hogy minden józan megfontolás ellenére ismét jót húz a tartalmából.*
- Semmi baj. *törli meg a száját, és csuklik egyet* Csak ez a kakastaréj olyan volt, mint a diós kalács. Teljesen...
*Elharapja a szót, és meghökkenve néz a többiekre. Tényleg azt mondta, hogy diós kalács?*
- Szóval nem volt sok értelme. *folytatja óvatosan, jól megfontolva az egyes szavakat* Már azt hittem, hogy túl sokat epertorta...
*Bambán megáll, és mivel el tudja képzelni, hogy most milyen ostobán nézhet ki, hangosan elkezd nevetni. És hogy teljes legyen a kép, olyan szavak jutnak eszébe, melyek jelentését nem is ismeri, alighanem semmi értelmük. Ezekkel együtt pedig valamiért az egykori kalácsfalvai intéző arca dereng fel előtte, talpig kalaposan. Szinte önkéntelenül ejti ki azokat a szavakat, és még egy furcsa kézmozdulatot is tesz hozzá. Lassan tényleg kezd megijedni, mert ilyesmit mágusoktól látott, ő pedig nagyon nem az. Mi lesz ennek a vége?*
Laor Vylnis megpróbált varázsolni egy A legendás kalapos nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//
*Rég kártyázott már, de azt pontosan tudja, hogy vannak akik nem viselik jól a vereséget. Van aki ilyenkor csalást kiabál, és fegyverrel próbál revansot venni. Ezért kicsit feszülten figyeli Khult, de a jelek szerint nem kell semmi rossztól tartania. Khul nem hazudtolja meg magát, jókedve nem csappan a veszteség miatt, és pont olyan harsány marad, mint volt. Most már Laornak is muszáj nevetnie, és csak a fejét csóválja kissé. Attól eltekintett volna, hogy az egész forgatag tudomására hozzák a végeredményt. Ráadásul ilyen hangosan.*
- Rendben van, köszönöm a meghívást! *áll fel és nyújt kezet* Úgysem jártam még a Sellőben. És örömmel kopasztalak meg újra.
*Helyeslően bólogat, hogy Cassy-t is lesz szerencséje újra látni a kikötői műintézményben, és ennek hatására bizonyos tiszteletlen kérdések is megfogalmazódnak benne, de ezeket nem teszi fel. Minek rontaná el a jó hangulatot? Meg aztán valahogy nincs is kedve kellemetlenkedni.
Cassy magyarázata az iménti fura kijelentéshez pedig igencsak zavarba ejtő. Ahogy az is, hogy akaratlanul is virágok neveit szövi bele a mondandójába. Most már határozottan gyanakodva néz az ismét kezébe vett poharára. ~Mi lehet ebben a pancsban?~ És a legfurcsább az, hogy minden józan megfontolás ellenére ismét jót húz a tartalmából.*
- Semmi baj. *törli meg a száját, és csuklik egyet* Csak ez a kakastaréj olyan volt, mint a diós kalács. Teljesen...
*Elharapja a szót, és meghökkenve néz a többiekre. Tényleg azt mondta, hogy diós kalács?*
- Szóval nem volt sok értelme. *folytatja óvatosan, jól megfontolva az egyes szavakat* Már azt hittem, hogy túl sokat epertorta...
*Bambán megáll, és mivel el tudja képzelni, hogy most milyen ostobán nézhet ki, hangosan elkezd nevetni. És hogy teljes legyen a kép, olyan szavak jutnak eszébe, melyek jelentését nem is ismeri, alighanem semmi értelmük. Ezekkel együtt pedig valamiért az egykori kalácsfalvai intéző arca dereng fel előtte, talpig kalaposan. Szinte önkéntelenül ejti ki azokat a szavakat, és még egy furcsa kézmozdulatot is tesz hozzá. Lassan tényleg kezd megijedni, mert ilyesmit mágusoktól látott, ő pedig nagyon nem az. Mi lesz ennek a vége?*
Laor Vylnis megpróbált varázsolni egy A legendás kalapos nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 18:29:29
Üzenet elküldve: 2019-07-15 18:29:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Rolgen Rhaavos//
*Hozzá sétál egy marcona, sokat látott, sebhelyekkel tarkított forma alak, és megszólítja, sőt egyenest azt javasolja, hogy fogjanak össze a többiek ellen, ők ketten. Már a „Hé kölyök!” megszólítás sem igazán van ínyére, csak a fejét fordítja az irányba, mintha csak bámészkodna. Azonnal észreveheti az igazság bajnokának arcán, hogy mennyire nem aratott sikert az ötletével, sőt talán ezzel még inkább ellenszenvet ébresztett Llutheryben.~Tisztességtelen dolog lenne, ez meg egy játék, semmi véres.~ Bár nem kell sokat morfondíroznia a válaszon, de úgy esik, hogy hirtelen kezdődik is a megmérettetés, így megindulnak és a kérdés valóban szavakkal megválaszolatlan marad részéről.*
//Akadályverseny//
*Ahogy az öreg szája végre kinyílik, mert leszáll az est, rá figyel, majd szavára követi amerre megy. Követ minden utasítást, lecsukja a szemét, majd csak akkor nyissa ki, mikor az öreg azt mondja, a látvány viszont teljesen elkápráztatja még a szája is nyitva marad egy pillanatra. Jól megnézi magának a három hidat, aztán figyeli, ahogy az első közülük választ. ~A felhő igencsak jó gondolat.~ Egyik kezével az állán a borostát dörzsöli, miközben elismerően hümmög maga elé. Majd indul a második is, a szőrrel jól megáldott, nem kis termetű férfi és Lluthery úgy véli, a legkönnyebb utat választotta, ez kétségtelen, de nem mindig a nehéz a helyes.~Így igazságos, nincsen szövetség, mindenki csak magáért felel, saját érdemei és esze az, ami vezérli.~ *
-ÍÍÍÍjj… *Húzza el a száját, mikor látja, hogy azért a szőrös melák komolyabban fogja a gyeplőt valóban és egy csókot vet az elf irányába.* -Dúl a sze-sze-szerelem, még jó, hogy nem kerültünk kö-közelebb. *Ereszt meg egy fancsali képet csak úgy maga elé. Aztán indul a kis tündér is, immár mind a három hídra pályázik versenyző és még ketten várakoznak. A lány megoldása elég agyafúrt nem tagadja, talán ő az, aki fejben ráverhet, úgy tapasztalta a női fifika kimeríthetetlen. Mivel azonban lovagias, egy nőt ő sose hátráltatna, a másik kettő el van foglalva magával, így marad még épp mellette álló elf vetélytársa. Odafordul hozzá és a vállára teszi a kezét, nem minden hátsó szándéktól mentesen, majd egy tisztességes kézfogásra nyújtva jobbját.*
-Sok sz-sze-szerencsét, azt hi-hiszem én következem. Győ-győzzön a jobbik! *Majd, ha elfogadja Pycta a kezet, ha nem, ő már indul is a szája szegletében egy kaján mosollyal, remélve, hogy a varázslat megfogant így még szórakoztatóbb verseny elé néznek.
Benyálazza a mutató ujját és felteszi, hogy bemérje, merről fúj a szél éppen és amerről érzi a légmozgást, történetesen a fekete híd irányából, odasétál és mellé áll, mint aki vizsgálódik bőszen, bár inkább az égnek mered tekintete.*
A varázsló megérinti célpontját, melynek hatására a célpont elkezdi felértékelni magát, meggyőződése lesz, hogy titokban mindenki rajong érte, az ellenkező nem tagjai közül pedig sokan szerelmesek belé, és komolyan feltett szándéka lesz, hogy az ismert világ hőn szeretett uralkodójává váljék. A varázslat három körön át tart.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183