//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm lefogva, s az éjszaka holdjai csendesen kúsznak tova az égen, szótlan figyelve az alant folyó eseményeket. A tűz meleget ad, persze nem annyit, amennyivel már Iwa is gazdálkodhatna, a sötétség hűse, bizonyára a gnóm mellkasát is eléri, igaz fogai nehézkesen csattognának össze a szájpecektől.*
- Valóban, kedvesem? *Húzza fel szemöldökét színpadiasan a Kámzsás, mintha csupán csak sejteni vélné, hogy a páros imént nem mondott igazat.*
- Ejj, ejj... *Sóhajtva rázza meg a fejét.* Ráadásul mérgek. *Hajtja le fejét.* Nem, hadnagy, még nem érted. Te katona vagy, utasításokat követsz, nem kérdőjelezed meg őket. Egyszer megtetted, s lám, mi lett a vége, szerencsére csak már akkor, mikor késő volt. *Nevet fel öblösen, majd a lány próbálkozó mozdulatára felsegíti a nőt, kecsesen és szeretettel, mintha csupán lányát, vagy szeretőjét érintené.*
- Add ide a kabátod! *Fordul a lányt biztosító társhoz, majd amint az leveszi, lágy mozdulattal Iwa hátára kanyarítja, vigyázva sebeire amennyire lehet.*
- Nem voltál orvos, csupán szanitéc, de az egyik legjobb. *Biccent.* Legalábbis azt mondták. Az utolsó küldetéseden nem volt szükség arra, hogy megmutasd mit tudsz ebben, *Röhög fel ismét.* így magam nem láttam. *Tárja szét kezét, majd ajkán torz mosollyal hallgatja a lányt.*
- Ugyan, ugyan, kedvesem. *Teszi a vállára a kezét, majd lassan mögé áll, s csuklóját ragadja meg hátulról.* Megmutatom, micsoda csodálatos képességeid vannak rejtve. *Leheli fülébe, majd a tűz felé löki, s lehajolva kényszeríti kezébe a tőrt.*
- Fogd meg, Ziana, segítek, meglásd az egész csak egy perc és megvágni sem kell. Tudod... a hazugság büntetést érdemel, de őszinteséged miatt életét köszönheti neked. Tartsátok! *Rivall a kettőre, aki Rhalkumnt fogja.* Adjatok a szájába egy bot darabot. *Egészíti ki.*
- Nem ösztön ez, hadnagy. Pusztán tények, reakció és ellenreakció, mint egy szerkezet, mi fájdalomra fájdalommal válaszol. *Mondja csendesen, s, ha Iwa a szorításra nem fogja meg a kést, hát keze alatt átnyúlva ő fogja meg markolatát, majd lassan a gnóm felé kényszeríti.*
- Egy dolog mindig megvan hadnagy, mielőtt tökéletes élőhalottat csinálsz valakiből. *Suttogja csendesen.* Nem a reményt kell elvenni tőle, hanem a lelkét, mi azt táplálhatja. A remény mindig ott van, bizalom a jóban, a megértésben, a kegyelemben. Emellett miből gondolod, hogy egyáltalán a gnómról beszélünk hadnagy? Hisz mindvégig rólad volt szó. Shhhh... shhhh... ne sírj hát, minden jó lesz! Engem nem tudsz megbántani, már régen nem. *Kuncog fel.* Most pedig a tőr hegyét nyomd a lábszárának, jó lesz nadrágon keresztül, meglásd nem lesz baj! Nah, bátran! Bízz bennem, Ziana! *Szemében őrült fény villan, arca révületbe borul, melyet Rhalkumn kiválóan láthat.
- Készüljetek! *Szól a kettőnek ismét.* Ez az utolsó próba, hadnagy és megpihenhetsz te is és a barátod is, megígérem. *Motyogja még mindig a gnóm lábszára felé közeledő izzó tőr hegyére meredve.* Megígérem. *Leheli.*
//Elveszett lelkek//
*Gúnyosan felnevet a lány visszavágására, hűen jelezvén, hogy talán csupán csak játszik vele.*
- Pont eléggel ahhoz, hogy könnyűvérűnek tartsanak... vagy... csupán fiatalnak, értelmezés kérdése, de nekem igazából mindegy is.*
- Vágta! *Ismétli meg a kiáltást elölről, s nagyobb hajszára indul.* Ha együttműködtök nem lesz semmi baj, Kagaenae, erről biztosítalak, talán még ismerőssel is találkozol. *Nevet fel halkan, miközben már a gyorsulásra és a csapatra figyel. Dak kezét mellkasához kapva ijedten néz a lányra.*
- Nem volt más lehetőségünk. *Elfordul, majd nyel egyet.* Egyébiránt mindenki abból él meg, amiből tud. *Fejével int, hogy jelenleg nem tud beszélni, de később talán erre is lehetőséget formálhatnak. Kagaenae tekintete előtt talán egy lehetséges segítő jelenik meg.*
- A hajó! *Szakítja meg társa a gondolatmenetet, s azonnal előremutat, miközben a lovascsapat tagjai között kitör az ordenáré üdvrivalgás.*
- Most még ezt gondolod, Ephemia, de a főnök kiválóan ért ahhoz, hogy megtörje az akaratot. És ez csak az egyikük, a legnagyobbról nem is beszélve. *Suttogja csendes áhítattal.* Képzelj el valakit, aki azt hiteti el veled, amit csak akar, hogy láss. Egyik pillanatban még egy gyönyörű nő áll előtted, s legközelebb már maga Sa'Thereth. *Hangja érezhetően megremeg, mintha tartana valakitől.*
- Rejtélyben él, s rejtély veszi körül, megközelíthetetlen és kegyetlen. Őrültebb, mint bárki más, józan logikával megérthetetlenek a szándékai, maga a megtestesült gonosz. *Fejezi be a gondolatot, majd csak úgy mellékesen teszi hozzá.* A listát ő készítette, s ti is hozzá mentek a másik kettőv... *Itt elhallgat, s a távolba réved.*
- Megjöttünk a folyóhoz. *Jelenti ki.*
*Ha a két nő előre fordítja a fejét, hömpölygő folyam, melynek oldalában keskeny vitorlás méltóságteljes árbócokkal. Maga a hajó nem nagy, mondhatni pont elég egy csapatnak, meg persze a foglyoknak. Az éjszakában fáklyák jelzik a helyét, s a fedélzet is ki van világítva, melyen ketrec szolgál díszítésül, mi talán fából készülhetett.*
- Héjhóóó! *Hangzik a hajó felől.* Héjhóóó! *Kiáltja vissza a lovas férfi.* A lovakat a szokásos helyre, felszállunk... és bevárjuk a többieket. *Kiáltja hátrafelé is, majd, mikor odaértek mindenki elkezd leugrálni, s a lovakat egyszerűen a part menti fákhoz pányvázzák.*