Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-02 14:04:56
Üzenet elküldve: 2021-06-02 14:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még saját magát is meglepi, miket hord össze, kislányos zavarában. Még hogy ő csak így eltékozolja a, nehezen megszerzett pénzét! Eleget hagyott a fogadóban lógni a levegőben. De a szavak már elhagyták a száját. Nincs mit tenni. A készülő művek, legyen szó egy épülő házról, vagy egy épp formálódó szoborról, mindig ámulatba ejtik. De, hogy bámulásért fizessen, az távol áll tőle. Szerencsére a nő visszutasítja az ajánlatot. A történet szerves része, hogy nem is néz ki úgy, mint aki rá lenne szorulva. Rendezett és kiegyensúlyozott a külseje. Amihez hozzá tartozik a tény, hogy ilyenkor is ráér rajzolgatni. Vagy nem kell, dolgoznia, mert vagyonos, vagy ebből él. Bár az öltözéke alapján, nem ebből tartja fenn magát.*
-Érdekes. *Emeli tengerszín pislogóit a mutatott irányba.* -Ha ez a zsákos ember, nem sántikálna valami csúnya dologban, akkor nem venné körbe ennyi titok. *Mondja, a tekintetét a romon tartva. Azt mégsem kérdezheti meg, hogy mitől lehet különleges egy gomba. Elég nagy marhát csinált magából a belépőjével. Jobb volna ezt nem fokozni. Így inkább el is kerüli a témát, nehogy fényderüljön a hozzá nem értésére.* -Talán elrejtett kincset talált. Aztán, mivel nem akarja megosztani senkivel, apránként hordja haza zsákban. *Folytatja a gondolatmenetet. Persze ő sem tudhatja az igazságot. Főleg, hogy most hall róla először. De mire jó egy rejtély, ha nem arra, hogy találgassanak? A gondolkodást, a másik kérdése szakítja meg. A félvért meg is lepi az érdeklődés. Senki sem szokott tőle kérdezni. A "Menj már innen te takony!" reakciót szokta kiváltani másokból. Ezt is csak akkor, mikor éppen útban van.*
-Nem. Messze élek innen. Igazából még én sem tudom, hogy hol. *Adja meg a kissé sikertelen választ, már a nő szemébe nézve.* -És te itt laksz a közelben? Jajj! A modorom meg olyan, mint egy buzogány. Lilynek hívnak. Benned kit tisztelhetek? *A válaszra várva azon gondolkodik, bölcs dolog-e mindent kiadni magáról. A nő egyedül van és semmi sem utal arra, hogy veszélyt jelentene. De a félvér látott már kutyán csizmát.*
*Még saját magát is meglepi, miket hord össze, kislányos zavarában. Még hogy ő csak így eltékozolja a, nehezen megszerzett pénzét! Eleget hagyott a fogadóban lógni a levegőben. De a szavak már elhagyták a száját. Nincs mit tenni. A készülő művek, legyen szó egy épülő házról, vagy egy épp formálódó szoborról, mindig ámulatba ejtik. De, hogy bámulásért fizessen, az távol áll tőle. Szerencsére a nő visszutasítja az ajánlatot. A történet szerves része, hogy nem is néz ki úgy, mint aki rá lenne szorulva. Rendezett és kiegyensúlyozott a külseje. Amihez hozzá tartozik a tény, hogy ilyenkor is ráér rajzolgatni. Vagy nem kell, dolgoznia, mert vagyonos, vagy ebből él. Bár az öltözéke alapján, nem ebből tartja fenn magát.*
-Érdekes. *Emeli tengerszín pislogóit a mutatott irányba.* -Ha ez a zsákos ember, nem sántikálna valami csúnya dologban, akkor nem venné körbe ennyi titok. *Mondja, a tekintetét a romon tartva. Azt mégsem kérdezheti meg, hogy mitől lehet különleges egy gomba. Elég nagy marhát csinált magából a belépőjével. Jobb volna ezt nem fokozni. Így inkább el is kerüli a témát, nehogy fényderüljön a hozzá nem értésére.* -Talán elrejtett kincset talált. Aztán, mivel nem akarja megosztani senkivel, apránként hordja haza zsákban. *Folytatja a gondolatmenetet. Persze ő sem tudhatja az igazságot. Főleg, hogy most hall róla először. De mire jó egy rejtély, ha nem arra, hogy találgassanak? A gondolkodást, a másik kérdése szakítja meg. A félvért meg is lepi az érdeklődés. Senki sem szokott tőle kérdezni. A "Menj már innen te takony!" reakciót szokta kiváltani másokból. Ezt is csak akkor, mikor éppen útban van.*
-Nem. Messze élek innen. Igazából még én sem tudom, hogy hol. *Adja meg a kissé sikertelen választ, már a nő szemébe nézve.* -És te itt laksz a közelben? Jajj! A modorom meg olyan, mint egy buzogány. Lilynek hívnak. Benned kit tisztelhetek? *A válaszra várva azon gondolkodik, bölcs dolog-e mindent kiadni magáról. A nő egyedül van és semmi sem utal arra, hogy veszélyt jelentene. De a félvér látott már kutyán csizmát.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-02 10:55:23
Üzenet elküldve: 2021-06-02 10:55:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae hiába a Vashegy úrnője és hiába fejlődött sokat ezen a téren is az utóbbi időben, de most mégis fülig vörösödik a dicséretre. Ha valamit nehezen képes levetkőzni, hát akkor azt, hogy könnyen zavarba jöjjön. A vonásait már nagyjából képes uralni, egész ügyesen rejti faarc mögé bizonyos esetekben a véleményét, de az arcába szökő vérrel nem tud mit kezdeni. Majd valahogy megpróbálja ebben az ügyben is trenírozni magát.
Topázsárga tekintete végigszalad a másikon, megállapítja egyből, hogy az illető félvér és meglehetősen fiatal. Sovány és valahogy olyan kopott. Hogy ezek miatt, vagy éppen ezek ellenére, de őszintének gondolja a szavait. Habrertusnak például sosem hinné el az ilyesmit, csupán hízelgésnek gondolná.*
- Ó köszönöm. Kedves tőled.
*A dicsérettel tényleg nem tud mit kezdeni, mert tényleg nemigen szokott hozzá. Azzal meg aztán pláne, hogy amaz nézné, ahogy firkálgat. Még soha senki nem akarta nézni közben. Nagyon frusztráló a gondolat, egyből nyomás alá helyezi.*
- Őőő izé... Nem, nem vagyok se éhező, sem művész, szóval nekem ne add a pénzedet.
*Zavarba ejtő a gondolat, no nem az, hogy művésznek nézik, ez valahol, nagyon mélyen még hízeleg is, hanem, hogy nézni akarják miközben "művészkedik".*
- Ez egy nagyon régi templom.
*Mutat a romra, addig sem nézik rajzolás közben, merthogy nem rajzol és mindezt igyekszik úgy előadni, mintha csak mesélgetne.*
- Annyira régi, hogy már nem is tudni, hogy milyen istenséget tiszteltek ott. A helyiek szerint már csak a zsákos ember látogatja. Reggel megy, este meg egy zsákkal jön ki onnan. Senki nem tudja, hogy miért csinálja. Éppen azon lamentáltam, hogy talán valami különleges gombafaj élhet a kazamatákban és azt aratja le minden nap.
*Persze az is lehet, hogy tényleg szektás kéjgyilkos, de ezzel csak nem sokkolhatja le a másikat.*
- Nem vagy helyi, igaz?
*Sziritáni egészen biztosan nem lehet, ott még a szegényebbek is gazdagabbak, mint ez a lány.*
*Aenae hiába a Vashegy úrnője és hiába fejlődött sokat ezen a téren is az utóbbi időben, de most mégis fülig vörösödik a dicséretre. Ha valamit nehezen képes levetkőzni, hát akkor azt, hogy könnyen zavarba jöjjön. A vonásait már nagyjából képes uralni, egész ügyesen rejti faarc mögé bizonyos esetekben a véleményét, de az arcába szökő vérrel nem tud mit kezdeni. Majd valahogy megpróbálja ebben az ügyben is trenírozni magát.
Topázsárga tekintete végigszalad a másikon, megállapítja egyből, hogy az illető félvér és meglehetősen fiatal. Sovány és valahogy olyan kopott. Hogy ezek miatt, vagy éppen ezek ellenére, de őszintének gondolja a szavait. Habrertusnak például sosem hinné el az ilyesmit, csupán hízelgésnek gondolná.*
- Ó köszönöm. Kedves tőled.
*A dicsérettel tényleg nem tud mit kezdeni, mert tényleg nemigen szokott hozzá. Azzal meg aztán pláne, hogy amaz nézné, ahogy firkálgat. Még soha senki nem akarta nézni közben. Nagyon frusztráló a gondolat, egyből nyomás alá helyezi.*
- Őőő izé... Nem, nem vagyok se éhező, sem művész, szóval nekem ne add a pénzedet.
*Zavarba ejtő a gondolat, no nem az, hogy művésznek nézik, ez valahol, nagyon mélyen még hízeleg is, hanem, hogy nézni akarják miközben "művészkedik".*
- Ez egy nagyon régi templom.
*Mutat a romra, addig sem nézik rajzolás közben, merthogy nem rajzol és mindezt igyekszik úgy előadni, mintha csak mesélgetne.*
- Annyira régi, hogy már nem is tudni, hogy milyen istenséget tiszteltek ott. A helyiek szerint már csak a zsákos ember látogatja. Reggel megy, este meg egy zsákkal jön ki onnan. Senki nem tudja, hogy miért csinálja. Éppen azon lamentáltam, hogy talán valami különleges gombafaj élhet a kazamatákban és azt aratja le minden nap.
*Persze az is lehet, hogy tényleg szektás kéjgyilkos, de ezzel csak nem sokkolhatja le a másikat.*
- Nem vagy helyi, igaz?
*Sziritáni egészen biztosan nem lehet, ott még a szegényebbek is gazdagabbak, mint ez a lány.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-01 16:54:31
Üzenet elküldve: 2021-06-01 16:54:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár a félvér tisztes távolságból nézi, így is látja, hogy a nő rajzol. Az elétáruló tájat, azt a távolban lévő falvat örökíti meg. A rajz még a kezdeteknél jár, de a háztetőkről felismerhetővé válik, mi lesz belőle.* ~Művészi. Egészen élethű.~ *Fut át a lány agyán a gondolat. Ellenben az ő véleménye nem sokat nyom a latban, ha művészetről van szó. Jó ha eddigi évei alatt, két festményt látott. Ebből egyre emlékszik. Azon egy megégett arcú lovag, valami bestiával végzett. Számára ez a páncélos az apja. A nemzője. Az ember, aki megbecstelenítette anyját. A szerencsétlen elf nő pedig belehalt a szülésbe. Így maradt árván és nincstelenül. Aki miatt elindult, a talán végtelen útján, a bosszú reményében. Miatta hord fegyvereket. Miatta nem adta még fel. Pedig sokszor gondolt erre a lehetőségre. A holtak nem fáznak. Ők nem éhesek. Hogy örüljön-e annak, hogy eddig kihúzta, majd az idő ad választ. Mindenesetre még létezik. Ha pedig rajta múlik, fog is. Amíg futja az eszéből, vagy az erejéből.* ~Lássuk jobban!~ *Gondolja az ösztöneitől és a kíváncsiságtól felhevülve, miközben közelebb lép. A gyermekéveit árvaházakban töltötte. Ezeket a fantáziáiban nem is különbözteti meg a börtöntől. Talán mert utóbbiban még sohasem járt. Ám ott senki sem alkotott semmit. Leszámítva a szökési terveket. De ez a két lépés is soknak bizonyult. A rajzot alkotó nő felnéz a művéből. A válla felett, épp a félverre, aki az arcát látva jön csak rá, hogy nem is olyan idős szerzettel van dolga.*
-Nem... Nem. Bocsánat! *Feleli megilletődve, apró dadogások közepette.* -Nekem nagyon tetszik a műved. És ha nem zavar, akkor nézném, ahogy folytatod. *Teszi hozzá, még mindig félelmet sugalló hangon. De legalább őszintén, ami tőle nem megszokott.*
-Pénzügyileg én sem vagyok eleresztve, ám amennyiben éhező művész lennél, fel tudok ajánlani húsz aranyat, ha bámulhatom a készülő művedet.
*Bár a félvér tisztes távolságból nézi, így is látja, hogy a nő rajzol. Az elétáruló tájat, azt a távolban lévő falvat örökíti meg. A rajz még a kezdeteknél jár, de a háztetőkről felismerhetővé válik, mi lesz belőle.* ~Művészi. Egészen élethű.~ *Fut át a lány agyán a gondolat. Ellenben az ő véleménye nem sokat nyom a latban, ha művészetről van szó. Jó ha eddigi évei alatt, két festményt látott. Ebből egyre emlékszik. Azon egy megégett arcú lovag, valami bestiával végzett. Számára ez a páncélos az apja. A nemzője. Az ember, aki megbecstelenítette anyját. A szerencsétlen elf nő pedig belehalt a szülésbe. Így maradt árván és nincstelenül. Aki miatt elindult, a talán végtelen útján, a bosszú reményében. Miatta hord fegyvereket. Miatta nem adta még fel. Pedig sokszor gondolt erre a lehetőségre. A holtak nem fáznak. Ők nem éhesek. Hogy örüljön-e annak, hogy eddig kihúzta, majd az idő ad választ. Mindenesetre még létezik. Ha pedig rajta múlik, fog is. Amíg futja az eszéből, vagy az erejéből.* ~Lássuk jobban!~ *Gondolja az ösztöneitől és a kíváncsiságtól felhevülve, miközben közelebb lép. A gyermekéveit árvaházakban töltötte. Ezeket a fantáziáiban nem is különbözteti meg a börtöntől. Talán mert utóbbiban még sohasem járt. Ám ott senki sem alkotott semmit. Leszámítva a szökési terveket. De ez a két lépés is soknak bizonyult. A rajzot alkotó nő felnéz a művéből. A válla felett, épp a félverre, aki az arcát látva jön csak rá, hogy nem is olyan idős szerzettel van dolga.*
-Nem... Nem. Bocsánat! *Feleli megilletődve, apró dadogások közepette.* -Nekem nagyon tetszik a műved. És ha nem zavar, akkor nézném, ahogy folytatod. *Teszi hozzá, még mindig félelmet sugalló hangon. De legalább őszintén, ami tőle nem megszokott.*
-Pénzügyileg én sem vagyok eleresztve, ám amennyiben éhező művész lennél, fel tudok ajánlani húsz aranyat, ha bámulhatom a készülő művedet.
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-01 15:30:51
Üzenet elküldve: 2021-06-01 15:30:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenaeben nincsen semmi különös, általában ő maga is szürke kisegérként gondol önmagára - ezért sem fér a fejébe, hogy Cha'yssnak mi tetszik benne -, olyanra, aki mellett könnyű elmenni, akiből tizenkettő egy tucat. Azért van, amiben elüt a helyiektől, Sziritán ugyan gazdag falu, de Aenae ruháin látszik, még annak ellenére is, hogy öltözéke nem kihívó szabású vagy színű, hogy nem helyi. A nyakában lévő színes selyemkendő viszont a többi holmijához képest egészen harsány.
Nem nagyon figyeli a földeken dolgozókat, vagy az úton közlekedőket, elmélyül a rajzban. Illetve a saját gondolataiban, melyik leginkább a zsákos ember körül forognak, nem látta soha, de hallotta a hírét. Vajon mit csinálhat egész nap a templom romban? Vajon mi lehet a zsákjában, amit minden áldott este hazacipel? Van benne valami hátborzongató, ugyanakkor az is lehet, hogy csak a romtemplom alatti kazamatákban ideális a környezet valami bőven termő gombafajnak és azt gondozza meg szüreteli. Mégis jobb erre gondolni, mint arra, hogy valaki szektás kéjgyilkos, bár kétségtelen, hogy a gombás lehetőség sokkal unalmasabb. Ha meg véletlenül szektás kéjgyilkos, az sem Aenae baja, hiszen Sziritán Arthenior fennhatósága alá tartozik. Majd ha esetleg tharg földeken kezd portyázni, akkor ráér Aenae ezzel foglalkozni.
Az esetleges gombatermesztő-kéjgyilkoson való merengésből az szakítja ki, hogy megérzi, nézik. Összerezzen.*
- Segíthetek?
*Aenaeben nincsen semmi különös, általában ő maga is szürke kisegérként gondol önmagára - ezért sem fér a fejébe, hogy Cha'yssnak mi tetszik benne -, olyanra, aki mellett könnyű elmenni, akiből tizenkettő egy tucat. Azért van, amiben elüt a helyiektől, Sziritán ugyan gazdag falu, de Aenae ruháin látszik, még annak ellenére is, hogy öltözéke nem kihívó szabású vagy színű, hogy nem helyi. A nyakában lévő színes selyemkendő viszont a többi holmijához képest egészen harsány.
Nem nagyon figyeli a földeken dolgozókat, vagy az úton közlekedőket, elmélyül a rajzban. Illetve a saját gondolataiban, melyik leginkább a zsákos ember körül forognak, nem látta soha, de hallotta a hírét. Vajon mit csinálhat egész nap a templom romban? Vajon mi lehet a zsákjában, amit minden áldott este hazacipel? Van benne valami hátborzongató, ugyanakkor az is lehet, hogy csak a romtemplom alatti kazamatákban ideális a környezet valami bőven termő gombafajnak és azt gondozza meg szüreteli. Mégis jobb erre gondolni, mint arra, hogy valaki szektás kéjgyilkos, bár kétségtelen, hogy a gombás lehetőség sokkal unalmasabb. Ha meg véletlenül szektás kéjgyilkos, az sem Aenae baja, hiszen Sziritán Arthenior fennhatósága alá tartozik. Majd ha esetleg tharg földeken kezd portyázni, akkor ráér Aenae ezzel foglalkozni.
Az esetleges gombatermesztő-kéjgyilkoson való merengésből az szakítja ki, hogy megérzi, nézik. Összerezzen.*
- Segíthetek?
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-01 14:37:26
Üzenet elküldve: 2021-06-01 14:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még Lily sem tudja, hogy miért pont erre viszi az útja. Egy dolog biztos, mégpedig, hogy el kellett hagynia a várost. Hiszen meglopott valakit. Az a valaki pedig rátalált. Hiába az éhség. Hiába a vágy, hogy végre biztos, meleg ágyban aludjon. Minden hiába. A külső szemlélő számára, ő csak egy tolvaj. Örülhet annak is, hogy épen és egészségesen keveredett ki a történtek alól. Amit tud, az csupán annyi, hogy egyedül akar lenni. Nem kívánja a megvetőnek képzelt pillantásokat. Nagyon jól tudja, mit is tett. És, ha nem lenne tele a hasa, újra megtenné. Ezek tudatában, talán jobban is döntene, hogy merre verje el a zsákmányolt aranyat. Ám attól még nem kell a szemére hányni. Eléggé emlékezteti mindenre a fájdalomtól izzó arca és az övére erősített erszény, benne a szerzett vagyon maradékával. Tolvaj lett. Ezt már semmilyen szappan, vagy folyó sem mossa le róla. Az sem enyhítő körülmény, hogy valami gazdag, kéjhajhászt lopott meg. Talán csak neki hoz némi enyhülést a tény. A madarak éneke és földeken dolgozó munkások látványa némiképp elterelik a figyelmét, ám nem múlják felül a szíve fájdalmát. Két nap, két éjszaka. Ennyit fizetett ki a fogadóban, és ennyit nem fog ott tölteni. Szerencsére az időjárás neki kedvez. Hatok óta nem esett. Ebben az évszakban ez szokatlan, ám a reményei szerint, ma sem fog. Tudomást sem véve semmiről ballag a kijelölt úton, hogy valami erdős részt találjon. A tervei szerint ott tölti a nap hátralévő részét. Gallyakból vackot készít, amire ráterítheti a vértjét. Így téve kényelmesebbé. Holmi ügyetlen állatot ejt majd el, nem kevés várakozás és keresés után, amit vacsora gyanánt megsüthet, a rögtönzött tűz felett. Ezek a gondolatok teszik egymás után a lábait. Nem számít már semmire a mai naptól. Viszont a fiatalság bolondságot is jelent. Minél több utat tesz meg, annál jobban únja a magányt és a saját gondolatait. Már éppen azt tervezi, hogy visszafordul és a maradék aranyból egy másik fogadóban próbál szerencsét, mikor megpillant valakit, aki nem földmunkásnak tűnik. Egy fa tövében kuporogva nehéz a földet túrni. Sőt! Ez a nő valami egész máson ügyködik. Félvérünk már közelebb van hozzá, mint a városhoz, így odasiet és kíváncsian kémlelni kezdi. Persze csupán olyan távolságból, ami nem ütközik a zavaró zónába.*
*Még Lily sem tudja, hogy miért pont erre viszi az útja. Egy dolog biztos, mégpedig, hogy el kellett hagynia a várost. Hiszen meglopott valakit. Az a valaki pedig rátalált. Hiába az éhség. Hiába a vágy, hogy végre biztos, meleg ágyban aludjon. Minden hiába. A külső szemlélő számára, ő csak egy tolvaj. Örülhet annak is, hogy épen és egészségesen keveredett ki a történtek alól. Amit tud, az csupán annyi, hogy egyedül akar lenni. Nem kívánja a megvetőnek képzelt pillantásokat. Nagyon jól tudja, mit is tett. És, ha nem lenne tele a hasa, újra megtenné. Ezek tudatában, talán jobban is döntene, hogy merre verje el a zsákmányolt aranyat. Ám attól még nem kell a szemére hányni. Eléggé emlékezteti mindenre a fájdalomtól izzó arca és az övére erősített erszény, benne a szerzett vagyon maradékával. Tolvaj lett. Ezt már semmilyen szappan, vagy folyó sem mossa le róla. Az sem enyhítő körülmény, hogy valami gazdag, kéjhajhászt lopott meg. Talán csak neki hoz némi enyhülést a tény. A madarak éneke és földeken dolgozó munkások látványa némiképp elterelik a figyelmét, ám nem múlják felül a szíve fájdalmát. Két nap, két éjszaka. Ennyit fizetett ki a fogadóban, és ennyit nem fog ott tölteni. Szerencsére az időjárás neki kedvez. Hatok óta nem esett. Ebben az évszakban ez szokatlan, ám a reményei szerint, ma sem fog. Tudomást sem véve semmiről ballag a kijelölt úton, hogy valami erdős részt találjon. A tervei szerint ott tölti a nap hátralévő részét. Gallyakból vackot készít, amire ráterítheti a vértjét. Így téve kényelmesebbé. Holmi ügyetlen állatot ejt majd el, nem kevés várakozás és keresés után, amit vacsora gyanánt megsüthet, a rögtönzött tűz felett. Ezek a gondolatok teszik egymás után a lábait. Nem számít már semmire a mai naptól. Viszont a fiatalság bolondságot is jelent. Minél több utat tesz meg, annál jobban únja a magányt és a saját gondolatait. Már éppen azt tervezi, hogy visszafordul és a maradék aranyból egy másik fogadóban próbál szerencsét, mikor megpillant valakit, aki nem földmunkásnak tűnik. Egy fa tövében kuporogva nehéz a földet túrni. Sőt! Ez a nő valami egész máson ügyködik. Félvérünk már közelebb van hozzá, mint a városhoz, így odasiet és kíváncsian kémlelni kezdi. Persze csupán olyan távolságból, ami nem ütközik a zavaró zónába.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-01 13:38:27
Üzenet elküldve: 2021-06-01 13:38:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae legújabb hobbija - az állandó letargia mellé kellett valami olyan is, amitől nem akar leugrani a tűtoronyból - a rajzolás. Tulajdonképpen egészen ügyes, bár volna mit csiszolni a stílusán. Egy hozzáértő nyilván agyonkritizálná, de ő nem akarja senkinek mutogatni, csak a saját szórakozására firkálgat. Mert ő úgy mondja, hogy csak firkálgat.
Most éppen tájképet. Talán van némi perverzió abban, hogy éppen Sziritánt választotta, ráadásul tisztes távolságról figyeli csak a falut. Kicsit úgy is érzi magát, mint egy kukkoló. Mondjuk van némi különbség, mert ő nem rejtőzködik, mint ahogyan egy valódi kukkoló tenné, viszont pont olyan tisztes távolságból figyel.
Kiválasztotta az egyetlen valamirevaló magaslatot, hogy rálátása legyen minden olyasmire, amit papírra vetne. Egy fa tövében ül, hátát a fatörzsnek veti, ölében a rajztábla, lábait felhúzza, így a combjain tudja megtámasztani a rajztáblát.
Aenae kicsit kíváncsi arra, hogy a falu talpra állt-e azóta, hogy felprédálták, persze egyszerű lenne bemenni és rákérdezni, de valójában nem érdekli a válasz. Valójában maga a rablógyilkosság sem érdekelte volna, ha nem a Vashegy nevében követték volna el. Ez egy olyan béka, amit nehezen nyel le.
Hosszú ideig összevont szemöldökkel mered a falu házaira, a házak között és a földeken szöszmötölő emberekre, majd figyelmét inkább a romtemplon felé irányítja. Ő is hallotta a pletykákat valami zsákos emberről.*
*Aenae legújabb hobbija - az állandó letargia mellé kellett valami olyan is, amitől nem akar leugrani a tűtoronyból - a rajzolás. Tulajdonképpen egészen ügyes, bár volna mit csiszolni a stílusán. Egy hozzáértő nyilván agyonkritizálná, de ő nem akarja senkinek mutogatni, csak a saját szórakozására firkálgat. Mert ő úgy mondja, hogy csak firkálgat.
Most éppen tájképet. Talán van némi perverzió abban, hogy éppen Sziritánt választotta, ráadásul tisztes távolságról figyeli csak a falut. Kicsit úgy is érzi magát, mint egy kukkoló. Mondjuk van némi különbség, mert ő nem rejtőzködik, mint ahogyan egy valódi kukkoló tenné, viszont pont olyan tisztes távolságból figyel.
Kiválasztotta az egyetlen valamirevaló magaslatot, hogy rálátása legyen minden olyasmire, amit papírra vetne. Egy fa tövében ül, hátát a fatörzsnek veti, ölében a rajztábla, lábait felhúzza, így a combjain tudja megtámasztani a rajztáblát.
Aenae kicsit kíváncsi arra, hogy a falu talpra állt-e azóta, hogy felprédálták, persze egyszerű lenne bemenni és rákérdezni, de valójában nem érdekli a válasz. Valójában maga a rablógyilkosság sem érdekelte volna, ha nem a Vashegy nevében követték volna el. Ez egy olyan béka, amit nehezen nyel le.
Hosszú ideig összevont szemöldökkel mered a falu házaira, a házak között és a földeken szöszmötölő emberekre, majd figyelmét inkább a romtemplon felé irányítja. Ő is hallotta a pletykákat valami zsákos emberről.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-31 20:22:54
Üzenet elküldve: 2021-05-31 20:22:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nana! Lassan azzal a dögös testeddel!* Öleli át bilincsként kedvesét, hogy még csak véletlenül se tudjon felkelni. Mondjuk nem hiszi, hogy képes lenne rá, hogy most felkeljen, mert ő sem képes rá, de azért az ördög nem alszik. Jelenleg éppen éppen a karjai között tartja és egy darabig még nem is tervezi szabadon engedni. Szerencsére hamar túllépnek szárnyas ősellenségén. Inkább elnosztalgiáznak egy kicsit a múlton. Szabad keze pedig felhagy Erai fogva tartásával és inkább jobb elfoglaltság után néz. A puha mellei pontosan megfelelnek erre a célra. Még passzol ahhoz, amiről beszélnek. Perverz kis kedvese számára igazán tetsző pozitúráról kezd el álmodozni. Kezét pedig elhúzza a cicikről, hogy lejeb mutasson nekik valamit.*
- Oh! Ezt jó tudni. Feljegyzem agyam egyik szegletébe, hogy ne feledjem el.* Kicsit ott is hagyja kezét, hogy simogassa azt a részt. Néha még kicsit lentebb is téved arra a remek popsira. Ám közben még szóba hozza az apukát is, mert illőnek érzi, hogy most már tudassa vele, hogy mi is a szitu. Ezt a lány a lehető legjobban fogadja.*
- Majd megmondom neki, hogy már megvolt. Vajon milyen arcot vágna?* Tűnődik el tréfásan, de elég komolyan mondja, hogy akár be is váltsa ezt az ígéretét.*
- Nekem pedig sokat jelent, hogy be tudok mutatkozni egy lány apjának.* Picit mereng még az ágyban fekve, de aztán elhatározza magát.*
- Na akár tetszik, akár nem, de most már ideje lenne fel is kelni. Még nem is láttam ezt a házat nagyon. Légy jó háziasszony és vezess körbe! Ám előtte még jó lenne, ha megruháznál.* Kacsint rá pajkosan. Félre is rántja a takarót és igyekszik kigabalyodni a lány karjai közül. Legelőször is jó lenne megmosdaniuk, mert ez a lepedő gyűrés minden téren mocskos munka volt.*
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nana! Lassan azzal a dögös testeddel!* Öleli át bilincsként kedvesét, hogy még csak véletlenül se tudjon felkelni. Mondjuk nem hiszi, hogy képes lenne rá, hogy most felkeljen, mert ő sem képes rá, de azért az ördög nem alszik. Jelenleg éppen éppen a karjai között tartja és egy darabig még nem is tervezi szabadon engedni. Szerencsére hamar túllépnek szárnyas ősellenségén. Inkább elnosztalgiáznak egy kicsit a múlton. Szabad keze pedig felhagy Erai fogva tartásával és inkább jobb elfoglaltság után néz. A puha mellei pontosan megfelelnek erre a célra. Még passzol ahhoz, amiről beszélnek. Perverz kis kedvese számára igazán tetsző pozitúráról kezd el álmodozni. Kezét pedig elhúzza a cicikről, hogy lejeb mutasson nekik valamit.*
- Oh! Ezt jó tudni. Feljegyzem agyam egyik szegletébe, hogy ne feledjem el.* Kicsit ott is hagyja kezét, hogy simogassa azt a részt. Néha még kicsit lentebb is téved arra a remek popsira. Ám közben még szóba hozza az apukát is, mert illőnek érzi, hogy most már tudassa vele, hogy mi is a szitu. Ezt a lány a lehető legjobban fogadja.*
- Majd megmondom neki, hogy már megvolt. Vajon milyen arcot vágna?* Tűnődik el tréfásan, de elég komolyan mondja, hogy akár be is váltsa ezt az ígéretét.*
- Nekem pedig sokat jelent, hogy be tudok mutatkozni egy lány apjának.* Picit mereng még az ágyban fekve, de aztán elhatározza magát.*
- Na akár tetszik, akár nem, de most már ideje lenne fel is kelni. Még nem is láttam ezt a házat nagyon. Légy jó háziasszony és vezess körbe! Ám előtte még jó lenne, ha megruháznál.* Kacsint rá pajkosan. Félre is rántja a takarót és igyekszik kigabalyodni a lány karjai közül. Legelőször is jó lenne megmosdaniuk, mert ez a lepedő gyűrés minden téren mocskos munka volt.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-30 13:48:11
Üzenet elküldve: 2021-05-30 13:48:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Erai szerelmesen simul fejével a párja kezei után. Élvezi, ahogy az ismerős ujjak a tincsei közé fonódnak. *
- Most nincs itt, akkor már az ablakon kopogna. Tudom én, hogy hiányolod. Ide is hívom neked mindjárt *kacsint a párjára és el is játssza a nagy, nagy igyekezetét, de igazából nem is biztos benne, hogy egyáltalán képes lenne most felállni. Helyette inkább a nemrég történtekről kezd beszélni és a kívánságairól. El sem hiszi, hogy milyen könnyedén váltja valóra ezt neki Nazron. Felsóhajt, amikor a forró, férfi ujjak végig simítanak fedetlen mellén. Ha engedik neki finoman megragadja a másik karját és a gerince tövére simítja azt. *
- Pusztán jó, ha tudod, hogy itt érzékeny vagyok *suttogja a férfinek, majd némán tovább fekszik a mellkasán. Amikor az egykori tolvaj ismét megszólal, a mondottakra a nő arcán széles vigyor terül el. *
- Ez egy nagyon jó ötlet. Nagyon fog nekünk örülni. Maradhatunk még pár napot nyugodtan, úgyis jobb, ha rákészülsz kétszáz különböző kérdésre arról, hogy el e akarsz venni és mikor. Atyám nagyon könnyed társaság, de akkor is én vagyok az egyetlen lánya. Kifog téged faggatni. Viszont, Naz! Sokat jelent nekem, hogy beakarsz mutatkozni apámnak.
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Erai szerelmesen simul fejével a párja kezei után. Élvezi, ahogy az ismerős ujjak a tincsei közé fonódnak. *
- Most nincs itt, akkor már az ablakon kopogna. Tudom én, hogy hiányolod. Ide is hívom neked mindjárt *kacsint a párjára és el is játssza a nagy, nagy igyekezetét, de igazából nem is biztos benne, hogy egyáltalán képes lenne most felállni. Helyette inkább a nemrég történtekről kezd beszélni és a kívánságairól. El sem hiszi, hogy milyen könnyedén váltja valóra ezt neki Nazron. Felsóhajt, amikor a forró, férfi ujjak végig simítanak fedetlen mellén. Ha engedik neki finoman megragadja a másik karját és a gerince tövére simítja azt. *
- Pusztán jó, ha tudod, hogy itt érzékeny vagyok *suttogja a férfinek, majd némán tovább fekszik a mellkasán. Amikor az egykori tolvaj ismét megszólal, a mondottakra a nő arcán széles vigyor terül el. *
- Ez egy nagyon jó ötlet. Nagyon fog nekünk örülni. Maradhatunk még pár napot nyugodtan, úgyis jobb, ha rákészülsz kétszáz különböző kérdésre arról, hogy el e akarsz venni és mikor. Atyám nagyon könnyed társaság, de akkor is én vagyok az egyetlen lánya. Kifog téged faggatni. Viszont, Naz! Sokat jelent nekem, hogy beakarsz mutatkozni apámnak.
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-28 17:59:48
Üzenet elküldve: 2021-05-28 17:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Naz is hasonlóan érez, mint Erai. Imádja a lány minden porcikáját. Talán már nem is tudna élni nélküle. Mindig örömmel tölti el, ha a karjai közt tarthatja. Igyekszik is hát, hogy felvidítsa egy bugyuta kísérlettel.*
- Én azt nem tudom, hogyan kell.* Teszi az ártatlan vigyorogva. Kedvese elpihen mellkasán és ő simogatni kezdi a fejét. Nosztalgiázni kezd hát a tolvaj.*
- Még szép, hogy csak a hajad kell.* Kuncogja és jó mélyet szippant abból az aranyló tengerből. Aztán Hist felhozza azt, amit ő inkább elfelejtene.*
- Majd el is felejtettem a tollas bestiát. Lefogadom, hogy most is valahol az ablakból kukkol irigyen.* Erre a kijelentésére fel is néz a legközelebbi ablak irányába. Meglepődne, ha az dög tényleg visszanézne rá.*
- Tudtam én mindig, hogy az ártatlan külső egy igazi perverzet rejteget magában.* Hecceli kicsit, bár lassan úgy tűnik már ezt fel sem veszi a lány. Végül is úgy tűnik, hogy igaza is van Naznak. Főleg, hogy amit ezután hal az már tényleg ezt igazolja.*
- Bébi! Ezen ne múljék! Én imádnám a legjobban, ha te lennél felül. Olvasol a gondolataimban. Úgy tűnik nekem teremtettek.* Szabad kezével gyorsan végig is simít kedvese hasán, majd a mellén megállapodik.*
- El se hiszem, hogy tényleg ilyet kértél tőlem. Biztosan álmodom, vagy ilyesmi.* Egy darabig csendben pihenget, ha nem szól Hist, de aztán csak megszólal.*
- Lassan tényleg be kéne mutatnod apádnak. Ha itt kipihentünk magunkat, akkor majd vissza kéne menni a kikötőbe. Nem kell sietnünk, mert még maradnék pár napot, de utána feltétlen menjünk. el hozzá is. Jó?* Kérdez rá, hogy mit szól ehhez kedvese.*
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Naz is hasonlóan érez, mint Erai. Imádja a lány minden porcikáját. Talán már nem is tudna élni nélküle. Mindig örömmel tölti el, ha a karjai közt tarthatja. Igyekszik is hát, hogy felvidítsa egy bugyuta kísérlettel.*
- Én azt nem tudom, hogyan kell.* Teszi az ártatlan vigyorogva. Kedvese elpihen mellkasán és ő simogatni kezdi a fejét. Nosztalgiázni kezd hát a tolvaj.*
- Még szép, hogy csak a hajad kell.* Kuncogja és jó mélyet szippant abból az aranyló tengerből. Aztán Hist felhozza azt, amit ő inkább elfelejtene.*
- Majd el is felejtettem a tollas bestiát. Lefogadom, hogy most is valahol az ablakból kukkol irigyen.* Erre a kijelentésére fel is néz a legközelebbi ablak irányába. Meglepődne, ha az dög tényleg visszanézne rá.*
- Tudtam én mindig, hogy az ártatlan külső egy igazi perverzet rejteget magában.* Hecceli kicsit, bár lassan úgy tűnik már ezt fel sem veszi a lány. Végül is úgy tűnik, hogy igaza is van Naznak. Főleg, hogy amit ezután hal az már tényleg ezt igazolja.*
- Bébi! Ezen ne múljék! Én imádnám a legjobban, ha te lennél felül. Olvasol a gondolataimban. Úgy tűnik nekem teremtettek.* Szabad kezével gyorsan végig is simít kedvese hasán, majd a mellén megállapodik.*
- El se hiszem, hogy tényleg ilyet kértél tőlem. Biztosan álmodom, vagy ilyesmi.* Egy darabig csendben pihenget, ha nem szól Hist, de aztán csak megszólal.*
- Lassan tényleg be kéne mutatnod apádnak. Ha itt kipihentünk magunkat, akkor majd vissza kéne menni a kikötőbe. Nem kell sietnünk, mert még maradnék pár napot, de utána feltétlen menjünk. el hozzá is. Jó?* Kérdez rá, hogy mit szól ehhez kedvese.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-27 19:27:40
Üzenet elküldve: 2021-05-27 19:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nazron csókja a legfinomabb dolog, amit egész életében kostolt. Mostanra teljesen a függőjévé vált az érzésnek. Imádja elnyújtani, azt ahogy az ajkaik összeérnek és még inkább azt, amikor a másik karjai között lehet. Még mindig könnyek borítják az arcát, amikor nevetni kezd a bolond vigasztaláson. *
- Ha így lesz, te mosod ki! Bár már így is rendesen összekentük... *egy pillanatig futólag le is pillant a takaró fedte öle irányába, ami folyamatosan csurgatja kifelé magából Nazron nyomait. Talán még „panaszkodni” is elkezdne emiatt, ha a párja nem lepné meg a létező leggyönyörűbb szavakkal, amire ebben a pillanatban vágyhat. *
- Emlékszel... *Motyogja szerelmesen és ismét friss könnycseppek hullanak végig az arcán, míg teljesen elfekszik a férfi meztelen mellkasán. *
- Tudom én, hogy csak a hajam kell neked igazán *pimaszkodik egy kicsit, mert ha nem tenné biztosan ismét zokogni kezdene az érzelmektől. Aztán valahogy csak összeszedi magát és lágyan végig simít a hímje kezén, majd megpróbálja összefűzni a sajátjával. *
- Mi ketten, együtt, ez a kedvencem. Ne aggódj, már csak a szeretett madarunkkal kell versengened. Ő a második, de azt hiszem az amit az előbb műveltünk egy hónapon belül legkésőbb biztosan az egyik kedvenc tevékenységem lesz. *Nem tehet róla, de életem először igazán megízlelhette milyen az intenzív gyönyör amit egy férfi adhat és a teste, noha kissé fáradt, mégis makacsul kezd vágyni a folytatásra. Egy dolgot azonban hiányolt a szöszi, amit most meg is fog kérdezni. *
- Nazron! Ha egyszer én leszek felül, majd több helyen fogsz közben érinteni, mint most? Hiányoltam a kezeidet, múltkor kutakodóbbak voltak.
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nazron csókja a legfinomabb dolog, amit egész életében kostolt. Mostanra teljesen a függőjévé vált az érzésnek. Imádja elnyújtani, azt ahogy az ajkaik összeérnek és még inkább azt, amikor a másik karjai között lehet. Még mindig könnyek borítják az arcát, amikor nevetni kezd a bolond vigasztaláson. *
- Ha így lesz, te mosod ki! Bár már így is rendesen összekentük... *egy pillanatig futólag le is pillant a takaró fedte öle irányába, ami folyamatosan csurgatja kifelé magából Nazron nyomait. Talán még „panaszkodni” is elkezdne emiatt, ha a párja nem lepné meg a létező leggyönyörűbb szavakkal, amire ebben a pillanatban vágyhat. *
- Emlékszel... *Motyogja szerelmesen és ismét friss könnycseppek hullanak végig az arcán, míg teljesen elfekszik a férfi meztelen mellkasán. *
- Tudom én, hogy csak a hajam kell neked igazán *pimaszkodik egy kicsit, mert ha nem tenné biztosan ismét zokogni kezdene az érzelmektől. Aztán valahogy csak összeszedi magát és lágyan végig simít a hímje kezén, majd megpróbálja összefűzni a sajátjával. *
- Mi ketten, együtt, ez a kedvencem. Ne aggódj, már csak a szeretett madarunkkal kell versengened. Ő a második, de azt hiszem az amit az előbb műveltünk egy hónapon belül legkésőbb biztosan az egyik kedvenc tevékenységem lesz. *Nem tehet róla, de életem először igazán megízlelhette milyen az intenzív gyönyör amit egy férfi adhat és a teste, noha kissé fáradt, mégis makacsul kezd vágyni a folytatásra. Egy dolgot azonban hiányolt a szöszi, amit most meg is fog kérdezni. *
- Nazron! Ha egyszer én leszek felül, majd több helyen fogsz közben érinteni, mint most? Hiányoltam a kezeidet, múltkor kutakodóbbak voltak.
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-27 17:49:50
Üzenet elküldve: 2021-05-27 17:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nem mindennapi alkalom, hogy valaki neki adja szüzességét. Igazán megtisztelve érzi magát, hogy ő lehetett az, aki nővé avathatta szőke kedvesét. Neki is jó volt és, ahogy kiderült Erainak is. Sőt joggal mondhatja, hogy ilyen jót talán még soha életében nem szeretkezett. Bizony ám, mert nem egyszerű kufircolás volt, vagy dugás. A legkevésbé sem, mert ez egy igazi szeretkezés volt. Van különbség a kettő között. Hallani ugyan nem hallotta a lányt, hogy élvezet volna, de teste megfeszült, amikor kellett, szóval ez kissé megnyugtatja. Most pihegve húzza kettejükre a takarót. Most minden jó, de aztán beüt a mennykő, mert forró cseppek kezdenek potyogni kedvese szeméből az ő bőrére.*
- Mi a baj kicsim? Jól vagy?* Bukik ki belőle, de mire kimondja eszébe jut, hogy talán itt most nem fájdalomról van szó. Párja mindig is elég érzékeny teremtés volt. Az meg, hogy csókolja alátámasztja azon feltételezését, hogy érzelmi kitörés van folyamatban. Megcsókolja hát, mert olyan kis szeretni való, még így is. Forró könnyei adnak is valami különleges hatást ennek a csóknak. Egész teste bizseregni kezd tőle a férfinak.*
- Na ne sírj kicsim. Nincs most zsebkendőm, szóval kénytelen leszel a takaróba kifújni az orrod. Aztán moshatjuk ki.* Mosolyog rá és aztán meg piszézi orrával. Kezeivel pedig a könnyeket kezdi el törölgetni. Hirtelen eszébe is jut valami.*
- Mi a három kedvenc dolgom a világon? Azt hiszem lassan kezdek változni. Már nem mulatozom. Viszont a zenét még most is szeretem. Mások hajára pedig nincs szükségem, mert itt vagy nekem. Szóval azt hiszem a kedvenc dolgom lettél. De te jössz! Halljam azt hármat.* Próbálja elterelni a figyelmet a sírásról. Ha pedig Erai emlékszik, akkor tudhatja, hogy ezt a kérdést ő tette fel legelőbb, még a hajón.*
- Remélem azért szorítasz nekem egy kis helyet a könyvek mellett.* Kacag fel cinkosan.*
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nem mindennapi alkalom, hogy valaki neki adja szüzességét. Igazán megtisztelve érzi magát, hogy ő lehetett az, aki nővé avathatta szőke kedvesét. Neki is jó volt és, ahogy kiderült Erainak is. Sőt joggal mondhatja, hogy ilyen jót talán még soha életében nem szeretkezett. Bizony ám, mert nem egyszerű kufircolás volt, vagy dugás. A legkevésbé sem, mert ez egy igazi szeretkezés volt. Van különbség a kettő között. Hallani ugyan nem hallotta a lányt, hogy élvezet volna, de teste megfeszült, amikor kellett, szóval ez kissé megnyugtatja. Most pihegve húzza kettejükre a takarót. Most minden jó, de aztán beüt a mennykő, mert forró cseppek kezdenek potyogni kedvese szeméből az ő bőrére.*
- Mi a baj kicsim? Jól vagy?* Bukik ki belőle, de mire kimondja eszébe jut, hogy talán itt most nem fájdalomról van szó. Párja mindig is elég érzékeny teremtés volt. Az meg, hogy csókolja alátámasztja azon feltételezését, hogy érzelmi kitörés van folyamatban. Megcsókolja hát, mert olyan kis szeretni való, még így is. Forró könnyei adnak is valami különleges hatást ennek a csóknak. Egész teste bizseregni kezd tőle a férfinak.*
- Na ne sírj kicsim. Nincs most zsebkendőm, szóval kénytelen leszel a takaróba kifújni az orrod. Aztán moshatjuk ki.* Mosolyog rá és aztán meg piszézi orrával. Kezeivel pedig a könnyeket kezdi el törölgetni. Hirtelen eszébe is jut valami.*
- Mi a három kedvenc dolgom a világon? Azt hiszem lassan kezdek változni. Már nem mulatozom. Viszont a zenét még most is szeretem. Mások hajára pedig nincs szükségem, mert itt vagy nekem. Szóval azt hiszem a kedvenc dolgom lettél. De te jössz! Halljam azt hármat.* Próbálja elterelni a figyelmet a sírásról. Ha pedig Erai emlékszik, akkor tudhatja, hogy ezt a kérdést ő tette fel legelőbb, még a hajón.*
- Remélem azért szorítasz nekem egy kis helyet a könyvek mellett.* Kacag fel cinkosan.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-18 21:40:07
Üzenet elküldve: 2021-05-18 21:40:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Erai látta, már a párját gyönyörközeli pillanataiban és pontosan emlékszik mennyire esdekelt neki a másik, hogy abba ne hagyja azt amit vele tett. Az a pillanat teljesen felajzottá tette a lányt. Mégis a szeretője ezen arcát még sosem látta ezelőtt. A szó legmélyebb értelemében érzi, úgy igazán érzi mennyi türelmetlen és heves vágyat fojtott el magában eddig a férfi. Az az erő, az érzés amivel leigázzák a testét bárki más esetében rémisztő volna. Őt azonban ez a hím birtokolja, csókolja és veszi el az eszét. A vékony kis kacsói ezt a férfit szorítják egyedül a testéhez még és még közelebb. A mellein fekvő apró rózsabimbók keményen feszülnek a tolvaj forró mellkasának. A szíve valami olyan ritmust játszik le, amelyről ezelőtt azt hitte még az égi paradicsomban sem hallhatná. Amikor a légzés képessége már lehetetlennek tűnik és a férfi tényleg túl soknak, akkor hullik, csak teljesen darabjaira. Olyan elemi darabokra, amelyek csak szállni képesek egy néma univerzumba, mert egyszerűen képtelenek elmondani, a nő képtelen elmondani mit is érez. A remegő lábain vagy a szívében, a testében a férfi gyönyörét miként is érzi. Teljesen nővé avatták és még mindig az egész teste az érzéstől. Ez mást volt. Teljesen más érzés mint eddig. Nem tudja azt mondani szépség és szépség között hogy bármelyik is jobb volna vagy kisebb, de ez másmilyen volt. Nem élvezett el sikoltva vagy őrülten, de az érzés ott volt. Olyan könnyedén borul a párja után, ahogy az lehanyatlik róla, mintha csak még mindig össze lennének kapcsolódva. Ráadásul ha nem tudná azt hinné még mindig úgy is van, hiszen amit tettek az még mindig az egész testében vibrál. Ekkor veszi, csak észre, hogy könnyek szöknek ki a szeméből és hangosan sírni kezd, míg a másikhoz tapad. Valószínűleg most megijeszti párját, de csak annyira sok ez az egész, hogy nem képes másra csak sírni attól, hogy boldog. Azonban mégiscsak tesz valamit, hogy érezzék mi történik a nőben. Mosolyog és csókolja a férfi arcát, ahol csak éri. *
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Erai látta, már a párját gyönyörközeli pillanataiban és pontosan emlékszik mennyire esdekelt neki a másik, hogy abba ne hagyja azt amit vele tett. Az a pillanat teljesen felajzottá tette a lányt. Mégis a szeretője ezen arcát még sosem látta ezelőtt. A szó legmélyebb értelemében érzi, úgy igazán érzi mennyi türelmetlen és heves vágyat fojtott el magában eddig a férfi. Az az erő, az érzés amivel leigázzák a testét bárki más esetében rémisztő volna. Őt azonban ez a hím birtokolja, csókolja és veszi el az eszét. A vékony kis kacsói ezt a férfit szorítják egyedül a testéhez még és még közelebb. A mellein fekvő apró rózsabimbók keményen feszülnek a tolvaj forró mellkasának. A szíve valami olyan ritmust játszik le, amelyről ezelőtt azt hitte még az égi paradicsomban sem hallhatná. Amikor a légzés képessége már lehetetlennek tűnik és a férfi tényleg túl soknak, akkor hullik, csak teljesen darabjaira. Olyan elemi darabokra, amelyek csak szállni képesek egy néma univerzumba, mert egyszerűen képtelenek elmondani, a nő képtelen elmondani mit is érez. A remegő lábain vagy a szívében, a testében a férfi gyönyörét miként is érzi. Teljesen nővé avatták és még mindig az egész teste az érzéstől. Ez mást volt. Teljesen más érzés mint eddig. Nem tudja azt mondani szépség és szépség között hogy bármelyik is jobb volna vagy kisebb, de ez másmilyen volt. Nem élvezett el sikoltva vagy őrülten, de az érzés ott volt. Olyan könnyedén borul a párja után, ahogy az lehanyatlik róla, mintha csak még mindig össze lennének kapcsolódva. Ráadásul ha nem tudná azt hinné még mindig úgy is van, hiszen amit tettek az még mindig az egész testében vibrál. Ekkor veszi, csak észre, hogy könnyek szöknek ki a szeméből és hangosan sírni kezd, míg a másikhoz tapad. Valószínűleg most megijeszti párját, de csak annyira sok ez az egész, hogy nem képes másra csak sírni attól, hogy boldog. Azonban mégiscsak tesz valamit, hogy érezzék mi történik a nőben. Mosolyog és csókolja a férfi arcát, ahol csak éri. *
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-17 12:39:15
Üzenet elküldve: 2021-05-17 12:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev nem is sejti, hogy Pycta mire készül, még akkor sem, mikor ébren van, csak most ugye pont alszik. Mikor ébren van, akkor be nem áll a szája, folyamatosan jár a kis csőre, de álmában, leszámítva a halk szuszogást, igazán csendes. Ébren is szép kislány, de álmában még sokkal szebb. Bár kicsit talán szigorúnak hat, ahogyan összevonja alvás közben a szemöldökeit és szájacskáját is dacosan összeszorítja. Talán valami olyasmit álmodik, ami okot ad az arcocskájára ülő szigorra? Meglehet. Meg annak az ellenkezője is.*
*Niev nem is sejti, hogy Pycta mire készül, még akkor sem, mikor ébren van, csak most ugye pont alszik. Mikor ébren van, akkor be nem áll a szája, folyamatosan jár a kis csőre, de álmában, leszámítva a halk szuszogást, igazán csendes. Ébren is szép kislány, de álmában még sokkal szebb. Bár kicsit talán szigorúnak hat, ahogyan összevonja alvás közben a szemöldökeit és szájacskáját is dacosan összeszorítja. Talán valami olyasmit álmodik, ami okot ad az arcocskájára ülő szigorra? Meglehet. Meg annak az ellenkezője is.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-17 11:00:21
Üzenet elküldve: 2021-05-17 11:00:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Az éj leple alatt indulnak el a valószínűleg még szendergő Nieveshával az erdőszéli tisztásról a szántóföldek felé, hogy még a hajnal előtt visszaérhessenek Mil'Ochassba. Ha a közösség melletti folyóból is megszerzi a vizet, akkor már három meglesz a négyből és már csak a déli tenger marad, hogy összegyűjtse mind a négyet, amit az Erdő Szíve kért tőle.
Nehéz szívvel lovagol ölében az alvó kislánnyal át a szántókon. Ha elérik a Három Barátot, onnan már nincs messze Mil'Ochass. Út közben van ideje gondolkodni, bár nem a legjobb kedvvel teszi ezt. Mindig voltak morális kifogásai azzal szemben amit tervez és ezek a küldetés végéhez közeledve egyre erősebb hangokat szülnek benne tettei ellen.
De mit tehetne? Ha nem szeretné veszélynek kitenni a Nievet, ha nem akarja magára hagyni, akkor lépnie kell. Ezek a lépések viszont nehezére esnek, egyre nehezebb minden lépés a célhoz közeledve. Igyekszik megnyugtatni a lelkét, hogy jó ügy érdekében cselekszik, de a másik hang, az apa hangja olykor meg-megszólal benne és pálcát tör felette. Talán most jött el az idő, hogy kételkedik a tetteiben. Nem patrónusában, ki prófétájává tette, hanem magában, hogy az, amire készül, valóban jó és nem csak egy menekülés a felelősség elől.*
*Az éj leple alatt indulnak el a valószínűleg még szendergő Nieveshával az erdőszéli tisztásról a szántóföldek felé, hogy még a hajnal előtt visszaérhessenek Mil'Ochassba. Ha a közösség melletti folyóból is megszerzi a vizet, akkor már három meglesz a négyből és már csak a déli tenger marad, hogy összegyűjtse mind a négyet, amit az Erdő Szíve kért tőle.
Nehéz szívvel lovagol ölében az alvó kislánnyal át a szántókon. Ha elérik a Három Barátot, onnan már nincs messze Mil'Ochass. Út közben van ideje gondolkodni, bár nem a legjobb kedvvel teszi ezt. Mindig voltak morális kifogásai azzal szemben amit tervez és ezek a küldetés végéhez közeledve egyre erősebb hangokat szülnek benne tettei ellen.
De mit tehetne? Ha nem szeretné veszélynek kitenni a Nievet, ha nem akarja magára hagyni, akkor lépnie kell. Ezek a lépések viszont nehezére esnek, egyre nehezebb minden lépés a célhoz közeledve. Igyekszik megnyugtatni a lelkét, hogy jó ügy érdekében cselekszik, de a másik hang, az apa hangja olykor meg-megszólal benne és pálcát tör felette. Talán most jött el az idő, hogy kételkedik a tetteiben. Nem patrónusában, ki prófétájává tette, hanem magában, hogy az, amire készül, valóban jó és nem csak egy menekülés a felelősség elől.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-16 20:17:55
Üzenet elküldve: 2021-05-16 20:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nazronban is hullámzanak az érzelmek. Soha nem gondolta volna, hogy végül megállapodik, ráadásul azt végkép nem gondolta volna, hogy azzal a lánnyal fog összejönni, aki hajdanán kést szorított a torkához. Még azt csak elképzelte volna, hogy összefekszik vele párszor, mint futó kapcsolat, de ilyet? Ezt teljességgel lehetetlennek tartotta. Most pedig mégis úgy tűnik, hogy szereti ezt a csacska lányt. Már nem is tudna élni nélküle. A világ megszűnt lenni, mert jelenleg csak ketten vannak. Ketten egymásba gabalyodva, ahogy azt a fiatalok szokták. Majd elvesznek egymásban, úgy habzsolják magukat, mintha ez lenne az utolsó alkalom, pedig lesz itt még.*
- Én sem hagylak el soha.* Ígéri meg és, ha a sors kegyes velük, akkor még sokáig fogják egymás szerelmét élvezni, ahogy most is teszi azt. Csípője ütemesen mozog a lányban rendíthetetlenül. Érzi már, hogy sokáig nem bírja tovább. Sóhajai egyre csak mélyebbek lesznek, ahogy lassan a csúcsra ér. Nem fogja vissza magát, hiszen biztonságban vannak. Forró magját mind bele lövi szerelmébe, egy mélyre ható lökés kíséretében. Jut most bőven belőle, mert régóta ki volt éhezve egy igazi női testre. Még néhány levezető kisebb lökés után kifulladva fordul le párjáról. Reméli, hogy neki is sikerült eljutnia a csúcsra még, ha ez újabb fájdalmas karmolással is jár. Ha vége, akkor magukra rántja a takarót és Erai fejét a mellére fekteti.*
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nazronban is hullámzanak az érzelmek. Soha nem gondolta volna, hogy végül megállapodik, ráadásul azt végkép nem gondolta volna, hogy azzal a lánnyal fog összejönni, aki hajdanán kést szorított a torkához. Még azt csak elképzelte volna, hogy összefekszik vele párszor, mint futó kapcsolat, de ilyet? Ezt teljességgel lehetetlennek tartotta. Most pedig mégis úgy tűnik, hogy szereti ezt a csacska lányt. Már nem is tudna élni nélküle. A világ megszűnt lenni, mert jelenleg csak ketten vannak. Ketten egymásba gabalyodva, ahogy azt a fiatalok szokták. Majd elvesznek egymásban, úgy habzsolják magukat, mintha ez lenne az utolsó alkalom, pedig lesz itt még.*
- Én sem hagylak el soha.* Ígéri meg és, ha a sors kegyes velük, akkor még sokáig fogják egymás szerelmét élvezni, ahogy most is teszi azt. Csípője ütemesen mozog a lányban rendíthetetlenül. Érzi már, hogy sokáig nem bírja tovább. Sóhajai egyre csak mélyebbek lesznek, ahogy lassan a csúcsra ér. Nem fogja vissza magát, hiszen biztonságban vannak. Forró magját mind bele lövi szerelmébe, egy mélyre ható lökés kíséretében. Jut most bőven belőle, mert régóta ki volt éhezve egy igazi női testre. Még néhány levezető kisebb lökés után kifulladva fordul le párjáról. Reméli, hogy neki is sikerült eljutnia a csúcsra még, ha ez újabb fájdalmas karmolással is jár. Ha vége, akkor magukra rántja a takarót és Erai fejét a mellére fekteti.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-15 10:31:30
Üzenet elküldve: 2021-05-15 10:31:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Erai lelke jelenleg virágzik. Sohasem volt még ennyire intenzív számára egy érzés, egy helyzet, nem akart még sohasem ennyi mindent elmondani, amit képtelen szavakba foglalni. Régen milliószor elképzelte, hogyan fog történni ez a pillanat és milyen is lesz a párja. Nem éppen Nazront látta maga előtt, de a tolvaj az összes ész érvét felborította. Egy röpke pillanatig eszébe jut a nőnek minden nehéz pillanatuk, ami elvezette őket idáig. Emlékszik arra, amikor arról beszélt a másiknak, merjen boldog lenni. Talán akkor azt saját magának is mondta, de egy bizonyos teljes szívéből szereti a párját. Ez a szerelmeskedés nem, csak egy hirtelen felindulás vagy valami, amit nem gondolt át milliószor. Az első pillanat óta, hogy kést tartott a másik nyakához, folyamatosan felépült közöttük a kötelék, amit ezúttal a legmélyebben képesek megélni is. Minden mozdulatával a párját öleli, csókolja és szorítja, teljesen elveszik benne. A kintről érkező reggeli zajokat sem képes észlelni, az egész világába fókuszba helyezi az érzést, ahogy az élvezet és az őszinte szerelem találkozik. Mégis Trimlend vallomása egy, olyan felismerést kelt benne, ami eddig szinte nem is tudatosult benne. ~Tényleg szeret engem~ a másik arca után nyúl és a szemeik összekapcsolódását keresi. Azt akarja, hogy amit mondani fog, ne felejtse el a másik *
- Soha, de soha nem hagylak el! *Mostanra a vágyai szinte teljesen kiteljesülni kezdenek, az öle pulzál a gyönyörtől, amit folyamatosan érez, a nektárja pedig ezerszer több, mint amit eltudott volna valaha is képzelni. A csókok, a sóhajai, az a türelmetlen akarás az egyetlen világgá fejlődik az agyában, amit képes felfogni. Központban Nazronnal. *
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Erai lelke jelenleg virágzik. Sohasem volt még ennyire intenzív számára egy érzés, egy helyzet, nem akart még sohasem ennyi mindent elmondani, amit képtelen szavakba foglalni. Régen milliószor elképzelte, hogyan fog történni ez a pillanat és milyen is lesz a párja. Nem éppen Nazront látta maga előtt, de a tolvaj az összes ész érvét felborította. Egy röpke pillanatig eszébe jut a nőnek minden nehéz pillanatuk, ami elvezette őket idáig. Emlékszik arra, amikor arról beszélt a másiknak, merjen boldog lenni. Talán akkor azt saját magának is mondta, de egy bizonyos teljes szívéből szereti a párját. Ez a szerelmeskedés nem, csak egy hirtelen felindulás vagy valami, amit nem gondolt át milliószor. Az első pillanat óta, hogy kést tartott a másik nyakához, folyamatosan felépült közöttük a kötelék, amit ezúttal a legmélyebben képesek megélni is. Minden mozdulatával a párját öleli, csókolja és szorítja, teljesen elveszik benne. A kintről érkező reggeli zajokat sem képes észlelni, az egész világába fókuszba helyezi az érzést, ahogy az élvezet és az őszinte szerelem találkozik. Mégis Trimlend vallomása egy, olyan felismerést kelt benne, ami eddig szinte nem is tudatosult benne. ~Tényleg szeret engem~ a másik arca után nyúl és a szemeik összekapcsolódását keresi. Azt akarja, hogy amit mondani fog, ne felejtse el a másik *
- Soha, de soha nem hagylak el! *Mostanra a vágyai szinte teljesen kiteljesülni kezdenek, az öle pulzál a gyönyörtől, amit folyamatosan érez, a nektárja pedig ezerszer több, mint amit eltudott volna valaha is képzelni. A csókok, a sóhajai, az a türelmetlen akarás az egyetlen világgá fejlődik az agyában, amit képes felfogni. Központban Nazronnal. *
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-14 16:54:53
Üzenet elküldve: 2021-05-14 16:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Teljesen nem tudná megmondani, hogy mi játszódik le a lány fejében. Férfiként sokkal egyszerűbb a lelki világa. Ám ettől függetlenül hatalmas megtiszteltetésének veszi azt, hogy végül neki adta Hist a szüzességét. Régen talán nem is gondolt bele, így amikor elveszítette sajátját, hiszen akkor csak két suhanc próbálkozott a szerelmeskedéssel. Most viszont már két érettebb felfogású mondhatni felnőttről van szó. Most, hogy még szerelmesek is egymásba ez már nem csak egyszerű üzekedés. Ez fordulópont lesz kapcsolatukban. Minden egyes csók, minden egyes érintés maradandó emlék lesz. Testük összeforr még, ha ez nem is teljesen fájdalommentes. Viszont megtiltják neki, hogy visszakozzon. Ez egyben egy engedéllyel is felér számára. Így vére kicsit szabadabban is elkezdhet mozogni lent ágyékával, fent pedig szájával. Histera is egyre jobban élvezheti ezt, mert felhúzza lábait, hogy Naz még mélyebbre hatolhasson. Él is a lehetőséggel, de vigyázva, hogy a kellő gyengédség meglegyen. Sejti, hogy a fájdalom még nem múlt el teljesen. Nazron is hasonlóképpen éli meg a pillanatot, mint kedvese. Nem is tudja, hogy milyen régóta várja már, hogy legyen valami köztük. Mintha egy nagy böjt végére érne. Egyszerűen olyan jó, hogy végre véget ért a várakozás, hogy szinte teljesen elmerül Eraiban, mind teste, mind lelke.*
- Soha ne merészelj elhagyni. Soha, mert bele halnék.* Csókolja és csak csókolja, ahol csak éri.*
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Teljesen nem tudná megmondani, hogy mi játszódik le a lány fejében. Férfiként sokkal egyszerűbb a lelki világa. Ám ettől függetlenül hatalmas megtiszteltetésének veszi azt, hogy végül neki adta Hist a szüzességét. Régen talán nem is gondolt bele, így amikor elveszítette sajátját, hiszen akkor csak két suhanc próbálkozott a szerelmeskedéssel. Most viszont már két érettebb felfogású mondhatni felnőttről van szó. Most, hogy még szerelmesek is egymásba ez már nem csak egyszerű üzekedés. Ez fordulópont lesz kapcsolatukban. Minden egyes csók, minden egyes érintés maradandó emlék lesz. Testük összeforr még, ha ez nem is teljesen fájdalommentes. Viszont megtiltják neki, hogy visszakozzon. Ez egyben egy engedéllyel is felér számára. Így vére kicsit szabadabban is elkezdhet mozogni lent ágyékával, fent pedig szájával. Histera is egyre jobban élvezheti ezt, mert felhúzza lábait, hogy Naz még mélyebbre hatolhasson. Él is a lehetőséggel, de vigyázva, hogy a kellő gyengédség meglegyen. Sejti, hogy a fájdalom még nem múlt el teljesen. Nazron is hasonlóképpen éli meg a pillanatot, mint kedvese. Nem is tudja, hogy milyen régóta várja már, hogy legyen valami köztük. Mintha egy nagy böjt végére érne. Egyszerűen olyan jó, hogy végre véget ért a várakozás, hogy szinte teljesen elmerül Eraiban, mind teste, mind lelke.*
- Soha ne merészelj elhagyni. Soha, mert bele halnék.* Csókolja és csak csókolja, ahol csak éri.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-13 20:40:58
Üzenet elküldve: 2021-05-13 20:40:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Nazront, már az első pillanatokban elragadja a mámor, ami miatt noha szégyelli magát, Erait sokkal inkább megnyugtatja. Izgatja, gyönyörködik a párja arcában és újra és újra felidézi Naz baritonja simogató érzését. Már most érzi, hogy szereti a beszédet, noha ez az első alkalmuk és még képesek nem úgy érteni minden egyes apró szót vagy érintést. Ez történik annál a bizonyos sok említésénél is. Igazából nem a fájdalmat jelentette, hanem a meglepődést mennyire is erősen képes a testük kapcsolódni. Megtiltja a másiknak, hogy abbahagyja, amit csinál, és valamilyen szinten azt is, hogy csüggedni merjen. Ez most nem arról szól. Ahogy az ő nyakát is szenvedélyesen birtokba veszik, az első igazán mámorittas nyögése elhangzik, immáron Nazron asszonyaként. Immáron kezeivel a párja egész testét simogatja, mintha az ujjai nem lennének képesek többé szorítani. Talán tényleg nem is képesek, Histera maga sem tudja. A lábai viszont ismét megremegnek, ahogy tegnap este ezt a pillanatot várva is tették. Combja a másik oldalához simul nemsokára így egy pillanat alatt még mélyebben érzi a szerelmet, teljesen magában. Csöppnyit fájdalmas, de olyan lassan felemésztő vágyat ad, amitől az ember úgy érzi lassan képtelen lenne élni. *
- Naz... Szeress még! Ne... Ne hidd, hogy nem jó!
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Nazront, már az első pillanatokban elragadja a mámor, ami miatt noha szégyelli magát, Erait sokkal inkább megnyugtatja. Izgatja, gyönyörködik a párja arcában és újra és újra felidézi Naz baritonja simogató érzését. Már most érzi, hogy szereti a beszédet, noha ez az első alkalmuk és még képesek nem úgy érteni minden egyes apró szót vagy érintést. Ez történik annál a bizonyos sok említésénél is. Igazából nem a fájdalmat jelentette, hanem a meglepődést mennyire is erősen képes a testük kapcsolódni. Megtiltja a másiknak, hogy abbahagyja, amit csinál, és valamilyen szinten azt is, hogy csüggedni merjen. Ez most nem arról szól. Ahogy az ő nyakát is szenvedélyesen birtokba veszik, az első igazán mámorittas nyögése elhangzik, immáron Nazron asszonyaként. Immáron kezeivel a párja egész testét simogatja, mintha az ujjai nem lennének képesek többé szorítani. Talán tényleg nem is képesek, Histera maga sem tudja. A lábai viszont ismét megremegnek, ahogy tegnap este ezt a pillanatot várva is tették. Combja a másik oldalához simul nemsokára így egy pillanat alatt még mélyebben érzi a szerelmet, teljesen magában. Csöppnyit fájdalmas, de olyan lassan felemésztő vágyat ad, amitől az ember úgy érzi lassan képtelen lenne élni. *
- Naz... Szeress még! Ne... Ne hidd, hogy nem jó!
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-13 20:11:50
Üzenet elküldve: 2021-05-13 20:11:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Teljesen Naz nem tudja, hogy mit érezhet a lány. Mármint a sóhajok meg nyögések árulkodóak, szóval bízik benne, hogy ez így is marad. Elérik a pillanatot, amikor Erai végre a tolvaj további részére is vágyik nem csak az ujjaira. Naz még szenvedélyes csókot lop kedvesétől utoljára, mert néhány pillanat múlva már nem az a lány fog itt feküdni, aki most. Szorosan magához öleli kedvese és ő is ránehezedik egy kicsit. Verítékben úszó lángoló bőrük szinte égeti.*
- Én is szeretlek!* Azzal megragadva a pillanatot be is hatol kedvesébe. Rég volt, hogy szűz lánnyal hált. Igazából egyszer még kölyökként, de ki emlékszik már arra. Szóval lényegében neki is újdonság ez a szituáció.*
- Ahh! Olyan szűk és forró vagy. Haaah!* Csúszik ki száján, pedig nem akart ilyesmit mondani máris az elején. Hiszen a másiknak most fájdalmat okoz. Látszik is szegénykén, hogy még a könnye is kicsordul. Ő is felszisszen ugyan, amikor a körmök belé vájnak, de ez a fájdalom csekély lehet ahhoz képest, amit most kedvese él át. Viszont most már tényleg az övé és ezt ki is jelenti neki, de utána rögtön felajánlja, hogy bármikor abba hagyja, ha mégis fájna. Sajnos Erainak fáj és ezt szavakba is önti.*
- Sajnálom. Kihúzom, akkor.* Eléggé bűntudatot érez, hiszen nem nagyon akart fájdalmat okozni szegénykének. Már azon lenne, hogy kihúzza, amikor ezt határozottan megtiltják neki. Ez egy kis megkönnyebbülést hoz számára is. Sőt Hist maga is elkezd vele foglalatoskodni. Csókolja, harapja bőrét. Ezt ő is igyekszik viszonozni miközben felvesz egy viszonylagosan kényelmes tempót. Se nem gyors, se nem lassú, mondhatni arany középút. Végre ő maga is szabadabban élvezheti a közösülést.*
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Teljesen Naz nem tudja, hogy mit érezhet a lány. Mármint a sóhajok meg nyögések árulkodóak, szóval bízik benne, hogy ez így is marad. Elérik a pillanatot, amikor Erai végre a tolvaj további részére is vágyik nem csak az ujjaira. Naz még szenvedélyes csókot lop kedvesétől utoljára, mert néhány pillanat múlva már nem az a lány fog itt feküdni, aki most. Szorosan magához öleli kedvese és ő is ránehezedik egy kicsit. Verítékben úszó lángoló bőrük szinte égeti.*
- Én is szeretlek!* Azzal megragadva a pillanatot be is hatol kedvesébe. Rég volt, hogy szűz lánnyal hált. Igazából egyszer még kölyökként, de ki emlékszik már arra. Szóval lényegében neki is újdonság ez a szituáció.*
- Ahh! Olyan szűk és forró vagy. Haaah!* Csúszik ki száján, pedig nem akart ilyesmit mondani máris az elején. Hiszen a másiknak most fájdalmat okoz. Látszik is szegénykén, hogy még a könnye is kicsordul. Ő is felszisszen ugyan, amikor a körmök belé vájnak, de ez a fájdalom csekély lehet ahhoz képest, amit most kedvese él át. Viszont most már tényleg az övé és ezt ki is jelenti neki, de utána rögtön felajánlja, hogy bármikor abba hagyja, ha mégis fájna. Sajnos Erainak fáj és ezt szavakba is önti.*
- Sajnálom. Kihúzom, akkor.* Eléggé bűntudatot érez, hiszen nem nagyon akart fájdalmat okozni szegénykének. Már azon lenne, hogy kihúzza, amikor ezt határozottan megtiltják neki. Ez egy kis megkönnyebbülést hoz számára is. Sőt Hist maga is elkezd vele foglalatoskodni. Csókolja, harapja bőrét. Ezt ő is igyekszik viszonozni miközben felvesz egy viszonylagosan kényelmes tempót. Se nem gyors, se nem lassú, mondhatni arany középút. Végre ő maga is szabadabban élvezheti a közösülést.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-05-12 22:17:58
Üzenet elküldve: 2021-05-12 22:17:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A szántóknál kénytelen megállni egy kis pihenőre, hogy kinyújtóztassa és megpihentesse végtagjait. Az egyik bozótnál meg is áll, hogy könnyítsen magán, közben pedig a magas növényzet takarásából egy ruhamosó leányt figyelget unalmában.
~ Ezek a paraszt leányok mind olyan vékonyak. ~
Húzza el a száját kicsit kelletlenül, de nem sokkal utána mégis elégedetten megnyalja fogai élét.
~ Nincs rajtuk annyi fogás, de azért... ~
Eltöpreng a lehetőségeken, hogy szegény gyanútlan leányzót milyen helyzetekben látná szívesen.
~ Mondjuk a paraszt asszonyok formásabbak, meg azok a kis kényelmes nemes lánykák. ~
Felidézi magában korábbi kalandjainak finom tapintását, bőrük és idomaik puhaságát, a kencéik édes és egyben számára bántó illatát.*
- No, menjünk tovább.
*Ösztökéli lovát, és nagyot sóhajt.*
- Messze még a város és a puha ágy.
*A szántóknál kénytelen megállni egy kis pihenőre, hogy kinyújtóztassa és megpihentesse végtagjait. Az egyik bozótnál meg is áll, hogy könnyítsen magán, közben pedig a magas növényzet takarásából egy ruhamosó leányt figyelget unalmában.
~ Ezek a paraszt leányok mind olyan vékonyak. ~
Húzza el a száját kicsit kelletlenül, de nem sokkal utána mégis elégedetten megnyalja fogai élét.
~ Nincs rajtuk annyi fogás, de azért... ~
Eltöpreng a lehetőségeken, hogy szegény gyanútlan leányzót milyen helyzetekben látná szívesen.
~ Mondjuk a paraszt asszonyok formásabbak, meg azok a kis kényelmes nemes lánykák. ~
Felidézi magában korábbi kalandjainak finom tapintását, bőrük és idomaik puhaságát, a kencéik édes és egyben számára bántó illatát.*
- No, menjünk tovább.
*Ösztökéli lovát, és nagyot sóhajt.*
- Messze még a város és a puha ágy.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160