Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:18:08
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:18:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Egy éjszakát kénytelen az erdőben tölteni, ám a következőnél már sikerült egy szimpatikus elf házába bekéredzkednie az éjszakára. Kap élelmet és leheveredhet a kandalló elé a földre, sőt, még azt is megengedik neki, hogy mosakodjon! Cserébe aznap este és reggel segédkezik egy kicsit a háznál, ám nem marad soká. Megköszöni a segítséget, majd tovább is indul. Falánk is jóllakott - ami nagy szó, így minden gond nélkül mehetnek a város felé. Már kicsit kételkedik benne, hogy jó ötlet-e, ám végül mégis meggyőzi magát: mégis mi baj történhet? Ha pedig mégis történik valami, majd varázsol, az mindig megvédte eddig!*
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-14 14:28:53
Üzenet elküldve: 2019-10-14 14:28:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldek eddig ismeretlen tája terül most elé. Kicsit ingerszegényebb, mint a város, mert azért itt a karavánúton alig látni valakit vagy valamit. Éjtépőt kentervágtában indítja meg, hiszen itt nincs miért visszafognia magát. Ez egy nyugodt, lassú és kímélő vágta a telivér számára. A beszűkült városi mozgástér után jólesik a hátasnak mozogni egy kicsit. Terhe nem nehéz, még ha egy magasabb gnómról is van szó, azért egy megtermett embernél sokkal könnyebb cipelni. A városban jól a szájába rágták, hogy a Füves pusztán merrefelé haladjon, és mire figyeljen. Ezért a szántók végét, ha eléri, akkor a Füves pusztán kell átkelnie az úti céljához.*
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-13 11:55:35
Üzenet elküldve: 2019-10-13 11:55:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd egészen bizakodó lenni a dolog kimenetelével kapcsolatban, hiszen eddig, talán a legzűrösebb részt minden rizikótól mentesen teljesítette és a kölök is ott van, ahol annak lennie kell. Bár a macska jelenléte kicsit aggasztja, viszont úgy gondol rá, mint egy szúnyogra csak, ha feltartja őket, majd agyoncsapják. Ekkor éri el a fülét a csattanás, ami nem jelenthet mást, minthogy a kerítés túl felén lévő szerencsétlen elejtette. ~Hogy az ég szakadna rá. ~ A hirtelen hanghatásra megmerevedik.*
-Te szerencsétlen! Mi a tököm folyik odaát? *Mondja fojtott hangon, bár érződik, hogy az ideg beszél belőle.
~Menjünk dinnyét lopni! Persze. Mi a fasznak, ha ez még el se bírja?! ~ Szorulnak ökölbe a kezei, ekkor hallja meg a nem is olyan távolról érkező vakkantás. ~Na csesszed meg! ~ Fordítja a fejét a kerítés irányába, ami elválasztja a termőföldet a ház előtti tértől, de a sötétben nem lát semmit. Se alakot, se mozgást, így egyelőre úgy veszi, hogy az állat csak felriadt, de a kerítés miatt hozzá egyelőre nem fér és csak sejtheti azt, hogy merre is van. Egy perc mozdulatlanság következik, hogy megbizonyosodjon a felől, egyelőre biztonságban van, majd nyúl a következő dinnyéért és adná át.*
-Adom, de ezt most ne ejtsd el bazd meg, vagy itt hagylak! *Motyogja a kerítésnek, remélve, hogy a kutya visszaaludt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd egészen bizakodó lenni a dolog kimenetelével kapcsolatban, hiszen eddig, talán a legzűrösebb részt minden rizikótól mentesen teljesítette és a kölök is ott van, ahol annak lennie kell. Bár a macska jelenléte kicsit aggasztja, viszont úgy gondol rá, mint egy szúnyogra csak, ha feltartja őket, majd agyoncsapják. Ekkor éri el a fülét a csattanás, ami nem jelenthet mást, minthogy a kerítés túl felén lévő szerencsétlen elejtette. ~Hogy az ég szakadna rá. ~ A hirtelen hanghatásra megmerevedik.*
-Te szerencsétlen! Mi a tököm folyik odaát? *Mondja fojtott hangon, bár érződik, hogy az ideg beszél belőle.
~Menjünk dinnyét lopni! Persze. Mi a fasznak, ha ez még el se bírja?! ~ Szorulnak ökölbe a kezei, ekkor hallja meg a nem is olyan távolról érkező vakkantás. ~Na csesszed meg! ~ Fordítja a fejét a kerítés irányába, ami elválasztja a termőföldet a ház előtti tértől, de a sötétben nem lát semmit. Se alakot, se mozgást, így egyelőre úgy veszi, hogy az állat csak felriadt, de a kerítés miatt hozzá egyelőre nem fér és csak sejtheti azt, hogy merre is van. Egy perc mozdulatlanság következik, hogy megbizonyosodjon a felől, egyelőre biztonságban van, majd nyúl a következő dinnyéért és adná át.*
-Adom, de ezt most ne ejtsd el bazd meg, vagy itt hagylak! *Motyogja a kerítésnek, remélve, hogy a kutya visszaaludt.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-12 17:50:09
Üzenet elküldve: 2019-10-12 17:50:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*A macska csak nem hagy neki nyugtot. Hát ez szörnyű. De odaér a kerítéshez és megsietteti a lányt. Akinek csak a visszakérdezésére veszi észre milyen furán is fogalmazott. Akár úgy is lehet érteni, hogy a fogdmegek vannak vele. De nem. El is mondja.*
-Csak egy macska. Nem hagy békén.
*Közli majd igyekszik figyelni a környezetre. A kutyára, az ügyködő vörösre. Egyszóval mindenre. Mikor meglátja a dinnyét akkor ki is nyújtja érte a kezét és felkészül rá, hogy megfogja, de arra nem számított, hogy az ilyen nehéz. Arra meg főleg, hogy ekkorát tud csattanni. Szíve szerint káromkodna, de a morgást hallva megfagy benne a levegő. Felkészül rá, hogy ha úgy hallja közeledik a kutya akkor a macska példáját követve menekülőre fogja.*
*A macska csak nem hagy neki nyugtot. Hát ez szörnyű. De odaér a kerítéshez és megsietteti a lányt. Akinek csak a visszakérdezésére veszi észre milyen furán is fogalmazott. Akár úgy is lehet érteni, hogy a fogdmegek vannak vele. De nem. El is mondja.*
-Csak egy macska. Nem hagy békén.
*Közli majd igyekszik figyelni a környezetre. A kutyára, az ügyködő vörösre. Egyszóval mindenre. Mikor meglátja a dinnyét akkor ki is nyújtja érte a kezét és felkészül rá, hogy megfogja, de arra nem számított, hogy az ilyen nehéz. Arra meg főleg, hogy ekkorát tud csattanni. Szíve szerint káromkodna, de a morgást hallva megfagy benne a levegő. Felkészül rá, hogy ha úgy hallja közeledik a kutya akkor a macska példáját követve menekülőre fogja.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-12 16:42:59
Üzenet elküldve: 2019-10-12 16:42:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mézédes//
*A cica felettébb boldogan akaszkodik Dren nadrágjába, és csüng rajta. Legalább ő boldog, ha már Dren nem az. Láthatóan nem is zavartatja magát, és a másik alak, nevezetesen YIlanda sem különösebben kelti fel érdeklődését, mert ő a férfihoz ragaszkodik valami megmagyarázhatatlan okból. Talán azért, mert amaz megsimogatta őt.
YIlanda eddig nagy sikerrel vette az akadályokat, láthatóan nem ma kezdte. Minden további probléma nélkül vágja le, görgeti oda a dinnyéket, és az igazság pillanatában ereje sem hagyja cserben. Komolyabb erőlködés nélkül emeli meg a kerek gyümölcsöt, és nyújtja át a kerítés felett. Még egy kicsit meg is tudja tartani, amíg úgy érzi, hogy társa nyúl érte. Idáig minden rendben, hamarosan viszont a kemény héjú gyümölcs nagy csattanással érkezik Dren lába elé a földre. A kiscica megijedve ugrik fel, fújtatva szalad távolabb egy pár métert. Hogy a kerek csúszós héj miatt, vagy a kiscica zavarásának hála, de a férfi kiejtette kezéből a dinnyét, ami a kisebb gond volna, elvégre akad még bőséggel másik.
A nagyobbik gond éppen motoszkálni kezd a ház környékén. Mély hangján vakkant egyet, és mellé még morogni is kezd. Bár YIlanda és Dren nem láthatják, de a kutya egyelőre egy helyben áll, és fülel.*
*A cica felettébb boldogan akaszkodik Dren nadrágjába, és csüng rajta. Legalább ő boldog, ha már Dren nem az. Láthatóan nem is zavartatja magát, és a másik alak, nevezetesen YIlanda sem különösebben kelti fel érdeklődését, mert ő a férfihoz ragaszkodik valami megmagyarázhatatlan okból. Talán azért, mert amaz megsimogatta őt.
YIlanda eddig nagy sikerrel vette az akadályokat, láthatóan nem ma kezdte. Minden további probléma nélkül vágja le, görgeti oda a dinnyéket, és az igazság pillanatában ereje sem hagyja cserben. Komolyabb erőlködés nélkül emeli meg a kerek gyümölcsöt, és nyújtja át a kerítés felett. Még egy kicsit meg is tudja tartani, amíg úgy érzi, hogy társa nyúl érte. Idáig minden rendben, hamarosan viszont a kemény héjú gyümölcs nagy csattanással érkezik Dren lába elé a földre. A kiscica megijedve ugrik fel, fújtatva szalad távolabb egy pár métert. Hogy a kerek csúszós héj miatt, vagy a kiscica zavarásának hála, de a férfi kiejtette kezéből a dinnyét, ami a kisebb gond volna, elvégre akad még bőséggel másik.
A nagyobbik gond éppen motoszkálni kezd a ház környékén. Mély hangján vakkant egyet, és mellé még morogni is kezd. Bár YIlanda és Dren nem láthatják, de a kutya egyelőre egy helyben áll, és fülel.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-11 21:49:36
Üzenet elküldve: 2019-10-11 21:49:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Vigyázok. *Válaszolja Laurentitiának miközben Lyzre néz mosolyogva. Vigyázott is mindig rá és viszont, amióta először találkoztak Erdőmélyén.
A könyököst halk nevetéssel fogadja, örül annak, hogy Lyz is feloldódott a kezdeti zavar után, amelyet figyelmetlenségével okozott neki.*
- Ami igaz, az igaz. *Válaszolja váll vonva, majd felmászik maga is a szekérre, hogy elfoglalja helyét a szőke elf lány mellett a lámpások között.*
- Nem éreztem magam veszélyben és nem is kellett. Valójában egyes ellenfelektől jobban kellett tartani, mint a versenytől. *Vallja be. Visszagondol a szakállas férfire, akit szúnyogok csíptek össze, vagy arra az elfre, akiről leestek a ruhái.
A szekéren Lauék otthonára terelődik a szó és a segítségre, amelyet nekik nyújthatnak. Az erdőmélyi elf szeretne segíteni és fog is, de amit nyújtani tud, az sajnos kevés lesz a valódi biztonsághoz.*
- Igen, most már látni is szeretném. *Vallja be. Már Viel is szépeket mondott róla, Laurentitia pedig végképp meggyőzte, hogy meg kell látogatnia az említett otthont.
A segítségre kanyarodik vissza a beszélgetés és az erdőmélyi elf azon kezd gondolkodni, hogy miféle segítséggel élhetne, amely legalább kicsit lefedi a lehetőségeket. Sajnos arra a következtetésre jut, hogy nincs sok mód.*
- Nagyon szívesen segítek, de minden harctudás alapja a fizikai erőnlét. Előbb azt kell felmérni majd. *Nem szeretné letörni Laut, de szeretné, ha tisztában volna azokkal a dolgokkal, amelyek a képzés részét képezik.*
- Ha eljön az ideje, kiderül, kinek van affinitása a harchoz. *Bólint Lyz szavaira.*
- De reménykedjünk, hogy ilyesmi sosem történik meg. Imádkozni fogok az Erdő Szívéhez, hogy békében élhessetek. *Mondja kis főhajtással, mosolyogva.*
- Lyzendra egy kincs. *Mosolyog az elf íjászra mellette elismerve értékeit.
A házavatóra való meghívásra a bakon ülő elf elé fordul. Lyzendra elfogadja a meghívást, majd az erdőmélyire tekint. A halovány mosoly nem kerüli el a figyelmét, ahogy a smaragd szemek csillanása sem.*
- Természetesen veled tartok. *Mondja halkan. Ez bizalmas pillanat számára, de örül, hogy ez az alkalom összejött most, itt a szekéren.
A zötykölődő szekéren olykor a válluk összeér, ami különleges érzéssel tölti el, ilyet nagyon rég érzett utoljára. De az érzés mindenképpen kellemes. Amikor pedig Lyz a vállára hajtja a fejét, meglepődik, de igyekszik nem kimutatni. Kissé melege is lesz a páncél alatt, ha pedig jön a bukkanó, akkor egyik kézzel elengedi az ölében tartott lámpást, hogy biztos pontot nyújtson Lyzendrának a szekér hátuljában.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Vigyázok. *Válaszolja Laurentitiának miközben Lyzre néz mosolyogva. Vigyázott is mindig rá és viszont, amióta először találkoztak Erdőmélyén.
A könyököst halk nevetéssel fogadja, örül annak, hogy Lyz is feloldódott a kezdeti zavar után, amelyet figyelmetlenségével okozott neki.*
- Ami igaz, az igaz. *Válaszolja váll vonva, majd felmászik maga is a szekérre, hogy elfoglalja helyét a szőke elf lány mellett a lámpások között.*
- Nem éreztem magam veszélyben és nem is kellett. Valójában egyes ellenfelektől jobban kellett tartani, mint a versenytől. *Vallja be. Visszagondol a szakállas férfire, akit szúnyogok csíptek össze, vagy arra az elfre, akiről leestek a ruhái.
A szekéren Lauék otthonára terelődik a szó és a segítségre, amelyet nekik nyújthatnak. Az erdőmélyi elf szeretne segíteni és fog is, de amit nyújtani tud, az sajnos kevés lesz a valódi biztonsághoz.*
- Igen, most már látni is szeretném. *Vallja be. Már Viel is szépeket mondott róla, Laurentitia pedig végképp meggyőzte, hogy meg kell látogatnia az említett otthont.
A segítségre kanyarodik vissza a beszélgetés és az erdőmélyi elf azon kezd gondolkodni, hogy miféle segítséggel élhetne, amely legalább kicsit lefedi a lehetőségeket. Sajnos arra a következtetésre jut, hogy nincs sok mód.*
- Nagyon szívesen segítek, de minden harctudás alapja a fizikai erőnlét. Előbb azt kell felmérni majd. *Nem szeretné letörni Laut, de szeretné, ha tisztában volna azokkal a dolgokkal, amelyek a képzés részét képezik.*
- Ha eljön az ideje, kiderül, kinek van affinitása a harchoz. *Bólint Lyz szavaira.*
- De reménykedjünk, hogy ilyesmi sosem történik meg. Imádkozni fogok az Erdő Szívéhez, hogy békében élhessetek. *Mondja kis főhajtással, mosolyogva.*
- Lyzendra egy kincs. *Mosolyog az elf íjászra mellette elismerve értékeit.
A házavatóra való meghívásra a bakon ülő elf elé fordul. Lyzendra elfogadja a meghívást, majd az erdőmélyire tekint. A halovány mosoly nem kerüli el a figyelmét, ahogy a smaragd szemek csillanása sem.*
- Természetesen veled tartok. *Mondja halkan. Ez bizalmas pillanat számára, de örül, hogy ez az alkalom összejött most, itt a szekéren.
A zötykölődő szekéren olykor a válluk összeér, ami különleges érzéssel tölti el, ilyet nagyon rég érzett utoljára. De az érzés mindenképpen kellemes. Amikor pedig Lyz a vállára hajtja a fejét, meglepődik, de igyekszik nem kimutatni. Kissé melege is lesz a páncél alatt, ha pedig jön a bukkanó, akkor egyik kézzel elengedi az ölében tartott lámpást, hogy biztos pontot nyújtson Lyzendrának a szekér hátuljában.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-10 23:32:38
Üzenet elküldve: 2019-10-10 23:32:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ha nem Pycta volna, valószínűleg csak legyintene a dologra. Férfiak közt már csak amolyan felületes szokás is dicsérni a nőket a jelenlétükben. Pycta udvarias volt mindig is, de Lyz hisz az őszinteségében. Nem mondana olyasmit amivel nem ért egyet, vagy nem gondol komolyan. Emiatt aztán őszintén jól esik neki a megjegyzés. *
- Ugyan... *Pyctára nézve játékosan megböki a könyökét, mikor ellép mellette, hogy a szekéren kezdjen rendet tenni az induláshoz.
Azért ijesztőnek hat, hogy egy tündér elvarázsolta őket egy egészen más helyre. *
- Nem hangzik túl jól. Milyen erős mágus lehet, ha ilyet meg tud csinálni ~elképesztő.~
*Hogy nem-e hallucinációt vagy kusza álmot küldött Pyctára, amiben még Vielt is csak képzelhette, egyedül a csokor miatt zárja ki. Elvégre, azt mégiscsak tudja honnan van. Szavában pedig mindig hitt.
Amikor az önvédelemre terelődik a szó, s Pycta kifejti hogy a a segítség amit ezáltal adni tudnak valószínűleg nem elegendő, be kell látnia, hogy igaza van. *
- Igazad lehet. Egy keveset segít, *jegyzi meg, majd Laurentitia felé fordítja fejét* de ha nincs érzéked, hiába. De bízom benne, hogy van. *Hozzáállása csakis pozitív. Amellett nem szeretné felemlegetni, hogy kit próbált minden türelmével és erejével íjászatra tanítani, ám olyan csapnivaló volt, hogy még Lyz is feladta. Pedig semmit sem szokott feladni.
Csendben hallgatja kibontakozott beszélgetést s a korábbi megjegyzésen túl nem is fűz hozzá egyelőre semmit. Jól sikerült a fonalat elgurítani ami mentén a beszélgetés haladni látszik, s melyben Lyz újra oldódni látszik. A csokor szirmait, leveleit cirógatja, vállai megnyugvón ereszkednek ahogy mereng.*
- Köszönjük a meghívást Laurentitia. A magam részéről, szívesen elmennék megünnepelni. *Mosolyog szerényen, ám lelkesebben az elf lányra.
A szekér zötyögése közben vállaik Pyctával össze-össze érnek, de a korábbi feszengésnek már nyoma sincs.*
- Velem jössz? *kérdezi immár az erdőmélyire pillantva, smaragdszín szemeinek sarkában a mosoly hajszálvékony vonásaival. Bármi is a válasz, elfogadón billentené fejét a másik vállára, s míg az első kellemetlen bukkanó el nem jön, így is maradna.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ha nem Pycta volna, valószínűleg csak legyintene a dologra. Férfiak közt már csak amolyan felületes szokás is dicsérni a nőket a jelenlétükben. Pycta udvarias volt mindig is, de Lyz hisz az őszinteségében. Nem mondana olyasmit amivel nem ért egyet, vagy nem gondol komolyan. Emiatt aztán őszintén jól esik neki a megjegyzés. *
- Ugyan... *Pyctára nézve játékosan megböki a könyökét, mikor ellép mellette, hogy a szekéren kezdjen rendet tenni az induláshoz.
Azért ijesztőnek hat, hogy egy tündér elvarázsolta őket egy egészen más helyre. *
- Nem hangzik túl jól. Milyen erős mágus lehet, ha ilyet meg tud csinálni ~elképesztő.~
*Hogy nem-e hallucinációt vagy kusza álmot küldött Pyctára, amiben még Vielt is csak képzelhette, egyedül a csokor miatt zárja ki. Elvégre, azt mégiscsak tudja honnan van. Szavában pedig mindig hitt.
Amikor az önvédelemre terelődik a szó, s Pycta kifejti hogy a a segítség amit ezáltal adni tudnak valószínűleg nem elegendő, be kell látnia, hogy igaza van. *
- Igazad lehet. Egy keveset segít, *jegyzi meg, majd Laurentitia felé fordítja fejét* de ha nincs érzéked, hiába. De bízom benne, hogy van. *Hozzáállása csakis pozitív. Amellett nem szeretné felemlegetni, hogy kit próbált minden türelmével és erejével íjászatra tanítani, ám olyan csapnivaló volt, hogy még Lyz is feladta. Pedig semmit sem szokott feladni.
Csendben hallgatja kibontakozott beszélgetést s a korábbi megjegyzésen túl nem is fűz hozzá egyelőre semmit. Jól sikerült a fonalat elgurítani ami mentén a beszélgetés haladni látszik, s melyben Lyz újra oldódni látszik. A csokor szirmait, leveleit cirógatja, vállai megnyugvón ereszkednek ahogy mereng.*
- Köszönjük a meghívást Laurentitia. A magam részéről, szívesen elmennék megünnepelni. *Mosolyog szerényen, ám lelkesebben az elf lányra.
A szekér zötyögése közben vállaik Pyctával össze-össze érnek, de a korábbi feszengésnek már nyoma sincs.*
- Velem jössz? *kérdezi immár az erdőmélyire pillantva, smaragdszín szemeinek sarkában a mosoly hajszálvékony vonásaival. Bármi is a válasz, elfogadón billentené fejét a másik vállára, s míg az első kellemetlen bukkanó el nem jön, így is maradna.*
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-10 15:15:22
Üzenet elküldve: 2019-10-10 15:15:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
~Hála Eeyrnek. Talán ezzel végig elüthetném az időt. Legalább gyakorlok is, nem csak tengetem a napjaim. Talán meglátogatom az öreg Aborg mestert a toronyban. Úgyis rég láttam már.~
*Gondolja, miközben a hosszú szántók földjét tapossa, ahogy lába lassan, komótosan falja a talajt. Ismét megpróbálja a fegyveridézést, bosszantja, hogy legutóbb nem sikerült neki. Talán tényleg a templom lehet az oka, ki tudja. ~Hamarosan kiderül, azt hiszem. Aztán a Krestvirtől tanultakról sem akarok elfeledkezni. Tényleg vajon mi lehet vele? Él még egyáltalán? Á nem is próbálkozok vele, inkább még gyűjtök egy kis erőt. Letörne, ha most sem menne.~*
*Gondolja, miközben a hosszú szántók földjét tapossa, ahogy lába lassan, komótosan falja a talajt. Ismét megpróbálja a fegyveridézést, bosszantja, hogy legutóbb nem sikerült neki. Talán tényleg a templom lehet az oka, ki tudja. ~Hamarosan kiderül, azt hiszem. Aztán a Krestvirtől tanultakról sem akarok elfeledkezni. Tényleg vajon mi lehet vele? Él még egyáltalán? Á nem is próbálkozok vele, inkább még gyűjtök egy kis erőt. Letörne, ha most sem menne.~*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:41:07
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:41:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Vigyázz rá, a szerencse forgandó! *jegyzi meg szomorkás mosollyal, ahogy elhelyezkedik a bakon. Maga se tudja miért, de örömmel tölti el a két elf a szekéren, akik között épp valami csodálatos van kialakulóban. Az a véleménye, a világnak több szeretetre lenne szüksége, mint ami most van benne, sokkal többre, épp ezért lehetőségeihez mérten igyekszik is minél többet tenni az ügy érdekében. ~Még ha a saját szerelmi életem kész katasztrófa is~ mereng magában, míg Pycta ittlétét meg nemlétét hallgatja fél füllel, miközben indulásra ösztönzi Uraságot. Bár szívesen érdeklődne afelől, milyen akadályok is voltak pontosan a versenyen, nem akarja megzavarni barátait, és végső soron Vieljanát is megkérdezheti erről, ha majd hazaérnek, így inkább előrefigyelve az utat szemléli, és csak akkor fordul hátra, mikor rá és Szarvasligetre terelődik a szó. Nem gondolta volna, hogy Lyz ilyen hamar szóba hozza korábbi kérését, így most megint elpirul kissé, miközben Pycta segítőkész szavait hallgatja*
- Ó, szóval már hallottál róla? *jegyzi meg zavart mosollyal, míg összeszedi kissé a gondolatait, hiszen felettébb kényelmetlenül érzi magát két ilyen képzett harcos társaságában, amiért ő maga szinte semmilyen tudással nem rendelkezik az önvédelem terén*
- Igazán hálás lennék a segítségedért. *köszörüli meg kissé a torkát, ahogy visszanyerni a lélekjelenlétét* Nem kell semmi nagy dologra gondolni, csak egy-két egyszerűbb fogásra, hogyan tudnánk védekezni, ha esetleg megtámad valaki, vagy betörnek hozzánk... *magyarázza Pyctának, hiszen ő is tisztában van vele, ha a városi kúriában történtekhez hasonlóan lerohannák őket, akkor esélyük se lenne, akár képzettek, akár nem*
- Hacsak a töredékét tudnám annak, amit Lyz, már nyugodtabban aludnék. *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, hiszen bár nem számított rá, hogy ilyen hamar letámadja ezzel Pyctát, azért igazán jól esik neki, hogy Lyz máris intézkedik az ügyükben*
- És biztos vagyok benne, a többiek közül is lennének páran, akiket érdekelne a dolog... *jegyzi meg elmélázva, ahogy számba veszi a Szarvasliget lakóit* Talán megbeszélhetnénk a részleteket a házavatón. Nemsokára tartunk egy kisebb ünnepséget a beköltözésünk örömére, amin természetesen Mil'Ochass lakóit is szívesen látjuk. *említi meg Pyctának, miről beszélgettek még korábban Lyzzel* Meglehet, Vieljanán kívül más ismerőssel is találkozol majd! *kacsint a férfira, hisz ha jól értette Lyz szavait, akkor Pycta is ismerheti Selest és Leont, akik most szintén a Szarvasligetben leltek menedékre. Míg beszélgetnek, igyekszik tartani a szemkontaktust, bár néha kénytelen az utat is nézni, nehogy Uraság túlságosan elcsatangoljon egyik vagy másik irányba, így időnkénti forgolódások közepette, figyelmét a ló és új barátai közt megosztva igyekszik részt venni a társalgásban.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
- Vigyázz rá, a szerencse forgandó! *jegyzi meg szomorkás mosollyal, ahogy elhelyezkedik a bakon. Maga se tudja miért, de örömmel tölti el a két elf a szekéren, akik között épp valami csodálatos van kialakulóban. Az a véleménye, a világnak több szeretetre lenne szüksége, mint ami most van benne, sokkal többre, épp ezért lehetőségeihez mérten igyekszik is minél többet tenni az ügy érdekében. ~Még ha a saját szerelmi életem kész katasztrófa is~ mereng magában, míg Pycta ittlétét meg nemlétét hallgatja fél füllel, miközben indulásra ösztönzi Uraságot. Bár szívesen érdeklődne afelől, milyen akadályok is voltak pontosan a versenyen, nem akarja megzavarni barátait, és végső soron Vieljanát is megkérdezheti erről, ha majd hazaérnek, így inkább előrefigyelve az utat szemléli, és csak akkor fordul hátra, mikor rá és Szarvasligetre terelődik a szó. Nem gondolta volna, hogy Lyz ilyen hamar szóba hozza korábbi kérését, így most megint elpirul kissé, miközben Pycta segítőkész szavait hallgatja*
- Ó, szóval már hallottál róla? *jegyzi meg zavart mosollyal, míg összeszedi kissé a gondolatait, hiszen felettébb kényelmetlenül érzi magát két ilyen képzett harcos társaságában, amiért ő maga szinte semmilyen tudással nem rendelkezik az önvédelem terén*
- Igazán hálás lennék a segítségedért. *köszörüli meg kissé a torkát, ahogy visszanyerni a lélekjelenlétét* Nem kell semmi nagy dologra gondolni, csak egy-két egyszerűbb fogásra, hogyan tudnánk védekezni, ha esetleg megtámad valaki, vagy betörnek hozzánk... *magyarázza Pyctának, hiszen ő is tisztában van vele, ha a városi kúriában történtekhez hasonlóan lerohannák őket, akkor esélyük se lenne, akár képzettek, akár nem*
- Hacsak a töredékét tudnám annak, amit Lyz, már nyugodtabban aludnék. *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, hiszen bár nem számított rá, hogy ilyen hamar letámadja ezzel Pyctát, azért igazán jól esik neki, hogy Lyz máris intézkedik az ügyükben*
- És biztos vagyok benne, a többiek közül is lennének páran, akiket érdekelne a dolog... *jegyzi meg elmélázva, ahogy számba veszi a Szarvasliget lakóit* Talán megbeszélhetnénk a részleteket a házavatón. Nemsokára tartunk egy kisebb ünnepséget a beköltözésünk örömére, amin természetesen Mil'Ochass lakóit is szívesen látjuk. *említi meg Pyctának, miről beszélgettek még korábban Lyzzel* Meglehet, Vieljanán kívül más ismerőssel is találkozol majd! *kacsint a férfira, hisz ha jól értette Lyz szavait, akkor Pycta is ismerheti Selest és Leont, akik most szintén a Szarvasligetben leltek menedékre. Míg beszélgetnek, igyekszik tartani a szemkontaktust, bár néha kénytelen az utat is nézni, nehogy Uraság túlságosan elcsatangoljon egyik vagy másik irányba, így időnkénti forgolódások közepette, figyelmét a ló és új barátai közt megosztva igyekszik részt venni a társalgásban.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-08 18:17:41
Üzenet elküldve: 2019-10-08 18:17:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Megmozgatja kicsit a dinnyetákolmányt és úgy véli a helyzetnek megfelelőre sikerült készítenie, majd próbálja a ruhájába törölve eltávolítani a kezéről a földet. Miután ezzel a művelettel végez, már csak a mozgásra figyel és a hangokra, hogy ne kerülhesse el a figyelmét, ha tolvajtársa megérkezik a helyszínre. Nem kell sokat várnia és máris érkezik a hang, ami azt jelzi, hogy eddig minden a tervek szerint alakul. Aztán mégse.
~HOGY MI VAN?! Nincs egyedül?!~ Akad meg a fejében a mondat és, ha már sietteti is, az nem sok jót ígér a továbbiakra. Szemét a kerítésen tartja, így megpillantja a fehér foltot valahol a férfi bokája környékén elhelyezkedve*
-Mi a retek történik odakinn?! Ki az? *Hajol közel a kerítéshez és halkan, de elég feszített hangon kérni, bár mivel az elf azt a valamit igen csendben űzi, egyelőre, ha a választ megkapja, elkezdi szépen odakészíteni a levelek alatt főleg tapogatással feltárt és késsel leválasztott, nagyjából közepes méretű dinnyéket, szám szerint négyet. Persze nincs ideje pontosan lemérni őket, de amint levágta megemeli, és ha sikerül nagyobb erőlködés nélkül, akkor jó lesz és a kerítés mellé készíti be az átadáshoz.*
*Megmozgatja kicsit a dinnyetákolmányt és úgy véli a helyzetnek megfelelőre sikerült készítenie, majd próbálja a ruhájába törölve eltávolítani a kezéről a földet. Miután ezzel a művelettel végez, már csak a mozgásra figyel és a hangokra, hogy ne kerülhesse el a figyelmét, ha tolvajtársa megérkezik a helyszínre. Nem kell sokat várnia és máris érkezik a hang, ami azt jelzi, hogy eddig minden a tervek szerint alakul. Aztán mégse.
~HOGY MI VAN?! Nincs egyedül?!~ Akad meg a fejében a mondat és, ha már sietteti is, az nem sok jót ígér a továbbiakra. Szemét a kerítésen tartja, így megpillantja a fehér foltot valahol a férfi bokája környékén elhelyezkedve*
-Mi a retek történik odakinn?! Ki az? *Hajol közel a kerítéshez és halkan, de elég feszített hangon kérni, bár mivel az elf azt a valamit igen csendben űzi, egyelőre, ha a választ megkapja, elkezdi szépen odakészíteni a levelek alatt főleg tapogatással feltárt és késsel leválasztott, nagyjából közepes méretű dinnyéket, szám szerint négyet. Persze nincs ideje pontosan lemérni őket, de amint levágta megemeli, és ha sikerül nagyobb erőlködés nélkül, akkor jó lesz és a kerítés mellé készíti be az átadáshoz.*
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-08 16:49:12
Üzenet elküldve: 2019-10-08 16:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Dren igyekezett kompromisszum késznek lenni és megfelelő ajánlatot tenni annak a bestiának, de nagyon úgy néz ki, hogy az csak megjátszotta, hogy értette mit akar a fiú tőle. A koboldvér mégse segített. Elindul néma lopakodással a megfelelő helyre mikor támadás éri boka magasságban. Majdnem ugrik ijedtében. Aztán csak megelégszik azzal, hogy legalább csendben van az a bestia és nem karmolja a bokáját. Aztán oda a kerítéshez érve hallja a vöröst kiszólni.*
-Jó, de siess. Nem vagyok egyedül.
*Válaszol idegesen. Az, hogy kevésbé ijesztően is fogalmazhatott volna egy ilyen helyzetben eszébe se jut.*
*Dren igyekezett kompromisszum késznek lenni és megfelelő ajánlatot tenni annak a bestiának, de nagyon úgy néz ki, hogy az csak megjátszotta, hogy értette mit akar a fiú tőle. A koboldvér mégse segített. Elindul néma lopakodással a megfelelő helyre mikor támadás éri boka magasságban. Majdnem ugrik ijedtében. Aztán csak megelégszik azzal, hogy legalább csendben van az a bestia és nem karmolja a bokáját. Aztán oda a kerítéshez érve hallja a vöröst kiszólni.*
-Jó, de siess. Nem vagyok egyedül.
*Válaszol idegesen. Az, hogy kevésbé ijesztően is fogalmazhatott volna egy ilyen helyzetben eszébe se jut.*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-08 11:57:05
Üzenet elküldve: 2019-10-08 11:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem meglepő a kérdés, hiszen pár elfen kívül nem igen találkozott még olyan mentalitású emberrel, mint ő, így készséggel válaszol a kérdésre.*
-Tisztelem az életet. Ha egy állatom magától meghal, megeszem, mert tudom, hogy így akarná ő is, de én magam nem ölök meg egy ártatlant se. *Tárja szét a kezét. Tapad így is elég vér a kezéhez. Démonoké és embereké és állatoké egyaránt, nem kell, hogy pluszba még mások életét is elvegye egy egyszerű vacsora vagy ebéd miatt.*
-Mindenképpen! *Vigyorog a bemutatásra, mert talán Trodd is örülne egy állandó vevőnek. A törpék sokat esznek, így lenne egy pár aranya az új háza szépítgetésére.*
-Egy jó szóba, ha legközelebb hallod a nevem! *Neveti el magát ő maga is, hiszen nem egyszer volt már rá példa, hogy beszélgetésekben felmerült a neve a bölcs pásztormágusnak. Elégszer hallotta vissza már maga is az ismerőseitől mennyien beszélnek róla.* ~Több mint öt éve itt vagyok, elkerülhetetlen is lenne!~
-Egyébként semmiség az egész, nekem még van bőven elég otthon és amúgy egy varázsló sosem éhezik! ~Főleg mivel a jó farkasszellem bármikor jön, ha hívom.~ *Mikor a szakállas befejezi az étkezést, rá is térnek a komolyabb témákra. Learonnál már avval eladta magát a férfi, ahogyan és amilyen átéléssel beszél a föld kincseiről. Mintha magát hallaná, csak ő felette alkot, a törpe meg alatta a föld színének.*
-Hmm! *Először csak ennyi jön ki a száján, miközben szakállát vakargatja, majd végül meg is szólal miután átgondolta a dolgot.*
-Érdekeset és értelmeset mondasz barátom! Érdekelnek a kincseid. Vassal nálam nem mész semmire, de ha aranyat vagy ékköveket találsz és képes vagy belőlük alkotni is valamit, nem csak a nyers követ adod el nekem, akkor keress meg vele akármikor! Felkeltetted az érdeklődésem! Így azonban, hogy még semmit nem láttam, nem tudom biztosra mondani, hogy vásárlód leszek! *Kellően diplomatikus választ adott saját maga szerint, de a törpe lesz a megmondója, hogy a jövőben lesz-e bármi, ami gazdát cserél köztük.*
*Nem meglepő a kérdés, hiszen pár elfen kívül nem igen találkozott még olyan mentalitású emberrel, mint ő, így készséggel válaszol a kérdésre.*
-Tisztelem az életet. Ha egy állatom magától meghal, megeszem, mert tudom, hogy így akarná ő is, de én magam nem ölök meg egy ártatlant se. *Tárja szét a kezét. Tapad így is elég vér a kezéhez. Démonoké és embereké és állatoké egyaránt, nem kell, hogy pluszba még mások életét is elvegye egy egyszerű vacsora vagy ebéd miatt.*
-Mindenképpen! *Vigyorog a bemutatásra, mert talán Trodd is örülne egy állandó vevőnek. A törpék sokat esznek, így lenne egy pár aranya az új háza szépítgetésére.*
-Egy jó szóba, ha legközelebb hallod a nevem! *Neveti el magát ő maga is, hiszen nem egyszer volt már rá példa, hogy beszélgetésekben felmerült a neve a bölcs pásztormágusnak. Elégszer hallotta vissza már maga is az ismerőseitől mennyien beszélnek róla.* ~Több mint öt éve itt vagyok, elkerülhetetlen is lenne!~
-Egyébként semmiség az egész, nekem még van bőven elég otthon és amúgy egy varázsló sosem éhezik! ~Főleg mivel a jó farkasszellem bármikor jön, ha hívom.~ *Mikor a szakállas befejezi az étkezést, rá is térnek a komolyabb témákra. Learonnál már avval eladta magát a férfi, ahogyan és amilyen átéléssel beszél a föld kincseiről. Mintha magát hallaná, csak ő felette alkot, a törpe meg alatta a föld színének.*
-Hmm! *Először csak ennyi jön ki a száján, miközben szakállát vakargatja, majd végül meg is szólal miután átgondolta a dolgot.*
-Érdekeset és értelmeset mondasz barátom! Érdekelnek a kincseid. Vassal nálam nem mész semmire, de ha aranyat vagy ékköveket találsz és képes vagy belőlük alkotni is valamit, nem csak a nyers követ adod el nekem, akkor keress meg vele akármikor! Felkeltetted az érdeklődésem! Így azonban, hogy még semmit nem láttam, nem tudom biztosra mondani, hogy vásárlód leszek! *Kellően diplomatikus választ adott saját maga szerint, de a törpe lesz a megmondója, hogy a jövőben lesz-e bármi, ami gazdát cserél köztük.*
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-07 17:26:19
Üzenet elküldve: 2019-10-07 17:26:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldeken halad át és egyenest a város, Arthenior felé tart. Teljes fegyverzetben van, de ez láthatóan annyira nem viseli meg. Hozzászokott a nehéz vértekhez, és a nehéz felszerelésekhez. Gyerekkorától kezdve edzett, arra, hogy harcos lehessen. Most pont ezért tart a város felé hatalmas lépteivel. Az átlagembert hamar lehagyja ekkora léptekkel, bár a lovasokkal meggyűlne a baja az biztos. Kevés jövevényt lát a szántóföldeken, nincsenek már itt parasztok, hanem otthon ülnek a tűz mellett. Learatták, amit le kell és betakarították, amit be kell. Az ő munkájuk véget ért, az óriásé pedig hamarosan kezdődik.*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-06 21:47:24
Üzenet elküldve: 2019-10-06 21:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ha ismerné Laurentitia gondolatait, lehet, hogy újra zavarba jönne. Pedig már semmi oka nincs rá, hisz tisztázták Lyzzel a dolgot. Nincs túl sok tapasztalata ezen a téren, de volt már hasonló szituációban. Nincs oka zavarban lenni, nem tiltott a számára, hogy érezzen. Legalábbis most. Ám ha tehetné, szívesen beleolvasna Lyzendra gondolataiba is, mi játszódhat le benne a csók és az érintések után.
A pakolás jó ütemben és összhangban zajlik közöttük, nem látszik rajta semmi olyan, ami esetleg visszamaradhatott a félresikerült, de jóleső üdvözlés után.
A minx dolgában egyet kell értenie Lauval, Hajnal gyönyörű hátas, de az erdőmélyi elf tökéletesen meg van elégedve Éjviharral. Az áthallásos válaszra a most megismert elf lánytól cinkos mosollyal felel, miközben egyenesen Lyzendrára néz.*
- Lyzben is és Hajnalban is. *Mondja kedvesen.*
- Valóban szerencsés vagyok. *Fordulnak lombzöld szemei Lau felé, majd vissza Lyzre.*
- Itt voltunk és mégsem. *Vallja be elgondolkodva.*
- A vén tündér, aki az akadályversenyt levezette, elvarázsolt bennünket valamiféle helyre, ahol a verseny volt. *Magyarázza hirtelen eltűnését a tündérvásárról.
A kétértelmű és tisztázott kijelentés és eltűnésének magyarázata után elhelyezkednek. Rajta semmi sem látszik, tökéletesen nyugodt és békés, nem árnyékolja sem zavar, sem más negatív érzelem. Rég volt ilyesmiben része és volt korábban, hogy szomorúan gondolt egykori szerelmére, de Mil'Ochass megalapítása és Nievesha érkezése feloldott benne minden múltbéli fájdalmat.
Megindulnak a szekérrel és Laurentitia elmondja, egy darabig úgyis egyfelé mennek. Vieljana beszélt már neki korábban az otthonáról, szívesen meglátogatná majd egyszer.
A szekéren ülve kényelmesen kinyújtja a lábát, hátát a szekér oldalának veti és még egy lámpást is kap Lyzendrától az ölébe. Nem beszél, ha nem beszéltetik, tökéletesen jól el van a csendben. Pillantása olykor Lyzre vándorol.*
- Vieljana mesélt az otthonotokról. *Néz Laura. A kis tündér azonban nem mesélt arról, mennyien és miféle szerzetek lakják az otthonát. Most kiderül, hogy harcos kevés van köztük. A felvetésre, miszerint Umon vagy ő tarthatnának nekik önvédelmi edzést, mosolyt csal az arcára.*
- A magam nevében nagyon szívesen ajánlok fel bármiféle segítséget nektek. Tudásom megosztom veletek, de sajnos attól tartok, hogy pár edzés nem oldja meg a problémát. *Szégyenlős a mosolya, mert bár örömmel veszi, hogy úgy gondolják, a tudása elegendő, hogy átadjon belőle, ám tartja a véleményét, hogy nem ezen fog múlni Laurentitia otthonának védelme.*
- De biztosan találunk valamilyen megoldást a dologra. *Teszi hozzá, jelezve, hogy nem fog ennyiben kimerülni a segítsége. Valamit majd keresnek közösen, ami mindkét fél előnyére válhat.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Ha ismerné Laurentitia gondolatait, lehet, hogy újra zavarba jönne. Pedig már semmi oka nincs rá, hisz tisztázták Lyzzel a dolgot. Nincs túl sok tapasztalata ezen a téren, de volt már hasonló szituációban. Nincs oka zavarban lenni, nem tiltott a számára, hogy érezzen. Legalábbis most. Ám ha tehetné, szívesen beleolvasna Lyzendra gondolataiba is, mi játszódhat le benne a csók és az érintések után.
A pakolás jó ütemben és összhangban zajlik közöttük, nem látszik rajta semmi olyan, ami esetleg visszamaradhatott a félresikerült, de jóleső üdvözlés után.
A minx dolgában egyet kell értenie Lauval, Hajnal gyönyörű hátas, de az erdőmélyi elf tökéletesen meg van elégedve Éjviharral. Az áthallásos válaszra a most megismert elf lánytól cinkos mosollyal felel, miközben egyenesen Lyzendrára néz.*
- Lyzben is és Hajnalban is. *Mondja kedvesen.*
- Valóban szerencsés vagyok. *Fordulnak lombzöld szemei Lau felé, majd vissza Lyzre.*
- Itt voltunk és mégsem. *Vallja be elgondolkodva.*
- A vén tündér, aki az akadályversenyt levezette, elvarázsolt bennünket valamiféle helyre, ahol a verseny volt. *Magyarázza hirtelen eltűnését a tündérvásárról.
A kétértelmű és tisztázott kijelentés és eltűnésének magyarázata után elhelyezkednek. Rajta semmi sem látszik, tökéletesen nyugodt és békés, nem árnyékolja sem zavar, sem más negatív érzelem. Rég volt ilyesmiben része és volt korábban, hogy szomorúan gondolt egykori szerelmére, de Mil'Ochass megalapítása és Nievesha érkezése feloldott benne minden múltbéli fájdalmat.
Megindulnak a szekérrel és Laurentitia elmondja, egy darabig úgyis egyfelé mennek. Vieljana beszélt már neki korábban az otthonáról, szívesen meglátogatná majd egyszer.
A szekéren ülve kényelmesen kinyújtja a lábát, hátát a szekér oldalának veti és még egy lámpást is kap Lyzendrától az ölébe. Nem beszél, ha nem beszéltetik, tökéletesen jól el van a csendben. Pillantása olykor Lyzre vándorol.*
- Vieljana mesélt az otthonotokról. *Néz Laura. A kis tündér azonban nem mesélt arról, mennyien és miféle szerzetek lakják az otthonát. Most kiderül, hogy harcos kevés van köztük. A felvetésre, miszerint Umon vagy ő tarthatnának nekik önvédelmi edzést, mosolyt csal az arcára.*
- A magam nevében nagyon szívesen ajánlok fel bármiféle segítséget nektek. Tudásom megosztom veletek, de sajnos attól tartok, hogy pár edzés nem oldja meg a problémát. *Szégyenlős a mosolya, mert bár örömmel veszi, hogy úgy gondolják, a tudása elegendő, hogy átadjon belőle, ám tartja a véleményét, hogy nem ezen fog múlni Laurentitia otthonának védelme.*
- De biztosan találunk valamilyen megoldást a dologra. *Teszi hozzá, jelezve, hogy nem fog ennyiben kimerülni a segítsége. Valamit majd keresnek közösen, ami mindkét fél előnyére válhat.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-06 16:22:23
Üzenet elküldve: 2019-10-06 16:22:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Pycta válasza felderíti, és a korábbi zavaron old is kicsit, ám újabb kérdést vet fel, melyre már nincs idő. Hallja a jótékonyan zajos érkezést, így elnapolja a dolgot. Elnapolja, de minden érintés, mely a lámpások pakolása közben jóleső melegséggel tölti el, arra is sarkalja, hogy ha újra kettesben lesznek, kiderítse a választ.
Lau megjegyzésére a lányra kapja pillantását, mert először is nem hisz a fülének. A helyesbítés éppen időben érkezik, bár Lyznek így is gyanús, hogy szándékolt volt-e a kétértelmű megjegyzés. Nem mintha zavarná, ha Pycta benne szeretne gyönyörködni, csak kevéssé hiszi, hogy így volna.*
- Éjvihar is van ilyen szép *jegyzi meg Pycta Hajnalt dicsérő szavaira, majd az állat felé simításra emeli tenyerét.*~Bocsánat Hajnal~ *vakargatja meg füle tövét engesztelésül.*
- Láttalak idefele jövet, csak aztán eltűntél. *jegyzi meg Pycta felé fordulva.* Azt hittem, csak a szemem csal meg, és rosszul láttam *Persze most már tudja, hogy nem így volt, de Laurentitiával való beszélgetésének kezdetétől ebben a hitben volt. El is szomorodott miatta, ám most legalább annyira örül, hogy mégsem tévedett.*
- Persze, szabad. Gyere csak *helyezkedik a szekér hátuljában, Pyctának is helyet hagyva maga mellett. Ölébe is vesz egy lámpást a gyönyörű csokor mellé, Pycta ölébe is pakol egyet, mintha csak óvni való kisdedek volnának, úgy igazgatja őket. Mikor végzett, jobbjával a szekér oldalába kapaszkodik, baljával pedig az ölébe vett lámpást fogja meg. Kár volna, ha csak egy is eltörne.*
- Megvagyok, indulhatunk *mosolyog maga mögé Lau felé, majd Pyctára is. Nagyon boldog, hogy ilyen különleges valamiket sikerült vásárolnia a közösség számára. *
- Jaj, igen! *kapja el a fonalat arra vonatkozóan, hogy miért is kézenfekvő Lauval tartaniuk.*
- Laurentitia nem messze lakik tőlünk Arthenior irányában *kezdi magyarázni.* Van orvos a birtokukon. Csak harcos nemigen. *Pycta közelsége egyre inkább tudatosulni látszik, mely egyre több mondatot ösztönöz az elf lány ajkaira, hátha kicsit eltereli gondolatait a tényről, holott soha ilyen nem volt, holott éjjelente egy sátorban hajtják álomra fejüket. Pedig mióta Nievesha megérkezett közéjük ez így van.
Amikor a zötykölődés beáll, elengedi az oldalsó lécet, és az ölébe engedi azt is.*
- Nemigen van harcos köztük, aki megvédhetné őket, ezért… *lopva Laura majd Pyctára pillant* Mit gondolsz? Umon, vagy Te, tudnátok néhány önvédelmi fogást tanítani nekik?
*Pyctára emeli pillantását, ahogy felteszi a kérdést. Nem beszél hangosan, de elfek lévén erre nincs is szükség. Laurentitia is biztosan hallja, ahogyan neki tett ígéretével nem késlekedik.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
*Pycta válasza felderíti, és a korábbi zavaron old is kicsit, ám újabb kérdést vet fel, melyre már nincs idő. Hallja a jótékonyan zajos érkezést, így elnapolja a dolgot. Elnapolja, de minden érintés, mely a lámpások pakolása közben jóleső melegséggel tölti el, arra is sarkalja, hogy ha újra kettesben lesznek, kiderítse a választ.
Lau megjegyzésére a lányra kapja pillantását, mert először is nem hisz a fülének. A helyesbítés éppen időben érkezik, bár Lyznek így is gyanús, hogy szándékolt volt-e a kétértelmű megjegyzés. Nem mintha zavarná, ha Pycta benne szeretne gyönyörködni, csak kevéssé hiszi, hogy így volna.*
- Éjvihar is van ilyen szép *jegyzi meg Pycta Hajnalt dicsérő szavaira, majd az állat felé simításra emeli tenyerét.*~Bocsánat Hajnal~ *vakargatja meg füle tövét engesztelésül.*
- Láttalak idefele jövet, csak aztán eltűntél. *jegyzi meg Pycta felé fordulva.* Azt hittem, csak a szemem csal meg, és rosszul láttam *Persze most már tudja, hogy nem így volt, de Laurentitiával való beszélgetésének kezdetétől ebben a hitben volt. El is szomorodott miatta, ám most legalább annyira örül, hogy mégsem tévedett.*
- Persze, szabad. Gyere csak *helyezkedik a szekér hátuljában, Pyctának is helyet hagyva maga mellett. Ölébe is vesz egy lámpást a gyönyörű csokor mellé, Pycta ölébe is pakol egyet, mintha csak óvni való kisdedek volnának, úgy igazgatja őket. Mikor végzett, jobbjával a szekér oldalába kapaszkodik, baljával pedig az ölébe vett lámpást fogja meg. Kár volna, ha csak egy is eltörne.*
- Megvagyok, indulhatunk *mosolyog maga mögé Lau felé, majd Pyctára is. Nagyon boldog, hogy ilyen különleges valamiket sikerült vásárolnia a közösség számára. *
- Jaj, igen! *kapja el a fonalat arra vonatkozóan, hogy miért is kézenfekvő Lauval tartaniuk.*
- Laurentitia nem messze lakik tőlünk Arthenior irányában *kezdi magyarázni.* Van orvos a birtokukon. Csak harcos nemigen. *Pycta közelsége egyre inkább tudatosulni látszik, mely egyre több mondatot ösztönöz az elf lány ajkaira, hátha kicsit eltereli gondolatait a tényről, holott soha ilyen nem volt, holott éjjelente egy sátorban hajtják álomra fejüket. Pedig mióta Nievesha megérkezett közéjük ez így van.
Amikor a zötykölődés beáll, elengedi az oldalsó lécet, és az ölébe engedi azt is.*
- Nemigen van harcos köztük, aki megvédhetné őket, ezért… *lopva Laura majd Pyctára pillant* Mit gondolsz? Umon, vagy Te, tudnátok néhány önvédelmi fogást tanítani nekik?
*Pyctára emeli pillantását, ahogy felteszi a kérdést. Nem beszél hangosan, de elfek lévén erre nincs is szükség. Laurentitia is biztosan hallja, ahogyan neki tett ígéretével nem késlekedik.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-06 08:54:10
Üzenet elküldve: 2019-10-06 08:54:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Növények nyomában //
*A nap már megint lement az egyre unalmasabbnak tűnő szántó felett. A tücskök újra előkerülnek és megint ez az egyetlen dolog, ami mosolyt csal Madvaarick arcára. Amint megszedtek fejenként egy kisebb zsáknyit a növényekből, Mad azt el is tette maga mellé, így hát biztonságban tudhatják ezt is. Nimral felvetésére bólogat, most egyet kell értenie vele. Ezt átfűzi egyetlen válaszba, mindkettő kérdésre felelve.*
-A piacra. Ha igazad van, akkor tényleg megszedték előttünk, s akkor annak ott kell lennie a Piactéren. Most nem keresünk, most vásárolunk. *Fejezi be gondolatmenetét. Kicsit elmosolyodik azt látva, hogy a mélységi sokkal önállóbban mozog. ~ Na, tapasztalatot szerzett mellettem. Már megérte neki! ~ Ezt természetesen szóvá is fogja tenni.*
-Látom, otthonosabban mozogsz. Jártál már Arthenioron kívül? Gondolom tájékozódásban fejlődtel valamennyit. *Azzal a tücsökénekkel teli estében a tisztás felé haladnak.*
*A nap már megint lement az egyre unalmasabbnak tűnő szántó felett. A tücskök újra előkerülnek és megint ez az egyetlen dolog, ami mosolyt csal Madvaarick arcára. Amint megszedtek fejenként egy kisebb zsáknyit a növényekből, Mad azt el is tette maga mellé, így hát biztonságban tudhatják ezt is. Nimral felvetésére bólogat, most egyet kell értenie vele. Ezt átfűzi egyetlen válaszba, mindkettő kérdésre felelve.*
-A piacra. Ha igazad van, akkor tényleg megszedték előttünk, s akkor annak ott kell lennie a Piactéren. Most nem keresünk, most vásárolunk. *Fejezi be gondolatmenetét. Kicsit elmosolyodik azt látva, hogy a mélységi sokkal önállóbban mozog. ~ Na, tapasztalatot szerzett mellettem. Már megérte neki! ~ Ezt természetesen szóvá is fogja tenni.*
-Látom, otthonosabban mozogsz. Jártál már Arthenioron kívül? Gondolom tájékozódásban fejlődtel valamennyit. *Azzal a tücsökénekkel teli estében a tisztás felé haladnak.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-05 20:51:33
Üzenet elküldve: 2019-10-05 20:51:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Növények nyomában //
* Magyarázatot kap a visítás szükségességére, de ettől még idegenkedik tőle. Bólint egyet, hogy értette és megy a dolgára. Szerencséjükre nem kell sokáig keresni a gazt. A hívószóra visszasiet és segít gyorsan begyűjteni a virágokat.*
– Ne aggódj, mert én leszedem az összeset amit találok.* Azzal ha megvannak a begyűjtéssel visszaindulnak. Újabb jó adag gyaloglás és újra a szántóföldeken járnak. Az elmúlt időszakban túl sokat járt már itt, így kezdi megismerni a terepet. Azért nem fogja báni, hogy újra visszatérhet a városba, mert már kezdi unni ezt a mászkálást. Időközben talán mostanra Madvaarick is lenyugodott a sok sikertelenség után.*
– Akkor csak lehetett benne valami, hogy mások megszedték már korábban azokat a növényeket. Azon a pusztán ahol nem sokan járnak milyen könnyen találtál.* Ezzel részéről letudta a sikertelenséget. Most azon jár az esze, hogy mi a következő lépésük.*
– Most hova tovább? Mi lesz a következő útirány?* Kérdezi meg menet közben.*
* Magyarázatot kap a visítás szükségességére, de ettől még idegenkedik tőle. Bólint egyet, hogy értette és megy a dolgára. Szerencséjükre nem kell sokáig keresni a gazt. A hívószóra visszasiet és segít gyorsan begyűjteni a virágokat.*
– Ne aggódj, mert én leszedem az összeset amit találok.* Azzal ha megvannak a begyűjtéssel visszaindulnak. Újabb jó adag gyaloglás és újra a szántóföldeken járnak. Az elmúlt időszakban túl sokat járt már itt, így kezdi megismerni a terepet. Azért nem fogja báni, hogy újra visszatérhet a városba, mert már kezdi unni ezt a mászkálást. Időközben talán mostanra Madvaarick is lenyugodott a sok sikertelenség után.*
– Akkor csak lehetett benne valami, hogy mások megszedték már korábban azokat a növényeket. Azon a pusztán ahol nem sokan járnak milyen könnyen találtál.* Ezzel részéről letudta a sikertelenséget. Most azon jár az esze, hogy mi a következő lépésük.*
– Most hova tovább? Mi lesz a következő útirány?* Kérdezi meg menet közben.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-05 02:46:07
Üzenet elküldve: 2019-10-05 02:46:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Mézédes//
*A cica persze továbbra sem érti Dren szavait, és még mindig szórakoztatónak tartja azt, ahogy a férfi beszél hozzá. Kevés időt töltött emberek közelében, így teljesen oda meg vissza van újdonsült barátja miatt. Amint lekerül a földre, és a fegyelmezés rész következik engedelmesen lerakja fenekét, és kíváncsian figyel, majdnem kutyáktól megszokott módon. Valójában csak Dren ujját figyeli, és azt, hogy milyen tökéletes célpont lenne egy játékos támadásra. De sajnos túl magasan van, ezért nem kockáztatja meg a műveletet.
Annyira eltölti idejét ezzel, meg hirtelen sürgős tisztálkodni valója is akad - mert szép fehér bundája nem annyira fantasztikus, mint kellene, hogy legyen -, hogy csak később veszi észre, hogy galád módon ott lett hagyva. Persze a cica nem hagyja csak úgy új barátját elszökni, és rögvest utána ered, nem nyávogva, ugyanis más terve van. Egyenesen Dren lábszárát célozza meg, hogy belekapaszkodva hátsó lábaival rugdosni kezdje azt, miközben éles kis fogait a szövetbe mélyeszti.
YIlanda nem adja fel a dinnyék sámliként való használatát, és új megközelítése helyesnek bizonyul. Miután a hideg földből párat markol, és újra belegörgeti a dinnyéket, megmozgatva láthatja, hogy azok lényegesen biztosabban állnak a helyükön, mint korábban. A harmadikról ez kicsit kevésbé mondható ez el, de úgy tűnik a helyén van, és kicsit ügyeskedve az is működőképes lehet. A félvér leány a deszkák közötti réseken át láthatja a sötétben szinte virító fehér cicát, amint éppen Dren nadrágját marcangolja, persze csak abban az esetben, ha szán erre időt.*
*A cica persze továbbra sem érti Dren szavait, és még mindig szórakoztatónak tartja azt, ahogy a férfi beszél hozzá. Kevés időt töltött emberek közelében, így teljesen oda meg vissza van újdonsült barátja miatt. Amint lekerül a földre, és a fegyelmezés rész következik engedelmesen lerakja fenekét, és kíváncsian figyel, majdnem kutyáktól megszokott módon. Valójában csak Dren ujját figyeli, és azt, hogy milyen tökéletes célpont lenne egy játékos támadásra. De sajnos túl magasan van, ezért nem kockáztatja meg a műveletet.
Annyira eltölti idejét ezzel, meg hirtelen sürgős tisztálkodni valója is akad - mert szép fehér bundája nem annyira fantasztikus, mint kellene, hogy legyen -, hogy csak később veszi észre, hogy galád módon ott lett hagyva. Persze a cica nem hagyja csak úgy új barátját elszökni, és rögvest utána ered, nem nyávogva, ugyanis más terve van. Egyenesen Dren lábszárát célozza meg, hogy belekapaszkodva hátsó lábaival rugdosni kezdje azt, miközben éles kis fogait a szövetbe mélyeszti.
YIlanda nem adja fel a dinnyék sámliként való használatát, és új megközelítése helyesnek bizonyul. Miután a hideg földből párat markol, és újra belegörgeti a dinnyéket, megmozgatva láthatja, hogy azok lényegesen biztosabban állnak a helyükön, mint korábban. A harmadikról ez kicsit kevésbé mondható ez el, de úgy tűnik a helyén van, és kicsit ügyeskedve az is működőképes lehet. A félvér leány a deszkák közötti réseken át láthatja a sötétben szinte virító fehér cicát, amint éppen Dren nadrágját marcangolja, persze csak abban az esetben, ha szán erre időt.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-04 19:58:10
Üzenet elküldve: 2019-10-04 19:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Növények nyomában //
* Morcosan tér vissza Madvaarickhoz. Ő se repes a boldogságtól, de ez talán érthető is. Egyelőre hagyják ezt a helyet és tova indulnak a következő állomás felé. Ez pedig a puszta fűtengere lesz.*
– Talán ott több sikerünk lesz.* Mondja és már indul is a férfi után. Újra a művelt területhez érnek. Még viszonylag csöndes a vidék. Némán haladnak, most egyiküknek sincs túl sok kedve a beszélgetéshez. Ahogyan ott ballagnak egyszer csak a vajákos mérgesen kifakad. A lány számára érthető ami most a férfiban lejátszódik. Azért ő ezt nem tartja olyan vészesen nagy problémának.*
– Ugyan, túl kapod a dolgot. Én se találtam semmit se. Ketten már csak nem lehetünk olyan esetlenek, hogy nem vesszük észre azokat a gazokat. Valószínűleg nem is volt ott az amit kerestünk. Lemerném fogadni, hogy mások is gyűjtik ezeket a növényeket. Szóval ez is lehet talán a hiány oka. Most ez van, nem rajtunk múlott.* Részéről ennyivel le is tudja a dolgot. Jól lenne ha most legalább sikerrel járnának a pusztán, mert ezidáig tényleg siralmas az eredményük.*
* Morcosan tér vissza Madvaarickhoz. Ő se repes a boldogságtól, de ez talán érthető is. Egyelőre hagyják ezt a helyet és tova indulnak a következő állomás felé. Ez pedig a puszta fűtengere lesz.*
– Talán ott több sikerünk lesz.* Mondja és már indul is a férfi után. Újra a művelt területhez érnek. Még viszonylag csöndes a vidék. Némán haladnak, most egyiküknek sincs túl sok kedve a beszélgetéshez. Ahogyan ott ballagnak egyszer csak a vajákos mérgesen kifakad. A lány számára érthető ami most a férfiban lejátszódik. Azért ő ezt nem tartja olyan vészesen nagy problémának.*
– Ugyan, túl kapod a dolgot. Én se találtam semmit se. Ketten már csak nem lehetünk olyan esetlenek, hogy nem vesszük észre azokat a gazokat. Valószínűleg nem is volt ott az amit kerestünk. Lemerném fogadni, hogy mások is gyűjtik ezeket a növényeket. Szóval ez is lehet talán a hiány oka. Most ez van, nem rajtunk múlott.* Részéről ennyivel le is tudja a dolgot. Jól lenne ha most legalább sikerrel járnának a pusztán, mert ezidáig tényleg siralmas az eredményük.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:26:14
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:26:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Növények nyomában //
*A lány is visszatér, láthatóan bosszús. Madvaarick töri az agyát, mit lehetne tenni, de nincsen semmi, ami enyhíthetné a helyzetet. Reménytelenül növénytelenek és ez nincsen a vajákos ínyére. ~ Nem erre esküdtem fel nekik. ~ Mardossa belülről a kétkedésbe vetett hite, azzal Nimral felé fordul.*
-Irány a puszta. Réti ármányt fogunk keresni. *Gondolja, majd tovább indul, egyenesen az említett irányba. A Szántó még mindig csendes. Túl csendes. Nem tetszően csendes. Zavaróan csendes. Idegesítően csendés és már annyira hangtalan, hogy a zajtalanság ordítást vált ki a vajákosból.*
-Ilyen még sohasem történt velem! *Mondja, azzal durcásan indul tovább, morogva az orra alatt.*
-Milyen az, Nimral, hogy képtelen vagyok ellátni a saját feladatomat? A szakmámat, amit kitanultam? Hát mennyit érek én a szemetekben most? *Összehúzott szemöldökkel vált a hosszasan elnyúló fűtenger irányába.*
*A lány is visszatér, láthatóan bosszús. Madvaarick töri az agyát, mit lehetne tenni, de nincsen semmi, ami enyhíthetné a helyzetet. Reménytelenül növénytelenek és ez nincsen a vajákos ínyére. ~ Nem erre esküdtem fel nekik. ~ Mardossa belülről a kétkedésbe vetett hite, azzal Nimral felé fordul.*
-Irány a puszta. Réti ármányt fogunk keresni. *Gondolja, majd tovább indul, egyenesen az említett irányba. A Szántó még mindig csendes. Túl csendes. Nem tetszően csendes. Zavaróan csendes. Idegesítően csendés és már annyira hangtalan, hogy a zajtalanság ordítást vált ki a vajákosból.*
-Ilyen még sohasem történt velem! *Mondja, azzal durcásan indul tovább, morogva az orra alatt.*
-Milyen az, Nimral, hogy képtelen vagyok ellátni a saját feladatomat? A szakmámat, amit kitanultam? Hát mennyit érek én a szemetekben most? *Összehúzott szemöldökkel vált a hosszasan elnyúló fűtenger irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700