//Wojest keresése//
-Nem igazán, de annyit utazok, hogy szinte elengedhetetlen, hogy legyen valami nálam. Igazából a szekeremen szoktam menni, de azzal most nagyon lassúak lennénk, és nem is tudnám hová rakni, ha úgy van. *Nem tér ki rá, hogy mi az az úgy, de hangsúlyából lehet sejteni, hogy nem túl jó. Oda, ahol bármi veszélybe keveredhet, sosem viszi el ingóságait. Redult is csak amiatt hozza, mert Rheia úgy szerette volna, ha lovon mennek.*
-Bármi segítség kell, tudod hol lakom! *Mondja mosolyogva a Sajt-mester, hiszen nem a lány lenne az első, akit előre mozdít birtok-ügyben.*
-Dicséretes. Az első két itteni évem nekem azzal telt, hogy pénzügyileg megalapoztam magam és csak aztán vágtam bele a mágiába. Persze akkor még nem volt Synmira. *Minden másképpen alakul, ha rögtön egy olyan közösségbe csöppen, ahol hasonszőrűek vannak, mint ő, de anno a thargoknál egyedül Leandana és Isurii volt az, akinek volt bármi köze a mágiához. Most meg varázslók tucatjai mászkálnak mindenütt.* ~Mintha mostanában legalább tízszer annyi lenne belőlük mindenütt, mint égen.~ *Emlékszik rá, hogy pár éve amikor elmondta, hogy varázsló, még meglepődtek az emberek. Most, ha ezt mondja, legtöbbször az a válasz, hogy „Nahát! Én is.”*
-Fortas-asszony sosem panaszkodik, de tényleg jobb lenne egy feleség. *Vonja meg a vállát, mert lett volna lehetősége házasodni csak a nő egyszerűen elment, és azóta sem látta sehol.* ~Ilyen a te szerencséd, Learon. Minden nő elmenekül!~ *Aztán amikor a lány elkezdi mondani, hogy mit tanult a tűzről, a pásztormágus kicsit meglepődik. Többre számított, de legalább már valami alapja van, amire építhet.*
-Akkor azt hiszem, átléphetsz egy következő szinte. Utánozzad a mozdulataimat, ehhez nem kell semmi elméleti tudás, csak érezned kell magadban a tüzet, és elhinned, hogy ne fogsz megégni. Nagyon figyelj, hogy ne Csatangló felé tartsd a kezed. *Azzal ökölbe szorítja a kezét és elkezd varázsolni. Ha minden igaz, keze lángra kap. Redult egyáltalán nem zavarja a dolog, már megszokta az ilyeneket gazdájától.*
-Amíg így tartod, addig lángol. Aztán ha kinyitod, elalszik. *Ezzel kiengedi öklét, és megrázza a kezét, mintha csak a lángokat rázná le. A beszélgetés folytatódik és a Sajt-mester olyat hall, amin nem kicsit lepődik meg. Egyenesen és nagyon áthatóan belebámul a lány szemébe egy jó fél percre, látszik, hogy közben gondolkodik.*
-Azt a varázslatot én is tudom. Aztán került a fejembe, hogy veled beszélgettem ott a tisztáson. Nos, drága Rheiám, azt hiszem több bennünk a közös, mint gondolnánk! *Vigyorodik el pimaszul a mágus.*
-És igen, a sok árván pedig fogok segíteni egyszer. Beszéltem egy tündérien aranyos kislánnyal egyszer, Lyna a neve, és neki ígértem meg egyszer, hogy majd közösen megetetjük a nincstelen gyerekeket a városban. *Ahogy Lynáról beszél, arca teljesen ellágyul, látszik rajta, hogy nem közömbös neki az édes kis csöppség.*