Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Zraxon Drakh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11998_1612121130_ork_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:41:12
Üzenet elküldve: 2022-01-03 10:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Nem hall mást, csak önnön zihálását, miközben a kőtömbre mered. Elnémul minden. Hálát adhat a sötétségnek ezért a lehetőségért... Ám feladatának neheze még hátra van. A két fénypap élete nem jelent semmit, míg a harmadik is életben van...
Gondolataiból a felé intézett szavakra ocsúdik. Megpördül tengelyek örül, kezében még mindig ott szorongatja a tőrt, mi most vértől csatakos...
Egy hosszú pillanatig a férfira mered. A "Zsákos Ember". Méghozzá a zsákjával. Honnét jön? Hová megy? Mi rejlik abban a zsákban? Tágra nyílt pupillája vadul jár a furcsa szerzeten, ám a szavakra csak némán, lassan bólint. Nem, neki dolga van... Egyszerre pedig csak egy dolgot, így logikus. Bármennyire is furdallja oldalát a kíváncsiság, csupán szemmel követi, ahogy a férfi elhagyja a sötét katakombát. Lesz még dolguk egymással, ebben bizonyos. Ám reá feladat vár, méghozzá bármily rejtélynél sötétebb.
Itt, a sötétben, biztonságban van, míg a harmadik fénypap nem indul társai keresésére. Gyorsan kell cselekednie, lehetőleg látványosan. Mormolni kezd. Sötét szavak peregnek ajkáról. Tisztában van vele, hogy a feketemágia magasiskolája az, mit megidézni próbál, ráadásul sosem csinálta még... Ugyanakkor egy próbát mindenképp megér.
A holttestekre mered. Mindkettőt fel óhajtja támasztani, már ha az élet ezen megcsúfolt formája ennek minősülhet. Hogy hogyan sül el, az pedig leginkább rajta múlik.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására holttesteket állíthat szolgálatába. Az így irányított testek vakon, gondolkodás nélkül követik a varázsló parancsait, viszont erejük attól függ, hogy a varázsló milyen lélekkötéssel rendelkezik. Ha a szolga minden értéke nagyon rossz 1, ha rossz 2 stb. ha legendás akkor 7 szintnyit foglal le a varázsló lélekkötéséből. Az összes így irányított lény szintje nem haladhatja meg a felbontott lélekkötés szintjét. A nekromancia fenntartásához nem szükséges semmilyen erőforrás, azonban amíg egy élőhullát így irányít a varázsló, ő maga sokkal sebezhetőbb: minden sérülés, amit kap, nem csak testét, hanem lelkét is sebzi, a sérülés kategóriájának megfelelő évet öregszik. Elfek esetén az öregedés háromszoros. A varázslat újbóli elmondásával az előző varázslatból származó élőholtak megsemmisülnek, testük elbomlik.
*Nem hall mást, csak önnön zihálását, miközben a kőtömbre mered. Elnémul minden. Hálát adhat a sötétségnek ezért a lehetőségért... Ám feladatának neheze még hátra van. A két fénypap élete nem jelent semmit, míg a harmadik is életben van...
Gondolataiból a felé intézett szavakra ocsúdik. Megpördül tengelyek örül, kezében még mindig ott szorongatja a tőrt, mi most vértől csatakos...
Egy hosszú pillanatig a férfira mered. A "Zsákos Ember". Méghozzá a zsákjával. Honnét jön? Hová megy? Mi rejlik abban a zsákban? Tágra nyílt pupillája vadul jár a furcsa szerzeten, ám a szavakra csak némán, lassan bólint. Nem, neki dolga van... Egyszerre pedig csak egy dolgot, így logikus. Bármennyire is furdallja oldalát a kíváncsiság, csupán szemmel követi, ahogy a férfi elhagyja a sötét katakombát. Lesz még dolguk egymással, ebben bizonyos. Ám reá feladat vár, méghozzá bármily rejtélynél sötétebb.
Itt, a sötétben, biztonságban van, míg a harmadik fénypap nem indul társai keresésére. Gyorsan kell cselekednie, lehetőleg látványosan. Mormolni kezd. Sötét szavak peregnek ajkáról. Tisztában van vele, hogy a feketemágia magasiskolája az, mit megidézni próbál, ráadásul sosem csinálta még... Ugyanakkor egy próbát mindenképp megér.
A holttestekre mered. Mindkettőt fel óhajtja támasztani, már ha az élet ezen megcsúfolt formája ennek minősülhet. Hogy hogyan sül el, az pedig leginkább rajta múlik.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására holttesteket állíthat szolgálatába. Az így irányított testek vakon, gondolkodás nélkül követik a varázsló parancsait, viszont erejük attól függ, hogy a varázsló milyen lélekkötéssel rendelkezik. Ha a szolga minden értéke nagyon rossz 1, ha rossz 2 stb. ha legendás akkor 7 szintnyit foglal le a varázsló lélekkötéséből. Az összes így irányított lény szintje nem haladhatja meg a felbontott lélekkötés szintjét. A nekromancia fenntartásához nem szükséges semmilyen erőforrás, azonban amíg egy élőhullát így irányít a varázsló, ő maga sokkal sebezhetőbb: minden sérülés, amit kap, nem csak testét, hanem lelkét is sebzi, a sérülés kategóriájának megfelelő évet öregszik. Elfek esetén az öregedés háromszoros. A varázslat újbóli elmondásával az előző varázslatból származó élőholtak megsemmisülnek, testük elbomlik.
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-01-02 16:33:54
Üzenet elküldve: 2022-01-02 16:33:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A sötétben a legnagyobb hívőnek is kalapálni kezd a szíve, ha nem a félelemtől, akkor az izgatottságtól, ami alól Hanloren sem tudja kivonni magát. A járatban megindulva a fáklya fényével felvértezve és a hangot követve gyorsan lel rá a szőke papra, aki az egyik sarokban gubbaszt és nyöszörögve próbál szabadulni a rémképektől.
Az elf lány szavaira csak összerezzen és ha lehet, még kisebbre húzná össze magát, hogy elbújhasson minden és mindenki elől. Pheoz atya valóban védtelen abban a pillanatban, amikor Han felemeli a tőrt és egy sima döféssel véget vet az életének. Csak egy mozdulat az egész és az addig remegő férfi teste megfeszül egy pillanatra, hogy aztán egy halk nyikkanással távozzon belőle a lélek.
A fohásszal egybekötött gyilkosság sikerrel jár, a kiontott vég a feketénél is feketébben csillan meg a tőr pengéjén és Han érzi, hogy a varázs megfogant. A helyiségben, ahol Pheoz életét vesztette, sötét kőtömb jelenik meg középen a kőtörmelék és kiszáradt gyökerek ölelésében. Az oltár létrejött, a vérrel megpecsételt mágia elvégeztetett.
Az elfet minden bizonnyal leköti tervének kivitelezése, a varázs és az oltár létrejötte, így akár meg is lepődhet azon, hogy a járat végében köpenyes-csuklyás alak áll, hátán jól megtömött zsákkal. A csuklya árnyékában alig látni az arcát, de barna szeme felcsillan a fáklyafényben, szakállas képén semmiféle érzelem.*
- Ha nem keresztezed az utam, nincs dolgom veled. Élni és élni hagyni. *Formálják ajkai a szavakat, majd sarkon fordul és hátán a tömött zsákkal elindul kifelé a romtemplomból.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A sötétben a legnagyobb hívőnek is kalapálni kezd a szíve, ha nem a félelemtől, akkor az izgatottságtól, ami alól Hanloren sem tudja kivonni magát. A járatban megindulva a fáklya fényével felvértezve és a hangot követve gyorsan lel rá a szőke papra, aki az egyik sarokban gubbaszt és nyöszörögve próbál szabadulni a rémképektől.
Az elf lány szavaira csak összerezzen és ha lehet, még kisebbre húzná össze magát, hogy elbújhasson minden és mindenki elől. Pheoz atya valóban védtelen abban a pillanatban, amikor Han felemeli a tőrt és egy sima döféssel véget vet az életének. Csak egy mozdulat az egész és az addig remegő férfi teste megfeszül egy pillanatra, hogy aztán egy halk nyikkanással távozzon belőle a lélek.
A fohásszal egybekötött gyilkosság sikerrel jár, a kiontott vég a feketénél is feketébben csillan meg a tőr pengéjén és Han érzi, hogy a varázs megfogant. A helyiségben, ahol Pheoz életét vesztette, sötét kőtömb jelenik meg középen a kőtörmelék és kiszáradt gyökerek ölelésében. Az oltár létrejött, a vérrel megpecsételt mágia elvégeztetett.
Az elfet minden bizonnyal leköti tervének kivitelezése, a varázs és az oltár létrejötte, így akár meg is lepődhet azon, hogy a járat végében köpenyes-csuklyás alak áll, hátán jól megtömött zsákkal. A csuklya árnyékában alig látni az arcát, de barna szeme felcsillan a fáklyafényben, szakállas képén semmiféle érzelem.*
- Ha nem keresztezed az utam, nincs dolgom veled. Élni és élni hagyni. *Formálják ajkai a szavakat, majd sarkon fordul és hátán a tömött zsákkal elindul kifelé a romtemplomból.*
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-30 23:53:52
Üzenet elküldve: 2021-12-30 23:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
-Nem is hagytam ám magam. Jól elvertem a bokáját annak a pimasz ork legénynek.
*Vidám kacaj kíséri a gnóm bácsika történetét, ami a furcsa formájú botjának a megszerzését meséli el. Sikerült neki egy fuvart fognia a város irányába. Hideg van már neki, de muszáj volt ezt az utat megtennie néhány alapanyag miatt, ami a kísérleteihez kellhet. Megpróbálta elmagyarázni ennek a kedves parasztcsaládnak akiknek a kocsiján ül, hogy most épp milyen világmegváltó felfedezés küszöbén áll, de nem nagyon tudták megérteni. Így maradt a téma az öreg botjánál ami csak két égből lehullt kristály összenyomásából lett. Ahogy beszélgetnek közben egyre közelebb kerülnek Arthenior városához. Aherber bácsi várja is már, hogy hazaérjen mert alaposan át van fagyva.*
*Vidám kacaj kíséri a gnóm bácsika történetét, ami a furcsa formájú botjának a megszerzését meséli el. Sikerült neki egy fuvart fognia a város irányába. Hideg van már neki, de muszáj volt ezt az utat megtennie néhány alapanyag miatt, ami a kísérleteihez kellhet. Megpróbálta elmagyarázni ennek a kedves parasztcsaládnak akiknek a kocsiján ül, hogy most épp milyen világmegváltó felfedezés küszöbén áll, de nem nagyon tudták megérteni. Így maradt a téma az öreg botjánál ami csak két égből lehullt kristály összenyomásából lett. Ahogy beszélgetnek közben egyre közelebb kerülnek Arthenior városához. Aherber bácsi várja is már, hogy hazaérjen mert alaposan át van fagyva.*
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-29 10:15:11
Üzenet elküldve: 2021-12-29 10:15:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Idejét sem tudja, mikor járt Artheniorban. Ami azt illeti, idejét sem tudja, mikor járt két lábán. Az eltelt idő teljesen homályba vész előtte, s az egyetlen nyomot követi, amin elindulhat. A féltestvéréét.
Artheniorba tartottak a bögyössel, ez nem vitás. Volt valami terv is itt, amire a legkevésbé sem bagózott... Valószínűsíti, hogy a kalmár igyekszik ugyanazt a vonalat képviselni itt is majd, mint Wegtorenben. Hamar meggazdagodni, majd rajtaveszteni.
Elmorzsol egy vigyort, miközben kilép. Itt, a Szántóföldeken nincs mitől tartania. Nem úgy tűnik, mintha a Kikötő bármerre is terjeszkedett volna, s addig van szerencséje.* ~Fővesztés terhe mellett.~ *A száműzetése ugyanakkor nem lehet örökérvényű... Elvégre már megszolgálta a halált, még ha odalenn, a vízparton ennek híre aligha terjedhetett. Valószínűleg akkor is szívesen lecsapnák királyi kobakját ott délen, ha tisztában lennének holtának és rezurrekciójának mivoltával.
Nincs más hátra, mint felkeresni az átokverte igricet. Ő majd ellátja mindennel. Nem gondolná, hogy nehéz dolga lesz felkutatni a rohadékot, ha csak nem húzták már kötélre. Utóbbit igen könnyű elképzelnie.*
Artheniorba tartottak a bögyössel, ez nem vitás. Volt valami terv is itt, amire a legkevésbé sem bagózott... Valószínűsíti, hogy a kalmár igyekszik ugyanazt a vonalat képviselni itt is majd, mint Wegtorenben. Hamar meggazdagodni, majd rajtaveszteni.
Elmorzsol egy vigyort, miközben kilép. Itt, a Szántóföldeken nincs mitől tartania. Nem úgy tűnik, mintha a Kikötő bármerre is terjeszkedett volna, s addig van szerencséje.* ~Fővesztés terhe mellett.~ *A száműzetése ugyanakkor nem lehet örökérvényű... Elvégre már megszolgálta a halált, még ha odalenn, a vízparton ennek híre aligha terjedhetett. Valószínűleg akkor is szívesen lecsapnák királyi kobakját ott délen, ha tisztában lennének holtának és rezurrekciójának mivoltával.
Nincs más hátra, mint felkeresni az átokverte igricet. Ő majd ellátja mindennel. Nem gondolná, hogy nehéz dolga lesz felkutatni a rohadékot, ha csak nem húzták már kötélre. Utóbbit igen könnyű elképzelnie.*
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-27 10:58:54
Üzenet elküldve: 2021-12-27 10:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Csak arcizmai rándulnak az izgatottság hatására, ahogy megpillantja a halottat. Végső soron mindegy, melyikük oltja ki a másik életét, ám a szerencse mellé szegődik. Hatalmasra tágult pupillái nem kutatnak azonban sokáig. Rögtön sarkon fordul a nyöszörgő hangok irányába, s óvatosan le is guggol a férfi mellé. Baljában fáklya, jobbjában pedig még mindig tőr. Előbbit lassan a földre helyezi. Ismervén és próbálván már mágiáját, tudja, a rémképek hatása véges, s nincs túl sok ideje.*
- Semmi baj sincs. Hagyd, hogy elmúljon. *Suttogja negédesen a csitító szavakat, miközben a tőrt emeli, hogy lehetőleg hátulról nyakon szúrva a védtelen férfit végezzen vele.
Ám szándékát tekintve nem egyszerűen kioltani kívánja a szerzetes életét. Fáklyától szabadult kezével megtámaszkodik az atya mellett a falban, vagy egy elérhető kőtömbben a közelben. Feketén csillanó tekintetében végtelen ridegség tükröződik, ahogy igyekszik megártani a pengét a férfiban. Ajkain sötét szavak formálódnak hangtalan, s csak remélni meri, hogy az, akit szólít, meghallja idelenn.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Csak arcizmai rándulnak az izgatottság hatására, ahogy megpillantja a halottat. Végső soron mindegy, melyikük oltja ki a másik életét, ám a szerencse mellé szegődik. Hatalmasra tágult pupillái nem kutatnak azonban sokáig. Rögtön sarkon fordul a nyöszörgő hangok irányába, s óvatosan le is guggol a férfi mellé. Baljában fáklya, jobbjában pedig még mindig tőr. Előbbit lassan a földre helyezi. Ismervén és próbálván már mágiáját, tudja, a rémképek hatása véges, s nincs túl sok ideje.*
- Semmi baj sincs. Hagyd, hogy elmúljon. *Suttogja negédesen a csitító szavakat, miközben a tőrt emeli, hogy lehetőleg hátulról nyakon szúrva a védtelen férfit végezzen vele.
Ám szándékát tekintve nem egyszerűen kioltani kívánja a szerzetes életét. Fáklyától szabadult kezével megtámaszkodik az atya mellett a falban, vagy egy elérhető kőtömbben a közelben. Feketén csillanó tekintetében végtelen ridegség tükröződik, ahogy igyekszik megártani a pengét a férfiban. Ajkain sötét szavak formálódnak hangtalan, s csak remélni meri, hogy az, akit szólít, meghallja idelenn.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-23 17:22:10
Üzenet elküldve: 2021-12-23 17:22:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Nem gondolná az ember, hogy egy hosszabb lovaglás mennyire eltudja fárasztani az embert. ~ Vagy talán a hegy volt a gond? ~ Lovagolva már a mezőn egészen kellemes hűvös szél fúj számára. Ami néhány percen belül fagyos hideggé is változtathatja azt a páncélt amit hord a lovag. ~ Nem ártana valamivel most már kibélelni. ~ Rázkódik meg a gyors változás miatt. A mezőn már nem igen látni ténylegesen sok embert. Néhol még a szükségtelen ágakat gyűjtögetik amit a szél vagy éppen az idő hordott oda. Néhol pedig a szántón szabálytalanul égették az ágakat, hogy egy kicsit átmelegedjenek. A tisztásra érkezve nem nagyon változott semmi. A lovag elégedetten tapasztalja, hogy tényleg már csak néhány lépés a városba érkezésig. Még mindig nagy a nyüzsgés a tisztáson, de ez nem hátráltatja. Inkább a hideg ami zavarhatja. Út közben magára is csavarta a warg bundáját, hogy ezzel is melegítse. ~ Még ha a páncélon keresztül alig érzem is, kicsit melegen tart. ~ Nem zavartatja magát, nyugodtan haladnak lovukkal végig a tisztáson a piac felé. Természetesen ha a másik fél is úgy akarja. De hirtelen észéhez kap a lovag. *
- Hadnagy a városi őrségtől kérje vissza a falunak adott pénzt. Végül is ez nem az ön erszényéből kellene megoldania.
* Már a piac határánál megrökönyödve pattan le a lóról, hogy kicsit elült seggét megmozgassa. *
- Uram. Adjam le a jelentést? Vagy előtte betérhetek a kovácsműhelybe? Szeretném mihamarabb megrendelni az új felszerelésemet. A kard kissé hosszú a pajzshoz. És ha tehetem akkor acélra cserélnék mindent.
* Teszi gyorsan hozzá. De természetesen nem vár nagy gondolkozást a másik féltől erre. Csak szimplán megemlítette, biztosan észre vette a harc során, hogy nem nagyon jó páros a hosszú kard és a pajzs. Főleg ha ki repül a kezéből a pajzs. *
* Nem gondolná az ember, hogy egy hosszabb lovaglás mennyire eltudja fárasztani az embert. ~ Vagy talán a hegy volt a gond? ~ Lovagolva már a mezőn egészen kellemes hűvös szél fúj számára. Ami néhány percen belül fagyos hideggé is változtathatja azt a páncélt amit hord a lovag. ~ Nem ártana valamivel most már kibélelni. ~ Rázkódik meg a gyors változás miatt. A mezőn már nem igen látni ténylegesen sok embert. Néhol még a szükségtelen ágakat gyűjtögetik amit a szél vagy éppen az idő hordott oda. Néhol pedig a szántón szabálytalanul égették az ágakat, hogy egy kicsit átmelegedjenek. A tisztásra érkezve nem nagyon változott semmi. A lovag elégedetten tapasztalja, hogy tényleg már csak néhány lépés a városba érkezésig. Még mindig nagy a nyüzsgés a tisztáson, de ez nem hátráltatja. Inkább a hideg ami zavarhatja. Út közben magára is csavarta a warg bundáját, hogy ezzel is melegítse. ~ Még ha a páncélon keresztül alig érzem is, kicsit melegen tart. ~ Nem zavartatja magát, nyugodtan haladnak lovukkal végig a tisztáson a piac felé. Természetesen ha a másik fél is úgy akarja. De hirtelen észéhez kap a lovag. *
- Hadnagy a városi őrségtől kérje vissza a falunak adott pénzt. Végül is ez nem az ön erszényéből kellene megoldania.
* Már a piac határánál megrökönyödve pattan le a lóról, hogy kicsit elült seggét megmozgassa. *
- Uram. Adjam le a jelentést? Vagy előtte betérhetek a kovácsműhelybe? Szeretném mihamarabb megrendelni az új felszerelésemet. A kard kissé hosszú a pajzshoz. És ha tehetem akkor acélra cserélnék mindent.
* Teszi gyorsan hozzá. De természetesen nem vár nagy gondolkozást a másik féltől erre. Csak szimplán megemlítette, biztosan észre vette a harc során, hogy nem nagyon jó páros a hosszú kard és a pajzs. Főleg ha ki repül a kezéből a pajzs. *
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-23 16:03:39
Üzenet elküldve: 2021-12-23 16:03:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A közlegény teszi a dolgát, és a paraszt is megenyhülni látszik az erszény súlyától.*
-A Városi Őrség köszönettel tartozik a lovak megőrzéséért.
*Biccent még egyet, kezet szorítanak férfiasan, mély hangon hümmentenek, és mehet ki-ki a maga dolgára. Addigra Nilevard már kész van a lovakkal.*
-Nem volt nagy alkuvás, veheti úgy a tanács, hogy kifizettem a falunak az elvesztett jószágokat.
*Zárja le a témát, és végül is valóban mindenki jól járt. Olcsóbban jött ki a lovag, mintha vissza kellet volna vásárolnia az állatokat a városvezetésnek, vagy a kaszárnyának. Egy-két perc múlva már mind a ketten a nyeregben lehetnek, és nekivághatnak az útnak a fák mentén egyenesen az erdőszéli tisztásnak. Négy lábon, még a delelőt sem éri el a nap mire a kaszárnyában lehetnek.*
*A közlegény teszi a dolgát, és a paraszt is megenyhülni látszik az erszény súlyától.*
-A Városi Őrség köszönettel tartozik a lovak megőrzéséért.
*Biccent még egyet, kezet szorítanak férfiasan, mély hangon hümmentenek, és mehet ki-ki a maga dolgára. Addigra Nilevard már kész van a lovakkal.*
-Nem volt nagy alkuvás, veheti úgy a tanács, hogy kifizettem a falunak az elvesztett jószágokat.
*Zárja le a témát, és végül is valóban mindenki jól járt. Olcsóbban jött ki a lovag, mintha vissza kellet volna vásárolnia az állatokat a városvezetésnek, vagy a kaszárnyának. Egy-két perc múlva már mind a ketten a nyeregben lehetnek, és nekivághatnak az útnak a fák mentén egyenesen az erdőszéli tisztásnak. Négy lábon, még a delelőt sem éri el a nap mire a kaszárnyában lehetnek.*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-22 12:38:19
Üzenet elküldve: 2021-12-22 12:38:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*A sötétben elrejtőzve Hanloren csak a fülére hagyatkozhat, képzeletében lejátszódhat a dulakodás képe, ám biztosat nem tudhat. Visszafojtott lélegzettel kivár, a sötétség körbeöleli, elrejti. A pislákoló fáklyaláng fuldokló fénye eljut hozzá, de túlságosan kevés ahhoz, hogy bizonyosságot szerezzet az események kimenetele felől. Ahogy elindul kivont tőrrel, a nyöszörgés vezeti és a fényforrás, amit el is ér és felveheti a fáklyát, ami felemelve kissé meg is erősödik, hogy újra felvegye a harcot a járat sötétségével.
Ahogy óvatosan halad előre az elf, egyik kezében tőrrel, a másikban a fáklyával, előbb egy földön heverő testet pillanthat meg az árnyékok között. Csak a lábát látja, a test többi részét elrejti az egyik kiszögellés. Ha viszont odaér, láthatja, hogy Shaon az, arccal fekszik a földön, hajfürtjei között valami csillan. Úgy tűnik, Pheoz egy kővel beverte a fejét és végzett vele. A nyöszörgés valamivel távolabbról hallatszik és ha Han követi a hangokat, akkor megtalálja Pheozt, ahogy egy sarokban guggol, arccal a sarok felé összegörnyedve és átölelve saját magát.*
- Kérlek ne, kérlek, hagyjatok, kérlek, Eeyr istennőm segíts... *Nyöszörgi mantrázva a szavakat. Láthatóan nem észlelte Hanloren érkezését.*
*A sötétben elrejtőzve Hanloren csak a fülére hagyatkozhat, képzeletében lejátszódhat a dulakodás képe, ám biztosat nem tudhat. Visszafojtott lélegzettel kivár, a sötétség körbeöleli, elrejti. A pislákoló fáklyaláng fuldokló fénye eljut hozzá, de túlságosan kevés ahhoz, hogy bizonyosságot szerezzet az események kimenetele felől. Ahogy elindul kivont tőrrel, a nyöszörgés vezeti és a fényforrás, amit el is ér és felveheti a fáklyát, ami felemelve kissé meg is erősödik, hogy újra felvegye a harcot a járat sötétségével.
Ahogy óvatosan halad előre az elf, egyik kezében tőrrel, a másikban a fáklyával, előbb egy földön heverő testet pillanthat meg az árnyékok között. Csak a lábát látja, a test többi részét elrejti az egyik kiszögellés. Ha viszont odaér, láthatja, hogy Shaon az, arccal fekszik a földön, hajfürtjei között valami csillan. Úgy tűnik, Pheoz egy kővel beverte a fejét és végzett vele. A nyöszörgés valamivel távolabbról hallatszik és ha Han követi a hangokat, akkor megtalálja Pheozt, ahogy egy sarokban guggol, arccal a sarok felé összegörnyedve és átölelve saját magát.*
- Kérlek ne, kérlek, hagyjatok, kérlek, Eeyr istennőm segíts... *Nyöszörgi mantrázva a szavakat. Láthatóan nem észlelte Hanloren érkezését.*
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-08 15:23:40
Üzenet elküldve: 2021-12-08 15:23:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorúton//
*Nyurga előre rohant a keskeny ösvényen, mely a megművelt területek mellett haladt, s valahol a folyó közelében keresztezte a városból délre lejtő utat. A keleten ébredő napot épp a hátába kapja, és bár tél van, és a sugarak megfakulva omlanak alá, még is vérszínűre varázsolják amúgy is vörös zuhatagját, melyek félujjnyi fonatokkal omlanak vállaira. Jobban mondva a szőrme gallérra, mely kabátját díszíti. Valahol a feje fölött majd másfél méteres szárnyfesztávú ragadozó madár köröz, tekintetével figyelve a ványadt fűcsomók között iszkoló vadászgörény, karcsú és barna testét. Nem rá vadászik a légből, hiszen társak ők ketten, Yzzgthi kedvencei.
Az útkereszteződésben aztán Nyurga meg is torpan, bevárja az ork nőstényt.
Nem siet, minek tenné? Nincs hová rohanjon. Nem várja sehol család, vagy síró kölök. Nincs párja sem, aki parancsolhatna neki, de törzs sem jár a nyomában. Egy magányos nőstény, távol minden ork lakta vidéktől, eltévedve a város felé, hogy tanuljon. Talán érdekes lehet ez a felállás egy kívülálló számára, de hát ez van.
Az úton persze, mindig halad valaki, ki lefelé tart délnek, ki felfelé halad északra, egy a biztos, mind megbámulják az út szélénél várakozó nőstényt. Yzzgthi elpillant erre is, meg arra is, és elpillant a lecsupaszodott fák halott csontujjai között a folyó másik oldalára, ahol a távolban egy kisebb hegy magaslik, és rajta valami erődféle.*
~Ott talán van étel.~
*Bukkan fel benne a gondolat, ahogy gyomra sürgetően kordul egyet. Volt vagy két napja, hogy rendesen ehetett. Sem Nyurga, sem Örvény nem vadásztak elég sikeresen. Az apró rágcsálók nyeszleteg kis tetemei pedig, egy orknak a fél fogára sem elegek. Biccent hát egyet, majd a folyó felé fordul, rátérve az útra. Léptei most már kicsit gyorsabbak, bár most sem rohan. Hová is rohanna?*
*Nyurga előre rohant a keskeny ösvényen, mely a megművelt területek mellett haladt, s valahol a folyó közelében keresztezte a városból délre lejtő utat. A keleten ébredő napot épp a hátába kapja, és bár tél van, és a sugarak megfakulva omlanak alá, még is vérszínűre varázsolják amúgy is vörös zuhatagját, melyek félujjnyi fonatokkal omlanak vállaira. Jobban mondva a szőrme gallérra, mely kabátját díszíti. Valahol a feje fölött majd másfél méteres szárnyfesztávú ragadozó madár köröz, tekintetével figyelve a ványadt fűcsomók között iszkoló vadászgörény, karcsú és barna testét. Nem rá vadászik a légből, hiszen társak ők ketten, Yzzgthi kedvencei.
Az útkereszteződésben aztán Nyurga meg is torpan, bevárja az ork nőstényt.
Nem siet, minek tenné? Nincs hová rohanjon. Nem várja sehol család, vagy síró kölök. Nincs párja sem, aki parancsolhatna neki, de törzs sem jár a nyomában. Egy magányos nőstény, távol minden ork lakta vidéktől, eltévedve a város felé, hogy tanuljon. Talán érdekes lehet ez a felállás egy kívülálló számára, de hát ez van.
Az úton persze, mindig halad valaki, ki lefelé tart délnek, ki felfelé halad északra, egy a biztos, mind megbámulják az út szélénél várakozó nőstényt. Yzzgthi elpillant erre is, meg arra is, és elpillant a lecsupaszodott fák halott csontujjai között a folyó másik oldalára, ahol a távolban egy kisebb hegy magaslik, és rajta valami erődféle.*
~Ott talán van étel.~
*Bukkan fel benne a gondolat, ahogy gyomra sürgetően kordul egyet. Volt vagy két napja, hogy rendesen ehetett. Sem Nyurga, sem Örvény nem vadásztak elég sikeresen. Az apró rágcsálók nyeszleteg kis tetemei pedig, egy orknak a fél fogára sem elegek. Biccent hát egyet, majd a folyó felé fordul, rátérve az útra. Léptei most már kicsit gyorsabbak, bár most sem rohan. Hová is rohanna?*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-07 17:37:25
Üzenet elküldve: 2021-12-07 17:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Csak áll a sötétben, némán, s izgatottságában szoknyáját gyűrve hallgatja a két férfi dulakodását. Tekintetét a földön heverő, pislákoló fáklya vonja magára, s csak szeme rebben nagyot, ahogy meghallja a gyomorforgató hangot. Hallja a halk nyöszörgést, de nem tudná beazonosítani, kitől érkezik. Kivonja tőrét és óvatosan indul meg a sötétben, hogy magához vegye a fáklyát.*
- Minden rendben? *Kérdi, még hangja is megremeg bele. Utóbbi valójában az izgatottságának tudható be, de az óvatlan fül akár aggodalomnak is vélhetné. Izgalmában szórakozottan söpri hátra az arcába lógó, tejfölszőke fürtöket, s megközelíti a kettőst.
Lassan hajol le a fáklyáért, hogy abba az irányba emelhesse, amerre a párost látta legutoljára. Tőre még mindig kezében pihen, ám nem óhajtja használni. Legalábbis egyelőre. Bűntudat vagy megbánás csak lelke legmélyén pislákol, halványabban, mint a tűzről szálló pernye. Izgatottsággal vegyes öröm leginkább, amit érez, s a körülöttük tátongó sötétség talán még fel is erősíti ezt benne.
Szemre óhajtja vételezni, mit tett egymással a két pap. Mit tett velük ő maga. És ha egyikük még életben van... Úgy talán mégjobb. Beteljesítheti, amiért jött. Persze nem feledkezik meg a még megmaradt papról odafenn. De arra is van terve. Igyekszik hideg logikát erőltetni elméjére, felkészülni a következő lépésre. És ha csak mágiája nem hagyja cserben, fordulhat a kocka.*
*Csak áll a sötétben, némán, s izgatottságában szoknyáját gyűrve hallgatja a két férfi dulakodását. Tekintetét a földön heverő, pislákoló fáklya vonja magára, s csak szeme rebben nagyot, ahogy meghallja a gyomorforgató hangot. Hallja a halk nyöszörgést, de nem tudná beazonosítani, kitől érkezik. Kivonja tőrét és óvatosan indul meg a sötétben, hogy magához vegye a fáklyát.*
- Minden rendben? *Kérdi, még hangja is megremeg bele. Utóbbi valójában az izgatottságának tudható be, de az óvatlan fül akár aggodalomnak is vélhetné. Izgalmában szórakozottan söpri hátra az arcába lógó, tejfölszőke fürtöket, s megközelíti a kettőst.
Lassan hajol le a fáklyáért, hogy abba az irányba emelhesse, amerre a párost látta legutoljára. Tőre még mindig kezében pihen, ám nem óhajtja használni. Legalábbis egyelőre. Bűntudat vagy megbánás csak lelke legmélyén pislákol, halványabban, mint a tűzről szálló pernye. Izgatottsággal vegyes öröm leginkább, amit érez, s a körülöttük tátongó sötétség talán még fel is erősíti ezt benne.
Szemre óhajtja vételezni, mit tett egymással a két pap. Mit tett velük ő maga. És ha egyikük még életben van... Úgy talán mégjobb. Beteljesítheti, amiért jött. Persze nem feledkezik meg a még megmaradt papról odafenn. De arra is van terve. Igyekszik hideg logikát erőltetni elméjére, felkészülni a következő lépésre. És ha csak mágiája nem hagyja cserben, fordulhat a kocka.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-07 14:08:12
Üzenet elküldve: 2021-12-07 14:08:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*A szőke pap készségesen és gyengéden fogja meg Hanloren kezét, hogy kivezesse a sötétségből a fáklya fényét követve. Megkönnyebbülés érződik a hangjában, hogy meglelték az elf lányt és indulna is kifelé vele, lépteit Olanéhoz igazítva, hisz nála van a fényforrás.
A két férfi nem is hátra figyel Hanlorenre, hanem előre, hisz a sötétség körbeveszi őket, minden lépésre figyelni kell. Az elf lány szavára Pheoz megáll, fordul felé, hogy megkérdezze, miről is beszél, amikor Han könnyedén a homloka felé nyúl és el is éri, elültetve benne a varázs magvát, ami azonnal gyökeret is ver tudatában.
Hanloren a sötétbe lép és mivel Olan előrébb jár, könnyedén válhat köddé a fojtottan felkiáltó Pheoz előtt.*
- Minden rendben? *Torpan meg Olan elől és visszafordul, de mivel a kettős kicsit lemaradt, csak a sötétséget fürkészi magasabbra emelt fáklyával.*
- Pheoz? Hanloren? *Kérdi a feketeségbe, hangjában félelem remeg.
Az elf lány nem látja, hogy mi történik előtte, csak Pheoz kínlódó, fájdalmas hangját hallja, majd a férfi artikulálatlanul ordítani kezd.*
- PHEOZ! PHEOZ! NEEE! *Kiált fel Olan és dulakodás zajai jutnak el Hanhoz, a fáklyafény megremeg, mintha a földre is kerülne, a fénye elerőtlenedik. A dulakodás folytatódik, majd valami gyomorforgatóan reccsen, mintha egy érett dinnyét hasítana fel valaki egy kővel és nehéz csend ül a járatra.
Hanloren még a sötétségben van, körülöleli, szinte simogatja. Egy halk, nyöszörgésszerű hangot hall a távolból, a fuldokló fény felől, de nem látja, hogy pontosan honnan, kitől jön.*
*A szőke pap készségesen és gyengéden fogja meg Hanloren kezét, hogy kivezesse a sötétségből a fáklya fényét követve. Megkönnyebbülés érződik a hangjában, hogy meglelték az elf lányt és indulna is kifelé vele, lépteit Olanéhoz igazítva, hisz nála van a fényforrás.
A két férfi nem is hátra figyel Hanlorenre, hanem előre, hisz a sötétség körbeveszi őket, minden lépésre figyelni kell. Az elf lány szavára Pheoz megáll, fordul felé, hogy megkérdezze, miről is beszél, amikor Han könnyedén a homloka felé nyúl és el is éri, elültetve benne a varázs magvát, ami azonnal gyökeret is ver tudatában.
Hanloren a sötétbe lép és mivel Olan előrébb jár, könnyedén válhat köddé a fojtottan felkiáltó Pheoz előtt.*
- Minden rendben? *Torpan meg Olan elől és visszafordul, de mivel a kettős kicsit lemaradt, csak a sötétséget fürkészi magasabbra emelt fáklyával.*
- Pheoz? Hanloren? *Kérdi a feketeségbe, hangjában félelem remeg.
Az elf lány nem látja, hogy mi történik előtte, csak Pheoz kínlódó, fájdalmas hangját hallja, majd a férfi artikulálatlanul ordítani kezd.*
- PHEOZ! PHEOZ! NEEE! *Kiált fel Olan és dulakodás zajai jutnak el Hanhoz, a fáklyafény megremeg, mintha a földre is kerülne, a fénye elerőtlenedik. A dulakodás folytatódik, majd valami gyomorforgatóan reccsen, mintha egy érett dinnyét hasítana fel valaki egy kővel és nehéz csend ül a járatra.
Hanloren még a sötétségben van, körülöleli, szinte simogatja. Egy halk, nyöszörgésszerű hangot hall a távolból, a fuldokló fény felől, de nem látja, hogy pontosan honnan, kitől jön.*
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-12-04 00:27:01
Üzenet elküldve: 2021-12-04 00:27:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Otthon édes otthon, vagy mi a fene. Kulkatarur látványa önkéntelen is felborzolja benne a régi emlékeket. Olyan emlékeket bolygat meg, amiknek nem lenne szabad felelevenedniük. Vagy nem most. ~Miért pont most kell?~ Bosszúsan rázza meg a fejét, ahogy tovahalad a mára már kedvesnek tűnő kis falun, neki itt csak halál és gyász jutott, úgyhogy inkább a város felé veszi az irányt. Egyébként is oda indult a kikötőből, csak gondolta kerül egyet erre. ~Remek ötlet volt, gratulálok te barom.~ Azzal pedig megszaporázza lépteit, hogy mihamarabb maga mögött hagyja ezt a helyet. Talán egyszer, sok év múlva újra visszatér majd ide, de ezek egyelőre csak távoli álmok, azon álmok egyike, ami valószínűleg sosem fog beteljesülni.*
*Otthon édes otthon, vagy mi a fene. Kulkatarur látványa önkéntelen is felborzolja benne a régi emlékeket. Olyan emlékeket bolygat meg, amiknek nem lenne szabad felelevenedniük. Vagy nem most. ~Miért pont most kell?~ Bosszúsan rázza meg a fejét, ahogy tovahalad a mára már kedvesnek tűnő kis falun, neki itt csak halál és gyász jutott, úgyhogy inkább a város felé veszi az irányt. Egyébként is oda indult a kikötőből, csak gondolta kerül egyet erre. ~Remek ötlet volt, gratulálok te barom.~ Azzal pedig megszaporázza lépteit, hogy mihamarabb maga mögött hagyja ezt a helyet. Talán egyszer, sok év múlva újra visszatér majd ide, de ezek egyelőre csak távoli álmok, azon álmok egyike, ami valószínűleg sosem fog beteljesülni.*
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-29 11:17:54
Üzenet elküldve: 2021-11-29 11:17:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
-Gyerünk innen. *Ismétli gépiesen a papokat, s hagyja, hogy Pheoz megfogja kezét. Tudja, most, vagy soha. Jóval több esélye van idelenn, mint a faluban... Most messze vannak a világosságtól. Botorság lenne nem élni a helyzettel, s bízik képességeiben. Ugyan a két férfi nem láthatja, de ahogy megfordulnak, sötét árny vonul át arcán, ajkai széle pedig kegyetlen vigyorba húzodik egy pillanatra.*
-Minden rendben? Mintha... *Gyengéden nyúl a kezét szorongató pap homloka felé, majd megérinti azt és elengedve a férfi kezét szökken a sötétbe. Remélhetőleg varázsereje nem hagyja cserben, s az első, akit a férfi meglát majd, az előtte haladó pap lesz.
A fejében összeállt terv ugyan törékeny, de a nagy dolgok mindig rizikósak is egyben. Ha pedig balul sül el... Majd rögtönöz. Most azon van, hogy ne legyen szem előtt, mikor a mágiája hatni kezd.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
-Gyerünk innen. *Ismétli gépiesen a papokat, s hagyja, hogy Pheoz megfogja kezét. Tudja, most, vagy soha. Jóval több esélye van idelenn, mint a faluban... Most messze vannak a világosságtól. Botorság lenne nem élni a helyzettel, s bízik képességeiben. Ugyan a két férfi nem láthatja, de ahogy megfordulnak, sötét árny vonul át arcán, ajkai széle pedig kegyetlen vigyorba húzodik egy pillanatra.*
-Minden rendben? Mintha... *Gyengéden nyúl a kezét szorongató pap homloka felé, majd megérinti azt és elengedve a férfi kezét szökken a sötétbe. Remélhetőleg varázsereje nem hagyja cserben, s az első, akit a férfi meglát majd, az előtte haladó pap lesz.
A fejében összeállt terv ugyan törékeny, de a nagy dolgok mindig rizikósak is egyben. Ha pedig balul sül el... Majd rögtönöz. Most azon van, hogy ne legyen szem előtt, mikor a mágiája hatni kezd.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-25 23:03:24
Üzenet elküldve: 2021-11-25 23:03:24
ÚJ
![>Zraxon Drakh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11998_1612121130_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A szántóföldeken sem nyugszik a nemes ork. Tovább csökkenti a távolságot közte, és a város között, és szomját egyre kevésbé csillapítja a kulacsában rejlő víz, hiába tölti újra és újra. Vadvérre, vagy valami alkoholra szomjazik. Azonban a szántón aligha tudja előbbit csillapítani, utóbbit meg talán még nehezebb. Mosolyra görbül szája széle, ahogy belegondol, milyen képet vágna egy paraszt, ha bekopogna az ajtaján egy Zraxonhoz hasonló, jól megtermett ork. Hiába mondaná, hogy csupán egy kis bort kérne, és még fizet is érte. Alighanem kitalálnák, hogy fosztogatni jött, és vasvillával esnének neki a torkának. Persze a gondolat egy rövid ideig elszórakoztatja, de végül úgy dönt, hogy most nem fog emberéleteket követelni magának. Inkább tovább csalja a távolságot a város irányába. Nagyjából tudja, hogy merre kell menni, de nem merne megesküdni arra, hogy jó irányba tart. Persze könnyebb dolga lenne, ha az úton közlekedne, de nem szeretne túlzott feltűnést kelteni. Így is épp eleget harcolt az üldözési mániájával, most már jó lenne ha kissé csillapodnának ezen érzései. *
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-23 23:18:11
Üzenet elküldve: 2021-11-23 23:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Az ő szakmájukban a köszönetnek egyetlen formája van, ha már a megfelelő székben ül az illető. Arany. Ő pedig egy kanyit sem kapott a várostól a szolgálataiért. Pedig megszolgálta bőven. Nem szál vitába az elfel, még a felé nyújtott kezet is elfogadja. A jókívánságra csak egy meglepett félmosoly a válasz. Megvan róla győződve, hogy kettejük közül nem ő az, ki a helyét keresi. Pontosan ezért állt elő az ajánlattal is.*
-Hisz soha nem is kértem tőled semmit. *Fordul immáron Jenari felé. Tekintetében nem tükröződik megbántottság, valójában egészen kifejezéstelen az ábrázata.* -Viszont a vérem vagy. Az egyetlen. És nem fogom hagyni, hogy a város ostoba ügyeiért hullajtsd. Ha most nem tartasz velem, Artheniorban megkereslek majd. *Egészen apaira sikeredik a rövidke monológ, de eztán csak csendben nézi, ahogy a trió ellovagol mellette. Ugyan Pashthra szótlansága valahol beszédes lehet, ő nem üti a forró vasat tovább. Helyette bosszúsan odébb rúg egy göröngyöt, majd egy erőteljes mozdulattal kirántja a földből a lándzsát.*
-Csak az ostobák keresik szolgálatból a halált! *Kiált még utánuk, csak úgy a miheztartás végett, mielőtt a hátasához fordulna. Ezerszer nézett már a halál szemébe, s egyszer sem futamodott meg. Ám ez mind a saját döntése volt. Hogy felvuvalkodott hivatalnokok kénye-kedve szerint öltse magára az egyenruhát, miben majd eltemetik, azt már nem.
Hogy Jenari nem temette el a csatabárdot, az nem lepi meg. Nem az a fajta apa, akit megérdemel egy gyermek. Ugyanakkor azzal, hogy nem volt vele, olybá tűnik, csak jót tett. Legalábbis az ő meglátása szerint. Hisz elég ránézni. Valahol büszke rá, hogy ily kemény leányt faragott belőle az élet.
A gondolat egy fokkal jobb kedvre deríti, miközben eloldja a lovát. Csak egy pillantást vet a távolodó trióra, ahogy a nyeregre támaszkodik. Legyen a parancsnok Bredoc vagy bárki más, jó munkát végzett.*
*Az ő szakmájukban a köszönetnek egyetlen formája van, ha már a megfelelő székben ül az illető. Arany. Ő pedig egy kanyit sem kapott a várostól a szolgálataiért. Pedig megszolgálta bőven. Nem szál vitába az elfel, még a felé nyújtott kezet is elfogadja. A jókívánságra csak egy meglepett félmosoly a válasz. Megvan róla győződve, hogy kettejük közül nem ő az, ki a helyét keresi. Pontosan ezért állt elő az ajánlattal is.*
-Hisz soha nem is kértem tőled semmit. *Fordul immáron Jenari felé. Tekintetében nem tükröződik megbántottság, valójában egészen kifejezéstelen az ábrázata.* -Viszont a vérem vagy. Az egyetlen. És nem fogom hagyni, hogy a város ostoba ügyeiért hullajtsd. Ha most nem tartasz velem, Artheniorban megkereslek majd. *Egészen apaira sikeredik a rövidke monológ, de eztán csak csendben nézi, ahogy a trió ellovagol mellette. Ugyan Pashthra szótlansága valahol beszédes lehet, ő nem üti a forró vasat tovább. Helyette bosszúsan odébb rúg egy göröngyöt, majd egy erőteljes mozdulattal kirántja a földből a lándzsát.*
-Csak az ostobák keresik szolgálatból a halált! *Kiált még utánuk, csak úgy a miheztartás végett, mielőtt a hátasához fordulna. Ezerszer nézett már a halál szemébe, s egyszer sem futamodott meg. Ám ez mind a saját döntése volt. Hogy felvuvalkodott hivatalnokok kénye-kedve szerint öltse magára az egyenruhát, miben majd eltemetik, azt már nem.
Hogy Jenari nem temette el a csatabárdot, az nem lepi meg. Nem az a fajta apa, akit megérdemel egy gyermek. Ugyanakkor azzal, hogy nem volt vele, olybá tűnik, csak jót tett. Legalábbis az ő meglátása szerint. Hisz elég ránézni. Valahol büszke rá, hogy ily kemény leányt faragott belőle az élet.
A gondolat egy fokkal jobb kedvre deríti, miközben eloldja a lovát. Csak egy pillantást vet a távolodó trióra, ahogy a nyeregre támaszkodik. Legyen a parancsnok Bredoc vagy bárki más, jó munkát végzett.*
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-23 14:26:14
Üzenet elküldve: 2021-11-23 14:26:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
* Pash köpenyének színébe olyan változás állt be, hogy az láthatatlan az avatatlan szem számára, de nem úgy Denjaarnak, aki még így is látja. Pedig az ifjú harcos nem visel köpenyt, ahogy egyik társa sem. Egyébként az egykori tharg figyelmesen hallgatja a férfit, és elgondolkodik annak szavain. Valóban furcsállja, hogy mi az a fajta ellenszenv, amit a két nő tanúsít a férfi irányába. Alighanem a hold ciklusainak lehet valami beleszólása a dologba. Szívesen szólna ő is valamit, de nem igazán tud mit hozzátenni a dologhoz, semmi olyat, amivel előrébb lennének.
Elvállalta ezt a küldetést, tehát nem fogja félbehagyni, bármennyire is szeretne inkább Denjaar mellé szegődni zsoldosnak. A férfi jól forgatja a kardot, de Pash nem tudhatja, hogy milyen tervei vannak, és azokban mennyit segíthetne neki. Bredoc viszont számít rá, úgyhogy az öreget nem fogja cserben hagyni. Egyszerűen csak biccent a wegtoreninek, ahogy elhaladnak mellette, amennyiben Naesala valóban megindul, és vezeti a csapatot tovább. *
* Pash köpenyének színébe olyan változás állt be, hogy az láthatatlan az avatatlan szem számára, de nem úgy Denjaarnak, aki még így is látja. Pedig az ifjú harcos nem visel köpenyt, ahogy egyik társa sem. Egyébként az egykori tharg figyelmesen hallgatja a férfit, és elgondolkodik annak szavain. Valóban furcsállja, hogy mi az a fajta ellenszenv, amit a két nő tanúsít a férfi irányába. Alighanem a hold ciklusainak lehet valami beleszólása a dologba. Szívesen szólna ő is valamit, de nem igazán tud mit hozzátenni a dologhoz, semmi olyat, amivel előrébb lennének.
Elvállalta ezt a küldetést, tehát nem fogja félbehagyni, bármennyire is szeretne inkább Denjaar mellé szegődni zsoldosnak. A férfi jól forgatja a kardot, de Pash nem tudhatja, hogy milyen tervei vannak, és azokban mennyit segíthetne neki. Bredoc viszont számít rá, úgyhogy az öreget nem fogja cserben hagyni. Egyszerűen csak biccent a wegtoreninek, ahogy elhaladnak mellette, amennyiben Naesala valóban megindul, és vezeti a csapatot tovább. *
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-23 14:09:46
Üzenet elküldve: 2021-11-23 14:09:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Mivel Pashthra többnyire csendes és passzív résztvevője az eseményeknek – legalábbis egyelőre – ezért Jenari tekintete többnyire Denjaaron nyugszik, és néha Naesalára téved. Utóbbi valójában meglepően jól forgatja a szavakat, ami vagy elkerülte eddig Jenari figyelmét, vagy csak nem társalogtak eleget ahhoz, hogy alkalom nyíljon ezen tehetsége megmutatására.
Denjaar rövid beszéde ahelyett, hogy Jenari fagyos szívére hatna, inkább csak tovább hergeli a lányt.*
- Ismersz minket? Valóban?
*Jenarira nem jellemző a mosolygás, leginkább csak ha ördögvigyorhoz nyúl vagy ha gúnyolódik, most éppen az utóbbi aktuális. A szomorú tény, hogy valójában Denjaar a saját lányáról tud a legkevesebbet, legfeljebb sejthet ezt-azt abból, amit a dacos ifjú a külvilágnak megmutat magából.*
- Itt? Iszákos parasztok kopott csizmája alatt? Melyik hős ne vágyna erre.
*Kellemetlen ez a szó számára, mindig idegenkedett tőle, most viszont még inkább, hogy apja manipulatív módon ezzel igyekszik megnyerni őket maguknak. Egyébként sem szalasztaná el az alkalmat, hogy gúnyolódjon, és hogy éreztethesse a másikkal megvetését, akit feltehetően ez szemernyit sem foglalkoztat, de legalább Jenari nyugodtan hajthatja álomra fejét, hogy nem hagyta fájdalmát kimondatlanul. Naesala kérdésére csak lemondóan ingatja fejét.
Denjaar úgy tűnik végre hozzáintézi szavait, és a hallottak meglepik a lányt, ami habozásra is készteti őt. Elgondolkodik, hogy vajon miért nem kaphatta meg az üzenetet, azután pedig rájön, hogy valójában nem is számít.*
- Nem vagyok holmi kutya, hogy loholjak utánad és lessem a kéréseidet. Ezért.
*Úgy véli nincsen több mondanivalója, és úgy sejti ezzel a másik is így van. Talán oda szúrhatna még valamit a szabadságról és arról, hogy furcsa párhuzam ez miközben Denjaar a talpnyalóinak akarja őket, mégsem teszi, mert Jenari szerint már eleget mondott, talán többet is a kelleténél. Naesala utolsó mondatára egyetértően biccent, és ha elindulnak, akkor követi az elf lányt.*
*Mivel Pashthra többnyire csendes és passzív résztvevője az eseményeknek – legalábbis egyelőre – ezért Jenari tekintete többnyire Denjaaron nyugszik, és néha Naesalára téved. Utóbbi valójában meglepően jól forgatja a szavakat, ami vagy elkerülte eddig Jenari figyelmét, vagy csak nem társalogtak eleget ahhoz, hogy alkalom nyíljon ezen tehetsége megmutatására.
Denjaar rövid beszéde ahelyett, hogy Jenari fagyos szívére hatna, inkább csak tovább hergeli a lányt.*
- Ismersz minket? Valóban?
*Jenarira nem jellemző a mosolygás, leginkább csak ha ördögvigyorhoz nyúl vagy ha gúnyolódik, most éppen az utóbbi aktuális. A szomorú tény, hogy valójában Denjaar a saját lányáról tud a legkevesebbet, legfeljebb sejthet ezt-azt abból, amit a dacos ifjú a külvilágnak megmutat magából.*
- Itt? Iszákos parasztok kopott csizmája alatt? Melyik hős ne vágyna erre.
*Kellemetlen ez a szó számára, mindig idegenkedett tőle, most viszont még inkább, hogy apja manipulatív módon ezzel igyekszik megnyerni őket maguknak. Egyébként sem szalasztaná el az alkalmat, hogy gúnyolódjon, és hogy éreztethesse a másikkal megvetését, akit feltehetően ez szemernyit sem foglalkoztat, de legalább Jenari nyugodtan hajthatja álomra fejét, hogy nem hagyta fájdalmát kimondatlanul. Naesala kérdésére csak lemondóan ingatja fejét.
Denjaar úgy tűnik végre hozzáintézi szavait, és a hallottak meglepik a lányt, ami habozásra is készteti őt. Elgondolkodik, hogy vajon miért nem kaphatta meg az üzenetet, azután pedig rájön, hogy valójában nem is számít.*
- Nem vagyok holmi kutya, hogy loholjak utánad és lessem a kéréseidet. Ezért.
*Úgy véli nincsen több mondanivalója, és úgy sejti ezzel a másik is így van. Talán oda szúrhatna még valamit a szabadságról és arról, hogy furcsa párhuzam ez miközben Denjaar a talpnyalóinak akarja őket, mégsem teszi, mert Jenari szerint már eleget mondott, talán többet is a kelleténél. Naesala utolsó mondatára egyetértően biccent, és ha elindulnak, akkor követi az elf lányt.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:51:41
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:51:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Jenari heves reakciója meglepi a hosszúéltűt. Nyilván neki is meglehetősen vegyesek most az érzései a volt parancsnokkal kapcsolatban, de közel sem tombol benne ennyi ellenszenv. Ez más, ez valami ennél sokkalta személyesebb ügy. Éppen ezért nem is erősíti meg holmi törvények emlegetésével a közkatona vádját, halványan ráncolódó homloka és sokatmondó kékesszürke tekintete azonban nyugalomra inti.*
-És a város köszöni szépen a segítséged! *hangjában nem csendül gúny, mikor a wegtorenihez beszél, komolyan is gondolja, amit mond* -De a Városi Őrség nem egy csepűrágókból álló színitársulat, az ember nem hagyja csak úgy ott, mert megunta a dagályos monológokat.
*A zsoldoséletre buzdító szavakra nem szól, csupán némán feszül meg az állkapcsa. Szeme sarkából a közlegényekre sandít. Iménti indulatai alapján nem aggódik amiatt, hogy esetleg Jenari most a dezertálás mellett dönt, a fiúról azonban már el tudja képzelni, hogy az őrségben töltött unalmas hatok után inkább vágyna valami izgalmasabbra. Noha Naesala tapasztalatból tudja, a zsoldosélet nem éppen az.*
-Ki akar hős lenni? *emeli meg szemöldökét aztán ő is elereszt egy félmosolyt* -Talán meglephet, de nem mindenki vágyik arra, hogy bárdok nagyzolt dalokat énekeljenek meg róla. Vagy hogy egy arénányi ember skandálja a nevét.
*A leányhoz intézett kérdésére elsőre az a gyanúja támad, netán -bár nagy a korkülönbség- valami gyengéd, szerelmi szál kötheti össze kettőjüket. Ahogy azonban egyre többször pillant lopva Denjaarra és Jenarira, felfedez némi hasonlóságot közöttük. Persze ez lehet akár puszta véletlen is.
Végül ismét irányba állítja lovát. Kissé lehajolva kezet nyújt az egykori gladiátornak, s ha az elfogadja, barátian, de határozottan ráz kezet a zöld szemekbe nézve.*
-Sok sikert a továbbiakban, Krultos! Kívánom, hogy leld meg a helyed. Őszintén.
*Azzal pedig, ha semmi sem akadályozza meg, megindul, hogy folytathassa útját a Vashegyre. Ha kell, egyedül.*
*Jenari heves reakciója meglepi a hosszúéltűt. Nyilván neki is meglehetősen vegyesek most az érzései a volt parancsnokkal kapcsolatban, de közel sem tombol benne ennyi ellenszenv. Ez más, ez valami ennél sokkalta személyesebb ügy. Éppen ezért nem is erősíti meg holmi törvények emlegetésével a közkatona vádját, halványan ráncolódó homloka és sokatmondó kékesszürke tekintete azonban nyugalomra inti.*
-És a város köszöni szépen a segítséged! *hangjában nem csendül gúny, mikor a wegtorenihez beszél, komolyan is gondolja, amit mond* -De a Városi Őrség nem egy csepűrágókból álló színitársulat, az ember nem hagyja csak úgy ott, mert megunta a dagályos monológokat.
*A zsoldoséletre buzdító szavakra nem szól, csupán némán feszül meg az állkapcsa. Szeme sarkából a közlegényekre sandít. Iménti indulatai alapján nem aggódik amiatt, hogy esetleg Jenari most a dezertálás mellett dönt, a fiúról azonban már el tudja képzelni, hogy az őrségben töltött unalmas hatok után inkább vágyna valami izgalmasabbra. Noha Naesala tapasztalatból tudja, a zsoldosélet nem éppen az.*
-Ki akar hős lenni? *emeli meg szemöldökét aztán ő is elereszt egy félmosolyt* -Talán meglephet, de nem mindenki vágyik arra, hogy bárdok nagyzolt dalokat énekeljenek meg róla. Vagy hogy egy arénányi ember skandálja a nevét.
*A leányhoz intézett kérdésére elsőre az a gyanúja támad, netán -bár nagy a korkülönbség- valami gyengéd, szerelmi szál kötheti össze kettőjüket. Ahogy azonban egyre többször pillant lopva Denjaarra és Jenarira, felfedez némi hasonlóságot közöttük. Persze ez lehet akár puszta véletlen is.
Végül ismét irányba állítja lovát. Kissé lehajolva kezet nyújt az egykori gladiátornak, s ha az elfogadja, barátian, de határozottan ráz kezet a zöld szemekbe nézve.*
-Sok sikert a továbbiakban, Krultos! Kívánom, hogy leld meg a helyed. Őszintén.
*Azzal pedig, ha semmi sem akadályozza meg, megindul, hogy folytathassa útját a Vashegyre. Ha kell, egyedül.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-22 11:20:23
Üzenet elküldve: 2021-11-22 11:20:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*A fényforrás imbolyogva közeledik és a vonalak egyre élesebbek lesznek, a sötétség visszahúzódik és Hant kisvártatva körülöleli a fény.*
- Eeyrre, hogy jutott eszedbe lejönni ide egyedül? *A kérdés inkább aggódó, mint felelősségre vonó és Pheoz láthatóan megkönnyebbülten lép be a nagy helyiségbe. Kissé liheg, a haja is zilált, de megenged magának egy halovány mosolyt. Mögötte Olan érkezik, kezében a fejsze van, amit a viskó építéséhez is használtak, idegesen kémleli a környezetüket.*
- Gondot? Dehogy. *Válaszol a szőke pap és megfogná Hanloren kezét, ha engedi. Látszik rajta, hogy jobban aggódott az elf lányért, minthogy haragudjon rá az eltűnéséért. A másik papon viszont látni, hogy nem így gondolja, de nem szól, csak egy lesújtó pillantással illeti az elkóborolt lányt.*
- Gyerünk innen. *Morogja és el is indulna felfelé, de bevárja Pheozt, hisz nála a fáklya.*
- Menjünk. *Mondja jóval kedvesebben a szőke és ha Han engedte megfogni a kezét, akkor kézenfogva, ha nem, akkor maga előtt terelve vezeti a lányt felfelé.*
- Későbbre terveztük a templom felderítését, előbb a várossal és lakóival akartunk foglalkozni. *Mondja Pheoz miközben felfelé tartanak.*
- Arra gondoltunk, az ima után elvégzünk egy varázslatot is, hogy megtudjuk, van-e ellenségünk a közelben. *Folytatja büszkén, Hanloren elkaphatja, ahogy a másik pap dühösen fordul hátra, de véleményét ezúttal is megtartja magának.
Lassan kiérnek a templomból és kiderülhet az elf számára, hogy már lassan késő délután van.*
- Elkészült az étel is, eszünk és imádkozunk. *Vázolja fel az igencsak közeljövő eseményeit Pheoz. Shaon jön eléjük, aki először Olannal találkozik és váltanak pár bizalmas szót, mire Han és Pheoz beérik őket.*
- Örülök, hogy jól van, Hanloren. *Mosolyog azért Shaon a lányra.*
- Gyertek, együnk a nagy ijedtségre. *Teszi hozzá és a kis viskó elé vezeti őket, ahol már ott a gőzölgő étel.*
*A fényforrás imbolyogva közeledik és a vonalak egyre élesebbek lesznek, a sötétség visszahúzódik és Hant kisvártatva körülöleli a fény.*
- Eeyrre, hogy jutott eszedbe lejönni ide egyedül? *A kérdés inkább aggódó, mint felelősségre vonó és Pheoz láthatóan megkönnyebbülten lép be a nagy helyiségbe. Kissé liheg, a haja is zilált, de megenged magának egy halovány mosolyt. Mögötte Olan érkezik, kezében a fejsze van, amit a viskó építéséhez is használtak, idegesen kémleli a környezetüket.*
- Gondot? Dehogy. *Válaszol a szőke pap és megfogná Hanloren kezét, ha engedi. Látszik rajta, hogy jobban aggódott az elf lányért, minthogy haragudjon rá az eltűnéséért. A másik papon viszont látni, hogy nem így gondolja, de nem szól, csak egy lesújtó pillantással illeti az elkóborolt lányt.*
- Gyerünk innen. *Morogja és el is indulna felfelé, de bevárja Pheozt, hisz nála a fáklya.*
- Menjünk. *Mondja jóval kedvesebben a szőke és ha Han engedte megfogni a kezét, akkor kézenfogva, ha nem, akkor maga előtt terelve vezeti a lányt felfelé.*
- Későbbre terveztük a templom felderítését, előbb a várossal és lakóival akartunk foglalkozni. *Mondja Pheoz miközben felfelé tartanak.*
- Arra gondoltunk, az ima után elvégzünk egy varázslatot is, hogy megtudjuk, van-e ellenségünk a közelben. *Folytatja büszkén, Hanloren elkaphatja, ahogy a másik pap dühösen fordul hátra, de véleményét ezúttal is megtartja magának.
Lassan kiérnek a templomból és kiderülhet az elf számára, hogy már lassan késő délután van.*
- Elkészült az étel is, eszünk és imádkozunk. *Vázolja fel az igencsak közeljövő eseményeit Pheoz. Shaon jön eléjük, aki először Olannal találkozik és váltanak pár bizalmas szót, mire Han és Pheoz beérik őket.*
- Örülök, hogy jól van, Hanloren. *Mosolyog azért Shaon a lányra.*
- Gyertek, együnk a nagy ijedtségre. *Teszi hozzá és a kis viskó elé vezeti őket, ahol már ott a gőzölgő étel.*
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-11-21 23:04:22
Üzenet elküldve: 2021-11-21 23:04:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem válaszol azonnal a felé intézett szavakra. Csupán rosszallóan dönti kissé oldalra fejét Jenari megjegyzésére. Fel van vágva a nyelve, de ezzel sosem volt különösebb problémája. A forró fejével annál inkább.
Még mindig derűs ábrázattal siklik végig tekintete mindhármukon, majd állapodik meg a szótlan Pashtrán.*
-Kevesebben is értek már el jóval többet ennél. *Pillant vissza Naesalára. Nem kerüli el a figyelmét a köpenyek színén beállt változás, ugyanakkor nem tulajdonít különösebb fontosságot a dolognak.*
-Dezertált? Nem. *Rázza meg fejét.* -Leszolgált. Kikapartam a várost a saját szarjából, de nem vagyok hajlandó zsíros aktakukacok kedvét lesni. *Még is csak ő volt az, aki újraalapította a Városi Őrséget. Ezt az érdemet pedig soha sem vitatná el magától.*
-Nektek sem kellene. *Fűzi tovább a gondolatláncot.* -Ismerlek mindnyájatokat. A zsoldosélet inkább való nektek, mint az oly büszke városőr lét. Nem igaz, fiam? *Kellően megnyomja a megfelelő szavakat, de különösebb hatást nem vár tőlük, miközben megkeresi tekintetével a hóhajú kölyköt. Emlékszik, mennyire elemében volt még, mikor a vöröskével és az igriccel a városba érkeztek.*
-Nem vagytok hősök. Több eszetek van annál. A hősök itt vannak. *Jelentőségteljesen tapogatja meg a földet maga alatt lábával, miközben komótosan rámarkol a lándzsa nyelére. Szórakozottan simítja végig a hűvös acélt, csak hogy aztán felkapva tekintetét megkeresse Jenarit magának.*
-Miért nem jöttél? Meghagytam a lovászfiúnak, hogy a Kikötőben várlak, Jenari. Egyébként mindhármatokat megilleti a szabadság. De ez is csak egy döntés. Méghozzá a Tiétek. *Ezúttal Naesalát keresi pillantásával és egy jól irányzott félmosollyal, miközben kimért mozdulattal lelép a poros útról, utat engedve a triónak, már persze ha menni vágynak. Elvégre nem holmi útonálló ő.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.21 23:05:39
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem válaszol azonnal a felé intézett szavakra. Csupán rosszallóan dönti kissé oldalra fejét Jenari megjegyzésére. Fel van vágva a nyelve, de ezzel sosem volt különösebb problémája. A forró fejével annál inkább.
Még mindig derűs ábrázattal siklik végig tekintete mindhármukon, majd állapodik meg a szótlan Pashtrán.*
-Kevesebben is értek már el jóval többet ennél. *Pillant vissza Naesalára. Nem kerüli el a figyelmét a köpenyek színén beállt változás, ugyanakkor nem tulajdonít különösebb fontosságot a dolognak.*
-Dezertált? Nem. *Rázza meg fejét.* -Leszolgált. Kikapartam a várost a saját szarjából, de nem vagyok hajlandó zsíros aktakukacok kedvét lesni. *Még is csak ő volt az, aki újraalapította a Városi Őrséget. Ezt az érdemet pedig soha sem vitatná el magától.*
-Nektek sem kellene. *Fűzi tovább a gondolatláncot.* -Ismerlek mindnyájatokat. A zsoldosélet inkább való nektek, mint az oly büszke városőr lét. Nem igaz, fiam? *Kellően megnyomja a megfelelő szavakat, de különösebb hatást nem vár tőlük, miközben megkeresi tekintetével a hóhajú kölyköt. Emlékszik, mennyire elemében volt még, mikor a vöröskével és az igriccel a városba érkeztek.*
-Nem vagytok hősök. Több eszetek van annál. A hősök itt vannak. *Jelentőségteljesen tapogatja meg a földet maga alatt lábával, miközben komótosan rámarkol a lándzsa nyelére. Szórakozottan simítja végig a hűvös acélt, csak hogy aztán felkapva tekintetét megkeresse Jenarit magának.*
-Miért nem jöttél? Meghagytam a lovászfiúnak, hogy a Kikötőben várlak, Jenari. Egyébként mindhármatokat megilleti a szabadság. De ez is csak egy döntés. Méghozzá a Tiétek. *Ezúttal Naesalát keresi pillantásával és egy jól irányzott félmosollyal, miközben kimért mozdulattal lelép a poros útról, utat engedve a triónak, már persze ha menni vágynak. Elvégre nem holmi útonálló ő.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.21 23:05:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700