//A múlt nyomában//
- De mint tudjuk, nem vagy az. *Azért a mellékelt mosoly az ellenkezőjét bizonyítja, ugyanakkor Khannak ez a mások szerint talán negatívként tálalt tulajdonság lenne, Dynti szemében inkább valami olyasmi, ami nélkül hiányérzete lenne.
Ellenben felvet újabb kérdéseket, amelyeket a rum által mámorossá vált agya, kissé nehezen tud követni, most először vetül fel benne a kérdés: Ideje lenne egy kis szünetet tartani a piálásban, hogy érdemben is tudjon beszélgetni a férfivel?*
- Talán minden kezdődik elölről. *Veti fel a gondolatot.* Emlékek nélkül, üres lapként, de mégis csak új életet kezdesz. Lehet, nem a sötétségbe tartunk, hanem ugyanezen a földön folytatjuk. Talán ez már a sokadik életünk. Lehet, hogy valaki például csótányként kezdi újra. *Tudna néhány tippet mondani, hogy kiről reméli, hogy efféle lényként érkezik vissza a világba. Talán elsőre úgy tűnik, távolállnak tőle az efféle gondolatok, ám valójában egyszerűbb tőről fakadnak, mint az ember gondolná. Arról nem is szólva, hogy nem is ő maga találta ki ezt a teóriát, az a szélhámos mágus magyarázott neki hasonlókat, mielőtt elcseszte a haját. A fákról beszélt, meg megvakról. Meg az esőről, ami a földre hull, majd megint elpárolog. Bár akkoriban rettentően fájt ettől a feje, ma nem tűnik olyan hülyeségnek.*
- Túl sokat töprengsz olyan dolgokon, melyeket nem fogsz tudni megmagyarázni soha. Kaptál egy újabb lehetőséget, talán nem a miértet kell keresni, hanem a módját annak, hogy ezt kihasználd.
*Az afféle gondolatok, mint a kínzási módszerek sokszínűsége az ő lelkét is felvirágozza, és fantáziáját is szabadon engedi.*
- Lehetnének szobák, ahova bezárjuk őket, és valahonnan vizet csepegtetünk, közben megfigyelnénk mennyi idő alatt őrülnek meg. *Teljesen felragyog az arca.* Mindig is kíváncsi voltam, hogy megy el az ember esze. *Kegyetlennek tűnik, és valóban nem ilyennek született, de mégis csak mindig is volt egyfajta kíváncsiság benne, hogyan alakul át az elme.* Vagy egy „Ki tud kétségbeesettebben könyörögni? ” verseny! *Ha erről van szó, napestig mondhatná ötleteit a témáról, amelyek egy nagy részét már korábban is megpróbálta az első hajón amin szolgált, de Feelos mindig leintette azzal, hogy az ember is alapanyag, és mint olyan nem fogják elpocsékolni. Ezért érezte később a Vöröske nem kevésbé ellentmondásosnak ezeket a szavakat, azzal a tettel, amikor egyesével a vízbe dobálták az egyik hajó legénységét.
Eljön az a pont, amikor nem bírja ki, hogy ne sózzon rá egyet a férfi vállára.*
- És erről eddig én miért nem tudtam? *Nem mintha egy pillanatra is komolyan venné, hogy Khannak valóban ilyen kapcsolatai vannak a Kikötőben, mert hát akkor egyértelműen már régóta rumban fürösztené az asszonyát, de már a fantáziájukban is sértőnek találja, ha másnak jutna rum, neki meg nem.*
- Óh igen, a főszemérmes. *Mosolyogva forgatja a szemeit. Mindketten nyakon lettek borítva egy nem kis adag egóval, amelyet Dynti esetében megfűszereztek egy kis hiúsággal.*
- Miért szegnéd a fejét bármelyiknek is? Szövetségesként kell megnyerni őket, nem pedig azért, hogy valaki másnak bizonyíts a hűségedről. *Nem mintha hallott volna már sárkányfejedelmekről, igazából azt sem tudja, ezek valóban sárkányok-e, vagy emberek hívatják magukat ekképpen, de ha az előbbi, Dynti inkább arra használná, hogy porig égessen velük mindent. Csak úgy. Magasztosabb célok nélkül.*
- Az, hogy én nem hiszek benne, hogy ember képes megváltoztatni a világot és tartalmas rendet teremteni, nem feltétlenül jelenti, hogy így is történt volna. Nem egy délibábot kergettél drágám, hanem egy célt, amiben jó volt hinni. *Pontosan ismeri annak az ürességnek az érzetét, ami akkor éri el az embert, amikor motivációja megszűnik létezni. Amikor már nincs távolabbi cél, ahova elkíván jutni, amiért érdemes felkelnie minden nap. Neki csak homályos, és olyan céljai voltak mindig, amelyet sosem kívánt igazából megvalósítani, de a bosszú érzete is bőven elég arra, hogy életben akarjon maradni. Pontosan ehhez kapcsolódik a férfi kérdése, aminek hatására el is mereng, hogy mióta láthat a másik a fejébe?*
- Dehogyisnem. Ha meglennének az erőforrásaim, már régen megtettem volna. De nincs kisebb hadseregem, jelenleg még fegyverem sincs, amivel nekifussak, hogy revanst vegyek. Olyan terv pedig még nem látott napvilágot, hogy szemtől szembe kerüljek, egy az egy ellen ellene, vagy ellenük. *Az idő pedig telik, s megvan az az érzete, hogy már nem is fog soha bosszút állni mindenért, mint aki igazából, tényleg belenyugodott. A lelki még háborog, duzzog, hisztizik az elvesztett gyerekkorért, de a tudata már kezdi felfogni, ez már csak így marad. Kénytelen elkönyvelni azt győzelemként, hogy egyáltalán még él.*
- Nem bánom. *Magasra szegi az állát, kegyesen, ahogy a nagyasszonyok is tennék. Az, amit Khan bőven a lábán felfelé haladva, elég egyértelművé teszi az újabb macska-egér játékot amely végigkíséri a kapcsolatukat. Részben azért, mert Dynti sohasem szeretett egyből a lényegre térni, ami egy idő után túl unalmassá teszi még azon olyan viszonyokat is, mint az övéjük. S másrészt azért, mert úgy tűnik Khan hasonlóképpen vélekedik. Korábban a vöröske azért is tartott az ilyesmiktől, mert úgy vélte, egy hosszabb távra szóló elköteleződés csak börtönbe zárná, most viszont úgy érzi, mintha saját maga húzta volna be a rácsos ajtót, majd hajította volna el kulcsokat. Pontosan ez a börtön az, ami kell neki, és csöppet sem olyan unalmas, mint azt tapasztalat nélkül gondolta.*
- Hmm… *Míg a férfi nyaka köré tekeri karjait, úgy tesz, mint, akit mélyen gondolkodóba ejtett az, amit hallott.* És arra nem gondolt még ez a tapasztalt tiszt, hogy csak azt mondtam el, amiről azt akartam, hogy tudj? *Enyhén libabőrössé válik még így a forrásban is az érintésre, amit próbál azzal leplezni, hogy amennyire helyzete engedi, még inkább a víz alá bukjon.
Magabiztosságát, amit ebbe a játékba fektetett, egy röpke pillanatra megtöri a férfi kijelentése, és az, hogy Dyntinek nem jut eszébe rögtön semmi, amivel visszavágjon. Nyilvánvalóan arról szól a játék, hogy melyikük törik meg hamarabb, s bár sajnos a lány a múltban már jelét adta annak, hogy e téren nem tud sokáig visszakozni, most minden lélekjelenlétét segítségül hívja ahhoz, hogy ne veszítsen.*
- Elengedted a helyzetelőnyöd a nyakammal együtt. Mit lépsz arra, ha kést rántok… *Ez esetben az ujjával szimbolizálja, lévén, hogy valódi fegyvere nincs, és nem is szívesen vágná vele csíkosra a választottja bőrét. Fél kezével még karolja a nyakát, a másikat viszont előre csúsztatja, hogy hosszú vonalat rajzoljon vele a nyakától lefelé, a mellkasán át. Ott sem állítja meg a menetet, ha csak nem kapnak a kezéért. Na azért nem megy el a végletekig, még ha ez is lett volna elsőszámú célja, meg áll fele a hasánál, a csípőcsont szomszédságában.* hogy sebet ejthessek ide?