Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 12:55:17
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz, meg a perzselő homok//

*Egyértelmű, hogy Aenae nem egy harcos típus, főleg azért, mert ő maga nemigen szeretne megsérülni, még akkor sem ha minden csepp kicsurranó vérétől megtanulhat valamit. Inkább olyan dolgokat tanulna, amikhez nem szükséges a vérét ontani, meg a csontját törnie. Életében nem ütött meg senkit és őt sem ütötték meg - leszámítva a testvéreivel folyt gyerekkori harcokat, és a Baydenak dühből kiosztott pofonz - és szeretne ha ez így is maradna. Mindazonáltal Umonnak igaza van abban, hogy nem ártana meg senki sem, ha elsajátítana pár önvédelmi fogást.*
- Talán később, mikor nem látja senki, mégis mutathatnál pár trükköt.
*Már a múltkor is túl sok szemtanúja volt annak, hogy Pycta három másodperc alatt kicsavarta a kezéből a tőrt, meg azt is túl sokan látták, hogy számtalan lövésből csak egyszer súrolta a nyila a céltáblát.*
- Akkor megyek Lyzzel. Te meg csak tartsd a szemed rajtuk, hátha folyik még valakinek a vére.
*Elmosolyodik, végigsimít a férfi kézfején, aztán már megy is Lyzzel.*
- Komolyan gondolod, hogy bekötnéd a szemem? És ha véletlenül lelövök valakit, vagy valamit?
*Egy óvatlan denevért, vagy ilyesmit, esetleg Baydet, amint egy almával a fején parádézik. Jó, ez a veszély talán kevésbé reális, vagy ha a druidának pont most jut eszébe az, hogy játssza az eszét, akkor még mindig bízhatnak abba, hogy a kezdők szerencséje mellé és Aenae mellé áll. Felnevet.*
- Ha ügyes leszek, akkor akár szólhatunk is Baydenak, hogy hozzon egy almát, meg egy tiszta gatyát. Tiszta gatyát feltétlenül.
*Mert ugyebár minden normális ember összecsinálja magát ha egy bizonytalankodó kezdő próbálja eltalálni az almát a fején. Vagy a dinnyét a hóna alatt. Főleg úgy, hogy Bayde és Aenae nem éppen puszipajtások.*
- Ugye nem akarsz belemenni egy ilyen ostoba fogadásba?
*kérdezi a hangját lehalkítva, mivel meggyőződése, hogy Pycta nemigen örülne egy ilyen fogadásnak. Nem mintha nem lenne kecsegtető kicsit móresre tanítani a druidát, de azért a szeme kilövése kicsit erős lenne még akkor is, ha csak véletlen lenne.*

1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 11:32:01
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező - zárás//

*Isqeha kezdi magát jól érezni. A bor, a szarvaspörkölt, a kandallókból áradó meleg, Seles és Xotara cseverészése, a sötételf lány harsány közvetlensége, Seles kedvessége mind megteszik a magukét. A hasa tele van, a tálja üres, és bármennyire is jó volt az étel, képtelen lenne még egyszer szedni magának, egy falat sem menne le már a torkán. Kényelmesen hanyatt dől a székén, hallgatja a két lány visszaemlékezősdi játékát valami fogadóbeli hercehurcáról hordókkal meg mézsörrel meg két bugrissal (annyit levesz belőle, hogy ennek okán borult virágba a barátságuk) amikor a látótere sarkába érkezik a botorkáló ork.
Aztán már csak az őrült csattanás hallatszik, bor meg pörkölt borít be mindent, beleértve az asztalnál ülőket is, és Isqeha hirtelen, nagy örömére, egészen közelről szemrevételezheti az ork pofázmányát, ami ott landol pont előtte az asztal legtetején, a tajt részeg erődlátogató további csatolt testrészeivel együtt. Ilyen közelségben az ábrázat még rondább, mint távolról, a félelf ezt hamar megállapítja, és a dolgon nem segítenek a gravitáció erejének magukat megadó, engedelmesen lefelé csordogáló pörköltcsíkok és az ork bamba vigyora sem a két kiálló szemfoggal. Isqeha magához térve a meglepetésből, feláll*
- Hogy a hárpiák játszadozzanak el veled egy magányos szikla tetején! *szitkozódik, törölgetve le magáról a mocskot, de igazából nem tud haragudni, annyira hülyén néznek ki mindnyájan, hogy a nevetgélő orkkal és a lányokkal együtt végül ő is hangosan elneveti magát. De ezzel még mindig nincs vége.
Az ork produkciójára a vezér is felfigyel. A vacsora lezárul, Xotara pedig a vezető intésére otthagyja őket a romokat eltakarítani. Már éppen nekiveselkednének, hogy Selessel együtt valahogy eltávolítsák az idegen elemet az asztaldíszek sorából, reménykedve, hogy e dicséretes cselekedetben majd az asztaldísz is tevékenyen részt vesz, amikor a Banya fújtatva odaérkezik az asztalukhoz. Isqehának igazán bőven elég lett volna egy ork a mai napra, de a Fákban Lakó tervei úgy tűnik, kiszámíthatatlanok. Így bele kell törődnie az újabb nem kívánt, ámde sokkoló látványba. Annyi haszna van a dolognak, hogy a két ork közül a kisebbik nagyon gyorsan eltávolíttatik az asztalról a Banya által. Isqehának esze ágában sincs beleavatkozni a dologba, főként, mivel az ork szakácsnő szikrákat szóró szemei rajtuk is végig pásztáznak. Úgyhogy a rom és ork eltakarítást a segéderőkre hagyva, részéről kimenti a zsákját a szék alól, és elindul az egyik galéria felé, hogy keressen magának valami helyet, ahol folytathatja azt a jóleső elernyedést, egészen a mély elszenderedésig, amit az ork megjelenése előtt kezdett gyakorolni.
Holnap aztán majd úgyis kiderül, hogyan tovább.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.16 13:14:31

1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 08:31:29
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező, Udvar//
//Umon, Leon//
~Ez a csuklyás telesen berúgott. Hát hozzuk ki mindenből a legjobbat.~
*Magában mulat, Umon és Leon kirajzás előtti jelenetén. A csuklyás húscafattal való integetésén, és a kalóz reakcióján. Alig ha nem, itt barátokra lel.*
-Umon, nézz oktaannak, de én örülnék ha csak egy nap is kiesne a fejemből abból, ami eddig volt. Persze, kellemetlen lehet semmire sem emlékezni. De még jobb, mint a múlt árnyai elől futni.
*Nála is kezd hatni a rum, bor koktél. És saját üvegcséjének tartalma rá is segít a dologra.*
- Én például, mindig is a felesleg voltam a családban. Nem csináltam soha azt, amit vártak. Folyamatosan ellenszegültem, az értelmetlen dolgoknak. Bár mindenki szerint, nekem volt csak felesleg. Úgyhogy jobbnak láttam lelépni. És itt kötöttem ki.
*Újra körbe adja az üvegcsét.*

1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 07:19:24
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//étkező, zárás?//

*Pycta hívására készséggel tolja el magát a faltól, ami már kedzte nyomni megerőltetett csigolyáit. Bár kissé megint kótyagosan, ugyanis a semmittevéssel eltöltött idő mégiscsak álmossá tette. Fejét megrázva próbálja ezt kivakarni magából. Hiába, kelleni fog egy vödör jéghideg folyóvíz ehhez. Majd talán kérni is fog, ugyanis elég estét töltött el már itt hogy tudja, miért hívnak csak egyes tagukat magukhoz a tisztek s a vezetők éjszaka előtt. Nem ágyban tölti az éjszakát.
Kellemes nyugalom fogja el. Valamiért elmosolyodik. Belsejében nyugalom támad.*
~ Üdv újra itthon Sunuko. Sok dolgod lesz még.~



1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 01:32:11
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Bara'agh, Bayde//

*Meglepi, hogy az ork ilyen mogorva, bár nem is tudja, hogy mit várt. Talán, hogy errefelé mindenki olyan kedves, mint Pycta. Bolondság volt ezt hinni.*
- Csak segíteni akart.
*Sóhajt, majd nézi, ahogyan az ork lelép.*
- Druida?
*Nagy szemekkel pislog.*
- Nem, a druidák nagyon okosan és sok mindent tudnak az állatokról, de én még nem tudok eleget.
*Mosolyog őszintén.*
- Csillag az egyetlen társam.
*Utal a félős nullumra. A tündér nem fél, hogy a nagymacska esetleg megenné a barátját, mert tudja, hogy ez nincs így.*
- Kölyökre...
*Hosszasan elgondolkozik.*
- Az lenne a legjobb, ha találnánk egy elárvult kölyköt, mert az édesanyjától nem szép dolog elvenni. És nem is túl egyszerű.
*Nevet fel.*
- Én reméltem, hogy megtanítod, hogy kell bánni ezekkel az állatokkal. Csak ha nem baj és nem vagyok a terhedre.
*Sajnos a tudásért nem sok mindent tud adni, de Pycta azt mondta idefelé, hogy nem is kell.*
~Biztos azért volt, mert azt akarja, hogy itt maradjak.~
*Ha lenne valaki, aki tanítaná, még bele is egyezne a dologba. Elvégre nem nagyon van otthona, azaz van, csak nem mer a Kikötő közelébe menni. Bár azóta lehet, hogy valaki megtalálta, kifosztotta, rosszabb esetben be is költöztette magát önkényesen.*

1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 01:06:33
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező - zárás//
//Piszkos négyes - Seles, Isqeha, Bara//

*Xotara csendben hallgatja Selest, és hagyja, hogy most végre a lány beszéljen többet, ami már csak azért is jó, mert ő addig gyorsan el tudja pusztítani a tányérjában lévő pörkölt nagy részét.
Seles valami álmot emleget neki, de a sötételf lány fejében koránt se az fut át, amire a lány gondol. Inkább kissé megriad, de nem azért mert bolondnak gondolná a lányt.
~Egy álom vezette ide? Egy álom, ami valóra vált?~
Persze, Xotara próbálja elhessegetni magától a dolgot, de csak eszébe jut az álom, amit a Pegazus fogadóban látott. Azután, hogy egy gyönyörű tündér asszonyság kézen ragadta a főtéren, és révült tekintettel valamit rébuszokban rebegett el neki. A sötételf lány csak annyit volt képes felfogni belőle, hogy valami jóslat lehet, de akkor éjjel az apjával álmodott. A mélységi lány erőt véve magán, mintha víz alá nyomná az álom emlékképeit, majd kijelenti magában.
~Badarság.~
Azzal teljes figyelmét újra Selesre összpontosítja, és úgy felel neki: *
- Kíváncsian fogom hallgatni.
*Majd tovább hallgatja a lány alkoholtól oldottabb beszédét, ahogy fecsegni kezd. A sötételf lány csak somolyog Selesen. Múltkor is a lány dőlt ki előbb, bár másnap Xotara nem látott kettőig a hasogató fejfájástól, de valamit valamiért. Ám, ekkor meghallja, hogy Seles valami férjről beszél. Azt már az első találkozásukkor is levette a lányról, vagyis inkább nőről, hogy az több teliholdat látott, mint ő, de hogy férje is van arra nem gondolt.
~De ácsi! Ha férje van, akkor hol van, és akkor Seles, mint keres egy ilyen félvér pubival egy vadregényes erdőben?~
Elfojtja magában pofátlan kíváncsiságát, mert érzi, hogy erre a dologra nem most kéne rákérdeznie, a becsípet Selesnél, mert az övön aluli lenne. Elnapolja magában a kérdést, de amint nyugodtabb és józanabb körülmények közé kerülnek, első dolga lesz sort keríteni erre a témára. Ekkor látja, ahogy Umon lelkesen lóbálja a húsát (már megint), amire az a bajvívó sármőr érdekesen reagálva rá akar harapni. Xotara nem tehet róla, de a gyufaszál elfújás csókra felhívó szokása jut róla eszébe. Ezen csak szótlanul elvigyorodik, de látja Seles pillantása hosszabban időzik el a sármőrőn, majd az amazon jót kacag a szintén kissé mákos férfi húsra harapásán.
~Neeeem, tuti nincs már férje. Már… de akkor miért beszélt róla úgy, mint ha még lenne?~
Erre magában elkomorodik, és a vigyora is lehervad az arcáról, úgy fürkészi a lányt, de szótlanul hallgatja még mindig, ahogy fecsegve mesél Isqehának. Jót derül a lány elbeszélésén, de még mindig a férj dolgon töpreng magában, és így nem tud olyan vidoran közbe szólni, ahogy azt eddig tette, de azért a végére csak oda fűzi:*
- Ha jól emlékszem abból nemcsak egy korsó mézsör lett.
*Ekkor, mint a derült égből a villámcsapás valami nagy szürkészöld tohonyaság száguld keresztül az éteren, majd mindent elsöprő erővel borul az asztalukra. Beborítva az édes hármast a nemes bor, és a fenséges pörkölt áradatával. Döbbenetükben mindhárman csak szótlanul ülnek, a helyzettől leforrázva.
Xotara majd hallja a bárgyú köszönést: „Szióka”. A sötételf lány komótosan, de egy-egy mozdulattal kikotorja szeméből a moslékká összeállt kulináris csodát, majd méregzöld szemeit az előtte hason heverő ork fekete szemeibe fúrja, és megállapítja:
~Pff! Ez is tök részeg.~
Majd önkénytelenül maga is elvigyorodik az ork nevetésén, aki úgy fetreng az ételben, mint egy disznó. Sőt, a moslékos Isqehára és Selesre pillantva maga is elneveti magát, de most nem hármójukon nevet, hanem a piszkos négyesesükön. Mostanra Xotara gúnyos ellenséges modorának nagy részét feloldotta a bor, és szemeit most sokkal barátságosabban emeli az orkra, és így szól hozzá: *
- Bemutatnálak egymásnak titeket, de a kapuban valamiért nem sikerült megjegyeznem a nevedet. Ő itt Seles. Ő meg… ööö… várjál, tudom… ne segíts… Isq' izé… ne hari. Én amúgy meg Xotara vagyok, és Te, ork uraságod?!
*Közben biccent Selesnek, hogy forgassák már le Barát, és ültessék le a padra, mert ha a Banya, a Vadvéd konyhatündére meglátja, hogy milyen rumlit csináltak, alig ha hagyják el skalpolás nélkül a csatateret, de már késő is. A konyhaajtóban Xotara kiszúrja az ajtófélfának támaszkodó házsártos ork asszonyt, aki fekete aurát árasztva gyilkos pillantásokkal bombázza őket.
Ekkor zendülnek fel Pycta lakomát záró szavai, amire a lány az epétlen elfre pillant, aki végül valami Aviolan-t, Ssyleana-t (biztos Lyzre gondol) és Zarát hívatja. Már fordítaná el a tekintetét a Vezérről, amikor az mosolyogva rápillant, és őt is hívatja, de a sötételf lánynak nem a bocsánatkérő jelző jut eszébe a mosolyról, hiszen a Vezérnek miért is kéne tőle bocsánatot kérni, miközben a lánynak van elszámolni való sara a Vezér felé. Kicsit meg is hűl ereiben a vér a látványra, és nem tudja hova tenni a dolgot, majd a feléjük tartó, fúriákat is megfélemlítő, Banya robogó alakját pillantja meg, akinek tekintete, mintha szikrákat vetne. Xotara szinte már majdhogynem felkacag örömében, hogy neki most Pyctához kell mennie. Felkap az asztalról két közelben lévő rongyot. Egyiket Selesnek dobja. A másikkal letörli saját arcát, majd azt az asztalra csapva fontoskodva szól:*
- Hát, srácok! Nekem most sajnos mennem kell. Mint hallhattátok, Vezérünk hívat, és hát első a kötelesség, ne haragudjatok, majd később még beszélünk.
*Azzal meg is indul a Pyctához, de fél úton találkozva a Banyával, az asszonyság felé is lövell egy pusztító pillantást, hiszen a sötételf lány egy merő moslék, és arcátlanul úgy szambázik keresztül a nagycsarnokon.*
- Ne haragudjon Tésasszony, ha úgy alakul segítek feltakarítani.
*Amit persze Xotara sem gondol komolyan, mert előbb vakarná fel az erőd összes folyosóját egy szál fogkefével egymaga, mint hogy a Banyával karöltve takarítsa most a nagycsarnokot.*

//Pycta//

*Xotara bájos kulináris ábrázatával a Vezér elé járul. Még a másik három odarendelt venár nincs ott. A sötételf lány szótlanul megáll Pycta előtt kis terpeszben és kihúzza magát, majd kezeit hátra kulcsolva fürkészi a Vezér arcát, és így szól: *
- Ha a kapuban történtekről akarnál velem beszélni. Elismerem az én hibám volt. Az egész, és vállalom az érte járó büntetést.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.16 01:21:39

1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 00:36:57
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz, meg a perzselő homok//

*Most mondhatná azt, hogy ahol fával dolgoznak, ott hullik a forgács, de nem teszi. A gyakorlás során szerzett kisebb-nagyobb sérülések megérték az árat, amelyet értük fizetett. A csuhás érzi, hogy egyre közelebb kerül az a pillanat, amelyben el kell mondania végre Aenae-nek és mindenkinek, miféle szerzet is Umon. Nehéz sóhajjal próbál szabadulni a tehertől, sikeretlenül.
Lehet, hogy a hidegtől, de inkább a topázszemű lány érintésétől lesz libabőrös egy pillanatra, úgyhogy ideje felöltözni. Aztán pedig már mindhárman, gőzölgő teával teli kupákkal állhatnak az udvaron, Lyz pedig gyakorolni hívja őket.*
- Köszönöm, én maradok a teánál. *Emeli meg a kupáját mosolyogva. Ugyan elfnek született, így született affinitása van az íjhoz, de egy ember nevelte fel, így sohasem fogott a kezében ilyen fegyvert. Ráadásul a művészet, melyet harcként használ, el is ítéli a távolsági fegyvereket, mert kiszorítják a test-test elleni, tisztességes harcot a küzdőtérről. Amit persze soha nem róna fel Lyznek, a családja is híresen jól bánt az íjjal, ha minden igaz, még neki is van egy íja otthon, amelyet persze soha nem fog látni többé, de nosztalgikus emlékként gondol vissza rá.*
- Menj csak, én majd elnézelődöm, biztosan szeretnél gyakorolni. *Mosolyog Aenae-re. Legutóbb is szívesen gyakorolt a lányokkal, biztosan most is szeretne lőni párat és az elf lánynál jobb tanítót nem is találhatna magának az erődben. Bár egyszer lehet, hogy szervez egy barátságos lövészversenyt a venárok között és mint valami vándordíjat, minden évben újra el lehet majd nyerni. A gondolatra elmosolyodik, biztosan tetszene a többieknek is.*

1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 22:58:42
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz, meg a perzselő homok//

- Igen, gyakorolni jöttem. *Válaszol Pyctának mosolyogva, miközben földnek támasztott íját megemeli jelzésképp. Majd mikor visszaért a férfi a teával, elveszi tőle a kupát.*
- Köszönöm *Belekortyol egyet. Majd még egyet.* Hát, meg kell hagyni, Banya érti a dolgát. *Bólint elismerően. Mióta itt van, még nem volt panasza sem az ételre, sem másra. Mindennel elégedett, ami elé kerül, éppen mint most ez a kupa tea. *
- Van kedvetek nektek is lőni párat? Aenae, hoztam kendőt. *Kacsint a lányra jókedvűen. Miközben eszébe jut Bajdi zagyva fogadása az első gyakorlásról.
Talán Aenaenek lesz kedve csatlakozni, de Pyctában nem biztos. Legalábbis abból gondolja, hogy nem emlékszik, egyetlen olyan alkalomra sem, amikor a férfi íjjal bánt volna az idő alatt, amióta itt él. Ugyan még egy szóval sem említette, hogy nem szívleli a távolsági fegyvereket, de úgy veszi észre Lyz, hogy nemigen vonzza az ilyesmi. Ha inkább a gyakorlók mellett maradna, még véletlenül sem jutna eszébe olyasmi, hogy valamelyik férfit felügyeli voltaképpen. Amúgy pedig nagyon szívesen segítene mindkettejüknek, ha úgy adódik. Aenaenek pedig megígérte korábban, hogy ha lesz nála legközelebb kendő, akkor megpróbálja úgy rávezetni az íjászatra, hogy beköti a szemét, és csak a kezeire kell koncentrálnia, mindenféle cél nélkül. Lyz meggyőződése szerint, ez hatásosabb, mint ha úgy folytatják, ahogy elkezdték és a mókusos táblát használják. Ezért ha most bárki vele tart, akkor ezzel a módszerrel próbálja majd meg. Nem azonnal jutott az eszébe, mert ezelőtt még senkinek nem segített, és az sem most volt, amikor ő kezdett tanulni, szeretett nagyapja szárnyai alatt.*
- Szívesen segítek. * Szól újra mindkettőjükhöz. A nosztalgikus gondolatai már tova szálltak, így, hogy társasága van. Még ha méterekkel arrébb lennének, akkor sem kötné magára a kendőt, ellenben jól jön, ha valaki mégis szeretne így próbálkozni.*

1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 21:36:11
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező, zárás//

- Mondtam, hogy nem félek. Viszont a sütemény nem vacsora, rendesen kell enni.
*Tréfás-feddő a hangja, látta a fél szemével, hogy Pycta nemigen vacsorázott, viszont egy felnőtt férfinek csak nem mondhatja meg, hogy mit tegyen. Majd Banya elkapja a grabancát és jól megcibálja, ha nem eszik rendesen. Azt mondjuk megnézné. Széles vigyorral néz az elfre, ahogy lelki szemei előtt megjelenik az a kép, hogy Banya rángatja a fülénél fogva, egy fakanállal a kezében és a főétkezések fontosságát ecseteli.*
- Azért vannak, akikről el tudom képzelni, hogy ilyeneket mondjon.
*Megállja, hogy Xotarára pillantson, így csak féloldalas mosoly marad az arcán. Mindazonáltal Xotarából tényleg kinézi ezt, hiszen vélt sérelmei miatt a torkának ugrott, valószínűleg ezt is felróná Aenaenek. Talán fel is rója, bár amíg csak magában, addig Aenaet nem érdekli különösebben.*
- De szerintem el tudom választani a kettőt. Már a vezért és a férfit. Más a viszonyom mind a kettővel.
*Hozzábújik a férfihez, megöleli. A férfit. Arra meg természetesen nagyon fog vigyázni, hogy még véletlenül se érhesse szó a ház elejét. Például olyanok miatt, hogy tartóztatja, miközben a dolgát kell végezze. Most például fel kell oszlassa a társaságot, hiszen az ork már tántorog. Ereszti is a vezért, de vele együtt ő is feláll.*
- Később csatlakozol?
*A kérdést persze a férfihez, nem a vezérhez intézi, mielőtt az elléphetne tőle. Egy bólintás, vagy fejrázás is megteszi válaszul. Amíg Pycta beszél, addig egy helyben várakozik, ha pedig befejezte akkor nekilát, hogy összeszedegessen minden olyan edényt, ami még az asztalon van. Elfoglalja magát ezzel egy ideig, segít a szennyes edény elmosogatásában is. Tulajdonképpen fáradt, nem is gondolta, hogy ennyire az lesz estére, de ott van még a laborban egy félbehagyott könyv. Ezt a hóna alá csapja, és ezzel együtt vonul vissza a szobájába. Gyertyafénynél olvasni persze nem egészséges, de ha egyszer annyira lebilincselő?! Fürdés után, hálóingben veti magát végig az ágyon, miután szokásához híven befonta a haját az alváshoz. Az oldalán fekszik, felkönyököl a párnára, állát a tenyerébe támasztja, így az éjjeliszekrényen égő gyertya elegendő fényt vet a könyvére. Amibe sokkal hamarabb belealszik, mint gondolta volna, hogy fog. A feje lecsuklik, és arra sem rezdül meg, mikor a könyv a földre csúszik, ezek fényében meg nem meglepő, hogy a gyertya ellobbanását sem érzékeli.*

1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 21:34:51
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Bayde, Ertatsnoy//

*Visszafelé tart a toronyból, gondolatai a hatalmas erdőség körül járnak. Nagyon szívesen bejárná az erdő minden zugát, hogy érezhesse azt a lüktető energiát, melyet csakis az ilyen környezet képes átadni egy elfnek.
Gondolataiból ocsúdva látja meg Baydet a tündér társaságában. Elégedetten veszi tudomásul, hogy az ork időközben eltűnt onnan.
A férfi utolsó mondatait sikerül elcsípnie az irbiszről, bujkáló mosollyal lép közelebb hozzájuk.*
-Fogadjunk, hogy én már most elnyertem Xauzur jóindulatát.
*Néz a két férfire ravaszul csillogó szemekkel. Egy kicsit talán úgy tűnhet társainak, mintha hallgatózott volna, de annyi baj legyen. Ugyan nem egészen biztos magában, de Bayde elképedt ábrázata mindennél többet érne most számára.*
-Szabad? *Nyújtja ki kissé jobb kezét jelezve, hogy megsimogatná Xauzurt.*
-Nem lesz baj, ígérem. *Előzi meg az esetleges aggodalmaskodó válaszokat. Vadul kalapál a szíve, még nem csinált ilyet, de mikor próbálná ki, ha nem most? Plusz itt van Bayde is, aki erős kezekkel tartja gyönyörű szörnyet, ha balul sülne el a kis trükkje.*

1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 20:31:50
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Lyz//

*Leül Lyz mellett a székre, majd ő is maga elé vesz egy kis szelet húst. Nagy étvágya most nincs, napközben is csipegetett.*
- Na ez jó kérdés! Az Erdőszellemünk kicsit besokallt az újoncokkal...
*Mondja nevetve, és lehúzza a pohár bort. Maga is körbepillant a benépesült termen, mely pár hatja még kongott az ürességtől, és csak pár kölyök rohangált az asztalok között. Most meg fél Lanawin...*
- Szerintem még mindig Umon vezet. Most nem azért, de nem találnám magam vele szembe éjszaka a folyosón. Menten ott kapnék szívrohamot... Persze, kedves, meg minden, csak... Nem is tudom. Fura. Bayde pedig kétségtelenül kapott pár új hölgyeményt, akiket megpróbálhat befűzni. *Ajkán cinkos mosoly jelenik meg, úgy nézi meg kicsit jobban a teremben lévő nőket. Pillantása aztán Aenaera siklik, és egyből visszafordul Lyz felé. Kicsit megrángatja a karját, hogy a hangzavarban biztosan észrevegye, hogy mondani akar valamit, aztán közelebb hajol, hogy ne kelljen kiabálnia.*
- Láttad Aenaet, amikor Pycta megérkezett? Ezek szerint nem csak kíváncsi volt tegnap a fürdőben. Nem is gondoltam volna!
*Mikor az imént említett lány megjelenik kezében a tálca süteménnyel, elhajol Lyztől, és kedvesen rámosolyog, mintha nem is róla lett volna szó az előbb.*
- Hogy mit kezdjünk velük? Először is, ki kéne találni, ki mihez ért. Vagy mihez akar. Aztán a többi pedig ezek függvényében alakul majd.
*Pycta hamarosan véget vet a vacsorának, többek között viszont Zarát is magához hívatja. Kíváncsi tekintettel megy közelebb a csuháshoz, várva, mit is szeretne tőlük.*

A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.15 21:33:45

1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 20:27:51
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Az ork akkor szólal meg hosszú kivárás után amikor Bayde már nem is számított rá, most pedig meg is hökken. Aztán elneveti magát. Nem emlékszik már rá, hogy hol és kitől hallotta azt ami most eszébe jut, de úgy érzi, hogy nagyon passzol a helyzethez: "önérzetes a kis lator."*
- Ne vedd magadra, de nem tudhattam, hogy Barának hívnak. *Ha most az ork azt feleli, hogy "meg sem próbáltad kitalálni", Bayde leveti magát a falról.* Én Bayde vagyok, és...
*Az már világos, hogy sokat nem fognak cseverészni, mert Bara indul is vissza az épületbe. Úgy látszik eleget levegőzött, vagy csak terhes neki a társaság. Utóbbi esetben odabent sem lesz túl boldog nagy magányának hiányában. Bajdi megvonja a vállát. Nem akarta megbántani az orkot, de különösebben az zavarja, ha felhúzta az orrát.
Közben a tündér is utoléri és elég magabiztosnak tűnik. Bajdinak pedig már a nyelvén is van egy csípős tromf, hogy ugyan miből gondolja, hogy az irbisz nem bántaná? Csak akkor kezd neki derengeni valami, amikor a tündér arról beszél, hogy Pycta szerint tanítani fogja.*
- Magad is druida lennél? *húzza fel a szemöldökét és szinte azonnal választ is kap a kérdésre egy ijedt nullum személyében. Persze kellő kitartással szinte bárki képes megszelídíteni egy ilyen jószágot, de tény, hogy egy druidának könnyebben mehet. És több hasznát is láthatja.*
- Nocsak, egy nullum. *mosolyodik el* Az igaz, hogy testőrnek nem igazán alkalmas, de számos hasznos dolgot meg tud tanulni. És ne aggódj, nem ő lesz az irbisz vacsorája.
*Ezt inkább a nullumnak kéne mondania, hiszen nem a gazdája rettent meg a fenevadtól. Akire most kedvtelve néz le.*
- Persze egy irbisz jóindulatát elnyerni bonyolultabb, mint egy nullumét. Nekem csak azért lehet könnyebb dolgom Xauzurral, mert már volt gazdája. Talán úgy lenne egyszerűbb, ha egy kölyökre sikerülne szert tenned.
*Kicsit elgondolkodva jegyzi meg ezt, aztán megrázza a fejét és elmosolyodik.*
- No, és mire vagy kíváncsi? Előre szólok, hogy én sem vagyok egy élet tapasztalatával rendelkező bölcs.

1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 20:10:13
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Pycta//

*Többen is vesznek süteményből és nekik is ízlik, így már Aenae biztos lehet benne, hogy a csuhás nem udvariasságból dicsérte meg a sütit. Mind Lyz, mind Aviolan megerősíti ezt és sem az elf, sem ők nem fordulnak le a székről, miután megkóstolták.*
- Látod, mondtam én, hogy nem kell félned. *Mondja mosolyogva, s bár a vacsorát kihagyta, most az édességtől egészen eltelt. Nem sokszor evett hasonlót és nem is édesszájú, ha pedig majd éhes lesz, a konyhán még mindig kaphat valamit.
Lombzöld tekintete újra végigfut a csarnokban maradottakon, pillantása talán a régiúj venáréval is összeakad, pár szívdobbanásnyi időre el is időzik rajta.
Aenae közben a sütemény készítéséről és a Banyával való koprodukciójáról mesél, a káromkodás említésére a csuhás szélesen elmosolyodik. Ő sem tudja elképzelni, hogy a topázszemű lány kocsisokat megszégyenítő rigmusokban fröcsög a konyhában. Valahogy nem illik a lányhoz, de még az erdőhöz sem.
A vezér nőjének említésére nem tudja, hogy felkacagjon vagy megijedjen. Neki soha semmi ilyesmi nem jutott eszébe. Hogy valaki előjogokat szerezzen azzal, hogy valakinek a valakije. A városban találkozott már ilyesmivel, hogy a nemesek gyermekei is megkapják azokat a jogokat, amelyeket az ősei, de ezt mindig is nevetségesnek tartotta. Ha valaki betoppanna az erdőbe, hogy ő nem is tudom melyik városnak a tanácsosa, azt az irbisz ugyanolyan étvággyal falná fel, még csak jobban sem lakna tőle.*
- Biztosan nem mond senki ilyesmit. *Mondja zavartan egy félszeg mosollyal kísérve. De érzi, hogy Aenae sem gondolta komolyan, vagyis reméli, hogy nem azért mond ilyet, mert hallott valahol valamit. Eszébe sem jutott, hogy a pozíciójával efféle dolgok is járnak. Az irigységet még hírből sem ismeri, a fák között az ilyen gyarlóság nem is található meg. Az erdőben még a szépségnek is oka van, a mérgező béka sem azért visel figyelemfelkeltő színeket, hogy felvágjon, hanem azért, hogy jelezzen a körülötte élőknek.
Az ork produkciójára persze a csuhás is felfigyel, halk sóhajjal emelkedik fel ültéből, mielőtt elharapózhatna a helyzet, bocsánatkérően néz Aenae-re.*
- Azt hiszem, itt az ideje véget vetni a vacsorának és mindenkit megkérni, hogy menjen pihenni. A vezérnek olykor kellemetlen feladatokat is magára kell vállalnia. *Mosolyog haloványan, majd kilép az asztalok elé, és a még jelenlévők felé fordul.*
- Erődlakók és vendégeink! *Szólal meg határozott, tőle szokatlan orgánummal.*
- Itt az ideje, hogy a vacsora véget érjen, *Int a venár-segédeknek, hogy vigyenek el mindent, a bort is az asztalokról.* biztosan mindannyian fáradtak vagytok. Holnap reggel pedig szeretnék segítséget kérni tőletek. Minthogy ennyien lettünk és az erőd erőforrásai végesek, vadásznunk és gyűjtögetnünk kell. Fát kell gyűjtenünk a tűzhöz, élelmet és sok egyéb mást a kamrákba. Az erdei kalandhoz pedig tiszta elme, pihent izmok és éles érzékek kellenek, kérlek benneteket, ennek fényében töltsétek el az éjszakát. Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velünk ezt a remek vacsorát, az Erdő Szíve áldjon mindenkit. Jó éjszakát kívánok mindenkinek! *Fejezi be mosolyogva a monológját, majd Aviolan-t, Ssyleana-t és Zarát kéri, hogy jöjjenek közelebb hozzá. Végül pedig bocsánatkérő mosollyal Xotara-t is magához hívja.*

A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.15 20:12:41

1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 19:52:47
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//
//Piszkos négyes - Isqeha, Xotara, Bara//

*Seles csöndben hallgatja, ahogy Isqeha az otthonáról mesél, és kicsit furcsa érzés elképzelnie, milyen lehet egy város tele olyan elfekkel, mint az a lány, vagy akár elf-rokonokkal, mint amilyen Isqeha. Nem sok dolga volt elfekkel életében, de mindig elámult a szépségükön, volt bennük valami hihetetlen és megfoghatatlan, ami egyszerre ébresztett benne félelmet és csodálatot. Néhány éve nem gondolta volna, hogy két "nem-emberrel" fog ücsörögni egy asztalnál, és eszegetni, beszélgetni.* ~ Az élet tele van furcsa fordulatokkal, te már csak tudod, Seles! ~
*Mikor meghallja Xot érkezésének történetét, két falat között mosolyogva ránevet.*
- Ha tudnád, hogy mennyire hasonló az esetünk... Én egy álmot láttam, azért vagyunk itt, de majd később elmesélem. Nevezz bolondnak nyugodtan! *Teszi hozzá, mert nem lepné meg, ha a tréfálkozó Xotnak ez lenne a második szava.* De ha meghallod a mesét, nem fogsz, az biztos. A világ különös hely. *Teszi hozzá elmélázva, és csak akkor veszi észre, hogy olyan sebességgel falt az imént, mint aki éhezik... Bár tény, hogy napok óta csak azt a nyulat ették. A citromos süteménynek is megörül, nagyon rég evett süteményt utoljára. Mosolyogva néz fel Pyctára, aki amúgy is rokonszenves volt neki az előbb mondott beszéde alapján, és megköszöni a kóstolót. Soha nem készített még semmit citromból - túl drága lett volna az alapanyag -, de sokszor sütött már süteményt, és ahhoz képest, hogy ez az emlegetett Aenae első próbálkozása, igazán finomra sikerült. Tekintetével megkeresi a lányt, aki meglehetősen zárkózottnak tűnik első pillantásra, de elhatározza, hogy majd személyesen is gratulál.*
- Az én első süteményem után három órán keresztül sikáltam a kormot a konyha faláról. *Meséli Isqeháéknak a szép emléket, mert valahogy a bortól megoldódik a nyelve.* A férjem alig bírta abbahagyni a nevetést, de nem segített volna! *Már várja a visszaemlékezés után mindig következő, éles fájdalmat, miközben a stigmával borított arcú alakról, Umonról szóló beszámolót hallgatja, de nem történik semmi változás a lelkiállapotában. Még Umon dalát is megmosolyogja, és érzi, hogy kár volt tőle tartania előzőleg, hiszen ő is mulat, nevet és énekel, mint bárki más a teremben. Leon kísérletét a karmesteri pálcának használt hús bekapására már kacagva figyeli.* ~ Itt mintha még az emlékek is megszépülnének egy kissé. ~
*Már csak az kellett, hogy Xot felhozza ezt a találkozós történetet, Seles rég nevetett ennyire jót.*
- Nem tudom, mi ütött belém, hogy csak úgy nekik mentem. *Ismeri be.* Éppen egy nehezebb korszakomat éltem, és úgy éreztem, a világ igazságtalan ezekkel a szegény, kiszolgáltatott nőkkel. Akkor még nem tudtam, hogy amint feldobom, hogy bánjunk el velük, te kirúgod magad alól a széket, és már ugrasz is nekik. De hát a jó szándék a fontos, igaz? *Kortyol még egyet a borából, és Isqeha felé fordul.* Szóval... Voltak ott hordók, mi pedig nekik gurítottuk őket. A lépcső aljáig meg se álltak. Aztán a kocsmáros kidobta őket, Xot pedig meghívott egy mézsörre... Hát ez történt. *Kuncog a végén kissé bormámorosan. Át is fut az agyán, hogy talán jobb lenne nem inni többet, mert holnapra nagy macskajaj lesz a vége.*
*Már azon lenne, hogy rákérdezzen Xotnál, mi volt ez a dolog azzal a bizonyos orkkal, mert a történetükből is látszik, hogy a sötételf lány nem jön ki velük jól úgy általában, amikor a válasz egyenesen az égből pottyan elé. Selest beteríti a maradék szarvaspörkölt, és ahogy szemét megtörli, látja, hogy barátai sem jártak másképpen.*
- HOGY A... *Kezdi, de aztán káromkodás helyett felméri a helyzetet: bár nem figyelt az előbb, látszik, hogy az ork nem direkt hasalt el az asztalon. Nem mondhatja, hogy kocsmakalandjai során nem járt már hasonlóan. A kezdeti meglepetésen túltéve magát megköszörüli torkát, és amennyire méltóságteljesen sikerül, mivel mindenki őket nézi, de mégis gúnyosan megkérdezi:* Szervusz. Jól vagy, ork uram? Nem vágott meg a tányérom darabja?

1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 16:49:18
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//
//Elostor, Umon//

*Örömmel veszi, hogy hármas csapatuk új tagja nem olyan hivatalos, mint azt elsőre mutatta magáról.*
-Annyi baj legyen! Forog helyette a szemed! *Röhög a saját poénján, miközben próbál rájönni, hogy ez a fekete fára kifejezés vajon olyan lehet-e mint a kutya fáját, vagy a macska rúgja meg.* ~Na, milyen hely ez ahol még káromkodni se mer az ember fia?~
-Na, akkor ez remek, Ostor! *A következő mondatokra, miszerint otthagyja a férfit a nő, oda is csapja fa kupája alját az asztalhoz. Ezért is van ebből az anyagból, hogy ilyesmiknél ne törjön össze. Sokkal jobb, mintha vendéglátóinak edényeit pusztítaná. Közben eszébe jut felesége, aki lelépett a gyerekkel és ez eléggé ingerültségbe hozzá, de hamar el is tűnik amint Umon beszáll a kellően gyenge humorával, ami azért így két nagy kupa bor meg rum után mégis elég hatásos.*
-Ne is beszéljünk inkább az asszonyokról tovább! *A szerzetesség felhozására most neki merednek ki a szemei.* ~Nőtlenségi fogadalom? Annál rosszabb már nem is történhet egy emberrel!~ *Az újabb üvegbe beleszagol, és ha nem érez rajta semmi mást, csak alkoholt, legyen az bármilyen is, ő meghúzza és nagyot kortyol belőle.*
-Semmire se? Az meg milyen dolog? *Leon is sajnálattal néz a távozó alkohol után, és már állna fel, hogy kövesse újdonsült barátait, azokat a szép üvegeket, amikor nagyot puffan mellette Umon, és ezzel a kalóz el is véti az esélyt, hogy a borból még egy üveggel elcsenjen.*
-Na, az fontos is! Úgyis olyan kis csenevész vagy! Jobban tetszenél a nődnek! *Persze ez nem sértegetés, az kihallatszik a hangjából, csak amolyan gyors jó tanács. Ezután kezd bele egy újabb hosszú monológba a csuhás, amit Leon érdeklődve hallgat végig, miközben próbál egy rögtönzött koktélt készíteni rumból, a kupa alján maradt borból és vízből, na meg Ostor üvegének tartalmából. A kalóz végre felfogja, hogy a bizonyos fekete fa, szintén valami vallás része.* ~Vallás, ami kijózanítja az embert? Miféle baromság ez? Tengerek Szelleme, ments meg attól, hogy én is csatlakozzak!~ *Ezután a fickó fája újra megengedi neki, hogy részeg legyen, ez már jobban tetszik Leonnak. Egy gyors küllemváltás után ami érthetetlen módon Leonból nevetést vált ki, már indulnak is.*
-Nosza rajta! Menjünk inni kifelé! *Ezzel be is sorol a fickó mellé, aki éppen Leon feje mellett kalimpál a hússal, amire a férfi egyszerűen úgy reagál, ahogy a részegség kihozza belőle. A szeme előtti furcsa mozgó tárgyat, megpróbálja szájjal elkapni és kiharapni belőle egy darabot.*

1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 15:41:12
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Pycta//

- Ha nem leszel nyugtalan, akkor nekem sincs okom arra, hogy féljek.
*Ha Umon veszélyes titka még nem érett meg arra, hogy napvilágot lásson, akkor Aenae nem kíváncsiskodik erről a témáról. Nyilván annyit tud, amennyit tudnia kell. Kész szerencse, hogy nem hallja Xotara rejtélyes beszámolóját Umonról, meg a furcsaságairól, mert akkor lehet, hogy nem maradna nyugodt, hanem pánikolni kezdene, mint minden normális ember, akinek azt mondják, hogy "Ne ess pánikba!".*
- Hát ha nem segít ki, akkor még most is ott káromkodnék.
*Káromkodni talán nem káromkodna, talán még életében nem káromkodott, maximum csak olyanokat mond, hogy a "a manó", de ő olyan nevelést kapott, amiben nemigen van helye a szitkozódáshoz, és nem is érzi szükségesnek azt, hogy mondandóját megtolja ilyen-olyan kötőszavakkal. Ugyanebbe a nevelésbe természetesen az sem férne bele, hogy süteményt süssön, az meg pláne nem, hogy nyílt színen csókolózzon egy férfival, vagy hogy az ágyában aludjon. Anyja minden bizonnyal káromkodna, ha most látná, a fejéhez vágna mindenféle csúnyaságokat és lehet, hogy a hajánál fogva rángatná el innen. Elmondható tehát, hogy anyja nem kapott olyan jó nevelést, mint Aenae maga.
Tekintete a termet pásztázza, ahol azért meglehetősen nagy a sürgés-forgás, többek között tekintete egy darabig a visszatérő orkon függ. Nem is tudja, hogy mikor mehetett ki. Persze egy orkon nincs olyan sok néznivaló, hogy sokáig pihenjen rajta a topázsárga szempár.*
- Nyugodt vagyok. Ki merné megmondani a vezér nőjének, hogy vacak?
*halkan felnevet, mivel természetesen egy pillanatig nem gondolja komolyan, hogy ilyen okokból ne mernék megmondani az igazságot.*
- Vacak ez a szó, hogy nője.
*Meg is borzong bele, ahogy újra kimondja. Minden bizonnyal borzadozna még egy darabig ezen, ha nem érkezne dicséret a sokat emlegetett süteményre. Rámosolyog Lyzre is, meg Sunukora is, majd újra Pyctára néz.*
- Látod! Mondtam, hogy nem merik mondani!
*Nem gondolja komolyan most sem, halkan nevet is. Magában pedig elhatározza, hogy legközelebb valami másik süteménnyel is megpróbálkozik, végül is volt még egy halom édesség abban a könyvben, amiből ezt a receptet kinézte.
Ekkor történik az, hogy az ork akkorát esik, mint az ólajtó, és Xotaráék előtt nyúlik ki az asztalon. Aenae csak a csörömpölésre kapja oda a fejét és természetesen kicsit meg is ugrik, mert nem számított ilyen eseményekre. De ugye ezért nevezik botlásnak, nem?*

1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 15:25:31
 ÚJ
>Bara'agh Achysh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Udvar, Étkező//

*Úgy tűnik végül még sem sikerül egyedül maradni odakint. Pedig milyen szép is volt maga az elgondolás, de végül, mégis milyen rosszul sült el. Kezdve a szőke elffel, vagy félelfel, ő meg nem mondja melyik, aki úgy nézet Barára, mintha ő egy két hétig száradt kutyaszar lett volna. Ez természetesen nem újdonság, találkozott már a szeretet eme furcsa fajtájával, de olyan régen már, hogy el is felejtette, mennyire is tud ez fájni. Egy darabig nézi a lányt, ahogy átmasírozik a téren. Mégsem érez haragot. Elég neki az az elégtétel, hogy a lány olyan haragot táplál más iránt, amit nem érdemel meg. Ez a tűz szépen lassan fel fogja emészteni, amit ha az isten, vagy a fában lakozó, vagy hogy hívják erre, megengedik neki, örömmel fog végig nézni. A másik személy, már valamivel személyesebben érinti, a sötételf lány jön ki, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Bara elmosolyodik és egy jó adag füstöt fúj a lány arcába, de szólni nem szól semmit, még akkor sem, mikor a lány egy zöld löttyel teli fiolát hagy ott nála. Egy darabig csak figyeli azt, nem igazán akaródzik neki, még hozzá érni sem, de végül felveszi és a szütyőjébe teszi az üvegcsét. Ekkor jelenik meg a harmadik személy, a férfi az Irbisszel. Barából túl nagy tiszteletet nem vált ki az állat. Csak egy nagyra nőt szőrgombóc gyártó ez is. Ráadásul a férfi nyomában egy tündér is lohol. *
~Kezdünk egyre többen lenni, jobb lesz ha távozom. ~
*A férfi kérdésére, hosszú gondolkodás után felel. *
-Gondolom a hé te nekem szólt. Nyugodtan hívj Barának, vagy nekem a hé te is tökéletesen megfelez, ha ezzel ki tudod élni a nagyzási hóbortodat. Csak egy kis friss levegőt szívni jöttem ki, de lehet az alkohol jobb hatással lesz. -
*És már el is indul vissza az étkezőbe. Mikor beér, keres magának egy üres korsót, majd leül a hordó mellé és addig tölti először a korsóba, majd magába az alkoholt, míg majdnem lefordul a székről. *
~Eljött az ideje, hogy könnyítsek magamon. ~
*Gondolja és el is indul ki a teremből, de megbotlik az egyik pad lábában és felborul. A sorsnak, vagy nevezzük bárhogy, furcsa humorérzéke lehet, ugyanis a hely, ahol landol, az az asztal, amelynél a mélységi lány beszélgetett két másik szerzettel. Bara hassal landol az asztalon, aminek következtében, minden, ami rajta volt a körülöttük ülőkön landol. Bara mosolyogva felnéz, majd megszólal. *
-Szióka.
*És elneveti magát. *

1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 15:08:01
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//étkező//

*Olyan mértékben el van mélyülve hasa megtöltésével, hogy majdhogynem teljesen lepereg róla a létszámváltozás. Személyek hagyják el a csarnokot vagy csoportosulnak össze saját problémáikkal, de ez őt nem zavarja. Boldog tudatlanságban falatozik, csak miután efogyott tányérján a szarvaspörkölt s az utolsó vekni kenyérrel is felszívta a maradék szaftot, néz körbe. Épp jókor, hiszen Pycta a számára sehonnan előhúzott édesételből kezd el kínálgatni, s épphogy ő lesz az első, aki feláll a nem várt süteményért.*
- Örök hálám kísérje a kisasszonyt! - *A "kisasszony" jelzőt természetesen csak udvariasságból mondja, amint elvesz egy darab citromos sütit. Ha jó öt évvel lehet csak fiatalabb nála, s még nem is elf mértékkel mérve. Mindenesetre a sütemény valóban isteni. Ha volna rá arca, már menne is repetáért, de természetesen kivárja a tbbiek sorát is.
Asztalához viszont nem ül vissza. Mi értelme lenne? Inkábbb hátát az emeletre vezető lépcsők mellett húzódó falnak támasztja, s majdnem felvilágosult tekintettel figyeli a többieket. Mi tagadás, ő nem a kezdeményező típus, főleg egy majd' féléves önkitaszítottság után. De most még nem megy föl szabad szobát keresni magának. (Ugyanis biztos nem tér vissza az előbbi lakotthoz.) Ábrázatát most az elf vezérhez s a vele beszélgető Aenaere szegezi. Nem hallja a kettő diskurálását, de nem az a fontos. Még meg kell beszélnie egy-két ügyet az erőd, számára új vezetőjével, s ez nehezen várhat másnapra.*

1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 15:01:05
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Zara//

*Elmerengve hallgatja Pycta köszöntőjét. Lyz családjában más elveket vallanak, de elfogadja, hogy a szerzetes ebben hisz. A köszöntő végeztével önt magának egy kis vizet, szed egy kis krumplit a tányérjára, majd egy szelet húst is.
Miközben eszik, tányérjából felpillantva megejt egy-egy fürkésző pillantást mindenkire, aki a közelében van.
Az újonnan érkezőkről próbálja kitalálni, hogy vajon mivel foglalkozhattak ezelőtt, vajon honnan jöhettek, és hogy itt vajon mit fognak csinálni.
Valakiről süt a foglalkozása, de valakiről nem lehet kitalálni semmit. A vacsora végeztével Zara lép mellé, egy pohár borral, és egy meglehetősen aktuális kérdéssel.*
- Valami hasonló járt az én fejemben is. * Mosolyodik el kedvesen.* Meg, hogy mi lelte az Erdőszellemet, hogy ennyi kóbor lelket vezetett erre… *Neveti el magát. Egyébként nem tartja rossz dolognak, hogy ennyien jöttek és voltaképp ő komolyan ezen gondolkodott.* A legfurcsább az egész bagázsban, az a kalóz fickó... na meg az ork is. Bár azért Umon is megéri a pénzét, meg kell vallani, viszont vele már legalább beszéltem pár mondatot. *Könyököl az asztalra.* Fel kellene mérni, hogy ki mihez ért… *Mélázik.
Pycta ebben a pillanatban kínálja a feltálalt süteményt, amit Aenae sütött. Vesz is magának egy szeletet. Egészen finom. Ahhoz képest, hogy Aenae gazdagnegyedi kisasszonynak vallotta magát, és Lyz el nem tudja képzelni, hogy azok sütkérezzenek a konyhában, szóval összességében tényleg nem rossz ez a sütemény.*
- Hmm... finom Aenae *Dicséri meg a lányt, aztán újra Zarához fordul.*
- Szerinted? Van ötleted, hogy mit kezdhetnénk velük?

1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 14:51:33
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Édeshármas - Seles, Isqeha//

*Seles bocsánatkérésére, egy egyszerű kézlegyintéssel reagálva:*
- Az előbb én is… sz'al kvittek vagyunk.
*A lány a tálalására feltett kérdésére ájtatos döbbent pofával válaszolva: *
- Mit csinálok? Hát, tömlek. Éhen ne haljál itt nekem.
*Majd, vigyorra váltva folytatja: *
- Izgága? Én? Inkább irritálónak szoktak nevezni, de valóban ehhez a mézsörnek, se más alkoholnak, nincsen köze.
*Isgeha visszakérdezésére meglepődik.
~Készleten?~
Aztán pár pillanat múlva leesik neki mire gondolt a félvér férfi. Tudja, hogy fajtájából a nők gyakran űzik a méregkeverés tudományát, de hogy róla eddig valaki ilyen műveltséget feltételezett volna, arra még soha nem volt példa. Xotara ez után ül le. A sötételf lány annyira zavarba jön a megtisztelő feltételezéstől, hogy még gúnyolódni is elfelejt azon, hogy Isqeha nem értette egyből a csúfolódó viccét. Xotara zavart pofával Selesre pillant, aki éppen kissé feddőn néz rá, majd a félvér csalódott arcát látva, a helyzet komikussága révén, egyszerűen hangosan felnevet. Nem Isqehát, nem Selest, de nem is magát neveti ki, hanem hármójukon nevet.*
- Bocs! Erre nem is tudok mondani semmit.
*Ezután bámulja meg a két lány elgondolkodva a triumvirátust. Persze, Xotara csak szigorúan a szeme sarkából.
Ekkor folytatja a beszélgetést a félvér férfi, és magyarázkodni kezd. Xotara csak mosolyogni tud a hallottakon, és bármit mondana a férfinak, hogy nem kell magyarázkodnia, az olyan elcsépelt és gagyi lenne. Ezért csak a gyönyörű, szemsimogatóan szőke, íjász nővérét ért pillantásra felel, amiben egyértelműen benne foglaltatik, hogy a sötételf lány békejobbot nyújt Isqehának: *
- Csini, mi? Úgy hívják, hogy Lyz (Ezt a három betűs becenevet sikerült agyába vésnie, már az első este.) Bár, még én sem beszéltem vele az udvarias bemutatkozást leszámítva, de ha gondolod, vagyok olyan pofátlan, hogy simán bemutatlak neki.
*Ekkor veszi a szót magához Seles: *
- Hogy kerültem ide? Véletlen. Erre hozott a lábam, majd az erdőben úgy éreztem valaki, vagy valami figyel, amitől a hideg futkosott a hátamon, és aztán beestem ide. Szó szerint.
*Feleli szórakozottan a sötételf lány, majd Seles félreérthetetlen utalásos biccentésén meglepődik. Nem is érti, hogy trafálhatta teli be a lány az urakat kajtató, gondosan elrejtett, pillantását. Bosszantó, ha átlátnak az emberen… vagyis a sötételfen. Ha ez nem volna elég, még Isqeha is rákérdez Umonra személyére.
Xotara nem is tudja hirtelen, mit feleljen. Mit mondjon az átkozott barátról. Eddig maga sem gondolkodott a szerzeteshez való viszonyán. Hiszen alig két napja ismeri az amnéziás csuklyást, aki már a fürdőben történtek óta túlvilági rovásokkal díszített pőre arccal járkál az erődben. Aztán meg ott van, amit ígért a férfinak, hogy a titkát megőrzi, amit Pycta jó hallásának köszönhetően immáron hárman cipelnek, de hazudni sem akar, főleg nem barátosnéjának. Hát, mély levegőt vesz, és kertelés nélkül, nyersen megmondja az igazat:
- Jah, hogy az a cirádás képű, kócos, barna hajú, kolostor szökevény? Ő Umon, azt hiszem a jó cimborám. Amikor az erődbe érkezett érdekes, de gyámoltalan szerzetnek tűnt. Hát, nyitottam felé. Persze, most rühellem a pofáját. A kapuban miatta mentem neki az orknak, aki ma érkezett, de Umon nem volt elragadtatva a mutatványomtól. A pallóról az ork nyakába ugrottam. Jóóó, tényleg túlreagáltam, de akkor is. Talán, még sem olyan gyámoltalan, mint amilyennek hittem, és biztos sértette a férfi egóját, hogy egy csaj védte meg. Tudja, a fene.
*Vonja meg a vállát a sötételf lány, majd a forró kásakerülgetés után hozzá fűzi.*
- Tudom, elsőre elég félelmetes az ábrázata, de a légynek se tudna ártani… alapjáraton…
*Elhallgat, és Seles, Isqeha arcát fürkészve folytatja.*
- Van, amikor nem ilyen… de erről nem mondhatok többet, mert megígértem, hogy nem teszem.
*Feleli, miközben zavartan vakarja meg, most már csak halványan látszódó, természetes lila nyakékes nyakát.*
- De ne aggódjatok! Vezérünk is tud a dologról, és gondja van Umonra, aztán, amikor elérkezik a megfelelő alkalom biztos mindenkit be fog avatni. Talán, még mindig a megfelelő megoldást keresi Umon problémájára, és ha az meg van, akkor közli a venárokkal a dolgot, hogy ne keltsen üres pánikot. Bölcs Vezér.
*Umon kappan hangú dajdajozására, Xotara is látványosan felkapja a fejét.
~Te jó ég! Hisz ez tök részeg.~
Egy pillanatra átvillan az agyán megint az aggályos gondolat, hogy az alkoholban oldott gátlású barát nem e fog megkattanni itt mindenki szeme láttára, de aztán durcásan lecsapja magában ezt a gondolatot. Két férfi is közre fogja (a bajvívó sármőr, és a félvér íjász testvér), meg itt van Pycta is, és különben is nincs szüksége a barátnak az ő védelmére, szóval Xotara simán jégcsap-királynősen tojik az egészre, de azért Umon vallatásra is alkalmas bordalától fülig szalad a szája, amit nem győz a boros kupájába bújva elrejteni. Örül, hogy hármasban készülnek távozni az urak, és hogy jól érzik magukat, vagy nem… tudja a fene.
A félvér férfi következő kérdését elképesztő örömmel fogadja, mert az egyértelmű témaváltás. Xotara úgy csap le a kérdésre, mint éhező egerészölyv, a vadvirágos mezőn óvatlanul keresztül szaladó pocokra.
- Igen, Ő Aenae.
*Itt beszúrna egy epés gondolatot, vagy akár hangos megjegyzést, de erre is tett egy ígéretet korábban, és nem teheti, tehát közönyösen folytatja: *
- A cián készletről nála érdeklődj! Ő foglalkozik ilyen bájitalokkal. Déli szárnyban van alkimista labor is.
*Kacsint cinkosan a félvérre.
Pycta süteményre való invitálására oda kapja a fejét, de nem megy oda, nem kér a sütiből, csak ennyi fut át az agyán:
~Áhá! Ezért írta fel a bevásárló listára a citromot.~
Selesre irányítja teljes figyelmét, amikor az mesélni kezd.*
- Tényleg! Calem, és a Vadkan.
*Vigyorog Xotara, majd ájtatosan felhördülve szakítja félbe már megint a lányt.*
- Mi az, hogy ártatlanul?! Ebből csak annyi az igaz, hogy ültél. Akkor sem voltál valami ártatlan nebáncsvirágnak nevezhető, amikor az ember, és az a ork belém kötött. Én ültem ott tök mulyán és ártatlanul. Ki voltam dögölve a hosszú úttól Pirtianestől. Az a két tahó meg kóstolgatni, fenyegetni kezdet, és akkor jöttél Te… és kiálltál mellettem. Az első ember, és eddig az egyetlen ember, aki valaha nyíltan kiállt értem. Ráadásul egy vadidegen ember, egy vadidegen sötételfért. Amúgy, ha nem avatkozol közbe, nem t'om mit csináltam volna, mert még eggyel elbírtam volna, de kettővel esélytelen lett volna. A hordós dolog is a Te ötleted volt.
*Xotara itt elhallgat, és cinkosan Selesre pillantva a borba kortyol, hogy a lány fejezze be az elbeszélést, ami biztos, hogy legalább olyan szellemes lesz, mint ha ő adná elő.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346