//Őrség//
*Eszébe sem jutna, hogy Leon esetleg provokálni akarja. Bajdi sokkal szelídebb ember annál, hogy amolyan erőfitogtató kakaskodásba menne bele, mint holmi ökölpárbaj. Amúgy sem egy izompacsirta, de hát nem is harcos. Ettől függetlenül eddig valahogy mindig megúszta az ilyen, vagy ennél komolyabb szituációkat. Ha kellett addig csűrte-csavarta a szót, míg valami békés megoldás született. És ha ez mégsem vezetett volna eredményre, még mindig ott volt az a megoldás, hogy kicsit furcsa hangon szólaljon meg, egy kézmozdulatot téve: "Nem akarsz verekedni." Ezután persze gyorsan ki kellett találni valami mást is, hiszen ennek a trükknek a hatása nem tartós.*
- Így értettem. *vigyorog vissza* Elég sok mindennel lehet vádolni, elég sok mindennel jogosan is, de spicli nem vagyok. Pláne nem, ha ilyesmiről van szó. Ebben a kérdésben a férfiak csak tartsanak össze, a nők is ezt teszik. És azt hiszem, még így is mi vagyunk hátrányban.
*A kérdés kicsit váratlanul éri, fel is merül benne, hogy valami kegyes hazugsággal üsse el a dolgot, de hát miért is ne lehetne őszinte?*
- Persze. *bólint rá az iménti kis habozás után* De talán nem lep meg ha azt mondom, hogy minden nőnemű venár tetszik. Jó, Banyát leszámítva. Tulajdonképpen furcsa is, nem?
*Megvonja a vállát, és úgy néz le az udvarra, mintha ott felsorakoztak volna az imént említettek és mustrálgathatná őket.*
- Itt vagyunk Lanawin egy eldugott zugában, a világ nagy része mit sem tud rólunk - talán ez így is van jól - és mégis: Aenae, Zara, Seles, Lyz, Xot... és még sorolhatnám... mintha valaki a legcsinosabbakat válogatta volna össze ide.
*Úgy látszik, hogy Leon alkotói válságban van, és a megjegyzést Bajdi úgy veszi, hogy tőle vár segítséget. Ez persze nehéz ügy, mert nem bárd ő, hogy könnyedén faragjon rímeket, de eszébe jut valami.*
- Talán tudok segíteni. A verselésben magam sem jeleskedem, de volt egy igen jó barátom, ő tehetséges poéta volt. Azt hiszem, hogy szerelmes versekben pedig egyenesen verhetetlen volt.
*Elvigyorodik.*
- Bár mint minden művészléleknek, neki is voltak fura hóbortjai. Például fegyverként egy jókora lándzsát hordott magával, és ha vitába keveredett valakivel, vagy csak lelkesen magyarázott és épp a keze ügyében volt, ezzel hadonászott. Valaki rá is ragasztotta a dárdarázó gúnynevet.
*Elgondolkodik, mert néhány verset meg is jegyzett. A mosoly pedig egy kicsit gonosz, mert valószínű, hogy Leon nem pont ilyen szerelmes versre gondolt.*
- Ó, ne kívánd, hogy védjem is a rosszat,
Mellyel hidegséged lelkemre tör;
Ha nyelved tőr, szemedet ne forgasd:
Erő, légy erős, s ne álnokul ölj.
Mondd ki, drágám, hogy mást szeretsz, de ha
Épp látlak, jobbra-balra ne kacsintgass;
Mért kacérul sebzel, ha rozoga
Páncélomon át szívembe hasíthatsz?
Menthetnélek: ah, jól tudja a kedves,
Mennyire gyűlöl szép tekintete,
S szeme arcomról, íme, tovarepdes,
Hogy haragja mást nyilazzon tele;
De már fél-halott vagyok, s ezt se bírom:
Végezz ki szemeddel: oltsd ki kínom.
*De azért nagy átéléssel, komolyan tudja elmondani, csak a végén ránt egyet a vállán egy hamiskás mosollyal.*
- De ez csak akkor lesz aktuális, ha Seles valaki mással kezdene cicázni. Például velem. Ami persze nem fordulhat elő.
*Ekkor hallja meg, hogy valaki a nevét kiabálja odalentről. Ismét lepislant és meglátja a tündért, aki mintha valamiért izgatott lenne. Fogalma sincs, hogy mi az oka a nagy kiabálásnak, de inkább lekiált, mielőtt Ertatsnoy kifogy a szuflából, vagy összeszalad a fél erőd.*
- Itt vagyok. Gyere fel!