//Egy kis tatarozás//
//Valea, Sythra, Aryna, Umon, Pycta//
*Kevesen ismerik a csuhás azon énjét, amikor kibillen az egyensúlyából és elveszti lelkének békéjét. Talán csak Xotara az, aki a bőrén érezte egyszer az a vihart, amely olyankor elszabadul. Umon eszméletlen szemtanúja volt az esetnek, a mélységi lány pedig azóta is ajkán viseli azt a heget, amelyet a visszakezes ütés után megmaradt.
A csuhás tudja, hogy Umon nem vonható felelősségre tetteiért, vagyis csak részben. Az elf vezér többször próbára tette mind fizikai, mind lelki síkor a barátot, de sajnos nem volt elég alapos, így Aenae bánta figyelmetlenségét.
Az eset ugyan nem régi, de ettől még a csuhás képes úgy kezelni, ahogy azt kell. Meg van benne az egészséges bizalmatlanság Umon felé, de tudja, mikor kell közbelépnie. Most már birtokában van a szükséges információknak.*
- Igen, az ingoványba. *Válaszol nyugodtan. Seles számára megnyugtató, mert bár fiatal és tapasztalatai kurták, hozzáértése és képességei kiemelik az egyszerű erdőjárók közül.*
- Ha aggódom, azzal nem segítek semmit. És te sem. *Fordulnak a lombzöld szemek a szerzetes felé.*
- Tudod, hogy a kétség csak gyengíti lelked erejét. *Mondja halkan, de félreérthetetlen komolysággal. Ám egy pillanatra maga is kibillen, amikor Aenae kerül szóba. Állkapcsán megfeszül egy izom, tekintete a semmibe réved. De csak egy pillanat.*
- Aenae tegnap elhagyta az erődöt és azóta sem tért vissza. Nem tudom, merre jár. Utána mentem az éjjel, de rájöttem, hogy nem fogom megtalálni, így visszafordultam. Akkor találkoztam VAlea-val. *Mosolyog az elf nőre.
Nem kíván többet mondani, ez látszik rajta. Umon elég régóta ismeri, hogy lássa, a nyugalom maszkja alatt a csuhás igenis aggódik kedveséért. Ám a munka elég jól el tudja terelni a gondolatokat, s amikor Sythra is besegít, a szobákat elválasztó falak szép sorjában a helyükre kerülnek.
A félvér lány keveset beszél, de Valea sem túl szószátyár alak, ám sem a csuhás, sem Umon nem azok a csevegő fajta, így ha csendben is, de a munka jól halad.
Amikor pedig Banya megérkezik az ebéddel, mind megpihenhetnek kicsit.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Aryna, talán mi még nem is találkoztunk. Pycta del Ventus vagyok. Darenn egykori barátja. *Köszönti az elf lányt mosolyogva, furcsa így megismerni most. Kevesen tudják, de ő volt az, akit annak idején Darenn-nel, az egykori venárral kerestek az erdőben. Akkor találkoztak sok mostani venárral is, köztük Aenae-vel.*
- Csillag, sajnos nem láttam, de ha látom, akkor feltétlen szólok neki. *Mondja, ahogy az utolsó falatot is a szájába veszi. Miután lenyelte, leöblíti egy kupa vízzel, majd újra munkához lát.*
- Aryna, ha segíteni szeretnél, akkor beszállhatsz. Rendet kellene tenni a szobákban, berendezni az újakat, hogy fogadhassák az újakat. *Mosolyog az elfre. Tudja, hogy nem valami mágushoz illő feladat, de az ilyen közös munkák mindig erősítik a csapatot, nem kell azonnal Maihhin-re vadászni.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.27 11:39:34