Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-16 23:53:57
 ÚJ
>Baldrol Dawmornn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

- Én azért nem hinném, hogy védtelen lennél.
*Próbál komoly ábrázattal nézni a vörös lányra, pedig igen nehéz visszafogni somolygását. Ezt részben bókként mondja, részben azért, mert szerinte tényleg így van. Akármilyen védtelennek és törékenynek is hiszi magát Mylnara, a szemében valami egészen elszánt, ősi és erős tűz lobog, ami ennek pont az ellenkezőjéről ad bizonyságot. Ráadásul olyan szeretettel viseltetik minden és mindenki iránt. Talán ezért bíznak meg benne az állatok is olyan könnyen. Megérzik. Mindent megéreznek. Ahogy a gyászt és a szomorúságot is. Ahhoz viszont még Baldrolnak sincs szüksége rendkívüli szimatra, hogy rájöjjön, az a nyaklánc több dolgot rejt, mint amit láttatni vél.*
- Mi történt vele?
*Kérdez rá egyenesen, hiszen tényleg érdekli. Számára így is hatalmas megtiszteltetésnek számít és örömnek, hogy Nara... Így viselkedik vele. Annyi mindent jelent ez Baldrolnak, hogy nincsenek is rá saját szavai. Mikor Nara szabadkozni kezd, csak szomorúan, de apró, ezzel a könnyed, borongós mosollyal megrázza a fejét.*
- Egyáltalán nem butaság.
*Azzal zsebébe nyúl és előhúz egy ronggyá gyűrt anyag darabot. A valaha jobb időket ért vászon valamikor egy szépen hímzett kendő lehetett. Az idő meg a por viszont megkoptatta élénk színeit. Mielőtt azonban értelmes magyarázatba kezdhetne, az új kérdés enyhén kizökkenti. Távoli gondolatai miatt egy pillanatra föl sem fogja, hogy mit kérdezett tőle Nara.*
- Hogy a mi?
*Néz értetlenül a lányra, majd mikor leesik neki a kérdés, zavartan próbál másfele nézni, majd bűnbánó ábrázattal mosolyogja el a válaszát.*
- Ne haragudj, elkalandoztam. Éder volt a neve. És igen.
*A birtokon maradt minden mással együtt. Túlságosan hozzátartozott az a ló a múltjához. Szóval maradnia kellett. Így volt a legegyszerűbb. Már azon lenne éppen, hogy ezzel a lendülettel témát is váltson, mikor azonban észreveszi a még mindig a kezében szorongatott kendőt és eszébe jut miért is vette elő. Végül is ha valakinek, akkor Narának elmondhatja. Így talán a lány is láthatja, hogy megérti.*
- Ez a kendő nekem is sokat jelent. Kedves személytől van. Volt. Csak ez maradt meg belőle. Semmi más.
*Ez persze kimondva elég bizarul hangzik, de szeretné, ha Nara látná, nincs egyedül. Még ha fáj is neki mindezt kimondania.*

1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-13 09:33:01
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Attól még továbbra is fúj a dolog. *A fintorgás sem marad annyiban, gyerekes módon pedig képtelen más szavakkal kifejezni azt, hogy valami felforgatja a gyomrát. Még inkább Khan sértettségére ráncolja meg a homlokát, nem mintha egyébként komolyan venné tőle az efféléket.*
- Hmm. *Megvakarja az állát, mintha egy pillanatra is fontolóra venné az ajánlatot, vagy legalábbis is átgondolná egy röpke pillanatra.
Az már talán megszokott, lejátszott jelenet közöttük, amikor a Vörös morog, vagy legalábbis hevesen tiltakozik valami ellen, amire Khan reakciója az önelégült vigyor. Ez most sincs másként, egyetlen apró részlet kivételével, a sárban fetrengve nincs lehetősége bokán rúgni férjét.*
- Pff. *Hangos és gúnyos röhögésben tör fel, affélével amivel a tudatlanokat szokta megtisztelni, amikor butaságokat mondanak, többnyire a gyerekeket, amikor mások szerint olyan cukiságokat mondanak a kutyára, hogy cica. Ilyenkor olvadozás helyett inkább képen röhögi őket.*
- Őt egyetlen dolog tartja egyben, s ezáltal életben is: A mélyről gyökerező gonoszság. *Nem a klasszikus mesék gonosz mostohájához hasonlító apai felmenője megjelenése, de Lyndares Darantisnál kiállhatatlanabbat még nem szabadított entitás a földre. A nemrégiben földből előpattanó bűzlő holtak is vidáman baktató kecskéknek tűnhettek mellette. Emiatt sem féltette Dynti a családját az élőhalott rajzás idején. Tudta nagyon jól, hogy Lihanech környékéről rögtön visszafordultak volna amint megérzik a tömény menta szagát, ami mindig körbe lengte a nőt.* Amíg pedig a gonoszság létezik, addig ő maga is, minthogy egy és ugyanaz a kettő.
*Ha valóban erre a nőre hasonlít, idősebb korára ugyan egész jó adottságai maradnak majd, de ki látott már tűzvöröshajú nagymamát? Na nem mintha ez utóbbi bármikor is felmerült volna a fejében. Ahhoz előbb egy gyerek kell, aki gyereket nemzene majd.*
- Tudom én. *Meg-meglágyuló mosollyal simít ő is végig a másik arcát borító borostán.* Nem tudom mit használsz rá mielőtt levakarod magad, de hatásos illata van. *Ezt persze eddig szándékosan nem mondta, mielőtt még túlságosan rákapna a férfi a borotválkozás örömeibe. Dynti szemében az egyébként elhanyagolható korkülönbséggel bíró férfi rendelkezhetne akár térdéig érő szakállal, akkor is tetszetőséggel bírna, ebben a borostás állapotban pedig kiváltképpen.*
- Én is kíváncsi vagyok, félre ne érts. De tehenet nem vagyok hajlandó fejni! Úrihölgyek ilyet nem tesznek. *Szándékosan csinál paródiát a felemlegetett származásaik okán, amelynek mára nem sok lecsapódása van. Bár Khan gyakran örömmel búj a parasztember képébe, és feltűnően jól is forgatja ennek megfelelően a nyelvét, Dynti rengeteg „udvari” leckétől fosztotta meg magát szándékosan.* Túl alantas az én nemesi véremnek. *Magasra tartaná az állát, ha tudná, de most csak a hangsúlyával képes játszadozni.*
- De… *Ellenkezne, ehelyett azonban kisebb adag sár tapad a szájára és kénytelen elismerni, hogy a férfi alternatívái valahogy minden helyzetben egyszerűbbek és természetesebbek. Pedig azért lett volna még pár lehetőség a vörös fejében is.*
- Ez aztán határozottság. *Ezzel a mondattal fejezi ki beleegyezését a dologba.*
- Jól van, menj csak. De lopnál egy pár darab sajtot? Ettől a dalolástól kifáradtam. *Nehezen húzza fel magát a sárból. Úgy fest, mint az árvagyerekek, a sártól összetapadt tincseivel. Ám van annál ijesztőbb is, mint a mocsári szörny külseje.*
- Rendben, addig lemosdom. *Egyedül, mert, hogy most pontosan támadt egy rossz ötlete.* A kunyhóig gyakoroljunk egy kis önuralmat. Jó móka lesz. *Most ő használja iszapos ujját arra, hogy Khan orrára bökjön vele, és meg sem várva annak a válaszát, már siet is a dolgára.

Jó néhány órával később immár tisztán izgatottan és egy jó nagy batyuval felpakolva várja párját. Örül, hogy végre kiszabadulnak kicsit, mert hát lassan már két napja annak, hogy utoljára a falakon kívül járt, az pedig hosszú idő.
Ő bepakolt. A lába előtt heverő zsák csak arra vár, hogy egy életerős férfi a kezébe fogja, hisz nem engedheti meg magának, hogy törékeny asszonya cipekedjen. Összeszedett mindent, mintha csak költözni készülne. Erről szó sem lehet egyébként, nem is lenne annyi holmija. Most csak a szükségeseket tette el: étel, innivaló, felesleges göncök. Ahogy a zsák megmoccan, a földön üvegek összecsörrenése hallatszik, ezt megpróbálja fütyüléssel elnyomni.*
- Hmm, azért sárosan is tetszettél. *Hogy saját magának mondja-e, vagy Khanhoz beszél, azt talán ő sem tudná megmondani.*

1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-11 15:40:23
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Most mi van? Te másztál bele a témába, én csak elmondom, hogy mit hallottam róla utazásaim során. Nem kötelező kipróbálni. *Sértődötten feljebb vonja vállait, mint akinek egy visszautasíthatatlan ajánlatát éppen most kosarazták ki. Kíváncsi lenne egyébiránt arra is, hogy ha Vadvéd népéből ezt bárki is végighallgatná, milyen véleménnyé formálná róluk a valószínűleg már így is kellően negatív előjellel bírót.
Szélesen vigyorogva nézi-hallgatja azért a Vöröst, akit még a heveny tiltakozás dacára is sikerült csapdába csalnia. Ez is csak azért van, mert sokszor már előbb tudja, hogy mit fog tenni vagy gondolni Dyn, mint a lány maga. Ezt teszi, ha elég hosszú ideig tartózkodik valaki a rókaarcú mellett: minden látszólagos és tettetett hanyagsága ellenére jó megfigyelő és a csendes szemléléssel töltött idő alatt összekapart tudásanyagot nem is rest a kellő helyen és megfelelő időben a maga oldalára állítani.*
- Lehet, hogy azoknak a vén banyáknak is ez a titkuk, akik túlélik minden gyereküket, sőt, néha még unokáikat is. Hallottam én őket már úgy beszélni a századik nyárról, mintha csak a havi bajról fecsegnének. A te nagyanyád is ilyen? *A fogai közt csikorgó sáros homok zavarja ugyan, de közel sem annyira, hogy emiatt huzamosabb időre befogja a száját. Elég hosszú ideje vannak már egymás mellett Dynnel ahhoz, hogy a lány megosztott olyasmit is családjáról a felemás szeművel, amiért másnak biztosan a torkát vágná, nehogy tovább jusson az információ, például egy olyan illetéktelen fülbe, aminek szolgálatait hajdani "ura", a Lihanechtől Wegtorenig ismert és rettegett nevű Legadon vásárolta meg. E gondolat során jön rá, hogy nem hallotta még soha a lord hadvezér teljes nevét és bármennyit próbál ásni a Félszemű emlékei között, onnét sem tud kiemelni ennél többet, felteszi hát, hogy Dyn az akkori zsoldosnak sem árult el ennél többet.*
- Igazságtalan vagy. Minden második hat után megkaparom az arcom egy kicsit, hogy ez itt tartsa a szálirányt. *Végigsimít állán és arcélein, amolyan állapotfelmérés gyanánt. Elégedetten konstatálja, hogy a néhány napos borosta még messze áll a következő kezelés időpontjától. Meg aztán Dyn is szeret túlozni, ahogyan most is: Khan közelről sem rokonítható e tulajdonság alapján az olyan férfiegyedekkel, akiknek bundájából téli szőrmét lehetne varrni. Hallott egy olyan törpéről is, akinek a hátán sarjadó rengetegből kucsmát készítettek a délen elterülő falvak rászorulóinak télvíz idején. Egyszerre nemes és gyomorforgató gesztus.
Ám a családja hol- és hogylétét érő kérdés óvatlanul és rögtön formálható válasz híján találja Khant. Most meg sem próbálja eltusolni valami bagatell hülyeséggel.*
- Nem gondoltam még ezzel. Eredetileg nem volt olyan szándékom, hogy bekopogtassak és több mint harminc év után bejelentkezzek egy vizitációra. Azt hiszem csak a kíváncsiság hajt, hogy mivé lettek azok a földek, ahonnan elzavartak és hogy merre fújta az élet testvéreimet, akiknek gyakran már a nevét is nehéz felidéznem. *Marékba gyűjti a sarat, amit elkezd módszeresen oldalra hajigálni. A tisztogatás első, elnagyolt mozdulatait igénylő fázisát inkább már most elkezdi, mert ezzel úgyis ellesznek egy darabig, azzal meg szándékosan nem gondol még, hogy hány helyről fognak még sarat kihaszálni, amikor ezzel végeznek.*
- A családjaink között van néhány lépcsőnyi különbség a ranglétrán. Bár nem teljesen alaptalan a sortűz általi halál rémképe: történetesen ha én vinnélek haza Lihanechbe és cipelnélek át a küszöbön azzal, hogy nőül vettelek, számíthatnék néhány haragos közbelépésére. Sorba állíthatnám őket, hogy egyenként álljak ki mind ellen, harc által kivívva a nász már elvett jogát. Kegyelmetes, néhai urad biztosan a végére hagynám, bár ő aligha ereszkedne olyan mélyre, hogy maga vegye kézbe a dolgot és a szekundánsát küldené ellenem. *Legyen bármilyen meglepő is, az ex-bérkard nem teljesen járatlan az udvari körökben dívó szokásokban, ennélfogva pedig ismeri a bajvívás alapjait és annak szabályait is.
Amikor imádott Vöröse elkezdi ontani magából az azonnali útrakelésük okául szolgáltatható magyarázatok garmadáját, Khan a lány szájára tapasztja sárba mártott ujját.*
- Nem. Elmegyünk, mert el akarunk menni. A dolgunk csak miránk tartozik: nem mintha csatlakozásunkkor azt fogadtuk volna, hogy elfelejtük kik vagyunk és honnan jöttünk. Ismerek rendeket, ahol feltétel az, hogy eldobd régi neved és vele a múltad is, hogy csak az új "családodra" koncentrálhass. Nekem nem rémlik az itteni fogadalomtételünkkor egy ilyen sor sem, ezért nem számít, hogy mi az ok, amiért menni akarunk. Egy időre elkérjük magunkat, nem hiszem, hogy a venár-próba messzire szaladna és ha mégis... *Újabb vállvonás.* Majd megpróbáljuk a legközelebbit.
*Egyébként sincsen benne bizonyítási vágy és jelenleg Vadvéd is sokkal csendesebb annál, mint amikor ők először beléptek a kapuin. Néhány hat alatt megjárják az egészet és mire megkerülnek, talán felkészültebbek is lesznek mindenki másnál.*
- Pakolj össze, holnap reggel kilovagolunk. Én tiszteletemet teszem a nagyfőnöknél. *Nem kerüli most meg a hivatali utat, de nem várja el Dyntől, hogy ugyanígy tegyen. Ezért is bízza rá, hogy szórja bele egy hátizsákba mindazt, amiről úgy véli, hogy szükségük lehet (emiatt Khan tudja, hogy rum okozta túlsúllyal vágnának neki, így az útrakelés miatt majd átnézi ő is és korrigálja az arányokat), ő meg eleget tesz a bejelentés kötelezettségének, hogy ne indítsanak ellenük felesleges hajtóvadászatot feltételezett dezertálás vagy esküszegés miatt. A fejét nemrég kapta vissza, egy ideig még szeretné is ott tudni.*
- Sicc és keríts fürdővizet is, mielőtt sárgólemmé száradunk a napon.

1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-10 23:22:38
 ÚJ
>Ahrelles Legran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Venár gyorstalpaló//

- Ó, hidd el, ha bajom van valamivel, arról biztosan tudnátok. *Vigyorog szélesen a félvér Merura. Ezt természetesen nincs így, hiszen a túlélés érdekében sokszor kellett ferdítenie, illetve mást mutatni, mint amit valójában érzett, gondolt. Így hát megeshet, ha valakivel baja van, azt akkor tudja meg, mikor a bordái közé csusszan egy penge - ez persze már az extrém kategória.
A csizmadobálós, csipkelődős közeg ismerős, és szívet melengető számára, ám azt azt követő gyengéd felhangok már annál inkább távol állnak tőle. S ez, meg a tegnap, meg eddig látottak megint elgondolkoztatják. Ha ilyenek a szörnyvadászok, akkor bizony komoly tévképzetekben élt eddig. Ez a hely... mintha... mintha... bordély lenne. Illetve nem, mert ott a lányok kufircolnak mindenkivel, itt ellenben meg mindenki, na jó, majd mindenki, párban jár. Vagy ha nem, hát töri magát, hogy ne legyen egyedül, mint a kisujja. Szerencsére könnyedén leküzdi az ingert, hogy a szemeit forgassa. Egy pillanatra felsejlik előtte fivére vigyorgó képe, de hamar el is tűnik. A testvér az más. No meg ők végül amellett döntöttek, hogy külön utakon próbálnak szerencsét. Itt meg mindenki rohan keresni a másik felét.
Szerencsére Jezabiel hatalmas gépezetei, ami mellett elhaladnak, egy kis időre elterelik a figyelmét a belső, néma morgolódásról. Elkerekedő szemekkel nézi a gigászi valamiket, s meg sem próbálja felfogni vagy értelmezni, mit és hogyan csinálnak ehhez. Tudja jól, hogy bőven meghaladná a szellemi képességeit.
Aztán meg is érkeznek a könyvtárba. Lecsüccsen egy neki szimpatikus helyre, ahonnan egészen jól belát mindent. A megszokás nagy úr ugyebár. Türelmesen végighallgatja a szabályokat, s rögtön el is könyveli, hogy a regulák megszegésétől esetében nem kell tartani. Nem fog ő innen elvinni semmit. Majd hallgatja a többiek a témához fűzött válaszait.*
- Gyalog. *Mormogja maga elé halkan arra a kérdésre, hogy hogyan jöttek ide. Barátkozás, új élet, család, csupa-csupa édes, aranyos dolog. Valahol belül lemondóan sóhajt. Be kell, hogy lássa, bármennyire is egy ostoba tuskó Zehi, neki volt igaza. Elvághatta ő a kötelékeket a bandától, de attól ő még ugyanaz a koszos kis sikátor rém marad, ami eddig is. Új élet, na persze. Ha a feje tetejére áll, elsőnek akkor is azt fogja megsaccolni egy idegenen, hogy prédának való, vagy olyan vad, amire jobb nem pályázni. Hogy mennyit érnek a nála látott holmik, hogy nem-e látott valahol fejpénzt a csini kobakján, s hogy vajon észre venné-e, ha egyszer csak eltűnni a csinos kis erszénye. Nem, a normális, átlagos, hétköznapi élet nem a magafajtának adatik meg. Valami csoda folytán válhat belőle szörnyvadász, levadássza majd ő a dögöket, de ha nem kap érte summát, nyugodtan végignézi a beste pusztítását. Vagy épp eleven csalinak használja majd azt a nagyszájú, nem túl szimpatikus alakot, aki szintén a vérdíjra utazna. Be kell látnia, ez ő, ez nem fog változni, és ez így van rendjén.*

1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-07 10:26:16
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Fúj. *Egészen egyszerű kinyilvánítási módja ez a három betű a véleményének, s jóval kifejezőbb mintha hosszú sorokban kívánná megtenni. És még csak nem is a Khantól a szájára kapott sárnak szól.* De most komolyan, fúj. Az a gond szívem, hogy ezt én ki is nézem abból a halvérű rétegből. A tyúküledéket még inkább, mint az utóbbit, mert hát lássuk be, van egy bizonyos kor, amikor a nők már nem tudnak szülni, és olyankor ezek a nők már nem kívánnak olyan helyzetbe kerülni uraikkal, hogy öhm… *Fintorog. Kár volt előhozakodni ezzel a témával, legalábbis abból a szempontból, hogy ő egyetlen olyan nőt ismert eddig széles e világon, akiből ki is nézi, hogy hasonlóra vetemedne bőre simaságának megőrzése érdekében, és ez a nagyanyja, akit soha semmiféle körülmények között nem akart elképzelni férfivel, s most tessék, ott van a kiábrándító kép a szemei előtt. Habár a nagyapja korai halála után (Dynti szerint saját kezével menekült a halálba, hogy legalább ott nyugta legyen) ő nem házasodott újra, mégis kinézi belőle, hogy fizetett valakinek, hogy az arcát ilyen speciális módszerrel… ápolja.*
- Igen, csak te szőrösebb vagy. *Felnevet a rossz tréfa után. Ő szentül meg van róla győződve a mai napig, hogy, ha annak idején kifárad a futásban, vagy nem érkezik Khanostól a vízbe, talán ott is marad. Kalandos élete lezárult volna egy egyszerű mondattal: És aztán felfalta egy koszos kis dög.
Így utólag visszanézve első találkozásuk pillanatait, rájuk teljesen jellemző, és a normális emberek szemlélettől elütő módon történt. Hiszen melyik épeszű ember maradna fürdőzni egy idegennel, aki előtte majdhogy vízbe fojtotta, majd engedve a módszeres csábítgatásnak, hagyná, hogy rövid időn belül testi kapcsolattá formálódjon a dolog, többször is egy éjszaka? Hát nyilvánvalóan ők, akkoriban. Még talán Khan részéről ez a dolog nagyjából helyén való is lehetett, hiszen gyakorlatilag a nyakába futott egy nő. Dynti oldaláról kicsit más a helyzet, mert amikor másnap útnak eredt, tette azt úgy, hogy közben nem lopott el semmit a másiktól, ahogy azt korábban csinálta. Akkoriban a férfiakat csak arra használta, hogy pár ital után az ujjai köré csavarja őket annak reményében, hogy aztán minél több értéküktől megszabadítja a másikat.
Előtérbe kerülnek most azonban olyan dolgok is, amikbe eddig nem gondolt bele. Hiszen a férfi nyilvánvalóan komolyan gondolja az északi utat, s már ő is.
Megpróbál a sárban a könyökére támaszkodni, amit megelőz néhány ügyetlen próbálkozás, azt tapasztalva, hogy a sár bizony csúszik ám.*
- És mi van, ha ott lesznek még? A családod. És, ha nem fognak kedvelni? Ha szólítanak, hogy keress mást, aki nem ilyen? *Nyilvánvalóan elképzelése sincs más családi formákról, mint amilyent ő gyermekkorától fogva látott.* Gondolod, hogy nem fognak lelőni, ugye? Anyámnak a pletykák szerint apám előtt volt egy igen romantikus viszonya egy nem az ő szintjükről származó fickóval, és a férfi állítólag rejtélyes körülmények között eltűnt, mielőtt az apámmal való frigy létrejött volna. *Ki tudja, talán a szegényebbek között is él ez a dolog. Hiszen, bár végtére is Dynti csak vérében nemes, vagyona és címei nincsenek már, de azért mégis csak az. Azt is nehezen tudja letagadni többnyire, hogy északi, ő is kiszúrja őket, ez fordítva is igaz szokott lenni. Akkor talán a kékvérűség is kiüt rajta, néha… bizonyos helyzetekben és nem olyankor, amikor a sárban hempereg, vagy vedel.*
- Jól van, jól van. Az lehet túlzás volt, de más nem jutott eszembe. *Megvakarja a fél kézzel a tarkóját, aminek következtében, a másik, felsőtestét a földtől néhány centire megtartó keze megremeg, vagy vissza is esik a sárba.* Au. Szóval, majd azt mondom, hogy örököltél. Sok aranyat, és rögtön vissza kell mennünk. Vagy nem is! Inkább azt, hogy kiderült, hogy van egy gyereked és az anyja meghalt, úgyhogy… Áh nem, mert akkor egy kölyökkel kellene visszatérnünk. *Hiába kapott szabadkezet, rosszabbnál rosszabb ötletei támadnak.*
- Majd improvizálok. Az jól megy. *Vagy nem, de már Khannak késő lenne ellenkeznie, hiszen az engedélyt tőle kapta.*
- Menjünk most! Mire még eljutnak odáig, hogy kimenjünk a kardomért, vagy felderíteni a macskaizéket, kifakul a hajam. *Újra megpróbál felkönyökölni.* Komolyan mondom, kapjuk fel a cuccainkat és menjünk. Naaa… *Az affektálás sem maradhat el a végéről, ahogy az sem, hogy közben kitartóan próbál egyik könyökén megmaradni, hogy a másikkal a férfi tarkóját kezdje cirógatni, abban bízva, hogy ezzel majd el is ér valamit. Képtelen megmaradni a hátsóján sokáig, és arra évek óta nem is volt példa, hogy falak közé legyen zárva, így egyértelmű volt, hogy valamikor szabadulhatnékja lesz.*

1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-06 02:15:51
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Hah, igazán! *Mivel elmésebb riposzt nem ugrik be neki, megelégszik a legegyszerűbb- és gyerekesebbel, amit elő tud húzni fantáziájakalapjából. Furcsa is ez most egyébként, mert erősebb napjain bizony félelmetesen jól vág az esze, megint máskor fát lehetne rajta hasogatni, éppenséggel csak levelek nem sarjadnak rajta, hogy egy rönknek nézhessék.
Meg aztán a nyakát is rámerné tenni, hogy az imént elhangzottakkal Dyn valójába talált; nem is véletlen, hogy a lány a már jól ismert, ezerszer látott és mégannyira imádott pózába vágja kezeit s állát. Éppen emiatt él ekkora odaadással a Vörös iránt - nem azért, mert a kettejük felfogása közötti különbség harmonikus egyensúlyt teremt kapcsolatukban, hanem mert megosztoznak azokon a gyermeteg és infantilis reakciókban, amelyekkel megkönnyítik az e világi létet mind maguk, mind a másik számára. Többnyire, legalábbis. Amikor elkerülhetetlen, hogy komolyra fordítsák a dolgot jelentkeznek problémák, ahol indokolt lett volna a képzelt életkornál néhány dekádnál többet, azaz a valósat mutatni. Okulásra szolgáló példaként állhatna itt az a szövevényes történet, amit recens kirándulásukkal okoztak. Pofon egyszerűen letudható jelentés is lehetett volna, ha asszonya elméje nem akkor dönt úgy, hogy csütörtököt mond és kerülőúton valami mást tálal Sylweranéknak. A kihágásért járó büntetés mellé most megkapták bónuszként azt, hogy Khannak van egy jelenése Vadvéd dokijánál, aki előtt majd hakniznia kell egyet egy nem létező betegségről és annak időszakosan tapasztalt tüneteiről.
Mindezeket azonban, s talán még többet is, a sárba hajítanak aztán, megintcsak a pillanatnyi öröm kedvéért, még ha a párbajt kiváltó okok így-úgy komolyak is voltak. Hisz Dyn azért akart nyikorgásig ütlegelni egy gyakorlóbábot, mert a férje által elejtett megjegyzések nem voltak ínyére valók és Khan is hazudna, ha azt állítaná, hogy a Sylweran-Shiriqa előtt előadott műsor miatt nem gyűlt fel benne egy kevés indulat. Amire gyakran rácsodálkozott eddig is, hogy még sohasem estek egymás torkának úgy igazán, pedig rendre szolgáltatnak erre okot oda-vissza. Khan jobbára azzal, ha a múltjáról kezd felelőtlenül fecsegni és/vagy túlságosan higgadt maradt olyan helyzetekben, ahol asszonya szerint a hajtépés és mániákus őrjöngés lenne a "normális", Dyn pedig azzal a csökönyös fafejűségével és rögeszmés hazudozásával, amiből ma is adott egy kis ízelítőt. Ha úgy tárgyalnák újra a sorsukat Vadvédben, hogy bírnak némi ismerettel a párosról, vélhetően egyöntetű döntés születne arról, hogy a hely öt mérföldes körzetébe se jöhetnek, nem hogy ágyat és kosztot is kapjanak falai közt.
Mindenesetre a sarat heveny köpködések közepette távolítja el szájából, bár fogai közt még azután is ott érzi az apró, finom szemcséket, hogy Dyn lecsókolja róla annak egy részét. Most már legalább ebben is osztoznak, hacsak a lány nem kezd maga is köpködésbe a csókot követően. Kívülről nézve még akár jelzésértékűnek is tűnhetne a dolog.*
- Tényleg? Én azt hallottam, hogy tyúkganéval kenik, meg hallottam olyanról is, hogy valaki az ura magvait használta erre. *Megrántja a vállait.* Fura egy világ ez.
*Ő is rajzolgatásba kezd, ha már itt tartanak és felró néhány kacskaringós vonalat a Vörös mindkét arcfelére. Bal oldalra egy "K", a másikra egy "D" kerül, elsőszerelmes ifjak hóbortját idézve ezzel. Emiatt először fel sem tűnik neki sem a mértékegység, sem pedig a tárgy (bár a nő kifejezetten kikérné magának, ha tudná, hogy ura gondolatban tárgyként kezeli a rumot), amit Dyn elcserélné a sziklafürdő meleg vizéért. A vízért és mindazért ami annak közvetlen környezetében más-több jelentéssel bír mindkettejük számára.*
- Most pont úgy ülök rajtad, mint akkor tette volna az a bolhás dög, ha utolér. *A szőlészetek egyik háztáji őrzője kergette fel egészen odáig Dynt és hajtotta (szó szerint) Khan karjaiba őt. Az volt a férfi által kiásott- és alakított fürdő első, nem tervezett próbaüzeme. Azután még egyszer jártak ott, évekkel később megint, amikor nem tudhatták és talán nem is akarták egymásról tudni, hogy merre járnak épp a nagyvilágban. Nem állítható, hogy hosszú időt töltöttek volna egymás társaságában akkor sem, amikor mégis összefújta őket a szél, de találkozásaik rendre nagyobb jelentőséggel bírtak és ők elkezdtek lassan egymáshoz idomulni. A bizalom apró csírái megvetették a lábukat közöttük, s noha messze állnak még attól, hogy egy masszív tölgy törzsévé erősödve bárminek a próbáját kiállják, sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Mi ékesebb bizonyíték kellene ehhez, minthogy ő évekig odavolt a tengeren úgy, hogy Dyn közben eltemette, csak azért, hogy aztán igent mondhasson és engedje ujjára húzni a korallgyűrűt?*
- És csapjuk hozzá az utat északra is. A vadászkunyhó és a fürdő nincsenek messze attól a kereskedőúttól, ami a hegyeken át visz északnak. Rápihenünk az útra, aztán meglátjuk, hogy mi maradt a Lero "birtokból" és véremből. *Beszéltek már erről, de most új lendületet adhat a dolognak az, hogy ezúttal Dyn javasolja az utat. Talán az ittenieknek sem lesz ellenvetésük, ha egy kicsit megszabadulnak a párban járó sorscsapástól, ami egyszerűen csak "Dynti és Khan"-nak hívja magát.*
- Ezúttal te beszélsz a főnökkel. Végig. A sztorit egészében rád bízom, bármit találsz is ki, nem fogok rajta változtatni, csak helyeslően bólogatok mindenre, de azért kérlek ne próbáld beadni nekik, hogy maholnap beadom a kulcsom és ez az út azért szükséges, hogy utolsó napjainkat együtt tölthessük, kettesben. Bár oda és vissza volnék a romantika gyönyörétől, ha erre egyszer is sor kerülne.

1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-05 12:50:48
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Udvar//

*Baldrol szavai nyomán komolyan elgondolkodik rajta, hogy az állatok talán nem mindenkivel lennének olyan türelmesek, mint vele. Emlékeiben kutat hasonló esetek után, vagy éppen ellenkező esetek után, de eddig mindig szerencséje volt, mert egy állat sem bántotta soha. Végül elkönyveli, hogy ez csupán véletlen lehetett, hiszen neki nincs olyan kisugárzása, mint az apjának volt, ettől függetlenül arca felderül és hálásan pislog a kedves szavakért a másikra.*
-Azért bízhatnak bennem, mert érzik, hogy tökéletesen veszélytelen vagyok... és még náluk is védtelenebb.
*Mondja viccelődve, de azért hozzáteszi még.*
-Bár... mióta itt vagyok sokat fejlődtem. Azt hiszem meg tudnám védeni magam.
*Mondja büszkén, remélve, hogy nem olyan nevetségesek a szavai, mint amilyennek a saját füle hallotta. Kérésére, hogy a férfi meséljen végre magáról, vonakodó, majdhogynem elutasító választ kap, amitől arcáról el is tűnik a mosoly, de hogy ne legyen túl feltűnő, kis barátja felé fordul, mintha csak azt nézné miben mesterkedik a szalmakupac alatt.*
~Nem bízik bennem.~
*Ez az első gondolat, ami átfut az agyán, a második pedig szigorú, kritikus énje, aki nyomban rá is pirít, hogy ő bezzeg azonnal megnyílt és bármit elmesél a másiknak. Figyelme azonban nem lankad és fülét megüti néhány apróság.*
~Birtok? Hol és milyen birtok lehetett? És ki hordta le? A családja?~
*Ettől a néhány szótól az agya felvillanyozódik és hirtelen ezer meg egy kérdést szeretne feltenni, de egyet sem mer.*
~Hogyan tudhatnék meg többet róla, ha nem kérdezek? De ha kérdezek, talán itt hagy és bezárkózik megint. Tartsd csukva inkább a nagy szád! Nem akarom, hogy ő is elmenjen!~
*Az északi ügyesen fordít is megint a beszélgetésen, mielőtt Nara mégis kérdezhetne, így ismét a lánynak kell mesélni, de nem akarja ezt annyiban hagyni. A nyakláncára néz, és agyában pillanatok alatt végig fut egy gondolatmenet.*
~Talán nem is baj, ha sokat mesélek magamról, mert akkor megismerhet és tudja, hogy bízhat bennem. Akkor pedig biztosan könnyebben megnyílik majd nekem.~
*Ettől a gondolattól rögtön jobban érzi magát, ezért nem is bántja már annyira a férfi távolságtartása. A nyaklánc története azonban kevésbé szívderítő, mint kis barátjáé. Mélyet sóhajt, mielőtt válaszolna.*
-Igen, és nem. Az övé volt, de nem volt módja nekem adni.
*Nem szeretné tovább taglalni, és gondolatainak sem hagyja, hogy egyes emlékeket megnyissanak. Bár most éppen egész Vadvédben Baldrolt érzi magához a legközelebb, és benne bízik talán a legjobban, mégsem szeretné, ha a férfi látná, ahogy a gyász, a magány és a fájdalom felülkerekedik rajta és összeomlik, hogy megint védtelenül szenvedve kuporogjon valahol egy sarokban. Pontosan ezt elkerülendő, amikor csak teheti vidám és jókedvű. Ebbe a törékeny vidámságba kapaszkodik minden nap, mikor felkel, és bár vannak napok, mikor szinte már könnyű, de egy óvatlan pillanatban, ha nem figyel a gondolataira, egy-egy kósza emlék nagyon megnehezíti az életét. Baldrolnak most úgy érzi, bármit elmondana, még ha nehéz is, de ha a másik nem kérdez, magától inkább csak a kedves emlékekről mesélne, ezért újabb sóhaj után folytatja.*
-Ez azon kevés holmik egyike, amiket megtartottam tőlük. Bátornak érzem magam tőle, mintha apa mindig itt lenne valahol és vigyázna rám. Tudom, fura. Talán butaság.
*Húzza megint mosolyra a száját és a férfira nézve átjárja a melegség, amitől megkönnyebbül és minden rossz érzése elmúlik. Ugyanakkor még mindig ég a vágytól, hogy minél többet megtudjon róla, így most rajta a sor, hogy újra próbálkozzon.*
~De talán csak finoman, abból nem lehet baj.~
-Hol van most az a szürke ló? A birtokon maradt?
~Jó, ez így talán mégis kényes téma lehet. Ennél finomabban!~
-Mi a neve?
~Igen, ez kezdetnek megteszi.~
*Belülről azonban majd szétveti a kíváncsiság, de hősiesen tartja a száját és vár. Ami tőle már szinte hihetetlen.*

1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-05 09:49:41
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Hah, igazán? *Pökhendin magasba tartja az állát, karjait pedig keresztbe veti a mellkasa előtt. Úgy tekint Khan felé, mint, aki kételkedik a szavaiban, s valahol tényleg így is van. A nőket még ő maga sem ismeri ki, saját magát sem ismeri ki. Hát akkor mégis hogy jöhetne egy férfi ahhoz, hogy kijelentse, ismeri már egy olyan ember módszereit, akinek a cselekedetei többnyire csak attól függnek, hogy milyen az időjárási viszony, vagy melyik lába érte a földet a reggeli ébredés után?
Ezért is emelkedik magasba mindkét szemöldöke egy pillanatra, amikor mégis magára ismeri a felvázolt képben. Egy ideig még keresi a szavakat, melyekkel mindezt megcáfolhatná, de végül egyetlen egy, rendkívül nevetséges és banális ellenkezés jut eszébe.*
- Ez így nem igaz! *Azonban más már nem jön utána, hogy mindezt rendesen meg is cáfolhassa. Azért van még némi pozitív is a dologban, még ha nem is az, hogy dühöngő énje nem túl ijesztő, de a csendesen önmagában őrlődő már igen. Csak annyi a probléma ezzel, hogy ez pontosan az az állapota, amiről nem szerette volna, ha a férfi látja.
Az, hogy végül a sárban végzik egyáltalán nem olyan meglepő, sőt az ellenkező kimenetel lett volna meglepő, az amúgy is ügyetlenkedő párosuktól. Néha el is mereng, vajon más párok is ennyiszer megjárták a centiken múló halál útját (ami Khan esetében még kicsit erősebb is), vagy azok csak teszik, amit kell, bájolognak az utcákon, házat építenek magukat, és évente újabb főkkel gyarapítják családjukat? Ez az utóbbi élet az ő részéről még most is teljesen elképzelhetetlen és előrehaladott, minthogy már önmagát a tényt, hogy nem csak alkalmi légyottak céljából vannak együtt, megszokni is bőven elég kihívás volt a részéről.
Háta a puha, iszapos talajba csapódik, kevésbé fáj ugyan, amikor háta a saras talajba csapódik, bár a tény, hogy Khant is magára rántja ezzel, kissé azért változtat a dolgokon.
A kard kiesik a kezéből, hajának egy része pedig a felismerhetetlenségig színt vált. A teteje még virítóan vörös, az alja inkább a mocskos adja az ember szemei elé. Ez igaz, ebben a pillanatban nem érdekli.
Amikor megemeli a fejét, az iszappakolással az arcán, csókra egyből nem igen számíthat, a Vörös fuldokló kuncogással egybekötve, próbálja meg gondoskodó kezekkel levakarni férje arcának legalább egy részéről a talajt, s csak miután néhány, távolról inkább cirogatónak tűnő mozdulattal felismerhetőbbé, de nem tisztábbá varázsolja a sunyi ábrázatot, engedelmeskedik a felhívásnak is, hogy a férfi szájáról a saját ajkaira is emeljen a föld ízéből.*
- Tudod, hogy egyes helyeken a nők ugyanezzel a módszerrel próbálják megóvni bőrük puhaságát? *Hüvelykjével sikít húz a férfi szeme alá.* Aztán majd nem győzöm levakarni rólad a kanos férfiakat. *A maga részéről, eltekintve attól a maszattól, amit esetleg a másik által az arcára kent, nagyrészt megúszta a sárfürdőt. Ugyanez már nem mondható el teljesen hátsó testrészeiről. Sem nadrágja, sem kabátja, tarkója, vagy haja nem úszta meg, és, ami a legszomorúbb nő létére, hogy nem is úgy tűnik, mint, akit ez kimondottan zavarna. Más kisasszonyok már régen ledobták volna magukról jobbik felüket, hogy aztán sikítozva próbálják meg a földet levakarni drága ruháikról.
Kihasználja, hogy rajzolni is tud a Félszemű homlokára, így ujjaival házacskát formál oda. Lehetett volna szívecske is, férfi nemiszerv, vagy villám is, de azokat kissé meghaladottnak tartotta. És még az urának sem lehet semmi ellenkeznivalója, minthogy asszonya gondosan simogatja a bőrét, csókot is kap.*
- Egy hordónyi rumot megadnék most azért a forrásért a hegyekben. *Mélyet sóhajt. A védben fellelhető fürdésre alkalmas dézsáknak is megvan a maga előnye, de Dynti most leginkább arra a fürdőre vágyik, amelynek helyszíne ismeretségük, majd később jegyességük első pontjává vált. Ez azonban távol van jelenlegi tartózkodási pontjuktól, és még igazán azt sem tudja, hogy Erdőmélyén belül, ők pontosan merre is lehetnek.*
- Komolyan, egy hordónyi rumot. *Nyomatékosít. Persze, bárkivel is kellene ezt az üzletet lebonyolítania, később úgyis visszalopná a teli hordót, de már a szándék is elég.* Egyszer szökjünk ki egy kicsit, afféle sokadik nászútként. Vinnénk kaját, ehetnéd a hasamról a gyümölcsöt anélkül, hogy nyolc pár szem nézzen közben rosszallva, ihatnánk büntetlenül, megvizsgálnám a tüneteid a meleg vízben, talán még a sárt is hajlandó lennék kimosni a hajadból. *Hüvelyk és mutatóujja közé kap egyet Khan tincseiből, amelyek eddig még nagyjából megúszták a dagonyát, ám most a lány kezei gondoskodnak az ellenkezőjéről.*

1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-04 21:51:07
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Artheniori kiruccanás//

*Még aznap délutánra összepakolja szükségesebb holmijait, mely némely váltás ruhából, pokrócból, kötélből, fáklyából, a banyától kapott ételből, hosszú kardjából, és persze Perchipfellből állt. No meg persze a szokásos csengettyűs zsinórcsapdából, ami még a vándor éveiből maradt a szekrénye aljában. Akivel találkozik, annak köszön az úton kifelé az erődítményből, és mindenkitől megkérdezi hogy hozzon e neki valamit. Mikor egészen a kapuhoz ér, int az ügyeletes őrnek, és halvány mosollyal közli, hogy ne várják haza egyhamar, de biztos visszatér. A kerítés oldalánál Szürkebarát legelészik. Odamegy hozzá, finoman megpaskolgatja a nyakát, és a fülébe súg.*
-Hozok neked valami finomságot barátom. Artheniorba megyek.
*Majd sóhajt egyet, s elindul.*

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.04 21:55:57

1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-04 20:59:27
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Venár gyorstalpaló//

*Egy pillanatra megáll és szeretetteljes mosollyal pihen meg a tekintete a bohóckodó vadászon. Rég látta már ilyennek. És ha ez a hely elő tudta csalni ezt az énjét, akkor valóban lehet itt esélyük. Esélyük egy olyan életre, amit régóta szerettek volna.
Megszaporázza a lépteit, hogy Wäort beérje. Kicsit cívódik vele a csizmán, aztán csak átkarolja a derekát és megcirógatja a férfi nyakát az orra hegyével. Törleszkedő kis dorombolás, ami visszacsalja hozzá tulajdonát, s Wäor addig tán még meg is tartja egyensúlyában, míg visszaveszi a lábbelit.
A masinákat ő is alaposan szemügyre veszi. Egészen lenyűgözik. Talán ha lesz rá alkalma, alaposabban is kikérdezi a leányzót, akinek zavarba ejtően hasonlít a neve az övére.
Most azonban tovább haladnak a könyvtár felé, ahol mindjárt kapnak néhány instrukciót a könyvekre vonatkozó szabályok terén.
Helyet foglal Wäor mellett és alaposan szemügyre veszi a helyet. Hamar kiderül, hogy ez a mai nap tényleg csak amolyan ismerkedés, és ezúttal talán nem is lesznek igazán befogva semmiféle fejtágításra. Amikor Wäor frappánsan kijelenti, hogy családot remélnek, azért felé kapja a tekintetét. Ő még mindig inkább csak kettőjükkel számol, és ebben az olvasatban a család kissé másképp veszi ki magát, mint ha az itteniekkel egy nagy körben értjük.
Viszont ővele nem lesz olyan szerencsés Meruwiel, mint Wäorral.*
- Én, én, én... *jelentkezik lelkesen, mint valami stréber diák* - kérdeznék.
- Fel van az jegyezve valahol, hogy kinek merre van a szobája? Mert lehet, hogy praktikus volna tudnunk, ha mondjuk vész esetén valaki elő kéne keríteni vagy ilyesmi. És kíváncsi lennék, hogy ti többiek hogyan kerültetek ide Vadvédbe és hogy ki milyen rég van itt *mosolyodik.* - És hogy az itteniek közül kiről mit érdemes tudni. *Mert az ilyet mindenki háta mögött érdemes megtudakolni természetesen.* - Mert ugyebár mindenkinek megvannak a rigolyái, amibe jobb nem belefutni tudatlanul, és persze az se árt, ha tudjuk, kinek mivel lehet a kedvében járni *vonja meg a vállát ártatlanul.*
- De az is érdekelne, hogy van innen kijárás? Jöhetünk-mehetünk kedvünk szerint, vagy túl veszélyes? Szólnunk kell, ha a falakon kívülre megyünk? Hogy működik ez nálatok?

1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-03 17:49:25
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Venár gyorstalpaló//

*Vadvédnek új jelenséggel kell ismerkednie: a csipkelődés eleven, tüzes erejével. A természet úgy alkotta meg őket, hogy minden sisteregjen körülöttük egymás közelében, s egy kevéske ebből a külvilágot is eléri. Szavainak fegyvere Yeza impulzív cselekedeteivel szemben. A kettőből kijönne egy képzeletbeli lángpallos. A lány próbára teszi, játszadozik, kéreti magát, sejtet és tettet. Kapcsolatuk alapköve és lételeme, hogyan viszonyul ehhez. Szélsőséges esetben a fej betörése lehet az eredménye. Ehhez képest holmi csizmás civódás bakfitty. El sem hajol előle. Minek is tenné. Az enyhe, vállat érő fájdalom és a bűnbánat kombinációjából csak jól jöhet ki.*
- Csak nehogy reménytelenbe forduljon a küldetésed *pislog pimaszul. Még a vörös sem lehet annyira bolond, hogy mások egészségét kockáztatná ilyesmivel.*
- És nem tulok; Tineough. Megjegyezhetnéd végre!
*Lehajol, a lábbelit magához ragadja. Csak akkor adja, ha erővel, vagy szép szóval veszik el tőle. Kellemetlen lesz fél csizmában mászkálni, ha nem sikeredik a mutatvány.*
- A móka a mindenünk *megy a farkasvigyor Meruwiel felé. A hanglejtésében ott van, hogy uralja a helyzetet. Céllal vannak itt, annak meg itt van az ideje. Figyelmük új otthonukat illeti most. Olajos illatú, örökké mozgó óriások között vezet az útjuk. Éles a szeme, de nem talál senkit, aki hajtaná őket. Jezabiel neve hallatán viszont bólint. Látott tőle egy-két furcsa, lehetetlen dolgot. Biztos ezek a szerkezetek is a mágia teremtményei, azért önműködőek. Félresunyt pillantás Yeza irányába, nem töri-e valamiben a fejét. Miután efelől megbizonyosodott, belép a következő helyiségbe.*
- Odasüss, mennyi könyv! Lesz mit olvasgatnod.
*A pozitívség mintaképe, ha a kedveséről van szó. Legfeljebb egy csipetnyi kamaszos szóbeli hajhúzogatás csempésztetik ezekbe a mondatokba.*
- Így legalább biztos, hogy nem ugyanazt fogjuk kikölcsönözni az esti olvasgatáshoz.
*A kedvenc foglatossága, Yezának már minden egyes porcikáját alaposan kiolvasta. Hol a fényes nap idejében, hol a sötétség uralma alatt. Keres magának egy alkalmas kuckót, leveti magát oda. Szerelmének is lenne ott helye, akár a térdén vagy a combján is, ha épp nem ismerné annyira, hogy dacában előbb csapná agyon egy csomó karikába hajtott pergamennel.*
- Otthont és családot remélünk. Az eddigiek alapján nincs okunk kételkedni abban, hogy ez így lesz.
*Rövid, wäori válasz. Nem bonyolít túl semmit. Jöttek, élnek, s ha kell, alkalmazkodnak, másokkal összhangban, önmagukat meg nem hazudtolva.*

1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-03 16:03:35
 ÚJ
>Baldrol Dawmornn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Valóban, Baldrolnak fel sem tűnik a közelükben elsétáló Soreyl, hiszen most olyannak szentelheti a figyelmét, akinek már egy ideje kijárt volna. Persze kíváncsi lenne ő különös barátjára, főleg a történttek után, de hosszú idő után most érzi magát először nyugodtan és kiegyensúlyozottan. Szeretettel figyel a lány minden rövid és hosszú szavára. Örül neki, hogy végre mesél neki a vörös.
Arra, hogy a lány eltévedt, nem mond semmit. Bárkivel előfordulhat. Inkább arra lenne kíváncsi, hogy akkor mikor jöhettek el északról. Hiszen ha kislánykora óta kijárt a városi erdőbe, valamiért igen hamar ott kellett hagynia a családnak eredeti otthonukat.
Tehát Baldrol figyelmesen hallgatja Narát. A rókás találkozásnál persze elmosolyodik. Nem is érti, hogy miért kell a végét ennyire lehadarni.*
- Azért nem mindenkivel esnek meg hasonló dolgok. És itt nem az eltévedésre gondolok.
*Somolyog kedvesen a lányra.*
- Keves lényben bíznak meg az állatok.
*Tekintetével jó kedvűen követi a kis állatot, aki közben felfedezi a szalmakupac varázsát. Amikor azonban Nara arra kéri, hogy most ő meséljen, kissé feszengve megvonja a vállát.*
- Nem hiszem, hogy tudnék olyat mesélni magamról, amit érdemes lenne.
Persze szeretek táncolni, mulatni és vadászni. Régen például volt egy szürke lovam, akivel sokat jártam a birtok erdejében.
*Fel sem tűnik neki, hogy megemlíti a régi birtokot.*
- Persze majdnem mindig üres kézzel tértem vissza, amiért folytonosan lehordtak.
*Vigyorogja el magát, majd kissé zavartan dörzsöli meg a tarkóját.*
- És engem nem zavar, ha sokat beszélsz. Jó hallgatni. És... Apádtól kaptad azt a nyakláncot?
*Látta hogy néz rá a lány. Szeretne tőle többet megtudni.*

1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-02 16:57:54
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//

*A gondolataiba belefeledkezni hajlamos tulajdonság pedig rendre gyakrabban esik is meg vele azóta, hogy kirándulást szervezett magának egy fosztogatóhajó kapitányaként. Van, hogy hosszú hatok eltelnek anélkül, hogy a szemében lakó fény ki ne hunyna azért, hogy valaki/valami mással helyet cseréljen, megint máskor napokon át képes megtelepedni rajta ez a komorsággal rokonítható érzés; olyankor mintha megint távoli földek mezején járna, elszabadulva az őt fizikális értelemben kötelező láncoktól. Lehetőség szerint ezzel nem terheli Vörösét, így többnyire "rejtve" maradhat azzal a lány előtt, hogy akkor enged nagyobb mozgásteret ennek, amikor bizton tudja, hogy nem kell asszonya arcára gondterhes ráncokat húznia, s azokkal együtt olyan kérdésekre kutatni a választ, amelyekre elégséges választ nem adhatna akkor sem, ha szeretne. Márpedig szeretne, s nem csak Dynnek, hanem saját magának is.*
- Ismerem már a módszereid! *Jelenti ki farkasvigyorral.* Kétféleképpen szoktad ezt gyakorolni. Az egyik harsány hanglejtéssel és széles karmozdulatokkal jár, de a látszat ellenére ez a kevésbé veszélyes. Ugyan bánhatja egy-két pohár, tányér, rosszabb esetben férfiorr- vagy boka a dolgot, ez hamar lecsillapszik. A sokkalta komolyabban veendő állapotod az, amikor képes vagy azt mutatni kifelé, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, de a benned feszülő düh egy tucat másik embernek is elég erőt adna ahhoz, hogy kiforgassa a világot a helyéről. Férfias-töredelmesen bevallom, hogy én ez utóbbitól sokkal jobban félek. Ahogy a hajós is tisztelettel hajt fejet a tenger ereje előtt, így én is elismerem, hogy van erő, amivel nem csak, hogy nem érdemes, de nem is akarok újat hozni. A te néma haragod kisgalambom pedig egyike ezen erőknek.
*A Bress nevű férfi említésére beugrik neki egy arc és némi memóriafrissítés után már azt is tudja, hogy honnét költözik belé a "szívet melengető" érzés. Nem sokkal azután találkozott a férfivel, hogy ő kimászott egy uszadékfán hánykolódva az artheniori partokat érő tengervízből. Nem sokkal azután történt, hogy elvonszolta magát a Vörös rejtekéig. Annak a férfinek a társaságában jelent meg. Elbocsátó szavai, mint a "szopadék" még ennyi idő távlatából is élénken élnek benne.*
- Jobban áll a kezedben a tengerészkard mint egy hercegnői jogar, vagy tudom is én, mit fognak azok. *Ő pontosan így szereti ezt a nőt: fésületlenül, összeszabdalt és tökéletlen testtel, mentális sérelmekkel és egy társzekérnyi jellemhibával. Se most, se ezek után nem akarná, hogy ezekből bármiben is változásra kényszerítse magát.
Ahogy nem is teszi azt a párbaj során a kedvéért, ami így el is jut a végkifejletig, csak épp nem arra, amit a rókaképű tervezett. Hogy a lendülete volt túl nagy vagy az egója, felesleges vita tárgyát képezné, mert a kimenetelen már nem tud változtatni: közösen, egymásba gabalyodva taknyolnak el a sárfürdőben. Khan, tökös legényként arccal tompítja az esést. Amikor sarat köpve kiemeli a dagonyából, nehéz lenne megmondani, hogy valóban ő van az ujjnyi vastag iszapréteg alatt.*
- Ide vele. *Földízűnek érzi a száját, de annyit azért kiprésel magából, amivel a kilátásba helyezett csókot kérvényezné is. Ha Dyn igazán szereti őt, mit jelenthet némi mocsok az ábrázaton. Gratulálni majd ráér ezután is.*

1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-02 10:53:11
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Artheniori kiruccanás//
//Bárki, akárki//

*Megbeszélte Sylwerannal, ott egyedül a küszöbön, hogy mindenféle furcsaság, zokszó nélkül, Soreyl elindulna Artheniorba. Leginkább kicsit körülnézni. Keveset volt ott élete során, és a kovács is nagyon vonzza. Hatalmas lendülettel csomagol, keresgél. Az egész épületen át rohangál, hogy az induláshoz elengedhetetlen holmikat beszerezze. A konyhába is benyit. Banjha ott áll, a délutáni forróságban kevergeti az erő levest.*
-No! Mi kell magának? Még nincs vacsora, tessék várni.
*Érkezik a kérdés, kicsit rekedtes dallama. Soreyl, persze nem vacsorára gondolt ittléte alatt. És kérését elő is terjeszti a szakácsnőnek.*
-Nagyobb útra készülök drága banyám. Útravalót csomagolnék, ma kedveskedne nekem valamivel.
*Banjha szeme felderül, és kisebb szómontázsok közepette, ami félig orkul, félig közös nyelven hangzik, elkezd kotorászni a kamrában. Hamarost visszatér, kezében némi cipó szárított, sózott hús, és némi egyéb finomsággal a kezében. Az adagot, alig koszos kendőre teszi az asztalon és összecsomagolja. Majd odatrappolva a férfi mellkasához nyomja.*
-Oszt váljon egészségedre, Meg vigyázzá' magadra.
*A lovag bólint, elmosolyodik, és illedelmesen megköszöni az ételt, mire a banya már robog is tovább, mert fut a ragú a fazékban. Soreyl kifordul a konyhából, és a tetemes útravaló, súlya alapján egy új ötleted ad a férfinak.*
~Ezzel két embert is bőven el lehetne látni.~
*Gondolja magában, és Perchipfell is kiegészíti gondolatát.*
~Sylweran is tanácsolta, hogy ne egyedül menj. Tapasztaltabb erdőjáró vagy aki ismerné az utat a hasznunkra válna.~
*Soreyl szeme elkerekedik. Körbenéz, és mivel mások is hallhatják beszédét, csak gondolatban folytatja a társalgást.*
~Mi a baj barátom? Beteg vagy? Aggódsz értem? Nem szoktál te ilyen tanácsokat adni.~
*Jegyzi meg tréfásan, mire a kard, azonnal magyarázatot ad a történtekre.*
~Mit érdekel ha te odaveszel az erdőben, de ha engem valami suhanc talál meg gombászás közben isten tudja mi lesz velem. Beolvasztanak, vagy rosszabb. Vigyázz magadra, így vigyázol rám is.~
*Perchi ügyesen leplezve valódi aggodalmát, kirángatta magát a kínos helyzetből. Mindenesetre Soreyl mindenkit akivel csak találkozik, megkérdez, hogy nincs e kedve meglátogatni a fővárost. A baj, hogy még ő maga sem, tudja mihez kezd majd Artheniorban, de el akar oda jutni. Eleget volt Vadvéd falain belül. Ráfér a barangolás.*

1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-06-01 22:24:56
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

*Jól ismeri már Khan azon oldalát, amelyik úgy láttatja a világgal, mintha párbeszédet folytatna, de a kimondott szavak inkább csak hangos gondolatok és nem feltétlenül olyanok, mint amelyekre reakciót várna.
Ilyenkor a Vörös mindig türelmesen végig állja a merengő kedvesének produkcióját, olykor mélyebben átrágva magában a szavait, olykor a szemét forgatva nagyokat sóhajtva, máskor pedig a szemöldökét vonva akad meg egy bizonyos részleten. Most inkább csak a kéretlen mosolyt kívánja letörölni a saját arcáról, amellyel őt figyeli. Minden egyes nap adnak valami újat a másikról alkotott képhez, amelyek labirintust faragnak a teljes kiismeréshez vezető úthoz, de pont ezt tartja izgalmasnak. Valahogy mára már természetesnek hat, hogy ott tudja az oldalán, de nem is annyira rég még zavarban volt a közelében, még mindig élénken meg tudja élni azokat a pillanatokat, amikor a kigondolt mondatokat úgy mondta el, mintha korábban mindet papírra véste, majd az egészet széttépte volna, minek után ragasztót ragadva ügyetlenül, és hiányzó részekkel ragasztotta volna őket egybe, s az így kapott értelmetlen szavak potyogtak volna elő a szájából. Így utólag visszagondolva már sokkal okosabb és azt is tudja, hogy nem Khan volt az, akitől annyira félt, hanem saját magától, mellette.*
- Ezt úgy mondod, mintha mindig dühöngenék. *Magasan tartja az állát. Átüti az agyát egy kérdés ebben a pillanatban, még pedig az, hogy, ha nagyra tartott főnökük a nem is olyan régen elhangzott fejmosás után azon kapná őket, ahogy a sárban tapicskolva párbajt vívnak, miféle gondolatok lepnék el az ezüst tincsek alá rejtett elméjét.*
- Ugyan, a barlangiakat simán vertem volna. *Széttárja a karját.* Bár az orkunk már komoly kihívás lehetett volna. Vagy akár maga Bress. *Elkuncogja magát, ahogy elképzeli a két férfit puccba vágva, ahogy sűrű szempilla rebegtetéssel próbálják megnyerni a verseny bírájának megválasztott Nadaet, aki egyébként is arra adta volna le a voksát, aki több rumot lök elé. Kicsit meg is marja a szívét a hiány, de csak azért, mert jobban belegondolva, a Félszeművel talán abban a közegben tudták volna magukat leginkább kiélni, ugyanakkor a szabályok nélküli életnek rájuk és a környezetükre is komoly hatása lett volna.* Egyszerű város verseny volt. Meglep, hogy egy magadfajta világjáró nem jelent meg felhajtani az udvarhölgyeim. *Ugyan ő továbbra is tudja, hogy döntetlen lett a „megmérettetés” eredménye, de Khan biztosan nem. Meghagyja inkább ebben a hitben.
Elhagyja most a féltékenységi drámát, melynek az elejétől fogva nem volt értelme, de a feltüzelt elmének nehéz megállj parancsolni, ha képeket gyárt a szemei elé.*
- Nagy az áldozat, mit ezért hoztál, ezért öhm… Úgy döntöttem a teherből a köz javára én is átveszek, s asszonyokat innentől fogva, magam sem kergetek. *Ahogy máskor, úgy most is bedől Khan cseleinek, mintha a számtalan korábbi esetből nem akarna tanulni, s továbbra is abban a hitben élne, hogy hitvese is egy kaptából való azokkal a férfiakkal, akik a nők alá terítik köpenyeiket, hogy cipőjüket a sártól megkíméljék. Talán pont az a legmegfelelőbb szó a helyzetre, hogy a férje nem kíméli, ez pedig bár az adott pillanatban, mint most is, rendkívül bosszantó, mégis csak egyike az őket összetartó erő elemeinek.
Csak a reflexei dolgoznak ebben a momentumban is, az egyensúlyából megdöntött test sikeresen megakad a kitartott lábakban, de szabad kezével még a férfibe kap. Ha Khan öltözéke nem fog kínkeservesen kinyúlni, vagy a felemás tekintetű nem kezdi el lerázni magáról, mint kutya a bolhákat, akkor megmaradnak abban az állapotban, amikor néhány centire a sártól, teljes testsúlyát a másik nyakába varrja.*
- Úgy hallottam nem adják már olyan könnyen a csókokat… *Teljes testében megremeg, így a hangja is, oldalt vet egy pillantást a földön várható iszapra, majd vissza a másikra. Cselekedni nem tud, még ha akarna sem tudna közelebb húzódni, hogy a kért kívánságot teljesítse, s nincs is szándékában kezdeményezni e felől. Na persze ez nem azt jelenti, hogy ne vágyna rá, de nem fog csak úgy engedelmeskedni.*
- Bár, ha nem hajolsz közelebb, nem is fogom elérni az ajkadat. *Röhejes szavak ide, vagy oda, de míg Khan tudatalattija betegre röhögi magát, Dyntié büszkén, kihúzva magát éppen a Vadvéd költője díjat veszi át hajbókolva és a beszédére készül. Sűrűn megköszöni mindenkinek a bátorítást, és elátkozza azokat, akik sosem hittek poétai képességeiben. Nem mintha valaha is erre készült volna, vagy annyira tökéletesen remekelne benne.*

1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-31 07:12:33
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Lassan minden tennivaló elfogy a tűzifa körül, így a mélységi kénytelen új elfoglaltság után nézni. Néhány pillanatig csípőre tett kézzel gondolkodik, hogy mégis mibe nyúljon most bele, bár bizonyára van munka a tisztás körül, kezdve a cserjék, gazok kiirtásával, a fal javításán át a csapdák ellenőrzéséig - ugyanis ma reggel erre még nem volt alkalma. Bár általában egy-egy komolyabb vadászat alkalmával több napra való húst tudnak előkészíteni, lesózni, füstölni, és így most is készenlétben áll a banya konyhája bármilyen kopogó szemekkel rohamozó seregre, főleg, hogy az Tray szerint még Sadmyrt is belefőzné a levesbe, ha már hús nincs rajta, hogy szaftos sült legyen belőle.*
~És még azt is finomra csinálná az a némber.~
*Fut végig a hátán a hideg, és elhessegeti magától a képet, bele sem mer gondolni, hogy miket evett az elmúlt hatokban olyan jóízűen.*

1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-30 23:40:07
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy út előtt//

*Soreyl mostanában, ugyan csak félgőzzel de mindenhol jelen van. Bármire megkérik készséggel teljesíti. Ha valaki szóba elegyedik vele azzal kellemesen elbeszélget. A finomra csiszolódott rutinja, már már rituáléja keretezi be napjait. Egy ilyen átlagos nap volt mikor ma reggel felkelt a szobájában. A pocsék sárga napfény éppen csak feltört a horizontról, és visszaverődött az ablakon a férfi arcára. Átlagosan ilyenkor kel fel. Kinyitja az álom maradékától ragadós szemeit, és körbeforgatja nagy barna íriszét. Felül az ágyán, és a szomszédos szoba falára tekint.*
-Furcsa. Üres már egy jó ideje, még sem tudom megszokni.
*Hangzik a keserédes gyász, halkan, és dörmögősen. Perchi nem válaszol, nem mondhatna erre semmit, vagy ha mégis azt felesleges. A lovag úgyis tudja magától, és mikor térdére támaszkodik, és felkecmereg kényelmes fekhelyéről, egy kis sóhajtós nyögéssel, hozzá is teszi.*
-És mégis muszáj lesz.
*Felöltözik, mint minden reggel. Felveszi páncélját, és Perchipfellt meg hosszú kardját is, amit csak újmódi huncutsága. Mostanában kezdte el gyakorolni a kétkezes harcot, bár ehhez egyelőre gyengének mutatkozik. Így gyakorlatait, melyek rendszerint addig tartanak míg a nap korongjának alsó fele fel nem emelkedik az őrtorony tetejéig, mostanában edzéssel is kibővíti. Megizzadtan tér vissza szobájába, és ingre vetkőzik, meg lovagló nadrágra, és vesz egy fürdőt. A kellemes víz, és tisztaság érzetével, hasonló lenge öltözékbe bújik. Ritkán látni mostanság így, szinte pőrén. Legalábbis a páncélhoz képest, most számára ilyen érzetet nyújt, a lenge ruhadarabok nyújtotta puha kényelem. Ellátogat ebéd után a patakhoz, amit régen Jazabiell ásatott vele, mikor ide érkezett. Az udvaron lévő párocska, csíntalan vigyort kerekít az arcára.*
~Ejnye Baldrol! Te vén kujon.~
*Viccelődik magában. Itt töltött ideje alatt, többször is pipáztak együtt bajtársával, vagy épen a vacsoránál koccintottak egy sörrel. Kicsit visszahozza neki észak kellemes hangulatát. Azt a pattogós, mégis nyugodt hideg kék hangulatot, amit mégis felolvaszt a kandalló melege.*
~Mi az? Neki tán nem szabad turbékolnia?~
*Tréfálkozik az eredeti gondolaton a pallos. Erre Soreyl szája még rohamosabban kanyarodik a füléhez. Most éppen a párocskát látja maga előtt, amint tollakkal ékesítve bólogatnak mint a galambok. Nem akarja elrontani a szerelem eme szép alkalmát, így nem röhög bele hangosan a sétájukba. Ha összetalálkozik a tekintetük, akkor csak biccent egyet a bartainak, és megy is tovább. Bár ez a lehetőség nem hinné, hogy fent áll. A tekintetüket elnézve, most az ő fókuszuk igen csak egymásba gabalyodott. A patakhoz ki kell menni, a kerítésen. Int az ügyeletes őrnek, és l is kiabálja, hogy csak sétálni megy. Egy fertály óra múlva vissza is tér, újra bevizezett hajjal. Sokat gondolkodott mostanság. És kicsit ki kellett tisztítania a fejét, mielőtt végső elhatározásra jut. Újra a szobájában terem, és kissé jobban felöltözik, mert most mégis nagyobb dologra szánta magát. Mikor a megszokott lovagi nemességét, már ruhája is tükrözi, nem sokra rá már a nagy ajtó előtt áll, és mély levegőt vesz aztán kopogtat a vezér ajtaján.*

//Sylweran//

*Ha Sylweran otthon van a tanácskozás után, akkor bátortalan kopogást hallhat az ajtó felől*

1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-30 13:26:57
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Tudja a fene; nem mind tűnik azért annyira zöldbarátnak, de lehet, hogy csak az én szívem túl lágy megint és rossz az a feltételezése, hogy az is lehet egyfajta gondoskodás, ha egy szülő meg akarja óvni születendő gyermekét mindattól a tragédiától és megrázkódtatások egész sorától, amit életében el kellene viselnie. Különösen akkor, ha ráadásul az apa és anya is bír olyan tulajdonságokkal, amelyek korai siralomházba kergetnék a párát. *Állát dörzsölgetve, a piszkosszürke ég elé bámulva beszél az olyan ember módjára, aki mondanivalóját leginkább csak saját magának címzi és konkrét választ nem is igazán vár a fejtegetésre. Ebből aztán Dyn tudhatja, hogy az elhangzottak töredékrészét se szabad komolyan venni; Khan most éppen azon arcát mutatja, amelyik a lehető legmagasabb ívben tesz a világot mozgásban tartó normákra, s mert neki úgy esik jól, ő a tízből az az egy ember, aki nem hajlandó a szabályok szerint táncolni. Manapság ezt már persze óvatosabban végzi, hiszen még egy oktondi állat is előbb-utóbb megtanulja, hogy ne menjen neki többször ugyanannak a falnak/kerítésnek. Így hát ő is köszöni szépen, azt az egy, időszakosan tartó haláltúrát bőven elégnek tartja ahhoz, hogy kihúzza vele a következőig, amely iránt reménytelibb érzéseket táplál, de főként azt, hogy az már permanens lesz.*
- Nem is tudom. *Ejti vissza nagy sokára tekintetét a Vörösre.* Hozzácsaphatnánk a számlámhoz. Eggyel több vagy kevesebb ok, amiért egy tengeri fúria haragjától retteghetnék, mit számítana már? *A sárban talpalás már most fárasztó és ahogy elfoglalják egymással szemben a kezdőállást már tudja, hogy ellentétben a tegnapival, ma egészen másfajta izomlázzal fognak ágyba kerülni, ami azért sem túl örvendetes hír, mert arra most kérdezés nélkül is merne inni a méregpohárból, hogy legutóbbi kihágásuk nem marad teljesen viszonzatlan, s hogy az elkövetkező időszakban nem csak fizikális trenírozásukra fektett majd komolyabb hangsúlyt az elf, hanem mentális leckékből is emelt dózist kapnak majd. Mindketten.*
- És milyen mezőnyben indult az én gyönyörű feleségem? Csak nem odahaza, a Barlangban rendeztetek valamilyen versenyt a cimboráiddal? *Máris maga előtt lát egy seregnyi iszákos kalózt, szemtapaszokkal, elnyűtt, háromszögletű kalapokkal, vállon ülő papagájokkal (ami mindig is érdekelte, hogy mendemonda-e vagy tényleg léteznek olyan hajóskapitányok, akik magukhoz szoktatnak ily módon egy szárnyast?), falábakkal és hogy az ünnepély bizton megfelelő hőfokon pöröghessen, annyi rum, ami egy sereget is leterítene a lábáról.*
- Asszonyokat én már nem terelek, amióta egy végérvénnyel elnyerte a szívem. *Nem feltétlenül ebbe az irányba terelte volna a szavalást, de az ilyen jellegű párbajoknak éppen ez adja meg azt a szépségét, amitől egyben különlegesen nehézzé is válnak; lehetetlen felkészülni rájuk.
Kapva az alkalmon, hogy a Vörös egy pillanatra kiesik a ritmusból a sár végett, ő megnyújt egy lépést, amivel előre és oldalt mozdul ki, mintha csak Dyn mellé szeretne állni. Ez nincs is távol az igazságtól, ám nem nevezhetnék párbajnak, ha nem követné egy ennél hajszálnyival alattomosabb trükkje. Mindketten ugyanott járták ki a túlélés iskoláját, nem kell tehát semmi meglepőt keresni abban, hogy egymással szemben is az ott tanultakat alkalmazzák. Jobb lábát a nő azon lába mögé helyezi, ami beleragad a sárba, míg felsőtestével (pratikusan a vállával), kihasználva mozgási energiáját levállalja a lányt. Mindez persze könnyen meg is hiúsulhat, ha "táncpartnere" előáll közben valamilyen mentőötlettel.*
- Bokám máris fáj, mi lenne hát, ha inkább csókot mérne ki rám asszonyi szád? *Ha ezeket a sorokat most történetesen papírra vetnék, estebédnél betegre röhöghetnék magukat az elfuserált rímsorokon. Khan egy picit már most is azt teszi, ahogy gondolatban kezébe temeti az arcát.*

1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-28 22:08:44
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

*Széles mosolyával üdvözli Khan kijelentését, még a vállait is kihúzza büszkén. Pontosan olyan fejjel, mint aki máris megnyerte a kit nyert meg több versenyt játékot. Ez még egyike az elfogadhatóbb személyiségi jegyeinek, az már kevésbé, hogy vereség után lehangolóbb a modora, mint egy kemény tengeri viharnak. A férfi még ezzel az oldalával kevésbé találkozhatott, mert a közöttük lezajló vetélkedések mind a győztesnek, mind a vesztesnek elfogadható módon zárultak.*
- Ugyan már, csak nem gondoltad, hogy az orrukra kötöm, hogy valójában mit kerestünk odakint? Ezek itt a természet megrögzött imádói, biztos lehetsz benne, hogy az olyan természetellenes dolgokat, mint a terhesség megelőzése, nem néznék jó szemmel. *A feltett kérdésre viszont fújtatva forgatja meg a szemét.* És te ugye tudod, hogy amennyiben ez bekövetkezik életed végéig hallgathatod majd tőlem?
*A torkát köszörüli a szigeten töltött emlékek előhozatalára, minthogy ezzel kapcsolatos a problémája is. Igaz, hogy az mit sem változtat a viszonyukon, és a férfi irányába táplált érzéseken, de azért mégis csak ott van, és már ő is eljutott arra a szintre, hogy a szőnyeg alá seprés csak ideig-óráig működik.*
- Ó valóban? Hát én meg egyszer nyertem egy… *Nagy lendülettel akart visszavágni valami hasonló történettel, de emlékeiben kutatva nem talál olyat, amivel dicsekedhetne. Nem gond, mert a szavak maguktól is kihullanak a szájából, amelyet később meg is bán.* szépségversenyt. *A lehető legcikisebb emléke még mindig, amikor kénytelen volt benevezni arra az artheniori parádéra, minthogy pénz szűkében volt, és a tolvajlási biznisz is mély gödörben járt, a Kárhozottakról pedig akkoriban még hírből sem hallott. Elhallgatja még azt a bosszantó tényt is, hogy végül döntetlen lett az állás.
Mivel azonban a revansa nem sikerült túl jól, és még csak tartalmilag sem nagyon függ össze Khan dalpárbajának emlékével, így erről a témáról inkább gyorsan tovább is áll.
A mellkasát érintő kardélről pillant fel a férfi arcára, hamiskás vigyorral.*
- Forgathatod a kardod, akárcsak a nyelvedet, de a témát erről ugyan el nem terelheted. *Rá kell jönnie, hogy jóval nehezebb ez, mint amilyennek korábban hangzott, a figyelem ilyen szintű megosztásával kapcsolatban pedig problémákba ütközik, ha arra figyel, amit mondana, úgy a mozdulatai halnak el, fordított esetben pedig csak néma csend állna be.
Emiatt lehet az, hogy míg agyban megfelelő válasz után kutat, az életlen penge már megtalálta a gyomra felé vezető utat. A sárba fúródó lába pedig a mozgásban korlátozza, így kénytelen felsőtesttel hátra térni, mielőtt a támadómozdulat folytatódna.*
- Maradjál csak hű uram, minthogy gyermekünk nincsen, de ha előkerül egy terhes nő, a lábad rúgom menten. *Megpróbálja úgy csavarni a kezét, hogy az irányába fordított fapengét visszatolja a feladójának, és ha ez sikerül, úgy tovább is viszi a mozdulatot, és addig lép előre, amíg közelebb nem kerül Khanhoz.* Csak a szebb hangzat érdekében mondtam lábat. Ugye érted?




1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-28 11:58:59
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dalpárbaj//

- Nem. *Vágja rá gondolkozás nélkül és morózusan.* Te még a versenyből is versenyt csinálsz. *Toldja aztán hozzá második nekifutásra még az előzőnél is határozattabban a nyilvánvalót. Kedvese mindig ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy kihívásként, egyfajta teljesítendő célként tekintsen bármi olyanra, amit ő kompetitív módon képes felfogni. Márpedig, ahogy azt jelen beszélgetésük és a benne megfogalmazott egyetértésük is jelzi, Dyn mindenből és mindenkor képes azt faragni. Szerencse, hogy ez alól nem képeznek kivételt az olyan alkalmi együttléteik, mint az az előző esti, tetőtéri kaland.*
- Hiába gúnyolódsz, egy ilyen nüansznyi dologból... *Mutató- és középső ujjának hegyét majdnem összeérintve úgy tesz, mintha egy nagyon apró tárgyat tartana ott, ami aztán a követkeő szegmensben jelentős térfogatnövekedésen esik át és egy szinte ölelő mozdulattá válik Khan előadásában.* ...ekkorát csináltál. Egyébként azt tudtad, hogy azok esnek legkorábban teherbe, akik a leghevesebben küzdenek ellene?
*Talán nem jó témát kezd el megint feszegetni, pláne úgy, hogy még az előző sem hűlt ki. Tudta ugyan nincs róla, de ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy ne lennének a világban itt-ott fellelhetők örökösei a Félszemű hagyatékának. Nem mintha adhatna nekik bármit is azokon a történeteken túl, amiket cirka harminc évnyi katonalét alatt gyűjtött össze.*
- Azt az ápolás milyenségétől teszem függővé. Például a szigeten, ahol a fajtájukat evő törzs isteneként éltem, egész jó sorban tartottak, már ahhoz képest, hogy végül meghaltam. De az nem volt fájdalmas és igazság szerint már nem is emlékszem, pontosan hogy is történt. *A kimondatlan dolgok előbb-utóbb kikezdik a legbiztosabb alapra helyezett bizalmat is, Dyn és Khan kapcsolata pedig messziről sem nevezhető idillinek a szó hétköznapi értelmében. Még ennyi év és egymás mellett töltött idő után is beleszaladnak olyan falakba, amelyekről már rég azt hitték, hogy leomlottak, s lám, amikor ott találják magukat előtte, meglepetten tekintenek fel rá, fejet vakarva, s tűnődve: "ezt hogyan másszam meg?" vagy "meg kell egyáltalán másznom?".*
- Egyszer így nyertem el a századosunk rangjelzését egy napra. Nagyotmondó ember volt és a kard is ügyesen forgott a kezében: azt hitte, hogy a kettő együtt is menni fog neki, bennem pedig kihívójára talált. *Féloldalas-csibészes mosollyal a vállára csapja a fakardot, mintha máris magáénak tulajdonítaná a győzelmet.* A második sorra kivérzett.
*Dyntől jóval többre számíthat, mert ismeri már az asszonyát működtető mechanizmusok egynémelyikét, s így tudja, hogy amit tehetségből a Vörös nem tud megoldani, azt csökönyös fafejűségével és a körömszakadtáig tartó küzdéssel kárpótolja.
Gyakorlófegyvere hegyét Dyn mellkasának szegezi, amikor meghallja a "régvolt" szót.*
- Köszönöm, hogy helyettem mondtad ki, szívem legszebb ékköve. *Megköszörüli a torkát: ennél sokkal jobbnak kell lennie a párbaj alatt. A nagy szavak és grandiózus felvezetés ellenére ugyanis tagadhatatlan, hogy rég művelt már hasonlót, úgyhogy az a testhossznyinak beállított előny valójában nem is olyan sok. És hiába pereg könnyen a nyelve, rímbe ágyazott elmés replikákkal küzdeni egy teljesen más szintet jelent, pláne ha közben egy fadoronggal is bűvészkedik az ember.*
- Hallgatlak én széplélek, te, ki fattyaimtól és magomtól retteg; emlékezz rá, egy nap, magad is anya lehetsz! *Félrepöccinti az életlen kardhegyet, amely gyenge próbálkozás csak, akárcsak az övé. A vívásnak külön "élvezetet" fog adni, hogy egy dagonyában kezdik el. Az élénkebb fantáziának több sem kell, hogy milyen végeredményre futtassa ki a dolgot.
Balját háta mögé rejti, mintha kezét öve mögé rejtené és mindig úgy helyezkedik, hogy csak fegyvertartó jobbja látszódjon, amit nyújtva tart, földre mutató kardheggyel.*
- De félnivalód nincsen, neked hű urad, gyermekünknek gondos atyja maradok mindiglen. *Amikor előreszökken, a kardot felkapja hogy egyenes vonalú vágást intézzen a Vörös felé. Ez elkaphatja őt bárhol, a lábszártól kezdve, a combokon keresztül a hason, de akár az arcon is, ha óvatlan módon nem húzza odébb. A férfi célja egyébként sem az, hogy sérülés által végezze be a párbajt.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346