Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-23 17:04:20
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később//

*Hogy mi motiválja arra, hogy itt legyen, azt maga sem tudná megmondani, talán csak kíváncsisága hajtja, talán csak érdekli az erdő világa. Mindenesetre bármi is legyen az, de valami motiválja. Sőt, egészen élvezi az itt létet. Fáradhatatlanul pörög egész nap, csak úgy mint mindig. Lesi, miben segíthet és hol, és néha ha megered a nyelve, megállás nélkül beszél butaságokról az éppen aktuális áldozatának, már ha az képes elviselni és nem küldi el tíz perc után.
Máskor egész nap látni sem lehet, mert éppen az erdőben csatangol. Sokszor látogatja meg Kait is a laborjában, érdeklődéssel figyeli, mit csinál.
Ha azt gondolná valaki, hogy egész napos pörgés után hullaként dől be az ágyába, az bizony nagyot téved. Esténként, mikor Vadvéd legtöbb lakója már rég aludni tért, ő akkor magához vesz egy kis könyvecskét, hátára csatolja valamelyik hangszerét egy olajlámpással egyetemben, és szobája ablakán kimászik a tetőre. Ügyes, könnyed mozdulatokkal nem okoz neki különösebb nehézséget pár alkalom után, hiszen régen is sokat mászkált tetőkön. Na nem csak azért, mert úgy tartotta kedve, és jobb dolga nem volt. Baráti társasága nem ritkán tolvajokból vagy bérgyilkosokból állt, így valamilyen szinten elkerülhetetlen volt számára az ilyen kis mutatványok megtanulása. Így ennek köszönhetően éjszakánként ott dolgozik újabb dalain. Egészen mások, mint az eddigiek, itt a vadon inspirálja. Igyekszik a lehető legtávolabb zenélni a hálószobáktól, hogy a többieket ne zavarja, de ha éppen ébren vannak, talán hallhatják, ahogy újabb és újabb akkordokat próbálgat, majd dúdolgatva lejegyzi őket a könyvecskéjébe. És Pycta kérdésére, hogy mégis miért nem tért még vissza a városba, talán éppen ez a válasz. Az erdő, a vadregényes táj inspirálja. Csak úgy, mint a itt alkotott zenéiben, számára valami ismeretlent fedezett fel, ami újabb és újabb dolgokra készteti, és pont ez az, ami motiválja.

Reggel ő érkezik meg utoljára a gyakorlótérre kezében saját kardjával.*
- Jó reggelt! Remélem sokat nem késtem. Na, mit csinálunk ma? *kérdi a rá annyira jellemző lelkesedéssel.*

1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-23 09:07:25
 ÚJ
>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vacsora//

-Bármikor szívesen átveszem a kulcsot.
~Akár vacsi után is.~
*Lelkes, mert van "alapanyaga" ahhoz, hogy kísérletezgessen a bájitalokkal. Kai nagyon ügyes alkimista, mára már a nevét is ismerhetik az ilyen körökben, de még sokat kell tanulnia.*
-Nekem úgy is jó. *bólint.* -Az étel miatt mindig kell vadászni, így majd vizsgálom azokat. Fontos, hogy ha betegség üti fel a fejét, megálljt parancsoljunk neki, mert hát... ide vagyunk kötve. *néz társaira.* -Messze a város, az út nem veszélytelen. Szükségünk lesz különböző szerekre, gyógyszerekre, italokra.
*Neki tökéletesen jó lesz a Darenn-féle álláspont.*
~Jó vezetőnek tűnik. Olyannak, akit követhetek.~
*Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyelőre a saját hasznát előbbre tartja, mint a Venárokét. Ezt bocsássák meg neki, de hát még most ez eléggé egyértelmű és érthető is. Később fordulhat a kocka.
Csodálattal hallgatja a történelemórát, ami igazán érdekes, főleg az iránytűs téma.*
~Mágia.~
*Büszkén bólint.*
~Venár lettem. Hát... ez gyorsan ment.~
*A bizalmat megkapta, már csak élni kell vele.
Kagaeane még nem eléggé határozott, de valahol érthető is.*
-Ha gondolod. *szól az őzikeszeműnek az újdonsült Venár.* -Én bevezetlek az alkimisták világába.
*Mást egyelőre nem tud elképzelni a lánynak. Eztán Pycta felé fordul, igyekszik mindenkit bevonni a beszélgetésbe.*
-Az íj. Annak a használatára megtaníthattok. A kard nem nekem való, viszont csak akkor érezném magam igazi Venárnak, ha tudnék bánni az íjjal. Sosem fogok profi módon, ez biztos, de mégis... hogy ne csak a tőröm legyen, ha meg kell védenem magam.
*Mikor Zara előadja, hogy zenész, Kai megerősíti.*
-Méghozzá nem is akármilyen! Nagyon ügyes! *magasztalja kicsit a lányt.
Végül a kölykök lesznek a felelősek, hogy az újak megkapják a szobáikat.*
-Jóéjt! *búcsúzik Darenntől, és ha a többiek is elvonulnak, ő is megteszi ugyanezt.*
~Holnap új nap kezdődik.~

//Két hattal később//

*A napok gyorsan váltják egymást. Kai ezen időkben legfőképpen a laborral foglalkozik. Ahol szükséges ott változtat kicsit az elrendezésen és berendezkedik. Két hat elteltével már igen otthonosan mozog Vadvédben és nagyon örül annak, hogy ezt választotta. Sokáig úgy gondolta, hogy jobb lesz neki egyedül, de egyáltalán nem bánta meg döntését. A két hat alatt zömében elvonultan élt. Bőrkötéses könyvébe felvitte a legújabb feljegyzéseit, felmérte a környezetét. Úgy élt, ahogyan egy elmélyült alkimistamester szokott. Igen, lassan mester lesz, főleg ha Aenae lesz a tanítvány, akkor tényleg mesternek nevezhető.
A kiképzésre természetesen előbújik a lombikok mögül. A talárt a laborban hagyta, kicsivel vastagabban öltözött fel mára, tehát az ingre felvett egy kötött pulóvert.
Aenae, Darenn és Pycta már gyülekezik, Kai pedig közvetlenül Pycta után jelenik meg.*
-Jó reggelt! *nyújtózkodik és elnyom egy ásítást.* -Bocsánat... a friss levegő teszi.
*Még nem szokott hozzá teljesen szervezete a városi levegő után. Itt a levegő tiszta, friss, tömény, kellemes, szinte simogatja a tüdőt és az orrot.*
-Nos, elkezdjük a kiképzést? A tőrömet hoztam, de még mindig úgy gondolom, hogy az íj passzol leginkább hozzám. Továbbá... nem lenne számomra egy zöld ruházat? Amolyan Venáros? Ami kicsit beleolvad a környezetbe.

1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-22 20:18:44
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Az ételtől elnehezült pillákkal hallgatja a beszélgetést, amelyből kiderül, hogy Zaratinate is csatlakozik a venárokhoz. Örül az újabb tag csatlakozásának, bár kíváncsi lesz, hogy meddig tart ki a lelkesedés. Kaiss a kísérletek és az ősi erdő titkai motiválják, Kagaenae-t a makacsság és a bizonyítási vágy, hogy rácáfoljon saját értéktelenségének érzésére önmaga és szülei felé, sólyommadár pedig erdei szerzet, de a vörös hajú lány - aki zenészféle - vajon meddig fogja értékelni az erdő csendjét és nyugalmát? Erdőmélyén nem lehet "kiugrani" a kocsmába, ha egy kis nyüzsgésre vágyik. Félreértés ne essék, nem azt várja, mikor tűnik el, csak érdekli, hogy miféle motivációt talál magának a sűrűn nőtt fák közé bújt erődben. Talán menekül valami elől? Vagy legbelül ő is nyugalomra vágyik?
Érdekes lesz megismerni őket, s a csuhás csak remélheti, hogy lesz elég ideje erre.
Úgy tűnik, mindent sikerült tisztázni és Darenn megbontja az asztalt, a vacsorának vége. A csuhás sem olyan friss már, mint reggel. Örömmel figyeli az asztal körül ülő társaságot és magában hálát ad az Erdőszellemnek, amiért összefonta sorsuk fonalát. A lovag kiosztja a szobákat, majd nyugovóra tér és a hosszúéletű követi a példáját.*
- Engedelmetekkel pihenni térek. *Áll fel az asztaltól és elindul a szobája felé, ahol rövid tisztálkodás és ima után elheveredik ágyán és szinte pillanatok alatt álomba merül.*

//Két hattal később//

*A találkozás utáni két hatban láthatóan visszatért az élet az erődbe. A szobák már nem üresen ásítoznak, az udvaron is megindult a munka. A korán kelők minden nap láthatták a csuhást, ahogy az erőd udvarán egy pár hetes facsemete mellett szorgoskodik féltő gondoskodással foglalkozva a fakezdeménnyel. Ha kérdezik, elmondja, hogy azon a hajnalon ültették a magocskát, amelyiken találkoztak az Artheniorhoz közeli erdőben. Az ültetés áldozat volt a Fákban Lakónak, s hogy a magocska mellé Darenn egy féltett és számára kedves ajándéka is került, hogy az Erdőszellem jóindulatát elnyerjék ügyüknek.
A csuhás rendszeresen kiveszi a két hatban a részét az erőd körüli munkákból. A jó szándékú óriás, ha jól emlékszik a nevére Bómdi kis kertjét gondozza, betakarítja az érett zöldségeket és késő nyári-őszi gyümölcsöket. Mindent az erőd raktárában helyez el vagy a konyhára viszi, ahol az ork szakácsnő a megfelelő eljárással tartósítja, hogy télen is legyen mihez nyúlni.
Kagaenae-t sem felejti el, őt is befogja a munkába, reggel és délután lovagolni tanítja. Nem kellett csalódnia a nemes kisasszonyban, a makacssága ez esetben az előnyére vált, kitartó és szorgos tanítvány, aki szivacsként szívja magába a tudást.
A lassú fejlődés egyáltalán nem zavarja, soha nem teszi szóvá, türelme kikezdhetetlennek látszik, ahogy napról-napra, ha kell századszor is elmond vagy megmutat valamit, ami nehezebben megy.
Két hat múlva pedig már kora hajnalban az udvaron van, ahogy szokott, úgy tűnhet egyeseknek, hogy talán nem is alszik soha. A fegyveres kiképzés reggelén is a megszokott barátságos mosollyal érkezik a kert felől a gyakorlótérre. Csuhája most nincs rajta, csak egy bő nadrág és egy jobb karját szabadon hagyó lenge felsőrész. Alkarjain kopott, viseletes alkarvédőkön csillan a reggeli nap fénye. A fegyveres harc nem az ő profilja, ahhoz valószínűleg jobban ért a lovag, az ő harcának művészetéhez nem kellenek fegyverek.*
- Szép napot, Aenae. Darenn, a Fákban Lakó áldjon. *Köszönti a két venárt.*

1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-22 18:05:28
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később//

*Kagaenae számára komoly önismereti tréninggel ért fel az elmúlt két hat, több dologra is rájött önmagával kapcsolatban.
egyik az volt, hogy nem olyan közönyös, és nemtörődöm, mint azt ő maga gondolta saját magáról. Rájött ugyanis, hogy őt érdekli egy csomó dolog, egy csomó olyan dolog, amikről azelőtt eszébe sem jutott, hogy kipróbálja magát. Ilyen például a konyhában sürgölődés. Azelőtt egy krumplit nem pucolt meg soha, de mostanra elmondhatja magáról, hogy képes kifilézni bármi állatot. Igaz ugyan, hogy elképesztően lassan csinálja, meg, hogy számtalanszor megsebesül még, de ezt leszámítva képes rá, és mindezt anélkül, hogy húzná a száját, vagy, hogy öklendezne. A főztjével ugyan nem dicsekedne senkinek, de ahhoz képest ahonnan indult, még válhat belőle profi.
Hasonló megvilágosodás érte a bájitalokkal kapcsolatban, ugyanis arra jött rá, hogy szívesen kotyvasztana mindenfélét, esetleg belekóstolna az orvoslásba is. Most, jelen pillanatban úgy érzi, hogy a kezét sem félne bepiszkolni - vagyis összevérezni.
A harmadik dolog, amivel maga is meglepte önmagát, az a kitartás, ugyanis nem hitte magáról, hogy akár egy napig is kibírja az otthonától távol, de most már második hata van itt, és cseppet sem kívánkozik haza, épp ellenkezőleg, tanulni vágyik. És tanul is. Mikor éppen nem a konyha személyzetének megy az agyára a folyamatos kérdezősködéssel, meg segíteni akarással, Pyctától tanul lovagolni.
Fejlődik. Csak lassan. Mondhatni, hogy napról-napra magabiztosabban ül a nyeregben, de azért attól még fényévekre van, hogy elmondhassa magáról, hogy kiváló lovas lenne. A csizma feltörte a könnyű cipellőkhöz szokott lábait, a kantárszártól vízhólyagos a tenyere, meg a kis- és gyűrűsujja köze. A hátsójában szinte folyamatos az izomláz, combjaiban szintén, illetve olyan izmai fájnak, amelyeknek létezését azelőtt nem is sejtette eddig. Minden reggel nehezen kel fel, sőt úgy érzi, hogy lassan a teljesítőképessége határaihoz ér, de ennek ellenére még sosem késett egy lovagló leckéről sem, és zokszó nélkül csinál mindent, ideértve a lova állásának kiganézását is.
Az elmúlt két hat nyomott hagyott rajta, és itt nem a konyhában összeszabdalt kezeire kell gondolni, hanem egyértelműen felnőtt, mikor dühösen otthagyott csapot-papot, akkor még inkább kislány volt, de mostanra felnőtt lett, a kislányból pedig csupán annak konoksága maradt meg. Még csak útja elején jár, de bármi lehet belőle, mert az eltökéltsége megvan akár ahhoz, hogy akár orvos lehessen, vagy alkimista, esetleg harcos. Ha pedig ez nem lenne elég, még meg is izmosodott.
Most pedig készen áll arra, hogy valami igazi fegyver használatát is elsajátítsa, noha még nem tudja, hogy melyik is lenne a hozzáillő darab. Majd Darenn megmondja. Nem sokkal Darenn után érkezik egyébként, biccentéssel üdvözli, de nem megy hozzá közel, csak széles ívben megkerüli, majd mellkasa előtt összefont karokkal vár. Talán valami felvezetésre, vagy lelkesítő beszédre.*

1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-21 11:33:46
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//
//A hozászólas +16-os jeleneteket tartalmaz//

*Borát, és ételét kellemesen fogyasztva hallgatja az asztaltársaság beszélgetését. Vadvéd mindenkire így hat. Elsőre megér egy misét, és amint Soreyl közli, hogy kapjuk el a Felthet megtámadó szekér méretű pókokat az erdőben, azonnal találnak valami hathatós okot a távozásra. Egyelőre egy szigorú mosollyal fogadja a válaszokat, olyasmivel, amit csak ő tud az arcára varázsolni.*
-Hát akkor üdv köztünk. Amit a fegyverrel megtaníthatok, azt megfogom. Amit az ismeretlen, vad lényekről azt is. Addig is pihenjetek, nem hiszem hogy nektek könnyű napotok lett volna. A fiúk megmutatják a szobátok.
*Mosolyodik, el és egy intéssel, odahívja a szobalány két lurkóját. A kölykök odarohannak, és ő odaad nekik három kulcsot, és felsorolja a neveket.*
-Hanarel, Shiriqa, és Sylweran szobáit nyissátok ki nekik kérlek.
*És azzal maga is feláll az asztaltól, miközben végzett a vacsorával.*
-Jó éjszakát mindenkinek.

//Két hattal később//

*Az idő folyamán megígért kiképzés napja az újaknak elkezdődött. Sólyom már egyszer hazatért egy bőségesebb zsákmánnyal, így nincs éhség veszély az erődben, de azóta újabb vadászatra indult.*
~Legalább tudja a dolgát.~
*Mondja gazdjának Perchipfell.*
-Ne legyél ilyen lekezelő barátom.
*Mondja a lovag kardjának, reggel a szobájában, olyan félhangosan. Ha kettesben vannak mindig kiengedi a száján a gondolatokat, mintha maga alá motyogna, hogy ne érezze magát annyira zakkantnak mint ami.*
-Amellett örülök hogy hallom a hangod. Nagyon megnémultál az utóbbi napokban.
*Mondja, és nem sokra rá, érkezik a fémes hangú válasz Percipfelltől.*
~Minek? Beszélsz te eleget. Annyit jártatod mostanság a szád, mint még soha, amióta ismerlek. Ha meg beleszólok a szavaidba, én leszek leszúrva... Érted... Egy kard... Leszúrva. Agymenés. Meg ez az erdős szarság is. Ez a vihar piszkálja az agyam, és nem tudom mit kezdjek vele. Zombizebrákat látok magam előtt ahogy megtámadják Vadvédet. Jó lenne már megindulni kinyomozni ezt a dolgot. Az istenek harca előtt voltak ilyen sötét viharok. Emeld meg a ványadt segged, és tedd a dolgod klánvezér!~
*Érkeznek az intő szavak. Soreyl atyaian elmosolyodik. A felvágott nyelvű kard, még ha ideges is kicsit, legalább a régi. Megütögeti a markolatot az oldalán, és kilép az ajtón. Lemegy a gyakorlótérre, és előkészít néhány fegyvert. Nőiesebb kivitelűt, visz el a raktárból. Szablyát, rövid kardot, ívesebb hosszútőrt, és ezekkel várja a reggellel érkező, tanulni vágyókat. Meg egy egyszerű kérdéssel.*

1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-20 15:14:48
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*A kérdésére nem érkezik egyből egyértelmű válsz, helyette inkább az ő szándékaikról próbál valamit megtudni. Erre önkéntelenül is egy önelégült vigyorra húzódik a szája sarka, amit igyekszik visszafojtani. Szereti, ha ő teheti fel a kérdéseket, és nem fordítva. Azt már nem annyira.*
~Csak nem egy érzékeny dologba tenyereltem bele?~
*Összefont karokkal dől hátra, és lábait keresztbe rakva hallgatja, ahogy Darenn végül rátér a lényegre. Arca most már inkább komoly, fejét kicsit oldalra billenti. Az ilyen dolgok mindig is érdekelték őt, nyilván azért is kérdezett rá. Egyúttal most arra is megkapták a választ, hogy is került ez az erődítmény az erdő közepére.
Látszik, hogy valóban egy érzékeny dolgot hozott fel, amit nem biztos, hogy másképp elmesélt volna nekik. Rosszul nem érzi magát emiatt, nem tudhatta.*
~A hidrának kilenc feje van...~
*Egyszer már hallotta valahol ezt a mondatot a városban járkálva. Vagy olvasta? Fogalma sincs már, mivel nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.
Az iránytűk felé kapja a fejét, szeme felcsillan az újdonság láttán. Ha egyedül volna a teremben, biztosan odarohanna, hogy kitalálja, hogy mindet alaposan szemügyre vegye, és kitalálja, hogyan is működnek azok a szerkezetek. Mágiával, de mindennek van valami törvényszerűsége, valami alapja.*
- Minden tagnak van egy iránytűje? *A fejében ezer kérdés merül fel hirtelen, például, hogy mi történt azokkal, akiknek az iránytűjük északra mutat, hogyan haltak meg? De ezeket a kérdéseket nem fogja feltenni, nem bolond annyira.*
- Nem vagyok gombászlány *mondja kicsit előre dőlve, az asztalra könyökölve. Az ő kérdését már megválaszolták, így az a tisztességes, ha most ő is ezt teszi. A mellé fektetett lantra, és a széknek döntött gitárra. * Zenész vagyok... Főleg. *teszi hozzá, de nem fejti ki jobban.* Igazából tényleg csak szél fújt ide, meg a véletlen. Úgy találkoztam Kaissal az erdőben. Őt már korábbról ismertem. És hogy merre fog fújni? Fogalmam sincs, csak élek a mába, nem szoktam azon gondolkozni, holnap mi lesz.
*Neki Aenaevel ellentétben van hova visszamennie innen, így egy kicsit elgondolkodik, miután Kaisst követve az elf lány is csatlakozni kíván hozzájuk.*
- Talán én is szeretném kipróbálni magam köztetek *mondja halkan.*
~Mi veszteni valóm van? Maximum egy hat után visszamegyek. Egy kis fegyveres tudás meg sosem árt, szükségem is van rá sokszor.~

1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-18 15:32:33
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Ha minden igaz, akkor olyan tájt futhatnak be a csutakolásból, amikor Kaiss kezd bele mondanivalójába. A csuhás némi tisztálkodás után helyet foglal, kihúz egy széket Kagaenae-nek is, majd érdeklődve hallgatja a fiatal túdós-féle szavait, amelyeket némileg barátságtalan kérdéssel vezetett fel.
A válasz pozitív oldaláról közelíti meg a kísérletezgetést, erősebb bájitalok, életek megmentése, betegségek megelőzése. Szimpatikus célok, de a megvalósítást homály fedi. Egyelőre. A csuhás nem is kérdez bele, nem is mond véleményt, megteszi helyette Darenn, aminek végén arra a következtetésre jut, hogy az erdő meg tudja védeni magát. A Fákban Lakó pedig, vagy ahogy ismertebb, Erdőszellem pedig bizonyosan védeni fogja a területét. A vándor pedig biztos benne, hogy képes lesz olvasni a jelekből, amelyekkel a Fákban Lakó nemtetszését akarja kifejezni hívei felé.
Egyáltalán nincs ellenére, hogy újra végig kell hallgatnia a venárok történetét, hisz talán számára is kiderül valami, amit eddig nem tudott. Szomorú a történet, de a sors folyama olykor szomorú ívet ír le és senki sem tudhatja, hogy mikor fordul jobbra a sora.
Zaratinate még mindig a trió legzárkózottabb tagja, de ez nem kelt benne semmiféle gyanakvást, sem ellenszenvet. Találkozásukkor ő sem beszélt sokat, valószínűleg hasonló érzéseket válthatott ki belőlük, de idővel minden kérdésére választ kapott.
A lovag rákérdez Kagaenae és Zara szándékaira, már ami a maradást illeni és a mellette ülő fiatal lányka őszintének ható válasszal él. Halovány mosollyal kortyol kupájába, hogy annak pereme felett Darenn-re nézzen, amikor a lány arról beszél, hogy szinte semmihez sem ért.*
- Én szívesen foglalkozom veled, ha elfogadod. *Koppan a kupa halkan az asztalon újra. Igazából nem tudja, mit szeretne tanulni - a lovagláson kívül -, de biztos benne, hogy szorgalmas diákra talál a személyében. Bár az is lehet, hogy a nomád életet megunva, pár hét múlva távozik majd az erdőből, visszatérve a város kényelmébe. De ennek kevés esélyt ad, a dacoló fiatalok olykor olyanra is képesek, amit nem várna tőlük senki.
A képességek hiányát pedig bőven pótolja a szorgalom, az elszántság és az akarás. Ha ez a három dolog meg van valakiben, akkor nincsenek előtte ledönthetetlen akadályok.*

1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-17 11:36:11
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Nem szeret evés közben beszélni, nem is nagyon szokott. Meg amúgy is félálomban van a fáradtságtól, az evés miatt meg aztán a maradék vérnyomása is lezuhan és teste csak az emésztésre koncentrál. Fél füllel azért hallja, hogy holmi boncolásról, meg hentesbárddal szaggatásról esik szó. Szerinte mondjuk egyik sem étkezéshez való téma, de hát ő itt csak vendég, így nem kezd kézzel-lábbal tiltakozni a témaválasztás ellen.
Darenn története már érdekesebb, viszont mindent összevetve meglehetősen szomorú, mert ugye adott egy jól működő közösség, akik összerittyentenek az erdő közepén, mindentől távol egy kacsalábon forgó palotát, majd lelépnek. Vagy meghalnak. Jó a halálra ugye nem számít az ember, hacsak nem nagyon öreg, vagy beteg. De a lelépést nem tudja igazán mire vélni, de hát ugye nem is az ő dolga, hogy ezen agyaljon és tolerálnia sem neki kell az ilyesmit. Mindenesetre úgy tűnik, hogy nem ússza meg anélkül, hogy beszélnie kelljen, pedig ő már csak csendben emésztene.*
- Mondtam már az erdőben is. El kellett jönnöm otthonról, és ha ez valójában egy rablóbarlang, akkor is maradok.
*elmosolyodik, közben hátradől és ujjait összekulcsolja a jól teli rakott hasán.*
- Nem árulok zsákbamacskát, szóval nem értek semmi olyasmihez, amivel életben tudnék itt maradni.
*megvonja a vállát, hiszen ezt nagyjából mindenki láthatja, aki csak ránéz. Gazdag lány a városból, akit a lehető legtovább igyekeztek távol tartani a világtól, így aztán neki minden kaland, minden felfedezés.*
- Viszont könnyen és gyorsan tanulok, ha van türelmetek megtanítani erre, vagy arra.
*Most lódít egy kicsit, mert igazából dunsztja sincs arról, hogy milyen könnyen, vagy milyen gyorsan képes megtanulni új dolgokat. Sebet valószínűleg szépen tudna varrni, hiszen nagyon szép kézimunkákat csinált. A lovaglással tudja, hogy hadilábon áll, fegyver meg még sosem volt a kezében, elméletben persze mindent tudja forgatni, de ez ugyebár édeskevés. De legalább senki nem mondhatja rá, hogy ne lenne tisztában a saját képességeivel, illetve a saját képességeinek a hiányával.*

1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-16 01:43:12
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Enilorac közjátékára biccentéssel válaszol. Egyenes, és konkrét. Ha más nem is, ez tetszik neki a lányban. Miután az elhaladt az asztal mellett a sólyommal, a kupájába kortyolva figyel, és hiába néz Kaisra, füle a vörös hölgyemény bemutatkozásán csüng. A név hanglejtése, és formálása természetesnek hat. Sok következtetést nem tud levonni, még mindig két lehetőség áll fenn.*
~Vagy profi csaló, vagy nem használ álnevet, és nem is lopni jött.~
*Gondolja a paranoid lovag. Eztán hallásának a fókuszát is áthelyezi a monologizáló tudósra. Olykor bólogat, és borába kortyol közben. Tulajdonképpen, nincs ellenére a dolog, mi több! Egészen tetszik neki. Ez hangjában is érződik mikor megszólal.*
-Egyelőre nem ellenzem, és a szolgálatot köszönöm. Van nem egy fiolánk a laborszekrényben megkezdett bájitalokkal, majd szólj és átadom a kulcsát.
*Tart egy rövidebb szünetet.*
-Ami viszont a boncolást illeti...
*Hangja kicsit szigorúbbá válik de nem sötétebbé.*
-Én nem mondom hogy ne tedd, ha ezzel közelebb kerülsz bármi hasznosabb tudáshoz.
*Pillant barátságosan, de kissé megértést kérőn Pyctára.*
-Egyelőre azt tudom elképzelni, hogy az ételnek elejtett vadakat segíts darabolni a konyhán.
*Mondja, és hozzá is teszi.*
-Én nem vagyok tudós, de tudom hogy van különbség a bonctan, és a hentesmunka között. Ennek ellenére szerintem mi akkor is megesszük a vadat, ha az precízen van levágva a csontról, és nem húsbárddal.
*Mondja, és ezzel talán megtalálta a két igaz igazság között azt a mezsgyét mely mindkettőre rálóg picit, még ha nem is egy felé tartanak. Ekkor érkezik a gyanús hölgyemény kérdése a létszámról. Soreyl megköszörüli a torkát, és oly hangon kezdi el ezt a szálat felgöngyölíteni, hogy ne érezzék azt az elején, hogy megpróbál kibújni a téma alól.*
-Nem tudom a szándékaitokat. Meddig terveztek itt maradni, vagy éppen mit akartok itt, az ételen és ágyon kívül, amit minden fáradt vándornak megadunk, ha lehet.
*Kezdi el szinte a teremtéstől a történetet.*
-De ha holnap, vagy egy hattal később elmennétek, én nem tartalak titeket vissza.
*És innentől érkeztek a történelem órához. Bocsánatkérőn Pyvtára néz, ő már hallotta ezt a történetet a tegnapi vacsorán.*
-Egy tucat lény érkezett ide erdőmélyére, szinte minden fajból. Együtt kezdtük el építeni ezt az erődöt. Az aprónépek szegőlécet, mi falakat, Shiriqa az óriás, pedig gerendákat készített. Tíz hat alatt épült fel Vadvéd.
*Feje kicsit lekókad, és keserű arccal a borába kortyol.*
-És alig kellett neki tíz nap hogy kiürüljön. Egyesek messzi vidékre mentek, mások megtalálták életük szerelmét, megint mások a végső nyugalmat. Immáron az erőd szinte üres. Ki erre ment, ki arra, de a Hydrának kilenc feje van.
*Kicsit megtolja a mögötte álló szobor aljára is vésett mondatot.*
-Azon az asztalon látható azok a mágikus iránytűk, melyek mindig az alájuk vésett névhez tartozó személy felé mutatnak. Jó néhány közülük már örökre északra szegeződött.
*Eszébe jut Niavi. Egyre ritkábban gondol halott szerelmére, de nem bambulhat most el egy pillanata sem, így hamar túllendül a gondolaton. Illetve csak odébb rakja. Este, mikor a szobája ajtaján a zár halkan kattan magányára, majd újra előveszi.*
-Így most ennyien vagyunk. Én, Pycta, Felthys, és innentől Sólyom, és Kais.
*Bólint oda biztatóan a fiúnak. Eztán a két hölgyre emeli a tekintetét.*
-Apropó! Kais már nyilatkozott. Titeket hogy fújt ide a szél gombászlányok? És mit gondoltok. Hogy fog még fújni mostanság az a bizonyos szél?
*Kérdez a szándékaikról, és terveikről.*

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.16 01:48:02

1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-15 23:35:03
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

- Fokhagymafenék? *Elneveti magát, míg gyorsan lekötözi a lóról az odarögzített hangszereket, a lantját, és gitárját. Kai felé sandít egy pimasz mosollyal, de semmi konkrétat nem mond.
Mikor már nyitná a száját, hogy ne hagyja kétségek között a fiút, Darenn lép oda hozzájuk, hogy újra üdvözölje őket. Biccent felé köszönés képen, de persze feltűnik neki, hogy vele szemben talán kicsit feszültebben viselkedik, mint a többiekkel. Az okáról fogalma sincsen, mindenesetre nagyon nem is törődik vele.*
~Lehet hogy csak a kezdeti bizalmatlanságom miatt.~
*Ennyivel le is zárja a dolgot, hiszen túl sokat az ügy érdekében már úgysem tud tenni, még ha akarna sem.*
- Vacsora? Nagyon szépen köszönjük, szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy élünk a lehetőséggel. *És ezt Kai azonnal meg is erősíti, így hát követi ő is Darennt az étkezőbe. Mikor belépnek, a helyiség nem üres, két fiút pillant meg.*
- A bór tökéletes lesz.
*Azzal helyet is foglal, és amint megkapják az ételeket, neki is lát, hogy elfogyassza szépen komótosan. Mozdulataiban fel lehet fedezni némi kecsességet, ha valaki jobban megnézi, egyébként nem feltűnő.
Sólyommadár bemutatkozására biccent egyet.*
- Zaratinate Roentra. *Mondja rövidre zárva ezzel a formaiságokat, mivel a nő is készül elmenni.
Miután végzett a vacsorájával hátradőlve néz körbe a teremben, majd figyelmesen hallgatja Kai monológját, Még egyszer sem látta ilyen lelkesnek valami iránt. Néhány résznél meglepve vonja fel a szemöldökét.*
- Egyébként csak ennyien vagytok venárok? Azt hittem többen, mikor hallottam rólatok egy-két történetet.

1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-15 18:52:55
 ÚJ
>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Aryna nyomában//
//Vacsora//

*Tényleg elámul Vadvéden. Olyannyira, hogy a beszélgetésekkel nem is igen törődik. Sajnos ez egy olyan némileg rossz tulajdonsága, ami vissza-visszatérő.
Pycta korábbi válaszaira viszont figyel.*
-Való igaz, fegyverek nélkül nem az emberek a csúcsragadozók. *ért egyet Pyctaval.*
~Hmmm... egyre szimpatikusabb.~
-Értem.
*Nem vonja kétségbe szavait, elkönyveli szépen magának a hallottakat, mert Pycta nyilván jobban ért a természet rendjéhez, mint a zöldfülű fiúcska.*
-Erdőszellem. A régi mentorom sokat mesélt róla.
*Ő előbb ugrik le a lóról, mint Zara.*
-Igen, még jó, hogy kis fokhagymafeneke... *torpan meg mondanivalójában.* -Öhm... elnézést, ehm... hát izé, kis feneked van.
~Hát ez csodás, ügyes vagy Kai!~
*Mindig ezt csinálja. Mikor már eljut oda, hogy talán közelebb kerülhet egy lányhoz, és most nem a testi kapcsolaton van a hangsúly, bedob valami baromságot. Hacsak Zara nem tekinti kedves bóknak, mert akkor minden oké.*
-Nekem sincs. De, ha mégis menekülnünk kell, maradjunk együtt. *kacsint a vörösre.
Sajnos arra nem kap választ, hogy Vadvédnek hogyan sikerült ilyen kellemetlen terepre építkezni, de tulajdonképpen ez inkább amolyan érdekesség lenne, semmint életbevágóan fontos.*
-Üdv! *köszönti Darennt nagyon közvetlenül.*
-Áh, remek! Elfogadom, mert megéheztem. Nyugi, nem vagyok nagyétkű, elég csak rám nézni. *mutat végig szánalmas, csenevész testén. Neki a víz remek lesz, a bor az nem az ő világa. Darenn elég ünnepélyes, megadja a módját az egyszerű étkezésnek.*
-Nem vagyok úr, uram. *mondja szemét lesütve.* -Csupán egy fiú.
~Na meg éppen gombász sem...~
*Mielőtt belekezd, Sólyommadárhoz fordul.*
-Szia, Sólyommadár. Kedves név. Majd elmesélhetnéd, honnan kaptad.
*Eztán már tényleg elkezdi a mondókáját.*
-Nos. *köhint egyet.* -Jómagam amolyan tudósféle volnék, bár leginkább a bájitalok kikeveréséhez és a növényekhez értek. A kísérletek zöme a minél erősebb bájitalok előállítását érinti, illetve az erdőben begyűjthető növények minél szélesebb körű felhasználásán. Egy kertre gondoltam, ahová ritkábban fellelhető gyógynövényeket ültetnék, olyan táptalajt biztosítva nekik, ami a tökéletes növekedést biztosítva. Érdekel az orvoslás is, az anatómia, az emberi test, illetve az állatoké is. Az izmok működése, a vér összetétele, és egyebek. A hangsúly, az emberi élet megmentése, netán beültetéses módszerrel. *tart egy kis szünetet, hogy tudják követni. Ha beszéltetni akarták, nos, most megkapták.* -Labor? Hát, az fantasztikus lenne. Az alapfelszereléseim megvannak. *húzza ölébe válltáskáját és előhúzza belőle az eszközöket.* -Csipesz, rázóka, borszeszégő, keverőpálca. Ha biztosítanak nekem egy jól szellőző labort, ahol kedvemre keverhetek, akkor biztosíthatom önöket, hogy a lehető legerősebb italok birtokába jutnak. Így elsőre ezt tudnám ajánlani, uram. *pillant Darennre.* -Felajánlom szolgálataimat. Ebben a természetes, ősi közegben tudnám leginkább hasznosítani tudásomat. Továbbá... tudják, nem vagyok jártas a harcban. De, ha segítenek és kitanítanak, megtanulok bánni a fegyverrel vagy íjjal. Nos, uram. *néz Darennre.* -Mi a véleménye?
*Közben még Pycta szavaira is reflektál.*
-Nem akarok felboncolni egy állatot sem, kivéve, ha betegség terjeng az erdőben és rájöhetek, hogy mi okozza. Ezzel megszüntethető a további esetleges vírus terjedése. Szeretem a természetet, és az erdőt. Óvni akarom.

1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-15 14:33:41
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Közjáték//

*Látja, hogy Aenae valószínűleg nem igazán érti, hogy miről beszél, de nem kezd a magyarázat további boncolgatásába. Idővel majd talán megérti a lány, de az is lehet, hogy sohasem. Mindenkinek más út jutott. Sokat tudó mosollyal folytatja a lovak csutakolását.
Valóban, a hosszúéletűek népe tényleg ért az állatokhoz, ami valószínűleg a természetközeli életmódjuknak tudható be.*
- Tanulni sohasem késő. *Bólint a szavakra oda sem nézve. Közben Kagaenae is elkezdi a munkát, s legyen bármennyire is gyakorlatlan vagy ügyetlen, egyetlen rossz pillantást sem kap a csuhástól. Csak olykor simít végig nyugtatólag a hátas nyakán, hogy ne ficánkoljon annyira a lány kezei alatt.*
- Persze, nagyon szívesen. *Mondja kedvesen a kérdésre. Úgy tűnik, mintha eddig burokban tartották volna a lányt, tudatosan elzárva az olyan dolgoktól, amelyek a valódi életet jelentik. Nem érti, hogy ezalatt a pár órányi ismeretség alatt kiderült, hogy szomjas szivacsként szívná magába a tudást, legyen az lovaglás vagy erdőjárás.*
- Nem igazán. *Nevet fel.*
- Egy nadrággal jobban jársz majd. *Teszi hozzá mosolyogva.

//Vacsora//

A lovakkal így fele annyi idő alatt végeznek, aztán indulhatnak is a vacsorára, ahol talán már mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál. A csuhás szótlanul bólint Darenn felé, majd helyet foglal az asztalnál, de előtte kihúz egy széket Aenae-nak. Tölt mindkettőjüknek a vízből - amiért nagyon hálás a lovagnak, hogy nem erőlteti a bort - és kis falatokkal, komótosan megvacsorázik, miközben a beszélgetéseket hallgatja.
Egy ismeretlen nő is helyet foglal az asztalnál, aki akkor érkezhetett, mielőtt visszatértek a kis csapattal. Korábban nem látta még, de a bemutatkozás világossá teszi előtte, hogy egy új érkezőről lehet szó. Tekintetük összeakad, a lombzöld szemek nyugodtan állják Enilorac pillantását, szája sarkában halovány, kedves mosoly bújik meg.
Darenn Kaiss-hoz fordulva kérdez azokról a bizonyos kísérletekről, a téma felkelti a csuhás érdeklődését. Korábban már volt szó róla a pumákkal kapcsolatban, ami nem igazán nyerte el a hosszúéletű tetszését.*
- Erre én is kíváncsi vagyok. Az öreg irbiszek boncolgatása, ugyebár kizárva. *Teszi hozzá, miközben kupája felett a fiatal alkimistára függeszti lombzöld tekintetét.*


1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-14 19:02:47
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Közjáték//

*Nem, Aenae tényleg nem érti, hogy miért kellene bárkinek is magányosan tengetni a napjait. Az ő személyiségével teljesen összeférhetetlen az ilyesmi, így aztán az elf szavaira csak bólint. Nem érti, és ami azt illeti nem is akarja megérteni az ilyesmit, rágondol és az jut eszébe, hogy tutira becsavarodna egy hat alatt is, nemhogy egy év alatt. Az ilyesmihez nyilvánvalóan kell egyfajta lelkület, személyiség, hajlam, vagy nevezzük bárhogy is. Egy biztos, hogy Aenae számára teljesen elképzelhetetlen. Eddig is talált az elfben valami furcsát, de most végképp. A furcsaság azonban nem taszítja, hanem megismerésre sarkallja, no nem az aszkézis megismerésére.
Figyeli egy ideig amint Pycta a lovakat intézi. Hallotta, hogy az elfeknek jó érzékük van az állatokhoz. Persze az, hogy Pyctának megy az ilyesmi még nem jelenti azt, hogy az összes fajtájabeli hasonló képességekkel rendelkezik. De Aenae most épp hajlik arra, hogy elhiggye, hogy nem véletlenül alakult ki ilyen kép a hosszúfülűekről.*
- Nem sok dologhoz értek.
*Vagyis valójában semmihez, vagy kevés hasznoshoz. Példának okáért soha nem csutakolt neki lovat, és vajmi kevés eséllyel tudja megkülönböztetni a szénát a szalmától. Már ha van egyáltalán különbség, merthogy Aenae ebben sem biztos, viszont tökéletesen leutánozza Pycta mozdulatait, ez pedig azt mutatja, hogy rendkívül tanulékony. A ló persze az ő kezei között közel sem olyan nyugodt, mint a másik, de ezt Aenae betudja annak, hogy Pycta és a lova sokkal régebb óta ismerik egymást, mint Aenae meg a lova. Merthogy Aenae ma került olyan közelségbe a magáéval, hogy egyáltalán a hátára ült. Amúgy meg egy kezén meg tudja számolni, hogy összesen hányszor ült életében lovon.*
- Segítek. Persze, szívesen. Megtanítasz lovagolni?
*Áll meg egy pillanatra, hogy az állat háta fölött az elfre pillanthasson. Nem is olyan régen feltette ugyanezt a kérdést a fickónak, aki apja lovait gondozta, a fickó viszont nem egészen úgy gondolta, ahogy Kagaenae, így egy pillanattal a kérdés elhangzása után már letolt gatyával eldobta magát egy szénabálán. Nem sokáig dolgozott apjának az incidens után és hiába védekezett azzal, hogy csak félreértés volt, mégis kitették a szűrét. Viszont Aenae teljesen biztos abban, hogy Pyctától nem kell ilyen válaszra számítania.*
- Jah, hát errefelé nem praktikus a szoknya, ahogy látom...
*Pedig ő szereti a szoknyát, nem is nagyon volt rajta életében nadrág.

Ketten egyébként meglehetősen gyorsan haladnak, így aztán Aenae kellőképpen megéhezik a végére. No meg eszméletlenül fáradt, és fáj a hátsója a nyeregben töltött idő után.
A vacsora folyamán ő egyébként nem nagyon beszél, azért is nem, mert félig már alszik, így aztán csoda, hogy egyáltalán táplálkozni képes. Viszont nem finnyás, így aztán nem kell attól tartani, hogy húzza a száját bármire, ami a tányérjára kerül, amúgy is éppen vendégül látják, ő pedig udvarias lenne akkor is, ha történetesen nem lenne a kedvérevaló a vacsora. Meg ugye nem válogatós, úgyhogy eltűnik ami a tányérján és ami a poharában van. Ezek után csendesen emésztget, míg asztalt nem bontanak.*

1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-13 12:38:50
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Aryna nyomában//
//Közjáték vacsora előtt - Kagaenae//

*A tudós fők, a szakrális érzésekre kevésbé fogékony halandók hajlamosak együgyűnek nézni-nevezni azokat, akik hisznek. Hisznek valamiben, amelyet talán sohasem láttak, ami nem kézzel fogható, ami hétköznapi érzékekkel fel nem fogható. Együgyűnek, hovatovább ostobának tartják azokat, akik saját erejük, kardjuk éle, páncéljuk védelme mellett hitük erejében, védelmében bízva indulnak csatába. De még ők is kénytelenek elismerni, hogy azok, akiben a hit lángja ég olthatatlan tűzzel, tízszer annyi hitetlennel érnek fel erőben és kitartásban. Mi az, ha ez nem kézzel fogható és látható?
A csuhás soha senkit nem akart a hit útjára téríteni, de szavai mögött ott bújik meg a lehetőség, hogy bárki megpillanthassa a fényt, mely az ő életét világítja be.*
- Aszkézis, igen. Nehéz lehet megérteni, de olykor a magány napjai alatt jobban megismerjük magunkat, mint barátok között. *Tudja, hogy minden más magyarázat csak üres fecsegés volna, a megmagyarázhatatlan megmagyarázása.*
- Nem tudom. *Mosolyog a lányra kezében a pányvákkal. Régen tudja már, hogy nem érthet mindenhez és nem is akar, hisz minden megismeréséhez, tudásának elsajátításához még aző hosszú élete is rövid volna. De legalább nem próbál meg minden kérdésre felelni, azokra pedig végképp nem, melyekhez nem ért.
Közben eléri a lovakkal az istállót, észrevéve, hogy Kagaenae társául szegődött. Mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga volna, kezd neki a lovak leszerszámozásába. Gyakorlott, nyugodt mozdulatokkal dolgozik, miközben halkan beszél az állatokhoz rövid, lényegtelennek tűnő kedves szavakkal.
Már épp az utolsó szerszámot akasztja a karám oldalára, amikor elhangzik a kijelentés Kagaenae szájából, s a csuhás mintha mi sem történt volna, folytatja a munkát.*
- Hát akkor ne legyél az. Fogj egy marék szalmát és kezd el lecsutakolni a lovad. Ha egyedül csinálom, vége a vacsorának, mire végzek és mindketten éhen maradunk. *Szólal meg pár szívdobbanás múltán kedvesen mosolyogva a lánykára.
Ha Aenae is nekikezd a csutakolásnak, halovány biccentéssel biztatja.*
- Holnap keresünk neked valami kényelmesebb ruhát, mert ez is nagyon szép, de kár volna összepiszkolni. Aztán, ha van kedved, akkor segíthetsz nekem. *Teszi hozzá újabb csendes munkával eltelt pillanatok után. Így valóban hamarabb végeznek és odaérhetnek a vacsora kezdetére.*

1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-12 23:03:33
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Darenn elmondja a feltételeit, amit a lány igencsak korrektnek, és egyenesnek tart. Mosolyogva bólint, és egy valamit azonnal elkönyvel magában.*
~Nem leszünk puszi pajtások, de lehet hogy bírni fogom ezt az ürgét.~
*Ha más nem legalább hasonlóan gerinces lények. Mind a kettejükben meg van az, amit ő a vadon lelkének tart. Az a következetesség, és egyensúly. Megköszöni a finom, ételt és el is fogyassza. A megérkező csapatot éles szemekkel figyeli. Mindenkiről megjegyez magában egy mondatot, de csak hogy legyen hova tenni őket a fejében. A hosszú életű azonnal be is kerül a "Beszélnem kell vele egyszer hosszabban" csopportban. Hosszú de találó neve van. Azonnal felkelti a csuhás az érdeklődését. Neki szinte a létén, a testén, a lelkén látszik a vadon lelke.*
~Jó ember lehet.~
*Gondolja magában, és mikor mindenki helyet foglalt, ő feláll és bemutatkozik.*
-Sólyommadár Enilorac vagyok.
*Mutatkozik be, és ha nem volna egyértelmű a névválasztás, még meg is simogatja a vállán pihenő madarat.*
-Ő pedig itt Sólyom, vagy Hawkay. Kinek hogy tetszik.
*Mondja, és megtörli a száját, egy az asztalon heverő ronggyal. Ő maga megette a részét, és Hawkay is jól lakott ott a vállán, azzal a szelet szárított hússal.*
-De ha megbocsátanak hosszú utam volt. Aludni térnék. További jó étvágyat, és köszönöm a vacsorát.
*Mondja, teljesen átlagos hangon, senki nem hiheti a hangjából, hogy miatta hagyja el a termet, ha csak nem akarja belehallani azt. A köszönetet inkább csak Darennek biccenti oda, aztán még futva megkeresi Pycta tekintetét, és elindul a szobájába.*

1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-12 22:53:32
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Szépen megvárja, míg a kis csapat leszerszámozza a lovakat, és szép lassan elérik a nagyterem kapuját.*
-Üdv még egyszer.
*Mondja, immáron, kevéssé ideges hangon. A nyomokból szinte megnyugodott, hogy Aryna a városba ment. Nincs miért idegeskednie. Egyelőre persze. Még akadhatnak gondok. Például Soreyl elég jó emberismerő, és a vörös hölgyeményen valami szúrja a szemét. Nem lát piszkos fényt a szemében elsőre, de valami kis piactéri zsebesre hajaz a mozgása. Nem tudná megállapítani mivel foglalkozhat, ha épp nem gombászik.*
~Mindenesetre, ha hosszabb távon akar maradni, akkor el kell vele beszélgetnem mélyebben, hogy minél többet tudjak meg róla.~
*Sőt, ha esetleg még további maradásra esne a sor, egész szép terv született meg a lovag fejében. Ilyen gondolatokkal pedig csak azért játszik, mert olyan szüksége van az erődnek az emberre mint egy falat kenyérre.*
~Apropó Kenyér.~
*Gondolja magában.*
-Bizonyára éhesek vagytok.
*Kezd bele, fele annyira ünnepélyes meghívásába, mint azt egykoron Sylweran szokta.*
-Gyertek egyetek. Finom, és kiadós, az erdő ajándéka.
*Mosolyodik el, szigorú kedvességével, mely valahogy mindig különös rajta. Kijjebb nyitja az ajtót, és ő lép be először. Meglátja, hogy az anyját pótolandó, megjelent a vacsorán a két fiú. Sólyom háttal ül neki, így csak a kölykök láthatják, az atyai mosolyát.*
-Köszönöm hogy itt vagytok gyerekek. Hozzatok bort.
*Mondja, és azzal hátranéz a többiekre, hátha eltalálja valamelyik ízlését ital terén, és nem is kell sokáig gondolkoznia, amint eszébe jut Pycta, hozzá is teszi.*
-Meg egy ibrik, tiszta vizet.
*Nem is telhet bele többe, mint hogy a társaság körbeüli, a középső asztalt, és már is megérkezett minden ami az étkezéshez kell. Soreyl a Hydra alatt foglalja el az asztalfőt, és le sem ül. Boros kupáját emeli fel.*
-A nyugodt éjszakára. Jó étvágyat.
*És azzal leül. Természetes megérti, ha most esetleg kérdésekkel rohamozzák, melyet készséggel meg is válaszol majd, de közéjük mindenképp beiktat egy kérdést, és kis információ halmazt, amit Kais felé irányít.*
-Gombász uram.
*Bár emlékezne a nevére.*
-Azt mondta a kísérleteihez keres megfelelő terepet. Miféle kísérletekre? Van egy egész kis laboratóriumunk, igaz hogy apróbb népek számára készült, de talán megfelelhet magának a bal szárnyban.
*Természetesen, beszélteti amíg tudja. Részletesen szeretné hallani milyen dolgokat szeretne kipróbálni a tudomány céljából. Most derüljön ki, ha esetleg fekete mágia, vagy nekromancia van a dolog mögött. Bár nem nézné ki belőle, de nem ez az első hogy bárány bőrt vesz fel a farkas, hogy azt vérezze össze. A jóízű őzragú, pedig majd mindenkinek elnyerheti a tetszését. Talán az úri hölgy az egyetlen akinek különös lehet, az ilyen tábori étel, de nincs mit tenni. Nem lehet mindenkinek megfelelni.*

1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-12 14:18:24
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Aryna nyomában//

*Aenae számára a vallás, meg a mindenféle misztikum nagyon távoli, otthon sem volt jellemző, hogy valami felsőbb hatalomhoz imádkozzanak, vagy kérjék a segítségét, vagy bízzanak benne, hogy az majd megoldja a problémáikat. Anyjától néha hallott olyanokat, hogy "a szellemek egyék ki a májad", de Aenaet sosem érdekelte, hogy milyen szellemeknek kéne ilyet tenniük. Meg ugye a "szellemek szerelmére" sem volt hajlandó megcsinálni ezt, vagy azt. A Pyctához hasonló hittel bírók kicsit elvarázsoltnak tűnnek Aenae számára, Pycta felől is érez valami ilyesmit.*
- Magányos aszkézissel?
*Kérdez vissza szinte automatikusan, holott nyilván semmi köze ahhoz, hogy az elf miért is sanyargatta önmagát. Számára furcsa az ilyesmi, a magány, mint olyan főleg. Az aszkézis mibenlétét pedig csak hírből ismeri, mivel egyrészt sosem volt rászorulva arra, hogy bármit is megvonjon önmagától, másrészt szükségét sem érezte ilyesminek. Ezen nyilván jelentősen változtatna az, ha mondjuk olyan mélyen vallásos lenne, mint amilyennek Pycta tűnik.*
- Akkor te sem tudod, hogy hogy sikerült felhúzni ezt ide?
*kicsit megnyomja az "ezt" és az "ide" szavakat, mert valóban számára is kissé furcsa ez, mert az erdő tényleg olyan sűrű volt már idefelé jövet, hogy csoda, hogy nem szaggatták meg a belógó ágak. Mondjuk már erősen sötétedett is, szóval lehet, hogy világosban jobban látszódott volna, hogy egy másik irányból mondjuk tart egy szekérút az erőd irányába.
Mikor Pycta lesegíti a lóról, akkor egészen közelről belebámulhat annak szemeibe. Mintha csak választ várna az zöld tekintetből a miértre? Mármint az aszkézis miértjére.
A földön állva már a ruháját igazgatja. Pycta elvezetni készül a hátasokat, Aenae meg úgy érzi, hogy hozzá kell csapódnia. No nem azért, mert nem lenne éhes, ellenkezőleg, nagyon is az, de ugye a pokróc, amibe a vállait takarja az elffé és feltétlenül hálálkodni akar neki, mikor visszaadja. Továbbá az egyik ló mégiscsak az övé, illene megnéznie, hogy jó helyre kerül-e. Eközben van ideje kicsit nézelődni, már az istállóba menet és odabenn is. Úgy ítéli meg, hogy ez az istálló sem rosszabb, mint ami otthon van, úgyhogy nem lehet a hátasnak oka panaszra.
Míg Pycta a lovakat intézi, addig ő lekanyarintja a hátáról a pokrócot, majd esetlenül összehajtogatja. A mozdulaton látszik, hogy életében nem sokat csinált ilyet, de ránézve ez nem is különösebben meglepő. Egy istállóba sem nagyon illik az apró topánban, meg a földet seprő bársonyruhájában. Kezében idegenül áll az összehajtott pokróc is, sokkal inkább egy selyemhuzatú takarót kellene fognia. Érzi ő is, hogy ez baromira nem stimmel.*
- Kolonc vagyok.
*Szólal meg hirtelen. Maga sem tudja, hogy miért jelenti ezt így be, hiszen úgyis teljesen nyilvánvaló bárki számára. Ugyanakkor valahogy mégis úgy érzi, hogy ezt meg kell ossza az elffel. Hogy miért vele? Talán mert a szemeiből sugárzik valami, ami Aenaeből valamiféle bizalmat vált ki.*

1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-11 22:02:59
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Aryna nyomában//

~Nem régóta van itt? Az még rendben van, de abban szinte biztos vagyok, hogy a vadon már egy ideje nem ismeretlen számára. Elég csak hallani, hogy beszél róla.~
*Ő is sokat játszadozott kint az erdőben kicsi korában, később is sokat járt arra, és most is előszeretettel tölt el időt a lombok között, de nem tud olyan csodálattal beszélni róla, mint elf kísérőjük.
- Nem hiszem, hogy félrevezettél volna minket. Azt sem mondtad, hogy már régóta a venárok között lennél, így nem gondolnám, hogy van min fennakadnunk. Jól mondom?
Az Erdőszellem és Fákban lakó dolga még mindig nem teljesen tiszta neki. Így már mintha valami derengene, talán ezt a kifejezést már hallotta, de túl sokat nem mond neki így sem. Minden esetre ezzel kapcsolatban több kérdést nem tesz fel, majd talán később.
Aenae megjegyzésére halkan felnevet, miszerint már hamarabb is idejött volna, ha tudomása lett volna róla. Valahogy nehéz elképzelnie még most is, hogy a finom úri hölgy valóban hanyagolni tudná hosszabb ideig a kényelmet és a luxust. De hát ki tudja, érhetik még nagy meglepetések.
Kecsesen ő is leszáll a lóról, a szárat pedig Pycta kezébe adja, nehogy elszaladjon az állat. A falakon belül messzire nem tudna menni, de este kinek van már kedve lovakat kergetni?*
- Ú, vacsora, jól hangzik. Nem akarok tolakodó lenni, de már farkas éhes vagyok. Nem készültem ilyen hosszú útra.
*Leporolja a fekete nadrágjáról a lószőrt, közben hallgatja Kait.*
- Hogy érzem magam? Először is, sajog a fenekem, kicsi volt az a nyereg kettőnknek. *Persze érti, mire gondolt a férfi.* Egyébként majd meglátjuk, hogyan érzem magam. Mondhatni, nincs rossz előérzetem most már, de azért ne kiabáljuk csak el magunkat.

1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-11 16:43:14
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Aryna nyomában//

*Kagaenae szavait nem igazán érti, nem igazán tudja hova tenni a "szobapatkány" kifejezést, de a magyarázat sajnos későbbre marad.
A korábbi kis incidens miatt a lány suttogva kér bocsánatot a csuhástól, ami miatt lelkiismeretfurdalás önti el. Nem szerette volna kellemetlen helyzetbe hozni reakciójával, de valószínűleg csak az érzékeny füleket ütötték meg a megszeppent lány szavai.*
- Semmi baj, komolyan. *Válaszol halkan, hogy csak Kagaenae hallhassa.*
- Ha eltévednél, a Fákban Lakó talán visszavezetne a ritkább erdőbe, de a párductámadás akkor is lehetséges veszély volna. *Tereli el a gondolatokat. Tudja, hogy magyarázatával egyszerre nyugtat és kelt félelmet, de képtelen másképp megfogalmazni. Nem akar, talán nem is tudna, füllenteni, csak hogy a vándorok a veszély elmúltának hamis illúziójába ringassák magukat.*
- Nem szabad kísérteni a sorsot, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Felesleges volna siettetni. *Mosolyog Kagaenae mondata után.*
- Ha "igazi vadász" alatt az íjjal-karddal érkezőkre gondolsz, akkor igazat kell adjak, de fegyverek nélkül vajmi kevés esélye volna egy szemtől-szembeni küzdelemben bárkinek is egy irbisz ellen. *Válaszolja meg Kaiss ki nem mondott kérdését, majd homlok ráncolva és láthatóan értetlenséggel vegyes nemtetszéssel hallgatja a továbbiakat.*
- Nem hinném... hogy ilyesmi megtörténhetne. Az erdő törvényei és a Fákban Lakó őrzi az egyensúlyt, amelynek mi is a részesei vagyunk. Ha túlszaporodna valami, a természetes ellenségei gondoskodnak az egyensúly visszaállításáról, a beteg állatokat ugyanígy elejtik a vadászó állatok, az öregek pedig méltósággal térnek meg a Kárpiton Túlra. Példának okáért az irbiszek vagy a farkasok, medvék végzik ezt a "feladatot". Ez elég bonyolult rendszer, őriznünk kell a békét és az egyensúlyt, de nem önhatalmúan vagy meggondolatlanul.
*Ha áradozásként lehet definiálni a tiszteletet és az alázatot, mellyel egy olyan fenséges ragadozóról alkot személyes véleményt, mint az ibrisz vagy bármelyik másik vadász, akkor igen, a csuhás áradozik az erdei párducokról. De az ő viszonya az erdő vadjaihoz és makrovilágához és azzal együtt szakrális világához is, alapjaiban más, mint a hétköznapi halandóknak.*
- Bocsánatotokat kell kérnem, ha esetleg félrevezettelek benneteket, de én sem vagyok régóta Vadvéd lakója. Én az elmúlt több, mint egy esztendőt magányos aszkézissel töltöttem Erdőmélyén. A Fákban Lakó vezetett pár hete erre a vidékre, így találtam rá a venárokra is. *Ezzel a magyarázattal már régóta tartozott, de nem szerette volna elrettenteni a vándorokat azzal, hogy csak kevés ideje vendége az erődnek.
De most már legalább a kis csapat tagjai is láthatják, hogy nem egy sziklabarlangbeli haramiabúvóhely az otthonuk, hanem egy valóban szép és kiépített erőd.*
- A Fákban Lakó, igen. Ti talán úgy ismeritek, hogy az Erdőszellem. *Lebbenti fel a fátylat e kérdésről is, s mint megtudják, a Fákban Lakó és az Erdőszellem egy és ugyanaz, ami nem jelenti azt, hogy ezzel már mindent tisztázott.*
- Ne kérj bocsánatot, engem is ugyanígy meglepett a látvány. *Mosolyodik el Zara szavaira, s még ő is valamiféle büszkeséget érez, pedig semmi munkája nem volt Vadvéd erődjének felépítésében. Ez a dicséret az alapítókat illeti.*
- De Darenn itt is van, ezzel kapcsolatos kérdéseiteket majd neki tegyétek fel mondjuk vacsora közben. *Örül, hogy végre ideértek és annak is, hogy végre a lovag átveheti tőle az idegenvezetés és a magyarázatok terhét, kellemetlen lett volna mindenre kérdésre azt felelni, hogy nem tudja.
Leszáll a lóról és lesegíti Kagaenae-t is, majd, ha a többiek is leszálltak, a lovakat elvezeti az istálló felé, hogy leszerszámozza őket, vizet és abrakot adjon nekik. Így is már többet beszélt, mint az elmúlt egy év alatt összesen.*

1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-11 15:01:29
 ÚJ
>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Aryna nyomában//

*Pycta személyében egy másik párduckedvelőre talált. Egy közös pont, pipa.*
-Jól mondod. *bólogat Pycta szavaira, bár van itt valami apróság.* -Mármint utánatok. Mert aki igazi vadász, az még az irbiszt is elejti.
*Azért ő nem menne a közelükbe, csak ha ketrecben lennének.*
-Szívesen megvizsgálnám őket anatómiailag. Ehhez egy kivénhedt példány kellene, aki kilövésre vár. Gondolom, ti vadászok az erdő egyensúlyát oly módon is megőrzitek, hogy ha túlszaporulat vagy beteg állat van azt kilövitek nyilakkal. Vagy nem? *kérdezi Pyctat, mert ő így képzeli el az erdő egyensúlyát.
Aztán szép beszédet kapnak az erdőről és megcsodálhatják a gyönyörűségeket, amik szemeik elé tárulkoznak.*
-Ki az a Fákban Lakó? *kérdezi kissé ijedten.*
~Remélem nem valami időnként fából előjövő szellem!~
*Zarat is érdekli ez a dolog, remélhetőleg Pycta ezt is megválaszolja a három újnak.
Vadvéd... mi tagadás meglepődik. Számított rá, hogy valami "bázis" van kialakítva itt, de álmában sem gondolta volna, hogy ilyen komoly munkálatokat végeztek el itt.*
~De mégis... hogyan?~
-Hát... én is. De ez... pazar. Szép az otthonotok, Pycta. El nem tudom képzelni, hogy ezt a rengeteg alapanyagot ilyen környezetben hogyan szállítottátok ide. Tényleg. Hogyan? *kérdezi roppant kíváncsian. Az erdő itt nem olyan, amit könnyű átszelni, pláne mondjuk egy szekérnek, na meg egy teli szekérnek! Kissé érthetetlen.*
-Én is! *erősíti Aenae szavait, majd a mögötte ülő Zarahoz szól.*
-Kitettek magukért. Mintha egy városban lennénk, csak az erdő miatt kevésbé biztonságos. Te hogy érzed magad?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346