//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Denzack, Shen//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Zárás//
*Sötételf lány az asztalon könyökölve várja Jayzi válaszát. Fajtársa jól meggondolja, mit mond, mert Xot hosszú perceknek érzi, amíg várakozik. Talán ezek a percek tényleg olyan hosszúak, mert közben Xotara majdnem bepuszilja az egész üveg borát. A fene se tudja, de nem is számít, mivel a következő pillanatban Aranyhaj kéri rajta számon (elég illuminált állapotban) az előbbi válaszát, mire a mélységi lány kissé felhördül az őt ért vádon és egy kicsit lassabban forgó nyelvvel válaszol. A bor nem csak az ellenséges modorát, de a nyelvét is még jobban fel(vágja/oldja).*
- Micsoda? Én nem hazudtam! Én… én nem szoktam hazudni! Csak izé…
*Jayzi ekkor az elf pártjára áll, és megerősíti, hogy bizony Sheninek van igaza.*
- Jó' van má'! Két férfi egy védtelen nő ellen. Kérem szépen, ez gyalázat! És különben is… meg egyáltalán… még mindig nem vágjátok a szabályokat! Nekem most vetkőznöm kéne… ha hazudtam volna… deee nem hazuuudtam… de jól van… elismerem… mellébeszéltem, sőt kiforgattam a szavaidat, Shenikém. Nem akarok hencegni, mert én olyatot… se nem… szoktam, de piszok jól értek az ilyesmihez.
*Próbál teljes mellbedobással vigyorogni, de az előbbi vád, azért tényleg szíven ütötte. Sóhajt is egy nagyot.*
- Há' jó! Elmondom a teljes igazságot… de csak nektek… csak itt… csak most... csak mert olyan jó ivócimbik vagytok, és annyi viszontagságon mentünk keresztül együtt, mire ide bejutottunk. Meg aztán… a 'hazug' után még csak az hiányzik, hogy 'nyuszinak' nevezettek, mert én… az se nem vagyok!
*Xot húz egyet a boros üvegből, majd belevág. Kicsit zavartan kezdi, de aztán úgy beindul, mint a szökőár.*
- Há' tudjátok öhm… az én szívem nem dobog senkiért… és még nem voltam… szerelmes, soha. Azt se tudom, hogy milyen az, bár nem is akarom tudni. Én világ életemben csak használtam a palikat… arra, amire valók. Az én berkeimben… a sötételf férfiak mellett hamar megtanultam, hogyan kell úgy bánnom velük, hogy nekem jó legyen… tőlük nem igazán számíthattam bármi nemű figyelmességre. Mindenki kikaparta magának a gesztenyét… aztán kész. Utána egyikünk jobbra, a másikunk balra ment. Engem nem szeretett soha senki és én se senkit…
*Elkámpicsorodva elhallgat egy röpke pillanatra, majd kifakadva folytatja.*
-… és kiscicám se volt soha, pedig mindig vágytam egyre… de apu nem engedte! Egyszer haza vittem egy feketetarkát, már nevet is adtam neki, Pepitának hívtam… de… de apu kitekerte a nyakát. Sőt, egy olyan fehér porcelán babára is mindig vágytam… tudjátok, hosszú szőke hajjal meg minden, de apu olyat se lopott nekem.
*Búsulva saját hányattatott sorsán, ismét inna az üvegből, de az már kiürült.*
- Még ez a szar is üres! Mindegy.
*Vágja a sarokba az üveget, ami ripityára törik.*
- Szóval, az előbb tényleg nem a kérdésre válaszoltam…
*Xotara kirántja az asztalból tőrt, és egyik irányba gyorsan végig szurkálja az ujjközeit. Viszont, a vissza iránynál, az orra alatt somolyogva, megcélozza mutatóujja hegyét, szúr, majd felszisszenve kapja be a vérző ujját. A fájdalomra kitisztul a feje.*
- Oh, én kis ügyetlen!
*Ujj-szopogatva néz a fiúkra, majd a szúrást szemrevételezve megjegyzi.*
- Különben is, csupa felszíniektől hemzseg ez a hely. Szerintem, mindenki maradjon a saját fajtájánál. Bratyizás mehet orrba-szájba, de hát _azt_ azért már még se. Az már fajtalankodás lenne. Szóval, így csak Jayzionnak van nálam bármi esélye.
*Közli vigyorogva, egy kacsintás után a sötételf férfival, kinek válaszát, az előbb feltett kérdésére figyelmesen hallgatja.*
~ Mi? Egymást szúrták le? Vagy mi? ~
*Xot logikusan végig gondolja a hallottakat.*
~ Kaaamuu! Ha nem volt ott, akkor hogy jutott hozzá a szülei vagyonához? Nyilván nem hagyták rá a vagyonukat a rabszolgának eladott gyerekükre. Tuti Ő is kicsinálta a szüleit, mint Umon. Bezzeg, én puding voltam… én nem bírtam kinyírni a mocsadék faterom. ~
*Maga sem tudja, hogy miért, de nem teszi szóvá, hogy hazugságon csípte Jayzit, akinek ezért bizony meg kéne válnia a vörös csuhájától. Xotara csak somolyog az orra alatt, majd így szól.*
- Na, fiúk! Ez a buli megdöglött. Megöltem a hülye picsogásommal.
*Feláll az asztaltól.*
- Amúgy köszi srácok! Izgi borozgatás volt. Nagyon élveztem, de most megyek, felkeresem a női szakaszt. Csocsi fiúk!
*Távozva hóna alá csap még két üveg bort, majd a lépcső aljából visszafordul.*
- Majd elfelejtettem! Keressetek, majd fel, amikor szolgálatban vagyok! És olthatatlan vággyal közöljétek, hogy be akartok lépni a Vadvédi Őrségbe! Ilyen szép, dali legényekre mindig szükségem van.
*Veti oda vigyorogva, majd felbotorkál a lépcsőkön. A pisilés után, elvonul a szobájába, ahol hamar bedobja a szunyát. Másnap pedig pokoli macskajajra ébred.*