Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:35:09
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:35:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Sylweran Szobája//
*Shiriqa felemeli a kezét, és Sylweran megpillanthatja a különös ékszert. Kicsit hunyorog egy pillanatra, hogy jobban lássa az ágyon ülve. Mivel, hogy Shiriqa csak nem mozdul, és az ő lába sem bírja most túlságosan.*
- Honnan van? *kérdezi meglepetten. Nehogy valami erdőben talált veszélyes varázsholmi legyen, aztán valami baja történjen a lánynak. Kissé aggódóvá is válik a tekintete. Aztán gyanakodóvá. Végül pedig ismét csak meglepetté.*
- Jobb? *kérdezi a bizonytalannak tűnő apró óriást látva.*- Neked jobb? Ezt szeretted volna? *kérdezi.*- Sosem mondtad... *teszi még hozzá, némileg még mindig csodálkozva, némileg egy kicsit szomorkásan. Azt hitte, már mindent megosztanak egymással. Elég sokat mesélt Sylweran is a múltjáról, habár valóban nem eleged... de hát ez a hely, ahol éppen vannak... ez Syl álma volt. Shiriqa pedig benne van. A lány álma vajon ez lehetett? És ha igen, miért nem beszélt róla soha?
Aztán elhangzik a bátortalannak tűnő kérdés. "Nem?"
Mintha tőle, Sylwerantól várna választ, vagy inkább afféle megerősítést a dologra... de miért?
A férfi szeme ismét végig fut a lányon. Annyira aprónak és törékenynek tűnik... de tudja, milyen erő is lakozik ebben a nőben, a testében, a szívében... mennyire csodálatos és más, mint bárki akit eddig ismert. És így, hogy ilyen védtelenül kicsinek tűnik, leplezve "hatalmát"... Sylwerannak a szokásosnál is nagyobb szorítás keletkezik a mellkasában. Valami tombolni kezd odabent, és nagyot kell nyelnie. A fejében különös jelenet játszódik le, és ezzel együtt szinte magától mozdul meg a lába, és áll fel az ágyról... ám a viharos lányhoz rohanás a visszájára sül el. Inkább csak megfordul egy pillanatra, Shiriqának háttal, mintha csak most vette volna észre, hogy illetlenül kioldva marad valami a ruháján. Fel is emeli a kezét, hogy a madzaggal szórakozzon, és leplezze érzelmeit.*
- Ne tőlem várj megerősítést, neked kell jól érezned magad így. *mondja végül, kissé zavartan nevetgélve.*- Butaság volna ha mások véleményére alapoznál. Én annak örülök, ha boldog vagy. És ha neked ez kell hozzá... hát keresünk neked másik fegyvereket. *ötlik is a fejébe a gondolat, hogy azok a pallosok bizony igen nagyok. Shirre pillant, aztán ismét zavarba jön, és gyorsan az ablakhoz sétál, hogy kinézzen rajta. Sadmyr épp az egyik lóval bajlódik, aki valamiért nem akar bemenni a többiek közé. Messziről nem látja melyik lehet az. Tana nem messze áll a fiútól, és csípőre tett kézzel hevesen csóválja a fejét. Sylweran pedig újra torkot köszörül.*
- Na és... milyen érzés? *próbál ismét kommunikálni, mintha nem vált volna kissé kínossá a helyzet, és egy bátortalan mosoly keretében oldalvást visszanéz a lány felé.*
*Shiriqa felemeli a kezét, és Sylweran megpillanthatja a különös ékszert. Kicsit hunyorog egy pillanatra, hogy jobban lássa az ágyon ülve. Mivel, hogy Shiriqa csak nem mozdul, és az ő lába sem bírja most túlságosan.*
- Honnan van? *kérdezi meglepetten. Nehogy valami erdőben talált veszélyes varázsholmi legyen, aztán valami baja történjen a lánynak. Kissé aggódóvá is válik a tekintete. Aztán gyanakodóvá. Végül pedig ismét csak meglepetté.*
- Jobb? *kérdezi a bizonytalannak tűnő apró óriást látva.*- Neked jobb? Ezt szeretted volna? *kérdezi.*- Sosem mondtad... *teszi még hozzá, némileg még mindig csodálkozva, némileg egy kicsit szomorkásan. Azt hitte, már mindent megosztanak egymással. Elég sokat mesélt Sylweran is a múltjáról, habár valóban nem eleged... de hát ez a hely, ahol éppen vannak... ez Syl álma volt. Shiriqa pedig benne van. A lány álma vajon ez lehetett? És ha igen, miért nem beszélt róla soha?
Aztán elhangzik a bátortalannak tűnő kérdés. "Nem?"
Mintha tőle, Sylwerantól várna választ, vagy inkább afféle megerősítést a dologra... de miért?
A férfi szeme ismét végig fut a lányon. Annyira aprónak és törékenynek tűnik... de tudja, milyen erő is lakozik ebben a nőben, a testében, a szívében... mennyire csodálatos és más, mint bárki akit eddig ismert. És így, hogy ilyen védtelenül kicsinek tűnik, leplezve "hatalmát"... Sylwerannak a szokásosnál is nagyobb szorítás keletkezik a mellkasában. Valami tombolni kezd odabent, és nagyot kell nyelnie. A fejében különös jelenet játszódik le, és ezzel együtt szinte magától mozdul meg a lába, és áll fel az ágyról... ám a viharos lányhoz rohanás a visszájára sül el. Inkább csak megfordul egy pillanatra, Shiriqának háttal, mintha csak most vette volna észre, hogy illetlenül kioldva marad valami a ruháján. Fel is emeli a kezét, hogy a madzaggal szórakozzon, és leplezze érzelmeit.*
- Ne tőlem várj megerősítést, neked kell jól érezned magad így. *mondja végül, kissé zavartan nevetgélve.*- Butaság volna ha mások véleményére alapoznál. Én annak örülök, ha boldog vagy. És ha neked ez kell hozzá... hát keresünk neked másik fegyvereket. *ötlik is a fejébe a gondolat, hogy azok a pallosok bizony igen nagyok. Shirre pillant, aztán ismét zavarba jön, és gyorsan az ablakhoz sétál, hogy kinézzen rajta. Sadmyr épp az egyik lóval bajlódik, aki valamiért nem akar bemenni a többiek közé. Messziről nem látja melyik lehet az. Tana nem messze áll a fiútól, és csípőre tett kézzel hevesen csóválja a fejét. Sylweran pedig újra torkot köszörül.*
- Na és... milyen érzés? *próbál ismét kommunikálni, mintha nem vált volna kissé kínossá a helyzet, és egy bátortalan mosoly keretében oldalvást visszanéz a lány felé.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:21:53
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:21:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran Szobája//
~ Nem rajtam? ~
*Nehezére esik elhinni, inkább csak mostanra jött rá Sylweran hogy illetlenül viselkedett. De persze az első reakció, a hirtelen ösztön sokkal inkább mérvadó, mint amit hosszas gondolkodás után végre kibök valaki. Vagy tényleg csak a meglepetés miatt volt? Inkább át is siklik a kérdések megválaszolására, elengedi végre a kilincset, előre dől az ajtónak támaszkodásból, és felemeli jobb karját, hogy a másikkal felhúzza róla az ing ujját, előkerítve a kezére tekert láncon függő medált.*
- Ezzel.
*Hangja már kissé szürke és kedvetlen, talán hülyeség volt ez az egész...*
- És...
*Leereszti ismét a kezeit hogy ugyanúgy ráfogjon az ajtóra mint eddig, neki is dől megint, tekintetét pedig az elfről el, valahova a padlóra irányítja.*
- Hát...
*Megvonja a vállait.*
- Így mégis jobb.
*Kereste egy ideig a "jobb"-nál megfelelőbb szót, de nem sikerült találnia mást a helyére. Kényelmesebb? Egyszerűbb? Normálisabb? Valamelyest mindegyik, és valamelyest egyik sem. A lényeg, hogy jobb, hát maradt ennél, hiszen ha nem gondolná jobbnak, nem is vágott volna bele ebbe az egészbe.*
- Nem?
*Csak egy nagyon rövid szünetet hagy a két mondat között, utolsó szavával pillantva ismét az elfre, várva végre valamiféle véleményt erre az egészre.*
~ Nem rajtam? ~
*Nehezére esik elhinni, inkább csak mostanra jött rá Sylweran hogy illetlenül viselkedett. De persze az első reakció, a hirtelen ösztön sokkal inkább mérvadó, mint amit hosszas gondolkodás után végre kibök valaki. Vagy tényleg csak a meglepetés miatt volt? Inkább át is siklik a kérdések megválaszolására, elengedi végre a kilincset, előre dől az ajtónak támaszkodásból, és felemeli jobb karját, hogy a másikkal felhúzza róla az ing ujját, előkerítve a kezére tekert láncon függő medált.*
- Ezzel.
*Hangja már kissé szürke és kedvetlen, talán hülyeség volt ez az egész...*
- És...
*Leereszti ismét a kezeit hogy ugyanúgy ráfogjon az ajtóra mint eddig, neki is dől megint, tekintetét pedig az elfről el, valahova a padlóra irányítja.*
- Hát...
*Megvonja a vállait.*
- Így mégis jobb.
*Kereste egy ideig a "jobb"-nál megfelelőbb szót, de nem sikerült találnia mást a helyére. Kényelmesebb? Egyszerűbb? Normálisabb? Valamelyest mindegyik, és valamelyest egyik sem. A lényeg, hogy jobb, hát maradt ennél, hiszen ha nem gondolná jobbnak, nem is vágott volna bele ebbe az egészbe.*
- Nem?
*Csak egy nagyon rövid szünetet hagy a két mondat között, utolsó szavával pillantva ismét az elfre, várva végre valamiféle véleményt erre az egészre.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:05:00
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:05:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Sylweran Szobája//
*Úgy tűnik Shiriqa meglehetősen zavarban van, de Sylwerna is annyira, és emellett még értetlen is, hogy nem tudja csak úgy egyszerűen leküzdeni ezt a dolgot. Amíg a lány nem kezd el hebegni habogni. Akkor aztán megköszörüli egy kicsit a torkát, és megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek, csak ez az egész... *mondja, de nem tudja befejezni a mondatot, mert tényleg nem tudja mivel folytatni. Örül, hogy leült az ágyra, mert úgy érzi amúgy is fáradt lábai most valahogy valamiért felmondanák a szolgálatot.*
- Hogyan? És miért? *bukik ki belőle végül ez a két kérdés, még mindig mosolyogva, de meglepetten. Nem tud egyelőre többet mondani. Egyszerűen nem megy, csak döbbenten mered a lányra eközben. Úgy tűnik minden ugyanaz rajta. A szeme, a haja, az alakja... egyszerűen csak kisebb. Sokkal kisebb. Még nála is! Annyira furcsa, szokatlan és abszurd ez az egész. Gondolt már rá ő is néha, hogy milyen lenne, ha a lány alacsonyabb volna. És ha mondjuk elf... bár ez már jóval neccesebb gondolat. De nem hitte volna, hogy ez valaha is megtörténik.*
*Úgy tűnik Shiriqa meglehetősen zavarban van, de Sylwerna is annyira, és emellett még értetlen is, hogy nem tudja csak úgy egyszerűen leküzdeni ezt a dolgot. Amíg a lány nem kezd el hebegni habogni. Akkor aztán megköszörüli egy kicsit a torkát, és megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek, csak ez az egész... *mondja, de nem tudja befejezni a mondatot, mert tényleg nem tudja mivel folytatni. Örül, hogy leült az ágyra, mert úgy érzi amúgy is fáradt lábai most valahogy valamiért felmondanák a szolgálatot.*
- Hogyan? És miért? *bukik ki belőle végül ez a két kérdés, még mindig mosolyogva, de meglepetten. Nem tud egyelőre többet mondani. Egyszerűen nem megy, csak döbbenten mered a lányra eközben. Úgy tűnik minden ugyanaz rajta. A szeme, a haja, az alakja... egyszerűen csak kisebb. Sokkal kisebb. Még nála is! Annyira furcsa, szokatlan és abszurd ez az egész. Gondolt már rá ő is néha, hogy milyen lenne, ha a lány alacsonyabb volna. És ha mondjuk elf... bár ez már jóval neccesebb gondolat. De nem hitte volna, hogy ez valaha is megtörténik.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:55:45
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:55:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran Szobája//
*Még látja ahogy az elf lejjebb emeli a tekintetét, ettől ha nem izgulna annyira mint amennyire, valószínűleg még jobban mosolyogna, de most csak vár. Vár és vár és mintha már órák óta várna, Sylweran csak nézi, és látszólag nem tudja hova tenni a látványt. Ez még önmagában nem lenne gond, arra számított hogy váratlanul éri majd a meglepetés, de a halványuló mosoly kicsit aggasztó, és sajátját is szép lassan eltünteti. Mondjon valamit? Mit kezdjen a helyzettel? Szólaljon meg, vagy hagyja? Bizonyára rajta is meglátszik hogy pörögnek a gondolatai, de egyelőre megmozdulni sem mer, nemhogy megszólalni. Talán kissé össze is rezzen mikor az elf végre felnevet. Sok mindenre számított, de erre nem, így továbbra is csak áll és vár, izgatottan, értetlenül. Csak az ujjai remegnek meg a kilincsen, valami különös ösztön próbálja rávenni a menekülésre, de mégsem mozdul. A nevetés pedig nem hagy alább, és bár kisvártatva már neki is felfelé görbül a szája miatta, pár másodperc után újra átveszi az aggodalom és az értetlenség. Többször majdnem megszólal, többször eszébe jut hogy egyszerűen szó nélkül távozzon, de csak vár. Nyel egyet, szemét végigfuttatja a szobán, az ablakot bámulja már nem is Sylwerant. Ennyit szenvedett, aztán egyszerűen kinevetik... Nem az a fajta akinek könnyedén könny szökik a szemébe, de kétségkívül rosszul esik neki a jelenet. Csak akkor pillant ismét az elfre mikor az végre megszólal, de még mindig nem tudja, hogy válaszoljon-e.*
- Ne...
*Elharapja a szót, egyszerre mondana túl sok mindent.*
- Sa... Me?
*Megrázza kissé a fejét és vesz egy nagy lélegzetet.*
- Én vagyok. Más nem tud még róla, te vagy az első.
*Ez sem sikerült túl összeszedettre, ki is hallatszik belőle egy kis félelem és aggodalom, hiszen továbbra sem kapott semmilyen visszajelzést, vagyis hát mégis, amiben éppen kinevették.*
*Még látja ahogy az elf lejjebb emeli a tekintetét, ettől ha nem izgulna annyira mint amennyire, valószínűleg még jobban mosolyogna, de most csak vár. Vár és vár és mintha már órák óta várna, Sylweran csak nézi, és látszólag nem tudja hova tenni a látványt. Ez még önmagában nem lenne gond, arra számított hogy váratlanul éri majd a meglepetés, de a halványuló mosoly kicsit aggasztó, és sajátját is szép lassan eltünteti. Mondjon valamit? Mit kezdjen a helyzettel? Szólaljon meg, vagy hagyja? Bizonyára rajta is meglátszik hogy pörögnek a gondolatai, de egyelőre megmozdulni sem mer, nemhogy megszólalni. Talán kissé össze is rezzen mikor az elf végre felnevet. Sok mindenre számított, de erre nem, így továbbra is csak áll és vár, izgatottan, értetlenül. Csak az ujjai remegnek meg a kilincsen, valami különös ösztön próbálja rávenni a menekülésre, de mégsem mozdul. A nevetés pedig nem hagy alább, és bár kisvártatva már neki is felfelé görbül a szája miatta, pár másodperc után újra átveszi az aggodalom és az értetlenség. Többször majdnem megszólal, többször eszébe jut hogy egyszerűen szó nélkül távozzon, de csak vár. Nyel egyet, szemét végigfuttatja a szobán, az ablakot bámulja már nem is Sylwerant. Ennyit szenvedett, aztán egyszerűen kinevetik... Nem az a fajta akinek könnyedén könny szökik a szemébe, de kétségkívül rosszul esik neki a jelenet. Csak akkor pillant ismét az elfre mikor az végre megszólal, de még mindig nem tudja, hogy válaszoljon-e.*
- Ne...
*Elharapja a szót, egyszerre mondana túl sok mindent.*
- Sa... Me?
*Megrázza kissé a fejét és vesz egy nagy lélegzetet.*
- Én vagyok. Más nem tud még róla, te vagy az első.
*Ez sem sikerült túl összeszedettre, ki is hallatszik belőle egy kis félelem és aggodalom, hiszen továbbra sem kapott semmilyen visszajelzést, vagyis hát mégis, amiben éppen kinevették.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:29:21
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Sylweran Szobája//
*Nyílik is az ajtó, és az elf automatikusan felfelé tekint. Hisze megszokta már, ha Shiriqa jön, ő az egyetlen személy, akire mindig felfelé kell nézni. És hát ha nem így lenne, pont máshová kalandozna a tekintete fejmagasságban, az pedig elég illetlen volna, így mindig ügyel erre. De az ajtó tetejénél nem jelenik meg a jól ismert szőke fej, és a mosolygó, kedves, kék szemű arc. Sőt... nem jelenik meg semmi!
Mégis valaki bejön a szobába, akinek Shiriqa hangja volt. Sylweran tekintete pedig lefelé kúszik a csukódó ajtó mentén, végül megállapodik a Shiriqa formájú, apró kis valamin. A mosolya eltűnik az arcáról, és átveszi a helyét a döbbenet. Látszik rajta, hogy nem tudja, hogy a kardjáért rohanjon, vagy habogjon valamit, vagy úgy egyáltalán azt, hogy mi a franc van és mit csináljon. Eltelik így néhány másodperc, aztán néhány pillanat és néhány perc is, amely éveknek is tűnhet... végül pedig... Sylweran egyszerűen felnevet. Nevet és nevet, és nevet, és látszólag abba sem bírja hagyni. Csak nevet tovább, és féloldalasan az ágya felé araszol közben, hogy lerogyhasson rá, és az ágy szélében megtámaszkodva nevethessen tovább. Egy ideig ez így megy. Hogy végül jobb kezét felemelje, és nevetés közben összecsippentse hüvelyk és mutató ujjával az orrnyergét, és összeszorítsa szemeit.*
- Én most elaludtam a fáradtságtól, és álmodom? *hangzik el végül a kérdés, és lassan elhalkul a nevetés, hogy széles vigyorral arcát visszanézhessen Shiriqára.*
- Most komolyan, Shir... álmodok? Mert Sadmyr erről bezzeg nem mondott egy árva szót sem! És mikor elmentem, még jó pár fejjel magasabb voltál nálam... tényleg Te vagy az, vagy mindjárt nekem rontasz, hogy megegyél, én meg közben röhögve várom a halált, mint egy idióta?
*Nyílik is az ajtó, és az elf automatikusan felfelé tekint. Hisze megszokta már, ha Shiriqa jön, ő az egyetlen személy, akire mindig felfelé kell nézni. És hát ha nem így lenne, pont máshová kalandozna a tekintete fejmagasságban, az pedig elég illetlen volna, így mindig ügyel erre. De az ajtó tetejénél nem jelenik meg a jól ismert szőke fej, és a mosolygó, kedves, kék szemű arc. Sőt... nem jelenik meg semmi!
Mégis valaki bejön a szobába, akinek Shiriqa hangja volt. Sylweran tekintete pedig lefelé kúszik a csukódó ajtó mentén, végül megállapodik a Shiriqa formájú, apró kis valamin. A mosolya eltűnik az arcáról, és átveszi a helyét a döbbenet. Látszik rajta, hogy nem tudja, hogy a kardjáért rohanjon, vagy habogjon valamit, vagy úgy egyáltalán azt, hogy mi a franc van és mit csináljon. Eltelik így néhány másodperc, aztán néhány pillanat és néhány perc is, amely éveknek is tűnhet... végül pedig... Sylweran egyszerűen felnevet. Nevet és nevet, és nevet, és látszólag abba sem bírja hagyni. Csak nevet tovább, és féloldalasan az ágya felé araszol közben, hogy lerogyhasson rá, és az ágy szélében megtámaszkodva nevethessen tovább. Egy ideig ez így megy. Hogy végül jobb kezét felemelje, és nevetés közben összecsippentse hüvelyk és mutató ujjával az orrnyergét, és összeszorítsa szemeit.*
- Én most elaludtam a fáradtságtól, és álmodom? *hangzik el végül a kérdés, és lassan elhalkul a nevetés, hogy széles vigyorral arcát visszanézhessen Shiriqára.*
- Most komolyan, Shir... álmodok? Mert Sadmyr erről bezzeg nem mondott egy árva szót sem! És mikor elmentem, még jó pár fejjel magasabb voltál nálam... tényleg Te vagy az, vagy mindjárt nekem rontasz, hogy megegyél, én meg közben röhögve várom a halált, mint egy idióta?
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:18:51
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:18:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran Szobája//
~Gyere~
*Hangzik a válasz bentről, és bár nehezére esik megtenni az első lépést, az sem lenne jó ha ezek után megvárakoztatná a másikat, vagy valaki más venné észre a folyosón. Az ajtó nyílik, nem teljesen, csak annyira hogy éppen beférjen a résen. Beslisszol és már csukja is be, de nem fordul meg közben, a háta mögött fogja a kilincset és el sem engedi, úgy hátratett kézzel dől neki az ajtónak, ezzel visszatéve azt a helyére. Arcán visszafojtott halvány mosoly, szólni az izgalomtól nem nagyon tud, de nem is nagyon akarna, csak várja hogyan reagál a másik a látványra. Ruházata egyszerű, hétköznapi fehér ing, barna nadrág és csizmák, de az látszik hogy minden új, vélhetőleg most van rajta először, talán egy leheletnyit nagy is méretre, de lehet hogy csak szokatlan az összkép. A jobb karjára tekert medált egyelőre maga alatt rejti az ing ujja.*
~Gyere~
*Hangzik a válasz bentről, és bár nehezére esik megtenni az első lépést, az sem lenne jó ha ezek után megvárakoztatná a másikat, vagy valaki más venné észre a folyosón. Az ajtó nyílik, nem teljesen, csak annyira hogy éppen beférjen a résen. Beslisszol és már csukja is be, de nem fordul meg közben, a háta mögött fogja a kilincset és el sem engedi, úgy hátratett kézzel dől neki az ajtónak, ezzel visszatéve azt a helyére. Arcán visszafojtott halvány mosoly, szólni az izgalomtól nem nagyon tud, de nem is nagyon akarna, csak várja hogyan reagál a másik a látványra. Ruházata egyszerű, hétköznapi fehér ing, barna nadrág és csizmák, de az látszik hogy minden új, vélhetőleg most van rajta először, talán egy leheletnyit nagy is méretre, de lehet hogy csak szokatlan az összkép. A jobb karjára tekert medált egyelőre maga alatt rejti az ing ujja.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:05:16
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:05:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Sylweran Szobája//
*Mikor elsétál a lány szobája előtt, nem mondhatni, hogy nem fut át az agyán, hogy bekopogna hozzá. De annyira gyorsan elveti az ötletet, hogy meg sem torpan inkább. Nem. Shiriqa biztosan okkal nem volt a köszöntők között. Biztosan épp fürdik, vagy pihen, nem kellene zavarnia. Láthatta az érkezését, ha ébren van és ráér, sosem hagyta ki azt, hogy elé menjen.
Kicsit össze is szorul a torka a gondolatra. Nem... biztosan nem történt semmi olyan... Olyan.
Elszégyelli magát, hogy a lányt egy másik férfival képzeli el, és sokkal borzalmasabbnak tartja ezt a képet, mint azt, hogy esetleg megsérült volna. De azt Sadmyr már bőszen elmesélte volna nekik az imént. Nagyot sóhajt hát, és csak megy tovább, hogy kisvártatva magára zárja az ajtót. Ott aztán neki veti a hátát egy pillanatra, és egy újabb sóhaj. De a szablyák nyomják a gerincét, emlékeztetve rá, hogy jobb ha kényelmesebben lesz végre.
El is indul az ágyához, és szépen lecsatolja a bőrszíjakat a mellkasán. Árnykarom és Iolla Könnye a helyeikre kerülnek, a vértje pedig az ágya végébe. A csizmáit is leveszi, már csak a nadrág marad rajta. Egyelőre nem cseréli le, csak egy fehér, lenge inget ölt magára. Épp a nyakánál lévő kis fűzővel bíbelődik, amikor kopogást hall. Megmerevedik a mozdulatban, mikor felismeri a hangot. Máris meggyorsítja az ingfűzést, és közben megköszörüli a torkát.*
- Gyere!
*Fél kézzel gyorsan beletúr a hajába, hogy kócos, az út során kissé csapzottá vált különleges ezüst fürtjei nagyjából a helyükön legyenek, és már fordul is az ajtó felé, hogy fogadja a lányt. Mégis csak köszönti őt! Valami különös érzés árad szét a mellkasában. De megpróbálja visszatartani, és csak sugárzó mosolyának enged utat.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 15:07:56
*Mikor elsétál a lány szobája előtt, nem mondhatni, hogy nem fut át az agyán, hogy bekopogna hozzá. De annyira gyorsan elveti az ötletet, hogy meg sem torpan inkább. Nem. Shiriqa biztosan okkal nem volt a köszöntők között. Biztosan épp fürdik, vagy pihen, nem kellene zavarnia. Láthatta az érkezését, ha ébren van és ráér, sosem hagyta ki azt, hogy elé menjen.
Kicsit össze is szorul a torka a gondolatra. Nem... biztosan nem történt semmi olyan... Olyan.
Elszégyelli magát, hogy a lányt egy másik férfival képzeli el, és sokkal borzalmasabbnak tartja ezt a képet, mint azt, hogy esetleg megsérült volna. De azt Sadmyr már bőszen elmesélte volna nekik az imént. Nagyot sóhajt hát, és csak megy tovább, hogy kisvártatva magára zárja az ajtót. Ott aztán neki veti a hátát egy pillanatra, és egy újabb sóhaj. De a szablyák nyomják a gerincét, emlékeztetve rá, hogy jobb ha kényelmesebben lesz végre.
El is indul az ágyához, és szépen lecsatolja a bőrszíjakat a mellkasán. Árnykarom és Iolla Könnye a helyeikre kerülnek, a vértje pedig az ágya végébe. A csizmáit is leveszi, már csak a nadrág marad rajta. Egyelőre nem cseréli le, csak egy fehér, lenge inget ölt magára. Épp a nyakánál lévő kis fűzővel bíbelődik, amikor kopogást hall. Megmerevedik a mozdulatban, mikor felismeri a hangot. Máris meggyorsítja az ingfűzést, és közben megköszörüli a torkát.*
- Gyere!
*Fél kézzel gyorsan beletúr a hajába, hogy kócos, az út során kissé csapzottá vált különleges ezüst fürtjei nagyjából a helyükön legyenek, és már fordul is az ajtó felé, hogy fogadja a lányt. Mégis csak köszönti őt! Valami különös érzés árad szét a mellkasában. De megpróbálja visszatartani, és csak sugárzó mosolyának enged utat.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 15:07:56
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:46:54
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
//Saját, majd Sylweran szobája//
*Izgatottan rendezgeti ágyán a kikészített apróbb méretű ruhákat. Nem is emlékszik mikor volt utoljára ilyen izgatott. Nemsokára bizony meg fog történni, összezsugorodik, és most nincsenek itt a mágustornyi varázslók hogy rögtön visszacsinálják. Legjobb esetben is több napot fog úgy tölteni, mire vissza tud menni hogy leszedjék róla az elbájolt ékszert, legrosszabb esetben pedig ki tudja meddig ragad kisebb méretében? Ablakából ki-kipislogva nézi ahogy becuccolnak az érkezők, próbál hallgatózni, de sokkal inkább arra kíváncsi amikor Sylweran a szobájába megy, meg persze arra hogy valaki más lesz-e akkortájt a folyosón, de addig még biztosan van pár perce.*
- Hát akkor...
*Sóhajtja halkan maga elé, majd neki is áll vetkőzni. Felvehetné így is, a nagy ruhákból könnyen kibújna utólag, sokkal inkább a fordított helyzet problémás, de valahogy egészebbnek, kerekebbnek, jelentőségteljesebbnek hat az esemény ha rendesen rákészülődik.*
- Mit tétovázol, nem erről álmodozol már évek óta?
*Fojtott hangon próbálja rávenni magát a sorsfordító elhatározásra, amióta elküldték otthonából sokszor kívánta hogy bárcsak kisebb lenne. Hogy beilleszkedhetne. Forgatja még egy darabig a tenyerében a medaliont, aztán egy nagy, visszatartott levegővétel közben nyakába akasztja végre.*
*Rendkívül érdekes és szédítő élmény amikor valaki körül a világ egyszer csak megnő, majdnem meg is tántorodik közben, meg kell hogy támaszkodjon az ágyában, el ne essen. Mikor az átváltozás megáll kifújja végre az idáig visszatartott lélegzetét, és óvatosan ki is egyenesedik. Pár másodpercig forgolódik, nézelődik, megszemléli a berendezést, majd önkéntelenül is mosoly kúszik arcára és végre nekiáll új, kisebb ruháit magára ölteni.*
~ Már el is felejtettem milyen volt otthon... ~
*Különös ismét mindent normális méretűnek látni, már az arányokat, az ablakot, a plafon magasságát... Az ágya, a szék, az asztal, még a szekrénye is óriásinak hat így, hiszen azokat külön az ő eredeti méretére készítették. Újra fiatal kislánynak érzi magát, hasonló izgalmat akkor tapasztalt utoljára, szíve is hevesebben kalapál, aztán mikor végre már minden kikészített ruha felkerül a helyére, nekiáll ellenőrizgetni, hogy tényleg passzol-e. Nagy tükör híján ez persze nem is olyan egyszerű, talán egy mérettel kisebb is még jó lenne, de így legalább biztosan kényelmes minden.*
- Hát, most már nincs visszaút.
*Továbbra is csak magának beszél, halkan, de már nem tudja levakarni arcáról a mosolyt. A régi ruháit elpakolássza, közben fegyvereire tévednek a szemei.*
~ Uh, hát... Vagy kisebb kardok kellenek, vagy újra meg kell tanulnom velük harcolni. Elbírom majd egyáltalán? ~
*Még egy nagy kérdés amire eddig nem is gondolt, teljesen más lesz így minden, de nem ér rá most ezzel foglalkozni. Az ajtajához lépked és fülét rátapasztva nekiáll hallgatózni. Semmi.*
~ Mi tart eddig? Lehet hogy nem is fog feljönni? Talán lent marad az újakkal egészen vacsoráig? ~
*Már éppen kezdene kétségbeesni, bár hatásos belépő lenne ha rögtön mindenki előtt mutatkozna be új méreteiben, de máshogy tervezett. Az ablakhoz lép, kiles rajta, de az udvar már üres, visszatér az ajtóhoz, semmi.*
~ Franc franc franc... ~
*Hüvelykujjának körmét kezdi rágcsálni ahogy a szoba belseje felé fordul, de pár másodperc múlva végre lépteket hall a folyosó felől, így ismét az ajtóra tapad. Sylweran léptei. Jól ismeri, hiszen magasabb is, más az üteme, és nehezebb is a többi lakóénál. Elsétál az óriás szobája előtt, majd ajtó nyílik és csukódik. Vélhetően egyedül van, esetleg Jezabiellel, ő a pehely súlyával hangtalanul jár-kel, de az valószínűtlen hogy egy szó nélkül masíroztak volna be Sylweran szobájába, ha együtt lennének. Eltolja magát az ajtóról, ujjai a kilincsre fonódnak, majd fúj egy nagyot. Elfogják a kétségek. Mi van, ha Sylweran lekorholja majd ezért? Most már mindegy, ha akarná sem tudná egyedül visszacsinálni, így pár másodpercnyi tétovázás után óvatosan résnyire nyitja ajtaját. Kiles, hogy tiszta-e a terep, hall-e valakit a lépcsőn felfelé jönni, de egyelőre minden tiszta, hát ki is slisszol rögtön. Gyors, óvatos léptekkel siet a vezér szobájának ajtajához, emeli a kezét hogy kopogjon, de ismét megtorpan néhány lélegzetvételre.*
~ Gyerünk te bolond, mielőtt valaki más lát meg! ~
*Három koppanás az ajtón, a tőle megszokott ütemben, talán valamivel halkabban.*
- Syl, itt vagy? Bejöhetek?
*Nem fog ajtóstul berontani, lehet hogy öltözik vagy valami... Saját magát bemutatni pedig szükségtelen, a hangja úgyis mindent elárul...*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 15:06:37
//Saját, majd Sylweran szobája//
*Izgatottan rendezgeti ágyán a kikészített apróbb méretű ruhákat. Nem is emlékszik mikor volt utoljára ilyen izgatott. Nemsokára bizony meg fog történni, összezsugorodik, és most nincsenek itt a mágustornyi varázslók hogy rögtön visszacsinálják. Legjobb esetben is több napot fog úgy tölteni, mire vissza tud menni hogy leszedjék róla az elbájolt ékszert, legrosszabb esetben pedig ki tudja meddig ragad kisebb méretében? Ablakából ki-kipislogva nézi ahogy becuccolnak az érkezők, próbál hallgatózni, de sokkal inkább arra kíváncsi amikor Sylweran a szobájába megy, meg persze arra hogy valaki más lesz-e akkortájt a folyosón, de addig még biztosan van pár perce.*
- Hát akkor...
*Sóhajtja halkan maga elé, majd neki is áll vetkőzni. Felvehetné így is, a nagy ruhákból könnyen kibújna utólag, sokkal inkább a fordított helyzet problémás, de valahogy egészebbnek, kerekebbnek, jelentőségteljesebbnek hat az esemény ha rendesen rákészülődik.*
- Mit tétovázol, nem erről álmodozol már évek óta?
*Fojtott hangon próbálja rávenni magát a sorsfordító elhatározásra, amióta elküldték otthonából sokszor kívánta hogy bárcsak kisebb lenne. Hogy beilleszkedhetne. Forgatja még egy darabig a tenyerében a medaliont, aztán egy nagy, visszatartott levegővétel közben nyakába akasztja végre.*
*Rendkívül érdekes és szédítő élmény amikor valaki körül a világ egyszer csak megnő, majdnem meg is tántorodik közben, meg kell hogy támaszkodjon az ágyában, el ne essen. Mikor az átváltozás megáll kifújja végre az idáig visszatartott lélegzetét, és óvatosan ki is egyenesedik. Pár másodpercig forgolódik, nézelődik, megszemléli a berendezést, majd önkéntelenül is mosoly kúszik arcára és végre nekiáll új, kisebb ruháit magára ölteni.*
~ Már el is felejtettem milyen volt otthon... ~
*Különös ismét mindent normális méretűnek látni, már az arányokat, az ablakot, a plafon magasságát... Az ágya, a szék, az asztal, még a szekrénye is óriásinak hat így, hiszen azokat külön az ő eredeti méretére készítették. Újra fiatal kislánynak érzi magát, hasonló izgalmat akkor tapasztalt utoljára, szíve is hevesebben kalapál, aztán mikor végre már minden kikészített ruha felkerül a helyére, nekiáll ellenőrizgetni, hogy tényleg passzol-e. Nagy tükör híján ez persze nem is olyan egyszerű, talán egy mérettel kisebb is még jó lenne, de így legalább biztosan kényelmes minden.*
- Hát, most már nincs visszaút.
*Továbbra is csak magának beszél, halkan, de már nem tudja levakarni arcáról a mosolyt. A régi ruháit elpakolássza, közben fegyvereire tévednek a szemei.*
~ Uh, hát... Vagy kisebb kardok kellenek, vagy újra meg kell tanulnom velük harcolni. Elbírom majd egyáltalán? ~
*Még egy nagy kérdés amire eddig nem is gondolt, teljesen más lesz így minden, de nem ér rá most ezzel foglalkozni. Az ajtajához lépked és fülét rátapasztva nekiáll hallgatózni. Semmi.*
~ Mi tart eddig? Lehet hogy nem is fog feljönni? Talán lent marad az újakkal egészen vacsoráig? ~
*Már éppen kezdene kétségbeesni, bár hatásos belépő lenne ha rögtön mindenki előtt mutatkozna be új méreteiben, de máshogy tervezett. Az ablakhoz lép, kiles rajta, de az udvar már üres, visszatér az ajtóhoz, semmi.*
~ Franc franc franc... ~
*Hüvelykujjának körmét kezdi rágcsálni ahogy a szoba belseje felé fordul, de pár másodperc múlva végre lépteket hall a folyosó felől, így ismét az ajtóra tapad. Sylweran léptei. Jól ismeri, hiszen magasabb is, más az üteme, és nehezebb is a többi lakóénál. Elsétál az óriás szobája előtt, majd ajtó nyílik és csukódik. Vélhetően egyedül van, esetleg Jezabiellel, ő a pehely súlyával hangtalanul jár-kel, de az valószínűtlen hogy egy szó nélkül masíroztak volna be Sylweran szobájába, ha együtt lennének. Eltolja magát az ajtóról, ujjai a kilincsre fonódnak, majd fúj egy nagyot. Elfogják a kétségek. Mi van, ha Sylweran lekorholja majd ezért? Most már mindegy, ha akarná sem tudná egyedül visszacsinálni, így pár másodpercnyi tétovázás után óvatosan résnyire nyitja ajtaját. Kiles, hogy tiszta-e a terep, hall-e valakit a lépcsőn felfelé jönni, de egyelőre minden tiszta, hát ki is slisszol rögtön. Gyors, óvatos léptekkel siet a vezér szobájának ajtajához, emeli a kezét hogy kopogjon, de ismét megtorpan néhány lélegzetvételre.*
~ Gyerünk te bolond, mielőtt valaki más lát meg! ~
*Három koppanás az ajtón, a tőle megszokott ütemben, talán valamivel halkabban.*
- Syl, itt vagy? Bejöhetek?
*Nem fog ajtóstul berontani, lehet hogy öltözik vagy valami... Saját magát bemutatni pedig szükségtelen, a hangja úgyis mindent elárul...*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 15:06:37
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:44:58
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:44:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Sylweran jókat vigyorog barátja szavain. Hát igen, a szerelem. Úgy tűnik ezek szerint valóban elvette az eszét Waornak is. Sylwerant is hányszor borzongatta meg. Yessefiel volt a legborzongatóbb mind közül. Míg Breevel őszinte és igaz volt, a varázslónővel szenvedélyes és mindent elsöprő... kár, hogy az egész életét irányítani akarta. Majdnem lemondott arról is, hogy venár legyen... és miért? Azért, hogy tetőt fedjen, és lisztes zsákokat cipeljen, hogy este hullafáradtan hazaessen egy helyre, amit sosem nevezett az otthonának? Nem... az nem volna Sehonnai Sylweran. Akkor is úgy érezte, és most is. Bármennyire is vágyik otthonra, bármennyire is vágyik a szerelemre, az ő élete a vadászat, az erdő, és a kék ég a feje felett.*
- Persze. *felel aztán barátjának.*- Vannak nálunk mások is akik párok. Például Meruwiel sincs egyedül. Habár ők még nem tartanak az "összeköltözésnél". *vigyorog és köszön is az elf lánynak, aki látszólag nem régen mászhatott ki a fürdővízből. Mit keres kint ilyen hidegben? Be is küldi, mielőtt megfagy, és jéggé dermedne a haja, majd a többieket a raktárhoz vezeti, amely a bejárattól bal oldalt foglal helyet, az u alakban elhelyezkedő épület bal szárnyának végében.*
- Ide kell betenni a holmikat Borókáról. A fegyvereiteket nyugodtan leadhatjátok a fegyverraktárban is... de tudom, hogy nem ártanátok vele senkinek, így nálatok is maradhat. Ő itt Tana, a kertészünk, és pedig Sadmyr. *teszi még hozzá, amikor a göndör barna hajú ember lány megjelenik, nyomában a kis piszkos szőke fél-elf fiúcskával. Köszöntik az újakat, és segíteni kezdenek lepakolni nekik.*
- Sadmyr, majd szedd le a nyerget és a kantárt a lovakról, és vezesd őket az istállóba, etesd meg, aztán mehetsz pakolni a vacsorához. *mosolyog a fiúra az elf. Akinek be nem áll a szája. Tanáról hamarosan megtudhatják, hogy néma, legalábbis sejthetik, mert habár kedvesen mosolyog, egy árva szó se hang nem hagyja el a torkát. A fiúcska ezzel ellentétben mesél. És mesél és mesél, mindenről, amiről csak lehet. Hogy mik történtek amíg távol voltak, milyen borzalmas dolgokat főzött Banya, de nem kell aggódni, mert ma este egészen finom a vacsora, és, hogy előző nap rávert a fenekére, mert megkóstolta az almás lepényt, mielőtt tálalták volna. Hogy végre minden csirke felnőtt már, és egyre több a tojás, és, hogy Kisasszony a kecske szerinte a legfinomabb tejet adja a világon. Waort és Yezát is kérdezgette, hogy kik ők, honnan jöttek, és, hogy venárok lesznek e ők is. Mert ő bizony az lesz ha nagy lesz, és itt a legjobb tanítók élnek a földön.
Mire végeznek a pakolással, alighanem mind fizikailag, mind - Sadmyrnak köszönhetően - szellemileg lefáradnak. A fiú elvezeti Tanával együtt a lovakat az istálló felé, Sylweran pedig a nagyteremhez Yezát és Waort. Mikor belépnek, tündöklő fényár és kellemes melegség árad rájuk a szemközti, hatalmas, faragott kilencfejű hydra két oldalán álló, roskadásig megrakott kandallókból. Egy lángoló vörös hajú, fél-elf lány libben oda hozzájuk, amint beérnek, tálcán négy kupa meleg teával. Sylweran őt is bemutatja, Lealaként, mint Vadvéd szobalányát, és köszönettel elfogadja az egyik teát. Megvárja, hogy társai hogy döntenek, aztán ha náluk is van már egy-egy forró ital, avagy mégsem, elindulhatnak végre tovább. Ha Aryna ekkor még velük van, útjára engedi a lányt, hadd pihenjen a vacsoráig.*
- Ez itt a Nagyterem. Jobbra van a konyha, és a cselédszobák. Mellette a Tanácsterem, aztán a fürdők, és egy szentély, ahol minden istennek van szobra. Az emeleten pedig a nagyobb, kétszemélyes szobák. Azt ajánlanám igazából, de a másik oldalon is elférhettek egyben, de ott jóval alacsonyabb a mennyezet is. Innen balra a műhely van. Jezabiel a kis gnómunk aztán jó sok mindent csinált már... hamarosan lesz vízvezetékünk is, és egy halom gépesített érdekes dolog van arra. Egy valóságos zseni az a lány. Mellette, mármint a műhely mellett egy alkimista labor és egy apróbb könyvtár van. Na az emelet melyik oldalán nézzünk nektek szobát? A jobb oldalon magas plafonúnál, vagy a baloldalon, ahol két kisebb emelet van? *kérdezi eztán, majd ha döntenek akkor el is indul a megfelelő irányba, hogy egy üres szobát találjon az új Vadvéd lakóknak. Ameddig lakók. Talán hosszabb ideig is azok lesznek reményei szerint. Ha végül megvan, akkor meg is áll az ajtóban.*
- Rendezkedjetek be, ha mégsem tetszene a szoba, akkor szóljatok, keresünk másikat. Sadmyrtól már megtudhattuk, hogy egy óra múlva vacsora. *vigyorog.*- Lent várlak benneteket a Nagyteremben. *búcsúzik, azzal magára is hagyja a párost egy időre, amíg ő maga is végre fáradt, elégedett sóhajjal megindul a saját szobája felé.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 14:08:41
*Sylweran jókat vigyorog barátja szavain. Hát igen, a szerelem. Úgy tűnik ezek szerint valóban elvette az eszét Waornak is. Sylwerant is hányszor borzongatta meg. Yessefiel volt a legborzongatóbb mind közül. Míg Breevel őszinte és igaz volt, a varázslónővel szenvedélyes és mindent elsöprő... kár, hogy az egész életét irányítani akarta. Majdnem lemondott arról is, hogy venár legyen... és miért? Azért, hogy tetőt fedjen, és lisztes zsákokat cipeljen, hogy este hullafáradtan hazaessen egy helyre, amit sosem nevezett az otthonának? Nem... az nem volna Sehonnai Sylweran. Akkor is úgy érezte, és most is. Bármennyire is vágyik otthonra, bármennyire is vágyik a szerelemre, az ő élete a vadászat, az erdő, és a kék ég a feje felett.*
- Persze. *felel aztán barátjának.*- Vannak nálunk mások is akik párok. Például Meruwiel sincs egyedül. Habár ők még nem tartanak az "összeköltözésnél". *vigyorog és köszön is az elf lánynak, aki látszólag nem régen mászhatott ki a fürdővízből. Mit keres kint ilyen hidegben? Be is küldi, mielőtt megfagy, és jéggé dermedne a haja, majd a többieket a raktárhoz vezeti, amely a bejárattól bal oldalt foglal helyet, az u alakban elhelyezkedő épület bal szárnyának végében.*
- Ide kell betenni a holmikat Borókáról. A fegyvereiteket nyugodtan leadhatjátok a fegyverraktárban is... de tudom, hogy nem ártanátok vele senkinek, így nálatok is maradhat. Ő itt Tana, a kertészünk, és pedig Sadmyr. *teszi még hozzá, amikor a göndör barna hajú ember lány megjelenik, nyomában a kis piszkos szőke fél-elf fiúcskával. Köszöntik az újakat, és segíteni kezdenek lepakolni nekik.*
- Sadmyr, majd szedd le a nyerget és a kantárt a lovakról, és vezesd őket az istállóba, etesd meg, aztán mehetsz pakolni a vacsorához. *mosolyog a fiúra az elf. Akinek be nem áll a szája. Tanáról hamarosan megtudhatják, hogy néma, legalábbis sejthetik, mert habár kedvesen mosolyog, egy árva szó se hang nem hagyja el a torkát. A fiúcska ezzel ellentétben mesél. És mesél és mesél, mindenről, amiről csak lehet. Hogy mik történtek amíg távol voltak, milyen borzalmas dolgokat főzött Banya, de nem kell aggódni, mert ma este egészen finom a vacsora, és, hogy előző nap rávert a fenekére, mert megkóstolta az almás lepényt, mielőtt tálalták volna. Hogy végre minden csirke felnőtt már, és egyre több a tojás, és, hogy Kisasszony a kecske szerinte a legfinomabb tejet adja a világon. Waort és Yezát is kérdezgette, hogy kik ők, honnan jöttek, és, hogy venárok lesznek e ők is. Mert ő bizony az lesz ha nagy lesz, és itt a legjobb tanítók élnek a földön.
Mire végeznek a pakolással, alighanem mind fizikailag, mind - Sadmyrnak köszönhetően - szellemileg lefáradnak. A fiú elvezeti Tanával együtt a lovakat az istálló felé, Sylweran pedig a nagyteremhez Yezát és Waort. Mikor belépnek, tündöklő fényár és kellemes melegség árad rájuk a szemközti, hatalmas, faragott kilencfejű hydra két oldalán álló, roskadásig megrakott kandallókból. Egy lángoló vörös hajú, fél-elf lány libben oda hozzájuk, amint beérnek, tálcán négy kupa meleg teával. Sylweran őt is bemutatja, Lealaként, mint Vadvéd szobalányát, és köszönettel elfogadja az egyik teát. Megvárja, hogy társai hogy döntenek, aztán ha náluk is van már egy-egy forró ital, avagy mégsem, elindulhatnak végre tovább. Ha Aryna ekkor még velük van, útjára engedi a lányt, hadd pihenjen a vacsoráig.*
- Ez itt a Nagyterem. Jobbra van a konyha, és a cselédszobák. Mellette a Tanácsterem, aztán a fürdők, és egy szentély, ahol minden istennek van szobra. Az emeleten pedig a nagyobb, kétszemélyes szobák. Azt ajánlanám igazából, de a másik oldalon is elférhettek egyben, de ott jóval alacsonyabb a mennyezet is. Innen balra a műhely van. Jezabiel a kis gnómunk aztán jó sok mindent csinált már... hamarosan lesz vízvezetékünk is, és egy halom gépesített érdekes dolog van arra. Egy valóságos zseni az a lány. Mellette, mármint a műhely mellett egy alkimista labor és egy apróbb könyvtár van. Na az emelet melyik oldalán nézzünk nektek szobát? A jobb oldalon magas plafonúnál, vagy a baloldalon, ahol két kisebb emelet van? *kérdezi eztán, majd ha döntenek akkor el is indul a megfelelő irányba, hogy egy üres szobát találjon az új Vadvéd lakóknak. Ameddig lakók. Talán hosszabb ideig is azok lesznek reményei szerint. Ha végül megvan, akkor meg is áll az ajtóban.*
- Rendezkedjetek be, ha mégsem tetszene a szoba, akkor szóljatok, keresünk másikat. Sadmyrtól már megtudhattuk, hogy egy óra múlva vacsora. *vigyorog.*- Lent várlak benneteket a Nagyteremben. *búcsúzik, azzal magára is hagyja a párost egy időre, amíg ő maga is végre fáradt, elégedett sóhajjal megindul a saját szobája felé.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 14:08:41
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 10:16:41
Üzenet elküldve: 2017-03-06 10:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sentencia//
*Valójában a mai nap is olyan mint a többi. Felkel reggel, és hangatalan magáracsatolja Perchipfellt, és szó nélkül elvaktat a fürdőbe, megmosd, és még Perchipfellel sem beszél, nehogy véletlen megszólaljon és megneszelje valaki. Amint kifele tart már a mosdóból a harctér felé, egy megnyikorduló deszkapadló okozta ijedségében legurul a lépcső utolsó pár fokán. Nagy robaj és csattanás töri meg a még meg sem szürkült hajnal csöndjét. Nagy sóhajt hallat, és vár egy kicsit, hátha hall mozgolódást, és már keresheti is a magyarázatot. Fél percet tölt mozdulatnalun.*
~Hála az égnek semmi! Már azt hittem...~
*Gondolja magában, és erre persze Perchi rátrónfol.*
~Hát, nem a lovagoknak találták ki a lopakodást.~
*Egy kicsit felhümmög, olyan keserű nevetés szerűen. A nap első sugaraiig edz az udvaron, majd visszaballag szobájába, óvatosan figyelve arra, hogy senki se botoljon bele.*
*Valójában a mai nap is olyan mint a többi. Felkel reggel, és hangatalan magáracsatolja Perchipfellt, és szó nélkül elvaktat a fürdőbe, megmosd, és még Perchipfellel sem beszél, nehogy véletlen megszólaljon és megneszelje valaki. Amint kifele tart már a mosdóból a harctér felé, egy megnyikorduló deszkapadló okozta ijedségében legurul a lépcső utolsó pár fokán. Nagy robaj és csattanás töri meg a még meg sem szürkült hajnal csöndjét. Nagy sóhajt hallat, és vár egy kicsit, hátha hall mozgolódást, és már keresheti is a magyarázatot. Fél percet tölt mozdulatnalun.*
~Hála az égnek semmi! Már azt hittem...~
*Gondolja magában, és erre persze Perchi rátrónfol.*
~Hát, nem a lovagoknak találták ki a lopakodást.~
*Egy kicsit felhümmög, olyan keserű nevetés szerűen. A nap első sugaraiig edz az udvaron, majd visszaballag szobájába, óvatosan figyelve arra, hogy senki se botoljon bele.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 09:51:29
Üzenet elküldve: 2017-03-06 09:51:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
- Voltál te már elég sok minden, de még mindig a szőlőbirtokos, kutyatartó volt leginkább a kedvemre.
*A takaró még félig fedi skarlátszín kobakját, és ez éppen kapóra is jön neki, amikor ura felemlegeti az egyetlen alkalmat, amikor asszonya úgy ébredt, aznap meglepetéssel készül a férfi számára. Remélte, hogy azt a napot örökre eláshatja mélyen, ugyanúgy, ahogy most ő is visszabújik a pokróc fedésébe, így csak duzzogó hangja hallatszik ki a púpos ágynemű alól.*
- Összekevertem a sót és a cukrot, és azt hittem a rum legalább olyan jó kiegészítő az ételbe, mint a bor. *Arról nem is szólva, hogy az általa felbontott csirke úgy festett, mintha tegnapi vendéglátóik szájából tépte volna ki, a kopasztás sem volt túl sikeres, a különböző testrészek elválasztása sem, a tálalásnál pedig nem vette észre, hogy a főzés során szétvágdosott ujjaiból rácsepegett a vér az asztalra és a tányérokra. Az, hogy közben nem kóstolta meg az ételt, csak, amikor már Khant leültette, csak hab volt a tortán. Sem a cukor, sem az édes rum nem illik a szárnyasokhoz. Ez már biztos.
Akkor megegyeztek abban, hogy Dyntinek efféle asszonyi kötelességeit nem szükséges teljesítenie. Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől függetlenül ne bujkálna még ott a fejében az indíttatás arra, hogy ő már pedig egyszer akkor is jóllakatja. Egyszer… De, nem ma.
És ehhez most elegendő terelés is, a másik téma, ami előjön.*
- Tulajdonképpen… Megmutathatnám azt a titkos éléskamrát, amit akkor fedeztem fel, amikor ru… szóval ruhát kerestem, és nem rumot… Khm. *Ekkorra már előmerészkedik, és félig felkönyököl a másik mellkasára.* De ennél kicsit komolyabbra gondoltam most, olyasmire, amihez nem kell kimászni az ágyból, és nem, nem az. *Elejét veszi az esetleges pajkosan felcsillanó tekintetnek.* Bár utána az is jöhet. Én inkább itt gondoltam… *Mutatóujjával a saját halántékára bök.* Nyomaszt egy gondolat. Túl régóta, de amióta megjelentél akkor a barlangban újra, és a tegnapi események hatására nem megy ki a fejemből. Szerinted hány esélyünk van még? *Pillant bele a felemás tekintetbe.* Úgy értem. Talán nem szükséges felsorolnom azon alkalmakat, amikor csak egymás társaságában is túl közel voltunk a túlvilághoz, hát még, amikor külön-külön voltunk, és mégis itt vagyunk. Nem olyan életet éltünk, amivel ezt érdemeljük, de valami még mindig életben tart, és azóta, hogy tegnap kikötve láttalak, nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi van, ha az volt az utolsó? *Talán Khan nem kívánta elrontani a békés reggeli ébredezést a fejében motoszkáló bonyodalommal, Dyntiből viszont úgy buknak elő a szavak, mint, amikor a túl sokat magába szívott szivacs végre kiereszti a vizet. Ömlesztve.* És, hogy a kapott esélyeket jól használtuk-e?
- Voltál te már elég sok minden, de még mindig a szőlőbirtokos, kutyatartó volt leginkább a kedvemre.
*A takaró még félig fedi skarlátszín kobakját, és ez éppen kapóra is jön neki, amikor ura felemlegeti az egyetlen alkalmat, amikor asszonya úgy ébredt, aznap meglepetéssel készül a férfi számára. Remélte, hogy azt a napot örökre eláshatja mélyen, ugyanúgy, ahogy most ő is visszabújik a pokróc fedésébe, így csak duzzogó hangja hallatszik ki a púpos ágynemű alól.*
- Összekevertem a sót és a cukrot, és azt hittem a rum legalább olyan jó kiegészítő az ételbe, mint a bor. *Arról nem is szólva, hogy az általa felbontott csirke úgy festett, mintha tegnapi vendéglátóik szájából tépte volna ki, a kopasztás sem volt túl sikeres, a különböző testrészek elválasztása sem, a tálalásnál pedig nem vette észre, hogy a főzés során szétvágdosott ujjaiból rácsepegett a vér az asztalra és a tányérokra. Az, hogy közben nem kóstolta meg az ételt, csak, amikor már Khant leültette, csak hab volt a tortán. Sem a cukor, sem az édes rum nem illik a szárnyasokhoz. Ez már biztos.
Akkor megegyeztek abban, hogy Dyntinek efféle asszonyi kötelességeit nem szükséges teljesítenie. Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől függetlenül ne bujkálna még ott a fejében az indíttatás arra, hogy ő már pedig egyszer akkor is jóllakatja. Egyszer… De, nem ma.
És ehhez most elegendő terelés is, a másik téma, ami előjön.*
- Tulajdonképpen… Megmutathatnám azt a titkos éléskamrát, amit akkor fedeztem fel, amikor ru… szóval ruhát kerestem, és nem rumot… Khm. *Ekkorra már előmerészkedik, és félig felkönyököl a másik mellkasára.* De ennél kicsit komolyabbra gondoltam most, olyasmire, amihez nem kell kimászni az ágyból, és nem, nem az. *Elejét veszi az esetleges pajkosan felcsillanó tekintetnek.* Bár utána az is jöhet. Én inkább itt gondoltam… *Mutatóujjával a saját halántékára bök.* Nyomaszt egy gondolat. Túl régóta, de amióta megjelentél akkor a barlangban újra, és a tegnapi események hatására nem megy ki a fejemből. Szerinted hány esélyünk van még? *Pillant bele a felemás tekintetbe.* Úgy értem. Talán nem szükséges felsorolnom azon alkalmakat, amikor csak egymás társaságában is túl közel voltunk a túlvilághoz, hát még, amikor külön-külön voltunk, és mégis itt vagyunk. Nem olyan életet éltünk, amivel ezt érdemeljük, de valami még mindig életben tart, és azóta, hogy tegnap kikötve láttalak, nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi van, ha az volt az utolsó? *Talán Khan nem kívánta elrontani a békés reggeli ébredezést a fejében motoszkáló bonyodalommal, Dyntiből viszont úgy buknak elő a szavak, mint, amikor a túl sokat magába szívott szivacs végre kiereszti a vizet. Ömlesztve.* És, hogy a kapott esélyeket jól használtuk-e?
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-05 15:45:50
Üzenet elküldve: 2017-03-05 15:45:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Setnencia//
*Lassanként, ahogy telik múlik az idő, kiteszi a lábát a szobájából. Kerül mindenkit. Kiváltképp az újakat, de leginkább azokat akik értesültek az esetről. A legutóbb még a konyhában is segédkezett a banyának, valami többgallonos lábost átcipelni a kövezeten. Díszpáncélját nem viseli, hiába szoktatta magát hozzá.*
~Nem vagyok méltó rá.~
*Gondolja magában kissé szomorkásan. Mit nem mondható: Iszonyatosan sajnáltatja magát, önmaga előtt. De olyan undorító módon, hogyha más látná már felképelte volna. Sőt! Hova tovább Perchipfellnek is megfordult már a fejében, de csak szavakkal tud e téren operálni. Őt magánál tartja. Teljesen elmenne a maradék józan esze is ha nem lenne vele. Becsület ide, vagy oda. Ha bárki kérdezi merre jár, akkor azt mondja egy különleges edzéstervet talált ki magának, ami rengeteg meditációt igényel, és rengeteg edzést. Aprópó! Manapság az edzőtérre is lejár hajnalonta, mikor még a madarak sem rezzennek a fákon, és az egész ház még az álmok csendes országában vakációzik. Olyankor csak az éjjeli őr szendereg a toronyban. Tegnap hajnalban Baldrol volt odafent, és fel is ballagott hozzá egy csendes pipára edzés után. Hosszú idő után először állt szóba bárkivel az erődben. Nem igazán tudja, hogyan is vehetné fel a régi élet fonalát. Nem tudja mi történik a táborba. Perchipfell az egyetlen társasága mostanában. Talán mostanában, mintha pallosa szavára enyhülne valamelyest. Talán most.*
*Lassanként, ahogy telik múlik az idő, kiteszi a lábát a szobájából. Kerül mindenkit. Kiváltképp az újakat, de leginkább azokat akik értesültek az esetről. A legutóbb még a konyhában is segédkezett a banyának, valami többgallonos lábost átcipelni a kövezeten. Díszpáncélját nem viseli, hiába szoktatta magát hozzá.*
~Nem vagyok méltó rá.~
*Gondolja magában kissé szomorkásan. Mit nem mondható: Iszonyatosan sajnáltatja magát, önmaga előtt. De olyan undorító módon, hogyha más látná már felképelte volna. Sőt! Hova tovább Perchipfellnek is megfordult már a fejében, de csak szavakkal tud e téren operálni. Őt magánál tartja. Teljesen elmenne a maradék józan esze is ha nem lenne vele. Becsület ide, vagy oda. Ha bárki kérdezi merre jár, akkor azt mondja egy különleges edzéstervet talált ki magának, ami rengeteg meditációt igényel, és rengeteg edzést. Aprópó! Manapság az edzőtérre is lejár hajnalonta, mikor még a madarak sem rezzennek a fákon, és az egész ház még az álmok csendes országában vakációzik. Olyankor csak az éjjeli őr szendereg a toronyban. Tegnap hajnalban Baldrol volt odafent, és fel is ballagott hozzá egy csendes pipára edzés után. Hosszú idő után először állt szóba bárkivel az erődben. Nem igazán tudja, hogyan is vehetné fel a régi élet fonalát. Nem tudja mi történik a táborba. Perchipfell az egyetlen társasága mostanában. Talán mostanában, mintha pallosa szavára enyhülne valamelyest. Talán most.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-04 12:25:59
Üzenet elküldve: 2017-03-04 12:25:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
*A tűzkör ismerős, a lángok függönyén átsejlő alak arcmása még inkább: egy lezártnak tekintett élet mementói újítják meg látogatásukat. Nem várat sokat magára a hang sem, éppoly száraz mint őszidőn a cipőtalpak alól kiforduló falevelek panaszos zizegése.*
- Egyezséget kötöttél, nem emlékszel? *Ha eddig nem is tette volna, a Csuhás jelenléte most már önmagában állva is elég lehetne hozzá, hogy a rítus minden egyes elcitált sorát tökéletesen vissza tudja idézni.*
- Az emberiség nem juthat birtokába semmi olyannak addig, amíg önnönmaga nem áldoz érte. Hogy megszerezhesse, ugyanolyan értéket kell felkínálnia csereként. Ez az Egyenértékű Csere Törvénye. *A kámzsás színpadias, elnagyolt tapsokkal jutalmazza a hibátlan monológot és bár kérdést nem szegez utána a Félszeműnek, a levegőben ott vibrál az "akkor miért nem tettél így"?*
- Korai még. A törvény nem mondja ki, hogy a cserének egy időben kell megtörténnie. Még nem áll készen. *Hallgatás a jussa és egy intésre emelkedő mutatóujj. Ezt is ismeri már és jól tudja, hogy minden fenyegetésnél komolyabban veendő. A Csuhás jámbor szavú entitás, de megvannak az eszközei, hogy rábírja akaratát bárkire, s mert az élők között nincsenek barátai sem ellenségei, részrehajlás nélkül teszi meg bármikor.
A szélkapta kámzsavég hangos surrogással veszi odébb magát, a tűz közelében egyedül a felemás tekintetű marad. Ő és a figyelmeztetés. Valószínűleg az utolsó, amit tartozásának behajtása előtt kapott.
Nehéz fejjel és kialvatlanul ébred hát, de ennek nagyobb nyomát nem akarja annál mutatni, mint egyébként is tenné. Voltaképp inkább rá is játszik fáradtságára, hogy a vizes lepedőt majd ráhúzhassa a lányra és vágyainak csillapíthatatlan étvágyára. Nem fogja saját démonainak terhét ráakasztani közös reggelük békéjére.*
- Voltam már akasztott ember is, még valamikor az előző korszakban. Így is híresültem el, miután elföldeltek és negyednapra rá elkezdtem fosztogatni a környéket. A kenderkötelet még bírtam volna egyébként, de a hat réteg földet magam felett nehezen viseltem akkor is, most is. *Sötét, időnként kegyetlen humorán még az idő vasfoga is elvásik: kikezdhetetlen kősziklaként áll abban a viharban, amit a felette elzúgó évek kavarnak.*
- Az idegenvezetés nagyon izgalmasnak hangzik, de üres gyomorral nekivágni csak a nagyon merészek vagy a mérhetetlenül ostobák szokták. Utóbbinak magunkat már nem nevezhetnénk Sylweran atyánk gondoskodó tanórái után, úgyhogy früstököljünk valamit. *Ekkor realizálja, hogy Dyn mit is ajánlott fel és erről az elkerekedő szemek mögött bújó páni félelem is meggyőzést ad.*
- Mármint, hogy... te csinálnál valamit... enni? Kis szívem tudod, hogy nem szeretek olyasmin lovagolni, hogy mi történt régen, de... emlékszel mi sült ki abból, amikor te legutóbb abrakot akartál készíteni? *Naná, hogy tudja, de azt szeretné, ha a történet Dyn szájából hangozna el, mert akkor talán a lány is rájön, hogy nem mindig érdemes olyan dolgokat erőltetni, amiben nincsen istenek adta tálentuma az embernek. És bár a Vörös pokolian ért az evéshez (puszta kézzel vagy evőeszközökkel), az elkészítési fázisra annál kevesebb affinitást mutat.*
- Mit mutatnál meg nekem, amit ne ismernék máris? *Inkább afelé is tereli beszélgetésüket, ami kapcsán tényleg lövése sincs, hogy mire gondolhatott a lány. Így gyors eresztésben két dolgot tud elképzelni, abból az egyik az, hogy Dyn magát helyettesítette be a bejárandó/járható területként (ez ellen nem is nagyon lenne kifogása Khannak), vagy megint valami falon túli andalgásra gondolt.
Ez utóbbi esetén jobb, ha előbb fegyvert is vételeznek, na meg egy sor más eszközt is. Például kötelet, gödörmászáshoz.*
*A tűzkör ismerős, a lángok függönyén átsejlő alak arcmása még inkább: egy lezártnak tekintett élet mementói újítják meg látogatásukat. Nem várat sokat magára a hang sem, éppoly száraz mint őszidőn a cipőtalpak alól kiforduló falevelek panaszos zizegése.*
- Egyezséget kötöttél, nem emlékszel? *Ha eddig nem is tette volna, a Csuhás jelenléte most már önmagában állva is elég lehetne hozzá, hogy a rítus minden egyes elcitált sorát tökéletesen vissza tudja idézni.*
- Az emberiség nem juthat birtokába semmi olyannak addig, amíg önnönmaga nem áldoz érte. Hogy megszerezhesse, ugyanolyan értéket kell felkínálnia csereként. Ez az Egyenértékű Csere Törvénye. *A kámzsás színpadias, elnagyolt tapsokkal jutalmazza a hibátlan monológot és bár kérdést nem szegez utána a Félszeműnek, a levegőben ott vibrál az "akkor miért nem tettél így"?*
- Korai még. A törvény nem mondja ki, hogy a cserének egy időben kell megtörténnie. Még nem áll készen. *Hallgatás a jussa és egy intésre emelkedő mutatóujj. Ezt is ismeri már és jól tudja, hogy minden fenyegetésnél komolyabban veendő. A Csuhás jámbor szavú entitás, de megvannak az eszközei, hogy rábírja akaratát bárkire, s mert az élők között nincsenek barátai sem ellenségei, részrehajlás nélkül teszi meg bármikor.
A szélkapta kámzsavég hangos surrogással veszi odébb magát, a tűz közelében egyedül a felemás tekintetű marad. Ő és a figyelmeztetés. Valószínűleg az utolsó, amit tartozásának behajtása előtt kapott.
Nehéz fejjel és kialvatlanul ébred hát, de ennek nagyobb nyomát nem akarja annál mutatni, mint egyébként is tenné. Voltaképp inkább rá is játszik fáradtságára, hogy a vizes lepedőt majd ráhúzhassa a lányra és vágyainak csillapíthatatlan étvágyára. Nem fogja saját démonainak terhét ráakasztani közös reggelük békéjére.*
- Voltam már akasztott ember is, még valamikor az előző korszakban. Így is híresültem el, miután elföldeltek és negyednapra rá elkezdtem fosztogatni a környéket. A kenderkötelet még bírtam volna egyébként, de a hat réteg földet magam felett nehezen viseltem akkor is, most is. *Sötét, időnként kegyetlen humorán még az idő vasfoga is elvásik: kikezdhetetlen kősziklaként áll abban a viharban, amit a felette elzúgó évek kavarnak.*
- Az idegenvezetés nagyon izgalmasnak hangzik, de üres gyomorral nekivágni csak a nagyon merészek vagy a mérhetetlenül ostobák szokták. Utóbbinak magunkat már nem nevezhetnénk Sylweran atyánk gondoskodó tanórái után, úgyhogy früstököljünk valamit. *Ekkor realizálja, hogy Dyn mit is ajánlott fel és erről az elkerekedő szemek mögött bújó páni félelem is meggyőzést ad.*
- Mármint, hogy... te csinálnál valamit... enni? Kis szívem tudod, hogy nem szeretek olyasmin lovagolni, hogy mi történt régen, de... emlékszel mi sült ki abból, amikor te legutóbb abrakot akartál készíteni? *Naná, hogy tudja, de azt szeretné, ha a történet Dyn szájából hangozna el, mert akkor talán a lány is rájön, hogy nem mindig érdemes olyan dolgokat erőltetni, amiben nincsen istenek adta tálentuma az embernek. És bár a Vörös pokolian ért az evéshez (puszta kézzel vagy evőeszközökkel), az elkészítési fázisra annál kevesebb affinitást mutat.*
- Mit mutatnál meg nekem, amit ne ismernék máris? *Inkább afelé is tereli beszélgetésüket, ami kapcsán tényleg lövése sincs, hogy mire gondolhatott a lány. Így gyors eresztésben két dolgot tud elképzelni, abból az egyik az, hogy Dyn magát helyettesítette be a bejárandó/járható területként (ez ellen nem is nagyon lenne kifogása Khannak), vagy megint valami falon túli andalgásra gondolt.
Ez utóbbi esetén jobb, ha előbb fegyvert is vételeznek, na meg egy sor más eszközt is. Például kötelet, gödörmászáshoz.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-02 10:16:35
Üzenet elküldve: 2017-03-02 10:16:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
*Kellemesen bódultan, zsibbadt végtagokkal, de mégis reszkető testtel ébred. Egyikük sem szentelt túl sok figyelmet az éjszaka fülledt eseményei közepette arra a tényre, hogy az ablak nyitva maradt. Nem is volt lényeges a takaró, és egymás testének melegében, de így a hajnali időszakban, a prém alól kibújó lábujjak már másként reagálnak. Így hiába van teljesen rácsavarodva urára, mégis csak dideregni kezd.
Előbb nem tesz semmit, csak átgondolja az előző éjszaka beszélteket. Most sem vélekedik másként a rókatartásról, bár volt az a pillanat, amikor Khannak majdnem sikerült róla lebeszélnie, de akkor még próbált leplezni pillanatnyi kétségbeesését. „Az életünk egymásra jutó részét pedig a magáénak sajátítaná ki”, mondta akkor a férfi, és míg Dynti az etetés és a rendetlenség részét elengedte, azt azért senkinek sem engedné meg, hogy belepofátlankodjon kettesben megélt perceikbe. Ezt most sem látja másként, így megremegett az a világkép, hogy közösen tartsanak egy vörös bundás apróságot, vagy ha mégis, nagyon korán meg kellene rá tanítani, hogy mikor van az amikor, neki el kell vonulnia magán elfoglaltságot keresnie, amíg ők ugyanezt teszik.
Ez viszont még így csak mellékes gondolatként fut át a fején, és hamar követi egy másik téma, amiért még mindig a gyomrába mar a lelkiismeretfurdalás. Tény, hogy túlságosan önfejű, és jó ideje nem tartozott számadással senki felé, ha valaki mégis ilyesmivel próbálkozott, süket fülekre lelt. Most viszont más a helyzet, hiszen, amikor azt a gyűrűt engedte az ujjára húzni a fürdőben, azzal olyan szövetséget kötött Khannal, ami csak arról szól, hogy egy halálközeli nap után szeretkezzenek, de az élet minden más pontját is közös kosárkába dobták, amit együtt cipelnek.
Óvatosan bújik ki a takaró vonzásából, és mezítláb lopakodik az ablak felé. Még meztelen, így görnyedve merészkedik csak a nyílászáróhoz, annyira nem kívánja a venárok szemei elé tárni adottságait kora reggel, így bízik benne, hogy nem ezt a pillanatot választja egyikőjük sem arra, hogy felpillanthasson ebbe a szobába. Becsukja a kitárt szárnyakat és visszalopózik az ágyhoz. Meg van róla győződve, hogy Khan még alszik, és arról is, hogy már nem sokáig fog. Saját bűntudatán, és a férfi azon esetleges gondolatain, hogy asszonya bármelyik reggel ismét megléphet, úgy kíván enyhíteni, hogy visszakúszik a takaró alá, és néhány csókkal látja el több helyütt is, ébresztés gyanánt.*
- Jó reggelt te hétpróbás gazember. *Szólal meg végül reggeli, kissé kómás hangján, félig kidugva fejét a takaró alól.* Arra gondoltam, ma törlesztek a meglepetéslátogatásom miatt. Szóval, mire lenne uramnak szüksége, reggelire, valami italra, egy kis idegenvezetésre?
*Kellemesen bódultan, zsibbadt végtagokkal, de mégis reszkető testtel ébred. Egyikük sem szentelt túl sok figyelmet az éjszaka fülledt eseményei közepette arra a tényre, hogy az ablak nyitva maradt. Nem is volt lényeges a takaró, és egymás testének melegében, de így a hajnali időszakban, a prém alól kibújó lábujjak már másként reagálnak. Így hiába van teljesen rácsavarodva urára, mégis csak dideregni kezd.
Előbb nem tesz semmit, csak átgondolja az előző éjszaka beszélteket. Most sem vélekedik másként a rókatartásról, bár volt az a pillanat, amikor Khannak majdnem sikerült róla lebeszélnie, de akkor még próbált leplezni pillanatnyi kétségbeesését. „Az életünk egymásra jutó részét pedig a magáénak sajátítaná ki”, mondta akkor a férfi, és míg Dynti az etetés és a rendetlenség részét elengedte, azt azért senkinek sem engedné meg, hogy belepofátlankodjon kettesben megélt perceikbe. Ezt most sem látja másként, így megremegett az a világkép, hogy közösen tartsanak egy vörös bundás apróságot, vagy ha mégis, nagyon korán meg kellene rá tanítani, hogy mikor van az amikor, neki el kell vonulnia magán elfoglaltságot keresnie, amíg ők ugyanezt teszik.
Ez viszont még így csak mellékes gondolatként fut át a fején, és hamar követi egy másik téma, amiért még mindig a gyomrába mar a lelkiismeretfurdalás. Tény, hogy túlságosan önfejű, és jó ideje nem tartozott számadással senki felé, ha valaki mégis ilyesmivel próbálkozott, süket fülekre lelt. Most viszont más a helyzet, hiszen, amikor azt a gyűrűt engedte az ujjára húzni a fürdőben, azzal olyan szövetséget kötött Khannal, ami csak arról szól, hogy egy halálközeli nap után szeretkezzenek, de az élet minden más pontját is közös kosárkába dobták, amit együtt cipelnek.
Óvatosan bújik ki a takaró vonzásából, és mezítláb lopakodik az ablak felé. Még meztelen, így görnyedve merészkedik csak a nyílászáróhoz, annyira nem kívánja a venárok szemei elé tárni adottságait kora reggel, így bízik benne, hogy nem ezt a pillanatot választja egyikőjük sem arra, hogy felpillanthasson ebbe a szobába. Becsukja a kitárt szárnyakat és visszalopózik az ágyhoz. Meg van róla győződve, hogy Khan még alszik, és arról is, hogy már nem sokáig fog. Saját bűntudatán, és a férfi azon esetleges gondolatain, hogy asszonya bármelyik reggel ismét megléphet, úgy kíván enyhíteni, hogy visszakúszik a takaró alá, és néhány csókkal látja el több helyütt is, ébresztés gyanánt.*
- Jó reggelt te hétpróbás gazember. *Szólal meg végül reggeli, kissé kómás hangján, félig kidugva fejét a takaró alól.* Arra gondoltam, ma törlesztek a meglepetéslátogatásom miatt. Szóval, mire lenne uramnak szüksége, reggelire, valami italra, egy kis idegenvezetésre?
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:33:58
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Jövés-menés//
*Egy kicsit fáj a feje már a sok tanulástól, így hát úgy döntött, visszamegy néhány napra Vadvédbe pihenni. Valahogy belecsömörlött a sok magolásba, ezt pedig még soha nem fordult elő vele, talán igazán ideje lenne egy kis szünetet tartani. Rettentő sok dolga volt az elmúlt hónapokban itt az erődben, aztán meg amikor végre lenne egy kis ideje, minden energiáját tanulásra költi. Kell neki egy kis szünet, valami újdonság. Talán vissza kéne mennie pár napra Artheniorba, vagy csak úgy utazgatni kicsit, világot látni...*
~Megbolondít ez a hely...~
*Egyszerűen mehetnéke van. Idehaza ráadásul továbbra is minden a lehető legnagyobb rendben. Első útja (persze csak a műhely ellenőrzése után) rögtön a konyhába is vezet hogy harapjon valamit, aztán be is dől az ágyába hogy kialudja magából az utazás fáradalmait, de másnap sem múlik az érzés, hogy többet kellene tapasztalnia a világból. Ha pedig elhatározza magát, akkor neki több már nem is kell, nekiáll összepakolászni mindent ami fontos lehet, és kivételesen a fegyvereit is magához veszi, meg persze jó sok útravaló élelmet. Kifelé menet eltölt egy bő félórát az őrtoronyban is, beszélget kicsit az éppen beosztott őrszemmel, de nem szeretné ha az erdőben sötétedne rá, így végül csak elbúcsúzik, és ismét elhagyja az erődöt.*
*Egy kicsit fáj a feje már a sok tanulástól, így hát úgy döntött, visszamegy néhány napra Vadvédbe pihenni. Valahogy belecsömörlött a sok magolásba, ezt pedig még soha nem fordult elő vele, talán igazán ideje lenne egy kis szünetet tartani. Rettentő sok dolga volt az elmúlt hónapokban itt az erődben, aztán meg amikor végre lenne egy kis ideje, minden energiáját tanulásra költi. Kell neki egy kis szünet, valami újdonság. Talán vissza kéne mennie pár napra Artheniorba, vagy csak úgy utazgatni kicsit, világot látni...*
~Megbolondít ez a hely...~
*Egyszerűen mehetnéke van. Idehaza ráadásul továbbra is minden a lehető legnagyobb rendben. Első útja (persze csak a műhely ellenőrzése után) rögtön a konyhába is vezet hogy harapjon valamit, aztán be is dől az ágyába hogy kialudja magából az utazás fáradalmait, de másnap sem múlik az érzés, hogy többet kellene tapasztalnia a világból. Ha pedig elhatározza magát, akkor neki több már nem is kell, nekiáll összepakolászni mindent ami fontos lehet, és kivételesen a fegyvereit is magához veszi, meg persze jó sok útravaló élelmet. Kifelé menet eltölt egy bő félórát az őrtoronyban is, beszélget kicsit az éppen beosztott őrszemmel, de nem szeretné ha az erdőben sötétedne rá, így végül csak elbúcsúzik, és ismét elhagyja az erődöt.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:28:13
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:28:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Meglepve pislog a gyertyára amikor az elkezd hepciáskodni.*
- Heh, vissza se kéne vinnem, csak kirakni a nagyterem közepére.
*Elmosolyodik a gondolatra, sok fejfájástól megmentené ha ez a gyertya óbégatna helyette állandóan. Közben Shiriqa érkezik éppen visszafelé az emeletről, nem akarja nagydobra verni ezt az egészet, így félrehívja az udvarra és úgy meséli el neki, hogy mi is történt ma reggel pontosan.*
- Hát szóval, ez a helyzet.
*Az ajánlatra csak bólint, nem gondolta hogy a történtek után így hajnalban bárkinek is lesz kedve vele tartani, de szívesen veszi a társaságot a város felé menet.*
- Ketten, mint a régi szép időkben. Szedelődzködjünk akkor, kint találkozunk.
*Örül a lehetőségnek, nem alakultak manapság úgy a dolgok kettejük közt ahogy szerette volna, valahogy mindig másfelé sodorta őket a tennivaló.*
- Mehetünk?
*Már odakint, Boróka mellett ácsorogva kérdezi az óriástól mikor ő is megérkezik, az igenlő válasz hallatán pedig már nyittatja is a kaput, és el is indulnak kettesben.*
//A Klánvezér//
*Meglepve pislog a gyertyára amikor az elkezd hepciáskodni.*
- Heh, vissza se kéne vinnem, csak kirakni a nagyterem közepére.
*Elmosolyodik a gondolatra, sok fejfájástól megmentené ha ez a gyertya óbégatna helyette állandóan. Közben Shiriqa érkezik éppen visszafelé az emeletről, nem akarja nagydobra verni ezt az egészet, így félrehívja az udvarra és úgy meséli el neki, hogy mi is történt ma reggel pontosan.*
- Hát szóval, ez a helyzet.
*Az ajánlatra csak bólint, nem gondolta hogy a történtek után így hajnalban bárkinek is lesz kedve vele tartani, de szívesen veszi a társaságot a város felé menet.*
- Ketten, mint a régi szép időkben. Szedelődzködjünk akkor, kint találkozunk.
*Örül a lehetőségnek, nem alakultak manapság úgy a dolgok kettejük közt ahogy szerette volna, valahogy mindig másfelé sodorta őket a tennivaló.*
- Mehetünk?
*Már odakint, Boróka mellett ácsorogva kérdezi az óriástól mikor ő is megérkezik, az igenlő válasz hallatán pedig már nyittatja is a kaput, és el is indulnak kettesben.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:27:46
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Az istennek sem sikerül visszaaludnia, teljesen kiverte az álmot a szeméből a tény, hogy egy hónapig neki kell végeznie a piszkos munkát. Leslattyog a konyhába hogy legalább keressen magának valami reggelit, ekkor hallja meg a gyertya óbégatását.*
- Mi a jó ég az a vacak? Erre kellett ilyen hirtelen a pénz?!
*Megvárja a magyarázatot, aztán egy sóhajjal csak megenyhül.*
- Menjünk akkor, hadd örüljenek a városiak. Ha már ennyit szenvedünk, remélem a többi gyertya is megkerül.
*Visszamegy azért a szobájába hogy rendesen összekészülődjön, úti csizma, meleg kabát, fegyverek, elemózsia... Negyed óra sem telik bele és már ott ácsorog a kapunál Bigával az oldalán, és ha az elf is összekészülődött, akkor már indulhatnak is a városba.*
//A Klánvezér//
*Az istennek sem sikerül visszaaludnia, teljesen kiverte az álmot a szeméből a tény, hogy egy hónapig neki kell végeznie a piszkos munkát. Leslattyog a konyhába hogy legalább keressen magának valami reggelit, ekkor hallja meg a gyertya óbégatását.*
- Mi a jó ég az a vacak? Erre kellett ilyen hirtelen a pénz?!
*Megvárja a magyarázatot, aztán egy sóhajjal csak megenyhül.*
- Menjünk akkor, hadd örüljenek a városiak. Ha már ennyit szenvedünk, remélem a többi gyertya is megkerül.
*Visszamegy azért a szobájába hogy rendesen összekészülődjön, úti csizma, meleg kabát, fegyverek, elemózsia... Negyed óra sem telik bele és már ott ácsorog a kapunál Bigával az oldalán, és ha az elf is összekészülődött, akkor már indulhatnak is a városba.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-26 12:41:18
Üzenet elküldve: 2017-02-26 12:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
*Nem kontráz rá Wäor megjegyzésére. Már így is kicsit messzire engedték a dolgot. Lassan olyanok, mint egy turbékoló gerlepár. Az ilyesmi olykor eléggé el tud telíteni egy társaságot, mert hát nincs is sziruposabb, mint egy párocska sziporkás évődése. Azt meg azért egyikük se akarja, hogy megfeküdjék az újdonsült házigazdák ez irányú tűrőképességét.
~A hydrának kilenc feje van, de egy a lelke? Ez meg mit jelent?~ gondolkodik el Sylweran szavain, melyeket valami jelszóféleségnek titulál magában.
Miután beléptettek a falon belülre, megvárja, míg Wäor leszáll a nyeregből, és lesegíti őt is. Nem mintha nem menne egyedül, de ez a részéről éppen olyan figyelmesség, mint a vadásztól. Gyengéd rituálé, melyben mindkettőjüknek megvan a szerepe és ajándéka a másik számára.
Amikor Wäor, tőle szokatlanul városias úriemberséggel üdvözli az eléjük érkező Meruwielt, Yeza igazodik a vadászhoz, semmivel nem jelzi, hogy bármiféle kötelék lenne köztük, ahogy ezt ilyen helyzetben egy nő persze persze ösztönösen megteszi, hogy kijelölje a határokat. Bonyolult dolog ez kettejük között. A Rőt sosem volt az a halvérű fajta, és ami az övé, azt ritkán próbálkoznak meg elvitatni. Ebben a közegben viszont még nagyon újak, és a céhnél tanultak az életösztönnel karöltve ilyenkor átveszik az irányítást. Ahogy ő ki tudta aknázni a közvetlenséget, a felé nyitott érdeklődést, úgy Wäor is alkalmazhatja ugyanezt. Különbséget tud tenni a szükségesség/hasznosság és a csapodár eltévelyedés között. A mélyben az a kis irritáló érzés persze ott motoszkál Yezában is minden alkalommal, amikor Wäor egy másik nőre pillant, de legtöbbször nincs élesebb karma, mint a csipkelődő kis megjegyzéseiknek.
Mivel bemutatják, így Yeza csak biccent a vörös hajú elf felé, némi utazástól elcsigázott mosollyal.*
- Beszélj a magad nevében *böki oldalba Wäort.* - Egy tinót meg bírnék enni. Ha jól van elkészítve, akkor kettőt is! Egy kínzással felérő vacsora jobban rémít, mint egy dühös hydra.
*Mosolyog ő is, hiszen csak a tréfás megjegyzést fűzte tovább. De ami azt illeti, valóban elég éhes már, és ő aztán nagy hódolója a jó éteknek.*
- Lepakolni meg szívesen segítünk mi is *mondja. Az előzékeny ajánlkozás mögött természetesen most is ott posztol a céhnél kitanult logika. Hiszen így szemügyre vehetnék azt a bizonyos raktárat, a társaság készleteit, s itteni terveik, biztonságuk vonatkozásában nem árt, ha tudnak ilyesmivel kalkulálni. Semmi kétsége afelől, hogy Wäoreyn se tudja levetkőzni a szokásos rutint, s a kedélyes mosolygás mögött, az a hűvös vadságban égő szempár mindent és mindenkit elemezve mér fel, mióta beléptek.*
*Nem kontráz rá Wäor megjegyzésére. Már így is kicsit messzire engedték a dolgot. Lassan olyanok, mint egy turbékoló gerlepár. Az ilyesmi olykor eléggé el tud telíteni egy társaságot, mert hát nincs is sziruposabb, mint egy párocska sziporkás évődése. Azt meg azért egyikük se akarja, hogy megfeküdjék az újdonsült házigazdák ez irányú tűrőképességét.
~A hydrának kilenc feje van, de egy a lelke? Ez meg mit jelent?~ gondolkodik el Sylweran szavain, melyeket valami jelszóféleségnek titulál magában.
Miután beléptettek a falon belülre, megvárja, míg Wäor leszáll a nyeregből, és lesegíti őt is. Nem mintha nem menne egyedül, de ez a részéről éppen olyan figyelmesség, mint a vadásztól. Gyengéd rituálé, melyben mindkettőjüknek megvan a szerepe és ajándéka a másik számára.
Amikor Wäor, tőle szokatlanul városias úriemberséggel üdvözli az eléjük érkező Meruwielt, Yeza igazodik a vadászhoz, semmivel nem jelzi, hogy bármiféle kötelék lenne köztük, ahogy ezt ilyen helyzetben egy nő persze persze ösztönösen megteszi, hogy kijelölje a határokat. Bonyolult dolog ez kettejük között. A Rőt sosem volt az a halvérű fajta, és ami az övé, azt ritkán próbálkoznak meg elvitatni. Ebben a közegben viszont még nagyon újak, és a céhnél tanultak az életösztönnel karöltve ilyenkor átveszik az irányítást. Ahogy ő ki tudta aknázni a közvetlenséget, a felé nyitott érdeklődést, úgy Wäor is alkalmazhatja ugyanezt. Különbséget tud tenni a szükségesség/hasznosság és a csapodár eltévelyedés között. A mélyben az a kis irritáló érzés persze ott motoszkál Yezában is minden alkalommal, amikor Wäor egy másik nőre pillant, de legtöbbször nincs élesebb karma, mint a csipkelődő kis megjegyzéseiknek.
Mivel bemutatják, így Yeza csak biccent a vörös hajú elf felé, némi utazástól elcsigázott mosollyal.*
- Beszélj a magad nevében *böki oldalba Wäort.* - Egy tinót meg bírnék enni. Ha jól van elkészítve, akkor kettőt is! Egy kínzással felérő vacsora jobban rémít, mint egy dühös hydra.
*Mosolyog ő is, hiszen csak a tréfás megjegyzést fűzte tovább. De ami azt illeti, valóban elég éhes már, és ő aztán nagy hódolója a jó éteknek.*
- Lepakolni meg szívesen segítünk mi is *mondja. Az előzékeny ajánlkozás mögött természetesen most is ott posztol a céhnél kitanult logika. Hiszen így szemügyre vehetnék azt a bizonyos raktárat, a társaság készleteit, s itteni terveik, biztonságuk vonatkozásában nem árt, ha tudnak ilyesmivel kalkulálni. Semmi kétsége afelől, hogy Wäoreyn se tudja levetkőzni a szokásos rutint, s a kedélyes mosolygás mögött, az a hűvös vadságban égő szempár mindent és mindenkit elemezve mér fel, mióta beléptek.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:05:47
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*A falak felbukkanása végérvényesen sejteti fel, hogy már és még nincs olyan hely, melyet otthonuknak nevezhetnének. Biztosak csak az idő múlásában lehetnek, abban, hogy a dolgok lefelé esnek, no meg hogy akármilyen nyomorúságosan alakul a világ sorsa, vagy meglehetősen viharos viszonyuk, mégis mindig megtalálják egymást. A sötétből talán egy új kezdet körvonalai bontakoznak ki. Finom, alig észrevehető csípés Yeza combjába, amikor a Vallatókőről faggatózik. Igazi ficánka-beste ez a lány, de nem biztos, hogy örömére szolgálna, ha a kő valóban működésbe lépne.*
- Egyszer alkalomadtán kifaggathatnád, hová lett a szívem. Pedig igencsak biztos helyen tartottam *bök oda egy hasznosat cimborájának, tréfával ütve el a dolgot. Vagy nem is annyira tréfával. A történtek ellenére egyértelmű, hogy a vörös bekerült sokakat kizáró páncélja mögé, s azóta sem sikerült onnan kipaterolnia.
A jelszót rögvest meg is jegyzi. Jó eséllyel cserélgetik, de azért nem jön rosszul. Lovával lépésben követi a vezért. Túl sokat nem lát, ez inkább a megszokás része.*
- Megoldható, hogy egy szobába kerüljünk? *teszi fel közben a kérdést házigazdájuknak, míg a többiek meg nem rohamozzák. Több oka is van ennek, leginkább azok a szorosan ölelő, bizonytalan kezek.*
- Wäoreyn *mutatkozik be gyorsan Meruwielnek, miután lekászálódik a nyeregből, s ha igény van rá, lesegíti társát is. Mindezt természetesen kézcsókkal teszi, a fene se nézte ki belőle, hogy képes ilyesmire.*
- Semmi gond, szeretünk szenvedni *súgja oda halkan, miközben felemelkedik, természetesen a kacsintás nem maradhat el.*
- Ő pedig Yeza. *Nem ad neki hangzatos címet, ahogy egymáshoz való viszonyt sem. Nem ismerik az ittenieket, tiszta lappal jöttek, majd kialakul, minek is tartják őket.*
*A falak felbukkanása végérvényesen sejteti fel, hogy már és még nincs olyan hely, melyet otthonuknak nevezhetnének. Biztosak csak az idő múlásában lehetnek, abban, hogy a dolgok lefelé esnek, no meg hogy akármilyen nyomorúságosan alakul a világ sorsa, vagy meglehetősen viharos viszonyuk, mégis mindig megtalálják egymást. A sötétből talán egy új kezdet körvonalai bontakoznak ki. Finom, alig észrevehető csípés Yeza combjába, amikor a Vallatókőről faggatózik. Igazi ficánka-beste ez a lány, de nem biztos, hogy örömére szolgálna, ha a kő valóban működésbe lépne.*
- Egyszer alkalomadtán kifaggathatnád, hová lett a szívem. Pedig igencsak biztos helyen tartottam *bök oda egy hasznosat cimborájának, tréfával ütve el a dolgot. Vagy nem is annyira tréfával. A történtek ellenére egyértelmű, hogy a vörös bekerült sokakat kizáró páncélja mögé, s azóta sem sikerült onnan kipaterolnia.
A jelszót rögvest meg is jegyzi. Jó eséllyel cserélgetik, de azért nem jön rosszul. Lovával lépésben követi a vezért. Túl sokat nem lát, ez inkább a megszokás része.*
- Megoldható, hogy egy szobába kerüljünk? *teszi fel közben a kérdést házigazdájuknak, míg a többiek meg nem rohamozzák. Több oka is van ennek, leginkább azok a szorosan ölelő, bizonytalan kezek.*
- Wäoreyn *mutatkozik be gyorsan Meruwielnek, miután lekászálódik a nyeregből, s ha igény van rá, lesegíti társát is. Mindezt természetesen kézcsókkal teszi, a fene se nézte ki belőle, hogy képes ilyesmire.*
- Semmi gond, szeretünk szenvedni *súgja oda halkan, miközben felemelkedik, természetesen a kacsintás nem maradhat el.*
- Ő pedig Yeza. *Nem ad neki hangzatos címet, ahogy egymáshoz való viszonyt sem. Nem ismerik az ittenieket, tiszta lappal jöttek, majd kialakul, minek is tartják őket.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-26 05:03:21
Üzenet elküldve: 2017-02-26 05:03:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Hogy a szerencsétlenje azt se tudja a végén, hogy fiú-e vagy lány? Ha ennyire a szívedhez nőtt az a szőrcsomó, ami egyébként megjegyzem, hogy valószínűleg szívfájdalom nélkül evett volna meg, ha elé tolják a csülköd *meg is ragadja Dyn egyik lábát a bokájánál fogva, hogy úgy tegyen, mintha marka az említett lény harapása volna* így e.
*Elszórakoztatja néhány pillanatig magát azzal, hogy ide-oda ráncigálja a nő lábát, de nem húzza túl soká, különösen akkor, ha a Vörös morgásszerű hangokkal kísérve jelezné nemtetszését a férfi kretén játékát illetően.*
- Én amúgy azt hiszem, hogy ezek nem is wargok voltak. Nem azokat a farkasféle dögöket hívja így a szakirodalom, amik fajtársaiknál egy kicsit nagyobbra, félelmetesebbre nőttek? 'Sszem a köznyelv rémfarkasként tartja számon. *Erre nem igazán vár feleletet, hisz hitese bizonyítottan egy hógolyót is képes összetéveszteni egy vadállattal, úgyhogy Khan inkább csak tallózó gondolatainak ad helyet ahhoz, hogy kibeszélve őket ugyanúgy ne jusson semmire a végén.*
- Kifutó hát, különben amerre szaladgálna pusztulás és jajjveszék járna a nyomában. Nem viccelek, emlékszel a házra a völgyben? Mielőtt öklömnyi döfött sebbel megjelentél volna a küszöbömön, épp csapdákat készítettem, mert a helyi vörösbundások szervezete megfelelően könnyű piacnak tekintette a baromfiudvaromat. A tikállomány felét kiirtották, mire a csapdák és kerítések elkészültek. *Aztán az asszony által felvázolt lehetőség egy suhintásra semmissé teszi érvelését és ő felragyogó szemekkel pattanna fel ültében az ágyon, ám lévén, hogy Dyn éppen őrajta tartózkodik, megmarad csak az őszinte és kitörő lelkesedéssel ábrázatán.* JÓ! Holnap kimegyek és fogok egyet és Wargi lesz a neve!
*Túlzás nélkül állítható, hogy gyakorta esik meg hasonló döntés nagyobb téttel bíró háborúk esetén is, nem véletlen a mondás, hogy nők képesek azoknak kimenetelét végzetes módon befolyásolni. A férfinek sem kellett túl nagy motiváció ahhoz, hogy lerúgja magáról a gondosan felépített érvrendszert csak azért, mert az imádott nő „rém édesnek” tartaná, ha volna egy közös rókájuk, némi áthallással gyerek. Amikor tudatosul benne, hogy ez az analógia miként is értelmezhető, arcán is megidéződik a rókavigyor.*
- Olyan lenne, mint egy gyerek. Meg kellene tanítani rá, hogyan viselkedjen, napjában többszöri etetést igényelne, a szobát csatatérré változtatná, az életünk egymásra jutó részét pedig a magáénak sajátítaná ki. *Széttárja karjait, mintha keresztre feszíttetésre készülne, vagy épp az ágy sarkaihoz való kikötözésre. Ahogy Dyn, úgy ő sem bánja (sőt!), hogy miközben csapongva libbennek egyik témáról a másikra, elmulattatják egymást ilyen módon is.*
- A nyomok alapján kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem ez a hétpróbás gazember az, akinek fékre lenne szüksége, hanem viszkető talpú arájának, aki úgy ébredt egy hajnalon, hogy a Barlangot már túl régen látta és hogy az ott hagyott cimboráinak rendez egy meglepetéslátogatást. *Hangereje most már se nem dorgáló, se nem számon kérő, puszta tényközlő. Hunyorítani kezd közben a ráboruló vörös hajkárpit alatt még prüszkölő fúvásokat is intéz a túlburjánzó fürtök eligazgatását segítendő (meg hogy persze levegőt is kapjon).*
- Csakhogy én nem kutya vagyok, bár erős a gyanúm hogy azt már tudod, a tiéd még így is szívesen lennék. *Nyelvöltés is dukálna most emellé, de a folytatásul érkező szavak elveszik annak létjogát.* Egy dologban viszont mégis hasonlítok rájuk: hűséget fogadtam neked, és csak Neked. *Ez azonban nem csak azt jelenti Khan számára, hogy az életét már nem osztja meg más nővel, hanem hűséggel viseltet minden más iránt is, amit esküvéssel fogadott és ezek alá esik az is, hogy a kalóznőt mindenkoron, bárkitől és bármitől megóvja.
Szólni még ezután is, de Dyn vagy elunta már ezt, vagy elérkezettnek látja az idejét, hogy egy darabon most félretegyék a szájjártatást és hogy más téren vegyék igénybe őket, ahol szavak nélkül is tökéletesen meglesznek.
Nem is akarok – üzenik a kék-arany szemek körül felgyűrődő mosolyráncok, mielőtt a szemhéj rájuk borulna. Az ideig-óráig féken tartott vágynak most teljes teret enged, magához ölelve a nőt, hogy azt tegyék, amiben már igen nagy gyakorlatot tettek közösen, annyi különbséggel hogy ennek mozzanatait most a környéken tartózkodók is kénytelenek lesznek így-úgy végighallgatni.
Jóval később már az ablaküvegen átszitáló hold fényére ébrednek majd…*
- Hogy a szerencsétlenje azt se tudja a végén, hogy fiú-e vagy lány? Ha ennyire a szívedhez nőtt az a szőrcsomó, ami egyébként megjegyzem, hogy valószínűleg szívfájdalom nélkül evett volna meg, ha elé tolják a csülköd *meg is ragadja Dyn egyik lábát a bokájánál fogva, hogy úgy tegyen, mintha marka az említett lény harapása volna* így e.
*Elszórakoztatja néhány pillanatig magát azzal, hogy ide-oda ráncigálja a nő lábát, de nem húzza túl soká, különösen akkor, ha a Vörös morgásszerű hangokkal kísérve jelezné nemtetszését a férfi kretén játékát illetően.*
- Én amúgy azt hiszem, hogy ezek nem is wargok voltak. Nem azokat a farkasféle dögöket hívja így a szakirodalom, amik fajtársaiknál egy kicsit nagyobbra, félelmetesebbre nőttek? 'Sszem a köznyelv rémfarkasként tartja számon. *Erre nem igazán vár feleletet, hisz hitese bizonyítottan egy hógolyót is képes összetéveszteni egy vadállattal, úgyhogy Khan inkább csak tallózó gondolatainak ad helyet ahhoz, hogy kibeszélve őket ugyanúgy ne jusson semmire a végén.*
- Kifutó hát, különben amerre szaladgálna pusztulás és jajjveszék járna a nyomában. Nem viccelek, emlékszel a házra a völgyben? Mielőtt öklömnyi döfött sebbel megjelentél volna a küszöbömön, épp csapdákat készítettem, mert a helyi vörösbundások szervezete megfelelően könnyű piacnak tekintette a baromfiudvaromat. A tikállomány felét kiirtották, mire a csapdák és kerítések elkészültek. *Aztán az asszony által felvázolt lehetőség egy suhintásra semmissé teszi érvelését és ő felragyogó szemekkel pattanna fel ültében az ágyon, ám lévén, hogy Dyn éppen őrajta tartózkodik, megmarad csak az őszinte és kitörő lelkesedéssel ábrázatán.* JÓ! Holnap kimegyek és fogok egyet és Wargi lesz a neve!
*Túlzás nélkül állítható, hogy gyakorta esik meg hasonló döntés nagyobb téttel bíró háborúk esetén is, nem véletlen a mondás, hogy nők képesek azoknak kimenetelét végzetes módon befolyásolni. A férfinek sem kellett túl nagy motiváció ahhoz, hogy lerúgja magáról a gondosan felépített érvrendszert csak azért, mert az imádott nő „rém édesnek” tartaná, ha volna egy közös rókájuk, némi áthallással gyerek. Amikor tudatosul benne, hogy ez az analógia miként is értelmezhető, arcán is megidéződik a rókavigyor.*
- Olyan lenne, mint egy gyerek. Meg kellene tanítani rá, hogyan viselkedjen, napjában többszöri etetést igényelne, a szobát csatatérré változtatná, az életünk egymásra jutó részét pedig a magáénak sajátítaná ki. *Széttárja karjait, mintha keresztre feszíttetésre készülne, vagy épp az ágy sarkaihoz való kikötözésre. Ahogy Dyn, úgy ő sem bánja (sőt!), hogy miközben csapongva libbennek egyik témáról a másikra, elmulattatják egymást ilyen módon is.*
- A nyomok alapján kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem ez a hétpróbás gazember az, akinek fékre lenne szüksége, hanem viszkető talpú arájának, aki úgy ébredt egy hajnalon, hogy a Barlangot már túl régen látta és hogy az ott hagyott cimboráinak rendez egy meglepetéslátogatást. *Hangereje most már se nem dorgáló, se nem számon kérő, puszta tényközlő. Hunyorítani kezd közben a ráboruló vörös hajkárpit alatt még prüszkölő fúvásokat is intéz a túlburjánzó fürtök eligazgatását segítendő (meg hogy persze levegőt is kapjon).*
- Csakhogy én nem kutya vagyok, bár erős a gyanúm hogy azt már tudod, a tiéd még így is szívesen lennék. *Nyelvöltés is dukálna most emellé, de a folytatásul érkező szavak elveszik annak létjogát.* Egy dologban viszont mégis hasonlítok rájuk: hűséget fogadtam neked, és csak Neked. *Ez azonban nem csak azt jelenti Khan számára, hogy az életét már nem osztja meg más nővel, hanem hűséggel viseltet minden más iránt is, amit esküvéssel fogadott és ezek alá esik az is, hogy a kalóznőt mindenkoron, bárkitől és bármitől megóvja.
Szólni még ezután is, de Dyn vagy elunta már ezt, vagy elérkezettnek látja az idejét, hogy egy darabon most félretegyék a szájjártatást és hogy más téren vegyék igénybe őket, ahol szavak nélkül is tökéletesen meglesznek.
Nem is akarok – üzenik a kék-arany szemek körül felgyűrődő mosolyráncok, mielőtt a szemhéj rájuk borulna. Az ideig-óráig féken tartott vágynak most teljes teret enged, magához ölelve a nőt, hogy azt tegyék, amiben már igen nagy gyakorlatot tettek közösen, annyi különbséggel hogy ennek mozzanatait most a környéken tartózkodók is kénytelenek lesznek így-úgy végighallgatni.
Jóval később már az ablaküvegen átszitáló hold fényére ébrednek majd…*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346