Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-31 13:02:45
Üzenet elküldve: 2017-03-31 13:02:45
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül //
*Becsapódik, ahogy azt kell. Pontosabban lendületből leszakítja a gyilokjárót jó 3-4 méteres szakaszon, s a romokkal együtt földet ér. Ebből a kupacból emelkedik ki, mind a majd három és fél méterével tornyosulva.*
~ Azt a tetv'e, ez du'va vót ~
*Épp lehajol a husángért, mikor az első " Megállni " kiáltás mellen vágja.
Aztán odatoppannak még páran, és még páran. S ő csak pislog a meglepetéstől. Nem szokott gyorsan reagálni. Nem az ő stílusa. Bambán mered előre, állatias szemei a vele szemben álldogáló elf férfit fürkészik.
És akkor jön a hab a tortán, felszólítják hogy távozzon. Hátra néz a kissé romos falra, majd vissza a colos könnyű léptűre.*
-Chő, azt te tarto' majd a bakot csipiszkém?*Morran Sylwerannak, miközben elkezdi leveregetni magáról a gyilok járó darabkáit.*
-He? Na, ne szórakozzá mán!*Azt a tényt hogy egy gyanúsan sokat napozó elf, mini lándzsát fog rá, nem tudja szó nélkül hagyni.
De legendásan dekoncentrált figyelme vissza terelődik a magas elf felé.*
-Oszt minek építesz falat ide az erdő közepibe kis komám? Assze' tijed? Neki sétát'am. Erre nem gógyiztá a nagy eszedde mi, csipiszkém?* Nagyot dobbant jobbjával, s balra sercint egy tisztességeset.*
~ Micsoda egy pofátla'n banda, még egy sörre se akarnak meghíni, ha már átjöttem ezen a tetű ette falo' ~
*Becsapódik, ahogy azt kell. Pontosabban lendületből leszakítja a gyilokjárót jó 3-4 méteres szakaszon, s a romokkal együtt földet ér. Ebből a kupacból emelkedik ki, mind a majd három és fél méterével tornyosulva.*
~ Azt a tetv'e, ez du'va vót ~
*Épp lehajol a husángért, mikor az első " Megállni " kiáltás mellen vágja.
Aztán odatoppannak még páran, és még páran. S ő csak pislog a meglepetéstől. Nem szokott gyorsan reagálni. Nem az ő stílusa. Bambán mered előre, állatias szemei a vele szemben álldogáló elf férfit fürkészik.
És akkor jön a hab a tortán, felszólítják hogy távozzon. Hátra néz a kissé romos falra, majd vissza a colos könnyű léptűre.*
-Chő, azt te tarto' majd a bakot csipiszkém?*Morran Sylwerannak, miközben elkezdi leveregetni magáról a gyilok járó darabkáit.*
-He? Na, ne szórakozzá mán!*Azt a tényt hogy egy gyanúsan sokat napozó elf, mini lándzsát fog rá, nem tudja szó nélkül hagyni.
De legendásan dekoncentrált figyelme vissza terelődik a magas elf felé.*
-Oszt minek építesz falat ide az erdő közepibe kis komám? Assze' tijed? Neki sétát'am. Erre nem gógyiztá a nagy eszedde mi, csipiszkém?* Nagyot dobbant jobbjával, s balra sercint egy tisztességeset.*
~ Micsoda egy pofátla'n banda, még egy sörre se akarnak meghíni, ha már átjöttem ezen a tetű ette falo' ~
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-31 01:08:32
Üzenet elküldve: 2017-03-31 01:08:32
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Fedezékbe húzódása kevéssé teszi láthatóvá az alkalmi gyakorlótársulás számára. Még csak ahhoz sem fűlik kedve. Egyszerűen csak élvezi a pengék szilaj játékát, a fém zenéjének szívsajdító ritmusát. Emlékeket idéz fel benne, melyekből a magány szakad fel egyre. Életének fontos szereplői távolinak tűnnek, főleg Myna, vér a véréből, sóhaj a lélegzetéből. Magukra is hagyná őket, a levegőeget nem törné át a vész kongó hírnöke. Sosem hallotta még a hangját, de tudja: valami nem stimmel. A társak nekiiramodnak, ő pedig párduc-mozgásával követi őket. A súlyos zajok arra engednek következtetni, hogy valami igazán naggyal van dolguk.*
~ Valakinek biztos megint nem fér be az arca a falon. ~ *Heves fejcsóva, felzárkózik a többiek mellé, miközben előhúzza hüvelyéből a derengő-vörös fényű Leser-kardot. Első ízben teheti közszemlére mások előtt, igazi szemcsalogató.*
- Akarok egy ilyet házi kedvencnek *suhogtatja meg próbaképp, felpislantva annak a hegynek a tetejére, amit az óriás képez. Olyan jól elvolnának együtt. Kötne rá hosszúra engedett szíjat póráznak. Etetgetné ökrökkel, itatgatná hordónyi borral. Sétáltatná, hagyná, hogy a dolgát végezze, újabb és újabb napsárga tavakkal díszítve a vidéket. A tárgyalást rábízza az illetékesekre, egyébiránt meg a melákon a sor, hogy bölcs magyarázatot adja kissé esetlegesnek s botornak tűnő tettére, vagy ennek híján filézett sündisznóként végezze a nem egykönnyen fellelhető erdei erőd határainál.*
*Fedezékbe húzódása kevéssé teszi láthatóvá az alkalmi gyakorlótársulás számára. Még csak ahhoz sem fűlik kedve. Egyszerűen csak élvezi a pengék szilaj játékát, a fém zenéjének szívsajdító ritmusát. Emlékeket idéz fel benne, melyekből a magány szakad fel egyre. Életének fontos szereplői távolinak tűnnek, főleg Myna, vér a véréből, sóhaj a lélegzetéből. Magukra is hagyná őket, a levegőeget nem törné át a vész kongó hírnöke. Sosem hallotta még a hangját, de tudja: valami nem stimmel. A társak nekiiramodnak, ő pedig párduc-mozgásával követi őket. A súlyos zajok arra engednek következtetni, hogy valami igazán naggyal van dolguk.*
~ Valakinek biztos megint nem fér be az arca a falon. ~ *Heves fejcsóva, felzárkózik a többiek mellé, miközben előhúzza hüvelyéből a derengő-vörös fényű Leser-kardot. Első ízben teheti közszemlére mások előtt, igazi szemcsalogató.*
- Akarok egy ilyet házi kedvencnek *suhogtatja meg próbaképp, felpislantva annak a hegynek a tetejére, amit az óriás képez. Olyan jól elvolnának együtt. Kötne rá hosszúra engedett szíjat póráznak. Etetgetné ökrökkel, itatgatná hordónyi borral. Sétáltatná, hagyná, hogy a dolgát végezze, újabb és újabb napsárga tavakkal díszítve a vidéket. A tárgyalást rábízza az illetékesekre, egyébiránt meg a melákon a sor, hogy bölcs magyarázatot adja kissé esetlegesnek s botornak tűnő tettére, vagy ennek híján filézett sündisznóként végezze a nem egykönnyen fellelhető erdei erőd határainál.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 23:46:15
Üzenet elküldve: 2017-03-30 23:46:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt - Shiriqa szobája//
*Nem kommentálja hogy eddig se lógott volna ki, hiába mondják, hiába is fogják mondani... A legközelebbi ülőalkalmatosság az ágy, de azon van hely bőven mindkettejüknek kényelmesen leülni, hiszen még a régi méretéhez készült. Látja hogy társának nehezére esik rátérni a tárgy, de az első mondatától azért lefagy róla a bátorító mosoly, vagy legalábbis elhalványul az őszintesége. Nara említésére lélegez fel ismét, már éppen kezdett volna valami másra gondolni...*
- Nara?
*Elgondolkodik, most döbben csak rá, hogy valójában nem sokat tud róla.*
- Hát, nem tudom.
*Saját szobájában néz körbe hirtelen, de ettől sem lesz okosabb.*
- Szerintem, ha elég jóban vagytok ahhoz hogy ilyesmit kérdezz, akkor jobban tudod mint én. Ha pedig úgy érzed nem tudsz róla eleget, akkor a legjobb az lenne, ha többet beszélnél vele. Az igazat megvallva, azt sem tudom Sharallal milyen körülmények közt búcsúzt...
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Ekkor kondul meg a vészharang, ő pedig úgy pattan fel az ágyáról mintha mindennap ezt gyakorolta volna. A mondandójáról és Baldrolról is úgy megfeledkezik mintha ott sem lenne, az ablakhoz ront hogy megszemlélje mi a helyzet.*
- Mi a rosseb...
*Csak úgy magának dörmögi a látványra, de már löki is el magát és kifelé menet két pallosát megmarkolva tájékoztatja vendégét.*
- Fogj fegyvert és járőrözz a házon belül, védd a lányokat és Sadmyrt. Kémlelj ki a hátsó ablakokon, talán csak elterelés, többen is lehetnek.
*A "lányok" alatt nyilván Lealát és Tanát érti, meg esetleg a Banyát, de ő talán tud vigyázni magára. Az utolsó szavai már ajtaján kívülről hangzanak, siet végi a folyosón, le a lépcsőn, hogy minél hamarabb ő is kiérhessen az udvarra.*
*Nem kommentálja hogy eddig se lógott volna ki, hiába mondják, hiába is fogják mondani... A legközelebbi ülőalkalmatosság az ágy, de azon van hely bőven mindkettejüknek kényelmesen leülni, hiszen még a régi méretéhez készült. Látja hogy társának nehezére esik rátérni a tárgy, de az első mondatától azért lefagy róla a bátorító mosoly, vagy legalábbis elhalványul az őszintesége. Nara említésére lélegez fel ismét, már éppen kezdett volna valami másra gondolni...*
- Nara?
*Elgondolkodik, most döbben csak rá, hogy valójában nem sokat tud róla.*
- Hát, nem tudom.
*Saját szobájában néz körbe hirtelen, de ettől sem lesz okosabb.*
- Szerintem, ha elég jóban vagytok ahhoz hogy ilyesmit kérdezz, akkor jobban tudod mint én. Ha pedig úgy érzed nem tudsz róla eleget, akkor a legjobb az lenne, ha többet beszélnél vele. Az igazat megvallva, azt sem tudom Sharallal milyen körülmények közt búcsúzt...
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Ekkor kondul meg a vészharang, ő pedig úgy pattan fel az ágyáról mintha mindennap ezt gyakorolta volna. A mondandójáról és Baldrolról is úgy megfeledkezik mintha ott sem lenne, az ablakhoz ront hogy megszemlélje mi a helyzet.*
- Mi a rosseb...
*Csak úgy magának dörmögi a látványra, de már löki is el magát és kifelé menet két pallosát megmarkolva tájékoztatja vendégét.*
- Fogj fegyvert és járőrözz a házon belül, védd a lányokat és Sadmyrt. Kémlelj ki a hátsó ablakokon, talán csak elterelés, többen is lehetnek.
*A "lányok" alatt nyilván Lealát és Tanát érti, meg esetleg a Banyát, de ő talán tud vigyázni magára. Az utolsó szavai már ajtaján kívülről hangzanak, siet végi a folyosón, le a lépcsőn, hogy minél hamarabb ő is kiérhessen az udvarra.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 22:48:08
Üzenet elküldve: 2017-03-30 22:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lába szinte magától megy, ő meg enged neki, míg végül Vadvédnél köt ki. Időnként mindig visszatér erre a visszafogott, civilizált helyre, s minden alkalommal megcsodálja a várfalakat. Egyszerű építmény, nem hivalkodó, szerves része az erdőnek, s mégis sokkal elbűvölőbb tud lenni, mint Arthenior fényes építészeti remekművei.*
~Talán edzek egy kicsit, aztán körülnézek. Hátha akad valaki, akinek felajánlhatom szolgálataimat.~
*Az edzést, mint utólag rájön, nem igazán gondolja komolyan, hiszen partnere sincs, meg kerülné a feltűnést, egyelőre. De a munkakeresés tényleg érdekli, habár nem szorul rá, maga is megkeresi kenyerét, még többet is. Pusztán a kalandvágy hajtja, hogy valami mozgalmas eseményben lehessen része, nem a megszokott piti lopásokban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.01 08:02:03, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
~Talán edzek egy kicsit, aztán körülnézek. Hátha akad valaki, akinek felajánlhatom szolgálataimat.~
*Az edzést, mint utólag rájön, nem igazán gondolja komolyan, hiszen partnere sincs, meg kerülné a feltűnést, egyelőre. De a munkakeresés tényleg érdekli, habár nem szorul rá, maga is megkeresi kenyerét, még többet is. Pusztán a kalandvágy hajtja, hogy valami mozgalmas eseményben lehessen része, nem a megszokott piti lopásokban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.01 08:02:03, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 21:02:50
Üzenet elküldve: 2017-03-30 21:02:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás, meg a hallgatózó Aryna//
*A harc meglepő fordulatot vett, aligha tudná megmondani, ki a jobb kardforgató, viszont a vezér végig szem előtt tartotta az ellenfele testi épségét. Ez kétféle gondolatot szül, de ezt majd talán Sylwerannal kéne megbeszélni amennyiben lesz ideje rá. Eddig leginkább akkor beszélt vele, mikor leteremtette, és azóta inkább egy kicsit kerülné a személyes találkozást, egyelőre, jó a távolból figyelni.*
~ Remélem, tényleg nem vette zokon, hiszen végül is a vezérem, vagy nem?~
*Egy ideig a gondolataival van elfoglalva, mikor valami furcsát hall.*
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
- Ez mi volt?
*Ahogy az elf férfi megindul, úgy a leányzó is, és egy hatalmas monstrum tör be hozzájuk.
Pislog nagyokat, de nem érzi a félelmet.
Már egy kisebb fel is sorakozik, hogy a betörőt mielőbb kitoloncolhassák.*
- Nem úgy volt, hogy ide véletlenül sem találhatnak ide?
*Mondja maga elé és a vezérnek, mert mellette áll.
Közben várja az óriás magyarázatát, akiről semmi esetre sem tudná azt feltételezni, hogy mindennemű ártószándék nélkül érkezett volna. Aryna már lapozgatja a fejében, melyik mágiát használja az idegen férfin.*
*A harc meglepő fordulatot vett, aligha tudná megmondani, ki a jobb kardforgató, viszont a vezér végig szem előtt tartotta az ellenfele testi épségét. Ez kétféle gondolatot szül, de ezt majd talán Sylwerannal kéne megbeszélni amennyiben lesz ideje rá. Eddig leginkább akkor beszélt vele, mikor leteremtette, és azóta inkább egy kicsit kerülné a személyes találkozást, egyelőre, jó a távolból figyelni.*
~ Remélem, tényleg nem vette zokon, hiszen végül is a vezérem, vagy nem?~
*Egy ideig a gondolataival van elfoglalva, mikor valami furcsát hall.*
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
- Ez mi volt?
*Ahogy az elf férfi megindul, úgy a leányzó is, és egy hatalmas monstrum tör be hozzájuk.
Pislog nagyokat, de nem érzi a félelmet.
Már egy kisebb fel is sorakozik, hogy a betörőt mielőbb kitoloncolhassák.*
- Nem úgy volt, hogy ide véletlenül sem találhatnak ide?
*Mondja maga elé és a vezérnek, mert mellette áll.
Közben várja az óriás magyarázatát, akiről semmi esetre sem tudná azt feltételezni, hogy mindennemű ártószándék nélkül érkezett volna. Aryna már lapozgatja a fejében, melyik mágiát használja az idegen férfin.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:16:45
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:16:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Meruwiel csakhamar egyedül marad. Őszinte sajnálatára. Mint kiderül, Tray azért lapátolja olyan gyorsan az ételt, mert nem marad vacsorára. Ma ő fog őrködni a toronyban. Szomorkásan sóhajt hát a lány, és a mélységi felé dob egy csókot, amikor az távozik, s ismét magára marad. Nem tolonganak még itt túl sokan. Viszont egyre finomabb illatok szállingóznak a konyha felől. Megkordul a gyomra is, és összefut a nyál a szájában. Iszik még egy jó nagy pohár vizet, és ekkor érzi meg a furcsa dobbanást. Egy pillanatra megmerevedve pillant a bejárati ajtó felé, letett poharán nyugvó kezével. Nem tudja, hogy lényeges e amit hallott vagy sem... és egy ideig semmi nem történik.
Csend van és némaság, a tűz ropogása hallatszik csak a hatalmas kilenc fejű hydra szobrának két oldalán lévő kandallókból. És ekkor megszólal a harang.
Meruwiel pedig úgy pattan fel, hogy majd felborítja a maradék kis vizet tartalmazó kupáját. Ám nem az udvarra rohan, hanem a szobája felé.
Felkatat a lépcsőn, és ekkor találkozik szembe a lefelé rohanó Narával is.*
- Az íjamért megyek! *adja tudtára a nőnek, majd már száguld is tovább, hogy néhány pillanattal később már a kezei között lévő felszereléssel rohanjon vissza a Nagyterem felé.
Futtában veti a hátára a tegez-t, ám egy nyílvesszőt máris az idegre helyez, hogy amikor a többiek nyomában az udvaron terem, már lövésre készen álljon.
Ám a gyakorlópályától nem messze meg is torpan és kerek szemmel ámulva nézi a hatalmas fickót. Egy óriás betört hozzájuk?
Nehezen hiszi el, ami most történik, de hát mégis csak történik valami. Mindenesetre ő nem megy közelebb, nem szól semmit, csak megáll, és készen áll rá, hogy egy nyílvesszőt röpítsen a fickó fejébe ha szükség van rá. De hát bizonyára nem véletlenül lett megkongatva az a harang.*
*Meruwiel csakhamar egyedül marad. Őszinte sajnálatára. Mint kiderül, Tray azért lapátolja olyan gyorsan az ételt, mert nem marad vacsorára. Ma ő fog őrködni a toronyban. Szomorkásan sóhajt hát a lány, és a mélységi felé dob egy csókot, amikor az távozik, s ismét magára marad. Nem tolonganak még itt túl sokan. Viszont egyre finomabb illatok szállingóznak a konyha felől. Megkordul a gyomra is, és összefut a nyál a szájában. Iszik még egy jó nagy pohár vizet, és ekkor érzi meg a furcsa dobbanást. Egy pillanatra megmerevedve pillant a bejárati ajtó felé, letett poharán nyugvó kezével. Nem tudja, hogy lényeges e amit hallott vagy sem... és egy ideig semmi nem történik.
Csend van és némaság, a tűz ropogása hallatszik csak a hatalmas kilenc fejű hydra szobrának két oldalán lévő kandallókból. És ekkor megszólal a harang.
Meruwiel pedig úgy pattan fel, hogy majd felborítja a maradék kis vizet tartalmazó kupáját. Ám nem az udvarra rohan, hanem a szobája felé.
Felkatat a lépcsőn, és ekkor találkozik szembe a lefelé rohanó Narával is.*
- Az íjamért megyek! *adja tudtára a nőnek, majd már száguld is tovább, hogy néhány pillanattal később már a kezei között lévő felszereléssel rohanjon vissza a Nagyterem felé.
Futtában veti a hátára a tegez-t, ám egy nyílvesszőt máris az idegre helyez, hogy amikor a többiek nyomában az udvaron terem, már lövésre készen álljon.
Ám a gyakorlópályától nem messze meg is torpan és kerek szemmel ámulva nézi a hatalmas fickót. Egy óriás betört hozzájuk?
Nehezen hiszi el, ami most történik, de hát mégis csak történik valami. Mindenesetre ő nem megy közelebb, nem szól semmit, csak megáll, és készen áll rá, hogy egy nyílvesszőt röpítsen a fickó fejébe ha szükség van rá. De hát bizonyára nem véletlenül lett megkongatva az a harang.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 18:17:06
Üzenet elküldve: 2017-03-30 18:17:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Újdonsült jókedvének hála, halkan dúdolgat, miközben a szekrényében pakolászik. Kisvártatva a vizes tálhoz lép és kezét és arcát alaposan megmossa és megtörli a vacsora előtt. Eleinte semmi nem jut el hozzá a kinti zajokból és annyira leköti a készülődés, hogy meg sem érzi az óriás közeledtét. A vészharang azonban elég élesen hasít a csendbe ahhoz, hogy kizökkentse gondtalan derűjéből.*
~Mi folyik itt? Ez valami próba gyakorlat? Azt hittem Sylweran ma estére már nem tervez ilyesmit.~
*Kíváncsian lép az ablakhoz és az udvarra pillantva a lélegzete is elakad. Egy hatalmas, idegen óriás, az udvar közepén, Sylwerannal szemben.*
~Ez biztosan nem gyakorlat.~
*Villan át Nara agyán és ez a megállapítás elég is, hogy a teste reagáljon. Az ajtó felé veti magát, felkapva a mellé támasztott botját és az udvar felé iramodik, amilyen gyorsan csak tud. Közben gondol egyet és ha valakinek nem esne le magától, vagy a harangtól, talán hasznos lehet figyelmeztetni az erődbelieket, ezért hangosan kiabál végig a folyosón és a lépcsőkön lefelé.*
-Riadó venárok! Ki az udvarra, mindenki!
*Újdonsült jókedvének hála, halkan dúdolgat, miközben a szekrényében pakolászik. Kisvártatva a vizes tálhoz lép és kezét és arcát alaposan megmossa és megtörli a vacsora előtt. Eleinte semmi nem jut el hozzá a kinti zajokból és annyira leköti a készülődés, hogy meg sem érzi az óriás közeledtét. A vészharang azonban elég élesen hasít a csendbe ahhoz, hogy kizökkentse gondtalan derűjéből.*
~Mi folyik itt? Ez valami próba gyakorlat? Azt hittem Sylweran ma estére már nem tervez ilyesmit.~
*Kíváncsian lép az ablakhoz és az udvarra pillantva a lélegzete is elakad. Egy hatalmas, idegen óriás, az udvar közepén, Sylwerannal szemben.*
~Ez biztosan nem gyakorlat.~
*Villan át Nara agyán és ez a megállapítás elég is, hogy a teste reagáljon. Az ajtó felé veti magát, felkapva a mellé támasztott botját és az udvar felé iramodik, amilyen gyorsan csak tud. Közben gondol egyet és ha valakinek nem esne le magától, vagy a harangtól, talán hasznos lehet figyelmeztetni az erődbelieket, ezért hangosan kiabál végig a folyosón és a lépcsőkön lefelé.*
-Riadó venárok! Ki az udvarra, mindenki!
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 16:58:10
Üzenet elküldve: 2017-03-30 16:58:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás, meg a hallgatózó Aryna//
*Soreyl sokkal jobb lett már, mint hitte. Habár régen sem volt rossz harcosnak mondható, de olyan meglepő mozdulatokat tesz, amelyekre még Sylweran is elismerően bólint.
Itt van például ez, ami most történik. A lovag szerencséjére viszont az elf meg sem próbál olyan ütést mérni rá, ami kárt okozhat a másikban. Részint, mert nem az a céljuk, hogy megöljék egymást, részint mert barátok, részint meg mert... nem és kész.
Így a szablya elé kerülő páncélos karon csak élesen koppan a fegyver éle, ám mire Sylweran ismét elismerően hümmöghetne, hirtelen már nincs is a kezében a kard.
Felnevet halkan és hátrébb ugrik, maga elé tartva egyetlen pengéjét.*
- Nahát! *biccent egyet a férfi felé.*- Te aztán nem aprózod el! Szép volt, gratulálok! De még közel sincs vége! *mondja elszántan, és ezzel újabb keringőre hívva a férfit, ám ekkor különös zajra lesz figyelmes. Összevonja szemöldökét.*
- Te is hallottad? *lesz halkabb a hangja.*- Olyan mintha valami közeledne... *kezd el szinte suttogni és hirtelen leereszti kardját jelezve, hogy igen csak komolyak a szavak amelyek elhagyják a száját.
Int egyet a férfinak, hogy eressze le ő is, majd odalép az eltulajdonított szablyájához, és elveszi. Aztán pedig a fal felé néz.*
- Valami nagy...
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Talán fülelnek egy ideig a férfival, talán nem telik el sok idő... de a zaj egyre erősödik, Sylweran pedig int hangtalanul a lovagnak, hogy kerüljön a fegyverraktár felől a fal felé, ő meg majd az istállótól megy fel, és néz át rajta, de nincs szükségük ilyen manőverre. Ekkor ugyanis még a föld is megreng egy kissé, amikor egy hatalmas, majd' három és fél méteres óriás puffan be éppen eléjük. Sylweran még hátrál is egy lépést a meglepetéstől.*
- Mi a rosseb?
*Ezt a csodálatos mondatot éppen Shiriqától tanulta el. Kicsit hátrébb inti Soreylt és ő is hátramegy, hogy ne álljanak annyira közel a fickóhoz. Tray hangját hallja. Nem is látta elmenni a sötétben. Nem hiába az egyik legjobb vadászuk a mélységi, mindig is tudott kutyástul is lopózni. Ezek szerint ő van őrségben.
Sylweran megpróbál nyugalmat erőltetni magára. Ez egy óriásos este úgy tűnik. Nem minden nap toppannak be csak így melléjük ekkora teremtmények. És szó szerint szinte melléjük, hiszen épp a gyakorlópályán voltak Soreylal amikor ez az este az imént megtörtént. Igazából most is még ott ácsorognak ha minden igaz.*
- Ez a Vadvért Klán területe, Te pedig illetéktelen behatoló vagy! Nyomatékosan felszólítunk hát a távozásra, amíg azt megteheted!
*Megtalálja hát a hangját is a vezér. Közben pedig megkondul a vészjelző is. Na majd most erre, ha a dörömbölő beugrásra nem is figyeltek fel a többiek. Fél perc múlva itt nyüzsögni fognak a leendő venárok. Nem éppen a legjobb helyet választotta a betörésre ez a marcona férfi. És így jobban megszemlélve őt az erődből kiszűrődő fénycsíkokban... talán még ha bekopog sem engedték volna be, tekintve az egyértelműen felismerhető különös gyöngysor némely szemeit annak nyakában.*
*Soreyl sokkal jobb lett már, mint hitte. Habár régen sem volt rossz harcosnak mondható, de olyan meglepő mozdulatokat tesz, amelyekre még Sylweran is elismerően bólint.
Itt van például ez, ami most történik. A lovag szerencséjére viszont az elf meg sem próbál olyan ütést mérni rá, ami kárt okozhat a másikban. Részint, mert nem az a céljuk, hogy megöljék egymást, részint mert barátok, részint meg mert... nem és kész.
Így a szablya elé kerülő páncélos karon csak élesen koppan a fegyver éle, ám mire Sylweran ismét elismerően hümmöghetne, hirtelen már nincs is a kezében a kard.
Felnevet halkan és hátrébb ugrik, maga elé tartva egyetlen pengéjét.*
- Nahát! *biccent egyet a férfi felé.*- Te aztán nem aprózod el! Szép volt, gratulálok! De még közel sincs vége! *mondja elszántan, és ezzel újabb keringőre hívva a férfit, ám ekkor különös zajra lesz figyelmes. Összevonja szemöldökét.*
- Te is hallottad? *lesz halkabb a hangja.*- Olyan mintha valami közeledne... *kezd el szinte suttogni és hirtelen leereszti kardját jelezve, hogy igen csak komolyak a szavak amelyek elhagyják a száját.
Int egyet a férfinak, hogy eressze le ő is, majd odalép az eltulajdonított szablyájához, és elveszi. Aztán pedig a fal felé néz.*
- Valami nagy...
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Talán fülelnek egy ideig a férfival, talán nem telik el sok idő... de a zaj egyre erősödik, Sylweran pedig int hangtalanul a lovagnak, hogy kerüljön a fegyverraktár felől a fal felé, ő meg majd az istállótól megy fel, és néz át rajta, de nincs szükségük ilyen manőverre. Ekkor ugyanis még a föld is megreng egy kissé, amikor egy hatalmas, majd' három és fél méteres óriás puffan be éppen eléjük. Sylweran még hátrál is egy lépést a meglepetéstől.*
- Mi a rosseb?
*Ezt a csodálatos mondatot éppen Shiriqától tanulta el. Kicsit hátrébb inti Soreylt és ő is hátramegy, hogy ne álljanak annyira közel a fickóhoz. Tray hangját hallja. Nem is látta elmenni a sötétben. Nem hiába az egyik legjobb vadászuk a mélységi, mindig is tudott kutyástul is lopózni. Ezek szerint ő van őrségben.
Sylweran megpróbál nyugalmat erőltetni magára. Ez egy óriásos este úgy tűnik. Nem minden nap toppannak be csak így melléjük ekkora teremtmények. És szó szerint szinte melléjük, hiszen épp a gyakorlópályán voltak Soreylal amikor ez az este az imént megtörtént. Igazából most is még ott ácsorognak ha minden igaz.*
- Ez a Vadvért Klán területe, Te pedig illetéktelen behatoló vagy! Nyomatékosan felszólítunk hát a távozásra, amíg azt megteheted!
*Megtalálja hát a hangját is a vezér. Közben pedig megkondul a vészjelző is. Na majd most erre, ha a dörömbölő beugrásra nem is figyeltek fel a többiek. Fél perc múlva itt nyüzsögni fognak a leendő venárok. Nem éppen a legjobb helyet választotta a betörésre ez a marcona férfi. És így jobban megszemlélve őt az erődből kiszűrődő fénycsíkokban... talán még ha bekopog sem engedték volna be, tekintve az egyértelműen felismerhető különös gyöngysor némely szemeit annak nyakában.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 16:30:33
Üzenet elküldve: 2017-03-30 16:30:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vészjelzés - mindenki//
-Őrség előtti vacsora.
*Mosolyog a lányra.*
-Köszönöm.
*Gyorsan fogy az étel, banya igazán jól végzi a dolgát, még az inas nyulakból is képes csodát alkotni. Meruwielt leszámítva még senki nem érkezett meg, a mélységi már távozik is a nagyteremből, hogy leváltsa az őrködő társát. Felölti a vértjét, felfegyverkezik, de ezúttal az eldobható - a szó minden értelmében - vacak lándzsája helyett a rúnákkal ékített rövidkardot tűzi az oldalára, majd az őrtornyot veszi célba.*
-Maradj itt Bolhás, most itt éjszakázunk. Nincs piha-puha ágy, meg meleg takaró.
~Vagy Meruwiel.~
*Teszi hozzá gondolatban egy félmosollyal a száján, amit a gyereknek nem illik hallania. Megvakarja még egy kicsit a kutya füle tövét, de mire az megint udvarolni kezd Bigának, Tray már félúton van a létrán a posztjára.*
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Tompa dübögés rázza meg a környéket, ami egyre hangosabb, de még így sem elég feltűnő ahhoz, hogy a mélységi felkapja rá a fejét. Lassan azonban a levelek nyújtotta tompítás nélkül, a tisztás széléről hallja meg a trappolást, amit immáron egészen egyértelműen meg tudja állapítani, hogy merről jön. Valami izgalom ígérkezik, legalábbis ezt próbálja elhitetni magával, mikor lándzsájával a kezében megindul a pallón a hang eredete felé. Nem számít, csak egy nagyobbacska jószágra, ami erre tévedt, de önmaga szórakoztatására megfordul a fejében mágikus lények játéka is. A látvány ami fogadja körülbelül a kettő közt lehet félúton, ellenben azoknál talán nagyobb veszélyt jelenthet, így a mélységi jelen státuszához híven felszólal az erőd védelmében.*
-Megállni!
*Szólítja meg a sürgő-forgó óriást, aki már épp nekiiramodott néhány lépés távolságból. Erre Tray megáll, sőt hátraugrik, nehogy a méretes bestia okozta kár őrá is kiterjedjen. A falban némi kellemetlen kárt okozott a fickó, azon viszont meg nem áll, rögtön átdobja magát, s az istálló és a fegyvertár között földet ér. Két lehetséges opció áll most fenn, ahol az egyik, hogy a kormos az istállóra, majd onnan a földre ereszkedik, és egyedül veszi fel a harcot a betolakodóval, de ő inkább a második lehetőség mellett dönt, és kerül az őrtorony felé, hogy megkongassa a vészt jelző harangot. Az óriásra oda sem figyelve iszkol a földszintre, és hívja magához a kutyáját, majd a lándzsa hegyét maga elé szegezve keresi fel újra tekintetével az óriást, akit ha megtalál, azonnal elindul felé fenyegető tartással, de néhány lépésnél közelebb nem szándékozik kerülni hozzá, hisz az egyetlen előnye egy ekkora ellenféllel szemben a szálfegyvere, aminek közelről hasznát nem veszi.*
-Megállj! Ne mozdulj!
*Parancsol rá a legvérmesebb hangján, fegyverét a vaskos nyak felé tartva, miközben Bolhás a gazdája mögött rohamra készen csahol és izgatottan méregeti a valamit, ami ennyire kihozta a sodrából a mélységit.*
-Őrség előtti vacsora.
*Mosolyog a lányra.*
-Köszönöm.
*Gyorsan fogy az étel, banya igazán jól végzi a dolgát, még az inas nyulakból is képes csodát alkotni. Meruwielt leszámítva még senki nem érkezett meg, a mélységi már távozik is a nagyteremből, hogy leváltsa az őrködő társát. Felölti a vértjét, felfegyverkezik, de ezúttal az eldobható - a szó minden értelmében - vacak lándzsája helyett a rúnákkal ékített rövidkardot tűzi az oldalára, majd az őrtornyot veszi célba.*
-Maradj itt Bolhás, most itt éjszakázunk. Nincs piha-puha ágy, meg meleg takaró.
~Vagy Meruwiel.~
*Teszi hozzá gondolatban egy félmosollyal a száján, amit a gyereknek nem illik hallania. Megvakarja még egy kicsit a kutya füle tövét, de mire az megint udvarolni kezd Bigának, Tray már félúton van a létrán a posztjára.*
//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//
*Tompa dübögés rázza meg a környéket, ami egyre hangosabb, de még így sem elég feltűnő ahhoz, hogy a mélységi felkapja rá a fejét. Lassan azonban a levelek nyújtotta tompítás nélkül, a tisztás széléről hallja meg a trappolást, amit immáron egészen egyértelműen meg tudja állapítani, hogy merről jön. Valami izgalom ígérkezik, legalábbis ezt próbálja elhitetni magával, mikor lándzsájával a kezében megindul a pallón a hang eredete felé. Nem számít, csak egy nagyobbacska jószágra, ami erre tévedt, de önmaga szórakoztatására megfordul a fejében mágikus lények játéka is. A látvány ami fogadja körülbelül a kettő közt lehet félúton, ellenben azoknál talán nagyobb veszélyt jelenthet, így a mélységi jelen státuszához híven felszólal az erőd védelmében.*
-Megállni!
*Szólítja meg a sürgő-forgó óriást, aki már épp nekiiramodott néhány lépés távolságból. Erre Tray megáll, sőt hátraugrik, nehogy a méretes bestia okozta kár őrá is kiterjedjen. A falban némi kellemetlen kárt okozott a fickó, azon viszont meg nem áll, rögtön átdobja magát, s az istálló és a fegyvertár között földet ér. Két lehetséges opció áll most fenn, ahol az egyik, hogy a kormos az istállóra, majd onnan a földre ereszkedik, és egyedül veszi fel a harcot a betolakodóval, de ő inkább a második lehetőség mellett dönt, és kerül az őrtorony felé, hogy megkongassa a vészt jelző harangot. Az óriásra oda sem figyelve iszkol a földszintre, és hívja magához a kutyáját, majd a lándzsa hegyét maga elé szegezve keresi fel újra tekintetével az óriást, akit ha megtalál, azonnal elindul felé fenyegető tartással, de néhány lépésnél közelebb nem szándékozik kerülni hozzá, hisz az egyetlen előnye egy ekkora ellenféllel szemben a szálfegyvere, aminek közelről hasznát nem veszi.*
-Megállj! Ne mozdulj!
*Parancsol rá a legvérmesebb hangján, fegyverét a vaskos nyak felé tartva, miközben Bolhás a gazdája mögött rohamra készen csahol és izgatottan méregeti a valamit, ami ennyire kihozta a sodrából a mélységit.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 14:22:53
Üzenet elküldve: 2017-03-30 14:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
- Az apád *Elgondolkodik, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb kifejezés arra az emberre, aki már kiskorától arra neveli a fiát, hogy igyon. Vagyis inkább, megmagyarázza neki, hogy miért fogyaszt alkoholt.* egy zseni. *Mondhatni lenyűgözi ez a logika és máris teljes mértékben egyetért vele. Ebből a szempontból sem állja meg a helyét a többi nő között. Ő nem úgy főz, mint az anyja, de úgy vedel, mint az apja. Mármint, így lenne, ha ebből valamelyik is igaz lenne az ő szüleire, mivel az anyja még talán életében nem főzött, az apja, meg csak borozni szokott étkezés mellé.
Ez viszont nem kavarja össze jobban a férfi múltjáról alkotott képét. Homályos utálásokból, és félszavakból azt már valóban jó ideje tudja, hogy elég fiatalon elkerült a szülői háztól, csakhogy ennek okai még sosem derült fény. És, ha már a kérdés ismét megfogant a fejében, hát nem is engedi elvészni megválaszolatlanul.*
- Miért mentél el otthonról?
*Az ebéd nagyrészét az asztal szélén ücsörögve tölti azzal, hogy csipeget ebből is, abból is, persze a saját maga által készített ételt inkább meghagyja a tyúkoknak.*
~Vajon az kannibalizmus lenne, ha ők megennék? HA megennék…~
*Az evést jó ideig csak egy torokköszörüléssel szakítja meg, ami a Khantól elhangzó kijelentést követi a fejőasszonyokról. A tejet is meghagyja a férfinek, és inkább lepattanva a bútorról, kutakodni kezd valami… hát valami folyadék után. Persze már számtalanszor átvizsgált mindent, és minden alkalommal pofára esett, de bízik benne, hogy talán itt bujkál most valami erősebb is, mint az a fehér lé.*
- Persze. *Húzza ki magát az őt érő kérdésre és meglepetten fordul meg. Úgy válaszol, mintha mi sem lenne természetesebb.* Azt is. *Bólint rá, és bevágja az egyik szekrényajtót dühödten. Itt sincs alkohol.* És kimondottan szeretek is. *Valójában tényleg ért a kornyikáláshoz is, és bár nem éled tőle fel az erdő, és nem ragadják meg a ruhája szélét a kismadarak, ahogy a nyulak sem fonják be a haját tőle, de egészen kellemes hangon tudja magát megszólaltatni. Nem ősi tehetség, de tudja használni a hangszálait. Az, mondjuk szintén kiemelendő, hogy az egyedüli probléma inkább a dal repertoárjában akad, ami nagyrészt pajzán, vagy obszcén hajós dalokból áll. A táncot pedig kifejezetten szenvedélyesen műveli és a feszített lihanechi stílustól, a laza kocsmai pörgésig mindenben örömmel vett részt. Ebből persze Khannak keveset mutatott még meg életében, minthogy sosem töltöttek el olyan helyen egy estét, ahol lett volna legalább egy valami való bárd. Leszámítva Bresst a barlangban, de az fura lett volna.*
- Ó drága, ahhoz nem csak rum kellene, de valami háttérzene is, nem gondolod? *Persze nem rossz alternatíva lenne az sem, ha egyszerre énekelne és táncolna, de attól csak úgy érezni magát, mint egy kisgyerek, aki magánprodukciót mutat be a szüleinek.* Ezt már neked kell megoldani. *A szokásos kacsintással kortyol bele a férfi által saját magának kiöntött tejbe és húzza el a száját. Ez az egészséges életmód már kezdi megfeküdni a gyomrát. Ráadásul egy nap alatt két üveg rum veszett kárba. Egyet a wargok loptak le, egy másikat ő tört szét. Tragédia.
A valódi (vagyis általa annak titulált) történetet a megszokott lelkesedéssel hallgatja.*
- És így lettél te a Lovagzúzó-zúzó? *Nyelvet ölt, de nem hagyja elkúszni a felemástekintetű mesélési kedvét sem. Ha már ennyire belejött, talán folytatni is van kedve.*
- Tovább. *Jelenti ki, még a kezével is int egyet, ellenkezést nem tűrve, hátha így majd bepótol néhány hézagot a ködös múltjában. Arrébb is tologatja az edényeket, hogy helyet csináljon magának az asztalon. Nem ül fel, inkább ráfekszik, mert neki most úgy tetszik, és mert így közelebb van a férfi tányérján levő ételhez is, amiből kedve szerint csipeget is.*
- Az apád *Elgondolkodik, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb kifejezés arra az emberre, aki már kiskorától arra neveli a fiát, hogy igyon. Vagyis inkább, megmagyarázza neki, hogy miért fogyaszt alkoholt.* egy zseni. *Mondhatni lenyűgözi ez a logika és máris teljes mértékben egyetért vele. Ebből a szempontból sem állja meg a helyét a többi nő között. Ő nem úgy főz, mint az anyja, de úgy vedel, mint az apja. Mármint, így lenne, ha ebből valamelyik is igaz lenne az ő szüleire, mivel az anyja még talán életében nem főzött, az apja, meg csak borozni szokott étkezés mellé.
Ez viszont nem kavarja össze jobban a férfi múltjáról alkotott képét. Homályos utálásokból, és félszavakból azt már valóban jó ideje tudja, hogy elég fiatalon elkerült a szülői háztól, csakhogy ennek okai még sosem derült fény. És, ha már a kérdés ismét megfogant a fejében, hát nem is engedi elvészni megválaszolatlanul.*
- Miért mentél el otthonról?
*Az ebéd nagyrészét az asztal szélén ücsörögve tölti azzal, hogy csipeget ebből is, abból is, persze a saját maga által készített ételt inkább meghagyja a tyúkoknak.*
~Vajon az kannibalizmus lenne, ha ők megennék? HA megennék…~
*Az evést jó ideig csak egy torokköszörüléssel szakítja meg, ami a Khantól elhangzó kijelentést követi a fejőasszonyokról. A tejet is meghagyja a férfinek, és inkább lepattanva a bútorról, kutakodni kezd valami… hát valami folyadék után. Persze már számtalanszor átvizsgált mindent, és minden alkalommal pofára esett, de bízik benne, hogy talán itt bujkál most valami erősebb is, mint az a fehér lé.*
- Persze. *Húzza ki magát az őt érő kérdésre és meglepetten fordul meg. Úgy válaszol, mintha mi sem lenne természetesebb.* Azt is. *Bólint rá, és bevágja az egyik szekrényajtót dühödten. Itt sincs alkohol.* És kimondottan szeretek is. *Valójában tényleg ért a kornyikáláshoz is, és bár nem éled tőle fel az erdő, és nem ragadják meg a ruhája szélét a kismadarak, ahogy a nyulak sem fonják be a haját tőle, de egészen kellemes hangon tudja magát megszólaltatni. Nem ősi tehetség, de tudja használni a hangszálait. Az, mondjuk szintén kiemelendő, hogy az egyedüli probléma inkább a dal repertoárjában akad, ami nagyrészt pajzán, vagy obszcén hajós dalokból áll. A táncot pedig kifejezetten szenvedélyesen műveli és a feszített lihanechi stílustól, a laza kocsmai pörgésig mindenben örömmel vett részt. Ebből persze Khannak keveset mutatott még meg életében, minthogy sosem töltöttek el olyan helyen egy estét, ahol lett volna legalább egy valami való bárd. Leszámítva Bresst a barlangban, de az fura lett volna.*
- Ó drága, ahhoz nem csak rum kellene, de valami háttérzene is, nem gondolod? *Persze nem rossz alternatíva lenne az sem, ha egyszerre énekelne és táncolna, de attól csak úgy érezni magát, mint egy kisgyerek, aki magánprodukciót mutat be a szüleinek.* Ezt már neked kell megoldani. *A szokásos kacsintással kortyol bele a férfi által saját magának kiöntött tejbe és húzza el a száját. Ez az egészséges életmód már kezdi megfeküdni a gyomrát. Ráadásul egy nap alatt két üveg rum veszett kárba. Egyet a wargok loptak le, egy másikat ő tört szét. Tragédia.
A valódi (vagyis általa annak titulált) történetet a megszokott lelkesedéssel hallgatja.*
- És így lettél te a Lovagzúzó-zúzó? *Nyelvet ölt, de nem hagyja elkúszni a felemástekintetű mesélési kedvét sem. Ha már ennyire belejött, talán folytatni is van kedve.*
- Tovább. *Jelenti ki, még a kezével is int egyet, ellenkezést nem tűrve, hátha így majd bepótol néhány hézagot a ködös múltjában. Arrébb is tologatja az edényeket, hogy helyet csináljon magának az asztalon. Nem ül fel, inkább ráfekszik, mert neki most úgy tetszik, és mert így közelebb van a férfi tányérján levő ételhez is, amiből kedve szerint csipeget is.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-30 11:56:39
Üzenet elküldve: 2017-03-30 11:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül //
*Már napok óta trappol. Itt-ott elejtett pár fácánt. Jól halad a felderítő túra. Ismernie kell a terepet, hogy következő alkalommal, már az új szerelésben, rajta üthessen valami szerencsétlen kereskedőn. Kinézett pár alkalmasnak tűnő rajtaütési pontot, aztán viszont teljesen elkeveredett ebben a száz holdas pagonyban. És még be is sötétedett.*
~ Chőő, csipisz erdő ~
*Nem lát át a fák korona magasságán, még a közel 3,5 méterével sem. Még a holdat se látja. És ez idegesítő, mert így rosszul tájékozódik. Pontosabban sehogy. Viszont nem tervezi itt leélni az egész életét. Szóval gyorsan sürgősen ki kell találnia valami okosat.
A megoldás nem is várat sokat magára. Átverekszi magát valami elméretezett bokron és akkor, majdnem nekisétál a sötétben egy falnak.*
-Ezt' e meg melyik majom rakt' ide az erdő közepébe?*Méregeti a tákolmányt. Hosszúnak tűnik. A kis kordét beparkolja szakszerűen az építmény mellé, majd igyekszik kitapogatni a fal tetejét. 4 méteres magasságba különösebb gond nélkül fel tud nyújtózni. Kicsit meglökdösi, megtapogatja. Nem tűnik túl masszívnak.*
~ Kereszt'ű megyek rajta mint kacsán a szar ~
*Magához veszi a motyóját, áthajítja a husángot. Nekihátrál 15 lépést, és rárohan. A kis kordét dobbantónak használja, s lendületből átdobja saját magát is. A gyilok járó még jól is jön, könnyebb kapaszkodót találnia az átlendüléshez.*
*Már napok óta trappol. Itt-ott elejtett pár fácánt. Jól halad a felderítő túra. Ismernie kell a terepet, hogy következő alkalommal, már az új szerelésben, rajta üthessen valami szerencsétlen kereskedőn. Kinézett pár alkalmasnak tűnő rajtaütési pontot, aztán viszont teljesen elkeveredett ebben a száz holdas pagonyban. És még be is sötétedett.*
~ Chőő, csipisz erdő ~
*Nem lát át a fák korona magasságán, még a közel 3,5 méterével sem. Még a holdat se látja. És ez idegesítő, mert így rosszul tájékozódik. Pontosabban sehogy. Viszont nem tervezi itt leélni az egész életét. Szóval gyorsan sürgősen ki kell találnia valami okosat.
A megoldás nem is várat sokat magára. Átverekszi magát valami elméretezett bokron és akkor, majdnem nekisétál a sötétben egy falnak.*
-Ezt' e meg melyik majom rakt' ide az erdő közepébe?*Méregeti a tákolmányt. Hosszúnak tűnik. A kis kordét beparkolja szakszerűen az építmény mellé, majd igyekszik kitapogatni a fal tetejét. 4 méteres magasságba különösebb gond nélkül fel tud nyújtózni. Kicsit meglökdösi, megtapogatja. Nem tűnik túl masszívnak.*
~ Kereszt'ű megyek rajta mint kacsán a szar ~
*Magához veszi a motyóját, áthajítja a husángot. Nekihátrál 15 lépést, és rárohan. A kis kordét dobbantónak használja, s lendületből átdobja saját magát is. A gyilok járó még jól is jön, könnyebb kapaszkodót találnia az átlendüléshez.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-29 11:52:44
Üzenet elküldve: 2017-03-29 11:52:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt - Shiriqa szobája//
*Egy ekkora változást nem könnyű másodjára sem fölfognia, de látja Shiriqát magával szemben. Látja az arcát, hallja a hangját és ez mégis csak ő, így nincs más választása, valahogy meg kell birkóznia ezzel a látvánnyal. No nem mintha baja lenne azzal amit lát, sőt! Csak, csak ez ilyen csak.*
- Eddig sem lógtál ki a sorból.
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, mivel csak ez jut az eszébe. Sosem gondolta volna, hogy a lánynak ilyen problémái lettek volna vagy hogy kényelmetlenül érezte volna magát a saját testében. Ez is az ő hibája. Kár volt ennyire magába szállnia és kizárni a külvilágot, hogy múltbeli dolgokon merenghessen.
A beljebb invitálásra tesz néhány lépést, majd elvetve belé nevelt folytonos udvariasságát, lehuppan a legközelebbi ülő alkalmatosságra. Csak ha újabb meglepetés érné, biztosítva legyen a stabilitása.*
- Hogy én?
*Pillant a lányra értetlenül, hiszen jöttének okát hamar kiverte a fejéből Shiriqa megjelenése. Zavartan pislog még néhányat, aztán mint valami rendkívül érdekes dolgot, elkezdi bámulni a saját, ölében összekulcsolt kezét.*
- Khmm... Nos.
*Nem gondolta volna, hogy ebbe ilyen nehéz lesz belekezdenie. Mentségére szóljon, hogy bekopogva sem egy ember méretű óriás lányra számított.*
- Te lány vagy.
*Mutat rá kezdésként eme félreérthetetlen tényre. Ezzel persze azt is feltételezi, hogy mint lány, a többi lányt is jobban ismeri.*
- Szóval... Szerinted minek örülne Nara? Csak úgy.
*Elég hülye kérdés. Mégis minek örülne? Mintha születésnapja lenne! Ajj te bolond. Csak ne lenne ez számára ennyire kínos.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:33:45, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Egy ekkora változást nem könnyű másodjára sem fölfognia, de látja Shiriqát magával szemben. Látja az arcát, hallja a hangját és ez mégis csak ő, így nincs más választása, valahogy meg kell birkóznia ezzel a látvánnyal. No nem mintha baja lenne azzal amit lát, sőt! Csak, csak ez ilyen csak.*
- Eddig sem lógtál ki a sorból.
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, mivel csak ez jut az eszébe. Sosem gondolta volna, hogy a lánynak ilyen problémái lettek volna vagy hogy kényelmetlenül érezte volna magát a saját testében. Ez is az ő hibája. Kár volt ennyire magába szállnia és kizárni a külvilágot, hogy múltbeli dolgokon merenghessen.
A beljebb invitálásra tesz néhány lépést, majd elvetve belé nevelt folytonos udvariasságát, lehuppan a legközelebbi ülő alkalmatosságra. Csak ha újabb meglepetés érné, biztosítva legyen a stabilitása.*
- Hogy én?
*Pillant a lányra értetlenül, hiszen jöttének okát hamar kiverte a fejéből Shiriqa megjelenése. Zavartan pislog még néhányat, aztán mint valami rendkívül érdekes dolgot, elkezdi bámulni a saját, ölében összekulcsolt kezét.*
- Khmm... Nos.
*Nem gondolta volna, hogy ebbe ilyen nehéz lesz belekezdenie. Mentségére szóljon, hogy bekopogva sem egy ember méretű óriás lányra számított.*
- Te lány vagy.
*Mutat rá kezdésként eme félreérthetetlen tényre. Ezzel persze azt is feltételezi, hogy mint lány, a többi lányt is jobban ismeri.*
- Szóval... Szerinted minek örülne Nara? Csak úgy.
*Elég hülye kérdés. Mégis minek örülne? Mintha születésnapja lenne! Ajj te bolond. Csak ne lenne ez számára ennyire kínos.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:33:45, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-28 08:48:23
Üzenet elküldve: 2017-03-28 08:48:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
*Az sem igaz, hogy az első lépés (jelen esetet alapul véve első harapás) a legnehezebb. Hiába gyűri le azt az ízlelőbimbók ellen végrehajtott terrorcselekményt, amit az álcázás-elterelés végett reggelinek hívnak, sem a második kisebb, de még a harmadik jóval szerényebb falat sem tompítja azt az érzést, ami felhőket von szemei elé. Mégsem áll le vele, mert azokra az intelmekre is jól emlékszik, amelyeket apjától kapott gyerekként, ha az öreg kezében megcsúszott a pohár: olyankor parasztemberből filozófus fővé itta magát és nem restellett abban az állapotban megszült gondolatokat megosztani egy mindent tudni akaró fiúgyerekkel.*
- Kölyök, tudod, hogy én miért iszom? *Mindig megvárta a választ, erről a sokadik alkalom után sem szokott le. Utólag persze már Khan is megértette, hogy miért és nem miután megtanulta, hogyan gyakorolja aktívan ezt az érzést, meg is bocsátott öregének.* Mert az alkohol az emberiség… mit emberiség?! Minden értelmes, két lábon járó faj egyik leghőbb ellensége. Márpedig aki az ellenségtől fél, az… *Ennél a pontnál megtanította arra fiát, hogy csatlakozzon a lezáráshoz és fennhangon, lehetőleg úgy, hogy arra a mosókonyhából az asszony is odalépjen már rendet utasítani, elszavalják a monológ végső logikáját, a rövid kis anekdota velejét.*
- … GYÁVA EMBER. *Minden egyes alkalommal ugyanaz volt a jussa a fiúnak: az apa karcos nevetése és hajának alapos összeborzolása, majd hozzátette még azt, hogy őt márpedig senki nem fogja gyávának nevezni, ezért iszik tisztességgel, ahogy az férfiembertől elvárható. Ezt két, kínkeservvel leküzdött adag után tűzi bele a Dynnel folytatott beszélgetésükbe, bár most hamar elkönyvelheti a lány, hogy ez a sztori szinte bizonyosan kamu és nem csak a férfi azon, többször tett vallomása miatt, miszerint nem sokra emlékszik fiatalabb éveiből. Jól tudhatja, hogy Khant korán elcsapták otthonról, többek között emiatt talált rá a kardra és az azáltal kínált életre, amely harminc évnyi bolyongást követően a Vörös hajú nőnél talált örökös gazdára.*
- Akkor viszont nyertem vagy tízet is. Már ha a győzelem alapjául vehetem azt, hogy mennyit perkáltak érte. Szerintem volt idő, amikor annyi pénzem volt, hogy felvásárolhattam volna egy kisebb falut, birtokostól, tehenestől, fejőasszonyos… szóval mindennel együtt. *Ha már szóba kerültek a tehenek és félig-meddig a fejésükkel foglalkozók, a ma reggel frissen fejtett tejből tölt egy adagot a csöbörbe. Ezt csak akkor szokta inni normális esetben, ha mérget akar kihányatni magával, de most passzentosnak érzi ehhez a lihanechi típusú tükörrántottához is.*
- Szeretek neked sztorizni. *Olyasmi ez is kettejük kapcsolatában, amit előszeretettel űznek. Egy-egy kapott szót vagy megjegyzést egyszerűen csak sarkon fordítanak és anélkül, hogy bármi érdemit változtatnának rajta visszaküldik a feladónak. Jelentése nagyjából hasonló mint a „szeretlek” általuk használt, butított verziójának. Törődést, összetartozást és közösen megélt múltat jelentenek.
Amíg Dyn belelovalja magát abba, hogy megpróbálja hihető formába önteni a férfi egyik zsoldostörténetét, számot vethet azzal, hogy amíg ezen a fronton nagyon is jól teljesít, addig a reggeli elfogyasztásában siralmas a helyzete. Lassan tényleg kezdi realitásként kezelni, hogy néhány tojás fogja kinyírni. Hálával telten emeli fel a tekintetét, amikor Vöröse kegyelemmel átitatott kérdést intéz hozzá, egyúttal a félig leürült tányért is elhúzza előle, hogy egy vég szalonnával és kenyérrel cserélje az eddigi ellenséget. Szeme sarkából pásztázást végez az új érkezőkön és a penész árulkodó jeleit kezdi kutatni a vekniből metszett kenyéren, utóbb az egészségesnek tetsző szalonnacsíkokon is. Nyelve hegyén táncol a kérdés, hogy ezeket csak úgy elemelte valahonnan asszonya, vagy végzett rajtuk saját kezűleg valami módosítást is? Ám hogy ezt így nyíltan nem fogja megfogalmazni, vesz egy nagy levegőt és begyűri az első szalonnarudat.*
~ Ez… ehető. ~
- Vá-vá-várj. Te tudsz énekelni? *Ez még csak majdnem, aztán a táncolás mint képesség felemlegetése tényleg megakasztja torkán a falatot.* Meg táncolni.
*Félreértés ne essék, azt minden további nélkül elhiszi kedveséről, hogy a haláltánc különböző formáinak lépéseit ismeri, de nehezére esik azt képekbe álmodni, ahogy estélyi ruhába bújva, keringőt jár a világokat jelentő deszkákon.*
- Mennyi rumot kell beléd diktálnom, hogy mindkettőt megmutasd? *A délutáni reggeli második körét már jóval nagyobb lelkesedéssel és kevésbé elfehérült arccal majszolja és közben arra is talál időt, hogy a korai éveiből származó történetnek véget kerekítsen.*
- Egyik sem lett volna rossz alternatíva a tieid közül, de a Lovagzúzó nem a szerencsének köszönhette, hogy előttem kilencvenkilenc karddal végzett már. Megvolt a magához való gyorsasága is és ha ma kellene egy ekkora ogréval tengelyt akasztanom, biztosan úgy teszek mint a te sztorid első verziójában. De fiatal, tapasztalatlan és ami még fontosabb, vakmerő voltam. Szemtől-szembe intéztem hozzá kihívást és két ütést váltottunk csak. Az elsővel megakasztottam az alabárdját, ami meg is nyerte nekem a rajta lévő vérdíjat. Az én acélom jobban bírta az övénél, a fegyvere megrepedt így a második suhintás ami a fejemet szegte volna oldalról nem ért semmit. A második körben mindketten oldalirányból akartuk bevégezni a másikat, ő a fejemet vette volna, én az oldalát szemeltem ki ott, ahol a páncélillesztések kevésbé tartottak. Az előző hárítás miatt csorba alabárd apró szilánkokra robbant a sisakomon, bár még így is akkora slung volt benne, hogy a fejem arasznyi hosszan felrepedt. Neki viszont jóval hosszabbat és mélyebbet martam az oldalába. Aztán egy zsákba tettem a fejét és a zsoldot intéző asztalára tettem a visszaúton. Nekem ezzel ért véget az a hadjárat: felmarkoltam az aranyakat, mert a hátam közepére se kívántam már azt az erődítést. *Halovány, merengő mosoly költözik az arcára. Látszik, hogy az emlékezés egy olyan pontjára érkezett el, ami nagy jelentőséggel bír(t) az életében.*
- Akkor még nem tudtam, hogy ez a párbaj szinte mindent megváltoztatott.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.29 19:41:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Az sem igaz, hogy az első lépés (jelen esetet alapul véve első harapás) a legnehezebb. Hiába gyűri le azt az ízlelőbimbók ellen végrehajtott terrorcselekményt, amit az álcázás-elterelés végett reggelinek hívnak, sem a második kisebb, de még a harmadik jóval szerényebb falat sem tompítja azt az érzést, ami felhőket von szemei elé. Mégsem áll le vele, mert azokra az intelmekre is jól emlékszik, amelyeket apjától kapott gyerekként, ha az öreg kezében megcsúszott a pohár: olyankor parasztemberből filozófus fővé itta magát és nem restellett abban az állapotban megszült gondolatokat megosztani egy mindent tudni akaró fiúgyerekkel.*
- Kölyök, tudod, hogy én miért iszom? *Mindig megvárta a választ, erről a sokadik alkalom után sem szokott le. Utólag persze már Khan is megértette, hogy miért és nem miután megtanulta, hogyan gyakorolja aktívan ezt az érzést, meg is bocsátott öregének.* Mert az alkohol az emberiség… mit emberiség?! Minden értelmes, két lábon járó faj egyik leghőbb ellensége. Márpedig aki az ellenségtől fél, az… *Ennél a pontnál megtanította arra fiát, hogy csatlakozzon a lezáráshoz és fennhangon, lehetőleg úgy, hogy arra a mosókonyhából az asszony is odalépjen már rendet utasítani, elszavalják a monológ végső logikáját, a rövid kis anekdota velejét.*
- … GYÁVA EMBER. *Minden egyes alkalommal ugyanaz volt a jussa a fiúnak: az apa karcos nevetése és hajának alapos összeborzolása, majd hozzátette még azt, hogy őt márpedig senki nem fogja gyávának nevezni, ezért iszik tisztességgel, ahogy az férfiembertől elvárható. Ezt két, kínkeservvel leküzdött adag után tűzi bele a Dynnel folytatott beszélgetésükbe, bár most hamar elkönyvelheti a lány, hogy ez a sztori szinte bizonyosan kamu és nem csak a férfi azon, többször tett vallomása miatt, miszerint nem sokra emlékszik fiatalabb éveiből. Jól tudhatja, hogy Khant korán elcsapták otthonról, többek között emiatt talált rá a kardra és az azáltal kínált életre, amely harminc évnyi bolyongást követően a Vörös hajú nőnél talált örökös gazdára.*
- Akkor viszont nyertem vagy tízet is. Már ha a győzelem alapjául vehetem azt, hogy mennyit perkáltak érte. Szerintem volt idő, amikor annyi pénzem volt, hogy felvásárolhattam volna egy kisebb falut, birtokostól, tehenestől, fejőasszonyos… szóval mindennel együtt. *Ha már szóba kerültek a tehenek és félig-meddig a fejésükkel foglalkozók, a ma reggel frissen fejtett tejből tölt egy adagot a csöbörbe. Ezt csak akkor szokta inni normális esetben, ha mérget akar kihányatni magával, de most passzentosnak érzi ehhez a lihanechi típusú tükörrántottához is.*
- Szeretek neked sztorizni. *Olyasmi ez is kettejük kapcsolatában, amit előszeretettel űznek. Egy-egy kapott szót vagy megjegyzést egyszerűen csak sarkon fordítanak és anélkül, hogy bármi érdemit változtatnának rajta visszaküldik a feladónak. Jelentése nagyjából hasonló mint a „szeretlek” általuk használt, butított verziójának. Törődést, összetartozást és közösen megélt múltat jelentenek.
Amíg Dyn belelovalja magát abba, hogy megpróbálja hihető formába önteni a férfi egyik zsoldostörténetét, számot vethet azzal, hogy amíg ezen a fronton nagyon is jól teljesít, addig a reggeli elfogyasztásában siralmas a helyzete. Lassan tényleg kezdi realitásként kezelni, hogy néhány tojás fogja kinyírni. Hálával telten emeli fel a tekintetét, amikor Vöröse kegyelemmel átitatott kérdést intéz hozzá, egyúttal a félig leürült tányért is elhúzza előle, hogy egy vég szalonnával és kenyérrel cserélje az eddigi ellenséget. Szeme sarkából pásztázást végez az új érkezőkön és a penész árulkodó jeleit kezdi kutatni a vekniből metszett kenyéren, utóbb az egészségesnek tetsző szalonnacsíkokon is. Nyelve hegyén táncol a kérdés, hogy ezeket csak úgy elemelte valahonnan asszonya, vagy végzett rajtuk saját kezűleg valami módosítást is? Ám hogy ezt így nyíltan nem fogja megfogalmazni, vesz egy nagy levegőt és begyűri az első szalonnarudat.*
~ Ez… ehető. ~
- Vá-vá-várj. Te tudsz énekelni? *Ez még csak majdnem, aztán a táncolás mint képesség felemlegetése tényleg megakasztja torkán a falatot.* Meg táncolni.
*Félreértés ne essék, azt minden további nélkül elhiszi kedveséről, hogy a haláltánc különböző formáinak lépéseit ismeri, de nehezére esik azt képekbe álmodni, ahogy estélyi ruhába bújva, keringőt jár a világokat jelentő deszkákon.*
- Mennyi rumot kell beléd diktálnom, hogy mindkettőt megmutasd? *A délutáni reggeli második körét már jóval nagyobb lelkesedéssel és kevésbé elfehérült arccal majszolja és közben arra is talál időt, hogy a korai éveiből származó történetnek véget kerekítsen.*
- Egyik sem lett volna rossz alternatíva a tieid közül, de a Lovagzúzó nem a szerencsének köszönhette, hogy előttem kilencvenkilenc karddal végzett már. Megvolt a magához való gyorsasága is és ha ma kellene egy ekkora ogréval tengelyt akasztanom, biztosan úgy teszek mint a te sztorid első verziójában. De fiatal, tapasztalatlan és ami még fontosabb, vakmerő voltam. Szemtől-szembe intéztem hozzá kihívást és két ütést váltottunk csak. Az elsővel megakasztottam az alabárdját, ami meg is nyerte nekem a rajta lévő vérdíjat. Az én acélom jobban bírta az övénél, a fegyvere megrepedt így a második suhintás ami a fejemet szegte volna oldalról nem ért semmit. A második körben mindketten oldalirányból akartuk bevégezni a másikat, ő a fejemet vette volna, én az oldalát szemeltem ki ott, ahol a páncélillesztések kevésbé tartottak. Az előző hárítás miatt csorba alabárd apró szilánkokra robbant a sisakomon, bár még így is akkora slung volt benne, hogy a fejem arasznyi hosszan felrepedt. Neki viszont jóval hosszabbat és mélyebbet martam az oldalába. Aztán egy zsákba tettem a fejét és a zsoldot intéző asztalára tettem a visszaúton. Nekem ezzel ért véget az a hadjárat: felmarkoltam az aranyakat, mert a hátam közepére se kívántam már azt az erődítést. *Halovány, merengő mosoly költözik az arcára. Látszik, hogy az emlékezés egy olyan pontjára érkezett el, ami nagy jelentőséggel bír(t) az életében.*
- Akkor még nem tudtam, hogy ez a párbaj szinte mindent megváltoztatott.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.29 19:41:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-27 20:37:52
Üzenet elküldve: 2017-03-27 20:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt - Shiriqa szobájának ajtajában//
*Ez már sokkal inkább olyan reakció, amit Sylwerantól is várt volna, és ha lehetséges, még szélesebben vigyorog.*
- Jó mi? Végre nem lógok majd ki a sorból. Csak nem akartam előre lelőni, mármint, vártam hogy Sylweranék visszaérjenek, most meg majd a vacsorán megtudja mindenki.
~Meg még talán mást is...~
*A második viszont már sokkal privátabb és mindenképpen könnyebben rejtegethető, talán nem verik azonnal nagydobra.*
- De... amúgy miért jöttél? Valami baj van?
*Ritkán szoktak csak úgy a szobájába kopogtatni, főleg Baldroltól nem várná, de majdcsak kiderül hamarosan. Kezével int is hogy menjenek nyugodtan beljebb, nem kell az ajtónál ácsorogni, de leülni csak akkor fog ha a vendége megteszi előtte.*
*Ez már sokkal inkább olyan reakció, amit Sylwerantól is várt volna, és ha lehetséges, még szélesebben vigyorog.*
- Jó mi? Végre nem lógok majd ki a sorból. Csak nem akartam előre lelőni, mármint, vártam hogy Sylweranék visszaérjenek, most meg majd a vacsorán megtudja mindenki.
~Meg még talán mást is...~
*A második viszont már sokkal privátabb és mindenképpen könnyebben rejtegethető, talán nem verik azonnal nagydobra.*
- De... amúgy miért jöttél? Valami baj van?
*Ritkán szoktak csak úgy a szobájába kopogtatni, főleg Baldroltól nem várná, de majdcsak kiderül hamarosan. Kezével int is hogy menjenek nyugodtan beljebb, nem kell az ajtónál ácsorogni, de leülni csak akkor fog ha a vendége megteszi előtte.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-27 09:03:31
Üzenet elküldve: 2017-03-27 09:03:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt - Shiriqa szobájának ajtajában//
*Kopogására nem várt reakció szűrődik ki az ajtó mögül.*
~Talán rosszkor jöttem? Pedig nem sokára vacsora. Hmmm, lehet még készülődik.~
- Zavarok?
*És ezzel fel is mentené magát a kérdés feltétele alól, de ekkor halkan kinyílik az ajtó, Shiriqa pedig beljebb invitálja. Furcsállón összeráncolja a szemöldökét, de nem tudja megállapítani, hogy mi a különös ebben a helyzetben.
Az, hogy az óriás lány hangját nem saját kobakja fölül hallja, s ez zavarta meg a szokás hatok alatt kialakult hatalmát, fel sem merül benne. Csupán azt érzi, hogy valami más.
Óvatosan és illedelmesen beljebb lép a lány szobájába.
Ekkor azonban egy szőke veszedelem megragadja és megpróbálja beljebb ráncigálni. Ha Shiri korábban ilyet tett volna vele, most biztosan korrigálnia kéne néhány plusz lépéssel a másiktól kapott lendületet, de most csak a meglepődöttség hatására tipeg arrébb a húzó karol irányába.*
- Shiriqa...
*Elsőként fel sem tudja fogni, hogy mit is lát. Az biztos, hogy az ajtó becsukódik mögötte, de tekintetét nehezen tudja elfordítani az óriás... Ki tudja miről.*
- Szia.(?)
*Köszönésében van valami megfogalmazhatatlan kérdés, de miután enyhén felocsúdik döbbenetéből és látva a lány arckifejezését, széles vigyorral mered a szőkeségre.*
- Ki vagy és mit tettél Shiriqával?
*Próbál viccelődni, hogy oldja magában a feszültséget és időt nyerjen felfogni a dolgokat.*
- Hűha. Azt hiszem most zavarba jöttem.
*Támasztja meg egyik kezét a tarkóján, közben pedig rendületlenül mosolyog.*
- Ezt meg... Te eztán igazi meglepetés vagy!
*Óriásként is csinos volt, de most! Azt se tudja hirtelen, hogy mit mondhatna. Jól áll a... Méret? Saját kérdése hirtelenjében eszébe sem jut.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:34:44, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák javítása.
*Kopogására nem várt reakció szűrődik ki az ajtó mögül.*
~Talán rosszkor jöttem? Pedig nem sokára vacsora. Hmmm, lehet még készülődik.~
- Zavarok?
*És ezzel fel is mentené magát a kérdés feltétele alól, de ekkor halkan kinyílik az ajtó, Shiriqa pedig beljebb invitálja. Furcsállón összeráncolja a szemöldökét, de nem tudja megállapítani, hogy mi a különös ebben a helyzetben.
Az, hogy az óriás lány hangját nem saját kobakja fölül hallja, s ez zavarta meg a szokás hatok alatt kialakult hatalmát, fel sem merül benne. Csupán azt érzi, hogy valami más.
Óvatosan és illedelmesen beljebb lép a lány szobájába.
Ekkor azonban egy szőke veszedelem megragadja és megpróbálja beljebb ráncigálni. Ha Shiri korábban ilyet tett volna vele, most biztosan korrigálnia kéne néhány plusz lépéssel a másiktól kapott lendületet, de most csak a meglepődöttség hatására tipeg arrébb a húzó karol irányába.*
- Shiriqa...
*Elsőként fel sem tudja fogni, hogy mit is lát. Az biztos, hogy az ajtó becsukódik mögötte, de tekintetét nehezen tudja elfordítani az óriás... Ki tudja miről.*
- Szia.(?)
*Köszönésében van valami megfogalmazhatatlan kérdés, de miután enyhén felocsúdik döbbenetéből és látva a lány arckifejezését, széles vigyorral mered a szőkeségre.*
- Ki vagy és mit tettél Shiriqával?
*Próbál viccelődni, hogy oldja magában a feszültséget és időt nyerjen felfogni a dolgokat.*
- Hűha. Azt hiszem most zavarba jöttem.
*Támasztja meg egyik kezét a tarkóján, közben pedig rendületlenül mosolyog.*
- Ezt meg... Te eztán igazi meglepetés vagy!
*Óriásként is csinos volt, de most! Azt se tudja hirtelen, hogy mit mondhatna. Jól áll a... Méret? Saját kérdése hirtelenjében eszébe sem jut.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:34:44, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák javítása.
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-27 01:53:57
Üzenet elküldve: 2017-03-27 01:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt - Shiriqa szobájának ajtajában//
*Hall valamit az udvar felől, hát az ablakhoz sétál. Így a vihar közeledtével meglehetősen sötét van, de egy-két alakot ki tud venni a közeli fáklyák fényénél, mégpedig...*
~Syl~
*Efelől nincs kétsége, hiszen a mozgás, a termet adott, meg a két penge is elég egyértelművé teszi kilétét. Társa pedig csakis a lovag lehet, Soreyl. Ezt a páncélon megcsillanó fények miatt állapíthatja meg hamar, de hogy ilyenkor gyakoroljanak? Hiszen csak gyakorlás lehet, az látszik hogy nem vérre megy a dolog, annál többször akadnak meg egy-egy mozdulatsor végénél. Vállat vonva könyököl az ablakpárkányra hogy állát tenyereibe temetve csodálja az elfet, nem is igazán a küzdelmet nézi, csak úgy... csak bámul. Bámul, és ábrándozik. Ezt az ábrándozást töri meg az ajtótól jövő kopogás, és a kedves hang amit oly ritkán szokott hallani. Eszébe sem jut hirtelen a mérete, fordul rögtön és már mondaná is, hogy "gyere be", de ehelyett valami olyasmi sikerül csak hogy*
- Gyeáááávárj egy kicsit.
*Megtorpan, riadtan körülnéz, de hogy mit keres? Kinevetné magát ha lenne ideje, hiszen mit is kereshetne? Az ajtóhoz siet, különös, eddig fel sem tűnt mennyire halk és ruganyos új méretében, de most valahogy minden mozdulata olyan tudatos.*
- Gyere be.
*Nyitja is az ajtót, de úgy áll hogy a behajló szárny takarja, és ha Baldroll beljebb lép és bármilyen felülete bekerül az óriá... a már nem is annyira óriás lány látóterébe, akkor azonnal megragadja és beljebb rángatja, persze csak finoman, nem szeretné a szemközti falon kipenderíteni, csak az ajtó útjából el, hogy a férfi után rögtön be is tudja csukni azt.*
- Szia.
*Kedvesen, izgatottan vigyorog társára, várja a reakcióját, Sylweranénál nem lehet rosszabb.*
*Hall valamit az udvar felől, hát az ablakhoz sétál. Így a vihar közeledtével meglehetősen sötét van, de egy-két alakot ki tud venni a közeli fáklyák fényénél, mégpedig...*
~Syl~
*Efelől nincs kétsége, hiszen a mozgás, a termet adott, meg a két penge is elég egyértelművé teszi kilétét. Társa pedig csakis a lovag lehet, Soreyl. Ezt a páncélon megcsillanó fények miatt állapíthatja meg hamar, de hogy ilyenkor gyakoroljanak? Hiszen csak gyakorlás lehet, az látszik hogy nem vérre megy a dolog, annál többször akadnak meg egy-egy mozdulatsor végénél. Vállat vonva könyököl az ablakpárkányra hogy állát tenyereibe temetve csodálja az elfet, nem is igazán a küzdelmet nézi, csak úgy... csak bámul. Bámul, és ábrándozik. Ezt az ábrándozást töri meg az ajtótól jövő kopogás, és a kedves hang amit oly ritkán szokott hallani. Eszébe sem jut hirtelen a mérete, fordul rögtön és már mondaná is, hogy "gyere be", de ehelyett valami olyasmi sikerül csak hogy*
- Gyeáááávárj egy kicsit.
*Megtorpan, riadtan körülnéz, de hogy mit keres? Kinevetné magát ha lenne ideje, hiszen mit is kereshetne? Az ajtóhoz siet, különös, eddig fel sem tűnt mennyire halk és ruganyos új méretében, de most valahogy minden mozdulata olyan tudatos.*
- Gyere be.
*Nyitja is az ajtót, de úgy áll hogy a behajló szárny takarja, és ha Baldroll beljebb lép és bármilyen felülete bekerül az óriá... a már nem is annyira óriás lány látóterébe, akkor azonnal megragadja és beljebb rángatja, persze csak finoman, nem szeretné a szemközti falon kipenderíteni, csak az ajtó útjából el, hogy a férfi után rögtön be is tudja csukni azt.*
- Szia.
*Kedvesen, izgatottan vigyorog társára, várja a reakcióját, Sylweranénál nem lehet rosszabb.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-26 23:44:04
Üzenet elküldve: 2017-03-26 23:44:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora//
*Meruwiel is az elsők között jelenik meg a Nagyteremben, és mosolyogva köszönt aztán mindenkit, aki megjelenik.
Trayt pillantja meg, aki épp eltűnik a konyhában, amikor megérkezik. Kicsit furcsállja a helyzetet, de nem megy utána, nem kell mindig egymás nyakán lógniuk, így csak leül az asztalhoz, és a már kikészített kancsók egyikéből tölt magának egy kis italt. Kivételesen ez most egyszerű víz. Jó hideg, tiszta, friss víz. Igazán jólesik neki. Úgy tűnik még annyira nem gyülekeznek errefelé az emberek, ám azért egy társasága még így is akad.*
- Vacsora előtti vacsora? *vigyorog is rá a mélységire, aki talán arra számított, hogy még gyorsan bekebelezhet némi ételt a többiek érkezése előtt. Ezt hiúsítja meg a lány, akarva akaratlanul.*
- Én megvárom a többieket. Jó étvágyat. *mosolyog a mélységire.*- Remélem Sylweran nem akar hosszú monológokba feledkezni.
*Meruwiel is az elsők között jelenik meg a Nagyteremben, és mosolyogva köszönt aztán mindenkit, aki megjelenik.
Trayt pillantja meg, aki épp eltűnik a konyhában, amikor megérkezik. Kicsit furcsállja a helyzetet, de nem megy utána, nem kell mindig egymás nyakán lógniuk, így csak leül az asztalhoz, és a már kikészített kancsók egyikéből tölt magának egy kis italt. Kivételesen ez most egyszerű víz. Jó hideg, tiszta, friss víz. Igazán jólesik neki. Úgy tűnik még annyira nem gyülekeznek errefelé az emberek, ám azért egy társasága még így is akad.*
- Vacsora előtti vacsora? *vigyorog is rá a mélységire, aki talán arra számított, hogy még gyorsan bekebelezhet némi ételt a többiek érkezése előtt. Ezt hiúsítja meg a lány, akarva akaratlanul.*
- Én megvárom a többieket. Jó étvágyat. *mosolyog a mélységire.*- Remélem Sylweran nem akar hosszú monológokba feledkezni.
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-26 23:31:26
Üzenet elküldve: 2017-03-26 23:31:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt - Shiriqa szobájának ajtajában//
*Újabb emberek és egy újabb vacsora, ami akár új lehetőségeket is rejtegethet Baldrol számára.
Ennyi új dolog között azonban elég nehéz kiigazodnia az embernek, főleg ha úgy érzi, most jónak kell lennie. Na de minek is? Igazából teljesen felesleges kitennie magáért.
Csak áll szobája közepén és mint egy elkényeztetett úri kölyök, próbálja eldönteni, hogy elég férfiasan néz e ki sötétzöld vászon ingében, egyszerű nadrágjában és az övére erősített tasak szerűséggel.
Kihúzza magát.*
~Nem is olyan rossz.~
*Pocakja nincsen és vállban is erősebb lett ezalatt a néhány hat alatt, amit jóformán egyedül töltött saját gondolataival viaskodva.
Az őrszem feladatát is elég sokszor magára vállalta, csak hogy mindent lerendezhessen magában.
Időnként ugyan volt, aki felnézett hozzá, Sorey-el is békésen elpipázgattak, de ez az életmód egészen más, mint amit eleinte elképzelt.
Bizonyos okok miatt azonban, kellet neki az, hogy rendezhesse harci sorait.
Végül aztán vesz egy mély levegőt és kilépve a folyosóra elindul az asztalok felé. Ekkor azonban megtorpan.*
~Ejjj Baldrol. Jól teszed ezt egyáltalán? Kell ez neked?~
*Hihetetlen, hogy az ember mennyire eltudja bizonytalanítani saját magát.
Talán ha végre beszélne erről valakinek. Na de kinek? Egy nőneművel kéne ezt tisztáznia. A nők mindig nyitott szemmel járnak kelnek a nagyvilágban. Biztos ebben az esetben is lenne némi... észrevételük.
Meru? Ő mostanában elég elfoglalt. Niavi sincs a táborban. Ki van még akit ismer? Jezabiel. Nem, tőle csak nem kérdez magafajta sületlenségeket. Akkor... na és Shiriqa? Kedves természetű. És ő talán nem is nevetné ki.
Nem túl határozott léptekkel az óriás lány ajtaja felé veszi a lépteket.*
~Ne légy gyáva Baldrol! Nem is olyan nagy ügy, mint amilyennek képzeled.~
*Mély sóhaj, majd óvatosan bekopog a lány ajtaján.*
- Shiriqa. Bent vagy. Ráérsz most egy kicsit?
*Megtette. Persze a témában még mindig visszakozhat. Vagy kérdezhet egészen mást is, mint amit akar. A lényeg, hogy tegyen rá egy kísérletet. Rosszul csak nem jöhet ki belőle! Különben is, megunta már a morcos hatokat. Ideje nyitnia a többiek irányába is.*
*Újabb emberek és egy újabb vacsora, ami akár új lehetőségeket is rejtegethet Baldrol számára.
Ennyi új dolog között azonban elég nehéz kiigazodnia az embernek, főleg ha úgy érzi, most jónak kell lennie. Na de minek is? Igazából teljesen felesleges kitennie magáért.
Csak áll szobája közepén és mint egy elkényeztetett úri kölyök, próbálja eldönteni, hogy elég férfiasan néz e ki sötétzöld vászon ingében, egyszerű nadrágjában és az övére erősített tasak szerűséggel.
Kihúzza magát.*
~Nem is olyan rossz.~
*Pocakja nincsen és vállban is erősebb lett ezalatt a néhány hat alatt, amit jóformán egyedül töltött saját gondolataival viaskodva.
Az őrszem feladatát is elég sokszor magára vállalta, csak hogy mindent lerendezhessen magában.
Időnként ugyan volt, aki felnézett hozzá, Sorey-el is békésen elpipázgattak, de ez az életmód egészen más, mint amit eleinte elképzelt.
Bizonyos okok miatt azonban, kellet neki az, hogy rendezhesse harci sorait.
Végül aztán vesz egy mély levegőt és kilépve a folyosóra elindul az asztalok felé. Ekkor azonban megtorpan.*
~Ejjj Baldrol. Jól teszed ezt egyáltalán? Kell ez neked?~
*Hihetetlen, hogy az ember mennyire eltudja bizonytalanítani saját magát.
Talán ha végre beszélne erről valakinek. Na de kinek? Egy nőneművel kéne ezt tisztáznia. A nők mindig nyitott szemmel járnak kelnek a nagyvilágban. Biztos ebben az esetben is lenne némi... észrevételük.
Meru? Ő mostanában elég elfoglalt. Niavi sincs a táborban. Ki van még akit ismer? Jezabiel. Nem, tőle csak nem kérdez magafajta sületlenségeket. Akkor... na és Shiriqa? Kedves természetű. És ő talán nem is nevetné ki.
Nem túl határozott léptekkel az óriás lány ajtaja felé veszi a lépteket.*
~Ne légy gyáva Baldrol! Nem is olyan nagy ügy, mint amilyennek képzeled.~
*Mély sóhaj, majd óvatosan bekopog a lány ajtaján.*
- Shiriqa. Bent vagy. Ráérsz most egy kicsit?
*Megtette. Persze a témában még mindig visszakozhat. Vagy kérdezhet egészen mást is, mint amit akar. A lényeg, hogy tegyen rá egy kísérletet. Rosszul csak nem jöhet ki belőle! Különben is, megunta már a morcos hatokat. Ideje nyitnia a többiek irányába is.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-26 22:28:26
Üzenet elküldve: 2017-03-26 22:28:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás, meg a hallgatózó Aryna//
*Akit elvesztenek nem annak, aki eltávozott, hanem akiket hátrahagyott, családtagok, barátok, akik igazán közel álltak egymáshoz. A két harcos, megpróbálja elterelni a figyelmüket, mert ez a gondolat önmagában is szívszorító. Ha nem kezdenének a harchoz, biztos, hogy elbőgi magát Aryna. Semmi esettre sem akar fájdalmat okozni a társainak. (És jó lenne ha egy kicsit kimozdulna a komfort zónájából, mert ez viszont nem lesz ez így jól, végül is ő is a csapat része nem? Akkor ideje úgyis viselkednie, mert különben csak díszként lehetne jelen, vagy esetleg valami kabalafigura, s ezzel a megtiszteltetéssel nem akar élni.)
Előzőleg, hallotta, hogy az ember a pengéjével társalgott, de arra csak pislogót szaporán.
Elég közel van ahhoz, hogy hallja egymás beszélgetését, de nincs olyan közel, hogy bármiféle akadályt jelentene nekik.
Persze, ha épp a pengék találkozásakor váltanak szót abból természetesen semmit sem fog hallani.
Viszont nem erre figyel, hogy mit mondanak egymásnak, hanem az összecsapást. Mind a ketten ügyes kardforgatók, viszont a legnagyobb kérdés, mindketten beleadnak mindent, s ez mit jelent? Akár végzetes is lehet? Soreyl egy igen merész húzást csinál. Amire kikerekedik a szeme.*
~ Na ő biztos, nemcsak játszik.~
*Kíváncsian várja, mi fog ebből kisülni. Az előbb még a meghatódottsággal, küzdött, most pedig a körmeit rágja le. Persze csak képletesen, nem szép látvány amúgy se.*
*Akit elvesztenek nem annak, aki eltávozott, hanem akiket hátrahagyott, családtagok, barátok, akik igazán közel álltak egymáshoz. A két harcos, megpróbálja elterelni a figyelmüket, mert ez a gondolat önmagában is szívszorító. Ha nem kezdenének a harchoz, biztos, hogy elbőgi magát Aryna. Semmi esettre sem akar fájdalmat okozni a társainak. (És jó lenne ha egy kicsit kimozdulna a komfort zónájából, mert ez viszont nem lesz ez így jól, végül is ő is a csapat része nem? Akkor ideje úgyis viselkednie, mert különben csak díszként lehetne jelen, vagy esetleg valami kabalafigura, s ezzel a megtiszteltetéssel nem akar élni.)
Előzőleg, hallotta, hogy az ember a pengéjével társalgott, de arra csak pislogót szaporán.
Elég közel van ahhoz, hogy hallja egymás beszélgetését, de nincs olyan közel, hogy bármiféle akadályt jelentene nekik.
Persze, ha épp a pengék találkozásakor váltanak szót abból természetesen semmit sem fog hallani.
Viszont nem erre figyel, hogy mit mondanak egymásnak, hanem az összecsapást. Mind a ketten ügyes kardforgatók, viszont a legnagyobb kérdés, mindketten beleadnak mindent, s ez mit jelent? Akár végzetes is lehet? Soreyl egy igen merész húzást csinál. Amire kikerekedik a szeme.*
~ Na ő biztos, nemcsak játszik.~
*Kíváncsian várja, mi fog ebből kisülni. Az előbb még a meghatódottsággal, küzdött, most pedig a körmeit rágja le. Persze csak képletesen, nem szép látvány amúgy se.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-26 21:53:40
Üzenet elküldve: 2017-03-26 21:53:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
*Tray az elsők közt jelenik meg a főteremben, körbe sem igazán néz, hogy ki van már ott, vagy ki nincs, csak kopogó szemmel vetődik le az egyik székre, és várja, hogy hogyan folytatódik tovább az este, legfőképpen étel terén, az még kérdéses. Egy ponton elgondolkodik azon, hogy felkeljen és szedjen magának, vagy ez megint olyan felszolgálásos ünnepélyes vacsora lesz, mint amit Sylweran oly annyira szeret rendezni. A korgó gyomra egyértelműen jelzi, hogy nem kíváncsi a válaszra, így a mélységi felkel, Bolhásnak szigorú tekintettel jelezve, hogy most számára tiltott övezetbe igyekszik és neki maradnia kell, majd elindul a konyhába, felkeresni banyát meg a vacsoráját. Hamar visszatér egy tányér forró étellel, és nekilát mielőtt bárki más felbukkanhatna.*
*Tray az elsők közt jelenik meg a főteremben, körbe sem igazán néz, hogy ki van már ott, vagy ki nincs, csak kopogó szemmel vetődik le az egyik székre, és várja, hogy hogyan folytatódik tovább az este, legfőképpen étel terén, az még kérdéses. Egy ponton elgondolkodik azon, hogy felkeljen és szedjen magának, vagy ez megint olyan felszolgálásos ünnepélyes vacsora lesz, mint amit Sylweran oly annyira szeret rendezni. A korgó gyomra egyértelműen jelzi, hogy nem kíváncsi a válaszra, így a mélységi felkel, Bolhásnak szigorú tekintettel jelezve, hogy most számára tiltott övezetbe igyekszik és neki maradnia kell, majd elindul a konyhába, felkeresni banyát meg a vacsoráját. Hamar visszatér egy tányér forró étellel, és nekilát mielőtt bárki más felbukkanhatna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346