Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 23:00:55
Üzenet elküldve: 2018-03-02 23:00:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bajdi - Megkésett napváltás//
- Direkt? Nem, de annyira nem is bánod, ahogy látom.
*Csipkelődik a férfival. Persze, melyikük ne jönne izgalomba egy női kebel láttán? Nem olyan újdonság ez Zarának, de azért büszke rá, hogy még mindig magára tudja vonni Bajdi figyelmét.
Arcán kedves mosoly jelenik meg, ahogy Bayde végigsimít rajta, és bár ebből sok nem látszik a takaró miatt, viszont szemei ugyanolyan édesen felcsillannak.*
- Persze, ez nyilvánvaló. Meg is sértődnék, ha nem így lenne, engem csak imádni lehet!
*Viccelődve megrántja vállát. Természetesen nem gondolja komolyan, még ha néha... sokszor szeret is eljátszadozni a gondolattal, hogy ez bizony tény és való.*
- Hmm...
*Gondolkodó arcot vág Bayde kérésére, noha a választ már szinte azonnal tudja.*
- Nem is tudom. De egye fene, most jó szívem lesz! Csak ne pisilj az ágyamba! *Elneveti magát, mikor pedig hideg talpát hozzáérinti, majdnem fel is sikít.*
- Jaj, a lábadat meg vidd innen, így is hideg van!
*Addig fészkelődik, míg a férfi karjai alá nem kerül annak meztelen mellkasához simulva.*
- De nehogy azt hidd, hogy miattad engedtem meg! Nem, annyira nagylelkű nem vagyok. *Szemei közben lecsukódnak, hangján pedig egyre jobban hallatszik, hogy azért őrá is ráférne a hosszú nap után egy kis alvás. Hiába a rengeteg energiája, a vadkan azért rendesen kifárasztotta... Mindkettő.*
- Csak kell valaki, aki melegen tart, különben itt fagyoskodhatnék egész éjszaka.
*Ha BAyde nem nagyon akar már mást tőle, nem kell sok, hogy álomba merüljön. Nem is veri föl semmi másnap késő délelőttig. Ha félálomban hallja is a többieket a nagy jövés-menésben, nem érdekli annyira, hogy felkeljen miattuk. Inkább visszahajtja a fejét a párnára, hogy még pár órát aludhasson.*
- Direkt? Nem, de annyira nem is bánod, ahogy látom.
*Csipkelődik a férfival. Persze, melyikük ne jönne izgalomba egy női kebel láttán? Nem olyan újdonság ez Zarának, de azért büszke rá, hogy még mindig magára tudja vonni Bajdi figyelmét.
Arcán kedves mosoly jelenik meg, ahogy Bayde végigsimít rajta, és bár ebből sok nem látszik a takaró miatt, viszont szemei ugyanolyan édesen felcsillannak.*
- Persze, ez nyilvánvaló. Meg is sértődnék, ha nem így lenne, engem csak imádni lehet!
*Viccelődve megrántja vállát. Természetesen nem gondolja komolyan, még ha néha... sokszor szeret is eljátszadozni a gondolattal, hogy ez bizony tény és való.*
- Hmm...
*Gondolkodó arcot vág Bayde kérésére, noha a választ már szinte azonnal tudja.*
- Nem is tudom. De egye fene, most jó szívem lesz! Csak ne pisilj az ágyamba! *Elneveti magát, mikor pedig hideg talpát hozzáérinti, majdnem fel is sikít.*
- Jaj, a lábadat meg vidd innen, így is hideg van!
*Addig fészkelődik, míg a férfi karjai alá nem kerül annak meztelen mellkasához simulva.*
- De nehogy azt hidd, hogy miattad engedtem meg! Nem, annyira nagylelkű nem vagyok. *Szemei közben lecsukódnak, hangján pedig egyre jobban hallatszik, hogy azért őrá is ráférne a hosszú nap után egy kis alvás. Hiába a rengeteg energiája, a vadkan azért rendesen kifárasztotta... Mindkettő.*
- Csak kell valaki, aki melegen tart, különben itt fagyoskodhatnék egész éjszaka.
*Ha BAyde nem nagyon akar már mást tőle, nem kell sok, hogy álomba merüljön. Nem is veri föl semmi másnap késő délelőttig. Ha félálomban hallja is a többieket a nagy jövés-menésben, nem érdekli annyira, hogy felkeljen miattuk. Inkább visszahajtja a fejét a párnára, hogy még pár órát aludhasson.*
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 21:51:35
Üzenet elküldve: 2018-03-02 21:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae//
*Azt már tudja, hogy jobban fog figyelni és igyekszik majd távol tartani Aenae-től Umont. Bár ez sem egészséges, de kezdetnek megteszi és utána már látni fogja, hogyan tervezzen tovább.
A topázszemű határozottsága viszont jó jel, kurtán bólint csak, amikor Aenae megerősíti a korábbi események megismételhetőségének kizárását. Szívesen felajánlaná, hogy majd segít neki megtanulni harcolni, de ezt egyelőre elveti, előbb a lánynak fel kell épülnie. A dobócsillagokra nem reagál akkor sem, amikor Aenae visszateszi őket a ládába. Ismeri ezeket a fegyvereket, nála is szokott lenni, de az már biztos, hogy ezek után nem fogja megmutatni őket a lánynak.
Segít ahol tud, de Aenae így is megszenved, a vágás mérete miatt minden mozdulat fájhat neki.*
- Menjünk. *Ereszt meg egy halovány mosolyt, majd megindul kifelé, hogy az emeleti fürdő felé vegye az irányt, nyomában valószínűleg a törölközőbe tekert lánnyal. Amikor odaérnek, az ajtó megint szorul, a csuhásnak egy erős váll-lökéssel kell nyitásra bírnia. Egy pillanatra megtorpan az ajtóban, amikor az kinyílik, arra gondolva, hogy Umon így rendmesteri feladatait sem tudja majd ellátni, azaz meg fogja kérni rá, hogy adja át másnak. Mindenkinek jobb lesz ez így. Most, hogy sokak számára kiderülhetett vagy legalábbis részben kiderülhetett, hogy mi a szerzetes titka, nem szeretné, ha egyesek aggódva és esetleg félelemmel néznének Umonra.
Amint beléptek, becsukja az ajtót és elreteszeli, mert nem szeretné, ha rájuk nyitna valaki. Odabent aztán vizet enged egy dézsába, nem túl sokat, hogy Aenae frissen ellátott sebeit ne érje víz. Keres egy rongyot és egy tálat, majd a topázszemű felé fordul, hogy ha kell, segítsen a dézsánál. Egy sámlit is odakészít, hogy ne kelljen olyan magasra emelni a lábát és így ne húzódjon a seb.*
- Mindenkinek más és más a tűréshatára, de te remekül bírod. Meglepődnél, ha tudnád, milyen erős vagy. *Nem mosolyog, komolyan beszél és Aenae tudhatja, hogy a csuhás nem szokott csak azért hízelegni, hogy bárki jobban érezze magát. Mindig egyenes és őszinte. Tudja, hogy ez elég nagy próbatétel lesz a lány számára, de ha minden jól alakul és meggyógyul, ha hasonló estebe keveredne - ne adja az Erdő Szíve, hogy így legyen -, akkor már jobban fogja bírni. Közhely, hogy ami nem öl meg, erősebbé tesz, de valami éppen attól közhely, hogy igaz. Persze bizonyos határokon belül és Aenae épp ilyen határok között van. A seb komoly, de nem életveszélyes, inkább a mérete és az elhelyezkedése miatt. Már most tudja, hogy az első éjszakák szenvedéssel telnek, a lány alig fog aludni, de ő vele virraszt majd és fogja a kezét. Esetleg valami fájdalomcsillapítót is kér majd neki Isqeha-tól.*
- Gyere, essünk túl rajta. *Mosolyog a lányra.*
- Jobban fogod érezni magad, ha tiszta leszel. *Teszi hozzá őszintén, mert tudja, hogy ha Aenae lemossa magáról a kétnapi koszt és a vért, azzal megszabadul pár rossz érzéstől is.*
*Azt már tudja, hogy jobban fog figyelni és igyekszik majd távol tartani Aenae-től Umont. Bár ez sem egészséges, de kezdetnek megteszi és utána már látni fogja, hogyan tervezzen tovább.
A topázszemű határozottsága viszont jó jel, kurtán bólint csak, amikor Aenae megerősíti a korábbi események megismételhetőségének kizárását. Szívesen felajánlaná, hogy majd segít neki megtanulni harcolni, de ezt egyelőre elveti, előbb a lánynak fel kell épülnie. A dobócsillagokra nem reagál akkor sem, amikor Aenae visszateszi őket a ládába. Ismeri ezeket a fegyvereket, nála is szokott lenni, de az már biztos, hogy ezek után nem fogja megmutatni őket a lánynak.
Segít ahol tud, de Aenae így is megszenved, a vágás mérete miatt minden mozdulat fájhat neki.*
- Menjünk. *Ereszt meg egy halovány mosolyt, majd megindul kifelé, hogy az emeleti fürdő felé vegye az irányt, nyomában valószínűleg a törölközőbe tekert lánnyal. Amikor odaérnek, az ajtó megint szorul, a csuhásnak egy erős váll-lökéssel kell nyitásra bírnia. Egy pillanatra megtorpan az ajtóban, amikor az kinyílik, arra gondolva, hogy Umon így rendmesteri feladatait sem tudja majd ellátni, azaz meg fogja kérni rá, hogy adja át másnak. Mindenkinek jobb lesz ez így. Most, hogy sokak számára kiderülhetett vagy legalábbis részben kiderülhetett, hogy mi a szerzetes titka, nem szeretné, ha egyesek aggódva és esetleg félelemmel néznének Umonra.
Amint beléptek, becsukja az ajtót és elreteszeli, mert nem szeretné, ha rájuk nyitna valaki. Odabent aztán vizet enged egy dézsába, nem túl sokat, hogy Aenae frissen ellátott sebeit ne érje víz. Keres egy rongyot és egy tálat, majd a topázszemű felé fordul, hogy ha kell, segítsen a dézsánál. Egy sámlit is odakészít, hogy ne kelljen olyan magasra emelni a lábát és így ne húzódjon a seb.*
- Mindenkinek más és más a tűréshatára, de te remekül bírod. Meglepődnél, ha tudnád, milyen erős vagy. *Nem mosolyog, komolyan beszél és Aenae tudhatja, hogy a csuhás nem szokott csak azért hízelegni, hogy bárki jobban érezze magát. Mindig egyenes és őszinte. Tudja, hogy ez elég nagy próbatétel lesz a lány számára, de ha minden jól alakul és meggyógyul, ha hasonló estebe keveredne - ne adja az Erdő Szíve, hogy így legyen -, akkor már jobban fogja bírni. Közhely, hogy ami nem öl meg, erősebbé tesz, de valami éppen attól közhely, hogy igaz. Persze bizonyos határokon belül és Aenae épp ilyen határok között van. A seb komoly, de nem életveszélyes, inkább a mérete és az elhelyezkedése miatt. Már most tudja, hogy az első éjszakák szenvedéssel telnek, a lány alig fog aludni, de ő vele virraszt majd és fogja a kezét. Esetleg valami fájdalomcsillapítót is kér majd neki Isqeha-tól.*
- Gyere, essünk túl rajta. *Mosolyog a lányra.*
- Jobban fogod érezni magad, ha tiszta leszel. *Teszi hozzá őszintén, mert tudja, hogy ha Aenae lemossa magáról a kétnapi koszt és a vért, azzal megszabadul pár rossz érzéstől is.*
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 21:16:27
Üzenet elküldve: 2018-03-02 21:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzés//
*Egyáltalán nincs szégyenérzete, attól, hogy rátörtek fürdés közben, főleg úgy, hogy nem egy lány érkezett, hanem egy vele egynemű. Több dézsa is van a fürdőben, valószínűleg szoktak többen egyszerre is fürdeni. Neki nincsenek ilyen gátjai, hogy csak egyedül fürödjön.*
- Jah, mostanában nem volt alkalmam fürdeni. *vigyorog megvonva keskeny vállait.
Az óvatosságra intésre megint Banyával fenyegetik meg, ettől aztán már tényleg kíváncsi lesz.*
- Te, figyelj má', tényleg ilyen kemény ez a Banya. Már Lyzi is ezzel jött nekem konyhában. *persze nem tér ki, hogy az elf lány miért emlegette neki Banyát. A lényeg, hogy jó lenne tudni.*
- Felőlem, Énmegleon. *konstatálja rezignáltan, kezd beletörődni ezekbe a furcsa helyi szokásokba, de ha itt szeretne maradni, akkor akklimatizálódnia kell.*
- Hát a borostámat. *mondja enyhe felháborodással és megsimogatja csupasz állát, amikor rájön, hogy valóban nincs sok minden, azaz semmi, amit borotválnia kellene.*
- Rendben. *bólint nagy komolyan, majd rövid gondolkodás után megszólal.*
- Lyzinek is szerelemfészek ez a hely? *kérdi puhatolózva, ahogy megmossa a fejét, meg a haját is, amitől elég groteszk látványt nyújt, fejbúbig szappanhabosan.*
- Azta. Tényleg szabómester vagy? *kérdi miközben a szemét kezdi dörgölni, mert a szappan belement, amitől csípni kezdett.*
- Tényleg, Lyzi mintha említette volna. Kellene nekem egy pár ruha, nemtom, vannak nektek ilyen használaton kívüli ruháitok? Az enyém eléggé elhasználódott. *mutat a sarokba dobott kupac felé.*
*Egyáltalán nincs szégyenérzete, attól, hogy rátörtek fürdés közben, főleg úgy, hogy nem egy lány érkezett, hanem egy vele egynemű. Több dézsa is van a fürdőben, valószínűleg szoktak többen egyszerre is fürdeni. Neki nincsenek ilyen gátjai, hogy csak egyedül fürödjön.*
- Jah, mostanában nem volt alkalmam fürdeni. *vigyorog megvonva keskeny vállait.
Az óvatosságra intésre megint Banyával fenyegetik meg, ettől aztán már tényleg kíváncsi lesz.*
- Te, figyelj má', tényleg ilyen kemény ez a Banya. Már Lyzi is ezzel jött nekem konyhában. *persze nem tér ki, hogy az elf lány miért emlegette neki Banyát. A lényeg, hogy jó lenne tudni.*
- Felőlem, Énmegleon. *konstatálja rezignáltan, kezd beletörődni ezekbe a furcsa helyi szokásokba, de ha itt szeretne maradni, akkor akklimatizálódnia kell.*
- Hát a borostámat. *mondja enyhe felháborodással és megsimogatja csupasz állát, amikor rájön, hogy valóban nincs sok minden, azaz semmi, amit borotválnia kellene.*
- Rendben. *bólint nagy komolyan, majd rövid gondolkodás után megszólal.*
- Lyzinek is szerelemfészek ez a hely? *kérdi puhatolózva, ahogy megmossa a fejét, meg a haját is, amitől elég groteszk látványt nyújt, fejbúbig szappanhabosan.*
- Azta. Tényleg szabómester vagy? *kérdi miközben a szemét kezdi dörgölni, mert a szappan belement, amitől csípni kezdett.*
- Tényleg, Lyzi mintha említette volna. Kellene nekem egy pár ruha, nemtom, vannak nektek ilyen használaton kívüli ruháitok? Az enyém eléggé elhasználódott. *mutat a sarokba dobott kupac felé.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 21:13:15
Üzenet elküldve: 2018-03-02 21:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Nem firtatja, hogy Umon áldozat lenne. Meglehet, hogy az, de önmagát valahogy nagyobb áldozatnak érzi ebben a történetben. Ha éppen megsajnálná Umont, akkor biztosan belenyilall a sebébe az égő fájdalom, meg a viszketés. Mindazonáltal nem haragot érez Umon iránt, félelmet sem. Általánosságban rendült meg a bizalma a világ iránt, például eddig sosem zárta be a szobája ajtaját, de ezután nem tudna be-nem-zárt ajtó mellett aludni. Valószínűleg a tőrétől sem fog megválni többé, bár továbbra sem tudja használni, de arra Umon esetében is jó volt, hogy kizökkentse, ezért aztán kifejezetten hálás a minap beszerzett bökőnek.*
- Többet nem.
*Bólint. A dobócsillagokat visszaszórja a ládába, aztán leguggol, hogy kitúrjon tiszta ruhát, túrnia is kell, hiszen momentán nincsen benne olyan rend, mint máskor szokott. Amúgy a mozgástól fáj a sebe, ezért újra leizzad a rövid cselekvéssor végére.*
- Menjünk, csak összedzsuváznám az ágyat.
*Mivel nemrégen elég nagy forgalom volt odalenn, így inkább az emeleti fürdő felé venné az irányt, Pyctával pedig arra is van esélye, hogy bejusson az ajtón. Aztán meg a dézsába, mert momentán nem érzi magában az erőt ahhoz, hogy egyedül belemásszon, szóval ebben mindenképpen a férfi segítségére szorul, meg abban is, hogy levakarja a hátáról az odaszáradt vért anélkül, hogy feláztatná a sebet, Aenae ugyanezt megteheti elöl, meg gyorsan megmoshat minden mosnivalót. A hajával kapcsolatban kicsit tanácstalan, végül úgy dönt, hogy a dézsa mellé állva, vagy térdelve, a fejét belógatva fog ezen túlesni. Minden mozdulata lassú, megfontolt és fájdalmas, amihez néha sziszeg, különösen akkor, mikor belenyilall. Szakadt ingét ki fogja dobni, nem akarja foltozgatni. Aztán miután mindennel sikeresen végez, vagy végeznek, akkor le kell, hogy üljön pihenni. Egyelőre csak törülközőbe csavarja magát, mert úgy sejti, hogy még vérezni, vagy nedvedzeni fog a seb és nem akar hazavágni még egy inget.*
- Ennyire puhány vagyok, vagy mások is így szenvednének és kutyául lennének?
*Lihegi pihengés közben, miközben felvesz egy igen kitekert pozíciót, amiben úgy érzi, hogy nem fáj annyira.*
*Nem firtatja, hogy Umon áldozat lenne. Meglehet, hogy az, de önmagát valahogy nagyobb áldozatnak érzi ebben a történetben. Ha éppen megsajnálná Umont, akkor biztosan belenyilall a sebébe az égő fájdalom, meg a viszketés. Mindazonáltal nem haragot érez Umon iránt, félelmet sem. Általánosságban rendült meg a bizalma a világ iránt, például eddig sosem zárta be a szobája ajtaját, de ezután nem tudna be-nem-zárt ajtó mellett aludni. Valószínűleg a tőrétől sem fog megválni többé, bár továbbra sem tudja használni, de arra Umon esetében is jó volt, hogy kizökkentse, ezért aztán kifejezetten hálás a minap beszerzett bökőnek.*
- Többet nem.
*Bólint. A dobócsillagokat visszaszórja a ládába, aztán leguggol, hogy kitúrjon tiszta ruhát, túrnia is kell, hiszen momentán nincsen benne olyan rend, mint máskor szokott. Amúgy a mozgástól fáj a sebe, ezért újra leizzad a rövid cselekvéssor végére.*
- Menjünk, csak összedzsuváznám az ágyat.
*Mivel nemrégen elég nagy forgalom volt odalenn, így inkább az emeleti fürdő felé venné az irányt, Pyctával pedig arra is van esélye, hogy bejusson az ajtón. Aztán meg a dézsába, mert momentán nem érzi magában az erőt ahhoz, hogy egyedül belemásszon, szóval ebben mindenképpen a férfi segítségére szorul, meg abban is, hogy levakarja a hátáról az odaszáradt vért anélkül, hogy feláztatná a sebet, Aenae ugyanezt megteheti elöl, meg gyorsan megmoshat minden mosnivalót. A hajával kapcsolatban kicsit tanácstalan, végül úgy dönt, hogy a dézsa mellé állva, vagy térdelve, a fejét belógatva fog ezen túlesni. Minden mozdulata lassú, megfontolt és fájdalmas, amihez néha sziszeg, különösen akkor, mikor belenyilall. Szakadt ingét ki fogja dobni, nem akarja foltozgatni. Aztán miután mindennel sikeresen végez, vagy végeznek, akkor le kell, hogy üljön pihenni. Egyelőre csak törülközőbe csavarja magát, mert úgy sejti, hogy még vérezni, vagy nedvedzeni fog a seb és nem akar hazavágni még egy inget.*
- Ennyire puhány vagyok, vagy mások is így szenvednének és kutyául lennének?
*Lihegi pihengés közben, miközben felvesz egy igen kitekert pozíciót, amiben úgy érzi, hogy nem fáj annyira.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 18:45:13
Üzenet elküldve: 2018-03-02 18:45:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Umon szobájában//
//É-szárny kis Leon, Seles, Xot//
//D-szárny Labor, Umon szobája Xot, Umon//
- Persze! *válaszol a kalóznak csodálkozva egy picit, hogy otthagyja őket Selessel. De már rájött, hogy a kalóz a pillanat embere, ami a szívén, az a száján, és nem kell különösebb feneket keríteni a viselkedésének. A fő, hogy nincs benne rosszindulat, a többiről meg Seles úgyis gondoskodik, ha együtt maradnak. Úgyhogy Selessel elindul a folyosó vége felé, hogy lemenjenek az udvarra, és kiderítsék, mi a fene folyik Vadvédben. ~Nem is baj, ha ránéz Aenae-re, ha végzett!~ gondolja, ahogy Leon Aenae-t említi, meg hogy majd benéz hozzá.
Seles nyílt kérdésére csak a fejét rázza, a száját összepréselve. ~De hülye helyzet!~*
- Pycta nem hatalmazott fel rá, hogy bármit is elmondjak! Hidd el, én is véletlen tudom csak azt, amit tudok! *próbál magyarázkodni Selesre nézve, erősen bocsánatkérő pillantással. Aztán amikor majdnem Xotara hirtelen váratlan megjelenik a fekete köpenyébe burkolózva a folyosó végén, és már messziről odaszól neki, először némiképp megkönnyebbül. De aztán a lány fojtott komoly hangjából áradó feszültséget és végérvényességet megérezve, és a Selesnek szóló egyértelmű elutasítást hallva megint magával ragadja az a baljós-dermedt hangulat, amit Aenae hozott magával a laborba. Még az előbbinél is bocsánatkérőbb pillantást vet Selesre.*
- Megyek. Mennem kell. *szól először Xotnak hangosan, aztán Selesnek halkan, jelentőségteljesen a szemébe nézve. Valamiért abban biztos, hogy a lány most már nincs veszélyben. Azon pedig egyszerűen nem gondolkodik, mi a fene van. Túlságosan biztos benne, hogy hamarosan kiderül, és ha rajta múlna, inkább elodázná az egészet, vagy legszívesebben nem is itt lenne, hanem valahol másutt. Bárhol. Ez a kívánsága azonban mint várható, nem teljesül, az előérzete pedig szép akkurátusan beigazolódik. Umon szobájába tartanak.
A szobába lépve, ha nem lenne már túl a mai napon pár meglepetésen, biztosan megrezzenne. De túl van, és arra is rájött már, hova tartanak. Felkészült sok mindenre, de még így is megrázza a látvány. Umon eszméletlen állapotban, öntudatlanul fekszik az ágyán, vér, sár borítja, a stigmák megszokott eleven tánca most halotti dermedtségű üres maszkként feszül az arcra.
Közelebb lép. Túlteszi magát a sokkon, Xotarára pillant. Nem kell mondania a lánynak, nyilvánvaló a kérés, a kérdés a levegőben. Egyelőre nem tud mit mondani, ő maga sem tudja, mennyire súlyos az állapota az átkozott szerzetesnek. Hirtelen Aenae villan be a tudatába, és az, hogy az előbb még az ő sebét kezelte. Megborzong.*
- Apró vágások. Nem súlyos. *néz vissza Xotra, ahogy közelhajol az arc üvegvágta sebeihez. Óvatosan hátrahajtja a kámzsát. Visszafojtja a lélegzetét, ahogy meglátja a tarkó súlyosabb sérülését. Már nem vérzik, vér és sár keveredik a megszáradt kérgen, beleragadva a sebbe.*
- Még jó, hogy rajta volt a csuklya! *mormolja. ~Hátulról kaphatott egy nagy ütést. Talán Pycta. Seles azt mondta, utána ment.~ gondolja, de azért megkérdezi Xotot.*
- Emiatt nincs eszméletén. *Néz rá Xotra felegyenesedve.*
- De úgy gondolom, előbb-utóbb magához tér. Remélem. *Teszi még hozzá.
Nagy levegőt vesz.*
- Pycta le kellett üsse? *teszi fel a kérdést kertelés nélkül.*
- Aenae-t súlyosan megsebesítette. Már összevarrtam a sebét. *mondja el a mélységi lánynak.*
- Annyira elkeserítő az egész! *tör ki mély szomorúsággal. Gyengéden visszaengedi Umon fejét az ágyra, és tovább vizsgálja. Talál még egy sebet a jobb combon is, szerencsére már nem vérzik, és a seb nem ad nagy aggodalomra okot. ~Ha valamivel arrébb megy...~*
- Összeszedek pár dolgot *mondja Xotarának. Megnyugtató a lány odaadó jelenléte.* - Nemsokára visszajövök.
*Úgy látszik, ez most már napi rutinná fog válni Vadvédben. De tényleg, a laborban már tudja, hova nyúljon, az a szerencse, hogy még tart a készletekből. Elkészíti, amit kell, aztán visszamegy Umon szobájába. Tisztít, bedörzsöl, átken, beköt. Varrni nem kell egyik sebet sem.*
- Most már csak az a kérdés, hogy magához tér-e. *mondja Xotarának, ha nem érte meglepetés, és nem beszélgetnek ezek már ott ketten.*
- A sebek maguk nem túl súlyosak. Még a tarkón levő sem. Persze, ha nincs rajta a csuklya... *nem fejezi be a mondatot.*
//É-szárny kis Leon, Seles, Xot//
//D-szárny Labor, Umon szobája Xot, Umon//
- Persze! *válaszol a kalóznak csodálkozva egy picit, hogy otthagyja őket Selessel. De már rájött, hogy a kalóz a pillanat embere, ami a szívén, az a száján, és nem kell különösebb feneket keríteni a viselkedésének. A fő, hogy nincs benne rosszindulat, a többiről meg Seles úgyis gondoskodik, ha együtt maradnak. Úgyhogy Selessel elindul a folyosó vége felé, hogy lemenjenek az udvarra, és kiderítsék, mi a fene folyik Vadvédben. ~Nem is baj, ha ránéz Aenae-re, ha végzett!~ gondolja, ahogy Leon Aenae-t említi, meg hogy majd benéz hozzá.
Seles nyílt kérdésére csak a fejét rázza, a száját összepréselve. ~De hülye helyzet!~*
- Pycta nem hatalmazott fel rá, hogy bármit is elmondjak! Hidd el, én is véletlen tudom csak azt, amit tudok! *próbál magyarázkodni Selesre nézve, erősen bocsánatkérő pillantással. Aztán amikor majdnem Xotara hirtelen váratlan megjelenik a fekete köpenyébe burkolózva a folyosó végén, és már messziről odaszól neki, először némiképp megkönnyebbül. De aztán a lány fojtott komoly hangjából áradó feszültséget és végérvényességet megérezve, és a Selesnek szóló egyértelmű elutasítást hallva megint magával ragadja az a baljós-dermedt hangulat, amit Aenae hozott magával a laborba. Még az előbbinél is bocsánatkérőbb pillantást vet Selesre.*
- Megyek. Mennem kell. *szól először Xotnak hangosan, aztán Selesnek halkan, jelentőségteljesen a szemébe nézve. Valamiért abban biztos, hogy a lány most már nincs veszélyben. Azon pedig egyszerűen nem gondolkodik, mi a fene van. Túlságosan biztos benne, hogy hamarosan kiderül, és ha rajta múlna, inkább elodázná az egészet, vagy legszívesebben nem is itt lenne, hanem valahol másutt. Bárhol. Ez a kívánsága azonban mint várható, nem teljesül, az előérzete pedig szép akkurátusan beigazolódik. Umon szobájába tartanak.
A szobába lépve, ha nem lenne már túl a mai napon pár meglepetésen, biztosan megrezzenne. De túl van, és arra is rájött már, hova tartanak. Felkészült sok mindenre, de még így is megrázza a látvány. Umon eszméletlen állapotban, öntudatlanul fekszik az ágyán, vér, sár borítja, a stigmák megszokott eleven tánca most halotti dermedtségű üres maszkként feszül az arcra.
Közelebb lép. Túlteszi magát a sokkon, Xotarára pillant. Nem kell mondania a lánynak, nyilvánvaló a kérés, a kérdés a levegőben. Egyelőre nem tud mit mondani, ő maga sem tudja, mennyire súlyos az állapota az átkozott szerzetesnek. Hirtelen Aenae villan be a tudatába, és az, hogy az előbb még az ő sebét kezelte. Megborzong.*
- Apró vágások. Nem súlyos. *néz vissza Xotra, ahogy közelhajol az arc üvegvágta sebeihez. Óvatosan hátrahajtja a kámzsát. Visszafojtja a lélegzetét, ahogy meglátja a tarkó súlyosabb sérülését. Már nem vérzik, vér és sár keveredik a megszáradt kérgen, beleragadva a sebbe.*
- Még jó, hogy rajta volt a csuklya! *mormolja. ~Hátulról kaphatott egy nagy ütést. Talán Pycta. Seles azt mondta, utána ment.~ gondolja, de azért megkérdezi Xotot.*
- Emiatt nincs eszméletén. *Néz rá Xotra felegyenesedve.*
- De úgy gondolom, előbb-utóbb magához tér. Remélem. *Teszi még hozzá.
Nagy levegőt vesz.*
- Pycta le kellett üsse? *teszi fel a kérdést kertelés nélkül.*
- Aenae-t súlyosan megsebesítette. Már összevarrtam a sebét. *mondja el a mélységi lánynak.*
- Annyira elkeserítő az egész! *tör ki mély szomorúsággal. Gyengéden visszaengedi Umon fejét az ágyra, és tovább vizsgálja. Talál még egy sebet a jobb combon is, szerencsére már nem vérzik, és a seb nem ad nagy aggodalomra okot. ~Ha valamivel arrébb megy...~*
- Összeszedek pár dolgot *mondja Xotarának. Megnyugtató a lány odaadó jelenléte.* - Nemsokára visszajövök.
*Úgy látszik, ez most már napi rutinná fog válni Vadvédben. De tényleg, a laborban már tudja, hova nyúljon, az a szerencse, hogy még tart a készletekből. Elkészíti, amit kell, aztán visszamegy Umon szobájába. Tisztít, bedörzsöl, átken, beköt. Varrni nem kell egyik sebet sem.*
- Most már csak az a kérdés, hogy magához tér-e. *mondja Xotarának, ha nem érte meglepetés, és nem beszélgetnek ezek már ott ketten.*
- A sebek maguk nem túl súlyosak. Még a tarkón levő sem. Persze, ha nincs rajta a csuklya... *nem fejezi be a mondatot.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 18:13:39
Üzenet elküldve: 2018-03-02 18:13:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae//
*Hallgatja Aenae-t és egyre jobban elkeseredik, akkor az udvaron emlékszik a pillanatra, amikor a lányt kirázta a hideg. Akkor a hidegre gondolt, nem arra, hogy a topázszemű megpillantott valamit Umon rejtett titkából. Kurtán bólogat a szavakra, tudja ő is, hogy a szerzetes folyamatosan harcolt a benne lévő sötéttel. De másképp nem is ment volna, folyamatosan fent kellett tartania a elméjének gátjait, nehogy a sötét hullám elmossa akaratát és a démon vegye át az irányítást.*
- Tudom, hogy ez nem sokat számít, de nem az ő hibája. Ugyanolyan áldozat, mint bárki más. *Nem tudja, hogy valaha meg tud-e bocsátani majd Aenae a barátnak vagy mostantól mindig félni fog tőle, de a csuhás inkább az utóbbit tartja esélyesebbnek.*
- Többet ez nem fordulhat elő. *Zárja le a beszélgetés ezen részét. Később még úgyis foglalkoznia kell Umon ügyével és a jövővel.*
- Persze. *Mondja kedvesen, majd halovány mosollyal néz a lányra.*
- Ha megsértődött, akkor az az ő gondja. De van olyan intelligens, hogy megértse. *Válaszol, majd felkel az ágyról.*
- Menjünk most vagy pihennél még egy kicsit? *Kérdi komoly arccal. Mindkettőjüknek jót tenne egy fürdés, persze nem úgy, ahogy korábban, Aenae sebére vigyázni kell.*
*Hallgatja Aenae-t és egyre jobban elkeseredik, akkor az udvaron emlékszik a pillanatra, amikor a lányt kirázta a hideg. Akkor a hidegre gondolt, nem arra, hogy a topázszemű megpillantott valamit Umon rejtett titkából. Kurtán bólogat a szavakra, tudja ő is, hogy a szerzetes folyamatosan harcolt a benne lévő sötéttel. De másképp nem is ment volna, folyamatosan fent kellett tartania a elméjének gátjait, nehogy a sötét hullám elmossa akaratát és a démon vegye át az irányítást.*
- Tudom, hogy ez nem sokat számít, de nem az ő hibája. Ugyanolyan áldozat, mint bárki más. *Nem tudja, hogy valaha meg tud-e bocsátani majd Aenae a barátnak vagy mostantól mindig félni fog tőle, de a csuhás inkább az utóbbit tartja esélyesebbnek.*
- Többet ez nem fordulhat elő. *Zárja le a beszélgetés ezen részét. Később még úgyis foglalkoznia kell Umon ügyével és a jövővel.*
- Persze. *Mondja kedvesen, majd halovány mosollyal néz a lányra.*
- Ha megsértődött, akkor az az ő gondja. De van olyan intelligens, hogy megértse. *Válaszol, majd felkel az ágyról.*
- Menjünk most vagy pihennél még egy kicsit? *Kérdi komoly arccal. Mindkettőjüknek jót tenne egy fürdés, persze nem úgy, ahogy korábban, Aenae sebére vigyázni kell.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 16:48:58
Üzenet elküldve: 2018-03-02 16:48:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csajok//
*Igen, Aenae minden bizonnyal nagyon naiv, de ő viszonylag új ezen a pályán, a férfiakat nyilván nem ismerheti általánosságban, amikor csak egyet ismer közelebbről. Helyesebben azzal az eggyel is csak ismerkedik, nem csak a testével, de lelkével. Ráadásul a saját testével is ismerkedik. De egy dologban nagyon is biztos, mégpedig abban, hogy nem óhajt szülővé válni.*
- Amiatt ne aggódj Zara, én vigyázok, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Szóval köszönöm szépen, de tényleg nem kell se férj, sem pedig gyerek.
*Ennek ellenkezőjéről semmi nem tudná meggyőzni, helyesebben jelenleg azt mondja, hogy semmi nem tudná meggyőzni, de ki tudja, hogy mit hoz az élet?*
- Lyz, szerintem maximum hetven lehetsz, nade mik leszünk mi hetven évesen? Szottyos öregasszonyok, szakadéknyi ráncokkal, remegő májfoltos kézzel. És te még akkor is ilyen gyönyörű leszel, sőt még kétszer-háromszor ennyit leélsz és még mindig az leszel.
*Valahol irigy rá emiatt, de valahol kicsit sajnálja is. Például ha jellemzően emberek a barátai, akkor végignézi azt, ahogy megöregednek, meg azt is, ahogy azok gyerekei megöregednek. Persze megvan ennek a romantikája valahol, merengett már párszor ezen, főleg Pycta és önmaga miatt. Biztos nem fogja már szeretni, mikor töppedt vénasszony lesz, bár nem is várná el tőle, hiszen a szeretet elengedni is képes. Vagy valami ilyesmit olvasni ilyen bölcsességek címén.*
- Azért szeretnék szőke hajat, mert az a legszebb. Anyám is szőke, az öcséim is azok. Csak én nem lettem az.
*Lyz mozdulatait utánozva oszlatja el a haján az elf csodaolaját, de ő nem mossa le, hanem elkeni a kezein, karjain, vagy ameddig kifutja belőle. Zara közben befejezi a vidítófű rudacskába tekerését, miután mindenki kiszállt, már indulhatnak is. Mekkora szerencse, hogy ilyen remek papucsa van!
A laborba érve egyből kitűnik, hogy ő itt mennyire otthonosan mozog, gyorsan pakolja ki a szükséges szerszámokat az asztalra, előkerülnek az ékszerek és egy gyertyát is meggyújt, mert ha jól érti, akkor a Zara-féle örömrudat meg kell gyújtani.*
- Én készenállok Lyz, ha te is.
*Kicsit közelebb tolja a támla nélküli, állítható magasságú széket az asztalhoz.*
- Én majd ülök az asztalra, tied a szék.
*Azzal fel is huppan és szabaddá teszi a területet, igyekszik úgy igazítani a törülközőjét, hogy ne villantson túl nagyot - sőt lehetőleg egyáltalán ne tegye -, de Lyzt se zavarja az anyag.*
//Csajok//
*Igen, Aenae minden bizonnyal nagyon naiv, de ő viszonylag új ezen a pályán, a férfiakat nyilván nem ismerheti általánosságban, amikor csak egyet ismer közelebbről. Helyesebben azzal az eggyel is csak ismerkedik, nem csak a testével, de lelkével. Ráadásul a saját testével is ismerkedik. De egy dologban nagyon is biztos, mégpedig abban, hogy nem óhajt szülővé válni.*
- Amiatt ne aggódj Zara, én vigyázok, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Szóval köszönöm szépen, de tényleg nem kell se férj, sem pedig gyerek.
*Ennek ellenkezőjéről semmi nem tudná meggyőzni, helyesebben jelenleg azt mondja, hogy semmi nem tudná meggyőzni, de ki tudja, hogy mit hoz az élet?*
- Lyz, szerintem maximum hetven lehetsz, nade mik leszünk mi hetven évesen? Szottyos öregasszonyok, szakadéknyi ráncokkal, remegő májfoltos kézzel. És te még akkor is ilyen gyönyörű leszel, sőt még kétszer-háromszor ennyit leélsz és még mindig az leszel.
*Valahol irigy rá emiatt, de valahol kicsit sajnálja is. Például ha jellemzően emberek a barátai, akkor végignézi azt, ahogy megöregednek, meg azt is, ahogy azok gyerekei megöregednek. Persze megvan ennek a romantikája valahol, merengett már párszor ezen, főleg Pycta és önmaga miatt. Biztos nem fogja már szeretni, mikor töppedt vénasszony lesz, bár nem is várná el tőle, hiszen a szeretet elengedni is képes. Vagy valami ilyesmit olvasni ilyen bölcsességek címén.*
- Azért szeretnék szőke hajat, mert az a legszebb. Anyám is szőke, az öcséim is azok. Csak én nem lettem az.
*Lyz mozdulatait utánozva oszlatja el a haján az elf csodaolaját, de ő nem mossa le, hanem elkeni a kezein, karjain, vagy ameddig kifutja belőle. Zara közben befejezi a vidítófű rudacskába tekerését, miután mindenki kiszállt, már indulhatnak is. Mekkora szerencse, hogy ilyen remek papucsa van!
A laborba érve egyből kitűnik, hogy ő itt mennyire otthonosan mozog, gyorsan pakolja ki a szükséges szerszámokat az asztalra, előkerülnek az ékszerek és egy gyertyát is meggyújt, mert ha jól érti, akkor a Zara-féle örömrudat meg kell gyújtani.*
- Én készenállok Lyz, ha te is.
*Kicsit közelebb tolja a támla nélküli, állítható magasságú széket az asztalhoz.*
- Én majd ülök az asztalra, tied a szék.
*Azzal fel is huppan és szabaddá teszi a területet, igyekszik úgy igazítani a törülközőjét, hogy ne villantson túl nagyot - sőt lehetőleg egyáltalán ne tegye -, de Lyzt se zavarja az anyag.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 15:56:16
Üzenet elküldve: 2018-03-02 15:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*A lépcsős hasonlat talán nem volt túl szerencsés, mert Pycta egyből a visszájára fordítja. Ezen Aenae csak fújtat egyet, de nem dühösen vagy csalódottan, inkább elfojtott nevezés ez.*
- És próbáltad a lépcsőt megjavítani? Úgy emlékszem, hogy még az orrod vére is eleredt a nagy próbálkozástól.
*Kicsit elgondolkodik.*
- Akkor láttam valamit. Azt hittem, hogy csak képzelődöm, de ma ugyanazt láttam a szemében.
*Most utoljára akar erről beszélni, vagy erre gondolni, lelki szemei előtt megjelenik ugyanaz a tekintet, mint csillagtalan éjjelen az égbolt. Sötét és félelmetes. Aenae karja libabőrös lesz, ahogy rágondol.*
- Akkor azt mondtad, hogy mindenki küzd a maga démonjaival. Csak nem hittem, hogy az ő esetében ezt szó szerint kell érteni.
*Most suttog, mintha csak attól félne, hogy az az említett démon meghallja és mivel nem sikerült bevégezze a tervét, miszerint a kiontott beleinél fogva lógatja a kapu fölé, ezért esetleg visszatér, hogy befejezze, amit elkezdett. Megrázza kicsit magát, hogy folytatni tudja.*
- Néha voltak pillanatok...
*Újra kirázza a hideg, ahogy lelki szemei előtt elfuttatja azt a pár percet amit Umonnal és a démonával volt "szerencsés" eltölteni.*
- Néha voltak tiszta pillanatai. Vagy úgy tűnt. Nem tudom. Pycta!
*Eddig maga elé meredt, de most felkapja a tekintetét és a férfi szemébe néz.*
- Meg is ölhetett volna és asszem, hogy nem sokon múlott, hogy nem tette.
*Ez az a pillanat, mikor feláll és a ládához lép, amit Leon az imént az ajtó mellé tett. Kiveszi belőle a két dobócsillagot, amit Umon hagyott hátra, nyitott tenyerén nyújtja őket az elf felé. Az egyiken az ő vére szárad, a másikon Umoné.*
- Segíthetnél megfürdeni, mert nem érheti nagyon víz.
*A tegnapi napot sem tudta lemosni magáról, erre még itt van egy hektoliter vér is, ami már rászáradt.*
- Leon is felajánlotta, hogy segít, de valahogy nem lelkesedtem különösebben a felajánlásáért. Szerintem kicsit meg is sértődött rajta, vagy nemtom.
*Leonban mondjuk van azért nagy rakás színház is, de Aenae nem ismeri annyira, hogy pontosan tudja, hogy melyik is az, ami komoly és melyik is az, amikor nem viccel.*
*A lépcsős hasonlat talán nem volt túl szerencsés, mert Pycta egyből a visszájára fordítja. Ezen Aenae csak fújtat egyet, de nem dühösen vagy csalódottan, inkább elfojtott nevezés ez.*
- És próbáltad a lépcsőt megjavítani? Úgy emlékszem, hogy még az orrod vére is eleredt a nagy próbálkozástól.
*Kicsit elgondolkodik.*
- Akkor láttam valamit. Azt hittem, hogy csak képzelődöm, de ma ugyanazt láttam a szemében.
*Most utoljára akar erről beszélni, vagy erre gondolni, lelki szemei előtt megjelenik ugyanaz a tekintet, mint csillagtalan éjjelen az égbolt. Sötét és félelmetes. Aenae karja libabőrös lesz, ahogy rágondol.*
- Akkor azt mondtad, hogy mindenki küzd a maga démonjaival. Csak nem hittem, hogy az ő esetében ezt szó szerint kell érteni.
*Most suttog, mintha csak attól félne, hogy az az említett démon meghallja és mivel nem sikerült bevégezze a tervét, miszerint a kiontott beleinél fogva lógatja a kapu fölé, ezért esetleg visszatér, hogy befejezze, amit elkezdett. Megrázza kicsit magát, hogy folytatni tudja.*
- Néha voltak pillanatok...
*Újra kirázza a hideg, ahogy lelki szemei előtt elfuttatja azt a pár percet amit Umonnal és a démonával volt "szerencsés" eltölteni.*
- Néha voltak tiszta pillanatai. Vagy úgy tűnt. Nem tudom. Pycta!
*Eddig maga elé meredt, de most felkapja a tekintetét és a férfi szemébe néz.*
- Meg is ölhetett volna és asszem, hogy nem sokon múlott, hogy nem tette.
*Ez az a pillanat, mikor feláll és a ládához lép, amit Leon az imént az ajtó mellé tett. Kiveszi belőle a két dobócsillagot, amit Umon hagyott hátra, nyitott tenyerén nyújtja őket az elf felé. Az egyiken az ő vére szárad, a másikon Umoné.*
- Segíthetnél megfürdeni, mert nem érheti nagyon víz.
*A tegnapi napot sem tudta lemosni magáról, erre még itt van egy hektoliter vér is, ami már rászáradt.*
- Leon is felajánlotta, hogy segít, de valahogy nem lelkesedtem különösebben a felajánlásáért. Szerintem kicsit meg is sértődött rajta, vagy nemtom.
*Leonban mondjuk van azért nagy rakás színház is, de Aenae nem ismeri annyira, hogy pontosan tudja, hogy melyik is az, ami komoly és melyik is az, amikor nem viccel.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 15:25:19
Üzenet elküldve: 2018-03-02 15:25:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőzés//
*A fickó szemmel láthatóan nem is zavartatja magát attól, hogy Leon belép a fürdőbe, pedig azért mégiscsak tisztálkodás közben zavarta meg a kalóz, aki ugyan ilyen helyzetben fel volna háborodva, ez meg itten cseverészni szeretne.* ~Mi van ezekkel a népekkel? Ez is valami őrült pacifista?~
-Aha, rád is fért, mert büdös voltál! *Válaszolja, de semmi szurkálódás nincs a hangjában, csupán tényeket közöl. Nem kellet ahhoz éles szaglás, hogy a folyosón érezze az elf kipárolgását, mikor reggel kijött Selessel.*
-Höh, engem ugyan nem zavar! *Közli ahogy kikerüli a tócsát.*
-Csak takarítsd majd fel, mert Banya megöl! *Azt ugyan nem tudja, hogy az említett szokott-e itt takarítani, de ha igen, hát tényleg haragos lesz.*
-Jó, én meg Leon! Aranyhajnak foglak hívni! *Ez egy kijelentés, nem kérés. Ő találta ki ezt a találó becenevet, így kötelezően ragaszkodik szellemességéhez. Az előző mondatra felhúzza szemöldökét, de továbbra sem néz oda, hanem keres egy tükröt, hogy megnézze magát benne, meg, hogy mennyire kell beszappanoznia a képét, hogy rendesen le tudja húzni a szőrt róla.*
-Mit is akarsz te megborotválni? *Elkezdi vizezni majd szappanozni a nyakát.*
-Én sem igazán tudom! Nekem legalábbis szerelem fészek, ha már itt tartunk! javaslom te is szerezz be magadnak valakit, mert anélkül eléggé unalmas hely! *A mesterek dolgára egy pillanatra odanéz, de annyira visszataszítónak tartja a leginkább valami szöcskére hasonlító vékony szerzetet, hogy inkább visszafordul tovább csodálni saját tükörképét.*
-Hát, én nem igazodtam ki ezeken a dolgokon! Mindenki hívja magát mindenhogy. *Egy pillanatra még mosolyra is húzza a száját.*
-Ha magamat kéne mondani, én szabómester vagyok szakmám szerint, meg fegyverforgató mester.
*A fickó szemmel láthatóan nem is zavartatja magát attól, hogy Leon belép a fürdőbe, pedig azért mégiscsak tisztálkodás közben zavarta meg a kalóz, aki ugyan ilyen helyzetben fel volna háborodva, ez meg itten cseverészni szeretne.* ~Mi van ezekkel a népekkel? Ez is valami őrült pacifista?~
-Aha, rád is fért, mert büdös voltál! *Válaszolja, de semmi szurkálódás nincs a hangjában, csupán tényeket közöl. Nem kellet ahhoz éles szaglás, hogy a folyosón érezze az elf kipárolgását, mikor reggel kijött Selessel.*
-Höh, engem ugyan nem zavar! *Közli ahogy kikerüli a tócsát.*
-Csak takarítsd majd fel, mert Banya megöl! *Azt ugyan nem tudja, hogy az említett szokott-e itt takarítani, de ha igen, hát tényleg haragos lesz.*
-Jó, én meg Leon! Aranyhajnak foglak hívni! *Ez egy kijelentés, nem kérés. Ő találta ki ezt a találó becenevet, így kötelezően ragaszkodik szellemességéhez. Az előző mondatra felhúzza szemöldökét, de továbbra sem néz oda, hanem keres egy tükröt, hogy megnézze magát benne, meg, hogy mennyire kell beszappanoznia a képét, hogy rendesen le tudja húzni a szőrt róla.*
-Mit is akarsz te megborotválni? *Elkezdi vizezni majd szappanozni a nyakát.*
-Én sem igazán tudom! Nekem legalábbis szerelem fészek, ha már itt tartunk! javaslom te is szerezz be magadnak valakit, mert anélkül eléggé unalmas hely! *A mesterek dolgára egy pillanatra odanéz, de annyira visszataszítónak tartja a leginkább valami szöcskére hasonlító vékony szerzetet, hogy inkább visszafordul tovább csodálni saját tükörképét.*
-Hát, én nem igazodtam ki ezeken a dolgokon! Mindenki hívja magát mindenhogy. *Egy pillanatra még mosolyra is húzza a száját.*
-Ha magamat kéne mondani, én szabómester vagyok szakmám szerint, meg fegyverforgató mester.
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 14:30:45
Üzenet elküldve: 2018-03-02 14:30:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae//
*Igazából nem tudta, hogy mire számítson, de félt a találkozástól, félt attól, hogy milyen sérüléseket okoztak az események Aenae-ben. Nem a testén, a testet ért sérülésekből gyorsan ki lehet gyógyulni, talán csak heg marad utánuk vagy még annyi sem, de a lelket ért sérülések évtizedeken át elkísérhetik az elszenvedőt.
Nem örül annak, hogy a topázszemű így bezárkózik, falat emel a történtek elé, hogy ne láthassa őket, nem akar tudni róla, sem Umonról, sem arról, hogy valaha is megtörtént. De a csuhás tudja, hogy Umon maradni fog, ha túléli, ő nem szeretné, ha elmenne, mert ki tudja, mik történhetnek, ha elengedi. Nem csak azokat félti, akikkel találkozhat, hanem magát Umont is. Amikor megengedte, hogy a szerzetes maradjon, felelősséget vállalt érte és ez nem ér véget azzal, hogy hagyja elmenni.*
- Ha tudom, hogy a lépcső egy foka sérült, de nem látszik rajta és valaki a lábát töri vagy legurul és komolyan megsérül, akkor nem én vagyok a hibás? *Válaszol kérdéssel Aenae példáját használva.*
- Nem mondott ilyet. *Sóhajt halkan. Az ökölbe szorított kezei felengednek Aenae érintésére, óvón kulcsolódik a keze a lány kezére. Tanulni fog a hibájából és jobban figyelni, de hogy tüske maradna benne? Nem. Viszont félő, hogy a lányban igen. Főleg, ha így elzárja magát a történtekkel szemben.*
- Nem úgy értettem, te is tudod. *Fordulnak a lombzöld tekintet topáz párja felé.*
- A döntésem következményeitől nem tudtalak megvédeni, hogy elhallgattam a valódi veszélyt, ugyanígy éreznék, ha mást támadott volna meg. Bár talán kevésbé hibáztatnám magam. *Süti le pillantását. Nem akar önzőnek tűnni, de mivel gyengéd szálak fűzik a lányhoz, így talán érthető.*
- Jól van. *Konstatálja, hogy Isqeha ellátta a sebet szakszerűen. Annak örül, hogy a vágásnál komolyabb fizikai baja nem lett, de azért még aggódik. Nem kéri, hogy mutassa meg, bár szívesen megnézné, hogy rendben van-e. Majd megnézi, ha lehetősége lesz rá.
Umon témáját nem hozza fel újra, még maga sem döntötte el, hogy miként fog eljárni, de ötletei már vannak. Viszont mivel ezután több időt szeretne Umonnal tölteni, így kevesebbet lesz Aenae-vel, mivel ő nem akarja látni a szerzetest. Nehéz lesz, de bízik az Erdő Szívében, hogy megsegíti.*
*Igazából nem tudta, hogy mire számítson, de félt a találkozástól, félt attól, hogy milyen sérüléseket okoztak az események Aenae-ben. Nem a testén, a testet ért sérülésekből gyorsan ki lehet gyógyulni, talán csak heg marad utánuk vagy még annyi sem, de a lelket ért sérülések évtizedeken át elkísérhetik az elszenvedőt.
Nem örül annak, hogy a topázszemű így bezárkózik, falat emel a történtek elé, hogy ne láthassa őket, nem akar tudni róla, sem Umonról, sem arról, hogy valaha is megtörtént. De a csuhás tudja, hogy Umon maradni fog, ha túléli, ő nem szeretné, ha elmenne, mert ki tudja, mik történhetnek, ha elengedi. Nem csak azokat félti, akikkel találkozhat, hanem magát Umont is. Amikor megengedte, hogy a szerzetes maradjon, felelősséget vállalt érte és ez nem ér véget azzal, hogy hagyja elmenni.*
- Ha tudom, hogy a lépcső egy foka sérült, de nem látszik rajta és valaki a lábát töri vagy legurul és komolyan megsérül, akkor nem én vagyok a hibás? *Válaszol kérdéssel Aenae példáját használva.*
- Nem mondott ilyet. *Sóhajt halkan. Az ökölbe szorított kezei felengednek Aenae érintésére, óvón kulcsolódik a keze a lány kezére. Tanulni fog a hibájából és jobban figyelni, de hogy tüske maradna benne? Nem. Viszont félő, hogy a lányban igen. Főleg, ha így elzárja magát a történtekkel szemben.*
- Nem úgy értettem, te is tudod. *Fordulnak a lombzöld tekintet topáz párja felé.*
- A döntésem következményeitől nem tudtalak megvédeni, hogy elhallgattam a valódi veszélyt, ugyanígy éreznék, ha mást támadott volna meg. Bár talán kevésbé hibáztatnám magam. *Süti le pillantását. Nem akar önzőnek tűnni, de mivel gyengéd szálak fűzik a lányhoz, így talán érthető.*
- Jól van. *Konstatálja, hogy Isqeha ellátta a sebet szakszerűen. Annak örül, hogy a vágásnál komolyabb fizikai baja nem lett, de azért még aggódik. Nem kéri, hogy mutassa meg, bár szívesen megnézné, hogy rendben van-e. Majd megnézi, ha lehetősége lesz rá.
Umon témáját nem hozza fel újra, még maga sem döntötte el, hogy miként fog eljárni, de ötletei már vannak. Viszont mivel ezután több időt szeretne Umonnal tölteni, így kevesebbet lesz Aenae-vel, mivel ő nem akarja látni a szerzetest. Nehéz lesz, de bízik az Erdő Szívében, hogy megsegíti.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 13:03:33
Üzenet elküldve: 2018-03-02 13:03:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzés//
*A nyíló ajtótól ugyan egy pillanatra megrezzen, de aztán rájön, hogy valójában parancsot teljesít, úgyhogy nincs mitől félnie és amikor meglátja a korábban a fürdőből távozó fickót, akkor csak rávigyorog.*
- Seráfütty. Lyzi elküldött fürdeni. *magyarázza a jelenlétét, bár valószínűleg, ha korábban is látta Leon, akkor nem tartja furcsának, hogy a fürdőben találja a hegyesfülűt.*
- Gyere csak, nem zavar. Csak vigyázz, kicsit kipocskoltam a vizet. *teszi hozzá sietve, amikor Leon beljebb lép, mondván, borotválkoznia kell.*
- Megértem, lassan nekem is. *Merül vissza a lassan hűlő vízzel telt dézsába. Pedig, ha bárki jobban megnézi a lombzabáló állát, akkor láthatja, hogy egy árva pihe sincs a szája környékén.*
- Amúgy, Shen vagyok. *mutatkozik be és elkezd válogatni a szappan és egyéb tisztálkodószerek között. Van ott valami olaj, meg mindenféle dolog, a felét se tudja, mire való.*
- Figyelj má'. *fordul a férfi felé, ahogy kezébe fog egy szappant.*
- Most mi is ez a hely valójában? *kérdi érdeklődve.*
- Lyzi azt mondta, hogy erdei fészek, meg szerelem fészek. De azt is mondta, hogy itt ilyen mesterek vannak és küldetések. Nem áll össze a kép. *vonja meg a vállát, majd amíg Leon remélhetően tudatlanságának fehér foltjait sarírozgatja válaszával, nekikezd a szappannal alaposan megmosni magát a dézsában ülve.*
*A nyíló ajtótól ugyan egy pillanatra megrezzen, de aztán rájön, hogy valójában parancsot teljesít, úgyhogy nincs mitől félnie és amikor meglátja a korábban a fürdőből távozó fickót, akkor csak rávigyorog.*
- Seráfütty. Lyzi elküldött fürdeni. *magyarázza a jelenlétét, bár valószínűleg, ha korábban is látta Leon, akkor nem tartja furcsának, hogy a fürdőben találja a hegyesfülűt.*
- Gyere csak, nem zavar. Csak vigyázz, kicsit kipocskoltam a vizet. *teszi hozzá sietve, amikor Leon beljebb lép, mondván, borotválkoznia kell.*
- Megértem, lassan nekem is. *Merül vissza a lassan hűlő vízzel telt dézsába. Pedig, ha bárki jobban megnézi a lombzabáló állát, akkor láthatja, hogy egy árva pihe sincs a szája környékén.*
- Amúgy, Shen vagyok. *mutatkozik be és elkezd válogatni a szappan és egyéb tisztálkodószerek között. Van ott valami olaj, meg mindenféle dolog, a felét se tudja, mire való.*
- Figyelj má'. *fordul a férfi felé, ahogy kezébe fog egy szappant.*
- Most mi is ez a hely valójában? *kérdi érdeklődve.*
- Lyzi azt mondta, hogy erdei fészek, meg szerelem fészek. De azt is mondta, hogy itt ilyen mesterek vannak és küldetések. Nem áll össze a kép. *vonja meg a vállát, majd amíg Leon remélhetően tudatlanságának fehér foltjait sarírozgatja válaszával, nekikezd a szappannal alaposan megmosni magát a dézsában ülve.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 12:06:56
Üzenet elküldve: 2018-03-02 12:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta (Leon)//
*Leonnak úgy tűnik, hogy remek napja van, Aenae csak egy féloldalas mosollyal reagál Leon kis színjátékára, "leckéztetésére". Sejti előre, hogy az elf erre nemigen fog reagálni és lám, beigazolódik a gyanúja, mert nem is teszi. Az ajtó csukódik Leon mögött, Pycta pedig leül mellé.
Hülye helyzet, hogy mindketten bámulnak maguk elé, Aenae ugyan a férfi felé fordítja a fejét, de tekintetét továbbra is valahova maga elé veti. Perifériáról látja az elf ökölbe szoruló kezeit, de nem reagál semmit. Hagyja, hogy Pycta elmondja, amit el akar mondani.*
- Nem történt semmi. Nem akarok róla beszélni többé, most sem, de asszem, hogy muszáj lesz még utoljára.
*Nagyot sóhajt, egyik keze odanyúl a sebhez, hogy vakarja, de a mozdulat megáll a levegőben és inkább a férfi ökölbe szoruló kezére vándorol.*
- Nem érdekel, hogy mi van Umonnal, hogy él, vagy sem, hogy Isqeha meggyógyítja-e, vagy sem. Nem akarok róla tudni.
*Kicsit remeg a hangja, ahogy erről beszél, mindenesetre benne nincsen semmi elfojtott indulat, sőt már félelem sem. Mélységes közöny Umonnal kapcsolatban viszont van.*
- És még annyit szeretnék mondani az üggyel kapcsolatban, hogy nem szeretném ha magadat vádolnád, nyilván nem lehetsz mindig mindenütt ott. Ha valaki leesik a lépcsőn azért is magad vádolnád? Nem lehet minden a te hibád.
*Elmosolyodik, észleli természetesen az elf hangulatát, de nem reagál a dologra.*
- A mestered nem mondott olyanokat, hogy csak az nem hibázik, aki semmit nem csinál és, hogy a hibáinkból tanulunk, meg fejlődünk?
*Kicsit hülyén érzi magát, hogy ilyeneket mond, de valahogy mégis úgy érzi, hogy meg kell nyugtassa valamiképpen a férfit, mert ha nem, akkor ez tüskeként benne marad és elemészti belülről.*
- Másrészt meg, nem hiszem, hogy meg kéne védeni, vagy szerinted ilyen kis szerencsétlen vagyok, aki nem tud magára vigyázni?
*Némi támadó él van a hangjában, de az elmúlt események fényében talán megbocsátható neki. Egyebekben a kapcsolt ábra azt mutatja, hogy nem tudja magát megvédeni, illetve valamennyire mégis, mert tulajdonképpen viszonylag olcsón megúszta a dolgot. Járhatott volna sokkal rosszabbul is.*
- Fáj egyébként, de Isqeha szerint nem marad majd nyoma, összeöltötte, ahol kellett.
*Hangja csevegő, mintha tényleg mi sem történt volna.*
*Leonnak úgy tűnik, hogy remek napja van, Aenae csak egy féloldalas mosollyal reagál Leon kis színjátékára, "leckéztetésére". Sejti előre, hogy az elf erre nemigen fog reagálni és lám, beigazolódik a gyanúja, mert nem is teszi. Az ajtó csukódik Leon mögött, Pycta pedig leül mellé.
Hülye helyzet, hogy mindketten bámulnak maguk elé, Aenae ugyan a férfi felé fordítja a fejét, de tekintetét továbbra is valahova maga elé veti. Perifériáról látja az elf ökölbe szoruló kezeit, de nem reagál semmit. Hagyja, hogy Pycta elmondja, amit el akar mondani.*
- Nem történt semmi. Nem akarok róla beszélni többé, most sem, de asszem, hogy muszáj lesz még utoljára.
*Nagyot sóhajt, egyik keze odanyúl a sebhez, hogy vakarja, de a mozdulat megáll a levegőben és inkább a férfi ökölbe szoruló kezére vándorol.*
- Nem érdekel, hogy mi van Umonnal, hogy él, vagy sem, hogy Isqeha meggyógyítja-e, vagy sem. Nem akarok róla tudni.
*Kicsit remeg a hangja, ahogy erről beszél, mindenesetre benne nincsen semmi elfojtott indulat, sőt már félelem sem. Mélységes közöny Umonnal kapcsolatban viszont van.*
- És még annyit szeretnék mondani az üggyel kapcsolatban, hogy nem szeretném ha magadat vádolnád, nyilván nem lehetsz mindig mindenütt ott. Ha valaki leesik a lépcsőn azért is magad vádolnád? Nem lehet minden a te hibád.
*Elmosolyodik, észleli természetesen az elf hangulatát, de nem reagál a dologra.*
- A mestered nem mondott olyanokat, hogy csak az nem hibázik, aki semmit nem csinál és, hogy a hibáinkból tanulunk, meg fejlődünk?
*Kicsit hülyén érzi magát, hogy ilyeneket mond, de valahogy mégis úgy érzi, hogy meg kell nyugtassa valamiképpen a férfit, mert ha nem, akkor ez tüskeként benne marad és elemészti belülről.*
- Másrészt meg, nem hiszem, hogy meg kéne védeni, vagy szerinted ilyen kis szerencsétlen vagyok, aki nem tud magára vigyázni?
*Némi támadó él van a hangjában, de az elmúlt események fényében talán megbocsátható neki. Egyebekben a kapcsolt ábra azt mutatja, hogy nem tudja magát megvédeni, illetve valamennyire mégis, mert tulajdonképpen viszonylag olcsón megúszta a dolgot. Járhatott volna sokkal rosszabbul is.*
- Fáj egyébként, de Isqeha szerint nem marad majd nyoma, összeöltötte, ahol kellett.
*Hangja csevegő, mintha tényleg mi sem történt volna.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 11:31:37
Üzenet elküldve: 2018-03-02 11:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőzés//
*Leon először úgy gondolja, hogy ott marad hallgatózni Pycta és Aenae ajtajánál, hiszen azért is csukta be maga mögött, de aztán ahogy hallja, hogy ebből bizony semmi érdekes nem fog kisülni, nem lesz perpatvar, vagy verekedés vagy valami izgalmas, egyszerűen tovább áll. Aztán bemegy a szobájába, hogy előkerítsen magának egy élesebb kést, hogy leszedhesse a borostáját, ami már kezdi szúrni. Mikor ezzel is készen van, elindul a fürdő felé, ahol pedig majd melegvizet fog találni reményei szerint, hogy kényelmesebben tudja kivitelezni a tervét.* ~Reggel semmire nem volt időm Seles miatt! Nézzenek oda, ennyit a napi rutinomról! Most majd számolhatom bele azt a reggeli egy órát, meg az esti egy órát amit együtt töltünk!~ *Azért olyan nagyon nem bánja a dolgot. Odaérve a fürdő elé, hallja, a csörömpölést és azt sejti, hogy valamelyik lány van odabent, ezért egy határozott mozdulattal be is nyit. Mikor meglátja az aranyszínű hosszú fürtöket először Lyzre gondol, de aztán a sérült lábból és az egyáltalán nem domborodó mellkasból megérti, hogy rossz volt a feltételezése.*
-Oh, bocsi, csak borotválkozni akartam, nem tudtam, hogy van bent valaki!
*Leon először úgy gondolja, hogy ott marad hallgatózni Pycta és Aenae ajtajánál, hiszen azért is csukta be maga mögött, de aztán ahogy hallja, hogy ebből bizony semmi érdekes nem fog kisülni, nem lesz perpatvar, vagy verekedés vagy valami izgalmas, egyszerűen tovább áll. Aztán bemegy a szobájába, hogy előkerítsen magának egy élesebb kést, hogy leszedhesse a borostáját, ami már kezdi szúrni. Mikor ezzel is készen van, elindul a fürdő felé, ahol pedig majd melegvizet fog találni reményei szerint, hogy kényelmesebben tudja kivitelezni a tervét.* ~Reggel semmire nem volt időm Seles miatt! Nézzenek oda, ennyit a napi rutinomról! Most majd számolhatom bele azt a reggeli egy órát, meg az esti egy órát amit együtt töltünk!~ *Azért olyan nagyon nem bánja a dolgot. Odaérve a fürdő elé, hallja, a csörömpölést és azt sejti, hogy valamelyik lány van odabent, ezért egy határozott mozdulattal be is nyit. Mikor meglátja az aranyszínű hosszú fürtöket először Lyzre gondol, de aztán a sérült lábból és az egyáltalán nem domborodó mellkasból megérti, hogy rossz volt a feltételezése.*
-Oh, bocsi, csak borotválkozni akartam, nem tudtam, hogy van bent valaki!
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 11:15:12
Üzenet elküldve: 2018-03-02 11:15:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*Szájában érzi a tengervíz sós ízét, vagy tán csak könnyei erednek el megint, de ezt nem tudja megállapítani. Felnézve próbál a felszín fölé tekinteni, de nem látja azt.*
~ Vajon, milyen idő lehet? ~ *Nem tudja merre jár, de lábai egyre nehezednek, mintha ólomsúlyok rakódnának rá, nagyon fárad. A tajtékzó felszín azonban túl messze van, úgy érzi soha nem tudja már elérni. Kezével nyúl a léptei által keltett iszapörvénybe, s tenyerébe veszi azt, hátha egy-egy elporladó emlékképet is megragadhat mielőtt végleg eltűnne, de már nem tud felidézni semmit és senkit, talán végleg elveszett e mákonyos álomvilág peremén.*
~ Hol vagyok? Hogyan kerültem ide? ~ *Megacélozza lelkét, s lépteit is, bár a víz húzóereje nagy, csuhája háta mögött lebeg, céltalanul tör előre, amerre talán változást sejthet. Tekintetét előreszegezi, s a távolban, meglát valamit, ami célként szolgálhat a sötétben. Arra felé veszi az irányt, s mintha derékig érő hóban lépkedne, borzasztó lassan halad felé. Már messziről is látszik talán, vastag oszlopszerű törzse, messzire szerteágazó ágai, dús és sűrű lombkoronát alkotva, levelek nélkül.*
~ Egy fa? Itt? ~ *A ráébredés úgy érkezik, mint a villám, hirtelen és fényesen csap elméjébe.*
~ Fekete Fa! ~ *Nem gondolkodik el azon, hogy miként kerülhetett ide, lépteit szaporázza, hogy elérhesse és átölelhesse egyetlen biztos pontját jelenlegi életében, mely még élesen él emlékezetében.*
~ Apáim! Ti is itt vagytok? ~ *Kérdezi halkan, mikor már a közelbe ér, de kérdésére, csak egy fa mögül előlépő amorf alak válaszol:*
~ Mi mindig itt voltunk. ~ *Halk és hullámzó a válasz, visszhangzik a tenger mélyén.*
~ De elfordultál tőlünk, hagytad, hogy más irányítson! ~ *Nem feddően, egyszerűen kijelentve, mégis a szerzetes lelkébe hasít, s szomorúan néz fel:*
~ Nem tehetek róla. ~ *Mondja csendesen, s rázza meg lassan a fejét. Bár nem tudja pontosan, hogy miről nem tehet.*
~ Nem tehet a fa arról, ha villámcsap belé, hisz nem tud arrébb ugrani. Nem tehet a víz arról, hogy hullámzik, hisz ez a dolga, ha vihar korbácsolja. De megválaszthatja-e a madár, hogy hová repül? Megválaszthatod-e, hogy a tajtékzó tengerre szállsz hajóddal, vagy, hogy kivágod-e a fát? ~ *Ahogyan régen, kérdésekkel tanítják, s a szerzetes, ahogyan régen, most is lehorgasztott fejjel tűri.*
~ Igen, apáim, megválaszthatom. ~ *A belátás nem fájdalmas, nem olyan, mint egy régi seb feltépése, inkább, mint fény a barlang szájából, szivárog elméjébe.*
~ Választanod kell, Umon Palasan! Folytatod-e ekképp, megátkozva, vagy feladod régi életed, s megtérsz oda, ahová menned kell? ~ *A kérdés súlyos és fájdalmas. Talán kissé erőteljesebb a visszhang is, amit kelt a mélyben.*
~ A döntés a tiéd. ~ *A hang nem sürgető, mégis érzi, hogy azonnal válaszra vár. De nem tud dönteni.*
~ Mindent itt hagyni, mindent feladni? ~ *Kérdez vissza, bár már nem tudja, hogy kérdésének apropója mi, nem tudja, hogy mi az, mit hátrahagy.*
~ Más dolog valamit elhagyni, mint hátrahagyni. Ebben a formában, csak kártékony fekély vagy társaid életében, mi olykor kifakad, olykor beheged. De azt gondoljuk, hogy te már régen döntöttél. ~ *Valóban így van, s a tengerfenék talán nem is tűnik oly sötétnek, nem olyan rossz a magány, s a feledés.*
~ Igen. Elhagyom ezt az életet. Nem akarok fekély lenni senkinek az életén. ~ *Most már biztosan érzi könnyei indulnak meg, s vegyülnek láthatatlan tintaként a tenger vizébe.*
~ Végül eldöntetett és bevégeztetett. A Fekete Fa kísérjen további utadon! ~ *A hang beteríti elméjét, s dörgésétől reszketni vágyik.*
//Umon szobájában//
*Ébredés. Így nevezte el, bár sokan inkább újjászületésnek hívják apái közül. Apái... mert neki sohasem volt, mégis több van, mint bárki másnak.
Ébredés. Ekkor általában a nap sugarai cirógatják az ember nyúzott arcát. Ha szerencsés édesanyja kelti csendesen dúdolva, olykor édesapja kacagva öleli meg. Őt árnyak ölelték, a sötét erdő komor suttogása keltette egy fekete éjszakán. Most párnák között fekszik, s álmodja tovább immár álmatlan álmát.*
*Szájában érzi a tengervíz sós ízét, vagy tán csak könnyei erednek el megint, de ezt nem tudja megállapítani. Felnézve próbál a felszín fölé tekinteni, de nem látja azt.*
~ Vajon, milyen idő lehet? ~ *Nem tudja merre jár, de lábai egyre nehezednek, mintha ólomsúlyok rakódnának rá, nagyon fárad. A tajtékzó felszín azonban túl messze van, úgy érzi soha nem tudja már elérni. Kezével nyúl a léptei által keltett iszapörvénybe, s tenyerébe veszi azt, hátha egy-egy elporladó emlékképet is megragadhat mielőtt végleg eltűnne, de már nem tud felidézni semmit és senkit, talán végleg elveszett e mákonyos álomvilág peremén.*
~ Hol vagyok? Hogyan kerültem ide? ~ *Megacélozza lelkét, s lépteit is, bár a víz húzóereje nagy, csuhája háta mögött lebeg, céltalanul tör előre, amerre talán változást sejthet. Tekintetét előreszegezi, s a távolban, meglát valamit, ami célként szolgálhat a sötétben. Arra felé veszi az irányt, s mintha derékig érő hóban lépkedne, borzasztó lassan halad felé. Már messziről is látszik talán, vastag oszlopszerű törzse, messzire szerteágazó ágai, dús és sűrű lombkoronát alkotva, levelek nélkül.*
~ Egy fa? Itt? ~ *A ráébredés úgy érkezik, mint a villám, hirtelen és fényesen csap elméjébe.*
~ Fekete Fa! ~ *Nem gondolkodik el azon, hogy miként kerülhetett ide, lépteit szaporázza, hogy elérhesse és átölelhesse egyetlen biztos pontját jelenlegi életében, mely még élesen él emlékezetében.*
~ Apáim! Ti is itt vagytok? ~ *Kérdezi halkan, mikor már a közelbe ér, de kérdésére, csak egy fa mögül előlépő amorf alak válaszol:*
~ Mi mindig itt voltunk. ~ *Halk és hullámzó a válasz, visszhangzik a tenger mélyén.*
~ De elfordultál tőlünk, hagytad, hogy más irányítson! ~ *Nem feddően, egyszerűen kijelentve, mégis a szerzetes lelkébe hasít, s szomorúan néz fel:*
~ Nem tehetek róla. ~ *Mondja csendesen, s rázza meg lassan a fejét. Bár nem tudja pontosan, hogy miről nem tehet.*
~ Nem tehet a fa arról, ha villámcsap belé, hisz nem tud arrébb ugrani. Nem tehet a víz arról, hogy hullámzik, hisz ez a dolga, ha vihar korbácsolja. De megválaszthatja-e a madár, hogy hová repül? Megválaszthatod-e, hogy a tajtékzó tengerre szállsz hajóddal, vagy, hogy kivágod-e a fát? ~ *Ahogyan régen, kérdésekkel tanítják, s a szerzetes, ahogyan régen, most is lehorgasztott fejjel tűri.*
~ Igen, apáim, megválaszthatom. ~ *A belátás nem fájdalmas, nem olyan, mint egy régi seb feltépése, inkább, mint fény a barlang szájából, szivárog elméjébe.*
~ Választanod kell, Umon Palasan! Folytatod-e ekképp, megátkozva, vagy feladod régi életed, s megtérsz oda, ahová menned kell? ~ *A kérdés súlyos és fájdalmas. Talán kissé erőteljesebb a visszhang is, amit kelt a mélyben.*
~ A döntés a tiéd. ~ *A hang nem sürgető, mégis érzi, hogy azonnal válaszra vár. De nem tud dönteni.*
~ Mindent itt hagyni, mindent feladni? ~ *Kérdez vissza, bár már nem tudja, hogy kérdésének apropója mi, nem tudja, hogy mi az, mit hátrahagy.*
~ Más dolog valamit elhagyni, mint hátrahagyni. Ebben a formában, csak kártékony fekély vagy társaid életében, mi olykor kifakad, olykor beheged. De azt gondoljuk, hogy te már régen döntöttél. ~ *Valóban így van, s a tengerfenék talán nem is tűnik oly sötétnek, nem olyan rossz a magány, s a feledés.*
~ Igen. Elhagyom ezt az életet. Nem akarok fekély lenni senkinek az életén. ~ *Most már biztosan érzi könnyei indulnak meg, s vegyülnek láthatatlan tintaként a tenger vizébe.*
~ Végül eldöntetett és bevégeztetett. A Fekete Fa kísérjen további utadon! ~ *A hang beteríti elméjét, s dörgésétől reszketni vágyik.*
//Umon szobájában//
*Ébredés. Így nevezte el, bár sokan inkább újjászületésnek hívják apái közül. Apái... mert neki sohasem volt, mégis több van, mint bárki másnak.
Ébredés. Ekkor általában a nap sugarai cirógatják az ember nyúzott arcát. Ha szerencsés édesanyja kelti csendesen dúdolva, olykor édesapja kacagva öleli meg. Őt árnyak ölelték, a sötét erdő komor suttogása keltette egy fekete éjszakán. Most párnák között fekszik, s álmodja tovább immár álmatlan álmát.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 10:18:39
Üzenet elküldve: 2018-03-02 10:18:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae, Leon//
*A csuhásnak nincs kedve vigyorogni, de valószínűleg Leon-ban is van annyi empátia és megértés, hogy ezt ne sértésként fogja fel.
Nemrég értek vissza és nem pislogott kettőt, máris olyan események történtek, amelyekre nem tudott felkészülni. A kedvesét egy sötét démon vezérelte társuk sebesítette meg, a továbbiakról pedig sem Leon-nak, sem senkinek az erődben nincs tudomása, leszámítva Xotara-t, aki megakadályozta, hogy végül beváltson egy korábban tett ígéretet.
Csaknem olyan dolgot tett, ami gyökeresen változtatta volna meg az elfet, bár a mostani történések is nagy hatással vannak rá.
Nem hallgatózott és nem is féltékeny, a csuhás talán nem is tud féltékeny lenni, nem ismeri az érzést, annak viszont valóban nem örül, hogy arra tér vissza, hogy egy társuk épp azt ecseteli a nemrég megsebesített kedvesének, hogy ő sokkal szebben vágott volna. Az udvariatlanságot szánom kérni ezek után elég hiteltelen.
A csuhás megvárja, míg Leon távozik. Semmiféle reakció nem érkezik sem udvariatlansága megszólására, sem a megjelenése kiváltotta reakcióra, de még a félhangosan elejtett megjegyzésre sem. Nem kívánja, hogy Leon átélje ugyanazt, amit ő, biztos benne, hogy meg fog neki bocsátani a kalóz később.
Amikor a férfi elhagyta a szobát, nyugodtan becsukja az ajtót, majd Aenae mellé ül az ágyra, a topázszemű láthatja, hogy mennyire fáradt, mennyire törődött.*
- Sajnálom, Aenae. *Szólal meg nagy sokára. Még a topáz szemekbe sem mer belenézni, csak maga elé mered.*
- Umont visszahoztuk. A szobájában Isqeha ellátja a sebeit, aztán eldöntöm, hogy mi legyen vele. *Szavaiból kiderül, hogy nem a Leonos esetre gondol, az számára mellékes, tudja, hogy nem kell féltékenynek lennie, azaz nincs, ami ilyesmi érzést kiválthatna belőle.*
- Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Jobban kellett volna figyelnem, de... Xotara és hogy... *Érezni, ahogy haragja egyre nő, ökölbe szorítja az ölébe ejtett kezeit, izmai megfeszülnek.*
- Hibáztam és te bűnhődtél érte. Többé nem fog előfordulni. *Összeszorítja szemeit, fékezi a benne életre kelő vihart, nem szeretné, hogy Aneae úgy lássa, ahogy a mélységi nő látta.*
*A csuhásnak nincs kedve vigyorogni, de valószínűleg Leon-ban is van annyi empátia és megértés, hogy ezt ne sértésként fogja fel.
Nemrég értek vissza és nem pislogott kettőt, máris olyan események történtek, amelyekre nem tudott felkészülni. A kedvesét egy sötét démon vezérelte társuk sebesítette meg, a továbbiakról pedig sem Leon-nak, sem senkinek az erődben nincs tudomása, leszámítva Xotara-t, aki megakadályozta, hogy végül beváltson egy korábban tett ígéretet.
Csaknem olyan dolgot tett, ami gyökeresen változtatta volna meg az elfet, bár a mostani történések is nagy hatással vannak rá.
Nem hallgatózott és nem is féltékeny, a csuhás talán nem is tud féltékeny lenni, nem ismeri az érzést, annak viszont valóban nem örül, hogy arra tér vissza, hogy egy társuk épp azt ecseteli a nemrég megsebesített kedvesének, hogy ő sokkal szebben vágott volna. Az udvariatlanságot szánom kérni ezek után elég hiteltelen.
A csuhás megvárja, míg Leon távozik. Semmiféle reakció nem érkezik sem udvariatlansága megszólására, sem a megjelenése kiváltotta reakcióra, de még a félhangosan elejtett megjegyzésre sem. Nem kívánja, hogy Leon átélje ugyanazt, amit ő, biztos benne, hogy meg fog neki bocsátani a kalóz később.
Amikor a férfi elhagyta a szobát, nyugodtan becsukja az ajtót, majd Aenae mellé ül az ágyra, a topázszemű láthatja, hogy mennyire fáradt, mennyire törődött.*
- Sajnálom, Aenae. *Szólal meg nagy sokára. Még a topáz szemekbe sem mer belenézni, csak maga elé mered.*
- Umont visszahoztuk. A szobájában Isqeha ellátja a sebeit, aztán eldöntöm, hogy mi legyen vele. *Szavaiból kiderül, hogy nem a Leonos esetre gondol, az számára mellékes, tudja, hogy nem kell féltékenynek lennie, azaz nincs, ami ilyesmi érzést kiválthatna belőle.*
- Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Jobban kellett volna figyelnem, de... Xotara és hogy... *Érezni, ahogy haragja egyre nő, ökölbe szorítja az ölébe ejtett kezeit, izmai megfeszülnek.*
- Hibáztam és te bűnhődtél érte. Többé nem fog előfordulni. *Összeszorítja szemeit, fékezi a benne életre kelő vihart, nem szeretné, hogy Aneae úgy lássa, ahogy a mélységi nő látta.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 08:11:12
Üzenet elküldve: 2018-03-02 08:11:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Pycta, Aenae//
-Persze, csak vicceltem, nem vagdosnálak fel! Csak mondtam, hogy ügyes vagyok benne. *Tárja szét a karját, mert hát mire legyen büszke az ember, ha nem a tudására? Leon arca az elhangzó "heh" után pontosan olyan, mint a lányé volt előbb.*
-Mit heh? *Nem igazán érti, hogy mi rosszat mondhatott, hiszen javította magát, és nem tett rossz megjegyzést a lány alakjára, vagy bármi egyebére.* ~Egy köszönöm is elég lett volna, vagy olyasmi, hogy jó, megjegyzem, majd később élek a lehetőséggel! Ezek a mai lányok nem valami illedelmesek!~ *Amikor hátrébblép a lány, Leon ugyan úgy nem moccan ahogy eddig se. Ezután megérkezik Pycta is, aki valószínűleg végighallgatta az egész előbbieket. A kalózt pedig ez cseppet sem zavarja. Legyen is tisztában azzal, hogy asszonya van olyan jó, hogy másnak is tetsszen! Erre csak büszke lehet az ember, vagy elf!*
-Huha, itten valakinek nagyon rossz a kedve! *Emeli maga elé a kezét, mintha védekezne, de ez a mozdulat nem valami nagyon hiteles, főleg mivel ő maga vigyorog.*
-Nos, Aenae, nincs mit, ha legközelebb is szükséged van valamire, szólj bátran! *Ezután kicsit megbiccenti a fejét.*
-Akkor, viszlát! *Ezután Pyctára néz.*
-Neked meg esetleg szia, mert az meg elmaradt ahogy bejöttél! *Feleli még mindig mosolyogva, majd fogja magát és távozik, illedelmesen berakva maga mögött az ajtót, hogy senkinek ne legyen esélye becsapni mögötte. Még azért félhangosan elereszt egy megjegyzést a csukott ajtó mögött.*
-Höh, karót nyelt elf! Pedig eddig olyan jó fej fickó volt!
-Persze, csak vicceltem, nem vagdosnálak fel! Csak mondtam, hogy ügyes vagyok benne. *Tárja szét a karját, mert hát mire legyen büszke az ember, ha nem a tudására? Leon arca az elhangzó "heh" után pontosan olyan, mint a lányé volt előbb.*
-Mit heh? *Nem igazán érti, hogy mi rosszat mondhatott, hiszen javította magát, és nem tett rossz megjegyzést a lány alakjára, vagy bármi egyebére.* ~Egy köszönöm is elég lett volna, vagy olyasmi, hogy jó, megjegyzem, majd később élek a lehetőséggel! Ezek a mai lányok nem valami illedelmesek!~ *Amikor hátrébblép a lány, Leon ugyan úgy nem moccan ahogy eddig se. Ezután megérkezik Pycta is, aki valószínűleg végighallgatta az egész előbbieket. A kalózt pedig ez cseppet sem zavarja. Legyen is tisztában azzal, hogy asszonya van olyan jó, hogy másnak is tetsszen! Erre csak büszke lehet az ember, vagy elf!*
-Huha, itten valakinek nagyon rossz a kedve! *Emeli maga elé a kezét, mintha védekezne, de ez a mozdulat nem valami nagyon hiteles, főleg mivel ő maga vigyorog.*
-Nos, Aenae, nincs mit, ha legközelebb is szükséged van valamire, szólj bátran! *Ezután kicsit megbiccenti a fejét.*
-Akkor, viszlát! *Ezután Pyctára néz.*
-Neked meg esetleg szia, mert az meg elmaradt ahogy bejöttél! *Feleli még mindig mosolyogva, majd fogja magát és távozik, illedelmesen berakva maga mögött az ajtót, hogy senkinek ne legyen esélye becsapni mögötte. Még azért félhangosan elereszt egy megjegyzést a csukott ajtó mögött.*
-Höh, karót nyelt elf! Pedig eddig olyan jó fej fickó volt!
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 01:27:33
Üzenet elküldve: 2018-03-02 01:27:33
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Shen, Denzack//
*A sötételf lány, ha csak sejtené, hogy megszólításával neki is sikerült meglepetést okozni a sötételfnek, biztos hangosan elnevetné magát, de nem látja a csuklyától a férfi arcát.
Így, a pofátlan lányt nem zökkenti ki a kissé felháborodott visszakérdezés-sorozat sem, sőt a hallottakra elégedetten elvigyorodik, és helyeslően megismétli a férfi szavait.*
- Igen. Egyszerűen, csak Rád rontottam és tolvajkulcsot kértem Tőled. Hiszen, Te kérdezted, hogy mit 'akarok' és utána még 'sietettél' is.
- Megkérdezheted.
*Feleli Xotara kegyesen, mintha nem ő érkezett volna az előbb egy kéréssel egy idegen férfi szobájába.*
- Horgolásra szoktam használni.
*Utal itt, gúnyosan arra, hogy a horgolótűnek és a tolvajkulcsnak hasonló az alakja, majd még magyarázóan rá is srófol, az előbbi kijelentésére.*
- Tudod, olyan kis cuki terítőket készítek minden este a kandalló mellett ülve, mint a jó férjes asszonyok.
*Majd kissé sértetten veti oda a férfinak, amihez egy elmés csavart is hozzáfűz.*
Persze hogy tudom használni! Akárcsak Te, hiszen nem tagadtad le, hogy lenne nálad ilyen célszerszám.
*A mélységi lány keresztbe tett a lábakkal elégedetten dől hátra a széken, mint aki nyeregben érzi magát, majd kajánul vigyorogva pimaszul visszakérdez.*
- Persze, kedves Jayzion! Lehet, hogy tévedek és Te is szeretsz horgolni?
*A pofátlan leányzó is bemutatkozik, ahogy azt illik.*
- Xotarának hívnak, de vedd már le azt a csuklyát, kérlek, mert idegesít, hogy nem látom az arcodat, miközben beszélgetünk. Am' a borospincébe akarok bejutni.
*Aranyhajról egyelőre nem tesz említést, hiszen amíg nem tudja Jayzionról, hogy benne van a buliban, miért árulná el, hogy bűntársa is van.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.02 01:36:16
//Lehetetlen küldetés//
//Shen, Denzack//
*A sötételf lány, ha csak sejtené, hogy megszólításával neki is sikerült meglepetést okozni a sötételfnek, biztos hangosan elnevetné magát, de nem látja a csuklyától a férfi arcát.
Így, a pofátlan lányt nem zökkenti ki a kissé felháborodott visszakérdezés-sorozat sem, sőt a hallottakra elégedetten elvigyorodik, és helyeslően megismétli a férfi szavait.*
- Igen. Egyszerűen, csak Rád rontottam és tolvajkulcsot kértem Tőled. Hiszen, Te kérdezted, hogy mit 'akarok' és utána még 'sietettél' is.
- Megkérdezheted.
*Feleli Xotara kegyesen, mintha nem ő érkezett volna az előbb egy kéréssel egy idegen férfi szobájába.*
- Horgolásra szoktam használni.
*Utal itt, gúnyosan arra, hogy a horgolótűnek és a tolvajkulcsnak hasonló az alakja, majd még magyarázóan rá is srófol, az előbbi kijelentésére.*
- Tudod, olyan kis cuki terítőket készítek minden este a kandalló mellett ülve, mint a jó férjes asszonyok.
*Majd kissé sértetten veti oda a férfinak, amihez egy elmés csavart is hozzáfűz.*
Persze hogy tudom használni! Akárcsak Te, hiszen nem tagadtad le, hogy lenne nálad ilyen célszerszám.
*A mélységi lány keresztbe tett a lábakkal elégedetten dől hátra a széken, mint aki nyeregben érzi magát, majd kajánul vigyorogva pimaszul visszakérdez.*
- Persze, kedves Jayzion! Lehet, hogy tévedek és Te is szeretsz horgolni?
*A pofátlan leányzó is bemutatkozik, ahogy azt illik.*
- Xotarának hívnak, de vedd már le azt a csuklyát, kérlek, mert idegesít, hogy nem látom az arcodat, miközben beszélgetünk. Am' a borospincébe akarok bejutni.
*Aranyhajról egyelőre nem tesz említést, hiszen amíg nem tudja Jayzionról, hogy benne van a buliban, miért árulná el, hogy bűntársa is van.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.02 01:36:16
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 00:47:35
Üzenet elküldve: 2018-03-02 00:47:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzés//
- Basszus! *még egy percet sem ázott a kellemesen forró vízben, amit a csövekből sikerült elővarázsolnia, amikor ráébred, hogy a lábán még kötés van, ami tutira nem jó, ha megázik. Kikapja a lábát a vízből, amivel valóságos özönvizet zúdít ki a dézsából, a hullám beteríti az arcát, így ázott haja az arcára tapad, miközben kezeivel a dézsa peremébe kapaszkodik.
El lehet képzelni, mennyire abszurd látvány lehet, ahogy kapaszkodik a dézsa szélébe, miközben kiemeli a vízből sérült, átázott kötésű lábát, a vizes haj pedig az arcára tapadva takarja el előle a kilátást.*
- Hát ez csodás. *mormogja maga elé beletörődve a sorsába. Elengedi egyik kézzel a peremet, hogy kisöpörje arcából a haját és megpróbálja sérült lábát a peremre támasztani. Így ugyan lejjebb kell csúsznia, de igyekszik megtalálni a kellemes pozíciót, ha már rávette magát a fürdésre. Pedig Lyzi mondta neki, hogy vigyázzon a kötésére, de a csőből csorgó meleg víz teljesen elvarázsolta.
Úgy dönt, hogy befejezi a fürdést, ha már belekezdett, aztán majd megkeresi a dokit, hogy kösse újra a lábát.*
- Basszus! *még egy percet sem ázott a kellemesen forró vízben, amit a csövekből sikerült elővarázsolnia, amikor ráébred, hogy a lábán még kötés van, ami tutira nem jó, ha megázik. Kikapja a lábát a vízből, amivel valóságos özönvizet zúdít ki a dézsából, a hullám beteríti az arcát, így ázott haja az arcára tapad, miközben kezeivel a dézsa peremébe kapaszkodik.
El lehet képzelni, mennyire abszurd látvány lehet, ahogy kapaszkodik a dézsa szélébe, miközben kiemeli a vízből sérült, átázott kötésű lábát, a vizes haj pedig az arcára tapadva takarja el előle a kilátást.*
- Hát ez csodás. *mormogja maga elé beletörődve a sorsába. Elengedi egyik kézzel a peremet, hogy kisöpörje arcából a haját és megpróbálja sérült lábát a peremre támasztani. Így ugyan lejjebb kell csúsznia, de igyekszik megtalálni a kellemes pozíciót, ha már rávette magát a fürdésre. Pedig Lyzi mondta neki, hogy vigyázzon a kötésére, de a csőből csorgó meleg víz teljesen elvarázsolta.
Úgy dönt, hogy befejezi a fürdést, ha már belekezdett, aztán majd megkeresi a dokit, hogy kösse újra a lábát.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-01 21:35:22
Üzenet elküldve: 2018-03-01 21:35:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Földszinti folyosó//
*Lyz kedves és megértő tud lenni, többnyire nem is szeret konfrontálódni, csak ha kinyílik a bicska a zsebében. A tündér fiú pedig sosem szolgált rá ilyesmire. Sőt, nagyon is kedveli, és talán éppen ez az, amiért Lyz vadvédben még sosem látott pillantással illeti a tündér gyermeket, legbelül pedig lelkének hirtelen támadt viharában próbál meg csendet teremteni. Ma reggel már a második alkalom, hogy leforrázva érzi magát, és ez pontosan kettővel több, mint amennyihez eddig hozzászokott.
~”Tudok bánni velük, hallgatnak rám, ne aggódjatok, tudom, mit csinálok!”~ Visszhangzik fejében a könnyelmű kacagás, amit annyiszor hallott kislányként.*
- Erti. *Hajol közelebb a fiúhoz, hangja komoly és mélyen őszinte.* Nem te vagy az egyetlen, aki ezt hitte és széttépve végezte. *Ajkait pillanatnyi keserű fintorra húzódnak, majd nyel egyet, mint ha csak a könnyeivel küzdene.* Nem vagy a barátjuk Erti, a tudományodnak is megvannak határai. Az erdő az övék, nem a miénk. Ők, _nem_ barátok, hanem vadak. *Végtelen szomorú pillantással néz a tündérre, sok év fájdalmát láthatja most a fiú, talán nem is tud ezzel mit kezdeni. A vadászlány inkább féli és tiszteli, mint barátjának tekinti a vadakat, erre akart utalni, bár talán egy kicsit elragadtatta magát.*
- Igen, tegnap érkezett. *Megköszörüli a torkát.* Egy barátom, őt is állattámadás érte. *Érezhető, hogy amiről most beszél, az nem az, mint amiről korábban szólt, de az is kihallatszik, hogy éppen eléggé gyötrődik emiatt is.
Abban a hitben volt, hogy Ert találkozott Denzackkal, mert éppen azelőtt érkezett, ahogy a fiú elhagyta volna az erődöt.*
- Igen, ő az. *S mikor látja, hogy Denzack mégis fel tud állni, ő maga is feláll, elveszi Erttől a két bögrét, és a két tányért.*
- Patkányt? *Néz értetlenül Denzire, s próbálja a korábbi beszélgetésből visszamaradt szomorúság morzsáit is eltüntetni.*
- Köszönöm Erti *Veszi ki a kezéből a bögréket.* És… őmm... ne haragudj... *Vet a fiúra egy bocsánatkérő pillantást.* a korábbiért, talán kicsit eltúloztam. Csak tudod... *De nem tudja folytatni. Talán máskor, nem itt a folyosón. Majd Denzackoz fordul.*
- Én, megvagyok, de te hogy vagy? Eléggé ki voltál dőlve tegnap. Hoztam reggelit. *Sorolja, szinte levegőt sem vesz.* Elég piros vagy, talán jobb volna ha lepihennél egy kicsit. *Majd a tündérre néz.* Te is velünk tartasz Ert? Jut bőven neked is. *Kínálja meg reggelivel a gyermeket.*
*Lyz kedves és megértő tud lenni, többnyire nem is szeret konfrontálódni, csak ha kinyílik a bicska a zsebében. A tündér fiú pedig sosem szolgált rá ilyesmire. Sőt, nagyon is kedveli, és talán éppen ez az, amiért Lyz vadvédben még sosem látott pillantással illeti a tündér gyermeket, legbelül pedig lelkének hirtelen támadt viharában próbál meg csendet teremteni. Ma reggel már a második alkalom, hogy leforrázva érzi magát, és ez pontosan kettővel több, mint amennyihez eddig hozzászokott.
~”Tudok bánni velük, hallgatnak rám, ne aggódjatok, tudom, mit csinálok!”~ Visszhangzik fejében a könnyelmű kacagás, amit annyiszor hallott kislányként.*
- Erti. *Hajol közelebb a fiúhoz, hangja komoly és mélyen őszinte.* Nem te vagy az egyetlen, aki ezt hitte és széttépve végezte. *Ajkait pillanatnyi keserű fintorra húzódnak, majd nyel egyet, mint ha csak a könnyeivel küzdene.* Nem vagy a barátjuk Erti, a tudományodnak is megvannak határai. Az erdő az övék, nem a miénk. Ők, _nem_ barátok, hanem vadak. *Végtelen szomorú pillantással néz a tündérre, sok év fájdalmát láthatja most a fiú, talán nem is tud ezzel mit kezdeni. A vadászlány inkább féli és tiszteli, mint barátjának tekinti a vadakat, erre akart utalni, bár talán egy kicsit elragadtatta magát.*
- Igen, tegnap érkezett. *Megköszörüli a torkát.* Egy barátom, őt is állattámadás érte. *Érezhető, hogy amiről most beszél, az nem az, mint amiről korábban szólt, de az is kihallatszik, hogy éppen eléggé gyötrődik emiatt is.
Abban a hitben volt, hogy Ert találkozott Denzackkal, mert éppen azelőtt érkezett, ahogy a fiú elhagyta volna az erődöt.*
- Igen, ő az. *S mikor látja, hogy Denzack mégis fel tud állni, ő maga is feláll, elveszi Erttől a két bögrét, és a két tányért.*
- Patkányt? *Néz értetlenül Denzire, s próbálja a korábbi beszélgetésből visszamaradt szomorúság morzsáit is eltüntetni.*
- Köszönöm Erti *Veszi ki a kezéből a bögréket.* És… őmm... ne haragudj... *Vet a fiúra egy bocsánatkérő pillantást.* a korábbiért, talán kicsit eltúloztam. Csak tudod... *De nem tudja folytatni. Talán máskor, nem itt a folyosón. Majd Denzackoz fordul.*
- Én, megvagyok, de te hogy vagy? Eléggé ki voltál dőlve tegnap. Hoztam reggelit. *Sorolja, szinte levegőt sem vesz.* Elég piros vagy, talán jobb volna ha lepihennél egy kicsit. *Majd a tündérre néz.* Te is velünk tartasz Ert? Jut bőven neked is. *Kínálja meg reggelivel a gyermeket.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-01 21:20:37
Üzenet elküldve: 2018-03-01 21:20:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Vadvédbe//
//Rejtélyes válaszok//
//Isq, Seles//
*A mélységi lány sincs jobb passzban, mint az elf csuhás. Még tartja magát, azóta is, hogy kivágtatott a kapun, de már koránt se úgy, mint egy megtörhetetlen szikla az üvöltő széllel szemben. A vihar elvonult. A makacsul célratörő lány elérte kitűzött céljait. Megakadályozta, hogy az egyik szerzetes elpusztítsa a másikat. Pycta nem vált gyilkossá, és Umon még él, de még sem érez semmiféle megkönnyebbülést. Nem tett semmi olyat, ami hálát érdemelne, csak megakadályozta, hogy a hibájából még nagyobb baj legyen. Elárulta Umont és Pyctát. Aenae is miatta sérült meg, és a többi venár életét is ő sodorta veszélybe.
Nagyon jól estek neki Pycta marasztaló szavai. Főleg, azok után, amik történtek, de Kínzó Bűntudata újult erővel tör elő és gonosz vigyorral kezd el játszani lelkének húrjain egy nagyon jól ismert és mindent elemésztő melódiát. Xotara hiába próbálja, de nem sikerül teljesen elfojtania a maró érzéseket, mint máskor.*
~ Belehalok… soha nem fogom megbocsátani magamnak… ~
*A lóháton ülő Xotara Pyctára pillant, látja a férfi egész mivoltja feszül és gondterhelt. Sejti milyen gondolatok cikáznak az elf fejében, de most a lány se tudja a válaszokat.*
~Mit fogunk mondani a venároknak? Én leginkább semmit.~
*Ami a pofonból fakadó ajaksérülést illeti, Xotara tudja, hogy megérdemelte, és egyáltalán nem neheztel miatta, sőt a megmaradó heg, majd örök emlékeztető lesz a lány számára, hogy mit is tett, amiért ezt érdemelte.
Xotara nézi az előtte elfektetett véres, szakadt csuhás Umont. Láthatóan a legvéresebb a szerzetes kámzsája.*
~ Megakadályoztam, hogy messze elhagyja az erődöt, ahogy azt is, hogy Pycta megölje… de így lehet pont én válok a gyilkosává… ~
*Meg se meri nézni, hogy a nagy vasfogóval mekkora sérülést okozott Umon fején.*
~ Ha túl is éli, soha nem fog megbocsátani nekem, azért amit mondtam neki. ~
*Amikor végre beérnek a kapun, Xotara megállítja Kajtárt, és rendkívül hálás Pyctának, hogy gondjaiba veszi a sérült szerzetest. A mélységi lány nem bír senki szeme elé kerülni. Bűntudata és szégyenérzete miatt, úgy érzi meg sem érdemli, hogy a barát betegágyánál aggódjon. Most leginkább a szobájában bújna el az egész világ elől. Leszáll lováról, és már vezetné be az istállóba, amikor Pycta újabb kérést intéz hozzá. Xotara fejében meg se fordul, hogy ellenkezzen, vagy hogy kérdezzen. Mély levegőt vesz és tovább tartja magát, mint egy repedezett sziklafal. Arcvonásai feszültek, de eltökélt, mert feladata van, és arra kell koncentrálhat. Elő kell kerítenie mielőbb Isqehát, és gondoskodnia kell megfelelő őrségről is Umon szobája elé.*
- Rendben.
*Biccent határozottan a Vezérnek. Bevezeti az istállóba Kajtárt, és Sadmyr gondjaira bízza, hogy lássa el és mossa le róla a vérét. A Vadvéd kapuját saját kezűleg zárja be, gondosan kulcsra. A nagycsarnokban elbődülve kerít két venárőrt, és a védfalra küldi őket, azzal az utasítással, ha bármi olyan mozgás van a falon kívül, akkor kongassák meg az őrtoronyban lévő harangot. Egy harmadik őrt a déli szárnyba küld, hogy további utasításig várakozzon a lépcsőházban, ami a lakrészekhez vezet. Tudja, hogy Umon a déli szárnyba költözött át, de arról fogalma sincs, hogy hol van a szobája. Isq biztos tudja azt is, hiszen a füvész fiú is abban a szárnyban lakik. Az egyik venárőrtől megtudja, hogy Isqeha többedmagával az északi szárny emeletére ment, így Xotara is arra veszi az irányt. Sorban járja végig a folyosókat, a félvér fiút keresve. Némi idő után, az egyik folyóson megpillantja, még hozzá Seles társaságában, aminek jelenleg most nem igazán tud örülni. Már távolabbról odaszól nekik, fekete köpenyébe burkolózva.*
- Isq! Kérlek, gyere velem a déli szárnyba. A többit elmondom útközben.
*Arcán látható némi feszültség, hiszen nem tudja úgy elfojtani érzéseit, ahogy azt szokta, de ábrázata komoly és eltökélt.*
- Seles! Rád ez még nem tartozik.
*Kijelentése egyszerű, tömör és tárgyilagos. Barátosnéja, minden bizonnyal, betudja Xotara viselkedését a korábbiaknak, aminek következtében fel is függesztette az őrségi szolgálatból a lányt, de persze ennek ahhoz most semmi köze.*
- Mehetünk Isq?
*Szúrja oda a kérdést a füvész barátjának, és legszívesebben hozzá tenné, hogy gyorsan, de nem akar a sürgetéssel, még nagyobb feltűnést és feszültséget kelteni. Abban is csak reménykedik, hogy Seles nem áll neki kérdezősködni.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.01 21:36:06
//Rejtélyes válaszok//
//Isq, Seles//
*A mélységi lány sincs jobb passzban, mint az elf csuhás. Még tartja magát, azóta is, hogy kivágtatott a kapun, de már koránt se úgy, mint egy megtörhetetlen szikla az üvöltő széllel szemben. A vihar elvonult. A makacsul célratörő lány elérte kitűzött céljait. Megakadályozta, hogy az egyik szerzetes elpusztítsa a másikat. Pycta nem vált gyilkossá, és Umon még él, de még sem érez semmiféle megkönnyebbülést. Nem tett semmi olyat, ami hálát érdemelne, csak megakadályozta, hogy a hibájából még nagyobb baj legyen. Elárulta Umont és Pyctát. Aenae is miatta sérült meg, és a többi venár életét is ő sodorta veszélybe.
Nagyon jól estek neki Pycta marasztaló szavai. Főleg, azok után, amik történtek, de Kínzó Bűntudata újult erővel tör elő és gonosz vigyorral kezd el játszani lelkének húrjain egy nagyon jól ismert és mindent elemésztő melódiát. Xotara hiába próbálja, de nem sikerül teljesen elfojtania a maró érzéseket, mint máskor.*
~ Belehalok… soha nem fogom megbocsátani magamnak… ~
*A lóháton ülő Xotara Pyctára pillant, látja a férfi egész mivoltja feszül és gondterhelt. Sejti milyen gondolatok cikáznak az elf fejében, de most a lány se tudja a válaszokat.*
~Mit fogunk mondani a venároknak? Én leginkább semmit.~
*Ami a pofonból fakadó ajaksérülést illeti, Xotara tudja, hogy megérdemelte, és egyáltalán nem neheztel miatta, sőt a megmaradó heg, majd örök emlékeztető lesz a lány számára, hogy mit is tett, amiért ezt érdemelte.
Xotara nézi az előtte elfektetett véres, szakadt csuhás Umont. Láthatóan a legvéresebb a szerzetes kámzsája.*
~ Megakadályoztam, hogy messze elhagyja az erődöt, ahogy azt is, hogy Pycta megölje… de így lehet pont én válok a gyilkosává… ~
*Meg se meri nézni, hogy a nagy vasfogóval mekkora sérülést okozott Umon fején.*
~ Ha túl is éli, soha nem fog megbocsátani nekem, azért amit mondtam neki. ~
*Amikor végre beérnek a kapun, Xotara megállítja Kajtárt, és rendkívül hálás Pyctának, hogy gondjaiba veszi a sérült szerzetest. A mélységi lány nem bír senki szeme elé kerülni. Bűntudata és szégyenérzete miatt, úgy érzi meg sem érdemli, hogy a barát betegágyánál aggódjon. Most leginkább a szobájában bújna el az egész világ elől. Leszáll lováról, és már vezetné be az istállóba, amikor Pycta újabb kérést intéz hozzá. Xotara fejében meg se fordul, hogy ellenkezzen, vagy hogy kérdezzen. Mély levegőt vesz és tovább tartja magát, mint egy repedezett sziklafal. Arcvonásai feszültek, de eltökélt, mert feladata van, és arra kell koncentrálhat. Elő kell kerítenie mielőbb Isqehát, és gondoskodnia kell megfelelő őrségről is Umon szobája elé.*
- Rendben.
*Biccent határozottan a Vezérnek. Bevezeti az istállóba Kajtárt, és Sadmyr gondjaira bízza, hogy lássa el és mossa le róla a vérét. A Vadvéd kapuját saját kezűleg zárja be, gondosan kulcsra. A nagycsarnokban elbődülve kerít két venárőrt, és a védfalra küldi őket, azzal az utasítással, ha bármi olyan mozgás van a falon kívül, akkor kongassák meg az őrtoronyban lévő harangot. Egy harmadik őrt a déli szárnyba küld, hogy további utasításig várakozzon a lépcsőházban, ami a lakrészekhez vezet. Tudja, hogy Umon a déli szárnyba költözött át, de arról fogalma sincs, hogy hol van a szobája. Isq biztos tudja azt is, hiszen a füvész fiú is abban a szárnyban lakik. Az egyik venárőrtől megtudja, hogy Isqeha többedmagával az északi szárny emeletére ment, így Xotara is arra veszi az irányt. Sorban járja végig a folyosókat, a félvér fiút keresve. Némi idő után, az egyik folyóson megpillantja, még hozzá Seles társaságában, aminek jelenleg most nem igazán tud örülni. Már távolabbról odaszól nekik, fekete köpenyébe burkolózva.*
- Isq! Kérlek, gyere velem a déli szárnyba. A többit elmondom útközben.
*Arcán látható némi feszültség, hiszen nem tudja úgy elfojtani érzéseit, ahogy azt szokta, de ábrázata komoly és eltökélt.*
- Seles! Rád ez még nem tartozik.
*Kijelentése egyszerű, tömör és tárgyilagos. Barátosnéja, minden bizonnyal, betudja Xotara viselkedését a korábbiaknak, aminek következtében fel is függesztette az őrségi szolgálatból a lányt, de persze ennek ahhoz most semmi köze.*
- Mehetünk Isq?
*Szúrja oda a kérdést a füvész barátjának, és legszívesebben hozzá tenné, hogy gyorsan, de nem akar a sürgetéssel, még nagyobb feltűnést és feszültséget kelteni. Abban is csak reménykedik, hogy Seles nem áll neki kérdezősködni.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.01 21:36:06
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346