//Erdei lak//
- Az erdő adja, az erdő veszi el, ez nálunk sincs másképp. Pycta a felesleges pusztítástól óv bennünket, úgy vigyázza az erdő békéjét. Amíg van faanyag *mutat a taligára*, s amíg megoldható, nem vágunk ki fát. Amíg van élelem, nem ejtünk vadat, s ha mégis, azt megköszönjük. Az érkezők figyelmét erre felhívjuk, így háláljuk meg az erdő gondoskodását, s, hogy otthont ad nekünk. *Mosolyogva mondja szavait, melyeket el is hisz, bár érkezésekor ez még nem teljesen volt így.*
- Azt gondolom, te pont így élsz, keresve sem találnánk jobb _vadásznak_ valót. *Néz fel Medvére kedvesen, stigmái halálos nyugalommal kúsznak egyik arcáról a másikra, akkor is, mikor kissé kényesebb témához érnek:*
- Igen, itt lakom. De otthonom, csak akkor lesz, ha elfogadnak, ha el tudom magam fogadtatni. Az még hosszú idő. *Mondja, majd tovább lépdel.*
- Lassan megérkezünk! *Mondja, miközben lassan az ösvény végére érnek, s elébük tárul a vízkerék, a kis duzzasztott falakkal.* Jóllehet, ugyan a fal látszik, de nézz körül! *Mutat körbe. Ha Medve körülnéz, egy kisebbfajta oázisszerű részt láthat, a fal szinte alig látszik, buja növényzet takarja, a vízkerék jelenleg lustán áll a patakban, mely halkan csörgedezik, most saját medrében, a zsilip le van eresztve. A tiszta patakparttól nem messze már maga az erdő kezdődik, mindenhol fák körben, az apró tisztás, mely a vízkerékhez és működéséhez kell, nem töri meg a természet békéjét. Isqeha vélhetően dolgozhatott nem is olyan rég, mert a patak mellett apró kis ültetvény terül el, néhány tő palántával. Igazán takaros.*
- Én azt javasolnám, hogy menjünk beljebb. *Mondja Umon, s nem messze, hol korábban Leonnal mulattak, belép az erdőbe. Nagyot szippant a levegőbe, mely tiszta és édes. A madárhangokon és a méhek zümmögésén kívül nem lehet mást hallani, a felettük elterülő fák árnyat adnak, s enyhet a legmelegebb nyári napon is.*
- Van hal is a patakban, de ha jobban figyelsz, vadak is mozgolódnak. Az erdő hálás nekünk, s mindent ád, mit csak szeretnénk. Szeretem ezt a helyet. *Mondja egyszerűen, s szemein talán látszik a béke és a nyugalom, ahogy körbenéz.*
- Persze, ha nem tetszik, mehetünk beljebb is, Erdőmélyére. Nekem mindegy hol építkezünk. A főzést egyébként is biztonságos távolságban kell csinálnom, de az már itt jó. Te döntesz, barátom! *Mondja, s ismét Medvére mosolyog, azonban ezúttal nem olyan halványan, inkább, mint egy ember, ki kezd ismét magára találni.*