Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok//
- Laza, igen. Anyám nem így hívná. Bár rám is pont ugyanazt mondaná, mint Zarára. Nem mintha ő jobb lenne bárkinél is, de mégis szereti azt hinni magáról.
*Sokáig magáról is azt hitte, hogy magasabb polcon van, mint az átlag. Már egy ideje tudja, hogy egy teljesen jelentéktelen porszem csak, akinek ráadásul kevés dologhoz van tehetsége, és még csak nem is ért különösebben semmihez. Ha nincs mögötte a családjának vagyona, akkor ő szó szerint egy senki és ami azt illeti tökéletesen boldog "senkiként", így ugyanis nem kell olyan dolgokkal törődni, amikkel "valakiként" kellene. Például az anyja véleményével az új barátait illetően, vagy az elvárásaival a házasságát illetően.*
- Ennyire mellément, hogy inkább ki se lőjem?
*Kérdezi nevetve, aztán persze hamar megérti már, hogy miért is ne lője el. Próbálgatja a mozdulatot, Lyz folyamatosan igazít valamin, és amikor már azt gondolná, hogy kijavított egy hibát, akkor előbukkan egy újabb, amikor már azt hinné, hogy egy-egy mozdulat jól rögzült, akkor kisül, hogy mégsem. Egy szó, mint száz Aenae béna, és minimális affinitással sem rendelkezik, vagy legalábbis a lassan eltelő percek erre engednek következtetni. Aenae meg már komolyan dühös attól, hogy Lyz mindig talál valami hibát, és hogy mindig van valami visszatérő hibája, Lyz is következtethet erre, mert ha a villogó szemét nem is, de a vicsorát láthatja. Ha nem szégyellné az ilyesmit, akkor valószínűleg toporzékolna is.*
- Zavar hát. Nem találom az egyensúlyom azóta.
*morog az orra alatt, persze próbál úgy tenni, ahogy Lyz mondja és csak önmagára, meg a kezében lévő íjra figyelni, de valahogy képtelen erre, mert folyamatosan korrigálnia kell az egyensúlyán, emiatt a tartásán, és emiatt már dühből engedi útjára a nyílvesszőt akkor, amikor Lyz azt mondja. Szép ívben száll el a céltábla felett, szóval erő volt a lövésben, de semmi más, az ideg is úgy megcsapta az íjat tartó kezét, hogy menten tenyérnyi véraláfutás terül szét a bőre alatt.*
- Azt hiszem, hogy mára ennyi elég lesz, mert valaki a végén tényleg megsérül, mondjuk ez a vacak.
*hajítja el az íjat durcás kisgyerek módjára, miközben leszedi a kendőt a fejéről. Persze elszégyelli magát ezért a kis kirohanásért és bűnbánóan lehajtott fejjel veszi fel a fegyvert a földről.*
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 16:42:14
Üzenet elküldve: 2018-01-21 16:42:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Isqeha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Séta közben jól esik a beszélgetés, bár Umon azt gondolja, hogy neki most mindenkor jól jön. A félelf kedves és közlékeny, semmi bizalmatlanságot nem érez hangjában, így ekképp viszonyul hozzá. Egyszerűen arról van szó, hogy a közös érdeklődés meghozta gyümölcsét. A szerzetes elmosolyodik:*
- Mester? Milyen érdekes szó. Én nem emlékszem a múltamból semmire, csak a nevemre és néha egy-két álmot látok éjszaka. De semmi különös. *Umon felnevet, hogy aztán arca a hirtelen jött érzéstől sötétre komoruljon.*
~ Miért nem mondod el neki? ~
~ Tűnj el, ez nem a te pillanatod! ~
*Zavartan krákog, majd mosolyogva fordul vissza Isqehához. Komolyan átgondolja, amit a félelf mond és egyetért vele mindenben.*
- Ezt a gyönyörű helyet vétek lenne materiális javakra pazarolni. De azt hiszem Pyctával és a többiekkel csodát tudnánk itt együtt varázsolni, úgy, hogy nem bolygatjuk az erdő nyugalmát. *Hangja itt halkabbra vált, mintha nem akarná, hogy az erdő hallja, ahogy a korábbi venárokról beszélnek. Mintha azt szeretné, hogy fogadja őket és szívesen lásson mindenkit, ki az erődben van.*
~ Miért pazarlod az idődet, ilyen közhelyes gondolatokra, mikor hasznosabban is töltetnéd? ~
~ Mondom tűnj el, de rögtön! ~
~ Mert mi lesz? Mi?! ~
*Az ordenáré röhögés sokáig visszahangzik fejében, hogy aztán fulladozó röfögéssé alakuljon át. Egy pillanatra megrázza magát, akár ha hideg rázta volna ki.*
- Picit hűvös van! *Fordul és mosolyog kényszeredetten Isqehára. Érdekes gondolatoknak tartja, miket a félelf felvet, sohasem érezte, hogy önálló léleknek kell titulálnia egy fa rengeteget, most mégis ezt teszi ő maga is. A félelf javaslatára, miszerint több helyen is keressék a kulcsot kiváló ötletnek találja ezért bőszen bólogat rá, majd megvárja, míg Isq elmegy, hogy a műhelybe lépjen. Ahogy belép rögtön megcsapja a régi, áporodott, ódon illat, mi csak oly helyeken érzékelhető, amit már régen látogattak. Az ajtótól rögtön jobbra hosszú asztal, rajta fából készült satuval, és fa faragó szerszámokkal. Egy-két patkolószerszám is fellelhető. Az asztal feletti falon szintén szerszámok tömkelege. Az asztaltól nem messze sorba rendezve, praktikusan, hogy mindenhez oda lehessen férni a fűrészgép, óriási kohó, mellette hatalmas acélüllő, rajta a kovácskalapáccsal. A forró szerszám hűtéséhez használatos folyadékok is sorba rendezve, különböző típusú edényekben. Megannyi hasznos dolog, melyhez ugyan Umon nem ért, hasznosságukat nem kérdőjelezi meg. A műhely másik oldalán az ominózus ajtó, miről beszéltek.*
- Na szóval, miért is nem mondod meg neki? *a hang már megint.* - Öld meg. Felesleges. Öld meg, ahogy anyáddal tetted, van itt elég szerszám hozzá, vagy dobd be a kohóba, hogy érezd az égő hús illatát és halld a pattogó elszenesedett csontok hangját.* Csámcsog és cuppog is hozzá, mintha a velőt szippantaná ki a lábszárcsontból.*
- Ehhez nekik semmi közük. Miért nem tűnsz már el végre? Anyámat te ölted meg, nem én.* Kissé kétségbeesett Umon hangja, továbbá, mintha jobb karja a kovácskalapács felé mozdult volna. Pedig ő nem akarja megfogni.*
- Kotródj a fejemből! *A felgyülemlett feszültség felszabadulása sikerrel jár. A hang eltűnik. Egy időre. Gondosan összeszedegeti, amire szükségük van, lapátokat, ásót, csákányt. Csak azt, mi a patakmeder kitakarításához egyelőre szükséges. Majd lassan közelebb lép az ajtóhoz, mely a fogaskerékházba vezethet Isqeha szerint. Tüzetesen átnézi a kilincs környékét, majd kezét végigfuttatja az ajtókereten is, de kulcsot nem talál. Hirtelen hangokat hall kintről, Isqeha csalódottan érkezik vissza.*
- Én sem találom Isq! Lehet, hogy dugába dől minden tervünk? *Csalódottan támaszkodik a kilincsnek, úgy, hogy az véletlenül lenyomódik, így azzal a lendülettel, amivel nekidőlt, dől tovább, hisz az ajtó, engedve a lökésnek és a nyitásnak szélesre tárul, befelé. Umonnal együtt, aki csatazajt hallatva esik be rajta, hogy aztán a porba fejeljen. Vagy az ajtó engedte el magát, vagy valójában nem is volt bezárva, Umon nem tudja megmondani. Egyelőre azzal van elfoglalva, hogy összekaparja magát a földről. Már megint.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.21 17:24:06, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Isqeha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Séta közben jól esik a beszélgetés, bár Umon azt gondolja, hogy neki most mindenkor jól jön. A félelf kedves és közlékeny, semmi bizalmatlanságot nem érez hangjában, így ekképp viszonyul hozzá. Egyszerűen arról van szó, hogy a közös érdeklődés meghozta gyümölcsét. A szerzetes elmosolyodik:*
- Mester? Milyen érdekes szó. Én nem emlékszem a múltamból semmire, csak a nevemre és néha egy-két álmot látok éjszaka. De semmi különös. *Umon felnevet, hogy aztán arca a hirtelen jött érzéstől sötétre komoruljon.*
~ Miért nem mondod el neki? ~
~ Tűnj el, ez nem a te pillanatod! ~
*Zavartan krákog, majd mosolyogva fordul vissza Isqehához. Komolyan átgondolja, amit a félelf mond és egyetért vele mindenben.*
- Ezt a gyönyörű helyet vétek lenne materiális javakra pazarolni. De azt hiszem Pyctával és a többiekkel csodát tudnánk itt együtt varázsolni, úgy, hogy nem bolygatjuk az erdő nyugalmát. *Hangja itt halkabbra vált, mintha nem akarná, hogy az erdő hallja, ahogy a korábbi venárokról beszélnek. Mintha azt szeretné, hogy fogadja őket és szívesen lásson mindenkit, ki az erődben van.*
~ Miért pazarlod az idődet, ilyen közhelyes gondolatokra, mikor hasznosabban is töltetnéd? ~
~ Mondom tűnj el, de rögtön! ~
~ Mert mi lesz? Mi?! ~
*Az ordenáré röhögés sokáig visszahangzik fejében, hogy aztán fulladozó röfögéssé alakuljon át. Egy pillanatra megrázza magát, akár ha hideg rázta volna ki.*
- Picit hűvös van! *Fordul és mosolyog kényszeredetten Isqehára. Érdekes gondolatoknak tartja, miket a félelf felvet, sohasem érezte, hogy önálló léleknek kell titulálnia egy fa rengeteget, most mégis ezt teszi ő maga is. A félelf javaslatára, miszerint több helyen is keressék a kulcsot kiváló ötletnek találja ezért bőszen bólogat rá, majd megvárja, míg Isq elmegy, hogy a műhelybe lépjen. Ahogy belép rögtön megcsapja a régi, áporodott, ódon illat, mi csak oly helyeken érzékelhető, amit már régen látogattak. Az ajtótól rögtön jobbra hosszú asztal, rajta fából készült satuval, és fa faragó szerszámokkal. Egy-két patkolószerszám is fellelhető. Az asztal feletti falon szintén szerszámok tömkelege. Az asztaltól nem messze sorba rendezve, praktikusan, hogy mindenhez oda lehessen férni a fűrészgép, óriási kohó, mellette hatalmas acélüllő, rajta a kovácskalapáccsal. A forró szerszám hűtéséhez használatos folyadékok is sorba rendezve, különböző típusú edényekben. Megannyi hasznos dolog, melyhez ugyan Umon nem ért, hasznosságukat nem kérdőjelezi meg. A műhely másik oldalán az ominózus ajtó, miről beszéltek.*
- Na szóval, miért is nem mondod meg neki? *a hang már megint.* - Öld meg. Felesleges. Öld meg, ahogy anyáddal tetted, van itt elég szerszám hozzá, vagy dobd be a kohóba, hogy érezd az égő hús illatát és halld a pattogó elszenesedett csontok hangját.* Csámcsog és cuppog is hozzá, mintha a velőt szippantaná ki a lábszárcsontból.*
- Ehhez nekik semmi közük. Miért nem tűnsz már el végre? Anyámat te ölted meg, nem én.* Kissé kétségbeesett Umon hangja, továbbá, mintha jobb karja a kovácskalapács felé mozdult volna. Pedig ő nem akarja megfogni.*
- Kotródj a fejemből! *A felgyülemlett feszültség felszabadulása sikerrel jár. A hang eltűnik. Egy időre. Gondosan összeszedegeti, amire szükségük van, lapátokat, ásót, csákányt. Csak azt, mi a patakmeder kitakarításához egyelőre szükséges. Majd lassan közelebb lép az ajtóhoz, mely a fogaskerékházba vezethet Isqeha szerint. Tüzetesen átnézi a kilincs környékét, majd kezét végigfuttatja az ajtókereten is, de kulcsot nem talál. Hirtelen hangokat hall kintről, Isqeha csalódottan érkezik vissza.*
- Én sem találom Isq! Lehet, hogy dugába dől minden tervünk? *Csalódottan támaszkodik a kilincsnek, úgy, hogy az véletlenül lenyomódik, így azzal a lendülettel, amivel nekidőlt, dől tovább, hisz az ajtó, engedve a lökésnek és a nyitásnak szélesre tárul, befelé. Umonnal együtt, aki csatazajt hallatva esik be rajta, hogy aztán a porba fejeljen. Vagy az ajtó engedte el magát, vagy valójában nem is volt bezárva, Umon nem tudja megmondani. Egyelőre azzal van elfoglalva, hogy összekaparja magát a földről. Már megint.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.21 17:24:06, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 16:41:20
Üzenet elküldve: 2018-01-21 16:41:20
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles biccent neki, mikor a férfi meghajol.*
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztunk! *Mosolyog, és a földnek támasztott íjával kezd babrálni.* Egyszer előadhatnánk valamit az étkezőben is a többiek előtt! *Teszi hozzá. Az mindig jó, ha ennyire összehangoltan tud két ember zenélni, ahogy a táncban is, a zenében is ritka eset jó partnert találni.
Kicsit meglepődik, megijed, mikor Patkány felröppen, de látja, hogy a hihetetlen artista vénája nem hagyja, hogy baja essen. Mikor a vállára mászik, nagyon csiklandozza, és megint nevetnie kell. Olyan jókat kacag, mióta itt él, hogy furcsa belegondolni is, milyen szomorú, éhezéssel és koplalással teli élete volt azelőtt. Mint valami buta álom. Megsimogatja Patkány fejét.
Abban, ahogy Leon beszél, van valami, ami kifejezetten megragadja. Talán az a nagy fokú érzékenység lehet az oka, amivel az életét látja. A kemény külső egy fájdalmakkal teli, érzékeny belsőt takar, ezt Seles egyből felismeri, és ő is érzi, hogy valamiben egyetértenek. Közelebb lép Leonhoz.*
- Az élet nem mindig igazságos, velem se volt az, mikor mindenemet elvesztettem. *Mondja sajnálkozva, aztán rámosolyog, és megfogja a kezét, kicsit vigasztalásból, kicsit kedvességből.* "Valaki" szerencsés ember. Igazságtalan lenne vele szemben, hogyha eldobnád magadtól az életet. *Teszi hozzá, és ha eddig Leon nem fogta menekülőre, akkor még közelebb lép, és megpuszilja az arcát. Ezután elengedi a kezét, hátralép, és elindul lefelé, hogy a zavar pillanatát kihasználva kinyissa a kaput a közben megérkező Isq-éknek.*
- Megjöttek a fiúk, kinyitom a kaput. *Tájékoztatja, és lemászik, majd kitárja nekik. Kedvesen üdvözli őket, de szinte se szó, se beszéd, indul is vissza őrhelyére, ahogy a feladat megköveteli.*
//Leon//
*Seles biccent neki, mikor a férfi meghajol.*
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztunk! *Mosolyog, és a földnek támasztott íjával kezd babrálni.* Egyszer előadhatnánk valamit az étkezőben is a többiek előtt! *Teszi hozzá. Az mindig jó, ha ennyire összehangoltan tud két ember zenélni, ahogy a táncban is, a zenében is ritka eset jó partnert találni.
Kicsit meglepődik, megijed, mikor Patkány felröppen, de látja, hogy a hihetetlen artista vénája nem hagyja, hogy baja essen. Mikor a vállára mászik, nagyon csiklandozza, és megint nevetnie kell. Olyan jókat kacag, mióta itt él, hogy furcsa belegondolni is, milyen szomorú, éhezéssel és koplalással teli élete volt azelőtt. Mint valami buta álom. Megsimogatja Patkány fejét.
Abban, ahogy Leon beszél, van valami, ami kifejezetten megragadja. Talán az a nagy fokú érzékenység lehet az oka, amivel az életét látja. A kemény külső egy fájdalmakkal teli, érzékeny belsőt takar, ezt Seles egyből felismeri, és ő is érzi, hogy valamiben egyetértenek. Közelebb lép Leonhoz.*
- Az élet nem mindig igazságos, velem se volt az, mikor mindenemet elvesztettem. *Mondja sajnálkozva, aztán rámosolyog, és megfogja a kezét, kicsit vigasztalásból, kicsit kedvességből.* "Valaki" szerencsés ember. Igazságtalan lenne vele szemben, hogyha eldobnád magadtól az életet. *Teszi hozzá, és ha eddig Leon nem fogta menekülőre, akkor még közelebb lép, és megpuszilja az arcát. Ezután elengedi a kezét, hátralép, és elindul lefelé, hogy a zavar pillanatát kihasználva kinyissa a kaput a közben megérkező Isq-éknek.*
- Megjöttek a fiúk, kinyitom a kaput. *Tájékoztatja, és lemászik, majd kitárja nekik. Kedvesen üdvözli őket, de szinte se szó, se beszéd, indul is vissza őrhelyére, ahogy a feladat megköveteli.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:45:02
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
*Nagyon ügyesek együtt, ezt meg kell hagyni. Rögtön ráéreznek egymásra, sőt, ha ez nem lenne elég, Patkány is beszáll harmadiknak, ami csak jó. Leon nem igazán figyel másra magukon kívül. Sose szokott, ha furulyázik. Akkor csak azt, aki ott van mellette. Na meg Patkány, de ő anélkül is tudja, hogy mit csináljon, hogy szólni kéne neki. Nagyon szép dallamot adott neki Seles, és Leon eldönti magában, hogy ezt meg fogja tanulni, ha másért nem is, legalább hogy Selesre, Vadvédre emlékeztesse majd, ha esetleg másfelé viszi az útjuk. Mikor végeznek és a lány megdicséri, fülig ér a kalóz vigyora.*
-Nagyon köszönöm a lehetőséget! *ezzel egy pillanatra feláll, de csak, hogy meghajthassa a fejét a lány előtt.*
-Oh, pedig patkány egy igazi kis artista, ugye? *Ezzel felkapja, feldobja a rágcsálót, és elkapja. Az pedig egy nyikkanással nyugtázza a dolgot, és átmászik Seles vállára. Sose szerette, hogy gazdája dobálja, de már kezdi megszokni. Amikor a lány tekintete elkalandozik, úgy Leoné is, csak máshova.* ~Nem csak a hangja szép, meg kell hagyni!~ *Amikor azonban visszafordul, Leon szeme újra Patkányon függ, Majd pedig a lány tekintetével kapcsolja össze mikor válaszol neki.*
-Hát, őszintén? *Ez csak amolyan költői kérdés, hiszen mindig úgy kell válaszolni, az anyja ezt tanította neki.*
-Nem is tudtam, hogy létezik ez a hely. *Kezd bele, majd zavarában megvakarja a tarkóját.*
-Igazából azért indultam el a városból, hogy majd találok valakit, aki megöl, vagy egy vadállatot vagy valamit, de akárhogy próbálkoztam nem sikerült! Pedig itt az erdőmélyén azért akadhatott volna valami. Hát, tudod van rá indokom, csak úgy bolond vagyok! Akit asszonyomnak akartam elvette a hajómat és ellenem hangolta ismerőseinket, a fiam pedig még az előző feleségemnél van. *Ekkor rámosolyog a lányra, majd elmélázik a fák között.*
-De, úgy érzem, hogy most találtam egy helyet, és azon belül valakit, akit meg akarok védeni! Ez így most jó! Talán az erdőnek is oka volt vele, hogy nem ölt meg, ahogy Pycta mondta.
//Seles//
*Nagyon ügyesek együtt, ezt meg kell hagyni. Rögtön ráéreznek egymásra, sőt, ha ez nem lenne elég, Patkány is beszáll harmadiknak, ami csak jó. Leon nem igazán figyel másra magukon kívül. Sose szokott, ha furulyázik. Akkor csak azt, aki ott van mellette. Na meg Patkány, de ő anélkül is tudja, hogy mit csináljon, hogy szólni kéne neki. Nagyon szép dallamot adott neki Seles, és Leon eldönti magában, hogy ezt meg fogja tanulni, ha másért nem is, legalább hogy Selesre, Vadvédre emlékeztesse majd, ha esetleg másfelé viszi az útjuk. Mikor végeznek és a lány megdicséri, fülig ér a kalóz vigyora.*
-Nagyon köszönöm a lehetőséget! *ezzel egy pillanatra feláll, de csak, hogy meghajthassa a fejét a lány előtt.*
-Oh, pedig patkány egy igazi kis artista, ugye? *Ezzel felkapja, feldobja a rágcsálót, és elkapja. Az pedig egy nyikkanással nyugtázza a dolgot, és átmászik Seles vállára. Sose szerette, hogy gazdája dobálja, de már kezdi megszokni. Amikor a lány tekintete elkalandozik, úgy Leoné is, csak máshova.* ~Nem csak a hangja szép, meg kell hagyni!~ *Amikor azonban visszafordul, Leon szeme újra Patkányon függ, Majd pedig a lány tekintetével kapcsolja össze mikor válaszol neki.*
-Hát, őszintén? *Ez csak amolyan költői kérdés, hiszen mindig úgy kell válaszolni, az anyja ezt tanította neki.*
-Nem is tudtam, hogy létezik ez a hely. *Kezd bele, majd zavarában megvakarja a tarkóját.*
-Igazából azért indultam el a városból, hogy majd találok valakit, aki megöl, vagy egy vadállatot vagy valamit, de akárhogy próbálkoztam nem sikerült! Pedig itt az erdőmélyén azért akadhatott volna valami. Hát, tudod van rá indokom, csak úgy bolond vagyok! Akit asszonyomnak akartam elvette a hajómat és ellenem hangolta ismerőseinket, a fiam pedig még az előző feleségemnél van. *Ekkor rámosolyog a lányra, majd elmélázik a fák között.*
-De, úgy érzem, hogy most találtam egy helyet, és azon belül valakit, akit meg akarok védeni! Ez így most jó! Talán az erdőnek is oka volt vele, hogy nem ölt meg, ahogy Pycta mondta.
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:22:55
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:22:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Umon//
*Gondolt rá ő is, hogy vizsgálják meg a falat, de hiába figyeli a csuklyást várakozón, ahogy hosszasan végigtapogatja a sziklákat, a keresés nem jár sikerrel. Így aztán visszaindulnak az apró, kitaposott ösvényen. Amikor Umon kérdezgetni kezdi közben, szívesen mesél magáról.*
- Úgy is lehet mondani! *szól hátra nevetőn, ahogy elhangzik az utolsó kérdés.*
- Igazából a mester küldött, hogy lássam Artheniort. Ő akarta, hogy eljöjjek. Lihanechtől nem messze élek, egy elf faluban. Arthenior először nagyon tetszett! Felvettek kertésznek egy gazdag házba, ahol mágus varázslók éltek. De aztán már annyira bezárva éreztem ott magam! Elindultam inkább, hogy megkeressem az erdei mágusokat, lenn délen. És meg is találtam őket. *közben már újra a kapunál vannak, úgyhogy a félelf itt abbahagyja a történetet.*
- Ahoj, venárok! *kurjant fel Isqeha az őrtoronyba, bízva abban, hogy Seles vagy Ostor vagy valaki újra kinyitja nekik a kaput. Ha épp Seles az, vidáman rámosolyog a lányra, örülve, hogy újra látja! Az elmúlt egy hatban folyton csak messziről látta, mert Seles vagy épp őrségben volt, mint most, vagy ugyanígy elfutottak egymás mellett az erődben, mint most is, mindegyikük a maga dolga után sietve. Épp csak pár szót váltott vele, leginkább a vacsoránál, de mióta Isqeha átköltözött a déli szárnyban lévő kis szobába, nem is mindig találkoztak az esti étkezéskor. Első este a galérián aludtak el, annyira álmosak voltak. Isqeha nagyon szeretne a lánnyal egyszer már hosszasabban beszélgetni, de a félelfnek valahogy úgy tűnik, Seles sosincs egyedül. Most sincs idő erre.
A kíváncsiságtól hajtva (legalábbis Isqeha úgy érzi, a szerzetest ugyanúgy átjárja a sietős izgatottság, mint őt) Umonnal átvágnak az udvaron, a déli szárnyba tartanak. A raktár épületen áthaladva hamarosan már ott is vannak a kisebb csarnoknak is beillő műhely részben.*
- Hát, én valamiért úgy gondolom, hogy aki mindezt kiókumlálta és megépítette, az nem akarta, hogy oda bárki csak úgy bemehessen! *vélekedik, a fogaskerékház felé intve.*
- Egy gnóm ezermester lehetett, ők azok, akik ilyen szerkezeteket képesek építeni. *néz körül.*
- Tudod, Umon, arra gondoltam, amikor először ezt az egészet megláttam *bámul körbe, végigpillantva a kohókon, a csiszoló padon, a hatalmas fűrész gépen, a lenyűgöző gépeken, de aztán elhallgat. ~Lehet, hogy butaság. Honnan is tudhatnám?~ De aztán csak befejezi a gondolatot.*
- Szóval, hogy ezért tűntek el. Akik előttünk itt éltek. Túl sokat akartak. Ha érted, amire gondolok. *A félelf valami olyasmit érez, hogy az Erdő Szíve nem akarta, hogy a fák itt végezzék. Hiszen az egész erőd környékét ki lehetne pusztítani ezekkel a gépekkel.*
- Nem tudom, hol lehet a kulcs, de nem itt, én úgy gondolom. A könyvtárban megtaláltam egy polcon összerendezve a rajzokat, és a leírásokat! Szerintem valahol a könyvtárban lehet a kulcs is. De persze az is lehet, hogy neked van igazad! *bizonytalanodik el.*
- Mi lenne, ha te körülnéznél itt, a műhelyben?
- Én pedig átmegyek a könyvtárba! *azzal nekiindul, hátha igaza lesz, és sikerül megtalálnia a gépház kulcsát. Először azzal a polccal kezdi, ahol a leírásokat találta, de nem jár sikerrel. Aztán végigvizslatja a könyvtár mindegyik polcát, az ajtó környékét, kulcstartó vagy ládika után kutatva. Talál jó néhány kis faládikót, de mindegyikben papírok vannak, kulcsot nem talál. Egy kicsit elkedvetlenedve megy vissza Umonhoz. Abban bízik, hátha neki volt igaza, és már be is tudott jutni az ajtó mögötti részbe.*
- Nem találtam meg. *mondja ferde szájjal.* - Hát te?
//Umon//
*Gondolt rá ő is, hogy vizsgálják meg a falat, de hiába figyeli a csuklyást várakozón, ahogy hosszasan végigtapogatja a sziklákat, a keresés nem jár sikerrel. Így aztán visszaindulnak az apró, kitaposott ösvényen. Amikor Umon kérdezgetni kezdi közben, szívesen mesél magáról.*
- Úgy is lehet mondani! *szól hátra nevetőn, ahogy elhangzik az utolsó kérdés.*
- Igazából a mester küldött, hogy lássam Artheniort. Ő akarta, hogy eljöjjek. Lihanechtől nem messze élek, egy elf faluban. Arthenior először nagyon tetszett! Felvettek kertésznek egy gazdag házba, ahol mágus varázslók éltek. De aztán már annyira bezárva éreztem ott magam! Elindultam inkább, hogy megkeressem az erdei mágusokat, lenn délen. És meg is találtam őket. *közben már újra a kapunál vannak, úgyhogy a félelf itt abbahagyja a történetet.*
- Ahoj, venárok! *kurjant fel Isqeha az őrtoronyba, bízva abban, hogy Seles vagy Ostor vagy valaki újra kinyitja nekik a kaput. Ha épp Seles az, vidáman rámosolyog a lányra, örülve, hogy újra látja! Az elmúlt egy hatban folyton csak messziről látta, mert Seles vagy épp őrségben volt, mint most, vagy ugyanígy elfutottak egymás mellett az erődben, mint most is, mindegyikük a maga dolga után sietve. Épp csak pár szót váltott vele, leginkább a vacsoránál, de mióta Isqeha átköltözött a déli szárnyban lévő kis szobába, nem is mindig találkoztak az esti étkezéskor. Első este a galérián aludtak el, annyira álmosak voltak. Isqeha nagyon szeretne a lánnyal egyszer már hosszasabban beszélgetni, de a félelfnek valahogy úgy tűnik, Seles sosincs egyedül. Most sincs idő erre.
A kíváncsiságtól hajtva (legalábbis Isqeha úgy érzi, a szerzetest ugyanúgy átjárja a sietős izgatottság, mint őt) Umonnal átvágnak az udvaron, a déli szárnyba tartanak. A raktár épületen áthaladva hamarosan már ott is vannak a kisebb csarnoknak is beillő műhely részben.*
- Hát, én valamiért úgy gondolom, hogy aki mindezt kiókumlálta és megépítette, az nem akarta, hogy oda bárki csak úgy bemehessen! *vélekedik, a fogaskerékház felé intve.*
- Egy gnóm ezermester lehetett, ők azok, akik ilyen szerkezeteket képesek építeni. *néz körül.*
- Tudod, Umon, arra gondoltam, amikor először ezt az egészet megláttam *bámul körbe, végigpillantva a kohókon, a csiszoló padon, a hatalmas fűrész gépen, a lenyűgöző gépeken, de aztán elhallgat. ~Lehet, hogy butaság. Honnan is tudhatnám?~ De aztán csak befejezi a gondolatot.*
- Szóval, hogy ezért tűntek el. Akik előttünk itt éltek. Túl sokat akartak. Ha érted, amire gondolok. *A félelf valami olyasmit érez, hogy az Erdő Szíve nem akarta, hogy a fák itt végezzék. Hiszen az egész erőd környékét ki lehetne pusztítani ezekkel a gépekkel.*
- Nem tudom, hol lehet a kulcs, de nem itt, én úgy gondolom. A könyvtárban megtaláltam egy polcon összerendezve a rajzokat, és a leírásokat! Szerintem valahol a könyvtárban lehet a kulcs is. De persze az is lehet, hogy neked van igazad! *bizonytalanodik el.*
- Mi lenne, ha te körülnéznél itt, a műhelyben?
- Én pedig átmegyek a könyvtárba! *azzal nekiindul, hátha igaza lesz, és sikerül megtalálnia a gépház kulcsát. Először azzal a polccal kezdi, ahol a leírásokat találta, de nem jár sikerrel. Aztán végigvizslatja a könyvtár mindegyik polcát, az ajtó környékét, kulcstartó vagy ládika után kutatva. Talál jó néhány kis faládikót, de mindegyikben papírok vannak, kulcsot nem talál. Egy kicsit elkedvetlenedve megy vissza Umonhoz. Abban bízik, hátha neki volt igaza, és már be is tudott jutni az ajtó mögötti részbe.*
- Nem találtam meg. *mondja ferde szájjal.* - Hát te?
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:12:48
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:12:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles elengedi a füle mellett a részben pajzán megjegyzést, mert sokkal szórakoztatóbbnak tartja az éneklést, hogy végre Leon is felvette vele a ritmust, és rákezdett a furulyázásra. A hangja egy kicsit nevetésbe fordul, amikor meglátja Patkány táncát, elbűvölő, ahogy mozog, de nem hagyja, hogy megtörje a ritmust, olyan jól szórakoznak. Közben meghallja, hogy odalent Bayde embert keres maga mellé, de nem zavartatja magát, énekel tovább, mert neki mostanra az őrség jutott. Bár kétséges, hogy egy őrnek mennyire kell énekelni, de most valahogy a szívéből szól, mert örül, hogy itt lehet, és jól érzi magát Vadvédben. A dal is erről szól, az otthonról és az erdőről, habár a szövegét inkább megtartja magának, túl személyes volna. Azért képzeletben mondja magának az éneket, és közben tekintetével a messzi erdőt pásztázza.
Mikor a dalnak vége is lenne, elcsendesedik. Ahhoz túlságosan szégyellős, hogy zenés délelőttöt tartson.*
- Nagyon szépen játszol. *Dicséri meg Leont, és Patkányt nézi.* Már korábban is feltűnt, hogy ügyesen furulyázol, de azt nem tudtam, hogy Patkány ilyen trükköket tud. Milyen ügyes! *Odaguggol mellé, és nézi, de aztán tekintete megint a falon túlra kalandozik, mert hát ő mégis őr, meg ilyesmi. Nem mintha mást is látna, mint rengeteg fa téli, levéltelen lombját, meg a korábban arra járó venárok lábnyomait a nedves földben. De az erdő akkor is szép hely, legyen akármilyen alvó állapotban. Kicsit töpreng, aztán Leonhoz fordul.*
- Leon, megkérdezhetem, hogy miért jöttél ide pontosan? *Aztán, mielőtt újra elpirulna a ferdén feltett kérdésre, ami netán rá is utalhatna, hozzáteszi:* Vadvédbe.
//Leon//
*Seles elengedi a füle mellett a részben pajzán megjegyzést, mert sokkal szórakoztatóbbnak tartja az éneklést, hogy végre Leon is felvette vele a ritmust, és rákezdett a furulyázásra. A hangja egy kicsit nevetésbe fordul, amikor meglátja Patkány táncát, elbűvölő, ahogy mozog, de nem hagyja, hogy megtörje a ritmust, olyan jól szórakoznak. Közben meghallja, hogy odalent Bayde embert keres maga mellé, de nem zavartatja magát, énekel tovább, mert neki mostanra az őrség jutott. Bár kétséges, hogy egy őrnek mennyire kell énekelni, de most valahogy a szívéből szól, mert örül, hogy itt lehet, és jól érzi magát Vadvédben. A dal is erről szól, az otthonról és az erdőről, habár a szövegét inkább megtartja magának, túl személyes volna. Azért képzeletben mondja magának az éneket, és közben tekintetével a messzi erdőt pásztázza.
Mikor a dalnak vége is lenne, elcsendesedik. Ahhoz túlságosan szégyellős, hogy zenés délelőttöt tartson.*
- Nagyon szépen játszol. *Dicséri meg Leont, és Patkányt nézi.* Már korábban is feltűnt, hogy ügyesen furulyázol, de azt nem tudtam, hogy Patkány ilyen trükköket tud. Milyen ügyes! *Odaguggol mellé, és nézi, de aztán tekintete megint a falon túlra kalandozik, mert hát ő mégis őr, meg ilyesmi. Nem mintha mást is látna, mint rengeteg fa téli, levéltelen lombját, meg a korábban arra járó venárok lábnyomait a nedves földben. De az erdő akkor is szép hely, legyen akármilyen alvó állapotban. Kicsit töpreng, aztán Leonhoz fordul.*
- Leon, megkérdezhetem, hogy miért jöttél ide pontosan? *Aztán, mielőtt újra elpirulna a ferdén feltett kérdésre, ami netán rá is utalhatna, hozzáteszi:* Vadvédbe.
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:45:03
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:45:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Pycta//
*Feladatot bőven kaptak az újak Zarától az alatt az egy hat alatt most, hogy neki kellett Xotarával szervezni az őrséget a falakra. Nem is találhattak volna neki jobb munkát. Éjszakánként az erdő nyugodt, nagyon sok dolga nincs. Felviszi olyankor a hangszerét, és elszórakoztatja magát és éppen akkor vele lévő társát is.*
*Épp az őrtorony korlátjára támaszkodva néz végig Vadvéd udvarán. Egészen megtelt élettel ez a semmi közepén lévő kis erődítmény, nem hitte volna ezt még akkor, mikor ideérkezett. Akkor még alig rohangált itt egy-két venár, most meg... Elég csak körbenézni.*
- Mentek vadászni?
*Kiabál le, mikor meghallja Bayde terveit mai napra nézve.*
- Az jó lesz már, kezd a raktár elég üres lenni. Amikor múltkor voltunk, nem ennyi fővel számoltunk... Na de én mindjárt végzek amúgy is, szóval ha nincs ellenedre, szívesen veled tartok.
*Szüksége van most egy kis változatosságra, a vadászat pedig pont kapóra jön, hogy kicsit Vadvéd falain kívülre kerüljön. Na meg kíváncsi a kis háziállatkájukra is vadászat közben, már ha Bayde tervezi magával hozni.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 15:46:10
//Pycta//
*Feladatot bőven kaptak az újak Zarától az alatt az egy hat alatt most, hogy neki kellett Xotarával szervezni az őrséget a falakra. Nem is találhattak volna neki jobb munkát. Éjszakánként az erdő nyugodt, nagyon sok dolga nincs. Felviszi olyankor a hangszerét, és elszórakoztatja magát és éppen akkor vele lévő társát is.*
*Épp az őrtorony korlátjára támaszkodva néz végig Vadvéd udvarán. Egészen megtelt élettel ez a semmi közepén lévő kis erődítmény, nem hitte volna ezt még akkor, mikor ideérkezett. Akkor még alig rohangált itt egy-két venár, most meg... Elég csak körbenézni.*
- Mentek vadászni?
*Kiabál le, mikor meghallja Bayde terveit mai napra nézve.*
- Az jó lesz már, kezd a raktár elég üres lenni. Amikor múltkor voltunk, nem ennyi fővel számoltunk... Na de én mindjárt végzek amúgy is, szóval ha nincs ellenedre, szívesen veled tartok.
*Szüksége van most egy kis változatosságra, a vadászat pedig pont kapóra jön, hogy kicsit Vadvéd falain kívülre kerüljön. Na meg kíváncsi a kis háziállatkájukra is vadászat közben, már ha Bayde tervezi magával hozni.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 15:46:10
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:28:27
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:28:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok//
- Laza, igen. Anyám nem így hívná. Bár rám is pont ugyanazt mondaná, mint Zarára. Nem mintha ő jobb lenne bárkinél is, de mégis szereti azt hinni magáról.
*Sokáig magáról is azt hitte, hogy magasabb polcon van, mint az átlag. Már egy ideje tudja, hogy egy teljesen jelentéktelen porszem csak, akinek ráadásul kevés dologhoz van tehetsége, és még csak nem is ért különösebben semmihez. Ha nincs mögötte a családjának vagyona, akkor ő szó szerint egy senki és ami azt illeti tökéletesen boldog "senkiként", így ugyanis nem kell olyan dolgokkal törődni, amikkel "valakiként" kellene. Például az anyja véleményével az új barátait illetően, vagy az elvárásaival a házasságát illetően.*
- Ennyire mellément, hogy inkább ki se lőjem?
*Kérdezi nevetve, aztán persze hamar megérti már, hogy miért is ne lője el. Próbálgatja a mozdulatot, Lyz folyamatosan igazít valamin, és amikor már azt gondolná, hogy kijavított egy hibát, akkor előbukkan egy újabb, amikor már azt hinné, hogy egy-egy mozdulat jól rögzült, akkor kisül, hogy mégsem. Egy szó, mint száz Aenae béna, és minimális affinitással sem rendelkezik, vagy legalábbis a lassan eltelő percek erre engednek következtetni. Aenae meg már komolyan dühös attól, hogy Lyz mindig talál valami hibát, és hogy mindig van valami visszatérő hibája, Lyz is következtethet erre, mert ha a villogó szemét nem is, de a vicsorát láthatja. Ha nem szégyellné az ilyesmit, akkor valószínűleg toporzékolna is.*
- Zavar hát. Nem találom az egyensúlyom azóta.
*morog az orra alatt, persze próbál úgy tenni, ahogy Lyz mondja és csak önmagára, meg a kezében lévő íjra figyelni, de valahogy képtelen erre, mert folyamatosan korrigálnia kell az egyensúlyán, emiatt a tartásán, és emiatt már dühből engedi útjára a nyílvesszőt akkor, amikor Lyz azt mondja. Szép ívben száll el a céltábla felett, szóval erő volt a lövésben, de semmi más, az ideg is úgy megcsapta az íjat tartó kezét, hogy menten tenyérnyi véraláfutás terül szét a bőre alatt.*
- Azt hiszem, hogy mára ennyi elég lesz, mert valaki a végén tényleg megsérül, mondjuk ez a vacak.
*hajítja el az íjat durcás kisgyerek módjára, miközben leszedi a kendőt a fejéről. Persze elszégyelli magát ezért a kis kirohanásért és bűnbánóan lehajtott fejjel veszi fel a fegyvert a földről.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:22:10
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:22:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
*Leon kissé oldalra dönti a fejét és ő is nevetni kezd a lánnyal.* ~No, hát csak vicces vagy Leon! Még nem öregedtél meg annyira, ez jó jel!~ *Ő is megáll amikor a lány, de nem dől sehova, hanem elhelyezkedik a földön lótuszülésben, csak úgy kényelmesen, és előveszi a furulyát, Patkányt meg a földre rakja és várja, hogy Seles belekezdjen abba a bizonyos dalba, amit a kalóz kért tőle.*
-Dehogy ijed, hozzá van szokva még ahhoz is, hogyha a gyerekek vernyognak körülötte! Neked meg biztos jó hangod van, előre mondom! *Ahogy Leon hallgatja a dallamot, egy pár pillanatra lehunyja a szemét is, úgy veszi fel az ütemet meg mindent, hogy el tudja játszani hangszeren is.*
-Jó lesz! Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes kis szád van! Csodákat tudnál vele művelni! *Ám mielőtt a lány válaszolhatna, a férfi elkezdi fújni a furulyát, azon a dallamon, amit előzőleg a lány mutatott, amire Patkány aprócska lábait emelgetve táncolni kezd. Ez eddig mindent lányt meg gyermeket le szokott nyűgözni, talán most sem lesz másképpen. Ahogy azt Leon említette, máris átjárja a rágcsálót a nyugalom, ahogy a még a cirkuszosok mellett begyakorolt mozdulatokat végzi. Közben a kalóz végig Selest figyeli, hogy az énekel-e, vagy mit csinál.*
//Seles//
*Leon kissé oldalra dönti a fejét és ő is nevetni kezd a lánnyal.* ~No, hát csak vicces vagy Leon! Még nem öregedtél meg annyira, ez jó jel!~ *Ő is megáll amikor a lány, de nem dől sehova, hanem elhelyezkedik a földön lótuszülésben, csak úgy kényelmesen, és előveszi a furulyát, Patkányt meg a földre rakja és várja, hogy Seles belekezdjen abba a bizonyos dalba, amit a kalóz kért tőle.*
-Dehogy ijed, hozzá van szokva még ahhoz is, hogyha a gyerekek vernyognak körülötte! Neked meg biztos jó hangod van, előre mondom! *Ahogy Leon hallgatja a dallamot, egy pár pillanatra lehunyja a szemét is, úgy veszi fel az ütemet meg mindent, hogy el tudja játszani hangszeren is.*
-Jó lesz! Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes kis szád van! Csodákat tudnál vele művelni! *Ám mielőtt a lány válaszolhatna, a férfi elkezdi fújni a furulyát, azon a dallamon, amit előzőleg a lány mutatott, amire Patkány aprócska lábait emelgetve táncolni kezd. Ez eddig mindent lányt meg gyermeket le szokott nyűgözni, talán most sem lesz másképpen. Ahogy azt Leon említette, máris átjárja a rágcsálót a nyugalom, ahogy a még a cirkuszosok mellett begyakorolt mozdulatokat végzi. Közben a kalóz végig Selest figyeli, hogy az énekel-e, vagy mit csinál.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:18:49
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:18:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Senki sem tud az irbiszről és emiatt kezd kicsit nyugtalan lenni. Nem attól tart amitől mások esetleg. Nevezetesen, hogy Xauzur visszatér és az erődben rejtőzve várja az alkalmas pillanatokat, hogy rejtekéből előjőve elfogyasszon egy-egy venárt. Ehhez el sem kellett volna mennie. Inkább azon gondolkodik, hogy hol marad el ilyen sokáig? Igazán szerencse, hogy a rejtély hamar megoldódik, még azelőtt hogy általános pánik törne ki a Vadvéden egy elszabadult és minden bizonnyal éhes irbisz okán. Megérkezik a tündér és vele együtt Xauzur is, illetve mintha Ertatsnoy loholna az állat után, de ez szinte mellékes is, mert amikor megállnak, láthatóan megvan köztük az összhang.*
- Ez igen! *bólint egyet elismerően, ahogy a nagymacska jól nevelten csatlakozik a tündérhez. Azt pedig csak magának hajlandó bevallani, hogy féltékeny is egy kicsit. Eddig csak rá hallgatott a ragadozó, már amennyire, és most már Ertatsnoy is szót ért vele. Fel is merül Bajdiban, hogy a tündér nem mondott igazat és volt már mestere. Mert tőle ennyit ilyen rövid idő alatt nem tanulhatott. Leszámítva persze a "Hogyan érjünk el rövid idő alatt elsöprő sikereket a nőknél?" leckéket. Vagy pedig akkora tehetség, amilyet nem látott még.*
- Megy ez, de azért csak óvatosan! Ugyan volt már gazdája és ahogy látom, te is ismersz egy-két trükköt, azért csak vadállat ez. Soha ne kezeld úgy, mint valami kismacskát, *itt vet egy lesújtó pillantást a társaság azon tagjai felé, akik nem átallják lecicázni a nemes jószágot* mert kellemetlen meglepetések érhetnek.
*Ez az a pillanat, amikor Lyz feladatot talál neki. Ez persze nem jelenti azt, hogy húzódozna, főleg mert először úgy érzi, hogy a csinos elf is jön vadászni. Fájlalja amikor rájön a tévedésre, de ez legyen a legkisebb baja.*
- Örömmel! *mosolyog szélesen* Kár, hogy te neked más dolgod van, de annál kellemesebb lesz majd a viszontlátás.
*Érzi, hogy ez a szokásosnál is nyálasabbra sikeredett, legyint egyet.*
- Eh, nem számít, zöldségeket beszélek. Mindjárt kiderítem, hogy kinek van kedve egy kis erdei cserkészéshez!
*Végignéz a többieken, Annulien épp Pytcáéknál van, igazán közelebb jöhetne. És hol van Zara? Nyújtogatja a nyakát, hogy megpróbáljon elnézni az alacsonyabb növésűek feje felett, de nem látja a vörös hajú lányt.*
- Na kérem! *ereszti ki a hangját végül* Kinek lenne kedve egy kis vadászathoz? Ideje feltölteni az éléskamrát, mert az bizonyos, hogy én nem fogok kását enni akkor sem, ha minden egyébből kifogyunk. Nemcsak azok jöhetnek akik értenek az íjhoz, aki dárdavetésben gyakorolta magát, az is jelentkezhet. Hát kérem, csak szépen sorban, csak semmi tolongás!
*Senki sem tud az irbiszről és emiatt kezd kicsit nyugtalan lenni. Nem attól tart amitől mások esetleg. Nevezetesen, hogy Xauzur visszatér és az erődben rejtőzve várja az alkalmas pillanatokat, hogy rejtekéből előjőve elfogyasszon egy-egy venárt. Ehhez el sem kellett volna mennie. Inkább azon gondolkodik, hogy hol marad el ilyen sokáig? Igazán szerencse, hogy a rejtély hamar megoldódik, még azelőtt hogy általános pánik törne ki a Vadvéden egy elszabadult és minden bizonnyal éhes irbisz okán. Megérkezik a tündér és vele együtt Xauzur is, illetve mintha Ertatsnoy loholna az állat után, de ez szinte mellékes is, mert amikor megállnak, láthatóan megvan köztük az összhang.*
- Ez igen! *bólint egyet elismerően, ahogy a nagymacska jól nevelten csatlakozik a tündérhez. Azt pedig csak magának hajlandó bevallani, hogy féltékeny is egy kicsit. Eddig csak rá hallgatott a ragadozó, már amennyire, és most már Ertatsnoy is szót ért vele. Fel is merül Bajdiban, hogy a tündér nem mondott igazat és volt már mestere. Mert tőle ennyit ilyen rövid idő alatt nem tanulhatott. Leszámítva persze a "Hogyan érjünk el rövid idő alatt elsöprő sikereket a nőknél?" leckéket. Vagy pedig akkora tehetség, amilyet nem látott még.*
- Megy ez, de azért csak óvatosan! Ugyan volt már gazdája és ahogy látom, te is ismersz egy-két trükköt, azért csak vadállat ez. Soha ne kezeld úgy, mint valami kismacskát, *itt vet egy lesújtó pillantást a társaság azon tagjai felé, akik nem átallják lecicázni a nemes jószágot* mert kellemetlen meglepetések érhetnek.
*Ez az a pillanat, amikor Lyz feladatot talál neki. Ez persze nem jelenti azt, hogy húzódozna, főleg mert először úgy érzi, hogy a csinos elf is jön vadászni. Fájlalja amikor rájön a tévedésre, de ez legyen a legkisebb baja.*
- Örömmel! *mosolyog szélesen* Kár, hogy te neked más dolgod van, de annál kellemesebb lesz majd a viszontlátás.
*Érzi, hogy ez a szokásosnál is nyálasabbra sikeredett, legyint egyet.*
- Eh, nem számít, zöldségeket beszélek. Mindjárt kiderítem, hogy kinek van kedve egy kis erdei cserkészéshez!
*Végignéz a többieken, Annulien épp Pytcáéknál van, igazán közelebb jöhetne. És hol van Zara? Nyújtogatja a nyakát, hogy megpróbáljon elnézni az alacsonyabb növésűek feje felett, de nem látja a vörös hajú lányt.*
- Na kérem! *ereszti ki a hangját végül* Kinek lenne kedve egy kis vadászathoz? Ideje feltölteni az éléskamrát, mert az bizonyos, hogy én nem fogok kását enni akkor sem, ha minden egyébből kifogyunk. Nemcsak azok jöhetnek akik értenek az íjhoz, aki dárdavetésben gyakorolta magát, az is jelentkezhet. Hát kérem, csak szépen sorban, csak semmi tolongás!
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:16:09
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:16:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles látja, hogy nem tudja leplezni Leon előtt a hirtelen támadt zavarát, hogy is ne tudná észrevenni, mikor a jó idő ellenére ennyire kipirult. De hát ugye nem tehet ellene semmit, ha már vörös a képe, hát vörös.*
~ Xot, ez a te hibád! ~ *Morgolódik magában, de azért vidul is kissé. Nem ez az első eset, hogy Xot ilyesmivel ugratja, de a mélységi lány úgyse vallaná be soha, hogy így volt, ezért nem is tudná rajta számonkérni. A helyzeten Leon se segít, de már Seles úgyse lehet vörösebb, mikor kifejezetten udvariasan megdicséri kinézetét, először burkoltan, aztán határozottabban még egyszer. Seles már először is érti a célzást, elmosolyodik rajta, de mikor már másodszor hallja, kuncog. Annyi szép lány van Vadvédben, gyönyörű elfek és nála jóval fiatalabbak is szaladgálnak fel-le, úgyhogy nem is számít rá, hogy valaki megdicsérné.*
- Ez kedves tőled, köszönöm.
~ Talán nem is olyan marcona ez a Leon. Egész kedves fickó. ~
*Ahogy az őrhely felé indulnak, meglepődik Leon kérdésétől. Hátát a falnak dönti, hogy kényelmesen elhelyezkedjen.*
- Remélem, nem ijed el szegény... Nem tudom, mennyire tudok énekelni. Soha nem tudtam megítélni ezeket a dolgokat.
*Azzal megpróbálkozik egy gyerekkorában tanult dallammal, és úgy veszi észre, elég jól megy. Reménykedve pillant Leonra, hogy neki is tetszik.
Illetve, hogy a Patkánynak tetszik.
Igen.*
~ Xot, igazán távozhatnál a fejemből... ~
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 13:16:59
//Leon//
*Seles látja, hogy nem tudja leplezni Leon előtt a hirtelen támadt zavarát, hogy is ne tudná észrevenni, mikor a jó idő ellenére ennyire kipirult. De hát ugye nem tehet ellene semmit, ha már vörös a képe, hát vörös.*
~ Xot, ez a te hibád! ~ *Morgolódik magában, de azért vidul is kissé. Nem ez az első eset, hogy Xot ilyesmivel ugratja, de a mélységi lány úgyse vallaná be soha, hogy így volt, ezért nem is tudná rajta számonkérni. A helyzeten Leon se segít, de már Seles úgyse lehet vörösebb, mikor kifejezetten udvariasan megdicséri kinézetét, először burkoltan, aztán határozottabban még egyszer. Seles már először is érti a célzást, elmosolyodik rajta, de mikor már másodszor hallja, kuncog. Annyi szép lány van Vadvédben, gyönyörű elfek és nála jóval fiatalabbak is szaladgálnak fel-le, úgyhogy nem is számít rá, hogy valaki megdicsérné.*
- Ez kedves tőled, köszönöm.
~ Talán nem is olyan marcona ez a Leon. Egész kedves fickó. ~
*Ahogy az őrhely felé indulnak, meglepődik Leon kérdésétől. Hátát a falnak dönti, hogy kényelmesen elhelyezkedjen.*
- Remélem, nem ijed el szegény... Nem tudom, mennyire tudok énekelni. Soha nem tudtam megítélni ezeket a dolgokat.
*Azzal megpróbálkozik egy gyerekkorában tanult dallammal, és úgy veszi észre, elég jól megy. Reménykedve pillant Leonra, hogy neki is tetszik.
Illetve, hogy a Patkánynak tetszik.
Igen.*
~ Xot, igazán távozhatnál a fejemből... ~
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 13:16:59
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 12:36:28
Üzenet elküldve: 2018-01-21 12:36:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
*Umon a földön fekszik, ahogy felpillant, látja, hogy ellenfelével pont ellentétesen, hisz a szerzetes arccal lefelé helyezkedik el. Testszerte számos horzsolás és zúzódás tarkítja immár, másnap minden bizonnyal kínzó izomláz lesz úrrá rajta. Megpróbál négykézlábra állni, felnyomja magát két kezével a földről, majd visszaroskad. Hajába kavicsszemek tapadnak, gyomra az előbbi térdeléstől még megfeszülve, tüdejébe kevés levegő áramlik a gyors pihegéstől. A végletekig hajszolja magát a mai reggelen, Sunuko attól függetlenül, hogy fegyveres harcra specializálódott, kiválóan állja a sarat és jó taktikai érzékről árulkodik.*
- Köszönöm! *Mondja csak úgy a földön fekve, néha egy két szájába vándorló kavicsszemet köpve ki maga elé.* - De te sem panaszkodhatsz, kiváló harcos vagy. *Ismét megpróbálkozik egy felállással, de csak ültéig jut, így törökülésbe hajtva lábát, egyenes háttal, megpróbálja izmait ellazítani, úgy érzi, hogyha a hajszát tovább folytatja komolyabb sérülések is érhetik. Támadni már nem tud, a harcra szánt energiáját arra használja fel, hogy egyáltalán összeszedje kissé magát. Az ő harca itt véget ér. Sunukora mosolyog, aki ha ezt látja, egy elégedett, fáradt és elismerő arcot láthat maga előtt, vidáman táncoló stigmákkal, melyek a szerzetes testéről lassan visszavándorolnak nyakára, arcára és tarkójára. Így, hogy támadást nem kell visszavernie, nem akar a harcostól ily könnyen elbúcsúzni, egész megkedvelte mozdulatai és felfogása alapján.*
- Mikor jártál utoljára Vadvédben? Honnan származol? Már ne sértsen meg a kérdés, nem múltadban vájkálni a célom, csak, hogy megismerjelek kissé, mert ütésed erejével már tisztában vagyok, mással viszont nem.* A messzi távolban Aenae és Lyz gyakorlását figyeli meg, Aenae az íjjal ismerkedik több-kevesebb sikerrel. Umon ismét megpróbál felállni, de továbbra sem sikerül, így csak szemét lehunyva, kissé meditálva várja Sunuko válaszát, közben érzi, ahogy a föld és az ég energiái lassan ismét átjárják. Azonban ezúttal már nem küzdési szándékból.*
//A kalandor és a kígyó//
*Umon a földön fekszik, ahogy felpillant, látja, hogy ellenfelével pont ellentétesen, hisz a szerzetes arccal lefelé helyezkedik el. Testszerte számos horzsolás és zúzódás tarkítja immár, másnap minden bizonnyal kínzó izomláz lesz úrrá rajta. Megpróbál négykézlábra állni, felnyomja magát két kezével a földről, majd visszaroskad. Hajába kavicsszemek tapadnak, gyomra az előbbi térdeléstől még megfeszülve, tüdejébe kevés levegő áramlik a gyors pihegéstől. A végletekig hajszolja magát a mai reggelen, Sunuko attól függetlenül, hogy fegyveres harcra specializálódott, kiválóan állja a sarat és jó taktikai érzékről árulkodik.*
- Köszönöm! *Mondja csak úgy a földön fekve, néha egy két szájába vándorló kavicsszemet köpve ki maga elé.* - De te sem panaszkodhatsz, kiváló harcos vagy. *Ismét megpróbálkozik egy felállással, de csak ültéig jut, így törökülésbe hajtva lábát, egyenes háttal, megpróbálja izmait ellazítani, úgy érzi, hogyha a hajszát tovább folytatja komolyabb sérülések is érhetik. Támadni már nem tud, a harcra szánt energiáját arra használja fel, hogy egyáltalán összeszedje kissé magát. Az ő harca itt véget ér. Sunukora mosolyog, aki ha ezt látja, egy elégedett, fáradt és elismerő arcot láthat maga előtt, vidáman táncoló stigmákkal, melyek a szerzetes testéről lassan visszavándorolnak nyakára, arcára és tarkójára. Így, hogy támadást nem kell visszavernie, nem akar a harcostól ily könnyen elbúcsúzni, egész megkedvelte mozdulatai és felfogása alapján.*
- Mikor jártál utoljára Vadvédben? Honnan származol? Már ne sértsen meg a kérdés, nem múltadban vájkálni a célom, csak, hogy megismerjelek kissé, mert ütésed erejével már tisztában vagyok, mással viszont nem.* A messzi távolban Aenae és Lyz gyakorlását figyeli meg, Aenae az íjjal ismerkedik több-kevesebb sikerrel. Umon ismét megpróbál felállni, de továbbra sem sikerül, így csak szemét lehunyva, kissé meditálva várja Sunuko válaszát, közben érzi, ahogy a föld és az ég energiái lassan ismét átjárják. Azonban ezúttal már nem küzdési szándékból.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 11:13:54
Üzenet elküldve: 2018-01-21 11:13:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Közjáték - Elostor, Aviolan, Annulien//
*Képzeljünk el egy szerzeteset, aki egy évig magányos aszkézissel töltve napjait, teljesen egyedül élt Erdőmélye sűrű vadonjában. A saját hangján kívül nem hallott beszédet sem, s mivel felesleges lett volna magával beszélgetnie - nomeg, eléggé őrült dolog is -, ezért hosszú hetekig még csak meg sem szólalt. Csak magáról kellett gondoskodnia, ha éhezett, ha veszélybe került, akkor csakis saját magát sodorta veszélybe. Aztán a Fákban Lakó elvezette ide, egy erődbe, ahol a venárok éltek, befogadták, barátokra tett szert. De ezek a barátok eltűntek, magára maradt egy erődben, melyet feleannyira sem ismert, mint szeretett volna és közben érkeztek mások is, akik tőle várták, mint "régi" lakótól azt, hogy irányítsa őket. Aztán kettőt pislogott és az Erdő Szíve tucatnál is több halandót vezetett az erődhöz. Felelősséget vállalt értük, amikor beengedte őket, amikor megosztotta velük az élelmet, a biztonságot. És közben felelősséggel tartozik azokért is, akik már itt éltek, hogy akiket beengedett, ne árthassanak a már itt élőknek. Élelem kellett a sok lakónak, fa a tüzeléshez, biztonság Erdőmélye, olykor akár kegyetlennek tűnő törvényei közt.
És ennek az egyszerű csuhásnak most irányítania kell, aki sohasem volt katona, sohasem volt családfő, de még csak vezető sem. Persze vállalta, átadhatta volna, de a régi venárokért és az erődért, és persze az Erdő Szívéért, nem teheti meg. De tanulnia kell, sokat még.
A hozzá forduló Aviolan-t zavart képpel hallgatja végig, érti, amit mond, de sóhajtva kezd a válaszba.*
- Harcosok? *Kérdez vissza.*
- Ti nem vagytok az én harcosaim, ez nem egy katonai szervezet, de még csak nem is zsoldoskompánia. Ez itt az erdő, nincs szükség tisztelgésre, uramozásra, és én nem is várom el senkitől. Ha tisztelnek és becsülnek, azt miattam tegyék, ne azért, ami vagyok. *Érzi, hogy magyarázkodik, de nem tud mást tenni, talán nem is tudná értelmesen elmagyarázni, mire is gondol.*
- Ha pedig azért, mert nem kívánok diktatórikus vezető lenni, bárki kételkedni kezd bennem vagy a vezetői képességeimben, bármikor elém állhat és kérdőre vonhat. Az Erdő Szíve látja lelkem, képes vagyok bizonyítani az igazam. *Mosolyodik el. Egy vezetőnek születni kell, tanulni is lehet, de ez a vérben van oldva. Meglehet, hogy a csuhás most még bizonytalannak tűnik saját vezetői képességeit illetően, de jól csinálja, amit csinál és idővel talán magabiztosabb lesz abban a szerepben, amit a Fákban Lakó ráosztott.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Annu. Bocsánat, nem akartalak megbántani... csak, tudod. *Mosolyog zavartan a hosszúéletű lányra, aki belecsöppent a beszélgetésükbe.*
- Feladat? Öhm... Ssyleana ugyan velünk jön a városba, de szervez egy csapat vadászt, akik nemsokára elindulnak. Xotara pedig már pihenni tért az éjszakai őrség után, de Zara biztosan itt van valahol, ő szervezi az őrséget a falakra. Umon és Isqeha pedig a vízkeréknél vannak, ha jól tudom. Csatlakozz bármelyik csapathoz, ha gondolod. *Mosolyog a lányra. Sajnálja, hogy most sem tud több szót váltani vele, de egyszer biztosan lenyugodnak a dolgok Vadvédben és akkor mindenkivel elbeszélgethet kicsit a csuhás is.*
//Közjáték - Elostor, Aviolan, Annulien//
*Képzeljünk el egy szerzeteset, aki egy évig magányos aszkézissel töltve napjait, teljesen egyedül élt Erdőmélye sűrű vadonjában. A saját hangján kívül nem hallott beszédet sem, s mivel felesleges lett volna magával beszélgetnie - nomeg, eléggé őrült dolog is -, ezért hosszú hetekig még csak meg sem szólalt. Csak magáról kellett gondoskodnia, ha éhezett, ha veszélybe került, akkor csakis saját magát sodorta veszélybe. Aztán a Fákban Lakó elvezette ide, egy erődbe, ahol a venárok éltek, befogadták, barátokra tett szert. De ezek a barátok eltűntek, magára maradt egy erődben, melyet feleannyira sem ismert, mint szeretett volna és közben érkeztek mások is, akik tőle várták, mint "régi" lakótól azt, hogy irányítsa őket. Aztán kettőt pislogott és az Erdő Szíve tucatnál is több halandót vezetett az erődhöz. Felelősséget vállalt értük, amikor beengedte őket, amikor megosztotta velük az élelmet, a biztonságot. És közben felelősséggel tartozik azokért is, akik már itt éltek, hogy akiket beengedett, ne árthassanak a már itt élőknek. Élelem kellett a sok lakónak, fa a tüzeléshez, biztonság Erdőmélye, olykor akár kegyetlennek tűnő törvényei közt.
És ennek az egyszerű csuhásnak most irányítania kell, aki sohasem volt katona, sohasem volt családfő, de még csak vezető sem. Persze vállalta, átadhatta volna, de a régi venárokért és az erődért, és persze az Erdő Szívéért, nem teheti meg. De tanulnia kell, sokat még.
A hozzá forduló Aviolan-t zavart képpel hallgatja végig, érti, amit mond, de sóhajtva kezd a válaszba.*
- Harcosok? *Kérdez vissza.*
- Ti nem vagytok az én harcosaim, ez nem egy katonai szervezet, de még csak nem is zsoldoskompánia. Ez itt az erdő, nincs szükség tisztelgésre, uramozásra, és én nem is várom el senkitől. Ha tisztelnek és becsülnek, azt miattam tegyék, ne azért, ami vagyok. *Érzi, hogy magyarázkodik, de nem tud mást tenni, talán nem is tudná értelmesen elmagyarázni, mire is gondol.*
- Ha pedig azért, mert nem kívánok diktatórikus vezető lenni, bárki kételkedni kezd bennem vagy a vezetői képességeimben, bármikor elém állhat és kérdőre vonhat. Az Erdő Szíve látja lelkem, képes vagyok bizonyítani az igazam. *Mosolyodik el. Egy vezetőnek születni kell, tanulni is lehet, de ez a vérben van oldva. Meglehet, hogy a csuhás most még bizonytalannak tűnik saját vezetői képességeit illetően, de jól csinálja, amit csinál és idővel talán magabiztosabb lesz abban a szerepben, amit a Fákban Lakó ráosztott.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Annu. Bocsánat, nem akartalak megbántani... csak, tudod. *Mosolyog zavartan a hosszúéletű lányra, aki belecsöppent a beszélgetésükbe.*
- Feladat? Öhm... Ssyleana ugyan velünk jön a városba, de szervez egy csapat vadászt, akik nemsokára elindulnak. Xotara pedig már pihenni tért az éjszakai őrség után, de Zara biztosan itt van valahol, ő szervezi az őrséget a falakra. Umon és Isqeha pedig a vízkeréknél vannak, ha jól tudom. Csatlakozz bármelyik csapathoz, ha gondolod. *Mosolyog a lányra. Sajnálja, hogy most sem tud több szót váltani vele, de egyszer biztosan lenyugodnak a dolgok Vadvédben és akkor mindenkivel elbeszélgethet kicsit a csuhás is.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:46:16
Üzenet elküldve: 2018-01-21 10:46:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
//védelem: ügyesség=225; gyorsaság=170; erő=140._.//
*Hogy még ellenfele továbbra sem óhajt passzív maradni, főleg a többé-kevésbé sikeres gyomortérdelés után, az őt villámcsapásként éri. Ugyanis amikor elengedi ellenfelét s megpróbál a lehető legtiszteletteljesebb távolságról erőt gyűjteni magának, legádázabb álmaiban sem gondolja, hogy a már láthatólag is rettenetes állapotban lévő Umon előreveti magát, és mint valami kocsmai bunyóban, az alacsony magasságú pozícióját tökéletesen kihasználva belefejel a gyomrába. Ő már így is alig tudott lábán maradni a mellkasát masszírozva, az ez utáni csapást már sem elkerülni, sem két lábon elviselni nem tudja: Umon feje akkora erővel csapódik neki a semmiféle ellenállást nem mutató gyomortájéknak, hogy Sunuko, továbbvéve az ellenfele által valahogyan összehozott mozgási energiát, hátraesik a porba. Látása elhomályosul, gyomrában émelyítően csiklandós érzés keletkezik. Még az a szerencséje, hogy az utolsó pillanatban be tudta feszíteni hátizmát, s gerincét, vállát pedig előrehajtotta, //-1 szegmens// szóval elkerülte a vészes eséssel járó esetleges töréseket vagy kificamításokat, de így is vagy jó fél métert csúszhatott. Ami nem kevés zúzódással jár. Mivel vastagabb bőrzekéjét hátrahagyta Umon tanácsára a gyakorlótér ellentétes sarkánál, így mihaszna pólója több helyen elszakad a hátán, a gyakorlótér homokos kavicsos porával és némi vérrel díszítve a foltokat, lyukakat. Nem láthatja ellenfelét, mivel fejével csak a gyanúsan tiszta eget nézi, továbbra is homályos látással. Mintha az időjárás puszta semmiségével gúnyolná ki lassú reflexeit s felfogóképességét. Levegőért kapkodva, hasizmát most nem megerőltetve, inkább oldalra gurulva tápászkodik fel kisöpörve a kavicsokat a hajából s hátáról, ki tudja mennyi ideje földre kerülése után, de annyi biztos hogy addigra ellenfele is összeszedhette magát. Ő maga kissé liheg, s több helyen is érzi az ütések hatását, de azonkívül csak egy félmosolyt küld Umon felé.//fájdalomtűrés - sikeres//*
- Lenyűgöző. Ennyit még el is vártam. *Veti oda tompa hangon, kissé erőtlenül, ugyanis még érzi a torkára mért, szerencséjére felfogott csapás eredményét. Ezzel talán félidőre is értek. Most már tudja, hogy nem szabad hagyni hogy Umon kezdeményezzen. De ahogy elgondolkodik, rájön, hogy maga a meccs egyáltalán nem igazságos, ugyanis Umon már előtte is összemérte képességeit az elf vezetővel, ami nem kevés megerőltetéssel járhatott számára. Kissé lelkiismeret furdalása van emiatt, amit nem győz megosztani ellenfelével.*
- Bámulatosan jól bírod ahhoz képest hogy az előbb még Pyctával ettétek a port. Elismerésem.
//A kalandor és a kígyó//
//védelem: ügyesség=225; gyorsaság=170; erő=140._.//
*Hogy még ellenfele továbbra sem óhajt passzív maradni, főleg a többé-kevésbé sikeres gyomortérdelés után, az őt villámcsapásként éri. Ugyanis amikor elengedi ellenfelét s megpróbál a lehető legtiszteletteljesebb távolságról erőt gyűjteni magának, legádázabb álmaiban sem gondolja, hogy a már láthatólag is rettenetes állapotban lévő Umon előreveti magát, és mint valami kocsmai bunyóban, az alacsony magasságú pozícióját tökéletesen kihasználva belefejel a gyomrába. Ő már így is alig tudott lábán maradni a mellkasát masszírozva, az ez utáni csapást már sem elkerülni, sem két lábon elviselni nem tudja: Umon feje akkora erővel csapódik neki a semmiféle ellenállást nem mutató gyomortájéknak, hogy Sunuko, továbbvéve az ellenfele által valahogyan összehozott mozgási energiát, hátraesik a porba. Látása elhomályosul, gyomrában émelyítően csiklandós érzés keletkezik. Még az a szerencséje, hogy az utolsó pillanatban be tudta feszíteni hátizmát, s gerincét, vállát pedig előrehajtotta, //-1 szegmens// szóval elkerülte a vészes eséssel járó esetleges töréseket vagy kificamításokat, de így is vagy jó fél métert csúszhatott. Ami nem kevés zúzódással jár. Mivel vastagabb bőrzekéjét hátrahagyta Umon tanácsára a gyakorlótér ellentétes sarkánál, így mihaszna pólója több helyen elszakad a hátán, a gyakorlótér homokos kavicsos porával és némi vérrel díszítve a foltokat, lyukakat. Nem láthatja ellenfelét, mivel fejével csak a gyanúsan tiszta eget nézi, továbbra is homályos látással. Mintha az időjárás puszta semmiségével gúnyolná ki lassú reflexeit s felfogóképességét. Levegőért kapkodva, hasizmát most nem megerőltetve, inkább oldalra gurulva tápászkodik fel kisöpörve a kavicsokat a hajából s hátáról, ki tudja mennyi ideje földre kerülése után, de annyi biztos hogy addigra ellenfele is összeszedhette magát. Ő maga kissé liheg, s több helyen is érzi az ütések hatását, de azonkívül csak egy félmosolyt küld Umon felé.//fájdalomtűrés - sikeres//*
- Lenyűgöző. Ennyit még el is vártam. *Veti oda tompa hangon, kissé erőtlenül, ugyanis még érzi a torkára mért, szerencséjére felfogott csapás eredményét. Ezzel talán félidőre is értek. Most már tudja, hogy nem szabad hagyni hogy Umon kezdeményezzen. De ahogy elgondolkodik, rájön, hogy maga a meccs egyáltalán nem igazságos, ugyanis Umon már előtte is összemérte képességeit az elf vezetővel, ami nem kevés megerőltetéssel járhatott számára. Kissé lelkiismeret furdalása van emiatt, amit nem győz megosztani ellenfelével.*
- Bámulatosan jól bírod ahhoz képest hogy az előbb még Pyctával ettétek a port. Elismerésem.
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 09:06:17
Üzenet elküldve: 2018-01-21 09:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
*Leon már kezdi irigyelni a patkányát, hiszen azt a két lány csupa szeretettel veszi körül, neki meg semmi sem jut.* ~Engem is igazán megsimogathatna már valaki, höh!~
-Igen is félelmetes! Ha jobban ismernél, tudnád miféle dolgokra vagyok képes! *Kacsint egyet a mélységi felé, de azért igyekszik kissé távolságtartó is lenni, hiszen nem akarja túlzásba vinni.* ~Még a végén szül nekem egy gyereket, hogy elmenjen vele és itt hagyjon!~ *Úgyhogy a kacsintás végül inkább valami ideges szemrándulásba megy át.*
-Tőlem aztán nem kell megvédeni! Csak akkor bántom, ha akarja! *jelentsen ez bármit is. Nem fejti ki a kalóz.*
-No, akkor szép álmokat, meg izgalmas szemnézegetést meg minden! *Int a lány után, majd teljes figyelemmel Selesre koncentrál, aki úgy tűnik átment paradicsomba, amit Leon egyelőre nem igazán ért, hiszen nem is hangzott el olyasmi, ami miatt illenék elvörösödni.*
-Bizony, hogy szereti, de nem mindegyiket! Azért neki is van ízlése! *Neveti el magát, majd mivel az ő intelligenciaszintjéhez mér mindenkit, készséggel megmagyarázza saját viccét, már csak azért is, hogy magában is tudatosítja, hogy mire utalt.*
-Mert, ugye jól nézel ki, és szereti a szép lányokat! *Nevet tovább Leon.*
-Csak vicceltem ám! Patkány nem fog harcolni, hiszen azért vagyok itten, hogy megvédjem mindentől. *Ekkor terelődik át a szó Pyctára, akinek a kalóz i integetni kényszerül, hiszen nem valami bunkó ember ő, hogy kihagyja a köszönést.*
-Nézem, nézem! *Bólint és elindul a lány után az őrségbe. Ugyan nem sok hasznát fogják ott venni, hiszen se a szeme nem valami éles, se nem tud a kardjával lecsapkodni a falról, de talán szórakoztathatja a többieket. Ostor amúgy is nagy barátja, már csak azért is érdemes lesz odamenni. Átveszi a kis rágcsálót, aki eléggé megnyugodott, de azért még mindig érzi ahogy a mellkasához ér, hogy nagyon dobog a szíve az izgatottságtól.*
-Tudsz énekelni Seles? *Kérdi a lányt, hiszen Patkány leginkább a zenétől és női hangtól tud megnyugodni, és ahogy ránéz erre itt, egyértelmű, hogy nő, és a hangjából ítélve, szép lágy dallamot tudna magából megszólaltatni, ha akarna.*
*Leon már kezdi irigyelni a patkányát, hiszen azt a két lány csupa szeretettel veszi körül, neki meg semmi sem jut.* ~Engem is igazán megsimogathatna már valaki, höh!~
-Igen is félelmetes! Ha jobban ismernél, tudnád miféle dolgokra vagyok képes! *Kacsint egyet a mélységi felé, de azért igyekszik kissé távolságtartó is lenni, hiszen nem akarja túlzásba vinni.* ~Még a végén szül nekem egy gyereket, hogy elmenjen vele és itt hagyjon!~ *Úgyhogy a kacsintás végül inkább valami ideges szemrándulásba megy át.*
-Tőlem aztán nem kell megvédeni! Csak akkor bántom, ha akarja! *jelentsen ez bármit is. Nem fejti ki a kalóz.*
-No, akkor szép álmokat, meg izgalmas szemnézegetést meg minden! *Int a lány után, majd teljes figyelemmel Selesre koncentrál, aki úgy tűnik átment paradicsomba, amit Leon egyelőre nem igazán ért, hiszen nem is hangzott el olyasmi, ami miatt illenék elvörösödni.*
-Bizony, hogy szereti, de nem mindegyiket! Azért neki is van ízlése! *Neveti el magát, majd mivel az ő intelligenciaszintjéhez mér mindenkit, készséggel megmagyarázza saját viccét, már csak azért is, hogy magában is tudatosítja, hogy mire utalt.*
-Mert, ugye jól nézel ki, és szereti a szép lányokat! *Nevet tovább Leon.*
-Csak vicceltem ám! Patkány nem fog harcolni, hiszen azért vagyok itten, hogy megvédjem mindentől. *Ekkor terelődik át a szó Pyctára, akinek a kalóz i integetni kényszerül, hiszen nem valami bunkó ember ő, hogy kihagyja a köszönést.*
-Nézem, nézem! *Bólint és elindul a lány után az őrségbe. Ugyan nem sok hasznát fogják ott venni, hiszen se a szeme nem valami éles, se nem tud a kardjával lecsapkodni a falról, de talán szórakoztathatja a többieket. Ostor amúgy is nagy barátja, már csak azért is érdemes lesz odamenni. Átveszi a kis rágcsálót, aki eléggé megnyugodott, de azért még mindig érzi ahogy a mellkasához ér, hogy nagyon dobog a szíve az izgatottságtól.*
-Tudsz énekelni Seles? *Kérdi a lányt, hiszen Patkány leginkább a zenétől és női hangtól tud megnyugodni, és ahogy ránéz erre itt, egyértelmű, hogy nő, és a hangjából ítélve, szép lágy dallamot tudna magából megszólaltatni, ha akarna.*
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 05:14:44
Üzenet elküldve: 2018-01-21 05:14:44
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Árnytörő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~*Sötétség. Köd. Villanás. Emlék.
Xotara visszafordulva látja, hogy egy idős tündér asszony fogja kezei között az övét. Erősen meglett kora ellenére is ámulni való szépséget sugároz. A sötételf lánynak felocsúdni sincs ideje, mert az asszony, révülten így szól: *
- Elszegetlen szál, véred a véréből
Megtalál, mikor az Iribisz fényfüzér
Újra a földön jár, eljön a baljós Árny.
*Villanás. Álom.
Nagy dörrenéssel villámlás hasítja keresztül a csillagtalan, éjszakai égboltot, majd hallani, ahogy elered az eső. A szél is viharossá erősödik. Levelek örvénylenek a szélben.
Xotara egy sötét erdőben sétál. Az őszi avar ropog a lába alatt. Bár a felszínen született, de sötételf vérének köszönhetően jól lát a sötétben, ha nem is olyan jól, mint egykor föld alatt élő ősei, de egy emberhez képest még mindig kiválóan tud tájékozódni éjszaka.
Furcsa érzés keríti hatalmába. Nem egyedül jár az erdőben. Valaki figyeli. Sietősen halad tovább. Egy tisztáshoz ér. Tudja nem tanácsos kilépnie a tisztásra, főleg, hogy se íja, se kardja nincs nála, de vissza sem mehet már. Habozva indul el a tisztáson.
Hirtelen hangosan reccsen meg az avar a háta mögött. Megfordulva látja, hogy egy nagymacska lopakodott mögötte, egy erdei iribisz. Budája szürkesége rikítva töri meg az éjszaka sötétjét. Az állat rémülten fúrja tekintetét az övébe, majd morogva fúj egyet és elszalad.
Xotara megkönnyebbülten fordul vissza, ám egy sötét alakkal találja közvetlenül szembe magát. Levegővételnyi ideje se marad, amikor metszően éles fájdalom hasít a bordái közé. Lepillantva látja, hogy egy tőrrel döfték át mellkasát. A sötét alak megragadva a lány karját kirántja a tőrt. Megrogy, de támadója erősen tartja karjánál fogva. Az oldalához szorított kezét saját meleg vére önti el. Tekintetét támadójára emeli, aki fekete kámzsája alól halkan nevetni kezd, majd felfedi az arcát. A sötételf lány döbbenten néz farkas szemet (nemcsak érzi, de már tudja is) a gyilkosával, majd erőtlenül hagyja el egy szó a száját; apa.*~
*A mélységi lány verejtékben úszva, az ágyban ülve ébred fel. Zavartan, kissé zihálva tekint körbe az elsötétített szobában, miután felfogja hol is van, valamennyire megnyugszik, de a zsigereit fojtógörcs szorítása nem enyhül. Idegesen dörgöli ki az emlékálom maradékát a szeméből. Lábait annyira húzza fel, hogy karjaival térdeire támaszkodjon.
~Átkozott vér. Elárultam. Meg kellett volna ölnöm, de nem bírtam. Otthagytam. Nem láttam, hogy végeztek vele, így nem lehetek biztos benne. Én ostoba!~
A sötételf lány elrévedve babrálni kezd a bal csuklóján viselt egypár arany karperecével.
~Anya… ahogy Titeket is elárultalak. Bocsássatok meg! De tudom, Ti már soha nem bocsáthattok meg nekem.~
Bal kezét, a bal fülében viselt csontból készült, kis karika fülbevalójához emeli, majd idegesen túr bele ébenfekete hajába, amit lassan borzolni kezd. Gondolva egyet az ágyból kilépve gyorsan a fogasnál terem, amin az imént még rövid kardja lógott, de most a kezében tartja a vágófegyvert. Elmerengve simítja végig a pengét, a hegyétől, a vércsatornán keresztül, a keresztvasig, majd a pengeélét vizsgálva hüvelykujjából hirtelen vér serken. A következő pillanatban az ablakhoz lép, és a lópokrócot félre rántva deríti délutáni fényárba szobát. A szemei sajgó fájdalmától felszisszen, de nem szitkozódik.
~Észen.~
Szemeit dörgölve a tükör előtti kis asztalhoz sétál, amin a vízzel teli mosdótál is van. Az asztalra támaszkodva (jobb kezében még mindig a karddal) mered bele a tükörbe, és ide-oda fordítva fejét szemrevételezi magát, mintha csak azon töprengene, hogy tulajdonképpen ki a franc is ő valójában. A tükörben tekintete megállapodik egy ponton, majd oldalra billenti a fejét. Oda elemeli a kardját, és elkezdi a megszokott rövidre vágni ébenfekete haját, ami az elmúlt hat alatt a praktikus rövidségét már túlnőtte.
~Már kezdtem úgy kinézni, mint valami mélységi tárnaszökevény.~
Xotara, mikor befejezi a hajnyírást, elégedettem simítja végig rövid haját. Összetakarít. Megmosakszik, majd felöltözik a szokásos lila ruhájába, és elhagyja szobáját. A galériáról lesétálva a konyha felé pillant, de bosszúsan állapítja meg, hogy nincs étvágya.
~Kiadós volt Seles kalácsa. A végén még olyan leszek, mint az ájtatosan böjtölő, idióta szerzetesek.~
Vállat von. Elmosolyodik.
~Megyek, megnézem Kajtárt.~
Azzal, Xotara az istálló felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 05:21:39
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~*Sötétség. Köd. Villanás. Emlék.
Xotara visszafordulva látja, hogy egy idős tündér asszony fogja kezei között az övét. Erősen meglett kora ellenére is ámulni való szépséget sugároz. A sötételf lánynak felocsúdni sincs ideje, mert az asszony, révülten így szól: *
- Elszegetlen szál, véred a véréből
Megtalál, mikor az Iribisz fényfüzér
Újra a földön jár, eljön a baljós Árny.
*Villanás. Álom.
Nagy dörrenéssel villámlás hasítja keresztül a csillagtalan, éjszakai égboltot, majd hallani, ahogy elered az eső. A szél is viharossá erősödik. Levelek örvénylenek a szélben.
Xotara egy sötét erdőben sétál. Az őszi avar ropog a lába alatt. Bár a felszínen született, de sötételf vérének köszönhetően jól lát a sötétben, ha nem is olyan jól, mint egykor föld alatt élő ősei, de egy emberhez képest még mindig kiválóan tud tájékozódni éjszaka.
Furcsa érzés keríti hatalmába. Nem egyedül jár az erdőben. Valaki figyeli. Sietősen halad tovább. Egy tisztáshoz ér. Tudja nem tanácsos kilépnie a tisztásra, főleg, hogy se íja, se kardja nincs nála, de vissza sem mehet már. Habozva indul el a tisztáson.
Hirtelen hangosan reccsen meg az avar a háta mögött. Megfordulva látja, hogy egy nagymacska lopakodott mögötte, egy erdei iribisz. Budája szürkesége rikítva töri meg az éjszaka sötétjét. Az állat rémülten fúrja tekintetét az övébe, majd morogva fúj egyet és elszalad.
Xotara megkönnyebbülten fordul vissza, ám egy sötét alakkal találja közvetlenül szembe magát. Levegővételnyi ideje se marad, amikor metszően éles fájdalom hasít a bordái közé. Lepillantva látja, hogy egy tőrrel döfték át mellkasát. A sötét alak megragadva a lány karját kirántja a tőrt. Megrogy, de támadója erősen tartja karjánál fogva. Az oldalához szorított kezét saját meleg vére önti el. Tekintetét támadójára emeli, aki fekete kámzsája alól halkan nevetni kezd, majd felfedi az arcát. A sötételf lány döbbenten néz farkas szemet (nemcsak érzi, de már tudja is) a gyilkosával, majd erőtlenül hagyja el egy szó a száját; apa.*~
*A mélységi lány verejtékben úszva, az ágyban ülve ébred fel. Zavartan, kissé zihálva tekint körbe az elsötétített szobában, miután felfogja hol is van, valamennyire megnyugszik, de a zsigereit fojtógörcs szorítása nem enyhül. Idegesen dörgöli ki az emlékálom maradékát a szeméből. Lábait annyira húzza fel, hogy karjaival térdeire támaszkodjon.
~Átkozott vér. Elárultam. Meg kellett volna ölnöm, de nem bírtam. Otthagytam. Nem láttam, hogy végeztek vele, így nem lehetek biztos benne. Én ostoba!~
A sötételf lány elrévedve babrálni kezd a bal csuklóján viselt egypár arany karperecével.
~Anya… ahogy Titeket is elárultalak. Bocsássatok meg! De tudom, Ti már soha nem bocsáthattok meg nekem.~
Bal kezét, a bal fülében viselt csontból készült, kis karika fülbevalójához emeli, majd idegesen túr bele ébenfekete hajába, amit lassan borzolni kezd. Gondolva egyet az ágyból kilépve gyorsan a fogasnál terem, amin az imént még rövid kardja lógott, de most a kezében tartja a vágófegyvert. Elmerengve simítja végig a pengét, a hegyétől, a vércsatornán keresztül, a keresztvasig, majd a pengeélét vizsgálva hüvelykujjából hirtelen vér serken. A következő pillanatban az ablakhoz lép, és a lópokrócot félre rántva deríti délutáni fényárba szobát. A szemei sajgó fájdalmától felszisszen, de nem szitkozódik.
~Észen.~
Szemeit dörgölve a tükör előtti kis asztalhoz sétál, amin a vízzel teli mosdótál is van. Az asztalra támaszkodva (jobb kezében még mindig a karddal) mered bele a tükörbe, és ide-oda fordítva fejét szemrevételezi magát, mintha csak azon töprengene, hogy tulajdonképpen ki a franc is ő valójában. A tükörben tekintete megállapodik egy ponton, majd oldalra billenti a fejét. Oda elemeli a kardját, és elkezdi a megszokott rövidre vágni ébenfekete haját, ami az elmúlt hat alatt a praktikus rövidségét már túlnőtte.
~Már kezdtem úgy kinézni, mint valami mélységi tárnaszökevény.~
Xotara, mikor befejezi a hajnyírást, elégedettem simítja végig rövid haját. Összetakarít. Megmosakszik, majd felöltözik a szokásos lila ruhájába, és elhagyja szobáját. A galériáról lesétálva a konyha felé pillant, de bosszúsan állapítja meg, hogy nincs étvágya.
~Kiadós volt Seles kalácsa. A végén még olyan leszek, mint az ájtatosan böjtölő, idióta szerzetesek.~
Vállat von. Elmosolyodik.
~Megyek, megnézem Kajtárt.~
Azzal, Xotara az istálló felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 05:21:39
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 22:57:39
Üzenet elküldve: 2018-01-20 22:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
*Bár komolynak szeretné magát mutatni, Selesen boldog gyermeki izgatottság lesz úrrá, mikor látja, hogy Xotnak ízlik a kalács, és fülig ér a szája, mikor még Patkány is kap belőle egy falást. Biztosan tartja a kis állatkát, amíg Lyz is megsimogatja, de úgy néz ki, a kis állatka a lányok között nem érzi magát olyan elveszettnek.
Mikor Seles Xot és Leon incselkedését hallgatja, halkan kuncog. Xot nagyon lelkesen piszkálja a kalózt, és ahogy elnézi őket, rájön, van bennük valami bájosan közös, mindketten pimaszak, de védelmező típusok, ha valaki, akit szeretnek, bajba kerül. Mindig felnézett az ilyen emberekre, mert soha nem tudott volna ilyen talpraesetten viselkedni, csak nagyon ritkán mert igazán konfliktusokat megoldani. Igaz, Leonnal és Xottal egyaránt úgy ismerkedett meg, hogy kicsit nyitottabb volt feléjük.*
- Patkány nagyon szereti a hölgyek társaságát, meg kell hagyni. *Mondja Leonnak.* Hím? Ez sok mindent megmagyarázna... Mindenesetre a kard igazán jól állna a kezében, csak nem sok hasznát venné a falon.
*Hirtelen azt veszi észre, hogy Xot távozni készül, és mindkettejüket vállon veregeti. Seles a mélységi lány beszédéből úgy érzi, hogy fejben Xot is összeboronálta őt és a kalózt. Azon kapja magát, hogy elvörösödik, de nem tud szólni semmit, főleg, mert Patkány megint szökni készül, és utána kell kapnia. Túlságosan zavarban van, hogy hirtelen mondjon valamit Leonnak, de ekkor észreveszi odalent Pyctát, és mikor az elf int neki, ő is köszönti.*
- Nézd, ott van Pycta! *Mondja esetlenül, hogy addig is megtörje a kínos pillanatot. Ma nem teljesen úgy viselkedik, mint kellene, és ennek a furcsa álmok is lehetnek az okai. De ideje lenne mennie, mert nincs senki az őrhelyen. Leonhoz fordul megint.* Megyek, elfoglalom a helyem, mert lehet, hogy ha erre jár valaki, még Patkány se fog tudni vele megverekedni. *Mutat le az állatra.* Ha akarsz, tarts velem! Tettem még el a reggeliből, ha éhes vagy, megehetjük. *Azzal visszanyújtja a remélhetőleg már nyugodtabb lelkű Patkányt eredeti gazdájának.* Az íjamhoz két kéz kell.
*Elindul az őrhelye felé, társaságban vagy anélkül.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 23:00:06
*Bár komolynak szeretné magát mutatni, Selesen boldog gyermeki izgatottság lesz úrrá, mikor látja, hogy Xotnak ízlik a kalács, és fülig ér a szája, mikor még Patkány is kap belőle egy falást. Biztosan tartja a kis állatkát, amíg Lyz is megsimogatja, de úgy néz ki, a kis állatka a lányok között nem érzi magát olyan elveszettnek.
Mikor Seles Xot és Leon incselkedését hallgatja, halkan kuncog. Xot nagyon lelkesen piszkálja a kalózt, és ahogy elnézi őket, rájön, van bennük valami bájosan közös, mindketten pimaszak, de védelmező típusok, ha valaki, akit szeretnek, bajba kerül. Mindig felnézett az ilyen emberekre, mert soha nem tudott volna ilyen talpraesetten viselkedni, csak nagyon ritkán mert igazán konfliktusokat megoldani. Igaz, Leonnal és Xottal egyaránt úgy ismerkedett meg, hogy kicsit nyitottabb volt feléjük.*
- Patkány nagyon szereti a hölgyek társaságát, meg kell hagyni. *Mondja Leonnak.* Hím? Ez sok mindent megmagyarázna... Mindenesetre a kard igazán jól állna a kezében, csak nem sok hasznát venné a falon.
*Hirtelen azt veszi észre, hogy Xot távozni készül, és mindkettejüket vállon veregeti. Seles a mélységi lány beszédéből úgy érzi, hogy fejben Xot is összeboronálta őt és a kalózt. Azon kapja magát, hogy elvörösödik, de nem tud szólni semmit, főleg, mert Patkány megint szökni készül, és utána kell kapnia. Túlságosan zavarban van, hogy hirtelen mondjon valamit Leonnak, de ekkor észreveszi odalent Pyctát, és mikor az elf int neki, ő is köszönti.*
- Nézd, ott van Pycta! *Mondja esetlenül, hogy addig is megtörje a kínos pillanatot. Ma nem teljesen úgy viselkedik, mint kellene, és ennek a furcsa álmok is lehetnek az okai. De ideje lenne mennie, mert nincs senki az őrhelyen. Leonhoz fordul megint.* Megyek, elfoglalom a helyem, mert lehet, hogy ha erre jár valaki, még Patkány se fog tudni vele megverekedni. *Mutat le az állatra.* Ha akarsz, tarts velem! Tettem még el a reggeliből, ha éhes vagy, megehetjük. *Azzal visszanyújtja a remélhetőleg már nyugodtabb lelkű Patkányt eredeti gazdájának.* Az íjamhoz két kéz kell.
*Elindul az őrhelye felé, társaságban vagy anélkül.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 23:00:06
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:46:24
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:46:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Isqeha, Umon//
~Egyszer...~ *Umon fancsali képet vág, a Xotarával kapcsolatos kérdés válaszára, de nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Isqehát, főleg, hogy ő is oly nagy örömmel vágna bele a munkába a vízkeréknél. Aztán gyorsan továbblép és séta közben megfontoltan hallgatja a félelf válaszát a fogaskerékházról és az esetlegesen kifelé vezető ajtóról, így hirtelen megáll:*
- Várjunk csak egy pillanatot!* kiált fel, majd visszaszalad a vízkerék melletti falazathoz, hogy tüzetesebben vizsgálja meg azt. //kockadobás-nyomolvasás-sikertelen//Hosszasan tapogatja végig a sziklákat, illetve a kerék mögötti gerendákat is a legapróbb résekig mindent megvizsgál és átnéz, de nem jár sikerrel. Lebiggyesztett szájjal sikertelenségén szomorkodva néz fel a távolabb álló félelfre:*
- Áh, hagyjuk, talán belülről megtaláljuk, akkor induljunk visszafelé.* Azzal ismét felveszi a tempót és a félelf mellett baktatva indul el vissza a falakon belülre a szerszámokért. Útközben lopva-lopva Isqre pillant. Így elnézve alig nőtt ki a gyerekkorból, mégis meglepően értelmesnek és érdeklődőnek tűnik, ellentétben korabeli társaival, akik inkább a hölgyekkel, vagy a mulatozással vannak elfoglalva. Szimpatikus számára, bár látja, hogy olykor kissé viszolyogva néz arcára, mégsem bántja meg fintorral, vagy megjegyzéssel.*
- Isq! Te hogyan keveredtél Vadvédbe? Ilyen ifjoncok azért nem szoktak elkerülni otthonról egyedül? Vagy csak kalandra vágytál? Hívott az ismeretlen?* Kedélyes csevejre áhítozik, a reggeli történések már végleg a múlté, nem is akarja magának eszébe juttatni, így csak remélni tudja, merész kérdéseivel nem sérti meg Isqehát, akivel tulajdonképpen hosszabb beszélgetésbe csak most bonyolódik először. Időközben lassan a kapuhoz érnek, ahonnan a műhely felé veszik az irányt, egyrészt szerszámokat találjanak, illetve, hogy a fogaskerékházba vezető ajtó kulcsát is megleljék. Hátha belépve immár könnyebben kijuthatnak a forgó vízkerékhez. Egyszerűbb volna a két lapáttal, ásóval, esetleg csákánnyal csak kilépni mellé egy ajtón, mint ismét megkerülni az egész épületet.*
- Neked van elképzelésed arról, hogy hol leljük meg a kulcsot?* kérdezi bizakodva, bár, ami azt illeti nem gondolja, hogy olyannyira el lenne rejtve.* Talán az ajtó fölé van akasztva, igazából belül nem kellene eldugni azt, ki akarna kiszökni erről a csodálatos helyről?* Hangosan fel is kuncog, komolyan gondolja, amit mond és úgy sejti újdonsült félelf cimborája hasonlóképpen gondolkodhat.*
//Isqeha, Umon//
~Egyszer...~ *Umon fancsali képet vág, a Xotarával kapcsolatos kérdés válaszára, de nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Isqehát, főleg, hogy ő is oly nagy örömmel vágna bele a munkába a vízkeréknél. Aztán gyorsan továbblép és séta közben megfontoltan hallgatja a félelf válaszát a fogaskerékházról és az esetlegesen kifelé vezető ajtóról, így hirtelen megáll:*
- Várjunk csak egy pillanatot!* kiált fel, majd visszaszalad a vízkerék melletti falazathoz, hogy tüzetesebben vizsgálja meg azt. //kockadobás-nyomolvasás-sikertelen//Hosszasan tapogatja végig a sziklákat, illetve a kerék mögötti gerendákat is a legapróbb résekig mindent megvizsgál és átnéz, de nem jár sikerrel. Lebiggyesztett szájjal sikertelenségén szomorkodva néz fel a távolabb álló félelfre:*
- Áh, hagyjuk, talán belülről megtaláljuk, akkor induljunk visszafelé.* Azzal ismét felveszi a tempót és a félelf mellett baktatva indul el vissza a falakon belülre a szerszámokért. Útközben lopva-lopva Isqre pillant. Így elnézve alig nőtt ki a gyerekkorból, mégis meglepően értelmesnek és érdeklődőnek tűnik, ellentétben korabeli társaival, akik inkább a hölgyekkel, vagy a mulatozással vannak elfoglalva. Szimpatikus számára, bár látja, hogy olykor kissé viszolyogva néz arcára, mégsem bántja meg fintorral, vagy megjegyzéssel.*
- Isq! Te hogyan keveredtél Vadvédbe? Ilyen ifjoncok azért nem szoktak elkerülni otthonról egyedül? Vagy csak kalandra vágytál? Hívott az ismeretlen?* Kedélyes csevejre áhítozik, a reggeli történések már végleg a múlté, nem is akarja magának eszébe juttatni, így csak remélni tudja, merész kérdéseivel nem sérti meg Isqehát, akivel tulajdonképpen hosszabb beszélgetésbe csak most bonyolódik először. Időközben lassan a kapuhoz érnek, ahonnan a műhely felé veszik az irányt, egyrészt szerszámokat találjanak, illetve, hogy a fogaskerékházba vezető ajtó kulcsát is megleljék. Hátha belépve immár könnyebben kijuthatnak a forgó vízkerékhez. Egyszerűbb volna a két lapáttal, ásóval, esetleg csákánnyal csak kilépni mellé egy ajtón, mint ismét megkerülni az egész épületet.*
- Neked van elképzelésed arról, hogy hol leljük meg a kulcsot?* kérdezi bizakodva, bár, ami azt illeti nem gondolja, hogy olyannyira el lenne rejtve.* Talán az ajtó fölé van akasztva, igazából belül nem kellene eldugni azt, ki akarna kiszökni erről a csodálatos helyről?* Hangosan fel is kuncog, komolyan gondolja, amit mond és úgy sejti újdonsült félelf cimborája hasonlóképpen gondolkodhat.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:38:44
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:38:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Pycta, mindenki//
*Kipihenten ébred, nagyot nyújtózik. Kihasználva a szoba és a puha ágy nyújtotta kényelmet bizony rengeteget alszik mióta itt van, van mit behoznia. Hamar felkapja a ruháit és már szalad is az udvarra.
A kapunál jó néhányan gyülekeznek, odafelé elhalad amellett a mélységi mellett is, aki az első éjjel segített neki megtalálni a szobáját. Xotara, ha jól emlékszik. Eszébe jut, hogy még ki sem fejezte a háláját a kedves útbaigazításért. Még mindig nem rajong sem a bőréért sem a fajtájáért, de egész jól alakul a kapcsolatuk. Egyelőre.*
-Szép reggelt mindenkinek!
*Néz körbe sugárzó mosollyal, bár még mindig vannak ismeretlen arcok.
Jó kedve van, bár az öltözéke még viseli a kóborlása nyomát, az itt eltöltött idő bizony jócskán kárpótolta az elmúlt hetekért.*
-Bármi feladat számomra?
*Néz Pyctára. Nem kapott semmilyen utasítást, mióta itt van, mintha kímélné fajtársa, vagy ilyesmi. Nem mintha zavarná, de szeretné hasznossá tenni magát, ha már a mágiát nem is tudta még kamatoztatni.
Csak ekkor veszi észre, hogy valami kellemetlen jelenetet zavart meg. Már az arcokból ítélve. Kissé hátrébb lép és valami elnézésfélét motyog.*
//Pycta, mindenki//
*Kipihenten ébred, nagyot nyújtózik. Kihasználva a szoba és a puha ágy nyújtotta kényelmet bizony rengeteget alszik mióta itt van, van mit behoznia. Hamar felkapja a ruháit és már szalad is az udvarra.
A kapunál jó néhányan gyülekeznek, odafelé elhalad amellett a mélységi mellett is, aki az első éjjel segített neki megtalálni a szobáját. Xotara, ha jól emlékszik. Eszébe jut, hogy még ki sem fejezte a háláját a kedves útbaigazításért. Még mindig nem rajong sem a bőréért sem a fajtájáért, de egész jól alakul a kapcsolatuk. Egyelőre.*
-Szép reggelt mindenkinek!
*Néz körbe sugárzó mosollyal, bár még mindig vannak ismeretlen arcok.
Jó kedve van, bár az öltözéke még viseli a kóborlása nyomát, az itt eltöltött idő bizony jócskán kárpótolta az elmúlt hetekért.*
-Bármi feladat számomra?
*Néz Pyctára. Nem kapott semmilyen utasítást, mióta itt van, mintha kímélné fajtársa, vagy ilyesmi. Nem mintha zavarná, de szeretné hasznossá tenni magát, ha már a mágiát nem is tudta még kamatoztatni.
Csak ekkor veszi észre, hogy valami kellemetlen jelenetet zavart meg. Már az arcokból ítélve. Kissé hátrébb lép és valami elnézésfélét motyog.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:10:08
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:10:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
//védelem: ügyesség:170, gyorsaság:236, erő:201//
*Iszonyatosan fárad, egyik pillanatról a másikra elönti a víz, izzad, s közben minden egyes tagja remeg. Hirtelen tör rá, erre nem készült még fel, a hosszú ideje kihagyott, s most erőltetett edzés, ráadásul ma már a második, nagyon megviseli. Ez nagyon is látható rajta, sőt, fizikai tüneteket is produkál. Normál esetben egy megfeszített kar továbbhúzásával földre kényszeríti ellenfelét, azonban jelen esetben az, szinte játszi könnyedséggel kitáncol szorításából.*
~ A Fekete Fa árnyékára! ~ *Gondolatban már a porban heverve látja magát, annak viszont örül, hogy legalább ütése betalál, látható fájdalmakat okozva.*
~ Azért annyira alul nem maradok, ha itt gebedek meg, akkor sem! ~ *Utolsó tartalékait szedi össze ezt nagyon jól tudja. Érzi, már nem sok ütésváltást képez elviselni, azonban a java csak eztán jön. Sunuko szorításából kiszabadulva vállait ragadja meg, hogy aztán maga felé rántsa a szerzetest. Ez akadály nélkül sikerül is neki. Umon a rántástól a föld felé hajol, bal lábát hátrafelé rúgja ki, hogy egyensúlyba kerüljön, mint a mérleg két tálja, úgy merevíti ki magát. Azonban ezúttal talán szerencsésebb volna, ha nem csinál semmit, mert rögtön ezt követen hatalmasat térdelnek a gyomrába. Azon felül, hogy gyorsaságának és reflexeinek köszönhetően sikerül hasfalát megfeszíteni //-1 szegmens//, egyebet nem tud tenni és bizony bekapja a térdelést. Még látja, ahogy Sunuko kezét mellére téve tétován távolodik kicsit, azonban a szeme előtt keringő csillagok hamarosan kitakarják a látványt.*
~ Nem! Nem adom ily könnyen magam! ~ *Vészes döntésre szánja el magát, még így tántorgó állapotában, miközben a hányinger kerülgeti, amennyire tudja lábujjait a homokba fúrva löki el magát összegörnyedve előre felé Sunuko gyomra irányába, hogy helyből indított lendülettel fejeljen a gyomrába //-2 szegmens//. Ha mozdulata sikeres Sunukot a mellkasában érzett szorítás fogja a legkevésbé zavarni, inkább a gyomra tájéka környékén betévedő szerzetesfej lesz a legnagyobb gondja. A mozdulat sikerességétől függetlenül a szerzetes lendületét már nem állítja meg, fáradtan fog a porba hullani, hogy ott pihenje ki magát. Ha a küzdelem folytatódik, újabb szegmenst veszít támadási képességéből, hogy a következő körben fájdalmától és fáradtságából adódóan még kevesebb időből gazdálkodhasson.*
//támadás: ügyesség=201, gyorsaság=240, erő=272//
//A kalandor és a kígyó//
//védelem: ügyesség:170, gyorsaság:236, erő:201//
*Iszonyatosan fárad, egyik pillanatról a másikra elönti a víz, izzad, s közben minden egyes tagja remeg. Hirtelen tör rá, erre nem készült még fel, a hosszú ideje kihagyott, s most erőltetett edzés, ráadásul ma már a második, nagyon megviseli. Ez nagyon is látható rajta, sőt, fizikai tüneteket is produkál. Normál esetben egy megfeszített kar továbbhúzásával földre kényszeríti ellenfelét, azonban jelen esetben az, szinte játszi könnyedséggel kitáncol szorításából.*
~ A Fekete Fa árnyékára! ~ *Gondolatban már a porban heverve látja magát, annak viszont örül, hogy legalább ütése betalál, látható fájdalmakat okozva.*
~ Azért annyira alul nem maradok, ha itt gebedek meg, akkor sem! ~ *Utolsó tartalékait szedi össze ezt nagyon jól tudja. Érzi, már nem sok ütésváltást képez elviselni, azonban a java csak eztán jön. Sunuko szorításából kiszabadulva vállait ragadja meg, hogy aztán maga felé rántsa a szerzetest. Ez akadály nélkül sikerül is neki. Umon a rántástól a föld felé hajol, bal lábát hátrafelé rúgja ki, hogy egyensúlyba kerüljön, mint a mérleg két tálja, úgy merevíti ki magát. Azonban ezúttal talán szerencsésebb volna, ha nem csinál semmit, mert rögtön ezt követen hatalmasat térdelnek a gyomrába. Azon felül, hogy gyorsaságának és reflexeinek köszönhetően sikerül hasfalát megfeszíteni //-1 szegmens//, egyebet nem tud tenni és bizony bekapja a térdelést. Még látja, ahogy Sunuko kezét mellére téve tétován távolodik kicsit, azonban a szeme előtt keringő csillagok hamarosan kitakarják a látványt.*
~ Nem! Nem adom ily könnyen magam! ~ *Vészes döntésre szánja el magát, még így tántorgó állapotában, miközben a hányinger kerülgeti, amennyire tudja lábujjait a homokba fúrva löki el magát összegörnyedve előre felé Sunuko gyomra irányába, hogy helyből indított lendülettel fejeljen a gyomrába //-2 szegmens//. Ha mozdulata sikeres Sunukot a mellkasában érzett szorítás fogja a legkevésbé zavarni, inkább a gyomra tájéka környékén betévedő szerzetesfej lesz a legnagyobb gondja. A mozdulat sikerességétől függetlenül a szerzetes lendületét már nem állítja meg, fáradtan fog a porba hullani, hogy ott pihenje ki magát. Ha a küzdelem folytatódik, újabb szegmenst veszít támadási képességéből, hogy a következő körben fájdalmától és fáradtságából adódóan még kevesebb időből gazdálkodhasson.*
//támadás: ügyesség=201, gyorsaság=240, erő=272//
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:11:51
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Amint beérnek a kapum, a nagymacska arrébb fut.*
- Xauzur!
*Kiált utána a tündér. A macska a nevét hallva megáll, és Ertatsnoyra szegezi tekintetét.*
- Ide!
*Kiált újra a tündér, a macska hegyezi a fülét, de nem mozdul meg.*
~Ez most komoly.~
*Kénytelen a fiú odamenni a az irbiszhez. Hozzáér a nyakához, és megpróbálja finoman megmozdítani, és lám csodát, Xauzur elindul a tündér mellet. A kérdés már csak az, hogy mennyi ideig fogja megtartani ezt a jó szokását.
örömében rögtön odasétál az udvaron lévőkhöz.*
- Egyre jobban hallgat rám!
*Dicsekszik.*
*Amint beérnek a kapum, a nagymacska arrébb fut.*
- Xauzur!
*Kiált utána a tündér. A macska a nevét hallva megáll, és Ertatsnoyra szegezi tekintetét.*
- Ide!
*Kiált újra a tündér, a macska hegyezi a fülét, de nem mozdul meg.*
~Ez most komoly.~
*Kénytelen a fiú odamenni a az irbiszhez. Hozzáér a nyakához, és megpróbálja finoman megmozdítani, és lám csodát, Xauzur elindul a tündér mellet. A kérdés már csak az, hogy mennyi ideig fogja megtartani ezt a jó szokását.
örömében rögtön odasétál az udvaron lévőkhöz.*
- Egyre jobban hallgat rám!
*Dicsekszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346