Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 16:53:48
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Bayde, Ertatsnoy//

- Selandriannak hívják. *Megrántja a vállát, majd bekap egy jó nagy falatot.* Amúgy nem tudom, Lyzzel érkezett. És csodálkozol? Szegény még a végén azt hiszi, valami szektába jött, és hanyatt homlok menekül az éjszaka.
*Hangosan felkacag a gondolatra. Az biztos, hogy szép kis bemutatkozás volt Bayde részéről.*
- Persze, persze, majd ha beadom a derekam, és tényleg követni fogom ezt a forradalmian új dolgot, feltétlen téged kérlek meg, hogy öltöztess fel. Na meg le. *Kacéran a férfi felé kacsint. Talán majd egyszer tényleg meglátogatja őt az esti órákban úgy. Biztosan szívesen fogadná, efelől kétsége sincs.*
- Teysusra, bájgúnárnak? Áh... *Ingatja a fejét tettetett értetlenséggel.* Nem is értem, hogy gondolhatta ezt. Borzalom!
*Amit ezután mondd, annak hallatán jóízűen felkacag. Lelki szemei előtt látja is a jelenetet, amint kap egy jó nagy taslit Bayde az orktól. Nem is baj, talán kicsit visszarántja a földre... Bár lehet, hogy ez veszett ügy, amit azért Zara annyira nem is bán.*
- Jól van, jól van, nyilván nem a bozótosból akartam szőlőt szerezni! *Forgatja a szemeit játékosan.* Mit tudom én, hol lehet szőlőt termeszteni, sosem kellett csinálnom. Ellenben olyan finomakat ittam... Hm, az egyetlen dolog, ami hiányzik otthonról.
*Felvont szemöldökkel hallgatja, hogyan tudnak elméletileg az alkimisták még bort készíteni. Szerinte ugyan erre nem sok esély van és realitását sem látja, de azért érdekesek érdekes.*
- Oh ugyan, eszemben sincs megbántani! *Mondja ugyanolyan halkan ajka pedig halvány mosolyra húzódik.* Hisz olyan nagylelkűen megosztottad velem a múltkor is a fürdővized, gondolván, ne kelljen szegény lánynak várnia!
*Azonban ezt a beszélgetést nem tudják folytatni, mert megjelenik a teremben Ertatsnoy, ráadásul elég zaklatottan. Zara int neki, majd hátradől a székben és megfeledkezve, hogy a pohárban mennyire lehetetlenül elcseszett ital van, jó nagyot kortyol belőle. Ha nem lenne más a teremben, biztosan vissza is köpné, így azonban kénytelen erőt venni magán, és lenyelni. Arca közben mintha a fogát húznák.*
- Baydi mint mester... *Szól közbe cinikusan.* Valahogy nem áll a számra...
*Odaül melléjük a tündérke, és Bayde kérdésre felelve töviről-hegyire elmondja az egészet. Zara unott arckifejezését pedig nem nehéz nem észrevenni, hisz nem nagyon érdekli, hogyan ütötte el az időt unalomból, az meg végképp nem, hogy éhes-e, vagy sem.*
~Ó, kérlek, akkor ne egyél!~
*Kissé gúnyosan megingatja a fejét, majd inkább a körmét kezdi piszkálni, nehogy véletlen még neki is kelljen valamire válaszolni, mert egy cseppet sem érdekli ez az egész.*

2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 15:00:37
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés a Vadvédbe, zárás//

- De kezdetnek megteszi. *húzza el heges ajkát az egyik cipelője kijelentésére.*
- Akár most is elfogadnám. *teszi hozzá.*
- Látnád azokat a farkasokat, hogy jártak. Tucatnyiból egy-kettő, ha el tudott menekülni. *lódítja egész meggyőzően.
Valaki érkezik és mintha úgy sejtené, hogy más is van a szobában, amelyben elhelyezik, talán a korábbi tag, akivel beszélgetett a szeszről, de ez csak homályos megérzés, mint valódi tudat. Ha már magához tért, akkor innentől foggal-körömmel ragaszkodik az eszméletéhez, ennek megfelelően próbál kommunikálni a közelében lévőkkel. Nagy sajnálatára az olajozós-kebel ringatós buli elmarad, de legalább valaki kezelésbe veszi. Nagy bánatára nem szesszel.*
- Fúj, azért nem kell megmérgezni. *mondja, amikor lenyeli az első kortyot, pedig nagyon azt hitte, hogy végre kap abból az áhított szeszből. Helyette meg itt van ez a keserű, fűízű izé, amit a homályos arcú alak akar belediktálni. Sok választása nincs, amúgy is szomjas és a keserű íz ellenére érzi, hogy nem méreg az, amit iszik.
A főzet bár nem gyorsan, de hatni kezd, s ha el nem is mulasztja a fájdalmat, tompítja annyira, hogy képes legyen értelmes(ebb) kommunikációra.*
- Ugye nem fogod levágni a lábam, ígérem, nem lábatlankodom. *vigyorog a barnahajú kuruzslóra, aki a lábánál ügyködik. Kenőcs szaga csapja meg az orrát, a sebek kitisztításakor újra felizzik a fájdalom, hogy kisvártatva csillapodni kezdjen. Most először érzi úgy, hogy van esélye túlélni a napot. Eddig nagyon azt hitte, hogy annak a szellemnek sikerült elintéznie, de tudja, hogy az éjszaka borzasztó lesz. Ha a kenőcs hatása kezd múlni, a fájdalom újra vissza fog térni és akkor megint vigyoroghat itt magában a sötét szobában.*
- Hé, pajti. *szól a távozni készülő fickó után, aki ellátta a sebeit. Láthatóan keresi a szavakat, de a tekintete már tiszta.*
- Kösz. *Dünnyögi, láthatóan nincs hozzászokva az ilyesmihez.
Sóhajtva elterül az ágyon, a lába tompán sajogva tudatja, hogy még megvan. A homloka valóban nyirkos, de már nem rázza a hideg és nem is izzad annyira.
Ám most ideje aludni, míg hat a gyógykenőcs és a fájdalom kutyái nem marcangolják a lábát.*

2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 14:12:36
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Visszatérés a Vadvédbe, zárás//

*Jobb oldalon válla fölé veszi a kliens hónalját, úgy teszi még hozzá Xotora kijelentésére a magáét:*
- Ő is úgy néz ki mint akinek nem volt jobb dolga mint fölfalatni magát valami lupussal. Lassan betelnek a szobáink... - *Ilyeneket morog miközben megindulnak, nem kevesebb sietséggel mint amikor Selessel vitte a hasonlóképpen összetépett sötételfet. Kevesebb teher, de ugyanannyi megerőltetés, már ahogy meg tudja különböztetni a kettő súlyát. De a lépcsők mondjuk megterhelők lesznek.
Amikor az eddig némán fejét lógató, gyakorlatilag magát összenyálazó hosszúéletű megszólal, kevés választja el attól hogy ne dobja el magától meglepetésében, valószínűleg őt is és szegény Xotot is feldöntve a mozdulat után. De amit mond, attól majdnem elneveti magát.*
- Ahogy kinézel több is fog kelleni mint pia. Jól megrágattad magad, akármivel is. - *Nem szapulja a szerencsétlent, inkább megállapításként mondja ezt amikor már a lépcsőknél erőltetik meg magukat. Hacsak Isq csodaitala nem fogja maradéktalanul rendbe hozni őt, akkor nem kis baj lesz ebből a lábsebből.
Nem járt még Umon szobájában, de a sok reggeli találkozásnak köszönhetően emlékszik rá hogy pontosan melyik ajtó az, úgyhogy ha esetleg Xotnak nincs róla sejtése akkor átveszi a vezetést nagyobb erővel, és becsörtetnek az üres helyiségbe. Óvatosan ágyhoz ülteti, és az időrendek pontos sorrendjének hála ilyenkor jön is meg Isq is egy számára ismeretlen (igazából mindegyik ismeretlen lenne számára) varázsitallal. Még nem megy el; visszahúzódik a szoba egyik sarkába és onnan figyeli a dolgát értő fél-elfet, készen arra hogy segítsen még ha arra van szükség. Miután végez, bólint és hozzá hasonlóan szintén elhagyja a rögtönzött sebesült szállást. Az étkezőbe veszi az irányt, érintetlenül találva sajnálatos módon már kihűlt pörköltjét. Miközben nekilát az evésnek, azon gondolkodik hogy valamit nem felejtett el e Xotorával kapcsolatban. Mintha beszélni szeretett volna vele egy bizonyos pontban. De miért is? Fene tudja már, márpedig a semmiért nem éri meg kimenni az őrségbe őt zavarni. Miután végzett, holtfáradt testtartással föláll és a világ összes többi gondjáról megfeledkezni felkaptat saját hálószobájába, ami a fürdőtől a második ajtó lenne. Hosszan fog most aludni, dolgos napja volt.*

2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:44:41
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

- Mester!
*Pislog a férfira még midig ugyan azokkal a hatalmas szemekkel.*
~Kár hogy nem volt kint, most lenne egy olyan furcsa villámos farkasom.~
*Leül a Mester mellé, és rákönyököl az asztalra.*
~Most megint mondjam végig?~
- Hát, unatkoztam itt bent, úgyhogy gondoltam, kimegyek az erdőbe egy kicsit.
*Azt már el sem meri mondani, hogy mit is akart ott pontosan.*
- Találkoztam egy elffel. Vért köhögött és fulladozott. Segíteni akartam rajta, de közben a szagra odajöttek valami furcsa, hatalmas farkasok. Megtámadták az elfet, az egyik meg is rázta. Nem tudom, hogy milyen farkas az, ami meg tud rázni másokat.
*Jelentőségteljesen a Mesterre néz, hiszen neki bizony tudnia kellene, nem véletlenül ő a Mester.*
- Mire le tudtam nyugtatni az izéket az egyik már szinte csontig harapta az idegen lábát. De abbahagyták. Meg akartam szelídíteni az egyiket, de nem sikerült, elmentek, és addigra már Xotara is ránk talált. Visszahoztuk a férfit, most a többiekkel van, engem pedig elküldtek vacsorázni.
*Halkan sóhajt.*
- Éhes vagyok, de nincs kedvem enni.
*Idegesen tördelni kezdi a kezét.*
- Csillag merre van? Itt hagytam valahol...

2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:01:03
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ötletelők//

*A csuhás nem szeret titkolózni, nagyon nem. Sem félrebeszélni, sem alakoskodni. Mindezek olyan távol állnak tőle, mint bármiféle negatív érzelem vagy cselekedet. De olykor meg kell alkudnia a saját elveivel is, hogy másokat megvédhessen. És most nem az erődlakókra gondol, hanem éppen Umonra is. Mert, ki tudja, hányan adtak volna neki esélyt, ha már az elején megtudják, miféle sötét titkot hordoz? A barát egy őszinte, jó lelkű, egyenes férfi, de a benne rejlő sötétség képes kifordítani magából és veszélyessé tenni. Most már ismerik, meg is kedvelték, akadnak, akik szeretik, így sokkal nyíltabban állnak hozzá és elfogadják, hogy van megoldása a problémájának.
Xotara szavait érdeklődve hallgatja. Ő maga nem a múltban kutakodott, hanem a jelen problémáit igyekezett elhárítani. Nincs tudomása a szerzetes visszaszerzett emlékeinek mibenlétéről valódi tartalmukról, csak részleteket ismer, éppen annyit, amennyit neki kell. De a mélységi nő szavai némileg egybevágnak saját gondolataival. Korábban arra kérte Umont, hogy mindig legyen pozitív, ne hagyja, hogy negatív érzelmei eluralkodjanak rajta. Úgy jellemezte, hogy a szerzetes nyugalma a démon rácsai, amelyek annál gyengébbek, minél kiegyensúlyozatlanabb Umon maga. Xotara szavainak végén csak egyetértően bólint.
Közben Isqeha is összeszedi magát és a csuhás örömére nem ijed meg Umontól, sőt, barátságáról biztosítja őt. A hosszúéletű mosolyogva figyeli a jelenetet.*
- Kimmeri? *Kérdi homlokát ráncolva, mert ismeretlen számára ez a név. Reméli, hogy Isq megosztja vele az információkat, hátha találnak valami megoldást.
Umon viszont eltér a témától pár tiszteletkör után, amit a csuhás tökéletesen megért. Neki is sok volna, ha az ő problémájába mélyednének el ennyire, bár neki az Erdő Szívének hála, nincs ilyen problémája.
Kiderül, hogy mindhárman eltérő témával keresték fel a venár vezért. Xotara a kovácsmesterségben szeretne elmélyülni, míg Isqeha egy üveghuta felépítésével kapcsolatban, míg Umon alkoholt szeretne párolni.
A csuhás sóhajtva mosolyodik el.*
- Xotara, a klán mindenben támogat, természetesen arannyal is. Isqeha, ez ugyanúgy rád is vonatkozik. Amit nem tudunk az erdőből beszerezni, azt megvesszük a városban és Umon, ha a felszerelés meg van, akkor nem probléma a szeszfőzés sem. De arra kérlek, hogy vedd figyelembe, hogy ezek a művelet eléggé tűzveszélyes, úgy kell kialakítani a dolgot, hogy ne jelentsen veszélyt az erdőre és a venárokra. Nyáron úgyis több a gyümölcs, mint azt fel tudnánk dolgozni, bizonyosan megoldható a begyűjtés, de a szeszt szigorúan elzárva kell tartani, nem szeretnék részeg venárokat látni. *Mosolyodik el, de érezni, hogy komolyan gondolja.*
- A titkodat egyelőre ne tárjuk a többiek elé, adj nekem még egy kis időt, hogy kitaláljam, miként rendezzük a dolgot. Türelmed előre is köszönöm. *Hajt fejet a szerzetes előtt, majd várakozón a többiekre néz, hátha van valami még, amit el szeretnének mondani.*

2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 11:18:03
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés Vadvédbe//

*Éés... megjönnek! Megjönnek! Isq elneveti magát örömében, ahogy Xotara kurjongatását és a kapudöngetést meghallják!
Itt vannak, épen és egészségesen! Mindketten! Ertatsnoy is! Hahha, az erdő hazaengedte őket, pedig pár perccel ezelőtt még azt sem tudta senki, hogy látják-e még élve őket!
A nagy örömködésben egyelőre minden figyelmét a két erdőkerülő köti le.*
- Juhé! Jó látni egészben, Xot! Ert!! Rég örültem így valakinek! *Vigyorog, a kis tündért hátba csapva. Isqeha nem egy társasági lény. Egész eddigi életében egy öreg, keveset beszélő elf mester volt a legfőbb társasága. Sem az Árnyék utcában, sem az erdei mágusoknál nem érezte úgy, hogy ő bárkinek is fontos lenne, talán egyedül Worenth mestert kivéve. Artheniorban összebarátkozott ugyan egy fiatal alkimistával, de őt azóta nem látta, hogy Synmirára ment. Így a félelftől ennyi telik, Isqeha egyáltalán nem gyakorlott annak kimutatásában, hogyan fejezze ki mások iránti pozitív érzelmeit. Főként ha az a másik zavarba ejtő módon egy sötételf. Meg egy tündér, akivel Isq eddig alig váltott néhány szót. Mégis rettentően örül, hogy mindketten épségben visszatértek.
Amikor már mindenki túl van a megkönnyebbülésen, és a kapu is bezárul újra, csak akkor fordul a figyelme a fáklyafényben az elf felé, akit ezek ketten magukkal cipeltek Vadvédbe.
Még épp elkapja a térdre rogyót, akivel Ert dühösen és méregbe gurulva kiabál, és aki szörnyű állapotban van. Közelebb hajol hozzá, megtartva a könnyű testet, de a tekintet már eszméletlenségbe hull. Kölyökképű, elvásott, szakadt ruhájú erdőjáró. Hogy elf, arról csak a koszosan lehulló haj mögül kilátszó hegyes fül árulkodik. A száján rücskösre száradt mocsok, vér talán.
Csak utána veszi észre a lábszárán a megtépett, ronda mély harapást.
A homloka is tüzel. Isq felegyenesedik, de Lyz és Xot szerencsére már intézkednek. A félelf agya közben gyorsan jár. Még kifaggatja a tündért, hogy mi is történt pontosan, aztán elindul.*
- Összeszedem a laborban, ami kell, és jövök!
*Szeszpárlat. Gyolcs. A konyhán remélhetőleg lesz forró víz. ~Hol lehet? Pedig kelleni fog. Megvan! Az éle?!~ tesz próbát. Mezei Harmatkája van, afelől biztos. Reggeli szedés. Valahol látott a kis faliszekrénykék egyikében Ármányt is. ~De hol?~ Mélyen beleszagol az üveg tartalmába. ~Ez az. Jó. Ördögvigyort is? Igen!~ Még gyorsan begyűjti a száraz Fehér Quartan bogyókat, és az Észak Reményét. Ha így megy tovább, kifogynak. A szokásos keserűfű-palástfű-útifű kenőcsét persze viszi a kötés alá.

A konyhán ott a forróvíz. Bogyók vízbe. Az apró tőr borotvaélét végigégeti. Elkészíti a hármas főzetet, és kitölti. ~Umon szobájába vitték.~

Igazán sajnálja a nyomorultat, pedig nem is ismeri. Izzadt homlokkal, csapzottan, hánykolódva találja.*
- Nyugodj le! Hallasz? Segítek!
- Isqeha vagyok... itt vagy Vadvédben. Idd ezt meg! *tartja a szájához a flaskát, és nem nyugszik, amíg le nem erőlteti a torkán. Szüksége lesz rá.
A főzet hamar hatni fog. Ha a láz alább hagy, és az elf nyugodt félönkívületbe esik, alaposan átvizsgálja. Az alkarvédővel megdolgozik, mire leszedi róla. Alatta zúzódás, de semmi komoly. Másutt nem lát vagy tapint sebet. De a lábszára...! Az is nyugtalanítja, hogy a szájánál vért látott.
Kimmerire gondol. Több fog harapásnyoma, csontig hatón.
Először tisztít. Aztán metsz. Gyorsan. Az egyik sebszél cafrangja ki. Felnéz, hogy az elf hogy viseli. Ha kell, ad neki még a főzetből. Aztán a másik. Megvan. Csak most kezd remegni a keze. Leülne, de nem lehet.
Kinyomkodja a Quartan bogyóinak nedvét. A sebbe simítja. Óvatosan. Még Észak Reménye. Nem veszi észre, olyan fáradt, ahogy megtörli kézfejével a homlokát, hogy összekeni az arcát is. Aztán átkeni a mindig nála lévő sebkenőccsel a sebet, és lazán átköti a gyolccsal. Holnap majd úgyis megnézi.*
- Sok szerencsét, pajtás! Szükséged lesz rá! *dünnyögi végül az ágyban fekvőnek. Még megnézi a homlokát újra. Nyirkos, izzadt, de hála az erdő szellemének, már nem tüzel.* - Jó éjt itt Vadvédben!

2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 10:29:20
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

- Egek, dehogyis akarok olyat. Meghagyom a férfiaknak. Edzeni meg pláne nem akarok, elég nekem a napi lovaglólecke, attól is feszt fáj a hátsóm.
*És ennek ellenére is igen gyatra lovas, mások persze előbb tudnak lovagolni, mint járni, azok komoly fórral indulnak vele szemben. Szóval számára is van remény és mire betölti a harmincat - rosszabb esetben a negyvenet -, addigra tökéletesen elsajátítja a lovaglás tudományát.*
- Persze, az tök rendben van, hogy szeret meg elfogad olyannak, amilyen vagyok, de azért ezt-azt még szíve joga utálni rajtam, nem?
*Mindezt úgy mondja, hogy ő a férfi összes porcikáját imádja. Mondjuk szívesen megnézné olyan ruhában, mint amit a nyalka városi fajtársai hordanak, de már előre borítékolja, hogy azt utálná rajta, még akkor is, ha abban is gyönyörű lenne.*
- Napja fénypontjára?
*Kérdez vissza megint értetlenül.*
- Nekem mindig a napom fénypontja, amikor ágyba bújunk, hogy ne aludjunk. Gondolod, hogy neki nem az?
*Topázsárga tekintete cikázik a másik három között és immáron szent meggyőződése az, hogy valamit egészen biztosan rosszul csinál. Vagy mindent. Zara lepedős megjegyzésére meg elsüllyed a víz alá, pár pillanatig csak a feje búbja látszik ki, meg pár levegőbuborék száll fel csak az orrából. A víz alatt is hallja Zara kacsagását, persze ő is mosolyog, mikor újra felbukkan.*
- Sosem mondanék ilyet. Ettől túl bénán lenne vége, jó minden úgy, ahogy van.
*Sokkal érdekesebb a lepedő témájánál az, hogy Seles özvegy. Pedig mennyivel lehet idősebb nála, tíz évvel? Talán annyival sem. És már özvegy.*
- Hány évesen házasodtál meg?
*Bukik ki belőle a kérdés, de rögtön el is szégyelli magát, mert nem akar senki magánéletében vájkálni.*
- Ne haragudj, ne is válaszolj.
*A házasság neki egy olyan téma, amitől általában felmegy benne a pumpa, mert arra gond, hogy anyja milyen emberhez akarta hozzáadni, haraggal beszél a dologról, de Seles szavaiban nem érzett ilyesmit, szóval lehet, hogy léteznek olyan házasságok is, amikben az erősebb nem akarja eltángálni a gyengébbet, mint azt a vőlegény-jelöltje Aenaenek kilátásba helyezte.*
- Elszívni? Sosem szívtam még semmit. Meg a kelleténél több alkoholt sem ittam még.
*Ahhoz képest, hogy nevelőapja borkereskedő volt meglehetősen kevés alkoholt ivott életében, nem is nagyon engedték neki soha és nem is vágyik rá. Egyéb tudatmódosítókról meg csak könyvben olvasott. Mivel közben végzett a mosdással, ezért ő is kikászálódik a vízből.*
- Felőlem mehetünk. Vagy öltözés után találkozzunk a laborban?

2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 01:46:46
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés a Vadvédbe//

*Ha eszméletén volna, meglehet, hogy megszólná a fejetlenségbe hajló szervezetlenséget. De mivel nincs tudatánál így ez a közjáték elmarad. Magatehetetlen teste sós-zsákként terül el, azt sem érzi, hogy valaki avagy valakik felszedik a földről és elindulnak vele valahova az erőd gyomrába.
A cipeléstől visszarázódik a tudata a helyére, keserű nyálcsík lóg a szájából, ami kisvártatva a zekéje elején landol, amikor a zsongás a fejében képpé, a zúgás a fülében hangokká áll össze. ~ Tehát még élek. ~ Állapítja meg rezignáltan, korábbi szavairól voltaképp fogalma sincs, de a tündér srác sincs a közelben, legalábbis a markos markok, amelyek tartják, nem finom tündérkezekre hajaznak. Az egyik ráadásul nem is világos bőrű, talán a sötételf nő az. ~ Jó erős fogása van. ~ Állapítja meg a legfontosabb részletet. A fájdalom a bokája környékén mintha tompa sajgássá szelídült volna, de ahogy két oldalról tartják, erőtlenül lógó lába egy pillanatra megakad egy kósza küszöbben, amitől hirtelen olyan érzése támad, mintha a farkas újra megharapta volna, ám ezúttal mellé le is szakította a lábfejét.*
- Aúcs. *dünnyögi felvihogva a fájdalomtól. A méhkas a koponyája mögött újabb nótára zendít, ő pedig összeszorított szemekkel próbál úrrá lenni a gyötrelmeken.*
- Nincs valami piátok? *kérdi kiszáradt torokkal. Mennyire jól esne most egy korty abból a kései pálinkából, nem is egy korty, hanem egy flaskával. Az bizonyosan eltompítaná annyira, hogy ne érezzen semmit.*
- Bármi jó, csak adjatok valamit, mert keservesen fáj a lábam. *Magyarázza meg, majd újra felnevet.*
- A tündér srác azt mondta, van itt egy orvos. *próbálkozik, ám az utazás véget ér és ő valamiféle ágyon landol. A kormos nő elviharzik, Shen pedig nem tudja, marad-e vele ott valaki.*
- Héhó, akkor kapok legalább valami szeszt? *teszi fel újra a kérdést. Neki igazából mindegy, csak múljon a fájdalom, hogy most az egy böllér, doktor vagy csak jóféle házi képében érkezik, szinte már bármelyiket szívesen venné. Meg egy kis szeszt.*

2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 23:34:32
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//
//A hozzászólas 16+ jeleneteket tartalmaz!//

- ¬ Ne akarj túl izmos hasat! Az nem nőies, legalábbis szerintem. Volt egy ismerősöm, a csaj egy izomkolosszus volt. Még csak nem is néztek rá úgy mint egy nőre, csak mint egy jó bajtársra, akit jó bevenni a buliba, hisz simán elbír egy marcona férfival is. *Megrántja a vállát, miközben picit lejjebb merül a vízben.* Jó, tudom, te nem akarsz ennyire messzire menni. De ha akarod, majd edzelek én, hogy jó kis izmos hasad legyen! *Fejét hátra hajtja szemét lehunyja, ajkai viszont széles vigyorra húzódnak.* Bár nem tudom, abban mennyi köszönet lesz...
*Lyz megvizsgálja közben Aenae hasát, hogy hogyan fogja csinálni. Nem irigyli azért a lányt, mindig rá jutnak ezek a feladatok. De hát a múltkor is ügyesen megcsinálta, talán nagyon be sem gyulladt Aenae füle, vagy csak ő nem tud róla.*
- Hát, ha meg nem tetszik neki, ez van! Majd megszereti, ha téged is szeret. Nem ezen fog múlni a dolog.
~Ha meg mégis, már amúgy is halott ügy volt.~
- Egyébként meg igen, ha kiveszed, pár hét alatt beforr, és csak a heg marad ott, ahogy Lyz is mondja.
*Bár mondjuk Zara egyik kapcsolatát sem hasonlíthatná Pyctáékéhoz - már azt az egy komolyabbat, ami volt neki -, azért ez elég nyilvánvaló.
Lyz pillantásából egyből leveszi, mire is gondol a másik. Mosolya még inkább kiszélesedik, úgy néz a velük szemben lévő lányra. Talán Seles is kibogarászhatta már, hogy miről is van szó annak ellenére, hogy ő múltkori előzményeket nem ismeri.*
- Érted Aenae! Úgy alakítod, hogy mikor este ágyba bújtok, és persze nem aludni, akkor ezt a kis ékszert magától is megkedvelje. Hidd el, olyankor nem lesz nehéz dolgod, mert önkéntelenül sem arra koncentrál, hanem… Hm, hát tudod. Aztán mire észbe kap, hogy visszatérjen rá, már annyira nem is zavarja, mert éppen eljuttattad a napja fénypontjára… Na és persze ne felejts el azért mondani, hogy a lepedőt piszkítsa be.
*Nem tudja kihagyni, hogy a végére ezt ne tegye hozzá kacagva. Nem kertel nagyon, a múltkor is ők adtak felvilágosítást a lánynak, így már miért volna kellemetlen bármelyiküknek is? Na jó, esetleg Selesnek, de hát majd hozzászokik, ha meg nem, Zarát az sem nagyon izgatja.*
- Aha, el kell szívni. *Válaszolja Selnek. Látja rajta, hogy kicsit bizonytalan.* De ne aggódj, tényleg nem durva. Mintha kicsit több alkoholt innál a kelleténél, csak közben magadnál vagy.
*Persze ő nem fogja erőltetni, ha inkább kihagyná.*
- Volt férjed? *Kérdi tőle őszinte meglepődöttséggel.* Nem is gondoltam volna. Mármint azért, mert fiatal vagy, nem lehetsz nálam sokkal több.
*Közben kezét jól megtörli, majd a dézsa melletti asztalkára kiterít egy papírdarabot, és egy kicsikét önt bele a zacskó tartalmából. Direkt kevesebbet, mint amit egyébként szoktak, Aenaenek az is bőven elég lesz, ha még sosem próbálta. Amint elkészült vele kicsit félretolja, hogy ne legyen vizes. Az lesz majd a kedves delikvensé, ha elkezdik átlyukasztani a köldökét.*

2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 22:43:26
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Zara, Ertatsnoy, kicsit Selandrian//

- Nem tudod, hogy ki lehet az az elf, aki az előbb még itt volt? *néz körül, hátha Sel csak elbújt valahova* Vékony, fehér bőrű, világos hajú és nagyon kék szemű. Szegény, az iménti kis venár ruhabemutatóm láttán olyan arcot vágott, mint egy szerzetes, amikor váratlanul szeme elé tárják egy orgia kevésbé fegyelmezett pillanatait.
*Ha pedig a rendhagyó öltözék szóba került, kicsit oldalt hajol és úgy nézi végig a vörös hajút, mintha fejből nem tudná, hogy bizony jól állna neki egy törölköző. De ez a színpadias gesztus kell ide, és különben is, jó nézelődni.*
- Ha esetleg emiatt aggódtál, megnyugtathatlak: nyugodtan követhetnéd a divatot. Sőt, még diktálhatnád is.
*Vigyorogva előrehajol, ujjait elhúzza Zara kulcscsontjai magasságában.*
- Úgy lenne ideális, ha itt csomóznád meg a lepedőt, hogy eleget láttasson, és eleget rejtsen el.
*Visszadől, és még mindig fülig érő szájjal vonja meg a vállát.*
- Esetleg egy bő arasznyival lejjebb, úgy talán még érdekesebb lenne. Persze akkor az anyag hosszából is vissza kell venni, hiszen az mégsem járja, hogy a térdeket is takarja.
*Még bólogat is az ötlethez, mert ezt a gondolatot igen érdekesnek találja. Persze nem ragaszkodna hozzá, hogy Zara így parádézzon Vadvédben, mert azért még ő is ismeri a mértéket. Elég ha csak Bajdi szobájában teszi tiszteletét ilyen öltözékben, bizonyos domborulatokat többé-kevésbé szabadon hagyva. Ezt jobb is nem tovább gondolni, mert már így is kiszáradt a torka, úgyhogy helyeslően bólint, amikor Zara tölteni akar neki a borból.*
- Azt hiszem, Banya akkor is házsártos, ha épp jó napja van. Nem csináltam én semmit, csak Xauzurnak kértem pár ványadt tyúkot. Hogy micsoda patáliát csapott. És még bájgúnárnak is nevezett. Érted ezt? Engem. Bájgúnárnak!
*Hitetlenkedve tárja szét a karjait, mintha ez a tömör jellemzés olyan messze járna a valóságtól.*
- Erre közöltem vele, hogy ne hízelegjen, egy rücskös bőrűnek úgysincs esélye nálam. Ekkor vágott pofon. De aztán csak kibékültünk és még húst is kaptam.
*Riadtan néz Zarára, mert ez egy kicsit félreérthető volt.*
- Úgy értem, tyúkot. Úgy értem, Xauzurnak. *elneveti magát* Érted, hogy hogyan értem.
*Zara elkámpicsorodott ábrázatára maga is belekortyol a borba. Nem érzi olyan rettenetesen rossznak, mint amennyire a lány arckifejezéséből és szavaiból gondolná. Ugyan nem kivételes évjárat, de nem is ihatatlan lőre. Bor.*
- Erdőmélye híres bortermő vidék. *somolyog kicsit csúfondárosan* Én ugyan nem sok tőkét láttam a környéken, de ha szőlő nélkül is tudsz bort készíteni, megemelem a kalapom.
*Eszébe jut valami, lekönyököl az asztalra.*
- Igaz is: azt beszélik, hogy egyes alkimisták tényleg képesek ilyesmire. Titkos műhelyeikben mindenféle porokat kevergetnek össze, ezt tablettává préselik. A boroshordóba vizet töltenek, kis cukor hozzá és egy-két darab ezekből a pirulákból. Jól összekeverik az egészet, hagyják forrni pár napig, leszűrik és kész is a finom bor.
*Felnevet és elbiccenti a fejét.*
- Jó, talán annyira nem finom, de garantáltan macskajajt okoz, valószínűleg az emésztési problémákon is segít és elrozsdált kardpenge tisztítására is alkalmas. Bár lehet, hogy azt egyszerűen szétmarja.
*Zara szerencsére vonatkozó megjegyzésére élénken bólogat, felszaladt szemöldökökkel, aztán felháborodást tettetve hajol előre ő is, hogy orruk hegye között nem sok hely maradhat.*
- Pocok? *suttogja és rosszallón megcsóválja a fejét* Én? Pocok? Hát meg akarsz bántani? Ennyire nem tehettem rossz benyomást.
*Jó eséllyel folytatná, de belép a tündér. Bajdi csodálkozva néz rá pár pillanatig, aztán visszafordul Zarához, de ekkor már hátradől a székben.*
- Ezt még megbeszéljük. *vigyorog Zarára, aztán ismét Ertatsnoy-hoz fordul*
- Üdv! Ne állj az ajtóban, gyere beljebb!
*Próbálja kitalálni, hogy mi történhetett a tündérrel, de csak annyit lát, hogy nincs igazán jó bőrben.*
- Nem festesz valami fényesen. Mi történt?

2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 20:57:57
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés a Vadvédbe//
//Őrségváltás - Napváltás//
//Seles, Sun, Umon, Shen, Leon//

*A sötételf lány Seles és Leon fejmosó és aggódó szavaira nem reagál semmit, mert baromira nincs kedve vitát nyitni a témában. Szótlanul hagyja, hogy azok azt mondjanak, amit akarnak. Xotara érzi, hogy igazuk van valahol, de a fővédmesterként egészen másképpen vélekedik a dologról.*
~Éppenséggel kötelességmulasztás miatt meg is róhatnám Őket. Itt mindenki előtt, nagy patáliát csapva, de én hagytam így elkapatni a helyzetet. Viszont, saját hibám miatt nem hibáztathatom Őket, de tanultam belőle, többet ilyen nem lesz. „Munka közben, mindig légy érzéketlen! ” Ebben apámnak volt igaza.~
*Mielőtt még Sunnal és Aranyhajjal elhagynák az udvart, így szól Seleshez.*
- Selestwen! Holnapra felfüggesztelek az őrségi szolgálatból.
~Csak, hogy legyen időd gondolkozni is egy kicsit.~
- Leon! Viszont, Téged holnap az esti szolgálatra osztalak be, és mindjárt jövök, átvenni az őrséget.
*Sunukohoz fordulva, akinek az előbbi megértő üdvözlése teljesen meglepte.*
~A marcona harcos. Múltkor még köszönni se köszönt. Ma mindenki kifordul Ön magából? Telihold lesz ma éjszaka vagy mi a fene?~
- Köszönöm Sun! Menjünk, mert ennek az eszméletlen, félbolond elfnek, ahogy érzem már komoly sebláza van.
A nagycsarnok előtt futnak össze Umonnal. Egy pillanatra, Xotara lélegzete is elakad a barát jöttére.*
~Remek! Most fogja ez is szívni a véremet. Rajta! Gyerünk!~
*Gondolatai közben, Xotara hevesen kutat magában jégvirágos modora után, hogy majd illő választ adhasson Umonnak.
A sötételf lányt, úgy érik Umon fogadó szavai, mint egy dölyfös kiscicát, akit leöntöttek egy vödör jeges vízzel.*
~He?! Mi?!... vagyis hát… nagyon helyes! Én is így gondoltam.~
*Xotara magában hevesen igyekszik felmászni a fejében emelt jéghegyére, de minduntalan lecsúszik.*
- Nekem tök mindegy hová visszük, csak vigyük már!
~Micsoda? Az Ő szobájába?! Hát, Ő tudja, mit akar! Tőlem a küszöbön is alhat.~
*A Rendmester kívánalmai szerint veszik az irányt a szerzetes szobája felé. Közben a mélységi lány tovább töpreng.*
~Vajon milyen lehet a szobája? Nem mintha érdekelne biztos olyan, mint egy szerzetesé. A déli szárnyba költözik, mint Isq?~
*Umon szobájába lépve Xotara és Sun azonnal ágyba dugják a marcangolt lábú Aranyhajat. Majd, Xotara azért gyorsan körbenéz Umon szobájában.*
~Ige'! Pont, olyan, mint egy szerzetes szobája, egy kolostorban.~
*Persze, Xotarának halványlila fogalma sincs arról, hogy egy szerzetesi cella, hogyan festhet. Közben, a jó szerzetes tájékoztatja Xotarát és Sunukot, hogy meleg étel várja őket a konyhán, és javasolja, térjenek mielőbb nyugovóra.*
- Enni? Persze, farkas éhes vagyok!
~Mi?! Ki a fene akar most aludni? Lehet, már nem akarja megbeszélni a dolgokat?~
*Xotara mímelt mártíromsággal megjegyzi.*
- Már, aki megteheti, hogy alszik. Én őrségben leszek_éjjel_!
*Pillant itt Umonra, de nem tud semmit leolvasni a hűvös szerzetes arcáról, amitől Xotara felcsattan magában.*
~Jól van. Nekem mindegy, engem amúgy se érdekelt. Teszek rá… nem is akartam beszélni.~
*Xotara kilép Umon szobájából és angolosan, köszönés nélkül távozik, a nagycsarnok felé.
A konyha elé érve az ork asszonysággal találja szembe magát, aki valami mosófazékkal bandukol ki az ajtón. Tekintetük összevillanva találkozik. A Banya indulatosan szól.*
- Nyanya!?! Tudom, ho' Te vo'tá'! Hogy mörtél engöm le Nyanyázni?! Ezör közül is felismörném, azt a mocsadék kormos hangod.
*A Banya sértő kötekedésére Xotara csak ennyit felel.*
- Szerintem, ezzel sokan vannak így. Megbocsát?! Eszem, aztán itt se vagyok.
*Xotara otthagyva az ork asszonyságot belép a konyhába. A helyiségben takaros rend uralkodik. Az ork konyhatündér, már rendbe tette a lakoma után. Minden tányér, pohár, evőeszköz katonás rendben sorakozik a stelázsin. Minden makulátlan és morzsamentes. Már a tűzhely is csak halványan parázslik, de a kondérban még valóban meleg étel várja az éhező venárokat. Xotara lekap egy tálat a sok közül, és szed magának. Fogalma sincs milyen étel, de valami levesnek néz ki. A mélységi lány a konyhapultnak támaszkodva hozzálát az evéshez, de pár kanál után csak turkálja az ételt.*
~Franc! Nem is vagyok éhes!~
*Visszakotorja a levest kondérba, majd a konyhából kisétál a vendégszobák között vezető folyosóra.*
~Pár órával ezelőtt, úgy rohantam itt, mint aki megveszett.~
*A gondolatra Xotara félszeg mosollyal az arcán lép ki az udvarra, majd sötételf szemeivel megkeresi a védfalon várakozó, Leont. Felé indulva odakiált a bajvívó sármőrnek.*
- Jól van, Leon! Őrségváltás! Mehetsz! Köszönöm, és jó éjt!
Azzal, Xotara felmászik az őrtoronyba és megkezdi éjjeli őrszolgálatát.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.19 21:11:13

2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 18:05:19
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A szeszfőzés rejtelmei - könyvtárban//

*Egy ideig fohászát követően hallgatja a többiek lentről felszűrődő hangját. Egyesek fáradtnak, egyesek boldognak tűnnek. Egy gondolat foglalkoztatja csak, az pedig az éjjeli találka, melyet korábban már Xotarával megbeszéltek. Fogalma sincs, hogy hogyan viselkedjen majd, s mit fog mondani a sötételf nőnek, egyszerűen már nem tud mit kezdeni vele. Hogy gondolatait terelni tudja, ismét tanulmányaihoz nyúl. Megszállott. Nincs rá jobb szó, mi kifejezheti tudásvágyát, mely az utóbbi időben hatalmába keríti. Ideje nagy részét ugyanis már itt tölti, arra azért figyel, hogy feladatait annyira ne hanyagolja el, még kivívná Pycta ellenszenvét, azt pedig nem akarja és természetéből adódóan sem tudná. Folyton ugyanazon típusú pergamentekercseket, köteteket keresi, már nem számít, hogy mennyiben érinti a bor és sör kultúrát, kifejezetten azt tervezi, hogy egyszer készíteni akar majd sajátot Vadvédnek. Terveiben egyedül az akadályozza, hogy jelenleg sem szőlőültetvénnyel, sem árpa, vagy komlótermesztéssel nem foglalkoznak és kifejezetten nagy mennyiségre lenne szüksége, ahhoz, hogy megfelelően tudja kamatoztatni tudását. Nem beszélve arról, hogy az erőd állatállományától és embereitől venné el a foguk alá valót, amit pedig nem akar. Egyszerűbbet kell választania. Jegyzeteit áttanulmányozva és egyeztetve további könyvekkel, arra a megállapításra jut, hogy a szőlő, vagy komló erjesztéséhez hatalmas tartályokra, több hordóra lenne szükség és rengeteg időre, amivel jelenleg ő még nem rendelkezik. Nem kerülhető el az a tény sem, hogy ha készen is van az ital, annak még állnia kell, nagyon sokat. Nincs kizárva, hogy kis mennyiségben meg fog vele próbálkozni, de jelenleg most mégis másfelé kacsingat. Hosszú ideig válogat a könyvek között, tudatosan keres, de még nem találja meg. A régen raktározott papír illata lengi be a helyiséget, kedvére való, amit érez. A könyvtár nyugalmát a templomokéhoz tudná hasonlítani. Mint egy szentély, nem véletlen, hogy hosszú idő után most először fohásszal fordul istenéhez, vagy legalábbis ahhoz, mi őt megtestesíti. Senki sem zavarja, egyedül van, s mostanában szabadidejét, ha nem épp beszélgetéssel, akkor itt tölti, megbújva csendes magányában. Eleinte nem voltak tervei, nem volt célja, majd egyik nap egy olyan könyv akadt kezébe, mely nagyon lekötötte. Személyiségéből adódik a természetszeretet, így logikusnak tűnik, hogy olyan típusú lexikonokkal, vagy pergamenekkel foglalkozik, melyek erről szólnak. Korábban hosszú időt töltött már a konyhakertben is, célja annak fejlesztése, azonban nem tud elmenni amellett, hogy a növényeket más módon is fel lehetne használni. Vadvért klán erődje kiváló állapotban van, de több helyütt tatarozásra szorul, melyhez alapanyagra van szükség. Ha az erőd jelenlegi állapotát fenn akarják tartani az alapanyagok beszerzéséhez pénz kell, vagy legalább opcionális cseretermék. Ahogy válogat, csendesen elmélkedik magában, kezét a könyvek sokaságán húzza végig, mígnem egy lefűzött pergamengyűjteményen akad meg a szeme, pontosabban a keze. Már majdnem továbbhalad, de a gyűjtemény oly színes és oly pompázatosnak tűnik, hogy nem akarja ott hagyni. Leemeli a vaskos kötetet, majd az egyik egyszerű, immár szokásos helyének tekintendő abrosszal letakart asztalhoz ül, hogy tanulmányozni kezdje. Az első, amin szeme megakad egy ábra, melynek értelmét előbb nem érti, így továbblapoz.*
- Végy egy üstöt, melyet légmentesen zárj, csak egy kis nyílást hagyj a távozó felesleges gőznek. *Csodálkozva lapoz tovább, egyelőre még cél nélkül, a következő ábrán már kis széljegyzetes magyarázatok is feltűnnek.*
- A cefre nem más, mint az erjedő és megerjedt gyümölcsleves tömege a hordóban, vagy üstben. *Hangosan ízlelgeti a szót, majd ismét továbblapoz.*
- A gyümölcspárlat rendkívül erős, de ínyenceknek, vagy zugivóknak jó ízű, hatásra kellemes. *Csettint egyet nyelvével, hisz oly érzékletesen van leírva, hogy szinte el tudja képzelni, ahogy a szájába tölti.*
- Nagy mennyiségben részegséget okoz. *Mondja ki hangosan, majd rögtön továbbgondolja azt.*
~ Igen, ezt már tapasztalhattam magam is ~ *Mosolyog magában szégyenlősen.*
- Nem tűnik olyan nehéznek, ezt meg kell tanulnom, hátha ekképp is hasznomat vehetik az erdőben. *Aznap este egészen addig marad a könyvtárban, míg a meggyújtott gyertya, csonkig leég. A pergamengyűjteményt, hóna alá csapja, majd szobájába indul. Hosszú folyamat vár rá, de ha beteljesedik, nagy siker lesz a vége. Lassan bandukol felfelé a csigalépcsőn, majd a könyvtárhoz legközelebbi szobához ér, melyet a nyakán lévő kulcskarikával kinyit. A szobába lépve hasonló érzések ragadják meg, mint korábban, mikor Pycta melletti szállását elfoglalta. Most nincs kedve körbenézni, talán majd reggel, mikor felébred, feltéve, ha visszatér az őrtoronyból. Azt tervezi korán lefekszik, hogy az éjszakai ébredés ne okozzon számára nehézséget.*

2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 16:09:46
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Visszatérés Vadvédbe//

*Ekkor összefolynak az események láncolatai. No nem mintha éhsége miatt egyre nehezebben gondolkodó agya mondaná föl a szolgálatot, mindössze a kijelentései miatt keletkezett szóvihar ragadta el felfogó képességét. Ilyen nagy hangzavarban csak Artheniorban volt utoljára. Hab a tortán hogy majdnem mindenkinek különböző döntése, reakciója, vagy csak egyszerűen hozzászólása volt már csak önnön szavaihoz is, és a tény hogy ő maga ütötte tovább a vasat csak szégyenletesebbé is tette ezt. De még magára rá se rántson: nem tudja hogy hogyan dolgozhatja fel ezt az éppen most fölkelt Lyz vagy a még mindig eszméletlenül fekvő (vagy csak szimplán alvó) sötételf is.*
~ Kellett parancsnokot játszanod ebben a helyzetben, öcsém. ~ *Belső énje most nem győzte szapulni őt.* ~ Most dobhatod ki a meleg ételt és a puha ágyikót. És azt a kevés türelmedet is. ~
*Mikor Ulmon megszólal, aki láthatóan most már hasonlóan érezheti magát, majdnemhogy megmentőjeként tekint a stigmás szerzetesre ebben a helyzetben. Bízik a szavaiban annyira hogy kétkedés nélkül kövesse azokat. Némán és holtfáradt tekintettel bólint szavaira, szinte fel sem fogva jelentésüket. Neki csak munkát jelentenek azok, a munka pedig több hálátlan megerőltetést a siker gyümölcsének íze nélkül. Megint üres gyomra kezd el gondolkodni agya helyet...

Ekkor, mintha csak a kialakult káoszt akarván megszüntetni, vagy éppen növelni, minden eddiginél váratlanabb esemény történt. Xotara, és Ertatsnoy, mintha csak megérezték volna hiányukat a falakon belül, visszatértek az erődbe, ráadásul még egy...* ~ Még egy?! ~ *Sebesülttel. Vagy holtfáradt lélekkel. Kit érdekel már, mindenki tudja hogy ez mit jelent. Sunuko, kit valószínűleg úgy vonzanak az eseménydús helyszínek mint molylepkét a fény, azonnal le is csörtetett az étkező irányába amint nevét hallotta Lyztől majd Xottól, lélekben már felkészülve a további fizikai megerőltetésekre. Nem csalódott kellemeset.*
- Üdv újra itt! Nem hiszem hogy bármit hozzá kéne tennem ehhez, a többiek már eleget szívják a véretek, úgy hallom! - *Próbál valamennyi színt beleadni hangjába, és köszönésképpen intésébe és mosolyába is, csak már a városból történő visszaútjuk elkezdése óta nem volt alkalmuk se neki, se Lyznek, se Selandriannak pihenni egyet. Arról nem is beszélve, hogy hallotta hogy miért is hívták.*
~ Ha én minden nagyobb feltűnés nélkül be tudtam invitálni magam ebbe az átkozott vendéglőbe, akkor nektek miért nem megy?! ~
- Jövök, jövök! Ez sem egy unalmas nap! - *Bár fáradt, éppenséggel elég jó fizikai kondícióban van ahhoz, hogy a nap végéig még sötételfeket és elfeket tudjon eltámogatni ezekbe a gyanúsan véletlenszerűen "nem használt" hálókörökbe.* - Rád bízom hová vigyük, Xot! Nekem a gondolkodás mára éppenséggel elég volt. -
*Tehát segít a sötételf lánynak támogatni az idegent. És bár tiszteletben tartja Umon kérését, a francba is, most hagyja magát tologatni, a hosszúéletű szavára bízva úti céljukat.*

2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 13:46:01
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Visszatérés Vadvédbe, el//

*Seles épp az imént barátkozott meg a gondolattal, hogy lehet, hogy odakint felfalják a vadak, és soha többé nem láthatja Leont, mikor látja, hogy a férfi is menni és tenni akar.*
~ A temperamentumunk eléggé hasonlít. ~ *Állapítja meg, ahogy elnézi a kapu felé siető férfit.* ~ Végre valaki, aki csinál is valamit! ~ *Utána iramodik ő is, ha már káosz, legyen káosz, de arra ő maga sem számít, ami ezután következik. Xot jelenik meg, Ert és egy ismeretlen szőke elf férfi, sebesülten. Seles most nem állítja meg Leont abban, hogy letorkollja Xotot, szíve szerint ő is ezt tenné, csak most egy hangot se talál, annyira berekeszti még az aggodalom.*
- Xot! Ert! Annyira aggódtam! Már éppen indultunk, hogy segítsünk nektek. *Kiáltja félig kétségbeesetten, félig kitörő örömmel. Legszívesebben a mélységi lány nyakába ugrana, de félti a sebesültet, Ertatsnoy nyakába ugrani pedig szegénynek a biztos halált jelentené, azon meg már Seles képzeletében vagy tízszer átesett a mai nap.*
~ Te jó ég, milyen helyen járhattak ezek, hogy ennyire megsérült ez a férfi? ~ *Seles eltakarja kezével száját, és figyeli, ahogy támogatják, de nem nagyon tud segíteni, nem tud gyógyítani. Leonhoz lép, megragadja karját, hogy megnyugodjon kissé. Megvárja, míg a társaság elvonul, és mocorogni kezd.*
- Leon, nem bánod, ha elnapoljuk a vívóleckét? *Kérdezi tőle.* Annyira megviselt ez a mai nap, hogy szükségem van egy nagy alvásra.
*Hacsak nem ellenkezik Leon valamiért, akkor egy rövid búcsúcsók és néhány kedves szó után indul is.*
~ Holnap nem állok ki a falra, nem én! Most ezt az idegeskedést nem viselem el, főleg úgy nem, hogy én tehettem róla… Most kell egy kis szabadidő. ~
*Amikor beér a lakrészébe, még a fürdéssel sem babrál, egyszerűen ledobja gönceit és befekszik az ágyba. Azt hiszi, hogy időbe telik majd, míg elalszik a zaklatottsága után, de azért a megkönnyebbülés erősebb, és elnyomja az álom.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.19 13:46:50

2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 13:28:11
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Csajok//

- Fű? *Kérdezi Seles csodálkozva, ahogy hallja Zara magyarázatát.* Azt el lehet… *Kérdezné, de akkor bevillannak az emlékek, hogy az Artheniori fiatalok valóban éltek ilyenekkel, köztük barátainak is fordult már meg a kezében ilyesmi. Ő sosem próbálta, dohányozni is csak fogadásból próbált, de nem volt valami finom a füstje, és azonnal elfintorodott és ott hagyta. Ez volt az egyik ilyen incidens, nos, a másik, hogy találkozott már férfiakkal, akik hasonlót használtak vágyfokozóként.* Oh… Már értem. *Bólogat, hogy jelezze, nincs szüksége magyarázatra.*
~ Végül is, ha segít Aenae fájdalmán… ~ *Von vállat. Talán nem is kell elszívnia. De ha mégis megkínálják, hát mi történhet? Jobb kedve lesz, és kész, nem? Mindenki nyugodtnak tűnik, és ő sem idegesíti magát ezen.
Észreveszi, hogy Lyz nagyon finoman utalgat egy bizonyos dologra, és hogy rápillant a szeme sarkából, miközben ő éppen a fésűvel babrál. Elmosolyodik, kicsit tudóan és bátrabban, mint eddig.*
- A férjem… *Egy pillanatra eszébe jut, hogy még nem volt alkalma beszélgetni a lányokkal erről, ezért rájuk néz.* Házas voltam, de megözvegyültem. *Magyarázza nyugodtan, tárgyilagosan, hogy nehogy sajnálat tárgya legyen, vagy valami.* Megtanultam a férjemtől, hogy ha valaki szeret, akkor elfogad. Azt hiszem, Pycta is pont így lesz ezzel, bárhogy is „tálalod” a dolgot. *Mosolyog Aenae-re.* De azért azt nem bánnám, ha engem nem szurkálnál össze, Lyz. Azt hiszem, maradok olyan, amilyen most. *Pillant magára, de hangjából nem hallatszik sok elégedettség.*
~ Csont sovány vagyok. ~ *Állapítja meg, mikor lábaira néz. Ezen még Banya kosztja se akart segíteni, a túróba!*

2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 12:35:31
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

*Megvizsgálja Aenae köldökét, utána visszadől a helyére, onnan válaszol.*
- Nem tervezek ebből rendszert.*Somolyog.* Egyszer, csak egy füllyukasztás, aztán legközelebb azon kapom magam, hogy tényleg bimbókba fűzök karikát. Megingatja fejét, még mindig somolyogva. Nem vonzza ez a tevékenység, és egy határon túl, szívességből sem lenne hajlandó rá. *
- Hm, hát… *Megakad a válasszal, amikor látja, hogy Aenae nem érti a finom célzást. Egészen megfeledkezett róla, hogy a lánynak legutóbb is ők adtak felvilágosítást Zarával, így most újabb fény gyúl odabent. ~Zara, segíts már…~ Pillant a vörösre. Még ha csak ketten lennének, talán feltenné a kérdést, ami először szájára szaladt volna, de mivel Selessel még nem ismerik egymást olyan nagyon, így csak annyit válaszol:*
- Talán ha más nézőpontból közelíted meg, esetleg csalafintán tálalod, könnyebben elfogadja… már, ha amúgy nem rajongana érte.
*Hát nem sikerült a legjobban, de ha így sem érti a lány, akkor ezt elnapolja. Majd pont ő fog itt tippeket adni, akinek csak évei és azok kósza tapasztalatai adnak előnyt, és hogy azért neki akadt olyan nő a családjában, aki felvilágosította néminemű dologról. *
- Gondolom, mert ő alapból olyannak fogad el, amilyen vagy. Nem akar megmásítani, ha neked a fülbevaló tetszik, akkor azzal együtt fogad el. Gondolom. *Tűzi még a végére, teljesen feleslegesen, aztán elveszi a tasakot Selestől, ő is beleszagol. Nem ismerős neki az illata.*
- Ó… értem. *Jegyzi meg, amikor Zara a tasak tartalmát magyarázza, s bólint is mellé. A maga részéről még sosem élt ilyesmivel, de persze voltak bódító praktikák otthon is.*
- Akkor szerintem, én majd csak utólag szállok be. *Mosolyog a lányokra.* Nem csinálok belőled tűpárnát Aenae, ha nem muszáj. *Nevetgél egy kicsit, ahogy elképzeli a jelenetet.*
- Egyébként, én készen vagyok. Indulhatunk. *Essenek túl rajta, a feladat az feladat, még ha csak szívesség, akkor is.* Ki is emelkedik a vízből, hogy a dézsa peremén átfordulva kilépjen belőle. Maga köré libbent egy törölközőt, majd haját kezdi szárogatni egy másik törölközővel.*

2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 10:59:46
 ÚJ
>Selandrian Wendanar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező, majd el//

*A terítéssel még végez, ám utána végképp maga alá temeti a lavina. Még mindig jobbra-balra kapkodja a fejét, túl sok az új információ, túl sok a történés, túl sok minden. Nem, nem tudja, hol a keresett illető. Nem, a másikat sem tudja, ám ha annyi ideje van, hogy a fejét megrázza, már sokat mond. És a fürdözős pasas is törölközőben jött vissza?! Vagy ezt már csak hallucinálja a sokk hatás miatt? Éhes, hát hogyne lenne éhes, de egy falatot nem tudna lenyomni a torkán. Vagy ha mégis, az bizonyára azonnal vissza is térne ugyanazon útvonalat követve. Levegő. Arra van szüksége. Talán. Még gyorsan felel a neki feltett kérdésre, könnyedén füllentve arról, hogy semmi harapnivalót nem kíván, majd igyekszik is kisurranni nem cak az étkezőből, de az épületből is. Ebben már van tehetsége, odahaza volt alkalma gyakorolnia az észrevétlen eltűnést, hogy még a szolgáknak is gondot okozzon fellelni őt, ha apja épp kereste valamiért.
Vadvédet persze nem hagyja el, esze ágában sincs egyedül kimerészkedni az erdőbe, ámde rögtön egy olyan helyet keres magának, ahol egy kis nyugtot lelhet, és remélhetőleg nem szúrják ki azonnal. Hogy mennyire van esetleg hideg, most csöppet sem zavarja, a komolyabb meghűlés gondolatát is lerázza magáról nem törődöm módon. Csak hadd legyen egy kicsit egyedül, csendben, nyugalomban.
Utoljára akkor érezte magát ennyire rosszul a sokadalmoban, mikor az egyik lihanechi mulatságban (vajon náluk tartott esemény volt, vagy épp vendégségben voltak? - erre már nem emlékszik), mikor az apját illető sutyorgásokat már nem annyira leplezett módon ejtették meg. S bizony nem csak az elf férfi, de annak felesége és csemetéi is a fürkész tekintetek kereszttüzébe került. Utálta, nagyon utálta azt a helyzetet Selandrial.
Persze most más a helyzet, nem sajnálkozó vagy kárörvendő pillantások keresztüzében kell eltöltenie egy estét, de ez most így hirtelen sok volt neki. Ez a tény pedig nem kicsit lepi meg a lányt. Hiszen jó néhány alkalommal kellett már népes eseményen részt vennie, és nem volt vele semmi problémája. Ennyire elszokott volna már tőle néhány hónap alatt?
Nem. Nem néhány hónap. Az elmúlt években mindent megtett, hogy kibújjon a mindenféle jeles alkalmakon való részvételen. Nem mindig sikerült megfelelő kifogást találnia, de azért akadt, hogy megúszott egy-egy ilyen jelenlétet az amúgy is jócskán megcsappant számú meghívások és saját rendezvények sorában.
Mélyet sóhajt. Az egyenletes légzés és a friss, hideg levegő lassan meghozza a várt hatást, és kalimpáló szíve is lassabb ritmusra áll vissza, meg az őt kerülgető rosszullét is csillapodni látszik. Esze ágában sincs azonban még visszamenni, inkább éhesen tér majd nyugovóra, de nem kockáztatja meg, hogy visszazuhanjon a korábbi állapotába. Épp elég kínos így is, hogy hagyta magát ennyire szétesni.*

2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 08:47:07
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés a Vadvédbe//

- Egész jól hangzik, benne vagyok. *Motyogja szinte csak magának válaszként a sötételf szavaira, de már alig áll a lábán. Talán testének utolsó erőmorzsái eddig tartottak ki, amíg elérnek valahova, bárhova, ami biztonságot, megérkezést jelent.
A falon belül csak árnyakat lát már, melyek fáklyafénytől megvilágítottan bolyonganak, mint megannyi lidérc. Acélszürke szeme szinte már nem is látszik véreres tekintetében, arca izzadt és csatakos, aranynak mondott hajában még mindig akad pár kósza, rohadt falevél.
Valaki jön, valami szobáról karattyol, de a lombzabáló már csak úgy hallja a hangokat, mintha méternyi víz alól hallgatódzna, csak olykor-olykor tisztul ki annyira a hallása, hogy a zúgás mellett mást is kihalljon a körülötte folyó beszélgetésből. Ám szó sincs olajról, meg ringó keblekről és ha jól veszi ki, férfihangokat is hall. Ha lenne ereje, hevesen tiltakozna az egyneműek közösülése ellen, mert ő nem olyan.
Amikor a mélységi és végül a tündér is elengedi, térdre rogy, ha nem kapja el senki, így az elé álló, igencsak mérges megmentője közvetlen az arcába mondhatja szavait-szitkait.
A hegyesfülű tekintetében látszik, hogy minden szavát érti és fel is fogja, erőtlenül nyitva tartott szemhéjain át a tündér fiút figyeli, szomorú, megtört arcán semmi jele a korábbi vidámságnak.*
- Vettem. *Préseli ki a szót szokatlan komolysággal.*
- Oké, hagyjatok megdögleni. *Teszi még hozzá nagyon halkan, beletörődve, s mint egy kivert kutya az esőben, arccal előre eldől, mint a rohadt nád.
A továbbiakban semmiféle tudomása nincs arról, mi történik vele, ki nyalábolja fel és tartja. Hogy szobába viszik, kitisztítják a sebeit és ellátják vagy csak ott hagyják a hideg földön az udvaron kiszenvedni? Talán meg is érdemelné.
Sokat vártak tőle, azt mondták, lesz belőle valaki. Vajon most is így gondolják?*

2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-19 05:53:18
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Visszatérés Vadvédbe//

*Leon nem igazán érti ezt az ideges helyzetet, és inkább tényleg csak álldogál a helyén, ahogyan eddig, hiszen abból csak nem lehet baj! Isq hangjában egy kis vádolást érez, mikor mondja, hogy nem ők mentek ki a tündér után. A kalóz márpedig nem valami gyerekcsősz, hogy mindig kísérgesse a gyengébbeket!*
-Ha volt annyi esze, hogy szó nélkül kimegy, akkor nincs mit tenni! *A következő mondatra elvigyorodik.*
-Bizony, hogy van! Már majdnem olyan, mintha férfi lenne. *Megcsóválja a fejét.*
-Bár, azért mégiscsak egy nő, és mint látod, bajba is került! *Ezután ér oda hozzá Seles, aki egy csókkal üdvözli, és egyetlen mondatot fűz hozzá, mire Leon a hősszerelmes nézésével a szeme közé tekint, és válaszol.*
-Megtaláljuk őket! Egyben, és egészségesen! *Már indulna is, nem igazán törődve, hogy miket mondanak a többiek. Ő marad a szerelme mellett és megvédi, erről nem fog vitát nyitni senkivel! Már rúgná is ki a kaput, hogy indulhasson, amikor inkább meghall, mint meglát valamit. Az elsők között rohan le a falról, hogy átvegye az aranyhajút, akit először nőnek néz.* ~Na, ezt se fogom kedvelni! Ez még nőiesebb, mint Isq!~ *Aztán persze látja, hogy nem az, de Leon az első benyomások híve. Lyz kérésére átveszi Tünditől a férfit, majd mikor Xot szól neki, hogy inkább mégse, el is engedi. Csupán annyira tartja, hogy ne dűljön el vele a lány.*
-Nem komállak Xot, sok minden miatt, de ha legközelebb elmész valaki után, legalább szólj valakinek! Nem örülök neki, hogy nő létedre elcsámborogsz! Még, ha sikeresen is zárult a dolog, akkor se legyen még egyszer ilyen! A szívrohamot hozod itten mindenkire! *Leon Umontól várta igazán a hegyi beszédet, de ha nincs ló, jó ő is, a szamár. Nem fogja marasztalni a lányt, hogy vitatkozzon vele, már ott is hagyja. Első ez a beteg, lesz majd alkalmuk még veszekedni. Ezután megkeresi Selest, odaszól neki.*
-No! Látod, hogy meg lett mindenki épségben? Még egy elf hercegkisasszonyt is szereztek! *A nap fényfontjaként még végignézheti az apróság kiakadását, amit a részéről nagyon mókásnak tart és magában még kuncog is a látványon. Mindig is mulatságosnak tartotta amikor az aprónépek így viselkednek. Mintha legalábbis a derekáig érne.*
-Te, Seles, szerinted ha odamegyek Erthez és megsimizem a buksiját, akkor megnyugszik? *Kérdezi hatalmas vigyorral az arcán, és ha nagyon szeretné, akkor a tündér is hallhatja. Ezután kicsit hangosabban is beszél, egyenesen az éppen említett csöppségnek szólva.*
-Nagyon ügyes voltál, de legközelebb azért te is szólj! Szívesen segítek bármiben, csak ne menj el egyedül! A Tengerek Szellemére! ~Jön egy nagyobb bagoly, aztán pocoknak nézi és elrepül vele! Sehogy sem jó így!~

2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 23:51:08
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés a Vadvédbe//

*Pár idegőrlő másodperccel ezelőtt a fiatal, gyenge, a felnőtt és a gyermeklét határán lebegő tündérfiú az elf életért küzdött. Egy idegenért, akit még csak nem is ismer. Még a fák titokzatos, végtelennek tűnő árnyékában sem pillantotta meg ezelőtt az éjszaka leple alatt, vagy a hajnali, remegő homályban, miközben néhány állat ébredezik a téli hidegben, aludni készül, vagy éppen hónapok óta tartó pihenése közepén tart.
Nem tartoznak egy fajba sem, hogy a tündér szívében fellépjen valamilyen túlvilági - vagy éppen e világi, csak éppen tudat alatti? -, védelmező ösztön az idegen iránt, ami olyan gyakran megfigyelhető más fajoknál is.
Mégis megtette, pedig egy napja még soha sem tudta volna elképzelni magáról, hogy ilyen elképesztő cselekedetet fog véghez vinni. Tegnap, sőt, még egy órával ezelőtt is félénk volt és bátortalan, de talán nem csoda, ha ismerjük őt. A Kikötő ronda mocskában élt egyedül, védelem nélkül, segítség nélkül, minden egyes nap attól rettegve, hogy díszként, esetleg zsenge és ízletes ételként végzi a kannibáloknak, vagy csak véres szórakozást nyújt a beteg elméjű, gonosz lényeknek.*
~Hatalmas szerencse kellett ahhoz, hogy ez ne váljon valósággá. Hatalmas. Talán valaki vigyázott rám? Az egyik isten lett volna? Vagy a szomszédok?~
*Elmenekült, félt és az erdőbe költözött, furcsa, fák között lakó elfekhez és nem elfekhez, akikről olyan sok mesét hallott már.*
~Akik ráadásul furcsa szellemekben hisznek, amik irányítják az erdőt, a fákat és az állatokat. De a fákat hogy irányítják? Pycta ezt mondta. Más is hihet ebben a butaságban?~
*Pedig ha őszinte akar lenni - és miért ne akarna? -, nem is ezt tervezte. Eszébe sem jutott, egyszer sem. Csak egy védelmező állatot keresett, egy erős segítőt szeretett volna magának, aki megvédi, akit megvédhet, és aki társaságot nyújt számára hosszas magányában.*
~Legalább lett volna velem valaki. Nem beszélhettem senkivel... nem mehettem sehová... úgy féltem.~
*Ide keveredett, találkozott Pyctával, ő befogadta, és már egy hét múlva gyedül, három különös ragadóz ellen kellett megküzdenie, hogy megmentse valaki életét. Olyan vadállatok bámultak a szemébe lelkiismeretet nem ismerő tekintetükkel, amikről sosem hallott még egy mesét sem. Mestere nem tömte meg még jelenleg tudatlan fejét mesterkélt, mögöttes tartalommal bíró, oktató jellegű történetekkel. Nemhogy órák hosszat nem jártatta a száját ilyesmiről, hogy a tündér megismerje a furcsa lények megszelídítésének különös művészetét, de még egy mondatban, vagy szóban se tett rájuk hirtelen említést egy fáradt nap utolsó másodperceiben.*
~Vagy aktívban. Mindegy, nem számít.~
*Ezek ellenére mégis képes volt lenyugtatni azokat a hatalmas ragadozókat, mintha csak egy természetfeletti, mágikus képesség birtokában lenne. Csak arra gondolt, hogy a hatalmas farkas barátságos vele, az elffel, és mindenki mással is, és hirtelen így is történt, mintha az elméje nyitott könyv lenne, és belelátnának a gondolataiba az élet minden egyes másodpercében.
Sosem gondolt bele abba, hogy másoknak ez miért nem megy, egyszerűen csak elfogadta, mint a természet egyszerű, de talán logikus rendjét, amit fiatal kora miatt még nem érthet, de érteni fog egyszer egy csodálatos napon, ha felnő. De ha tényleg normális lenne, amit tesz, akkor miért nem képes rá mindenki zsigerből? Úgy, mint ahogyan ő is teszi, mióta a venárok között él naponta, Xauzur miatt. És ha ez igaz, ha mindenki képes rá, akkor miért nem használják, és mi van azzal, hogy mindenki egyenlő? Hogy ők tündérek, az elfek, az orkok, a fák, az állatok és minden élő ugyan olyan egyenlő, mint bármi, ami létezik.*
~Pycta tanított erre, mikor első nap találkoztunk. Mikor idehozott, és útközben elmesélte, hogy miben hisz.~
*Nem, ez a képesség biztosan nem lehet normális. Ertatsnoy most először érez hálát azért, mert rájött, hogy végre valamiben jó, sőt jobb, mint mások. Van egy képessége, ami különleges, és mi soha nem hagyta eddig cserben. Soha. Már millió alkalommal mentette meg jelentéktelennek tűnő, értelmetlen életét.
Viszont ezzel együtt mély félelmek is feltörnek a szíve alól: eddig tudat alatt, ösztönösen használta ezt a varázslatot, de mi lesz akkor, ha ezentúl tudatosan teszi? Akkor megtörik az ereje, mint a könyvekben, amiket olvasni szokott? Ha rákoncentrál a dologra nem fogja tudni elengedni magát, és akkor nem lesz esély arra, hogy az állatok ugyan úgy hallgassanak rá, mint eddig.
Olyan sem lehetséges, hogy mégis ösztönösen teszi, hiszen már tud a képesség létezéséről. Ezentúl akárhányszor megteszi tudatosulni fog benne, hogy éppen különös, túlvilági mágiát végez, amit talán születésekor kapott egyik istentől ajándékba, és rögtön össze fog omlani a világa. De talán az az isten, akitől ezt a képességet kapta, majd egyszer meg is tanítja neki, hogy hogyan fejlessze tökéletesre, és használja bölcsen, tudatosan, bármikor, amikor csak szeretné.*
~Ha egyáltalán létezik.~
*Mégis, még mindig azon kattog az elméje szüntelenül, hogy szinte nulla tudással a háta mögött hogy volt képes ezt megtenni. Hiszen nemhogy ezekről a bestiákról, de még a többi egyszerűről - medvékről, nagymacskákról - sem tud sokat. Elvégre ezért marad itt Erdőmélyén a Venárokkal: tanulni, felfedezni, hogy mire fiatal, tinédzser tündérből felnőtté válik már okos és intelligens druida legyen belőle.*
~Vagy nem.~
*Nem álmodott arról, hogy híres lesz, hogy még a városban, vagy messzi tájakon is ismerik majd a nevét mindenfelé, sőt, most sem jár a fejében hasonló szerű képzelgés.*
~Csak kín, nem pedig érdem. Legalábbis ezt mondták.~
*Ertatsnoy csupán csak a tudásra vágyik, hogy végre ha megkérdezik, mihez ért igazán ne csak csendben, vagy éppen tátott szájjal meredjen a kérdező kíváncsi tekintetére, a szívében kínos, kellemetlen érzésekkel, hanem mesék hadával tudja ellepni az illetőt. Elmeséli majd, hogy miben jó, hogyan érte el azt amit, és majd órákon át beszél őszintén, anélkül, hogy akár egy percig is meg kellene állnia a szavak kimondásával.
Egyedül csak az unatkozó tekintetek, a fáradt hangok késztethetik majd megállásra, mikor közlik vele, hogy "Elég volt! Nem érdekel!". De talán nem lesznek mérgesek egy apró tündérre, aki olyan lelkesedéssel mesél szenvedélyéről, az állatokkal való foglalkozásról, mintha éppen őrülten szerelmes lenne. Tulajdonképpen az is, csak nem egy lányba, vagy nőbe. Nem, annál sokkal fontosabb, és hasznos dologba.
Telnek a lassú, kínos másodpercek, és végre úgy tűnik, hogy a helyzet jóra fordul. Nem tartott sokáig ez a borzasztó, ijesztő jelenet, Ertatsnoy mégis úgy érezte, napokig harcol és kínlódik. Talán végre beláthatja, hogy nem az idegenért tette, hanem saját magáért, és hogy ez csak egy fontos, meredek lépcsőfok volt lelkének tudatos fejlődésében.
Elsőre úgy tűnhet másoknak, hogy csak a vadállatokból akart befogni egyet, álmaimban talán többet - az összes már csak eszébe sem jutna -, hogy utána eldicsekedhessen mindenkinek az előbb említett módon. Akkor már nem félne hazamenni a Kikötőbe, ha egy ilyen hatalmas, fenséges állat sétálna mellette és ugrana rá bárkire, aki gazdáját meg meri fenyegető lépésekkel közelíteni. Persze semmiképpen sem lenne hátrány, sőt! Mindenképpen az előnyére válna nem csak neki, de a közvetlen környezetének is, ha ilyen barátja lenne.*
~Egy hatalmas farkas, ami villámokat szór.~
*De nem, mégsem ez volt az oka. Eddig mindig félt, elbújt, sőt, inkább el is költözött, csak azért, mert mások erősebbnek, jobbnak, félelmetesebbnek tűntek nála, ami lássuk be, elég könnyű. Kitúrták otthonról, megölték a szeretteit, levágták a szárnyait, csak azért, mert Ertatsnoy gyáva volt. Végignézte szülei halálát, csak mert félt, és nem mert közbelépni.
Nyár volt, a nap úgy sütött, hogy a tündér hátáról leolvadtak a vékony, színes szárnyak, és szétfolytak a padlón. Vagy csak a nap halálos sugari befészkelték magukat a fiú elméjébe, és csúnya, hamis dolgokat hitettek el vele.
Az édesanyja tüzet rakott, igen, ilyenkor gyújtott meg egy halom fát, hogy fölé lógathassa a lábast, és finom ebédet főzhessen benne. Talán ez is nagyban hozzájárult a lakásban uralkodó végtelen hőséghez, ugyanis nyári konyhájuk nem igen akadt akkoriban. Abból a kevéske kis aranyból is alig jöttek ki, a kunyhó omladozott a fejük felett, a ruháik ócskák voltak, szóval még a finom ebéd is luxusnak számított.
Édesanyja vékony, tündérnek létére is tündéri teremtés volt. A konyhában szorgoskodott: húst aprított, vizet melegített, zöldséget hámozott. A homlokáról és a nyakáról kövér izzadságcseppek gördültek alá, miközben egyre inkább szorgoskodott. Mogyoróbarna haja laza, kócos kontyba volt kötve, szinte átázott a borzasztó hőségben.
Édesapja kövérkés tündér, magas, százhatvanas tündér volt, aki szárny nélkül született. Akár egy ember. Aznap egy roskadozó széken ült, és apró botokból hasított le még apróbb darabokat, hogy egyszerű kanálként éljenek tovább. A felesleget a vörösen izzó lángok közé hajította. Elég lassan haladt.
Az akkor még csak húsz év körüli fiú egy vastag széndarabot fogott marékra - amit előző nap kapott egy kereskedőtől, hogy miért, azt már elfelejtette -, és az egyik betűt próbálta rajzolgatni a padlón.
Úgy rontottak be az ajtón az idegen, mintha otthon érezték volna magukat a parányi lakásban. Hatalmasak voltak, legalább két méter magasak, arcukat fekete maszkkal takarták el, kezeikben balta, tőr és talán kard. Hármat csaptak, kettőt léptek, és az egésznek vége lett.
Mikor a tündér visszaemlékezik, a történtek valahogyan mindig elhomályosulnak az elméjében, mintha nem akarná, hogy eszébe jussanak a borzasztó események. Mire vége lett szülők és szárny nélkül maradt egyedül, gyermekként, vértől mocskos, düledező falak között.
Azóta fél, folyamatosan, szinte mindentől. Még Pycta elé sem mert kilépni, mert mi van, ha bántja... Az erdőtől, a fáktól, a ragadozóktól mégsem ijedt meg ennyire soha, és most is ebből merítette a bátorságot. Meg kellett mutatnia, hogy igen is nem félénk, nem gyáva hanem bátor, és képes bármire, megtesz mindent, amit a nagyok is.*
~Nem félek tőlük. Nem félek a baltástól.~
*A sok nehézség ellenére végre bátran nézi a sötételf mosolyát, és a tündér szívéből is eltűnnek a rossz érzések. Olyan számára az a pillantás, mintha a sötételffel testvérek lennétek. Elvégre utána jött, megkereste, valószínűleg aggódott is. Ilyesmit régen nem tett a fiúért senki sem.*
- Igen, persze, véletlenül!
*Érti ő a másik szavaiban húzódó rejtett tartalmat, és a tündér mondanivalójából is kiolvasható valami hasonló.
Vár, amíg Xotara felméri a terepet, de a zsigereiben ott van a mehetnék. A gyomra kegyetlenül korog, bizony elég éhes lett. Ráadásul Csillagot is csak úgy elhagyta valahol az erdőben.*
~Merre ment? Vajon jól van, Ugye nem szökött el? És ha megette az egyik farkas?~
*Elrejti apró kis aggódását a lelke mélyén található egyik zugba, és megpróbál végre bízni a képességeiben. Ő tanította be azt a Nullumot, sokat foglalkozott vele, apaként tekint a tündérre, valószínűleg soha nem mondana nemet a gazdájának. Az a legvalószínűbb, hogy a bundás elbújt az istállóban, vagy felfutott a legközelebbi fára, hogy az igaz állatkák álmát aludhassa.*
- Tényleg idegesítő!
*Válaszol Xotara szavaira, amit igazából nem is neki intéztek, hanem az idegennek.*
~Aranyhaj. Tényleg olyan, mintha aranyból lenne a haja.~
- De kérlek ne bántsd, egy csomót szenvedtem azért, hogy túlélje, legalább a lábát te ne küldj belé íjat, meg ilyesmi.
*Sűrűn pislog a sötételfre hatalmas szemeivel.*
- Persze, jól vagyok!
*Bólogat lelkesen Xotarának. Ha a nő végignéz a tündéren biztos lehet abban, hogy Ertatsnoynak semmi baja sem esett, talán egy kicsit a ruhája koszolódott be, de azt pedig ki lehet mosni.*
~Annyi baj legyen!~
- Medvebocsot akartam keresni. Tudod, mondtam, hogy eredetileg azért jöttem erre, hogy keressek egy védelmező állatot. Unatkoztam az erdőben, és gondoltam, hogy ha esetleg keresek egy medvebocsot, és én nevelem fel, akkor majd ha felnőtt lesz hallgat rám. Lesz egy barátom, aki vigyáz rám.
*Halkan sóhajt.*
- De nem találtam medvebocsot. Helyette viszont!
*Emeli mutatóujját az idegenre.*
- Megtaláltam őt. Meghallottam hogy köhög, idejöttem. Vár jött a szájából és összeesett. Segíteni akartam rajta, úgyhogy gondoltam visszakísérem az erdőbe, és majd ott segít neki valaki, aki ért az ilyesmihez.
~Én azt sem tudom, hogy mi fán terem az orvoslás. Vagy nem fán terem? Könyvben van, az alapja akkor is fa.~
. Reméltem, hogy nem lesz belőle baj. Csak közben gondolom a vér szaga miatt idetaláltak azok a furcsa ragadozók. Nem tudom, hogy micsodák, nagyobbak, mint a farkas, és mikor az elfre támadtak, akkor az egyik meg is rázta.
*Halkan kuncogni kezd.*
- Megnyugtattam az állatokat, de hármat egyszerre nehéz. Az egyik szinte csontig harapta a lábát, a másik a kezével próbálkozott, de szerintem volt rajta valami alkarvédő, ha ez a neve.
*Újra sóhajt.*
- Össze akartam velük barátkozni, gondoltam, hogy ha már medvebocsom nem is lesz, de ilyen izém csak legyen. De utána elfutottak. Szerintem miattad, vagy nem tudom.
*Jártatja a száját, az utolsó pár mondatából viszont kihallani egy kis bizonytalanságot. Végül is minden történt, csak az nem, amiért kijött az erdőbe.*
- Ne hagyjuk itt! Hozzuk!
*Nem biztos, hogy a tündér szavai miatt, de végül az elf végre talpra kerül, és elindulnak az erdő felé.*
~Nagyon buta lenne, ha ellenkezne.~
*Egy ideig segít támogatni az elfet, ám amikor az a tisztelet egyetlen egy szikráját sem mutatja megmentője felé, sőt, még pofátlan is Ertatsnoy ledobja magáról a támaszkód kezet. Felőle az elf akár el is eshet. Közben a sötételf megkéri az aktuális őrt, hogy engedje be őket, de nagyon úgy tűnik, hogy nincs ott senki, vagy ha igen, akkor bizony mélyen alszik. De legalább a kapu nyitva van, így be tudnak menni, és nem kell kint várakozniuk.*
- Na ide figyelj te nagyképű hegyes fülű!
*Áll az idegen elé, mikor már beértek az erődbe. Úgy tűnik, hogy az eddigi jókedve bizony mintha teljesen füstbe ment volna.*
- Már megmondtam, hogy nem vagyok lány! FIÚ vagyok! Felfogtad? Ráadásul ha nem vagyok ott, te már rég halott lennél, szóval ahelyett, hogy járatod a szádat a semmire befoghatnád azt a nagyképű pofádat, mert máskor hagyom, hogy megegyenek azok az izék! Nem, nem döntetlen, ebben viszont TE vesztettél, fogadd el, és örülj annak, hogy ÉLSZ! Nem a körmöddel kellene foglalkoznod, hanem a lábaddal. Mi van, ha le kell vágni? És nem, nem vicces! Értem én, hogy még akkor is meg kell őrizned a csodálatos aurádat és személiségedet, ami nem is valós, hanem csak te építetted magad köré, hogy elrejtőzz a gyávaságod miatt a világ borzalmai elől, de vedd már észre, hogy mikor SOK az, amit csinálsz.
*Terpeszbe áll, és összefonja mellén a karját. Az arca kivörösödik a méregtől, a hangja pedig rekedtessé válik a kiabálástól.*
- Csodálatos értelmi képességekre vall, hogy felismered, hogy feszült vagyok! Gratulálok!
~Szekta, persze, szekta. Inkább örülne.~
*A szektás megnyilvánulásra már inkább nem is reagál, hiszen valószínűleg az előbbi kifakadásának sem volt túl sok értelme.*
- Bocsánat.
*Fordul a többiek felé, aki főleg Ssyleana.*
- Kár volt aggódnotok, ideértünk.
*Próbál mosolyt erőltetni magára, de érződik rajta, hogy nem túl őszinte.*
- Azért hoztuk ide, mert jól jönne neki egy orvos, de tudod mit? Meggondoltam magam. Annyira hálátlan, hogy meg sem érdemli.
*Morgolódik még egy kicsit, mert igazán megteheti ezek után. Az sem segít a dolgon, hogy Xotara inkább nevet az idegesítő idegenen ahelyett, hogy egyetértene a tündérrel. Inkább csak viccelődik, nevetgél, mintha igazán jól érezné magát.*
~Kár volt kiakadnom, nem szabadna ilyen komolyan vennem a dolgot. Hálás lehetnék azért, hogy ilyen sok mindent tanultam ezen a kiránduláson.~
*Mondogatja magában, persze attól még nem teljesen gondolja így, maximum csak szeretné.*
- Igazad van, köszönöm.
*Végre őszinte mosoly kerekedik az arcára, miközben Xotarához beszél.*
- Lehet, hogy jobb is, csak még idegesebb lennék, na meg már éhen halok. Ebédre ettem egy kis kenyeret utoljára.
*Követi közben a többieket befelé.*
- Umon, a lélekhez is értesz? Szerintem az elf nem csak testileg sérült.
*Hangosan megkordul a gyomra.*
- Nem megyek veletek, majd éhen halok! Jó ápolgatást.
*Azzal jelentőségteljesen elviharzik az étkező felé.*

//Étkező//

*Mikor belép az étkezőbe szinte azonnal megáll az ajtóban.*
- Sziasztok!
*Köszön bátortalanul, és úgy tűnik, nem nagyon lép beljebb. Az arcán még indig látszódik az előző bosszú nyoma, de közben a teste fáradt, és a gyomra nagyokat kordul. Mégsem tudja igazán, hogy mihez kezdjen magával, ezért csak ott némán áll és figyel, majd sóhajtva megindul, hogy szerezzen magának egy kis vacsorát.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346