Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-20 16:10:22
Üzenet elküldve: 2016-12-20 16:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Műhely //
*Az elmúlt napokban inkább a fizikai munkába temetkezett bele, főleg miután a manahálóban hatok óta gyűlő feszültség végül elpattant. Különös ez az egész, mintha a föld mágneses pólusait érzékelte volna amik állandóan hullámoztak erősségükben, de most... Csend van. Üres csend, mintha a különböző energiák különböző irányokba robbantak volna szét, és ami maradt... Más. Egy ideig kísérletezgetett a mágiával a törés után, amire még képes azt legalább már teljes biztonsággal végre tudja hajtani, megszűnt a bizonytalan hullámzás, de nagyon sok képessége egyszerűen elveszett. Régi Ezüst amulettjét is visszavette és azóta is azt hordja a nyakában, így hogy már nem tud több mágikus medált készíteni, nincs értelme hogy Sylweranét hordja. A mágia eddig is megmagyarázhatatlan jelenség volt, ezután sem lett kevésbé rejtélyes, de le kell kötnie magát valamivel hogy ne ezen a témán rágódjon. A vízkereket bütykölgeti, a fogaskerékrendszer épségét vizsgálgatja, a kalapácsot és a fűrészkereket javítgatja, van munka bőven, főleg ha holnap végre tényleg hadra fogja a kis patakjuk erejét. Biztos benne hogy sok hiba csak akkor fogja majd megmutatni magát ha már forognak a kerekek.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 16:17:04
*Az elmúlt napokban inkább a fizikai munkába temetkezett bele, főleg miután a manahálóban hatok óta gyűlő feszültség végül elpattant. Különös ez az egész, mintha a föld mágneses pólusait érzékelte volna amik állandóan hullámoztak erősségükben, de most... Csend van. Üres csend, mintha a különböző energiák különböző irányokba robbantak volna szét, és ami maradt... Más. Egy ideig kísérletezgetett a mágiával a törés után, amire még képes azt legalább már teljes biztonsággal végre tudja hajtani, megszűnt a bizonytalan hullámzás, de nagyon sok képessége egyszerűen elveszett. Régi Ezüst amulettjét is visszavette és azóta is azt hordja a nyakában, így hogy már nem tud több mágikus medált készíteni, nincs értelme hogy Sylweranét hordja. A mágia eddig is megmagyarázhatatlan jelenség volt, ezután sem lett kevésbé rejtélyes, de le kell kötnie magát valamivel hogy ne ezen a témán rágódjon. A vízkereket bütykölgeti, a fogaskerékrendszer épségét vizsgálgatja, a kalapácsot és a fűrészkereket javítgatja, van munka bőven, főleg ha holnap végre tényleg hadra fogja a kis patakjuk erejét. Biztos benne hogy sok hiba csak akkor fogja majd megmutatni magát ha már forognak a kerekek.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 16:17:04
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-20 00:42:19
Üzenet elküldve: 2016-12-20 00:42:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Ami az épületből hiányzik, az mind megtalálható színes nyüzsgés közepette a férfi fejében és szívében, egymást hajszoló érzések és gondolatok formájában. Ezt nem az újszerű felismerés és az annak nyomán eredő helyzet kerekíti ki: számosak voltak már korábban, odafent a tetőn is. Ha úgy tetszik, elválaszthatatlan társai a rókaarcú életének, ugyanolyan természetes alkotórészei lényének, mint az örökké kibogozhatatlan kifejezéseket rejtő arc vagy az alkuvóan mosolygó szemek.
Amikor megfordítja Dynt azzal számol, hogy a riadalom szülte lendülettel párhuzamban érkezik egy teli tenyeres képen törlés is jobbkéz felől, amit számos alkalommal és még számosabb oknál megnevezve már elígért neki a lány. A törlesztéssel viszont továbbra is adósa marad: érintetlen marad az arca. Ez felbátorítja arra, hogy „erőszakkal” meggátolja asszonya tekintetét abban, hogy lábbelijeik orrára essen. Dyn álla alá akasztja mutatóujját és szemmagasságba emeli szürke szemeit, visszakényszerítve abba a kényelmetlen helyzetbe, ahol ahelyett, hogy megkerülhetné, semmibe venné vagy hátat fordítana neki, szembe kell néznie a maga kotyvasztotta helyzettel. Mindezt valahol Sylweran üresen álló szobája előtt teszik, viszonylagos magányban. A háznép egy része mostanra talán már útra is kelt Artheniorba, az itthon maradók pedig vagy odakint tüsténkednek (azaz róják továbbra is a gyakorlótér mellett a futóköröket) vagy hálókörleteikben húzzák a lóbőrt, mert másra erejük sem maradt már az elf edzésterve miatt.*
- Miben blöfföltél, kedvesem? Hogy szeretünk valamit együtt csinálni, amikor mások alszanak és ahol mások esznek, vagy abban, hogy gyereket vársz tőlem? *Még a fejét is megbillenti, mint egy rókakölyök, aki az idősebbtől várja az életre szóló leckét, a nagy igazságot felfedő tanmesét.*
- Miért rémítene meg a gondolat, hogy mindezt komolynak is szánhatnám? Klassz kölykünk lenne, nekünk kettőnknek, elvégre lenne egy anyja, aki elszökött és életben tudott maradni egy másik város főurának űző bosszúja dacára is. Az apja mondjuk pont, hogy meghalt ennél kevesebbtől is, de hányan mondhatnék még el a helyében, hogy vissza is jött onnan, ami a halandót általában nem engedi vissza sajátjai közé? Mi volna ez a gyerek, ha nem az életravalóság húsba fogalmazott tökélye? *Nem akarja feleslegesen és értelmetlenül kínozni Dynt, de szeretné ráébreszteni, hogy a futás nem lesz mindig megoldás. Ő már csak tudja, hisz eljutott vele a világ vége után hárommal – és bele is nyuvadt.*
- Kimehetünk az erdőbe, kockáztatva ezzel Erdőmély szellemeit, hogy megharagudjanak ránk és egész Vadvédre, amiért kéretlenül elveszünk tőlük valamit, vagy megnézhetjük az itteni herbáriumot, hátha akad abból a gazból kéznél ott is. *Csak egy nagyon-nagyon rövid pillanatig elgondolkodást tettet, mint a mérlegelést végző ember, aki racionális érveket és ellenérveket sorakoztat fel minden oldal mellé, mielőtt egyik vagy másik mellett határozna.* Teljes mértékben az első lehetőséget pártolom.
*Ami az épületből hiányzik, az mind megtalálható színes nyüzsgés közepette a férfi fejében és szívében, egymást hajszoló érzések és gondolatok formájában. Ezt nem az újszerű felismerés és az annak nyomán eredő helyzet kerekíti ki: számosak voltak már korábban, odafent a tetőn is. Ha úgy tetszik, elválaszthatatlan társai a rókaarcú életének, ugyanolyan természetes alkotórészei lényének, mint az örökké kibogozhatatlan kifejezéseket rejtő arc vagy az alkuvóan mosolygó szemek.
Amikor megfordítja Dynt azzal számol, hogy a riadalom szülte lendülettel párhuzamban érkezik egy teli tenyeres képen törlés is jobbkéz felől, amit számos alkalommal és még számosabb oknál megnevezve már elígért neki a lány. A törlesztéssel viszont továbbra is adósa marad: érintetlen marad az arca. Ez felbátorítja arra, hogy „erőszakkal” meggátolja asszonya tekintetét abban, hogy lábbelijeik orrára essen. Dyn álla alá akasztja mutatóujját és szemmagasságba emeli szürke szemeit, visszakényszerítve abba a kényelmetlen helyzetbe, ahol ahelyett, hogy megkerülhetné, semmibe venné vagy hátat fordítana neki, szembe kell néznie a maga kotyvasztotta helyzettel. Mindezt valahol Sylweran üresen álló szobája előtt teszik, viszonylagos magányban. A háznép egy része mostanra talán már útra is kelt Artheniorba, az itthon maradók pedig vagy odakint tüsténkednek (azaz róják továbbra is a gyakorlótér mellett a futóköröket) vagy hálókörleteikben húzzák a lóbőrt, mert másra erejük sem maradt már az elf edzésterve miatt.*
- Miben blöfföltél, kedvesem? Hogy szeretünk valamit együtt csinálni, amikor mások alszanak és ahol mások esznek, vagy abban, hogy gyereket vársz tőlem? *Még a fejét is megbillenti, mint egy rókakölyök, aki az idősebbtől várja az életre szóló leckét, a nagy igazságot felfedő tanmesét.*
- Miért rémítene meg a gondolat, hogy mindezt komolynak is szánhatnám? Klassz kölykünk lenne, nekünk kettőnknek, elvégre lenne egy anyja, aki elszökött és életben tudott maradni egy másik város főurának űző bosszúja dacára is. Az apja mondjuk pont, hogy meghalt ennél kevesebbtől is, de hányan mondhatnék még el a helyében, hogy vissza is jött onnan, ami a halandót általában nem engedi vissza sajátjai közé? Mi volna ez a gyerek, ha nem az életravalóság húsba fogalmazott tökélye? *Nem akarja feleslegesen és értelmetlenül kínozni Dynt, de szeretné ráébreszteni, hogy a futás nem lesz mindig megoldás. Ő már csak tudja, hisz eljutott vele a világ vége után hárommal – és bele is nyuvadt.*
- Kimehetünk az erdőbe, kockáztatva ezzel Erdőmély szellemeit, hogy megharagudjanak ránk és egész Vadvédre, amiért kéretlenül elveszünk tőlük valamit, vagy megnézhetjük az itteni herbáriumot, hátha akad abból a gazból kéznél ott is. *Csak egy nagyon-nagyon rövid pillanatig elgondolkodást tettet, mint a mérlegelést végző ember, aki racionális érveket és ellenérveket sorakoztat fel minden oldal mellé, mielőtt egyik vagy másik mellett határozna.* Teljes mértékben az első lehetőséget pártolom.
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-19 23:20:31
Üzenet elküldve: 2016-12-19 23:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Rosszulléte csak nem hagy alább, s ágyában forgolódva próbálja túlélni a napot. Odabent, mélyen a takaró alatt elképesztően lassan telik az idő, legalábbis ez az, amit megállapít pár éveknek tűnő órácska után.
Estére viszont már egészen jól érzi magát, legalábbis a reggeli állapotához képest. Már fel tud kelni, a lépcsőket is, még ha vacogva, de megjárja, hogy teát s némi ételt készítsen, amelyekkel testének elhasznált tartalékait pótolhatja. Még egy rövidke szentélylátogatásra is futja!
Azután viszont muszáj lesz sürgősen egy forróvizes fürdőt vennie, aztán tovább pihennie. Így is tesz, feltéve, hogy senki nem tartja fel valahol, valamiért. *
Estére viszont már egészen jól érzi magát, legalábbis a reggeli állapotához képest. Már fel tud kelni, a lépcsőket is, még ha vacogva, de megjárja, hogy teát s némi ételt készítsen, amelyekkel testének elhasznált tartalékait pótolhatja. Még egy rövidke szentélylátogatásra is futja!
Azután viszont muszáj lesz sürgősen egy forróvizes fürdőt vennie, aztán tovább pihennie. Így is tesz, feltéve, hogy senki nem tartja fel valahol, valamiért. *
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-19 10:15:17
Üzenet elküldve: 2016-12-19 10:15:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*A nap záróakkodjaként még a játékból vesztesként kikerült csapatnak ragyogóra kell sikálnia Vadvéd közös tereit, ennek megfelelően a mélységi is kiveszi a részét a takarításból. Elég későn végeznek, nem túl nagy lelkesedéssel sikálták a parkettára folyt tintát a nagyteremben, a dolguk végeztével Tray egyenesen a hálószobájába megy, hogy az ágyába dőlve másnapig mozdulatlanul csorgassa a nyálát. Meruwielnek azonban egész más forog a fejében, ahogy félálomból kirángatja párját, ahogy kinyitja maga előtt a férfi lakosztályának ajtaját, és kacér mosolyával egyértelműsíti szándékát. Egy pillanatig mérlegel a mélységi, hogy most képes lenne-e aktívan részt venni, de végül ha Meruwiel nem hátrál meg a kezdeti tétlenségtől, lassan kiveri a másik szeméből az álmot.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Sylweran, habár Tray soha nem volt vinnyogós fajta, tud egy fajta tempót dikálni. Persze bizonyosan jobban bírja a dolgok fizikai részét, mint egynémely társa, s észnek sincs híján, de a túl sok információ azért mégis megárt a gyakorlatlan koponyának. A szabadnapját a megszokott korai keléssel nyitja, ezúttal viszont Meruwiel mellett, ahogyan az utóbbi időben gyakran előfordul - el sem tudné képzelni úgy a napját, hogy napkelténél tovább húzza a lóbőrt. Hagyja még aludni a lányt, majd elindul a szokásos körére Bolhással. A gyakorlótér teljesen üres a szabadnap reggelén, csak a mélységi csattog ott egy fakarddal néhány kör futás után. Nem kínozza magát, mint ahogy az Sylwerannak szokása, sokkal finomabbra veszi a dolgot, de nem szeretne kiesni a ritmusból, ezért amíg az erőd népe kipiheni az elmúlt két hat fáradalmait, Tray lent próbálja kardvívó képességeit fejleszteni, hisz ha már a hórihorgas elf így megbízott benne, és rábízta a varázskardot, becsülettel kell forgatni azt, ha sor kerül rá. Ahogy kezd éledezni a tábor, a mélységi leteszi a lantot és elvonul reggelizni, ahol remélhetőleg összetalálkozik a kedvesével, és a kellemesnek ígérkező nap megmaradt részét neki ajánlja.*
*A nap záróakkodjaként még a játékból vesztesként kikerült csapatnak ragyogóra kell sikálnia Vadvéd közös tereit, ennek megfelelően a mélységi is kiveszi a részét a takarításból. Elég későn végeznek, nem túl nagy lelkesedéssel sikálták a parkettára folyt tintát a nagyteremben, a dolguk végeztével Tray egyenesen a hálószobájába megy, hogy az ágyába dőlve másnapig mozdulatlanul csorgassa a nyálát. Meruwielnek azonban egész más forog a fejében, ahogy félálomból kirángatja párját, ahogy kinyitja maga előtt a férfi lakosztályának ajtaját, és kacér mosolyával egyértelműsíti szándékát. Egy pillanatig mérlegel a mélységi, hogy most képes lenne-e aktívan részt venni, de végül ha Meruwiel nem hátrál meg a kezdeti tétlenségtől, lassan kiveri a másik szeméből az álmot.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Sylweran, habár Tray soha nem volt vinnyogós fajta, tud egy fajta tempót dikálni. Persze bizonyosan jobban bírja a dolgok fizikai részét, mint egynémely társa, s észnek sincs híján, de a túl sok információ azért mégis megárt a gyakorlatlan koponyának. A szabadnapját a megszokott korai keléssel nyitja, ezúttal viszont Meruwiel mellett, ahogyan az utóbbi időben gyakran előfordul - el sem tudné képzelni úgy a napját, hogy napkelténél tovább húzza a lóbőrt. Hagyja még aludni a lányt, majd elindul a szokásos körére Bolhással. A gyakorlótér teljesen üres a szabadnap reggelén, csak a mélységi csattog ott egy fakarddal néhány kör futás után. Nem kínozza magát, mint ahogy az Sylwerannak szokása, sokkal finomabbra veszi a dolgot, de nem szeretne kiesni a ritmusból, ezért amíg az erőd népe kipiheni az elmúlt két hat fáradalmait, Tray lent próbálja kardvívó képességeit fejleszteni, hisz ha már a hórihorgas elf így megbízott benne, és rábízta a varázskardot, becsülettel kell forgatni azt, ha sor kerül rá. Ahogy kezd éledezni a tábor, a mélységi leteszi a lantot és elvonul reggelizni, ahol remélhetőleg összetalálkozik a kedvesével, és a kellemesnek ígérkező nap megmaradt részét neki ajánlja.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-14 22:21:03
Üzenet elküldve: 2016-12-14 22:21:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Az épület belülről cseng az ürességtől. Most, hogy a csapat egy része elszelelt a városba, a többiek vélhetőleg inkább olyan dolgokra adják fejüket, amelyet a nagyfőnök vigyázó tekintete előtt nem igazán mernének. Vagy egymás társaságát élvezik ki, de az is lehet, hogy valahol csendben piálnak.*
~Oh!~ *Igen, aprót hagy ki a szíve most a megszokott üteméből erre a gondolatra, és csak később érik be a korábbi gondolat.*
~Sylweran… Itt sincs!~
*Hogy férje és meg nem születő gyermeke apjának tudomása van-e arról, hogy az elf is a karavánnal tart, azt mondjuk nem tudja. A lényegen nem változtat mondjuk, és azt sem rest elfelejteni, hogy ő most rettentő mérges. Nem figyel fel arra, ahogy mögötte lépkednek, igazából inkább csak azt csodálja, hogy nem hallja bent Khan lépteinek nyomát, vagy éppen ujjainak koppanását az ajtón, ahogy a vezetőhöz kíván berontani nagy „örömében”. Ezért is visít fel ijedtében, amikor a hang a háta mögül érkezik. Kezével a szívéhez kap, ami most nem hagy ki egy verést sem, sőt jóval szaporábban pumpálja a vért, mint tette azt eddig. Ennek megfelelő légzéssel fordul sarkon, hogy a félhomályban nézzen farkasszemet a férfivel. Előbb egy kiadós kifakadás következne az ijesztgetés miatt, majd egy újabb adag a többiért.*
- É… *Kezdené a mondatot, de inkább megvárja ezúttal mivel állt elő a róka lelkével megáldott egykori zsoldos.* Hogy… mi? *Valahol ekkor már valóban a gyomrába hatol a bűntudat és élesen kezdi marni belülről.* Óh… *A füle mögé simít egy tincset, és merőn bámulja a semmit a padlón.*
- Hát az, az, az *Még életében nem fedett fel hazugságot, legalábbis nem a sajátját, és nem is önakaratából, így ez sem megy teljesen jól. Ráadásul Khan annyira meggyőzően alakítja a leendő, gondos apát, hogy meg sem fordul a fejében annak lehetősége, hogy talán éppen erre kíván rájátszani.*
- Lehet, hogy én, hát izé, hát lehet, hogy blöfföltem egy kicsit. *Vajon a csizmája orrának ide-oda csúsztatása enyhít valamit a helyzeten? Legfeljebb annyit mondjuk, amennyit ennek a mozdulatnak az aktív bámulása is, amit ahelyett tesz meg, hogy képes lenne Khan szemébe nézni.* Én csak, azt hiszem kíváncsi voltam a reakciódra. Eredetileg nem ezt akartam mondani, hanem, hogy kijöhetnél velem az erdőbe, mert van egy növény, amit pont ennek az elkerülésére szoktam az italomba keverni. De én őszintén szólva, vélhetőleg eltévednék. Szerencsére a megfagyástól nem kellene tartanom, mert vélhetőleg hamarabb felfalna valami vadállat. De aztán valahogy közben jött az ötlet és a gondolatok, szám pedig magától mozgott, mert néha szokott ilyen lenni és aztán már nem volt megállás. És… *Váratlan helyzetekben, amelyek kiszorítják őt a megszokott komfortzónájából, mint, most is, amikor kénytelen beismerni bűnösségét, olykor anélkül kezd folyamatos beszédbe, hogy észlelne bármit is környezetéből, így még, ha Khan közbe is szólna valamit, ő akkor is mondja tovább a magáét.*
*Az épület belülről cseng az ürességtől. Most, hogy a csapat egy része elszelelt a városba, a többiek vélhetőleg inkább olyan dolgokra adják fejüket, amelyet a nagyfőnök vigyázó tekintete előtt nem igazán mernének. Vagy egymás társaságát élvezik ki, de az is lehet, hogy valahol csendben piálnak.*
~Oh!~ *Igen, aprót hagy ki a szíve most a megszokott üteméből erre a gondolatra, és csak később érik be a korábbi gondolat.*
~Sylweran… Itt sincs!~
*Hogy férje és meg nem születő gyermeke apjának tudomása van-e arról, hogy az elf is a karavánnal tart, azt mondjuk nem tudja. A lényegen nem változtat mondjuk, és azt sem rest elfelejteni, hogy ő most rettentő mérges. Nem figyel fel arra, ahogy mögötte lépkednek, igazából inkább csak azt csodálja, hogy nem hallja bent Khan lépteinek nyomát, vagy éppen ujjainak koppanását az ajtón, ahogy a vezetőhöz kíván berontani nagy „örömében”. Ezért is visít fel ijedtében, amikor a hang a háta mögül érkezik. Kezével a szívéhez kap, ami most nem hagy ki egy verést sem, sőt jóval szaporábban pumpálja a vért, mint tette azt eddig. Ennek megfelelő légzéssel fordul sarkon, hogy a félhomályban nézzen farkasszemet a férfivel. Előbb egy kiadós kifakadás következne az ijesztgetés miatt, majd egy újabb adag a többiért.*
- É… *Kezdené a mondatot, de inkább megvárja ezúttal mivel állt elő a róka lelkével megáldott egykori zsoldos.* Hogy… mi? *Valahol ekkor már valóban a gyomrába hatol a bűntudat és élesen kezdi marni belülről.* Óh… *A füle mögé simít egy tincset, és merőn bámulja a semmit a padlón.*
- Hát az, az, az *Még életében nem fedett fel hazugságot, legalábbis nem a sajátját, és nem is önakaratából, így ez sem megy teljesen jól. Ráadásul Khan annyira meggyőzően alakítja a leendő, gondos apát, hogy meg sem fordul a fejében annak lehetősége, hogy talán éppen erre kíván rájátszani.*
- Lehet, hogy én, hát izé, hát lehet, hogy blöfföltem egy kicsit. *Vajon a csizmája orrának ide-oda csúsztatása enyhít valamit a helyzeten? Legfeljebb annyit mondjuk, amennyit ennek a mozdulatnak az aktív bámulása is, amit ahelyett tesz meg, hogy képes lenne Khan szemébe nézni.* Én csak, azt hiszem kíváncsi voltam a reakciódra. Eredetileg nem ezt akartam mondani, hanem, hogy kijöhetnél velem az erdőbe, mert van egy növény, amit pont ennek az elkerülésére szoktam az italomba keverni. De én őszintén szólva, vélhetőleg eltévednék. Szerencsére a megfagyástól nem kellene tartanom, mert vélhetőleg hamarabb felfalna valami vadállat. De aztán valahogy közben jött az ötlet és a gondolatok, szám pedig magától mozgott, mert néha szokott ilyen lenni és aztán már nem volt megállás. És… *Váratlan helyzetekben, amelyek kiszorítják őt a megszokott komfortzónájából, mint, most is, amikor kénytelen beismerni bűnösségét, olykor anélkül kezd folyamatos beszédbe, hogy észlelne bármit is környezetéből, így még, ha Khan közbe is szólna valamit, ő akkor is mondja tovább a magáét.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-14 22:02:10
Üzenet elküldve: 2016-12-14 22:02:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Eseménydús nap//
//Olvasgatás//
*A szobája előtt megáll egy percre. Még mindig idegen neki a hely valamelyest. Mindenesetre ha az olvasással nem is halad olyan tempóban mint eleinte hitte, az ismerkedéssel annál jobban halad. Legalább is reméli. És Nara is itt van végre újra mellette még ha nem is abban a formában, mint régen ~(Régen...) ~, de a közelsége legyen bármennyire is közömbös, mégis jól esik neki. Az ajtó előtt még ha csak egy pillanatra is, de megáll a lány. Ettől két dolog jut az eszébe. Az egyik, hogy a lány is valószínűleg arra az estére gondol, mint ő. Bár valószínűleg ő is tudja, hogy nem kellene. A másik, hogy mennyire viccesen néz ki az apró lány a hatalmas ajtó előtt. Ez mosolyt csal az arcára, de nincs idő most a vidámságra. Most komoly tanulások fognak következni, meg... meg még több tanulás és ez a maximum. Szerencsére nem kell beinvitálni Narát bemegy magától is, így egy kínos párbeszédtől szabadította meg mindkettőjüket. *
-Nyugodtan ülj le a... hát... az ágyra gondolom. -
*Nem igazán van más ülő alkalmatosság a szobában. Neki nincs szüksége másra, de igazán gondolkodhatott volna ezen, mielőtt ezt a helyet jelöli ki tanulás végett. *
-tehát akkor, hát van pár levél nálam, de azokat már szinte kívülről fújom szóval nem sok értelme lenne. tehát mi lenne ha na várjál. -
*Azzal papírt és egy pennát vesz elő tintával. leteszi az ágy mellé, majd meggondolja magát leteríti egy ronggyal az egyik felét és arra teszi a papírost. *
-Tehát mi lenne ha te írnál valamit és azt felolvasnám. De csak ésszel. -
*Fejezi be mosolyogva miközben ő is elhelyezkedik az ágyon úgy, hogy minél közelebb kerüljön Narához, de azért ez ne legyen túl feltűnő. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.01.25 16:14:06, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.
//Olvasgatás//
*A szobája előtt megáll egy percre. Még mindig idegen neki a hely valamelyest. Mindenesetre ha az olvasással nem is halad olyan tempóban mint eleinte hitte, az ismerkedéssel annál jobban halad. Legalább is reméli. És Nara is itt van végre újra mellette még ha nem is abban a formában, mint régen ~(Régen...) ~, de a közelsége legyen bármennyire is közömbös, mégis jól esik neki. Az ajtó előtt még ha csak egy pillanatra is, de megáll a lány. Ettől két dolog jut az eszébe. Az egyik, hogy a lány is valószínűleg arra az estére gondol, mint ő. Bár valószínűleg ő is tudja, hogy nem kellene. A másik, hogy mennyire viccesen néz ki az apró lány a hatalmas ajtó előtt. Ez mosolyt csal az arcára, de nincs idő most a vidámságra. Most komoly tanulások fognak következni, meg... meg még több tanulás és ez a maximum. Szerencsére nem kell beinvitálni Narát bemegy magától is, így egy kínos párbeszédtől szabadította meg mindkettőjüket. *
-Nyugodtan ülj le a... hát... az ágyra gondolom. -
*Nem igazán van más ülő alkalmatosság a szobában. Neki nincs szüksége másra, de igazán gondolkodhatott volna ezen, mielőtt ezt a helyet jelöli ki tanulás végett. *
-tehát akkor, hát van pár levél nálam, de azokat már szinte kívülről fújom szóval nem sok értelme lenne. tehát mi lenne ha na várjál. -
*Azzal papírt és egy pennát vesz elő tintával. leteszi az ágy mellé, majd meggondolja magát leteríti egy ronggyal az egyik felét és arra teszi a papírost. *
-Tehát mi lenne ha te írnál valamit és azt felolvasnám. De csak ésszel. -
*Fejezi be mosolyogva miközben ő is elhelyezkedik az ágyon úgy, hogy minél közelebb kerüljön Narához, de azért ez ne legyen túl feltűnő. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.01.25 16:14:06, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:25:40
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:25:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Eseménydús nap//
//Olvasgatás//
*Kissé meglepi, hogy neki sosem tűnt fel ez a kis hiányosság, ahogy az sem, hogy Sylweran rendszeresen tanítaná Sharallt. Bár meg kell hagyni, hogy az elmúlt két hatban inkább csak a kiképzés kötötte le. Az azonban mindenképpen tetszik neki, hogy a férfi tanul, és igyekszik, és láthatóan szeretne érteni a betűk művészetéhez.*
~Ez mindenképp dicséretes.~
*Nara azonban nem egészen ért egyet Sharall megállapításával. A városban nagyon sokan tudnak olvasni, vagy azért, mert elég tehetősek, hogy megtanuljanak, vagy azért, mert a gazdagokat szolgálják, ahhoz pedig szintén elvárás sok helyen. Persze ott se mindenki tud, de korábban sosem gondolkodott ezen.*
-Az anyám tanított. Sok könyve volt a különféle főzetek receptjeihez és a növényekhez is.
*Az apjának már kevésbé volt erőssége az olvasás, de mindig igyekezett az anyja kedvében járni, ezért sokat gyakorolt és szerette a kalandos történeteket.
Csendben haladtak Sharall szobájáig ám az ajtóban Nara elbizonytalanodik.*
~Fura érzés megint itt lenni.~
*Ám nem szeretné, ha feltűnne a hezitálása, ezért egy kis pirulás kíséretében belép és tétován ácsorog.*
//Olvasgatás//
*Kissé meglepi, hogy neki sosem tűnt fel ez a kis hiányosság, ahogy az sem, hogy Sylweran rendszeresen tanítaná Sharallt. Bár meg kell hagyni, hogy az elmúlt két hatban inkább csak a kiképzés kötötte le. Az azonban mindenképpen tetszik neki, hogy a férfi tanul, és igyekszik, és láthatóan szeretne érteni a betűk művészetéhez.*
~Ez mindenképp dicséretes.~
*Nara azonban nem egészen ért egyet Sharall megállapításával. A városban nagyon sokan tudnak olvasni, vagy azért, mert elég tehetősek, hogy megtanuljanak, vagy azért, mert a gazdagokat szolgálják, ahhoz pedig szintén elvárás sok helyen. Persze ott se mindenki tud, de korábban sosem gondolkodott ezen.*
-Az anyám tanított. Sok könyve volt a különféle főzetek receptjeihez és a növényekhez is.
*Az apjának már kevésbé volt erőssége az olvasás, de mindig igyekezett az anyja kedvében járni, ezért sokat gyakorolt és szerette a kalandos történeteket.
Csendben haladtak Sharall szobájáig ám az ajtóban Nara elbizonytalanodik.*
~Fura érzés megint itt lenni.~
*Ám nem szeretné, ha feltűnne a hezitálása, ezért egy kis pirulás kíséretében belép és tétován ácsorog.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:02:41
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:02:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Eseménydús nap//
//Olvasgatás//
-Helyes nagyon helyes. -
*És már indul is a szoba irányába. Vagyis indulna, de a lány további kérdése megakasztja, már nem azért, mintha olyan komoly lenne, de mégsem válaszolgathat háttal. Így sajna vissza kel fordulnia és így már is veszít lendületéből, ami a jó hír hallatán szabadul fel benne nem kis endorfin és adrenalin kíséretében. *
-Nem tudom. Két hete körülbelül. Sylweran próbál tanítani, de úgy néz kis nem vagyok az a minta diák, mint akire a külsőm engedne következtetni. Persze ha lenne valami motivációm biztos jobban menne. -
*Mosolyog a lányra majd egy szélesen meghajol. *
-Csak ön után. Egyébként ki tanított meg téged olvasni. Olyan luxus ez a mai világban amit nem sokan engedhetnek meg maguknak. Legalább is szerintem, de nyugodtan javíts ki ha tévednék. -
*Furcsán sokat beszél, de nem is baj, mivel elég könnyen jönnek a szavak. És kitudja lehet most ő is kicsit többet tud meg a lányról. A tudás még senkinek nem ártott. Vagy ha igen neki még nem. *
//Olvasgatás//
-Helyes nagyon helyes. -
*És már indul is a szoba irányába. Vagyis indulna, de a lány további kérdése megakasztja, már nem azért, mintha olyan komoly lenne, de mégsem válaszolgathat háttal. Így sajna vissza kel fordulnia és így már is veszít lendületéből, ami a jó hír hallatán szabadul fel benne nem kis endorfin és adrenalin kíséretében. *
-Nem tudom. Két hete körülbelül. Sylweran próbál tanítani, de úgy néz kis nem vagyok az a minta diák, mint akire a külsőm engedne következtetni. Persze ha lenne valami motivációm biztos jobban menne. -
*Mosolyog a lányra majd egy szélesen meghajol. *
-Csak ön után. Egyébként ki tanított meg téged olvasni. Olyan luxus ez a mai világban amit nem sokan engedhetnek meg maguknak. Legalább is szerintem, de nyugodtan javíts ki ha tévednék. -
*Furcsán sokat beszél, de nem is baj, mivel elég könnyen jönnek a szavak. És kitudja lehet most ő is kicsit többet tud meg a lányról. A tudás még senkinek nem ártott. Vagy ha igen neki még nem. *
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-12 19:16:08
Üzenet elküldve: 2016-12-12 19:16:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
~ Ha egyszer tényleg gyereke... gyerekünk születik, remélem azt nem valamelyik rumról akarja elnevezni. ~
*Nevetés rázza végig amikor belegondol, hogy fiuk vagy lányuk valami szesznévre legyen keresztelve. Csúf tréfákat lehetne űzni vele egy krimóban, ahol gyakran hangzana el a neve, a szerencsétlen teremtés pedig azt sem tudná, hogy jobbra vagy balra kapja a fejét. Még azelőtt száműz minden további ez irányú gondolatot a fejéből, hogy túlságosan megszaladna a képzelete - és vele a zsoldost mindenkor is jellemző, fekete humor.
Szívesen szólna a lány után, hogy amaz elszelel mellette, de a nyomában lobogó hajzat most tényleg olyan, mintha tűzre kapott volna hangulatától. Még abban is elbizonytalanodik, hogy a blöffjét talán túl messzire vitte és minden igaz abból, amire Dyn a tetőn megjegyzést tett. Felkarján kezd el dobolni ujjaival, néma és ütemtelen taktust ver, aminek a dallam csak az ő fejében áll össze a bizonytalanság nótájává.
Végül a nyomába ered. Az ajtóval nem kell pepecselnie, a drága akkorát tépett rajta, hogy a sarokpántok majdnem kifordultak a helyükről. Az első kósza kereszthuzat után Khan a második, aki a Vörös dühcsomag sarkába kap, de nem akarja hírül adni, hogy a pozíciók felcseréltettek és hogy ebben a tempóban a lány maga lesz az, aki először ér Sylweranhoz, hogy elmagyarázza, férjura - azaz partnere a venárrá válásban - sületlenségeket beszél, s hogy az ő egészségi állapota tökéletes formának örvend. Feltéve természetesen, hogy a lopva járásban kevésbé képzett férfi nem leplezi le magát azzal, hogy ügyetlen árnyként egy szélvihar nyomát követi.*
~ Hogy mit és mennyit fogok én még ezután hallgatni. ~
- Várj! *Akár karnyújtásnyi távolságra ér, akár annál messzebbről tud csak Dyn után szólni, még azelőtt megteszi, hogy bezárulna előtte a visszafordítás utolsó kapuja is.*
- Amit a tetőn mondtál... ha igaz, akkor ma éjjel elmegyünk. Kitatarozzuk a vadászlakot hogy a tél és ősz se fogja. *Khan legalább olyan meggyőzően ostobán őszinte, mint komolyan hazudó lenni. Most olyan helyzetbe keverte magát, amiben még ő sem tudja pontosan definiálni, melyiket is alakítja most.*
~ Ha egyszer tényleg gyereke... gyerekünk születik, remélem azt nem valamelyik rumról akarja elnevezni. ~
*Nevetés rázza végig amikor belegondol, hogy fiuk vagy lányuk valami szesznévre legyen keresztelve. Csúf tréfákat lehetne űzni vele egy krimóban, ahol gyakran hangzana el a neve, a szerencsétlen teremtés pedig azt sem tudná, hogy jobbra vagy balra kapja a fejét. Még azelőtt száműz minden további ez irányú gondolatot a fejéből, hogy túlságosan megszaladna a képzelete - és vele a zsoldost mindenkor is jellemző, fekete humor.
Szívesen szólna a lány után, hogy amaz elszelel mellette, de a nyomában lobogó hajzat most tényleg olyan, mintha tűzre kapott volna hangulatától. Még abban is elbizonytalanodik, hogy a blöffjét talán túl messzire vitte és minden igaz abból, amire Dyn a tetőn megjegyzést tett. Felkarján kezd el dobolni ujjaival, néma és ütemtelen taktust ver, aminek a dallam csak az ő fejében áll össze a bizonytalanság nótájává.
Végül a nyomába ered. Az ajtóval nem kell pepecselnie, a drága akkorát tépett rajta, hogy a sarokpántok majdnem kifordultak a helyükről. Az első kósza kereszthuzat után Khan a második, aki a Vörös dühcsomag sarkába kap, de nem akarja hírül adni, hogy a pozíciók felcseréltettek és hogy ebben a tempóban a lány maga lesz az, aki először ér Sylweranhoz, hogy elmagyarázza, férjura - azaz partnere a venárrá válásban - sületlenségeket beszél, s hogy az ő egészségi állapota tökéletes formának örvend. Feltéve természetesen, hogy a lopva járásban kevésbé képzett férfi nem leplezi le magát azzal, hogy ügyetlen árnyként egy szélvihar nyomát követi.*
~ Hogy mit és mennyit fogok én még ezután hallgatni. ~
- Várj! *Akár karnyújtásnyi távolságra ér, akár annál messzebbről tud csak Dyn után szólni, még azelőtt megteszi, hogy bezárulna előtte a visszafordítás utolsó kapuja is.*
- Amit a tetőn mondtál... ha igaz, akkor ma éjjel elmegyünk. Kitatarozzuk a vadászlakot hogy a tél és ősz se fogja. *Khan legalább olyan meggyőzően ostobán őszinte, mint komolyan hazudó lenni. Most olyan helyzetbe keverte magát, amiben még ő sem tudja pontosan definiálni, melyiket is alakítja most.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-07 12:53:13
Üzenet elküldve: 2016-12-07 12:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Hah, könnyű azt mondani! Nem te fogsz úgy kinézni, mint egy rumoshordó. És, ha már itt járunk, jobb, ha inkább te szoktatod magad hozzá a gondolathoz, hogy milyen leszek majd, amikor az elvonási és a terhességi tünetek egyszerre jönnek elő! *Nyilvánvalóan úgy beszél erről az állapotról, mint egy betegségről, amelyet (néhány szélsőséges módszer kivételével) lehetetlen gyógyítani. Ő bizony emlékszik még, hogy az anyja milyen volt, amikor a húgával volt várandós, ahogy azokra a síron túli hangokra is, amiket akkor adott ki, amikor világra hozta Mianit. Neki aztán mondhatták utána, hogy mindez csak addig tart, amíg először meg nem hallják az újszülött sírását, de ő azt sem felejtette milyen volt az a csirkeméretű gyerek akkor. Aszott és csúnya. Az más kérdés, hogy az évek alatt olyanná vált, mint a mesekönyvek főszereplői, kecsessé és széppé, de amikor húga a világra jött, rosszabb volt, mint bármelyik rémség, amikkel majd akkor kell farkasszemet nézniük, ha vánárok lesznek… vagy venárok, vagy mik.
Dühét tovább növeli Khan passzivitása, amit a fenyegetésére ad válaszként. A szavak, amiket pedig búcsúzóul ad, azok inkább értetlenkedő grimaszba rendezik a vonásait.*
- Mi van?! Mi a fészkes krákenről beszélsz? *Visítja utána.* Mi a fene az a főkajakendő? *Felüti magát az a gondolat a fejében, hogy szeretett ura megbolondult a hír hallatán. Nyilvánvalóan azért viselkedik így. Azért nem érdekli, ha a lány fejest ugrik a tetőről és azért örülne a gyerek hírének is. Ez az egyetlen épeszű megoldás.
Ő viszont akkor sem hagyhatja, hogy közölje a hírt az elffel, úgyhogy ahelyett, hogy lebukfencezne onnan, az ajtócsapódás hallatára inkább vissza szerzi egyensúlyát és sebesen lemászik onnan, majd fúriaként indul meg.*
- Adok én neked olyan hírmondást, hogy a szemfedőt ezúttal nem a fejedre kell majd kötnöd. *Motyogja magában idegesen. A tejről viszont megfeledkezik, így az végül legurul és az üveg a földön törik szét. Ő azonban olyannyira nem figyel, hogy még az oszlopnak támaszkodó Khant sem veszi észre, hanem erőből nyitná fel az épület ajtaját.*
- Azonnal gyere vissza, vagy lecseréllek az orkra!
- Hah, könnyű azt mondani! Nem te fogsz úgy kinézni, mint egy rumoshordó. És, ha már itt járunk, jobb, ha inkább te szoktatod magad hozzá a gondolathoz, hogy milyen leszek majd, amikor az elvonási és a terhességi tünetek egyszerre jönnek elő! *Nyilvánvalóan úgy beszél erről az állapotról, mint egy betegségről, amelyet (néhány szélsőséges módszer kivételével) lehetetlen gyógyítani. Ő bizony emlékszik még, hogy az anyja milyen volt, amikor a húgával volt várandós, ahogy azokra a síron túli hangokra is, amiket akkor adott ki, amikor világra hozta Mianit. Neki aztán mondhatták utána, hogy mindez csak addig tart, amíg először meg nem hallják az újszülött sírását, de ő azt sem felejtette milyen volt az a csirkeméretű gyerek akkor. Aszott és csúnya. Az más kérdés, hogy az évek alatt olyanná vált, mint a mesekönyvek főszereplői, kecsessé és széppé, de amikor húga a világra jött, rosszabb volt, mint bármelyik rémség, amikkel majd akkor kell farkasszemet nézniük, ha vánárok lesznek… vagy venárok, vagy mik.
Dühét tovább növeli Khan passzivitása, amit a fenyegetésére ad válaszként. A szavak, amiket pedig búcsúzóul ad, azok inkább értetlenkedő grimaszba rendezik a vonásait.*
- Mi van?! Mi a fészkes krákenről beszélsz? *Visítja utána.* Mi a fene az a főkajakendő? *Felüti magát az a gondolat a fejében, hogy szeretett ura megbolondult a hír hallatán. Nyilvánvalóan azért viselkedik így. Azért nem érdekli, ha a lány fejest ugrik a tetőről és azért örülne a gyerek hírének is. Ez az egyetlen épeszű megoldás.
Ő viszont akkor sem hagyhatja, hogy közölje a hírt az elffel, úgyhogy ahelyett, hogy lebukfencezne onnan, az ajtócsapódás hallatára inkább vissza szerzi egyensúlyát és sebesen lemászik onnan, majd fúriaként indul meg.*
- Adok én neked olyan hírmondást, hogy a szemfedőt ezúttal nem a fejedre kell majd kötnöd. *Motyogja magában idegesen. A tejről viszont megfeledkezik, így az végül legurul és az üveg a földön törik szét. Ő azonban olyannyira nem figyel, hogy még az oszlopnak támaszkodó Khant sem veszi észre, hanem erőből nyitná fel az épület ajtaját.*
- Azonnal gyere vissza, vagy lecseréllek az orkra!
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-06 13:59:32
Üzenet elküldve: 2016-12-06 13:59:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Minél korábban szoktatod magad hozzá kicsim, annál gyorsabban átesel a holtponton. *Ezt már lentről dünnyögi, amikor valahol a kazlak között jár, jó széles mosollyal keretezett arccal. Most már nagyon közel van ahhoz, hogy kiugrassza a tapsifülest, ezért válnak Dyn reakciói is mind elkeseredett-hamarkodottabbá. Legalábbis saját logikája szerint, amit készpénznek vesz és nem ad még lehetőséget sem annak a másik variációnak, miszerint a Vörös valóban várandós és ez a mostani, kapkodó viselkedés az abból eredő zavarodottságának leképződése.
Ilyen módon kockáztat, nem is keveset: asszonya akkor is a bűntudat elapadhatatlan hullámaival fogja ostromolni, ha végül mégis rábizonyítja, hogy az egész csak egy gyermeteg füllentés akart lenni ami arra tett volna kísérletet, hogy megmutassa Khan arcát egy ilyen helyzet előállása esetén. Kifejletek szempontjából ez volna a legjobb, mert ha tényleg kiderülne, hogy a lány terhes, soha több alapja nem lehet kétségbe vonni az állításait. Ugyanakkor innét már nem fordul vissza, nem fordulhat vissza, mert így vagy úgy, de ki fogja ásni ezt a gesztenyét is.
Megtorpan ugyan néhány pillanatra, amikor a Vörös a "mélybe vetésével" fenyegeti, ezt viszont öngólnak könyveli el, mert ha valóban megteszi, nincsen tisztelet benne közös gyermekük iránt, ergo nem is létezik. Ha pedig mégis, úgy ő lenne kénytelen szembenézni a felemás szemű férfi élethosszig tartó megrovásával, amiért nem csak magában, hanem a vétlen harmadikban is megpróbált kárt tenni egy kislányos hiszti kedvéért.*
- Ő itt a főhajjakend, mi meg elfele készülünk és odakint nem akarok még egy regimentnyi venár haragjától is tartani. *Az egy oktávval feljebb csúszó hangsávot Khan már jól ismeri régről és Dyn most ízelítőt ad belőle Vadvéd többi rezidensének is. Hatását felerészt el is éri vele, noha erről nem kíván szándéknyilatkozatot tenni partnere felé. Nem lép ténylegesen az épületbe eztán, de gondoskodik arról, hogy jókorát húzzon az ajtóra, hogy az még a tetőről kajabáló fülének is hallható legyen, azt a képzetet nyújtva, hogy a férfi nem vett tudomást róla és továbbra is Sylweran hálója felé tart.
Valójában az egyik támoszlopnak dőlve kivár, s ha Dyn felől nem hallana mozgolódást vagy még valószínűbbnek tartott félhangos zsörtölődést-szitkozódást, ráellenőriz az állapotára.*
- Minél korábban szoktatod magad hozzá kicsim, annál gyorsabban átesel a holtponton. *Ezt már lentről dünnyögi, amikor valahol a kazlak között jár, jó széles mosollyal keretezett arccal. Most már nagyon közel van ahhoz, hogy kiugrassza a tapsifülest, ezért válnak Dyn reakciói is mind elkeseredett-hamarkodottabbá. Legalábbis saját logikája szerint, amit készpénznek vesz és nem ad még lehetőséget sem annak a másik variációnak, miszerint a Vörös valóban várandós és ez a mostani, kapkodó viselkedés az abból eredő zavarodottságának leképződése.
Ilyen módon kockáztat, nem is keveset: asszonya akkor is a bűntudat elapadhatatlan hullámaival fogja ostromolni, ha végül mégis rábizonyítja, hogy az egész csak egy gyermeteg füllentés akart lenni ami arra tett volna kísérletet, hogy megmutassa Khan arcát egy ilyen helyzet előállása esetén. Kifejletek szempontjából ez volna a legjobb, mert ha tényleg kiderülne, hogy a lány terhes, soha több alapja nem lehet kétségbe vonni az állításait. Ugyanakkor innét már nem fordul vissza, nem fordulhat vissza, mert így vagy úgy, de ki fogja ásni ezt a gesztenyét is.
Megtorpan ugyan néhány pillanatra, amikor a Vörös a "mélybe vetésével" fenyegeti, ezt viszont öngólnak könyveli el, mert ha valóban megteszi, nincsen tisztelet benne közös gyermekük iránt, ergo nem is létezik. Ha pedig mégis, úgy ő lenne kénytelen szembenézni a felemás szemű férfi élethosszig tartó megrovásával, amiért nem csak magában, hanem a vétlen harmadikban is megpróbált kárt tenni egy kislányos hiszti kedvéért.*
- Ő itt a főhajjakend, mi meg elfele készülünk és odakint nem akarok még egy regimentnyi venár haragjától is tartani. *Az egy oktávval feljebb csúszó hangsávot Khan már jól ismeri régről és Dyn most ízelítőt ad belőle Vadvéd többi rezidensének is. Hatását felerészt el is éri vele, noha erről nem kíván szándéknyilatkozatot tenni partnere felé. Nem lép ténylegesen az épületbe eztán, de gondoskodik arról, hogy jókorát húzzon az ajtóra, hogy az még a tetőről kajabáló fülének is hallható legyen, azt a képzetet nyújtva, hogy a férfi nem vett tudomást róla és továbbra is Sylweran hálója felé tart.
Valójában az egyik támoszlopnak dőlve kivár, s ha Dyn felől nem hallana mozgolódást vagy még valószínűbbnek tartott félhangos zsörtölődést-szitkozódást, ráellenőriz az állapotára.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-06 10:56:30
Üzenet elküldve: 2016-12-06 10:56:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Eseménydús nap//
//Olvasgatás//
*Elkerekedett szemmel hápog az orkra.*
-Vörös törpe...? Hogy mondtad? Pff...
*Horkant fintorogva, de közben a szemét forgatja és nem tudja elrejteni mosolyát.*
~Úgy... Szóval megint gúnyolódunk... Végül is, ez jó jel. Azt hiszem.~
*Az újabb füstfelhőtől azonban könnybe lábad a szeme és bármennyire kellemes az illata, nincs hozzászokva, ezért nehezen nyom el egy prüszkölést.*
-Oooh, te... te...
*De nem jut eszébe megfelelő visszavágás, így egyelőre lenyeli a sértegetést és majd talán később kiegyenlíti ezt a számlát. Sharall azonban nagyon belelendül és újabb kis szúrós megjegyzést csempész a szavaiba.*
~Hát ennyire zavarja, hogy ekkora vagyok? Soha nem bántott még senki a méreteim miatt.~
*Nem sokáig tud azonban ezen szomorkodni, mert olyat hall, amitől a szemöldöke magasra szalad és a meglepettsége igencsak meglátszik az arcán.*
~Olvasás gyakorlás?~
*Óvatlanságát persze igyekszik azonnal orvosolni, és vonásait kevésbé sértő formában rendezni, de a meglepettsége megmarad és hirtelen nem jut eszébe jobb válasz.*
-Oh
*A férfi mosolygó, boldog arcát látva azonban hamar túllép ezen az újdonságon és visszamosolyogva bólint az invitálásra.*
-Persze. Nagyon szívesen.
*Ahogy elindulnak azért finoman elkezd puhatolózni a témában.*
-Mióta tanulsz olvasni?
//Olvasgatás//
*Elkerekedett szemmel hápog az orkra.*
-Vörös törpe...? Hogy mondtad? Pff...
*Horkant fintorogva, de közben a szemét forgatja és nem tudja elrejteni mosolyát.*
~Úgy... Szóval megint gúnyolódunk... Végül is, ez jó jel. Azt hiszem.~
*Az újabb füstfelhőtől azonban könnybe lábad a szeme és bármennyire kellemes az illata, nincs hozzászokva, ezért nehezen nyom el egy prüszkölést.*
-Oooh, te... te...
*De nem jut eszébe megfelelő visszavágás, így egyelőre lenyeli a sértegetést és majd talán később kiegyenlíti ezt a számlát. Sharall azonban nagyon belelendül és újabb kis szúrós megjegyzést csempész a szavaiba.*
~Hát ennyire zavarja, hogy ekkora vagyok? Soha nem bántott még senki a méreteim miatt.~
*Nem sokáig tud azonban ezen szomorkodni, mert olyat hall, amitől a szemöldöke magasra szalad és a meglepettsége igencsak meglátszik az arcán.*
~Olvasás gyakorlás?~
*Óvatlanságát persze igyekszik azonnal orvosolni, és vonásait kevésbé sértő formában rendezni, de a meglepettsége megmarad és hirtelen nem jut eszébe jobb válasz.*
-Oh
*A férfi mosolygó, boldog arcát látva azonban hamar túllép ezen az újdonságon és visszamosolyogva bólint az invitálásra.*
-Persze. Nagyon szívesen.
*Ahogy elindulnak azért finoman elkezd puhatolózni a témában.*
-Mióta tanulsz olvasni?
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-06 10:31:40
Üzenet elküldve: 2016-12-06 10:31:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Eseménydús nap//
//Séta//
*Mély és orkokat meghazudtoló gondolati közben teljesen megfeledkezik magáról a lányról, holott ő az összes gondolata középponti személye. Csak mikor már a nagyterem közelében lassabbra veszi a tempót akkor tűnik fel neki a lány hiánya. El is indulna vissza, de meglátja a lányt közeledni. Ugyan még messze van és nem láthatja az ork mit csinál, ezért amaz gyorsan előszedi a pipáját(, hogy honnan ne kérdezze senki), gyorsan meggyújtja és mint, aki éteri nyugalommal van megáldva úgy várja be Narát. Hatalmasat szív a jó régi száraz dohányból, majd a füstöt egyenesen a lány arcába fújja. *
-Még hogy zöld óriás. Mond még egyszer ha mered vörös törpe. És egyébként azt hiszem nyertem. -
*Mondja már majdnem tökéletes mosollyal, miközben egy újabb adag füstöt küld tüdejébe. Gyönyörű pillanat, ebben gyönyörű időben. Viszont már fél bármit is lépni ezért inkább újra a lányra fújja a füstöt incselkedve, miközben azt figyeli mennyire jól néz ki Nara miközben körbeveszi őt a napfényen szinte már világító füstfelhő. Mintegy felhőn pihenő angyal. *
~Egy gonosz kis törpe angyal, de mégis csak valami éteri lény. ~
*Gondolja, miközben a séta kérdésén gondolkodik. *
-Nekem kissé elegem van a sétából. Főleg melletted inkább vánszorgás. Szóval mi lenne ha segítenél nekem az olvasás gyakorlásában. Fent van minden szükséges dolog a szobámban. -
*Mennyire klisésnek hangzik ez az egész, de az ork részéről semmilyen hátsószándék nincs az ajánlatban. Nah jó talán egy kicsi, bár az igaz, hogy minden könyv és lap a szobájában van. Mindig magánál tartja őket, mivel nem tudja Sylweranra mikor jön rá a tanár láz, így jobb felkészülve lenni inkább, mint állni a főnök haragját. *
-Tehááát... -
*Kérdi gyerekesen elnyújtva a szót. *
//Séta//
*Mély és orkokat meghazudtoló gondolati közben teljesen megfeledkezik magáról a lányról, holott ő az összes gondolata középponti személye. Csak mikor már a nagyterem közelében lassabbra veszi a tempót akkor tűnik fel neki a lány hiánya. El is indulna vissza, de meglátja a lányt közeledni. Ugyan még messze van és nem láthatja az ork mit csinál, ezért amaz gyorsan előszedi a pipáját(, hogy honnan ne kérdezze senki), gyorsan meggyújtja és mint, aki éteri nyugalommal van megáldva úgy várja be Narát. Hatalmasat szív a jó régi száraz dohányból, majd a füstöt egyenesen a lány arcába fújja. *
-Még hogy zöld óriás. Mond még egyszer ha mered vörös törpe. És egyébként azt hiszem nyertem. -
*Mondja már majdnem tökéletes mosollyal, miközben egy újabb adag füstöt küld tüdejébe. Gyönyörű pillanat, ebben gyönyörű időben. Viszont már fél bármit is lépni ezért inkább újra a lányra fújja a füstöt incselkedve, miközben azt figyeli mennyire jól néz ki Nara miközben körbeveszi őt a napfényen szinte már világító füstfelhő. Mintegy felhőn pihenő angyal. *
~Egy gonosz kis törpe angyal, de mégis csak valami éteri lény. ~
*Gondolja, miközben a séta kérdésén gondolkodik. *
-Nekem kissé elegem van a sétából. Főleg melletted inkább vánszorgás. Szóval mi lenne ha segítenél nekem az olvasás gyakorlásában. Fent van minden szükséges dolog a szobámban. -
*Mennyire klisésnek hangzik ez az egész, de az ork részéről semmilyen hátsószándék nincs az ajánlatban. Nah jó talán egy kicsi, bár az igaz, hogy minden könyv és lap a szobájában van. Mindig magánál tartja őket, mivel nem tudja Sylweranra mikor jön rá a tanár láz, így jobb felkészülve lenni inkább, mint állni a főnök haragját. *
-Tehááát... -
*Kérdi gyerekesen elnyújtva a szót. *
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-02 23:44:38
Üzenet elküldve: 2016-12-02 23:44:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés és napváltás - Két hattal később//
* Nyertek, pont. A nap hátralevő részében a pusztakezes harcot gyakorolták párokba verődve. Az igazat megvallva már nem emlékszik rá, kivel volt először, ugyanis az elmúlt két hatban annyit csinálták szinte mindenféleképp, szinte mindenkivel, hogy az arcok összemosódnak. Izomláza is van, fáj is odalent, idefent, mindenhol. A mai fiatalok jobban bírják, ők még benne vannak abban a korban, amikor még sűrűn tudják, nap mint nap csinálni, Nővér már évekkel ezelőtt befejezte a dolgot, s bosszújának szentelte hátralevő életét. Aztán jött ez az elf, ez a kis csapat, és... és a bosszú iránti vágy elszállt, vagy legalábbis eltemetődött, s helyette egy másik, a valahova tartozás vágya vette át helyét.
Eddig egyszer sem kellett ébreszteni, kora reggel, még a Sylweran-vekker előtt összekapta magát, s a felállított Irarra szentélybe vonult. Ott találta meg a hosszú fülű. A mai nap viszont más, ma távozik vezetőjük néhányuk társaságában, Eyldana viszont ki sem tud kászálódni az ágyból. Szemei vörösek, egész éjjel rázta a köhögés, meg az emelkedett testhőmérséklet sem egy boldog dolog. Öregasszonyunkat elkapta a tüdőgyulladás. Hogy miért, s hogyan, tudja az eredar, de ma jöttek ki az első tünetek. *
- Bocsi, de ma pihenek, hátha elmúlik.
* Motyogja maga elé, azzal oldalára fordul. Persze nincs tisztában azzal, mi a baja, hiszen megfázással volt korábban dolga, azon meg hamar túllábalt. *
* Nyertek, pont. A nap hátralevő részében a pusztakezes harcot gyakorolták párokba verődve. Az igazat megvallva már nem emlékszik rá, kivel volt először, ugyanis az elmúlt két hatban annyit csinálták szinte mindenféleképp, szinte mindenkivel, hogy az arcok összemosódnak. Izomláza is van, fáj is odalent, idefent, mindenhol. A mai fiatalok jobban bírják, ők még benne vannak abban a korban, amikor még sűrűn tudják, nap mint nap csinálni, Nővér már évekkel ezelőtt befejezte a dolgot, s bosszújának szentelte hátralevő életét. Aztán jött ez az elf, ez a kis csapat, és... és a bosszú iránti vágy elszállt, vagy legalábbis eltemetődött, s helyette egy másik, a valahova tartozás vágya vette át helyét.
Eddig egyszer sem kellett ébreszteni, kora reggel, még a Sylweran-vekker előtt összekapta magát, s a felállított Irarra szentélybe vonult. Ott találta meg a hosszú fülű. A mai nap viszont más, ma távozik vezetőjük néhányuk társaságában, Eyldana viszont ki sem tud kászálódni az ágyból. Szemei vörösek, egész éjjel rázta a köhögés, meg az emelkedett testhőmérséklet sem egy boldog dolog. Öregasszonyunkat elkapta a tüdőgyulladás. Hogy miért, s hogyan, tudja az eredar, de ma jöttek ki az első tünetek. *
- Bocsi, de ma pihenek, hátha elmúlik.
* Motyogja maga elé, azzal oldalára fordul. Persze nincs tisztában azzal, mi a baja, hiszen megfázással volt korábban dolga, azon meg hamar túllábalt. *
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-02 13:28:18
Üzenet elküldve: 2016-12-02 13:28:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Eseménydús nap//
//Séta//
-Tessék?
*Szalad fel a szemöldöke Sharall utolsó mondatára. Nem tudja hová tenni a férfi hirtelen jött jókedvét és könnyed játékosságát.*
~Ezek a hangulat ingadozások... Nem tudom megszokom-e valaha...~
*Csóválja meg a fejét az önfeledten elszaladó ork után, majd már csak magának megjegyzi lemondón.*
-Na éppen ezért nem működik köztünk a kommunikáció.
*Mélyet sóhajt és körbe néz, ahogy Sharall eltűnik az épületben. Semmi kedve bemenni, sokkal hosszabbra tervezte ezt a sétát ennél a pár percnél. Jól esik neki a friss levegő, bár a férfi nélkül valamivel csípősebb, de most ezt sem bánja.*
~Örülök, hogy nem fordult el tőlem teljesen.~
*Újra lejátssza magában az iménti beszélgetést, és végül egy megkönnyebbült mosoly kúszik az arcára.*
-Akkor mégsem leszek egyedül.
*Mondja bizakodón és ahogy felidézi a boldog Sharallt, önkéntelenül is felkacag és újra megcsóválja a fejét.*
~Az őrületbe fog kergetni...~
*Gondolja jókedvűen és feladva az ellenkezést futásnak ered a férfi után a nagyterembe. Ahogy az ajtón belülre ér, utána kiált a folyosón.*
-Várj meg, te zöld óriás!
*Még mindig nevetve toppan be a nagyterembe, és amint a férfi is észre veszi neki szegezi a vidám kérdést.*
-Most meg mi ütött beléd? Azt hittem sétálunk.
*Alig bírja megzabolázni széles mosolyát, amivel Sharall arcát fürkészi közben értetlenül.*
//Séta//
-Tessék?
*Szalad fel a szemöldöke Sharall utolsó mondatára. Nem tudja hová tenni a férfi hirtelen jött jókedvét és könnyed játékosságát.*
~Ezek a hangulat ingadozások... Nem tudom megszokom-e valaha...~
*Csóválja meg a fejét az önfeledten elszaladó ork után, majd már csak magának megjegyzi lemondón.*
-Na éppen ezért nem működik köztünk a kommunikáció.
*Mélyet sóhajt és körbe néz, ahogy Sharall eltűnik az épületben. Semmi kedve bemenni, sokkal hosszabbra tervezte ezt a sétát ennél a pár percnél. Jól esik neki a friss levegő, bár a férfi nélkül valamivel csípősebb, de most ezt sem bánja.*
~Örülök, hogy nem fordult el tőlem teljesen.~
*Újra lejátssza magában az iménti beszélgetést, és végül egy megkönnyebbült mosoly kúszik az arcára.*
-Akkor mégsem leszek egyedül.
*Mondja bizakodón és ahogy felidézi a boldog Sharallt, önkéntelenül is felkacag és újra megcsóválja a fejét.*
~Az őrületbe fog kergetni...~
*Gondolja jókedvűen és feladva az ellenkezést futásnak ered a férfi után a nagyterembe. Ahogy az ajtón belülre ér, utána kiált a folyosón.*
-Várj meg, te zöld óriás!
*Még mindig nevetve toppan be a nagyterembe, és amint a férfi is észre veszi neki szegezi a vidám kérdést.*
-Most meg mi ütött beléd? Azt hittem sétálunk.
*Alig bírja megzabolázni széles mosolyát, amivel Sharall arcát fürkészi közben értetlenül.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-12-01 20:12:45
Üzenet elküldve: 2016-12-01 20:12:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Eseménydús nap//
//Séta//
*Végül még is sikerült túlélnie valahogy a beszélgetést. Valami jobban is érzi magát, ami lehet csak a lány közelsége miatt van, de lehet hogy... nem tuti a lány miatt. Reagálni próbál a lány kérdéseire, de teljesen ki van száradva a torka, így még a nyelés is fáj, nem hogy a beszéd. Azért mégis megpróbál kinyögni néhány épkézláb mondatot. *
-Én... köszönöm. Megbeszélni? Nem mintha eddig működött volna köztünk a kommunikáció rendesen. De meg lehet próbálni. Egyébként meg. *Áll fel. * -Mi lenne ha versenyeznénk a szobámig. Vagyis... jah a nagyteremig. -
*Mondja és elis indul előre nem várja meg a lány reakcióját. Elég erősen döng a föld ahhoz, hogy elnyomja a lány esetleges kiáltását, így nem hagyva más opciót neki, mint hogy kövesse. Ráadásul kicsit így a gondolataival marad és el tudja rendezni a dolgokat magában. Mégis mikor megcsillan a napfény a nagyterem falain, valahogy minden gondja elszáll. Önfeledten szalad tovább, még egy kis kacajt is megenged magának. Úgy dönt a gondok várhatnak túl szép a nap ahhoz, hogy csúnya gondolataival elrontsa azt. *
~A baj megvár. Ma inkább... ma inkább élni fogok. ~
*Gondolja és rohan tovább. *
//Séta//
*Végül még is sikerült túlélnie valahogy a beszélgetést. Valami jobban is érzi magát, ami lehet csak a lány közelsége miatt van, de lehet hogy... nem tuti a lány miatt. Reagálni próbál a lány kérdéseire, de teljesen ki van száradva a torka, így még a nyelés is fáj, nem hogy a beszéd. Azért mégis megpróbál kinyögni néhány épkézláb mondatot. *
-Én... köszönöm. Megbeszélni? Nem mintha eddig működött volna köztünk a kommunikáció rendesen. De meg lehet próbálni. Egyébként meg. *Áll fel. * -Mi lenne ha versenyeznénk a szobámig. Vagyis... jah a nagyteremig. -
*Mondja és elis indul előre nem várja meg a lány reakcióját. Elég erősen döng a föld ahhoz, hogy elnyomja a lány esetleges kiáltását, így nem hagyva más opciót neki, mint hogy kövesse. Ráadásul kicsit így a gondolataival marad és el tudja rendezni a dolgokat magában. Mégis mikor megcsillan a napfény a nagyterem falain, valahogy minden gondja elszáll. Önfeledten szalad tovább, még egy kis kacajt is megenged magának. Úgy dönt a gondok várhatnak túl szép a nap ahhoz, hogy csúnya gondolataival elrontsa azt. *
~A baj megvár. Ma inkább... ma inkább élni fogok. ~
*Gondolja és rohan tovább. *
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-30 10:44:54
Üzenet elküldve: 2016-11-30 10:44:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Saját Szobájában//
*Úgy látszik tényleg van egy szint amit semmilyen bájital nem tud már feljebb vinni, ráadásul az is kiderült, hogy ő már elérte ezt a szintet, legalábbis a szellemi képességek terén. Önkéntelenül is elvigyorodik, nem gondolná hogy a bájital volt rossz, akkor pedig bizonyítást nyert amit eddig is gondolt magáról. Innentől legalább beképzeltség nélkül állíthatja majd, hogy bizony minden más fajnál magasabb szinten áll. Rövid kuncogás után visszatereli gondolatait a munkája felé, mert ettől a ténytől a feladata még nem lett könnyebb. Fog egy újabb amulettet és rögtön neki is áll a varázslatnak, talán mára ez lesz már az utolsó.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
*Úgy látszik tényleg van egy szint amit semmilyen bájital nem tud már feljebb vinni, ráadásul az is kiderült, hogy ő már elérte ezt a szintet, legalábbis a szellemi képességek terén. Önkéntelenül is elvigyorodik, nem gondolná hogy a bájital volt rossz, akkor pedig bizonyítást nyert amit eddig is gondolt magáról. Innentől legalább beképzeltség nélkül állíthatja majd, hogy bizony minden más fajnál magasabb szinten áll. Rövid kuncogás után visszatereli gondolatait a munkája felé, mert ettől a ténytől a feladata még nem lett könnyebb. Fog egy újabb amulettet és rögtön neki is áll a varázslatnak, talán mára ez lesz már az utolsó.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-30 09:59:30
Üzenet elküldve: 2016-11-30 09:59:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- És az jót tesz a kölyöknek, ha az anyját az elvonás tünetei kínozzák? *Csattan fel. Lassan már kezdi magát valóban terhesnek érezni és megélni azt az állapotot. Még, hogy őt megvonni azoktól a dolgoktól, amiket szeret? És mindezt egy harmadik fél érdekében, aki nem csak, hogy hónapokon át kínozná, de még az alkatára is rányomna egy súlyos bélyeget?* Na, nem. Az én nagyanyám is biztos vagyok benne, hogy végig piált, amíg apámmal volt várandós és nem lett semmi bajuk!
*Az is bizonyos ugyanakkor, hogy a nagyanyja nem tette ki magát mindennap az életveszélynek, ha a kiálhatatlan stílusát nem veszi számításba, ami miatt a környezetének a nap több pontjában is megfordulhatott a fejében, hogy eltegyék láb alól azt a kiálhatatlan, sznob dögöt.*
- De igenis kihagyhatjuk. Mégis ki ő, bába? Minek kellene tudnia? *Valahol egy izzadtságcsepp is megjelenik a homlokán. Kezd forrni a talaj a lába alatt. Ha Khan komolyan gondolja és szól Sylwerannak, utána már nem mehet csak úgy oda és bűneit szánva, bánva bejelenteni, hogy: áh, csak tréfa volt. Talán a párja még értené is, de nem ismeri az itteniek humorküszöbét, és tapasztalata szerint az elfeknél nem túl jó dolog ilyenekkel viccelődni. Ezért semmiképpen sem engedheti meg, hogy beszéljen vele, már pedig úgy tűnik Khan elszánt ebben a kérdésben.
Először csak némán tátog, amikor felpattan, hogy meg is induljon magánküldetésére, majd felpattan és két lábra áll.*
- Khan Lero! *Sipít utána.* Ne merészelj itt hagyni, különben levetem magam innen! *Lemutat maga alá. Úgy csinál, mintha egy hegycsúcsról kívánna éppen levetni magát a végeláthatatlanul mély szakadékba, közben ennyi magasságból még vélhetőleg éppen tudna úgy vetődni majd a földön, hogy ne törjön el egy csontja sem. Ha ez sem válna be akkor bevet egy másik, kissé átlátszóbb színdarabot.*
- Ó jaj, úgy szédülök. *Kezét a homlokához tartja és elkezd dőlni. Igazából ez is felfogható valamiféle bizalom, a másik oldalról pedig reakcióidő próbának. Persze nem kíván lebukni innen, de még ha Khan nem is ugrik oda egyből, valahogy majd csak megoldja.*
- És az jót tesz a kölyöknek, ha az anyját az elvonás tünetei kínozzák? *Csattan fel. Lassan már kezdi magát valóban terhesnek érezni és megélni azt az állapotot. Még, hogy őt megvonni azoktól a dolgoktól, amiket szeret? És mindezt egy harmadik fél érdekében, aki nem csak, hogy hónapokon át kínozná, de még az alkatára is rányomna egy súlyos bélyeget?* Na, nem. Az én nagyanyám is biztos vagyok benne, hogy végig piált, amíg apámmal volt várandós és nem lett semmi bajuk!
*Az is bizonyos ugyanakkor, hogy a nagyanyja nem tette ki magát mindennap az életveszélynek, ha a kiálhatatlan stílusát nem veszi számításba, ami miatt a környezetének a nap több pontjában is megfordulhatott a fejében, hogy eltegyék láb alól azt a kiálhatatlan, sznob dögöt.*
- De igenis kihagyhatjuk. Mégis ki ő, bába? Minek kellene tudnia? *Valahol egy izzadtságcsepp is megjelenik a homlokán. Kezd forrni a talaj a lába alatt. Ha Khan komolyan gondolja és szól Sylwerannak, utána már nem mehet csak úgy oda és bűneit szánva, bánva bejelenteni, hogy: áh, csak tréfa volt. Talán a párja még értené is, de nem ismeri az itteniek humorküszöbét, és tapasztalata szerint az elfeknél nem túl jó dolog ilyenekkel viccelődni. Ezért semmiképpen sem engedheti meg, hogy beszéljen vele, már pedig úgy tűnik Khan elszánt ebben a kérdésben.
Először csak némán tátog, amikor felpattan, hogy meg is induljon magánküldetésére, majd felpattan és két lábra áll.*
- Khan Lero! *Sipít utána.* Ne merészelj itt hagyni, különben levetem magam innen! *Lemutat maga alá. Úgy csinál, mintha egy hegycsúcsról kívánna éppen levetni magát a végeláthatatlanul mély szakadékba, közben ennyi magasságból még vélhetőleg éppen tudna úgy vetődni majd a földön, hogy ne törjön el egy csontja sem. Ha ez sem válna be akkor bevet egy másik, kissé átlátszóbb színdarabot.*
- Ó jaj, úgy szédülök. *Kezét a homlokához tartja és elkezd dőlni. Igazából ez is felfogható valamiféle bizalom, a másik oldalról pedig reakcióidő próbának. Persze nem kíván lebukni innen, de még ha Khan nem is ugrik oda egyből, valahogy majd csak megoldja.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:45:46
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:45:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Saját Szobájában//
*Elnézegetné még egy kicsit a természetet és a többieket akik néha-néha megjelennek odakint, de a fa ablakokat bizony ki kell nyitni ahhoz hogy kilásson rajtuk, akkor meg szép lassan befolydogál rajta a hideg. Legalább kissé felfrissül tőle, de ennyi bőven elég volt ebből, be is csukja az ablakot és kerít valami vastagabb felsőt amit felhúzhat magára. Egy ideig csak dobol a széke támláján, aggódik hogy még több bájitalt el fog pocsékolni a semmire, de a kudarc lehetősége nem tántoríthatja el a munkától. Nagy sóhajjal foglal végül helyet, és elkezdi sorra venni a még rá váró bájitalokat.*
- Piros már nincs... A fehér nem venárnak való... Barnából és sárgából már van... Próbáljuk ki a kéket
*Előtérbe húz két üvegcsét, mindkettő kék csak az árnyalata más.*
- Hm hm... Kockáztassak? Próba szerencse.
*Egyiket visszateszi a helyére, a másikat pedig a kezébe veszi és felnyitja.*
- Kár belém az ilyesmi...
*Sokat olvasott a bájitalokról, és eléggé beképzelt ahhoz, hogy fajának egyik legintelligensebb példányának tartsa magát, akkor pedig ha lehet hinni az írásoknak, nem igazán fog semmi különöset érezni ettől, de legalább ezt is megkóstolja.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Elnézegetné még egy kicsit a természetet és a többieket akik néha-néha megjelennek odakint, de a fa ablakokat bizony ki kell nyitni ahhoz hogy kilásson rajtuk, akkor meg szép lassan befolydogál rajta a hideg. Legalább kissé felfrissül tőle, de ennyi bőven elég volt ebből, be is csukja az ablakot és kerít valami vastagabb felsőt amit felhúzhat magára. Egy ideig csak dobol a széke támláján, aggódik hogy még több bájitalt el fog pocsékolni a semmire, de a kudarc lehetősége nem tántoríthatja el a munkától. Nagy sóhajjal foglal végül helyet, és elkezdi sorra venni a még rá váró bájitalokat.*
- Piros már nincs... A fehér nem venárnak való... Barnából és sárgából már van... Próbáljuk ki a kéket
*Előtérbe húz két üvegcsét, mindkettő kék csak az árnyalata más.*
- Hm hm... Kockáztassak? Próba szerencse.
*Egyiket visszateszi a helyére, a másikat pedig a kezébe veszi és felnyitja.*
- Kár belém az ilyesmi...
*Sokat olvasott a bájitalokról, és eléggé beképzelt ahhoz, hogy fajának egyik legintelligensebb példányának tartsa magát, akkor pedig ha lehet hinni az írásoknak, nem igazán fog semmi különöset érezni ettől, de legalább ezt is megkóstolja.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:31:27
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:31:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később//
*Hiába egy hatalmas óriás, a kiképzés belőle is elég sokat kivett. Talán többet is mint mindenki másból, vagy talán csak sokkal lustább a többieknél? Akárhogy is, ez a nap már túl van a felén, ő pedig még mindig az ágyában forgolódik. Gyűlöli a korán kelést, sőt, igazából a felkelés minden formáját, és most hogy addig dagonyázhat az ágyában ameddig csak szeretne, ezt ki is használja. Vissza-vissza alszik néha, de egyre gyorsabban hajítják ki az álmok mezejéről, mondván hogy túl sok időt töltött ott már és ideje lenne a valóságban is kezdenie valamit magával. Makacsul ellenáll a noszogatásnak, végül csak az éhség tudja rávenni hogy előmásszon és felöltözzön végre. Kócos-kómás fejjel kerít is rögtön magának valami reggelire valót, de a szobájába viszi vissza és ott fogyasztja el. Pedig biztos lenne dolga sok, hiszen a kiképzés alatt mással nem igazán ért rá senki foglalkozni, leginkább csak Rolf és Jezabiel, meg a két kis mindenes lányka intézi magának az erődnek az ügyes-bajos dolgait. Shiriqának viszont sokkal nagyobb gondja van ennél. Hatok óta meg akarja mutatni Sylwerannak új szerzeményét, meg úgy általában mindenkinek, de a kiképzés alatt nem szeretné felvenni. Vagy talán éppen az kellene? Ez nem is annyira rossz ötlet. Talán ha visszatértek a városból akkor megejti majd végre az átváltozást.*
*Hiába egy hatalmas óriás, a kiképzés belőle is elég sokat kivett. Talán többet is mint mindenki másból, vagy talán csak sokkal lustább a többieknél? Akárhogy is, ez a nap már túl van a felén, ő pedig még mindig az ágyában forgolódik. Gyűlöli a korán kelést, sőt, igazából a felkelés minden formáját, és most hogy addig dagonyázhat az ágyában ameddig csak szeretne, ezt ki is használja. Vissza-vissza alszik néha, de egyre gyorsabban hajítják ki az álmok mezejéről, mondván hogy túl sok időt töltött ott már és ideje lenne a valóságban is kezdenie valamit magával. Makacsul ellenáll a noszogatásnak, végül csak az éhség tudja rávenni hogy előmásszon és felöltözzön végre. Kócos-kómás fejjel kerít is rögtön magának valami reggelire valót, de a szobájába viszi vissza és ott fogyasztja el. Pedig biztos lenne dolga sok, hiszen a kiképzés alatt mással nem igazán ért rá senki foglalkozni, leginkább csak Rolf és Jezabiel, meg a két kis mindenes lányka intézi magának az erődnek az ügyes-bajos dolgait. Shiriqának viszont sokkal nagyobb gondja van ennél. Hatok óta meg akarja mutatni Sylwerannak új szerzeményét, meg úgy általában mindenkinek, de a kiképzés alatt nem szeretné felvenni. Vagy talán éppen az kellene? Ez nem is annyira rossz ötlet. Talán ha visszatértek a városból akkor megejti majd végre az átváltozást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346