Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-14 22:37:03
Üzenet elküldve: 2017-11-14 22:37:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ismeretlen csak addig ijesztő, amíg nem ismerjük meg. A csuhás mióta az eszét tudja az erdőben élt és létezett, ezért neki épp ennyire volt ijesztő és csodás a város, amikor először járt a kőből épített házak között.
A vén tanítójával volt akkor is, bőröket és agancsokat vittek eladásra egy városi kereskedőnek, aki jó aranyat fizetett az erdei ritkaságokért. Emlékszik, azzal tréfálkozott, hogy a vézna kölyök-elfet is megvenné, ha eladó volna. Akkor ijedten húzódott mestere árnyékába, de azóta megismerte a várost, s már se nem ijesztő, se nem csodás. Igaz, vannak szépségek a kőfalak mögött is, de a valódi csoda mindig az erdőben lakott.
Aenae szavaira mosolyogva hagyja, hogy a lány kifészkelődje magát és kényelmesebb pozitúrát keressen, de csalódnia kell, mert Kagaenae nem ül vissza, helyette felül és még a kezét is elengedi, amitől kissé zavarba jön, mert annyira belefeledkezett az érintésbe, hogy észre sem vette.
Keskeny szemöldökét ráncolva figyeli a készülődő lányt, fel is ül maga is. Kissé meglepődik, amikor kiderül, hogy tánctanítás lesz az éjjeli égbolt alatt.*
- Nem kellene ahhoz zene is? *Kérdi zavart mosollyal és amennyire izgalmas, annyira ijesztő, hogy most táncolnia kell. Nah, tessék. Pedig épp az előbb gondolkodott az ismeretlen dolgok félelmetességén.*
- Megtisztelsz. *Áll fel széles mosollyal. Megtanulta, hogy az ismeretlen dolgok nem feltétlen ijesztőek, ha elegendő energiát és lelkesedést fordít a megismerésükre vagy elsajátításukra.*
- Meghajlás, értem. *Válaszol, majd ügyetlenül meghajol. Persze nem esik orra vagy billen ki az egyensúlyából, inkább csak gyakorlatlan, mint ügyetlen. Mozgása könnyed, hisz a harc művészete is egyfajta tánc, olyan mozgáskultúra, mely akár rokonságban is állhat a tánccal. Otthon voltak olyan női elf harcosok, akiket kardtáncosoknak hívtak. Amikor karcsú ívű, enyhén hajlított kardjaikat forgatták, valóban olyan volt, mintha táncolnának. Egyszerre elbűvölő és halálos.
Igyekszik pontosan lekövetni Aenae magyarázatát, s bár ügyessége jobb az átlagnál, azért követ el hibákat. Mint például egy ügyetlen lépéssel a topázszemű lány lábára is lép.*
- Juj, bocsánat. *Pillant fel és csak most tudatosul benne, hogy eddig a lábait nézte.
Ahogy Aenae számol, egész könnyűnek tűnik, bár aa csuhás biztos benne, hogy nem véletlen választott a lány ilyen egyszerű táncot. Ám egyszerűségében is van szépség, nem is kevés, hisz az egyszerű dolgok is lehetnek éppoly szépek - olykor szebbek -, mint a bonyolultak.
Valóban van valami megfoghatatlan romantika az éjjeli erdőt megvilágító csillagok alatt táncoló párban, s bár annak előtte a csuhás sohasem volt alkalma ilyesmit tenni, most mégis megérinti a helyzet szépsége. Mosolyogva néz Kagaenae topáz szemeibe, remélve, hogy számára is hasonlóan kellemes a tánc és az éjjel, mint az életében most először táncoló csuhásnak.*
*Az ismeretlen csak addig ijesztő, amíg nem ismerjük meg. A csuhás mióta az eszét tudja az erdőben élt és létezett, ezért neki épp ennyire volt ijesztő és csodás a város, amikor először járt a kőből épített házak között.
A vén tanítójával volt akkor is, bőröket és agancsokat vittek eladásra egy városi kereskedőnek, aki jó aranyat fizetett az erdei ritkaságokért. Emlékszik, azzal tréfálkozott, hogy a vézna kölyök-elfet is megvenné, ha eladó volna. Akkor ijedten húzódott mestere árnyékába, de azóta megismerte a várost, s már se nem ijesztő, se nem csodás. Igaz, vannak szépségek a kőfalak mögött is, de a valódi csoda mindig az erdőben lakott.
Aenae szavaira mosolyogva hagyja, hogy a lány kifészkelődje magát és kényelmesebb pozitúrát keressen, de csalódnia kell, mert Kagaenae nem ül vissza, helyette felül és még a kezét is elengedi, amitől kissé zavarba jön, mert annyira belefeledkezett az érintésbe, hogy észre sem vette.
Keskeny szemöldökét ráncolva figyeli a készülődő lányt, fel is ül maga is. Kissé meglepődik, amikor kiderül, hogy tánctanítás lesz az éjjeli égbolt alatt.*
- Nem kellene ahhoz zene is? *Kérdi zavart mosollyal és amennyire izgalmas, annyira ijesztő, hogy most táncolnia kell. Nah, tessék. Pedig épp az előbb gondolkodott az ismeretlen dolgok félelmetességén.*
- Megtisztelsz. *Áll fel széles mosollyal. Megtanulta, hogy az ismeretlen dolgok nem feltétlen ijesztőek, ha elegendő energiát és lelkesedést fordít a megismerésükre vagy elsajátításukra.*
- Meghajlás, értem. *Válaszol, majd ügyetlenül meghajol. Persze nem esik orra vagy billen ki az egyensúlyából, inkább csak gyakorlatlan, mint ügyetlen. Mozgása könnyed, hisz a harc művészete is egyfajta tánc, olyan mozgáskultúra, mely akár rokonságban is állhat a tánccal. Otthon voltak olyan női elf harcosok, akiket kardtáncosoknak hívtak. Amikor karcsú ívű, enyhén hajlított kardjaikat forgatták, valóban olyan volt, mintha táncolnának. Egyszerre elbűvölő és halálos.
Igyekszik pontosan lekövetni Aenae magyarázatát, s bár ügyessége jobb az átlagnál, azért követ el hibákat. Mint például egy ügyetlen lépéssel a topázszemű lány lábára is lép.*
- Juj, bocsánat. *Pillant fel és csak most tudatosul benne, hogy eddig a lábait nézte.
Ahogy Aenae számol, egész könnyűnek tűnik, bár aa csuhás biztos benne, hogy nem véletlen választott a lány ilyen egyszerű táncot. Ám egyszerűségében is van szépség, nem is kevés, hisz az egyszerű dolgok is lehetnek éppoly szépek - olykor szebbek -, mint a bonyolultak.
Valóban van valami megfoghatatlan romantika az éjjeli erdőt megvilágító csillagok alatt táncoló párban, s bár annak előtte a csuhás sohasem volt alkalma ilyesmit tenni, most mégis megérinti a helyzet szépsége. Mosolyogva néz Kagaenae topáz szemeibe, remélve, hogy számára is hasonlóan kellemes a tánc és az éjjel, mint az életében most először táncoló csuhásnak.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-14 17:32:37
Üzenet elküldve: 2017-11-14 17:32:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//célba érnek a kapunál//
//két hattal később és mások//
*Zara szavaira bólogat, valóban ő maga is úgy látja, hogy sokan vetődnek erre, bár az ő triójukat szinte felszedték az erdőben, addig ez a három teljesen magától találta meg az erdőmélyi erődöt. Ami még hagyján, de a háromból kettőt Aenae ismer, már legalábbis látásból.
A mélységit furcsának találta már elsőre is, emlékszik rá, hogy éppen cipőt vásároltak a jóképű barátjával, aki a Bobbir névre hallgatott, az elmúlt hatok eseményei mindkét arcot kitörölték az agyából, de most beugrik neki a találkozásuk. A sötételfet pedig Jayzion néven mutatta be a cimborája.
Bayde pedig? Őszintén szólva nem hitte volna, hogy még egyszer összefújja őket a szél, és hát kicsit bosszús is ettől a körülménytől, mert idegesítő fickónak találja, ennek oka az, hogy csúfolódott vele. Nem forgatja a szemét feltűnően.
A harmadik egy elf nő. Elnézve Aenae meg kell, hogy állapítsa, hogy az elfek tényleg mesésen gyönyörűek. Eddig csak Pyctában gyönyörködött, de topázsárga tekintete most a nőn állapodik meg. Talán kicsit hosszabban is bámulja, mint az illendő lenne, de nem tudja levenni róla a szemét, még Pyctánál is szebbnek találja, talán azért mert a nők általában szebbek, mint a férfiak. Bár sok elf férfi szebb egyes ember nőknél.
Közben pár utasítás hangzik el Pyctától, többek között az, hogy Zara rámoljon és őt sem hagyná dologtalanul, hiszen magához inti. Fabökőjét odaadja hát a vörös hajúnak, aztán komótos tempóban Pycta felé indul. Az elfre mosolyog, főleg azért, mert tudja, hogy ha akarta volna, akkor leszúrhatta volna, hogy az utasítás ellenére felhagyott a gyakorlással. Majd négyszemközt elmondja neki, hogy szüksége van arra, hogy valaki folyton felügyelje, mert különben félő, hogy berögzül valami bénaság. Bayde szavaira kicsit megint felszívja az agyát, mert a legutóbb is ilyen hasonló szöveget nyomott neki, és már akkor is meggyőződése volt, hogy ugratja. Be is mutatkozik, mintha ezt annak idején nem tette volna meg. Topázsárga tekintete előbb megállapodik Bayden, majd továbbsiklik az elf nőre és a sötételfre. Biccent mindhármójuknak.*
- Üdv. Kagaenae vagyok. Igen, ez az erőd valóban elbűvölő.
*Nem akar cseverészni, majd cseverészik velük Pycta, akit amúgy nem egy szószátyár alaknak ismert meg. Ennek okán jó lenne, ha előkerülne Darenn, mert az ő beszélőkéje sokkal jobb. Aenae mindenesetre most kicsit tanácstalan, elrohanjon-e mosakodni, meg tiszta ingért és mondjuk a konyhában várja be Pyctát, vagy most várja meg? Tekintetét az elfre függeszti, de amúgy némán tipródik és reméli, hogy ez feltűnik a férfinek és gyorsan talál valami megoldást.*
//két hattal később és mások//
*Zara szavaira bólogat, valóban ő maga is úgy látja, hogy sokan vetődnek erre, bár az ő triójukat szinte felszedték az erdőben, addig ez a három teljesen magától találta meg az erdőmélyi erődöt. Ami még hagyján, de a háromból kettőt Aenae ismer, már legalábbis látásból.
A mélységit furcsának találta már elsőre is, emlékszik rá, hogy éppen cipőt vásároltak a jóképű barátjával, aki a Bobbir névre hallgatott, az elmúlt hatok eseményei mindkét arcot kitörölték az agyából, de most beugrik neki a találkozásuk. A sötételfet pedig Jayzion néven mutatta be a cimborája.
Bayde pedig? Őszintén szólva nem hitte volna, hogy még egyszer összefújja őket a szél, és hát kicsit bosszús is ettől a körülménytől, mert idegesítő fickónak találja, ennek oka az, hogy csúfolódott vele. Nem forgatja a szemét feltűnően.
A harmadik egy elf nő. Elnézve Aenae meg kell, hogy állapítsa, hogy az elfek tényleg mesésen gyönyörűek. Eddig csak Pyctában gyönyörködött, de topázsárga tekintete most a nőn állapodik meg. Talán kicsit hosszabban is bámulja, mint az illendő lenne, de nem tudja levenni róla a szemét, még Pyctánál is szebbnek találja, talán azért mert a nők általában szebbek, mint a férfiak. Bár sok elf férfi szebb egyes ember nőknél.
Közben pár utasítás hangzik el Pyctától, többek között az, hogy Zara rámoljon és őt sem hagyná dologtalanul, hiszen magához inti. Fabökőjét odaadja hát a vörös hajúnak, aztán komótos tempóban Pycta felé indul. Az elfre mosolyog, főleg azért, mert tudja, hogy ha akarta volna, akkor leszúrhatta volna, hogy az utasítás ellenére felhagyott a gyakorlással. Majd négyszemközt elmondja neki, hogy szüksége van arra, hogy valaki folyton felügyelje, mert különben félő, hogy berögzül valami bénaság. Bayde szavaira kicsit megint felszívja az agyát, mert a legutóbb is ilyen hasonló szöveget nyomott neki, és már akkor is meggyőződése volt, hogy ugratja. Be is mutatkozik, mintha ezt annak idején nem tette volna meg. Topázsárga tekintete előbb megállapodik Bayden, majd továbbsiklik az elf nőre és a sötételfre. Biccent mindhármójuknak.*
- Üdv. Kagaenae vagyok. Igen, ez az erőd valóban elbűvölő.
*Nem akar cseverészni, majd cseverészik velük Pycta, akit amúgy nem egy szószátyár alaknak ismert meg. Ennek okán jó lenne, ha előkerülne Darenn, mert az ő beszélőkéje sokkal jobb. Aenae mindenesetre most kicsit tanácstalan, elrohanjon-e mosakodni, meg tiszta ingért és mondjuk a konyhában várja be Pyctát, vagy most várja meg? Tekintetét az elfre függeszti, de amúgy némán tipródik és reméli, hogy ez feltűnik a férfinek és gyorsan talál valami megoldást.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-14 16:42:38
Üzenet elküldve: 2017-11-14 16:42:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
* Amint mindenki elmondta, hogy miért jött ide, már nyitották is a kaput. Még mindig Lyz mellett megy, mert kételkedik a helyben és a vendéglátójukban. A kapun belül látszódik igazán, hogy ez nem ezeréves romos erődítmény. Az udvar szépen rendben tartott és az épületek is igazán jó építésűek, legalább is Denzack szerint, aki azért nem ért sokat az építészethez. Időközben Lyz eltűnik mellőle és a toborzással kapcsolatban informálódik. *
~ Rendes tőlük, hogy megvendégelnek vacsorával, de azért remélem, hogy nem mérgeznek meg. Hiába ez a fogadtatás, én nem bízok az elfekben, persze ez alól kivétel Lyz és Bobbir. ~
* Körbepillant, hogy találjon egy menekülő útvonalat, ha véletlenül szükséges lenne. Pycta felé fordul, hogy köszönetét fejezze ki, ahogy azt illik. *
- Köszönöm, hogy megosztjátok velünk a házatokat és ételeteket.
* Amint mindenki elmondta, hogy miért jött ide, már nyitották is a kaput. Még mindig Lyz mellett megy, mert kételkedik a helyben és a vendéglátójukban. A kapun belül látszódik igazán, hogy ez nem ezeréves romos erődítmény. Az udvar szépen rendben tartott és az épületek is igazán jó építésűek, legalább is Denzack szerint, aki azért nem ért sokat az építészethez. Időközben Lyz eltűnik mellőle és a toborzással kapcsolatban informálódik. *
~ Rendes tőlük, hogy megvendégelnek vacsorával, de azért remélem, hogy nem mérgeznek meg. Hiába ez a fogadtatás, én nem bízok az elfekben, persze ez alól kivétel Lyz és Bobbir. ~
* Körbepillant, hogy találjon egy menekülő útvonalat, ha véletlenül szükséges lenne. Pycta felé fordul, hogy köszönetét fejezze ki, ahogy azt illik. *
- Köszönöm, hogy megosztjátok velünk a házatokat és ételeteket.
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-14 10:53:50
Üzenet elküldve: 2017-11-14 10:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
* Kellemesen meglepődik azon, hogy Denzack, valamiféle védelmező kísérőként mutatkozik be. Melengeti a lelket, amikor ilyen kivétellel találkozik az elf, hogy barátjának mondhat egy sötételfet, aki még védelmezné is ha kell. Valóban szokatlan lehet a többieknek, de Lyz nagyon bízik benne, hogy nem ismerte félre a férfit.
Az ezüst hajú barátságosan szól a fal tetejéről, majd kinyílik a kapu. Bebocsátást nyernek, s mire belépnek mindhárman, a férfi már eléjük is ér.
Amikor viszont becsukódik mögöttük a kapu, zavartan pillant Denzackra, aki az idegen környezetben, az egyetlen ismerőse. Most egy darabig nincs visszaút, továbbra is reméli, hogy a két fiú viccelődése, tényleg csak valami légből kapott ijesztgetés volt, mert nem tudtak jobbat kitalálni. Sajnálja, hogy Bobbir nem tartott velük, de a kötelesség, az kötelesség, és amúgy sem biztos érezné jól magát itt, a gazdagnegyedi jómód után. Mégiscsak az erdő közepén vannak.
Amíg befelé lépkednek, és a lombzöld szemű Pycta, a Baydeként bemutatkozott jóvágású férfival társalog. Lyz körberebbenti pillantását a belső téren, és az udvaron tartózkodókon.
Szépen rendben tartott udvar, igényes épület. A kolóniában azért nem egészen ilyen volt. Bámulatos, hogy ide, erre az elhagyatott helyre, egy kész erődítményt fel tudtak húzni.
Csak páran tartózkodnak rajtuk kívül az udvaron, akiknek Pycta határozottan osztja ki a feladatot.
~Ezek szerint, a házigazda jött elénk? Személyesen? Vagy valamilyen vezetőféleség lehet.~
Jó nagy az erőd, így érthetően arra számított, hogy egy ajtónálló, vagy kapus, vagy valaki megbízott lesz az első akivel találkoznak. Már nem mint ha ez a megítélésben számítana, csak különösnek találja. Ahogy haladnak, kiderül, hogy a hozzájuk csapódott férfi druida, ami igazán hasznos az erdőben.
~Nem csoda, hogy eltévedve is ideért épségben.~
Időközben eléjük érkezik a szólított bongyori hajú lány, kire Bayde türelmetlenül csap le, udvarias bemutatkozásával.
Úgy dönt, egyelőre sodródik az eseményekkel, hiszen lesz idejük a vacsoránál is beszélgetni, megismerni mindenkit. Csak szerényen mosolyog, mert kívánsága szerint újra az erdőben lehet, mégis talán biztonságban.
Bár mivel a toborzó papírja nagy része hiányzik, így bocsánatkérő pillantást vetve Denzackra, Pycta mellé lép.*
- Ne haragudj, hogy zavarlak Pycta del Ventus. Biztosan sok dolgod lenne, de a papírom nagy része hiányzik... kiket toboroztok pontosan?
*Pillant fel a férfira, s izgatottságában egészen megfeledkezik a bemutatkozásról is. Mihamarabb szeretné tudni, hogy hasznára lehet-e azoknak, akik befogadják vacsorára s éjszakára.*
* Kellemesen meglepődik azon, hogy Denzack, valamiféle védelmező kísérőként mutatkozik be. Melengeti a lelket, amikor ilyen kivétellel találkozik az elf, hogy barátjának mondhat egy sötételfet, aki még védelmezné is ha kell. Valóban szokatlan lehet a többieknek, de Lyz nagyon bízik benne, hogy nem ismerte félre a férfit.
Az ezüst hajú barátságosan szól a fal tetejéről, majd kinyílik a kapu. Bebocsátást nyernek, s mire belépnek mindhárman, a férfi már eléjük is ér.
Amikor viszont becsukódik mögöttük a kapu, zavartan pillant Denzackra, aki az idegen környezetben, az egyetlen ismerőse. Most egy darabig nincs visszaút, továbbra is reméli, hogy a két fiú viccelődése, tényleg csak valami légből kapott ijesztgetés volt, mert nem tudtak jobbat kitalálni. Sajnálja, hogy Bobbir nem tartott velük, de a kötelesség, az kötelesség, és amúgy sem biztos érezné jól magát itt, a gazdagnegyedi jómód után. Mégiscsak az erdő közepén vannak.
Amíg befelé lépkednek, és a lombzöld szemű Pycta, a Baydeként bemutatkozott jóvágású férfival társalog. Lyz körberebbenti pillantását a belső téren, és az udvaron tartózkodókon.
Szépen rendben tartott udvar, igényes épület. A kolóniában azért nem egészen ilyen volt. Bámulatos, hogy ide, erre az elhagyatott helyre, egy kész erődítményt fel tudtak húzni.
Csak páran tartózkodnak rajtuk kívül az udvaron, akiknek Pycta határozottan osztja ki a feladatot.
~Ezek szerint, a házigazda jött elénk? Személyesen? Vagy valamilyen vezetőféleség lehet.~
Jó nagy az erőd, így érthetően arra számított, hogy egy ajtónálló, vagy kapus, vagy valaki megbízott lesz az első akivel találkoznak. Már nem mint ha ez a megítélésben számítana, csak különösnek találja. Ahogy haladnak, kiderül, hogy a hozzájuk csapódott férfi druida, ami igazán hasznos az erdőben.
~Nem csoda, hogy eltévedve is ideért épségben.~
Időközben eléjük érkezik a szólított bongyori hajú lány, kire Bayde türelmetlenül csap le, udvarias bemutatkozásával.
Úgy dönt, egyelőre sodródik az eseményekkel, hiszen lesz idejük a vacsoránál is beszélgetni, megismerni mindenkit. Csak szerényen mosolyog, mert kívánsága szerint újra az erdőben lehet, mégis talán biztonságban.
Bár mivel a toborzó papírja nagy része hiányzik, így bocsánatkérő pillantást vetve Denzackra, Pycta mellé lép.*
- Ne haragudj, hogy zavarlak Pycta del Ventus. Biztosan sok dolgod lenne, de a papírom nagy része hiányzik... kiket toboroztok pontosan?
*Pillant fel a férfira, s izgatottságában egészen megfeledkezik a bemutatkozásról is. Mihamarabb szeretné tudni, hogy hasznára lehet-e azoknak, akik befogadják vacsorára s éjszakára.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-14 03:40:26
Üzenet elküldve: 2017-11-14 03:40:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később és mások//
* Mivel szinte minden fontos dolgot megbeszéltek az elffel, Cralan leteszi a csomagját, s keres egy kényelmes helyet ahhoz, hogy figyelhesse az edzést. Pycta módszeresnek és türelmesnek mutatkozik, ami azt mutatja, hogy jó oktató. A gyakorláson elhangzó kérdés érdekes és fontos, bár a szerzetes már megtanulta a kettőt összeköti, így ez neki már nem okoz gondot. Ám míg ezen elmélkedik, Pycta a kapuhoz tart, mert úgy látszik újabb vendégek érkeznek az erődhöz. *
~ Úgy látszik, meghoztam a forgalmat. ~
* Mosolyodik el magában, majd feláll, s lassan a lányok felé indul hogy ha kell, segítsen nekik valamiben. *
- Segíthetek?
* Fordul Zaratinate felé, mikor a lány megkapja a feladatot, hogy szedje össze a gyakorló fegyvereket és vigye vissza a raktárba. Valószínűleg az elf azt nem engedné meg, hogy a másik lánynak segítsen, hisz maga is vendég, de talán ezt megteheti. *
* Mivel szinte minden fontos dolgot megbeszéltek az elffel, Cralan leteszi a csomagját, s keres egy kényelmes helyet ahhoz, hogy figyelhesse az edzést. Pycta módszeresnek és türelmesnek mutatkozik, ami azt mutatja, hogy jó oktató. A gyakorláson elhangzó kérdés érdekes és fontos, bár a szerzetes már megtanulta a kettőt összeköti, így ez neki már nem okoz gondot. Ám míg ezen elmélkedik, Pycta a kapuhoz tart, mert úgy látszik újabb vendégek érkeznek az erődhöz. *
~ Úgy látszik, meghoztam a forgalmat. ~
* Mosolyodik el magában, majd feláll, s lassan a lányok felé indul hogy ha kell, segítsen nekik valamiben. *
- Segíthetek?
* Fordul Zaratinate felé, mikor a lány megkapja a feladatot, hogy szedje össze a gyakorló fegyvereket és vigye vissza a raktárba. Valószínűleg az elf azt nem engedné meg, hogy a másik lánynak segítsen, hisz maga is vendég, de talán ezt megteheti. *
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-13 21:11:51
Üzenet elküldve: 2017-11-13 21:11:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
*Ahogy az üdvözlésre, úgy arra sem kell sokat várni, hogy a kapu feltáruljon. Úgy látszik, hogy vendégszerető népek élnek errefelé. Újabb jó jel. Amikor a kis társaság besorjázik a kapun, lovát kantárszáron vezetve lépdel befelé és mosolyogva áll meg, ahogy az imént a falon látott elf eléjük siet.*
- Annak én is örülök. Kellemes erdő, csak egy kicsit... *egy mókás grimasszal vonja meg a vállát* sűrű. Bayde Armannneth.
*Kezet nyújt vendéglátójuknak, aztán kicsit körbenéz a falakon belül. Egy kicsit meg is van lepve. A masszív védművek nem sokat sejtettek abból, mi rejtőzik mögöttük. Márpedig ilyen gondosan karban tartott épületeket Arthenior előkelőbb részein sem nagyon látott. Azt is lehetne gondolni első látásra, hogy egy jómódú kereskedőház lerakata, amolyan előretolt helyőrsége lehet. Ennek viszont ellentmond Pycta megjegyzése, aki a jelek szerint őt nézi vagyonos ficsúrnak.*
- Ja, hogy ez? *néz végig magán, aztán legyint egyet* Csak afféle talmi csillogás. Tudom, amikor druidákra gondolunk legtöbbször csuhába vagy leplekbe burkolózó, ősz szakállú öregemberekre gondolunk. De hát senki sem születik vénnek.
*Megpaskolja lova pofáját, aki fejét egészen közel tolta hozzá. Valószínűleg kiszimatolta már az istállót, az illatos szénát, a friss vizet és a kiadós csutakolást.*
- Amíg pedig fedél van a fejem felett és nem halok éhen, nincs is nagy baj. Ami aranyam van, annak még ki kell tartania egy ideig. Milyen állataitok vannak?
*Kézenfekvő kérdés, ha szükségük van druidára és csak remélni tudja, hogy a nem túl messze kotyogó tyúkokon kívül érdekesebb jószágok is előfordulnak errefelé.
Miután döndülve bezáródott mögöttük a kapu és Pycta elfordul, hogy valakinek jelezzen, Bayde álla majdnem a bokájáig zuhan. De hiszen ez az aranyhajú a Szegénynegyedből! Eszébe jutnak az Arthenior körüli szőlők, ahol Aenae faképnél hagyta és ahol később hasonló irányba indult el maga is. Még arra is gondolt, hogy milyen érdekes lenne, ha ismét összefutnának. De hogy pont itt, egy szinte járhatatlan erdő mélyén...
De mire a lány a közelükbe ér megembereli magát és olyan képpel néz rá, mintha most látná először.*
- Kisasszony... el vagyok bűvölve. Bayde Armannneth, szolgálatodra!
*Ahogy az üdvözlésre, úgy arra sem kell sokat várni, hogy a kapu feltáruljon. Úgy látszik, hogy vendégszerető népek élnek errefelé. Újabb jó jel. Amikor a kis társaság besorjázik a kapun, lovát kantárszáron vezetve lépdel befelé és mosolyogva áll meg, ahogy az imént a falon látott elf eléjük siet.*
- Annak én is örülök. Kellemes erdő, csak egy kicsit... *egy mókás grimasszal vonja meg a vállát* sűrű. Bayde Armannneth.
*Kezet nyújt vendéglátójuknak, aztán kicsit körbenéz a falakon belül. Egy kicsit meg is van lepve. A masszív védművek nem sokat sejtettek abból, mi rejtőzik mögöttük. Márpedig ilyen gondosan karban tartott épületeket Arthenior előkelőbb részein sem nagyon látott. Azt is lehetne gondolni első látásra, hogy egy jómódú kereskedőház lerakata, amolyan előretolt helyőrsége lehet. Ennek viszont ellentmond Pycta megjegyzése, aki a jelek szerint őt nézi vagyonos ficsúrnak.*
- Ja, hogy ez? *néz végig magán, aztán legyint egyet* Csak afféle talmi csillogás. Tudom, amikor druidákra gondolunk legtöbbször csuhába vagy leplekbe burkolózó, ősz szakállú öregemberekre gondolunk. De hát senki sem születik vénnek.
*Megpaskolja lova pofáját, aki fejét egészen közel tolta hozzá. Valószínűleg kiszimatolta már az istállót, az illatos szénát, a friss vizet és a kiadós csutakolást.*
- Amíg pedig fedél van a fejem felett és nem halok éhen, nincs is nagy baj. Ami aranyam van, annak még ki kell tartania egy ideig. Milyen állataitok vannak?
*Kézenfekvő kérdés, ha szükségük van druidára és csak remélni tudja, hogy a nem túl messze kotyogó tyúkokon kívül érdekesebb jószágok is előfordulnak errefelé.
Miután döndülve bezáródott mögöttük a kapu és Pycta elfordul, hogy valakinek jelezzen, Bayde álla majdnem a bokájáig zuhan. De hiszen ez az aranyhajú a Szegénynegyedből! Eszébe jutnak az Arthenior körüli szőlők, ahol Aenae faképnél hagyta és ahol később hasonló irányba indult el maga is. Még arra is gondolt, hogy milyen érdekes lenne, ha ismét összefutnának. De hogy pont itt, egy szinte járhatatlan erdő mélyén...
De mire a lány a közelükbe ér megembereli magát és olyan képpel néz rá, mintha most látná először.*
- Kisasszony... el vagyok bűvölve. Bayde Armannneth, szolgálatodra!
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-13 17:35:54
Üzenet elküldve: 2017-11-13 17:35:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
//Két hattal később és mások//
*Szép kis csapat gyűlt össze a kapunál, akiket a csuhás, aki most épp nem viseli a személyéhez megszokott kopott, viseletes darócruhát, egyenként megnéz magának.
Az elsőként választ adó nőben azonnal felismeri a fajtársat. Láthatóan nem rikít ki annyira az erdőből, mint az a csapat, akik legutóbb otthont leltek Vadvéd falai közt.
A második viszont már inkább illene Kagaenae csapatába, gondosan karban tartott külső. Felleghajtójában, hímzett zekéjében inkább illene egy városba, mint ide Erdőmélyére, de a csuhás, ahogy máskor sem, most sem az első pillantás alatt ítélkezik.
A harmadik pedig ugyanolyan különös figura, mint a nemrég betoppanó szerzetes, viszont ő már nem csak félig, de teljesen sötételf. A ruházata sem szokványos, de nem is kirívó, hisz a lombzöld szemű csuhás oly sok mindent látott már.
A pillantásából semmiféle rosszallás nem olvasható ki, ugyanolyan barátságosan néz mindenkire, mintha egy fajból és egy osztályból származnának.*
- Ez esetben legyetek üdvözölve Vadvédben, a nevem Pycta del Ventus! *Mosolyog le a falról, majd bólint a leskelődő fiúnak, hogy nyithatja a kaput, miközben ő elindul lefelé a falról, hogy a belépők elé érjen.*
- Sokan eltévednek errefelé. *Válaszolja a jól öltözött férfi korábbi szavaira reflektálva.*
- Erdőmélyén megesik, örülök, hogy nem esett bajod. *Nem megijeszteni akarja, csak tudatni vele, hogy nem veszélytelen az ilyen kóborlás.*
- Harapnivalót és fedelet is szívesen adunk. *Mosolyog a belépő társaságra, majd az ember férfi szavaira visszakérdez.*
- Druidára? Az állatok szavát értő mindig jól jön a háznál, de mi nem élünk fényűző életet. Akad dolog errefelé, de nem tudunk arannyal fizetni a szolgálataidért. *Jobb ezt tisztázni még az elején. Örülne, ha egy druida csatlakozna hozzájuk, de nem tudja, mennyire tudna azonosulni az életmódjukkal a láthatóan eddig jómódban élő férfi.*
- Maradhatsz, ameddig jól esik. Helyünk az van bőven. *Hajol meg kissé a sötételf előtt, majd ha Bayde bevezette a lovát, segít becsukni a kaput a szobalány kisebbik fiának, majd elszalasztja, hogy szóljon a konyhán az ork szakácsnőnek, hogy hárommal többen lesznek vacsoránál.
Fél szemmel ugyan látta, hogy Aenae felhagyott a gyakorlással és a gyakorlással járó hangok is abbamaradtak egy ideje, de nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az érkezők előtt azzal, hogy rápirít.*
- Elég volt mára. Zara, visszavinnéd a fegyvereket a raktárba? *Mosolyog a lányokra, majd magához inti Kagaenae-t.*
- Mosakodj meg és kérlek segíts nekem a vendégeink körül. *Ez talán nagyobb feladat lesz számára, mint a kardforgatás gyakorlása, hisz eddig őt szolgálták ki, most pedig neki kell majd kiszolgálnia másokat. Igaz, az érkezők vendégek, de így is elég furcsa lesz majd számára az efféle feladat.*
//Két hattal később és mások//
*Szép kis csapat gyűlt össze a kapunál, akiket a csuhás, aki most épp nem viseli a személyéhez megszokott kopott, viseletes darócruhát, egyenként megnéz magának.
Az elsőként választ adó nőben azonnal felismeri a fajtársat. Láthatóan nem rikít ki annyira az erdőből, mint az a csapat, akik legutóbb otthont leltek Vadvéd falai közt.
A második viszont már inkább illene Kagaenae csapatába, gondosan karban tartott külső. Felleghajtójában, hímzett zekéjében inkább illene egy városba, mint ide Erdőmélyére, de a csuhás, ahogy máskor sem, most sem az első pillantás alatt ítélkezik.
A harmadik pedig ugyanolyan különös figura, mint a nemrég betoppanó szerzetes, viszont ő már nem csak félig, de teljesen sötételf. A ruházata sem szokványos, de nem is kirívó, hisz a lombzöld szemű csuhás oly sok mindent látott már.
A pillantásából semmiféle rosszallás nem olvasható ki, ugyanolyan barátságosan néz mindenkire, mintha egy fajból és egy osztályból származnának.*
- Ez esetben legyetek üdvözölve Vadvédben, a nevem Pycta del Ventus! *Mosolyog le a falról, majd bólint a leskelődő fiúnak, hogy nyithatja a kaput, miközben ő elindul lefelé a falról, hogy a belépők elé érjen.*
- Sokan eltévednek errefelé. *Válaszolja a jól öltözött férfi korábbi szavaira reflektálva.*
- Erdőmélyén megesik, örülök, hogy nem esett bajod. *Nem megijeszteni akarja, csak tudatni vele, hogy nem veszélytelen az ilyen kóborlás.*
- Harapnivalót és fedelet is szívesen adunk. *Mosolyog a belépő társaságra, majd az ember férfi szavaira visszakérdez.*
- Druidára? Az állatok szavát értő mindig jól jön a háznál, de mi nem élünk fényűző életet. Akad dolog errefelé, de nem tudunk arannyal fizetni a szolgálataidért. *Jobb ezt tisztázni még az elején. Örülne, ha egy druida csatlakozna hozzájuk, de nem tudja, mennyire tudna azonosulni az életmódjukkal a láthatóan eddig jómódban élő férfi.*
- Maradhatsz, ameddig jól esik. Helyünk az van bőven. *Hajol meg kissé a sötételf előtt, majd ha Bayde bevezette a lovát, segít becsukni a kaput a szobalány kisebbik fiának, majd elszalasztja, hogy szóljon a konyhán az ork szakácsnőnek, hogy hárommal többen lesznek vacsoránál.
Fél szemmel ugyan látta, hogy Aenae felhagyott a gyakorlással és a gyakorlással járó hangok is abbamaradtak egy ideje, de nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az érkezők előtt azzal, hogy rápirít.*
- Elég volt mára. Zara, visszavinnéd a fegyvereket a raktárba? *Mosolyog a lányokra, majd magához inti Kagaenae-t.*
- Mosakodj meg és kérlek segíts nekem a vendégeink körül. *Ez talán nagyobb feladat lesz számára, mint a kardforgatás gyakorlása, hisz eddig őt szolgálták ki, most pedig neki kell majd kiszolgálnia másokat. Igaz, az érkezők vendégek, de így is elég furcsa lesz majd számára az efféle feladat.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-13 17:33:03
Üzenet elküldve: 2017-11-13 17:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később és mások//
*A legtöbb mozdulat valóban nem ismeretlen számára, de egy-két lépéssel még így is meggyűlik a baja, és bizony többször is bele kell fognia, hogy hibátlanul elvégezze.*
~Basszus, sokkal többet kéne gyakorolnom!~
*Lehet úgy tűnik, túl szigorú magához, de harc közben nincs második, vagy harmadik esély. Egyetlen egy lehetőséged van megmutatni, mit tudsz, és ha az kevésnek bizonyul, akkor annak következményei vannak, még pedig elég komolyak.
Egyszer csak kopogtatást hall, és Pycta már indul is a kapuhoz, hogy üdvözölje az érkezőket.*
- Mostanában elég népes társaság gyűlik ide... *Mondja Aenaenak, és ebbe akár magukat is bele érheti. Eddig azt hallották, hogy az erőd kihalt, most pedig egyre több erdőjáró fordul meg itt, jelentsen ez bármit is.*
*A legtöbb mozdulat valóban nem ismeretlen számára, de egy-két lépéssel még így is meggyűlik a baja, és bizony többször is bele kell fognia, hogy hibátlanul elvégezze.*
~Basszus, sokkal többet kéne gyakorolnom!~
*Lehet úgy tűnik, túl szigorú magához, de harc közben nincs második, vagy harmadik esély. Egyetlen egy lehetőséged van megmutatni, mit tudsz, és ha az kevésnek bizonyul, akkor annak következményei vannak, még pedig elég komolyak.
Egyszer csak kopogtatást hall, és Pycta már indul is a kapuhoz, hogy üdvözölje az érkezőket.*
- Mostanában elég népes társaság gyűlik ide... *Mondja Aenaenak, és ebbe akár magukat is bele érheti. Eddig azt hallották, hogy az erőd kihalt, most pedig egyre több erdőjáró fordul meg itt, jelentsen ez bármit is.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-13 14:59:06
Üzenet elküldve: 2017-11-13 14:59:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
* Amíg Lyz az ajtón dörömbölt egy harmadik alak is feltűnt, akit először Denzack nem vesz észre. Viszont annál inkább figyeli a újonnan megjelenő elf férfit. Illedelmesen köszönti a kapu előtt összegyűlt utazókat, s ez kicsit megnyugtatja Denzack szívét. A falon álló férfi kérdésére először Lyz válaszol, majd egy másik utazó férfi, amitől Denzack kissé meglepődik, hiszen eddig nem vette észre. *
- Én csak elkísértem Lyzt, hogy ne essen baja, de ha tudnának nekem szállást nyújtani, akkor holnap indulnék is haza.
* Amíg Lyz az ajtón dörömbölt egy harmadik alak is feltűnt, akit először Denzack nem vesz észre. Viszont annál inkább figyeli a újonnan megjelenő elf férfit. Illedelmesen köszönti a kapu előtt összegyűlt utazókat, s ez kicsit megnyugtatja Denzack szívét. A falon álló férfi kérdésére először Lyz válaszol, majd egy másik utazó férfi, amitől Denzack kissé meglepődik, hiszen eddig nem vette észre. *
- Én csak elkísértem Lyzt, hogy ne essen baja, de ha tudnának nekem szállást nyújtani, akkor holnap indulnék is haza.
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-13 08:34:06
Üzenet elküldve: 2017-11-13 08:34:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később és mások//
*Aenae kezében életében most először van fegyver, illetve gyakorlófegyver. Egyik sem volt számára szimpatikus, de mivel választani kellett ezért egy viszonylag rövid darabot vett magához, aminek aránylag széles a pengéje, félúton lehet a tőr és a kard között.
Feszült figyelemmel nézi Pyctát, ahogyan bemutatja a mozdulatsort. Mikor elsőre kipróbálja, akkor a saját lábában botlik meg és esik a földre. Magában szitkozódik, főleg a saját képességeit szidja, ugyanis a legnagyobb elvárása az elsőre is tökéletes mozdulat volt. Ami láthatóan nem jött össze. Másodjára a kardja repül el széles ívben, de ezen már ő is röhög. Harmadjára ő már úgy érzi, hogy egészen jó, negyedjére azonban az elf már kijavítja. A sokadik kiigazítás után viszont már igen bosszús. Természetesen nem Pyctára, nem is a roppant frusztráló nézőközönségre, hanem csak és kizárólag önmagára, meg a kétballábasságára. Olyan apró körülmények fölött simán szemet huny, hogy most csinál ilyesmit először.
A nagy bosszankodásban ő meg sem hallja a kopogást, de lehet, hogy csak azért nem jut el a füléig, mert neki a természet csak az emberek átlagos érzékeit adta. Mindenesetre Aenae eddigre már tökéletesen leizzadt, úgyhogy örül is kicsit, hogy Pycta odébbáll. Mert elhatározása szerint pihenni fog kicsit, annál is inkább, mert hiába érezte ő már egész jónak a mozdulatot, de Pycta mindahányszor talált benne kivetnivalót, következésképpen szüksége van akár a pozitív, akár a negatív visszacsatolásra. Meg közben erősödik benne az is, hogy a bökők nem neki valók, sokkal jobban szeretne valami távolsági fegyvert, mondjuk íjat. Lehet, hogy fel is vezeti ezt Pyctának, mikor visszatér. Addig meg topázsárga tekintetét az elf hátára szegezve vár és liheg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.13 09:17:46
*Aenae kezében életében most először van fegyver, illetve gyakorlófegyver. Egyik sem volt számára szimpatikus, de mivel választani kellett ezért egy viszonylag rövid darabot vett magához, aminek aránylag széles a pengéje, félúton lehet a tőr és a kard között.
Feszült figyelemmel nézi Pyctát, ahogyan bemutatja a mozdulatsort. Mikor elsőre kipróbálja, akkor a saját lábában botlik meg és esik a földre. Magában szitkozódik, főleg a saját képességeit szidja, ugyanis a legnagyobb elvárása az elsőre is tökéletes mozdulat volt. Ami láthatóan nem jött össze. Másodjára a kardja repül el széles ívben, de ezen már ő is röhög. Harmadjára ő már úgy érzi, hogy egészen jó, negyedjére azonban az elf már kijavítja. A sokadik kiigazítás után viszont már igen bosszús. Természetesen nem Pyctára, nem is a roppant frusztráló nézőközönségre, hanem csak és kizárólag önmagára, meg a kétballábasságára. Olyan apró körülmények fölött simán szemet huny, hogy most csinál ilyesmit először.
A nagy bosszankodásban ő meg sem hallja a kopogást, de lehet, hogy csak azért nem jut el a füléig, mert neki a természet csak az emberek átlagos érzékeit adta. Mindenesetre Aenae eddigre már tökéletesen leizzadt, úgyhogy örül is kicsit, hogy Pycta odébbáll. Mert elhatározása szerint pihenni fog kicsit, annál is inkább, mert hiába érezte ő már egész jónak a mozdulatot, de Pycta mindahányszor talált benne kivetnivalót, következésképpen szüksége van akár a pozitív, akár a negatív visszacsatolásra. Meg közben erősödik benne az is, hogy a bökők nem neki valók, sokkal jobban szeretne valami távolsági fegyvert, mondjuk íjat. Lehet, hogy fel is vezeti ezt Pyctának, mikor visszatér. Addig meg topázsárga tekintetét az elf hátára szegezve vár és liheg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.13 09:17:46
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 23:30:31
Üzenet elküldve: 2017-11-12 23:30:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
*Igyekszik leplezni a kíváncsiságát, de azért csak végigméri a párost. És fölöttébb szokatlannak találja őket. Egy elf és egy mélységi. Odahaza ilyen párosítás elképzelhetetlen lett volna. Igazság szerint a város falain belül sem nagyon tűrtek volna meg egy sötételfet. De hát azt már megtanulta, hogy a világ más tájain egészen más, néha meglepő szokások is dívnak. Inkább csak a bőrből készült vértet viselő nőt veszi szemügyre.
~Hmm... csinos.~
Mielőtt lehetőségük lenne életre szóló barátságot kötni, válasz érkezik a kopogtatásra. Felfelé sandít, egy szürke hajú alak tűnik fel a falon.
~Vadvéd? Venárok? Kik lehetnek ezek?~
Az elhangzott kérdésre a mellette álló elf válaszol elsőként, Bayde pedig kicsit csodálkozva kapja oda a fejét és próbál néhány sort elkapni a lobogtatott papirosról, sikertelenül. Így az sem lesz neki világos, hogy miféle toborzásról van szó. De alapnak nem rossz. Azután ismét visszafordul a falon álló felé.*
- Igazság szerint én csak eltévedtem. Reméltem, hogy előbb vagy utóbb csak találok valami települést vagy tanyát ahol útba tudnak igazítani és esetleg nem sajnálnak némi harapnivalót sem. *hirtelen jön egy ötlet* De ha már így alakult: nincs szükségetek egy druidára?
*Ha kiderül, hogy kik élnek e falak mögött és nincs ellenükre egymás társasága, maradhat is. Amúgy sem volt komoly úti célja. És most már arra is kíváncsi, hogy kik és miért rejtőztek ebbe a nehezen járható rengetegbe?*
*Igyekszik leplezni a kíváncsiságát, de azért csak végigméri a párost. És fölöttébb szokatlannak találja őket. Egy elf és egy mélységi. Odahaza ilyen párosítás elképzelhetetlen lett volna. Igazság szerint a város falain belül sem nagyon tűrtek volna meg egy sötételfet. De hát azt már megtanulta, hogy a világ más tájain egészen más, néha meglepő szokások is dívnak. Inkább csak a bőrből készült vértet viselő nőt veszi szemügyre.
~Hmm... csinos.~
Mielőtt lehetőségük lenne életre szóló barátságot kötni, válasz érkezik a kopogtatásra. Felfelé sandít, egy szürke hajú alak tűnik fel a falon.
~Vadvéd? Venárok? Kik lehetnek ezek?~
Az elhangzott kérdésre a mellette álló elf válaszol elsőként, Bayde pedig kicsit csodálkozva kapja oda a fejét és próbál néhány sort elkapni a lobogtatott papirosról, sikertelenül. Így az sem lesz neki világos, hogy miféle toborzásról van szó. De alapnak nem rossz. Azután ismét visszafordul a falon álló felé.*
- Igazság szerint én csak eltévedtem. Reméltem, hogy előbb vagy utóbb csak találok valami települést vagy tanyát ahol útba tudnak igazítani és esetleg nem sajnálnak némi harapnivalót sem. *hirtelen jön egy ötlet* De ha már így alakult: nincs szükségetek egy druidára?
*Ha kiderül, hogy kik élnek e falak mögött és nincs ellenükre egymás társasága, maradhat is. Amúgy sem volt komoly úti célja. És most már arra is kíváncsi, hogy kik és miért rejtőztek ebbe a nehezen járható rengetegbe?*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 22:43:37
Üzenet elküldve: 2017-11-12 22:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
*Bocsánatkérő pillantást vet Denzackra. Tudja, hogy szeleburdin viselkedett kicsit, de egészen felvillanyozódott a látványra. Illetve, ami annál is jobban munkált benne, hogy a lehető legkevesebbet zavargásszák az erdő békéjét. Nem tudja, hogy mi ez a hely, lehet, hogy tényleg csapda, de másként nem deríthetik ki. Óriási a kőfal, hamarabb fedeznék fel őket szimatolás közben, s ha netán haramiák lakják, hamarabb lövik ki őket, mint ha csatlakozási szándékkal nyíltan érkeznek. Elvégre, neki van egy fél cetlije a hirdetésből bizonyítékként. Elő is veszi a papirost, hogy kéznél legyen, bár nagy része hiányzik.
Ahogy várakoznak, egy lovas alak csatlakozik hozzájuk, de idejük sincs szóba elegyedni, mert kiáltás hangzik a falon túlról, aztán pedig a fejük fölül.
Felpillant, s egy ezüst hajú fajtársba botlik a tekintete, aki kedélyesen köszönti őket. Szíve szerint oldalba bökné Denzackot.*
~Ugye, mondtam!~
*Úgy tűnik ő kap elsőként szót.*
- Üdvözlet neked is! Ezt a toborzó részletet találtam Artheniorban, és a kíváncsiság hozott hozzátok, illetve egy jó barátom.
*Lobogtatja a papírost Pycta felé, majd másik kezével Denzack felé int, hogy a két ácsingózó közül kiderüljön, ki a jó barátja.*
*Bocsánatkérő pillantást vet Denzackra. Tudja, hogy szeleburdin viselkedett kicsit, de egészen felvillanyozódott a látványra. Illetve, ami annál is jobban munkált benne, hogy a lehető legkevesebbet zavargásszák az erdő békéjét. Nem tudja, hogy mi ez a hely, lehet, hogy tényleg csapda, de másként nem deríthetik ki. Óriási a kőfal, hamarabb fedeznék fel őket szimatolás közben, s ha netán haramiák lakják, hamarabb lövik ki őket, mint ha csatlakozási szándékkal nyíltan érkeznek. Elvégre, neki van egy fél cetlije a hirdetésből bizonyítékként. Elő is veszi a papirost, hogy kéznél legyen, bár nagy része hiányzik.
Ahogy várakoznak, egy lovas alak csatlakozik hozzájuk, de idejük sincs szóba elegyedni, mert kiáltás hangzik a falon túlról, aztán pedig a fejük fölül.
Felpillant, s egy ezüst hajú fajtársba botlik a tekintete, aki kedélyesen köszönti őket. Szíve szerint oldalba bökné Denzackot.*
~Ugye, mondtam!~
*Úgy tűnik ő kap elsőként szót.*
- Üdvözlet neked is! Ezt a toborzó részletet találtam Artheniorban, és a kíváncsiság hozott hozzátok, illetve egy jó barátom.
*Lobogtatja a papírost Pycta felé, majd másik kezével Denzack felé int, hogy a két ácsingózó közül kiderüljön, ki a jó barátja.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 17:23:18
Üzenet elküldve: 2017-11-12 17:23:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később és mások//
//Denzack mutatja az utat, s célba érnek//
//Kapunál//
*A korábban bemutatott mozdulatsort a karddal még kétszer-háromszor megmutatja, hogy teljesen tiszta legyen, mit is szeretne látni. Zarának valószínűleg nem lesz annyira ismeretlen a támadás, talán egy kicsit unatkozni is fog. Aenae-nek viszont biztosan nehezebben megy majd, annak ellenére is, hogy van affinitása a kardforgatáshoz. Így a csuhás olykor mellé lép, megmutatja, mennyire hajlítsa be a lábát, hogyan szökkenjen vagy milyen magasra emelje a kardot, miközben halkan magyarázza a mozdulatok miértjét és okát.
Aztán a kapu felől zörgést hall, amire lombzöld tekintete is a bejárat felé fordul. A fiúk már nincsenek a falon, talán anyjuk szólította el őket, talán elunták a nézelődést, így a hosszúéletű maga indul el a kapu felé.*
- Gyakoroljatok, azonnal jövök. *Mondja még, majd könnyed léptekkel a kapuhoz sétál. Ha valaki ilyen messzire eljött, az biztosan tud még várni fél percet. Támadástól nem tart, az erdő megválogatja, kiket enged be a fák közé. Ráadásul az erdőben nem sok érték akad, amiért érdemes volna kockáztatni a Fákban Lakó és a venárok haragját.*
- Jövök. *Kiált azért oda, hogy tudtára adja a kapu előtt állóknak, hogy érkezik.
Komótosan felmászik a falra, majd a fal magasából tekint le az alant állókra. Meglepetésére három érkező is várakozik a kapu előtt. Közben futva érkezik meg a szobalány kisebbik fia és érdeklődve kezd kukucskálni a kapu deszkái közt.*
- Az Erdőszellem hozott benneteket Vadvédnél, vándorok! *Köszönti őket könnyed hangon, mosolyogva. Ha a lentiek feltekintenek, egy ezüsthajú hosszúéletűt láthatnak, bal karját szabadon hagyó bő ruhában, lombzöld szemekkel, érdeklődve fürkészve a társaságot.*
- Szabad kérdeznem, mi hozott benneteket a venárok erődjéhez? *Kérdi barátságosan, hangjában semmiféle negatív felhang nincs, egyszerű érdeklődés.*
//Denzack mutatja az utat, s célba érnek//
//Kapunál//
*A korábban bemutatott mozdulatsort a karddal még kétszer-háromszor megmutatja, hogy teljesen tiszta legyen, mit is szeretne látni. Zarának valószínűleg nem lesz annyira ismeretlen a támadás, talán egy kicsit unatkozni is fog. Aenae-nek viszont biztosan nehezebben megy majd, annak ellenére is, hogy van affinitása a kardforgatáshoz. Így a csuhás olykor mellé lép, megmutatja, mennyire hajlítsa be a lábát, hogyan szökkenjen vagy milyen magasra emelje a kardot, miközben halkan magyarázza a mozdulatok miértjét és okát.
Aztán a kapu felől zörgést hall, amire lombzöld tekintete is a bejárat felé fordul. A fiúk már nincsenek a falon, talán anyjuk szólította el őket, talán elunták a nézelődést, így a hosszúéletű maga indul el a kapu felé.*
- Gyakoroljatok, azonnal jövök. *Mondja még, majd könnyed léptekkel a kapuhoz sétál. Ha valaki ilyen messzire eljött, az biztosan tud még várni fél percet. Támadástól nem tart, az erdő megválogatja, kiket enged be a fák közé. Ráadásul az erdőben nem sok érték akad, amiért érdemes volna kockáztatni a Fákban Lakó és a venárok haragját.*
- Jövök. *Kiált azért oda, hogy tudtára adja a kapu előtt állóknak, hogy érkezik.
Komótosan felmászik a falra, majd a fal magasából tekint le az alant állókra. Meglepetésére három érkező is várakozik a kapu előtt. Közben futva érkezik meg a szobalány kisebbik fia és érdeklődve kezd kukucskálni a kapu deszkái közt.*
- Az Erdőszellem hozott benneteket Vadvédnél, vándorok! *Köszönti őket könnyed hangon, mosolyogva. Ha a lentiek feltekintenek, egy ezüsthajú hosszúéletűt láthatnak, bal karját szabadon hagyó bő ruhában, lombzöld szemekkel, érdeklődve fürkészve a társaságot.*
- Szabad kérdeznem, mi hozott benneteket a venárok erődjéhez? *Kérdi barátságosan, hangjában semmiféle negatív felhang nincs, egyszerű érdeklődés.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 16:36:34
Üzenet elküldve: 2017-11-12 16:36:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Denzack mutatja az utat, s célba érnek//
* A kis ösvény nemsokára eltűnik a lábuk alól, majd amint Denzack kicsit jobban körbenéz a terepen, egy erőd falait pillantja meg. Kissé leveri a víz, hogy eddig még sosem hallott erről és, hogy eddig nem látták. A fejében csak az a két gondolat mászkált, hogy ez lehet egy csapda és, hogy itt valami mágia van. Mire feleszmél a gondolataiból Lyz már a kapun dörömböl. Denzacknak Lyz cselekvésétől égnek áll a haja. Először körbe akart szimatolni, de így most vakon vágnak bele a veszedelembe. *
~ Te jó ég! Hát ez tálcán kínál fel minket azoknak akik a fal túloldalán vannak. ~
- Lyz, nem gondolod, hogy ez kicsit felelőtlen volt.
* A kis ösvény nemsokára eltűnik a lábuk alól, majd amint Denzack kicsit jobban körbenéz a terepen, egy erőd falait pillantja meg. Kissé leveri a víz, hogy eddig még sosem hallott erről és, hogy eddig nem látták. A fejében csak az a két gondolat mászkált, hogy ez lehet egy csapda és, hogy itt valami mágia van. Mire feleszmél a gondolataiból Lyz már a kapun dörömböl. Denzacknak Lyz cselekvésétől égnek áll a haja. Először körbe akart szimatolni, de így most vakon vágnak bele a veszedelembe. *
~ Te jó ég! Hát ez tálcán kínál fel minket azoknak akik a fal túloldalán vannak. ~
- Lyz, nem gondolod, hogy ez kicsit felelőtlen volt.
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 15:22:16
Üzenet elküldve: 2017-11-12 15:22:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál//
*Szinte a szó szoros értelmében ütközik bele egy masszív kőfalba. Valószínűleg már nem is ösvényen, csak egy vadak által kitaposott csapáson haladtak, amikor feltűnt előttük az építmény.*
- Na végre! *sóhajt fel kicsit megkönnyebbülten* Talán nem tévedtünk el reménytelenül, nem igaz?
*Lova ezúttal még a fülét sem mozdítja és Bayde kicsit csodálkozik, hogy milyen szép kört írtak le és visszajutottak Artheniorhoz. Aztán beugrik neki, hogy annak a városnak nincsenek is falai. De akkor ez mi lehet? Fordít egyet a lován és elindulnak a fal mentén. Egyszer csak el kell jutniuk valami bejárathoz. Remélhetően.
Némi botorkálás után így is történik és ahogy ritkulnak a fák és a cserjés, fel is tűnik egy jókora, őrtornyos kapu. Most már őszinte megkönnyebbüléssel sóhajt fel és ugrik le a lováról. Hacsak nem valami erdei haramiafészekbe botlottak, szerencséjük van. Itt pedig már más vándorok is vannak, egyikük épp most próbál bebocsátást nyerni. Egy ragyogó mosolyt villant feléjük, aztán már csak várni kell, hogy a kapu feltáruljon.*
*Szinte a szó szoros értelmében ütközik bele egy masszív kőfalba. Valószínűleg már nem is ösvényen, csak egy vadak által kitaposott csapáson haladtak, amikor feltűnt előttük az építmény.*
- Na végre! *sóhajt fel kicsit megkönnyebbülten* Talán nem tévedtünk el reménytelenül, nem igaz?
*Lova ezúttal még a fülét sem mozdítja és Bayde kicsit csodálkozik, hogy milyen szép kört írtak le és visszajutottak Artheniorhoz. Aztán beugrik neki, hogy annak a városnak nincsenek is falai. De akkor ez mi lehet? Fordít egyet a lován és elindulnak a fal mentén. Egyszer csak el kell jutniuk valami bejárathoz. Remélhetően.
Némi botorkálás után így is történik és ahogy ritkulnak a fák és a cserjés, fel is tűnik egy jókora, őrtornyos kapu. Most már őszinte megkönnyebbüléssel sóhajt fel és ugrik le a lováról. Hacsak nem valami erdei haramiafészekbe botlottak, szerencséjük van. Itt pedig már más vándorok is vannak, egyikük épp most próbál bebocsátást nyerni. Egy ragyogó mosolyt villant feléjük, aztán már csak várni kell, hogy a kapu feltáruljon.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 14:48:32
Üzenet elküldve: 2017-11-12 14:48:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae szereti hallgatni az erdőt, noha annak határozottan örül, hogy magas és erőd falak oltalmából hallgathatja. Így is összerezzen egyik-másik zajra, állatok hangjaira, de ő ugyebár zöldfülűnek számít, vele szemben az elf pedig nyilván úgy ismeri az erdőt, mint a tulajdon tenyerét. De ezért is nagyon jó Pyctához bújni, mert tökéletes biztonságban érezheti magát. Ezért is esik nehezére beismerni azt, hogy kezd számára kényelmetlenné válni a póz.*
- Kicsit elmacskásodtam.
*Nem kicsit, hanem nagyon, ezt megoldandó forgatja a fejét jobbra meg balra, hátha jobb lesz, de nem. Szinte kapóra jön a férfi beismerése, hogy nem tud táncolni. Erre már muszáj felülnie, még Pycta kezét is elengedi, topáz pillantása pedig kétszer végigfut a mellette ülő elfen.*
- Még. Soha. Értem.
*Az elfet talán váratlanul éri, de a lány leejti vállairól a takarót, majd lehajolva kihalássza a pad alól topánjait, amiket rögtön fel is húz meztelen lábaira. Kicsit elütnek a cipellők az öltözéke többi részétől, de ez cseppet sem zavarja.*
- Akkor itt az ideje annak, hogy végre én is taníthassak neked valamit.
*Mosolyogva feláll és kezét nyújtja Pyctának, pont úgy mint a bálokon az uraságok, mikor táncra kérik a hölgyeket. Belül egyébként jót mulat azon, hogy míg Pycta annyi hasznos dologra tanította meg, addig ő taníthat neki egy olyat, ami a hétköznapi életben egyébként teljesen haszontalan.*
- Akkor kérlek add nekem az első táncodat.
*Ha Pycta rááll erre - miért is ne tenné, hiszen jó móka -, akkor Aenae rögtönzött táncoktatást tart neki. Persze nyilvánvalóan csak valami egyszerűt válasz, merthogy a fejében már tökéletesen látja is a táncoló Pyctát.*
- Meghajlással kezdjük.
*Illetve a hölgyek pukedlivel, de ezt minden bizonnyal Pycta is tudja, vagy ha nem akkor Aenae szépen megmutatja neki. Bár csak derékból kell kicsit meghajtani magát, ebben még nincsen semmi ördöngösség, mondjuk abban a pár lépésben sincsen, amit Aenae meg akar mutatni neki. *
- Bal kéz felemel. Jobbat ide a lapockámra.
*Aenae felveszi azt a pózt, amit a táncos pár női fele kell felvegyen, így az elf könnyedén igazodhat hozzá, tudhatja például, hogy mennyire is kell felemelje a karját, vagy mennyire is kell peckesen tartsa magát. Ha minden igaz, akkor egymástól illedelmes távolságra állnak, a férfi baljában a lány jobbja - hüvelykujjuk összesimul -, míg Aenae a bal karját Pycta karján nyugtatja, tenyere a vállán.*
- Jobb lábbal előre lépsz, a bal kis terpeszbe mellé, összezár. Bal láb hátra, jobb kis terpeszben mellé és összezár. Nem nehéz ám.
*Tényleg nem az, nagyjából három kör után el is lehet sajátítani ennek a táncnak az alapjait. Ha az alapmozdulatot kicsit szélesebbre veszik, akkor pedig már egész nagy körben lehet keringeni.*
- Egy-két-hár-négy-öt-hat.
*Adja az ütemet, és hát pillanatnyilag ő az, aki vezeti a másikat. Ha valaki kicsit is fogékony a romantikára, akkor a csillagfényes ég alatt táncoló párocskát mindenképpen romantikusnak találhatja. Azt mondjuk Aenae őszintén reméli, hogy nincsen közönségük, mert amúgy nem különösebben szeret szerepelni.*
*Aenae szereti hallgatni az erdőt, noha annak határozottan örül, hogy magas és erőd falak oltalmából hallgathatja. Így is összerezzen egyik-másik zajra, állatok hangjaira, de ő ugyebár zöldfülűnek számít, vele szemben az elf pedig nyilván úgy ismeri az erdőt, mint a tulajdon tenyerét. De ezért is nagyon jó Pyctához bújni, mert tökéletes biztonságban érezheti magát. Ezért is esik nehezére beismerni azt, hogy kezd számára kényelmetlenné válni a póz.*
- Kicsit elmacskásodtam.
*Nem kicsit, hanem nagyon, ezt megoldandó forgatja a fejét jobbra meg balra, hátha jobb lesz, de nem. Szinte kapóra jön a férfi beismerése, hogy nem tud táncolni. Erre már muszáj felülnie, még Pycta kezét is elengedi, topáz pillantása pedig kétszer végigfut a mellette ülő elfen.*
- Még. Soha. Értem.
*Az elfet talán váratlanul éri, de a lány leejti vállairól a takarót, majd lehajolva kihalássza a pad alól topánjait, amiket rögtön fel is húz meztelen lábaira. Kicsit elütnek a cipellők az öltözéke többi részétől, de ez cseppet sem zavarja.*
- Akkor itt az ideje annak, hogy végre én is taníthassak neked valamit.
*Mosolyogva feláll és kezét nyújtja Pyctának, pont úgy mint a bálokon az uraságok, mikor táncra kérik a hölgyeket. Belül egyébként jót mulat azon, hogy míg Pycta annyi hasznos dologra tanította meg, addig ő taníthat neki egy olyat, ami a hétköznapi életben egyébként teljesen haszontalan.*
- Akkor kérlek add nekem az első táncodat.
*Ha Pycta rááll erre - miért is ne tenné, hiszen jó móka -, akkor Aenae rögtönzött táncoktatást tart neki. Persze nyilvánvalóan csak valami egyszerűt válasz, merthogy a fejében már tökéletesen látja is a táncoló Pyctát.*
- Meghajlással kezdjük.
*Illetve a hölgyek pukedlivel, de ezt minden bizonnyal Pycta is tudja, vagy ha nem akkor Aenae szépen megmutatja neki. Bár csak derékból kell kicsit meghajtani magát, ebben még nincsen semmi ördöngösség, mondjuk abban a pár lépésben sincsen, amit Aenae meg akar mutatni neki. *
- Bal kéz felemel. Jobbat ide a lapockámra.
*Aenae felveszi azt a pózt, amit a táncos pár női fele kell felvegyen, így az elf könnyedén igazodhat hozzá, tudhatja például, hogy mennyire is kell felemelje a karját, vagy mennyire is kell peckesen tartsa magát. Ha minden igaz, akkor egymástól illedelmes távolságra állnak, a férfi baljában a lány jobbja - hüvelykujjuk összesimul -, míg Aenae a bal karját Pycta karján nyugtatja, tenyere a vállán.*
- Jobb lábbal előre lépsz, a bal kis terpeszbe mellé, összezár. Bal láb hátra, jobb kis terpeszben mellé és összezár. Nem nehéz ám.
*Tényleg nem az, nagyjából három kör után el is lehet sajátítani ennek a táncnak az alapjait. Ha az alapmozdulatot kicsit szélesebbre veszik, akkor pedig már egész nagy körben lehet keringeni.*
- Egy-két-hár-négy-öt-hat.
*Adja az ütemet, és hát pillanatnyilag ő az, aki vezeti a másikat. Ha valaki kicsit is fogékony a romantikára, akkor a csillagfényes ég alatt táncoló párocskát mindenképpen romantikusnak találhatja. Azt mondjuk Aenae őszintén reméli, hogy nincsen közönségük, mert amúgy nem különösebben szeret szerepelni.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 13:18:06
Üzenet elküldve: 2017-11-12 13:18:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Először azt hiszi, hogy Aenae tréfálkozik, amikor a bizalomról beszél, melyet a csuhás felé tanúsít. De nem igyekszik megszólni és később kiderül, hogy jól tette, merta lány komolyan gondolta. Megnyugszik legbelül, örömmel veszi az őszinte szavakat. Kevés ember van, akikben bízik. De ez főleg az életformájának is köszönhető.
Kaganenae szavai mosolyt csalnak az arcára. Elképzeli, ahogy a városban találkoznak össze, a topázsárga szemű lány nemesi ruhácskában, topánban, barátnői gyűrűjében és a szakadt csuhát viselő, vándorbotos hosszúéletű. Bizonyosan összesúgtak volna a háta mögött, miközben mások által csodált szépségéről sustorognak, de aztán kinevetik ócska ruhái és kezeinek bőrkeményedései miatt. Igen, helytálló a lány lefestette történet, a csuhás szerint is hasonlóan történt volna.*
- Én is nagyon örülök. *Nincs is többet mit mondania, hisz mindent elmondott. Találkozásuk előtti mindennapjai nem voltak túl izgalmasnak mondhatóak, de Kagaenae és a venárok nem kevés színt hoztak az életébe megjelenésükkel. Hála a Fákban Lakónak érte.
Az erdőben közben visszavonhatatlanul leszállt az éj, átláthatatlan feketeségbe burkolva a fákat, csak a csillagok világlanak odafent az égen úszó fekete felhőktől kihunyva néha. Az éjjeli erdő pedig életre kel. Farkas vonít a távolban, hogy kisvártatva válasz hasítsa szét a csendet. Jókora bagoly huhog fel nem messze az egyik falon, valami nagytestű erdőlakó állat, talán vaddisznó szaglássza végig a falak tövét élelem után kutatva.
A fészkelődni kezdő Anenae kérdésére a csuhás kicsit igazít tartásán, mert ugyan a karja kezd zsibbadni, de mindez a kis kellemetlenség kevéske ár a helyzet kellemességéért.*
- Nem, de neked kényelmes? *Kérdi halkan, mintha nem akarná megzavarni az erdő csendjét oda nem illő szavaival.*
- Ha tényleg így lesz, akkor bizonyosan nagyon finomnak kell lennie annak a süteménynek. *Mosolyog a felvetésre, mert nem sok anyagi dolog van, amelyről ne tudna lemondani.*
- Táncolni? *Kérdez vissza meglepetten.*
- Öhm... nem, azt hiszem, még sohasem táncoltam. *Ráncolja össze szép ívű szemöldökét. És igen, ha jobban belegondol, sohasem táncolt még, leszámítva azt a gyerekes ugrabugrát, amit még kitaszítása előtt lerendezett, amikor a faluban valami ünnep volt. De azt nem igazán nevezné táncnak és igazából már alig emlékszik azokra az időkre.*
*Először azt hiszi, hogy Aenae tréfálkozik, amikor a bizalomról beszél, melyet a csuhás felé tanúsít. De nem igyekszik megszólni és később kiderül, hogy jól tette, merta lány komolyan gondolta. Megnyugszik legbelül, örömmel veszi az őszinte szavakat. Kevés ember van, akikben bízik. De ez főleg az életformájának is köszönhető.
Kaganenae szavai mosolyt csalnak az arcára. Elképzeli, ahogy a városban találkoznak össze, a topázsárga szemű lány nemesi ruhácskában, topánban, barátnői gyűrűjében és a szakadt csuhát viselő, vándorbotos hosszúéletű. Bizonyosan összesúgtak volna a háta mögött, miközben mások által csodált szépségéről sustorognak, de aztán kinevetik ócska ruhái és kezeinek bőrkeményedései miatt. Igen, helytálló a lány lefestette történet, a csuhás szerint is hasonlóan történt volna.*
- Én is nagyon örülök. *Nincs is többet mit mondania, hisz mindent elmondott. Találkozásuk előtti mindennapjai nem voltak túl izgalmasnak mondhatóak, de Kagaenae és a venárok nem kevés színt hoztak az életébe megjelenésükkel. Hála a Fákban Lakónak érte.
Az erdőben közben visszavonhatatlanul leszállt az éj, átláthatatlan feketeségbe burkolva a fákat, csak a csillagok világlanak odafent az égen úszó fekete felhőktől kihunyva néha. Az éjjeli erdő pedig életre kel. Farkas vonít a távolban, hogy kisvártatva válasz hasítsa szét a csendet. Jókora bagoly huhog fel nem messze az egyik falon, valami nagytestű erdőlakó állat, talán vaddisznó szaglássza végig a falak tövét élelem után kutatva.
A fészkelődni kezdő Anenae kérdésére a csuhás kicsit igazít tartásán, mert ugyan a karja kezd zsibbadni, de mindez a kis kellemetlenség kevéske ár a helyzet kellemességéért.*
- Nem, de neked kényelmes? *Kérdi halkan, mintha nem akarná megzavarni az erdő csendjét oda nem illő szavaival.*
- Ha tényleg így lesz, akkor bizonyosan nagyon finomnak kell lennie annak a süteménynek. *Mosolyog a felvetésre, mert nem sok anyagi dolog van, amelyről ne tudna lemondani.*
- Táncolni? *Kérdez vissza meglepetten.*
- Öhm... nem, azt hiszem, még sohasem táncoltam. *Ráncolja össze szép ívű szemöldökét. És igen, ha jobban belegondol, sohasem táncolt még, leszámítva azt a gyerekes ugrabugrát, amit még kitaszítása előtt lerendezett, amikor a faluban valami ünnep volt. De azt nem igazán nevezné táncnak és igazából már alig emlékszik azokra az időkre.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-12 11:49:11
Üzenet elküldve: 2017-11-12 11:49:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Denzack mutatja az utat, s célba érnek//
*Szinte osonnak, mint a betörők. Lyz kicsit úgy is érzi, hogy betörtek ebbe a békességbe, de dolguk van, úgyhogy töretlen haladnak előre. Denzack oldalán halad, egy vérszegény ösvénykén, közben feszülten vizslatja az erdőt, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részük, melyet nem vesz észre időben. Az ösvénykének egyszer csak vége szakad, de cserébe egy hatalmas erődféleség falai tárulnak fel előttük.
Nem lép ki azonnal a fák árnyékából, mert picit szöget ütött a két fiú hantázása a fejében. Végül elhessegeti a dolgot, mert annál nagyobb badarságot nem hallott még életében.
Denzackra néz, vajon ő mit szól a látványhoz. Nagyon úgy néz ki, hogy megtalálták amit kerestek.
Aztán nagy levegőt vesz, odasétál a főkapuhoz. Mielőtt meggondolná magát és visszakozna, gyorsan cselekszik és bezörget.*
~Utánam a vízözön.~
*Szinte osonnak, mint a betörők. Lyz kicsit úgy is érzi, hogy betörtek ebbe a békességbe, de dolguk van, úgyhogy töretlen haladnak előre. Denzack oldalán halad, egy vérszegény ösvénykén, közben feszülten vizslatja az erdőt, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részük, melyet nem vesz észre időben. Az ösvénykének egyszer csak vége szakad, de cserébe egy hatalmas erődféleség falai tárulnak fel előttük.
Nem lép ki azonnal a fák árnyékából, mert picit szöget ütött a két fiú hantázása a fejében. Végül elhessegeti a dolgot, mert annál nagyobb badarságot nem hallott még életében.
Denzackra néz, vajon ő mit szól a látványhoz. Nagyon úgy néz ki, hogy megtalálták amit kerestek.
Aztán nagy levegőt vesz, odasétál a főkapuhoz. Mielőtt meggondolná magát és visszakozna, gyorsan cselekszik és bezörget.*
~Utánam a vízözön.~
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-11 21:04:45
Üzenet elküldve: 2017-11-11 21:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Óh. Köszönöm. Jól esik, hogy így gondolsz rám. Olyan szépeket mondasz nekem, hogy komolyan könnyekig hatódom.
*Ezt tényleg komolyan gondolja, mert tényleg nem avatta még senki a bizalmába ilyen komoly dolgokban. Persze a háború előtt, mikor még azt hitte, hogy életre szóló barátai vannak, akkor megosztották egymással a legnagyobb titkaikat. De azok kamaszlányok csacskaságai voltak arról, hogy ki szerelmes kibe, ki kinek ígért táncot a következő bálon, vagy ki kinek adta szerelmi zálogul a keszkenőjét. Érdekes, hogy Aenae sosem adott egy fiúnak sem zálogul semmit, de nem is kértek tőle soha.*
- Tudod ebben nem az az igazán szomorú, hogy így jártam, hanem az, hogy pár évvel ezelőtt én is így viselkedtem volna.
*Nincs ezen mit szépíteni, régebben igen sekélyes volt, sőt talán még most is az.*
- Ha pár évvel ezelőtt találkozunk, akkor halálosan beléd szerettem volna.
*Éppen az imént mondta Pyctának, hogy ő a legszebb férfi, akit valaha csak látott, kamaszlányok pedig hajlamosak belezúgni szép férfiakba. Ez persze szalmaláng, mert pár hattal később már nem is emlékezne rá.*
- Persze közben lenéztelek volna pont azért, ami vagy. Nem sokkal később pedig az arcodra sem emlékszem. De örülök, hogy most találkoztunk és beszélgetünk is.
*Nem pedig elfelejtődik, sőt nem képezi megvetés tárgyát a férfi ruházata, vagy életmódja. Mert igen, Aenae sem különbözött az átlag gazdagnegyedi lánytól, viszont talán egy kis jellemfejlődésen ment át azóta, hogy a család kiesett a gazdagnegyediek kegyeiből, és ennyire nem felszínes. Az elfre mosolyog, kicsit fészkelődik.*
- De aztán mielőbb beszélj bele, én már annyiszor tartottam fejmosást, de csak nem hagy békében aludni délig.
*Persze a lány is tudja, hogy ha egyszer tényleg elaludna, akkor nagyon szégyellné magát miatta. Főleg önmaga előtt. Ugyanis azon alapelv mentén halad, hogy a test hozzászokik idővel a koránkeléshez és a fizikai munkához is. Csak az ő testének úgy tűnik, hogy több időre van szüksége. Vagy esetleg több élénkítő teára, meg illetve hallott olyan gombákról is, amik bepörgetik a testet. Ez utóbbit mondjuk nem próbálná ki, mert azt is hallotta, hogy komoly függőséget tudnak okozni, neki elég függőség a citromos süt is, és mivel már hatok óta nem jutott hozzá az adagjához, így most, hogy beszélnek róla komolyan beindul a nyálelválasztása. Nyáladzása szerencsére nem feltűnő, talán csak maga érzi úgy, hogy ez történik, de a biztonság kedvéért azért nyel kettőt, közben pedig tovább fészkelődik, kicsit ugyanis kényelmetlen neki a póz, ugyanakkor a világért sem távolodna el az elftől. Számára ez újdonság, és nem azért mert Pycta az első, akihez ilyen közel kerül fizikailag, hanem azért mert ő az első, akihez ilyen közel kerül lelkileg. Legalábbis Aenae úgy érzi, hogy közel kerültek egymáshoz ennek a beszélgetésnek a folyamán.*
- Nem nyomlak?
*Mert ugye fején támaszkodik fészkelődés közben, a feje pedig az elf vállán nyugszik, a térdei pedig annak oldalában.*
- Be fogjuk szerezni azt a citromot. Bizony. Aztán többé nem fogsz tudni lemondani róla. Bizony-bizony!
*szinte már-már cinkos mosollyal néz a férfire, mintha csak arra készülne, hogy valami nagyon nagy gazságba rángassa bele. De egy kis citromhabos süti még nem a világ vége, vagy legalábbis nem akkora gazság.*
- Azt ne mondd, hogy táncolni sem táncoltál még soha!
- Óh. Köszönöm. Jól esik, hogy így gondolsz rám. Olyan szépeket mondasz nekem, hogy komolyan könnyekig hatódom.
*Ezt tényleg komolyan gondolja, mert tényleg nem avatta még senki a bizalmába ilyen komoly dolgokban. Persze a háború előtt, mikor még azt hitte, hogy életre szóló barátai vannak, akkor megosztották egymással a legnagyobb titkaikat. De azok kamaszlányok csacskaságai voltak arról, hogy ki szerelmes kibe, ki kinek ígért táncot a következő bálon, vagy ki kinek adta szerelmi zálogul a keszkenőjét. Érdekes, hogy Aenae sosem adott egy fiúnak sem zálogul semmit, de nem is kértek tőle soha.*
- Tudod ebben nem az az igazán szomorú, hogy így jártam, hanem az, hogy pár évvel ezelőtt én is így viselkedtem volna.
*Nincs ezen mit szépíteni, régebben igen sekélyes volt, sőt talán még most is az.*
- Ha pár évvel ezelőtt találkozunk, akkor halálosan beléd szerettem volna.
*Éppen az imént mondta Pyctának, hogy ő a legszebb férfi, akit valaha csak látott, kamaszlányok pedig hajlamosak belezúgni szép férfiakba. Ez persze szalmaláng, mert pár hattal később már nem is emlékezne rá.*
- Persze közben lenéztelek volna pont azért, ami vagy. Nem sokkal később pedig az arcodra sem emlékszem. De örülök, hogy most találkoztunk és beszélgetünk is.
*Nem pedig elfelejtődik, sőt nem képezi megvetés tárgyát a férfi ruházata, vagy életmódja. Mert igen, Aenae sem különbözött az átlag gazdagnegyedi lánytól, viszont talán egy kis jellemfejlődésen ment át azóta, hogy a család kiesett a gazdagnegyediek kegyeiből, és ennyire nem felszínes. Az elfre mosolyog, kicsit fészkelődik.*
- De aztán mielőbb beszélj bele, én már annyiszor tartottam fejmosást, de csak nem hagy békében aludni délig.
*Persze a lány is tudja, hogy ha egyszer tényleg elaludna, akkor nagyon szégyellné magát miatta. Főleg önmaga előtt. Ugyanis azon alapelv mentén halad, hogy a test hozzászokik idővel a koránkeléshez és a fizikai munkához is. Csak az ő testének úgy tűnik, hogy több időre van szüksége. Vagy esetleg több élénkítő teára, meg illetve hallott olyan gombákról is, amik bepörgetik a testet. Ez utóbbit mondjuk nem próbálná ki, mert azt is hallotta, hogy komoly függőséget tudnak okozni, neki elég függőség a citromos süt is, és mivel már hatok óta nem jutott hozzá az adagjához, így most, hogy beszélnek róla komolyan beindul a nyálelválasztása. Nyáladzása szerencsére nem feltűnő, talán csak maga érzi úgy, hogy ez történik, de a biztonság kedvéért azért nyel kettőt, közben pedig tovább fészkelődik, kicsit ugyanis kényelmetlen neki a póz, ugyanakkor a világért sem távolodna el az elftől. Számára ez újdonság, és nem azért mert Pycta az első, akihez ilyen közel kerül fizikailag, hanem azért mert ő az első, akihez ilyen közel kerül lelkileg. Legalábbis Aenae úgy érzi, hogy közel kerültek egymáshoz ennek a beszélgetésnek a folyamán.*
- Nem nyomlak?
*Mert ugye fején támaszkodik fészkelődés közben, a feje pedig az elf vállán nyugszik, a térdei pedig annak oldalában.*
- Be fogjuk szerezni azt a citromot. Bizony. Aztán többé nem fogsz tudni lemondani róla. Bizony-bizony!
*szinte már-már cinkos mosollyal néz a férfire, mintha csak arra készülne, hogy valami nagyon nagy gazságba rángassa bele. De egy kis citromhabos süti még nem a világ vége, vagy legalábbis nem akkora gazság.*
- Azt ne mondd, hogy táncolni sem táncoltál még soha!
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-11 14:43:46
Üzenet elküldve: 2017-11-11 14:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később és mások//
*Tagadhatatlan változás az erőd életében, hogy míg a csuhés érkezésekor inkább elmentek a népek, mostanában inkább érkeznek az ismeretlenek, akik vagy csatlakozni szeretnének a venárokhoz, vagy átutazóban vannak.
Az erdő sokak számára csábító lehet, ha nyugalmat és békét keresnek, de a fák közt rengeteg veszély leskelődik a képzelten utazókra. Kaiss is elmarad már, pedig egyik reggel még látta, ahogy felfedezőútra indul, hogy növényeket gyűjthessen a kísérleteihez. Ha napfordulóig nem érkezik meg, lehet, hogy a lombzöld szemű csuhás a keresésére indul.
A félvér figyelni kezdi a gyakorlatozó Aenae-t és Zarát, akik ugyanazzal a kérdéssel fordulnak a hosszúéletűhöz.*
- Remek kérdés, s bár megoszlanak a vélemények, mégis én úgy hiszem, hogy előbb kell megtanulni támadni. Nemcsak azért, mert olykor a legjobb védekezés a támadás, de ha tudsz támadni, azon is elgondolkodsz, hogyan védekezné te magad ellene. Kagaenae, kérlek, fog egy kardot, rövidebbet, hosszabbat, amelyik neked szimpatikus. *Mondja a topázsárga szemű lánynak, majd megvárja, míg a tőrt kardra cseréli és maga is egy rövidebb pengét vesz a kezébe.*
- Előbb a vágásokat gyakoroljuk, aztán pedig a szúrásokat külön-külön. Aztán pedig kombináljuk a formákat. *Mondja, majd egy vonalba állítja a gyakorlatozókat, persze magával együtt értendően.*
- Enyhén behajlított lábbal, alacsony súlyponttal álljatok, így könnyebben mozogtok. Ne feszítsétek az izmaitokat túlságosan, mert akkor darabos lesz a mozgásotok, a harc olyan, mint egy művészet, egy tánc, könnyed és sima, hacsak nem vagytok páncélos lovagok. *Mosolyog a lányokra.*
- A kardot középmagasan tartsátok, enyhén felfelé, aztán pedig egy szökkenés előre, az elől lévő láb indítja a mozdulatot, a hátsó követi. Ne ugorj, inkább csusszanj, súlypont alacsonyan, majd felülről lefelé vágj, magad előtt. Képzeld magad elé az ellenfeled, lásd őt. Célozd a vállát neked a bal oldalon. *Magyarázza, majd bemutatja, hogy mire is gondolt. Mozgása sima és könnyed, enyhén behajlított lábakkal indul meg előre, kardja a szavaival lefestett mozdulatsort rajzolja le.
Átlagos kardforgatónak vallja magát, de megtanult fegyverekkel is harcolni, bár az acél útja nem az ő harcmodora.*
*Tagadhatatlan változás az erőd életében, hogy míg a csuhés érkezésekor inkább elmentek a népek, mostanában inkább érkeznek az ismeretlenek, akik vagy csatlakozni szeretnének a venárokhoz, vagy átutazóban vannak.
Az erdő sokak számára csábító lehet, ha nyugalmat és békét keresnek, de a fák közt rengeteg veszély leskelődik a képzelten utazókra. Kaiss is elmarad már, pedig egyik reggel még látta, ahogy felfedezőútra indul, hogy növényeket gyűjthessen a kísérleteihez. Ha napfordulóig nem érkezik meg, lehet, hogy a lombzöld szemű csuhás a keresésére indul.
A félvér figyelni kezdi a gyakorlatozó Aenae-t és Zarát, akik ugyanazzal a kérdéssel fordulnak a hosszúéletűhöz.*
- Remek kérdés, s bár megoszlanak a vélemények, mégis én úgy hiszem, hogy előbb kell megtanulni támadni. Nemcsak azért, mert olykor a legjobb védekezés a támadás, de ha tudsz támadni, azon is elgondolkodsz, hogyan védekezné te magad ellene. Kagaenae, kérlek, fog egy kardot, rövidebbet, hosszabbat, amelyik neked szimpatikus. *Mondja a topázsárga szemű lánynak, majd megvárja, míg a tőrt kardra cseréli és maga is egy rövidebb pengét vesz a kezébe.*
- Előbb a vágásokat gyakoroljuk, aztán pedig a szúrásokat külön-külön. Aztán pedig kombináljuk a formákat. *Mondja, majd egy vonalba állítja a gyakorlatozókat, persze magával együtt értendően.*
- Enyhén behajlított lábbal, alacsony súlyponttal álljatok, így könnyebben mozogtok. Ne feszítsétek az izmaitokat túlságosan, mert akkor darabos lesz a mozgásotok, a harc olyan, mint egy művészet, egy tánc, könnyed és sima, hacsak nem vagytok páncélos lovagok. *Mosolyog a lányokra.*
- A kardot középmagasan tartsátok, enyhén felfelé, aztán pedig egy szökkenés előre, az elől lévő láb indítja a mozdulatot, a hátsó követi. Ne ugorj, inkább csusszanj, súlypont alacsonyan, majd felülről lefelé vágj, magad előtt. Képzeld magad elé az ellenfeled, lásd őt. Célozd a vállát neked a bal oldalon. *Magyarázza, majd bemutatja, hogy mire is gondolt. Mozgása sima és könnyed, enyhén behajlított lábakkal indul meg előre, kardja a szavaival lefestett mozdulatsort rajzolja le.
Átlagos kardforgatónak vallja magát, de megtanult fegyverekkel is harcolni, bár az acél útja nem az ő harcmodora.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346