Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 202 (4021. - 4040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
4040. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-21 00:47:38
Üzenet elküldve: 2018-06-21 00:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha Seles tudná, hogy semmi oka szégyellnie magát az érzéseiért, akkor talán nem tenné, de nem a helyhez nem illenek a heves indulatok, hanem a pillanathoz, a lány kedvenc dombocskájához. Ez a hely a jó emlékek mementója, valóban nem volna helyes a múlt sötét árnyaival benépesíteni.*
- Nem haragszom, megértelek. *Válaszolja kurtán, mert most valóban nincs szükség hosszú szónoklatokra a harag és az afelett érzett fájdalom összefüggéséről és annak feloldásáról. Mert minden történet más, más Seles-é, már Xotara-é, ahogy más a csuhásé is.
Sajnos az elf vezér gyakran esik abba a hibába, hogy túl teologikus irányba viszi el a válaszait, de az Erdő Szívének szerzeteseként neki ez a forrás, ez a alap, ahonnan építkeznek gondolatai. Ha Seles nem nem képes így kifejezni magát, az egyáltalán nem teszi értéktelenebbé a mondanivalóját, legfeljebb érthetőbbé.
Csak hallgatja a lányt, figyeli a tekintetét, a szomorú szemeket és szinte fáj neki, hogy így látja a mindig mosolygós Seles-t. Ha tudna, azonnal segítene, hogy ne érezze azt, amit érez, hogy segítsen felszabadítani a múlt terhei alól, de erre még az Erdő Szíve sem képes.*
- A valódi béke nem ezekből a fákból fakad. Nem a földből, amelybe a fák kapaszkodnak, nem az égboltból, melyeket a lombok simogatják, hanem belülről. Önmagunkból. *Válaszol nagyon halkan, de a közelében ülő Seles tisztán értheti minden szavát.*
- A béke bennünk van, az Erdő Szíve csak segít nekünk, de nem képes meggyógyítani a lélek sebeit. Enyhet hoz, nyugalmat, de ezeket a fájdalmakat nekünk kell meggyógyítani és az ilyen emlékek olyanok, mint egy súlyos seb, amely begyógyul ugyan, de olykor fellobban a fájdalom emléke, enyhén, de mégis érezhetően és a fehér heg mindig emlékeztetni fog. *Reméli, hogy a lány érteni fogja szavai jelentését, bár újra kissé misztikusan fogalmaz.*
- De nem kell szégyellni a fájdalmat, a heget, mert azok által válunk azzá, akik ebben a pillanatban is vagyunk. *Mosolyodik el haloványan. Talán jól fejezte ki a gondolatait.*
- S ha így van, akkor ez az, béke. *Teszi hozzá.
Amikor Seles utolsó mondatai elhangzanak, a csuhás halkan elneveti magát.*
- Ugyan, ez a csuhás azért van, hogy meg lehessen beszélni vele mindent. *Mosolyog a lányra.*
- Nekem nincsenek gondjaim, amik vannak, azokat igyekszem azonnal megoldani, hogy megőrizzem lelkem békéjét. Több-kevesebb sikerrel. *Teszi hozzá fanyar mosollyal. Persze láthatóan tódít, hisz egy egész erőd sorsa nyomja a vállát, mindennapi gondokkal és feladatokkal és két tucatnál is több lakóval.*
*Ha Seles tudná, hogy semmi oka szégyellnie magát az érzéseiért, akkor talán nem tenné, de nem a helyhez nem illenek a heves indulatok, hanem a pillanathoz, a lány kedvenc dombocskájához. Ez a hely a jó emlékek mementója, valóban nem volna helyes a múlt sötét árnyaival benépesíteni.*
- Nem haragszom, megértelek. *Válaszolja kurtán, mert most valóban nincs szükség hosszú szónoklatokra a harag és az afelett érzett fájdalom összefüggéséről és annak feloldásáról. Mert minden történet más, más Seles-é, már Xotara-é, ahogy más a csuhásé is.
Sajnos az elf vezér gyakran esik abba a hibába, hogy túl teologikus irányba viszi el a válaszait, de az Erdő Szívének szerzeteseként neki ez a forrás, ez a alap, ahonnan építkeznek gondolatai. Ha Seles nem nem képes így kifejezni magát, az egyáltalán nem teszi értéktelenebbé a mondanivalóját, legfeljebb érthetőbbé.
Csak hallgatja a lányt, figyeli a tekintetét, a szomorú szemeket és szinte fáj neki, hogy így látja a mindig mosolygós Seles-t. Ha tudna, azonnal segítene, hogy ne érezze azt, amit érez, hogy segítsen felszabadítani a múlt terhei alól, de erre még az Erdő Szíve sem képes.*
- A valódi béke nem ezekből a fákból fakad. Nem a földből, amelybe a fák kapaszkodnak, nem az égboltból, melyeket a lombok simogatják, hanem belülről. Önmagunkból. *Válaszol nagyon halkan, de a közelében ülő Seles tisztán értheti minden szavát.*
- A béke bennünk van, az Erdő Szíve csak segít nekünk, de nem képes meggyógyítani a lélek sebeit. Enyhet hoz, nyugalmat, de ezeket a fájdalmakat nekünk kell meggyógyítani és az ilyen emlékek olyanok, mint egy súlyos seb, amely begyógyul ugyan, de olykor fellobban a fájdalom emléke, enyhén, de mégis érezhetően és a fehér heg mindig emlékeztetni fog. *Reméli, hogy a lány érteni fogja szavai jelentését, bár újra kissé misztikusan fogalmaz.*
- De nem kell szégyellni a fájdalmat, a heget, mert azok által válunk azzá, akik ebben a pillanatban is vagyunk. *Mosolyodik el haloványan. Talán jól fejezte ki a gondolatait.*
- S ha így van, akkor ez az, béke. *Teszi hozzá.
Amikor Seles utolsó mondatai elhangzanak, a csuhás halkan elneveti magát.*
- Ugyan, ez a csuhás azért van, hogy meg lehessen beszélni vele mindent. *Mosolyog a lányra.*
- Nekem nincsenek gondjaim, amik vannak, azokat igyekszem azonnal megoldani, hogy megőrizzem lelkem békéjét. Több-kevesebb sikerrel. *Teszi hozzá fanyar mosollyal. Persze láthatóan tódít, hisz egy egész erőd sorsa nyomja a vállát, mindennapi gondokkal és feladatokkal és két tucatnál is több lakóval.*
4039. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-21 00:25:56
Üzenet elküldve: 2018-06-21 00:25:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Aenae, Pycta - kis Bayde, Pyr//
- Nos, hol is kezdjem. *Kezd a válaszba, még csak nem is kell gondolkodnia.*
- Hazatértem a thargoktól, amikor kiderült, hogy te szó nélkül elmentél, s nem közölted, merre, miért és kihez. Nem mintha be kellene számolnod nekem vagy bárkinek bármiről, de jó lett volna tudni, hogy merre jársz, tekintve, hogy Arthenior-ban komoly lázadás tört ki. Féltettelek, nehogy bajba kerülj a városban, de feltételezem, hogy nem ott voltál, ami cseppet sem megnyugtatóbb. *Mondja halkan, de nyugodt, kissé fáradt hangon.*
- Velem? A városban belefutottunk a lázadásba, a Pegazusban vártunk kevés időt, majd a gazdagnegyedet elkerülve az erdő szélére mentünk egy kisebb csoporttal, aztán onnan a thargokhoz és egy villám-tárgyalás után haza, hogy minél hamarabb visszaérjek. Itthon kiderült, hogy elmentél, én egészen az Arthenior közeli erdőkig mentem még azon az éjjelen, hátha megtalállak, bár tudtam, hogy nem sok esély van rá. Aztán hazatértem, másnap pedig Pyr minden előzmény nélkül nekiesett egy, a felderítőkkel hazatérő elfnek, pedig előtte nem is találkozhattak. A tündért büntetéssel sújtottam, mivel a békét, melyet őriznie kellene Erdőmélyén éppen maga törte meg. A tanácson pedig kiderült, hogy nem bíznak a döntéseimben, így lemondtam vezéri titulusomról, hisz nem vezethetem úgy a venárokat, hogy nem bíznak bennem. Lyz, Bayde és Pyr utánam jöttek. Valóban hibáztam és a hibámat újabbal tetéztem, de Lyz marasztalt, ekkor érkeztél oda. Túl sok volt ez a pár nap. A lázadás, az eltűnésed, a küldetés súlya és a felelősség megviseltek, nem lett volna szabad ebben az állapotomban döntéseket hoznom. *Reméli, hogy ezzel teljes választ adott az állapotára.*
- Zizi? *Kérdi homlokát ráncolva, mert ez a szó teljesen ismeretlen a számára. De nincs idő kideríteni, mert Aenae olyannal áll elő, amitől a csuhásban bennakad a szó.*
- Micsoda? *Nyögi értetlenül.*
- Vissza? Effy? Hogy érted... *Csak eddig jut, leül az ágyra és csak összevont szemöldökkel néz a topázszeműre.
Végre hazatért, tudja, hogy egészséges, de azt nem, hogy merre járt és egyáltalán miért ment el, mert azt nem tudhatta, hogy a városban milyen események folynak. Nem tudhatott Effy-ről és a családját ért csapásokról. Erre most hazaállít és közli, hogy neki vissza kell mennie valahova, hogy támaszt nyújtson ennek az Effy-nek. Láthatóan fogalma sincs róla, hogy a csuhás halálra aggódta magát, hogy eltűnt, bár mintha nem is igazán érdekelné. Ahogy az sem, hogy nem csak Effy-nek, de a venároknak és személyesen a csuhásnak is szüksége volna rá.
Mire mindez végigfut rajta, felnéz a topázszeműre. Feláll és halkan sóhajtva szólal meg.*
- Ha megígérted neki, akkor menj. *Közli, majd elindul kifelé. Ilyet még soha nem érzett, valami fájdalmas lüktetés a mellkasában, valami torokszorító érzés a torkában, valami üresség a gyomra tájékán.
Kisétál az ajtón, el a ládában pakolászó Aenae mögött, vissza a folyosóra, ahol Bayde és Pyr állnak. Végig maga elé néz.*
- Az erdőben várlak benneteket. *Szinte suttogja a szavakat, majd elindul lefelé a lépcsőn és ha nem állítják meg, akkor ki az erődből, egészen Xauzur ketrecéig, ahol kiengedi az irbiszt és nagymacskával az oldalán a kapu felé.*
//Aenae, Pycta - kis Bayde, Pyr//
- Nos, hol is kezdjem. *Kezd a válaszba, még csak nem is kell gondolkodnia.*
- Hazatértem a thargoktól, amikor kiderült, hogy te szó nélkül elmentél, s nem közölted, merre, miért és kihez. Nem mintha be kellene számolnod nekem vagy bárkinek bármiről, de jó lett volna tudni, hogy merre jársz, tekintve, hogy Arthenior-ban komoly lázadás tört ki. Féltettelek, nehogy bajba kerülj a városban, de feltételezem, hogy nem ott voltál, ami cseppet sem megnyugtatóbb. *Mondja halkan, de nyugodt, kissé fáradt hangon.*
- Velem? A városban belefutottunk a lázadásba, a Pegazusban vártunk kevés időt, majd a gazdagnegyedet elkerülve az erdő szélére mentünk egy kisebb csoporttal, aztán onnan a thargokhoz és egy villám-tárgyalás után haza, hogy minél hamarabb visszaérjek. Itthon kiderült, hogy elmentél, én egészen az Arthenior közeli erdőkig mentem még azon az éjjelen, hátha megtalállak, bár tudtam, hogy nem sok esély van rá. Aztán hazatértem, másnap pedig Pyr minden előzmény nélkül nekiesett egy, a felderítőkkel hazatérő elfnek, pedig előtte nem is találkozhattak. A tündért büntetéssel sújtottam, mivel a békét, melyet őriznie kellene Erdőmélyén éppen maga törte meg. A tanácson pedig kiderült, hogy nem bíznak a döntéseimben, így lemondtam vezéri titulusomról, hisz nem vezethetem úgy a venárokat, hogy nem bíznak bennem. Lyz, Bayde és Pyr utánam jöttek. Valóban hibáztam és a hibámat újabbal tetéztem, de Lyz marasztalt, ekkor érkeztél oda. Túl sok volt ez a pár nap. A lázadás, az eltűnésed, a küldetés súlya és a felelősség megviseltek, nem lett volna szabad ebben az állapotomban döntéseket hoznom. *Reméli, hogy ezzel teljes választ adott az állapotára.*
- Zizi? *Kérdi homlokát ráncolva, mert ez a szó teljesen ismeretlen a számára. De nincs idő kideríteni, mert Aenae olyannal áll elő, amitől a csuhásban bennakad a szó.*
- Micsoda? *Nyögi értetlenül.*
- Vissza? Effy? Hogy érted... *Csak eddig jut, leül az ágyra és csak összevont szemöldökkel néz a topázszeműre.
Végre hazatért, tudja, hogy egészséges, de azt nem, hogy merre járt és egyáltalán miért ment el, mert azt nem tudhatta, hogy a városban milyen események folynak. Nem tudhatott Effy-ről és a családját ért csapásokról. Erre most hazaállít és közli, hogy neki vissza kell mennie valahova, hogy támaszt nyújtson ennek az Effy-nek. Láthatóan fogalma sincs róla, hogy a csuhás halálra aggódta magát, hogy eltűnt, bár mintha nem is igazán érdekelné. Ahogy az sem, hogy nem csak Effy-nek, de a venároknak és személyesen a csuhásnak is szüksége volna rá.
Mire mindez végigfut rajta, felnéz a topázszeműre. Feláll és halkan sóhajtva szólal meg.*
- Ha megígérted neki, akkor menj. *Közli, majd elindul kifelé. Ilyet még soha nem érzett, valami fájdalmas lüktetés a mellkasában, valami torokszorító érzés a torkában, valami üresség a gyomra tájékán.
Kisétál az ajtón, el a ládában pakolászó Aenae mögött, vissza a folyosóra, ahol Bayde és Pyr állnak. Végig maga elé néz.*
- Az erdőben várlak benneteket. *Szinte suttogja a szavakat, majd elindul lefelé a lépcsőn és ha nem állítják meg, akkor ki az erődből, egészen Xauzur ketrecéig, ahol kiengedi az irbiszt és nagymacskával az oldalán a kapu felé.*
4038. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:26:17
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:26:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Leon szobája//
//Zsenge, Seles, Leon//
-Hikk. *Csúszik ki a száját, miközben Selest hallgatja a földről pillogva rá, hát nem gondolta volna, hogy Pycta ilyesmit tesz, na meg szóba kerül megint az a sötételf nő, akiről már sokat hallott, de látni csak egyszer vélte, még az udvaron Aenaeval beszélgetett, mikor volt Pyr edzése Jayzionnal meg Zarával.*
-Felmenti Pyrt! *Megpróbál felállni, na de most jobban sikerül, csak hátrafelé botlatozik két lépést. Az egyensúlyának köszönhetően nem esik el, na de nem is valami egyenes a járása, elég lazának tűnik.*
-Nem hagylak magadra, itt maradok a vadvédbe, de most meg kell keresnem Pyrt! ~Hisz felmentették!~ *Ezzel ki is viharozna a szobából, na de nem úgy van az, valahogy az egyenes nem annyira megy, így lassan lépked maga előtt és oldalra nyújtva kezét egyensúlyoz.*
-Később visszanézek! *Köszön és előbb nekimegy az ajtónak, ami nem kifelé nyílik, hanem befelé, szóval második kísérletnél sikerül neki kijutnia rajta, már ha nem fogják vissza szóval, ami felül írná a Pyres örömét, hogy feloldozták és hát ez azt jelenti, hogy szabad az ölelgetés ugye.*
//Zsenge, Seles, Leon//
-Hikk. *Csúszik ki a száját, miközben Selest hallgatja a földről pillogva rá, hát nem gondolta volna, hogy Pycta ilyesmit tesz, na meg szóba kerül megint az a sötételf nő, akiről már sokat hallott, de látni csak egyszer vélte, még az udvaron Aenaeval beszélgetett, mikor volt Pyr edzése Jayzionnal meg Zarával.*
-Felmenti Pyrt! *Megpróbál felállni, na de most jobban sikerül, csak hátrafelé botlatozik két lépést. Az egyensúlyának köszönhetően nem esik el, na de nem is valami egyenes a járása, elég lazának tűnik.*
-Nem hagylak magadra, itt maradok a vadvédbe, de most meg kell keresnem Pyrt! ~Hisz felmentették!~ *Ezzel ki is viharozna a szobából, na de nem úgy van az, valahogy az egyenes nem annyira megy, így lassan lépked maga előtt és oldalra nyújtva kezét egyensúlyoz.*
-Később visszanézek! *Köszön és előbb nekimegy az ajtónak, ami nem kifelé nyílik, hanem befelé, szóval második kísérletnél sikerül neki kijutnia rajta, már ha nem fogják vissza szóval, ami felül írná a Pyres örömét, hogy feloldozták és hát ez azt jelenti, hogy szabad az ölelgetés ugye.*
4037. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:15:44
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:15:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A magánzók tízóraija//
//Umon, Medve, Vali//
*Visszatér az újdonsült étkezőtársaihoz és nagy sebbel-lobbal helyet foglal. A Val jöttét firtató kérdésre esik be épp, így alighanem sok mindenről nem maradt le.
Szipog néhányat csak úgy reflexből szaglászva, miközben újra telitölti a korsóját a hideg vízzel, majd nagyot nyelint belőle. Hasonlóan az előbbihez, a kupa tartalmának jó része most is szakállán köt ki, a kupát letéve nem győzi letörölni.*
-Anemjóját.
*Dörmögi az orra alatt, majd kíváncsian fülel Val válaszára. Az ábrázatából arra következtet, hogy Umonhoz hasonló sötét múlt állhat a háttérben. Átsuhan agyán a gondolat, hogy a Vadvéd holmi gyűjtőhelye az efféle árnyékmúltú egyedeknek, de hamar elhessegeti. Elvégre mindenki oly kedves.*
-Umon.
*Morran fel hirtelen kupáját lecsapva.*
-Megőszülök ebben a fene nagy várakozásban.
*Pillant közben a lányra, hátha talál társat a gondjában és sikerül meggyőzni Umont, hogy induljanak el.*
-Ha az Ingoványban vársz ültödben ennyit, fejedre nő a sár.
*Horkan fel nevetve. Meglepően jó a kedélye, mióta társaságban van. No meg roppant bőbeszédű is, utóbbiba bele is vörösödik kissé. Sok beszédnek sok az alja, mindig ehhez tartotta magát. Nem mintha túl sok társalkodó lett volna a láp mélyén.*
//Umon, Medve, Vali//
*Visszatér az újdonsült étkezőtársaihoz és nagy sebbel-lobbal helyet foglal. A Val jöttét firtató kérdésre esik be épp, így alighanem sok mindenről nem maradt le.
Szipog néhányat csak úgy reflexből szaglászva, miközben újra telitölti a korsóját a hideg vízzel, majd nagyot nyelint belőle. Hasonlóan az előbbihez, a kupa tartalmának jó része most is szakállán köt ki, a kupát letéve nem győzi letörölni.*
-Anemjóját.
*Dörmögi az orra alatt, majd kíváncsian fülel Val válaszára. Az ábrázatából arra következtet, hogy Umonhoz hasonló sötét múlt állhat a háttérben. Átsuhan agyán a gondolat, hogy a Vadvéd holmi gyűjtőhelye az efféle árnyékmúltú egyedeknek, de hamar elhessegeti. Elvégre mindenki oly kedves.*
-Umon.
*Morran fel hirtelen kupáját lecsapva.*
-Megőszülök ebben a fene nagy várakozásban.
*Pillant közben a lányra, hátha talál társat a gondjában és sikerül meggyőzni Umont, hogy induljanak el.*
-Ha az Ingoványban vársz ültödben ennyit, fejedre nő a sár.
*Horkan fel nevetve. Meglepően jó a kedélye, mióta társaságban van. No meg roppant bőbeszédű is, utóbbiba bele is vörösödik kissé. Sok beszédnek sok az alja, mindig ehhez tartotta magát. Nem mintha túl sok társalkodó lett volna a láp mélyén.*
4036. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:13:48
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Leon szobája//
//Zsenge, Seles, Leon//
-Mindig minden bonyolultabb lesz ahogy idősebb az ember. *Ez egy örök igazság. Leon gyerekkorában egy dolog volt mindig. Vagy menekült, vagy harcolt, vagy dorbézolt. De mindig csupán csak az egyiket egyszerre. Most meg itt a kedvese, egy lányka akinek segíteni szeretne, és egész Vadvéd mindenkinek a bajaival. Nehéz ügy!*
-Persze, egészségedre! *Adja a kezébe az italt, majd visszateszi maga mellé. Ő már nem jut el addig, hogy igyon, hiszen ekkor toppan be Seles hányni. Aztán segít neki amiben tud, és mikor az ágyra ül, Leon gyengéden átfogja a vállát és úgy hallgatja végig.* ~Hogy holnap indulni? Még velem nem is beszélt erről senki! Legszívesebben megrángatnám Pyctát, hogy térjen észre!~ *Xot eltűnéséről se tudott, de most az izgatja a legkevésbé, hiszen tudja milyen makacs a mélységi, úgysem lesz semmi baja, és majd visszajön ha akar.*
-Persze, mert az jó megoldás. Hülyeséget csinálni aztán elmenekülni ha felelősségre vonnak. Egy nagy hisztikirálynő ez a Pycta! *Mondja el saját véleményét a dologról, arról, amit ugye le tudott szűrni, mert az egész biztosan nem annyi, mint amit most a lány elregélt itt neki hányás után.*
-Lyz és Bayde majd megbeszélik vele! *A férfit úgy ismeri, mint akinek jó érvei vannak. Lyz meg…* ~Nos, ő meg legalább kedves és próbálkozik, ha mást nem!~
-Persze, hogy nem, ne aggódj! Ha kéred én is kimegyek, aztán visszarángatom azt az erdei hisztis rimát! *Utal itt a nagy és tiszteletreméltó vezetőjükre.*
//Zsenge, Seles, Leon//
-Mindig minden bonyolultabb lesz ahogy idősebb az ember. *Ez egy örök igazság. Leon gyerekkorában egy dolog volt mindig. Vagy menekült, vagy harcolt, vagy dorbézolt. De mindig csupán csak az egyiket egyszerre. Most meg itt a kedvese, egy lányka akinek segíteni szeretne, és egész Vadvéd mindenkinek a bajaival. Nehéz ügy!*
-Persze, egészségedre! *Adja a kezébe az italt, majd visszateszi maga mellé. Ő már nem jut el addig, hogy igyon, hiszen ekkor toppan be Seles hányni. Aztán segít neki amiben tud, és mikor az ágyra ül, Leon gyengéden átfogja a vállát és úgy hallgatja végig.* ~Hogy holnap indulni? Még velem nem is beszélt erről senki! Legszívesebben megrángatnám Pyctát, hogy térjen észre!~ *Xot eltűnéséről se tudott, de most az izgatja a legkevésbé, hiszen tudja milyen makacs a mélységi, úgysem lesz semmi baja, és majd visszajön ha akar.*
-Persze, mert az jó megoldás. Hülyeséget csinálni aztán elmenekülni ha felelősségre vonnak. Egy nagy hisztikirálynő ez a Pycta! *Mondja el saját véleményét a dologról, arról, amit ugye le tudott szűrni, mert az egész biztosan nem annyi, mint amit most a lány elregélt itt neki hányás után.*
-Lyz és Bayde majd megbeszélik vele! *A férfit úgy ismeri, mint akinek jó érvei vannak. Lyz meg…* ~Nos, ő meg legalább kedves és próbálkozik, ha mást nem!~
-Persze, hogy nem, ne aggódj! Ha kéred én is kimegyek, aztán visszarángatom azt az erdei hisztis rimát! *Utal itt a nagy és tiszteletreméltó vezetőjükre.*
4035. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 20:10:28
Üzenet elküldve: 2018-06-20 20:10:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandtúra az udvaron//
//Kalynma, Aryna//
-Igen, minimális védelem kell, hogy mások ne találjanak ide olyan könnyen, hisz a kapu nyitva áll mindenki előtt, de a befogadóképességünk véges, ahogy a készleteink is úgy vannak tervezve, ahány férőhely van itt. Persze mindig lehet többet termeszteni, meg rakosgattunk is félre mindig, így ez a veszély nem fenyeget. *Nem szeretne ráijeszteni a nőre, meg persze nem szeretné, ha tehernek érezné magát, ő csak tényeket akart közölni.*
-Kitört a lázongás? Milyen lázadás volt a városban? *Érdeklődik meglepődve, ő erről nem tud semmit, pedig elég fontos dolog, így el kell halasztania a templomos kirándulását egy időre biztos.*
-Kovácsként? Az nagyon hasznos lenne, hisz a fegyverek kopnak és mindig lesz szükség újabbakra. *Mondja ő, mint mágus, na de tény és való, hogy az acél is kell itt, néha kénytelenek használni, nem csak jó vadak élnek itt, vannak igazán veszélyes lények is odakinn.*
-Akkor lényegében téged is érdekelt mindig is Sheldat és most kipróbáljátok, milyen is kötetlen egymás közelében lenni? *Érdeklődik, ő nem tud sokat a szerelemről, na de a könyvekben is valahogy így kezdődnek a történetek.*
-Isqehát keresd majd meg, ő itt a gyógyító és nagyon jól ért a növényekhez is. *Javasolja a félelf férfit, hisz ő tényleg ügyes és lehet tőle tanulni.*
-Ezek mind hasznos dolgok, most, hogy ennyien lettünk, Banya a konyhában biztos örül minden segítségnek.
//Kalynma, Aryna//
-Igen, minimális védelem kell, hogy mások ne találjanak ide olyan könnyen, hisz a kapu nyitva áll mindenki előtt, de a befogadóképességünk véges, ahogy a készleteink is úgy vannak tervezve, ahány férőhely van itt. Persze mindig lehet többet termeszteni, meg rakosgattunk is félre mindig, így ez a veszély nem fenyeget. *Nem szeretne ráijeszteni a nőre, meg persze nem szeretné, ha tehernek érezné magát, ő csak tényeket akart közölni.*
-Kitört a lázongás? Milyen lázadás volt a városban? *Érdeklődik meglepődve, ő erről nem tud semmit, pedig elég fontos dolog, így el kell halasztania a templomos kirándulását egy időre biztos.*
-Kovácsként? Az nagyon hasznos lenne, hisz a fegyverek kopnak és mindig lesz szükség újabbakra. *Mondja ő, mint mágus, na de tény és való, hogy az acél is kell itt, néha kénytelenek használni, nem csak jó vadak élnek itt, vannak igazán veszélyes lények is odakinn.*
-Akkor lényegében téged is érdekelt mindig is Sheldat és most kipróbáljátok, milyen is kötetlen egymás közelében lenni? *Érdeklődik, ő nem tud sokat a szerelemről, na de a könyvekben is valahogy így kezdődnek a történetek.*
-Isqehát keresd majd meg, ő itt a gyógyító és nagyon jól ért a növényekhez is. *Javasolja a félelf férfit, hisz ő tényleg ügyes és lehet tőle tanulni.*
-Ezek mind hasznos dolgok, most, hogy ennyien lettünk, Banya a konyhában biztos örül minden segítségnek.
4034. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 20:07:57
Üzenet elküldve: 2018-06-20 20:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még mindig kicsit zavarban van, és a hümmögős dorgálást is teljesen megérdemli. Tudja jól, hogy nem lett volna szabad így tönkretennie, de régebben sokkal lobbanékonyabb volt, mint most. Fiatal kiscsikóként, nem nagyon gondolta át, hogy mit tesz. A fájdalom vezette kezét cincálásra.*
- Tudom, és már nagyon bánom. Ezért is kerestelek fel. szeretném jóvátenni, amennyire lehet *vallja be, töredelmesen, mert ami történt megtörtént.*
- Az igazat megvallva, nem szívesen vennék el többet belőle, mint amennyit muszáj. Szeretném megmenteni, mennyire lehet. Talán legyen az, hogy a cincálást itt a vállánál megjavítod, hogy ne bomoljon... *Érzik, hogy tanácstalan ő is. Sosem volt a tű és cérna híve, talán Éné meg tudná javítani a finomabb részeket, vagy hímezne rá valamit, de Lyz nem akarja végighurcolni Vadvéden a csomagot. Amellett érzi Leonon, is, hogy talán nem éppen alkalmas időpontban zavarta, úgyhogy gyorsan dönt. Nem szeretné feltartani a kalózt.*
- Jó, akkor a teteje legyen úgy. Az a legegyszerűbb. Az alja meg… hát… *Magához öleli a ruhát, s belelapoz a szoknyarész rétegeibe. Három rétegből az alsónak csak egy hosszabb szakadása van, a felső kettőnek nagyobb a baja.*
- Lehetne, hogy levágod idáig ezeket? És az alsó réteget ide kivarrod? *Csak az munkál benne, hogy ha lehet, maradjon majdnem olyan, mint volt. Még ha nem is lehet teljesen megmenteni. Így végül is a két alsó legalább nem láttat túl sokat, a felső réteg mégis földig ér majd, mint régen.*
*Még mindig kicsit zavarban van, és a hümmögős dorgálást is teljesen megérdemli. Tudja jól, hogy nem lett volna szabad így tönkretennie, de régebben sokkal lobbanékonyabb volt, mint most. Fiatal kiscsikóként, nem nagyon gondolta át, hogy mit tesz. A fájdalom vezette kezét cincálásra.*
- Tudom, és már nagyon bánom. Ezért is kerestelek fel. szeretném jóvátenni, amennyire lehet *vallja be, töredelmesen, mert ami történt megtörtént.*
- Az igazat megvallva, nem szívesen vennék el többet belőle, mint amennyit muszáj. Szeretném megmenteni, mennyire lehet. Talán legyen az, hogy a cincálást itt a vállánál megjavítod, hogy ne bomoljon... *Érzik, hogy tanácstalan ő is. Sosem volt a tű és cérna híve, talán Éné meg tudná javítani a finomabb részeket, vagy hímezne rá valamit, de Lyz nem akarja végighurcolni Vadvéden a csomagot. Amellett érzi Leonon, is, hogy talán nem éppen alkalmas időpontban zavarta, úgyhogy gyorsan dönt. Nem szeretné feltartani a kalózt.*
- Jó, akkor a teteje legyen úgy. Az a legegyszerűbb. Az alja meg… hát… *Magához öleli a ruhát, s belelapoz a szoknyarész rétegeibe. Három rétegből az alsónak csak egy hosszabb szakadása van, a felső kettőnek nagyobb a baja.*
- Lehetne, hogy levágod idáig ezeket? És az alsó réteget ide kivarrod? *Csak az munkál benne, hogy ha lehet, maradjon majdnem olyan, mint volt. Még ha nem is lehet teljesen megmenteni. Így végül is a két alsó legalább nem láttat túl sokat, a felső réteg mégis földig ér majd, mint régen.*
4033. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 19:38:27
Üzenet elküldve: 2018-06-20 19:38:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandtúra az udvaron//
//Kalynma, Aryna//
* Az első ijedtségen gyorsan túljut, részben mert Aryna nem olyan, aki bántaná vagy valami. Másrészt pedig nem komoly a sérülése és így nem lesz rosszul sem. *
- Igen, sok új arc és sok új név vele együtt.
* Nevet fel halkan, mert átérzi ezt a problémát. Érdeklődve hallgatja, hogy Aryna már elég régen lehet itt, de akikkel jött, azok már le is léptek. *
- Ühm, értem és köszönöm a tanácsot. Umon kicsit rám ijesztett az erdőben, mikor jöttünk, ahogy tüntette el a nyomokat meg keresgélte, merre jöjjünk. Szóval szerintem majd legközelebb csak akkor megyek ki, ha már nagyon muszáj. Nagyon szép ez a hely.
* Ő sokáig el tud bóklászni egy ilyen helyen, és ha van mit tanulni, s főleg van kitől, akkor sokáig le tudja magát kötni. *
- Ez egy kicsit összetett, bonyolult és váratlan helyzet. A Pegazusban üldögéltem, mikor kitört a zavargás és bent rekedtem. Akkor vettem észre, hogy Pycta és Umon mellett az én gyerekkori jó barátom üldögél, Sheldat. Ő mondta, hogy szeretne csatlakozni a klánhoz, én pedig. Hát én úgy gondoltam, hogy Sheldat nem menne olyan helyre, ami számomra vállalhatatlan lenne valamiért.
* Hirtelen döntésnek hangzik és hát az is volt.*
- Még olyan kamaszlány voltam, amikor apám elküldött tanulni más városba, hogy igazi kis hölgy legyek meg minden. Igazából nem tetszett neki, hogy Sheldat sokat forgolódik körülöttem. Ő egyébként kovácsként szeretne majd itt dolgozni, de ért a fegyverforgatáshoz is.
* Halkan, kicsit szégyenlősen felnevet. *
- Gyerekkorunkban sokat játszottunk fa kardokkal.
* Rég volt, tán igaz sem volt. De, igaz volt, igazi és addig jól is érezte magát, míg együtt voltak.*
- Engem pedig a gyógyítás is érdekel, meg a növények, az állatok. Az mellékes inkább, de kicsit tudok sütni, főzni pár dolgot. Na meg varrni és hímezni, mert azt a lányoknak meg kell tanulni, apám szerint.
A hozzászólás írója (Kalynma Drathren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.20 19:39:07
//Kalynma, Aryna//
* Az első ijedtségen gyorsan túljut, részben mert Aryna nem olyan, aki bántaná vagy valami. Másrészt pedig nem komoly a sérülése és így nem lesz rosszul sem. *
- Igen, sok új arc és sok új név vele együtt.
* Nevet fel halkan, mert átérzi ezt a problémát. Érdeklődve hallgatja, hogy Aryna már elég régen lehet itt, de akikkel jött, azok már le is léptek. *
- Ühm, értem és köszönöm a tanácsot. Umon kicsit rám ijesztett az erdőben, mikor jöttünk, ahogy tüntette el a nyomokat meg keresgélte, merre jöjjünk. Szóval szerintem majd legközelebb csak akkor megyek ki, ha már nagyon muszáj. Nagyon szép ez a hely.
* Ő sokáig el tud bóklászni egy ilyen helyen, és ha van mit tanulni, s főleg van kitől, akkor sokáig le tudja magát kötni. *
- Ez egy kicsit összetett, bonyolult és váratlan helyzet. A Pegazusban üldögéltem, mikor kitört a zavargás és bent rekedtem. Akkor vettem észre, hogy Pycta és Umon mellett az én gyerekkori jó barátom üldögél, Sheldat. Ő mondta, hogy szeretne csatlakozni a klánhoz, én pedig. Hát én úgy gondoltam, hogy Sheldat nem menne olyan helyre, ami számomra vállalhatatlan lenne valamiért.
* Hirtelen döntésnek hangzik és hát az is volt.*
- Még olyan kamaszlány voltam, amikor apám elküldött tanulni más városba, hogy igazi kis hölgy legyek meg minden. Igazából nem tetszett neki, hogy Sheldat sokat forgolódik körülöttem. Ő egyébként kovácsként szeretne majd itt dolgozni, de ért a fegyverforgatáshoz is.
* Halkan, kicsit szégyenlősen felnevet. *
- Gyerekkorunkban sokat játszottunk fa kardokkal.
* Rég volt, tán igaz sem volt. De, igaz volt, igazi és addig jól is érezte magát, míg együtt voltak.*
- Engem pedig a gyógyítás is érdekel, meg a növények, az állatok. Az mellékes inkább, de kicsit tudok sütni, főzni pár dolgot. Na meg varrni és hímezni, mert azt a lányoknak meg kell tanulni, apám szerint.
A hozzászólás írója (Kalynma Drathren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.20 19:39:07
4032. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 18:22:09
Üzenet elküldve: 2018-06-20 18:22:09
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Leon szobája//
//Zsenge, Leon, Seles//
*Seles világa mintha egyik pillanatról a másikra a feje tetejére állt volna, olyan erővel hatottak rá Pycta dühös szavai, és az, ahogy bejelentette távozását. Talán eddig bele sem gondolt, hogy vezérük szerepe mennyire elengedhetetlen ebben a nagy egészben, és hogy ő, Seles mennyire szerencsés, hogy valaki támaszt nyújt a venároknak. Most pedig éppen ezt vesztették el.
~ Lassan mindenki elhagy. ~
Talán a hányás utáni gyengeség miatt, de alig tudja felfogni, mi történik körülötte. Tekintete Zsengére siklik, ahogy éppen visszazuttyan a földre, majd Leon ragadja meg a figyelmét, aki láthatóan fel akarja segíteni. Lassan mozdul, de aztán belekapaszkodik a felé nyújtott kézbe és Leonnak támaszkodva feláll. Már nem szédül, rendesen tartja magát, csak gyenge, minden porcikája remeg. Úgy tesz, ahogyan a férfi mondja, kimossa a száját, aztán megmossa arcát is egy vödör tiszta vízben. Mikor sikerült, az ágyra ül, arcát tenyerébe temeti.*
- A tanácsban voltunk. *Kezdi a mesét, és leengedi tenyerét, hogy hallják a többiek is, mit mond.* Pycta nagyon furcsa volt, olyan hideg és követelőző, mint még soha. Azt akarta, hogy már holnap induljunk. Isqeha elmondta neki, hogy bántó a viselkedése, hogy nem törődik azzal, mi történt az ingoványban... Aztán én is szóltam neki, hogy nehéz időszak ez nekünk, hogy pihennünk kell. Hogy milyen rossz, hogy Xot elment…
*Selesre hirtelen szakad rá az egész megint, de nagy levegőt véve kapaszkodik abba, amit Umon mondott. Majd visszajön, vissza fog jönni, meg fogja nézni a kisbabát.*
- Erre felpattant és közölte, hogy mivel csalódást okozott, távozik Vadvédből. Felmenti Pyrt… De Pyr ment utána, meg Bayde is, meg Lyz is, hogy meggyőzzék. *Sorolja magában számolva, aztán félig-meddig zihálva felsóhajt. Egy darabig gondterhelten néz maga elé, aztán újra felnéz Zsengére és Leonra.*
- Ugye ti nem hagytok magamra? Nem tudnám elviselni, ha még valakit elveszítenék, aki fontos nekem. *Mondja szomorúan.*
//Zsenge, Leon, Seles//
*Seles világa mintha egyik pillanatról a másikra a feje tetejére állt volna, olyan erővel hatottak rá Pycta dühös szavai, és az, ahogy bejelentette távozását. Talán eddig bele sem gondolt, hogy vezérük szerepe mennyire elengedhetetlen ebben a nagy egészben, és hogy ő, Seles mennyire szerencsés, hogy valaki támaszt nyújt a venároknak. Most pedig éppen ezt vesztették el.
~ Lassan mindenki elhagy. ~
Talán a hányás utáni gyengeség miatt, de alig tudja felfogni, mi történik körülötte. Tekintete Zsengére siklik, ahogy éppen visszazuttyan a földre, majd Leon ragadja meg a figyelmét, aki láthatóan fel akarja segíteni. Lassan mozdul, de aztán belekapaszkodik a felé nyújtott kézbe és Leonnak támaszkodva feláll. Már nem szédül, rendesen tartja magát, csak gyenge, minden porcikája remeg. Úgy tesz, ahogyan a férfi mondja, kimossa a száját, aztán megmossa arcát is egy vödör tiszta vízben. Mikor sikerült, az ágyra ül, arcát tenyerébe temeti.*
- A tanácsban voltunk. *Kezdi a mesét, és leengedi tenyerét, hogy hallják a többiek is, mit mond.* Pycta nagyon furcsa volt, olyan hideg és követelőző, mint még soha. Azt akarta, hogy már holnap induljunk. Isqeha elmondta neki, hogy bántó a viselkedése, hogy nem törődik azzal, mi történt az ingoványban... Aztán én is szóltam neki, hogy nehéz időszak ez nekünk, hogy pihennünk kell. Hogy milyen rossz, hogy Xot elment…
*Selesre hirtelen szakad rá az egész megint, de nagy levegőt véve kapaszkodik abba, amit Umon mondott. Majd visszajön, vissza fog jönni, meg fogja nézni a kisbabát.*
- Erre felpattant és közölte, hogy mivel csalódást okozott, távozik Vadvédből. Felmenti Pyrt… De Pyr ment utána, meg Bayde is, meg Lyz is, hogy meggyőzzék. *Sorolja magában számolva, aztán félig-meddig zihálva felsóhajt. Egy darabig gondterhelten néz maga elé, aztán újra felnéz Zsengére és Leonra.*
- Ugye ti nem hagytok magamra? Nem tudnám elviselni, ha még valakit elveszítenék, aki fontos nekem. *Mondja szomorúan.*
4031. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 17:47:12
Üzenet elküldve: 2018-06-20 17:47:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Aenae, Pycta//
- Aggódtál? Miért?
*Persze érzékeli, hogy a férfiról lefoszlott az a szokásos rideg nyugodtság, ami amúgy jellemzi, de valamiért úgy gondolja, hogy az már jóval az érkezése előtt megtörtént, de azt nem gondolja, hogy a miatta való aggodalom tette ezt vele.*
- Mi van veled?
*Kérdezi, közben homlokát ráncolva tanulmányozza a másikat, mert nem érti, hogy mi az oka annak, hogy Pycta olyan állapotban van, amilyenben nemhogy nem látta, de igazán elképzelni sem tudja róla.*
- Tiszta zizi vagy, vagy nem is tudom...
*Még mindig az elfet méregetve leül az ágy szélére, hogy lehúzza a csizmát a lábáról.*
- Vissza kell mennem. Megígértem Effynek, hogy vele maradok addig, amíg rendeződnek a dolgai. A családja szétszéledt a városi... khm... események miatt. Szóval összepakolok pár ruhát, pihenek pár órát és visszamegyek hozzá.
*Ezzel megadja a választ arra, hogy hol is volt, jóllehet ez így meglehetősen ködös. De ködös az is, hogy egyáltalán miért indult el, nem is érti, annyit tud, hogy olthatatlan vágyat érzett arra, hogy menjen, aztán mikor odaért, akkor ez a vágya elmúlt. Az meg, hogy mindezt valami vélt kürtszó miatt tette még furcsábbá teszi az egész történetet és Aenae maga is hajlik arra, hogy esetleg elment az esze valami miatt. Családi ártalom lehet.
Mivel csak a csizmáját levenni ült le, ezért pár pillanat múlva már újra talpon is van és a fal mellett lévő utazóláda mellé guggol, hogy előkotorjon pár váltás ruhát.*
//Aenae, Pycta//
- Aggódtál? Miért?
*Persze érzékeli, hogy a férfiról lefoszlott az a szokásos rideg nyugodtság, ami amúgy jellemzi, de valamiért úgy gondolja, hogy az már jóval az érkezése előtt megtörtént, de azt nem gondolja, hogy a miatta való aggodalom tette ezt vele.*
- Mi van veled?
*Kérdezi, közben homlokát ráncolva tanulmányozza a másikat, mert nem érti, hogy mi az oka annak, hogy Pycta olyan állapotban van, amilyenben nemhogy nem látta, de igazán elképzelni sem tudja róla.*
- Tiszta zizi vagy, vagy nem is tudom...
*Még mindig az elfet méregetve leül az ágy szélére, hogy lehúzza a csizmát a lábáról.*
- Vissza kell mennem. Megígértem Effynek, hogy vele maradok addig, amíg rendeződnek a dolgai. A családja szétszéledt a városi... khm... események miatt. Szóval összepakolok pár ruhát, pihenek pár órát és visszamegyek hozzá.
*Ezzel megadja a választ arra, hogy hol is volt, jóllehet ez így meglehetősen ködös. De ködös az is, hogy egyáltalán miért indult el, nem is érti, annyit tud, hogy olthatatlan vágyat érzett arra, hogy menjen, aztán mikor odaért, akkor ez a vágya elmúlt. Az meg, hogy mindezt valami vélt kürtszó miatt tette még furcsábbá teszi az egész történetet és Aenae maga is hajlik arra, hogy esetleg elment az esze valami miatt. Családi ártalom lehet.
Mivel csak a csizmáját levenni ült le, ezért pár pillanat múlva már újra talpon is van és a fal mellett lévő utazóláda mellé guggol, hogy előkotorjon pár váltás ruhát.*
4030. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 17:25:20
Üzenet elküldve: 2018-06-20 17:25:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Lyz, Pyr, Bayde//
*Pycta úgy látszik nem kíván már Erdőmélyére menni, az érkező lányt karjaiba ragadja, s ölelgeti. Pyr szégyenlősen fordítja el tekintetét, ez bizony nem rá tartozik. Egy darabig tanácstalanul álldogál, majd Lyzre figyel, aki összegzi a hallottakat. Tekintve, hogy további utasítást nem kap, beszélgetni nem tud senkivel, a falnak támaszkodó Baydre emeli tekintetét. Kíváncsian méregeti a férfit, laza slendriánságába vegyül némi méltóság és bölcsesség is, bár az is látszik, hogy szeretné azt elrejteni. Hogy kijött Pycta után azt is jelenti, hogy számít neki Vadvéd sorsa, még ha igyekszik ezt erőteljesen leplezni is. Persze ezek csak sejtések, tippek. Pyr annyira nem jó emberismerő. Odasétál a férfihoz, majd felnéz rá. Megvonja a vállát, majd körbenéz. ~ Most mi legyen? ~ Gondolja magában, s tekintetét a druidán tartja. Ha különösebb cél nem kerül kijelölésre, akkor visszamegy fát vágni.*
//Lyz, Pyr, Bayde//
*Pycta úgy látszik nem kíván már Erdőmélyére menni, az érkező lányt karjaiba ragadja, s ölelgeti. Pyr szégyenlősen fordítja el tekintetét, ez bizony nem rá tartozik. Egy darabig tanácstalanul álldogál, majd Lyzre figyel, aki összegzi a hallottakat. Tekintve, hogy további utasítást nem kap, beszélgetni nem tud senkivel, a falnak támaszkodó Baydre emeli tekintetét. Kíváncsian méregeti a férfit, laza slendriánságába vegyül némi méltóság és bölcsesség is, bár az is látszik, hogy szeretné azt elrejteni. Hogy kijött Pycta után azt is jelenti, hogy számít neki Vadvéd sorsa, még ha igyekszik ezt erőteljesen leplezni is. Persze ezek csak sejtések, tippek. Pyr annyira nem jó emberismerő. Odasétál a férfihoz, majd felnéz rá. Megvonja a vállát, majd körbenéz. ~ Most mi legyen? ~ Gondolja magában, s tekintetét a druidán tartja. Ha különösebb cél nem kerül kijelölésre, akkor visszamegy fát vágni.*
4029. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 17:19:28
Üzenet elküldve: 2018-06-20 17:19:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magánzók tízóraija//
//Umon, Medve, Vali//
*Miközben javában zajlanak az események a tízórai trió csak békésen fogyaszt, s csendes magányában beszélget. Umon történetére ki-ki a maga módján reagál, a szerzetes arcán viszont az érzelmek nem oly hevesen nyilatkoznak. Egyrészt megszokta már a kíváncsi kérdéseket, másrészt ez akkor rossz volt, most már természetesnek tűnik, holott kegyetlen, mit akkor vele műveltek. Lassan, halványan mosolyogva megvonja vállát, s a többiekre néz:*
- Már nem rágódom rajta. Megszoktam. Egyesek szerint hasznos, mások szerint borzalmas. Nekem az életem része, nem tudom, hogy valaha meg tudok-e tőle szabadulni, ha egyáltalán akarok. *Elmélázva eszik tovább, előtte kortyol egyet a pohárból, majd felcsillanó szemmel pillant a férfi által felkínált flaskára:*
- Erjesztesz? Sokat olvastam már arról is. *Majd mielőtt alaposabban végiggondolná már el is fogadja az itókát. Az ital erős, de kellemes és zamatos.*
- Soha nem ittam még ilyesmit! Finom! *Derül fel az arca, majd kicsit zavarba is jön tőle. Biztatóan mosolyog Valira, hátha meghozza hozzá a kedvét.*
- Összeszedni összeszedhetjük az anyagokat. *Vonja meg ismét a vállát.* Bár, ha Pycta nem engedi, hogy az erőd területére építkezz, feleslegesen dolgozunk, de tőlem távol álljon a munkakerülés, legalább átmozgatom magam kissé. *Mosolyog.*
- Vali? Benne vagy ismételten egy deszkahordásban? Hátha most sikerül is nekünk. *Ezúttal már megenged magának egy kacsintást és apró kacajt is. Persze csak halkat. Medve távozásakor kettesben maradnak, s csendesen falatoznak tovább.*
- Valóban. *Mosolyog a lányra.* Buzog benne a tenni akarás, de szimpatikus lélek, dolgos ember. *Bólogat a lány szavaira, köszönetére pedig halványan zavarba jön.*
- Ugyan, ez semmiség, örülök, hogy ízlik! Ha finom falatra vágysz, csak szólj Umonnak! *Emeli fel hangját és mutatóujját teátrálisan, úgy érzi kellő időt töltöttek már el egy kis humorhoz, majd rögtön borzasztóan el is vörösödik. Stigmái veszett sebességgel húzódnak vissza fülei mögé.* Bocsánat... szóval... ha kérsz még enni, nyugodtan szólj... úgy... úgy értem. Mert tudok még hozni. Szóval... mindegy. *Ijedten kezdi borzasztó lelkesedéssel vizslatni szandálját, biztos odaszorult valami kavics. Aztán kénytelen válaszolni a további kérdésekre is, így lassan felnéz, arcpírja lassan múlik:*
- Hát, néhány hata érkeztem. Igazából a kikötőben tértem magamhoz. Hosszú ideig nem voltak emlékeim, aztán hirtelen visszatértek. A vadászó venárcsapattal Erdőmélyén találkoztam össze, fácán helyett, majdnem engem ejtettek el. *Mosolyog a szép emlékre, mert ez az számára, bármily furcsán hat is.*
- Pyctát itt ismertem meg. Azóta is segít... feldolgozni bizonyos dolgokat, emlékeket gyűjteni. Igazából talán már azt mondhatom, hogy a körülmények ellenére a barátomnak tekintem. *Kissé elszomorodik, de aztán Vali Medvéről szóló szavaira újra felderül:*
- Majd' csak nem! *Apró kacagás ismét elhagyja torkát.*
- És te? Hogyan, mi célból vetődtél ide hozzánk? *Kérdezi, miközben aprót harap az előtte lévő péksüteményből, persze tekintetét Valin tartja, kissé magának való természetéből nem gondolta volna, hogy kellemes beszélgető társaság. Másnak lehet lassú lenne ez a társalgás, de a szerzetesnek pont ez a megfelelő. Végre nem kell mással foglalkozni, csak az étellel és a beszélgetéssel.*
//Umon, Medve, Vali//
*Miközben javában zajlanak az események a tízórai trió csak békésen fogyaszt, s csendes magányában beszélget. Umon történetére ki-ki a maga módján reagál, a szerzetes arcán viszont az érzelmek nem oly hevesen nyilatkoznak. Egyrészt megszokta már a kíváncsi kérdéseket, másrészt ez akkor rossz volt, most már természetesnek tűnik, holott kegyetlen, mit akkor vele műveltek. Lassan, halványan mosolyogva megvonja vállát, s a többiekre néz:*
- Már nem rágódom rajta. Megszoktam. Egyesek szerint hasznos, mások szerint borzalmas. Nekem az életem része, nem tudom, hogy valaha meg tudok-e tőle szabadulni, ha egyáltalán akarok. *Elmélázva eszik tovább, előtte kortyol egyet a pohárból, majd felcsillanó szemmel pillant a férfi által felkínált flaskára:*
- Erjesztesz? Sokat olvastam már arról is. *Majd mielőtt alaposabban végiggondolná már el is fogadja az itókát. Az ital erős, de kellemes és zamatos.*
- Soha nem ittam még ilyesmit! Finom! *Derül fel az arca, majd kicsit zavarba is jön tőle. Biztatóan mosolyog Valira, hátha meghozza hozzá a kedvét.*
- Összeszedni összeszedhetjük az anyagokat. *Vonja meg ismét a vállát.* Bár, ha Pycta nem engedi, hogy az erőd területére építkezz, feleslegesen dolgozunk, de tőlem távol álljon a munkakerülés, legalább átmozgatom magam kissé. *Mosolyog.*
- Vali? Benne vagy ismételten egy deszkahordásban? Hátha most sikerül is nekünk. *Ezúttal már megenged magának egy kacsintást és apró kacajt is. Persze csak halkat. Medve távozásakor kettesben maradnak, s csendesen falatoznak tovább.*
- Valóban. *Mosolyog a lányra.* Buzog benne a tenni akarás, de szimpatikus lélek, dolgos ember. *Bólogat a lány szavaira, köszönetére pedig halványan zavarba jön.*
- Ugyan, ez semmiség, örülök, hogy ízlik! Ha finom falatra vágysz, csak szólj Umonnak! *Emeli fel hangját és mutatóujját teátrálisan, úgy érzi kellő időt töltöttek már el egy kis humorhoz, majd rögtön borzasztóan el is vörösödik. Stigmái veszett sebességgel húzódnak vissza fülei mögé.* Bocsánat... szóval... ha kérsz még enni, nyugodtan szólj... úgy... úgy értem. Mert tudok még hozni. Szóval... mindegy. *Ijedten kezdi borzasztó lelkesedéssel vizslatni szandálját, biztos odaszorult valami kavics. Aztán kénytelen válaszolni a további kérdésekre is, így lassan felnéz, arcpírja lassan múlik:*
- Hát, néhány hata érkeztem. Igazából a kikötőben tértem magamhoz. Hosszú ideig nem voltak emlékeim, aztán hirtelen visszatértek. A vadászó venárcsapattal Erdőmélyén találkoztam össze, fácán helyett, majdnem engem ejtettek el. *Mosolyog a szép emlékre, mert ez az számára, bármily furcsán hat is.*
- Pyctát itt ismertem meg. Azóta is segít... feldolgozni bizonyos dolgokat, emlékeket gyűjteni. Igazából talán már azt mondhatom, hogy a körülmények ellenére a barátomnak tekintem. *Kissé elszomorodik, de aztán Vali Medvéről szóló szavaira újra felderül:*
- Majd' csak nem! *Apró kacagás ismét elhagyja torkát.*
- És te? Hogyan, mi célból vetődtél ide hozzánk? *Kérdezi, miközben aprót harap az előtte lévő péksüteményből, persze tekintetét Valin tartja, kissé magának való természetéből nem gondolta volna, hogy kellemes beszélgető társaság. Másnak lehet lassú lenne ez a társalgás, de a szerzetesnek pont ez a megfelelő. Végre nem kell mással foglalkozni, csak az étellel és a beszélgetéssel.*
4028. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 15:41:10
Üzenet elküldve: 2018-06-20 15:41:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Aenae, Pycta//
*Érzi az enyhe ellenállást, amely szinte azonnal feloldódik a szenvedélyes csókban és megszűnik létezni. Ha most tudna tisztán gondolkodni, biztosan elgondolkodna, hogy mire ez a tiltakozás a viszontlátás örömének útjában, de egyelőre csak a megkönnyebbülés létezik, hogy Aenae visszatért és egészséges. Elfelejti, hogy meg szeretné kérdezni, hogy miért ment el és miért nem szólt senkinek, hogy hol volt eddig és miért volt ott, ahol. A csók elmos minden határt kettőjük között és szinte nem is érzékeli a körülötte lévőket. Csak amikor véget ér a csók és elválnak az ajkaik, hogy a topázszemű félrevonja, akkor pirul el a füle hegye, hogy milyen figyelmetlen is volt. Aenae érezheti rajta, hisz elég jól ismeri a csuhást, hogy mennyire megkönnyebbült, kicsit mintha fáradtabbnak is látszana, de boldogabbnak mindenképp, ám ez sem az a felhőtlen, békés boldogság, amit tőle megszokott.
Félrevonulnak, közös szobájukig vezeti a csuhás, talán az egyetlen kétágyas, amely az emeleten maradt, de ez most teljesen mellékes.
Fel sem merül benne, hogy magyarázkodnia kellene, hisz nincs miért, főleg nem Lyzendra öleléséért, mert számára csak baráti vagy inkább testvéri ölelés volt, semmi több. Sosem gondolt senkire úgy, mint Aenae-re, a lelkiismerete tiszta, ezáltal nem is kezd magyarázkodásba vagy bármi hasonlóba.*
- Hol voltál? Merre jártál? *Kérdi halkan, ahogy beérnek a szobába.*
- Aggódtam miattad. *A mondat magában nem jelent sokat, de a hang, amellyel kiejti már elég beszédes, úgy féltette a topázszeműt, mint még semmi mást ezen a világon.*
//Aenae, Pycta//
*Érzi az enyhe ellenállást, amely szinte azonnal feloldódik a szenvedélyes csókban és megszűnik létezni. Ha most tudna tisztán gondolkodni, biztosan elgondolkodna, hogy mire ez a tiltakozás a viszontlátás örömének útjában, de egyelőre csak a megkönnyebbülés létezik, hogy Aenae visszatért és egészséges. Elfelejti, hogy meg szeretné kérdezni, hogy miért ment el és miért nem szólt senkinek, hogy hol volt eddig és miért volt ott, ahol. A csók elmos minden határt kettőjük között és szinte nem is érzékeli a körülötte lévőket. Csak amikor véget ér a csók és elválnak az ajkaik, hogy a topázszemű félrevonja, akkor pirul el a füle hegye, hogy milyen figyelmetlen is volt. Aenae érezheti rajta, hisz elég jól ismeri a csuhást, hogy mennyire megkönnyebbült, kicsit mintha fáradtabbnak is látszana, de boldogabbnak mindenképp, ám ez sem az a felhőtlen, békés boldogság, amit tőle megszokott.
Félrevonulnak, közös szobájukig vezeti a csuhás, talán az egyetlen kétágyas, amely az emeleten maradt, de ez most teljesen mellékes.
Fel sem merül benne, hogy magyarázkodnia kellene, hisz nincs miért, főleg nem Lyzendra öleléséért, mert számára csak baráti vagy inkább testvéri ölelés volt, semmi több. Sosem gondolt senkire úgy, mint Aenae-re, a lelkiismerete tiszta, ezáltal nem is kezd magyarázkodásba vagy bármi hasonlóba.*
- Hol voltál? Merre jártál? *Kérdi halkan, ahogy beérnek a szobába.*
- Aggódtam miattad. *A mondat magában nem jelent sokat, de a hang, amellyel kiejti már elég beszédes, úgy féltette a topázszeműt, mint még semmi mást ezen a világon.*
4027. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 14:39:31
Üzenet elküldve: 2018-06-20 14:39:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Seles észreveszi, hogy Pyctának mennyire felkelti a figyelmét a dühe, és vissza is vesz belőle, elszégyelli magát egy kissé. Az ilyen heves indulatok annyira nem illenek ehhez a helyhez, nem illenek az elf vezér nyugodt attitűdjéhez.*
- Ne haragudj. *Szabadkozik szerényen, és megint a lábát nézi.* Még mindig sok bennem az indulat és a tenni vágyás, ahogy, azt hiszem, Xotarában is sok van. Nem ismerem az egész történetét, de megértem, ha azért kelt útnak, mert nem tud mit kezdeni a fájdalommal. Talán az különböztet meg minket, hogy én nem teszek ellene semmit.
*Kicsit töpreng, hogy lehetne helyesen megfogalmazni ezt. Pycta olyan ügyesen érvel, de Seles inkább csak az érzéseire szeret támaszkodni, nem igazán tud ilyen filozófiai mélységekbe keveredni.*
- Amikor veszteségek értek… *Itt nagyot nyel, de örül, hogy kimondta.* Akkor úgy éreztem, hogy mindenkit, bárkit, aki akár egy kicsit is felelős azért, ami történt, meg kell ölnöm. *Ez kimondva rettenetesen hangzik, de ahogy Pyctához fordul, a szemében szomorúság látszik, nem az ölés vágya.* Haragudtam mindenkire és mindenre, olyan emberekre is, akik talán csak azért nem segítettek, mert féltették a saját családjukat. Ezek elől az érzések elől menekültem el, nehogy tényleg megtegyem. Még magamnak is ártottam volna. *Eszébe jut, ahogy a kése pengéje végigszánt tenyerén, és megborzong a rettenetes emléktől.*
- Minden nap azon gondolkodom, hogy nem tettem meg valamit, amit meg kellett volna. Hogy nem álltam bosszút, pedig sokan megérdemelték volna. De rájöttem, hogy ez csak kifogás, hogy csak enyhíteni akarok valahogy azokon az emlékeken, amiken soha nem teszem túl magam. Bármennyire is szeretném, a fájdalmat nem oltja ki semmi, ezért csak igyekszem nem törődni vele. Nem tudom, ez béke-e, de nekem ez jutott. *Hangjából érezni lehet a csalódottságot, hogy tudja, valamit végérvényesen elvesztett azon a napon, mikor a világa összeomlott. De aztán mosolyogva néz Pyctára.*
- Olyan buta vagyok, hogy erről fecsegek. Nem szeretnék önző lenni, és a bajaimmal terhelni téged ezen a szép napon. Biztos neked is sok gond nyomja a vállad.
*Seles észreveszi, hogy Pyctának mennyire felkelti a figyelmét a dühe, és vissza is vesz belőle, elszégyelli magát egy kissé. Az ilyen heves indulatok annyira nem illenek ehhez a helyhez, nem illenek az elf vezér nyugodt attitűdjéhez.*
- Ne haragudj. *Szabadkozik szerényen, és megint a lábát nézi.* Még mindig sok bennem az indulat és a tenni vágyás, ahogy, azt hiszem, Xotarában is sok van. Nem ismerem az egész történetét, de megértem, ha azért kelt útnak, mert nem tud mit kezdeni a fájdalommal. Talán az különböztet meg minket, hogy én nem teszek ellene semmit.
*Kicsit töpreng, hogy lehetne helyesen megfogalmazni ezt. Pycta olyan ügyesen érvel, de Seles inkább csak az érzéseire szeret támaszkodni, nem igazán tud ilyen filozófiai mélységekbe keveredni.*
- Amikor veszteségek értek… *Itt nagyot nyel, de örül, hogy kimondta.* Akkor úgy éreztem, hogy mindenkit, bárkit, aki akár egy kicsit is felelős azért, ami történt, meg kell ölnöm. *Ez kimondva rettenetesen hangzik, de ahogy Pyctához fordul, a szemében szomorúság látszik, nem az ölés vágya.* Haragudtam mindenkire és mindenre, olyan emberekre is, akik talán csak azért nem segítettek, mert féltették a saját családjukat. Ezek elől az érzések elől menekültem el, nehogy tényleg megtegyem. Még magamnak is ártottam volna. *Eszébe jut, ahogy a kése pengéje végigszánt tenyerén, és megborzong a rettenetes emléktől.*
- Minden nap azon gondolkodom, hogy nem tettem meg valamit, amit meg kellett volna. Hogy nem álltam bosszút, pedig sokan megérdemelték volna. De rájöttem, hogy ez csak kifogás, hogy csak enyhíteni akarok valahogy azokon az emlékeken, amiken soha nem teszem túl magam. Bármennyire is szeretném, a fájdalmat nem oltja ki semmi, ezért csak igyekszem nem törődni vele. Nem tudom, ez béke-e, de nekem ez jutott. *Hangjából érezni lehet a csalódottságot, hogy tudja, valamit végérvényesen elvesztett azon a napon, mikor a világa összeomlott. De aztán mosolyogva néz Pyctára.*
- Olyan buta vagyok, hogy erről fecsegek. Nem szeretnék önző lenni, és a bajaimmal terhelni téged ezen a szép napon. Biztos neked is sok gond nyomja a vállad.
4026. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 13:14:53
Üzenet elküldve: 2018-06-20 13:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát megnézzük mit lehet vele tenni. Megnézzük! *Hümmög is magában tovább ahogyan nézi a ruhát. Nem mindennapi az tény, hiszen ilyen stílussal is régen találkozott. Persze tökéletesen illik az elfekhez és azok szépségéhez.*
-Egy ilyen ruhán nem szabad kitölteni semmit. Még viselni is csak ritkán! *Persze ezek teljesen egyértelmű dolgok, de azért, hogy legyen ideje gondolkodni, inkább beszélget. Nem is tűnt fel neki elsőre, hogy a másik ujj nincs, de ahogy mondja a lány, rögtön arra jut, hogy akkor ezt sem teszi vissza. Logikus ötlet, bár ha visszavarrná, akkor kicsit vadabb lenne a ruha. Teljesen más hatást kölcsönözne. De, ha nem, hát nem. Neki tökéletesen mindegy.*
-Nem igazán szoktam ötletelgetni megmondom őszintén. Meg szokták mondani, hogy mit csináljak, és azt csinálom. ~Nem valami divattervező vagyok, na mindegy!~
-Akkor az ujját hagyjuk, és ott csak rendbe rakom, hogy ne látszódjon a szakadás. Az alja már macerásabb. Olyan, mint volt, már sosem lesz, viszont azt eldöntheted, hogy mennyit vágjak le belőle, hogy ne legyen túl rövid. Aztán ott meg megjavítom, ami marad belőle. *Még nem egészen van magánál az előbbi relaxációja után, és ez látszik is rajta, szóval annyira nem pörög az agya.*
-Hát megnézzük mit lehet vele tenni. Megnézzük! *Hümmög is magában tovább ahogyan nézi a ruhát. Nem mindennapi az tény, hiszen ilyen stílussal is régen találkozott. Persze tökéletesen illik az elfekhez és azok szépségéhez.*
-Egy ilyen ruhán nem szabad kitölteni semmit. Még viselni is csak ritkán! *Persze ezek teljesen egyértelmű dolgok, de azért, hogy legyen ideje gondolkodni, inkább beszélget. Nem is tűnt fel neki elsőre, hogy a másik ujj nincs, de ahogy mondja a lány, rögtön arra jut, hogy akkor ezt sem teszi vissza. Logikus ötlet, bár ha visszavarrná, akkor kicsit vadabb lenne a ruha. Teljesen más hatást kölcsönözne. De, ha nem, hát nem. Neki tökéletesen mindegy.*
-Nem igazán szoktam ötletelgetni megmondom őszintén. Meg szokták mondani, hogy mit csináljak, és azt csinálom. ~Nem valami divattervező vagyok, na mindegy!~
-Akkor az ujját hagyjuk, és ott csak rendbe rakom, hogy ne látszódjon a szakadás. Az alja már macerásabb. Olyan, mint volt, már sosem lesz, viszont azt eldöntheted, hogy mennyit vágjak le belőle, hogy ne legyen túl rövid. Aztán ott meg megjavítom, ami marad belőle. *Még nem egészen van magánál az előbbi relaxációja után, és ez látszik is rajta, szóval annyira nem pörög az agya.*
4025. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-20 09:14:27
Üzenet elküldve: 2018-06-20 09:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde, Aenae//
*Nem tudja meg, hogy mi is történik pontosan, topázsárga tekintete ugrál Lyz és Pycta között. Lyz mosolyog, Pyr tök kuka, szokásával ellentétben Bayde is. Pycta hozzálép és se szó, se beszéd megöleli. Aenae először maga elé emeli karjait, hogy megakadályozza az elfet ebben, mert kérdései vannak, az egyiket már fel is tette és mégsem kapott választ. A "védekezésre" tett igen halvány próbálkozásai persze mit sem érnek, az ölelés szoros így karjai kettejük közé szorulnak, alkarjai Pycta mellkasán, nyitott tenyerei a kulcscsontja tájékán. Karján érzi a férfi zakatoló szívét, derekán ölelő kezeinek remegését. Összességében rendkívül törődöttnek látja, de ami az igazán meglepő az az, hogy így a plénum előtt megcsókolja. Ezen Aenae annyira meglepődik, hogy először nem is viszonozza, amikor meg igen, akkor egykettőre elfelejti a kérdései egy részét, így a Dorát érintőket is. Főleg a Dorát érintőket, egyáltalán ki az a Dora?!
Eddig széttárt ujjai Pycta ruhájába markolnak, el sem akarja engedni és nem is engedi el, még akkor sem, mikor ajkaik elválnak. Kicsit megszűnik neki most a külvilág, de tudja, hogy másoknak általában ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy kínosan érezzék magukat és menten odébb álljanak. Neki is kicsit kínos. A kérdést egyelőre elengedi a füle mellett.*
- Ha megbocsátotok.
*Fordítja fejét azok felé, akik még nem menekültek el az intimitás láttán.*
- Beszélnünk kell.
*Ha Pycta végre elengedi, akkor karon ragadja és elvonszolja valahová, ahol ketten lehetnek.*
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde, Aenae//
*Nem tudja meg, hogy mi is történik pontosan, topázsárga tekintete ugrál Lyz és Pycta között. Lyz mosolyog, Pyr tök kuka, szokásával ellentétben Bayde is. Pycta hozzálép és se szó, se beszéd megöleli. Aenae először maga elé emeli karjait, hogy megakadályozza az elfet ebben, mert kérdései vannak, az egyiket már fel is tette és mégsem kapott választ. A "védekezésre" tett igen halvány próbálkozásai persze mit sem érnek, az ölelés szoros így karjai kettejük közé szorulnak, alkarjai Pycta mellkasán, nyitott tenyerei a kulcscsontja tájékán. Karján érzi a férfi zakatoló szívét, derekán ölelő kezeinek remegését. Összességében rendkívül törődöttnek látja, de ami az igazán meglepő az az, hogy így a plénum előtt megcsókolja. Ezen Aenae annyira meglepődik, hogy először nem is viszonozza, amikor meg igen, akkor egykettőre elfelejti a kérdései egy részét, így a Dorát érintőket is. Főleg a Dorát érintőket, egyáltalán ki az a Dora?!
Eddig széttárt ujjai Pycta ruhájába markolnak, el sem akarja engedni és nem is engedi el, még akkor sem, mikor ajkaik elválnak. Kicsit megszűnik neki most a külvilág, de tudja, hogy másoknak általában ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy kínosan érezzék magukat és menten odébb álljanak. Neki is kicsit kínos. A kérdést egyelőre elengedi a füle mellett.*
- Ha megbocsátotok.
*Fordítja fejét azok felé, akik még nem menekültek el az intimitás láttán.*
- Beszélnünk kell.
*Ha Pycta végre elengedi, akkor karon ragadja és elvonszolja valahová, ahol ketten lehetnek.*
4024. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 23:03:53
Üzenet elküldve: 2018-06-19 23:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde, Aenae//
*Elmondhatatlan megkönnyebbülés lesz úrrá rajta, hogy mégsem maradnak Pycta nélkül. Az elf köszöntés utáni ölelés nem tart soká, de Pyctának tudnia kell, milyen sokat jelent ez Lyznek, és egyben az erődnek is.
Hátrálva veszi észre, hogy az eddigi venárok közé még valaki keveredik, akiért már-már fejben állította a keresőcsapatot, hogy felforgassák egész Lanawint. Megkönnyebbült mosolyra húzódnak ajkai, de lassabb a mozdulat, mint ahogyan a csuhás a lány elé lép. Nem szeretne ebben a meghitt pillanatban tovább zavarogni, ezért visszalép a tanácsterembe az ott felejtett almáért, csak amikor ellép Pyr, aztán Bayde mellett, megkönnyebbülten szól a vadmesterhez.*
- Minden rendben. Biztosan hallottátok, annyi időnk van, amennyi kell. De gondolom egy hat elegendő a nyilakra, és minden másra is.
*Bár az után, hogy Aenae betoppant, kétli, hogy Pycta kimegy az erdőbe. Ez viszont minden bizonnyal hamar ki is derül.
Azt, hogy Seles elszaladt, csak félig érzékelte, de mindenképpen tudatni szeretné vele is, és Isqehával, hogy Pycta marad. Így nem tudja, hogy a két venár merre ment, de megpróbálkozik először a szobáknál.*
//Útban Isqeha szobája felé//
*Elhagyva a csapatot, felsétál az emeletre egészen a labor felé, ahol Isqeha szobáját sejti, hogy megnézze, vajon ott van-e a félvér.*
- Isq! Lyz vagyok! *szól az ajtónak, s kopog közben, de egyelőre nem nyit neki senki ajtót. Vár még, bár motozást sem hall, de azért még egyszer utoljára megpróbálja, s szólítja Isqehát. Egy pár pillanat múlva látja csak be, hogy itt hiába próbálkozik, s csak ekkor fordul el az ajtótól. Elindul hát más irányba, mert láthatóan a fiú nincs a szobájában. Azért még nem heverte ki teljesen az ijedtséget, meglehetősen sápadt, s az almához sem jött meg az étvágya, csak hurcolja magával, de bele nem harap.*
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde, Aenae//
*Elmondhatatlan megkönnyebbülés lesz úrrá rajta, hogy mégsem maradnak Pycta nélkül. Az elf köszöntés utáni ölelés nem tart soká, de Pyctának tudnia kell, milyen sokat jelent ez Lyznek, és egyben az erődnek is.
Hátrálva veszi észre, hogy az eddigi venárok közé még valaki keveredik, akiért már-már fejben állította a keresőcsapatot, hogy felforgassák egész Lanawint. Megkönnyebbült mosolyra húzódnak ajkai, de lassabb a mozdulat, mint ahogyan a csuhás a lány elé lép. Nem szeretne ebben a meghitt pillanatban tovább zavarogni, ezért visszalép a tanácsterembe az ott felejtett almáért, csak amikor ellép Pyr, aztán Bayde mellett, megkönnyebbülten szól a vadmesterhez.*
- Minden rendben. Biztosan hallottátok, annyi időnk van, amennyi kell. De gondolom egy hat elegendő a nyilakra, és minden másra is.
*Bár az után, hogy Aenae betoppant, kétli, hogy Pycta kimegy az erdőbe. Ez viszont minden bizonnyal hamar ki is derül.
Azt, hogy Seles elszaladt, csak félig érzékelte, de mindenképpen tudatni szeretné vele is, és Isqehával, hogy Pycta marad. Így nem tudja, hogy a két venár merre ment, de megpróbálkozik először a szobáknál.*
//Útban Isqeha szobája felé//
*Elhagyva a csapatot, felsétál az emeletre egészen a labor felé, ahol Isqeha szobáját sejti, hogy megnézze, vajon ott van-e a félvér.*
- Isq! Lyz vagyok! *szól az ajtónak, s kopog közben, de egyelőre nem nyit neki senki ajtót. Vár még, bár motozást sem hall, de azért még egyszer utoljára megpróbálja, s szólítja Isqehát. Egy pár pillanat múlva látja csak be, hogy itt hiába próbálkozik, s csak ekkor fordul el az ajtótól. Elindul hát más irányba, mert láthatóan a fiú nincs a szobájában. Azért még nem heverte ki teljesen az ijedtséget, meglehetősen sápadt, s az almához sem jött meg az étvágya, csak hurcolja magával, de bele nem harap.*
4023. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 22:26:35
Üzenet elküldve: 2018-06-19 22:26:35
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magánzók tízóraija //
// Umon, Medve, Vali //
- Hüm, értem.
*Teszi hozzá nagy bölcsen. Umon elsodródása a többiektől úgy érzi többet rejt magában, különösen összerakva azzal amit előző nap mondott neki. Kutakodni viszont nem fog, úgy érzi ez anélkül is eléggé kényes téma a férfi számára, hogy egy idegen állandóan felpiszkálná a már lassuló hullámokat.*
- Az új vendég igen élénk és lelkes.
*Teszi hozzá mosolyogva, abszolút elismerésnek és nem sértésnek szánva szavait. Valójában nem ismeri Medvét komolyabban, de amit eddig látott belőle, az rendkívül mulattatja, az pedig nem olyan egyszerű dolog.
Az ételekért rendkívül hálás Umonnak, hiszen az a kevéske maradék pogácsa amihez még éppen ő is hozzáfért nem sokra volt elég. Kezdi is érezni, hogy teste tartalékai fogyatkoznak, ezért érdemes lenne talán komolyabban figyelni magára. A zöldségekből, gyümölcsökből és péksüteményből is bátran és bőségesen válogat, amin talán a többiek majd jól szórakoznak, de nincs mit tenni ha farkas éhes lett. Neki is lát nagy serényen a kupacnak, miközben Umon elbeszélését hallgatja.
Kicsit apad is étvágya, na nem azért, mert esetleg taszítaná a férfi, vagyok azok a bűnök amiket elkövetett, csak mély együttérzéséből fakadóan kicsit felkavarja amit hall. Fel is idéződik benne pár dolog, ami hosszú ideje kísérti, és amit szerencsésen elfedett Vadvédben a nappalok során. Szólni is kíván, késztetést érez, hogy elmondja, résnyire kinyílt ajkait végül összezárja. Jobb ha hallgat.*
- Nagyon finom az élelem Umon, köszönöm. Bizalmadat és baráti fogadtatásodat is.
*Nem kenyere a túlzott érzelmesség, most mégis megengedi, hogy kicsit kifejezze a férfi számára, hogy sokat jelent neki az, hogy keresi társaságát. Kevésbé elveszett ezen az idegen helyen és idegen emberek között. Emellett alkalmasnak érzi arra is, hogy kellemesebb témára terelje figyelmüket, olyanra, amitől Umon sem lesz valamicskét zaklatott.
Bizonytalanul a flaskára pillant, alapvetően bevállalós, mégis van benne valami tartás, hogy bármit lenyeljen amit elé tesznek. Megvárja azért Umon reakcióját, kicsit remélve azt, hogy valami borzalmat kaptak és esetlegesen egy grimaszt láthat annak arcán. Azon nagyot derülne. Utána ő is beleiszik abba a valamibe.
Medve nyers őszinteségére vigyorog egyet. Utána pillant, miközben határozott a kijárat felé siet, majd vissza a szerzetesre.*
- Őszinte lélek. Tetszik az egyszerűsége, és az a sok életereje, holott külseje nem azt sugallná.
*Vallja be, nem túl bizalmasan, hiszen véleménye általában az arcára is ki szokott ülni, jelen esetben széles vigyorgások formájában.*
- Egyébként mióta vagy itt és hogy kerültél ide? Már ha nem túl indiszkrét a kérdésem. Szólj ha mégis.
*Teszi fel első kérdését, közben nagyot harap és rág, amíg a választ hallgatja.*
- Pyctát régóta ismered?
*Folytatja a következővel amikor éppen sikerül lenyelnie a megrágott ételt. Elégedetten felnyög az ízlelőbimbóit ért kényeztetésre. Észre sem veszi, hogy esetleg mennyire telik az idő, ahhoz túl kellemesen érzi magát. Hiába, még rá is kellemes hatással van az étkezés, ami még mindig talán a világon az egyik leginkább csapatépítő tevékenység. Az ivás után, persze.*
- Barátunk kissé soká elvan. Reméljük nem tévedt el, vagy esett valami véletlenszerű tárgy a fejére.
*Körbe is hordozza tekintetét az étkezőben, hátha ott ácsorog valahol az említett személy, de akkor amikor ez elhangzik még se híre, se hamva.*
// Umon, Medve, Vali //
- Hüm, értem.
*Teszi hozzá nagy bölcsen. Umon elsodródása a többiektől úgy érzi többet rejt magában, különösen összerakva azzal amit előző nap mondott neki. Kutakodni viszont nem fog, úgy érzi ez anélkül is eléggé kényes téma a férfi számára, hogy egy idegen állandóan felpiszkálná a már lassuló hullámokat.*
- Az új vendég igen élénk és lelkes.
*Teszi hozzá mosolyogva, abszolút elismerésnek és nem sértésnek szánva szavait. Valójában nem ismeri Medvét komolyabban, de amit eddig látott belőle, az rendkívül mulattatja, az pedig nem olyan egyszerű dolog.
Az ételekért rendkívül hálás Umonnak, hiszen az a kevéske maradék pogácsa amihez még éppen ő is hozzáfért nem sokra volt elég. Kezdi is érezni, hogy teste tartalékai fogyatkoznak, ezért érdemes lenne talán komolyabban figyelni magára. A zöldségekből, gyümölcsökből és péksüteményből is bátran és bőségesen válogat, amin talán a többiek majd jól szórakoznak, de nincs mit tenni ha farkas éhes lett. Neki is lát nagy serényen a kupacnak, miközben Umon elbeszélését hallgatja.
Kicsit apad is étvágya, na nem azért, mert esetleg taszítaná a férfi, vagyok azok a bűnök amiket elkövetett, csak mély együttérzéséből fakadóan kicsit felkavarja amit hall. Fel is idéződik benne pár dolog, ami hosszú ideje kísérti, és amit szerencsésen elfedett Vadvédben a nappalok során. Szólni is kíván, késztetést érez, hogy elmondja, résnyire kinyílt ajkait végül összezárja. Jobb ha hallgat.*
- Nagyon finom az élelem Umon, köszönöm. Bizalmadat és baráti fogadtatásodat is.
*Nem kenyere a túlzott érzelmesség, most mégis megengedi, hogy kicsit kifejezze a férfi számára, hogy sokat jelent neki az, hogy keresi társaságát. Kevésbé elveszett ezen az idegen helyen és idegen emberek között. Emellett alkalmasnak érzi arra is, hogy kellemesebb témára terelje figyelmüket, olyanra, amitől Umon sem lesz valamicskét zaklatott.
Bizonytalanul a flaskára pillant, alapvetően bevállalós, mégis van benne valami tartás, hogy bármit lenyeljen amit elé tesznek. Megvárja azért Umon reakcióját, kicsit remélve azt, hogy valami borzalmat kaptak és esetlegesen egy grimaszt láthat annak arcán. Azon nagyot derülne. Utána ő is beleiszik abba a valamibe.
Medve nyers őszinteségére vigyorog egyet. Utána pillant, miközben határozott a kijárat felé siet, majd vissza a szerzetesre.*
- Őszinte lélek. Tetszik az egyszerűsége, és az a sok életereje, holott külseje nem azt sugallná.
*Vallja be, nem túl bizalmasan, hiszen véleménye általában az arcára is ki szokott ülni, jelen esetben széles vigyorgások formájában.*
- Egyébként mióta vagy itt és hogy kerültél ide? Már ha nem túl indiszkrét a kérdésem. Szólj ha mégis.
*Teszi fel első kérdését, közben nagyot harap és rág, amíg a választ hallgatja.*
- Pyctát régóta ismered?
*Folytatja a következővel amikor éppen sikerül lenyelnie a megrágott ételt. Elégedetten felnyög az ízlelőbimbóit ért kényeztetésre. Észre sem veszi, hogy esetleg mennyire telik az idő, ahhoz túl kellemesen érzi magát. Hiába, még rá is kellemes hatással van az étkezés, ami még mindig talán a világon az egyik leginkább csapatépítő tevékenység. Az ivás után, persze.*
- Barátunk kissé soká elvan. Reméljük nem tévedt el, vagy esett valami véletlenszerű tárgy a fejére.
*Körbe is hordozza tekintetét az étkezőben, hátha ott ácsorog valahol az említett személy, de akkor amikor ez elhangzik még se híre, se hamva.*
4022. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 21:00:05
Üzenet elküldve: 2018-06-19 21:00:05
ÚJ
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Palántaültetés a vízmosásnál//
//Isqeha, Sadmyr//
*Sadmyr mindig ezt csinálta. Segített a venároknak és igyekezett nem láb alatt lenni, ami nem ment mindig. De mostanra felnőtt, na jó, ifjú lett és már sokkal komolyabb munkákat is rá lehet bízni, így természetes, hogy segít a füvészmesternek.*
- Holnap. Holnap. *Mondja ő is nagy komolyan, ahogy Isqeha teszi és még bólogat is mellé, ahogy a nagyok szokták.
Segít, Isqeha keze alá dolgozik és hagyja, hogy a félvér gondolkodjon, mert láthatóan nagyon gondolkodik és nem szeretné zavarni.*
- Aztaaa. *Képed el, amikor megtudja, hogy hova viszik a füves puszta vadjait. Hallott már arról a barbár népségről, de csak szóbeszédeket és ettől még izgalmasabban hangzik a dolog.
Arra, hogy Isqeha se született venárnak, megnyugtatóan mosolyog, mert így már nem aggódik annyira, hisz ő is lehet majd igazi venár és mehet olyan kalandokra, mint maihhinre vadászni.
Csodálkozva néz az ifjúra, hogy ő nem is fáradt, pedig nemrég értek vissza és egy csomó ilyen növényt is szedtek, mint amit most ültetnek el.*
- Pengevirág kenőcs? *Kérdi és egy pillanatra megáll, de aztán folytatja a munkát.*
- Az mire való? *Teszi hozzá, mert fogalmai vannak a témában, de azért nem mondaná magát szakértőnek.*
- Bizony, egész szépen haladtunk. *Ül a sarkaira, hogy végignézzen az elültetett növényeken és sáros kezén.*
//Isqeha, Sadmyr//
*Sadmyr mindig ezt csinálta. Segített a venároknak és igyekezett nem láb alatt lenni, ami nem ment mindig. De mostanra felnőtt, na jó, ifjú lett és már sokkal komolyabb munkákat is rá lehet bízni, így természetes, hogy segít a füvészmesternek.*
- Holnap. Holnap. *Mondja ő is nagy komolyan, ahogy Isqeha teszi és még bólogat is mellé, ahogy a nagyok szokták.
Segít, Isqeha keze alá dolgozik és hagyja, hogy a félvér gondolkodjon, mert láthatóan nagyon gondolkodik és nem szeretné zavarni.*
- Aztaaa. *Képed el, amikor megtudja, hogy hova viszik a füves puszta vadjait. Hallott már arról a barbár népségről, de csak szóbeszédeket és ettől még izgalmasabban hangzik a dolog.
Arra, hogy Isqeha se született venárnak, megnyugtatóan mosolyog, mert így már nem aggódik annyira, hisz ő is lehet majd igazi venár és mehet olyan kalandokra, mint maihhinre vadászni.
Csodálkozva néz az ifjúra, hogy ő nem is fáradt, pedig nemrég értek vissza és egy csomó ilyen növényt is szedtek, mint amit most ültetnek el.*
- Pengevirág kenőcs? *Kérdi és egy pillanatra megáll, de aztán folytatja a munkát.*
- Az mire való? *Teszi hozzá, mert fogalmai vannak a témában, de azért nem mondaná magát szakértőnek.*
- Bizony, egész szépen haladtunk. *Ül a sarkaira, hogy végignézzen az elültetett növényeken és sáros kezén.*
4021. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 20:48:57
Üzenet elküldve: 2018-06-19 20:48:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Lyz, Bayde, Pyr és Aenae//
*Szinte hallja a ki nem mondott gondolatot, érzi a kérlelést, de Lyzendra-nak nem kell csalódnia, a csuhás marad, csak egy kis időt kér magának, de az épp elég lesz, amelyet a küldetésre induló csapatnak szükségeltetik a felkészüléshez.
Nem mond semmit, igyekszik nem is gondolni, amikor Lyz közli az időt. Ő meg fogja találni őket, ebben biztos, amikor eljön az idő. Kurtán, szótlanul bólint csak, majd elengedi az alvezér kezét és fordul, de a mozdulat és a lépés megakad, mert a fordulóban Aenae jelenik meg. Szinte jéggé fagy körülöttük a levegő, a csuhás nem gondolta, hogy így le tud merevedni, de ez a nap úgy tűnik még tartogat számára meglepetéseket.
A topázszemű ajkairól elsuttogott kérdést érti, de nem tud válaszolni, egyszerűen két villámgyors lépéssel beéri Aenae-t és szorosan az ölelésébe zárja. Olyan sóhaj szakad fel a mellkasából, amelyet a legnagyobb megkönnyebbülés szülhet csak. Aenae érezheti az ölelésben, hogy a csuhás mellkasában úgy dobog a szíve, mintha át akarná törni a bordáit, a keze pedig érezhetően remeg. Talán még soha nem láthatta ennyire kiegyensúlyozatlannak, ijedtnek és zavartnak egyszerre. Túl sok volt ez a nap, túl sok és még mindig egyre több. De Aenae végre itthon van, épségben van és egészséges, legalábbis annak tűnik.
Nem érdekli, hogy ott van Lyz, Pyr vagy az azóta is falnak támaszkodó vadmester, enged aprót az ölelésből, majd úgy nézi meg a lány arcát, mintha most látná először és forrón, mohón megcsókolja. A csók nem tart sokáig, de elég heves, majd elválnak ajkaik és a csuhás csak suttogja.*
- Hol voltál, te barbárok gyémántja?
//Lyz, Bayde, Pyr és Aenae//
*Szinte hallja a ki nem mondott gondolatot, érzi a kérlelést, de Lyzendra-nak nem kell csalódnia, a csuhás marad, csak egy kis időt kér magának, de az épp elég lesz, amelyet a küldetésre induló csapatnak szükségeltetik a felkészüléshez.
Nem mond semmit, igyekszik nem is gondolni, amikor Lyz közli az időt. Ő meg fogja találni őket, ebben biztos, amikor eljön az idő. Kurtán, szótlanul bólint csak, majd elengedi az alvezér kezét és fordul, de a mozdulat és a lépés megakad, mert a fordulóban Aenae jelenik meg. Szinte jéggé fagy körülöttük a levegő, a csuhás nem gondolta, hogy így le tud merevedni, de ez a nap úgy tűnik még tartogat számára meglepetéseket.
A topázszemű ajkairól elsuttogott kérdést érti, de nem tud válaszolni, egyszerűen két villámgyors lépéssel beéri Aenae-t és szorosan az ölelésébe zárja. Olyan sóhaj szakad fel a mellkasából, amelyet a legnagyobb megkönnyebbülés szülhet csak. Aenae érezheti az ölelésben, hogy a csuhás mellkasában úgy dobog a szíve, mintha át akarná törni a bordáit, a keze pedig érezhetően remeg. Talán még soha nem láthatta ennyire kiegyensúlyozatlannak, ijedtnek és zavartnak egyszerre. Túl sok volt ez a nap, túl sok és még mindig egyre több. De Aenae végre itthon van, épségben van és egészséges, legalábbis annak tűnik.
Nem érdekli, hogy ott van Lyz, Pyr vagy az azóta is falnak támaszkodó vadmester, enged aprót az ölelésből, majd úgy nézi meg a lány arcát, mintha most látná először és forrón, mohón megcsókolja. A csók nem tart sokáig, de elég heves, majd elválnak ajkaik és a csuhás csak suttogja.*
- Hol voltál, te barbárok gyémántja?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346