Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-07 16:42:34
Üzenet elküldve: 2016-06-07 16:42:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Niavi//
*Együtt érző, kissé értetlen arckifejezéssel reagál Vira mondandójára. Nem akar tapintatlan lenni de még csak nem is hallott ilyenről soha.*
~Hogy hogy nincsenek emlékei? Talán elfelejtette? De hogy felejtheted el az életed?~
*Már sokszor kívánta magának Soreyl, hogy elfelejtsen élete egy egy szegmense közül a fájdalmasabbakat, ám ez sose jött össze. Vagy ha az idő múlásával, ki is szivárogtak volna emlékezetéből, egy-egy tragikusan pontosan időzített rémálom nem hagyja nyugodni.*
-Mármint Niavi Rajea!
*Tudatja, hogy emlékszik a teljes nevére a lánynak, és filozófiai logikájának, minden fonalát, az elme összefüggései szőnyegének szövőszékbe kötve, össze is rakta magában a talányt, és kihangsúlyozza a két kötődő szótagot, amiből lett a Vira. Ezért is megveregeti lélekben jobb vállát. Noha nem ostoba, azért nem véletlen pallos a fegyvere, és nem pediglen toll, vagy varázslat. Ez is szép teljesítmény volt tőle, meg kell hagyni.*
-Persze ez is szép név. Akkor a szüleidre sem emlékszel, nyilván. Kár, pedig aki ilyen szép nevet ad a gyermekének rossz ember nem lehet.
*Mondja, és együtt érzőn mosolyog, mivel ekkorra már a sátrához kísérte.*
-Jó éjszakát Vira.
*Mondja és azzal maga is nyugovóra tér.*
//Másnap reggel//
*Tegnap este is cipőtlen lábbal volt pedig nem szokott. Csak reggelente tocsog egy kissé a harmatos füvön. Le is csutakolva talpát ezzel. Ma reggel sem tesz másképp. A finom fű, a harmat hűvösségével simul Soreyl lábához. Vesz egynéhány nagy levegőt, miközben azon gondolkozik, most vajon tüdejébe issza e a hajnali ködöt. Egyet köhint erre a gondolatra. Majd neki kezd szokásos reggeli magánedzésének. Éppen egyik-másik, fárasztóbb karerősítést végzi, melyhez Perchipfellt használja, mikor egy kisebb folt tűnik fel a szürke gomolytengerben. Nem törődik vele. Tegnap Vira annyira elterelte a figyelmét, hogy alig foglalkozott Perchivel. Csak pár szót váltottak este, és már nem is használja fanyesésre. Átforgatja még egyszer-kétszer, harckészségeit is ébren tartva ezzel. Majd megnézi, régi tanítója erőpróbáját, hogy meddig tudja nyújtott kézzel tartani előre. Persze két kézzel. Messze van még az félkezes pallosakrobatikától. Bár látott a táborban egy óriás nőt két pallossal szaladgálni. Kissé irigyelte is ereje miatt. Ekkor veszi észre hogy a folt egyre nagyobb, és nagyobb, felé közeledik. Már komolyan átfut a fején, hogy használnia kell majd jelenlegi súlyzóját, amikor körvonalazódik a folt mibenléte. Elsőre a kontúrok alapján, azt hinné valami vad, aztán közelebb érve látja hogy csak a tábor szamara. Békésen bandukol, és a korhadt fa, melyet maga után vonszol, és piciny árkot hagy a földben, a reggeli nedvességben felázva eltörött, karó, vagy kerítésdarab lehet amihez kikötötték.*
-Csak te vagy az Szürkebogáncs?
*Mondja hatalmas megnyugvással. Leteszi a kardot, és odamegy, kissé megpaskolgatja az állatot, simogatja, majd elindul vele a tábor közepe fele. Talán valahova ki tudja kötni. Szereti az állatokat és jól is bánik velük.*
~Főleg egy ilyen kezes szamárral, ugye bár?~
*Kissé megrökönyödik. Sose értette ezt a szólást.*
~Bárhogy vizsgáljuk, keze csak az embernek van. Szóval állat csak mancsos, farkas, vagy patás lehet.~
*Már sétálnak így egy ideje. Nem tévedt el a ködben, csak lassan sétál, kissé szeretgeti az állatot. Ekkor veszi észre a földön, még mindig hánykolódó, kis fadarabot. Újra lángra kap az agya. A tegnap beindított szövőszék, újra dolgozik, száguld. Ötletszőnyeg... Szőnyeg? Kárpit! Ami legördül Soreyl elméjének munkapadjáról.*
~Ha lenne egy szerkezetünk, mint akár az eke, csak nem önmagába forgatja a földet, hanem a vájat szélére, melyet ezen remek állat fara után kötnénk, gyorsabban haladna az ásás!~
*Kiált fel magában.*
~Jezabiel biztos ért ehhez. Haladéktalanul elmondom neki ha találkozunk!~
*Fogadja meg magának, majd a jószág felé fordul. Jól megsimogatja, vakargatja a nyakát, kissé játszik vele.*
-Hallod te Szürkebogáncs?! Ha még egy ilyen jó ötletem támad miattad, becsületbeli lónak foglak kinevezni.
*Kacag egyet halkan. Ezt már maga sem gondolja komolyan. Perchipfellt még csak-csak megérteti valahogy ha muszáj. De hogy ló-i címert adjon, és felkent paripává avanzsáljon egy szamarat, magának is be kell vallani ökörség*
~Vagy éppen szamárság?~
*Kedélyeskedik magában, miközben keres valami szilárd stabil dolgot, ahova leendő patak-erő-gép üzemeltető segédmunkás barátját kikötheti.*
//Niavi//
*Együtt érző, kissé értetlen arckifejezéssel reagál Vira mondandójára. Nem akar tapintatlan lenni de még csak nem is hallott ilyenről soha.*
~Hogy hogy nincsenek emlékei? Talán elfelejtette? De hogy felejtheted el az életed?~
*Már sokszor kívánta magának Soreyl, hogy elfelejtsen élete egy egy szegmense közül a fájdalmasabbakat, ám ez sose jött össze. Vagy ha az idő múlásával, ki is szivárogtak volna emlékezetéből, egy-egy tragikusan pontosan időzített rémálom nem hagyja nyugodni.*
-Mármint Niavi Rajea!
*Tudatja, hogy emlékszik a teljes nevére a lánynak, és filozófiai logikájának, minden fonalát, az elme összefüggései szőnyegének szövőszékbe kötve, össze is rakta magában a talányt, és kihangsúlyozza a két kötődő szótagot, amiből lett a Vira. Ezért is megveregeti lélekben jobb vállát. Noha nem ostoba, azért nem véletlen pallos a fegyvere, és nem pediglen toll, vagy varázslat. Ez is szép teljesítmény volt tőle, meg kell hagyni.*
-Persze ez is szép név. Akkor a szüleidre sem emlékszel, nyilván. Kár, pedig aki ilyen szép nevet ad a gyermekének rossz ember nem lehet.
*Mondja, és együtt érzőn mosolyog, mivel ekkorra már a sátrához kísérte.*
-Jó éjszakát Vira.
*Mondja és azzal maga is nyugovóra tér.*
//Másnap reggel//
*Tegnap este is cipőtlen lábbal volt pedig nem szokott. Csak reggelente tocsog egy kissé a harmatos füvön. Le is csutakolva talpát ezzel. Ma reggel sem tesz másképp. A finom fű, a harmat hűvösségével simul Soreyl lábához. Vesz egynéhány nagy levegőt, miközben azon gondolkozik, most vajon tüdejébe issza e a hajnali ködöt. Egyet köhint erre a gondolatra. Majd neki kezd szokásos reggeli magánedzésének. Éppen egyik-másik, fárasztóbb karerősítést végzi, melyhez Perchipfellt használja, mikor egy kisebb folt tűnik fel a szürke gomolytengerben. Nem törődik vele. Tegnap Vira annyira elterelte a figyelmét, hogy alig foglalkozott Perchivel. Csak pár szót váltottak este, és már nem is használja fanyesésre. Átforgatja még egyszer-kétszer, harckészségeit is ébren tartva ezzel. Majd megnézi, régi tanítója erőpróbáját, hogy meddig tudja nyújtott kézzel tartani előre. Persze két kézzel. Messze van még az félkezes pallosakrobatikától. Bár látott a táborban egy óriás nőt két pallossal szaladgálni. Kissé irigyelte is ereje miatt. Ekkor veszi észre hogy a folt egyre nagyobb, és nagyobb, felé közeledik. Már komolyan átfut a fején, hogy használnia kell majd jelenlegi súlyzóját, amikor körvonalazódik a folt mibenléte. Elsőre a kontúrok alapján, azt hinné valami vad, aztán közelebb érve látja hogy csak a tábor szamara. Békésen bandukol, és a korhadt fa, melyet maga után vonszol, és piciny árkot hagy a földben, a reggeli nedvességben felázva eltörött, karó, vagy kerítésdarab lehet amihez kikötötték.*
-Csak te vagy az Szürkebogáncs?
*Mondja hatalmas megnyugvással. Leteszi a kardot, és odamegy, kissé megpaskolgatja az állatot, simogatja, majd elindul vele a tábor közepe fele. Talán valahova ki tudja kötni. Szereti az állatokat és jól is bánik velük.*
~Főleg egy ilyen kezes szamárral, ugye bár?~
*Kissé megrökönyödik. Sose értette ezt a szólást.*
~Bárhogy vizsgáljuk, keze csak az embernek van. Szóval állat csak mancsos, farkas, vagy patás lehet.~
*Már sétálnak így egy ideje. Nem tévedt el a ködben, csak lassan sétál, kissé szeretgeti az állatot. Ekkor veszi észre a földön, még mindig hánykolódó, kis fadarabot. Újra lángra kap az agya. A tegnap beindított szövőszék, újra dolgozik, száguld. Ötletszőnyeg... Szőnyeg? Kárpit! Ami legördül Soreyl elméjének munkapadjáról.*
~Ha lenne egy szerkezetünk, mint akár az eke, csak nem önmagába forgatja a földet, hanem a vájat szélére, melyet ezen remek állat fara után kötnénk, gyorsabban haladna az ásás!~
*Kiált fel magában.*
~Jezabiel biztos ért ehhez. Haladéktalanul elmondom neki ha találkozunk!~
*Fogadja meg magának, majd a jószág felé fordul. Jól megsimogatja, vakargatja a nyakát, kissé játszik vele.*
-Hallod te Szürkebogáncs?! Ha még egy ilyen jó ötletem támad miattad, becsületbeli lónak foglak kinevezni.
*Kacag egyet halkan. Ezt már maga sem gondolja komolyan. Perchipfellt még csak-csak megérteti valahogy ha muszáj. De hogy ló-i címert adjon, és felkent paripává avanzsáljon egy szamarat, magának is be kell vallani ökörség*
~Vagy éppen szamárság?~
*Kedélyeskedik magában, miközben keres valami szilárd stabil dolgot, ahova leendő patak-erő-gép üzemeltető segédmunkás barátját kikötheti.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-07 15:14:47
Üzenet elküldve: 2016-06-07 15:14:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Ma is korán kel, mint általában mindig. A reggeli edzést követően, meditációjába mélyed. Immáron kitisztult elmével elhatározza, hogy elindul a tüzes aprónéphez és felajánlja neki szolgálatait. Meg hányja-veti a dolgokat magában, menjen, ne menjen, tétován álldogáll egy percig, majd elszánja magát és egy erőteljes lépéssel elindul arrafelé, ahol személyét rejti. Miközben sétálgat észreveszi, hogy milyen mesteri tervező munkát hajtott végre Jeza. Állnak már a falak, a magasles is, ahol önkéntes alapon elég sűrűn jelentkezik szolgálatra. Van már egy istállóféleség a lovaknak és egy védett hely ahova az eső elől behúzódhatnak. Kíváncsi vajon mi fog még elkészülni, de a legjobban az aprónép gépei és szerkezetei érdeklik. Nem titkolt vágya az, hogy szeretne beavatást nyerni a tudományok világába, nagy tisztelője Jezának. Ezért is indul hozzá, hogy felajánlja szolgálatait. A fa megmunkálásában már bizonyította rátermettségét, ilyesfajta feladatot kér majd tőle. Jezát műhelye előtt találja, éppen valami szerkezeten dolgozva.*
-Jó napot Jezabiel *Mélyen meghajol, miközben szép csengéssel ejti ki szavait, melynek hanglejtése mélységes tiszteletről árulkodik.*
-Ne haragudj, hogy munkád közben zavarlak, de szeretném felajánlani szolgálataimat. Úgy érzem kamatoztathatnám tudásomat a fa megmunkálás terén, úgy látom elkél a segítség. Szeretnék a segítségedre lenni és közben tanulni egy keveset tőled szerkezeteidről és más egyéb tudományokról. Ígérem nem leszek a terhedre, láb alatt még úgy sem, amennyiben így alakulna, abban az esetben első szóra távozom.
*Mondja, miközben szavait megerősítendő, kezét mellkasán nyugtatja.*
~Azt hiszem jól sikerült a monológom.~
-Úgy hiszem mindketten egymás hasznára lehetnénk. Jogosan kérdezhetnéd, hogy én miben tudnék a segítségedre lenni, bár nem tartalak számítónak, sőt!!
*Homlokát összeráncolva ad tanúságot szavai komolyságáról. Éber szemeivel körbekémlel, mielőtt halkan folytatja szavait, kissé közelebb hajolva, de nem tolakodóan, halkan mondja tovább szavait.*
-Tudnod kell, hogy három embert tisztelek és illetek bizalommal a táborban. Az egyik Syl a másik Shiriqa és a harmmadik...
~Jól dolgoztasd meg azokat a fogaskerekeket a fejedben aprónép!~
*Lágyan elmosolyodik, miközben halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
-Néhai nagyapám fajunk druidáit képviselte. Rám hagyta feljegyzéseit és könyveit, de sajnos én nem sokat értek ezekhez a dolgokhoz, bár nagyon sokat tanultam tőle. Azt tudnod kell, hogy eme tanok kétszáz év tapasztalatait és tudását rejtik magukban, szó szerint.
*Az utolsó szavakat szándékosan hangosabban ejti ki, erővel ruházva fel azokat.*
-Sajnos van néhány irat, ami ősi nyelven íródott, de egy ilyen brilliáns elmének, mint amit szerény személyedben tisztelhetek, nem jelenthet akadályt. Amennyiben nem, az sem probléma, engem beavattak a titkos nyelvezet misztikumába.
*Befejezi mondandóját, fejét felszegi, mélyen a másik szemébe néz és várja annak válaszát.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.06.07 21:21:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, mondatvégi írásjelek pótlása
//Több nap távlatában//
*Ma is korán kel, mint általában mindig. A reggeli edzést követően, meditációjába mélyed. Immáron kitisztult elmével elhatározza, hogy elindul a tüzes aprónéphez és felajánlja neki szolgálatait. Meg hányja-veti a dolgokat magában, menjen, ne menjen, tétován álldogáll egy percig, majd elszánja magát és egy erőteljes lépéssel elindul arrafelé, ahol személyét rejti. Miközben sétálgat észreveszi, hogy milyen mesteri tervező munkát hajtott végre Jeza. Állnak már a falak, a magasles is, ahol önkéntes alapon elég sűrűn jelentkezik szolgálatra. Van már egy istállóféleség a lovaknak és egy védett hely ahova az eső elől behúzódhatnak. Kíváncsi vajon mi fog még elkészülni, de a legjobban az aprónép gépei és szerkezetei érdeklik. Nem titkolt vágya az, hogy szeretne beavatást nyerni a tudományok világába, nagy tisztelője Jezának. Ezért is indul hozzá, hogy felajánlja szolgálatait. A fa megmunkálásában már bizonyította rátermettségét, ilyesfajta feladatot kér majd tőle. Jezát műhelye előtt találja, éppen valami szerkezeten dolgozva.*
-Jó napot Jezabiel *Mélyen meghajol, miközben szép csengéssel ejti ki szavait, melynek hanglejtése mélységes tiszteletről árulkodik.*
-Ne haragudj, hogy munkád közben zavarlak, de szeretném felajánlani szolgálataimat. Úgy érzem kamatoztathatnám tudásomat a fa megmunkálás terén, úgy látom elkél a segítség. Szeretnék a segítségedre lenni és közben tanulni egy keveset tőled szerkezeteidről és más egyéb tudományokról. Ígérem nem leszek a terhedre, láb alatt még úgy sem, amennyiben így alakulna, abban az esetben első szóra távozom.
*Mondja, miközben szavait megerősítendő, kezét mellkasán nyugtatja.*
~Azt hiszem jól sikerült a monológom.~
-Úgy hiszem mindketten egymás hasznára lehetnénk. Jogosan kérdezhetnéd, hogy én miben tudnék a segítségedre lenni, bár nem tartalak számítónak, sőt!!
*Homlokát összeráncolva ad tanúságot szavai komolyságáról. Éber szemeivel körbekémlel, mielőtt halkan folytatja szavait, kissé közelebb hajolva, de nem tolakodóan, halkan mondja tovább szavait.*
-Tudnod kell, hogy három embert tisztelek és illetek bizalommal a táborban. Az egyik Syl a másik Shiriqa és a harmmadik...
~Jól dolgoztasd meg azokat a fogaskerekeket a fejedben aprónép!~
*Lágyan elmosolyodik, miközben halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
-Néhai nagyapám fajunk druidáit képviselte. Rám hagyta feljegyzéseit és könyveit, de sajnos én nem sokat értek ezekhez a dolgokhoz, bár nagyon sokat tanultam tőle. Azt tudnod kell, hogy eme tanok kétszáz év tapasztalatait és tudását rejtik magukban, szó szerint.
*Az utolsó szavakat szándékosan hangosabban ejti ki, erővel ruházva fel azokat.*
-Sajnos van néhány irat, ami ősi nyelven íródott, de egy ilyen brilliáns elmének, mint amit szerény személyedben tisztelhetek, nem jelenthet akadályt. Amennyiben nem, az sem probléma, engem beavattak a titkos nyelvezet misztikumába.
*Befejezi mondandóját, fejét felszegi, mélyen a másik szemébe néz és várja annak válaszát.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.06.07 21:21:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, mondatvégi írásjelek pótlása
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-07 13:24:31
Üzenet elküldve: 2016-06-07 13:24:31
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Darenn//
*Niavi örül a pozitív visszajelzésnek. Valóban nagy gonddal készítette el és dolgozta fel a vad húsát, Darenn visszajelzéséből indul ki, de ez számára természetes.*
~Köszönöm, hogy megalapoztad a bizalmat, szeretnék jó vadász.~
*Ezeket nem mondja ki hangosan, de egy mosoly megjelenik a félvér arcán.
Mikor a férfi meséli a vicces történeteit akkor vele együtt nevet.*
-Végül is az vagy amit megeszel.
De nekem sem a céltalan lövöldözés a cél.
*Majd egy pillanatra felidézi a kis tündér beszélgetését.*
~Nekem mi lesz majd a büntetésem?~
*Gyorsan visszazökken a csevegésbe és végig hallgatja a társa kis történetét.*
-Oh... viszont csak az számít, hogy egyben vagy.
*Ahogy befejezi a sztoriját Darenn előveszi a kardját, s mintha megszemélyesítené azt tárgyat.*
-Fegyver és gazdája között mély kapcsolatok jöhetnek létre. Becsüld meg.
*Miután kardját bemutatja, a férfi szeretné, hogy meséljen egy kicsit magáról lány.*
~Hát végül is úgy sem tudom sokáig titkolni~
-Múltamról sajnos nem tudok mit mondani. Csak a nevemet és a koromat tudom, hogy milyen voltam és mit csináltam ezelőtt nem tudom. Maximum néha foszlányokban jelenik meg, de többet magam sem ismerem.
*Búcsúzás után még bókol neki Darenn a félvérnek, jól is cseng, viszont egy nagyon rossz érzéssel párosul egyben.*
-Köszönöm kedves szavaidat, de ha kérhetem szólíts inkább Virának.
~Honnan van ez a Vira név?~
*Végül mindketten elbúcsúznak és nyugovóra térnek*
-Persze mindenképp, ha van szabadidőnk.
Na, jó éjt öröm volt beszélni veled.
~Hm... de furcsa, nincs rajta lábbeli.~
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.07 14:47:56
//Darenn//
*Niavi örül a pozitív visszajelzésnek. Valóban nagy gonddal készítette el és dolgozta fel a vad húsát, Darenn visszajelzéséből indul ki, de ez számára természetes.*
~Köszönöm, hogy megalapoztad a bizalmat, szeretnék jó vadász.~
*Ezeket nem mondja ki hangosan, de egy mosoly megjelenik a félvér arcán.
Mikor a férfi meséli a vicces történeteit akkor vele együtt nevet.*
-Végül is az vagy amit megeszel.
De nekem sem a céltalan lövöldözés a cél.
*Majd egy pillanatra felidézi a kis tündér beszélgetését.*
~Nekem mi lesz majd a büntetésem?~
*Gyorsan visszazökken a csevegésbe és végig hallgatja a társa kis történetét.*
-Oh... viszont csak az számít, hogy egyben vagy.
*Ahogy befejezi a sztoriját Darenn előveszi a kardját, s mintha megszemélyesítené azt tárgyat.*
-Fegyver és gazdája között mély kapcsolatok jöhetnek létre. Becsüld meg.
*Miután kardját bemutatja, a férfi szeretné, hogy meséljen egy kicsit magáról lány.*
~Hát végül is úgy sem tudom sokáig titkolni~
-Múltamról sajnos nem tudok mit mondani. Csak a nevemet és a koromat tudom, hogy milyen voltam és mit csináltam ezelőtt nem tudom. Maximum néha foszlányokban jelenik meg, de többet magam sem ismerem.
*Búcsúzás után még bókol neki Darenn a félvérnek, jól is cseng, viszont egy nagyon rossz érzéssel párosul egyben.*
-Köszönöm kedves szavaidat, de ha kérhetem szólíts inkább Virának.
~Honnan van ez a Vira név?~
*Végül mindketten elbúcsúznak és nyugovóra térnek*
-Persze mindenképp, ha van szabadidőnk.
Na, jó éjt öröm volt beszélni veled.
~Hm... de furcsa, nincs rajta lábbeli.~
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.07 14:47:56
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-07 09:42:26
Üzenet elküldve: 2016-06-07 09:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Szeretett őrségben lenni, gyakran vállalta magára ezt a feladatot. Szeret egyedül lenni ez nem vitás, mióta családja az égi vadászmezőkre költözött és ott űzik a szarvas ünőt, mely kecsesen szökellve menekül előlük. Hiányzik neki az a fajta biztonság és szeretet, az a harmónia, mit megteremtettek maguknak a szegénynegyed mocskában. A kandalló előtt ülve eltöltött esték, a szeretetteljes tisztelet melegével keveredő hideg szoba langyos boldogsága. Leginkább édesanyja forró ölelése, nagyapja csontos, remegő kezének simogatása, büszkeséggel teli szemeinek világa. Orrába fájó érzés hatol, szívét gyötrő kín facsarja, arcán forró könnycseppet enged útjára, mely aláfolyik a végtelenbe, amit elmorzsol ujjbegyei között. Az új jövevényt számtalanszor hallotta beszélgetni pallosával, de nem tudta hogy éppen imáját intézi e szent fegyveréhez, vagy elméje teljesen megháborodott. Amennyiben az utóbbi, akkor egy régi sérülésnek, születéskori betegségnek, de még az is lehet, hogy a közeli haláleset okozta mély gyászában szenved és annak köszönheti elborult elméjét. Azért az látszik, hogy a szavakat jól forgatja, szépen beszél, betűít is mívesen vetheti papírra.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.06.07 21:17:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
//Több nap távlatában//
*Szeretett őrségben lenni, gyakran vállalta magára ezt a feladatot. Szeret egyedül lenni ez nem vitás, mióta családja az égi vadászmezőkre költözött és ott űzik a szarvas ünőt, mely kecsesen szökellve menekül előlük. Hiányzik neki az a fajta biztonság és szeretet, az a harmónia, mit megteremtettek maguknak a szegénynegyed mocskában. A kandalló előtt ülve eltöltött esték, a szeretetteljes tisztelet melegével keveredő hideg szoba langyos boldogsága. Leginkább édesanyja forró ölelése, nagyapja csontos, remegő kezének simogatása, büszkeséggel teli szemeinek világa. Orrába fájó érzés hatol, szívét gyötrő kín facsarja, arcán forró könnycseppet enged útjára, mely aláfolyik a végtelenbe, amit elmorzsol ujjbegyei között. Az új jövevényt számtalanszor hallotta beszélgetni pallosával, de nem tudta hogy éppen imáját intézi e szent fegyveréhez, vagy elméje teljesen megháborodott. Amennyiben az utóbbi, akkor egy régi sérülésnek, születéskori betegségnek, de még az is lehet, hogy a közeli haláleset okozta mély gyászában szenved és annak köszönheti elborult elméjét. Azért az látszik, hogy a szavakat jól forgatja, szépen beszél, betűít is mívesen vetheti papírra.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.06.07 21:17:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 20:57:12
Üzenet elküldve: 2016-06-06 20:57:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*A hajnali őrség ezúttal rá maradt, így fürkésző szemekkel lesi a környéket a kis őrtoronyban. Már amennyit az erdőszél látni enged ilyen hajnali ködben. A kerítés felhúzása óta legalább a bekerített részen jobbak a látási viszonyok. Ma éjjel nem aludt valami sokat. Mire sikerült elszenderednie egy kicsit, jött a váltás.
Szerencsére szép, de hűvös idő van ma hajnalban, tehát az elalvás kizárt dolog. Aztán meg, lassacskán ébredeznek a többiek is. Az első sugarakkal előbukkan sátrából az első Vadvért. Csak a mozgolódásra kapja oda a tekintetét, de mikor az sötét alak közelebb sétál, már látja, hogy Gius az. Visszaint neki. Mióta Tray elvitte megfuttatni Bolhást a tábor is csöndesebb. Ki tudja mit érezhetett az a kutya. Talán valami nagyobb állat lehetett a közelben.
Eltelik még néhány perc nyugodtan és békésen. A tücskök ciripelését apránként felváltják az első madár hangok. Valahol megreccsen egy ág a sűrűben, s valami édes virág illatot is magával hoz a korai szellő. Minden csupa frissesség! Akárcsak a csapat lesz a reggeli munkák előtt.
Ma beakarja fejezni azt a néhány lécet, amit tegnap elkezdett.
Csak a tompa püfölésekre meg a kutyamorgásra néz fel újra észbontóan izgalmas őrségéből.*
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*A hajnali őrség ezúttal rá maradt, így fürkésző szemekkel lesi a környéket a kis őrtoronyban. Már amennyit az erdőszél látni enged ilyen hajnali ködben. A kerítés felhúzása óta legalább a bekerített részen jobbak a látási viszonyok. Ma éjjel nem aludt valami sokat. Mire sikerült elszenderednie egy kicsit, jött a váltás.
Szerencsére szép, de hűvös idő van ma hajnalban, tehát az elalvás kizárt dolog. Aztán meg, lassacskán ébredeznek a többiek is. Az első sugarakkal előbukkan sátrából az első Vadvért. Csak a mozgolódásra kapja oda a tekintetét, de mikor az sötét alak közelebb sétál, már látja, hogy Gius az. Visszaint neki. Mióta Tray elvitte megfuttatni Bolhást a tábor is csöndesebb. Ki tudja mit érezhetett az a kutya. Talán valami nagyobb állat lehetett a közelben.
Eltelik még néhány perc nyugodtan és békésen. A tücskök ciripelését apránként felváltják az első madár hangok. Valahol megreccsen egy ág a sűrűben, s valami édes virág illatot is magával hoz a korai szellő. Minden csupa frissesség! Akárcsak a csapat lesz a reggeli munkák előtt.
Ma beakarja fejezni azt a néhány lécet, amit tegnap elkezdett.
Csak a tompa püfölésekre meg a kutyamorgásra néz fel újra észbontóan izgalmas őrségéből.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 20:22:42
Üzenet elküldve: 2016-06-06 20:22:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatban//
//Tray//
*Csalódott sóhajjal ereszti vissza a gallyakat a csapdára. A szarvasból ugyan még maradt valami, fejedelmi állat volt, de ekkora csapatra nem elég hosszabb távra. Elgondolkodva mered maga elé, csupán Bolhás neve hallatán vigyorodik el újra.*
- Meghiszem azt!
*Rövidet rugózik a sarkán, majd felegyenesedik.*
- Okos kutya. Mióta van meg?
*Ha a közelében van, óvatos egyszerűséggel nyújtja oda kezét az állatnak. Noha nem először találkoznak, de még közel sem olyan közeli az ismeretségük. Ha odajön, mosolyogva végig simítja a fejét, majd megvakargatja a füle tövét is.*
- Azért, van benne valami különös. *Kínosan vakarja meg ezúttal a saját tarkóját.*
- Mármint az esetben. Hogy ugyanazt hajtogatta... Na jó! *Kifújja a bennragadt levegőt, majd nem túl hangosan összecsapja a kezét.*
- Menjünk tovább. Jó lenne találni valamit vagy ma igen szegényes lesz a vacsora.
*Azért örül neki, hogy az egyik 'baltája' nála van.*
~Mit is mondott az a szerencsétlen? Bago... Gab... ahh már nem is emlékszik! Lényegtelen! Tray-ak van igaza. Csak félre beszélt.~
*Már indulnak is tovább csöndes léptekkel a következő hurok felé. Csak az erdő ne lenne ma ennyire nyomasztó.*
//Több nap távlatban//
//Tray//
*Csalódott sóhajjal ereszti vissza a gallyakat a csapdára. A szarvasból ugyan még maradt valami, fejedelmi állat volt, de ekkora csapatra nem elég hosszabb távra. Elgondolkodva mered maga elé, csupán Bolhás neve hallatán vigyorodik el újra.*
- Meghiszem azt!
*Rövidet rugózik a sarkán, majd felegyenesedik.*
- Okos kutya. Mióta van meg?
*Ha a közelében van, óvatos egyszerűséggel nyújtja oda kezét az állatnak. Noha nem először találkoznak, de még közel sem olyan közeli az ismeretségük. Ha odajön, mosolyogva végig simítja a fejét, majd megvakargatja a füle tövét is.*
- Azért, van benne valami különös. *Kínosan vakarja meg ezúttal a saját tarkóját.*
- Mármint az esetben. Hogy ugyanazt hajtogatta... Na jó! *Kifújja a bennragadt levegőt, majd nem túl hangosan összecsapja a kezét.*
- Menjünk tovább. Jó lenne találni valamit vagy ma igen szegényes lesz a vacsora.
*Azért örül neki, hogy az egyik 'baltája' nála van.*
~Mit is mondott az a szerencsétlen? Bago... Gab... ahh már nem is emlékszik! Lényegtelen! Tray-ak van igaza. Csak félre beszélt.~
*Már indulnak is tovább csöndes léptekkel a következő hurok felé. Csak az erdő ne lenne ma ennyire nyomasztó.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 20:01:21
Üzenet elküldve: 2016-06-06 20:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Niavi//
//Akár, több hét távlatában//
*Nem tudja mit kezdjen, a kíváncsiságát, inkább fokozó, mint sem csillapító tőmondatokkal. Bárhogy rágcsálja magában ezeket az ízesen mondott szavakat, semmi lényegit nem szűr le belőle azon kívül, hogy a lány bizonyára azért ilyen távolságtartó, mert ott hagyta reggel. Nézzük el neki. Lovag, nem tudós. Legalább érzelmileg nem teljesen ütődött.*
~Vajon az ő íjának is van neve, mint Perchipfellnek? Lőtt már vadra? Mindenesetre jól bánik velük haláluk után. Igen ez szép gondolat.~
*Kissé megveregeti lélekben a vállát.*
-Ha úgy bánsz a vaddal életében, mint halálában, akkor jó vadász leszel. Finom a ragu.
*Így dicséri az a facsajkában kapott vacsorát. Nem udvariaskodik, tényleg ízletes az étel.*
-Tudja, régen ettem igazán jókat, de azért emlékszem milyen a kiváló étel. Szülőotthonomban rengeteget, és sokfélét kóstolhattam. De általában az mind háztáji állatból készült. Gyermekkoromban ritkán láttam vadhúst. Anyám midig is tiltott tőle. Azt mondta: "A vadállattól, vadállat lesz az ember! Nézz csak a bácsikádra."
*Jót kacag ezen. Kissé elnosztalgiázik a régi emlékek között.*
-Tudja apám nem vadászott soha. De a bácsikám. Ő igazi királya volt a céllövészetnek. De nem sportból ölt soha. Csak szerette az ízüket. A Bőreiket meg mindig szétosztotta a szegénynegyedbe télen. Csak nála ettem őzet azelőtt... Az előtt hogy...
*Gyorsan, néhány szóban mondatban elmagyarázza, hogy mi is az az "azelőtt". Elmeséli hogyan indult el otthonról, a szegényházat, a haramiákat. Egész eddigi történetét címszavakban. Addig addig latolgatja magában, mígnem csak kiböki.*
-És hát, így kerültem abba a folyóba, amiből kihalászott, Jezabiel. Persze nem szó szerint hálóval.
*Felkacag sokadjára is, beszéde alatt. Minden áron meg akarja nevettetni porcelánarcú partnernőjét. Hasonló, és borzasztóbb szóviccekkel, de legalább a szándék adott.*
-És ő itt társam, hű barátom, bajban, és békében. Perchipfell.
*Mondja és térdére fekteti, maga mellől fölemelve pallosát.*
-Sok mindenkinek köszönhetem hogy itt vagyok, de neki a leginkább.
*Át is rágja magát képekben, hányszor kellet használnia ezt a pengét. Túl sokszor ha belegondol.*
-De hogy elment az idő! És elraboltam a szót magától. Ha van ideje, Kérem! Kegyed meséljen. Olyan jó hogy végre beszélhetek valakivel.
*Persze rögtön korrigál.*
-Olyan jó hogy beszélhetek magával.
*Körbenéz. Sokan elvonultak már, eltették magukat a holnapi munkára. Azt hogy ő fáradtan álljon holnap munkába még csak-csak, de hogy Niavi miatta ne aludja ki magát, azt nyilván csak egy okból fogadná el. Persze erre most nem gondol.*
-Habár elég késő van. Ha fáradt, és van kedve máskor folytathatjuk. Esetleg a maga történetével kedves Nia?!
*Mondja udvariasan, és lelkesen, bársonyosan mély hangon. Csak utána döbben rá a becézett névalakra, amit elejtett.*
-Már ha szólíthatom Niának.
~Gyönyörű ez a név!~
*Számára most ez a legszebb név a világon. Bár ha összetalálkozik a napokban Meruwiellel akkor, biztos ő is a lista tetejére kerülne. Nem is biztos a holtverseny. És persze ő is csak a neve miatt. Ha Nia a lefekvés mellet dönt, akkor sátrához kíséri jó éjszakát kíván, és ő is aludni tér, majd szokásos napirendjét folytatja a napokban a következő beszélgetésig. A reggeli edzésekbe nem akar belefolyni. Perchipfellnek jobb a tokjában. És persze fél a harctól. Főleg a csatatéri elmebajai miatt. Nem bántaná társait, és azt sem szeretné hogy társainak kelljen őt bántaniuk. Ennek ellenére a az edzeni vágyók, láthatják ahogy mezítláb a harmatos fűre tocsog minden reggel, és tornagyakorlatok garmadát halmozva, átmozgatja tagjait. Szóval dolgozik, és minden este beszámol Perchinek magányosan, hogy senki se hallja. Árkot ás, és fát hasogat. Ez a programja, akár több hét távlatában.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 20:01:39
//Niavi//
//Akár, több hét távlatában//
*Nem tudja mit kezdjen, a kíváncsiságát, inkább fokozó, mint sem csillapító tőmondatokkal. Bárhogy rágcsálja magában ezeket az ízesen mondott szavakat, semmi lényegit nem szűr le belőle azon kívül, hogy a lány bizonyára azért ilyen távolságtartó, mert ott hagyta reggel. Nézzük el neki. Lovag, nem tudós. Legalább érzelmileg nem teljesen ütődött.*
~Vajon az ő íjának is van neve, mint Perchipfellnek? Lőtt már vadra? Mindenesetre jól bánik velük haláluk után. Igen ez szép gondolat.~
*Kissé megveregeti lélekben a vállát.*
-Ha úgy bánsz a vaddal életében, mint halálában, akkor jó vadász leszel. Finom a ragu.
*Így dicséri az a facsajkában kapott vacsorát. Nem udvariaskodik, tényleg ízletes az étel.*
-Tudja, régen ettem igazán jókat, de azért emlékszem milyen a kiváló étel. Szülőotthonomban rengeteget, és sokfélét kóstolhattam. De általában az mind háztáji állatból készült. Gyermekkoromban ritkán láttam vadhúst. Anyám midig is tiltott tőle. Azt mondta: "A vadállattól, vadállat lesz az ember! Nézz csak a bácsikádra."
*Jót kacag ezen. Kissé elnosztalgiázik a régi emlékek között.*
-Tudja apám nem vadászott soha. De a bácsikám. Ő igazi királya volt a céllövészetnek. De nem sportból ölt soha. Csak szerette az ízüket. A Bőreiket meg mindig szétosztotta a szegénynegyedbe télen. Csak nála ettem őzet azelőtt... Az előtt hogy...
*Gyorsan, néhány szóban mondatban elmagyarázza, hogy mi is az az "azelőtt". Elmeséli hogyan indult el otthonról, a szegényházat, a haramiákat. Egész eddigi történetét címszavakban. Addig addig latolgatja magában, mígnem csak kiböki.*
-És hát, így kerültem abba a folyóba, amiből kihalászott, Jezabiel. Persze nem szó szerint hálóval.
*Felkacag sokadjára is, beszéde alatt. Minden áron meg akarja nevettetni porcelánarcú partnernőjét. Hasonló, és borzasztóbb szóviccekkel, de legalább a szándék adott.*
-És ő itt társam, hű barátom, bajban, és békében. Perchipfell.
*Mondja és térdére fekteti, maga mellől fölemelve pallosát.*
-Sok mindenkinek köszönhetem hogy itt vagyok, de neki a leginkább.
*Át is rágja magát képekben, hányszor kellet használnia ezt a pengét. Túl sokszor ha belegondol.*
-De hogy elment az idő! És elraboltam a szót magától. Ha van ideje, Kérem! Kegyed meséljen. Olyan jó hogy végre beszélhetek valakivel.
*Persze rögtön korrigál.*
-Olyan jó hogy beszélhetek magával.
*Körbenéz. Sokan elvonultak már, eltették magukat a holnapi munkára. Azt hogy ő fáradtan álljon holnap munkába még csak-csak, de hogy Niavi miatta ne aludja ki magát, azt nyilván csak egy okból fogadná el. Persze erre most nem gondol.*
-Habár elég késő van. Ha fáradt, és van kedve máskor folytathatjuk. Esetleg a maga történetével kedves Nia?!
*Mondja udvariasan, és lelkesen, bársonyosan mély hangon. Csak utána döbben rá a becézett névalakra, amit elejtett.*
-Már ha szólíthatom Niának.
~Gyönyörű ez a név!~
*Számára most ez a legszebb név a világon. Bár ha összetalálkozik a napokban Meruwiellel akkor, biztos ő is a lista tetejére kerülne. Nem is biztos a holtverseny. És persze ő is csak a neve miatt. Ha Nia a lefekvés mellet dönt, akkor sátrához kíséri jó éjszakát kíván, és ő is aludni tér, majd szokásos napirendjét folytatja a napokban a következő beszélgetésig. A reggeli edzésekbe nem akar belefolyni. Perchipfellnek jobb a tokjában. És persze fél a harctól. Főleg a csatatéri elmebajai miatt. Nem bántaná társait, és azt sem szeretné hogy társainak kelljen őt bántaniuk. Ennek ellenére a az edzeni vágyók, láthatják ahogy mezítláb a harmatos fűre tocsog minden reggel, és tornagyakorlatok garmadát halmozva, átmozgatja tagjait. Szóval dolgozik, és minden este beszámol Perchinek magányosan, hogy senki se hallja. Árkot ás, és fát hasogat. Ez a programja, akár több hét távlatában.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 20:01:39
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 17:28:03
Üzenet elküldve: 2016-06-06 17:28:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egyúj világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Teszi, amit tennie kell vagy mondanak neki, segít amibe tud, de leginkább az állatok bőrére utazik rá. A bőrfeldolgozás fontos folyamat, hiszen az később sok mindenre felhasználható. A bőrkikészítés három alapvető folyamatból áll, a cserzés előkészítéséből, a cserzésből és a bőr feldolgozásból. Neki is kezd gyorsan lenyúzni az állatok bőrét, hiszen ha nem kezdene neki egyből, akkor az bomlásnak indulna. Ezek után lenyesi róla a rajta maradt zsiradékot és bekeni sóval, majd kiteríti száradni egy naposabb helyre, hogy konzerválódjon.
A cserzésnek csersavval áll neki, ennek köszönhetően kiszorítja a vizet a rostok közül és összefogja a rostokat. Egyelőre csak növényi csersavat tudott szerezni és azoknak a levébe hagyja ázni a bőrdarabokat, mert minél több ideig van benne, annál hajlékonyabb és könnyebben dolgozható eredményt kap majd a végén.*
//Több nap távlatában//
*Teszi, amit tennie kell vagy mondanak neki, segít amibe tud, de leginkább az állatok bőrére utazik rá. A bőrfeldolgozás fontos folyamat, hiszen az később sok mindenre felhasználható. A bőrkikészítés három alapvető folyamatból áll, a cserzés előkészítéséből, a cserzésből és a bőr feldolgozásból. Neki is kezd gyorsan lenyúzni az állatok bőrét, hiszen ha nem kezdene neki egyből, akkor az bomlásnak indulna. Ezek után lenyesi róla a rajta maradt zsiradékot és bekeni sóval, majd kiteríti száradni egy naposabb helyre, hogy konzerválódjon.
A cserzésnek csersavval áll neki, ennek köszönhetően kiszorítja a vizet a rostok közül és összefogja a rostokat. Egyelőre csak növényi csersavat tudott szerezni és azoknak a levébe hagyja ázni a bőrdarabokat, mert minél több ideig van benne, annál hajlékonyabb és könnyebben dolgozható eredményt kap majd a végén.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 15:52:10
Üzenet elküldve: 2016-06-06 15:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egyúj világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Gondolatban felidézi ennek a néhány napnak az eseményeit. A szerencsétlen pára esztelen viselkedését, nem is érti, hogy lehetett ilyen botor és meggondolatlan, hogy egyedül vesse be magát a sűrű és veszélyekkel teli rengetegbe. Nem hiába rágták a fülét neki is mesterei és családja, hogy ne menjen egyedül útjára. Erre mondták mindig, hogy egyedül nesztelen de esztelen. Csak párban járták az erdőt, ha el is kóborolt és magányra vágyott, sose ment messzire. Elmormolt néhány fohászt a haldoklóért, mást nem tehetett, ha a lelke Syl és Jeza ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ne menjen be senki a sátorba, ahol küzdenek a szerencsétlen életéért. Állítólag valami fenevad támadta meg, de mire kiért volna az erdőből, már csak messzebbről látta a vérben úszú alakját és a vércseppeket mivel pirosra szinezte a zöld pázsitot. Nem látta jól társát sem, aki vállán cipelte a az elernyedt testet a sátorig. Valahogy most magányra vágyott, szeretett volna egyedül maradni a gondolataival. Talán arra vár, hogy Riqa közeledjen felé, észre fogja venni a legapróbb gesztusokból is, ha jószívvel fogadja közeledését. most egyelőre hagyja a dolgokat kettejükkel kapcsolatban, folydogáljanak a saját medrükben tovább. Amennyiben nem regál, úgy is jó. Nem fog tovább olyan szekér után futni, ami sosem áll meg neki. Elég lenne neki egy biztató mosoly, egy kósza pillantás, vagy akár egy félvállról odavetett aprócska szófoszlány. Mintha mostanában egy cseppet megfakultak volna az óriáslány iránt érzett érzelmek. Furcsálja, hogy nem feszélyezi a lány tartózkodása és távolmaradása. Ámbár jólesne neki, ha átölelné és szerető karjaiban pihenhetne.*
~ A szellemekre, ez nem szerelem, csak anyám után vágyódom. Lehet az újabb haláleset az oka, vagy ismét egy nő az, akiben szeretett anyját kereste újfent~
*Nem érzett fájdalmat és ajkába sem harapott, mint általában mikor nagyon rágódik valamin. Feje nem nehezül a szerelem vágyakozással teli gondolartaitól. Elméje kitisztult, akár a hegyi patakocska a zöld ár elvonulta után.*
~Mihez is kezdenénk? Hogyan is nemzenénk gyermekeket, ha egyáltalán e frigyből születhetnének egyáltalán? Nem volna e a földanya és a természetnek megcsúfolása?~
*Lassan tudatára ébred, hogy nekik, mint turbékoló párocskának nincsen jövőjük, a remény hajója a családalapítással kapcsolatban messze úszik, már csak ködbe vesző sziluettjét látja, de hamarosan elfelejti ezt a képzelgését is. A felismerés rohamozó seregei letámadják ostromlott elméjét, két vállra fektetik, végre tiszta elmével szemléli helyzetét. Mikor Syllel együtt vannak megnyílik neki és elmeséli röviden történetét. Hogyan kellett elmenekülniük imádott otthonukból, miképp kezdtek a városban új életet, a szegénynegyed mocskában eltöltött hosszú éveket, legvégül családja elvesztését, egy szóval mindent. Megkönnyebbül mikor mondandója végére ér, hatalmas súlyt vetett le válláról, jól esett neki megszabadulni a kínzó terhektől, melyek valósággal elemésztették már. Rég elveszett bátyjaként tekintett a férfire, a bizalma és hűsége iránta megingathatatlan. Jezához nem sikerült közelebb kerülnie, egyszerűen nem volt rá alkalma. Meghajolt annak brilliáns elméje és mérnöki képességei előtt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cölöpkerítés, mellyel immáron körbe vannak véve, hála a favágók vérrel-verejtékkel teli munkájának és nagyszerű vadászaiknak, akik temérdek élelemmel látják el őket nap mint nap. Hamarosan felgyorsul majd a munkatempó, mert nemsokára végeznek a jelöléssel és beállhatnak segíteni ők is. Úgy képzeli ekkor fog Jeza elé állni és megragadni az alkalmat a beszélgetésre. Amennyiben méltónak találtatik, megmutatja neki az aggastyán druida feljegyzéseit, könyveit, bár van ami ősei titkos nyelvén íródott.*
//Több nap távlatában//
*Gondolatban felidézi ennek a néhány napnak az eseményeit. A szerencsétlen pára esztelen viselkedését, nem is érti, hogy lehetett ilyen botor és meggondolatlan, hogy egyedül vesse be magát a sűrű és veszélyekkel teli rengetegbe. Nem hiába rágták a fülét neki is mesterei és családja, hogy ne menjen egyedül útjára. Erre mondták mindig, hogy egyedül nesztelen de esztelen. Csak párban járták az erdőt, ha el is kóborolt és magányra vágyott, sose ment messzire. Elmormolt néhány fohászt a haldoklóért, mást nem tehetett, ha a lelke Syl és Jeza ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ne menjen be senki a sátorba, ahol küzdenek a szerencsétlen életéért. Állítólag valami fenevad támadta meg, de mire kiért volna az erdőből, már csak messzebbről látta a vérben úszú alakját és a vércseppeket mivel pirosra szinezte a zöld pázsitot. Nem látta jól társát sem, aki vállán cipelte a az elernyedt testet a sátorig. Valahogy most magányra vágyott, szeretett volna egyedül maradni a gondolataival. Talán arra vár, hogy Riqa közeledjen felé, észre fogja venni a legapróbb gesztusokból is, ha jószívvel fogadja közeledését. most egyelőre hagyja a dolgokat kettejükkel kapcsolatban, folydogáljanak a saját medrükben tovább. Amennyiben nem regál, úgy is jó. Nem fog tovább olyan szekér után futni, ami sosem áll meg neki. Elég lenne neki egy biztató mosoly, egy kósza pillantás, vagy akár egy félvállról odavetett aprócska szófoszlány. Mintha mostanában egy cseppet megfakultak volna az óriáslány iránt érzett érzelmek. Furcsálja, hogy nem feszélyezi a lány tartózkodása és távolmaradása. Ámbár jólesne neki, ha átölelné és szerető karjaiban pihenhetne.*
~ A szellemekre, ez nem szerelem, csak anyám után vágyódom. Lehet az újabb haláleset az oka, vagy ismét egy nő az, akiben szeretett anyját kereste újfent~
*Nem érzett fájdalmat és ajkába sem harapott, mint általában mikor nagyon rágódik valamin. Feje nem nehezül a szerelem vágyakozással teli gondolartaitól. Elméje kitisztult, akár a hegyi patakocska a zöld ár elvonulta után.*
~Mihez is kezdenénk? Hogyan is nemzenénk gyermekeket, ha egyáltalán e frigyből születhetnének egyáltalán? Nem volna e a földanya és a természetnek megcsúfolása?~
*Lassan tudatára ébred, hogy nekik, mint turbékoló párocskának nincsen jövőjük, a remény hajója a családalapítással kapcsolatban messze úszik, már csak ködbe vesző sziluettjét látja, de hamarosan elfelejti ezt a képzelgését is. A felismerés rohamozó seregei letámadják ostromlott elméjét, két vállra fektetik, végre tiszta elmével szemléli helyzetét. Mikor Syllel együtt vannak megnyílik neki és elmeséli röviden történetét. Hogyan kellett elmenekülniük imádott otthonukból, miképp kezdtek a városban új életet, a szegénynegyed mocskában eltöltött hosszú éveket, legvégül családja elvesztését, egy szóval mindent. Megkönnyebbül mikor mondandója végére ér, hatalmas súlyt vetett le válláról, jól esett neki megszabadulni a kínzó terhektől, melyek valósággal elemésztették már. Rég elveszett bátyjaként tekintett a férfire, a bizalma és hűsége iránta megingathatatlan. Jezához nem sikerült közelebb kerülnie, egyszerűen nem volt rá alkalma. Meghajolt annak brilliáns elméje és mérnöki képességei előtt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cölöpkerítés, mellyel immáron körbe vannak véve, hála a favágók vérrel-verejtékkel teli munkájának és nagyszerű vadászaiknak, akik temérdek élelemmel látják el őket nap mint nap. Hamarosan felgyorsul majd a munkatempó, mert nemsokára végeznek a jelöléssel és beállhatnak segíteni ők is. Úgy képzeli ekkor fog Jeza elé állni és megragadni az alkalmat a beszélgetésre. Amennyiben méltónak találtatik, megmutatja neki az aggastyán druida feljegyzéseit, könyveit, bár van ami ősei titkos nyelvén íródott.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 12:43:59
Üzenet elküldve: 2016-06-06 12:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Hajnalban furcsa hangokra lesz figyelmes mikor kora reggel felébred.*
~Mifolyik itt? Ha gond lenne az őr figyelmeztet minket.~
*Niavi kijön a sátrából, de a biztonság kedvéért a tőrét magához veszi.
Van egy kis köd, ami a hajnali órákban jellemző szokott lenni.
Ennek ellenére látja azt a két személyt.
Az egyik sétál a kutyájával és közben szitkozodik rá.*
~Hűha, valaki bal lábbal kelt fel, nem szívesen mennék most a közelébe. A sötételf nagyon morcos.~
*Másik pedig egy bábúval hadakozik, de nem sokáig élvezheti a magányos edzés örömét, mert a mélységi ölebe nagyon csúnyán morog rá.*
~Mi lesz ebből vajon?~
*Egyelőre csak némán figyeli az eseményeket.*
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Hajnalban furcsa hangokra lesz figyelmes mikor kora reggel felébred.*
~Mifolyik itt? Ha gond lenne az őr figyelmeztet minket.~
*Niavi kijön a sátrából, de a biztonság kedvéért a tőrét magához veszi.
Van egy kis köd, ami a hajnali órákban jellemző szokott lenni.
Ennek ellenére látja azt a két személyt.
Az egyik sétál a kutyájával és közben szitkozodik rá.*
~Hűha, valaki bal lábbal kelt fel, nem szívesen mennék most a közelébe. A sötételf nagyon morcos.~
*Másik pedig egy bábúval hadakozik, de nem sokáig élvezheti a magányos edzés örömét, mert a mélységi ölebe nagyon csúnyán morog rá.*
~Mi lesz ebből vajon?~
*Egyelőre csak némán figyeli az eseményeket.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 11:48:54
Üzenet elküldve: 2016-06-06 11:48:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*A vadászoknak idővel természetessé válik, hogy még az előtt munkába állnak, mielőtt a vadon ragadozói felhagynának a magukéval. Ez egy ilyen veszélyes környéken elég botor vállalkozás lenne, de a korán kelésről nem lehet néhány nap alatt leszokni, így már-már rutinszerű köreiket teszi a tisztáson Bolhás és gazdája.*
-Te átok, hogy nem lehet tőled aludni.
*Súgja oda a kutyának mérsékelt haraggal, aki egész éjszaka rugdalt meg nyüszkölt álmában. Egy ekkora jószág hangjaira azért még lehet hogy néhány méteres körzeten belül más is felfigyelt alvás helyett, nem csak a mélységi.*
-Ma este esküszöm az erdőben alszol.
*Pöröl még mindig a kutyával, de felét sem gondolja komolyan. A jószágnak a gazdája lábánál a helye, de legalábbis ezt mindkét érintett így gondolja, ezért nem volt még különösebb összetűzés kettejük között ezen a téren. Visszafelé fordulva arra lesznek figyelmesek, vagyis leginkább Bolhás, hogy a csapat által eszkábált bábut a csuklyás fazon puföli. Feltehetőleg azért most a csuklyája nélkül, de a ködben ilyen részletességgel nem lát. Ami azt illeti Bolhás sem, ő talán még kevésbé, így a hajnali órákban, de semmi esetre sem szimpatikus neki a látvány. Hangos morgásba kezd, borzolja a hátán, farán a szőrt, mintha egy medvével állna szemben. A morgásból hébe-hóba vakkanás hallatszik, a fenyegető fajta. A jelentése egyértelmű: tűnj innen. Míg a négylábú bizonytalan a gyakorló kilétét illetően, Tray megismerte, ezért néhányat a kutya nyakára csap játékosan, hogy megnyugtassa.*
-Shh, shh, csak Gius az. Tudod, a sötét, csuklyás, kevéssé bizalomgerjesztő, szótlan, fenyegető alak. Na jó ezzel nem győztelek meg, mi? Gyere.
*Elindul a fószer felé, amint a bolhazsák megnyugszik. Továbbra is fenyegető a tartása, de legalább már csak halkan morog.*
-Szép, jó reggelt.
*Köszön egykedvűen az embernek, megzavarva a fél perc pihenőjét. A kutyának közelről sem szimpatikus. Többször találkozott már vele, eddig sem volt a kedvence, de csak egyszer kell eljátszani a kutya bizalmát. Már pedig fél perccel ezelőtt Gius még egy sötét, egy fabábut hangosan csapkodó fickó volt, úgyhogy most is az.*
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*A vadászoknak idővel természetessé válik, hogy még az előtt munkába állnak, mielőtt a vadon ragadozói felhagynának a magukéval. Ez egy ilyen veszélyes környéken elég botor vállalkozás lenne, de a korán kelésről nem lehet néhány nap alatt leszokni, így már-már rutinszerű köreiket teszi a tisztáson Bolhás és gazdája.*
-Te átok, hogy nem lehet tőled aludni.
*Súgja oda a kutyának mérsékelt haraggal, aki egész éjszaka rugdalt meg nyüszkölt álmában. Egy ekkora jószág hangjaira azért még lehet hogy néhány méteres körzeten belül más is felfigyelt alvás helyett, nem csak a mélységi.*
-Ma este esküszöm az erdőben alszol.
*Pöröl még mindig a kutyával, de felét sem gondolja komolyan. A jószágnak a gazdája lábánál a helye, de legalábbis ezt mindkét érintett így gondolja, ezért nem volt még különösebb összetűzés kettejük között ezen a téren. Visszafelé fordulva arra lesznek figyelmesek, vagyis leginkább Bolhás, hogy a csapat által eszkábált bábut a csuklyás fazon puföli. Feltehetőleg azért most a csuklyája nélkül, de a ködben ilyen részletességgel nem lát. Ami azt illeti Bolhás sem, ő talán még kevésbé, így a hajnali órákban, de semmi esetre sem szimpatikus neki a látvány. Hangos morgásba kezd, borzolja a hátán, farán a szőrt, mintha egy medvével állna szemben. A morgásból hébe-hóba vakkanás hallatszik, a fenyegető fajta. A jelentése egyértelmű: tűnj innen. Míg a négylábú bizonytalan a gyakorló kilétét illetően, Tray megismerte, ezért néhányat a kutya nyakára csap játékosan, hogy megnyugtassa.*
-Shh, shh, csak Gius az. Tudod, a sötét, csuklyás, kevéssé bizalomgerjesztő, szótlan, fenyegető alak. Na jó ezzel nem győztelek meg, mi? Gyere.
*Elindul a fószer felé, amint a bolhazsák megnyugszik. Továbbra is fenyegető a tartása, de legalább már csak halkan morog.*
-Szép, jó reggelt.
*Köszön egykedvűen az embernek, megzavarva a fél perc pihenőjét. A kutyának közelről sem szimpatikus. Többször találkozott már vele, eddig sem volt a kedvence, de csak egyszer kell eljátszani a kutya bizalmát. Már pedig fél perccel ezelőtt Gius még egy sötét, egy fabábut hangosan csapkodó fickó volt, úgyhogy most is az.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 11:00:45
Üzenet elküldve: 2016-06-06 11:00:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Az egyforma napok múlásával életének ritmusa is állandósult. A favágás nem könnyű munka, így esténként maga is ledöntött faként zuhan végig sátrában a fekhelyén és szinte azonnal elnyomja az álom. A korai fekvés egyik előnye a korán, kipihenten kelés. Rendszerint a nap első sugarával kel, még jóval azelőtt, hogy a tábor többi lakója előkerülne a sátrából. Mivel este már sem ereje, sem kedve az ilyesmihez, ilyenkor szemrevételezi, hogy az építő brigád mennyit haladt előző nap. Ezen a reggelen is így tesz. Int a kis őrtoronyban posztoló hajnali őrnek, majd a kerítés mentén körbe sétál a tisztáson.*
*A reggeli ködben egy ismeretlen alakot vesz észre. Méretre ember, de formája ormótlan, fejéből mintha tüskék meredeznének, kezéből szabálytalan, hosszú, karomszerű nyúlványok állnak ki. Mire rájön, hogy egy ágakból összezsinegelt bábut lát, már a kezében a kardja. Az őrtorony felől mintha nevetést hallott volna… Mindegy, hasonló esetben Ő is nevetne. De miért állították ide ezt a bábut? Közelebbről megnézve látja, hogy néhány ágon vágásnyomok vannak. Tehát ezen gyakorolt valaki. Remek, meg is van a reggeli elfoglaltsága. Először lassú, átgondolt mozdulatokkal melegíti át tagjait, majd egyre gyorsabban, robbanékonyabban gyakorolja a már jól ismert vágásokat, szúrásokat, hárításokat. Mikor úgy érzi, már elégszer végezte ki a fabábut, megáll pihenni. ~Azért élők ellen mégis érdekesebb lenne.~ Egyik-másik táborlakó egészen ügyesnek tűnik. Talán tanulhatna tőlük valami újat, vagy akár taníthatná őket. Ez utóbbi gondolaton meglepődik, magától nem szokott eszébe jutni, hogy másokon önzetlenül segítsen. ~Biztos Shiriqa van rám rossz hatással.~ Elvigyorodik és újra felemeli a kardját.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 12:00:29
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Az egyforma napok múlásával életének ritmusa is állandósult. A favágás nem könnyű munka, így esténként maga is ledöntött faként zuhan végig sátrában a fekhelyén és szinte azonnal elnyomja az álom. A korai fekvés egyik előnye a korán, kipihenten kelés. Rendszerint a nap első sugarával kel, még jóval azelőtt, hogy a tábor többi lakója előkerülne a sátrából. Mivel este már sem ereje, sem kedve az ilyesmihez, ilyenkor szemrevételezi, hogy az építő brigád mennyit haladt előző nap. Ezen a reggelen is így tesz. Int a kis őrtoronyban posztoló hajnali őrnek, majd a kerítés mentén körbe sétál a tisztáson.*
*A reggeli ködben egy ismeretlen alakot vesz észre. Méretre ember, de formája ormótlan, fejéből mintha tüskék meredeznének, kezéből szabálytalan, hosszú, karomszerű nyúlványok állnak ki. Mire rájön, hogy egy ágakból összezsinegelt bábut lát, már a kezében a kardja. Az őrtorony felől mintha nevetést hallott volna… Mindegy, hasonló esetben Ő is nevetne. De miért állították ide ezt a bábut? Közelebbről megnézve látja, hogy néhány ágon vágásnyomok vannak. Tehát ezen gyakorolt valaki. Remek, meg is van a reggeli elfoglaltsága. Először lassú, átgondolt mozdulatokkal melegíti át tagjait, majd egyre gyorsabban, robbanékonyabban gyakorolja a már jól ismert vágásokat, szúrásokat, hárításokat. Mikor úgy érzi, már elégszer végezte ki a fabábut, megáll pihenni. ~Azért élők ellen mégis érdekesebb lenne.~ Egyik-másik táborlakó egészen ügyesnek tűnik. Talán tanulhatna tőlük valami újat, vagy akár taníthatná őket. Ez utóbbi gondolaton meglepődik, magától nem szokott eszébe jutni, hogy másokon önzetlenül segítsen. ~Biztos Shiriqa van rám rossz hatással.~ Elvigyorodik és újra felemeli a kardját.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 12:00:29
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 07:48:18
Üzenet elküldve: 2016-06-06 07:48:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatban//
//Baldrol//
*Csapdáról csapdára járják az erdőt, de úgy fest senkinek sincs az elmúlt napok távlatában túlságosan derűs hangulata. Viszont mivel kisebb gondja is nagyobb volt a haldoklónál, és már így is elegen tódultak oda, az bizonyos utolsó szavakat csak másodkézről hallhatta meg.*
-Mi is volt? Meghalunk mind, vagy ilyesmi, igaz?
*A szokásos motoszkálás is laposnak hangzik most. Csak vonszolja magát minden vad. Érzésre ők is lapos hangulatban pásztázzák a bokrokat, céltalanul. Mintha az erdő nyomna el minden élő lelket. Mintha maga is gyászolna. A mélységi persze elhessegeti magától az érzést, hisz csak babona ez. Az erdő nem valami mindenható erő. E tekintetben jól egymásra találtak az északival.*
-Lázas volt, hülyeségeket beszélt.
*Ettől függetlenül Trayre is rátelepszik a baljós érzés.*
~Ebben pedig bíztam.~
*Megkordul a mélységi gyomra, tegnap este már nem volt olyan bőséges a vacsora. Elhúzza a szája szélét és tovább indul Baldrol után a következő csapdát ellenőrizni. Bolhás is csak vonszolja magát, neki is hiányzik már egy kiadós lakoma.*
-Szerinted kikaparja a nyestet?
*Teszi fel kérdését a szőrmókra vigyorogva, mikor a második csapdában is csalódniuk kell. Nem próbálta még, nem is kifejezetten - sőt, kifejezetten nem - kotorékkutya, de hátha.*
//Több nap távlatban//
//Baldrol//
*Csapdáról csapdára járják az erdőt, de úgy fest senkinek sincs az elmúlt napok távlatában túlságosan derűs hangulata. Viszont mivel kisebb gondja is nagyobb volt a haldoklónál, és már így is elegen tódultak oda, az bizonyos utolsó szavakat csak másodkézről hallhatta meg.*
-Mi is volt? Meghalunk mind, vagy ilyesmi, igaz?
*A szokásos motoszkálás is laposnak hangzik most. Csak vonszolja magát minden vad. Érzésre ők is lapos hangulatban pásztázzák a bokrokat, céltalanul. Mintha az erdő nyomna el minden élő lelket. Mintha maga is gyászolna. A mélységi persze elhessegeti magától az érzést, hisz csak babona ez. Az erdő nem valami mindenható erő. E tekintetben jól egymásra találtak az északival.*
-Lázas volt, hülyeségeket beszélt.
*Ettől függetlenül Trayre is rátelepszik a baljós érzés.*
~Ebben pedig bíztam.~
*Megkordul a mélységi gyomra, tegnap este már nem volt olyan bőséges a vacsora. Elhúzza a szája szélét és tovább indul Baldrol után a következő csapdát ellenőrizni. Bolhás is csak vonszolja magát, neki is hiányzik már egy kiadós lakoma.*
-Szerinted kikaparja a nyestet?
*Teszi fel kérdését a szőrmókra vigyorogva, mikor a második csapdában is csalódniuk kell. Nem próbálta még, nem is kifejezetten - sőt, kifejezetten nem - kotorékkutya, de hátha.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 07:47:19
Üzenet elküldve: 2016-06-06 07:47:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Darenn//
*Úgy tűnik, a férfi többet akar párszó váltás helyett, ennek örül Niavi, de reméli, hogy azért nem reggelig tartó beszélgetésnek néz elébe.
Felajánlanak egy felszeletelt fatörzset a kényelem szempontjából. El is fogadja, mert azért még is könnyebb ülve beszélgetni, mint állva.
Először csak hallgat míg Darenn beszél.*
~Hát igen, sokat köszönhetünk nekik, ő az életét, én pedig célt kaptam. Ha egyedül vágok bele a kalandozásnak, akkor hasonlóan jártam volna, mint az az elhunyt személy.~
*Ahogy beszélgetnek felmerülnek kérdések, melyekre szépen sorban válaszol. Leginkább rövid válaszokat ad szóban.*
-Igen ismerem Jezabielt.
~egy igazi mérnökzseni~
-Hallottalak titeket beszélgetni, s szeretnél tanulni, ha lesz lehetőség én is csatlakoznék.
~Minden plusz tudás hasznos lehet akár magunkra nézve vagy a társaink megsegítésére egyaránt.~
*Kérdést kap a városban eltöltött időről, arra elég nehezen tud válaszolni, mivel akkor "ébredt öntudatra", utána még több kérdés merül fel amikre szintén válaszol.*
-A rövid verzió, hogy felfedezzem a várost, ahol pletykák terjengtek, amik úgy néz ki valósak.
~Hiszen itt lehetek.~
*Hazudni nem szeret senkinek sem, de végül is igaz.
Ha többet akar megtudni ezzel kapcsolatban Darenn akkor ehhez újabb kérdést kell feltennie.
Folytatja tovább.*
-Is-is, de inkább vagyok vadász, mint harcos típus. Amióta az eszemet tudom a kalandvágy hajt és szeretnék profi íjász lenni.
~Habár az utóbbit még nem sok lehetőségem volt fejleszteni.~
*Egy fanyar mosoly jelenik az arcán; az előbbi gondolat miatt.*
-Leginkább szakácskodok, és a tábor körüli teendőket végzem.
~Kíváncsi vagyok a visszajelzésére, hogy mit gondol a főztömről, még nem vagyok profi benne.~
-Remélem ízlik az étek.
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 09:14:11
//Darenn//
*Úgy tűnik, a férfi többet akar párszó váltás helyett, ennek örül Niavi, de reméli, hogy azért nem reggelig tartó beszélgetésnek néz elébe.
Felajánlanak egy felszeletelt fatörzset a kényelem szempontjából. El is fogadja, mert azért még is könnyebb ülve beszélgetni, mint állva.
Először csak hallgat míg Darenn beszél.*
~Hát igen, sokat köszönhetünk nekik, ő az életét, én pedig célt kaptam. Ha egyedül vágok bele a kalandozásnak, akkor hasonlóan jártam volna, mint az az elhunyt személy.~
*Ahogy beszélgetnek felmerülnek kérdések, melyekre szépen sorban válaszol. Leginkább rövid válaszokat ad szóban.*
-Igen ismerem Jezabielt.
~egy igazi mérnökzseni~
-Hallottalak titeket beszélgetni, s szeretnél tanulni, ha lesz lehetőség én is csatlakoznék.
~Minden plusz tudás hasznos lehet akár magunkra nézve vagy a társaink megsegítésére egyaránt.~
*Kérdést kap a városban eltöltött időről, arra elég nehezen tud válaszolni, mivel akkor "ébredt öntudatra", utána még több kérdés merül fel amikre szintén válaszol.*
-A rövid verzió, hogy felfedezzem a várost, ahol pletykák terjengtek, amik úgy néz ki valósak.
~Hiszen itt lehetek.~
*Hazudni nem szeret senkinek sem, de végül is igaz.
Ha többet akar megtudni ezzel kapcsolatban Darenn akkor ehhez újabb kérdést kell feltennie.
Folytatja tovább.*
-Is-is, de inkább vagyok vadász, mint harcos típus. Amióta az eszemet tudom a kalandvágy hajt és szeretnék profi íjász lenni.
~Habár az utóbbit még nem sok lehetőségem volt fejleszteni.~
*Egy fanyar mosoly jelenik az arcán; az előbbi gondolat miatt.*
-Leginkább szakácskodok, és a tábor körüli teendőket végzem.
~Kíváncsi vagyok a visszajelzésére, hogy mit gondol a főztömről, még nem vagyok profi benne.~
-Remélem ízlik az étek.
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 09:14:11
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 00:32:24
Üzenet elküldve: 2016-06-06 00:32:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Szerencsétlen fickó nem éri meg a harmadnapot, elviszi a sebláz. Sok könnyet nem hullajt érte, hiszen nem is ismerte. Ostoba volt, hogy egyedül kelt útra a vadonon keresztül és az alapján, amit fél füllel hallott, az sem biztos, hogy egyenes utakon járt. De ezzel semmi dolga, ezt majd intézi az az idealista elf meg a gyakorlatias kis gnóm lány. Csak a sok fát sajnálja, amiből nem Vadvéd épül, hanem az ismeretlen halotti máglyájaként ég el. Ennyivel is többet kell majd kivágniuk.*
*Nem mintha bánná. Ahogy telnek a napok, egyre jobban kedveli, amit csinál és akivel csinálja. Különösebb beszélgetés nélkül összeszoktak az óriás lánnyal, ami komfortossá és hatékonnyá tette a közös munkát. A szerzett gyakorlattól a fák sokkal gyorsabban a földre kerülnek, a darabolás ideje pedig a felére csökkent. Gius már ránézésre látja, melyek azok az ágak, amikkel vastagságuk folytán hosszú ideig vesződne, ezekkel nem is foglalkozik, meghagyja az óriás lánynak, inkább azokat az ágakat aprítja, amikhez Shiriqa magassága miatt kevésbé férne hozzá. Ahogy a páros egyre nagyobb összhangban dolgozik, Gius úgy érzi, személyesen is közelebb kerültek egymáshoz. Órák is eltelnek anélkül, hogy szót váltanának, de ha csak egy szó hangzik is el, az tisztelettel van mondva. A munka szüneteiben néha azért beszélgetnek kicsit, főleg praktikus dolgokról a feladatukkal kapcsolatban, de néha egy-két vicc vagy személyes megjegyzés is elhangzik. Gius megkedveli a lány figyelmes, gyakran gondoskodó természetét és megtanulja elfogadni célratörő meglátásait. Bár időről időre elborul a kedve, ha visszagondol az Artheniorban történtekre, az óriás, talán csak véletlenül, talán megérezve hangulatának változását, mindig ilyenkorra időzít valami féltő megjegyzést vagy apró észrevételt, ami visszahúzza a jelenbe. Talán észre sem veszi, mit tesz, de Gius titkon hálás ezért.*
*Magában jót mulat azon, hogy a lány valamiért nem tudja megjegyezni a nevét. Nem nagyon érti a dolgot, igazán nem bonyolult, de az óriásnak valahogy sosem áll rá a nyelve, mikor meg akarja szólítani. Mivel látja, hogy lány minden ilyen alkalommal zavarba jön és bánja a botlását, úgy dönt, megpróbál segíteni rajta. Amikor legközelebb látja, hogy a lány levegőt vesz a mondandójához, ránéz és zavarodottan próbálja felidézni, hogy is hívják, elé megy a problémának.*
- Sid. Régebben a barátaim Sid-nek szólítottak. Ha szeretnéd, Te is szólíthatsz így.- *Megpróbál biztatóan mosolyogni mellé, mostanában néha már sikerül az ilyesmi.*
*Máskülönben eseménytelenül telnek a napok. A tervezett épületek az általa is szállított faanyagból lassan testet öltenek a vörös hajú gnóm lány tervei alapján az építkezést végzők keze alatt. Gius ennek általában csak az eredményeit látja, este a munkától fáradtan már nem sok mindenre van energiája, ezért többnyire csak elfogyasztja az egyébként a körülményekhez képest nagyon ízletes vadragut, ami rendszeresen a vacsora alapját adja, majd megmosakszik és nyugovóra tér. Emiatt a tábor többi lakóját nem nagyon ismeri még, de néha azon kapja magát, hogy ezen szívesen változtatna. Talán majd, ha alkalom adódik rá.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 00:34:33
//Több nap távlatában//
*Szerencsétlen fickó nem éri meg a harmadnapot, elviszi a sebláz. Sok könnyet nem hullajt érte, hiszen nem is ismerte. Ostoba volt, hogy egyedül kelt útra a vadonon keresztül és az alapján, amit fél füllel hallott, az sem biztos, hogy egyenes utakon járt. De ezzel semmi dolga, ezt majd intézi az az idealista elf meg a gyakorlatias kis gnóm lány. Csak a sok fát sajnálja, amiből nem Vadvéd épül, hanem az ismeretlen halotti máglyájaként ég el. Ennyivel is többet kell majd kivágniuk.*
*Nem mintha bánná. Ahogy telnek a napok, egyre jobban kedveli, amit csinál és akivel csinálja. Különösebb beszélgetés nélkül összeszoktak az óriás lánnyal, ami komfortossá és hatékonnyá tette a közös munkát. A szerzett gyakorlattól a fák sokkal gyorsabban a földre kerülnek, a darabolás ideje pedig a felére csökkent. Gius már ránézésre látja, melyek azok az ágak, amikkel vastagságuk folytán hosszú ideig vesződne, ezekkel nem is foglalkozik, meghagyja az óriás lánynak, inkább azokat az ágakat aprítja, amikhez Shiriqa magassága miatt kevésbé férne hozzá. Ahogy a páros egyre nagyobb összhangban dolgozik, Gius úgy érzi, személyesen is közelebb kerültek egymáshoz. Órák is eltelnek anélkül, hogy szót váltanának, de ha csak egy szó hangzik is el, az tisztelettel van mondva. A munka szüneteiben néha azért beszélgetnek kicsit, főleg praktikus dolgokról a feladatukkal kapcsolatban, de néha egy-két vicc vagy személyes megjegyzés is elhangzik. Gius megkedveli a lány figyelmes, gyakran gondoskodó természetét és megtanulja elfogadni célratörő meglátásait. Bár időről időre elborul a kedve, ha visszagondol az Artheniorban történtekre, az óriás, talán csak véletlenül, talán megérezve hangulatának változását, mindig ilyenkorra időzít valami féltő megjegyzést vagy apró észrevételt, ami visszahúzza a jelenbe. Talán észre sem veszi, mit tesz, de Gius titkon hálás ezért.*
*Magában jót mulat azon, hogy a lány valamiért nem tudja megjegyezni a nevét. Nem nagyon érti a dolgot, igazán nem bonyolult, de az óriásnak valahogy sosem áll rá a nyelve, mikor meg akarja szólítani. Mivel látja, hogy lány minden ilyen alkalommal zavarba jön és bánja a botlását, úgy dönt, megpróbál segíteni rajta. Amikor legközelebb látja, hogy a lány levegőt vesz a mondandójához, ránéz és zavarodottan próbálja felidézni, hogy is hívják, elé megy a problémának.*
- Sid. Régebben a barátaim Sid-nek szólítottak. Ha szeretnéd, Te is szólíthatsz így.- *Megpróbál biztatóan mosolyogni mellé, mostanában néha már sikerül az ilyesmi.*
*Máskülönben eseménytelenül telnek a napok. A tervezett épületek az általa is szállított faanyagból lassan testet öltenek a vörös hajú gnóm lány tervei alapján az építkezést végzők keze alatt. Gius ennek általában csak az eredményeit látja, este a munkától fáradtan már nem sok mindenre van energiája, ezért többnyire csak elfogyasztja az egyébként a körülményekhez képest nagyon ízletes vadragut, ami rendszeresen a vacsora alapját adja, majd megmosakszik és nyugovóra tér. Emiatt a tábor többi lakóját nem nagyon ismeri még, de néha azon kapja magát, hogy ezen szívesen változtatna. Talán majd, ha alkalom adódik rá.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 00:34:33
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-06 00:06:38
Üzenet elküldve: 2016-06-06 00:06:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Niavi//
*Nagyon jól esik neki a nyilván félreértett mosoly, és hogy egyáltalán, nem sértődött meg a reggeli tétova elválás miatt. Egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát. Nem esik jól állni. Még fát is szeretne vágni ma, nem akar elfáradni, de Niavit is mindenképp hallgatni akarja még. Csillogó szemekkel figyeli arcát, ajkait ahogy formálja a szavakat. Kétségtelenül tetszik neki a látvány. Fényes nappal talán azt is látná a lány hogy egy kissé elpirul. Regulázza magát, nem hagyja hogy képekbe kalandozzon az elméje, most figyelni akar a nőre. Niavi beszédének befejeztével, felajánlja hogy egy másik felszeletelt fatörzs maradékot szerez a magáé mellé. Így kényelmesebben folytatva a társalgást. Ha beleegyezik, leülnek de Soreyl, tapintatosságból nem folytatja vacsoráját.*
-Én is a véletlen folytán csöppentem ide. Aztán most se ember, se állat, se senki más, innen el nem mozdíthat. Egy esetleges vacsora lehettem volna valami vadállat számára, ha Jezabiel nem talál rám. Őt bizonyára ismeri kisasszony.
*Mondja elmosolyodva. Halkan beszél, dörmög. Arca egyre kíváncsibb tekintettel nézi a lányt. Még így beszéd közben is. Mondjuk pont annyira érdekli a lány mondanivalója, mint az arca minden vonala. Érdekesen ívesnek találja. Igazán nem tudja mi fogja meg ennyire a nőben.*
-Vele beszélgettem mikor reggel találkoztunk. Persze ezt maga pontosan tudja.
~Miért ne tudná? Idióta. Tényleg azt hitted hogy nem tudja? Perchi üss agyon, ennél lágyabb agyú már nem lehetek!~ *Elkedvtelenedve korholja magát. De ebből csak a ki is jelentet szerencsétlenkedés látszik. Ballépéséről próbál menekülni egy újabb beszédhelyzetbe.*
-De mint ha azt mondta volna kisasszony, hogy az Atheniori szegénynegyedben hallott Vadvédről. Mit keresett egy ilyen csodálatos teremtés arra felé? És mindig is érdekelte a vadászat? Vagy a venárok? És amióta itt van mi a munkája?
*Kissé érzi hogy megszaladt vele a ló, és vágtázik a kérdések hátán. Tehát itt abbahagyja. Nem akar tolakodni. Nem zavarja ha nem akar Niavi mást a beszélgetésnél, bár maga sem tagadja örülne az ellenkezőjének, aztán elhessegeti ezeket a gondolatokat, de nem akarja maga mellől elüldözni.*
~Már 3 Barátom van Perchi. Jezabiel, Sylweryan, és most már Niavi. Na! Ne vedd magadra. Persze 4 barátom van Perchipfell.~
*Magát Soreyl azért nem sorolja még az őrült kategóriába, mert maga is tudja hogy gyermeki butaságokat gondol, de legalább csak gondolja. Sokszor érzi hogy kimondaná, de még meg tudja állni, szóval nem teljesen vált szelleme, gyermeki lelke utolsó maradványainak sötét játszószobájává. Mégis ha Perchipfellre gondol, eszébe jut az ijesztő arc aki visszanézett rá. És ilyenkor muszáj komolyan vennie botorságának elemeit. Önmaga szórakoztatása, túlnőtte valóságtudatát. És most azért járnak ezen gondolatok a fejében, mert megtalálta azt a személyt, aki felé már most érez annyi bizalmat, hogy elmondaná neki ezeket a történéseket.*
~Ha ennek a lánynak legalább olyan tiszta szíve van, mint ábrázata, akkor le tudná mosni gondolataimról a sarat, hogy a homály mögött lássam amit akarok. Furcsa hogy nem látok át saját lényemen. De egészt összeszedett vagyok mióta ez a lény velem van. Hallod Perchi?. Nemsokára te is megismerheted.~
//Niavi//
*Nagyon jól esik neki a nyilván félreértett mosoly, és hogy egyáltalán, nem sértődött meg a reggeli tétova elválás miatt. Egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát. Nem esik jól állni. Még fát is szeretne vágni ma, nem akar elfáradni, de Niavit is mindenképp hallgatni akarja még. Csillogó szemekkel figyeli arcát, ajkait ahogy formálja a szavakat. Kétségtelenül tetszik neki a látvány. Fényes nappal talán azt is látná a lány hogy egy kissé elpirul. Regulázza magát, nem hagyja hogy képekbe kalandozzon az elméje, most figyelni akar a nőre. Niavi beszédének befejeztével, felajánlja hogy egy másik felszeletelt fatörzs maradékot szerez a magáé mellé. Így kényelmesebben folytatva a társalgást. Ha beleegyezik, leülnek de Soreyl, tapintatosságból nem folytatja vacsoráját.*
-Én is a véletlen folytán csöppentem ide. Aztán most se ember, se állat, se senki más, innen el nem mozdíthat. Egy esetleges vacsora lehettem volna valami vadállat számára, ha Jezabiel nem talál rám. Őt bizonyára ismeri kisasszony.
*Mondja elmosolyodva. Halkan beszél, dörmög. Arca egyre kíváncsibb tekintettel nézi a lányt. Még így beszéd közben is. Mondjuk pont annyira érdekli a lány mondanivalója, mint az arca minden vonala. Érdekesen ívesnek találja. Igazán nem tudja mi fogja meg ennyire a nőben.*
-Vele beszélgettem mikor reggel találkoztunk. Persze ezt maga pontosan tudja.
~Miért ne tudná? Idióta. Tényleg azt hitted hogy nem tudja? Perchi üss agyon, ennél lágyabb agyú már nem lehetek!~ *Elkedvtelenedve korholja magát. De ebből csak a ki is jelentet szerencsétlenkedés látszik. Ballépéséről próbál menekülni egy újabb beszédhelyzetbe.*
-De mint ha azt mondta volna kisasszony, hogy az Atheniori szegénynegyedben hallott Vadvédről. Mit keresett egy ilyen csodálatos teremtés arra felé? És mindig is érdekelte a vadászat? Vagy a venárok? És amióta itt van mi a munkája?
*Kissé érzi hogy megszaladt vele a ló, és vágtázik a kérdések hátán. Tehát itt abbahagyja. Nem akar tolakodni. Nem zavarja ha nem akar Niavi mást a beszélgetésnél, bár maga sem tagadja örülne az ellenkezőjének, aztán elhessegeti ezeket a gondolatokat, de nem akarja maga mellől elüldözni.*
~Már 3 Barátom van Perchi. Jezabiel, Sylweryan, és most már Niavi. Na! Ne vedd magadra. Persze 4 barátom van Perchipfell.~
*Magát Soreyl azért nem sorolja még az őrült kategóriába, mert maga is tudja hogy gyermeki butaságokat gondol, de legalább csak gondolja. Sokszor érzi hogy kimondaná, de még meg tudja állni, szóval nem teljesen vált szelleme, gyermeki lelke utolsó maradványainak sötét játszószobájává. Mégis ha Perchipfellre gondol, eszébe jut az ijesztő arc aki visszanézett rá. És ilyenkor muszáj komolyan vennie botorságának elemeit. Önmaga szórakoztatása, túlnőtte valóságtudatát. És most azért járnak ezen gondolatok a fejében, mert megtalálta azt a személyt, aki felé már most érez annyi bizalmat, hogy elmondaná neki ezeket a történéseket.*
~Ha ennek a lánynak legalább olyan tiszta szíve van, mint ábrázata, akkor le tudná mosni gondolataimról a sarat, hogy a homály mögött lássam amit akarok. Furcsa hogy nem látok át saját lényemen. De egészt összeszedett vagyok mióta ez a lény velem van. Hallod Perchi?. Nemsokára te is megismerheted.~
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-05 23:14:28
Üzenet elküldve: 2016-06-05 23:14:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Darenn//
*Nap is lenyugszik és mindenki falatozza a raguját, amiben volt némi köze neki.
Niavi is elfogyasztja az étket, és megy nyugovóra térni.
Viszont egyszer csak Darenn Soreyl jelenik meg. Kicsit meglepődik arc kifejezésén, mikor visszanéz rá, és nem érti a reakcióját, hiszen őt keresi.*
-De igen láttam, és itt vagyok.
*Mondja tréfásan egy kis mosollyal az arcán.
Habár a bókok hallatán, nem tudja, hogyan is kéne reagálnia, ezért inkább a mosolyát továbbra is fenntartja, de más egyebet nem reagál.
Nem megy tovább, mert szívesen megismerné a társát.*
-Semmi gond, van elég teendő a tábor körül, örülök, hogy eddig komolyabb nehézségekbe nem ütköztünk.
*Olyan kérdést tesz Soreyl amit még ő maga sem hinne el ha nem saját fülével hallja.*
~Szerencsének mondhatjuk, hogy itt vagyok?~
-Hát... ha van időd akkor szívesen elmesélem.
*Bele is kezd a hosszú beszédébe.*
~Remélem nem fogom untatni.~
-Két hatalmas vétlennek köszönhetem. Szegénynegyedben hallottam róluk, futólagosan; gondoltam szerencsét próbálok én is. Hajt a kaland vágy. A másik, hogy majdnem itt maradtam, mert egy kicsit sok időt töltöttem a Artheniori erdőben, mert egy kedves tündérrel töltöttem ott az időmet.
Majd az utolsó pillanatban tudtam csatlakozni, mikor már elhagyták a várost.
Szabad tudni, te miként csapódtál a csapathoz?
*Kérdezi érdeklődő tekintettel, szeretne mindenkiről minél többet megtudni*
-Ha jól hallottam, akkor neked elég kalandosnak is mondható.
//Darenn//
*Nap is lenyugszik és mindenki falatozza a raguját, amiben volt némi köze neki.
Niavi is elfogyasztja az étket, és megy nyugovóra térni.
Viszont egyszer csak Darenn Soreyl jelenik meg. Kicsit meglepődik arc kifejezésén, mikor visszanéz rá, és nem érti a reakcióját, hiszen őt keresi.*
-De igen láttam, és itt vagyok.
*Mondja tréfásan egy kis mosollyal az arcán.
Habár a bókok hallatán, nem tudja, hogyan is kéne reagálnia, ezért inkább a mosolyát továbbra is fenntartja, de más egyebet nem reagál.
Nem megy tovább, mert szívesen megismerné a társát.*
-Semmi gond, van elég teendő a tábor körül, örülök, hogy eddig komolyabb nehézségekbe nem ütköztünk.
*Olyan kérdést tesz Soreyl amit még ő maga sem hinne el ha nem saját fülével hallja.*
~Szerencsének mondhatjuk, hogy itt vagyok?~
-Hát... ha van időd akkor szívesen elmesélem.
*Bele is kezd a hosszú beszédébe.*
~Remélem nem fogom untatni.~
-Két hatalmas vétlennek köszönhetem. Szegénynegyedben hallottam róluk, futólagosan; gondoltam szerencsét próbálok én is. Hajt a kaland vágy. A másik, hogy majdnem itt maradtam, mert egy kicsit sok időt töltöttem a Artheniori erdőben, mert egy kedves tündérrel töltöttem ott az időmet.
Majd az utolsó pillanatban tudtam csatlakozni, mikor már elhagyták a várost.
Szabad tudni, te miként csapódtál a csapathoz?
*Kérdezi érdeklődő tekintettel, szeretne mindenkiről minél többet megtudni*
-Ha jól hallottam, akkor neked elég kalandosnak is mondható.
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-05 21:43:16
Üzenet elküldve: 2016-06-05 21:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Niavi//
*Fáradtan huppan le egy nagyobb, nyesett tönkre miután kezéhez kapta vacsoráját. Élénken kémlel. Nem látja sehol azt a csodaszép lányt akivel reggel találkozott. Persze nevét nem felejtette el. Feláll és helyére teszi a raguját, pallosát pedig a famaradvány mellé, majd egy arra járót szólít meg. Annyira a lányt kereste fejében, hogy nem is figyelte kit szólított le.*
-Bocsáss meg. Niavit nem láttad?
*Egy vállrántással továbbhalad az ismeretlen folt. Megpróbálja még egyszer. Egyet lép és újra kérdést szegez egy neki háttal álló társának.*
-Ne haragudj Niavit keresem nem láttad?
*Persze a lány fordul meg, a kérdezett személyében. Ki más?*
~Óh te barom!~ *Korholja magát.*
-Ne haragudj, sötétben, lángfénnyel olyan más színű a hajad hátulról.
*Mentegetőzik gyorsan.*
-Persze így is gyönyörű.
*Ezt a véletlen löki ki a száján, ő magában tartotta volna. Zavarában próbálja elterelni a témát tévedéséről, és botor bókjáról.*
-Igazán sajnálom hogy félbemaradt a társalgás reggel. Ha megkérhetem kisasszony, és rá ér, esetleg folytathatnánk.
*Mosolyog, és várja a választ. Ha nem hagyja faképnél, amit teljesen megértene, akkor köszönet teljesen biccent és hozzákezd.*
-Szóval ha szabad kérdeznem, Maga hogy került ide? Mármint mi volt az ami ide vezette Vadvédbe? Tudja én nem rég érkeztem, nem ismerek sokakat itt. De ön olyan jámbornak és szépnek tetszik, szóval ne érts félre, de szeretnélek megismerni. Ugye nem veszi tolakodásnak?
*Magát is meglepte, hogy elővette legnemesibb modorát, és udvarias, levegős hanglejtését. Kérdő arccal, kissé bátortalan félmosollyal várja a választ.*
~Milyen csodálatos teremtés. És épp úgy cseng a hangja mint a köveknek simuló patak, épp úgy mint reggel. Nem de bár Perchi? Biztos neked is tetszene.~
*Ezek a gondolatok igazi mosolyt varázsolnak az arcára. Csillogó szemekkel hallgatja Niavi válaszát.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.05 21:53:44
//Niavi//
*Fáradtan huppan le egy nagyobb, nyesett tönkre miután kezéhez kapta vacsoráját. Élénken kémlel. Nem látja sehol azt a csodaszép lányt akivel reggel találkozott. Persze nevét nem felejtette el. Feláll és helyére teszi a raguját, pallosát pedig a famaradvány mellé, majd egy arra járót szólít meg. Annyira a lányt kereste fejében, hogy nem is figyelte kit szólított le.*
-Bocsáss meg. Niavit nem láttad?
*Egy vállrántással továbbhalad az ismeretlen folt. Megpróbálja még egyszer. Egyet lép és újra kérdést szegez egy neki háttal álló társának.*
-Ne haragudj Niavit keresem nem láttad?
*Persze a lány fordul meg, a kérdezett személyében. Ki más?*
~Óh te barom!~ *Korholja magát.*
-Ne haragudj, sötétben, lángfénnyel olyan más színű a hajad hátulról.
*Mentegetőzik gyorsan.*
-Persze így is gyönyörű.
*Ezt a véletlen löki ki a száján, ő magában tartotta volna. Zavarában próbálja elterelni a témát tévedéséről, és botor bókjáról.*
-Igazán sajnálom hogy félbemaradt a társalgás reggel. Ha megkérhetem kisasszony, és rá ér, esetleg folytathatnánk.
*Mosolyog, és várja a választ. Ha nem hagyja faképnél, amit teljesen megértene, akkor köszönet teljesen biccent és hozzákezd.*
-Szóval ha szabad kérdeznem, Maga hogy került ide? Mármint mi volt az ami ide vezette Vadvédbe? Tudja én nem rég érkeztem, nem ismerek sokakat itt. De ön olyan jámbornak és szépnek tetszik, szóval ne érts félre, de szeretnélek megismerni. Ugye nem veszi tolakodásnak?
*Magát is meglepte, hogy elővette legnemesibb modorát, és udvarias, levegős hanglejtését. Kérdő arccal, kissé bátortalan félmosollyal várja a választ.*
~Milyen csodálatos teremtés. És épp úgy cseng a hangja mint a köveknek simuló patak, épp úgy mint reggel. Nem de bár Perchi? Biztos neked is tetszene.~
*Ezek a gondolatok igazi mosolyt varázsolnak az arcára. Csillogó szemekkel hallgatja Niavi válaszát.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.05 21:53:44
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-05 16:41:52
Üzenet elküldve: 2016-06-05 16:41:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Darenn//
*Niavi nem nagyon törődik azzal, hogy a közülük való épp őt nézi, majd néha félelf is rápillant a közelben lévő társára és úgy néz ki, mint aki egy nem várt reakcióra számított, s ide-oda pakolgat csak. Nem nagyon keresi mások társaságát, de nem érzi magát kellemetlenül, mikor odamegy hozzá a férfi és megszólítja.
Nagy magabiztossággal közeledik a félvérhez.
Niavi nem érzi feszélyeztetve magát, viszont tudja azt jól, hogy nem sok mindent tudna megosztani a múltjával kapcsolatban.*
~Még senkivel sem volt lehetőségem hosszabb ideig beszélni.
Talán most egy kicsi beleférhet.~
*Többnyire nem fizikailag megterhelő munkát végez, ha az alkatából indulunk ki akkor nem is képes rá. Abbahagyja az előbbi tevékenységeit és a társához fordul. Aki be is mutatkozik.*
-Valóban, még nem ismerjük egymást.
*Attól, hogy nem megy mindenkihez csevegni, azért még örül ennek a váratlan fordulatnak*
-Persze ráérek.
*Kezet nyújt kézfogás céljából, így egy kicsit meglepődik mikor kezet csókolnak neki.
Nincs hozzászokva a nemesi gesztushoz, viszont egyáltalán nem veszi rossz néven.*
-Az én nevem Niavi Rajea.
*Ahogy bemutatkozik a férfi tovább is áll, valami fontosabb teendője akad.
Elég rövid beszélgetéssel zárul.
Szegény Darenn még nem tudja, hogy faji származása miatt is, a félelf senkire nem tekint másként, mint társra.*
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.05 18:17:12
//Darenn//
*Niavi nem nagyon törődik azzal, hogy a közülük való épp őt nézi, majd néha félelf is rápillant a közelben lévő társára és úgy néz ki, mint aki egy nem várt reakcióra számított, s ide-oda pakolgat csak. Nem nagyon keresi mások társaságát, de nem érzi magát kellemetlenül, mikor odamegy hozzá a férfi és megszólítja.
Nagy magabiztossággal közeledik a félvérhez.
Niavi nem érzi feszélyeztetve magát, viszont tudja azt jól, hogy nem sok mindent tudna megosztani a múltjával kapcsolatban.*
~Még senkivel sem volt lehetőségem hosszabb ideig beszélni.
Talán most egy kicsi beleférhet.~
*Többnyire nem fizikailag megterhelő munkát végez, ha az alkatából indulunk ki akkor nem is képes rá. Abbahagyja az előbbi tevékenységeit és a társához fordul. Aki be is mutatkozik.*
-Valóban, még nem ismerjük egymást.
*Attól, hogy nem megy mindenkihez csevegni, azért még örül ennek a váratlan fordulatnak*
-Persze ráérek.
*Kezet nyújt kézfogás céljából, így egy kicsit meglepődik mikor kezet csókolnak neki.
Nincs hozzászokva a nemesi gesztushoz, viszont egyáltalán nem veszi rossz néven.*
-Az én nevem Niavi Rajea.
*Ahogy bemutatkozik a férfi tovább is áll, valami fontosabb teendője akad.
Elég rövid beszélgetéssel zárul.
Szegény Darenn még nem tudja, hogy faji származása miatt is, a félelf senkire nem tekint másként, mint társra.*
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.05 18:17:12
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-05 16:17:05
Üzenet elküldve: 2016-06-05 16:17:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatban//
//Tray//
*A vadászatok eredményesek és igazán felfrissítőek.
Ha éppen nem az erdőt járja Trayal vagy Meruval, akkor a kerítéseknél és a többi épület felhúzásában segédkezik. Furcsa lehet, de nem cseveg túl sokat. Kivéve vacsorák alkalmával. Akkor szívesen mesél, s nevetve adja tovább hihetetlen, színes történeteit.*
*Alig telt el pár nap, de egyiket sem mondhatta volna unalmasnak. Az új emberek óta, na meg a haláleset és a temetés óta, kissé borongós lett a hangulata. Ezt, az egyik csapda ellenőrző körútjuk alkalmával meg is említi a mélységinek.*
- Különös érzésem van. Nem tudom, hogy a néped mennyire hisz az ilyen dolgokban, de nincs túl jó előérzetem a halott utolsó szavaival kapcsolatban.
*Óvatosan lépked, ne csapjon nagy zajt. Az idő most is kellemes, a madarak versenyre kelve vitatkoznak egymással, a fák lombjai henyélve lebegtetik meg apró leveleiket. Ma különösen csendes az erdő. Máshol azt mondaná, tökéletes alkalom egy kitűnő vadászathoz, de nem most. Valahogy nem akar ma beljebb merészkedni a sűrűbe.*
- Én például nem hiszek az ilyenekben. Nem is tudom miért foglalkoztat ennyire.
*Odaérve lehajol, s a fiatal ágakat finoman félre hajtja, hogy rálásson a csapdára. Semmi. Pedig ebben amióta itt vannak, mindig volt valami apróság.*
~Lehet meg kéne ezt említeni Sylnek... bár? Minek is! Lehet csak humbuk.~
*A földön guggolva felsandít Trayra.*
- Ebben sincs.
*Akkor tovább. Nem csak ennyit helyeztek ki szerencsére.*
//Több nap távlatban//
//Tray//
*A vadászatok eredményesek és igazán felfrissítőek.
Ha éppen nem az erdőt járja Trayal vagy Meruval, akkor a kerítéseknél és a többi épület felhúzásában segédkezik. Furcsa lehet, de nem cseveg túl sokat. Kivéve vacsorák alkalmával. Akkor szívesen mesél, s nevetve adja tovább hihetetlen, színes történeteit.*
*Alig telt el pár nap, de egyiket sem mondhatta volna unalmasnak. Az új emberek óta, na meg a haláleset és a temetés óta, kissé borongós lett a hangulata. Ezt, az egyik csapda ellenőrző körútjuk alkalmával meg is említi a mélységinek.*
- Különös érzésem van. Nem tudom, hogy a néped mennyire hisz az ilyen dolgokban, de nincs túl jó előérzetem a halott utolsó szavaival kapcsolatban.
*Óvatosan lépked, ne csapjon nagy zajt. Az idő most is kellemes, a madarak versenyre kelve vitatkoznak egymással, a fák lombjai henyélve lebegtetik meg apró leveleiket. Ma különösen csendes az erdő. Máshol azt mondaná, tökéletes alkalom egy kitűnő vadászathoz, de nem most. Valahogy nem akar ma beljebb merészkedni a sűrűbe.*
- Én például nem hiszek az ilyenekben. Nem is tudom miért foglalkoztat ennyire.
*Odaérve lehajol, s a fiatal ágakat finoman félre hajtja, hogy rálásson a csapdára. Semmi. Pedig ebben amióta itt vannak, mindig volt valami apróság.*
~Lehet meg kéne ezt említeni Sylnek... bár? Minek is! Lehet csak humbuk.~
*A földön guggolva felsandít Trayra.*
- Ebben sincs.
*Akkor tovább. Nem csak ennyit helyeztek ki szerencsére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346