//Istálló előtt//
//Isqeha, Lyz, Seles, Leon(?), Ertatsnoy, Sadmyr, Zara, futólag Syth, Ishala, Ary, Kalynma//
*Amint Seles odaér, Isqeha azonnal a kezébe nyomja a tégely kenőcsöt, ami a maihhinek kábításához kell. A lány elgondolkodva nézi a tégelyt, lennének kérdései, hogy hogy kell használni, de egyelőre nem látja értelmét feltenni őket, majd ha szükség lesz rá. Inkább elrejti a hátán lévő zsákba a többi holmijával együtt. Közben figyel Isqeha beszámolójára, és lelkesen bólogat.*
- Remek, Sadmyr egy arany félelf. Te meg a másik. *Mosolyog rá Isqehára. Hogy ezek ketten mindenre gondolnak!* Kár, hogy ő nem jön velünk, bár meg kell, hogy mondjam, szívesebben bízom rá és Lyzre a Vadvédet, így biztosan tudom, hogy meglesz még, mire visszaérünk.
*Már éppen fordulna Lyz felé, hogy elmondja neki a mondandóját, amikor Isqeha a kezébe nyom egy üvegcsét valami citromsárga itallal. A lány csodálkozva nézi, mert bár tudja, hogy a varázsital hasznos dolog, ilyen színűt még életében nem látott. Ezt is elrakja a zöld mellé, amit még megőrzött az előző kalandból.*
- Köszönöm!
*Félelf barátja elviharzik, hogy mindenkitől elbúcsúzzon. Seles Arynát látja, akiről már legutóbb is azt hitte, hogy Isqeha barátnőféléje, de valahogy ez a jelenet sem cáfolja ezt meg. Vele van egy másik lány is, akivel még Seles csak futólag találkozott, de látja, hogy nagyon sietnek, ezért mindkettejüknek csak integet. Ugyanígy tesz a szintén távozni készülő Ishalával és Sythrával, akik lovukat most vezetik kifelé. Seles csak reménykedik benne, hogy mindenki vigyáz majd magára, amíg távol van. Ebben persze sokat segíthet Lyz is, aki olyan odaadással törődött velük mindig, és akiben Seles feltétel nélkül megbízik, ha ilyesmiről van szó. Visszaölel az elf lánynak.*
- Nagyon köszönöm, sokat jelent!
*Seles titkon abban is reménykedik, hogy Lyz és Shen összébb melegednek – a kalandjuk alatt látott valami pislákoló szerelemfélét kialakulóban –, de ezt nem teszi szóvá. Bár a lelke mélyén tudja, hogy ha Xot itt lenne, ő nem hagyná annyiban. Elmosolyodik a gondolatra. Már elengedte a dolgot, hogy visszatér, nem reménykedik, hogy az egyik kanyarban összefut a lánnyal, valahogy mégis ott maradt a lenyomata a lelkében, mint egy kis rosszcsont gondolat.*
- Ó, hát. *Seles Leonra pillant, és bólogat.* Azt hiszem, mi megvagyunk, mindent összeszedtünk azon kívül, amit Sadmyr már felpakolt.
*Részéről rendben is lenne az indulás, várja Lyz további utasításait, meg azt, hogy Sadmyr és Zara, akiknek szintén integet az ajtóból, mit mond. Ekkor érkezik Ertatsnoy is, méghozzá egy alaposan megpakolt hátizsákkal. Úgy látszik, ő is felkészült az indulásra, méghozzá nem akárhogy.*
- Szia Ert! Levágtad a hajad? *Ámul rajta Seles, mert már rég futott össze utoljára a tündérrel. Ez van, amikor egyikük se nagyon beszélgetős fajta.* Jól áll! Mindjárt indulunk, Sadmyr már mindent előkészített. Druidákból sosem elég. *Teszi hozzá, hogy beavassa Ertit is a harci helyzetbe, aztán egy pillanatra meg is akad, és megint Lyzhez szól.*
- Öhm, jut eszembe, Lyz? Hol van a _másik_ druidánk? *Kérdezi mosolyogva.* Körülbelül ilyen magas, barna hajú, szakállas. Mindig alszik. Hogy is hívják… Hogy is… Már el is felejtettem. Pedig mintha valami B betűs lenne… *Vigyorodik el, mert már legutóbb is ő robbantotta ki az ágyból Bayde-t, hogy tanácskozzanak. Azóta sem látta.*
~ Lehet, hogy még mindig alszik? ~