Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 17:40:51
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Gius//

- Hülye.
*Enyhén vállba könyököli Giust a viccelődésére, de a vigyorán látszik hogy veszi a lapot. Ez így olyan egyszerű. Nem kell háromszor meggondolnia mit és hogyan mond, nem feszeng azon hogyan áll, milyen képet vághat... mit gondolhat róla a másik... Könnyed kis kikapcsolódás az esőben, miközben odabent mindenki a lakoma körül foglalatoskodik. Még fényjátékot is kapnak hozzá hogy legyen mire bámulni a beszélgetés közben.*
~Telepszünk?~
*Meglepi a többes szám, már előre fél hogy fájó pontra tapintott, bár nem kérdezte semmi ilyesmiről, könnyedén fogalmazhatott volna máshogy is a férfi ha nem szándékosan akarná megemlíteni. A beálló kis csendbe sem szól bele, nem tudja befejezte-e Gius a beszédet vagy csak ő maga is gondolkozik a folytatáson. A némaság azonban kezd kínosan hosszúra nyúlni, valamit most már csak mondania kellene, de mit? Ő aztán igazán nem ért az ilyesmihez... Rákérdezzen arra ami igazán érdekli? És ha nem lenne illendő? Ha szeretne róla beszélni az ember akkor már folytatta volna. Különben is kiről lehet szó? Szülei? Testvérei? Feleség, gyerekek? A máshogy alakult pedig akármit jelentet...*
- Az élet gyakran máshogy alakul.
*Igazából csak esetlenül próbál megszabadulni a csendtől, de váratlanul bölcsre sikerül az első mondata.*
- Szerintem senki sem erről álmodott gyerekként.
*Megfordul és leül az őrtorony oldalának peremére a sarok mellett közvetlen, kezével biztos ami biztos a tetőt tartó gerendába karolva, közben állával az udvar felé bök.*
- Sylweran is biztos szívesebben lenne egy szerető feleséggel, gyerekekkel, valami rendes ház melegében.
*Egy lélegzetvételnyi szünet erejéig bámul a főépület kapuja felé, aztán rájön hogy ez nem igazán úgy hangzott ahogy szerette volna és rögtön helyesbít.*
- Mármint... jobban örülne ha arra vágyna a lelke hogy olyan életet éljen, ha van ennek értelme. Így amilyen most, talán nem lenne boldog egy rendes élet keretei közé szorítva, elvágyódna a szabadság és a kalandok felé... De néha talán azt kívánja, bár megelégedne egy normális élettel.
*Fejtegetné még tovább hogy pontosan meg tudja fogalmazni amit gondol, de rájön hogy igazából egyáltalán nem is erről akart beszélni és nem is teljesen illik a helyzetbe.*
- Én sem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. Nem gondoltam volna hogy akárhol kikötök. De lett otthonom, családom, feladatom... Szóval csak oda akarok kilyukadni, hogy nem mindig rossz az, ha valami máshogy alakul.
*Itt pillant le biztatónak szánt arckifejezéssel a férfira, aztán felkel és körbekémleli az eget, végül megint a peremre könyököl és az erdőt kezdi figyelni. Ő lenne most az őr vagy mi.*

319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 15:36:50
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Shiriqa//

-Nem kell lelőni, de azért biztonságosabb, nem?
*Persze tudja, hogy a lány hogy áll az erdőhöz, szóval inkább viccnek szánja, mint komoly véleménynek. Ha már elkezdte, folytatja is, Shiriqa következő mondatára is hasonlóan reagál.*
-Húsz ilyen ellen? Mindenki kap íjat, nyilat és egy előre kiásott gödröt a lábához, hogy mikor letépik a fejét, egyből oda essen, ne kelljen az esetleges túlélőknek még halotthordással is foglalkoznia.
*Az óriás vakond említésére felnevet, de ahogy a lány az erdőről, mint egy élőlényről kezd beszélni, forgatja kicsit a szemét. Bár inkább megszokásból, mint meggyőződésből, tulajdonképpen hisz a lánynak. Legalábbis elhiszi, hogy komolyan beszél. Jezabiel képességeinek említésétől egy kissé feláll a karján a szőr. Eszébe jut, mikor a lány az elméjében kotorászott. ~Vajon olvasni is tud? Sosem mertem megkérdezni, de talán nem is akarom tudni.~ Úgy dönt, ezt most inkább nem meséli el az óriás lánynak.*

*Ahogy Shiriqa a múltjáról kérdezi, azt kívánja, bár kezdett volna bele inkább Jezabiellel kapcsolatos tapasztalatainak megosztásába. Az erdő felé fordul, a korlátra támaszkodik és akaratlanul sóhajt egyet. Nem sok kedve van hozzá, hogy beszéljen erről, de tulajdonképpen kikívánkozik. ~Mindegy, kinek másnak, ha nem neki. Majd közben átgondolom, mit mondok el és mit nem.~ Őt magát is érdekli a lány múltja, de hogyan is várhatná el, hogy meséljen magáról, ha magáról nem oszt meg semmit?*
-Nem, a Kikötőből származom, ott nőttem föl. Artheniorba csak egy-két nappal az indulásunk előtt érkeztem. Úgy volt, hogy ott telepszünk le, legalábbis egy ideig, de aztán… máshogy alakult.

*Elhallgat, tétovázik. Nem biztos benne, hogy folytatni akarja. Talán a lány csak udvariaskodik és nem akar ennyire bizalmas viszonyba kerülni. Lehet, hogy ez nem a legjobb helyzet arra, hogy ezt megossza. Esetleg el sem kellene mondani és jobb lenne, ha senki nem tudna arról, honnan jött és miért. Fejében felkavarodik az addig nyugodt állóvíz és a leülepedett fájdalom újra a felszínre kerül. A csendes pillanat kezd megnyúlni, de Gius nem mondd többet, hagyja, hogy Shiriqa vezesse tovább a beszélgetést, amerre szeretné.*

318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 14:59:13
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Gius//

*A bestia csak nem akar visszatérni, úgy tűnt el ahogy jött.*
- Azért nem kell rögtön mindent lelőni ami nagy és repül.
*Néz még egy darabig utána, de aztán visszafordul a másik irányba.*
- Mindenesetre jobb lesz majd szólni róla és ezentúl felfelé is figyelni. Egy ilyen ellen egyáltalán hogy védekezünk? Húsz ilyen ellen meg pláne? Nem fedhetjük le az egész erődöt.
*Eddig egész kényelmesen és nyugodtan elvolt idefent, de mostantól gyakrabban forgolódik körbe és nézi át az égboltot is, bár sokat úgysem lát belőle.*
- Látod, ha az erdő nincs mellettünk, akármi előkerülhet. Holnap talán egy óriás vakond túrja majd végig az egész udvart... Ezért is kell kimennünk.
*Ezzel sikeresen visszatereli a szót a komoly dolgok felé.*
- Nem a csapat miatt aggódok. Meruwiel és Trayak amúgy is állandóan az erdőben vadásznak, egy kis vihartól csak nem olvadnak el, Jezabiel meg... Hát igazából a franc tudja mire képes. Arról hallottam hogy be tud lépni mások elméjébe, mármint, beszélni bárkivel bárhonnan, gondolatban. Meg vizet fakaszt meg gyümölcsöket növeszt, az iránytűk is meglehetősen hasznosak, de hogy harchelyzetben mit tud csinálni arról fogalmam sincs. Talán pont ez a taktikája, hiszen elég elhitetni mindenkivel hogy hatalmas varázsló vagy, akkor senki nem fog piszkálni és sosem kell megvédened magad, nem?
*Csak viccel persze, ez hangjából és mosolyából könnyen kiolvasható. Ismét felvillannak viszont a fények, egy sóhajjal fordul megint arra és a levegő távozásával jókedve is tovaszáll.*
- Az erdő miatt kell kimenni. Megkértük hogy tűrjön meg itt minket, adjon nekünk otthont, cserébe mi is segítünk neki ha kell. Megvédjük egymást. Eddig semmi nem háborgatott... Ő tartotta magát az alkunkhoz, nem hátrálhatunk meg. Ez a repülő valami talán egy jelzés volt tőle. Egy emlékeztető mik nyüzsögnének körülöttünk ha nem fogja vissza őket.
*Furcsa lehet hogy megszemélyesíti az erdőt, de egy találkozás neki bőven elég volt ahhoz hogy feltétel nélkül higgyen valami itteni hatalom létezésében.*
- Tudtuk hogy nem lesz könnyű itt az élet. Jó lenne ha megjönne végre az a karaván, legalább kapunk valami hírt a városból. Te Artheniorban nőttél fel?
*Elég sok időt töltöttek már együtt, de igazából nem tud sokat a férfiról. Az erőd dolgairól, a társaikról és az erdőről beszélgettek, a munkáról, az itteni eseményekről, de a múlt nem igazán került még terítékre.*

317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 14:21:37
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea és Guis//

*A nyilván szánalmas önsajnálatának, ami egyébként bosszantja a férfit, a kegyelemdöfést Niavi viszi be. Halálra váróan bús hangulatát nem tudja leplezni, egészen míg újra meg nem hallja a csuklyás hangját. Ez olyan érzelmi metamorfózisokat eredményez benne, hogy egészen megfordul vele a világ. Ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy utolsó mondatáért utána rohanjon, és képen mossa a férfit. De tudja, hogy nem fényesítené, a jelenlegi helyzetét, és csak további, kételyt, és félelmet generálna maga körül. Tehát visszafogott dühvel, és a tehetetlenség szomorúságával mondja az orra alá. Gius nem feltétlen hallja meg, csak ha akkor még a füle ide figyel.*
-Fogd be a szád!
*Préseli ki fogai között. Majd kattan az elméjének fogaskereke. Realizálja a helyzetet. És dühe azonnal fejvesztett szomorúsággá változik. Egy ilyen érzelmi sokk után, a saját érzelmei is úgy követik egymást akár a nappal, meg az éjszaka. A lényeg, hogy csak egy kiutat lát, de nem akarja látni. Perchipfell talán életében először vesz fel tanácsadói, baráti, és kedves, tapintatos hangot, hogy biztosítsa Soreylben, szándéka az egyetlen megoldás.*
~Mennünk kell barátom.~
*A férfi lelkének fejrázása csupán a kardnak látszódik. Az ajtóban álló Niavi, ha ugyan még mindig ott áll ezt csak pici fejingatásnak láthatja.*
~Ez az otthonom. A családom.~
*Szabadkozik, önön érvei ellen a fejében, és ez egy elég erős érzelmi alap lenne, hogy maradjon... Lenne.*
~Akkor az otthonod romokban, és fivéred fél tőled, és valószínű, őrültnek hisz. Mellesleg most sértetted vérig leendő kedvesed. Kevesebbért is hagytál már el egy otthont, nem de bár?~
*Mondja a kard magyarázó hangnemben, s végül is, mindenben igaza van. Ezt Soreylnek is el kell fogadnia, és megbékélnie vele. Lassan feláll.*
~Menj a fenébe Perci. Inkább tüntél volna el!~
*Szinte kiabál kardjával elméjének, hangtartománya, most ugyanúgy visszhangozza elképzelt kiabálását, mint a révületben. Külső jelei, nem más csak egy furcsa homlokráncolás, mintha bosszúsan gondolkodna.*
~Nem én tehetek róla.~
*Mondja a kard, hideg magyarázó hangnemben, nem véve fel, a sértő kívánságot, halálára vonatkozóan. Soreyl pedig elgondolkozó felismeréssel hümmög.*
~Igazad lehet.~
*Mondja búslakodva, lehajtott fejjel. Újra egy hontalan senkinek érzi magát, mint aki volt. Elvesztette mindenét, de valahogy kardjára nem tud haragudni. Nem a kard okozta a rémképeket. Erre már rá jött. Akkor nem halt volna meg Niavi. Csak azért mond mocskos vicceket e közelében, mert a Perchinek is tetszik a lány. Ő biztosan nem ölte volna meg, még rémálmaiban sem. Varázslat, mágia, téboly. Más nem lehet.*
-Gyere Perchi. Elmegyünk.
*Mondja, és a kardmarkolatra fog. Erősen szorítja, és hátára köti mint mindig, s most a törött bútorok között matat, és holmijait kutatja. Kedvetlen melankóliával pakolászik.*

316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 13:46:18
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea és Darenn Soreyl//

*A nyugodt hang és a kard hüvelybe dugása önbeteljesítő jóslatként legalább Giusra mindenképpen hat, kezd valóban lehiggadni. Miközben a férfi válaszát hallgatja, elszivárog belőle az indulat. Teste kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy feleslegesen készült a harcra, a veszély feszültségét ólmos érzés és egy kis lehangoltság veszi át. A férfi belátja, hogy itt már nincs mit tenni. A kérdéseire választ kapott, még ha nem is olyanokat, mint amikre számított vagy amiket hallani szeretett volna. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lovagnak komoly problémái vannak, hogy a kardját legalább annyira, vagy akár többre tartja, mint a társait és beszél hozzá, mintha értelme lenne. Hogy az az ijesztőbb lehetőség, hogy tényleg van neki, vagy az, hogy a lovag csak képzeli, nem igazán tudja eldönteni, de ahogy nézi, a kard teljesen úgy viselkedik, ahogy a kardok szoktak, Soreyl fejébe pedig nem lát bele, így ezzel inkább nem is foglalkozik. Ami számára fontos, az az, hogy a másik nem megbízható. Nem tudhatja, mikor kezd megint őrjöngeni, ahogy harcban sem számíthat rá, hiszen mi van akkor, ha a legrosszabbkor törik el a pengéje? Nem egy lehetetlen dolog, vele is fordult már elő, ezért is kezdett tőrt hordani, de a lovag vajon mit tenne? Siratni kezdené elesett társát? Vagy kifordulna magából és nem nézve, ki barát, ki ellenség, ki bútor, pusztítani kezdene? Az eddigiek alapján ez történne.*

*Hallgatja a másikat és érzi, itt már nincs szerepe. Nincs harc, amit meg kell vívni, nincs társ, aki segítségre szorul. Romot eltakarítani, takarítani nem fog, a másik nem is hagyná. Niavi, úgy tűnik, most biztonságban van, majd Ő eldönti, akar-e maradni. Egy feladata maradt, amit tulajdonképpen utál, de mégis meg kell és meg is fogja tenni. Szólnia kell Sylwerannak vagy Jezabielnek a történtekről. A törvény árnyékosabb oldalán eltöltött évek alatt beleivódott betyárbecsület berzenkedik ez ellen, de nincs benne kétség, hogy mi a helyes. Itt, az erdő közepén összezárva a vezéreknek és talán mindenkinek tudni kell róla, hogyha egyikük nem feltétlenül áll mellettük a bajban.*

*A lovag rá vonatkozó megjegyzésére csak bólint. Ez csak természetes ezek után. Megérti, hogy nem tetszett a számonkérése, a távolságtartása. Megérti, de nem érdekli. A szoba állapota, a szétzúzott, felaprított bútorok Őt igazolják. Tudja jól, hogy ezek után nem sok jóra számíthat a lovag részéről, de nem érzi a veszteséget. Tudomásul vette, hogy egy bolonddal van dolga és ennek fényében fogja kezelni a továbbiakban.* ~Milyen tréfás az élet, hiszen még Őt gondoltam megbízhatónak, hiszen ember. Sokat kell még tanulnom, tapasztalnom!~

*Nia megjegyzésére a lányra kapja a tekintetét, egy pillanatra el is mosolyodik. Talán kicsit túlzó volt a pillanatokkal korábbi kifakadása, de úgy tűnik, a lány nem, hogy nem vette a lelkére, de még jót is tett neki. Mintha arra gondolna, hogy a lovagnak inkább élő társai felé kéne nyitnia és megbeszélnie velük a történteket ahelyett, hogy a kardjával társalog.* ~Persze lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy nem úgy gondolta. Elf és ráadásul nő. Ki tudhatja, mire gondolt?~

-Világos. Azt hiszem, minden kérdésemre választ kaptam. *A hangsúly érezteti, hogy Gius nem elsősorban a szóban feltett kérdésekre gondol. Megfordul és az ajtó romjain átlépve visszaindul. De a folyosóról még visszafordul.*
-Niavi, azon azért gondolkodj el, mennyire örül, hogy életben vagy. Ha pár perccel ezelőtt itt vagy, lehet, hogy már nem lennél.
*Megfordul és Sylweran szobája felé indul, hogy akár álmából is felzörgetve az elfet, de mindenről beszámoljon neki, ami most történt. Kicsit utálja magát ezért, de tudja, neki és mindenki másnak is elemi érdeke, hogy így történjen.*

315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 09:22:32
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Soreyl és Gius//

*Gius szavai, az ésszerűségre alapoz, amihez kézzel fogható bizonyíték kéne. Nem szól bele a kettőjük érvharcába.
Varázslattal mindent meg lehet magyarázni, de ezt egyelőre nem képes értelmezni.
Szó sincs róla, hogy nem hisz a lovagnak, viszont nehéz feldolgozni hallottakat, főleg ami később elhangzik Soreyl szájából, amely szíven üti a félvért.*

~Karddal suttogó idióta.~ *Egyszerűen haragra gerjeszti, csak gyűlik gyűlik benne a harag, hogy mit is mondott. "Ha nem egyetlen barátom".*

*Kezét már ökölbe szorítja felindultsága miatt, hogy odamegy és felpofozza, ha eddig nem tartotta tébolyultnak; ettől talán most kijózanodna, vagy ha nem is alkalmazna erőszakot, de igen emelkedett hangnemben kezdene vele beszélni.

Az igaz, hogy inkább társként gondolt a férfire, de úgy érezte a lány ezt a bizalmat még nem érdemelte ki. Fájó ezeket a szavakat hallani.*

~ Legalább tudjuk, hogy őszinte voltál!~
*Míg nem teljesen őszinte a férfi addig mindkettőjük keze meg van kötve, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Esetleg azzal lehet magyarázni a félelf cselekedeteit, hogy a múltjával kapcsolatban ő neki mesélte rövidke kis történetét amit még senki másnak nem mondott el.*

~ Kivel beszélnéd meg? Pallosoddal?.~
*Elég furcsa szituáció, hinne a férfinek még ha nem is tudja felfogni, hogy az a pár másodperc nyomtalanul eltűnt.

Helyzettől függetlenül, hogy még mind a hárman maradnak még vagy mennek, akkor is szeretné nyomatékosítani az egyik mondat súlyosságára.
Kissé megenyhül az utolsó mondat hallatán, viszont úgy dönt a lány, hogy hangot ad az érzelmeinek.*
~ Én is örülök, hogy élsz...~
- Kérlek gondold át még egyszer, hogy kik azok akikre számíthatsz!
~ Térj észhez végre!~ *Ha ennek hangot adott volna az igen hangos lett volna!*

314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 03:35:08
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea és Guis//

*Kezd igazán elege lenni a férfiból. Van egy vészláng az agyában ami arra ösztönzi hogy menjen három lépést távolabb, még ennél is, s csukja magára az ajtót. Nem megy fürdeni, nem megy sehova itt marad picit regenerálódni, s ha majd összeszedte magát, és újra járóképes lesz elintézi amit akar. Nagyjából csak az akadékoskodást látja benne, ami nem viszi saját ügyét előre. Nem fog most elfogatható választ adni, és Soreyl úgy érzi, hogy neki nem is tartozik magyarázattal. Ezért is, szinte már a közömbösség páncélját felvéve bosszantja a dolog. Csak tőmondatokban válaszol, hetykén, közömbösen. Sőt! Talán elutasítón.*
-Nem csak egy kard. Magam kovácsoltam. A legjobb... Ha nem egyetlen barátom. Nem várom hogy megértsd.
*Mondja és teljesen feladja, hogy most bármilyen segítséget is kaphasson társaitól. Félelem, és általa egyébként megérthető okok alapján, most nem számíthat rájuk. De érzelmi, és agyi hullámai most messze nem az ilyen vegzálásra vannak hangolva. Feje fáj az egész csak nyűg. Egyedül maradt el kell fogadni. Utolsó mondata után kardjára pillant. Akár ha egy rég látott testvérre néz az ember, kedvtelen szomorúsággal. Lassan sorra veszi, hány, s miféle bajokból rángatták ki már egymást, ő és Perchipfell. Mint fizikailag mint lelkiekben. Eztán a lemondó hangsúly mellé, még egy lemondó pillantás is párosul a két bajtársa felé.*
~Bár ha nem "baj-társ", de "baj"-on kívül, még csak-csak "társ"-ak.~
*Gondolja magában, s teljesen hátat fordít az ajtóban állóknak, s tesz egy két majdnem koordinált lépést a szobában. Mikor rájön hogy megy ez nagyjából elbotorkál az ágy mellé, és lassan letelepedik valahol a fejtámla farakásain. Kardja markolata mellé, amin végig is húzza erős kezét.*
-Gius. Én is megpróbálok őszinte lenni veled.
*Kezdi mondanivalóját hűvös, ridegséggel, és már nem annyira fájó lemondással a hangjában. Tekintete őszinte, de nem láthatják csak profilból. Közben kardjának indás keresztvasán jár a fókusza.*
-Nem tudom mi történt.
*Tekint fel a férfira, onnan ültéből.*
-De ha tudnám sem veled tárgyalnám ki.
*Mondja s kivehető, hogy alapvetően ő senkit sem tart rossz embernek, és Guist sem ebbe a kategóriába sorolja.*
~De nem a legmegértőbb... Vagy éppen legtürelmesebb.~
*Nem kéri, hogy hagyják magára, mert nem akar egyedül lenni. Nem akar egyedül itt maradni, de nem indul meg az ajtó felé, mert tudja hogy a férfinek meglendülne a keze, s azonnal a kardjáért kapdosna.*
~Mert gyáva erőszakos barom!~
*Vág a rövid gondolatfoszlányok közé Perchipfell. Soreyl külsőleg nem reagál, csak egy belső baráti, kioktató hümmögés után neveli meg pallosát.*
~Képzeld el az ő helyzetéből! Nem egyszerű ugye?~
*Nos neki sem az. Nem megy, de menni akar. Egyedül maradt, pedig nem akar. Van ilyen az életben ezt is el kell fogadnia. Ott ülve rájön a történtek még egy nagyon fontos pozitívumára. Eszébe ugrik.*
-Nia! Még egyszer: örülök, hogy élsz.
*Mondja, és egy szomorú baráti mosolyt még elereszt a lánynak. Végül is, nem halt meg, s ez azért boldogsággal tölti el.*

313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-23 02:54:59
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea és Darenn Soreyl//

~Tehát attól félt, hogy a kardjának baja esett, ezért szétverte az egész szobát, de úgy, hogy még lábra állni is alig tud. De nem őrült. Csak a kardját féltette.~ *Giusban minden kétség eloszlott azzal kapcsolatban, hogy a másik megtébolyodott-e. Biztos benne, hogy igen. De legalább most nyugodtnak tűnik.* ~Vajon eddig is eszelős volt, csak nem ütközött ki rajta, vagy most kezdődött? Hátha még lehet rajta segíteni.~
-Értem, tehát a kardod miatt aggódtál és ezért kissé átrendezted a szobát. Jól van. De miért gondoltad, hogy baja esett? Kicsorbult esetleg? Megkarcolódott?
*Próbál beszélgetni, azt ne gondolja a lovag, hogy nem hisz neki. Közben agyal, hogy mit csináljon. A férfi őrült, ez világos. Na de mi legyen most? Mégiscsak meg kéne ezt beszélni valakivel. Mi lesz, ha egyszer csak vacsoránál dönt úgy a lovag, hogy a kardja, mondjuk, megfázott és ott rendez őrjöngést? Mindenesetre most ártalmatlannak tűnik. Jobb nem hergelni. Gius sóhajt egyet, majd hüvelyébe dugja a kardját. Nem jó érzés fegyvertelennek lenni egy önveszélyes és talán közveszélyes őrült társaságában, de most ez tűnik célravezetőnek. A távolság jó öt lépés köztük, ha Soreyl megint megzakkan, lesz ideje kirántani. Így, hogy kevésbé fenyegetően áll itt, talán könnyebben szót értenek.*
-Figyelj, Soreyl, én biztosan nem vagyok akkora harcos, mint Te és az is igaz, hogy ez a kard hozzám nőtt az utóbbi időkben, nem szívesen venném, ha baja esne. De azért ez csak egy… kard. Egy fegyver, egy élettelen tárgy. Ha elkopik az éle, megélezem. Ha eltörik, újrakovácsoltatom. Legrosszabb esetben szerzek egy másikat. Gondolom, belátod, ad némi aggodalomra okot, hogy a kardodhoz ragaszkodás ezt a khm hogy mondjam, dühöngést váltja ki belőled. Engem legalábbis kissé aggaszt.
*Nagyon erősen koncentrál, hogy a hangja egyenletes maradjon, miközben legszívesebben torka szakadtából üvöltene valami olyasmit, hogy „Te bolond, hát nézz már körül, mit csináltál, mi lett volna, ha itt van valaki?!”*

312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:38:43
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Soreyl és Gius//

*Így alakult de nem ez volt a célja. Van benne valami amit gondol Gius, néha azért jó lenne azt a "képzeletbeli" fáslit leszedni a szeméről, és kiszedni a füldugót. Nem biztos, hogy fog javítani helyzeten, és kimagyarázni se tudja már magát.
Niavinak nem kellenek démonok, magával is alig bír...

Most vissza valóságba. Ha kellett volna, akkor maga megy el vízért, mert nem akarta egyedül hagyni Soreylt, nem gondolta végig, viszont a célja az volt, hogy majd a lovag elintézi magának, csak a kezdeti állapotát vette alapul. Orvoshoz nem akar menni, mindenkinek vannak titkai és ha nem szükséges abba nem szól bele. Ám a másik félt pedig ködben tartja, s nem tudja az igazságot, ámde miért beszéljen olyanról amit maga sem tud biztosan?

Ám fordul a kocka és még is beavatja mindkettőjüket legalábbis részben. Ha pár perccel ezelőtt benyögte volna a lány, hogy Perchipfell a nagy rombolás előtt hallott, az biztos nem vezetett volna kellemes beszélgetésbe, faggatásnak meg ne itt legyen a helye.
Úgy látszik, kezdi visszanyerni az erejét, mindenesetre ebben reménykedik a lány.*
~ Eléggé megmagyarázhatatlannak tartom, amit csak ő tudhat, mintha megszemélyesíteni a saját fegyverét, ezek szerint több aminek látszik.~
*Egyelőre csak hallgat, nem tud mit hozzá fűzni, abból lehet gazdálkodni amit mondanak, az már részlet kérdés, hogy mit is értenek alatta, vagy mik vezérlik. Ezekre a válaszokat max akkor kaphatunk, ha gondolat olvasók vagyunk.*

~ Az utolsó mondatot, mintha szó szerint kéne érteni, vagy esetleg részben?~

311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 19:37:27
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
//Niavi Rajea, Gius//

*Soreyl tátott szájjal nézi végig ahogy Guis hergeli magát. Most ős is teljesen össze lett zavarva. Hanarel nevével tetézve, teljesen nem tudja mi van. Bárki aki józan paraszti ésszel a szobába lép tökéletesen beazonosíthatja az ágy romjait. És hát mindenki látja, hogy egy kard fekszik rajta. Nem kell hozzá logika. És ez a kard, most tök jól elpoénkodik szerencsétlen férfin.*
~Szegény. Nézd meg! Beteg az agyára. Biztos fáradt küld el aludni. Neki nem veszed hasznát. Jóbban kiakadt mint te magad.~
*Cinikus viccelődése Soreylt nem hatja meg. Ő folytatja a teljes meglepődöttség arckompozíciójának fenntartását. Lassan kezd el beszélni, és szépen, tagolva, könnyen értelmezhetővé teszi a mondandóját. Próbál megnyugtató hangot előkaparni. Bár nehéz mert szét hasad a feje.*
-Gius. Értem hogy mit nem értesz, de hidd el nem vagyok életveszélyes. A minap te nem őrültél meg ugyan, csak jeget kerestél itt délen, hererohasztó melegben. Aki pediglen az ágyon fekszik Perchipfell, a kardom. Látod ott van. Ne legyél ideges.
*Tudja, hogy ez a legidegesítőbb amit most mondhat, ezért is mondja. Ez persze nem derül ki de irdatlanul kuncog a pallos a háttérben.*
-Az egész szellemi kísértetjárás azért következett be mert azt hittem...
~Meghalt.~
*A végét már csak magában mondja ki. Pont olyan furcsa volna mintha a teljes történetet akarná elmondani. Amit Niavinak még talán... De Gius? Ha valaha ezt elmeséli ahhoz egy sokkal toleránsabb lényt keres majd magának.*
-...Baja esett. Egy harcos lelke a kardja. Egy lovagnak, becsülete, és büszkesége egyben. Innentől sötét köd, hogy mi történt.
*Fejezi be és reméli, hogy a két társa elhiszi a sokat torzított, sokat kihagyott, és sokat faragott történetet.*

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.22 19:38:32

310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 18:58:58
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, Darenn Soreyl//

*A lovag borús képpel, kissé magába roskadva bólint, majd válaszol, de szavaiban nyoma sincs az elesettségnek, vágnak, mint a penge és a harc ígéretét hozzák. Gius szinte felvidul tőle. Fenyeget, ez jó, ezzel lehet mit kezdeni. Értelmes, kezelhető válasz, talán az első, mióta berontott ebbe a lehetetlen helyzetbe. Lehet hozzá viszonyulni, rá alapozva döntést hozni. Gius gyorsan el is dönti, hogy ha a lovag tettekkel követi a fenyegetést, szívfájdalom nélkül szétveri a képét, aztán majd megmagyarázza, ahogy tudja, de azért mégiscsak első a biztonság. Belőle nem lesz éjjeliszekrény!*

*A folytatást hallva akaratlanul körbepillant. ~Eltúlozta? Ugyan, csak mintha ostromgépekkel törtek volna be. De akkor most mégsem támad? Elszabadult micsodák? Inkább egy elszabadult csorda, nem?~ A szomorkás hangsúly összezavarja az előbb még tiszta képet. Most akkor miről beszél? Mit mondott, emlékek? Ez most hogy jön ide, megint félrebeszél? Talán tényleg a legegyszerűbb lenne jól fejbe vágni valamelyik alkalmas husánggal, amivé a berendezés vált a közelmúltban, aztán szépen elcibálni megmutatni a többieknek. Niavi ugyan tiltakozna, de ennél súlyosabb akadályokat is győzött már le, mint egy leheletnyi kislány akadékoskodása. A lábánál pont hever egy alkalmas darab deszka, szépen fölkapja, három lépéssel a lovag fölött áll és sutty…*

~Miért kéne engem orvoshoz cipelni? Mi van már megint?!~
-Te meg miről…*Hirtelen megérti, miről magyaráz a másik. Hogy emlékek törtek rá, Ő meg a berendezési tárgyakra. Aztán Gius meg rájuk, de ez már mellékes. Szóval eszébe jutott valami szörnyűség, ami történt és megkattant és szétverte a berendezést. Leereszti a kardját, megint döbbenten néz egy pillanatig. Igen, ezzel nem tud mit kezdeni, de megérti. Eszébe jut, Ő hogy érezte magát, mikor a sötételf vérző arcát bámulta. Ez valóban sok dolgot megmagyaráz. De nem mindent.*
-Rendben, de én nem mészároltam le fél tucat berendezési tárgyat! *A kifakadás közben, most először lankad a figyelme és harci állása, kardjával hanyagul körbe mutat.*
-Trayak legalább provokált, téged melyik bútor sértett meg? A szék? *Eszébe jut az előbbi jelenet, mikor még szellemet vélt a szobában lesben állni.*
-Ezen kívül én nem beszéltem úgy, mintha valaki még lenne itt rajtunk kívül. Mégis, ki feküdjön az ágyon? Milyen ágyon, ha már itt tartunk, egy halom faaprítékon esetleg.
*Niavi kérdésére végképp elszakad a cérna.* ~Ez a lány tényleg itt van, vagy bekötött szemmel és füllel tévelyeg?!~
-Lavór? Dézsa? Majd elmegy vízért, ha akar magának, úgyis mosakodni indult. De Te mi az átkot csinálsz? Rendet akarsz rakni, amikor még az sem biztos, hogy ez az ember nem támad rád? Egyébként meg, rendet?! Itt legfeljebb tüzet lehet már csak rakni.
*Elhallgat egy pillanatra, próbál lehiggadni, kardja markolatát szorítva keres megnyugvást. Lélegzik egy mélyet, hogy visszanyerje önuralmát, majd újra a lovaghoz fordul és nem tudja, nem is akarja visszafogni magát, utat enged a gonosz iróniának.*
-Ezzel a mutatvánnyal biztosan belopod magad Hanarel szívébe.



A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.22 19:00:22

309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 17:51:43
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Soreyl és Gius//

*Ezt a helyzetet senkinek nem kívánom. Mindkét érv jogos. Az egyik tart a másiktól a látottak alapján jobb az elővigyázatosság. Már hatok óta ismerik egymást, s nem hagyna senkit hátra. Fejben úgy gondolja, ha ő nem tesz mindent a társaiért akkor nincs joga, elvárni bármilyen szinten a segítségüket. Igen is hallja Gius szavait, hatalmas kő esik le, hogy nem hagyja itt őket faképnél. Talán ez az egyik határozott ok, hogy mindent megtenne értük, jelen pillanatban nincs semmilyen háttér támasza, ha valami gond lenne akkor csak rájuk számíthat. Másokra nem igen.
Hasonló helyzetben a csuklyásnak is segítene.*
~ Tényleg tanácstalan vagyok... tényleg az lenne a legjobb ha egyedül hagynánk? Lehet ésszerű lenne most, de később?~

*Soreyl szép lassan kezdi feltárni az igazságot, de még mindig sok a fekete folt. Két dolog van, az egyik, mi váltotta ki ezt a helyzetet a lovagnál, illetve tudnak-e tenni ellene, hogy ne forduljon elő még egyszer? Nem lenne jó, ha az éjszaka kellős közepén veszítené el az eszét.
Kicsit elgondolkodik Tray és Gius harcán, hogy mi alapon hasonlítja össze a két összecsapást? Rögtön kapcsol, hogy épp róluk beszél, de nem érti miért hasonlítgatja össze? Niavi csak a végére ért oda, a kiváltó okát már nem tudhatja.*
- Furcsálltam is, hogy miután ilyen erősen nyomatékosították a nézett eltérésüket. *Lehet erősen fogalmaz a tudatlansága miatt, és nem is sejti min mehetek keresztül miután véget ért a harc, azonban reméli, hogy nem sérti meg őt, főleg ilyen állapotban is kivette a munkából részét.*
~ Legszívesebben azt mondanám, Soreylnek, hogy pihenjen inkább, ámde ez a szoba alkalmatlan erre a célra.~
- Gius... ~Ahogy elnézem nem szívesen, maradna itt, és csak én tartom fel.~ *Egy pillanatra meg akad a szava, nem a férfiben bizonytalan, hanem inkább önmagában.*
- Van egy lavórunk? Vagy dézsa amiben tudnánk hozni neki vizet? Addig én megpróbálnék összerámolni amennyire csak lehet.
*Ha engedi a lovag akkor pár pillanat erejéig ülőhelyzetre tenné ahol nincs törmelék, utána szabaddá tenné az ágyat, hogy le tudjon odafeküdni.*

308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 16:39:55
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, és Gius//

*Soreyl érzi, hogy pont úgy bánnak vele mint egy démonnal. Gius kedvességét is azonnal furcsállta, de a parancs jellegű felszólításra, rögtön kapcsol. Félnek tőle. És tőle félnek, ő meg tőlük. Az egyiket, most látta holtan, a másik meg valamiért Perchipfell hangjaként szerepel.*
~Hejj! De nagy az egyetértés.~
*Mondja Perchi, látván, hogy Niavi elindul.*
~Lehet hogy ez az ő művük.~
*Teszi hozzá a pallos. Persze nem gondolja komolyan, ahogy Soreyl sem.*
~Szeretnél egy kis csihi-puhit látni? Nem fogsz.~
*Böki vissza a kardnak. Majd érkezik Gius őszinte válasza. Soreyl megértő meghökkenéssel fogadja.*
~A szobám romokban. Ez így van. Na de furcsán?~
*Soreyl egyáltalán nem érzi furcsának a dolgot. Hihetetlenül zavarban van. Lovagi büszkeségének utolsó leheletét is kifújta magából, és szégyenli magát a történtek miatt, és fél és tudatlan. Akár egy ártatlan gyerek. Persze ő megérti magát. Más nem. Kell egy pillanat mire ezen megvilágosodik. Ők nem látták amit ő. Nekik ez az ő műve, vagy szellemeké. Szomorú dühöt érez magán. Nem tudja magát megértetni, magával sem. Ez a melankolikus idegesség, bosszús bú hamar kiül arcára is. Egy csipetnyi szégyennel.*
~Na! A hős harcos. Mint egy beteggel.~
*Tűzi az egész margójára Perchi. Soreyl nem fűz hozzá semmit, helyeselne, de nem úgy ahogy kardja gondolja. Egyet is ért, meg nem is. Esetlen szánni való látványával keserűen bólint. Mint az ártatlan ki inkább elfogadja büntetését, mint hogy hadakozzon. Gondolatai keresik a dolog hasznát. A helyzetnek egyetlen napos oldala van.*
~Helyes. Féljen is tőlem. Legalább velem majd nem akar ujjat húzni.~
*Utal vissza magában a férfi, a Tray-el folytatott küzdelmükre, és hirtelen beugrik. Végtére is. Miért ne fricskázhatna a férfi orra alá.*
-Azzal a szekrénnyel ugyan az történt mint a sötételf arcával a múltkor.
*Mondja hideg hangon, és így reméli, hogy megértetheti a férfivel a történteket. A stressz, és az izgalom okozta önismereti utazás agyunk egy félelmes szobájában. Felnéz szomorkás fejleengedős támaszkodásából, és a férfi tekintetét keresi. Őszinte szemekkel próbálja magát megértetni. Bár tudja, hogy a két helyzet merőben nem ugyan az. Intenzitásban legalább is.*
-Persze én egy kicsit eltúloztam a dolgot.
*Mondja bűnbánóan, bár nem tehet róla. És ez a kettősség hangján is érződik.*
-Elszabadult emlékek.
*Teszi továbbá érthetőbbé a dolgokat, és nagyon egyszerűsít. Hangja tárgyilagos. Magyarázatot kell adnia de jobbat nem tud. Még arra is emlékezteti a férfit hogy vele sem bántak leprásként.*
-Téged sem mutogattunk egyből orvosnak.
*Ez már egy kissé szúró hangulatú mondat. De, hát... Ennyi még bőven kedves tőle, hogy most látta meghalni minden szerettét, és őt okolják a tudatlan kárért.*

307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 15:55:23
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, Darenn Soreyl//

*Úgy tűnik, Niavi vette a lapot és felmérte a helyzetet, vagy legalábbis Gius érve meggyőzte, mert elindul felé. Ahogy mellé ér, mosolyogva a szemébe néz, amit a férfi köszönetnek értelmez, amiért segíteni próbált neki eldönteni, mi tegyenek. Nyilván azt hiszi, tényleg a tapintat tört ki a férfin. Mindegy is, a lényeg, hogy most szépen mennek és szólnak valamelyik tudornak, hogy mi történt, aztán majd eldöntik, hogy vízzel locsolják-e föl a lovagot vagy rágyújtsák-e a házat, a lényeg, hogy le van tudva a gond.*

*Dehogy van le tudva, a lovag lába újra megremeg és Nivai, ahogy meghallja a lovag kérlelő szavait, már megy is segíteni. Gius dühösen fúj egyet. ~Ilyen nincs!~ Tesz egy lépést hátrafelé, legyen hát, itt hagyja a lányt, ha elég gyorsan visszaér, csak nem lesz baja! De mégsem tud elindulni. Egy ilyen törékeny kis lánykát két másodperc alatt fel lehet szecskázni. Legszívesebben megfordulna és rohanna, de ahogy a szobát nézi, nagyon részletesen el tudja képzelni, milyen lenne, ha a lánnyal is az történne, mint a berendezéssel. Vér mindenütt, ruha és test cafatok szétszórva, belek… A fogát csikorgatja, de marad. ~Hogy miért kell nekem ilyesmivel foglalkozni!~ A lány elképzelésére, hogy a lovagot támogatva induljanak Jezabielhez, csak a fejét rázza. ~Hogy elkezdjük magunkkal húzni a ki tudja, mi által megszállt vagy megőrült vagy tudomisén miért bolond lovagot?~ Giusnak már az ötlettől is hideg futkos a hátán. ~Hogy most támogassam, amikor ki tudja, mikor ugrik a torkomnak tíz körömmel? Vagy helyette valami láthatatlan füstszellem? Hogyisne!~ Kardját csak úgy mellékesen, fél kézzel tartja most, hegye a föld felé mutat, ahogy kezét nyújtja a lány felé, hátha így hallgat rá.*

-Niavi, menjünk! *Nem annyira kérlelésnek, mint inkább türelmetlen parancsnak hangzik. De a lány a füle botját sem mozgatja. Gius szívesen verné a saját fejét a falba. Még szívesebben tenné ezt Soreyl fejével. De úgy tűnik, most egyik sem célravezető, így jobb ötlet híján megpróbál a lovaggal szót érteni. Csak kinyög végre valami értelmeset!*

-Nézd Soreyl, őszinte próbálok lenni veled. A szobád romokban, Te meg furcsábban viselkedsz, mint egy agyférges kacsa. Nem fűlik hozzá a fogam, hogy közel menjek hozzád, amíg nem tudom, hogy nem fog megtörténni az velem is, mint azzal az éjjeliszekrénnyel. *Az egyik bútordarab szomorú maradványaira mutat. Egyértelmű, hogy iszonyatos csapás zúzta pozdorjává. Kardja eközben jobb kezében leengedve, de Gius fel van rá készülve, hogy az ártalmatlannak tűnő állásból egy pillanat alatt felfelé induló vágást kezdjen, ha a lovag úgy dönt, mégis megőrül vagy támadásba kezdene valami, ami eddig ott sem volt.*


A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.22 15:57:36

306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 03:37:21
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Soreyl és Gius//

*Gius utolsó mondatának eleget tesz, mivel úgy, gondolja ő már megtett mindent, s egyedül szeretne lenni a lovag, szépen odasétál Gius mellé. Valahogy olyan dezsavű érzése van, mintha volt már egy hasonló helyzet, és lentről a mélyen a csuklyás szemébe néz, egy kis mosollyal az arcán, nem biztos, hogy egyből érteni fogja, de némileg sejtheti.
~ Vajon mit szeretne tőlem?~
Viszont pár pillanat múlva rácáfol a helyzetre.*

*Niavi megfordul, és látja hogy a lovag ismét térdre rogy, már ugrana is, azonban az előbb is elutasították, amúgy sem szeretne erőszakoskodni, ámde ez a szituáció egy kicsit megváltozott. Tények még is csak beigazolódtak.*
~ És most?~
*Giusra pillant ismét, azt remélve, hogy nem fogja itt hagyni. Teljesen össze van zavarodva, ebben a helyzetben, és örülne ha valamilyen szinten kisegítené. Talán túl nagy fába vágta fejszéjét. Bármelyikük lenne a helyében, mindenével azon van, hogy segítse a rászúrólót.*
~ Igen ezt pár pillanattal előbb is meg tudtuk volna mondani.~
*Ezt a gondolatot, nem a méreg szülte, hanem inkább viccesnek találja. Sokat akart a szarka... Túl sokat akart bevállalni, amire jelenleg nem képes

Végül Niavi, próbál segíteni a Soreylnek, ám ha segít egy kicsit neki is meg kell erőltetnie magát, mivel a kettőjük közti különbség azért nem elnagyolható, ha a másik társa nem segít akkor elég mókás és hosszú útnak néz elébe; reménykedik, hogy nem így lesz.*
- Ne menjünk inkább egyből Jezabielhez? Legjobb lenne ha le tudnál pihenni, minél előbb.

305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 02:05:12
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, és Gius//

*Na! Nevetését befejezve, újra térden a lovag. Nem tudják a körülötte állók, esetleg sejthetik, hogy ez mekkora erőpróba most számára. És miféle sikerként éli meg. Mintha éppen valami fantasztikus éjszakán lenne túl, valami asszonyszemély társaságában. Valamit változik mosolya is. Egy siker teli sóhajtással jelzi hogy már legalább félúton van, és ez bizony elismerésre méltó most magától. Perchipfell is elismerően hümmög, nem létező orra alatt. Talpra kecmereg, de a beszélgetés további fonalára kapcsolódik fél füllel. Nehéz most egyszerre két dologra figyelni. Gius utolsó mondatára reagál a kard. Hanglejtése, és halovány mássága, és a finom groteszk humor, mindig felismerhetővé fogja tenni Perchipfell hangját. Nem összetéveszthetetlen. De felismerhető.*
~Csupa bajtársiasságból itt hagyogatnak. Merész lenne így elkukacoskodni magad, lépésenként földre rogyva, akár egy pocsolyáig is.~
*Ezt is megkuncogja röviden. Belül persze kiadósan kiröhögi magát. De belátja nincs más út, s Niavi ha elindult hanem, azért elmondja hebegős-habogós véleményét.*
-Várjatok kérlek... Szóval... Nem...
*Kezdi és látszik rajta, hogy most büsszkesége sírját ássa, és halotti torára készül.*
~A velőtrázó bőgéseddel, az a kis büszkeség már úgy is meghalt temesd el nyugodtan.~
*Viccelődik tovább a kard. Bár talán máskor ezen Soreyl már kiakadna, és kiabálni kezdene vele, most mégis veszi a lapot.*
~Válaszra sem méltatlak.~
*Gondolatbeszéde visszatréfál a kardnak aki jót derül. Ők már hozzászoktak egymás fricskázásához. Persze gondosan figyel, hogy több ilyen ne csússzon ki a száján.*
-Szóval... Na! Csak annyit akartam mondani.
*Kezd bele újra kisebb szünet után.*
-Nem megy most ez a dolog valami könnyen, mint azt látjátok is. Kérlek valamelyikőtök, segítsen.
*Böki ki végre amit akar, gyermetegül suta esetlenséggel állva, hátát megtámasztva egy kardsuhintotta repedésekkel tarkított falon.*
-Mert bár nem olybá tűnik, de nem vagyok most valami jó formában.
*Tréfál tovább hatalmas öniróniával a hangjában. Tudja, hogy pocsékul néz ki, de ez a tréfa sokkal inkább a többieknek szól mint Perchinek. Persze azért a pallos torkából, ha lenne, dőlne a kacaj.*

304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 01:23:54
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, Darenn Soreyl//

*A lovag az esés ellenére meglepően hamar összeszedi magát és még a lányt megelőzve válaszol. Amit mondd, az viszont továbbra sem hozza közelebb a helyzet megnyugtató rendezését. Szemmel láthatóan össze-vissza beszél, ráadásul olyan stílusban, mintha valami vicces kis történetet mesélne. Öblösen felkacag, ami Giust jobban megrázza, mintha dühtől torzult arccal hörgött volna valami ocsmányságot. Egyszerűen képtelen feldolgozni a helyzetet. Nézi, ahogy a lány a tápászkodó lovag segítségére siet, amit az amolyan kedélyes büszkeséggel hárít el, közben csak úgy, minden ok nélkül, magában heherészik. Majd közli, hogy az arcraborulása előtti terve még áll, Ő most mosdani megy. Gius leereszti a kardot és úgy dönt, nem nézi őrültnek a férfit. Valami szörnyűség történt itt és a fejét is beverte, tehát most nincs magánál. Most szépen elkíséri Jezabielhez vagy a fürdőbe, és odahívja Jezabielt, vagy…*

*A lovag valaki máshoz kezd beszélni. Valakihez, akit Gius nem lát és esküdni merne rá, hogy Niavi sem, majd újra az a hatalmas, mélyről zengő kacagás hallatszik. ~Most vagy van még itt valaki, akit nem látunk, vagy mégis teljesen őrült. Egyik jobb lehetőség, mint a másik.~ Már nem akarja tudni, mi folyik itt. El akar tűnni innen, hogy szóljon valakinek, aki egyrészt tapasztalt már ilyen sötét dolgokat, másrészt vállalja a felelősséget azért, ha a tébolyult férfit erővel kell megfékezni. Nem, mintha Giusnak lelkiismeretfurdalása lenne az ilyesmitől, de ha magyarázatképpen valakinek elmeséli, hogy mi történt, senki nem hinne neki. Ő is nehezen hiszi, ami itt folyik. ~El innen, majd utána gondolkodsz!~ Azonban Niavit nem akarja itt hagyni, kiszolgáltatva az őrült férfinek vagy természetfeletti szörnyeknek. Mégis csak társak, ráadásul egy gyenge, törékeny lány, aki naivitásában talán nem látja, hogy itt akármikor véresen komolyra fordulhat a helyzet. Nem hagyhatja itt!*
-Rendben, menj csak, mosakodj nyugodtan! Niavi és én nem fogunk zavarni. Niavi, gyere, hagyjuk Soreylt, most nyilván szeretne egyedül maradni.
*Igyekszik kedvesen beszélni, bár nincs nagy rutinja benne, de a lányt mindenképpen szeretné magával hívni.*

303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-22 00:44:19
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Soreyl és Gius//

*Ahogy Gius pillantásai és a kérdéseket szegezi a félelf felé, egy pillanatra egy kicsit lehangolóan tekint magára a lány, mert nem volt abban biztos, amit épp látott.*
~ Ennyit erről ha tudok segíteni, miért ne mottómról.~
*Leginkább egy kettősség kavarodik benne, főleg, hogy a történtek után még volt energiája a lányt megvédenie, majd próbál válaszolni, de igen nehezen indul a kezdett.*
- Sajnos... *kicsit zavarodott hangon mondja.* Én csak a történtek után érkeztem...
*Ennél többet ha akarna sem tudna többet mondani a történtekről, talán a szellemes elképzelés sem volt túl szellemes...
Niavi próbál Soreylnek segíteni, viszont nem fogadja el, ezt tiszteletben is tartja. Érdekesnek találja a lovag büszkeségét, mivel a félvér fejében csak annyi zajlik le, hogy talán együtt könnyebb lenne. Egy hosszú sírás igen csak megterhelő tud lenni. A szűnni nem akaró fejfájás és a hozzá párosuló szemproblémák, például erős égető érzés, továbbá ilyenkor az ember egy még mindig lelkileg gyenge lehet, hiszen a testnek most szó szerint regenerálódni kell, mindkettőre elég drasztikusan hat.*
~ Remélem a távoli jövőben, inkább csak egy vicces sztorinak fog minősülni.~
*Aggódik a társa miatt, s nem szeretné ha bármi történne vele, viszont mindenkire hasonló képen gondol az összes táborlakóra nézve, mindent megtesz értük ami csak az erejéből telik, amit meg tud tenni azt szívvel lélekkel fogja tenni, amihez pedig még nem ért azt szép sorban megtanulja, hiszen ha minél többet tud annál több feladatot tud ellátni.*
~ Érdemes tovább faggatózni?~ *Vajon többet is megtudhatnak?*
~ Am ki az Perchipfell?~ *Ezt a kérdést egyelőre megtartja magának, kicsit aggasztja a dolog mert nem szívesen titkolózna egyik társa előtt, ámde ki sem szeretne olyat fecsegni amit ő sem biztosan. Az ujjal mutogatást meg mindenképpen elakarja kerülni. Végül is most egy dilemma előtt áll, és a hallgatást választja, az arcán talán ki is ül a bizonytalanság, amit azért igyekszik leplezni

Nincs takargatni valója amit szégyellne magán, de amire igazán büszke az a szép hosszú fehér haja.
Kicsit elmosolyodik, mikor a csuklyás a szemeivel méregeti.*

302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-21 23:53:27
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, és Gius//

*Rövidke eszméletvesztéses szédüléséből sajgó orral eszmél fel. Tényleg csak egy pillanatra borul a fekete fátyol a szeme elé. Hátizomból emeli fel a fejét, és látja alatta, a nyálas, véres törmeléket mely az orrából ered a padlóra. Ez a kis fájdalom holnapra már el is múlik, azonban feje sajog, az orra még csordogál a sírástól, a könnyből lerakódott só szárítja az arcát. Meg akar mosdani. Tápászkodik tovább. Megpróbál újra felállni. Sokkal finomabban, és körültekintőbben mint az imént.*
-Halovány fogalma sem lehet arról, hogy mi volt idebent.
*Jelenti ki további humoros hanglejtéssel. Igazából természetesnek hathat, hogy ezzel leplezi zavarát. Végtére is szabályos, fura mosolya mellé, az a kutya tekintet társul, mint amikor az eb cafatokra szedi a tollpárnát, és megbánó tekintettel döf békítő a dühödt szívekbe.*
-Honnan tudhatná. Magam sem tudom.
*Mondja, és felkacag. Eddigre már nagyjából kiszedi a fejét a porból. Nem igazán hagyja ha bárki segítene neki. Persze nem löki el magától Niavit, ha erre szánná magát, csak finoman jelzi hogy "megy ez egyedül is".*
~Nem úgy látszik.~
*Teszi hozzá Perchipfell. A férfi nevetgél kardja viccén, most így jön ki belőle a feszültség. Sírni már nem tud. Dörmögős mély hangján folytatja.*
-Mint mondottam: lecsutakolom magam.
*Mondja és eztán körülnéz. Újra eljut agyáig a romhalmaz képe ami itt van a szobában.*
~Hát...~
*Kezdi Gius Perchipfellje, de Soreyl egyből tudja mit akarna mondani.*
-Persze majd én rendet rakom, te feküdj csak ott az ágyon.
*Vág a szavába az orrával az ágy felé bökve, és pallosára tekint. Hatalmasat kacagnak, de ebből Niaviék csak az ő fréfias északi hahotázását hallják.*

301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-07-21 23:38:38
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi Rajea, Darenn Soreyl//

*A másik férfi mondandójából süt valami, amit Gius képtelen értelmezni. Egyszerűen nem passzolnak a szavak, a személy. aki mondja őket és a helyzet, amiben elhangzanak. A jelenet abszurditása lassan az őrületbe kergeti, miközben tisztán érzi a felettük lebegő veszélyt, de nem találja annak forrását. Ahogy a lovag felemeli a kardját, Gius küzdelemre készen szorítja meg a sajátját. Fogása akkor sem enyhül, mikor a másik fegyver egy halom ripityára tört deszkán, valószínűleg a hajdani ágy romjain landol. Ahogy a másik elindul felé, elszánja, hogy innen senki nem meg sehová, amíg ki nem derül, hogy mi folyik itt.*
-Nem, amíg el nem mondod… *Eddig jut, mikor a lovag előre zuhan. Gius mindenre készen ugrik hátra és már emeli a kardot, hogy annak gombjával a túl közel kerülő támadó fejére, arcára csapjon, de a mozdulat félbemarad. A másik arcra borul és nem mozdul. Gyors vizsgálattal megállapítja, hogy semmi nem áll ki a hátából, nem vérzik, lélegzik.* ~Mi a bánatos…?~

*Felnéz Niavira. Sosem volt semmi baja a lánnyal, sőt, kicsit talán kedveli is a csendes szerénységét. Férfiszemnek kellemes idomain nem egyszer elidőzött a tekintete, ha a helyzet megengedte. De ha a lány most Gius szemébe néz, csak a legsötétebb vihar dúlását láthatja a szürkéskék íriszek mögött. Rekedtes hangja a támadni készülő kutya utolsó morgása.*
-Most azonnal mondd el, mi történt itt!

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346