Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 19:44:30
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Közjáték - Elostor, Pycta//

*Pyctához hasonlóan őt is meglepi nemcsak az Elostorként bemutatkozott félelf felbukkanása, hanem a tisztavérű elf vezérrel való viselkedése is. Kissé felvont szemöldökkel tanulmányozza őt, amikor Pycta válaszol, s halványan elmosolyodik hirtelen modorváltozásán. Úgy néz ki gyanúsan könnyű összezavarni vezetőjüket, ami elf létére még hab a tortán.*
- Ne úgy gondolj a vezetőnkre mint egy basáskodó főnökre, inkább mint az eszünk józan részére, amihez szükség esetén fordulhatunk segítségért. Én legalábbis így teszek. - *És belehümmög a levegőbe, saját megtörhetetlen életmódját erősítve meg ezzel. De nem érti Pycta további magyarázkodását s zavarát. Úgy hangzik mintha ő sem lenne biztos saját képességeiben, pozíciójában. Összehúzott szemöldökkel vizsgálja őt, majd szavait jól megfontolva mondja:*
- Nem akarlak megsérteni - *Az elmúlt hat óta ez az első alkalom, hogy tegezi az elf vezetőt.* - De a fölösleges tiszteletadást néha ugyanúgy el fog kelleni viselni mint a rejtett sértéseket. Nem szabad ilyen könnyen kihozni magunkat a csillapodott állapotból, ugyanis ez akkor bizonytalanságra utal. S a Három segítsen az Erdő Szellemével együtt, ha egy vezér bizonytalanságot mutat harcosai előtt.


2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 18:13:09
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Közjáték - Elostor//

*Már éppen azon van, hogy válaszoljon Aviolan-nak, amikor a félvér férfi szólítja meg, aki Elostor-ként mutatkozott be egy hattal ezelőtt, amikor az erődbe érkezett.*
- Ugyan, szólíts Pycta-nak és tegeződjünk. *Válaszol mosolyogva és már folytatná, amikor Elostor olyat tesz, ami szinte belé fagyasztja a szót. A vadász meghajol előtte és a szavai oly mértékben tisztelettől csengenek, amelyet nem szokott egy egyszerű csuhás elf hegyes füle, akkor sem, ha épp most az erőd és a venárok vezére.*
- Az Erdő Szívére, Elostor, kérlek, egyenesedj fel. *Lép közelebb, ijedten a férfi vállára teszi a kezét, lombzöld szemei kérlelőn függenek a férfi pillantásán.*
- Sem urad, sem parancsolód nem vagyok, bár a venárok és a Fákban Lakó engem emeltek e kegyre. *Reméli, hogy a férfi felegyenesedik és a szemébe nézhet.*
- Hogyne engedélyezném, az őrség beosztása, Zarához és Xotara-hoz tartozik. A fegyvereidet pedig azonnal visszakapod. *Néz fel a falon álló mélységire zavart pillantással. Fogalma sem volt arról, hogy bárkinek elvették a fegyvereit.*
- Kérlek, nem kell ezt tenned. Én... én nem akarok parancsolni senkinek, inkább csak kérni, itt mindenki szabad lehet, persze az együtt éléshez kell egy vezető, aki a döntést hozza és a felelősséget vállalja, de ilyen mértékű tiszteletadást nem várok el senkitől. Köszönöm, amiért velünk vagy és segítesz nekünk, remélem, otthonra lelsz és akkor én már nyugodt lehetek, ha úgy érezhetem, összetartozunk. *Még mindig zavarban van, ez látszik rajta. Reméli, hogy Elostor megérti, miért kéri ezt tőle, legbelül elismerően gondol a félvérre.
Ha vadász még mondana valamit, természetesen válaszol, ha magukra hagyja és elindul őrségbe, akkor visszafordul Aviolan-hoz, aki még láthatja rajta az elmúlt pillanatok sokkoló hatását.*
- Hol tartottunk?

2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:05:23
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
*Nem hisz a fülének, amikor őrségbe szólítják. Ráadásul Vadvéd egyik legszebb teremtésével. Xot utolsó szavait már alig hallja. Lenyűgözi e két szépség kontrasztja.*
-Ja, igen persze.
*Érzi hogy, még füleinek hegyes vége is lángvörös. Elindul a vezér felé. Mikor közelebb ér, előveszi a modorát.*
- Tisztelt Pycta del Ventus! Nem szeretném, rabolni az idejét. A nevem Elostor Fh'el! Szolgálatomat szeretném felajánlani Önnek. Bár tény, ami való az őrségváltáskor szíveskedtek meghívni, soraik közé a hölgyek. Csak reménykedni tudok abban, engedélyezi részemre a feladat elvégzését. A fegyvereim visszajuttatása után.
*Mélyen meghajol, és fel sem emeli tekintetét, új parancsolója válaszáig!*

2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 16:25:56
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Umon//

*A félelf vidáman elvigyorodik azon, hogy sikerült Umonra ráijesztenie a felbukkanásával.*
- A műhelyben láttam félretéve faanyagot, szerintem azzal meg tudjuk oldani a cserét, ha szükséges! Először le kellene tisztítsuk, és megforgassuk, hogy lássuk, milyen állapotban van. *vélekedik a fogaskerekek állapotáról, és esetleges cseréjéről, egészen közelről vizsgálgatva a hatalmas faszerkezet lapátrészeit.*
- Persze! *válaszol szórakozottan a gyűjtőutas kérdésre, ahogy megpróbálja megtolni a nála jóval nagyobb kereket, persze minden eredmény nélkül*
- Fogjunk neki! Én benne vagyok! *válaszol egész lelkesen, hiszen Umonnak igaza van: ha ketten nekiugornak a patakmeder kitisztításának, lehet, hogy még ma meg tudnák mozdítani a kereket. A Xotarára vonatkozó kérdés kicsit váratlanul éri, hirtelen nem is tud rá mit mondani, gondolkodnia kell a dolgon. Isqeha elf szemmel még szinte gyereknek számít, de ha azt vesszük, hogy félelfnek született, úgyis csak épp túljutott a serdülőkoron. Így aztán ebből az egyetlen óvatos kérdésből egyáltalán nem esik le neki, hogy vajon miért is érdeklődhet a szerzetes ilyen fura mód a sötételf lány felől.*
- Hát, azt hiszem, egyszer megkérdezte valamelyik nap tőlem, hogy minden rendben van-e veled. *von vállat. Eszébe jut, amit az első estén mondott, vagyis nem mondott el Xotara a szerzetesről. Csak annyit mondott róla, hogy nem kell tőle félni, a légynek sem tudna ártani. Most, hogy már többször is segített neki az erődbeli munkálatokban, a félelf túltette magát Umon furcsa, hol megjelenő, hol eltűnő, első látásra riasztó látványt nyújtó stigmáin. De azt azért érzi, amire Xotara is utalt, hogy valami nincs egészen rendjén a szerzetessel.*
- Menjünk! Benn találunk! *vágja rá rögtön. Ahogy elindulnak, Umon azon morfondírozik, hogy vajon hogyan tartották karban a régiek a patakmedret és a kereket.*
- A műhely végében, odabenn van egy hatalmas fogaskerékház! Zárva van, de be lehet látni egy helyen. Szerintem az van összekötve a kerékkel. Nem tudom, hol lehet a kulcsa, de szerintem onnan ide ki is vezethet ajtó. *válaszol Umon felvetésére.*

2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 16:25:48
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//

- De még mennyire! - *bólint széles mosollyal, víg tekintettel nézve a elf szemébe* - Utam nem is érintette Artheniort mikor idefelé tartottam. Örömmel tartanék veletek hogy ismét megnézhessem! Talán még valami ínyencséget is tudok venni magamnak. Vagy a többieknek. - *Kacsint kétértelműen, alig láthatóan Aenae felé biccentve. Ugyan nem pontosan tudja az erőd kincstárának tartalmát, de egy gazdag városanya nélkül semmilyen külvidéki település nem tart soká, hacsak nem gondoskodik önellátásról. erdőmélye viszont csak vadat és fát tud szolgáltatni, fegyvert s ruhát kevésbé. S egyéb "ajándékokat".
Kezét vállmagasságba emeli intésre, amikor Xotora neki biccent. Sajnos továbbra sem került senkihez túlzottan közel: Idejét továbbra is a gyakorlótéren izzadva vagy a könyvtárban töltötte. Nem próbált kényszerített beszélgetéseket indítványozni.
A távozó sötételf hátát tanulmányozva fűz még kisebb megjegyzést Pyctának.*
- Az utobbi hatban úgy érzem mintha a hangulat... lazább lenne mint általában. Mintha valami nehéz korszakon estünk volna túl, amiről fogalmunk sem volt. - *Ő maga sem tudja hogy mi történhetett Artheniorban s környékén távolléte alatt.* - Történt a környéken valami furcsaság az elmúlt havakban?

2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 16:24:07
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Egészen szépen összegyűlnek a falnál. Éppen hogy odaér, Seles is követi.
- Ó, szia Seles, nem is láttam, hogy utánam jössz, bevártalak volna. *Lép el az útból, hogy a lány átadhassa Xotarának a csomagot.
Pár perc múlva Bayde is odasétál hozzájuk, bár Xauzur sehol nincs. *
~Talán Ertatsnoy gondjaira bízta… ja, hogy ő sem látta?~
*Hűl el egy cseppet, ahogy Badye is az irbiszről kérdez.*
- Jó reggelt neked is Bayde! *Köszön még némi derűt visszaszedve, nehogy azt higgyék a többiek, hogy beijedt, bár egy irbisz szabadon, druida nélkül, Lyznek bőven kimeríti a probléma fogalmát, nem csak egy cirmos, ami a pajta körül kering. Azután, hogy Xotara megjegyzi, hogy látta a tündér fiút kimenni az erődből, s Lyz nagyon reméli, hogy tényleg a nagymacskáért ment, és kordában tudja tartani egyedül is.
Aztán Leon is megérkezik a patkányával, akit Lyz szintén vidám mosollyal üdvözöl, s magában még kuncog is, amikor a patkányát Seles kezébe nyomja. Ujjával a jószág felé közelít, hogy végigsimítson a rágcsáló hátán ő is, miközben vet egy óvatos pillantást Leon felé.*
- Ugye nem harap? *Kérdezi, majd Xotarának is válaszol.*
- Ha leszünk elegen, igen. Amúgy meg tele a kamra, szóval ma még a pihenés is belef… *válaszolna Xotarának, de ekkor ér el hozzá Pycta hangja.* Hú, majdnem elfelejtettem, ma városi túra lesz. Mennem kell. *Indulna is a köpenyéért és a tarisznyájáért, de előtte ajkaiba harapva Bajdihoz fordul.*
- Húh, Bayde… ki tudnál segíteni ma? Nem terveztem nagy vadászatot, még akár pihenni is lehetne, szóval nem olyan fontos, de ha valakinek van kedve vadászni, nyugodtabb volnék, ha velük mennél… Xauzurral persze. ~Vagy ha nem, akkor inkább ne menjen senki…~
*Csak azért van zavarban, mert nem így tervezte. Kicsit megfeledkezett az útról, pedig ő is nagyon meg akarta látogatni a kovácsot. Emellett pedig már szaladna is vissza a szobájába összekapni a cókmókját, de azt nem szeretné, ha egy cserkészcsapat védelem nélkül indulna ki gyűjtögetni.*
- Máris megyek! *Kiált oda az elf férfinak, s ha Bajdival megegyeznek, akkor elköszön a többiektől, odaint a Xauzurral érkező Ertatsnoynak, és fürgén az épület felé veszi az irányt, de a végére már szalad.*
- Jó reggelt nektek! *Szuszogja szinte azoknak, akik mellett elhalad, s csak futólag látja Aenaet, aki Bara kezével babrál, de siet is tovább. Az emeleten még látja a szobájába benyitó Xotarát. Egy pillanat múlva Lyzendra is benyit a szobájába, ahol felkapja a köpenyét, tarisznyáját minden fontos apróságával. Erszényét az övére csatolja, tőrét szintúgy, tegezét és íját vállára veti. Körbepillant a szobában, valójában nincs is másra szüksége, hiszen valószínűleg már Pycta intézkedett az ellátmányról, ahogy eddig megismerte. Hosszú léptekkel siet vissza az udvarra, mert könnyen lehet, hogy már csak őrá várnak az indulással.
- Itt is vagyok! *Szól kilépve az épületből újra.* Indulásra készen.
*Húzza ki magát, széles mosollyal az arcán.*

A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 16:31:24

2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 13:11:51
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Isqeha//

*Nincs ugyan messze a kerék, de a falakon kívülre kellett hozzá sétálnia. Egy kissé még el van varázsolva tudata, az előbbi jelenéstől, de már jóval kevésbé rázza meg, mint korábban. Az erőd mohos falai mentén vezet útja, apró kitaposott ösvényen keresztül, melyet vagy az erdei vadak, vagy a járőröző venárok jártak ki. A verőfényesen sütő nap lágyan cirógatja arcát, korábbi negatív élményeihez képest, jó érzéssel fordítja felé, s hagyja, hogy stigmái rései között némi egészséges fény is átjárja lelkét. Mindent összevetve boldog. Jóllehet magányosan tengeti napjait, de olyan emberek között magányos, akik elfogadják és nem bántják őt. Lassan ropognak a levelek és a szárazabb ágak lábai alatt, kezével olykor az erőd régi, sziklákból összehordott falát simítja végig, óvatosan, nehogy a puha mohapárnák életét megbolygassa. Hamarosan a vízkerékhez ér. Hosszasan tanulmányozza előbb messzebbről, majd közelről is, élvezettel hagyja, hogy a mellette folyó patakból a vízpernye arcába csapódjon. Sunukóval már többször jártak itt az elmúlt hatban, ideiglenesen sikerült is beindítani néhány fordulatra, de hosszabb működés után többször is megadta magát a gépezet. Umon úgy gondolja, hogy a kerék alatt futó patak medre nem engedi a normál forgást, de valószínűleg már forgó alkatrészei is korrodálódhattak. Voltak esték, melyeket a könyvtárban megbújva töltött, s hosszasan olvasott a venár történelemről régebbi kéziratokból, több esetben találkozott a vízkerékkel is.*
- Alulcsapott. Alsó meghajtás. De a meder túl sekély, talán takarítani... *dünnyögésében vidám és csengő köszöntés zavarja meg, mely kapcsán oly hirtelen fordul meg tengelye körül, mintha szellemet látott volna.*
- Hogy az a... Isq, a frászt hozod rám! Már ne is haragudj!* durcásan néz a félelfre. Sokat nem beszélgettek még, de az elmúlt néhány napban sokat volt segítségére, Leonnal és Sunukoval együtt. Úgy tudja elképzeléseik is közösek. Pyctával régebben beszéltek már egy üvegház felépítéséről, s a szerzetes és a félelf tudása együtt, az esetleges újítások kapcsán sikerekre lehet ítélve.*
- Egyébként jó reggelt!* mosolyodik ő is el. Bár még él benne a reggeli megszállásának eseményei, tart is kissé attól, hogy a gonosz újra ébred benne, miközben társával beszélget, de egyelőre nem akarja magát ezzel feleslegesen idegesíteni.*
- Pont arra gondoltam én is! A mederrel lehet az elsődleges probléma. De úgy érzem a fogaskerekeket is ki kellene szedni és egyesével átnézni, hogy a folyamatos forgást és az erőáttételt tudjuk biztosítani. Néhány lapát is túl öreg már, ahhoz faanyagot kellene gyűjteni az erdőben, hogy újakat faraghassunk.* Umont, szokásához híven magával ragadja a téma, mint mindig, ha olyasmiről van szó, melyet szeret. De lehet csak örül annak, hogy valaki végre megszólítja. Jóllehet saját szándékából kerüli társait, de legbelül mindig is arra vágyott, hogy utána jöjjenek, hogy keressék őt, hogy hiányozzon valakinek. Itt most persze nem erről van szó, de így elsőre megteszi.*
- Ne haragudj, kicsit előreszaladtam!* kacag fel, stigmái körbefonják nyakát, majd felszaladnak a homlokára, hogy aztán a feje tetején át, tarkóján haladjanak lefelé. Persze ez feje tetején nem látszik, az utóbbi hatban Umon nem bántja haját. Hagyja, hogy szabadon nőjön, s kordában csak egy zsineggel tartja hátul nyaka felett.*
- Szükségünk lesz szerszámokra, előbb lapátra, ásóra, majd villára is, hogy a hínárt kitakarítsuk. Apropó. Hínár. Jól értettem, hogy foglalkozol a gyógynövényekkel? Borzasztóan érdekel a téma. Egyszer veled mehetnék gyűjtőkörútra? *Nem akar tolakodó lenni, nem is akar ráakaszkodni jelenleg az egyetlen emberre, félelfre, aki végre szóba áll vele, de valóban kíváncsi természet. Ahogy a szerzetesek általában, óriási tudásszomjjal rendelkezik.*
- Mit szólnál hozzá, ha szereznénk lapátot, ásót és most rögtön nekiállnánk a medernek? Ha lenne időnk estig, kézzel át is forgathatnánk a kereket, hogy kívülről és belülről is megnézzük a forgatószerkezetet. Hatalmas munka lesz, de együtt megoldjuk. Sunuko talán a városba készül, ahogy sokan mások is, távolról láttam a készülődést.* mosolyodik el, majd fejét vakarva gondolkodik* - Remélem Aenae nem felejti el Pyctának mondani a botomat.* Mondandója végére a reggeli események már a szürke homályba vesznek, örül partnerének, kivel együtt tehetnek valami igazán jót az erődért. A folyamatosan folyó víz, a rendszeres öntözési lehetőség, egy esetleges téli kert lehetősége felvillanyozza. Hosszasan foglalkoztatja azonban egy gondolat, melyet nem bír magában tartani:*
- Öhm... nem tudod véletlenül, Xotara nem érdeklődött felőlem, vagy ilyesmi?* szemét földre süti kérdése közben, lábával szórakozottan arrébb rúg egy kavicsot, majd a földet söpri.* - De biztos nem, hagyjuk, bugyuta kérdés volt, nem is tudom miért tettem fel.* Erőltetetten felnevet:*
- Elmegyünk szerszámokért? Vagy valahol csak kellene itt lennie egy bódénak, vagy titkos bejáratnak az erődbe. Hogy a csudába takarították ezt a kereket, egyfolytában körbejártak? Csak be lehet jutni a gépezet belsejébe?!* Hihetetlennek érzi, így tüzetesebben elkezdi megnézni az erőd falát kívülről, a vízkerék környékén, hátha ráakad valami furcsaságra, amit eddig nem vett észre. A gondolat máris hihetetlen izgalommal tölti el. A koncentráció jelzéseként tarkójáról stigmái homlokán és szemei alatt futnak össze, mintha erősen töprengő kígyók borítanák el ábrázatát.*

2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 12:36:53
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Őrségváltás//

*Xotara végig hallgatja, Leont.*
- Félelmetes? Hát, persze rettegek tőled. Am' örülök, hogy vannak ilyen jó tulajdonságaid is.
*Vigyorogva vállat von, majd Selesre pillant.*
- Köszi a kalácsot! Jól esett, és baromi fincsi volt.
*Xotara azonban kezdi úgy érezni, hogy már megint túl sokan vannak, és most nincs is elég energiája hozzá, hogy tovább kezelni tudja a helyzetet. Meg nem is akarja.*
- Nah, de virágszálaim! Én most megyek, megnézném a szemhéjam egy kicsit jobban belülről. Seles! Irány az őrség, de nincs ellenemre, ha kalóz pajtásod is elkísér. Ostor is ott lesz, hogy megvédjen, ha kell.
*Csapja testvériesen hátba az egymással szemben álló Selest és Leont, persze naná, hogy még mindig vigyorogva.
A többi jelenlévőtől biccentve elköszön.*
- Jó munkát Mindenkinek… én most távozom.
*Xotara távozik, és a nagycsarnok felé veszi az irányt, persze ha az otthagyottak közül bárki bármit szóban hozzávágna, hallani fogja és válaszol.*

//Artheniorba indulókhoz//

*Xotara Pycta elé toppanva megáll. Gyorsan végig néz a többieken.
Sunukora pillant, akinek kurtán biccent. A távozó Isqhetát is még látja, majd a szürke csuháshoz szól.*
- 'Reggelt! Mentek a városba? Remek. Ha megkérlek, hoznátok nekem egy tegezre való acélhegyű nyílvesszőt? Kifizetem, persze, de most nagyon nincs kedvem a városba menni. Köszönöm, hálám örökké üldözni fog.
*Távozását jelezve nekik is biccent, persze ha ők is mondanának még valamit hallani fogja és válaszol.*
- Jó utat!
*Xotara a nagycsarnok bejárata előtt még végig pillant Aenae és Bara párosán. Szája elfojtva valamit kissé megfeszül. Pár szemrebbenés után, így szól: *
- Jó reggelt!
*Barának címezve még, kedvesen otrombán oda vetni.*
- Büdös bagós!
*Aztán belép a nagycsarnokba, és egyenesen a szobája felé veszi az irányt, fel a lépcsőn a galériára, a folyósokon keresztül. A szobába lépve gyorsan lepakol magáról minden fegyverzetet, vértezetet. A fénybántalmak ellen már korábban az ablak fölé szegelt lópokróccal elsötétíti a szobáját, majd alvósan lengére vetkőzve elterül az ágyban, ahol a takarót teljesen magára húzva, kis gombócba gömbölyödve szépen lassan elnyomja az álom.*

2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 11:31:11
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Láthatóan a gépezet fogaskerekei akadálytalanul működnek. Azok, akikre feladatot bízott, Xotarára és Zarára az őrséget, Lyzre a vadászokat, remekül megszervezték a dolgokat. Öröm nézni a járó-kelő, feladatukat végző venárokat. Persze ez nem munka, vagyis persze, a feladat felelősséggel jár, de ezt magukért, az erődért teszik. A csuhás kezdi rosszul érezni magát, amiért neki más feladatok jutnak, kevésbé dolgosak.
Ám most mások a prioritások, azaz a városi túra van soron és lassan indulni is kell, ha nem akarnak éjjel az erdőben kóborolni. Az még egy olyan tapasztalt, erdőjáró elfet is próbára tehet, mint a csuhás.
A falon integet Seles-nek és Leonnak, az épület felől érkező Bayde-nak és a Xauzurral visszatérő Ertatsnoy-nak is.
Közben megérkezik Aenae, akinek a figyelmét nem kerüli el Bara emlegetett ujja és azonnal kezelésbe is veszi, persze, ha az ork hagyja. A csuhás ekkor kettesben hagyja őket, ő sem szeretné, ha egy egész kis csapat csodálkozna egy sérült ujja felett, ráadásul az ork elég magának való alak, nincs szüksége nézőseregre. De azért azt meghallja, hogy Umonnak venniük kell egy botot majd a városban. Ezt is felvési a vásárolandó dolgok közé, amelyek sora kezd elég hosszúra nyúlni. De ez van, ha a venárok ilyen messze élnek a várostól.
Aviolan is befut közben, a csuhás felé fordul, hogy válaszolhasson a kérdésére.*
- Vásárolnunk kell egy-két dolgot, fegyvereket, ilyesmi. *Mondja mosolyogva és reméli, hogy a férfit nem sérti meg azzal, hogy nem fog bele a kifejtésébe.*
- Ha van kedved, gyere velünk, mindig elkél egy segítő kéz. Elég sok mindent hozunk. *Ajánlja fel a feladatot. Eddig Ssyleana tart majd velük, de örülne, ha Aviolan is jönne, legalább út közben beszélgethetnének a régi venárokról.
Isqeha is megjelenik, akit a csuhás enyhe meghajlással köszönt, mosolyogva hallgatja végig a terveit. Láthatóan a férfit is feldobja az erdőbeli élet, hiába, a fák közt szinte érezni a lüktető életet, amely mindent áthat, így az erőd lakóit is. Isqeha-nak remek ötletei voltak az erőd fejlesztését illetően, amelyek minden bizonnyal jobbá tennék a venárok életét.*
- Igen, ha minden igaz, arrafelé láttam. *Köszön el a férfitól, majd visszafordul Aviolan felé.*
- Zajlik az élet. *Nevet fel halkan.*
- Hogy döntöttél, velünk tartasz? *Kérdi.*

2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 11:07:43
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Isqeha lassan ébredezik az emeleti, egészen alacsony mennyezetű kis szobában. Az ablakon kilát messze az erdő felett, sőt, ha egészen közel lép hozzá, vagy kinyitja az egyik ablakszárnyat, lent ott folyik az erőd déli falát végigkísérő patak, ha pedig kihajol, még a mohával borított vízikereket is látja.

Az elmúlt hatban végigjárta Vadvéd minden zegét zugát, de még mindig érik meglepetések. A műhelyekben lévő gépek, a fűrészpad, a kohók és a többi ámulattal töltik el, kár, hogy látszik, már jó régóta használaton kívül vannak. Sejteni véli, hogy az elzárt részen, a fal mögött lévő hatalmas áttétek és fogaskerekek a patakra épített vízkerékkel kötik össze a szerkezeteket. Azt is sejti, hogy a raktárak feletti apró kis lakószobákat, ahova a könyvárból felvezető lépcsőn jutott fel, gnómok és törpék számára méretezték, de amikor rátalált az erődnek erre a részére, vagy öt napja, rögtön úgy döntött, hogy neki nagyon is jó lesz az egyik kis szoba az emeleten. Igaz, ha kinyújtja a kezét, eléri a mennyezetet, de itt van lenn a könyvtár, és a labor! Eddig csak néhány szót váltott Aenaevel, azzal a lánnyal, aki úgy tűnik az egyetlen a többiek közül, akit hozzá hasonlóan érdekelnek a gyógynövények, és a párlatok, de abban reménykedik, hogy hátha bizalmába fogadja majd. Nagyon szép lány, de eléggé visszahúzódó természetű, ám a félelf abban reménykedik, ez idővel majdcsak oldódni fog.
Rendbe szedi magát, aztán lesiet az emeleti lépcsőn. A nagycsarnokba érve senkit nem lát, úgy látszik, már mindenki letudta a reggelit, hát igen, elég késő van. Kap egy nagy bögre teát, és egy pirítóst, gyorsan végez, aztán kér még két almát a Banyától (még mindig meghökken, ha a termetes ork asszonysághoz túlságos közelségbe kerül, de az egy hat alatt lassan megemésztette a dolgot, azt, hogy két ork is él a venárok között itt az erődben.)
Az udvarra kilépve megcsapja a friss, hideg levegő. Meglátja Pyctát és Aenaet, igen, ma a városba mennek néhányan, a piacra, és a kovácshoz is, Pycta szólt róla tegnap este a vacsoránál. A lány éppen Bara, az ork kezét vizsgálja, ha minden igaz, és az ork egyáltalán eltűri a procedúrát. A megérkezés estéjét emlékezetessé tévő erődlakó keveset szólt, leginkább csak a pipáját szívta az elmúlt napokban, de Isqeha ittasan nem látta az óta az első este óta, úgyhogy kezdi megszokni a szemlélődő jelenlétét.*
- Jó reggelt! *üdvözli mindhármukat vidáman, rájuk mosolyogva.*
- Úgyis akartam szedni Fagyos Xadot! Tegnap nem volt rá idő, amikor kint jártunk, de láttam egy helyen. Délután szívesen kimegyek érte! *ajánlja fel ő is a segítséget. Az csak jó, ha lesz belőle a laborban készleten, lám, most is jól jönne.
Aztán Pyctához fordul, hogy ő is elmondja neki, mit szeretne rendelni a kovácstól, azt, amit kigondolt az éjjel. A hármas mellől a kapu felé pillant, Lyz, Xotara, Ostor, Seles, Leon és Bayde társalognak ott, de messze vannak, nem hallja a beszélgetést, csak a nevetésüket hallja. Xotara biztosan az éjjeli őrségen van túl, és most váltják, Lyz pedig talán szintén a városba megy Pyctáékkal, vagy ma egyszerűen pihenőnapot tart. Az elmúlt napok mindegyikén kint jártak vadászni és élelmet gyűjteni a falakon kívül, kétszer Isqeha is velük tartott. Minden este megpakolva érkeztek haza. Int nekik, ha valamelyikük feléjük nézne, aztán visszafordul Pyctáékhoz.*
- Megyek, megnézem Umont. Valami olyasmit mondott, hogy ma reggel szeretné közelebbről szemügyre venni a vízkereket. Engem is nagyon izgat.
*Már beszélt néhány szót Pyctával arról, hogy jó lenne egy nagy, üveges növényház, de hát ehhez szinte megoldhatatlan itt az erdő mélyén üveget szerezni. Az pedig egy palota ára lenne, hogy a városból hozassanak ide nagy üvegtáblákat. De Isqehának van egy ötlete, előbb azonban meg kell nézze az erőd déli sarkán a vízkereket.*
- Jó reggelt, Umon! *köszön mosolygósan a megjelölt arcú szerzetesnek, ha már odalenn találja. Vele is megbékélt már, köszönhetően Xotarának, aki valamiért, úgy tűnik, a furcsa külseje ellenére is bízik a csuklyásban. Isqeha egyelőre tartózkodóbb a férfival, de a gondnoki teendőiben már segített neki néhányszor ezalatt a pár nap alatt, és eddig remekül boldogultak együtt.*
- Fantasztikus, nem? De a medret újra ki kell tisztítsuk, ha megint üzembe akarjuk helyezni! *nézegeti a benőtt, több helyen egészen beroskadt partoldalt.*


A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 11:55:40

2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 11:07:41
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok//

*Felnevet, ahogy Aenae azért aggódik, hogy Lyz megsérül.*
- Ne aggódj, nem eléd állok ám. *Mondja kedélyese, majd újra nevet, ahogy Aenae felemlegeti Bajdi gonoszkodását, amely csak is az lehetett. ~Még hogy a nőkhöz… ~Felettébb mulattatja a gondolat, Lyz nem sértődik meg. Nem csak azét nem, mert mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit akar, de azért is, mert Bajdiból kinézi, hogy egy ilyen dolgot nem is bánna, abban az esetben, ha ő is részese lehet. Persze ezt Aenaenek nem emlegeti fel, hogy ne bosszantsa a lányt, csak magában nevetgél. *
- Hát, ha talál is, de itt máshogy van… és Zara amúgy is nagyon laza… *Gondolkodik, hogy említse -e, amit az első nagy létszámú vacsorán beszélt a Zarával. Történetesen, hogy az sem zavarná, ha Bayde a szöszke mágus lánnyal kapná rajta, de Aenae és Pycta kapcsolata nagyon másmilyen, ez már messziről látszik, úgyhogy inkább nem úgy fogalmaz, mint ahogy először gondolta. Mindemellett Aenaenek nagyon nagy szerencséje is van, hogy éppen Pycta mellett kötött ki, s talán az első szerelme is ő.*
- Itt az erdőben, azért korlátozottak a lehetőségek. *Ezt azért Lyznek is be kell vallania. Akár mennyire is feszesebben áll a dolgokhoz, Zaránál. Mindemellett éppen a vörös az, akivel eddig a legkötetlenebbül el tudott beszélgetni ilyesmiről.
Aenae ellövi az első vesszőt, de nagyjából ugyan úgy csinál mindent, mint a legelső alkalommal.*
- Ne lődd el, most próbáljunk valami mást. *Próbálja mozdulatra lebontani, de még sosem tanított, és őt is évtizedekkel ezelőtt tanították, így hát könnyen lehet, hogy nem éppen úgy csinálja, mint kellene. Felhelyezi az idegre a vesszőt, Aenae ujjain igazít egy kicsit.*
- Most már az ujjaid jól állnak. Érzed? Csak a tartásra koncentrálj, akkor menni fog. *Elmondja, mikor hogy vegye a levegőt, és mikor engedje ki, és hogy hogyan feszítse közben az ideget. * De azt érezni is fogod, hogy jobban megy, erre az ütemre.* Lassan, türelmesen, főleg a gyakorlatra helyezve a hangsúlyt, csak szépen sorban.*Csak a mozdulat kell jó? Az rögzüljön először. *Addig ellép a lány háta mögött, és a másik karját is megigazítja, mind ahányszor rosszul tartja. Mire a monoton feladatsornak vége, elég csak megböknie Aenae karját, és a lány már korrigál is.*
- Tudom, ez így unalmas, de később jobb lesz az.
~Legalábbis bízom benne…~
- Nagyon zavar a kendő? *Kérdezi.* Vedd úgy, hogy nincs ott, sőt, én sem vagyok itt, sem a fiúk, sem senki a világon. Csak te vagy, meg a fegyvered. Próbálj meg ellazulni, feszengve nem fog menni. *Aztán már folytatja is a következő gondolatával.*
- Most már rendesen feszíts és engedd is ki, lássuk mi lesz. Csak a tartás és a levegővétel fontos most, nem az, hogy találatod legyen.
*Ezután, már csak a vessző felhelyezésében segít Lyz, és csak reméli, hogy valamelyest a lány is érzi, amit kellene. Persze nem haragszik, ha nem, de azért némi javulást várna ettől az alkalomtól.*

2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 10:46:06
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//

*A mostanában sok fényes reggelek egyikén később kel föl ágyából, mint szokott. Most már saját, szabad ágyából, mivel az első esti örökkétartó őrség után képes volt találni egy szabad szobát az első emeleten, távol a jobbra vezető folyosó végén. Bár azóta sem volt lehetősége négyszemközt beszélni a láthatólag mindennel elfoglalt elf vezetővel, attól még szépen lassan az erődbeli élet részévé vált. Az elmúlt hatban majdnem ugyanabban az időben ébredt minden este után mint amikor ide érkezett. Meglepően gyorsan alkalmazkodott az újdonságokhoz s saját feladataihoz: a mindig kiadós reggeli után Umonnal elindultak felderíteni az erőd elhanyagoltabb részeit, ugyanis még Pycta sem ismerte meg teljesen ezt a hihetetlenül komplex felépítésű helyet, ami kissé nehézkesé tette a sok szoba, folyosó, rejtett kamra s poros szentély kihasználását. az egyik ilyen felderítőút során sikerült leszakítania egy használaton kívüli raktárhelyiség és az alkimista labor közti kétszárnyú ajtó egyikét. Nagy mázlijára Umon nem volt ott amikor a baleset történt, tehát gyanúsítatlanul elhagyta a helyszínt.
A vízkereket valamilyen csoda folytán képesek voltak működésbe hozni; most éppen nincs használatban, az egy-két helyen már erősen javításra szoruló "lépcsőfokok" készenlétben nyugodnak a helyükön.
Ezt a napot is az elmúltakhoz hasonlóan kezdi el. Már a nagycsarnokban fogyasztotta a Banyától külön kérvényezett tócsniát többé-kevésbé frissítő teával leöblítve azt, amikor az többiek ide kezdenek szállingózni. Nem próbál beszélgetést kezdeményezni. Nem, az oly sok hati teljes civilizációtól való elzárkózásának nyoma még mindig ott van rajta, ahogy csak tekintetével követi a bent történő eseményekeket. Majd miután végez, az ő útja is kifelé vezeti, az időköben Baraként ismert ork köré, ahol már történhetett valami. Lábujjhegyre állva áthajol a többiek válla fölött hogy ő is szemügyre vegye az ork sérülését. Tekintete egyszerre volt szánakozó és furcsálló.*
- Remélhetőleg rendbe fog jönni, ugyanis ma éppen felkértem volna edzőtársnak. - *Nem hazugságot mond ki ezzel: az elmúlt napokban vajmi keveset tudott fizikai kondíciójával foglalkozni és fegyveres ismeretét csiszolgatni, s még Umon is épp elég lefoglaltnak nézett ki ahhoz, hogy közös munkájuk során tőle kérjen segítséget. De egy ork, legyen az akármilyen különc, sosem mondhat le egy jó gyakorlást, ugye?*
- Elnézést tudatlanságomért, de mi célból indultok a levegő városába?


2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 09:59:10
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
//védelem: ügyesség:152, gyorsaság:141, erő:231//

*Nem hitte volna, hogy sikerül elkapnia a roppant gyors Umon vállát, s azt főleg nem, hogy sikerül megkapaszkodnia rajta legalább annyira, hogy egyikőjük se landoljon a földön. Hogy miért? Csak egy kezével nemhogy valami átkozottul nehéz stabil pontot találni a barát vállán úgy, hogy azzal a kézzel teljes súlyát képes legyen áthelyezni oda, de még a szerencsétlen Umonnak is meg kellett birkóznia a plusz súllyal, amit csodának csodájára mindenféle nehézség nélkül kibír. (Arról nem is beszélve, hogyan nézhet ki ez a birkózás külső szemszögből: mintha két merev részeg férfi táncolni tanítaná egymást falábakkal.) Szinte elismerően pillant ellenfele szemébe egy pillanatra, amikor tekintetük összetalálkozik. Arckifejezésére először ravasz félmosollyal, majd fájdalmas grimasszal válaszol, ugyanis sikerélményében tökéletesen elfelejtette, hogy Umon kezei szabadok mint a madár s ő nem volt rest használni őket. Nem sikerült visszanyernie egyensúlyát olyan hamar, hogy szabad baljával le tudja vakarni magáról Umon kezét, s az egyre erősebb szorítás hihetetlen gyorsasággal növekvő fájdalmat kezd ébreszteni végtagjában, fokozatosan szétterjedve egész karjában. De őt is kemény fából faragták. Összeszorított fogakkal tűri a feszítő erőt, de abban a pillanatban teljesen figyelmén kívül hagyva a következőt: ellenfele még másik kezével is mozgásba lendül. Kíméletlen ütést mér mellkasára, mindenféle akadály nélkül eltalálva azt a kritikus pontot, ahol a legérzékenyebb. Sunuko tudja, hogy ha nem fárasztotta volna ki magát Umon már előtte is Pycta ellen, akkor a kombinált fájdalomnak köszönhetően már négykézláb volna, levegőért kapkodva a port nyalva. De így, az ennek ellenére is (szó szerint) szívszorító fájdalom ellenére, nem engedi el a barátot egy búcsúajándék nélkül. Mindenféle tétovázás nélkül másik, bal kezével Umon még érintetlenül hagyott válla felé kap, //-2 szegmens// s ha mozdulata sikeres, immár mindkét vállán ott van a keze. Ujjperctől bicepsze végéig terjedő izmait megfeszítve maga felé rántja Umont, megpróbálva visszahozott egyensúlyából kirántani, s úgy, hogy lehetőleg térdmagasságba süllyedjen. //-1 szegmens// Ha ez is sikeres, akkor bal térdét megfeszíti s előrelendíti, Umon valószínűleg akkor már vízszintes pózban lévő hasára célozva. //-1 szegmens// Kockázatos mozdulat, s ezek után muszáj lesz Sunukonak passzívnak maradnia egy darabig, de ha sikerül, ha valamilyen csoda folytán sikerül, akkor az érzékeny gyomortájékon lévő erős fájdalom meg fogja érni ezt. Tapasztalatból tudja, hogy az izomnál csak a csont képes nagyobbat ütni, bár ezzel akár magát is megsértheti. Függetlenül a mozdulat sikerességétől el fogja engedni Umont, jobb kezét mellére szorítva görnyedten s mélyeket lélegezve próbálja visszanyerni erejét. Ebből egyikük sem fog jól kijönni, ő már látja ezt.*
//támadás: ügyesség=192, gyorsaság=182, erő=224//

2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-20 06:36:15
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Őrségváltás//

*Leon patkánya egyébként teljesen tiszta, még azt is lehetne mondani, hogy többször van megmosdatva, mint gazdája, aki néha, ha túl sokat iszik, hajlamos kihagyni az ilyen ostobaságokat, de még a legrészegebb pillanatában is szakít időt arra, hogy kedvenc élettársát megpucolja. Így talán csak poros lehet a szőnyeg alatti kuksolástól, de koszos semmiképpen sem. A kalóz nem tud rájönni, hogy mi baja lehet az általában teljesen rendes, cseppet sem félős állatnak. Ez is csak amolyan próbálkozás.*
-Én sem értem! Pedig igazi kis virgonc patkány szokott lenni! *Arra, hogy a macskától félnie kéne Leon felhördül, majd elkezdi saját bicepszeit lapogatni.*
-Köszönöm! *Válaszol Xatarának.*
-Pedig tud, ha az ilyen aranyos, mint Patkány! Ha neked majd lesz gyereked, vagy ilyesmid, akkor megérted! Attól, hogy valaki félelmetesen néz ki, még lehet gondoskodó! *Utal itt egyértelműen mindkettőjükre. A kalácsot szívesen veszi a rágcsáló, és mintha Leoné lenne a péksütemény, úgy kezdi el falni.* ~Kis áruló! Bezzeg a kenyeret nem szereted. Majd sütök én neked kalácsot!~
-Az az irbisz vagy micsoda nem lehet akadály! Tudja, hogy itt vagyok, és ha kell, miatta tíz olyan macskát is le birkózok! A házimacskákkal meg általában jóban van pár nap után. A volt feleségemnek is volt egy olyan, egy hattal később már együtt aludtak! *Gondolkodik a dolgokon. Persze, lehet, hogy az az a nagymacska a hibás mindenért és tényleg jobb lenne túlleni a dolgokon és eltűntetni a képből, de akárhányszor Leon ezen gondolkodik, mindig arra jut, hogy az fura fickó szereti a doromboló házikedvencét, és nem lenne jó dolog a kalóztól ha meggyilkolná társának állatkáját.* ~Én sem tudom mit kezdenék a potkányom nélkül!~
-Persze! Gondoltam, hogy faragok neki fából kardot is! Egész mulatságos lenne! *Főleg, mivel már kis ruhácskát varrt neki a férfi, de most az nincsen rajta, mert csak bepiszkítaná.*

2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:13:16
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Őrségváltás és találkozások//

*Xotara az éjjeli őrséget záró jelképes, falon való sétája közben eltöpreng.
Gondolatai Umon körül forognak. Az utóbbi napokban nem beszélt a szerzetessel. Szent meggyőződése, hogy Umon neheztel rá a kapuban történtek miatt, ezért pedig ő is neheztel a férfira. Ha az erődben összefutottak valahol csak udvariasan odaköszöntek egymásnak aztán mindenki ment is tovább dolgára. Azonban egyik éjjel nem a hajnalt figyelte csodálva, hanem a barna csuhás barátot, aki jóval pirkadat előtt kijött a gyakorlótérre, és neki állt egy száll nadrágban egy sor komplikáltan összetett harcművészeti mozdulatsort végezni. Xotara a sötételf szemeivel mindent tökéletesen látott, de a hajnalt megelőző sötét derengésben Umon nem vehette észre őt. Észrevétlenségére a mélységi lány még gondosan ügyelt is, fekete köpenyében, a fekete csuklyájával, a sötét őrtoronyban meghúzódva figyelte az átkozott szerzetest. Xotarát nem is a látottak izgatták úgy fel, bár tényleg nagyon művészi mozdulatsorokat látott, hanem amiket azután látott és hallott. Xotara számára teljesen világos volt, hogy Umon nem volt teljesen Ura önmagának. Látta már így, és hallotta is, a fürdőben. Bár, gyakorlótéren sikeresebben visszaverte a démon uralmát. A sötételf lánynak nincsen olyan jó hallása, mint Pyctának, de Umon utolsó magával vívódó üvöltött mondatát tisztán hallotta. Amit, most Xotara töprengése közben tisztán újra hall felcsendülni a fülében.
~Oké, ez a drága bőrtáskának való démon most már nagyon a bögyömben van. Nem elég, hogy fojtogatva földhöz kent, és hogy ki tudja, mióta gyötri ezt a szerencsétlent, de most még fenyegetni is mer engem és a venárokat.~
Erre a gondolatra a sötételf lány belső sárkányfajzata felborzolva tüskés taraját felhördülve fújtat egyet.

Ekkor hallja meg a létrán lemászó sötételf lány, hogy valaki megszólítja. A magányban és magában elmerült Xotarának kell egy pár pillanat, hogy társasági üzemmódba kapcsoljon, így pár pillanatig csak szótlanul mered a félvérre.
- Ostor! Szerbusz! Persze, nem zavar, ha Xotnak hívsz. Őrködni szeretnél? Seles fog váltani, de persze semmi akadálya. Több szem többet lát, meg ha megint olyan nagy lenne a jövés-menés, mint múlt hata, akkor jobb is, ha többen vagytok. Szóval, tessék Tied a palló. El is kezdheted a reggeli őrséget.
*Válaszol biztatóan mosolyogva, egy kissé utasítóan magyarázva a félvérnek.

Ekkor tűnik fel, a jó reggeltes üdvözletével, a vidám Lyz.
- Szia, Lyz! Az őrség? Remekül. Szeretem. Mindig látok valami szépet vagy érdekeset, és nincs tömeg.
*Válaszol vigyorogva az elf szőkeségnek, majd a félvérre pillantva: *
- Igen, a mi Ostorunk is kedvet kapott a dologhoz.
*Majd, újra Lyzre figyelve: *
- És Te? Megint viszed a venárokat vadászni? Lassan indultok, gondolom. Majd valamikor cserlékek Zarával egy esti őrségre, és akkor én is veletek mennék reggel.

*Ekkor érkezik meg a barátosnéja, Seles. Valami kis csomaggal a kezei között.*
- Szia! Noh, lám! Csak nem kivetett végre az ágy lustaság?
*Seles bocsánatkérésére, és a kezébe nyomott konyharuhás kis csomagra, meglepetten értetlenül reagál.*
- Mi? Jaj, ne mááár! Hiszen, csak cukkollak, mint mindig. Ez mi?
*Xotara széthajtja a konyharuhát, amiből a kinti hidegben még gőzölgő, foszlós, illatos kalács kerül elő. A sötételf lány zavara leplezhetetlen, ha nem lenne olyan makacsul a pajzsai mögé bújó, most a meghatottságtól még talán a szemei is elpárásodnának, de helyette csak csillogó szemekkel szól: *
- Süüüti! Júj, utoljára anyám sütött nekem süteményt. Köszi!
*Xotara azzal lelkesen kicsíp egy darabot a kalácsból, és falni kezd. Szótlanul, a többiek felé nyújtja a kalácsot, hátha kérnek ők is.

Ekkor jelenik meg a színen a kalóz, vagy ahogy Xotara magában titulálja a bajvívó sármőr, akivel, előszeretettel cukkolja a Selest, ha teheti. A mélységi lány kalácsmajszolás közben hanyagul int a férfinak, majd két falat között, így szól: *
- Szeva! Milyen cuki jószág! Nem gondoltam volna, hogy egy olyan kalóz ficsúr, mint Te magán kívül, még egy állatot tud szeretni.
*Szórakozottan fal tovább, majd egy rövid hatásszünet után, így folytatja: *
- Am' szerintem, szegény pára Xauzurtól van ilyen idegállapotban. Okos állatok, és kiváló a szaglásuk. Biztos, tudja, hogy van itt egy nagy ragadozó.
*Az utolsó falatka kalácsot a Seles tenyerében, kíváncsiskodva figyelő patkány elé pottyantja.*
- Egyél, kis pajtás az csökkenti a stresszt!

*A bájgúnár druida is megjelenik. Szokásos vidoran nyájas stílusával.*
- Éppen a cicádról beszéltünk, Bajdi! Nincs meg? Jah, most hogy így mondod, láttam valamikor a druida palántádat kimenni az erődből. Biztos, Xauzurt keresi. Bár, azt a macskát nem kell félteni, szerintem.

*Xotara a nagycsarnok bejárata felé pillantva látja az érkező Pyctát és Aenae-t. Előttük pedig a pipafüstöt eregető, mindig mogorva Barát ücsörögni.*
- Ostor, nézd! Ott van Pycta. Előbb kérdezted, hol találod ilyenkor.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 23:25:19

2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 21:15:10
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//

*Selesnek még arra sincs ideje, hogy megvárja Xot válaszát vagy reakcióját a meglepetés kalácsot illetően, mikor léptekre lesz figyelmes. Leon közeledik hozzájuk, pontosan olyan határozott léptekkel, mint általában szokott, ez pedig Selest rendszeresen arra emlékezteti, mintha valami rabló indulna felé, hogy kirabolja. Egészen megszeppen, mikor látja, hogy a férfi egyenesen felé siet, de mikor barátságosan int neki, megkönnyebbül kissé. Fura alak, elég gúnyos, és a kapus eset óta Seles amúgy is fenntartásokkal kezeli, de attól még, mint mindenki mást, őt is elfogadja olyannak, amilyen.
Habár azzal nehezen birkózik meg, hogy a férfi első mozdulata a kezébe nyomni a patkányát.
Seles a két másodperce még kalácsot tartó kezére néz, amin most egy patkány ül.*
~ Csodás, eddig volt tiszta a kezem. ~
*De ahogy elnézi Patkányt, a Vadvédszerte híres patkányt - nos igen, Leon találó nevet adott neki -, rájön, hogy a férfinak igaza van: tényleg nagyon félős ez az állat, még nála is halálra válik, bár nem olyan izgága, mint az imént. Seles nem hagyja megszökni, a vállára veti az íját, és a másik kezével megsimogatja az állatka fejét. Úgy látja, máris jobban érzi magát, főleg, mert megtalálta a kalács morzsáit a lány tenyerén. A csiklandós érzéstől a lánynak nevetnie kell. Patkány vágyakozva fürkészi tovább a nagy, okos szemeivel, hátha van még morzsa.*
- Nagyon kedves kis jószág. *Ismeri be Seles.* Nem értem, mi lelhette szegényt, hiszen itt nem bántja senki. Bár... *Eszébe jut, hogy az erőd mélyén egy irbisz él.* Szegénynek még egy nagyobb macskával is meggyűlne a baja, Xauzur pedig annak százszorosa. Majd megbátorodsz, kis drágám! *Mondja neki, és tovább simogatja az okos kis fejét. Szereti az állatokat, legyen az patkány, macska, kutya, nem volt válogatós, de Leon most először adja a kezébe a kis jószágot, és ezt jó jelnek tekinti, hogy összebarátkozzanak. Rámosolyog Leonra, és Patkányra mutat.* Mit szeretnél, hogy őrt faragjak belőle?

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 21:17:04

2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 21:13:19
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Sejthette volna, hogy ebbe a kijelentésbe Pycta belepirul, hisz rendszerint belepirul. Nyilvánvaló, hogy nem mondták neki elégszer, hogy tudatosulhasson benne. Nyilvánvaló az is, hogy egészen mások a fogalmaik a szépségről, hiszen az elfek mind szépek, ebbe született bele, nyilván nem fogja úgy lenyűgözni, meg nem is az a nárcisztikus fajta, hogy önön szépségében gyönyörködjön.*
- Akkor megtalálod a lényeges helyeket. Megbeszéljük útközben, hogy mi legyen.
*Most még nincs a fejében, hogy hogyan is tudnák optimálisan beosztani az időt, hogy senkinek ne kelljen a másikra várnia, de valahogy csak megoldják.
Reggeli közben is azon mereng, hogy hogyan is kellene menniük, mi lenne a lehető leggyorsabb, legrövidebb út, hogy hamarjában megjárhassák, de mindent el is intézzenek. Nagyjából körvonalazódnak benne a dolgok. Nagyon el van foglalva a gondolataival, ezért aztán könnyen lehet, hogy nem fogadja valaki köszönését, de természetesen törekszik arra, hogy figyeljen mindenkire és legalább biccentsen.
Eszébe ötlik az is, hogy a múlt nap, vacsora után Umon kért valamit Pyctától, mielőtt elvonulhattak volna aludni, nyilván emlékszik rá az elf, de azért Aenae mindjárt emlékezteti rá. Vagyis inkább saját magát emlékezteti, mert az ő fejéből biztos kimenne, pláne ha összekap anyjával és elönti az agyát a gőz.
Még addig siet Pycta után, míg az eszében van, az utolsó falatot is menet közben kapja be, éppen akkor nyeli le az utolsó falatot, mikor beéri a férfit, aki épp ekkor mond valamit az orknak. Topázsárga tekintete az említett testrészre kúszik.*
- Azigen! Mikor sikerült? Miért nem szóltál?
*Nem nagyon figyelte eddig sem az orkot, a kezét meg aztán pláne nem, még Umonnál is ijesztőbbnek találja a pofáját. Vagyis arcát, nem egy orknak pofája van, de Umon ember, neki arca. Elmélázik egy pillanatig azon, hogy vajon már akkor is ilyen volt az ujja, mikor ide érkezett? Vagy Xotara akciója során szerezte? Vagy az elmúlt haton valamikor? Nem, az utóbbit kizárná, ahhoz túlságosan rossz a színe, hogy túl friss legyen.*
- Umonnak a botot el ne felejtsük. Szabad?
*Előbbi szavait Pyctához intézi, a kérdést viszont már Barához, és ha az megengedi, akkor egyik kezén megtámasztja veszi annak kezét - mancsát? -, a másik kezének hüvelykjével pedig végigsimít a sérült ujjon. Barának ez nem lesz kellemes, de ha kibírja a pár perces vezálást, akkor Aenae felállítja a diagnózist. Persze ha nem akarja, akkor Aenae nem erőszakoskodik vele.*
- El van törve és kicsit elmozdult a csont. Helyre tudjuk tenni, de fájni fog, aztán bekenegetjük, sínbe tesszük és pár hat alatt helyre is jön. Mondjuk ha már elkezdett összeforrni akkor nagyon-nagyon fog fájni.


2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 20:43:52
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//

*Leon, ha mást nem is ért el ez alatt az egy hat alatt az egy hat alatt, legalább a konyhában kiismerte magát, meg az ebédlőben, amiket gyakran felsúrolt és kitakarított, meg pár kenyeret is sütött már a maga és pár szerencsés örömére, de napjai nem teltek valami izgalmasan. Patkány még mindig nem mozog otthonosan az új közegben és ez kissé a gazdáját is frusztrálja. Általában a szőnyeg alá bújik, így most is ott kuksol nagy magányában, zárt ajtó mögött, nehogy valaki esetleg kártevőnek nézze és kilapítsa. Ahogy Leon belép a konyhába, hogy készítsen magának valamit, döbbenten veszi tudomásul, hogy az előző, aki itt járt elég nagy rumlit hagyott maga után. Leon még látja a lisztet az asztalon.* ~Trehány munka! Ez biztos Seles volt!~ *Másról ugyanis nem nagyon tudja elképzelni, hogy így hagyná a konyhát. Ezzel le is törli az aprócska csíkot, és megy is megkeresni a lányt. Na nem azért, hogy kötekedjen vele, csak, hogy legyen társasága így kora reggel. Ahogy elindul, hirtelen visszafordul még a szobája felé, hogy rémült kisállatát összeszedje. Ahogy belép az ajtón, az állat azonnal felszalad a vállára, de csak azért, hogy egy gyors odadörgölőzés után el is menjen vissza a vackába. Leon azonban még ezelőtt elcsípi.*
-Na nem, Életem! Megyünk és egy kicsit kinézünk a többiekre. Még a végén azt hiszik, hogy valami introvertált kisegér vagy! Na azt nem! Az én patkányom nem ilyen nyápic! *Mikor elindul kifelé az ajtón, a jószág visítva próbál menekülni, de egy kis simogatás után azért jobban lesz. A kalóz egy kis kutakodás után rálel Selesre, és integetve üdvözli őt.*
-No, szép reggelt a hölgyeknek! patkány már nem bírt magával, muszáj volt kijönnie a levegőre, mielőtt megposhad odabent. na, kapd el! *Félkézzel kikapja Patkányt az erszényből és egy halk nyikkanás mellett egyenesen Seles kezébe nyomja.*
-Simogasd, mert leveti magát a falról amilyen kis szerencsétlen mostanában!



2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 20:40:30
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Bayde elmegy, hogy lovagoljon egy kicsit, a tündér pedig otthon marad az erődben. Talál magának feladatot, még akkor is, ha nem túl jelentőset. Foglalkozik a többi állattal, kicsit elvonuva a világ elől.
A tündér pontosan tudja, hogy a nagymacskának mikor kellene visszajönnie, sikerült ellesnie. Ertatsnoy vár, ám az irbisz nem érkezik. Gondol egyet, Csillagot otthagyja az erődben, nehogy véletlenül megijedjen és elfusson, esetleg élelemmé váljon, majd a fák között Xauzurt kezdi keresni.
Az biztos, hogy nem megy egy könnyen, és le kell járnia a lábát, mire rátalál a nagymacskára.
Végül egy fa tövében pihenve pillantja meg.*
//Aktív képességhasználat - szelídítés//
*Óvatosan odasétál hozzá, a nagymacska felnéz, hegyezi a fülét, nem támad. A tündér mellé guggol, beletúr a bundájába, majd vidáman felkiált.*
- Indulás haza!
*Azzal vissza is indul az erdő felé, pár lépés múlva hátranéz, de a macska füle botját sem mozdította meg.*
- Ne csináld már!
*Sóhajt, majd visszamegy az állathoz, de akárhogy próbálkozik a fiú, Xauzur bizony nem igazán akar együttműködni.
Ezután egyik pillanatról a másikra az irbisz felpattan, és magától elindul haza, mintha csak megunta volna, hogy Ertatsnoy piszkálja. A tündér lohol a macska után, így inkább ő vezeti haza a fiút, mint fordítva.*
- Várj már!
*Lihegi, az irbisz úgy tűnik lelassít, de nem igazán hallgat a tündérre.
Mindenesetre sikerül beérnie vele a kapun, így a feladatot megoldottnak tekinti.*

2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 20:18:09
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Nemrég tért vissza az erődbe. Időről időre kilovagol, hogy lovát átmozgassa és törődjön is a hátassal. Birris bizonyára nem féltékeny az irbiszre, de azért foglalkozni kell mindkét állattal. És bár a nagymacska lenyűgözi, továbbra is a telivér a szíve csücske.
Ezúttal nem néz ki úgy, mint egy pojáca hiszen a következő munkákhoz hiábavaló lenne kiöltözni. Miután lecsutakolta és ellátta a lovat, nekiáll kiganajozni az istállót. Ez bőven elég egy embernek, de lassan végez vele. Miközben a trágyát talicskázza ki, vet egy pillantást Xauzur üres helye felé. Az irbiszt még hajnalban kiengedte, hogy vadászhasson, lassan ideje lenne visszatérnie. Noha az elmúlt napokban nem maradt el soha, Bajdi még mindig aggódik egy kicsit, hogy az irbisz egyszer mégis a szabad életet választja. Miután Xauzurnál is kialmozott, ideje, hogy magát is lecsutakolja, hiszen mostanra már pont olyan szaga van, mint egy rég takarított istállónak. Visszafelé már kint találja az udvaron az orkot, aki épp a pipafű szenvedélyének hódol.*
- Jó reggelt! *kiált oda neki vidáman és reméli, hogy Bara már nem emlékszik élénken első találkozásukra. Az nem volt felhőtlen és mostanra már Bajdi eljutott oda, hogy ha Banyával nincs semmi baja, akkor a másik orkkal miért kéne lennie?
Köszön Pyctának és Aenae-nek is, aztán megy tovább a kapu felé, ahol már összegyűltek páran.*
- Üdv mindenkinek! *vigyorog a társaságra* Kicsit hűvös reggelünk van, nemde? Apropó, látta valaki Xauzurt mostanában?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346