Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-23 03:48:48
Üzenet elküldve: 2017-02-23 03:48:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Életem, szerinted ha én le akarnálak valamiről beszélni, azt úgy adnám elő, hogy ténylegesen megpróbállak eltéríteni tőle holott tudom, hogy azzal éppen csak ráerősítek az ellenkezőjére? *Kacifántosan és kerülőútról megközelített válasz, de a lényeg most is benne van, még ha elsőre nem is vehető ki tisztán: biztosan nem úgy akarna megtiltani bármit is, hogy erre kifejezetten nyíltan kéri a Vöröst. E tekintetben sokkal jobban hasonlít (és nem csak ő, de Khan is) egy gyerekre, aki ilyenkor a "csakazértis" szellemiségében véghez viszi, amit nem kellett volna. A korábban mondottak tehát azt jelentették, hogy "igen, szerezzünk egy rókát".*
- Állatrendszertani ismereteim most már nem annyira hiányosak, mint amikor Vadhonba, izé... védbe kerültünk, szóval azt már tudom, hogy a tyúkól mellé nem lesz szerencsés elhelyezni a kifutóját, vagy te esetleg a szobádban tartanád a bundást? *Elhúzza a száját, ezzel is jelezvén, hogy abban az esetben meglehet konkurenciának tekintené az új jövevényt és nem feltétlenül tapsolna az ötletnek. Ez nyilvánvalóan komolytalan ugratás csak, bár mint minden tettetettségnek, úgy egy csekélyke alapja azért ennek is lenne.*
- Emlékeztetlek rá hites feleségem, hogy kettőnk közül nem te vagy az, aki már beleharapott a fűbe egyszer, úgyhogy azzal érvelni, hogy ki a türelmesebb, nem biztos, hogy jó pont. Bár tudja a rosseb, a halál talán tényleg bölcsebb-belátóbbá teszi az embert. *Az agyondicsértek joviális mosolyával húzza ki magát, még mellét is kidülleszti büszkeségében most, hogy Dynnek ezt az egyszerű félmondatát egészében kifacsarta és saját maga éltetésének értelmezte.*
- Dyn, te olvastál titokban? *Gyanakvó, sunyi pillantást vet a Vörösre, ahogy hallgatja az elapadni nem akaró szavak folyamát. Nem mintha ne feltételezte volna a nőről, hogy ne tudna lyukat beszélni az ember hasába, de ilyen folyékony-összefüggően ritkán szokta csak hallani, az is általában az alkoholos befolyásoltság korai szakaszában figyelhető meg, amikor az még serkentőleg hat a gondolkodásra és nem vet folyamatos gáncsot a nyelvnek.
Foglalatosságát ugyanakkor, amivel Dyn figyelmét más téren kívánja lekötni, nem hanyagolja el, mindaddig amíg a Vörös maga nem próbálja kezéhez ragadni a folytatást és azzal a szelíd, de ellentmondást nem tűrő erőszakkal az ágy felé lökdösi Khant.*
- Nem úgy volt, hogy a vesztes lesz felül? *Kretén kacsintását védjegyként használja, ennyi idő eltelte után a lány joggal gyanúsíthatja meg a férfit, hogy már nem is akar lemondani arról az idióta arckifejezésről amit ilyenkor vág.
Mintegy mellékesen, mire vízszintbe kerülnek a nőn egy foltnyi szövet sok, annyi sem marad már és hacsak fel nem hagyott állhatatos munkájával a Khan által rögtönzött kis "vallatás" miatt, úgy a felemás szeműn sem lehet mostanra kifogásolható ruhaelemet találni. A nyakörveket leszámítva, természetesen.*
- És emiatt sokkal jobb megoldásnak láttad szó nélkül kereket oldani, hogy férjurad azon tűnődjön, halálhíred hozzák-e meg vagy téged egy társzekér rakterében, hat hordó rummal? *Talán kicsit dorgálóbbá sikeredik a hangnem, de ha így is van, azt az őszinte féltés és törődés csalják elő.
Lassú, kövér nyolcasokat kezd rajzolni Dyn csupasz hasára, hol felfelé, hol lefelé kanyarítva nagyobb hurkot a képzeletbeli számnak. S hogy követte-e a nőt?*
- Halálig és azon túlra is.
- Életem, szerinted ha én le akarnálak valamiről beszélni, azt úgy adnám elő, hogy ténylegesen megpróbállak eltéríteni tőle holott tudom, hogy azzal éppen csak ráerősítek az ellenkezőjére? *Kacifántosan és kerülőútról megközelített válasz, de a lényeg most is benne van, még ha elsőre nem is vehető ki tisztán: biztosan nem úgy akarna megtiltani bármit is, hogy erre kifejezetten nyíltan kéri a Vöröst. E tekintetben sokkal jobban hasonlít (és nem csak ő, de Khan is) egy gyerekre, aki ilyenkor a "csakazértis" szellemiségében véghez viszi, amit nem kellett volna. A korábban mondottak tehát azt jelentették, hogy "igen, szerezzünk egy rókát".*
- Állatrendszertani ismereteim most már nem annyira hiányosak, mint amikor Vadhonba, izé... védbe kerültünk, szóval azt már tudom, hogy a tyúkól mellé nem lesz szerencsés elhelyezni a kifutóját, vagy te esetleg a szobádban tartanád a bundást? *Elhúzza a száját, ezzel is jelezvén, hogy abban az esetben meglehet konkurenciának tekintené az új jövevényt és nem feltétlenül tapsolna az ötletnek. Ez nyilvánvalóan komolytalan ugratás csak, bár mint minden tettetettségnek, úgy egy csekélyke alapja azért ennek is lenne.*
- Emlékeztetlek rá hites feleségem, hogy kettőnk közül nem te vagy az, aki már beleharapott a fűbe egyszer, úgyhogy azzal érvelni, hogy ki a türelmesebb, nem biztos, hogy jó pont. Bár tudja a rosseb, a halál talán tényleg bölcsebb-belátóbbá teszi az embert. *Az agyondicsértek joviális mosolyával húzza ki magát, még mellét is kidülleszti büszkeségében most, hogy Dynnek ezt az egyszerű félmondatát egészében kifacsarta és saját maga éltetésének értelmezte.*
- Dyn, te olvastál titokban? *Gyanakvó, sunyi pillantást vet a Vörösre, ahogy hallgatja az elapadni nem akaró szavak folyamát. Nem mintha ne feltételezte volna a nőről, hogy ne tudna lyukat beszélni az ember hasába, de ilyen folyékony-összefüggően ritkán szokta csak hallani, az is általában az alkoholos befolyásoltság korai szakaszában figyelhető meg, amikor az még serkentőleg hat a gondolkodásra és nem vet folyamatos gáncsot a nyelvnek.
Foglalatosságát ugyanakkor, amivel Dyn figyelmét más téren kívánja lekötni, nem hanyagolja el, mindaddig amíg a Vörös maga nem próbálja kezéhez ragadni a folytatást és azzal a szelíd, de ellentmondást nem tűrő erőszakkal az ágy felé lökdösi Khant.*
- Nem úgy volt, hogy a vesztes lesz felül? *Kretén kacsintását védjegyként használja, ennyi idő eltelte után a lány joggal gyanúsíthatja meg a férfit, hogy már nem is akar lemondani arról az idióta arckifejezésről amit ilyenkor vág.
Mintegy mellékesen, mire vízszintbe kerülnek a nőn egy foltnyi szövet sok, annyi sem marad már és hacsak fel nem hagyott állhatatos munkájával a Khan által rögtönzött kis "vallatás" miatt, úgy a felemás szeműn sem lehet mostanra kifogásolható ruhaelemet találni. A nyakörveket leszámítva, természetesen.*
- És emiatt sokkal jobb megoldásnak láttad szó nélkül kereket oldani, hogy férjurad azon tűnődjön, halálhíred hozzák-e meg vagy téged egy társzekér rakterében, hat hordó rummal? *Talán kicsit dorgálóbbá sikeredik a hangnem, de ha így is van, azt az őszinte féltés és törődés csalják elő.
Lassú, kövér nyolcasokat kezd rajzolni Dyn csupasz hasára, hol felfelé, hol lefelé kanyarítva nagyobb hurkot a képzeletbeli számnak. S hogy követte-e a nőt?*
- Halálig és azon túlra is.
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-21 12:23:14
Üzenet elküldve: 2017-02-21 12:23:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Ha ezzel most le akartál volna beszélni róla, nem sikerült. *Igaz, hogy mellette egyszer még egy ló is majdnem kiszáradt, mert, hogy arról az egyszerű tényről, hogy bizony az állatok is szoktak enni, vagy inni, ő hajlamos megfeledkezni. Ezt a tényt tudva szegény rókának kevés esélye lehetne a túlélésre, de Dynti számára mégis azért kedvező ennek az állatnak a tartása, mert Khan rövid leírása alapján pontosan olyannak tűnik, mint ők is. Megél a jég hátán is, ha arról van és feltalálja magát.
Egész hosszú és tartalmas napon vannak túl, amely eseményeinek hatására némileg átgondolt ő is pár dolgot magában. S míg a reggeli háztetős incidensük ideje alatt teljesen elzárkózott a gyerek gondolatáról, mondván, hogy ő nem tudná gondját viselni, a barlangban hozzábújó kölyök warg enyhített rajta, s az a tény is, hogy képes volt a pillanat hevében megmenteni ennek az apró szőrmóknak az életét. Na persze ez nem jelenti azt, hogy ma, vagy akár már holnap hajlamos lenne teherbe esni, sőt még mindig retteg a gondolattól, de már nem zárkózik el tőle teljesen, hogy talán, a későbbiekben lehetséges. Ebben sokat segít neki a Khan által felvázolt kép is. Már csak úgy maga a gondolat vonzó számára, hogy kettőjük szerelméből akár ki lehetne hozni valami sokkal jobbat is, mondjuk egy olyat, ami utána letarolhatná ezt a világot.*
- Csak bízzunk benne, hogy a te türelmedet örökölné.
*Mert ez az egyik olyan dolog, amiért képesek együtt maradni. Egy a vöröshöz hasonló temperamentumú, türelmetlen egyén már régen a haját tépve menekült volna, vagy hagyta volna, hogy a lány tegye ezt. Khan nem hagyta, és ezért rendkívül hálás is, még, ha ezt nem is mutatja ki, úgy, ahogy kellene.*
- Nevezzük inkább a tárgyalási ceremónia főpróbájának, ahol a jelenlevő felek felkészülnek a hivatalos ünnepélyre, ahol majd kinyilatkoztatják követeléseiket és reménykednek benne, hogy közös nevezőre jutnak. *E téren egyébként nem is kell sokat vitatkozniuk, hiszen a férfi legalább olyan készségesen vállalja a ruhátlanítást, mind saját magáról, mind a Vörösről.* Persze, már itt is előfordulnak előfeltételek, de úgy látom, hogy tárgyalófelem igen készségesen alkalmazkodik.
*Talán ez az utolsó pont, ameddig még tud hasonló szövegeket, egy levegővétellel is elsorolni, hiszen onnantól fogva, hogy a szemtelenséggel viccelődő férfi egy szinttel lentebb ereszkedik, hogy további felesleges ruháktól megszabadítsa, ez majdhogynem lehetetlen lenne. Megkapaszkodik az asztal lapjának szélében, amitől az üveg enyhén rázkódni kezd egy helyben. A flaska táncának hangjára most nem figyel fel, minthogy fülig elpirul, köszönhetően fele-fele arányban az öltöztetést követő cselekvésnek, és a neki szegezett kérdésnek.*
- El kellett köszönnöm, és magyarázatot adni eltűnésemre.*Elcsuklik a hangja ugyan, de igyekszik némi méltósággal lepillantani a lábainál ügyködő férfi felé. Ezt követő válaszait is csak részletekben adja hírül.* Ha elmondom neked jönni akartál volna velem, azt pedig nem tudhattam miként reagálnának rád. Ha nem megyek, kerestek volna, azt sem akartam… ahogy, ühm, te sem. *Ahogy Khan, úgyis Dynti is készségesen segít az öltözködésben, még ha ez olykor nem is megy olyan egyszerűen. A rozoga asztalról ugyanis végül csak lebukik az üveg, nagy zajjal csattan szét a padlón, s ugyan a vörös egy pillanatra megrezzen, talán a szíve működése is megáll, mégsem a megszokott, vagy elvárt reakciót váltja ki belőle.*
- Most látod mit tettél. *Rázza meg a fejét, és ujját a hitvese álla helyezve készteti őt arra, hogy magasodjon vissza hozzá. Ennél a pontnál sem áll meg, tolakodó mozdulatokkal tereli az ágy irányába magukat, és még, ha kell, némi erőt is kifejt annak érdekében, hogy Khant arra lökhesse, ő pedig felé kerekedjen, és bár csókot nem ad most, de legalább olyan közel hajol az arcához, onnan pedig tovább a füléhez.*
- Szóval követtél? *Ennek gondolata valahogy jóval inkább fokozza eddigi állapotát.*
- Ha ezzel most le akartál volna beszélni róla, nem sikerült. *Igaz, hogy mellette egyszer még egy ló is majdnem kiszáradt, mert, hogy arról az egyszerű tényről, hogy bizony az állatok is szoktak enni, vagy inni, ő hajlamos megfeledkezni. Ezt a tényt tudva szegény rókának kevés esélye lehetne a túlélésre, de Dynti számára mégis azért kedvező ennek az állatnak a tartása, mert Khan rövid leírása alapján pontosan olyannak tűnik, mint ők is. Megél a jég hátán is, ha arról van és feltalálja magát.
Egész hosszú és tartalmas napon vannak túl, amely eseményeinek hatására némileg átgondolt ő is pár dolgot magában. S míg a reggeli háztetős incidensük ideje alatt teljesen elzárkózott a gyerek gondolatáról, mondván, hogy ő nem tudná gondját viselni, a barlangban hozzábújó kölyök warg enyhített rajta, s az a tény is, hogy képes volt a pillanat hevében megmenteni ennek az apró szőrmóknak az életét. Na persze ez nem jelenti azt, hogy ma, vagy akár már holnap hajlamos lenne teherbe esni, sőt még mindig retteg a gondolattól, de már nem zárkózik el tőle teljesen, hogy talán, a későbbiekben lehetséges. Ebben sokat segít neki a Khan által felvázolt kép is. Már csak úgy maga a gondolat vonzó számára, hogy kettőjük szerelméből akár ki lehetne hozni valami sokkal jobbat is, mondjuk egy olyat, ami utána letarolhatná ezt a világot.*
- Csak bízzunk benne, hogy a te türelmedet örökölné.
*Mert ez az egyik olyan dolog, amiért képesek együtt maradni. Egy a vöröshöz hasonló temperamentumú, türelmetlen egyén már régen a haját tépve menekült volna, vagy hagyta volna, hogy a lány tegye ezt. Khan nem hagyta, és ezért rendkívül hálás is, még, ha ezt nem is mutatja ki, úgy, ahogy kellene.*
- Nevezzük inkább a tárgyalási ceremónia főpróbájának, ahol a jelenlevő felek felkészülnek a hivatalos ünnepélyre, ahol majd kinyilatkoztatják követeléseiket és reménykednek benne, hogy közös nevezőre jutnak. *E téren egyébként nem is kell sokat vitatkozniuk, hiszen a férfi legalább olyan készségesen vállalja a ruhátlanítást, mind saját magáról, mind a Vörösről.* Persze, már itt is előfordulnak előfeltételek, de úgy látom, hogy tárgyalófelem igen készségesen alkalmazkodik.
*Talán ez az utolsó pont, ameddig még tud hasonló szövegeket, egy levegővétellel is elsorolni, hiszen onnantól fogva, hogy a szemtelenséggel viccelődő férfi egy szinttel lentebb ereszkedik, hogy további felesleges ruháktól megszabadítsa, ez majdhogynem lehetetlen lenne. Megkapaszkodik az asztal lapjának szélében, amitől az üveg enyhén rázkódni kezd egy helyben. A flaska táncának hangjára most nem figyel fel, minthogy fülig elpirul, köszönhetően fele-fele arányban az öltöztetést követő cselekvésnek, és a neki szegezett kérdésnek.*
- El kellett köszönnöm, és magyarázatot adni eltűnésemre.*Elcsuklik a hangja ugyan, de igyekszik némi méltósággal lepillantani a lábainál ügyködő férfi felé. Ezt követő válaszait is csak részletekben adja hírül.* Ha elmondom neked jönni akartál volna velem, azt pedig nem tudhattam miként reagálnának rád. Ha nem megyek, kerestek volna, azt sem akartam… ahogy, ühm, te sem. *Ahogy Khan, úgyis Dynti is készségesen segít az öltözködésben, még ha ez olykor nem is megy olyan egyszerűen. A rozoga asztalról ugyanis végül csak lebukik az üveg, nagy zajjal csattan szét a padlón, s ugyan a vörös egy pillanatra megrezzen, talán a szíve működése is megáll, mégsem a megszokott, vagy elvárt reakciót váltja ki belőle.*
- Most látod mit tettél. *Rázza meg a fejét, és ujját a hitvese álla helyezve készteti őt arra, hogy magasodjon vissza hozzá. Ennél a pontnál sem áll meg, tolakodó mozdulatokkal tereli az ágy irányába magukat, és még, ha kell, némi erőt is kifejt annak érdekében, hogy Khant arra lökhesse, ő pedig felé kerekedjen, és bár csókot nem ad most, de legalább olyan közel hajol az arcához, onnan pedig tovább a füléhez.*
- Szóval követtél? *Ennek gondolata valahogy jóval inkább fokozza eddigi állapotát.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-21 07:42:41
Üzenet elküldve: 2017-02-21 07:42:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Bajos a tartásuk, egygazdások. És mindig, mindenhova akarnak egy lyukat ásni. De egész napos felügyelet mellett kézhez szoktathatók és rém aranyos hangokat képes kiadni magából, átmenetes a dorombolás meg a kutyaugatás között. *Vannak bizonyos napok, esetek és témák, amikor olyan vastag bőrt ereszt a pofája, hogy nyíltan szakértőnek adja ki magát még úgy is, hogy a másik fél pontosan tudja, hogy az égadta világon semmi köze az adott dologhoz.
Ezt egyébiránt arra is kihasználja, hogy az ork-embernő viszonyának rémképekkel teleszőtt gondolatait másik irányba terelje, bár Dyn csak tovább rontja a helyzetet azzal, hogy felvázol egy olyan teremtményt, ami e két külön faj szerelemgyermekeként a világra jöhetne. Káoszköltők és hóhérpoéták sem tudnának groteszkebbet alkotásaikba formázni és ettől egyfajta büszkeség tölti el a szívét: asszonyának csuklóból megy, ez is.*
- Bezzeg a miénk! *Kidülleszti mellkasát, nem mellékesen végigsimít a nő felkarjától egészen a csípőjéig.* Egy apa, aki fricskát vetett már a Halálnak és egy anya, akinél több rumot ezen a tájegységen senki más nem tud leerőszakolni a torkán anélkül, hogy belehalna.
*Bagatellizál, ez viszont még nem jelenti azt, hogy teljesen komolytalan volna kijelentése: legyen bármilyen elfuserált is mindkettejük múltja és jelene, hiszi, hogy adott időben és körülmények között átmennének a szülői vizsgán.*
- Egyet se félj, bogaram, elűzünk minden borzalmat az estéből vagy addig próbálkozunk, amíg a fáradtság miatt már nem fog érdekelni, hogy itt ólálkodnak. *Egy egész hadseregnyi ötlete volna máris ennek kivitelezésére, de nem szeretne elkapkodni semmit, elvégre bő két órája sincs még talán, hogy szó szerint elszöktek egy hordányi éhes oroszlánember étkezőasztaláról.*
- Ó, ez már a hivatalos tárgyalási ceremónia akkor? *Szolgált kíséretként is olyan csatákban, ahol miután a felek rájöttek, hogy ha nem változtatnak a dolgok menetén nem csak a seregeiket veszítik el, hanem kincstáruk minden megmaradt aranyát is. Ilyen alkalmakra sátrat üttettek egy semleges zónában, ahová mindkét fél megadott számú delegációval érkezett, szavatolandó a béketárgyalások békés és egyenrangú lefolyását.
Ennek jegyében hajlandóságot mutat arra, hogy közös szintre hozzák a viselt szövetek darabszámát: a kabáttól és minden felsőruházattól szinte ugyanazzal a mozdulatsorral meg is szabadul, aztán térdre ereszkedik. E pillanat már nem szolgálhat a leánykérés meglepetésével, mert a rendhagyó szertartás már jóval korábban megesett. Dyn azóta hordja is ujján a korallból kikanyarított gyűrűt, összetartozásuk jelét.
Ujjait a nő lábain feszülő, szűk nadrágba akasztja azzal a szándékkal, hogy apránként lesegíti azt a Vörösről. Ott pedig, ahol a bőr felszabadul a ruha anyagától, csókkal követ le.*
- Igaza van az úrnőmnek, majdnem szem elől tévesztettem azt, hogy miért is vagyunk itt és most még csak nem is foghattam volna arra, hogy hiányzik az egyik. *Szakállas vicc azokból a fajtákból, amiket Khan szeret.* De ha már volt oly figyelmes, hogy emlékeztetett rá, megkérdezném szeretett és egyetlen feleségemet, hogy mi végre látogatta meg a Sziklát és miért érezte úgy, hogy úgy van rá szüksége rá, hogy nekem ne szóljon? *Nem, ezt követően sem könnyíti meg azzal Dyn dolgát, hogy abbahagyná a "mellékesen" végzett tevékenységet, holott nem kevésbé kíváncsi a másik magyarázatára a kérdést illetően.*
- Bajos a tartásuk, egygazdások. És mindig, mindenhova akarnak egy lyukat ásni. De egész napos felügyelet mellett kézhez szoktathatók és rém aranyos hangokat képes kiadni magából, átmenetes a dorombolás meg a kutyaugatás között. *Vannak bizonyos napok, esetek és témák, amikor olyan vastag bőrt ereszt a pofája, hogy nyíltan szakértőnek adja ki magát még úgy is, hogy a másik fél pontosan tudja, hogy az égadta világon semmi köze az adott dologhoz.
Ezt egyébiránt arra is kihasználja, hogy az ork-embernő viszonyának rémképekkel teleszőtt gondolatait másik irányba terelje, bár Dyn csak tovább rontja a helyzetet azzal, hogy felvázol egy olyan teremtményt, ami e két külön faj szerelemgyermekeként a világra jöhetne. Káoszköltők és hóhérpoéták sem tudnának groteszkebbet alkotásaikba formázni és ettől egyfajta büszkeség tölti el a szívét: asszonyának csuklóból megy, ez is.*
- Bezzeg a miénk! *Kidülleszti mellkasát, nem mellékesen végigsimít a nő felkarjától egészen a csípőjéig.* Egy apa, aki fricskát vetett már a Halálnak és egy anya, akinél több rumot ezen a tájegységen senki más nem tud leerőszakolni a torkán anélkül, hogy belehalna.
*Bagatellizál, ez viszont még nem jelenti azt, hogy teljesen komolytalan volna kijelentése: legyen bármilyen elfuserált is mindkettejük múltja és jelene, hiszi, hogy adott időben és körülmények között átmennének a szülői vizsgán.*
- Egyet se félj, bogaram, elűzünk minden borzalmat az estéből vagy addig próbálkozunk, amíg a fáradtság miatt már nem fog érdekelni, hogy itt ólálkodnak. *Egy egész hadseregnyi ötlete volna máris ennek kivitelezésére, de nem szeretne elkapkodni semmit, elvégre bő két órája sincs még talán, hogy szó szerint elszöktek egy hordányi éhes oroszlánember étkezőasztaláról.*
- Ó, ez már a hivatalos tárgyalási ceremónia akkor? *Szolgált kíséretként is olyan csatákban, ahol miután a felek rájöttek, hogy ha nem változtatnak a dolgok menetén nem csak a seregeiket veszítik el, hanem kincstáruk minden megmaradt aranyát is. Ilyen alkalmakra sátrat üttettek egy semleges zónában, ahová mindkét fél megadott számú delegációval érkezett, szavatolandó a béketárgyalások békés és egyenrangú lefolyását.
Ennek jegyében hajlandóságot mutat arra, hogy közös szintre hozzák a viselt szövetek darabszámát: a kabáttól és minden felsőruházattól szinte ugyanazzal a mozdulatsorral meg is szabadul, aztán térdre ereszkedik. E pillanat már nem szolgálhat a leánykérés meglepetésével, mert a rendhagyó szertartás már jóval korábban megesett. Dyn azóta hordja is ujján a korallból kikanyarított gyűrűt, összetartozásuk jelét.
Ujjait a nő lábain feszülő, szűk nadrágba akasztja azzal a szándékkal, hogy apránként lesegíti azt a Vörösről. Ott pedig, ahol a bőr felszabadul a ruha anyagától, csókkal követ le.*
- Igaza van az úrnőmnek, majdnem szem elől tévesztettem azt, hogy miért is vagyunk itt és most még csak nem is foghattam volna arra, hogy hiányzik az egyik. *Szakállas vicc azokból a fajtákból, amiket Khan szeret.* De ha már volt oly figyelmes, hogy emlékeztetett rá, megkérdezném szeretett és egyetlen feleségemet, hogy mi végre látogatta meg a Sziklát és miért érezte úgy, hogy úgy van rá szüksége rá, hogy nekem ne szóljon? *Nem, ezt követően sem könnyíti meg azzal Dyn dolgát, hogy abbahagyná a "mellékesen" végzett tevékenységet, holott nem kevésbé kíváncsi a másik magyarázatára a kérdést illetően.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-20 19:55:14
Üzenet elküldve: 2017-02-20 19:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Hmm, hát akkor úgy tűnik, kifejezetten kedvelem a rókákat. Talán befoghatnánk egyet magunknak! Szerinted lehetne? *Felcsillan a szeme. Leszámítva wargit, eddig az állatokhoz való viszonya körülbelül olyan volt, hogy a hátukat mutatta nekik, mint, ahogy tette azt annak idején egy birtokot őrző kutya kapcsán is.
Nem csak Khant rázza ki a hideg a két emlegetett társuk együttlétének gondolatára, de ő is beleborzong. Bár a felállás nem új számára. Mindig is sejtette, hogy Nadae is bevállalta Wramot, és őt sem látta utána hetekig bicegni, így talán a kis ember nagy bottal jár mondásnak az ellenkezője is igaz lehet: Nagy ork kis bottal jár.*
- Én abban reménykedem, hogy semmi olyat, amelynek gyümölcse egy torz, hegyes fülekkel ellátott, zöld színű, csenevész alkatú, agyaros teremtmény lehet. *Fintorogva húzza el felső ajkát.* Most gondold el, ahogy a lábad szárát rángatja, hogy adj neki enni. *Egyre rosszabb területre tereli a témát, kevésbé idilli, vagy olyan környezetbe, amelyről esetleg pároknak szokás beszélgetni ilyen helyzetekben. De nem ő kezdte!* Azt hiszem sosem verem ki ezt a képet a fejemből. *Ledermedve pillant maga elé. Ritkán álmodik, de az, amiről most beszéltek, egészen biztosan főszerepet kapni egy álombéli színdarabban.
Az elé tárt kérdésre mosolyogva rázza a fejét, nem, nem tanácsos ellenkezni vele. Ezt, és azt a tényt, hogy soha sem hagyna veszni egyetlen cseppnyi rumot, a férfi is nagyon jól tudja már.*
- Nem pazaroljuk a rumot! Főleg nem ínséges időkben. *Enyhe színlelt rosszallással rázza meg a fejét, és, ha már ujjai így is a nyakörvre csavarodtak, felhasználja most ezt arra, hogy megakadályozza, hogy Khan (már, ha egyáltalán eszébe jutna bármi ilyesmi butaság) kiránthassa magát abból a helyzetből, amíg eltünteti a nyakra lefolydogáló rumot a nyelvével. Semmi sem veszhet kárba. S nem is állna meg ennél a pontnál, de kénytelen visszahúzni a fejét, hogy a másik szemébe nézhessem, szintén csak rosszallóan.*
- Ó igen, nagyon mérges lennék. *Bólogat lassan.* Nagyon. *Hátrálni kezd néhány lépést a falhoz tolt asztal felé, s ebbe az irányba készteti mozgásra őt is. Amint a lábánál érzi az asztal lábát, leteszi rá a rumosüveget, hogy felszabadulhasson a keze.*
- De azt hiszem, ne ma indítsunk versenyt a célból, hogy kiderítsük, melyikünk bírná tovább. *Minthogy eszében sincs lemondani a rumról, bár szívesen kipróbálná, milyen lenne az ex-félszemű agyát addig húzni, ameddig lemondana a győzelemről, csak éppen, nem most.*
- Mmm… *Eszébe sincs megfékezni Khant bármiben, amit most csinál, főleg, hogy a pillanat töredékére még az is kimegy a fejéből, hogy tulajdonképpen miről is beszéltek, és nem kevés energiát kell arra fordítania, hogy koncentrálni tudjon. Ez fizikailag is megnyilvánul annyiban, hogy igyekszik olykor-olykor arrébb húzódni, hogy agya is szerephez juthasson, már amennyiben ezt a szeretett férfi engedélyi.* Eddig egészen meggyőző. *Kiszabadítja kezét, majd a másik segítségével úgy dönt, a magukon hordott ruhák arányait tekintve, a mérleg túlságosan a másik fél irányába dőlt eddig, s ezen illendő lenne változtatni.*
- Ha nem ismerném annyira hű szolgám, még azt gondolnám, hogy a fejemet akarja elcsavarni és nem tárgyalni. *A viselt textil mennyiségétől függően, igyekszik minél gyorsabban megszabadulni tőlük, hogy a kezét ezúttal ne azokon, hanem a férfi bőrén csúsztassa végig.* Persze tudom, hogy ilyesmiről szó sem lehet.
- Hmm, hát akkor úgy tűnik, kifejezetten kedvelem a rókákat. Talán befoghatnánk egyet magunknak! Szerinted lehetne? *Felcsillan a szeme. Leszámítva wargit, eddig az állatokhoz való viszonya körülbelül olyan volt, hogy a hátukat mutatta nekik, mint, ahogy tette azt annak idején egy birtokot őrző kutya kapcsán is.
Nem csak Khant rázza ki a hideg a két emlegetett társuk együttlétének gondolatára, de ő is beleborzong. Bár a felállás nem új számára. Mindig is sejtette, hogy Nadae is bevállalta Wramot, és őt sem látta utána hetekig bicegni, így talán a kis ember nagy bottal jár mondásnak az ellenkezője is igaz lehet: Nagy ork kis bottal jár.*
- Én abban reménykedem, hogy semmi olyat, amelynek gyümölcse egy torz, hegyes fülekkel ellátott, zöld színű, csenevész alkatú, agyaros teremtmény lehet. *Fintorogva húzza el felső ajkát.* Most gondold el, ahogy a lábad szárát rángatja, hogy adj neki enni. *Egyre rosszabb területre tereli a témát, kevésbé idilli, vagy olyan környezetbe, amelyről esetleg pároknak szokás beszélgetni ilyen helyzetekben. De nem ő kezdte!* Azt hiszem sosem verem ki ezt a képet a fejemből. *Ledermedve pillant maga elé. Ritkán álmodik, de az, amiről most beszéltek, egészen biztosan főszerepet kapni egy álombéli színdarabban.
Az elé tárt kérdésre mosolyogva rázza a fejét, nem, nem tanácsos ellenkezni vele. Ezt, és azt a tényt, hogy soha sem hagyna veszni egyetlen cseppnyi rumot, a férfi is nagyon jól tudja már.*
- Nem pazaroljuk a rumot! Főleg nem ínséges időkben. *Enyhe színlelt rosszallással rázza meg a fejét, és, ha már ujjai így is a nyakörvre csavarodtak, felhasználja most ezt arra, hogy megakadályozza, hogy Khan (már, ha egyáltalán eszébe jutna bármi ilyesmi butaság) kiránthassa magát abból a helyzetből, amíg eltünteti a nyakra lefolydogáló rumot a nyelvével. Semmi sem veszhet kárba. S nem is állna meg ennél a pontnál, de kénytelen visszahúzni a fejét, hogy a másik szemébe nézhessem, szintén csak rosszallóan.*
- Ó igen, nagyon mérges lennék. *Bólogat lassan.* Nagyon. *Hátrálni kezd néhány lépést a falhoz tolt asztal felé, s ebbe az irányba készteti mozgásra őt is. Amint a lábánál érzi az asztal lábát, leteszi rá a rumosüveget, hogy felszabadulhasson a keze.*
- De azt hiszem, ne ma indítsunk versenyt a célból, hogy kiderítsük, melyikünk bírná tovább. *Minthogy eszében sincs lemondani a rumról, bár szívesen kipróbálná, milyen lenne az ex-félszemű agyát addig húzni, ameddig lemondana a győzelemről, csak éppen, nem most.*
- Mmm… *Eszébe sincs megfékezni Khant bármiben, amit most csinál, főleg, hogy a pillanat töredékére még az is kimegy a fejéből, hogy tulajdonképpen miről is beszéltek, és nem kevés energiát kell arra fordítania, hogy koncentrálni tudjon. Ez fizikailag is megnyilvánul annyiban, hogy igyekszik olykor-olykor arrébb húzódni, hogy agya is szerephez juthasson, már amennyiben ezt a szeretett férfi engedélyi.* Eddig egészen meggyőző. *Kiszabadítja kezét, majd a másik segítségével úgy dönt, a magukon hordott ruhák arányait tekintve, a mérleg túlságosan a másik fél irányába dőlt eddig, s ezen illendő lenne változtatni.*
- Ha nem ismerném annyira hű szolgám, még azt gondolnám, hogy a fejemet akarja elcsavarni és nem tárgyalni. *A viselt textil mennyiségétől függően, igyekszik minél gyorsabban megszabadulni tőlük, hogy a kezét ezúttal ne azokon, hanem a férfi bőrén csúsztassa végig.* Persze tudom, hogy ilyesmiről szó sem lehet.
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-19 17:09:40
Üzenet elküldve: 2017-02-19 17:09:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Én a rókákra fognám. Kanász fajta, szeretnek olyan helyekre beosonni ahonnét kifejezetten távol akarják tudni őket. Úgy gondolom, hogy ez az egyik oka, amiért nem szívlelik őket sokan: túlságosan is miránk, emberekre hasonlítanak jó néhány vonásban. *Filozofikus-merengő hangnemre cseréli a mindössze szívveréssel korábbi vidort, bár el nem hagyja teljesen.* Te ugye arra az orkra és a vöröskéjére gondolsz most?
*Neveket még most is nehezére esik az arcok mellé társítani, jobbára úgy azonosítja be a többi venár-jelöltet, hogy egy-egy jellemző tulajdonságuk alapján elnevezte őket magának és ugyanezen a néven idézi őket Dynnek is általában.*
- Bizarr belegondolnom, hogy az a csupa szőr félállat, meg a kis nebántsvirág mit művelhetnek egymással. *Tettetetten megborzolja vállait, ami aztán varázsütésre átadja a helyét két csillogó szempárnak, amit egy kisgyerek érdeklődésével villant az _igazi_ Vörösre.* SZERINTED MIT?
*A nyakára kerülő pánttal igyekszik úgy játszani, hogy ne legyen az ablak három méteres körzetében, mert amikor legutoljára valami nagyon hasonló szituáció kerekedett, ő kifordult a párkányon és belezuhant egy fészernyi fémbe. A nagy részét elkerülte zuhanáskor, de a földet érés után az első dolog amivel szembetalálkozott az a vérével átfestett, alkarvastag fémrúd volt, ami valahol gyomortájékon talált utat magának a testében.
Az ivás nincsen ellenére, sohasem volt - de a Dyn által mániákusan imádott italért nem tudott olyan kötődést kialakítani, mint egy jófajta karcosért, vagy egy testes száraz borért. Asszonya boldogságáért és elégedettségéért ez azonban nem is tetszik olyan nagy áldozatnak, különösen úgy, hogy a javát Dyn le is csókolja magának. Szereti effajta üzekedéseiket, azóta része elfuserált kapcsolatuknak, amióta nyakon csípte a menekülő eb elől.*
- Ellenkezhetnék a királynői akarat ellen, de nem lenne tanácsos, mi? *Tudja ő már jól, hogy milyen az, amikor Dyn előhúzza dacos-akaratosabb énjét. Nem mellesleg jellemének ez az egyik olyan attitűdje, amiért nagyon szereti és ami folyamatosan galibába is keveri őket. Ez hatványozódik azzal, ha hozzáteszi még saját csökönyösségét és nagy pofáját. Vadvéd ilyen szempontból is jó választás volt: nem érintkeznek túl sok emberrel vagy bármi mással, ami viselkedésük okán a vesztüket akarhatná. Ha majd egyszer Sylweran agya elégeli meg, esetleg kiveti őket Erdőmélyére, ahol választhatnak a számos halálnem egyikéből. Talán visszamehetnek majd a wargokhoz, hátha azok régi ismerősként köszöntik kettejüket.
Korty közben egyébként, mintegy _teljesen véletlenül_ félrefut egy kisebb adag és végigfolyik állán át egészen a nyakáig.*
- Hupsz. *Telt fogas vigyor.* Nagyon megharagudnál ha azt mondanám, hogy előfordulhat még néhány üveg itt-ott a falakon belül?
*Zsoldos volt hajdanán és hadjárataik alatt megtanulta, hogy az előrelátó sereg mindig talál magának ellátmányt, ha nem a saját regimentjeik által biztosítva, akkor elveszi magának. Idővel kiderült, hogy Khan igen jó a faszolásban, úgyhogy gyakran küldték ki e feladattal megbízva.
Mivel neki mindkét keze szabad még, e tekintetben sürgős változást eszközöl és mindjárt mindkettőt felhasználja azzal, hogy a nő derekára simítja tenyereit.*
- Ne ijedj meg, nem fogunk táncolni. Abba biztosan belehalnánk mindketten. *Közben a fejét is félrehajtja, mintha mérlegelnie kellene.* Néha elfelejtem, mennyire kegyetlen tudsz lenni úrnőm, de kíváncsi lennék, melyikünk bolondulna meg előbb. Te abban, hogy kifogytál a rumból vagy én attól, hogy nem érezhetem ezt.
*Dyn nyakára hajol és hacsak vissza nem tartja őt a nő a nyakörvnél fogva, bele is harap a bőrébe.*
- De tárgyaljunk. Mik a feltételek? *Ő nem szavak által sorolja a sajátjait, ajka és kezei megteszik ezt helyette és sokkal hathatósabban.*
- Én a rókákra fognám. Kanász fajta, szeretnek olyan helyekre beosonni ahonnét kifejezetten távol akarják tudni őket. Úgy gondolom, hogy ez az egyik oka, amiért nem szívlelik őket sokan: túlságosan is miránk, emberekre hasonlítanak jó néhány vonásban. *Filozofikus-merengő hangnemre cseréli a mindössze szívveréssel korábbi vidort, bár el nem hagyja teljesen.* Te ugye arra az orkra és a vöröskéjére gondolsz most?
*Neveket még most is nehezére esik az arcok mellé társítani, jobbára úgy azonosítja be a többi venár-jelöltet, hogy egy-egy jellemző tulajdonságuk alapján elnevezte őket magának és ugyanezen a néven idézi őket Dynnek is általában.*
- Bizarr belegondolnom, hogy az a csupa szőr félállat, meg a kis nebántsvirág mit művelhetnek egymással. *Tettetetten megborzolja vállait, ami aztán varázsütésre átadja a helyét két csillogó szempárnak, amit egy kisgyerek érdeklődésével villant az _igazi_ Vörösre.* SZERINTED MIT?
*A nyakára kerülő pánttal igyekszik úgy játszani, hogy ne legyen az ablak három méteres körzetében, mert amikor legutoljára valami nagyon hasonló szituáció kerekedett, ő kifordult a párkányon és belezuhant egy fészernyi fémbe. A nagy részét elkerülte zuhanáskor, de a földet érés után az első dolog amivel szembetalálkozott az a vérével átfestett, alkarvastag fémrúd volt, ami valahol gyomortájékon talált utat magának a testében.
Az ivás nincsen ellenére, sohasem volt - de a Dyn által mániákusan imádott italért nem tudott olyan kötődést kialakítani, mint egy jófajta karcosért, vagy egy testes száraz borért. Asszonya boldogságáért és elégedettségéért ez azonban nem is tetszik olyan nagy áldozatnak, különösen úgy, hogy a javát Dyn le is csókolja magának. Szereti effajta üzekedéseiket, azóta része elfuserált kapcsolatuknak, amióta nyakon csípte a menekülő eb elől.*
- Ellenkezhetnék a királynői akarat ellen, de nem lenne tanácsos, mi? *Tudja ő már jól, hogy milyen az, amikor Dyn előhúzza dacos-akaratosabb énjét. Nem mellesleg jellemének ez az egyik olyan attitűdje, amiért nagyon szereti és ami folyamatosan galibába is keveri őket. Ez hatványozódik azzal, ha hozzáteszi még saját csökönyösségét és nagy pofáját. Vadvéd ilyen szempontból is jó választás volt: nem érintkeznek túl sok emberrel vagy bármi mással, ami viselkedésük okán a vesztüket akarhatná. Ha majd egyszer Sylweran agya elégeli meg, esetleg kiveti őket Erdőmélyére, ahol választhatnak a számos halálnem egyikéből. Talán visszamehetnek majd a wargokhoz, hátha azok régi ismerősként köszöntik kettejüket.
Korty közben egyébként, mintegy _teljesen véletlenül_ félrefut egy kisebb adag és végigfolyik állán át egészen a nyakáig.*
- Hupsz. *Telt fogas vigyor.* Nagyon megharagudnál ha azt mondanám, hogy előfordulhat még néhány üveg itt-ott a falakon belül?
*Zsoldos volt hajdanán és hadjárataik alatt megtanulta, hogy az előrelátó sereg mindig talál magának ellátmányt, ha nem a saját regimentjeik által biztosítva, akkor elveszi magának. Idővel kiderült, hogy Khan igen jó a faszolásban, úgyhogy gyakran küldték ki e feladattal megbízva.
Mivel neki mindkét keze szabad még, e tekintetben sürgős változást eszközöl és mindjárt mindkettőt felhasználja azzal, hogy a nő derekára simítja tenyereit.*
- Ne ijedj meg, nem fogunk táncolni. Abba biztosan belehalnánk mindketten. *Közben a fejét is félrehajtja, mintha mérlegelnie kellene.* Néha elfelejtem, mennyire kegyetlen tudsz lenni úrnőm, de kíváncsi lennék, melyikünk bolondulna meg előbb. Te abban, hogy kifogytál a rumból vagy én attól, hogy nem érezhetem ezt.
*Dyn nyakára hajol és hacsak vissza nem tartja őt a nő a nyakörvnél fogva, bele is harap a bőrébe.*
- De tárgyaljunk. Mik a feltételek? *Ő nem szavak által sorolja a sajátjait, ajka és kezei megteszik ezt helyette és sokkal hathatósabban.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-17 11:27:22
Üzenet elküldve: 2017-02-17 11:27:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Életeken innen, s túl//
- És még meg sem kell tudniuk, hogy mi voltunk. Van más vörös is a védben, és, ha csak női érzékem és a szemem nem csalt meg, akkor igen szoros köteléket ápol egy bizonyos nagyra nőtt zöld teremténnyel. Akár rájuk is foghatnánk. Ha véletlenül el is törne a dolgozóasztal, és vörös hajszálakat találna egyetlen hóhajú vezetőnk, talán nem ránk gondolnának először. *Vonogatja meg a szemöldökét hevesen. A gond inkább az, hogy már egyszer megpróbált bejutni, puszta kíváncsiságból persze, az elf szobájába és azt kulcsra zárva találta. Sohasem volt besurranó tolvaj, így nem ért hozzá, hogy miként lehetne egy ilyesmit kinyitni, az ő terepe inkább a sunyi lopkodás… volt?*
- Óh, és a gnőm is vöri. Ott sem lehetne gyanús. Kivéve, ha eltörsz valamit. *Pimasz vigyort ejt meg, mintha kettőjük közül a férfit kísérné állandó balszerencse. Részben igazából így is van. De mégsem ő esett bele egy csapdába az erdő közepén.
Szívesen elkalandozgatna még gondolatban a védben fellelhető titkos találkozóhelyek lehetőségén, hiszen van jó néhány. Ha melegebb időket élnének, még a szabadban való intim érintkezést sem zárná ki, ám jelenleg a hó, és a bőrét csípő hideg nem kedvezne túlságosan egy kis huncutkodásnak, így ezt a lehetőséget ki kell tolniuk néhány hónappal későbbre. Igaz, még hivatalos kapcsolatuknak csak a hajnalát járják, így nem is szükséges minden lehetőséget az elején kiaknázni, a vöröst már az is elégedettséggel tölt el, ha csak szimplán megtalálják egymást a meleg szobában (már, ha megtalálják).*
- Vagy talán éppen ez az oka annak, hogy nem nyúztak meg hamarabb. Mert nem kellett nekik. *Nem ellenkezik, kapálózik, vagy akadályozza meg más úton, hogy átemeljék a másik szobába. Még élvezi is, hogy túlságosan nem kell magát megerőltetnie. Amikor már két talpon van, segédkezik a férfinek ő is, az új játékszereik felszerelésében, és két karját a nyaka köré emelve édeleg.*
- Te fogsz inni. *Ekkor viszont lecsúsztatja egyik kezét, hogy Khan karján végig táncolva, leérhessen a kezében tartott félig üres (mégis csak rumról van szó) üvegig. Miután megszabadítja azt, a dugójától megemeli és „Félszemű” elé tartja. Kezdje ő a kortyolást, ő maga inkább csak kóstolni akarja, de nem az üvegből, kivételesen beéri azzal, amit a jobbik fele ajkairól ellophat, mint valami beidegződött régi szokás, ami még a magánfürdőzésük idejéből származik.*
- Sok üveget rejtegetsz még előlem? Csak, mert tudod *beakasztja az ujját a férfi bőre és az örv közé, hogy megtarthassa a közöttük levő semmiféle távolságot. Nem számít ugyan arra, hogy szökni akarna, de jobb kézben tartani a dolgokat.* ez a gondolat rendkívül bosszantó lenne. Annyira, hogy kénytelen lennék valamivel megtorolni. Mondjuk visszaöltözhetnék... Persze, hogy lásd kivel van dolgod, hajlamos vagyok tárgyalni a lehetőségeidről.
- És még meg sem kell tudniuk, hogy mi voltunk. Van más vörös is a védben, és, ha csak női érzékem és a szemem nem csalt meg, akkor igen szoros köteléket ápol egy bizonyos nagyra nőtt zöld teremténnyel. Akár rájuk is foghatnánk. Ha véletlenül el is törne a dolgozóasztal, és vörös hajszálakat találna egyetlen hóhajú vezetőnk, talán nem ránk gondolnának először. *Vonogatja meg a szemöldökét hevesen. A gond inkább az, hogy már egyszer megpróbált bejutni, puszta kíváncsiságból persze, az elf szobájába és azt kulcsra zárva találta. Sohasem volt besurranó tolvaj, így nem ért hozzá, hogy miként lehetne egy ilyesmit kinyitni, az ő terepe inkább a sunyi lopkodás… volt?*
- Óh, és a gnőm is vöri. Ott sem lehetne gyanús. Kivéve, ha eltörsz valamit. *Pimasz vigyort ejt meg, mintha kettőjük közül a férfit kísérné állandó balszerencse. Részben igazából így is van. De mégsem ő esett bele egy csapdába az erdő közepén.
Szívesen elkalandozgatna még gondolatban a védben fellelhető titkos találkozóhelyek lehetőségén, hiszen van jó néhány. Ha melegebb időket élnének, még a szabadban való intim érintkezést sem zárná ki, ám jelenleg a hó, és a bőrét csípő hideg nem kedvezne túlságosan egy kis huncutkodásnak, így ezt a lehetőséget ki kell tolniuk néhány hónappal későbbre. Igaz, még hivatalos kapcsolatuknak csak a hajnalát járják, így nem is szükséges minden lehetőséget az elején kiaknázni, a vöröst már az is elégedettséggel tölt el, ha csak szimplán megtalálják egymást a meleg szobában (már, ha megtalálják).*
- Vagy talán éppen ez az oka annak, hogy nem nyúztak meg hamarabb. Mert nem kellett nekik. *Nem ellenkezik, kapálózik, vagy akadályozza meg más úton, hogy átemeljék a másik szobába. Még élvezi is, hogy túlságosan nem kell magát megerőltetnie. Amikor már két talpon van, segédkezik a férfinek ő is, az új játékszereik felszerelésében, és két karját a nyaka köré emelve édeleg.*
- Te fogsz inni. *Ekkor viszont lecsúsztatja egyik kezét, hogy Khan karján végig táncolva, leérhessen a kezében tartott félig üres (mégis csak rumról van szó) üvegig. Miután megszabadítja azt, a dugójától megemeli és „Félszemű” elé tartja. Kezdje ő a kortyolást, ő maga inkább csak kóstolni akarja, de nem az üvegből, kivételesen beéri azzal, amit a jobbik fele ajkairól ellophat, mint valami beidegződött régi szokás, ami még a magánfürdőzésük idejéből származik.*
- Sok üveget rejtegetsz még előlem? Csak, mert tudod *beakasztja az ujját a férfi bőre és az örv közé, hogy megtarthassa a közöttük levő semmiféle távolságot. Nem számít ugyan arra, hogy szökni akarna, de jobb kézben tartani a dolgokat.* ez a gondolat rendkívül bosszantó lenne. Annyira, hogy kénytelen lennék valamivel megtorolni. Mondjuk visszaöltözhetnék... Persze, hogy lásd kivel van dolgod, hajlamos vagyok tárgyalni a lehetőségeidről.
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-16 15:57:54
Üzenet elküldve: 2017-02-16 15:57:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Egyébiránt nagy szerencsének örvendenek mindketten, hisz a falakon strázsálók nem nagyon szúrták ki őket, amiért az első számú, legfontosabb szabályt oda-vissza arcon köpték, hogy némi unaloműzés végett (meg persze a nő számára fontos gyógyvirág miatt) próbára tegyék az aznapra kijutó jóindulatot. Az utózönge érzések kellemes-nem kívánt keverékét adja, mert ha abszolút értékben nézné, akkor minden a legnagyobb rendben zajlott és aggódniuk csak akkor kellene ezen, ha menet közben nem akarják kirabolni, megenni, kellemetlenebb esetben megerőszakolni aztán ruhának megvarrni az irhájukat. Ehhez képest ők egy jókora adag növénykészlettel felszerelkezve jöttek vissza, Vöröse kivívta a bundás népség legalább néhány képviselőjének jóindulatát, szerzett a saját párjával űzendő játékokhoz két nyakörvet is és mindezért cserébe csak egy félig üres üveg rummal, meg egy karddal fizetett. Tény ugyan, hogy amaz egy kovácsremek volt, de az embernek még egy olyanért sem éri meg hátrahagynia a fogát. Ő már csak tudja.*
- Kitűnő ötlet, erre én is gondoltam. Rögtön eszembe is jutott néhány, amit szívesen... bejárnék veled. Például Sylweran dolgozószobája, aztán ott van a venár emlékeket őrző irattár, vagy annak a mélynövésű gnőmnek a műhelye. *A kifejezés újfent saját invenció, a gnóm és nő szavak "sikeres" összevonásából hozza létre.
Mindegyik lehetőségben talál valami nagyon érdekeset és nem is pusztán csak abban, hogy mit művelnének egymással, hanem ami azután következne. Például egy, a Sylweran szobájában töltötte együttlét után eleven megnyúzással egybekötött szabályemlékeztető arról, hogy miért nem jó ötlet a főnök szobájában szeretkezni. De ott van a másik, a Jezának keresztelt nő szobájában kivitelezett aktus utójátékának gondolata is. Mi lenne akkor, ha útközben kiborítanának valamilyen kísérleti löttyöt és úgy jönnének ki a szobából, hogy a Vörös szert tett egy különleges képességre, mondjuk arra, hogy rezisztenssé vált a rumra? Borzalmasabbnál borzalmasabb disztópiák jövőképe borul virágba lelki szemei előtt, olyan hathatósággal, hogy kénytelen is egy fejrázással elhessenteni őket magától. Ebben nagy segítséget nyújt neki a karcokkal és fehéren hegedt sebnyomokkal telerótt, csupasz női felsőtest látványa. Hajol is kifelé az ablakon készséggel, hogy ujjait munkára bírja.*
- A wargoknak nagyon jó az ízlésük, ha ruházkodási... kiegészítőkről van szó. Neked kifejezetten jól is áll, a tucatéves, elhasznált bőrszíj szép kontrasztban áll hajad vörösével. *Költő-írónak azért nem csap fel, kivált olyannak, aki abból keresi kenyerét, hogy nők fejét bolondítja el mindenféle szépen kerekített szóvirággal.* Azt hiszem, nekem se fog ez egyedül menni, nincsen tükröm, hogy lássam, mikor áll rajtam jól.
*Ha nem készül valamivel Dyn, akkor következő lépésként a szobájába (vagy a lányéba, fene se tudja így hirtelen) emeli hitvesét, ahogy friss házasoknál szokás átvinni az új otthon küszöbén az arát, hogy a becsukatlan ablaktól távolabb saját kézzel fejezze be az utolsó korrekciókat a "dressz kódon".*
- Ó, mintha ígértem volna piát is. Kérsz belőle most, vagy tartogassuk... kiszáradás esetére?
*Egyébiránt nagy szerencsének örvendenek mindketten, hisz a falakon strázsálók nem nagyon szúrták ki őket, amiért az első számú, legfontosabb szabályt oda-vissza arcon köpték, hogy némi unaloműzés végett (meg persze a nő számára fontos gyógyvirág miatt) próbára tegyék az aznapra kijutó jóindulatot. Az utózönge érzések kellemes-nem kívánt keverékét adja, mert ha abszolút értékben nézné, akkor minden a legnagyobb rendben zajlott és aggódniuk csak akkor kellene ezen, ha menet közben nem akarják kirabolni, megenni, kellemetlenebb esetben megerőszakolni aztán ruhának megvarrni az irhájukat. Ehhez képest ők egy jókora adag növénykészlettel felszerelkezve jöttek vissza, Vöröse kivívta a bundás népség legalább néhány képviselőjének jóindulatát, szerzett a saját párjával űzendő játékokhoz két nyakörvet is és mindezért cserébe csak egy félig üres üveg rummal, meg egy karddal fizetett. Tény ugyan, hogy amaz egy kovácsremek volt, de az embernek még egy olyanért sem éri meg hátrahagynia a fogát. Ő már csak tudja.*
- Kitűnő ötlet, erre én is gondoltam. Rögtön eszembe is jutott néhány, amit szívesen... bejárnék veled. Például Sylweran dolgozószobája, aztán ott van a venár emlékeket őrző irattár, vagy annak a mélynövésű gnőmnek a műhelye. *A kifejezés újfent saját invenció, a gnóm és nő szavak "sikeres" összevonásából hozza létre.
Mindegyik lehetőségben talál valami nagyon érdekeset és nem is pusztán csak abban, hogy mit művelnének egymással, hanem ami azután következne. Például egy, a Sylweran szobájában töltötte együttlét után eleven megnyúzással egybekötött szabályemlékeztető arról, hogy miért nem jó ötlet a főnök szobájában szeretkezni. De ott van a másik, a Jezának keresztelt nő szobájában kivitelezett aktus utójátékának gondolata is. Mi lenne akkor, ha útközben kiborítanának valamilyen kísérleti löttyöt és úgy jönnének ki a szobából, hogy a Vörös szert tett egy különleges képességre, mondjuk arra, hogy rezisztenssé vált a rumra? Borzalmasabbnál borzalmasabb disztópiák jövőképe borul virágba lelki szemei előtt, olyan hathatósággal, hogy kénytelen is egy fejrázással elhessenteni őket magától. Ebben nagy segítséget nyújt neki a karcokkal és fehéren hegedt sebnyomokkal telerótt, csupasz női felsőtest látványa. Hajol is kifelé az ablakon készséggel, hogy ujjait munkára bírja.*
- A wargoknak nagyon jó az ízlésük, ha ruházkodási... kiegészítőkről van szó. Neked kifejezetten jól is áll, a tucatéves, elhasznált bőrszíj szép kontrasztban áll hajad vörösével. *Költő-írónak azért nem csap fel, kivált olyannak, aki abból keresi kenyerét, hogy nők fejét bolondítja el mindenféle szépen kerekített szóvirággal.* Azt hiszem, nekem se fog ez egyedül menni, nincsen tükröm, hogy lássam, mikor áll rajtam jól.
*Ha nem készül valamivel Dyn, akkor következő lépésként a szobájába (vagy a lányéba, fene se tudja így hirtelen) emeli hitvesét, ahogy friss házasoknál szokás átvinni az új otthon küszöbén az arát, hogy a becsukatlan ablaktól távolabb saját kézzel fejezze be az utolsó korrekciókat a "dressz kódon".*
- Ó, mintha ígértem volna piát is. Kérsz belőle most, vagy tartogassuk... kiszáradás esetére?
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-16 14:54:27
Üzenet elküldve: 2017-02-16 14:54:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Gyorsan szedi a lábait a lépcsőn, az erdőben való fejveszett menekülés nem volt elegendő számára a mozgáshiány pótlására, úgy tűnik. Az ajtót azért behúzza maga mögött, ezzel is akadályt állítva az őt esetlegesen követő számára. De hoppon marad, mert a kilincset nem nyomják le, még csak a nyílászárót sem törik át, így ott találja magát Khan szobájának csendjében, teljesen egyedül, olyan állapotában, amit az ember szívesebben osztana meg valaki mással, mondjuk egy olyannal, akinek veszélyes vigyora idézte ezt elő.
Lemondóan nyüszög egyet, és a kívülről érkező zaj hatására ő maga is az ablakhoz lép, hogy azt szélesre tárva kikönyököljön rajta, tenyerével pedig megtartsa az állát felette.*
- Vagy választhatunk egy harmadik szobát is. *Ezt a lehetőséget rögtön el is veti. Ha csak nem beszélik meg előre, hogy hol legyen a pásztoróra találkozóhelye, az egész estét azzal tölthetnék, hogy fel-alá keresgélik a másikat, olykor éppen csak másodpercre elkerülve egymást. Így ez az opció semmiképpen sem jöhet szóba. Az már pedig fel sem merül a párosnál, ami őket tekintve egyáltalán nem meglepő, hogy az ablakon való mászkálás helyett, az ajtón keresztül is közlekedhetnének. Tulajdonképpen sokkal többet Khannak sem kellene mondania annál, mint amit most megtett és, amivel döntésre késztette a lányt. A rum és a férfi egy szobában, pontosan az ilyen felállásokért adná az életét is. Már le is pillant az ablak alá, és nekiveselkedik, hogy a párkányra másszon, amikor azonban folytatódik a beszéd. A belépési díj, a felemlegetett emlék és a ruhák hallatán viszont más jut eszébe. Még pedig az, hogy neki is van ám fegyvere. Rögtön kettő is. Az egyik az ujjai között szorongatott nyakperec, a másik saját maga, mint a nő. A mérleg ugyan nagyrészt ezzel ki van egyenlítve, de mégis csak tesz egy próbát annak érdekében, hogy (bár Khan már egyszer alulmaradt egy párkánnyal vívott harc során), ő csalja magához a másikat. Ugyanis a felemlegetett egykori felállásban pont az volt a lényeg, hogy ő volt a királynő.*
- Legyen, a díjat meg kell fizetnem, ezt elismerem. *Le is dobja magáról a köpenyt a földre, majd hátát mutatva az ablaknak, s vele együtt a párjának, a többit is, ami eddig felülről takarta. Csupasz, itt-ott hegekkel tarkított oldalát mutatja így csak a férfi felé, s közben a haját is félrehúzza a nyakából, hogy esetlenül próbálkozzon az örv felvételével, amit persze szándékosan el is bénáz.*
- Mennék is én… Csak tudod, egyedül ezt olyan nehéz felvenni. Nem is biztos, hogy sikerül. *Színi csalódottsággal, de mégis csak szemérmetlen mosollyal pillant hátra, nagyszerűen leplezve azt, hogy félmeztelenül a téli hidegben az ablak előtt ácsorogni, mégsem annyira kényelmes, mint a takaró alatt hemperegni.*
*Gyorsan szedi a lábait a lépcsőn, az erdőben való fejveszett menekülés nem volt elegendő számára a mozgáshiány pótlására, úgy tűnik. Az ajtót azért behúzza maga mögött, ezzel is akadályt állítva az őt esetlegesen követő számára. De hoppon marad, mert a kilincset nem nyomják le, még csak a nyílászárót sem törik át, így ott találja magát Khan szobájának csendjében, teljesen egyedül, olyan állapotában, amit az ember szívesebben osztana meg valaki mással, mondjuk egy olyannal, akinek veszélyes vigyora idézte ezt elő.
Lemondóan nyüszög egyet, és a kívülről érkező zaj hatására ő maga is az ablakhoz lép, hogy azt szélesre tárva kikönyököljön rajta, tenyerével pedig megtartsa az állát felette.*
- Vagy választhatunk egy harmadik szobát is. *Ezt a lehetőséget rögtön el is veti. Ha csak nem beszélik meg előre, hogy hol legyen a pásztoróra találkozóhelye, az egész estét azzal tölthetnék, hogy fel-alá keresgélik a másikat, olykor éppen csak másodpercre elkerülve egymást. Így ez az opció semmiképpen sem jöhet szóba. Az már pedig fel sem merül a párosnál, ami őket tekintve egyáltalán nem meglepő, hogy az ablakon való mászkálás helyett, az ajtón keresztül is közlekedhetnének. Tulajdonképpen sokkal többet Khannak sem kellene mondania annál, mint amit most megtett és, amivel döntésre késztette a lányt. A rum és a férfi egy szobában, pontosan az ilyen felállásokért adná az életét is. Már le is pillant az ablak alá, és nekiveselkedik, hogy a párkányra másszon, amikor azonban folytatódik a beszéd. A belépési díj, a felemlegetett emlék és a ruhák hallatán viszont más jut eszébe. Még pedig az, hogy neki is van ám fegyvere. Rögtön kettő is. Az egyik az ujjai között szorongatott nyakperec, a másik saját maga, mint a nő. A mérleg ugyan nagyrészt ezzel ki van egyenlítve, de mégis csak tesz egy próbát annak érdekében, hogy (bár Khan már egyszer alulmaradt egy párkánnyal vívott harc során), ő csalja magához a másikat. Ugyanis a felemlegetett egykori felállásban pont az volt a lényeg, hogy ő volt a királynő.*
- Legyen, a díjat meg kell fizetnem, ezt elismerem. *Le is dobja magáról a köpenyt a földre, majd hátát mutatva az ablaknak, s vele együtt a párjának, a többit is, ami eddig felülről takarta. Csupasz, itt-ott hegekkel tarkított oldalát mutatja így csak a férfi felé, s közben a haját is félrehúzza a nyakából, hogy esetlenül próbálkozzon az örv felvételével, amit persze szándékosan el is bénáz.*
- Mennék is én… Csak tudod, egyedül ezt olyan nehéz felvenni. Nem is biztos, hogy sikerül. *Színi csalódottsággal, de mégis csak szemérmetlen mosollyal pillant hátra, nagyszerűen leplezve azt, hogy félmeztelenül a téli hidegben az ablak előtt ácsorogni, mégsem annyira kényelmes, mint a takaró alatt hemperegni.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-16 03:31:56
Üzenet elküldve: 2017-02-16 03:31:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Eh. Tudhattam volna. *Most a fejét vakarhatja, hogy az elkapkodott versenykiírásból származó félreértést hogyan bokszolják le egymás között a Vörössel. Nem magával a kihívással volt a baj, hanem azzal, ami kettejük között egy rendre megújuló probléma. Amikor Dyn A-ra, akkor Khan B-re szokott gondolni első körben és nagyon ritkán esik csak meg, hogy rögtön egy húron pendüljenek. Ez abban az esetben komoly aggodalomra adhatna okot, ha olyan párról szólna a történet akik közös történetüket egy gondosan szerkesztett könyv lapjairól lopták volna le, ám hogy mindketten tökéletlenségük révén lettek olyanokká, amilyennek jobbik felük megismerte, ez Khan számára ugyanolyan természetes dolog mint a levegővétel.
A magány a lány szobájában talál rá, Dynre pedig a férfiében. Ki is nyitja az ablakot, hogy homályos "telekvitát" rögtönözhessenek a szomszédos menedékbe húzódottal. Olyan nagyon még ellenére se lenne, ha nem az imént boncolgatta volna még az udvaron, hogy mitől fosztottan és mibe öltöztetve szeretné hatvan szívverés múltán Dynt látni. Az ilyesmi kelletlenül is sebesebb zúgásra bírja a férfiember vérét, hogy kevesebb jusson oda ahol a döntések észérvek alapján születnek, nem pedig faji ösztönök által hajtva.
Szóval most úgy állnak a dolgok, hogy mindkét szobában van legalább egy olyan, ami a másiknak kellene (e tekintetben talán megvan a szűk keresztmetszet és Dyn sem egy üveg rumra gondol).*
- Gyüssz te, vagy menjek én? A félutas találkát nem pártolnám, legurulnánk a féltetőről. *Nyáridőn ez annyira még nem is zavarná, tudván, hogy alattuk szénagörgetegek vannak felsorakoztatva, bár a meztelenül történő, direkt ráérkezés nem feltétlenül tartozna a kellemesebb élmények közé, főleg annak, aki a Vörös szavaival élve "alulra került".* Van rumom.
*Komoly fegyvertény, amit rögtön az elején bevet ahhoz, hogy tisztességtelen előnyt kovácsoljon magának. Igen, a nő gyengeségét használja fel és igen, tudatosan. Arról a háborúról, amiben utoljára járt életében úgy dalolnak az emlékei, hogy az alattom nyerte meg annak a félnek, amelyik gátlástalanabbul használta fel a rendelkezésére álló ilyes erőket. Mutatja is, hogy van nála egy kerek gyomrú butélia, még meg is lötyögteti gyanakvsát eloszlatandó, hogy ESETLEG nem a Vörös vágyálmainak netovábbját jelentő szesszel volna tele az egész.*
- Van belépési díj, bár ha öltözködési előírásnak nevezném az lenne a legegzaktabb. Eszembe jutott régről, amikor Királynőset és Szolgálóját játszottunk a patinás fürdőmben. *Sűrű szemöldökvonogatásba kezd és célzásértékkel bitang módon végig is pörgeti tekintetét a lányon, talptól egészen fejének vörös búbjáig.* A szobában már meleg van, úgyhogy ha sietsz, nem kell sokat kincs ácsorognod a hóesésben.
- Eh. Tudhattam volna. *Most a fejét vakarhatja, hogy az elkapkodott versenykiírásból származó félreértést hogyan bokszolják le egymás között a Vörössel. Nem magával a kihívással volt a baj, hanem azzal, ami kettejük között egy rendre megújuló probléma. Amikor Dyn A-ra, akkor Khan B-re szokott gondolni első körben és nagyon ritkán esik csak meg, hogy rögtön egy húron pendüljenek. Ez abban az esetben komoly aggodalomra adhatna okot, ha olyan párról szólna a történet akik közös történetüket egy gondosan szerkesztett könyv lapjairól lopták volna le, ám hogy mindketten tökéletlenségük révén lettek olyanokká, amilyennek jobbik felük megismerte, ez Khan számára ugyanolyan természetes dolog mint a levegővétel.
A magány a lány szobájában talál rá, Dynre pedig a férfiében. Ki is nyitja az ablakot, hogy homályos "telekvitát" rögtönözhessenek a szomszédos menedékbe húzódottal. Olyan nagyon még ellenére se lenne, ha nem az imént boncolgatta volna még az udvaron, hogy mitől fosztottan és mibe öltöztetve szeretné hatvan szívverés múltán Dynt látni. Az ilyesmi kelletlenül is sebesebb zúgásra bírja a férfiember vérét, hogy kevesebb jusson oda ahol a döntések észérvek alapján születnek, nem pedig faji ösztönök által hajtva.
Szóval most úgy állnak a dolgok, hogy mindkét szobában van legalább egy olyan, ami a másiknak kellene (e tekintetben talán megvan a szűk keresztmetszet és Dyn sem egy üveg rumra gondol).*
- Gyüssz te, vagy menjek én? A félutas találkát nem pártolnám, legurulnánk a féltetőről. *Nyáridőn ez annyira még nem is zavarná, tudván, hogy alattuk szénagörgetegek vannak felsorakoztatva, bár a meztelenül történő, direkt ráérkezés nem feltétlenül tartozna a kellemesebb élmények közé, főleg annak, aki a Vörös szavaival élve "alulra került".* Van rumom.
*Komoly fegyvertény, amit rögtön az elején bevet ahhoz, hogy tisztességtelen előnyt kovácsoljon magának. Igen, a nő gyengeségét használja fel és igen, tudatosan. Arról a háborúról, amiben utoljára járt életében úgy dalolnak az emlékei, hogy az alattom nyerte meg annak a félnek, amelyik gátlástalanabbul használta fel a rendelkezésére álló ilyes erőket. Mutatja is, hogy van nála egy kerek gyomrú butélia, még meg is lötyögteti gyanakvsát eloszlatandó, hogy ESETLEG nem a Vörös vágyálmainak netovábbját jelentő szesszel volna tele az egész.*
- Van belépési díj, bár ha öltözködési előírásnak nevezném az lenne a legegzaktabb. Eszembe jutott régről, amikor Királynőset és Szolgálóját játszottunk a patinás fürdőmben. *Sűrű szemöldökvonogatásba kezd és célzásértékkel bitang módon végig is pörgeti tekintetét a lányon, talptól egészen fejének vörös búbjáig.* A szobában már meleg van, úgyhogy ha sietsz, nem kell sokat kincs ácsorognod a hóesésben.
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-15 15:17:09
Üzenet elküldve: 2017-02-15 15:17:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Azok közé tartozik, akik még, ha bődületes baromságokat is találnak ki, hogy az igazukat alátámaszthassák, ezekhez akkor is ragaszkodnak, amikor már ők is tudják, hogy veszett az ügy. Mint egy öszvér.
Most is pontosan ezt teszi, és amikor jön a visszavágó a másik fél oldaláról, ő kezdetben nagyokat bólogatva helyesel.*
- Pontosan, egy nagyon galád valaki. *Szól közbe, nem kis célzással utalva az illető kilétére. Magabiztos kitartása azonban megakad, sőt, inkább a meghökkenése és a némi pironkodás az, ami átveszi a helyét ennek. A felemlegetett emlékekre hol pimaszul elhúzza a száját, hol pedig a fejét vonja be mélyen a két válla közé. De ez nem jelenti azt, hogy, ahogy máskor, úgy most se rendelkezne megfelelő revanssal, csak éppen hiába nyitja ő felháborodva szólásra az ajkait, ha azt a férfi, mindenféle előtárgyalás, vagy engedélykérés nélkül annektálja. Nem is lázad fel egyből az elnyomó hatalom ellen, de azért nem állja, meg, hogy csendben bele ne morogjon a másik szájába, egy aligha érthető mondatot.*
- Mert valaki nem hagyott aludni. *Akkor is az övé lesz az utolsó szó joga, és ezúttal ő nem engedi, hogy Khan reagálhasson, erre legalábbis nem. Megvannak a módszerei és élni fog velük. Bár kettejük közül pontosan ő az, akit ezekkel a praktikákkal sokkal könnyebben el lehet hallgattatni, meglágyítani. Legalábbis, ha a fegyvertelen ex-zsoldos teszi.*
- Most miért mondod ezt? *Kezével arrébb tolja a levegőben nullát rajzolgató kézfejet, majd a helyére ő is rajzol valamit.* Inkább ennyi. *Előbb egy vízszintes vonalat húz, majd mögé érkezik egy egyes.* Minthogy még a fegyvereinknek is lőttek.
*Kelletlenül fog neki a havas avarban való kapirgálásnak. Néha le sem hajol, csak csizmájával tolja arrébb a fehér lepelt a földfelszínről. Nem járnak azért teljesen sikertelenül, mert így is sikerül néhány tövet leszakítani és zsebbe mélyeszteni. A hozzá intézett kérdésre emeli meg csak a fejét és fordul a hang irányába. Halkan bár, de mégis hallja mit motyog az orra alatt.*
- Más vagy már te is, így kardból is újra van szükséged, nem a régire. *Akár magának is mondhatná és nem is olyan nagy hülyeség. Elvégre is, azzal a karddal csak a közelmúltat hagyta maga mögött, azt az időszakot, amikor a kárhozottak között töltött. Azt az embert, aki közöttük volt, de már nincs ott. Talán ehhez alkalmazkodva ideje lenne kipróbálni valami újat. Ez a helyzet Khanra is érvényes lehet, hiszen ő is a háta mögötti úton felejtette azt a csomagot, amit egykori élete jelentett.
Nem nagyon tapasztalta ki még ennek a növénynek a felhasználási módját, eddig elvégeztette ezt mással. Azt ugyan tudja miként kell kotyvasztani, de a mennyiséget nem. Így fogalma sincs róla, hogy az általuk összegyűjtött zöldségek mennyire időre lesznek elegendőek. Tanácstalanul álldogál, már a véd épületébe érve, rögtön a lépcső előtt, s el is mereng rajta. Mi van, ha valamit rosszul csinál és kétszer olyan fogékony lesz a teste a gyermekáldás felé?*
- Hát én nem is tudom. *Vakarja meg a homlokát, miközben az egyik tőre bámulva, attól várja a választ, igazán fel sem fogja még a hozzá szegezett kérdést. Egyedül a zörgés az, amire már meg is emeli a fejét, és rögtön széles vigyor ül ki a képére.*
- Talán… talán utána is ráérek meginni. *Most rajta a sor, hogy szemét forgassa, de nem a flegma kivitelezésben. Kapható ő persze az ilyesmire rögtön, úgyhogy egyet szökken, hogy egy gyors mozdulattal kikapja a férfi kezéből az új játékszereket.*
- Az utolsó lesz felül. *Veti még oda a kihívást és megindul, hogy ő legyen az, aki hamarabb a szobába ér.*
*Azok közé tartozik, akik még, ha bődületes baromságokat is találnak ki, hogy az igazukat alátámaszthassák, ezekhez akkor is ragaszkodnak, amikor már ők is tudják, hogy veszett az ügy. Mint egy öszvér.
Most is pontosan ezt teszi, és amikor jön a visszavágó a másik fél oldaláról, ő kezdetben nagyokat bólogatva helyesel.*
- Pontosan, egy nagyon galád valaki. *Szól közbe, nem kis célzással utalva az illető kilétére. Magabiztos kitartása azonban megakad, sőt, inkább a meghökkenése és a némi pironkodás az, ami átveszi a helyét ennek. A felemlegetett emlékekre hol pimaszul elhúzza a száját, hol pedig a fejét vonja be mélyen a két válla közé. De ez nem jelenti azt, hogy, ahogy máskor, úgy most se rendelkezne megfelelő revanssal, csak éppen hiába nyitja ő felháborodva szólásra az ajkait, ha azt a férfi, mindenféle előtárgyalás, vagy engedélykérés nélkül annektálja. Nem is lázad fel egyből az elnyomó hatalom ellen, de azért nem állja, meg, hogy csendben bele ne morogjon a másik szájába, egy aligha érthető mondatot.*
- Mert valaki nem hagyott aludni. *Akkor is az övé lesz az utolsó szó joga, és ezúttal ő nem engedi, hogy Khan reagálhasson, erre legalábbis nem. Megvannak a módszerei és élni fog velük. Bár kettejük közül pontosan ő az, akit ezekkel a praktikákkal sokkal könnyebben el lehet hallgattatni, meglágyítani. Legalábbis, ha a fegyvertelen ex-zsoldos teszi.*
- Most miért mondod ezt? *Kezével arrébb tolja a levegőben nullát rajzolgató kézfejet, majd a helyére ő is rajzol valamit.* Inkább ennyi. *Előbb egy vízszintes vonalat húz, majd mögé érkezik egy egyes.* Minthogy még a fegyvereinknek is lőttek.
*Kelletlenül fog neki a havas avarban való kapirgálásnak. Néha le sem hajol, csak csizmájával tolja arrébb a fehér lepelt a földfelszínről. Nem járnak azért teljesen sikertelenül, mert így is sikerül néhány tövet leszakítani és zsebbe mélyeszteni. A hozzá intézett kérdésre emeli meg csak a fejét és fordul a hang irányába. Halkan bár, de mégis hallja mit motyog az orra alatt.*
- Más vagy már te is, így kardból is újra van szükséged, nem a régire. *Akár magának is mondhatná és nem is olyan nagy hülyeség. Elvégre is, azzal a karddal csak a közelmúltat hagyta maga mögött, azt az időszakot, amikor a kárhozottak között töltött. Azt az embert, aki közöttük volt, de már nincs ott. Talán ehhez alkalmazkodva ideje lenne kipróbálni valami újat. Ez a helyzet Khanra is érvényes lehet, hiszen ő is a háta mögötti úton felejtette azt a csomagot, amit egykori élete jelentett.
Nem nagyon tapasztalta ki még ennek a növénynek a felhasználási módját, eddig elvégeztette ezt mással. Azt ugyan tudja miként kell kotyvasztani, de a mennyiséget nem. Így fogalma sincs róla, hogy az általuk összegyűjtött zöldségek mennyire időre lesznek elegendőek. Tanácstalanul álldogál, már a véd épületébe érve, rögtön a lépcső előtt, s el is mereng rajta. Mi van, ha valamit rosszul csinál és kétszer olyan fogékony lesz a teste a gyermekáldás felé?*
- Hát én nem is tudom. *Vakarja meg a homlokát, miközben az egyik tőre bámulva, attól várja a választ, igazán fel sem fogja még a hozzá szegezett kérdést. Egyedül a zörgés az, amire már meg is emeli a fejét, és rögtön széles vigyor ül ki a képére.*
- Talán… talán utána is ráérek meginni. *Most rajta a sor, hogy szemét forgassa, de nem a flegma kivitelezésben. Kapható ő persze az ilyesmire rögtön, úgyhogy egyet szökken, hogy egy gyors mozdulattal kikapja a férfi kezéből az új játékszereket.*
- Az utolsó lesz felül. *Veti még oda a kihívást és megindul, hogy ő legyen az, aki hamarabb a szobába ér.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-14 15:18:40
Üzenet elküldve: 2017-02-14 15:18:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
- Hiába fortyogsz, ebből most nem dumálod ki magad! Nem hagyom. *Sziklaszilárd az elhatározása, nem lágyíthatja meg semmilyen női praktika, még imádott Vöröse által művelten sem. Elméletben persze ez is könnyebben végigvihető, minthogy az akarata ellen szegülő testnek is "ne tovább"-ot mondhasson ilyen egyszerűen: amaz, mintha szándékos fricskát akarna vetni az őt irányítani akaró tudatnak, rendre ellenkezően cselekszik, amitől Dyn joggal bátorodhat fel és igyekezhet azon, hogy semmibe vegye Khan félkomoly feddését és a még kevésbé annak szánt, dörgedelmes szavakat.*
- Aha-aha, VALAKI eltereli. Annak a valakinek muszáj ébren tartania. Nem emlékszel rá, hogy a múltkor is sonkákat kezdtél rajzolni a lapra úgy, hogy még nyálad is csordult rá? Vagy például azon a reggelen, amikor még félálomban voltál és úgy kellett kirángatni a gyaktérre, ahol hajszál híján a bokád törted, azt miután a tanterembe tereltek minket, te RÁALUDTÁL a friss tintával írt pergamenre. *Saját malőrjeiről nagyvonalúan eltereli a figyelmet és nem is áll szándékában teret adni a lánynak ahhoz, hogy gyors replikába foghasson ellene. Az ősi módszerek egyikét hívja ehhez segítségül, ha már úgyis veszélyes közelségbe került hozzá, egy régóta esedékes csókot is elvesz magának - nem mintha egy tolvaj munkaeszközét kellene igénybe vennie ehhez és ne adná azt a Vörös önként is. Így csak játékosabb, mint kapcsolatuk egésze. Meg ordas nagy hülyeség is, de a játékos kedvesebben és különlegesebben hangzik.
Ránevet Dyn ajkára, de nem azért, mert nem csak abban lel humort amit mond, hanem ahogyan teszi.*
- Remek, tehát szabályszegéssel és egy akaratlan vacsorameghívással egybekötött kiruccanásunk hatékonysága pontosan ennyi volt. *Kerek, hasas nullát formáz ujjaival és mellé teszi erőltetett, teli fogas vigyorát is. Nincs mit tenniük, újabb hajtásokat kell kitúrniuk a hólepel alól.*
- Nem, vagyis nem rögtön. Van egy kép arról a fejemben, hogy milyennek szeretném a kardot elkészíttetni, de le kell rajzoljam. *Csizmaheggyel széttúrja a havat az egyik olyan fa tövében, ahol a legutóbb találtak néhány köteggel a keresett növényből.* Emlékszel a régi kardomra?
*Tarisznyájától fosztottan, jobb híján az övére fűzi majd fel a bespájzolt herbákat.* Én csak az érzésre, amit a fogása jelentett. De az kiirthatatlan maradt a fejemben. Érdekes.
*Mintha nem is teljesen Dynhez beszélne, a szavak egy részét maga elé motyogja, így a lánynak fülelnie kell hozzá, hogy mindegyiket megérthesse.
Amikor aztán eljön az a pont, ahol állj-t int a gyűjtésnek Dyn, el is indulnak visszafelé, bősz reményeket táplálva aziránt, hogy a kijutásukhoz használt pont felfedezetlen maradt és nem rögtön egy dühös venár-brigáddal kell kezdeniük (vagy befejezniük) a napot.*
- Öhm, mennyit kell várni a kotyvalék megivása és ööö... eredményessége kipróbálása előtt? *Megzörgeti kezében a nyakpántokat és szemeit forgatva jelentőségteljes pillantást ereszt a félemeleten lévő szobáik felé is.
Életveszély után mindig jól esik az embernek egy kiadós szeretkezés - ezt hallotta már egyszer egy kocsmában. Ő találta ki.*
- Hiába fortyogsz, ebből most nem dumálod ki magad! Nem hagyom. *Sziklaszilárd az elhatározása, nem lágyíthatja meg semmilyen női praktika, még imádott Vöröse által művelten sem. Elméletben persze ez is könnyebben végigvihető, minthogy az akarata ellen szegülő testnek is "ne tovább"-ot mondhasson ilyen egyszerűen: amaz, mintha szándékos fricskát akarna vetni az őt irányítani akaró tudatnak, rendre ellenkezően cselekszik, amitől Dyn joggal bátorodhat fel és igyekezhet azon, hogy semmibe vegye Khan félkomoly feddését és a még kevésbé annak szánt, dörgedelmes szavakat.*
- Aha-aha, VALAKI eltereli. Annak a valakinek muszáj ébren tartania. Nem emlékszel rá, hogy a múltkor is sonkákat kezdtél rajzolni a lapra úgy, hogy még nyálad is csordult rá? Vagy például azon a reggelen, amikor még félálomban voltál és úgy kellett kirángatni a gyaktérre, ahol hajszál híján a bokád törted, azt miután a tanterembe tereltek minket, te RÁALUDTÁL a friss tintával írt pergamenre. *Saját malőrjeiről nagyvonalúan eltereli a figyelmet és nem is áll szándékában teret adni a lánynak ahhoz, hogy gyors replikába foghasson ellene. Az ősi módszerek egyikét hívja ehhez segítségül, ha már úgyis veszélyes közelségbe került hozzá, egy régóta esedékes csókot is elvesz magának - nem mintha egy tolvaj munkaeszközét kellene igénybe vennie ehhez és ne adná azt a Vörös önként is. Így csak játékosabb, mint kapcsolatuk egésze. Meg ordas nagy hülyeség is, de a játékos kedvesebben és különlegesebben hangzik.
Ránevet Dyn ajkára, de nem azért, mert nem csak abban lel humort amit mond, hanem ahogyan teszi.*
- Remek, tehát szabályszegéssel és egy akaratlan vacsorameghívással egybekötött kiruccanásunk hatékonysága pontosan ennyi volt. *Kerek, hasas nullát formáz ujjaival és mellé teszi erőltetett, teli fogas vigyorát is. Nincs mit tenniük, újabb hajtásokat kell kitúrniuk a hólepel alól.*
- Nem, vagyis nem rögtön. Van egy kép arról a fejemben, hogy milyennek szeretném a kardot elkészíttetni, de le kell rajzoljam. *Csizmaheggyel széttúrja a havat az egyik olyan fa tövében, ahol a legutóbb találtak néhány köteggel a keresett növényből.* Emlékszel a régi kardomra?
*Tarisznyájától fosztottan, jobb híján az övére fűzi majd fel a bespájzolt herbákat.* Én csak az érzésre, amit a fogása jelentett. De az kiirthatatlan maradt a fejemben. Érdekes.
*Mintha nem is teljesen Dynhez beszélne, a szavak egy részét maga elé motyogja, így a lánynak fülelnie kell hozzá, hogy mindegyiket megérthesse.
Amikor aztán eljön az a pont, ahol állj-t int a gyűjtésnek Dyn, el is indulnak visszafelé, bősz reményeket táplálva aziránt, hogy a kijutásukhoz használt pont felfedezetlen maradt és nem rögtön egy dühös venár-brigáddal kell kezdeniük (vagy befejezniük) a napot.*
- Öhm, mennyit kell várni a kotyvalék megivása és ööö... eredményessége kipróbálása előtt? *Megzörgeti kezében a nyakpántokat és szemeit forgatva jelentőségteljes pillantást ereszt a félemeleten lévő szobáik felé is.
Életveszély után mindig jól esik az embernek egy kiadós szeretkezés - ezt hallotta már egyszer egy kocsmában. Ő találta ki.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-12 23:06:18
Üzenet elküldve: 2017-02-12 23:06:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Továbbra is igyekszik olyasmivel foglalatoskodni ahol a legtöbb hasznát veszik méretének és erejének, így leginkább pakolászik, cipekedik, fát vág... Ez már edzésnek sem utolsó, legalább nem puhul el amíg a vezér visszatér. Szentel viszont végre egy kis időt az egyetlen lénynek is aki éveken át vele volt, előhozza hát az istállóból Bigát. A bamba benga látszólag pontosan ugyan olyan jól el lett volna bent mint kint, nem tűnik se lelkesnek se boldognak, ugyanolyan semmitmondó lelketlen szemekkel bámul mint mindig.*
- Te se változol már meg soha, de nem is baj, én így szeretlek.
*Megsimogatja az orrát a hátasnak, majd kiviszi kicsit az erődön kívülre, hadd mozgassa meg a lábait. Csak a falak mellet sétálnak és csak néhány percig, a világért sem szeretnének bajba kerülni, noha ne sok veszélyeset láttak manapság a környéken, de sosem lehet tudni. Odabent még jó ideig abajgatja a jószágot, lecsutakolja, kibogozza a sörényét, már amennyire lehetséges, aztán néhány órára ott hagyja kint az udvaron, úgysincs még semmi különös amit eltiporhatna.*
- Te se változol már meg soha, de nem is baj, én így szeretlek.
*Megsimogatja az orrát a hátasnak, majd kiviszi kicsit az erődön kívülre, hadd mozgassa meg a lábait. Csak a falak mellet sétálnak és csak néhány percig, a világért sem szeretnének bajba kerülni, noha ne sok veszélyeset láttak manapság a környéken, de sosem lehet tudni. Odabent még jó ideig abajgatja a jószágot, lecsutakolja, kibogozza a sörényét, már amennyire lehetséges, aztán néhány órára ott hagyja kint az udvaron, úgysincs még semmi különös amit eltiporhatna.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-06 17:51:40
Üzenet elküldve: 2017-02-06 17:51:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Fáradtan érkezik vissza az erődhöz, szellemileg rettentően kimerítette a tanulás a mágustoronynál, fizikailag pedig az út maga. Mások talán bolondnak néznék amiért egyáltalán hazajött, hiszen holnap indul is rögtön vissza, de nem bírta ki hogy ne nézzen rá a műhelyre ilyen hosszú időn keresztül, mikor még csak nemrég helyezett üzembe mindent. Lehet hogy valamivel valami gond adódott időközben, akkor meg helyre kell hogy hozza azonnal... Mert csak. Mert különben beleőrül és kész. Első útja rögtön a műhelybe is vezet, de alapos vizsgálódás után sem talál hibát, úgyhogy elindul végül vacsorázni. Még a banyával sincs ideje vitatkozni, betúrja amit elé rak, aztán felbotorkál a szobájába és bedől az ágyba. Másnap ennek megfelelően későn is kel fel, de hamar összekészülődik, lemegy gyorsan reggelizni, aztán ismét nekiindul az útnak a Mágustorony felé.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-04 16:58:47
Üzenet elküldve: 2017-02-04 16:58:47
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*A nap kissé unalmasan telik. A hely a kiképzés hosszú hetei után csöndes, felettébb csöndes. Kimondottan hiányolja a zsivajt, a zörgést, a csörömpölést, a krákogást, a hörgést, az élet csalhatatlan jeleit. Tagjai amúgy is nehezen bírják a tétlenséget, ő maga pedig az egyedüllétet. Ikreknél ez gyakorta előfordul, most azonban még pótlékot sem kap, mely elhessegetné rossz érzését. A reggeli után egy kicsit csépli a levegőt a kardjával, hogy tagjai be ne rozsdásodjanak, aztán végül visszahúzódik szobájába. Egy kis olvasás, alvás, s a hastánc művészetének gyakorlása. Erre nagy figyelmet fordít, olyan ígéret ez, melyet akkor sem szeretne megszegni, ha éppen nincsen mellette figyelő szem. Türelmetlenül várja, hogy teljesen az egyébiránt ólomlábakon járó órák.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-03 22:37:20
Üzenet elküldve: 2017-02-03 22:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Még szerencse hogy nem állt neki a begyűjtött faanyag aprításának, akkor ugyanis órákon át szentségelne az elvesztegetett idő miatt. Egy-két napot úgyis ráér, addigra pedig remélhetőleg már mást is odaenged majd a kis gnóm a fűrészpadhoz amivel manapság olyan sokat szöszöl, azzal meg sokkal egyszerűbb és gyorsabb, és nem utolsó sorban sokkal kevésbé fárasztó fát aprítani mint fejszével. Így viszont nem tud mit kezdeni az idejével, faaprítást tervezett, az legalább leköti, de így folyton azon kapja magát hogy a szobájában ücsörög az ágyán és bámulja a falat, kezében a varázsláncával babrálva. Egyszer már majdnem fel is rakta, de végül meggondolta magát. Mindenképpen szeretné ha Sylwerannal találkozna úgy először, ő pedig nem biztos hogy már ma megérkezik.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-03 22:29:51
Üzenet elküldve: 2017-02-03 22:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Az utóbbi időben minden napot a műhelyben tölt, a vízkerék már gond nélkül forog, ha éppen üzemben van. A kalapács is koppant már egy párat, de azt egyelőre hátra sorolta a fontossági listán, a fűrészpad mindennel szemben előnyt élvez. Ha csak egy egyszerű kis műhelyről lenne szó akkor már régen mindennel kész lenne, de az áttételek, a bonyolult mechanikák sok idejét elveszik. Sokan talán feleslegesnek tartanák, de neki bizony fontos minden apróság. Szinte csak akkor látni máshol amikor a konyhában kutat valami ételért, noha nem egy válogatós fajta, a Banyával sokszor összeveszett az ajánlatain. Az ő elképzelései szerint "az a zöld maszlag ott e!" nem igazán bizalomgerjesztő név valami olyannak, amit fogyasztásra szántak. Sokszor az a vége az egésznek hogy magának kell készítenie valamit, amin meg az ork sértődik meg, de az élet amúgy is túl egyszerű lenne az ilyen nézeteltérések nélkül.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-02 23:54:50
Üzenet elküldve: 2017-02-02 23:54:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Az éjszaka közepén kelt fel, túlságosan izgatott hiszen ha minden igaz holnap talán már visszatérnek Sylweranék. Ha pedig Sylweranék visszaérnek, akkor elkezdheti használni a méretváltó csecsebecséjét, attól pedig meg fog változni az egész élete. Persze elméletileg leveheti, azaz inkább levetetheti magáról bármikor, ha talál valakit aki képes rá, úgyhogy visszafordítható a dolog ha esetleg kiderül hogy nem való neki az ilyesmi, de mégis rettentően izgul az egész miatt. Biztosan eltart majd egy darabig amíg megszokja új méretét, ez nem olyasmi amire előre tudna gyakorolni. Elkézli magában milyen lesz amikor először látják majd, talán azt sem fogják tudni hogy kicsoda. Órákig forgolódik még az ágyában mire végül a fáradtság győzedelmeskedik a gondolatai felett és végre álomba merül.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-02-01 12:43:17
Üzenet elküldve: 2017-02-01 12:43:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Odakint már régóta sötét van, de a kis gnóm még a műhelyben hangoskodik. Kalapálás, fűrészelés, szitkozódás, dörömbölés, egy szóval minden ami egy műhelyben megszokott. A vízkereket szeretné végre üzembe helyezni, és eldöntötte hogy addig nem megy el aludni amíg nem fog minden rendesen működni. Ennek megfelelően már jócskán a másnapba hajlik az éjszaka mire kimászik a fogaskerékház védőfalai mögül.*
- Mondtam én hogy hiába makacskodsz, úgyis nekem lesz igazam... Na, holnap rákötöm még a fűrészpadra, és ha minden jól megy akkor a kalapácsra is.
*Csípőre tett kézzel néz végig a berendezésen, bizony van még mit dolgoznia a felszereltségen, de előbb utóbb meglesz minden amire ilyen körülmények között módot lehet találni. A szerszámokat hagyja a fenébe ott ahol hagyta és elmegy rögtön aludni, ha felébredt úgyis jön majd vissza dolgozni.*
- Mondtam én hogy hiába makacskodsz, úgyis nekem lesz igazam... Na, holnap rákötöm még a fűrészpadra, és ha minden jól megy akkor a kalapácsra is.
*Csípőre tett kézzel néz végig a berendezésen, bizony van még mit dolgoznia a felszereltségen, de előbb utóbb meglesz minden amire ilyen körülmények között módot lehet találni. A szerszámokat hagyja a fenébe ott ahol hagyta és elmegy rögtön aludni, ha felébredt úgyis jön majd vissza dolgozni.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-01-30 23:21:49
Üzenet elküldve: 2017-01-30 23:21:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Meruwiel//
*Esteledik Vadvédben is, így a kutya csaláncsípéstől duzzadt pofájának javuló tendenciáját elnézve a mélységi nyugodt szívvel hagyja magára a jószágát a saját szobájban. Úgyis imád a meleg ágyban aludni. Csak Sylweran meg ne tudja. Az meg csak egyszer fordult elő, hogy valami nagyon csikarta szegény pára hasát, és idejekorán kénytelen volt elvégezni a dolgát, mégpedig a lepedőn. A hajnali ébredésnek az az előnye, hogy az ilyen malőröket jobbára észrevétlenül lehet korrigálni a fal tövében csordogáló patakban. Ma is bizonyára jó kutya lesz, és kibírja, amíg a gazdája hajnalban érte nem jön a szokásos sétájuk édes ígéretével, így Tray bizakodóan hajtja be maga mögött az ajtót és indul meg egyenesen Meruwiel szobája felé, ahol benyitva máris megcsapja az orrát az elf lány kellemes illata. Fürdés után mindig intenzívebb, össze-vissza keni magát illatos dolgokkal, de ezt a mélységi egyáltalán nem bánja. Emellett kipihentnek is tűnik, ami pedig kiváltképp jó hír az nap befejezését illetően...*
*Esteledik Vadvédben is, így a kutya csaláncsípéstől duzzadt pofájának javuló tendenciáját elnézve a mélységi nyugodt szívvel hagyja magára a jószágát a saját szobájban. Úgyis imád a meleg ágyban aludni. Csak Sylweran meg ne tudja. Az meg csak egyszer fordult elő, hogy valami nagyon csikarta szegény pára hasát, és idejekorán kénytelen volt elvégezni a dolgát, mégpedig a lepedőn. A hajnali ébredésnek az az előnye, hogy az ilyen malőröket jobbára észrevétlenül lehet korrigálni a fal tövében csordogáló patakban. Ma is bizonyára jó kutya lesz, és kibírja, amíg a gazdája hajnalban érte nem jön a szokásos sétájuk édes ígéretével, így Tray bizakodóan hajtja be maga mögött az ajtót és indul meg egyenesen Meruwiel szobája felé, ahol benyitva máris megcsapja az orrát az elf lány kellemes illata. Fürdés után mindig intenzívebb, össze-vissza keni magát illatos dolgokkal, de ezt a mélységi egyáltalán nem bánja. Emellett kipihentnek is tűnik, ami pedig kiváltképp jó hír az nap befejezését illetően...*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-01-30 22:09:43
Üzenet elküldve: 2017-01-30 22:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Hangos csattogás hallatszott ma sokáig az erőd közvetlen közeléből, a tűzifa ugyanis rettentően gyorsan fogy egy ekkora épületben télen. Még kitartanának ugyan jó pár hatig a készletek, de soha nem árt elővigyázatosnak lenni, Shiriqa nem szereti megvárni amíg már ég a ház, inkább legyen több mint kevesebb. Az aprítás része még hátra van holnapra, azt már a műhely melegében tervezi végezni, feltéve hogy Jezabiel nem zavarja ki onnan hogy valahol máshol hangoskodjon. Favágás közben persze folyton a kis meglepetésén járt az esze, hogyan és mikor lenne a legjobb Sylwerant meglepni vele, meg persze a többieket is. Biztosan lesz nagy ámulás-bámulás amikor először megjelenik új méretben és új ruhákban, de majdcsak hozzászokik mindenki. Valószínűleg úgyis neki magának lesz a legkülönösebb beleszokni egy sokkal nagyobb világba...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346