//Kiképzés//
//Vörös csapat – a falnál//
*Elszántan iramodik meg az őrtorony felé, hogy, ha a zászlót talán nem is tudja megszerezni, legalább akadályba ütközhessen a másik vöröske. Szerencsére ezzel nincs egyedül, a gond inkább az, hogy az ő osonása sem marad észrevétlen.
A lába előtt földbe érkező bot megtántorítja igyekezetében, megtorpanva emeli meg tekintetét a földről a… hát a jó nagyra nőtt orkocskára. Őt nem tudná Zöldségnek becézni, bőrének színe kissé elüt Wramétól, így azt a kérdést most el is veti, hogy vajon nem-e testvérek a barlangban hagyott házi orkukkal.
Előbb ugyan meglepett méri végig, sajnos az erőviszonyok a monstrum megjelenésével kissé kiegyenlítődtek, tekintve, hogy saját óriásuk ellenállásba ütközik. A férfi szavaira előbb a magasba szökik a szemöldöke, de rögtön ezután cinkos mosolyt vált az ábrázata.*
- Ez nagy gond, pedig a tisztesség a becenevem. *Talán, valami kedves kis mesében, ahol ő a vörös hősnő, aki gyermekeket ment meg a gonosztól. A valóság kissé másról szól azonban.
Csípőre vágja a kezét és testsúlyát a jobb oldalára helyezi.*
- Ne legyenek kétségeid drágám, nálad nagyobbakkal is végeztem már. Úgyhogy ne állj az utamba. * Tesz egy lépést oldalra, mintha ki akarna térni a férfi elől, majd megáll. Az elmúlt évek harci tapasztalataiból egy dolgot szűrt csak le, hiába a nagyobb tömegű izom, a termet, ha az ő oldalán van a fürgeség. Persze, ez önmagában mit sem érne, ha nem járulna mellé kellé mennyiségű taktikázás. Most is ez fut végig az agyában. Nem áll jól a szénájuk, de a másik csapaté sem. Ellenben, nekik még mindig maradt egy lehetőségük, és most pontosan erre fog rájátszani. Ugyan ő nem valószínű, hogy eljut már a zászlóig, de még mindig akad valaki a csapatukban, aki elég fürge, és bár erőnléte azért nem a régi, de lassan visszaszerzi azt is. Neki most egy dolga van, időt nyerni Khannak. Ezért is lépked úgy az ork körül, mintha csak méregetné, igyekszik úgy helyezkedni, hogy ezzel a férfit háttal fordítsa a toronynak és a többieknek. Biztonságképpen még a fakardra is rámarkol a kezében.
Az ork maga is rájátszik a Vörös figyelmére, ehhez elég egyetlen szót kiejtenie az agyarakkal tűzdelt száján, hogy Dynti agyvize forrni kezdjen.*
~Aranyos. Aranyos?!~
- Aranyos?? *Egyes nők talán bóknak vennék az ilyesmit. De azoknak a nőknek talán nem olyan magas az egója, és nem olyan vékonyak az idegei, mint neki. Pengevékony ajkai közül sulykolja ki a szavakat, a kard markolatára fogott ujjai megremegnek.*
- Nem vagyok aranyos! Hah. *Flegmán átveti a haját a vállán és maga elé fogja a kardot. Igaz, most nagy a pofája, pedig, amikor legutóbb ilyen benga állattal került össze a Lélekvesztőn, kis híján otthagyta mindenét.* Biztosíthatlak, hogy kiválóan táncolok. *Megemeli a kardot és a végével megpiszkálja az ork szakállának az alját, majd elvigyorodik.* Szép szakáll, gyakran mosod?