Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:11:59
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:11:59
ÚJ
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál, Zsenge és Seles és Ertatsony//
*Sadmyr nem azért van a kapuban, hogy ne engedjen ki senkit, hanem azért, hogy őrizze a kaput, azaz, ha valaki érkezik, akkor jelentsen, ha valaki elmegy, jelentsen és ha valaki bántó szándékkal érkezne a fal alá, akkor cselekedjen.
Most egy novus akar távozni és ő ennek megfelelően cselekszik, kiengedi és jelenti. Gondolja, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent Erdőmélyén élni, hogy milyen veszélyes és attól, hogy valaki itt él az erődben, még nem mentesül a következmények alól, ha vérző sebbel megy ki a vadonba.
Éppen akkor ér le kaput nyitni, amikor Erti megjelenik és Csillagot keresi, így nem kell felkiabálnia.*
- Szia, de láttam. Az udvaron találtam, Szürkeszárny majdnem megette. *Meséli el lelkesen, majd kicsit szégyenlősen hozzáteszi.*
- Ne haragudj. Betettem egy kis ketrecbe, hogy el ne szökjön újra, ott van fent a toronyban. *Mutat felfelé, majd indul is tovább, hogy kaput nyisson. Épp nyitna, amikor befut Seles, a kedves venár lány és megállítja Zsengét. Beszélgetni kezdenek, Sadmyr meg vár, hogy mi lesz a vége.*
- Ki akart menni. *Mondja, mert nem szeretne bajba kerülni senki miatt. Neki nincs joga megállítani senkit, a venár ranglétra legalján van.*
- Hé, ne keverd bele semmibe az Erdőszellemet! *Csattan fel, amikor Zsenge az erdő védelmezőjét kezdi vádolni.*
- Ha a halálodat akarná, akkor ide se találsz. *Teszi hozzá, majd ijedten a szájára tapasztja a kezét, de nem tehet róla, Zsenge butaságokat beszél.*
*Sadmyr nem azért van a kapuban, hogy ne engedjen ki senkit, hanem azért, hogy őrizze a kaput, azaz, ha valaki érkezik, akkor jelentsen, ha valaki elmegy, jelentsen és ha valaki bántó szándékkal érkezne a fal alá, akkor cselekedjen.
Most egy novus akar távozni és ő ennek megfelelően cselekszik, kiengedi és jelenti. Gondolja, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent Erdőmélyén élni, hogy milyen veszélyes és attól, hogy valaki itt él az erődben, még nem mentesül a következmények alól, ha vérző sebbel megy ki a vadonba.
Éppen akkor ér le kaput nyitni, amikor Erti megjelenik és Csillagot keresi, így nem kell felkiabálnia.*
- Szia, de láttam. Az udvaron találtam, Szürkeszárny majdnem megette. *Meséli el lelkesen, majd kicsit szégyenlősen hozzáteszi.*
- Ne haragudj. Betettem egy kis ketrecbe, hogy el ne szökjön újra, ott van fent a toronyban. *Mutat felfelé, majd indul is tovább, hogy kaput nyisson. Épp nyitna, amikor befut Seles, a kedves venár lány és megállítja Zsengét. Beszélgetni kezdenek, Sadmyr meg vár, hogy mi lesz a vége.*
- Ki akart menni. *Mondja, mert nem szeretne bajba kerülni senki miatt. Neki nincs joga megállítani senkit, a venár ranglétra legalján van.*
- Hé, ne keverd bele semmibe az Erdőszellemet! *Csattan fel, amikor Zsenge az erdő védelmezőjét kezdi vádolni.*
- Ha a halálodat akarná, akkor ide se találsz. *Teszi hozzá, majd ijedten a szájára tapasztja a kezét, de nem tehet róla, Zsenge butaságokat beszél.*
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 15:52:04
Üzenet elküldve: 2018-06-06 15:52:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Pyr//
//Tanácsterem//
*Valóban nem ismeri igazán Pyr-t, annak ellenére, hogy az erődben laknak mindketten és a tündér venár-jelölt. Az erdő oltalmazójának mondja magát, de azt nem veszi észre, hogy egyedül ő nem őrzi a békét, ehelyett viszályt és agressziót szít Vadvédben. Valami elvakította, valami letérítette az útról, de a venár vezér reméli, hogy most sikerül kiderítenie, hogy mi okozta ezt. Amikor először találkoztak, akkor is csak csendes szavakkal küldte ki a szobából a bámészkodókat, Pyr-hez hozzá sem ért.
Leül a vezér székébe és Pyr-t is székre parancsolja, arra, hogy a tündér nem fél tőle, vagy a polcokra tett megjegyzést mintha meg sem hallotta volna. Kifejezéstelen tekintettel figyeli a másikat, türelmesen és nyugodtan várja, hogy amaz leüljön.
A gyerekes viselkedés sem hatja meg, nem dühíti, nem haragítja ez a tiszteletlen, felesleges színjáték, s bízik benne, hogy Pyr is elég intelligens hozzá, hogy belássa, ilyesmivel nem tudja kibillenteni egyensúlyából a csuhást.
Aztán Pyr mesélni kezd és az elf csak hallgatja, nem szól bele, nem kérdez, hisz a szavaknak talán csak felerészben van jelentőségük, sokkal többet elmond valakiről a gesztus, az arc játéka. Szótlanul hallgat és nemesen metszett arcán jele sincs semmiféle érzelemnek, amelyet a történet váltana ki. Felfogja a hallottakat, a történet súlyát és sorsformáló hatását Pyr életére és jövőjére, de nem hagyja, hogy bármi is megjelenjen arcán. Akkor sem, amikor a tündér sírni kezd, akkor sem, amikor felpattan és ököllel üti az asztalt, még csak a szeme sem rebben.
Pár pillantás erejéig felméri a régi függőt, majd újra Pyr könny-fátyolos tekintetét kezdi figyelmi. Amikor a tündér befejezte a történetet, hagyja, hogy lenyugodjon kicsit, egyenes tartással ül a székében, mint eddig, s csak hallgat, majd amikor megszólal, a hangja halk, de érthető.*
- Nem azt tetted, amit kellett, hanem azt, amit tenni akartál. *Tárgyilagosak és hidegek a szavai, már-már fagyasztó tónusokkal.*
- Mert Zsenge pár percnyi ismeretség után a testvérévé fogadott és megölelt egy elfet. Ha jól értem, Zsengének ugyanannyi része van ebben a dologban, ha nem több, mint Ishala-nak. Őt is le akarod támadni? Neki is is neki akarsz menni? *Kérdi, de nem várja meg a választ, hanem folytatja.*
- Ami a múltban veled történt, az sajnálatos és szomorú, de te a Fákban Lakó hívének mondod magad, s ha így van, és feltételezem, hogy így van, akkor tudod, hogy mi történik a nyúllal, aki farkasok közé megy. Széttépik. Mert ez az Erdő Törvénye. Nem okolhatod magad olyanokért, amelyek rajtad kívülálló okok miatt történnek, te mindent megtettél, hogy megvédd azt, akit szeretsz, de mindenkit csak annyira lehet megvédeni, amennyire ő maga engedi. *Hagy pár szívdobbanásnyi időt, hogy szavai értelmet találjanak maguknak Pyr fejében, de aztán ugyanolyan nyugodt tónussal folytatja.*
- Persze, okolhatod magad, de legbelül te is tudod, hogy felesleges. De talán ezzel könnyíthetsz a lelkiismereteden vagy őt szeretnéd felmenteni saját felelőssége alól. *Kissé félrefordítja a fejét, ahogy tovább beszél.*
- Zsenge fogadta testvérévé Ishala-t, ő ölelte meg és te mégis Ishala-n kérted számon, mert őt könnyebb bántani, mert nem ismered, mert idegen és őt egyszerűbb felhasználni saját keserűséged oltárán, mint belátni, hogy könnyelmű voltál. *Vonja le következtetéseit, melyek talán nem fedik Pyr gondolatait, de ettől még igazak.*
- A szív érzékeny hangszer, könnyű megszólaltatni és ugyanilyen könnyű eltépni a húrjait, de utána már nagyon nehéz újrahangolni és sosem fog úgy szólni, mint régen. A megvadult állatok viselkednek úgy, ahogy te viselkedtél az udvaron és ezt te is tudod, ne bújj el haragod mögé, ne vádolj. Ostoba és buta tett volt, remélem, ezt te is belátod. *Emelkedik fel az asztaltól a tündér fölé magasodva. Bár jámbor alaknak tűnik, most mégsem mondaná rá senki, hogy ő barátságos és kedves.*
- Az Erdő Szívének nevében büntetést szabok ki rád, Pyr Lavand. Erdőmélye nem csak elzárt terület, de börtön is és te, mint az erdő oltalmazója, haragot és erőszakot hoztál oda, ahol a békéjét kellene őrizned! *Hanga bár nem dörög, vészjósló felhangok színezik.*
- Némaság legyen a büntetésed, nem szólalhatsz meg, míg az Erdő Szíve fel nem old büntetésed alól. Míg büntetésed tart, az én famulusom leszel, mindenben nekem segédkezel, a szabad ég alatt alszol kemény derékaljon, táplálékod kizárólag kenyér és víz lehet. *Tudja, hogy ez kemény büntetés, de Pyr-nek vissza kell térnie az útra, amelyet elhagyott. Elég volt a tévelygésből, a kóborlásból, itt az ideje, hogy valóban Őrizővé váljon és ne csak papoljon felőle.*
- Én, az Erdő Szívének szerzetese, foglak tanítani, kísérni az úton, hogy az Erdő újra kegyeibe fogadjon! Ha megszeged büntetésed, sújtson le rád az Erdő Szívének minden haragja és taszítson ki az erdő! *Közli az ítéletet, szavaiból fanatikus hit és súly süt, nem tudni, érdemes-e kockáztatni, hogy a csuhás képes-e beváltani a büntetés megszegéséért járó ítéletet.*
//Tanácsterem//
*Valóban nem ismeri igazán Pyr-t, annak ellenére, hogy az erődben laknak mindketten és a tündér venár-jelölt. Az erdő oltalmazójának mondja magát, de azt nem veszi észre, hogy egyedül ő nem őrzi a békét, ehelyett viszályt és agressziót szít Vadvédben. Valami elvakította, valami letérítette az útról, de a venár vezér reméli, hogy most sikerül kiderítenie, hogy mi okozta ezt. Amikor először találkoztak, akkor is csak csendes szavakkal küldte ki a szobából a bámészkodókat, Pyr-hez hozzá sem ért.
Leül a vezér székébe és Pyr-t is székre parancsolja, arra, hogy a tündér nem fél tőle, vagy a polcokra tett megjegyzést mintha meg sem hallotta volna. Kifejezéstelen tekintettel figyeli a másikat, türelmesen és nyugodtan várja, hogy amaz leüljön.
A gyerekes viselkedés sem hatja meg, nem dühíti, nem haragítja ez a tiszteletlen, felesleges színjáték, s bízik benne, hogy Pyr is elég intelligens hozzá, hogy belássa, ilyesmivel nem tudja kibillenteni egyensúlyából a csuhást.
Aztán Pyr mesélni kezd és az elf csak hallgatja, nem szól bele, nem kérdez, hisz a szavaknak talán csak felerészben van jelentőségük, sokkal többet elmond valakiről a gesztus, az arc játéka. Szótlanul hallgat és nemesen metszett arcán jele sincs semmiféle érzelemnek, amelyet a történet váltana ki. Felfogja a hallottakat, a történet súlyát és sorsformáló hatását Pyr életére és jövőjére, de nem hagyja, hogy bármi is megjelenjen arcán. Akkor sem, amikor a tündér sírni kezd, akkor sem, amikor felpattan és ököllel üti az asztalt, még csak a szeme sem rebben.
Pár pillantás erejéig felméri a régi függőt, majd újra Pyr könny-fátyolos tekintetét kezdi figyelmi. Amikor a tündér befejezte a történetet, hagyja, hogy lenyugodjon kicsit, egyenes tartással ül a székében, mint eddig, s csak hallgat, majd amikor megszólal, a hangja halk, de érthető.*
- Nem azt tetted, amit kellett, hanem azt, amit tenni akartál. *Tárgyilagosak és hidegek a szavai, már-már fagyasztó tónusokkal.*
- Mert Zsenge pár percnyi ismeretség után a testvérévé fogadott és megölelt egy elfet. Ha jól értem, Zsengének ugyanannyi része van ebben a dologban, ha nem több, mint Ishala-nak. Őt is le akarod támadni? Neki is is neki akarsz menni? *Kérdi, de nem várja meg a választ, hanem folytatja.*
- Ami a múltban veled történt, az sajnálatos és szomorú, de te a Fákban Lakó hívének mondod magad, s ha így van, és feltételezem, hogy így van, akkor tudod, hogy mi történik a nyúllal, aki farkasok közé megy. Széttépik. Mert ez az Erdő Törvénye. Nem okolhatod magad olyanokért, amelyek rajtad kívülálló okok miatt történnek, te mindent megtettél, hogy megvédd azt, akit szeretsz, de mindenkit csak annyira lehet megvédeni, amennyire ő maga engedi. *Hagy pár szívdobbanásnyi időt, hogy szavai értelmet találjanak maguknak Pyr fejében, de aztán ugyanolyan nyugodt tónussal folytatja.*
- Persze, okolhatod magad, de legbelül te is tudod, hogy felesleges. De talán ezzel könnyíthetsz a lelkiismereteden vagy őt szeretnéd felmenteni saját felelőssége alól. *Kissé félrefordítja a fejét, ahogy tovább beszél.*
- Zsenge fogadta testvérévé Ishala-t, ő ölelte meg és te mégis Ishala-n kérted számon, mert őt könnyebb bántani, mert nem ismered, mert idegen és őt egyszerűbb felhasználni saját keserűséged oltárán, mint belátni, hogy könnyelmű voltál. *Vonja le következtetéseit, melyek talán nem fedik Pyr gondolatait, de ettől még igazak.*
- A szív érzékeny hangszer, könnyű megszólaltatni és ugyanilyen könnyű eltépni a húrjait, de utána már nagyon nehéz újrahangolni és sosem fog úgy szólni, mint régen. A megvadult állatok viselkednek úgy, ahogy te viselkedtél az udvaron és ezt te is tudod, ne bújj el haragod mögé, ne vádolj. Ostoba és buta tett volt, remélem, ezt te is belátod. *Emelkedik fel az asztaltól a tündér fölé magasodva. Bár jámbor alaknak tűnik, most mégsem mondaná rá senki, hogy ő barátságos és kedves.*
- Az Erdő Szívének nevében büntetést szabok ki rád, Pyr Lavand. Erdőmélye nem csak elzárt terület, de börtön is és te, mint az erdő oltalmazója, haragot és erőszakot hoztál oda, ahol a békéjét kellene őrizned! *Hanga bár nem dörög, vészjósló felhangok színezik.*
- Némaság legyen a büntetésed, nem szólalhatsz meg, míg az Erdő Szíve fel nem old büntetésed alól. Míg büntetésed tart, az én famulusom leszel, mindenben nekem segédkezel, a szabad ég alatt alszol kemény derékaljon, táplálékod kizárólag kenyér és víz lehet. *Tudja, hogy ez kemény büntetés, de Pyr-nek vissza kell térnie az útra, amelyet elhagyott. Elég volt a tévelygésből, a kóborlásból, itt az ideje, hogy valóban Őrizővé váljon és ne csak papoljon felőle.*
- Én, az Erdő Szívének szerzetese, foglak tanítani, kísérni az úton, hogy az Erdő újra kegyeibe fogadjon! Ha megszeged büntetésed, sújtson le rád az Erdő Szívének minden haragja és taszítson ki az erdő! *Közli az ítéletet, szavaiból fanatikus hit és súly süt, nem tudni, érdemes-e kockáztatni, hogy a csuhás képes-e beváltani a büntetés megszegéséért járó ítéletet.*
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 15:32:39
Üzenet elküldve: 2018-06-06 15:32:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuban//
// Sadmyr, Seles, Erti? //
*Sadmyrt nem nagyon érdekli mi van, Zsenge nagyon hálás neki és mikor nyílik a kapu már rohanna is ki rajta, hogy a vérző kezével magára vonja valami vad figyelmét és ott végezze, ahol a bátyja is, hasonló kínokkal meg minden.
Kicsit megtorpan az ajtóban, mikor Seles szólítja és eléggé siet hozzá, szóval megáll a kapuban. Nem sok esélye lenne amúgy sem elrohanni előle, mert biztos hamar utolérni őt bárki, nincs annyira jó erőnléte.*
-Az Erdőszellem csúnya tréfát űz velem és biztos a halálomat akarja! Csak úgy lehetek a bátyámmal, ő legalább tényleg szeretett és ha kellett megölelt, nem magamra hagy és nem csapja rám az ajtót! *Fakad ki belőle minden, amivel erre az egyszerű következtetésre jutott, hogy meg kellene halnia.*
// Sadmyr, Seles, Erti? //
*Sadmyrt nem nagyon érdekli mi van, Zsenge nagyon hálás neki és mikor nyílik a kapu már rohanna is ki rajta, hogy a vérző kezével magára vonja valami vad figyelmét és ott végezze, ahol a bátyja is, hasonló kínokkal meg minden.
Kicsit megtorpan az ajtóban, mikor Seles szólítja és eléggé siet hozzá, szóval megáll a kapuban. Nem sok esélye lenne amúgy sem elrohanni előle, mert biztos hamar utolérni őt bárki, nincs annyira jó erőnléte.*
-Az Erdőszellem csúnya tréfát űz velem és biztos a halálomat akarja! Csak úgy lehetek a bátyámmal, ő legalább tényleg szeretett és ha kellett megölelt, nem magamra hagy és nem csapja rám az ajtót! *Fakad ki belőle minden, amivel erre az egyszerű következtetésre jutott, hogy meg kellene halnia.*
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 14:54:12
Üzenet elküldve: 2018-06-06 14:54:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Pyr//
//Tanácsterem//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ismét rabbá válik, mint első alkalommal, igaz akkor kissé kedvesebben bántak vele. Noha jól tudja magának köszönheti az egészet, mégis fortyog belülről, s a düh emészti. Pyrt nem érdekli ki mit gondol róla, vagy, hogy milyen véleményeket alkotnak, nem véletlenül tette, amit tett, felzaklatta amit látott. Miközben Pycta a mellékajtó felé taszigálja, már nem küzd, csak olykor-olykor próbálja vállát elrántani előrefelé a vezér keze elől, hogy még csak hozzá se érjen. Pyctát nem ismeri. Egyetlen alkalommal találkoztak, mikor Aenaet mentették Shennel a labornál, a vezér akkor is kitaszigálta a szobából. Mire a karanténjának vége szakadt, az elf már messze járt. Pyrben, Pycta felé nincs harag, felnéz a vezérre, jóllehet dühösen gondol arra, hogy nem tehette, mit tennie kellett. Az erdőben maga volt az úr, s a fák vele voltak békességben és harcban is. Itt egyedül van, mint a kisujja, feltételezései szerint Zsenge is elcsábult, amit nehezen dolgoz fel. Pyr szempontjából érthető hát, hogy nem kezeli könnyen a megalázást és a taszigálást, még akkor sem, ha másnak van igaza. Ahogy a terembe szinte belódul, alig bír megállni a lábán, a szék karfájába kell kapaszkodnia, lábai megrogynak, s derékban meghajolva néz fel lassan és dühösen a vezérre, miközben felegyenesedik. A parancsszóra csak lassan reagál, végig Pyctát nézve előbb hányaveti képpel komótosan szétnyitja szárnyát és rendezi tollait:*
- Nem félek tőled! *Mondja határozottan, de közben azért tessék lássék leül a székre a vezér elé, azonban a hideg tekintetekbe fúrja maga is égszínkék szemét.* Nem kellett volna közbeavatkoznod, az egy rossz lélek! *Mondja megint, ámbár kicsit kényelmetlenül érzi magát Pycta tekintetének kereszttüzében. Slendriánul vállat von, szemei pofátlanul körbejárnak a szemgödrökben, majd ismét a vezéren állapodik meg:*
- Itt simán felrepülhetek a polcok tetejére, azt vágod, ugye? *Kérdezi csak úgy tessék lássék.* Persze nem fogok, mert nem félek tőled. *Ismétli meg. Csend, az a néma csend, legalább valami csepegést lehetne hallani ebben az ódon helyiségben. Pyr, ülés közben zavarában az asztalon kezd dobolni, de Pycta sokáig nem szól, míg végül kiadja a parancsszót, amit Pyr nagyon halkan, elhúzott szájjal ismétel meg:*
- Nyaj, haaallgatlak... *Közben még fejét is ide oda mozgatja a kis pofátlanja, majd felfújja arcát és hangosan kitolja a levegőt, arcába csüngő haja csak úgy reppen egyet:*
- P-p-p-p-p-p... *Szájából az utolsó apróbb levegődarabok már csak úgy kiugranak. Szemei megint körbefutnak, de a vezér nem szól. Ha eddig nem kapott egy sallert, akkor hangosat sóhajt, mert úgy látszik innen nem szabadul. Belekezd történetébe.*
- Jó néhány évszakkal ezelőtt történt, még Erdőmélye volt az otthonom. Veszélyes környék az annak, ki nem ismeri el Erdőszellem hatalmát, de én jóban vagyok vele, oda mentem ahová csak akartam. Volt egy lány, *kezd bele, közben gombóc van a torkában* aki már az elején nagyon tetszett. Egy magas volt velem, szőke, kék szemű, szeretett nevetni. Istenem, milyen gyönyörű hangja volt! *Elragadják az emlékek, már észre sem veszi, hogy kivel és hol beszél.* Volt, hogy csak úgy nekivágtunk az erdőnek, mi ketten, ő és én. Olyanok voltunk, mintha mindig is egymásra vártunk volna. *Mosolyog fel közben, s a plafonra néz, majd ismét megkomolyodik.* Hamarosan a lelki közeledést, tudod, a szerelmet *mondja kiegészítve, mintha a vezér nem érthetné* már más vágyódás... hát izé... tudod... na szóval az is kiegészítette. Nekem sem volt még, meg neki sem, szóval... nem is volt, aki elmondja, hogy kell... aztán egyik este, nagyon hamar találkozásunk után... jó sok csillag volt az égen... emlékszem megtörtént. *Pyr itt elcsendesedik, de csak egy pillanatra, amit elkezdett be kell fejezni, s tekintetét ezúttal is a vezérre emeli.* Mindig együtt voltunk és még mielőtt ez az együttlét megtörtént volna, elkezdte mondogatni, hogy emberek járnak az erdőbe. Vadászok, egyszerű falusi népek, a betevőért. Az egyikük egyszer véletlenül meglátta egy fán és nagyon kedves volt vele. Amikor elmesélte nekem, csak legyintettem: "Persze, hisz tündér vagy! Vonzod az embereket, csodálnak téged." Mondtam neki. Nem is tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Az az ember utána többször megjelent, volt, hogy találkát is megbeszéltek és az élet nagy dolgairól, meg az emberekről, a világukról mesélt neki. Többször kértem, hogy mutasson be neki, de nem akart veszélybe sodorni, mindig mondta "Pyr maradj nyugton, úgyis mindent elmesélek".
*Pyrnél ekkor törik el a mécses, ismét könny borítja el a szemét, Pycta alakja elhomályosul a széken, ő az asztal szélébe megkapaszkodni kényszerül.*
- Azon az estén... azon... am... amikor együtt voltunk először, feküdt a mellkasomon, akkor megígértem neki, hogy mindig együtt maradunk, hogy vigyázok rá, hogy én vagyok az ő hőse. Hogy bármi lesz is, rám számíthat. Ő még maradni akart, de én hazajöttem, apám mindig háklis volt, ha kimaradtam. Etikett, meg ilyen baromságok. *Rázza meg a fejét, majd megtörli kézfejével szemét és orrát, de inkább már a lógázó lábát nézi.*
- Más... másnap, a szokott helyen vártam, de nem jött el. Több órát lógáztam a lábam a fán, de nem jelentkezett. Mikor már furcsa volt a dolog elindultam vissza, az esti helyre, mert azt hittem meg akar engem lepni, olyan izgatott voltam, még ajándékot is készítettem arra a napra. *Mosolyodik el, csak úgy magában.* Egy ilyen kis nyakéket, értek ám hozzá. *Köhögési roham jön rá, biztos a por, majd Pyctára néz.* Egy fa tövében találtam rá. *Megvonja a vállát, szája megfeszül.* Lemeztelenítve, megerőszakolva... a lába... a lábai... *Nem bírja tovább és zokogásban tör ki, kezeit levegőbe széttárja.* Néh... néhány percig ráztam még, deh... de... eltörték a nyakát, még láttam a kékes ujjnyomokat rajta. Emberi ujjak. *Hirtelen felpattan és az asztalra vág öklével, majd dühösen nézi a vezért.* Azt mondtam vigyázok rá! AZT MONDTAM! ÍGÉRETET TETTEM! *Majd lecsendesedik.* Azóta... azóta figyelek és vigyázom az erdőt. Egyetlen vadász sem tehette be a lábát! *Szütyőjében kotorászik.* Ez az egy emlékem maradt. Ezt neki készítettem. *Mutat fel egy egyszerű spirálfüggőt.*
- Az örökkévalóság jelképe, mi? *Kérdezi könnyeiben fürödve, s kissé beteg vigyorral Pyctára nézve, közben megvonja a vállát.* Baromság.
- Megláttam ezt az idegen elfet az istállónál, amint Zsengével trécsel vidáman és megölelgeti néhány pillanat után, úgy, hogy nem is ismeri. Zsenge már mindjárt testvérévé fogadta, mert a bátyjára emlékezteti. Azt tettem, amit kellett. *Mondja határozottan, ökölbe szorított kézzel, majd visszaül az asztalhoz.*
- Mondd, hogy mikor menjek és indulok! Nem érdekel.
//Tanácsterem//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ismét rabbá válik, mint első alkalommal, igaz akkor kissé kedvesebben bántak vele. Noha jól tudja magának köszönheti az egészet, mégis fortyog belülről, s a düh emészti. Pyrt nem érdekli ki mit gondol róla, vagy, hogy milyen véleményeket alkotnak, nem véletlenül tette, amit tett, felzaklatta amit látott. Miközben Pycta a mellékajtó felé taszigálja, már nem küzd, csak olykor-olykor próbálja vállát elrántani előrefelé a vezér keze elől, hogy még csak hozzá se érjen. Pyctát nem ismeri. Egyetlen alkalommal találkoztak, mikor Aenaet mentették Shennel a labornál, a vezér akkor is kitaszigálta a szobából. Mire a karanténjának vége szakadt, az elf már messze járt. Pyrben, Pycta felé nincs harag, felnéz a vezérre, jóllehet dühösen gondol arra, hogy nem tehette, mit tennie kellett. Az erdőben maga volt az úr, s a fák vele voltak békességben és harcban is. Itt egyedül van, mint a kisujja, feltételezései szerint Zsenge is elcsábult, amit nehezen dolgoz fel. Pyr szempontjából érthető hát, hogy nem kezeli könnyen a megalázást és a taszigálást, még akkor sem, ha másnak van igaza. Ahogy a terembe szinte belódul, alig bír megállni a lábán, a szék karfájába kell kapaszkodnia, lábai megrogynak, s derékban meghajolva néz fel lassan és dühösen a vezérre, miközben felegyenesedik. A parancsszóra csak lassan reagál, végig Pyctát nézve előbb hányaveti képpel komótosan szétnyitja szárnyát és rendezi tollait:*
- Nem félek tőled! *Mondja határozottan, de közben azért tessék lássék leül a székre a vezér elé, azonban a hideg tekintetekbe fúrja maga is égszínkék szemét.* Nem kellett volna közbeavatkoznod, az egy rossz lélek! *Mondja megint, ámbár kicsit kényelmetlenül érzi magát Pycta tekintetének kereszttüzében. Slendriánul vállat von, szemei pofátlanul körbejárnak a szemgödrökben, majd ismét a vezéren állapodik meg:*
- Itt simán felrepülhetek a polcok tetejére, azt vágod, ugye? *Kérdezi csak úgy tessék lássék.* Persze nem fogok, mert nem félek tőled. *Ismétli meg. Csend, az a néma csend, legalább valami csepegést lehetne hallani ebben az ódon helyiségben. Pyr, ülés közben zavarában az asztalon kezd dobolni, de Pycta sokáig nem szól, míg végül kiadja a parancsszót, amit Pyr nagyon halkan, elhúzott szájjal ismétel meg:*
- Nyaj, haaallgatlak... *Közben még fejét is ide oda mozgatja a kis pofátlanja, majd felfújja arcát és hangosan kitolja a levegőt, arcába csüngő haja csak úgy reppen egyet:*
- P-p-p-p-p-p... *Szájából az utolsó apróbb levegődarabok már csak úgy kiugranak. Szemei megint körbefutnak, de a vezér nem szól. Ha eddig nem kapott egy sallert, akkor hangosat sóhajt, mert úgy látszik innen nem szabadul. Belekezd történetébe.*
- Jó néhány évszakkal ezelőtt történt, még Erdőmélye volt az otthonom. Veszélyes környék az annak, ki nem ismeri el Erdőszellem hatalmát, de én jóban vagyok vele, oda mentem ahová csak akartam. Volt egy lány, *kezd bele, közben gombóc van a torkában* aki már az elején nagyon tetszett. Egy magas volt velem, szőke, kék szemű, szeretett nevetni. Istenem, milyen gyönyörű hangja volt! *Elragadják az emlékek, már észre sem veszi, hogy kivel és hol beszél.* Volt, hogy csak úgy nekivágtunk az erdőnek, mi ketten, ő és én. Olyanok voltunk, mintha mindig is egymásra vártunk volna. *Mosolyog fel közben, s a plafonra néz, majd ismét megkomolyodik.* Hamarosan a lelki közeledést, tudod, a szerelmet *mondja kiegészítve, mintha a vezér nem érthetné* már más vágyódás... hát izé... tudod... na szóval az is kiegészítette. Nekem sem volt még, meg neki sem, szóval... nem is volt, aki elmondja, hogy kell... aztán egyik este, nagyon hamar találkozásunk után... jó sok csillag volt az égen... emlékszem megtörtént. *Pyr itt elcsendesedik, de csak egy pillanatra, amit elkezdett be kell fejezni, s tekintetét ezúttal is a vezérre emeli.* Mindig együtt voltunk és még mielőtt ez az együttlét megtörtént volna, elkezdte mondogatni, hogy emberek járnak az erdőbe. Vadászok, egyszerű falusi népek, a betevőért. Az egyikük egyszer véletlenül meglátta egy fán és nagyon kedves volt vele. Amikor elmesélte nekem, csak legyintettem: "Persze, hisz tündér vagy! Vonzod az embereket, csodálnak téged." Mondtam neki. Nem is tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Az az ember utána többször megjelent, volt, hogy találkát is megbeszéltek és az élet nagy dolgairól, meg az emberekről, a világukról mesélt neki. Többször kértem, hogy mutasson be neki, de nem akart veszélybe sodorni, mindig mondta "Pyr maradj nyugton, úgyis mindent elmesélek".
*Pyrnél ekkor törik el a mécses, ismét könny borítja el a szemét, Pycta alakja elhomályosul a széken, ő az asztal szélébe megkapaszkodni kényszerül.*
- Azon az estén... azon... am... amikor együtt voltunk először, feküdt a mellkasomon, akkor megígértem neki, hogy mindig együtt maradunk, hogy vigyázok rá, hogy én vagyok az ő hőse. Hogy bármi lesz is, rám számíthat. Ő még maradni akart, de én hazajöttem, apám mindig háklis volt, ha kimaradtam. Etikett, meg ilyen baromságok. *Rázza meg a fejét, majd megtörli kézfejével szemét és orrát, de inkább már a lógázó lábát nézi.*
- Más... másnap, a szokott helyen vártam, de nem jött el. Több órát lógáztam a lábam a fán, de nem jelentkezett. Mikor már furcsa volt a dolog elindultam vissza, az esti helyre, mert azt hittem meg akar engem lepni, olyan izgatott voltam, még ajándékot is készítettem arra a napra. *Mosolyodik el, csak úgy magában.* Egy ilyen kis nyakéket, értek ám hozzá. *Köhögési roham jön rá, biztos a por, majd Pyctára néz.* Egy fa tövében találtam rá. *Megvonja a vállát, szája megfeszül.* Lemeztelenítve, megerőszakolva... a lába... a lábai... *Nem bírja tovább és zokogásban tör ki, kezeit levegőbe széttárja.* Néh... néhány percig ráztam még, deh... de... eltörték a nyakát, még láttam a kékes ujjnyomokat rajta. Emberi ujjak. *Hirtelen felpattan és az asztalra vág öklével, majd dühösen nézi a vezért.* Azt mondtam vigyázok rá! AZT MONDTAM! ÍGÉRETET TETTEM! *Majd lecsendesedik.* Azóta... azóta figyelek és vigyázom az erdőt. Egyetlen vadász sem tehette be a lábát! *Szütyőjében kotorászik.* Ez az egy emlékem maradt. Ezt neki készítettem. *Mutat fel egy egyszerű spirálfüggőt.*
- Az örökkévalóság jelképe, mi? *Kérdezi könnyeiben fürödve, s kissé beteg vigyorral Pyctára nézve, közben megvonja a vállát.* Baromság.
- Megláttam ezt az idegen elfet az istállónál, amint Zsengével trécsel vidáman és megölelgeti néhány pillanat után, úgy, hogy nem is ismeri. Zsenge már mindjárt testvérévé fogadta, mert a bátyjára emlékezteti. Azt tettem, amit kellett. *Mondja határozottan, ökölbe szorított kézzel, majd visszaül az asztalhoz.*
- Mondd, hogy mikor menjek és indulok! Nem érdekel.
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 14:25:05
Üzenet elküldve: 2018-06-06 14:25:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szerintem sem lenne vele gond. Ha mégis, van, aki megnevelje.
*Szélesen elmosolyodik. Nem feltétlen magára gondol, hanem inkább az istállóban dolgozókra.*
- Szerintem az az istállóban dolgozók tudni fogják, ne aggódj ez miatt. Biztos, hogy nem először csinálják.
*Nem is nagyon aggódik emiatt, tudja, hogy a lovak jó kezekben lesznek.
Közben elveszi a könyvet, amit a lány nyújt felé, és elkezd belelapozni. Nem nagyon talál semmi érdekeset, de nem adja fel, figyelmeset nézegeti és lapozgatja az oldalakat, hogy utána csalódottan csukja be. Egy sóhajtás kíséretével leteszi az asztalra.*
- Nem ebben nincs semmi. Te?
- Szerintem sem lenne vele gond. Ha mégis, van, aki megnevelje.
*Szélesen elmosolyodik. Nem feltétlen magára gondol, hanem inkább az istállóban dolgozókra.*
- Szerintem az az istállóban dolgozók tudni fogják, ne aggódj ez miatt. Biztos, hogy nem először csinálják.
*Nem is nagyon aggódik emiatt, tudja, hogy a lovak jó kezekben lesznek.
Közben elveszi a könyvet, amit a lány nyújt felé, és elkezd belelapozni. Nem nagyon talál semmi érdekeset, de nem adja fel, figyelmeset nézegeti és lapozgatja az oldalakat, hogy utána csalódottan csukja be. Egy sóhajtás kíséretével leteszi az asztalra.*
- Nem ebben nincs semmi. Te?
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 14:19:01
Üzenet elküldve: 2018-06-06 14:19:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál//
*Tudja, hogy vacsoraidő van, de nincs kedve enni. Talán a történtek után érthető is, és még Csillag sincs itt, hogy megvigasztalja. Nem tudja az édes kis nullum hasát, vagy feje búbját vakargatni, megölelni... Olyan borzasztó ez!
Miután mindent végigjár, amit csak tudott, és sehol nem látta az állatot, az a gondolat körvonalazódik meg a fejében, hogy talán Csillag kiszökött, vagy mikor valaki be/kijött a kiment az erdőből, és ottmaradt. Ezért aztán a kapuhoz megy, és felkiált.*
- Sad! Nem láttad Csillagot?
*Tudja, hogy vacsoraidő van, de nincs kedve enni. Talán a történtek után érthető is, és még Csillag sincs itt, hogy megvigasztalja. Nem tudja az édes kis nullum hasát, vagy feje búbját vakargatni, megölelni... Olyan borzasztó ez!
Miután mindent végigjár, amit csak tudott, és sehol nem látta az állatot, az a gondolat körvonalazódik meg a fejében, hogy talán Csillag kiszökött, vagy mikor valaki be/kijött a kiment az erdőből, és ottmaradt. Ezért aztán a kapuhoz megy, és felkiált.*
- Sad! Nem láttad Csillagot?
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 13:54:02
Üzenet elküldve: 2018-06-06 13:54:02
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérők//
//Zsenge//
*Vadvéd falai az otthon biztonságát sugallva törnek a magasba a gyönyörű fák ölelésében, és Seles a kapuhoz érve mire se vágyik most jobban, mint hogy végre újra otthon legyen. Elmosolyodik, amikor látja, hogy Sadmyr van most őrségben, és Lyzzel viccesen össze is szólalkoznak a nénizésen. Ezután nyitja is nekik a kaput.
Amikor belép, Seles szíve hirtelen hévvel dobog fel, mikor megpillant egy sötételf nőt – a szeme sarkából már azt hitte, Xotara csak tréfált, és visszatért Vadvédbe. Igaz, ezért a tréfáért jól nyakon is csapná, de csak jobb lenne, ha lenne kit nyakon csapni, mint így, ahogy most vannak. Mindenesetre arra már számíthat, hogy új jövevények is akadnak. Isqeha után ő is az istállóba megy, lesegíti Adokult, ha a törpének nehézséget okozna egyedül leszállni Cserfes hátáról, és a saját holmiját is vállára veti. Most nincs beszélgetős kedvében, ami érthető. Tekintetével Leont keresi, meg valami perpatvart hall, sírás-rívást, aztán Lyz és Pycta kérésére sokan elvonulnak az étkezőbe. Seles nem tudja, mit kezdjen magával, leül az udvaron egy kőre és maga elé bámul, csak próbálja magába szívni a hely esszenciáját, hogy erőt gyűjtsön minden máshoz. A venárok kavargó tömegében mintha apró ponttá zsugorodna.
Ekkor egy másik apró pontot fedez fel. Zsenge véresen, tollasan, kisírt szemmel megy el mellette, egyenesen a kapuhoz. Szerette volna üdvözölni a lányt, de most érzi, hogy valami nagyon nem stimmel, és Seles mindig meg akarja oldani ezeket a dolgokat.*
- Zsenge! Zsenge, várj! *Kiáltja, odasietve hozzá a kapuba. Eszébe jut, mikor Ertatsnoy elment, és annak se lett semmi jó vége, pedig ő nem volt véres és nem sírt. Mikor utoléri, alaposabban végigméri, de nem tudja mire vélni a vért.* Mi történt, kicsi Zsenge? Hadd segítsek, vérzel! *Mondja, és nem tudja palástolni közben ijedtségét, bár nem látja, honnét jön a vér.*
//Zsenge//
*Vadvéd falai az otthon biztonságát sugallva törnek a magasba a gyönyörű fák ölelésében, és Seles a kapuhoz érve mire se vágyik most jobban, mint hogy végre újra otthon legyen. Elmosolyodik, amikor látja, hogy Sadmyr van most őrségben, és Lyzzel viccesen össze is szólalkoznak a nénizésen. Ezután nyitja is nekik a kaput.
Amikor belép, Seles szíve hirtelen hévvel dobog fel, mikor megpillant egy sötételf nőt – a szeme sarkából már azt hitte, Xotara csak tréfált, és visszatért Vadvédbe. Igaz, ezért a tréfáért jól nyakon is csapná, de csak jobb lenne, ha lenne kit nyakon csapni, mint így, ahogy most vannak. Mindenesetre arra már számíthat, hogy új jövevények is akadnak. Isqeha után ő is az istállóba megy, lesegíti Adokult, ha a törpének nehézséget okozna egyedül leszállni Cserfes hátáról, és a saját holmiját is vállára veti. Most nincs beszélgetős kedvében, ami érthető. Tekintetével Leont keresi, meg valami perpatvart hall, sírás-rívást, aztán Lyz és Pycta kérésére sokan elvonulnak az étkezőbe. Seles nem tudja, mit kezdjen magával, leül az udvaron egy kőre és maga elé bámul, csak próbálja magába szívni a hely esszenciáját, hogy erőt gyűjtsön minden máshoz. A venárok kavargó tömegében mintha apró ponttá zsugorodna.
Ekkor egy másik apró pontot fedez fel. Zsenge véresen, tollasan, kisírt szemmel megy el mellette, egyenesen a kapuhoz. Szerette volna üdvözölni a lányt, de most érzi, hogy valami nagyon nem stimmel, és Seles mindig meg akarja oldani ezeket a dolgokat.*
- Zsenge! Zsenge, várj! *Kiáltja, odasietve hozzá a kapuba. Eszébe jut, mikor Ertatsnoy elment, és annak se lett semmi jó vége, pedig ő nem volt véres és nem sírt. Mikor utoléri, alaposabban végigméri, de nem tudja mire vélni a vért.* Mi történt, kicsi Zsenge? Hadd segítsek, vérzel! *Mondja, és nem tudja palástolni közben ijedtségét, bár nem látja, honnét jön a vér.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 13:05:53
Üzenet elküldve: 2018-06-06 13:05:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A fújjogásra már nem is válaszol, csak vigyorog mindentudóan.*
-Ahogy gondolod, de engem, ha keresel, mindig megtalálsz, ha beszélgetni szeretnél! *Mosolyog a lányra kedvesen és szándékosan nem mondja ki végül, hogy miről is akarna beszélni.*
-Persze, persze csak érvelni, bizony! Nem hajlong ő senkinek sem! Csak bandázik Pyrrel, nem hajlong! *Nevetgél magában egy kicsit. Még ha csak most találta is ki a dolgot, akkor is jó egy kicsit vidámkodni, és élcelődni mások helyzetével.*
-Nincs több nadrág senki fején, ezt megígérem! *Mosolyog folyamatosan. Egyébként a kezdeti ellenszenv ellenére már egészen megkedvelte a kishercegnőt, és el tudja képzelni, hogy jobban is kijöjjenek majd egymással a későbbiek folyamán.*
-Tudom hol van, de néha benézhetsz, hogy készen van-e már! Aztán vár rád egy próba is, hogy biztosak legyünk benne, hogy mindenhol kellően feszes-e! *A kis félreérthető beszéd hozzátartozik Leonhoz. Ilyen hülye humora van, de ezt is meg lehet szokni, ha valaki szeretné.*
-Persze, a legjobb barik lettünk! Majd én is bandázok vele, bármit is jelentsen az! *Patkány védelmére felhozott szavakat ő is bólogatással igazolja. A kis kabalaállatot nagyjából mindenki szereti, eddig csak Zsenge kezelte fenntartásokkal, de majd ő is rájön, hogy mennyire édes kis rágcsáló ez a patkány.*
-Örömmel segítek neki, hiszen már olyan, mintha a lányom lenne! Az ilyen kis cukorfalatokra vigyázni kell és segíteni nekik! *Vigyorog az összes fogával pofátlanul Zsengére.*
-Oh igen? Miféle terv lenne az? *Szenteli már tejes figyelmét Selesre.*
*A fújjogásra már nem is válaszol, csak vigyorog mindentudóan.*
-Ahogy gondolod, de engem, ha keresel, mindig megtalálsz, ha beszélgetni szeretnél! *Mosolyog a lányra kedvesen és szándékosan nem mondja ki végül, hogy miről is akarna beszélni.*
-Persze, persze csak érvelni, bizony! Nem hajlong ő senkinek sem! Csak bandázik Pyrrel, nem hajlong! *Nevetgél magában egy kicsit. Még ha csak most találta is ki a dolgot, akkor is jó egy kicsit vidámkodni, és élcelődni mások helyzetével.*
-Nincs több nadrág senki fején, ezt megígérem! *Mosolyog folyamatosan. Egyébként a kezdeti ellenszenv ellenére már egészen megkedvelte a kishercegnőt, és el tudja képzelni, hogy jobban is kijöjjenek majd egymással a későbbiek folyamán.*
-Tudom hol van, de néha benézhetsz, hogy készen van-e már! Aztán vár rád egy próba is, hogy biztosak legyünk benne, hogy mindenhol kellően feszes-e! *A kis félreérthető beszéd hozzátartozik Leonhoz. Ilyen hülye humora van, de ezt is meg lehet szokni, ha valaki szeretné.*
-Persze, a legjobb barik lettünk! Majd én is bandázok vele, bármit is jelentsen az! *Patkány védelmére felhozott szavakat ő is bólogatással igazolja. A kis kabalaállatot nagyjából mindenki szereti, eddig csak Zsenge kezelte fenntartásokkal, de majd ő is rájön, hogy mennyire édes kis rágcsáló ez a patkány.*
-Örömmel segítek neki, hiszen már olyan, mintha a lányom lenne! Az ilyen kis cukorfalatokra vigyázni kell és segíteni nekik! *Vigyorog az összes fogával pofátlanul Zsengére.*
-Oh igen? Miféle terv lenne az? *Szenteli már tejes figyelmét Selesre.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 12:54:06
Üzenet elküldve: 2018-06-06 12:54:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál, Zsenge//
*Rengeteg ismeretlen sorjázik be a kapun, ő pedig gondosan becsukja utánuk. A nap már amúgy is lemenőben van, jó is lenne vacsorázni lassan, a héja már belakmározott és szerencsére nem Csillagból. Banya főztjén mereng. ~Milyen csodálatos a raguja, attól nő a csontra izom! Bizony!~
Szájában összefut a nyál, gondolatban cupákokon nyammog, mikor elé toppan Zsenge. Meg is lepődik, hogy nem a tollas szárnyú tündér társaságában látja, mert mostanában annyit voltak együtt. Ráadásul a lány szemei kisírtak, arca vérmaszatos. Sadmyr gyorsan végignézi, de szemlátomást nincsen halálos sebe. Viszont a hiszti. Ha valamit nem bír, akkor az a női hiszti. Zsenge meg még nagyon messze is van a nőtől. ~A kislány hiszti is borzalmas!~*
- Tőőőőlem aztán menj. *Ki is tárja a kaput a kis hisztizsábának, nyomban félre is áll.* De jelenteni fogom ám.
*Ez nem fenyegetés, ez a dolga.*
*Rengeteg ismeretlen sorjázik be a kapun, ő pedig gondosan becsukja utánuk. A nap már amúgy is lemenőben van, jó is lenne vacsorázni lassan, a héja már belakmározott és szerencsére nem Csillagból. Banya főztjén mereng. ~Milyen csodálatos a raguja, attól nő a csontra izom! Bizony!~
Szájában összefut a nyál, gondolatban cupákokon nyammog, mikor elé toppan Zsenge. Meg is lepődik, hogy nem a tollas szárnyú tündér társaságában látja, mert mostanában annyit voltak együtt. Ráadásul a lány szemei kisírtak, arca vérmaszatos. Sadmyr gyorsan végignézi, de szemlátomást nincsen halálos sebe. Viszont a hiszti. Ha valamit nem bír, akkor az a női hiszti. Zsenge meg még nagyon messze is van a nőtől. ~A kislány hiszti is borzalmas!~*
- Tőőőőlem aztán menj. *Ki is tárja a kaput a kis hisztizsábának, nyomban félre is áll.* De jelenteni fogom ám.
*Ez nem fenyegetés, ez a dolga.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 12:13:18
Üzenet elküldve: 2018-06-06 12:13:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Sadmyr, Sythra és Sheni//
- Sythra, milyen érdekes név. No, nem azt mondom, hogy csúnya, csak érdekes. De vannak itt sokkal érdekesebb nevek is, mint Énmegleon és az az óriás lány, ő meg Izérelild. *ahogy dolgozik, dől belőle a szó, mert örül, hogy itthon van és ez nála ilyen módon "jön ki". A keze közben szorgosan dolgozik, lassan minden rábízott ló szerszámtalanul áll a karámban, majd vizet önt az itatóba, de közben be nem áll a szája.*
- Jaja, tök jó itthon lenni. Majd te is meglátod. Kicsit nyugodt hely, de megvannak az előnyei. *kacsint a szürke arcú lányra, meg a szőke kölökre.*
- Jó, azé' veszélyes is. Én, amikor idekerültem, majdnem megettek ilyen villámfarkasok, farkasok, csak ha hozzájuk érsz, akkor olyan, mintha megcsapna a villám. Bár engem még soha nem csapott meg villám, de ha megcsapna, akkor tuti olyan lenne. *magyarázza, ahogy nekikezd a lecsutakolásnak.*
- Érted, megmerevedsz, mint a kígyó, aztán eldőlsz, mint a rohadt nád. *mert ezeket a hasonlatokat mindenki érti.
Odakint valami nagy mozgolódás támad, de Sheni fiút nem lehet kizökkenteni, biztos az irbisz akar felfalni valakit.*
- Na, szóval majdnem otthagytam a fogam. Az egyik ilyen dög átharapta a lábam és csak egy tündérhajszál választott el a haláltól. De akkor megvilágosodtam. *néz Sythrára roppant komolyan.*
- Ebben az erdőben, Erdőmélyén, tudod, él egy ilyen kísértet, várj, nem is, szellem. Erdőnek a szelleme, ami vigyáz itt mindenre, ránk, rátok és mindenkire, aki frankón komálja az erdőt. Kicsit nagyképű voltam vele szemben, ezért megbüntetett, de az itteniek megmentettek. Jó srácok. Komolyan. A legjobb helyen vagytok. *mosolyodik el, de láthatóan az emlékek felidézése kissé elterelte a figyelmét. Meg is kukul és csak dolgozik, majd amikor végzett a csutakolással, akkor etetőt csatol a lovak pofájára, amit zabbal töltött meg, hadd egyenek, megszolgálták a betevőt.*
- Oszt, amúgy mit jelent az, hogy újra? *kérdi nekitámaszkodva a karám falának, összefonva karjait keskeny mellkasa előtt, ahogy jól végezte dolgát.*
- Voltál már itt, csak elmentél, Miért? És akkor miért jöttél vissza? *csapja hozzá a kérdést. Sythra még nem ismerheti Shenit, de az már tisztán látszik, hogy nem az a finomkodó, óvatosan faggatózó fajta.*
//Sadmyr, Sythra és Sheni//
- Sythra, milyen érdekes név. No, nem azt mondom, hogy csúnya, csak érdekes. De vannak itt sokkal érdekesebb nevek is, mint Énmegleon és az az óriás lány, ő meg Izérelild. *ahogy dolgozik, dől belőle a szó, mert örül, hogy itthon van és ez nála ilyen módon "jön ki". A keze közben szorgosan dolgozik, lassan minden rábízott ló szerszámtalanul áll a karámban, majd vizet önt az itatóba, de közben be nem áll a szája.*
- Jaja, tök jó itthon lenni. Majd te is meglátod. Kicsit nyugodt hely, de megvannak az előnyei. *kacsint a szürke arcú lányra, meg a szőke kölökre.*
- Jó, azé' veszélyes is. Én, amikor idekerültem, majdnem megettek ilyen villámfarkasok, farkasok, csak ha hozzájuk érsz, akkor olyan, mintha megcsapna a villám. Bár engem még soha nem csapott meg villám, de ha megcsapna, akkor tuti olyan lenne. *magyarázza, ahogy nekikezd a lecsutakolásnak.*
- Érted, megmerevedsz, mint a kígyó, aztán eldőlsz, mint a rohadt nád. *mert ezeket a hasonlatokat mindenki érti.
Odakint valami nagy mozgolódás támad, de Sheni fiút nem lehet kizökkenteni, biztos az irbisz akar felfalni valakit.*
- Na, szóval majdnem otthagytam a fogam. Az egyik ilyen dög átharapta a lábam és csak egy tündérhajszál választott el a haláltól. De akkor megvilágosodtam. *néz Sythrára roppant komolyan.*
- Ebben az erdőben, Erdőmélyén, tudod, él egy ilyen kísértet, várj, nem is, szellem. Erdőnek a szelleme, ami vigyáz itt mindenre, ránk, rátok és mindenkire, aki frankón komálja az erdőt. Kicsit nagyképű voltam vele szemben, ezért megbüntetett, de az itteniek megmentettek. Jó srácok. Komolyan. A legjobb helyen vagytok. *mosolyodik el, de láthatóan az emlékek felidézése kissé elterelte a figyelmét. Meg is kukul és csak dolgozik, majd amikor végzett a csutakolással, akkor etetőt csatol a lovak pofájára, amit zabbal töltött meg, hadd egyenek, megszolgálták a betevőt.*
- Oszt, amúgy mit jelent az, hogy újra? *kérdi nekitámaszkodva a karám falának, összefonva karjait keskeny mellkasa előtt, ahogy jól végezte dolgát.*
- Voltál már itt, csak elmentél, Miért? És akkor miért jöttél vissza? *csapja hozzá a kérdést. Sythra még nem ismerheti Shenit, de az már tisztán látszik, hogy nem az a finomkodó, óvatosan faggatózó fajta.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 12:09:05
Üzenet elküldve: 2018-06-06 12:09:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Pycta, Pyr//
//Udvaron, majd be a tanácsterembe//
- Akkor legalább észhez térsz. *suttogja Pyr-nek, amikor az a vállát fájlalja. A fájdalom remek tanító, ezt a csuhás pontosan tudja. Tiszta és igazságos, nincs benne semmi sallang, csak a tanítás.
A vezér valóban nem tréfál, pedig akik ismerik, tudják, hogy rendkívül ritka, amikor így kibillen a nyugalmából. Bár most sem feszült, vagy ideges, nyugalmának maszkja nem repedezik, csak a fellépése, viselkedése nem hagy választást.
Észleli a kínlódva elhajított dolgot, de nem fecsérel rá időt, el kell tüntetnie az udvarról a tündért, mielőtt tényleg el kellene törnie a karját. De az Erdő Szíve látja lelkét, tényleg megtenné és nem azért, mert kegyetlen. Ha Pyr olykor térdre esik, azzal csak magának okoz nagyobb fájdalmat, mert akkor a válla jobban feszül.
Végre elérik az oldalajtót, amit a csuhás kinyit és cseppet sem kedvesen betessékeli rajta a tündért, majd belép maga is és bezárja maguk mögött az ajtót.
Odabent már elengedi Pyr-t, a lendület úgyis belódítja a tanácsterembe. Odabent hűvös van, a csuhás pár légzéssel rendezi nyugalmát, reméli, hogy az udvar után már a tündér is képes lesz végre csillapodni.*
- Ülj le. *Nem kérés, ez már parancs, pedig a csuhás nem szokott parancsolgatni. A hangjában már nyoma sincs az udvaron tapasztalt feszültségnek, a pillantása sem viharos már. Jéghideg nyugalom hidege érződik felőle, ahogy az asztalnál a vezér székéhez lép és helyet foglal.
A tanácsterem méretei most Pyr hátrányára válnak, a nagy tér és az üresség, hisz csak ketten vannak bent, nyomasztóvá válhat.*
- Hallgatlak. *Mondja, ha Pyr is leült. Addig meg sem szólal, ülve nehezebb haragvónak lenni, mert a pozíció korlátozza, ezt nagyon jól tudja a csuhás, nem véletlen ülteti le és hozta a tanácsterembe.*
//Pycta, Pyr//
//Udvaron, majd be a tanácsterembe//
- Akkor legalább észhez térsz. *suttogja Pyr-nek, amikor az a vállát fájlalja. A fájdalom remek tanító, ezt a csuhás pontosan tudja. Tiszta és igazságos, nincs benne semmi sallang, csak a tanítás.
A vezér valóban nem tréfál, pedig akik ismerik, tudják, hogy rendkívül ritka, amikor így kibillen a nyugalmából. Bár most sem feszült, vagy ideges, nyugalmának maszkja nem repedezik, csak a fellépése, viselkedése nem hagy választást.
Észleli a kínlódva elhajított dolgot, de nem fecsérel rá időt, el kell tüntetnie az udvarról a tündért, mielőtt tényleg el kellene törnie a karját. De az Erdő Szíve látja lelkét, tényleg megtenné és nem azért, mert kegyetlen. Ha Pyr olykor térdre esik, azzal csak magának okoz nagyobb fájdalmat, mert akkor a válla jobban feszül.
Végre elérik az oldalajtót, amit a csuhás kinyit és cseppet sem kedvesen betessékeli rajta a tündért, majd belép maga is és bezárja maguk mögött az ajtót.
Odabent már elengedi Pyr-t, a lendület úgyis belódítja a tanácsterembe. Odabent hűvös van, a csuhás pár légzéssel rendezi nyugalmát, reméli, hogy az udvar után már a tündér is képes lesz végre csillapodni.*
- Ülj le. *Nem kérés, ez már parancs, pedig a csuhás nem szokott parancsolgatni. A hangjában már nyoma sincs az udvaron tapasztalt feszültségnek, a pillantása sem viharos már. Jéghideg nyugalom hidege érződik felőle, ahogy az asztalnál a vezér székéhez lép és helyet foglal.
A tanácsterem méretei most Pyr hátrányára válnak, a nagy tér és az üresség, hisz csak ketten vannak bent, nyomasztóvá válhat.*
- Hallgatlak. *Mondja, ha Pyr is leült. Addig meg sem szólal, ülve nehezebb haragvónak lenni, mert a pozíció korlátozza, ezt nagyon jól tudja a csuhás, nem véletlen ülteti le és hozta a tanácsterembe.*
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 11:13:23
Üzenet elküldve: 2018-06-06 11:13:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Mindenki, de főleg Lyz//
//Udvaron, majd az étkezőben//
*Ishala még maradna, mert nem érti az egész helyzetet, és szeretné megbeszélni a tündérrel a dolgot. Szerinte az mindenre megoldás, és ebben a helyzetben is elég lenne, ha tudnának nyugodtan kommunikálni egymással. De a csuhás utolsó utasítására már nem tudja magát maradásra bírni, annyira egyszerű, és annyira határozott parancs, hogy ösztönösen cselekedne. Közben korábbi vezetőjük, Lyzendra is hozzá lép, és felsegíti a földről, amire hálás, és továbbra is tanácstalan pillantással válaszol, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet.*
- Köszönöm… *Mondja, és ahogy a nő kimondja, hogy nem kell elmennie, mintha elvágták volna a könnyáradatot, hirtelen vesz egy mély levegőt, és valamivel nyugodtabb lesz. Vöröslő szemei még hálásabban néznek a nőre, mint korábban, amikor felsegítette.*
- Köszönöm…*Ismételi önmagát, és tanácstalanul néz a nőre.* Biztosan az, rendes fiú… nem értem ezt az egészet én sem… Nem akartam gondot okozni.*Teszi hozzá teljesen őszintén, miközben tanácstalanul sétál be a terembe, és kerüli mindenkinek a tekintetét, főleg a földet nézi csak. Igyekszik mindenkitől távol helyet foglalni, nem akar most beszélgetni, és azt se szeretné, ha elkezdenék kérdezgetni. Így is sokkal több figyelem irányult rá az udvaron, mint amennyit szeretett volna. Ő maga nem áll fel ételért, teljesen elment az étvágya, és tudja, hogy csak turkálna a táljában, pocsékolni pedig nem szeretne. Ha Pycta nem parancsolt volna rá, már rég útnak indult volna…
Azonban hiába üldögél egyedül, Lyzendra mégis oda ül hozzá, Ishala pedig kerüli a nő tekintetét. Szótlanul mered maga elé, egészen addig, amíg a nő meg nem szólal.*
- Ott volt a kancámnál, Gránitnál… odaköszöntem neki, de nagyon meglepődött… Azt mondta, hogy a halott bátyjára emlékeztetem, nagyon szomorúnak tűnt, megöleltem. Mesélt erről a Pyr fiúról is, és elmesélte a saját történetét, hogy milyen volt a testvére, hogy kerültek ide, milyen rosszalkodásban volt részük… aztán megkért, hogy legyek a pót-bátyja, ha már ennyire hasonlítok rá. Nagyon szomorúnak tűnt, de ez az ötlet úgy tűnt, hogy felvidítja. Nem tudtam nemet mondani neki, belementem, pedig tudtam, hogy nem helyes. Szerettem volna felvidítani. Azt mondta, hogy ha majd eszünk, akkor idehozza Pyrt, és bemutat neki. Hogy biztos jól kijövünk majd egymással. *Meséli el csendesen a történetet, igyekszik olyan halkan, hogy csak a szőke elf nő hallja a szavait. *
//Mindenki, de főleg Lyz//
//Udvaron, majd az étkezőben//
*Ishala még maradna, mert nem érti az egész helyzetet, és szeretné megbeszélni a tündérrel a dolgot. Szerinte az mindenre megoldás, és ebben a helyzetben is elég lenne, ha tudnának nyugodtan kommunikálni egymással. De a csuhás utolsó utasítására már nem tudja magát maradásra bírni, annyira egyszerű, és annyira határozott parancs, hogy ösztönösen cselekedne. Közben korábbi vezetőjük, Lyzendra is hozzá lép, és felsegíti a földről, amire hálás, és továbbra is tanácstalan pillantással válaszol, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet.*
- Köszönöm… *Mondja, és ahogy a nő kimondja, hogy nem kell elmennie, mintha elvágták volna a könnyáradatot, hirtelen vesz egy mély levegőt, és valamivel nyugodtabb lesz. Vöröslő szemei még hálásabban néznek a nőre, mint korábban, amikor felsegítette.*
- Köszönöm…*Ismételi önmagát, és tanácstalanul néz a nőre.* Biztosan az, rendes fiú… nem értem ezt az egészet én sem… Nem akartam gondot okozni.*Teszi hozzá teljesen őszintén, miközben tanácstalanul sétál be a terembe, és kerüli mindenkinek a tekintetét, főleg a földet nézi csak. Igyekszik mindenkitől távol helyet foglalni, nem akar most beszélgetni, és azt se szeretné, ha elkezdenék kérdezgetni. Így is sokkal több figyelem irányult rá az udvaron, mint amennyit szeretett volna. Ő maga nem áll fel ételért, teljesen elment az étvágya, és tudja, hogy csak turkálna a táljában, pocsékolni pedig nem szeretne. Ha Pycta nem parancsolt volna rá, már rég útnak indult volna…
Azonban hiába üldögél egyedül, Lyzendra mégis oda ül hozzá, Ishala pedig kerüli a nő tekintetét. Szótlanul mered maga elé, egészen addig, amíg a nő meg nem szólal.*
- Ott volt a kancámnál, Gránitnál… odaköszöntem neki, de nagyon meglepődött… Azt mondta, hogy a halott bátyjára emlékeztetem, nagyon szomorúnak tűnt, megöleltem. Mesélt erről a Pyr fiúról is, és elmesélte a saját történetét, hogy milyen volt a testvére, hogy kerültek ide, milyen rosszalkodásban volt részük… aztán megkért, hogy legyek a pót-bátyja, ha már ennyire hasonlítok rá. Nagyon szomorúnak tűnt, de ez az ötlet úgy tűnt, hogy felvidítja. Nem tudtam nemet mondani neki, belementem, pedig tudtam, hogy nem helyes. Szerettem volna felvidítani. Azt mondta, hogy ha majd eszünk, akkor idehozza Pyrt, és bemutat neki. Hogy biztos jól kijövünk majd egymással. *Meséli el csendesen a történetet, igyekszik olyan halkan, hogy csak a szőke elf nő hallja a szavait. *
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 08:18:27
Üzenet elküldve: 2018-06-06 08:18:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Pycta, Pyr//
//Udvaron, majd be a tanácsterembe//
//közben a becses ajándék//
*A porban vergődni sincs már ereje, kiveszi az ellenállás minden maradék energiatartalékát. Egyébként sem szokott hozzá a heves érzelmi viharokhoz, egész délelőtt dolgozott, aztán Zsenge, most meg ez, teljesen elcsigázza. Kavargó gondolatainak viharát olykor megszakítja egy-egy hevesebb fájdalom, csak ritkán tudja, hogy mit is beszél.*
- Au... *Kiált fel, ahogy Pycta megszorítja vállát és talpra állítja.* Nagyon fáj! *Mert vállának idegvégződései bizony erőteljes jeleket küldenek, így fizikailag is érzi, hogy átlép egy határt. Azonban, ha Pyr Lavand elhallgatna, vagy bármivel meg lehetne törni, nem lenne Pyr Lavand, emlékei pedig pont elég adrenalint adnak neki, hogy minden fájdalom ellenére tovább küzdjön, ha másképp nem megy, hát gondolatban, mert hallhatóan és láthatóan senki nem érti meg pontosan mire is gondol, mit is tesz.*
- Áááhhh... *Égő kín hasít bele karjaiba, de képtelen leállni, talán Pycta utolsó mondata, amiben farkasnak titulálja, ér el némi hatást.*
- Várj, várj már... áááu! *Kiáltja Pyctának, mikor elkezdi rángatni a tanácsterem felé. Látja még Lyz értetlen tekintetét, mely különösen fájdalmas számára.* Jól van mááár! Áh! Megyek csak... *Mocskos arca is eltorzul már, Pycta nem viccel a lefogást illetően, melyre a tündér erejét vesztett kakaskodása még egy kalappal rátesz, tulajdonképpen magának okoz fájdalmat. Utolsó erejével még megpróbál szabadon lengő alkarjával egy groteszk mozdulat kíséretében a zsebébe nyúlni, hogy kirántson valamit onnan és a távozók felé hajítsa, ha tudja, hátrafelé vagy akár csak oldalra dobva. Talán senki sem veszi észre, talán csak rátaposnak a porban, mihelyst földet ér. Egy picit a napfény is éri, így halványan csillan meg, az a bizonyos zöld kavics, mi Zsengének úgy tetszett, s miből a tündér a műhelyben apró kis drótfonatba foglalt nyakéket formált, amit ajándéknak szánt, közvetlen azelőtt mielőtt a lány elszaladt volna Ishalához:*
- Ááááh... majd... szzzz... odaadja neki ő! *Nyögi ki sírva a szégyentől és a fájdalomtól, mielőtt végleg befejezi a vergődést, s csak sodortatja magát az árral, lehajtott fejjel, meggyötörten. A lába néha ösztönösen működik, hogy térde ne a porban csússzon és mert nem akarja hagyni, hogy Pycta vigye. Az még megalázóbb lenne. Mert Pyr Lavand, az Pyr Lavand, akkor is, ha mások nem ezt akarják.*
//Pycta, Pyr//
//Udvaron, majd be a tanácsterembe//
//közben a becses ajándék//
*A porban vergődni sincs már ereje, kiveszi az ellenállás minden maradék energiatartalékát. Egyébként sem szokott hozzá a heves érzelmi viharokhoz, egész délelőtt dolgozott, aztán Zsenge, most meg ez, teljesen elcsigázza. Kavargó gondolatainak viharát olykor megszakítja egy-egy hevesebb fájdalom, csak ritkán tudja, hogy mit is beszél.*
- Au... *Kiált fel, ahogy Pycta megszorítja vállát és talpra állítja.* Nagyon fáj! *Mert vállának idegvégződései bizony erőteljes jeleket küldenek, így fizikailag is érzi, hogy átlép egy határt. Azonban, ha Pyr Lavand elhallgatna, vagy bármivel meg lehetne törni, nem lenne Pyr Lavand, emlékei pedig pont elég adrenalint adnak neki, hogy minden fájdalom ellenére tovább küzdjön, ha másképp nem megy, hát gondolatban, mert hallhatóan és láthatóan senki nem érti meg pontosan mire is gondol, mit is tesz.*
- Áááhhh... *Égő kín hasít bele karjaiba, de képtelen leállni, talán Pycta utolsó mondata, amiben farkasnak titulálja, ér el némi hatást.*
- Várj, várj már... áááu! *Kiáltja Pyctának, mikor elkezdi rángatni a tanácsterem felé. Látja még Lyz értetlen tekintetét, mely különösen fájdalmas számára.* Jól van mááár! Áh! Megyek csak... *Mocskos arca is eltorzul már, Pycta nem viccel a lefogást illetően, melyre a tündér erejét vesztett kakaskodása még egy kalappal rátesz, tulajdonképpen magának okoz fájdalmat. Utolsó erejével még megpróbál szabadon lengő alkarjával egy groteszk mozdulat kíséretében a zsebébe nyúlni, hogy kirántson valamit onnan és a távozók felé hajítsa, ha tudja, hátrafelé vagy akár csak oldalra dobva. Talán senki sem veszi észre, talán csak rátaposnak a porban, mihelyst földet ér. Egy picit a napfény is éri, így halványan csillan meg, az a bizonyos zöld kavics, mi Zsengének úgy tetszett, s miből a tündér a műhelyben apró kis drótfonatba foglalt nyakéket formált, amit ajándéknak szánt, közvetlen azelőtt mielőtt a lány elszaladt volna Ishalához:*
- Ááááh... majd... szzzz... odaadja neki ő! *Nyögi ki sírva a szégyentől és a fájdalomtól, mielőtt végleg befejezi a vergődést, s csak sodortatja magát az árral, lehajtott fejjel, meggyötörten. A lába néha ösztönösen működik, hogy térde ne a porban csússzon és mert nem akarja hagyni, hogy Pycta vigye. Az még megalázóbb lenne. Mert Pyr Lavand, az Pyr Lavand, akkor is, ha mások nem ezt akarják.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 07:09:06
Üzenet elküldve: 2018-06-06 07:09:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zsenge szobája, majd Sadmyr kapunál //
*Ahogy elájul, hamar fényt lát, mert persze hova máshová akarna menni az elméje, ha nem arra, amerre bátyát reméli meg saját magát. Na de hamar átalakul a dolog, mert az ijedt önmaga átrohan Zsengén, aki mint egy kis szellemalak van jelen. Nem kell még megindulnia sem, a talaj átfut alatta és a medve és a testvére jelenik meg. ~Na ne! Itt vagyok engem ölj meg hülye medve.~ Ráveti magát a bátyára, na de a medve is átharap rajta, amitől csak még rosszabbul érzi magát, közben hallja az édes hangot, amint még ordít, hogy fusson és ne nézzen vissza, majd jönnek a sikolyok, amit már nem bír és felriad, a keze felé el sem pillant, na de a seb nem lehet túl erős, ha még itt van.* -Pyrt akarom. *Szipog halkan és a tőrét belevágja a párnába idegességében, majd széttépi, mindent fehér és véresen fehér toll áraszt el, jó kis kupit csinált, na de az ölelgetős párnája is oda.*
-Elegem van. *Kimászik az ágyból és tollasan meg enyhén szivárgó vérző kézzel, szomorúan pityeregve távozik, az ajtaját maga után be sem zárva, egyre gyorsabban futva. Pont elkerüli az étkezőt, meg minden mást, a kapuhoz rohan egyenesen Sadmyrhoz.*
-El akarok menni engedj ki! *Mondja hisztisen, a szemét törölgetve, így a csuklóján lévő vérrel összekenve az arcát, az orrát meg az ingujjába törli közben. A párnából meg ráragadt tollak különösen megviseltté teszik, de Zsenge meg van győződve róla, hogy itt a világ vége, mert Pyr nem szereti már őt, mert egy idegent tekintene a bátyjának.*
*Ahogy elájul, hamar fényt lát, mert persze hova máshová akarna menni az elméje, ha nem arra, amerre bátyát reméli meg saját magát. Na de hamar átalakul a dolog, mert az ijedt önmaga átrohan Zsengén, aki mint egy kis szellemalak van jelen. Nem kell még megindulnia sem, a talaj átfut alatta és a medve és a testvére jelenik meg. ~Na ne! Itt vagyok engem ölj meg hülye medve.~ Ráveti magát a bátyára, na de a medve is átharap rajta, amitől csak még rosszabbul érzi magát, közben hallja az édes hangot, amint még ordít, hogy fusson és ne nézzen vissza, majd jönnek a sikolyok, amit már nem bír és felriad, a keze felé el sem pillant, na de a seb nem lehet túl erős, ha még itt van.* -Pyrt akarom. *Szipog halkan és a tőrét belevágja a párnába idegességében, majd széttépi, mindent fehér és véresen fehér toll áraszt el, jó kis kupit csinált, na de az ölelgetős párnája is oda.*
-Elegem van. *Kimászik az ágyból és tollasan meg enyhén szivárgó vérző kézzel, szomorúan pityeregve távozik, az ajtaját maga után be sem zárva, egyre gyorsabban futva. Pont elkerüli az étkezőt, meg minden mást, a kapuhoz rohan egyenesen Sadmyrhoz.*
-El akarok menni engedj ki! *Mondja hisztisen, a szemét törölgetve, így a csuklóján lévő vérrel összekenve az arcát, az orrát meg az ingujjába törli közben. A párnából meg ráragadt tollak különösen megviseltté teszik, de Zsenge meg van győződve róla, hogy itt a világ vége, mert Pyr nem szereti már őt, mert egy idegent tekintene a bátyjának.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:39:20
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:39:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Mindenki, főleg Pycta, piciPyr, Ishala//
//Udvar, étkező//
*Míg Pyctával túlesnek a legfontosabbakon, s már csak azok a dolgok maradnak megbeszéletlenül, melyek nem tartoznak más fülekre. egyszerre kivágódik az ajtó, és szélsebesen Pyr közeledik feléjük. Illetve egyenesen Ishala felé. El nem tudja képzelni, hogy abban a rövidke időben mi a bánat történhetett, amiért így bemérgelte magát a kis tollas tündér. Pycta gyorsan reagál, s mire elkezdődhetne valamiféle csetepaté, már be is fejeződik. Lyz teljesen ledöbben, hogy a mókás kis tündér, aki a torka helyett e fejére tekerte a dunsztot turbánként, s ami szívfacsaróan édes volt, hogyan kerülhetett ilyen idegállapotba. Talán ez is az oka, hogy kicsit lefagy. Bármi is legyen mögötte, Pycta szavaira eszmél.*
- Máris, igen. Kövessetek! *szól a többieknek, s meg is indul az épület felé, de pár lépés után visszapillant. A földön fekvő Ishalát nem hagyhatja ott. Pyctának, Pyrrel van beszélnivalója, a könnyekben szabadkozó fiúért viszont mindenképpen visszalép.*
- Gyere Ishala * nyújtja a kezét az elf felé, azonban pillantása a vezérre siklik, akivel még annyi beszélnivalójuk volna. Talán vacsora után… Mikor talpra segítette a vörös ruhás elfet, gyengéden leporolja a hátát, vállát.*
- Nagyon sajnálom, sosem volt még ilyen… *megindul a többiek felé, s remélhetőleg Ishala is vele tart.*
- Nem kell menned, szívesen látunk, és Pyr is nagyon kedves… rendes fiú…
*Közben szépen bevezeti a csapatot az étkezőbe, ahol először a Hydra szobor, a kőasztal, aztán esetleg a trófeák vonhatják magukra a figyelmet.*
- Foglaljatok helyet, szólok Banyának, hogy tálaljon. *s azzal el is indul a konyhába, s csakhamar vissza is ér, majd a szekrényhez megy, s elkezdi kipakolni a tányérokat, kupákat, hogy a csoportosulás elé halmozza. Majd mindenki elvesz magának, ami kell. Ő maga Ishala mellé ül, mert ha már eljött idáig, és azonnal ilyen incidens érte, nem szeretné, ha váratlanul az erdőnek indulna. abból eddig sosem sült ki semmi jó.*
- Máris jön a leves, aztán sültek, és talán ragu is, de annak csak az illatát éreztem.
*Szól még mindenkihez, aztán valóban jön is a leves, s Lyz is egy nagy tányérral szed magának, majd szótlanul elkezdi lapátolni, gondolataiba merülve, aztán kisvártatva mégis megszólal.*
- Tudom, nagyon bután hangzik Ishala, mert csak most érkeztél, de biztosan nem csináltál semmit, esetleg az istállónál… Zsengével, csak beszélgettetek, nem?
~Én nem láttam semmit…~
//Mindenki, főleg Pycta, piciPyr, Ishala//
//Udvar, étkező//
*Míg Pyctával túlesnek a legfontosabbakon, s már csak azok a dolgok maradnak megbeszéletlenül, melyek nem tartoznak más fülekre. egyszerre kivágódik az ajtó, és szélsebesen Pyr közeledik feléjük. Illetve egyenesen Ishala felé. El nem tudja képzelni, hogy abban a rövidke időben mi a bánat történhetett, amiért így bemérgelte magát a kis tollas tündér. Pycta gyorsan reagál, s mire elkezdődhetne valamiféle csetepaté, már be is fejeződik. Lyz teljesen ledöbben, hogy a mókás kis tündér, aki a torka helyett e fejére tekerte a dunsztot turbánként, s ami szívfacsaróan édes volt, hogyan kerülhetett ilyen idegállapotba. Talán ez is az oka, hogy kicsit lefagy. Bármi is legyen mögötte, Pycta szavaira eszmél.*
- Máris, igen. Kövessetek! *szól a többieknek, s meg is indul az épület felé, de pár lépés után visszapillant. A földön fekvő Ishalát nem hagyhatja ott. Pyctának, Pyrrel van beszélnivalója, a könnyekben szabadkozó fiúért viszont mindenképpen visszalép.*
- Gyere Ishala * nyújtja a kezét az elf felé, azonban pillantása a vezérre siklik, akivel még annyi beszélnivalójuk volna. Talán vacsora után… Mikor talpra segítette a vörös ruhás elfet, gyengéden leporolja a hátát, vállát.*
- Nagyon sajnálom, sosem volt még ilyen… *megindul a többiek felé, s remélhetőleg Ishala is vele tart.*
- Nem kell menned, szívesen látunk, és Pyr is nagyon kedves… rendes fiú…
*Közben szépen bevezeti a csapatot az étkezőbe, ahol először a Hydra szobor, a kőasztal, aztán esetleg a trófeák vonhatják magukra a figyelmet.*
- Foglaljatok helyet, szólok Banyának, hogy tálaljon. *s azzal el is indul a konyhába, s csakhamar vissza is ér, majd a szekrényhez megy, s elkezdi kipakolni a tányérokat, kupákat, hogy a csoportosulás elé halmozza. Majd mindenki elvesz magának, ami kell. Ő maga Ishala mellé ül, mert ha már eljött idáig, és azonnal ilyen incidens érte, nem szeretné, ha váratlanul az erdőnek indulna. abból eddig sosem sült ki semmi jó.*
- Máris jön a leves, aztán sültek, és talán ragu is, de annak csak az illatát éreztem.
*Szól még mindenkihez, aztán valóban jön is a leves, s Lyz is egy nagy tányérral szed magának, majd szótlanul elkezdi lapátolni, gondolataiba merülve, aztán kisvártatva mégis megszólal.*
- Tudom, nagyon bután hangzik Ishala, mert csak most érkeztél, de biztosan nem csináltál semmit, esetleg az istállónál… Zsengével, csak beszélgettetek, nem?
~Én nem láttam semmit…~
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:21:23
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:21:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Mindenki//
-Meg tudom érteni, ha valakinek sok...
*Néz körbe bizonytalanul a kapuhoz közel állókon. Meg lenne lepve, ha ezt a rengeteg embert mind a Fákban Lakó hozta volna ide.*
-Meglátjuk. Az sem biztos, hogy Pycta itt akar látni.
*Rövid időn belül kiderül, hogy mekkorát téved. Leszállnak a lóról és többen is a kapuhoz sietnek. Lyz bemutatásakor lesüti szemét, véletlenül sem akar Pycta szemébe nézni. Szerencsére valami közjáték folytán a többiek hamar felszívódnak, így ő nyugodtan odébb somfordálhat kissé.
Nem sokat ácsorog, hamar a fürdő felé veszi az irányt. Iszonyú sáros és olyan rég érintette víz a bőrét, hogy az idejére sem emlékszik.
Levetkőzve lép a fürdőbe, hogy a szőke hajzuhatagot is alaposan megmosva, tisztán lépjen ki. Semmi más nem jár a fejében, csak az a fránya madár. Mit akarhatott és miért próbálta óvni? Kicsit talán hálás is, amiért békén hagyták és senki sem támadta le kérdésekkel. Bizonyára magyarázattal fog még tartozni tetteiért, bár magának sem igazán tudná őket megválaszolni.
Kisétálva leülepszik a fűbe, hátát a falnak vetve nézi az eseményeket, bár tudatáig nem igazán jutnak el. Meg kell találnia azt a madarat.*
//Mindenki//
-Meg tudom érteni, ha valakinek sok...
*Néz körbe bizonytalanul a kapuhoz közel állókon. Meg lenne lepve, ha ezt a rengeteg embert mind a Fákban Lakó hozta volna ide.*
-Meglátjuk. Az sem biztos, hogy Pycta itt akar látni.
*Rövid időn belül kiderül, hogy mekkorát téved. Leszállnak a lóról és többen is a kapuhoz sietnek. Lyz bemutatásakor lesüti szemét, véletlenül sem akar Pycta szemébe nézni. Szerencsére valami közjáték folytán a többiek hamar felszívódnak, így ő nyugodtan odébb somfordálhat kissé.
Nem sokat ácsorog, hamar a fürdő felé veszi az irányt. Iszonyú sáros és olyan rég érintette víz a bőrét, hogy az idejére sem emlékszik.
Levetkőzve lép a fürdőbe, hogy a szőke hajzuhatagot is alaposan megmosva, tisztán lépjen ki. Semmi más nem jár a fejében, csak az a fránya madár. Mit akarhatott és miért próbálta óvni? Kicsit talán hálás is, amiért békén hagyták és senki sem támadta le kérdésekkel. Bizonyára magyarázattal fog még tartozni tetteiért, bár magának sem igazán tudná őket megválaszolni.
Kisétálva leülepszik a fűbe, hátát a falnak vetve nézi az eseményeket, bár tudatáig nem igazán jutnak el. Meg kell találnia azt a madarat.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:47:21
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:47:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Seles már érti, hogy kalózosat játszanak, és nagyon jót nevet a dolog láttára. Még Patkány is előkerül, aminek külön megörül, mert már rég nem simizte meg.*
- Hát nem a legszebb darabok, az igaz. *Von vállat, mert látja, hogy Zsengének nem tetszenek, pedig egy hasonló szépen mutatna rajta, legalább is Seles szerint jobban, mint valami bőrnadrág.*
- Na, csak kijöttök egymással, látjátok? *Néz rájuk elégedetten, már fel is vette az új inget, nem kell tovább zavarnia Zsengét. Bár csodálkozik, mert nem gondolta volna, hogy zavarni fogja vele, ahhoz túlságosan közvetlennek tűnik a lány. Leon megjegyzésén a pucérkodással kapcsolatban csak nevet, legyint.*
- Nem tudom, miért hordasz nadrágot a fejeden, de ne félj, Patkány nem bánt, ő nagyon kedves. *Bizonygatja Zsengének, mert logikusnak tűnik, hogy fél az állatkától a lány.*
- Köszönjük, Leon, hogy szántál időt a ruha-gondra. *Mondja, hátulról megölelve a férfit, mivel a válla túl széles, leginkább a nyakát. Még puszit is ad cserébe.* Még én mondtam Zsengének, hogy forduljon hozzád nyugodtan. *Pillant a lányra, ha még bent van, de aztán Leon mellett ő is Patkányt nézi, és megsimogatja ő is.*
- Van egy titkos tervem. *Súgja a fülébe.* Titkosabb, mint Zsengéé.
*Seles már érti, hogy kalózosat játszanak, és nagyon jót nevet a dolog láttára. Még Patkány is előkerül, aminek külön megörül, mert már rég nem simizte meg.*
- Hát nem a legszebb darabok, az igaz. *Von vállat, mert látja, hogy Zsengének nem tetszenek, pedig egy hasonló szépen mutatna rajta, legalább is Seles szerint jobban, mint valami bőrnadrág.*
- Na, csak kijöttök egymással, látjátok? *Néz rájuk elégedetten, már fel is vette az új inget, nem kell tovább zavarnia Zsengét. Bár csodálkozik, mert nem gondolta volna, hogy zavarni fogja vele, ahhoz túlságosan közvetlennek tűnik a lány. Leon megjegyzésén a pucérkodással kapcsolatban csak nevet, legyint.*
- Nem tudom, miért hordasz nadrágot a fejeden, de ne félj, Patkány nem bánt, ő nagyon kedves. *Bizonygatja Zsengének, mert logikusnak tűnik, hogy fél az állatkától a lány.*
- Köszönjük, Leon, hogy szántál időt a ruha-gondra. *Mondja, hátulról megölelve a férfit, mivel a válla túl széles, leginkább a nyakát. Még puszit is ad cserébe.* Még én mondtam Zsengének, hogy forduljon hozzád nyugodtan. *Pillant a lányra, ha még bent van, de aztán Leon mellett ő is Patkányt nézi, és megsimogatja ő is.*
- Van egy titkos tervem. *Súgja a fülébe.* Titkosabb, mint Zsengéé.
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:19:42
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:19:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Fúj! *Össze is húzza a szemöldökét, hogy ez nem tetszik neki és nem is túl vicces ilyet mondani, Leonnal sem szeretne többet kettesben maradni, szinte örül, hogy Seles előbukkan.*
-Én nem is mondtam ilyet, biztos félreértetted! *Védekezik egyből még a kezeit is maga elé emeli, hogy ő bizony végzett, nem kíváncsi semmire, főleg nem egy bemutatóra, hogy milyen egy igazi párocska, akiknek nem kell az érzelmeiket visszafogni.
A nő szerint is aranyos lenne szoknyába, erre csak fújtat Zsenge egyet, mint ha lenne egy kósza hajszál a szeme előtt amit félrefújhat.*
-Igen, én nem akarok aranyos lenni és ezt már mondtam neki is. *Helyesel, mert ez a része már jobb annak, amit Seles mond.*
-Ő, aha. *Nézegeti a ruhákat, de láthatóan nem hozza lázba egyik sem, tudna mesélni, neki milyenek voltak, lehet a nő kapva kapná ki a kezéből és próbálgatná azokat magára. Na de aki szegény sorból származik, nem csoda, ha gazdagabb ruhákra vágyik.*
-Nem akarok, csak könnyebb a mozgás benne és ennyi, valamivel érvelnem kellett, hogy ne firtassa miért az. *Megvonja a vállát, persze elég hajlékony, na de nem vág fel ilyesmivel.*
-Én szeretem nagyon és nem szoktam megsülni benne, bár nekem szinte mindig hideg a kezem is. *nem fázós, na de a vérmérséklete miatt elég nyugodt, lehet ez okozza a dolgot.*
-Ú, ez nagyon kalózos volt, de nem ijedek meg, én minden patkánnyal elbánok, ha nem kapok nadrágot a fejemre! *Meg is emelgeti a szemöldökét és nagyon örül, hogy most messze van tőlük és attól az állattól is.* ~Dagadt dög fúj.~
-Ő, nekem lehet tényleg mennem kéne. *A padlót nézi, elég szégyenlős, persze csak amióta saját maga van, előtte öltöztetői voltak, de azok lányok voltak. Na de hogy vele egy helységben más öltözik, már zavarja, még ha a szekrény mögött is van.*
-Akkor várom a ruháim, tudod hol van a szobám. *Hisz ő választotta ki a szomszédosat, hogy szemmel tartsa a lánykát, na de ez nem nagyon jött még össze.*
-Fúj! *Össze is húzza a szemöldökét, hogy ez nem tetszik neki és nem is túl vicces ilyet mondani, Leonnal sem szeretne többet kettesben maradni, szinte örül, hogy Seles előbukkan.*
-Én nem is mondtam ilyet, biztos félreértetted! *Védekezik egyből még a kezeit is maga elé emeli, hogy ő bizony végzett, nem kíváncsi semmire, főleg nem egy bemutatóra, hogy milyen egy igazi párocska, akiknek nem kell az érzelmeiket visszafogni.
A nő szerint is aranyos lenne szoknyába, erre csak fújtat Zsenge egyet, mint ha lenne egy kósza hajszál a szeme előtt amit félrefújhat.*
-Igen, én nem akarok aranyos lenni és ezt már mondtam neki is. *Helyesel, mert ez a része már jobb annak, amit Seles mond.*
-Ő, aha. *Nézegeti a ruhákat, de láthatóan nem hozza lázba egyik sem, tudna mesélni, neki milyenek voltak, lehet a nő kapva kapná ki a kezéből és próbálgatná azokat magára. Na de aki szegény sorból származik, nem csoda, ha gazdagabb ruhákra vágyik.*
-Nem akarok, csak könnyebb a mozgás benne és ennyi, valamivel érvelnem kellett, hogy ne firtassa miért az. *Megvonja a vállát, persze elég hajlékony, na de nem vág fel ilyesmivel.*
-Én szeretem nagyon és nem szoktam megsülni benne, bár nekem szinte mindig hideg a kezem is. *nem fázós, na de a vérmérséklete miatt elég nyugodt, lehet ez okozza a dolgot.*
-Ú, ez nagyon kalózos volt, de nem ijedek meg, én minden patkánnyal elbánok, ha nem kapok nadrágot a fejemre! *Meg is emelgeti a szemöldökét és nagyon örül, hogy most messze van tőlük és attól az állattól is.* ~Dagadt dög fúj.~
-Ő, nekem lehet tényleg mennem kéne. *A padlót nézi, elég szégyenlős, persze csak amióta saját maga van, előtte öltöztetői voltak, de azok lányok voltak. Na de hogy vele egy helységben más öltözik, már zavarja, még ha a szekrény mögött is van.*
-Akkor várom a ruháim, tudod hol van a szobám. *Hisz ő választotta ki a szomszédosat, hogy szemmel tartsa a lánykát, na de ez nem nagyon jött még össze.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:18:42
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:18:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Sadmyr, Sythra és Sheni//
- Sythra vagyok.
*Biccent az elfnek minden különösebb hangszín nélkül. Kezdi nagyon úgy érezni magát, mint aki csöbörből vödörbe esik, vagy legalább szőkébbnél szőkébb elfek között ingázik. Az óriáslány egy kis felüdülést jelentett ebben a forgatagban, de nagyon szeretne már találkozni valami értelmesebb lénnyel is, valami mezei emberrel vagy egy hasonlóan idegen fattyúval, mint ő maga.*
- Aranyhaj, igen, az óriáslány említette.
~Atyaég, ez sosem hallgat el?~
*Félrebillentett fejjel figyeli és hallgatja Aranyhajat, mintha valami állat lenne, akihez a gazdája nagy vehemenciával beszél és próbál megértetni vele valamit.*
- Mindenhol jó, de legjobb otthon, nem igaz?
*Nem mosolyog vagy kedélyeskedik, csak úgy hozzáfűz valamit a férfi beszédéhez, de azt már előre látja, hogy mint eddig soha, most sem ő lesz a beszédes a társalkodásban.*
- Nem, tegnap este érkeztem. Újra.
*Mint mindig, most sem áll neki fecsegni a mindenféle múltbéli eseményekről, tudja jól, hogy ha Aranyhaj információkat akar majd, akkor megérdeklődi őket magának. Közben persze a lovakról is gondoskodik, nekiáll leszerelni őket, ügyesen, módszeresen.*
//Sadmyr, Sythra és Sheni//
- Sythra vagyok.
*Biccent az elfnek minden különösebb hangszín nélkül. Kezdi nagyon úgy érezni magát, mint aki csöbörből vödörbe esik, vagy legalább szőkébbnél szőkébb elfek között ingázik. Az óriáslány egy kis felüdülést jelentett ebben a forgatagban, de nagyon szeretne már találkozni valami értelmesebb lénnyel is, valami mezei emberrel vagy egy hasonlóan idegen fattyúval, mint ő maga.*
- Aranyhaj, igen, az óriáslány említette.
~Atyaég, ez sosem hallgat el?~
*Félrebillentett fejjel figyeli és hallgatja Aranyhajat, mintha valami állat lenne, akihez a gazdája nagy vehemenciával beszél és próbál megértetni vele valamit.*
- Mindenhol jó, de legjobb otthon, nem igaz?
*Nem mosolyog vagy kedélyeskedik, csak úgy hozzáfűz valamit a férfi beszédéhez, de azt már előre látja, hogy mint eddig soha, most sem ő lesz a beszédes a társalkodásban.*
- Nem, tegnap este érkeztem. Újra.
*Mint mindig, most sem áll neki fecsegni a mindenféle múltbéli eseményekről, tudja jól, hogy ha Aranyhaj információkat akar majd, akkor megérdeklődi őket magának. Közben persze a lovakról is gondoskodik, nekiáll leszerelni őket, ügyesen, módszeresen.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:03:13
Üzenet elküldve: 2018-06-05 21:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Mindenki, de főleg Pyr és Ishala//
//Udvaron, majd be a tanácsterembe//
*A csuhás örül, hogy Ishala nem csinál botrányt, pedig megtehetné. A könnyeit nem érti, nem gondolta, hogy ennyire szíven ütötte Pyr támadása és vádjai, természetesen a vörös csuklyás elfben lejátszódó dolgokkal nincs tisztában. De nem is kérdez, csak vasmarokkal tartja Pyr-t, aki nem akar nyugodni.*
- Erre semmi szükség, kérlek, menj be a csarnokba és vacsora után tisztázunk mindent. Az Erdő Szíve dönti el, ki maradhat az erdőben, az erődben pedig az én szavam. *Mondja, remélve, hogy Ishala hallgat a jó szóra és elhagyja az udvart.*
- Menj. *Ezt már komolyabban, határozottabban ejti ki, már-már utasítás, de kénytelen így mondani.
Amikor Pyr az Erdőszellemet kezdi emlegetni, a csuhásban felerősödik a vihar, megfeszíti a tündér vállát, hogy még a szó is belefagyjon a fájdalomtól. Nem tűrheti, hogy még a Fákban Lakót is belekeverje kicsinyes kirohanásába.*
- Most már elég legyen, Pyr. Nem mondom többször. *Ha meg akarna szólalni, feszíti a vállát, ezzel szabva gátat a további szavaknak, hogy a tündérnek csak sziszegni, jajongani legyen ereje, vádaskodni ne.*
- Most nem vagy jobb egy megvadult farkasnál, aki mindenkibe belemar, aki a közelébe kerül. Ha nem vagy fenevad, akkor ne viselkedj úgy. Nem mondom többször. Tartsd a szád. *Talpra rángatja a tündért és megpróbálja elvezetni az udvarról. Hadd égjen a képe, hadd szégyenkezzen, mert amit most tett, azzal nem csak magára, de a venárokra és a csuhásra is külön szégyent hozott.
Amikor kíséri, tartja a karját, erővel fordítja el Ishala felől, s ha a többiek meg is indultak befelé, ő egy oldalajtón a tanácsterem felé indul el Pyr-rel és kisvártatva el is tűnik az épületben.
Aki csak ránéz a csuhásra, egészen másnak láthatja, mint megszokta. Állán megfeszül az izom, izmai pattanásig feszülnek, bármikor képes lehet reagálni Pyr cselekedetére, tekintetében szélvihar tombol.
Szégyenli, hogy ilyen helyzetbe hozták a vendégek és a venárok előtt.*
- Még egy szó és eltöröm a karod, az Erdő Szívére esküszöm. *Suttogja oda befelé tartva Pyr-nek, aki kiérezheti a vezér hangjából és technikájából, hogy a legkisebb megerőltetés nélkül tenné meg, ha ellenszegül.*
//Mindenki, de főleg Pyr és Ishala//
//Udvaron, majd be a tanácsterembe//
*A csuhás örül, hogy Ishala nem csinál botrányt, pedig megtehetné. A könnyeit nem érti, nem gondolta, hogy ennyire szíven ütötte Pyr támadása és vádjai, természetesen a vörös csuklyás elfben lejátszódó dolgokkal nincs tisztában. De nem is kérdez, csak vasmarokkal tartja Pyr-t, aki nem akar nyugodni.*
- Erre semmi szükség, kérlek, menj be a csarnokba és vacsora után tisztázunk mindent. Az Erdő Szíve dönti el, ki maradhat az erdőben, az erődben pedig az én szavam. *Mondja, remélve, hogy Ishala hallgat a jó szóra és elhagyja az udvart.*
- Menj. *Ezt már komolyabban, határozottabban ejti ki, már-már utasítás, de kénytelen így mondani.
Amikor Pyr az Erdőszellemet kezdi emlegetni, a csuhásban felerősödik a vihar, megfeszíti a tündér vállát, hogy még a szó is belefagyjon a fájdalomtól. Nem tűrheti, hogy még a Fákban Lakót is belekeverje kicsinyes kirohanásába.*
- Most már elég legyen, Pyr. Nem mondom többször. *Ha meg akarna szólalni, feszíti a vállát, ezzel szabva gátat a további szavaknak, hogy a tündérnek csak sziszegni, jajongani legyen ereje, vádaskodni ne.*
- Most nem vagy jobb egy megvadult farkasnál, aki mindenkibe belemar, aki a közelébe kerül. Ha nem vagy fenevad, akkor ne viselkedj úgy. Nem mondom többször. Tartsd a szád. *Talpra rángatja a tündért és megpróbálja elvezetni az udvarról. Hadd égjen a képe, hadd szégyenkezzen, mert amit most tett, azzal nem csak magára, de a venárokra és a csuhásra is külön szégyent hozott.
Amikor kíséri, tartja a karját, erővel fordítja el Ishala felől, s ha a többiek meg is indultak befelé, ő egy oldalajtón a tanácsterem felé indul el Pyr-rel és kisvártatva el is tűnik az épületben.
Aki csak ránéz a csuhásra, egészen másnak láthatja, mint megszokta. Állán megfeszül az izom, izmai pattanásig feszülnek, bármikor képes lehet reagálni Pyr cselekedetére, tekintetében szélvihar tombol.
Szégyenli, hogy ilyen helyzetbe hozták a vendégek és a venárok előtt.*
- Még egy szó és eltöröm a karod, az Erdő Szívére esküszöm. *Suttogja oda befelé tartva Pyr-nek, aki kiérezheti a vezér hangjából és technikájából, hogy a legkisebb megerőltetés nélkül tenné meg, ha ellenszegül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346