Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 13:17:12
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Seles szobája//

*Nincs is jobb egy ilyen reggelnél. Hiába a rá váró napi teendők sorozata, azért ilyesmi után már egészen elviselhető.*
-Hát, ennek örülök! Én is! Rólunk álmodtam. Arra, hogy milyen jó volt az első csókunk! ~Na, Leon! Elég az érzelgősségből! A következő mi lesz? Nekiállsz nosztalgiázni, mint valami nagypapa?~ *Egyébként, lassan az se áll tőle távol. Két hete itt van Vadvédben, és ilyen nyugodt napjai régen nem voltak. Mindenütt volt egy kis verekedés, vagy veszekedés, de itt most semmi. Mindenkivel egész jól megvan.*
-Hát, én sem akarok Xottal összeveszni, az biztos! *Azonban csak azért nem, hogy Selest ne bántsa vele. Máskülönben már régen leállt volna veszekedni a nővel, aki folyamatosan olyan ellenszenvesen bánik vele. Ez egy hat alatt sem javult különösebben. Ahogy a lány felkel, ő maga is nyúl a nadrágjáért, amit a földre rakott, természetesen összehajtva, nehogy valami baja essék a ruhadarabnak. Ahogy felveszi, rögtön vissza is mászik az ágyba. Egy ideig csak úgy bámulja szerelmét ahogy az öltözködik és készülődik, de amikor a fésülködéshez ér, oda ül mögé, és elkéri tőle a fésűt.*
-Hagyd, majd én megcsinálom! *Ezzel elkezdi fésülgetni Selest, ha már nincs kislányuk, akit csinosítgasson.*
-Ő lesz. Nem igazán bírom a képét. Se macskával, se anélkül. *Bár Patkány már egészen megszokta, hogy itt van, és néha ki is bóklászik egy kicsit. Leon kénytelen volt masnit kötni a nyakába, hogy mindenki lássa, nem csak valami mezei rágcsáló, hanem van gazdája is.*
-Majd inkább téged eszlek meg! *Ezután játékosan és finoman beleharap a lány nyakába.*
-Csak aztán vigyázz magadra! Nem kéne neked is eltűnni, meg medvéket hajkurászni! *Utal itt a kis tündérfiúra, meg Aranyhajra, akik majdnem megjárták a kis kalandjukat.*

2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 12:57:49
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Shen, Denzack//

*A zárral bajlódó kormos is egyetért vele, hogy Kormi sokkal hasznosabb tagja volna a csapatnak, ha csendben lenne, ruha nélkül. Mert kormos füstösképű létére csinos darab. Persze nem annyira, mint Lyzi, de egy elf erdőkirálykisasszony szépségével nem sokan vetekedhetnek. Bizony.
Shen izgatottan várja a katartikus élményt, amikor a lakat is végre kinyílik, kezének finom remegését a hát mögé rejti. Mióta is nem ivott? Hú, sok ideje és mennyire jó lesz már kicsit iszogatni. Amikor Jayzion bemondja, hogy már csak egy pillanat választja el őket a szesztől, kikerekednek a szemei.*
- Cssss. *szól rá a kormos lányra.*
- A vihogásoddal még a végén leleplezel minket! *mondja el, hogy mire is gondolt.*
- Pusztán statisztikai szempontból. Állítólag a mélységiek melle kerekebb, mint más fajok nőegyedeié. *próbál tökéletesen tudományos magyarázatot adni a meztelenkedés megindoklására.*
- Ez jól hangzik. *kacsint vissza a felajánlkozó mélységienk.*
- Te beszélsz, az előbb meg itt kacarásztál. *csitteg vissza a lánynak, amikor Banya emlegetésére hívja fel a figyelmet. Amúgy tényleg olyanok, mint a rossz gyerekek a viselkedésükkel.
Katt.
A zárok kinyílnak és szabad az út, ám Xot mégis tétlenkedik.*
- Mivan, inadba szállt a bátorságod? *kérdi Shen halkan és kicsit gúnyosan, hogy a kormos elállja itt a boldogsághoz vezető utat. Ám végül dönt és megindul és előzékenyen még fényt is csihol egy gyertya kanócára. A lombzabáló leküzdi a lefelé vezető pár lépcsőfokot, majd odalent megilletődöttségtől könnyes szemekkel forog körbe a hordók között.*
- Hazaértem. *suttogja rekedten, majd egy palackhoz lép, hogy szemrevételezze a cuccot.*
- Iszunk egyet nem, csak megünnepeljük, hogy bejutottunk? *fordul kérdőn társai felé és megbont egy palackot a tőrével roppant gyakorlottan.*

2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 11:47:07
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A Hold ezüst ragyogása//

*Aryna láthatóan egészen kétségbeesik a hallottakra. Persze ha Isq belegondol, ő is beleborzong a dologba. Milyen lenne már, ha elmenne egy időre a szokásos csavargásai egyikére, és mire visszatérne, addigra Xot, Aenae, Lyz, Zara, Umon, Bayde, Ert és a többiek szőrén szálán eltűnnének! Még Shen, Jayzion, sőt még Pyr is!! Ráadásul csupa idegen lenne az erődben. Hogy így belegondol, lehet meg is bolondulna. Úgyhogy egészen együttérzően pillant a tejfölszőke, szép elf lányra, aki döbbenetében még a szobába igyekvést is abbahagyja, és egyszerűen lecsúszik a fal mellé, és leül.*
- Sajnálom! Igazán sajnálom! *vigasztalja.* - Szörnyű lehet most neked! *Azt azért továbbra sem érti, hogy hogyan maradhatott életben Erdőmélyén ennyi időn keresztül, mit evett, és hogyan tanult éjszaka, de hát a lány mágus! Bizonyára ismer jó néhány nagyerejű segítő varázslatot.
Kezét nyújtja, és segít Arynak felegyenesedni a földről, ahogy az láthatóan kezd magához térni a döbbenetéből.*
- Szívesen meghallgatnám a régiekről a történeteidet! *mondja lelkesen.* -Sokat gondolkodtam azon, vajon miért mehettek el. Cserébe sorra bemutatlak majd az ittenieknek, ha gondolod. *mosolyodik el.
Már éppen azon gondolkodik, hogy hagyja, hogy Aryna egyedül birkózzon meg ezzel az egésszel, és folytatja az útját lefelé, magára hagyva inkább a fiatal elfet, amikor az egyik kis venár kölyök óbégatására lesz figyelmes. Érte kiabál.*
- Most mennem kell! Ha gondolod, később odalent megtalálsz! Én nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy visszajöttél! *mondja még neki, hátha ezzel egy picit segít.*
- Jaj, Aryna! *fordul még vissza, épp mielőtt végleg belépne az ajtón a lány.*
- Kölcsön tudnál nekem adni jegyzeteket? Nagyon vigyázni fogok rájuk! A Holdvarázslatokról! Nagyon szeretnék néhányat megtanulni közülük! *mondja vágyakozón.*
- Tudod, Worenth mester azt mondta, márpedig ő igazán nagy varázsló, hogy belőlem is lehet nagy mágus, csak akarnom kell! *várja még meg reménykedve a lány válaszát, aztán levágtázik sietve a kis venár kölyökkel a csigalépcsőn, hogy megkeresse Lyzt, és megkérdezze, mit is szeretne.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.22 11:50:08

2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 11:06:20
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az Erdő Szívének teológiája//

- Hát persze! Hogyne hinnék! *válaszol Isq kicsit meghökkenve a nekiszegeződő kérdésen.* - Azt hiszem, nem is tudnék úgy létezni, hogy nem hiszek.
- Ha a napfelkeltét újra meg újra egy hegyormon éled át, és látod, ahogy a világ körülötted megint felizzik, és vörösarany fénybe borulva az új nap hajnalán is tündökölni kezd... ha átéled, és túléled *nevet hangtalanul* - egy anyamedve ágaskodó bömbölését Erdőmélyén, aki a kicsinyét féltve neked támad... ha messziről megláthatod egy griffpár magasbatörő szárnyalását... ha embernemjárta barlangok mélyére merészkedsz, csak hogy begyűjts egy olyan gombafajtát, ami eloszlatja minden méreg erejét... ha minden tavasszal újra látod a körtáncot Fák Őrzője ünnepén a csillagok alatt... nem is tudsz mást tenni, azt hiszem. *mondja hangosan tűnődve azon, hogy is van ez.*
- Hiszek az Erdő Szívében, és a hatalmában is hiszek. *erősíti meg.*
- Hiszek abban, hogy képes életet teremteni, hogy az erdő, a tavasz és az élet, a teremtés istene ő, és ha valaki szembeszáll vele, az a halál irányába menetel.
- De miért kérdezed? Neked mit tanított a mestered? *kérdezi kíváncsian.*

2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 10:55:54
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Őrségváltás//

*Szomorú lenne? Talán csak az átlagosnál nyúzottabb, de az elmúlt egy hatban annyira magányosnak érezte magát, hogy most vágyik egy kis társaságra. Amúgy alapvetően elvan napokig is anélkül, hogy bárkihez szólna, de akkor az a saját döntése, nem pedig az ágyfogság eredménye. Rámosolyog Shenre.*
- Ja kösz, megvagyok. Tudok már rendesen mozogni.
*Aenae valószínűleg azért nem veszi észre Shent, mert úgy vélte, hogy amaz már odébbállt kiképzésre. Legalábbis látni vélte, hogy ez történik, de úgy tűnik, hogy a kialvatlanságtól erős hallucinációk gyötrik.*
- Őőőőizééé. Nem kösz.
*Nem nagyétkű alapvetően sem, számos táplálkozási problémája is akad és ebbe bizony beletartozik az is, hogy a hűvös reggeleken inkább egy meleg helyiségben étkezne, már ha egyáltalán étkezne. Merthogy az utóbbi időkben minden visszajön, a csípőcsontja egészen ki is látszik. Bár van a lánynak egy olyan sanda gyanúja, hogy a citromhabos süti megmaradna benne, meg a grillázs is. A gondolatra összefut a nyál Aenae szájában és a gyomra is megkordul, de cseppet sem a kolbászos szendvicsre.*
- Igen Bayde Pyctára gondoltam.
*Meg félve Umonra is, de ezt nem teszi már hozzá, nem is akar rágondolni, így több gondolatot fecsérelt rá, mint kellett volna. Bőven sokkal többet és ettől pont a hideg futkos a hátán. Xotarától meg is kapja a választ, hogy nem érkeztek meg. Mondjuk a kérdése alapvetően költői volt, mert ha hazaértek volna, akkor Pycta valószínűleg szólt volna. Mindenesetre a lány elhúzza a száját, ez rossz hír ugyanis, nagyon rossz. Az udvariassági dicséretre oldalt pillant a saját vállán pihenő “pofás, horgolt vállkendőre”. Az udvariassági dicséretre udvariassági válasz és felajánlás érkezik.*
- Kösz, ha szeretnéd, horgolok neked is.
*Magában azért reméli, hogy Xotara nem él a felajánlással, nem mintha gondot okozna neki a dolog, mert elég gyorsan megy neki a dolog, de egy hat alatt erre is ráunt. Természetesen észleli, hogy a mélységi valami miatt zavarban van, csak éppen azt nem tudja elképzelni, hogy mi miatt. Menne is dolgára, biztosan van némi restanciája az elmúlt egy hatból, de ekkor Xotara újra megszólítja.*
- Őőő, rendben.
*Nem nagyon tudja elképzelni, hogy nekik kettejüknek mi beszélnivalójuk lehetne egymással – hacsak nem számítjuk ugye a csinos vállkendőt –, de azért követi szemével a mélységi tekintetét, bólint és el is indul a pad felé. Fázósan húzza össze magán a vállkendőt, szó nélkül ül le, végül is amaz akar neki mondani valamit és nem fordítva. Talán bocsánatot akar kérni, hogy a múltkor a laborban úgy a torkának ugrott. Mindenesetre nem bocsátkozik találgatásokba, mert úgyis mindjárt megtudja. A hozzájuk lépő Lyz ugyan kicsit hátráltatja a dolgot, de azért rámosolyog a nőre és néma csodálattal adózik a hajának, csak akkor fordul újra Xotara felé, mikor Lyz már odébb ment.*

2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 10:13:57
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Udvar//
//Xot, Aenae és Zara bandája//

*Mosolyogva fordul a másik oldalára, s hunyorogva nyitja szemeit az ablakon beszűrődő fény felé. Talán egy kicsit elaludt, ami nem jellemző rá, de ritkán talán ez is belefér. Általában korán ébred, s mindenki előtt ér a gyakorlótérre, de előző este sokáig ébren volt, így a mai reggel kicsit elcsúszik a megszokottól. Mikor feleszmél, kipattannak szemei, s szokásához híven a takaróba tekerve lép az ablakhoz, hogy kinézzen rajta. Néhány venár már az udvaron lézeng, és ez csak megerősíti abban, hogy valóban később ébredt a szokásosnál. Ledobja a takarót, s a leterített ruháihoz lép, hogy mihamarabb magára öltse azokat. Egy gyors fonatba rendezi haját, hogy ne szálljon szerteszét a fel-feltámadó szélben, de néhány tincs, azonnal önállósítja magát az arca körül.
Felölti széles bőrövét, gyakorlott mozdulatokkal fűzi be a csatokat, s csatolja fel a tőrét is. Belebújik mellényébe, tegezét az oldalára csatolja, íját a kezébe veszi, s már indulásra is kész.
Úgy dönt, nem halogatja tovább az egy hata kapott feladatot, és a mai vadászattal egybeköti a felderítést is. A vadászatra beosztott venárok listája már korábban kikerült az étkezőben kifüggesztett pergamenre. Xot, Seles, Isqeha szerepelnek rajta, és ő maga is.
Így hát nyugodtan lép a konyhába, annak reményében, hogy négyen hamar fordulnak, s talán még valódi vadászat is lehet a dologból.*
- Jó reggelt Ban'jha! *Szól kedves határozottsággal, amikor a konyhába ér.* Ma kicsit több ellátmányra volna szükségünk. Nem tudom, mikor érünk haza a vadászatból. *Hangja komolyan cseng, s még annál is jobban gondolataiba merül, mint általában. Újra gondolja a vinni kívánt csapatot, a reggeli feladatait ezzel kapcsolatban, ezért lehet, hogy az ork szakácsnő semmilyen otrombasággal nem nyilvánul meg, vagy csak az elf lány nem hallja.
Bögréjével és pogácsával a kezében sétál ki az erkélyre, hogy a reggelijét szokásos módon onnan fogyassza el. Innen jobban belátja az udvart. Xotara a falon, de Isqehát és Selest nem látja sehol. Pillantása a Zara köré gyűlt kis csapatra siklik.
Csak most tűnik fel neki, hogy Shen egészen összeszedte magát, már közel sem látszik olyan törékenynek, mint mikor először találkoztak a konyhában. A robusztustól messze van, de egészen kipofásodott. Bár lehet, hogy csak azért tűnik így mert egészen kihúzza magát, és nem azzal a furcsa vigyorral a fején néz most rá, amitől Lyznek mindig olyan érzése van, mint ha valami maszat lenne az arcán, amit ő maga nem vesz észre.
Nagyon örül neki, hogy a sérültek betegek felépültek, mert Denzack balesetét még mindig a saját hibájának tekinti. Az viszont, hogy épségben van, és látszólag a helye is megvan a csapatban, valamelyest enyhít ezen a terhen. Amikor a furcsa kis tündérre siklik pillantása, önkéntelenül elmosolyodik. Nem találkozott még sosem hozzá hasonló szószátyár furcsasággal.
Ekkor az erkély alatt szalad el a szobalány egyik fia, aki éppen kapóra is jön.*
- Jó reggelt! *Hajol ki az erkélyen az elf lány.* Kérlek, keresd meg Isqehát és Selest. Szólj nekik, hogy az udvaron várom őket.
*A fiú játékosan haptákba vágja magát, majd kacagva elszalad, a keresett venárok nevét óbégatva.*
- Köszönöm! *Kiált utána csilingelve, már-már nevetve, majd visszaviszi a konyhába a kiürült bögrét és jóllakottan, határozott lendületes léptekkel indul ki az udvarra. Xotara már Aenaevel üldögél egy padon, meghitt kettecskén, mire Lyz kiér. Nem szeretne zavarni, de a feladat, feladat, odasétál hozzájuk.*
- Jó reggelt! *Köszön kedvesen, nem firtatva az előkerülő pergament.*
- Xot, egy órán belül indulunk. Ma messzebbre megyünk. Szólok Sadmyrnek hogy nyergelje fel a lovakat. Így készülj kérlek! Csak ennyit akartam, beszélgessetek csak, majd a kapunál találkozunk. Rendben?
*Zara csoportja felé sandít elgondolkodva, s mivel Xotarának csak ennyit szeretett volna mondani egyelőre, hirtelen gondolattól vezérelve Zaráékhoz veszi az irányt. Megáll a vörös lány mellett, bocsánatkérő pillantással.*
- Jó reggelt! Ne haragudj Zara, hogy megzavarlak, de elrabolhatnám Shent egy kicsit? *Kérdezi.* Nem baj? *Aztán az aranya hajú elfre pillant.*
- Velem jönnél kérlek? Szeretnék veled beszélni.
*Ujjait összekulcsolja maga előtt, íját a földnek támasztja, míg a válaszokra vár.*


A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.22 10:23:17

2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-22 01:02:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az Erdő Szívének teológiája//

*Miközben dolgozik, figyelmesen hallgatja az ifjút tanításának éveiről. Nem tudta Isqeha-ról, hogy ilyen sok időt töltött az erdőben, talán azt gondolta, hogy egy füvek illatától terhes laborban szedte magára mindezt a tudást. De balga gondolat volt, hisz hogyan másképp lehetne megtanulni a legjobban mindent a növényekről, ha nem az erdőben-mezőn.
Halovány mosollyal hallgatja a félvért és még mindig csodálja tenni akarásáért és lelkesedéséért. Olyan mintha csak így tudna nekiállni valaminek, teljes szívvel és lélekkel. Csodálni való tulajdonság. Amikor a félvér arról beszél, hogy mennyi sok helyen érezhető az Erdőszellem jelenléte, csak kurtán, egyetértően bólint. Az erődben még senkit sem hallott így beszélni az Erdő Szívéről. Aenae példának okáért elfogadja a jelenlétet, de nem hiszi, amit soha nem fog felróni neki, hisz saját döntése, hogy hittel hisz vagy józan ésszel. Sokan akadnak, akiknek bizonyíték kell, ahhoz, hogy higgyenek, de a Fákban Lakó nem az a bizonygatós entitás. Ha vétesz a törvényei ellen a vadonjában, akkor ne csodálkozz, ha lupus fulgurok támadnak meg.*
- Igen. *Néz fel az ifjúra, lombzöld tekintetében visszafogott izzással ég a fanatikus hit, mosolya mégis lágy és kedves.*
- Sokféle neve van, de a jelentése ugyanaz. Sokan nem is tudják, hogy hozzá száll az imája, ha ezen erdő fáinak lombja alatt hajtják álomra a fejüket és nyugodt, békés éjszakát szeretnének. A vadászok hozzá imádkoznak, hogy sikeres legyen a vadászat és senki ne sérüljön meg. *Magyarázza halk, de színtisztán érthető hangon.
A válaszkor, hogy mestere mesélt-e neki az Erdő Szívéről, elmosolyodik. Sejtette, hogy így volt, hisz csak az beszél ilyen tisztelettel és áhítattal, akiben meg van a hit szikrája.*
- Mondd csak, Isqeha. *Fordul komoly pillantással a félvér felé a csuhás, ahogy felegyenesedik. Jó fél fejjel magasabb a hosszúéletű venár vezér a füvésznél, alkata elf létére erős, a maga kecses módján, de nem fenyegető, mégis tiszteletet parancsoló.*
- Te hiszel az Erdő Szívében és hatalmában? *Xauzur, mintha csak meghallotta volna és megértette volna a kérdést, kíváncsian emeli fel a fejét és felül. Sárga ragadozószemei az ifjú félvért fürkészik, jelenléte is fenyegető, nem beszélve arról, hogy most kitünteti figyelmével Isqeha-t.*

2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 22:07:16
 ÚJ
>Aryna Yji avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//A Hold ezüst ragyogása//

*Aryna szája megremeg és szemében is jól kivehető ijedtség költözik. Hirtelen nagyon rosszul érzi magát, nem gondolta, hogy ennyi időt töltött távol, olyan ez, mintha ugrott volna egy generációt és most itt már mindenki új, azt sem tudja ki az a Pycta, akiről most beszél, hogy az utolsó régi venár.*
-Mi? Hogy mindenki és az a Pycta a legrégebbi? *Kérdez vissza előre meredve és le is ül a földre, erre rémálmában sem gondolt volna, kisebb sokk hatása alatt van, miközben érkeznek az újabbnál újabb nevek, felemeli a kezét, hogy várjon és ne folytassa.*
-Nem tudom ki az a Pycta és senki más sem ismerek, egy mélységi nő engedett be, a nevét nem jegyeztem meg... ~Jajj, most mi lesz velem? Hogy legyek így magabiztos?~ *Legszívesebben most futna be a szobájába, magára zárná az ajtót és az ágyában pityeregne. Na, de erősnek akar mutatkozni, azért jött, hogy megmutassa mit tud és hogy lehet rá számítani, nem futhat csak úgy el.*
-Kimentem tanulni az erdőbe, nem mentem messzire, de éjjel voltam ébren és nappal aludtam, nem gondoltam, hogy így elrepül az idő. *Az elf szerzet lelkesedése pírt csal az arcára és félénken válaszol.*
-I-Igen, én mágus vagyok és Hold mágiával foglalkozom, bár még nem teljes a tudásom, de igyekszem ezt pótolni, azért ez a sok jegyzet, jól jön a későbbi mágia tanulásához. *Felegyenesedik a földről és a kulcsot a zárba téve végre kinyitja az ajtaját. Legalább itt nem változott semmi, ami kis örömmel tölti el és egy mély levegőt is vesz, végre valami megnyugtatja.*

2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 21:28:50
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A Hold ezüst ragyogása//

*A szép kis elf lány visszaköszön, és be is mutatkozik. Bár Isq hirtelen nem tudja, miért is mondja a hydrás mondatot, de gondolja, hogy egy igazi venár köszönést akar produkálni, hiszen Isq is jól ismeri a faragást a Nagycsarnokban.*
- Az elsők közt??! *döbben meg, ha lehet még annál is jobban, mint attól, hogy Aryna hirtelen megjelent itt a folyosón.*
- Hát ez... hurrá! Akkor te egy régen, előttünk itt élt venár vagy! Ez csodajó! Tudod, a vezér most Pycta, Pycta del Ventusnak hívják. Ő volt az utolsó, mindenki más elment a régen itt lakók közül. *beszél lelkesen folyamatosan, miközben segít összeszedni Arynak a földre hullott jegyzetlapokat.*
- Egy ideig egyedül volt. De ahogy rámaradt Vadvéd vezetése, attól kezdve az Erdő Szíve egyre több új venárt vonzott ide. Én Selessel érkeztem. *meséli.*
- Vele találkoztál már? Ki engedett be? Xotara?
- És eddig merre voltál? *kérdezősködik tovább, miközben megakad a szeme az egyik jegyzeten szereplő ábrán. Mágikus ábra, a hold fogyó-növekvő ciklusaival, és mágikus rúnákkal.*
- Mert már jó régóta Pycta del Ventus a venárok vezére, és Vadvéd vezetője.
- Te... *ismer rá, hogy mit is tart a kezében* - te mágus vagy??
- Annyira régóta keresek valakit, aki ért a Hold mágiához! *néz reménykedőn Arynára. El sem hiszi, hogy ilyen szerencséje lehet. Ebben már tényleg az Erdőszellem keze van benne!*

2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 20:42:56
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
/Az Erdő Szívének teológiája//

- Ó, igen, ezt én is így gondolom! *válaszol izgatottan a félvér arra a vélekedésre, hogy nincs szükség templomokra ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk vele.*
- Én rengeteget jártam egyedül az erdőt növénygyűjtés közben. Először csak a falunk környékét. Aztán egyre messzebb. Legelőször Kimmeri vitt magával. Mindent megmutogatott, mindenre megtanított. Hogy melyik növény hol nő. Hogy mikor melyiket lehet szedni. Hogy melyik részébe rejtett Fák Őrzője gyógyító vagy varázserőt.
- Ahogy nagyobb lettem, egyre többször mentem egyedül. *Isqeha nem mesélt ilyen hosszasan erről még senkinek, mióta eljött otthonról.*
- Lihanechtől le egészen a Nagy Erdőkerülő folyóig. Sokszor napokig, hetekig nem mentem haza.
- De ő mindenütt ott van. A Fák között a szél zúgásában. Az ég kékjében. A patakok csobogásában. A leszálló éjszaka puha árnyaiban is.
- Ha egyedül járod a rengeteget, mindig ott van körülötted. Könnyű megérezni.
*Hogy itt, az áldozati fácska közvetlen közelében ennél is közelebb tudnának kerülni az Erdő Szívének isteni lényegéhez, ahogy Pycta mondja?
Itt elvékonyodik a létsíkokat, a létminőségeket elválasztó határ?
Isqeha nem tudja, de mégis érti, a korábban Erdőmélye önként vállalt magányában hosszú ideig élő ezüsthajú elf miről beszél.
A kis fa magányos élniakarása átitatódott valami mással, valami többel, amit csak érezni lehet, szavakkal leírni nem, ha valaki a közelébe érve kinyitja a szívét.*
- Az Erdő Szívének isteni lényege... a Fákban Lakó... az Erdőszellem... ugyanazt mondod, csak másként nevezed, ugye? *kérdez rá, ahogy meglocsolja a fellazított földet, majd leteszi maga mellé a vizes csöbröt.*
- Igen, elf. Apám is az volt. A faluban mindenki. Rajtam kívül *mosolyodik el kicsit szégyellősen.*
- Mesélt, persze. De nemcsak ő. Fák Őrzője és Föld Védője tiszteletére szóltak az ünnepeink. Mi így nevezzük az Erdő Szellemét. Sok régi dalunk szól róluk. Jó néhányat tudok én is.



A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.21 21:33:31

2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 19:58:20
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Seles szobája//

*Selest kérni sem kell, lelkesen a felébredő Leon karjaiba simul, és arcát az övéhez érinti a csók után.*
- Jól aludtál? *Utánozza Leon kifejezetten mély reggeli hangját dörmögve, de persze közel sem jár az eredetihez. Úgy tűnik, ha Leon közelében van, állandóan rosszalkodnia kell, mert most sem bír magával, jót kuncog a saját tréfáján.* Igen, kifejezetten. És te? Olyan békésnek tűntél, szinte sajnáltalak felébreszteni. De ha hagylak, Xot rám fog pirítani. *Nem mintha Xot annyira ketté akarta volna tépni ilyen mulasztások miatt Selest, hogy ez a lány számára aggodalomra adna okot, de hát akkor is, a feladat feladat, és ha csináljuk, csináljuk rendesen. Meghallgatja Leont, de aztán feltápászkodik az ágyból, hogy felöltözzön és megfésülködjön. Észre se veszi, hogy a haja babrálása közben az ágy szélén ülve önkéntelenül is csacsogni kezd.*
- Bayde lesz veled a falon, ugye? *Mosolyog.* Azért ne edd meg ebédre, Banya finomabbat főz! Meg én is! Bár lehet, hogy én ma nem fogok, szeretnék sétálni egyet ebben a szép időben. Lehet, hogy kimegyek az erdőbe is, ha találok valakit, akinek arra van dolga. *Mondja szinte csak magának, mert jól esik összefoglalni a teendőket. Ekkor jön rá, hogy folyamatosan magyaráz, és megfordulva bocsánatkérően mosolyog a párjára.* Ne haragudj, olyan cserfes vagyok ma, de csak nagyon jó a kedvem.

2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 18:42:47
 ÚJ
>Aryna Yji avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//A Hold ezüst ragyogása//

*Már épp célba érne, na de nem olyan egyszerű bejutni a saját szobájába sem, hisz kulcsra zárta és nem nyílik. A táskájában kezd el kutakodni a kulcs után, hamar a kezébe is akad, csak vele együtt kiránt egy könyvet is a táskából, ami a köszönés után koppan is a földön és jegyzetes papírok esnek ki belőle, szóródnak szét a padlón.* ~Ez az én formám.~
-Szia! *Köszön, majd mikor érzi a döbbenetet a kérdésből gyorsan jön a jelige is a szájára.* A hydrának kilenc feje van! Aryna vagyok, itt lakom és az elsők között lettem venár. *Magyaráz, de közben már hajol a papírjaiért a földre, hogy összeszedje őket, majd a könyvbe beletéve ismét a táskájába süllyessze azt. Kissé zavarban van és kezdi igen kényelmetlenül érezni magát, hogy mindenki számon kéri, úgy néz ki mintha jelenleg ő lenne itt a legrégebbi venár.*
-Na és te mit csinálsz? Megvolt már a vizsgád? *Érdeklődik, miközben már a kulccsal nyitja ki az ajtaját, ahol reméli minden ugyanolyan, ahogyan itt hagyta.*

2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 18:16:51
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hosszú idő telt el az "esemény" óta, s nem keresi más társaságát. Szinte hátán érzi a megrovó pillantásokat, olykor dühös és talán kissé elkeseredett arckifejezéseket, hogy ő még itt van. Egyedül talán Xotara és Pycta fogadja el jelenlétét, Pycta kötelességből és természetéből adódóan, Xotara pedig... nos ki tudja miért. Erősen a mezők, rétek havában járnak már, a fák virágba borultak, mindenhonnan madárcsicsergés hallatszik, s illatok keverednek a sűrű erdőben és Vadvédben egyaránt. Szereti a madarakat, s élvezi dalolásukat, őket hallgatva súlytalannak érzi a világ problémáját, saját gondjait, főleg este, mint amilyen most, tiszta időben. Manapság szokásává vált, mikor általában Vadvéd erődje elcsendesedik, kisétál a vízkerékhez, s a patak partján üldögélve csak élvezi a csendbe keveredő madárcsicsergést. Szinte tapintható a nyugalom, béke honol mindenhol, a madárdalba a patak csobogása keveredik. A vízkerék jelenleg nem forog recsegve, nincs szükség a hajtóerőre sehol sem az erődben. Lábai kinyújtva, s két kezére támaszkodva, hátradőlve figyeli a rengeteget, itt a falon kívül. Nem érez félelmet, hisz általában tőle félnek, ez, s korábbi szerzetesi kiképzése melyre immár pontosan emlékszik, valahogy érzéketlenné tette a hirtelen zajokra, vagy egyes állatok morajára. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a lassan újra benépesülő erődhöz hozzászokik az erdő, s elfogadja a venárok szomszédságát. Kissé jobban felül, karjai elzsibbadnak, s szórakozottan egy apró, száraz fadarabbal kezd játszani. A horizonton még egy utolsót kacsint a nap, hogy aztán az éj terítse fekete palástját a tájra. A kezében lévő fadarabot maga elé teszi, majd egy kis idő múlva egy másikat is talál, s ráhelyezi.*
~ Miért ne? ~ *gondolja, majd kissé nehézkesen feláll, s imbolyogva indul meg egy újabb fadarab felé. Közben majdnem felrúgja a mellette fekvő boros cserépkannát.*
- A Fekete Fára! *morran fel mosolyogva* a nedű! *De aztán megnyugodva állítja talpra.* Nem folyt ki. *Nem tulajdonít neki jelentőséget, de ha munkájával végez, olykor bizony elővesz egy üveg bort. Van hat, amikor csak kettőt, de akad olyan is, amikor hármat, vagy négyet. Nem számolja már. Amikor piacon jár, vesz magának egy pár üveggel, csak a miheztartás végett.*
~ Mindig csak kicsit, akkor nincs gond. ~ *Persze búsabb napokon, mikor a magány érzése jobban rátör, mikor rájön, hogy a legszebb évszak szépségét, a madárcsicsergés örömét, a virágzó cser csodáját nincs kivel megosztania, s minderről csak ő tehet. Akkor több is fogy, ami már nem nevezhető kicsinek. Majdnem elesik, mikor gondolataiból megébred menet közben, s imbolygása miatt is lelkifurdalás gyötri. De hát kivel ossza meg ezt? A szörny, a démon, a gyűlölet tárgya, a szentségtelen, az átkozott. Így marad az egyedüllét magasztossága, s a madarak társasága. Sikerül a kiszemelt fadarabig eljutni, s harmadikként a második kettőre helyezi, majd a következőt, s így tovább. Figyel arra, hogy csak száraz gallyakat válasszon, természetszeretete, s Erdőszellembe vetett hite, melyet lassan a Fekete Fával azonosít erős, soha ki nem hunyó. Nem sok idő telik el, s a szerzetes halványan mosolyog a lassan faágakba kapó lángnyelvekre, s a tábortűz fénye szelíden melegíti arcát, s rajta mozdulatlan fekete stigmáit. Jobbra nyúl, hogy a borosüveget alaposan meghúzza, s a tűzbe révedő tekintettel oly szorosan fogja az üveg nyakát, mintha egyetlen barátját ölelné át, attól való félelmében, hogy ő is elhagyja. A vízkerék áll, rajta egy madár pihen, s szomorú nótáját fújja, rövid idő után Umon halk dúdolásba kezd. A melankolikus, mélyen zengő hang lassan tovaszáll, s a parázsló száraz ágak pattogása szolgáltatja ritmusát. A dúdoláson kívül csend van, mélységes mély csend.*

2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 17:28:52
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Őrségváltás//
//Bayde, Xot, Aenae, kicsi Shen, kicsi Zara//

*Xot nyájasan köszönti a hozzájuk odalépő vörös muzsikus lányt is.*
- Szerbusz, Zara! Jaj, ugyan kérlek, Te soha nem zavarsz. Ja, ha már így bocsánatot kérsz, akkor spongyát rá.
*Kezével még legyint is egyet, hogy nem érdekes.*
- Ameddig Téged nem zavar, hogy egyedül én dirigálok az őrségben, addig engem sem zavar.
~ Na igen. Nem kell neki tudnia, hogy még örülök is a jelenlegi felállásnak és egyszerűbb is, ha nem kell vele egyeztetnem a dolgokat. ~
*Shen furcsán megrettent ábrázatát látva, Xot arcán azt a választékosságot és mély bölcsességet sejtető mosolya jelenik meg.*
- Üdv. néked! Én Árnytörő Xotara vagyok… meg a Kormi is. Na, de jó kiképződést, me…
*Nem tudja befejezni, mert, ahogy Bajdiból kitör a bájgúnár, úgy tör ki Xotból a jóízű nevetés.*
- Hát, ez tagadhatatlanul sokkal hitelesebb volt, mint ahogy én előadtam.
*Feleli még mindig nevetve, mert tudja, hogy Bajdi nem veszi zokon a dolgot.
Azonban, amilyen hirtelen kerekedett csuda jó kedve, olyan gyorsan el is illan, amikor törődött arcú Aenae csendesen odasétál hozzájuk és köszönve érdeklődik Pyctáék felől. A lány láttán, Xotara egy pillanat alatt elnémul, szája keserű lesz és zsigerei görcsbe rándulnak. A mélységi lány még szégyent is érez, hogy az imént még milyen jót nevetet, miközben Aenae és Umon is borzalmasan oda vannak a történtek után, és ezért, ha közvetve is, de ő a hibás. Xotara ismét hallani véli Bűntudata kárörvendő nevetését.
A sötételf lány, Umon ámokfutása miatt, már rég készül beszélni Aenaeel, de az elmúlt egy hatban sem bírta magát rávenni, hogy meglátogassa. Xotara úgy érzi a venártanács előtt sokkal könnyebb volt elismerni a hibáit, mint a vajákos lány elé állni, akivel a laborban lefolytatott szóváltásuk óta elég sajátos a viszonyuk, ami olyan szótlanul semmilyen, de még is némi feszültség lappang mögötte. Viszont, Aenae most itt áll előtte, akin látszik, hogy össze van esve, mind testileg, mind lelkileg. A sötételf lány megadón sóhajt.*
- Neked is jó reggelt! Nem… még nem jönnek. Sajna.
~ Oké, kislány… ebből már nem húzhatod ki magad… rajta! De hogy kezdjem? ~
*Xotara bűntudatos zavarában az első dologba kapaszkodik bele, amit kiszúr a lányon.*
- Öhm izé, milyen pofás horgolt vállkendő.
*Hangzik el Xotara szájából a sutábbnál is sutább dicséret, mintha őt valaha is érdekkelte volna, hogy ki, mit visel.
Xotara a laboros szóváltásuk óta ismeri annyira Aenaet, hogy tudja a lányról, hogy kellemetlenül érzi magát, ha a figyelem középpontjába kerül, és az Umonos téma, biztos, ettől, még borzalmasabb számára. Mély levegőt vesz és így szól: *
- Aenae! Beszélhetünk… négyszemközt?
*Xotara jelentőségteljesen pillant egy távolabb álló padra az udvaron, miközben bőrvértje nyakán benyúlva két összehajtott pergament vesz elő, majd várakozón Aenae topáz sárga szemeihez függeszti méregzöld pillantását.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.21 17:32:47

2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 16:04:37
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Észak//
//Kis közjáték – Pycta, Umon//

- Ó, értem. Hát, sok sikert hozzá! *Kíván minden jót közvetve a szertartáshoz.*
- Karavánpihenő romjai. *Ismétli a helyszínt.* Tudom, hol van, akkor elnézünk arra páran, megnézzük mi lesz. *Néz a lombzöld szemekbe minden higgadtságával, bár fogalma sincs, mit találhatnak majd ott, viszont nagyon kíváncsi ő is. Sosem látott még semmiféle entitást, vagy kivetülést, ezért egyre izgatottabb is lesz a dologtól, hogy valami egészen különleges hírrel térhetnek majd haza.*
- Orkok barikáddal? Ó... az sosem jó. * Alapvetően nem az orkokkal van a baja, hanem a torlasszal. Bárki zárjon le egy utat, ott nem igazán tud elképzelni semmilyen jótét szándékot. De így legalább tudja, hogy fokozott körültekintéssel kell lenniük az úton.*
- Igazán nincs mit Pycta. *Mosolyodik el az elf szavaira. Valóban nincs. Továbbra is azt tartja, mint mikor ide érkezett, hogy akkor van értelme az ittlétének, ha hasznos tag lehet. A vezér szavai pedig csak abban erősítik, hogy igenis van helye vadvédben. Ennél többre pedig egyelőre nem is vágyik.* Rám számíthatsz. Jó utat, vigyázzatok magatokra. *Szól még, s finoman ő is meghajol Pycta felé, melyet egy régi berögződés követ, miután felegyenesedett. A régmúlt berögződése, melyet csak otthon használt. A gondolatszikra kezéig fut s mozdul ösztönösen, ahogy még szüleitől tanulta kecses finomsággal, visszafogott tisztelettel. Az idősebbeket és az elöljárókat köszöntötték így otthon. Lehet, hogy Pycta nem ismeri, lehet, ez csak Lyz erdei közösségében volt szokás, de a mozdulatból egyértelműen kitűnik, hogy nem holmi nomád mellkas verdesés, sokkal finomabb és meghittebb annál. A mozdulat befejeztével pillantása Umonra siklik. Az átkozott szerzetessel azóta sem beszélt, és most ki tudja meddig nem fognak találkozni. Nem jutott dűlőre önmagában, hogy miként is viszonyuljon ezután a férfihoz. A megbeszélés után Aenae körüli bolydulás, aztán pedig az éhség, majd ólmos fáradtság elűzte Umon körüli gondolatait, melyek most százával kezdenek kavarogni a fejében. Szinte érzi, ahogy kettéhasad a szíve. Szeretne odamenni, megölelni, biztatóan fülébe súgni, hogy hisz benne. Nem lehet, hogy így maradjon. Megoldódik majd valahogy. De nem teszi. Csak smaragdszín szemei üzenik szomorú mosollyal, hogy mennyire sajnálja, hogy így alakult.
Miután Pycta elfordul tőle, Umonnak is int, bár nem elf módra, de annál több reménnyel, hogy ha visszatérnek, minden jóra fordul.
A távozók után becsukja a kaput, s visszatér az erődbe, hogy mindennapi feladatai mellé az újakat is besorolja.*

A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.21 16:50:51

2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 12:03:28
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az Erdő Szívének teológiája//

*Tudni nem tudja, de érzi a hely és a fácska szakralitását, számára nem kellenek hangzatos jelek, világraszóló ómenek, tökéletesen elég neki az érzés, amelyet szinte teljes lényével érez. Örül annak, hogy más is érzi ezt az érzést, még akkor is, ha nem válik hívővé.*
- Bármikor kapcsolatba léphetünk vele, nincs szükség templomokra vagy bármilyen segédeszközre. *Válaszol mosolyogva. Eddig bárhol, az erdő bármelyik pontján is fohászkodott, mindig érezte, hogy imái, fohászai meghallgatásra találtak, ám ez a kis fa mégis valamivel más.*
- Ám talán ezen a helyek kicsivel vékonyabb a síkokat elválasztó határ, közelebb vagyunk az Erdő Szívének isteni lényegéhez. *Magyarázza sarkaira ülve, kicsit megtorpanva a munkában.*
- Ezért is hoztam ki az Erdőszellem oltárát a szentélyből, hogy itt kint, a szabad ég alatt lehessen imádkozni a Fákban Lakóhoz. *Mosolyog a félvérre.*
- Kötelék? *néz a kis fácskára, mintha tőle várná a választ.*
- Igen. Úgy hiszem, igen. Bizonyosan. Még sohasem próbálkoztam azzal, hogy közvetlen őt szólítsam meg. Az erdőhöz szóltam, a vadonhoz, a fákhoz, de még nem volt bátorságom ahhoz, hogy az Erdő Szívéhez szóljak. *Tűnődik el és csendben is marad, amíg Isqeha visszaér a vízzel. Akkor felkel a földről és hagyja, hogy a félvér meglocsolja a frissen fellazított földet a fácska körül. Az első rügyek már megjelentek, s mire beköszönt a nyár, az első vékonyka gallyak is az ég felé nyúlnak már reményei szerint.*
- Kimmeri elf volt, ugye? *Fordul kérdésével az ifjú felé.*
- Beszélt neked az Erdőszellemről? *Fonja össze földtől maszatos kezeit maga előtt, kérdőn nézve a félvérre.*

2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 11:43:53
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Őrségváltás//
//Bayde, Shen, Xot, kicsi Aryna és kiképzés Zarával, meg a haverok //

*Az elf lányka eléggé zavarban van, el is utasítja a kínálást, de Shen nem esik ki ettől a szerepéből.*
- Rendben, szép napot! *Kacsint a lányra, majd folytatja az utat az őrségben lévők felé.*
- Te ki vagy és mit csináltál Kormival? *kérdi rettentően furcsán nézve a szokatlanul kedves és közvetlen mélységi lányra hunyorítva. Jó, eddig is tök közvetlen volt, de ez a kedvesség már ijesztő.*
- Most is megvannak az aranyló fürtjeim. Persze, hogy én. *néz értetlenül, bár most egy bőrpánttal fogja hátra, mert a Banya szerint összehajaz mindent. Valami hálót akart a fejébe húzni, de azt csípőből elutasította. Hogy nézne már ki, ha Lyzi meglátja abban?
Aztán kénytelen megtorpanni, mert a fősutyorgó olyan műsort tol le, amitől földbe gyökerezik a lába. A nyafka nemes kisasszony érzés nagyon átjön, aminek eredményeképp vörös lesz a képe a visszafojtott röhögéstől. Mégse lehet kiröhögni az egyik főhajjaekendet.*
- Szevasz, Bayde. *köszön remegő hangon a röhögéstől, de pár pillanat múltán már sikerül úgy-ahogy úrrá lenni rekeszizmain.*
- Szia szomorú lány, jobban vagy? *köszön a megjelenő Aenaenek, aki szinte észre sem veszi. Biztosan élével állt és így nem tűnt fel neki, hogy ott van.*
- Kérsz kolbisszenyót, meg teát? *kérdi őt is és ha a lány kér, akkor ad neki egy cipót és tölt neki teát.
A tömeg megsűrűsödik az udvaron, mert érkezik Zara is és ma már ő a második, aki Szépfiúnak szólítja. Ez se rosszabb vagy jobb, mint az Aranyhaj, talán egy leheletnyivel férfiasabb. De várj, nem.*
- Köszi, sokkal jobban vagyok. *és megmutatja meggyógyult lábát. Ugyan még kicsit húzódik, de csak be kell kicsit járatni és olyan lesz, mint újkorában.*
- Rendben, kiosztom a flamót és megyek. *biccent a vöröskének, majd a kacsintásra lemerevedik, mint a kígyó. Körbenéz, hogy tényleg neki szólt-e a kacsintás, de minden bizonnyal igen. Hatalmas sóhajjal csóválja meg a fejét. ~ Valamit csinálnom kell magammal, mert a végén mindenki belém habarodik úgy meg még nehezebb lesz ellopnom Lyzi szívét. ~ korholja magát ellenállhatatlanságáért, majd leteszi a kosarat, elköszön mindenkitől és megindul a szobájába a felszereléséért. Felveszi bőrvértjét, felövezi magát kardjával és tőrével, majd hátára veszi a tegzet és kezébe fogja íját. Egy hata nem használta, a fegyver fája kellemesen simul a tenyerébe, aztán pedig visszaindul az udvarra.
Oda aztán szinte lassítva érkezik meg, aranyló fürtjeit lágyan fújja a kellemes tavaszi szellő, acélszürke szemeiben az ég kékje szikrázik és égi fanfárok dala kíséri minden lépét. Legalábbis ő így gondolja, amúgy meg csak simán megérkezik a többiekhez.*
- Az erdei kísértet mindenkibe! *igyekszik áhítatos hangot megütni, annak ellenére, hogy az üdvözlés kétharmada téves kifejezés, de a tartalom a lényeg, nem a körítés. Közepes terpeszben megáll a hátsó sorban, karjait összefonja keskeny mellkasa előtt, hátha erre jár Lyzi és látja, milyen roppant férfiasan megnyerő megjelenés.*

2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 07:18:49
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Seles szobája//

*Leon még alszik, és álmában újraéli Vadvédbe érkezése óta eltelt napokat. Mindazt a jót és rosszat, ami megtörtént vele. A jók, szinte teljes egészében egyetlen személyhez köthetők. Ahhoz, akivel előző este álomra hajtotta a fejét, és akit annyira nagyon szeret, hogy még álmának furcsa birodalmában sem tud elszakadni tőle. Jelenleg éppen az egyik legkellemesebbik élményre emlékszik vissza, mégpedig az első csókjukra, ami egy hattal ezelőtt volt. Így Seles, aki felkelt mellette, láthatja, hogy álmában elmosolyodik, és kissé mocorog is, hogy az álomképet átölelhesse. Mióta szerelme ott alszik oldalán, kissé engedett a saját elvárásaiból, és könnyebben és mélyebben alszik, hiszen valamiféle biztonságérzete van, így is történhet meg, hogy a lány rendre előbb kel fel mostanában mint ő. Pedig a kalóz köztudottan koránkelő típus. Kissé megrezzen a simításra, de ahogy kinyitja a szemét, és megkapja reggeli csókját, egyből teljes nyugalom lesz úrrá rajta.*
-Jó reggelt! *Morogja álmoskás hangon, majd kitárja karjait, hogy Selest magához húzza.*
-Jól aludtál? *Kérdezi, de a választ meg sem várja ő is csókot nyom a lány ajkaira, mintegy viszonzásul az előbbiért.* ~Lassan menni kell őrködni is. Nem akarok innen felkelni.~ *Zsörtölődik egy kicsit gondolatban. Ha tehetné, délutánig itt lustálkodna szerelmével, és azután is csak azért kelne fel, hogy reggeli edzését elvégezze, meg egyen egy kicsit. Utána jönne is vissza.* ~Az élet nem ilyen egyszerű Leon! Menni kell dolgozni.~

2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 06:02:42
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Konyha//
//Lyz, Shen, Ert//

*Shennel, Lyzzel és Erttel folytatott találkozását pozitív élményként tartja számon. Lyz reakcióját kitaszítottságára nem veszi észre, számára az erről való beszélgetés oly természetes, mint, hogy a tűlevél marha keserű és megszurkálja az ember nyelvét, ha eszik belőle. Megörül tündér fajtársának is, majd miután kölcsönösen üdvözölték egymást visszaül az asztalhoz és falatozik tovább. Savanyúságot. Mert az finom. Kezébe temetve arcát röhög, szerinte feltűnés nélkül, mikor cimborája megkukulva bámulja az elf lányt.*
~ Bezony ebben még lesz egy-két kanyar! ~ *gondolja vidoran, majd miután végeznek, ígéretének megfelelően segédekzik az összepakolásban és immár nem elkülönítőnek, hanem szobájának titulált helyiségbe veszi az irányt, miután elköszönt a többiektől.*

//Egy hattal később//
//Pyr, Shen, Xot, Denzack//

*Isqeha, mert már a nevét is tudja, tanácsára még nem mozog olyan sokat kint a szabad levegőn, mert bár látja a tavasz érkezését, viszket is a szárnya egy kis röpködéstől, egyelőre inkább szobájában pihenget zömmel. A barna hajú olykor-olykor még rá is nézett, az utóbbi időben már kevésbé is dorgálja meg, így a félfelf hathatós segítségének köszönhetően fel is épül, s immár egy hapcimorzsa sem hagyja el száját. Az erőd lakóit részletesen még nem, de legalább már név szerint ismeri, van akivel találkozik, van, akiről csak hall, de egyelőre ez is elég. Szokásává vált a konyhában való segédkezés, mert oda azért még le-le merészkedik, akkor is éppen itt ténykedik, amikor a venárfiú megérkezik, s átadja Zaratinate üzenetét.*
- Véééégre! Okés kiscsávó, egy pillanat és pattanok! Csak engedélyt kérek a főnökasszonytól! *Kacsint Banyára, az ork szakácsnőre, aki ezúttal nem éri el a fakanállal fenekét, mert abban a pillanatban, ahogy ezt kimondja, visítva röhögve reppen ki a konyha ajtaján, hogy útját a gyakorlótérre vegye. Nagyjából sejti hol van, így könnyű megtalálni, főleg, hogy egy vörös démon sejlik a közepén. Pyr mindig fentről érkezik, ahogy most is, becsapódva, mint egy csillagdarabka, porfelhőt verve maga körül, irhamellényében, tollas szárnyaival.*
- Hali! *Üdvözli Zarát, kinek nem tud elmenni kinézete mellett.* Aztaaa, de jó bőőőr! *véletlenül még a szája is nyitva marad, de aztán gyorsan korrigál.* Mármint a nadrágod, szép hasított, vagy mi! *Zavartan pislog az emberlányra, majd tétován ténfereg, miközben az esetleg válaszol.*
- A kölök azt mondta keresel. Mit fogunk csinálni?

2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-21 01:00:26
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Shen, Denzack//

*Xotara kedvesebb jellegű szavait Shen meglepett kifakadással fogadja.*
- Igen, Aranyhaj… tudod néha vannak ilyen tisztább pillanataim, amikor a fejemben hangok közül az egyik, azt mondja, hogy legyek kedvesebb. Ritkán hallgatok rá.
*A sötételf lány felnevet, kicsit úgy, mint akinek elgurult a gyógyszere. Az aranyifjú öribaris élcelődését epésen vigyorogva erősíti meg.*
- Persze, sose!
*A következő pillanatban Xot magabiztos rosszmájú vigyora lehervad a pofájáról, és csak meglepetten pislog kettőt, amikor két hím összefogva együttesen csapják le a magas labdát a vetkőzős fricskájukkal.*
~ Fúh, tényleg, majdnem kiböktem a fiúk szemét az egyik mellbimbómmal, hát ezt jól megkaptam… én céda... de csak majdnem, szóval annyi baj legyen. ~
*Xot nem az szégyellős fajta, szóval a fricskára egyszerűen csak elismerően elvigyorodik, és csípőből visszavág, amit természetesen egy elmaradhatatlan kacsintással is megtold.*
- Szeretnétek, mi?
*Majd tök komoly pofával magyarázza, de a végét már csak somolyogva tudja befejezni.*
- Hát, majd meglátom, esetleg pár üveg bor után, hogy megcsodálhattok e. Természetesen, vica-versa alapon. Bár ahhoz kéne egy pakli kártya is.
*Aztán vigyorogva megnyugtatja az urakat a vizelettartás dolgában is.*
- Nyugi srácok! Még pont abban a korban vagyok, hogy már és még vissza tudom tartani.
*A Banya emlegetésére Xot egy kicsit megretten, és úgy néz Shenre.*
- Csitt, még meghallja! Ne fesd az eredart a falra! A Nyanya nem járkál erre, de ha még sokat emlegetjük a semmiből itt terem. Nem t'om hogy csinálja, főleg a bolyhos, rózsaszín papucsában klaffogva, de ahhoz nagyon ért. Aztán sikítva futhatunk, de valószínűleg fasírtként végeznénk a venárok tányérján.
*A kormos lány taknyosokhoz illő, álkulcsos bénázására, egyik bűntársa sem úgy reagál, ahogy arra számított. Nem hurrogják le, hanem biztató szavakkal illetik, sőt Aranyhaj még a vállát is kedvesen megsimogatja. Xotara méregzöld szemei elkerekednek a meglepetéstől, és megkukulva mered maga elé, a kezében tartott tolvajkulcsokra. A mélységi lány megilletődöttségében kurtán ennyit bír csak kibökni.*
- Köszi, fiúk!
*Xot zavarát a lakat kattanása űzi el, mire rögtön vigyorogva a lakatosmester Jayzira kapja tekintetét.*
- Nyitva?!
*Jayzion előzékeny nyitásra való utasítása váratlanul éri, hiszen a vörös csuhás keze munkája van benne. Xotara csak a logisztikus, és a mankós Shen lelki támasza nélkül semmire se mentek volna.*
~ Most komolyan én tegyem fel az 'i'-re azt a bizonyos pontot? ~
*Az út végére ért most mégis a cél előtt megtorpan. A rendmester férkőzik a gondolatai közé, mint Jayzion szobája előtt, és most is átfut az agyán, hogy talán nem kéne ezt tennie. De aztán eszébe jut Umon nemtörődömsége és megfásult szerzetesi pofája, amit Xotara az őrtoronyban történtek után egyszerűen most sem tud hova tenni. Csak is arra tud gondolni, hogy akaratlanul már megint valami olyat tehetett, vagy mondhatott, amiért a barát ismét megharagudott rá.*
~ Nem is érdekkel. ~
*Csattan fel magában és dacos makacssággal fejezi be a zárfeltörést. Lenyomja az ormótlan vaskilincset, és fémes nyikorgással tárja ki az ódon pinceajtót. Xotara orrát azonnal megcsapja a dohos pinceszag, amibe fűszeresen belevegyül a bor és a tölgyfahordók kellemes illata. Mély levegőt vesz és egy gyors pillantást vet két bűntársára.*
- Uraim, ha megengedik?
*Majd habozás nélkül lesétál a sötét borospincébe. A lépcsőn leérve intőn visszaszól.*
- Aranyhaj! Várj, amíg kerítek valami gyertyát, vagy fáklyát! Mer' még összetöröd a pofád a lépcsőn lefelé jövet.
*Xot hamar meg is találja, amit keres, hiszen az nem is igazi borospince, amiben nincs legalább egy szál gyertya. Meggyújtva a viaszrudat, a gyertyaláng vidám lobogással jelezi, hogy a pincében van elég levegő és nem fognak mind itt megfulladni. A kormos lány kiszúr egy falra akasztott olajlámpást, amit a gyertyával meggyújt. Időközben valószínűleg Jayzion már utána jött a pincébe, mivel fajtársaként ő is lát sötétben.*
- Jól van Aranyhaj jöhetsz!
*Ha Shen is leért eldönthetik, hogy egy boroshordót verjenek csapra, vagy a trió pár üveg bort zsákmányolva feloszlik, és mindenki otthagy csapot-papot. Xotarának az előbbi verzió a szimpatikusabb, mert szent meggyőződése, hogy ökör iszik magában.*
- Nos, uraim mi legyen? Iszunk itt, vagy mindenki szólóban nyomja a szobájában?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346