Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-11 12:59:26
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Semmi baj. *Feleli halkan. Igazából már ő is azt hitte, hogy a múlt sötét árnyai már nem képesek ennyire kizökkenteni. Nem is tudja az idejét, mikor beszélt valakivel is ezekről a dolgokról. De most, itt az erdő közepén, Vadvéd falai közt a csillagokat fürkészve Kagaenae társaságában, teljesen az elmúlt idők hatása alá került. Ám tudja, hogy ezzel is közelebb került a lelki békéjéhez, ahhoz az állapothoz, amelyben már semmi sem lesz képes majd az érzelmein keresztül hatni rá. Nem érzéketlenség ez, bár eredményeiben talán ahhoz hasonlítható a legjobban, páncél ez, mellyel lelkét, elméjét védi, kulcs, mely lezár benne dolgokat, de azokhoz bármikor hozzáférhet, ha úgy hozza a helyzet.*
- Igen, elszomorít, de örülök, hogy beszélhettem neked róla. Tudod, nem sokan vannak, akikkel őszintén beszélhetek. *Ez persze nem azért van, mert akikkel körülveszi magát, azok megbízhatatlanok, hanem inkább azért, mert olyan kevés barátja van. Eddig nagyon nem is voltak barátai.*
- Akik csak azért vannak veled, mert gazdag vagy befolyásos vagy és a bajba kerülsz, elfordulnak tőled, azok nem is valódi barátok. Bajban ismerszik meg a valódi barát. *Közhelyes szavak, de igazak és ettől igazán értékesek.
A vénlány kifejezésre halkan felnevet. Ő sem hiszi, hogy Aenae vénlány maradna. Csinos, okos és ha a csuhás végez a tanításával, akkor még veszélyes is lesz. Az olyan ficsúrok, mint akikkel az anyja akarta összehozni, messzire elkerülik majd vagy ha lesznek olyan ostobák, hogy mégis a közelébe merészkedjenek, Kagaenae eltöri a karjukat.*
- Meglátom, hogy mit tehetek a dolog érdekében. *Válaszol komolyan a töktermés taglalására. Bár a beszélgetés ezen része komolytalan, a termés mégis komoly dolog. Meg kell termelniük a téli betevőt, mert, ha a hú fogságba ejti őket az erdőben, kelleni fog az ősszel betakarított termés.*
- Meg tudom érteni, majd beszélek azzal az ággyal. *Mosolyog szélesen.
Kagaenae nem csak testileg változott meg, amióta Vadvédben él. Igen, a kislányos külsőt teljesen levetkőzte, ha bárki ránézne, egy csinos, formás és magabiztos fiatal nőt láthat maga előtt. Lelkileg is hatalmasat fejlődött, a dac, mely elűzte otthonról, mára már szorgalommá nemesedett, az akaratossága pedig olyan elszántsággá, melyre sok férfi irigykedhetne.*
- Menekültél, de már nem kell menekülnöd. Itt otthonra leltél, mellettünk barátokra. Sorsot választottál magadnak, amit kevesen mondhatnak el magukról. Ha végre nyugalomra lelsz, minden kérdésedre választ fogsz kapni. *Nyugtatja. Biztos benne, hogy így lesz, legalábbis a csuhás ezen az úton fogja támogatni és segíteni addig, amíg azt Aenae engedi.*
- Nem, soha. *Biztosítja a lányt szavai igazáról, majd a megtagadásra hangosan felnevet.*
- Drága, Erdőmélyén viszonylag kevés olyan hely van, ahol citromhabos sütit lehet enni. *Fejcsóválva mosolyog, ahogy jó kedélye alábbhagy. Az erdő bő kézzel méri kincseit, de azok teljesen mások, mint a város luxustermékei. Az erdőben akad aranyló méz, édes gyümölcsök, laktató gombák és gyökerek, gyógyító füvek, szomjat oltó hűs patak, vadhús és megannyi táplálék, de citromhabos torta nem terem minden bokorban.*
- Nos, komoly gondokba fog ütközni a citrom beszerzése, de még a tél beállta előtt úgyis be kell mennünk a városba, úgyhogy hozunk majd valamennyit.

1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-11 12:10:04
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később és mások//

*Miközben a két férfi beszélget, Zara többször is végigmér a magát Cralannak mondó alakon. Nem feltétlen azért, mert bármi rosszat nézne ki belőle - bár akár ez is lehet, hisz csak úgy felbukkant itt minden előjel nélkül -, hanem egyszerűen csak szeret tisztában lenni azzal, ki áll előtte. Így persze túl sok mindent nem fog megtudni, de hátha mégis leolvas valamit az arcáról.
Végül az illető marad, mind az erődben, mind a gyakorlótéren, mint közönség, Pycta pedig visszatérhet hozzájuk, hogy folytassák az edzést.*
- Tényleg ez egy jó kérdés. Melyiket kéne előbb tudni?
*Ő ugyan már kicsit tudja mindkettőt, de hogy melyikkel kezdte... A fene se tudja már, ahogy a szükség hozta. Talán előbb védekezni tudott, de ennek nem sok köze volt ahhoz, hogy az lenne a praktikusabb első leckének. Csak meg kellett valahogy védenie magát, az öléshez meg nem volt gyomra. Aztán idővel ahhoz is hozzászokott, mivel néha elkerülhetetlen. Ma már nem okozna neki különösebb problémát, bár még mindig nem szívesen teszi meg, csak ha nagyon muszáj.*


1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-10 18:48:14
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Értem. Azt gondoltam, hogy vannak helyzetek, amik felülírják a szabályokat. De ha az élőholtak sem, akkor bizonyára semmi.
*Ő ezennel el is engedte ezt a témát. Pedig még lennének érvei, például, hogy talán fel sem ismernék, hiszen egy kisfiút bocsátottak útra. Ráadásul egy olyan kisfiút, aki nyomokban sem emlékeztet erre a férfira. Erre a férfira, akinek elmondása szerint mindene megvan, és elégedett. Mégis szomorú.*
- Sajnálom, hogy felhoztam, mert elszomorított téged.
*Pedig igazán nem akarta, hogy elszomorodjon, igazság szerint nem is gondolta volna, hogy az eredeti témától idáig is eltekeredhet a beszélgetés fonala. Ahogy Pycta lehajtott fejjel ül, úgy a lánynak hirtelen ingere támad arra, hogy vigasztalóan megölelje, de aztán csak megállja, bár tényleg komoly erőfeszítésében kerül, csak bütykös ujján fut végig párszor a lány hüvelykje újra.*
- Hát azt hittem, hogy vannak barátnőim, de elhidegültünk egymástól, főleg azután, hogy apám elvesztette majd minden pénzét. Egyébként a legtöbbje férjnél van, tudod a birtok házasodik a birtokkal, a vagyon meg a vagyonnal. Vagyon híján vénlány maradtam.
*Erre a gondolatra elmosolyodik, mert végül is messze van attól, hogy vén legyen, talán még vénlánynak is fiatal, de tény és való, hogy sok olyan korabeli lányt ismer, akik már férjhez mentek. Kötelességből. Ráadásul egyik sem lázadozott a sorsa ellen, csak Aenae volt az, aki a szökést választotta. Pedig egykettőre visszakerülhetett volna a társaságba.*
- Megmondom neked őszintén, hogy nem tudom. De szerintem mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy muszáj legyen megtennie ezt, vagy azt. Például olyan dolgokat, amiket soha nem képzelt el róla sem a környezete, sem pedig önmaga.
*Aenae kezdetben pusztán dacból csinálta, egy idő után pedig kifejezetten tetszett neki az elért eredmény, legyen szó akár lovaglásból, akár az ágyának bevetéséről.*
- Nagyítóval persze. Úgy biztosan könnyebb rajtad hibát találni.
*Amúgy komikus a kép, ami megjelenik lelki szemei előtt: a nagyító üvege csészealjnyira nagyítja topázsárga szemét, miközben akkurátusan, hümmögve vizsgálja az elfet és esetleges hibáit.*
- Kevesebb, vagy semennyi. Teljesen lényegtelen. Ismerve a konyhaművészetem egyszer odaégetném azt a levest, egyszer pedig elsóznám. Szóval sok tök kell, vagy semennyi.
*Persze nem gondolja komolyan, hiszen ha tökleves főzésére adná a fejét, akkor biztosan a sarkában állna a szakácsnő, és minden mozdulatát lesve a nyomában lenne, és így könnyedén korrigálhatná a lány hibáit.*
- Én olvasnám a saját fejemre. Sokszor próbáltam már véletlenül elaludni, de valahogy mindig kirugdos az ágy. Nem szép dolog tőle egyébként, haragszom is rá emiatt.
*Tekintetét Pyctára szegezve hallgatja annak szavait az aszkézisről. Furcsa számára ez az áhítat, ő maga valószínűleg tényleg alkalmatlan az ilyesmire. Már legalábbis abban a formában, amiben Pycta "műveli". Bár azért talán kicsit azért megvilágosodik, bár nem olyan értelemben, mint ahogyan azt az igazi aszkézis kéne eredményezze.*
- Értem. Azt hiszem. Valami ilyesmit csinálok itt magam is. Olyan dolgokat teszek, amikről sosem hittem volna, hogy valaha megteszem. És igen, az akaratom próbája az is, hogy ne szaladjak haza. De ez nem a tökéletesedés útja, hanem menekülés.
*Talán az elf van rá olyan hatással, hogy kicsit filozofikus hangulatba kerül. Azelőtt sosem elmélkedett ilyen dolgokról, csak arról, hogy vajon tovább meneküljön-e, vagy megtegye azt, amit a családja elvár tőle? Újra belegondolva még mindig képtelen lenne erre.*
- Nem ettél citromhabos sütit?!
*Kicsit tényleg megdöbbentő a számára, de a szavaiban szándékosan túlzó döbbenet hangzik.*
- Egek, mi mindent tagadsz még meg önmagadtól?!
*Ezt már komolyan kérdezi, talán azért, mert számára tényleg kicsit megdöbbentő. Lehet, hogy Pycta például táncolni sem tud?*
- Megtanulok citromhabos sütit sütni! Csak miattad!

A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.10 21:01:57

1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-10 17:03:03
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Kagaenae, a kitaszítás egy életre szól. Bármennyire is szeretném tudni, hogy jól vannak, bármennyire is szeretnének látni vagy tudni, bármennyire is joguk van a bizonyossághoz, nem léphetek soha többé azokra a földekre. Elég nagy szégyent hoztam a családom fejére, nem tetézhetem újabbakkal. *Szerette volna ezt a részét elhallgatni, de végül mégiscsak ki kellett mondania, ami a legnagyobb veszteséget jelenti. Jó időre elhallgat, fejét lehajtja, hogy maga elé meredjen, a lombzöld szemek a semmibe néznek, lelkére sosem feledett szomorúsággal nehezedik az a pillanat, amikor kitaszítottá vált.
A lánynak igaza van, jobb volna tudni, hogy élnek-e vagy halnak, ahogy nekik is jó volna a bizonyosság, hogy fiukból az évek alatt mi vált, hogy él és a Fákban Lakót szolgálja. De olyan törvények és elvek kötik meg szomorúságtól háborgó lelkét, melyet talán egy ember áthágna, de egy elf soha nem tenné meg.
Szomorú mosollyal töröl le egy könnycseppet Aenae arcáról.*
- Kitaszítottként is olyan az életem, amilyennek lennie kell, nem szeretnék jobbat, megelégszem azzal, amim van és törekszem a tökéletességre. Ennél többet nem tehetek és beletörődöm a sorsomba. Megbékéltem az elrendeléssel és tudom, hogy ezt ők is érzik. A Fákban Lakó megsúgja nekik és ha már nem is élnek, lelkük tisztán állhat az Erdőszellem elé.
*Mosolyogva, de csillogó szemekkel mondja ki az utolsó szavakat
Rövid hallgatás után könnyebb téma kerül terítékre. A csuhás szótlan mosollyal hallgatja Kagaenae szavait, miközben megigazítja a válláról lecsúszó takarót.*
- Nem teljesen. *Nevet fel halkan.*
- Kevesen csinálnák végig azt, amit te itt a korodbeli lányok közül. Biztosan voltak barátnőid a városban. Melyikük nem szaladt volna haza sikítva két nap után? *A magas elvárásokkal nincs semmi baj. Ha valaki megelégszik az átlagossal, akkor sohasem fog előre jutni. Nem szabad irreális dolgokat elvárni magunktól, bár Aenae sokszor feszegeti a határait, amitől csak elszántabb lesz a csuhás szemében.*
- Nagyítóval? *Kérdez vissza, mert elég tréfásan hangzik a dolog. Hagyja a lányt a múlt képei közt szemezgetni, nem zavarja meg kérdésekkel.
A töktermést boncolgató szavakra szélesen elmosolyodik. Eddig nem kellett még soha ilyesmivel foglalkoznia és most is csak a kényszer szorította arra, hogy földművelésbe fogjon. Önmagának megszerezte a szükséges élelmet, de most féltucatnál is több vadvédiről kell gondoskodnia.*
- Nem azt mondtam, hogy nem lesz termés, hanem azt, hogy kevesebb. *Emeli fel mutatóujját megrovón, de mosolya elveszi a szavak valódi élét.*
- És mégis ki olvasná ezt a fejedre? Zara? A fiúk? Vagy az ork szakácsnő? *Az utolsó lehetőségnél felnevet.*
- Nekem már nem kell bizonyítanod semmit, szerintem nekik sem. Úgyhogy nyugodtan pihend ki magad. *Ennél többet nem tud tenni az ügyért, mert ha Aenae a fejébe vesz valamit, akkor aztán mondhat neki bárki bármit.*
- Nem kell mindig megkérdezned, hogy kérdezhetsz-e. Azt hiszem, már vagyunk olyan kapcsolatban, hogy őszinte lehetsz és én is. *Válaszol féloldalas mosollyal.*
- Nem fázom, köszönöm. De kedves vagy. *Mondja, de a kezét sem húzza vagy húzta el eddig. Valamiért jól esik az érintés, egy teljesen új, ismeretlen, de kellemes érzést ad neki.*
- Az aszkézis egy út. Út önmagunk megismerése felé, egy út, mellyel közelebb kerülhetünk az isteni lényeghez. *Kezd a magyarázatba, hangjában újra érezni az áhítatot, mellyel az "utazásról" beszél.*
- Az aszkézis alatt elvékonyodik a világunkat a felsőbb szféráktól elválasztó határvonal. Testileg és lelkileg is megerőltető, de olyan határokat léphetünk át, amelyekről azt gondoltuk korábban, hogy elérhetetlenek. Az éhség, a magány és az elveszettség érzése szinte feloldódik a semmiben, a lélek szárnyra kap és felemelkedik. Testünket és lelkünket is próbára tesszük, amelytől fizikailag megerősödünk és akaratunk megedződik. A test sokszorosát bírja elviselni a mindennapos terhelésnek, csak a lélek adja fel. Ha gyenge a lélek, a test ereje semmit sem ér, ha gyenge a test, a lélek hiába bírná még, feladjuk. *Beszéd közben maga elé mered, mintha egy tekercsből olvasná a sorokat. Arcán összpontosítás és acélos fegyelem keveréke honol.*
- Ezért kell egyszerre edzeni a lelkünket és a testünket is, egyensúlyban tartva a két részt, mert csak így kerülhetünk közel a tökéletességhez. *Ahogy az utolsó szavak is leperegtek ajkairól, lombzöld tekintete megrebben, mintha valami olyasmibe botlott volna, amelyről eddig tudomása sem volt.*
- Még sohasem ettem citromhabos süteményt. *Pislog zavartan Kagaenae-re. És ha jobban belegondol, akkor valóban így van. Vékony szemöldökét felhúzva zavartan elmosolyodik a gondolatra.*

1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-10 11:36:26
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később és mások//

*A félvér és az elf hamar lerendezik a lerendezni-valót, Aenae egyébként számtalan hasonlóságot fedez fel a két férfi között, és mindezek fényében ugrál a tekintete kettejük között. Arra gondol, hogy talán a habitusuk is hasonló lehet, nem csupán a megjelenésük, mármint a megjelenésük alatt nyilván a ruházatukat kell érteni. Egyébként ha paranoiás lenne - szerencsére nem az -, akkor nekiszegezné a félvérnek azt a kérdést, hogy ugyan mit kérdezősködik a létszámról? Tán csak nem valami gazságra készül, amihez a megfogyatkozott csapat éppen kapóra jön?! Egyébként tényleg megfogan a lány fejében a gondolat, de valószínűleg csak azért, mert a sötételfek ázsiója általában elég alacsony. Aenae végül azért engedi el ezt a gondolatot, mert az erődben eltöltött hatok során megfogadta, hogy nem támaszkodik sztereotípiákra. Különben is csak félvér.
Pycta ismét kis történelmi leckét ad, hasonlót mondott el Darenn is pár hattal ezelőtt, érkezésük napján. Kicsit jól is esnek neki az elf szavai, hogy úgy látja, hogy az ügyetlen városi lány is remek alapanyag lehet. Amiatt mondjuk kicsit bosszús, hogy Cralan is csatlakozna a nézőközönséghez, de ez a kis bosszússág hamar elillan, mivel amaz már az előbb is látta, hogy hogyan fegyverezték le egy pillanat alatt, így nyilván nem fog meglepődni, ha ugyanezt végignézheti még párszor. Aenae maga sem lepődne meg túlzottan.
Továbbra is marad a tőle lassan megszokottá váló kissé flegma testtartásban. Egyebekben nem flegmább, mint a sokéves átlag, csak valahogy keresi a helyét, meg nem is tudja, hogy mit csináljon. Álljon feszes vigyázzban? Netán leüljön a gyakorlótér szélén? Szívesen topogna, mert azért ott van a zabszem a hátsójában, de inkább marad egy helyben, így tűnhet flegmának.*
- És melyiket kéne megtanuljam előbb? Hogy hogyan döfjek le másokat, vagy, hogy hogyan fegyverezzem le a rám támadókat?
*Persze nyilván mindkettő fontos lehet, főleg a maga idejében, de vajon mik a prioritások? Mindenesetre topázsárga tekintete az elf arcán függ, úgy várja a választ. Egyébként szívesebben tanulna meg íjjal lőni, mert nehezen tudja elképzelni magáról, hogy bárkivel is közelharcba bocsátkozva lenne nyerési esélye.*

1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-10 10:35:51
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- És nekik nincs joguk a bizonyossághoz? Márpedig te tudod, hogy hol keresd őket, ők viszont nem tudják, hogy hol keressenek téged. Nem?
*Ez talán túlmutat a honvágyon, vagy azon a vágyon, hogy élőként emlékezhessen olyanokra, akik már esetleg holtak.*
- Tudod a két öcsém elment a háborúba, minden tiltás ellenére, úgy tűnik, hogy a szüleinket szökős gyermekekkel veri a balsorsuk. Szóval elmentek. Kezdetben még jöttek a levelek. Aztán egy idő után nem. Apám akkor kezdett tönkremenni. Az egyik pillanatban még reménykedett, tervezte a jövőt, hogy hová megy majd el a fiúkkal új szőlőtőkékért, hogy milyen karavánutat járnak be. A következőben reményvesztetten zokogott. Anyám szinte érzéketlenül nézte végig, ő amúgy is kicsit apatikus. Aztán kaptunk egy csomagot a ruháikkal, személyes holmijaikkal. Meg a bizonyossággal, hogy nincs többé egy fivérem sem, és a szüleimnek nincsenek már fiai. Apám egy pillanat alatt őszült meg, azóta nem beszél, csak ül a karosszékében, és bámul kandalló tüzébe. Anyám meg valahogy próbál életben maradni.
*Ezért nem kárhoztatja anyját, csupán azért, hogy az ő élete árán próbálja ezt meg, hogy szinte eladná őt azért, hogy megszokott életét élhesse tovább.*
- Viszont jobb a bizonyosság, mert így meggyászolhattuk őket, és nem is reménykedünk a viszontlátásban.
*Most már muszáj letörölje a könnyeit, főleg azért muszáj, mert ha most nem parancsolj megálljt a könnyeinek, akkor fél napot is képes lenne keservesen zokogni, noha tudja, hogy a könnyek nem jelentenek megoldást semmire.
A valódi apját érintő téma immáron elsikkad, és igazából nem is bánja, mert kicsit tényleg kényelmetlen a számára. Ezerszer kényelmetlenebb, mint a tönkrement családi vállalkozásról, vagy a gyászról beszélni. Kimondani is képtelen a nevét, bár Kaiss az első találkozásukkor ráhibázott a dologra, Aenae meg szabályos sértésnek érezte a feltételezést. Főleg azért, mert igaz.*
- Szóval szerinted sem vagyok teljesen reménytelen? Én néha úgy érzem ám. Nálam kevesebb bénább leányzót hordott a föld a hátán.
*Valószínűleg tényleg túl magasak önmagával szemben az elvárásai, mert nagyon tud dühöngeni, ha valami nem pont úgy történik, ahogyan azt ő elképzelte.*
- Na majd szemrevételezem, hogy van-e még valami rajtad, ami nem tökéletes. Ha kell, akkor nagyítóval fogom megvizsgálni minden porcikádat. A kisebbik öcsém volt tökéletesen szép, szőke haj, kék szem. Lányok százainak szívét törhette volna össze a kisfiús bájával, meg a csibészes mosolyával.
*Elréved kicsit, mosolya szinte nosztalgikus, ahogy megjelenik előtte fivére arca. Nagyobbik öccse nem volt olyan "jól sikerült", mintha a kisebbik lett volna a szobrászmester mesterműve, a nagyobbik pedig csak egy próbálkozás, ami szép ugyan, de megvannak a maga hibái.*
- Szóval akkor idén nem lesz sütőtök krémleves? Pedig azt szeretem, sőt asszem, hogy meg is tudnám csinálni. De csak ha összeszeded magad, és kezdesz valamit a tökökkel.
*Feltűnik neki ugyan a férfi zavara, de nem igazán tudja hová tenni, igaz ugyan, hogy ő is mindig zavarba jön, ha bókolnak neki. Persze vele nem sűrűn esik meg az ilyesmi, lehet, hogy ezzel Pycta is pont így van.*
- Nem, azt hiszem, hogy én nem tehetem meg, hogy sokáig aludjak. Mert én vagyok a városi kisasszonyka. A nyafka fruska.
*Vagy ilyesmi.*
- Kérdezhetek?
*Pislog kettőt, majd kicsit fészkelődni kezd, kicsit feljebb ül, és egész testével az elf felé fordul, az meg érezheti, hogy a lány felhúzott térdei, illetve lábszárai az oldalának nyomódnak. Feje továbbra is Pycta vállán, csak egy hajszálnyival közelebb hozzá, kezét azonban nem engedi el, csak ha a férfinek ellenére vannak az ujjai közé fonódó ujjak, amik valahogy egyfajta biztonságérzetet adnak a lánynak.*
- Nem fázol? Szívesen megosztom a pokrócod veled.
*Mert ugye amaz az elfé, akkor adta oda neki, mikor találkoztak az erdőben.*
- Nem ezt akartam kérdezni. Hanem azt, hogy amikor egyedül éltél az erdőben, hogy is mondtad? Magányos aszkézis. Nem fér a fejembe, lehet buta vagyok, vagy teljesen hitetlen. De mi a lényeg? A testi szenvedés, hogy a tested igényeit nem elégíted ki, vagy éppen csak a szükséges mértékben? Vagy a lelki szenvedés a magánytól? Persze értem én, hogy ha az ember sokat van egyedül, akkor sok ideje van gondolkodni önmagáról, meg a világról, de az egyedüllét akkor is gyötrő.
*Legalábbis a lány az éhségnél is gyötrőbbnek gondolja a magányt. Nem is szeret egyedül lenni, de ugye a családjuk elszegényedésével kiestek a gazdagnegyedi pixisből, így hamar elmaradtak az "örök" barátok.*
- Azt hiszem, hogy vannak olyan dolgok, amikről én nem tudnék lemondani. Mondjuk a táncról. Vagy a citromhabos sütiről. Ettél már igazán jó citromhabos sütit? Aminek a piskótája olyan lágy, hogy szinte azonnal elolvad a szádban, de a krémje olyan, hogy nyalakodhatsz belőle napestig?

A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.10 11:42:38

1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-10 01:23:28
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Valóban, Aenae és a csuhás népeik körében ugyanazon életszakaszban vannak, csak fajaik közt áll fent az a sok évnyi eltérés az elf javára. Az emberek hajlamosak bölcsnek és sokat tudónak mondani az elfeket, csak azért, mert többet élnek, ám elveik és életformájuk miatt két azonos életszakaszban lévő faj egy-egy gyermeke hasonló érzelmi és lelki szinten állhat.
Így lehet ezzel Kagaenae és Pycta is és amióta a lány Vadvéd lakója, rengeteget komolyodott, szinte hatok alatt akaratos kislányból fiatal nővé fejlődött.*
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy hazamennék a közeljövőben. Talán éppen azért, mert nem szeretném látni, hogy a szüleim esetleg meghaltak vagy az otthonom elpusztult. Az emlékeimben élnek és az otthonom is áll. *Mosolyog szomorúan. Volt neki honvágya. Ó, de még milyen! De nagyobb volt a szégyene és a bizonyítási vágya annál, hogy megtegye és elszökjön.*
- Értem. *Válaszolja Kagaenae szavaira. Ő aztán szinte semmit sem tud a lány apjáról. Hallott már azokról a barbárnak mondott népekről, de mivel sohasem került szembe velük, ráadásul éveket töltött az erdőben, így a hírek nemigen jutottak el hozzá. Bátorításként és vigasztalásként kicsit megszorítja Aenae vállát.*
- Én sem mondtam, hogy alaptalanok. *Kacsint a lányra. Valóban csodálja őt, amiért ilyen elszántsággal és szorgalommal végzi a gyakorlatokat és a munkákat, amelyeket a csuhás rábíz. Először azt gondolta, hogy a városi nemes kisasszony hamar rá fog jönni, hogy sokkal kellemesebb és kényelmesebb a városban parádézni egy csinos ruhácskában és topánkában, mint egy durva vászonnadrágban és csizmában krumplis zsákokat cipelni.*
- A gyarlóság nem bűn. Törekedni kell a tökéletességre mindig és fáradhatatlanul. Hinni kell és tenni érte és akkor nincs, ami megállíthat. *Fordul a szépen metszett arc a lány felé, így hosszú pillanatokra fürkészhetik egymás arcát. Annyira belefeledkezik a pillanatba, hogy észre sem veszi, ahogy Kagaenae ujjai az ujjai közé simulnak, de legbelül sosem tapasztalt érzések szökkennek szárba. Amikor a lány ajkai a kezét érintik, zavarba jön, de Aenae nem láthatja a zavartan megrebbenő pillákat és a száj apró remegését, ám kezét nem húzza el. A fájdalom elmúlása helyett - talán azért, mert valóban nem fájnak a kezei - teljesen más érzések szántják végig az idegeit.*
- Hadd gondolkozzam. *Köszörüli meg a torkát, mert valamiért nem akar kijönni hang a száján és zavartan elmosolyodik mellé.*
- Hát, valamit elrontottam, mert a tökök nem úgy nőnek, ahogy kellene nekik, szerintem. *Tréfál, hogy zavarát valahogy leplezze, de hirtelen semmi értelmes nem jut az eszébe, ami kissé megijeszti, hisz korábban ilyen sohasem fordult még elő.*
- Holnap, ha szeretnél, alhatsz sokáig. Majd én megcsinálom a munkákat. *Ajánlja fel. Halk sóhajjal zabolázza meg érzelmeit, igyekszik visszaszerezni nyugalmát, hogy tiszta fejjel átgondolhassa a történteket, de be kell vallania magának, amíg Kagaenae ilyen közel van hozzá, nem biztos, hogy sikerülni fog.*

1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-10 00:49:49
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később és mások//

- Büszkék vagyunk az alapítókra. *Sokkal mélyebbre kellene másznia a dologban, hogy Cralan előtt is világos legyen a helyzet és a következő kérdésre már nem tud kitérni a hosszabb magyarázkodás elől, bár remélte, hogy talán időközben visszatér Darenn és leveszi a válláról ezt a terhet. Ám a lovag elmarad kissé, így halk sóhajjal kezd bele a történetbe, ám érezhető, hogy a sóhaj nem a történet ismétlésének szól vagy a türelmetlenségnek.*
- Bocsánatodat kell kérnem, nem szerettelek volna félrevezetni, ha úgy érzed, mégis ezt tettem, akkor bocsánatodat kérem. *Kénytelen ezzel kezdeni, mert nem szokása sem alakoskodni, sem félrevezetni valakit.*
- Jómagam sem túl rég vagyok az erőd lakója. Engem a Fákban Lakó vezetett ide, de akkor már csak kevés számú venár volt itt és azóta a számuk csak csökkent. Darenn, az erőd mostani vezetője az utolsó, de most épp ő sincs jelen, ezért csak én tudok válaszolni neked. *Ahogy beszél, körbenéz az erőd udvarán, mely a kis "gombászcsapat" csatlakozása óta ugyan megélénkült, de így sem túl zsúfolt.*
- A venárok lassan eltűntek, akadt, akit valami rejtélyes dolog szólított el, voltak, akik egyszerűen elmentek. Számomra rejtve maradtak az okok. Ám most érkeztek páran, akik csatlakoztak hozzánk, akikkel tovább tudjuk vinni a régiek munkáját. *Lép oda Aenae mellé és teszi jobbját a vállára, ahogy mosolyogva a topáz szemekbe pillant.*
- Még egyszer köszönöm. *Hajol meg kissé.*
- Csak nyugodtan. *Teszi hozzá, amikor a félsötételf felteszi a kérdést, a csuhás pedig visszafordul Kagaenae felé, hogy folytathassák a gyakorlatot. Így is sokáig váratta már a lányt és Zarát.*
- Bocsánat, folytathatjuk. *Hajol meg kissé feléjük.
Kicsit elgondolkodik, hogy összeszedje magát, de mindez nem telik el sok időbe.*
- Tehát az előbb mutatott mozdulatsor csak egy a sok közül. De megfelelő alapokkal hathatósan lehet védekezni minden támadás ellen. Ezek az alapok pedig a legfontosabbak, hisz csak erős alapokra lehet valóban használható tudást építeni. Ha az alapok gyengék, komoly helyzetben kudarc lehet az ára. *Ez persze felesleges fecsegésnek tűnhet, de bármennyire is annak tűnik, igaz minden egyes szó.*
- Én jobban tartok attól a harcostól, amelyik egyetlen mozdulatot gyakorolt tízezerszer, mint attól, amelyik tízezer mozdulatot egyszer.

1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-09 23:26:40
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal később és mások//

* Bár teljességében nem ismeri ennek a csoportnak a történetét, ha jól hallotta, maga a szövetség régi, csupán egy időre eltűnt a szemek elöl, hogy nemrégiben újra előkerüljön. Ez természetesen mit sem csökkent a szerzetes tiszteletén, amit ezek az emberek, s persze az erőd felé érez. *
- Nincs mit megköszönni, büszkék lehettek.
* Feltűnik neki a finom változás, a szomorúságnak egy apró szikrája, ahogyan az elf a bőséges férőhelyekről beszél. Azt persze nem tudja, hogy mi az oka annak, hogy ilyen kevesen vannak, de biztos benne, hogy ez idővel változni fog. *
- Bevallom őszintén, magam is egy kissé népesebb csapatra számítottam. Talán kiküldetésben vannak a többiek?
* Kérdezi, remélve, hogy nem valami tragédia, esetleg a nemrég lezajlott háború az oka a néptelenségnek itt. *
- Hálás köszönet érte, de még egyszer hangsúlyozom, ha bármiben a szolgálatotokra tudok lenni...
* Lógva hagyja a mondatot, mert tolakodó sem akar lenni, s ha jól vette észre, félbe is szakította a jelenlévők programját. *
- Nem is tartanálak fel, láttam befelé jövet, hogy épp gyakorlatoztok. Remélem nem zavarna, ha maradnék, ha még folytatjátok.
* Veti fel, hisz igazából még nem olyan fáradt, se nem éhes és ezzel legalább lefoglalhatná magát. Egyébként is kíváncsi Pyctára, mert látta mozogni, s szeretné tudni, mire képes még az elf. *

1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-09 17:48:48
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ha úgy tesszük mérlegre Pycta és Aenae éveinek számát, hogy ez fajának mely életszakaszába tartozik, akkor máris nem egy több évtizedet megélt férfi és egy nagyon fiatal lány ül a mérleg két serpenyőjében, hanem két fiatal felnőtt. Aenae talán egy hajszállal fiatalabb. Mindenesetre eljön még az az idő, mikor Aenae lesz egy olyan életszakaszban, hogy rá mondhassák, hogy idős.*
- Nem gondoltál arra, hogy hazalátogass? Egyrészt eltelt csomó év, másrészt pedig nem akarod tudni, hogy vajon elsöpörte-e őket is a háború? Ha úgy döntesz, hogy elmész, akkor szívesen elkísérlek.
*Ő akarná tudni, és ezért nyilván nem kárhoztathatná senki. Meg azóta látszólag nyoma sincsen annak a féktelen kisfiúnak, akinek távoznia kellett.*
- Ó, nem félek én attól, hogy haragudna. Inkább csak attól, hogy nem olyan, mint amilyennek elképzelem. Mondjuk csupa randa dolgokat gondolok ám róla, de van is a városban egyfajta híre.
*Ezen Aenae is elhúzza kicsit a száját, meg anyja sem igazán beszélt róla jó szívvel, pedig sok év eltelt azóta, hogy utoljára találkoztak. Aenae szerint anyja haragjának az az oka, hogy szerelmes volt belé, csak az érzései viszonzatlanok maradtak.*
- Tudom, de néha jól esik.
*Arról már évek óta leszokott, hogy verje a mellét, hogy neki ebből vagy abból szebb vagy jobb van, mint másoknak. Valahogy idegen a jellemétől az ilyesmi meglehetősen távol áll, bár meglehetősen nagy a szája, és talán kicsit szertelen is, de azt nem lehet ráfogni, hogy nagyképű lenne.*
- Nem, nem tudom elhinni, hogy lenne egyáltalán bármi hibád! Nem fér bele a rólad kialakított eszményképbe. De egyébként nem jellemhibákra gondoltam.
*Feje Pycta vállán pihen, így felé fordítja a fejét. Rámosolyog.*
- Hanem arra, hogy a legszebb férfi vagy, akit csak valaha láttam. És hát kicsit irigy vagyok, na! Tudod emberek, és a gyarlóságaink.
*Ha az elf is felé fordítja a fejét, akkor egészen közelről tanulmányozhatja a vonásait. Topázsárga tekintete pedig meg-megrebbenve tanulmányozza végig az arcát, egészen a haja vonalától, lefelé a homlokát, szemeit orrát, az ajkain talán egy kicsit hosszabban időzik, de utána leszalad az állra, majd az állcsonton át vissza a hegyes fülre. Ujjai eközben az őt ölelő kéz ujjai közé siklanak, ha amannak nincs ellene kifogása, akkor hüvelykujja végigsimít a férfi mutatóujján, annak furcsa ízületein. Talán erről a másik megértheti, hogy mire is gondol a lány konkrétan. A férfi kezeit annyira nem találja szépnek, persze tudja, hogy életmódjából fakadhat, hogy ilyen bütykös. Ezen a ponton elfordítja a fejét, hogy a szájához húzza az elf kezét.*
- Gyógypuszi.
*Fordul vissza. Amikor gyerek volt, akkor anyja sokszor "gyógyította" így a különböző sérüléseit. A gyógypusziktól a sebek rögtön gyógyulnak, a fájdalom rögtön múlik, bár nincs arról meggyőződve, hogy a másiknak lennének fájdalmai.*
- De mesélj nekem a hibáidról légy szíves. Ha van rajtad más is, ami nem olyan szép, akkor azt is mutasd meg!
*A munkától és edzéstől kérgessé vált kezeket sem találja csúnyának, inkább csak elfhez nem illőnek.*
- Mindig is lelkes voltam. De megmondom őszintén, hogy kicsit fáradt vagyok, napokat tudnék aludni. Nem szoktam én hozzá a korai keléshez, meg ahhoz, hogy el tudok fáradni. Nem is tudom, hogy régen miben fáradtam el annyira?! Hímezgetésben?!
*Megint nevet, de ezúttal magán. Talán ez lehet az önirónia.*
- Ettől függetlenül az ajánlatod több, mint nagylelkű.
*Ez lenne a barátság? Bajtársiasság? Talán valami más? Aenae még nem tudja igazán eldönteni.*

1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-09 16:15:33
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Csendben hallgatja Aenae vidor szavait fiatalságát és életének hosszúságát illetően. De a lánynak igaza van, számára az idő homokja sokkal lassabban pereg, mint más fajok gyermekeinek, de másképpen is élik életüket, mint az emberek vagy a tündérek.
Bár hosszabb időt élnek meg, hosszabb időt szentelnek az élet megismerésének. Másképpen fordulnak a dolgok felé, mint a kérészéletű fajok. Míg mások sietve, akár a környezetük rovására is űzik a boldogságot, a tudást vagy bármit, addig az elfek inkább türelemmel figyelnek és tanulnak. Ugyanoda jutna el, ugyanazokat a következtetéseket vonják le, csak más utat járnak be míg eljutnak a végső célig.*
- Így is mondhatjuk. *Válaszol Kagaenae kérdésére, ahogy újra a csillagpettyes ég felé fordítja lombzöld tekintetét.*
- Gyermekek, akik túlságosan siettetik a megismerést, de én nem ítélkezem felettetek.
*Nagyon nehéz számára emberként gondolkodni, de igyekszik az ő szemszögükből is látni a dolgokat, még akkor is, ha ez a számára teljesen idegen.*
- Kényelmetlen lehet, de nem hinném, hogy az ő népüknél annyira ismeretlen volna ez a helyzet. Nem azt mondom, hogy minden családban akad egy "zabigyerek", hogy a te szavaiddal éljek, de biztos vagyok benne, hogy ha nem vársz el tőle semmit, akkor nem haragudna meg rád. *Nem rábeszélni akarja arra, hogy mindenképp látogassa meg, de érzi, hogy hiába tagadja, ismerni szeretné a valódi apját.*
- Dicsekedni nem helyes dolog. *Feddi meg mosolyogva a lányt, de kiérezni hangjából, hogy nem valódi haragvás ez, csak neveltetése és elvei berzenkednek tőle.*
- Számtalan hibám van. *Nevet fel halkan a kijelentésre, miszerint ő sem hibátlan.*
- De mindig azon kell lennünk, hogy javítsunk hibáinkon. Még ha azok teljese el nem hagyhatók, hisz halandók vagyunk, mégis törekednünk kell a tökéletesség felé.
*Ő sem hiszi, hogy a kérője, aki anyja neki szánt, idáig merészkedne, s nem csak azért, mert Vadvéd erődje rejtve van a hívatlanok előtt vagy mert a Fákban Lakó hamarabb elkergetné innen.*
- Nem tesz semmit, bármikor számíthatsz rám. Ha mindig ilyen lelkes és jó leszel, akkor melletted leszek.
*Hálát ad magában az Erdőszellemnek, hogy ilyen társakkal hozta össze útja során. Előbb ide vezette el, majd később áldásából ilyen embereket adott mellé. Volt értelme az egy évnyi magánynak, aszkézisnek és minden szenvedésnek, ha most új célokat adott neki.
Csendben ül, átkarolva Aenae vállát és lehunyja szemeit. Az éjjeli erdő békéje mindennél nyugodtabb percekkel ajándékozza meg, s hogy ez most megoszthatja a lánnyal is, mindennél többet ér.*

1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-08 20:35:10
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később és mások//

*Hamar kiderül, hogy az érkező félvér a hely híre miatt érkezett, és az is kiderül róla, hogy a nem túl bizalomgerjesztő képe ellenére igen udvarias, illemtudó. Meg, hogy nem is lenne hálátlan a kosztért, kvártélyért cserébe. Újra biccent neki, de egyebekben nem kommentálja az eseményeket. Ehelyett arra vár, hogy folytatják-e a gyakorlást, vagy az érkező olyannyira kizökkentett mindenkit, hogy most be is rekesztik a dolgot. Összességében neki egyik sem lenne ellenére, mert ízületei nem szoktak hozzá a csavargatáshoz és vagy jó lenne pihentetni kicsit, vagy pedig tovább edzeni. Lehet, hogy következőleg már egy lépéssel közelebb tudna férkőzni az elfhez, az azután következő alkalommal meg még közelebb és így tovább egészen addig míg a fatőr célba talál, nem pedig kicsavarják a kezéből. Persze tisztában van azzal, hogy erre ma nemigen kerülhet sor, de pár hat múlva talán ügyesedik annyit. Mármint annyit nyilván nem, hogy mérhető legyen egy elfhez, de önmagához képest nyilván komoly eredményeket érhet el. Anyja biztosan fogná a fejét, ha látná, hogy az egy szem lánya, akinek a legtökéletesebb nevetést biztosította most egy fatőrrel hadonászik, istállót ganéz, meg a szakácsnő keze alá dolgozik. Ráadásul mindezt pusztán azért élvezi csinálni mindegyiket. Jó a ganézást talán annyira nem, de az ellen sincsenek különösebb kifogásai. Régebben persze nem hitte volna, hogy ezekből bármelyiket is megteszi valaha, de változnak az idők és változnak az emberek is.*


1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-08 11:22:58
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A szépség persze egy nagyon relatív dolog, ahol Aenae felnőtt, ott a szépség értéknek számít, és ezt az értéket pedig cicomával meg is dobják kicsit. Az más kérdés, hogy ezzel néha igencsak túl lehet lőni a célon, és nevetségessé válni. Aenae mindig is a visszafogottság híve volt, mint ahogyan egész családja is, végtére is ők nem nemesek, csupán gazdagok, eleve másik kaszt még a vagyonosok között is. De Pyctát változatlanul szépnek látja, igaz ugyan, hogy nem sok elfet látott, és így momentán elképzelni sem tudja, hogy lehetnek még nála is szebbek.*
- Óh, akkor még fiatal vagy.
*Mondja villámgyors fejszámolás után, kiszélesedő mosollyal. Persze nem azon mosolyog, hogy amaz már negyven év óta nem volt otthon, hanem azon, hogy tényleg fiatal, mármint az elfek mértékével mérve.*
- Még leélsz háromszor, vagy négyszer ugyanennyit, nekem meg addigra már a csontjaim is elporladtak.
*ezt is meglehetősen vidoran közli, főleg azért mert a messzemenőkig igazak a szavai.*
- A te néped számára mind gyermekek vagyunk, igaz?
*Utoljára még kinyúl, hogy végigsimítsa azt a tincset, amit idáig piszergált, beigazítja a hegyes fül mögé, aztán pedig hagyja, hogy a férfi betakargassa.*
- Tudom, hogy bármikor elmehetnék hozzá, csak még nem döntöttem el, hogy el akarok-e. Kényelmetlen dolog az embernek, ha felbukkan egy-egy balkézről való gyerek, nem? Nekem kicsit az.
*Főleg, hogy csak nem régiben szerzett tudomást arról, hogy ő tulajdonképpen csak egy zabigyerek. Amit végül is senki nem éreztetett vele soha, és anyja is csak véletlenül vágta a fejéhez pár hattal ezelőtt.*
- Nem panaszkodtam, inkább dicsekedtem.
*Maga is hasonlóképp tekint a sebeire, mint azt Pycta megfogalmazta, de az ő gondolatai között az is az van, hogy anyja sikítófrászt kapna attól ha meglátná. Meg attól is, ha látná, hogy a nap kicsit lebarnította az arcát, egyből jönne és mosogatná citrommal, hogy kifehérítse.
Mikor a férfi átkarolja, akkor a lány neki dől, mivel alacsonyabb nála, ezért elég kényelmesen be tud vackolni a hóna alá. Az előbb ismerkedően tapogató keze természetesen újra előkerül a pokróc védelméből, hogy ezúttal az elf őt átkaroló kezét fogja meg, ahogy hüvelykujja végigsimít a bőrön úgy érzi annak valamennyi hibáját, legyen az akár bőrkeményedés, akár heg.*
- Kicsit megnyugtató, hogy nem minden tökéletesen szép rajtad. Lehet, hogy van más hibád is?
*Ezen halkan fel is nevet, főleg azért mert pár sebhely igazán nem von le sokat. Meg aztán mióta itt van azóta megtanulta, hogy a munkában nincsen semmi szégyellnivaló, azelőtt lenézte az olyanokat, akik például az ő szennyesét mosta, vagy a lovaikat ganézta. Semmittevésért meg ritkán kérgesedik ugye a kéz.*
- Ez azt hiszem, hogy az egyik legkedvesebb és legnagylelkűbb dolog, amit valaha csak hallottam. Köszönöm.
*Fejét az elf vállára rakva felé fordul, mosolyog. Nagyon jól esik neki ezt hallani. Viszont egyébként nem gondolja, hogy az a férfi ide utána jönne, annál is inkább, mert még az anyja sem tudja, hogy hol van, az a férfi meg nyilván nem fog energiát fecsérelni a megkeresésére, mert akad a városban még pár lány, akit a családja szívesen elad neki.*

1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 23:31:58
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Amíg a népével együtt élt, neki fel sem tűnt a fajának szépsége. Nem tartja magát szépnek, inkább csak átlagosnak, később pedig, amikor már az öreg remete mellett élt, akkor már nem is volt neki mihez viszonyítania a szépségét. Beavatása után már az olyan értékek, mint a szépség, legalábbis sajátja vagy mások szépsége, nem számítottak igazán. Megtanulta és felismerte, hogy a valódi szépség túlmutat a fizikai megjelenésen és valóban megsokszorozni nem lehet selyemből varrt ruhákkal vagy csillogó ékszerekkel. Önmagában elmosolyodik a vén szerzetes példáján, amikor azzal érvelt, hogy hiába csillog a vaddisznó ürülékében gyémánt, az attól még ürülék marad.*
- Tizenhárom esztendős voltam, amikor kitaszítottak és negyven tél múlt el azóta, hogy nem jártam otthon. *Válaszolja szomorkás mosollyal. Rá kell döbbennie, hogy eddig nem is gondolt azzal, hogy mennyi ideje nem látta a szüleit, az otthonát. Vajon mi lehet azzal a csinos elf kislánnyal, aki annyira tetszett neki, hogy hószín virágokból font neki koszorút aranyló hajába, de sohasem volt bátorsága odaadni neki.*
- Bármikor elmehetsz hozzá, ha úgy döntesz. Én szívesen elkísérlek. *Formálják keskeny ajkai a szavakat és teljesen belefeledkezik az ujjak érintésébe. Nem vonzalmat érez, hisz több évtized lehet közöttük, hanem valami olyat, amelyet nem tud mivel azonosítani. Egyszerre örül és szomorú, hogy a mozdulat félbeszakad, de arcán semmiféle érzelmet nem szeretne mutatni ezekből.
Kagaenae aztán megmutatja sebeit, melyeket azalatt az idő alatt szerzett, amióta az erődbe érkezett. A lombzöld szemek kifejezéstelenül futnak végig a sebes helyeken, nem kezdi el sajnálni Aenae-t és nem csak azért, mert tudja, hogy a lány nem szeretné, hogy bárki is sajnálja. Eszébe ötlenek az ő tanulóévei alatt szerzett sebek és fájdalmak. A vén szerzetes nem csak meditációval és szellemi gyakorlatokkal szorította kordába a fékevesztett innomi szertelenségét. Olykor ájulásig futtatta vagy egy faágon függeszkedve kellett felülést végeznie, míg görcsöt nem kapott a hasfala. Egy télen mezítláb futott a hóban, hogy aztán a befagyott folyó fagyasztó jégpáncélján, az öklének első két bütykén végezzen fekvőtámaszt.*
- Ezek a sebek nem az ügyetlenséged, hanem a szorgalmad bizonyítékai. *Szólal meg, majd akkurátusan elkezdni betakargatni a takaróval a kilógó részeket. A lába alá gyűri a takaró szegélyét, hogy ne jusson be a hideg alá, a vállára kanyarintja a másik részét, hogy elfedje a karokat és a sebes kezeket, így a lány is egész közelről veheti szemügyre a csuhás öklét. Az első két ujj ízületei egészen megnagyobbodtak, furcsa, keménynek tetsző bőr fedi, kicsit fénylenek is az erődből kiszűrődő fényben. A kézfején több behegedt vágás és egyéb seb is van, láthatóan folyamatosan "használva" vannak a kezei.*
- Most leszel csak igazán jó parti. *Mosolyodik el, ahogy végez és átkarolva engedi, hogy Kagaenae hozzá dőljön, már ha neki sincs ellenére. Furcsán hangzik a saját szájából a "parti" kifejezés, hisz nemigen szokott ilyen szavakat használni.*
- Ha végzünk az edzéssel, akkor nem te fog sikítani. Ha meg még azelőtt jönne el érted, amit kétlek, mert a Fákban Lakó előbb végezne vele, akkor itt leszek én. *Kacsint pajkosan a lányra.* És amíg levegőt tudok venni, addig nem érhet hozzád.

1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 22:15:56
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Egészen közelről van szerencséje az elf arcát tanulmányozni. Ha észre is veszi annak pirulását, annak akkor sem adja semmi jelét. Igazságtalannak érzi, hogy férfi ennyire szép lehet, meg, hogy a bőre majdhogynem selymesebb, mint az övé. Egy ezüstszín tincset kihúz a mutató- és középső ujja közé, hüvelykjével leszorítva, így egyszerre három ujjával is végigsimíthatja. Természetesen nem húzza a másik haját, mert a mozdulat nagyon könnyed, finom. Egyszerűen nem tudja elképzelni féktelen kisfiúnak. Ami azt illeti kisfiúnak sem tudja elképzelni.*
- Hány éves vagy?
*Teszi fel a kérdést anélkül, hogy eleresztené azt a tincset, amit épp oly tökéletesnek talál, mint tulajdonosát magát. Bezzeg az ő haja milyen szálkás tud lenni, ha nem ken rá mindenféle olajokat.
A férfi bölcsességére csak bólint.*
- Tudod először el akartam menni az igazi apámhoz. Főleg, hogy lássam, hogy tényleg annyira hasonlítok-e rá. De ő nem ismer engem, talán nem is tud a létezésemről. Valahogy meggondoltam magam, és a másik irányba indultam.
*Vagy inkább mélységes ellenérzései vannak a barbárokkal szemben, noha tulajdonképpen maga is az, és csak anyja szerencsés házasságának köszönhetően cseperedett városi kisasszonykává.*
- Örülök, hogy idetévedtem. Bár életemben nem volt rajtam ennyi seb.
*Most engedi csak el Pycta haját, eddig úgy babrált el vele, hogy talán maga sem vette észre. Már persze csak abban az esetben, ha amaz nem húzta már előbb ki az ujjai közül. Talán egészen reggelig képes lenne elpisztergálni, meg a számára igen különleges vonásokat tanulmányozni. Mindenesetre sebeit prezentálandó kinyújtja másik kezét is a pokróc alól, széttárt ujjait az elf felé nyújtja, majd lábfejeiről is félrehúzza a takarót. Előbbieket a konyhában való tüsténkedés során szabdalta össze, utóbbit vízhólyagosra törte a csizma. És akkor nem is beszéltünk a szinte folyamatos izomlázáról, erről Pycta és a lovaglóleckék tehetnek. Annak mondjuk kifejezetten örül, hogy egyszer sem esett le a nyeregből, viszont a makrancos hátas nem egyszer vitte neki a karámnak, mikor gyengülni érezte a lány akaratát, így mindkét térde lilás-sárgás színben játszik. Persze nem mutatja most be az összes sebét, mert akkor bugyira kéne vetkőzzön, így csupán a kezeit és lábfejeit fedi fel.*
- Lehet, hogy ennyi plezúrral már nem is vagyok olyan jó parti, nem? Még annyira sem, mint előtte voltam. Meg amúgy sem adnám meg azt az élvezetet, hogy sikítani halljon.
*Először még mosolyog, mert tényleg van abban valami vicces, hogy a csupa seb kisasszonyka annyira nem vonzó. Aztán elkomorodik kicsit, és főleg azért, mert nem tudja, hogy vajon tényleg képes lenne-e jajszó nélkül tűrni, egy darabig talán, de aztán hamar sikerülne legázolni az ellenállását. De ebbe jobb bele sem gondolni.*

A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.07 22:17:49

1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 21:32:50
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Kitaszíttatásának történetét mesélve szinte teljesen feloldódik a múlt képeiben. Újra maga előtt látja a fatrónust, melyen az aggastyán elf ült, amikor döntöttek a sorsa felett. De az a trón ám nem fából faragott volt, hanem egy valódi trón, melynek talpát ezeréves tölgy adta, a támláját és karfáit pedig ágak és levelek. Sohasem látott még azóta sem olyan csodás trónt. Soha nem ülhetett bele, hisz az csak a közösség vezetőjét illette meg, de még ma is biztos benne, hogy annál kényelmesebb ülőalkalmatosságot még nem próbált azelőtt és azóta sem.
A vénséges hosszúéletű arcát pókhálószerű ráncok szabdalták, de ibolyaszín szemeiben olyan ősi tudás és tapasztalat csillogott, amely csak az igazán sokat élők és látók sajátja. Arca kifejezéstelen, mintha egy fa kérgét fürkészte volna, amely egy elf arcát formálja.
A közösség tagjai hosszan ecsetelték csínytevéseinek sorát, anyja, apja hiába próbálta féktelen természetével magyarázni viselkedését. De nagy volt az ő bűne. Miatta majdnem leégett az erdei város. Pedig ő csak lovagosdit játszott a karám padlásán. Egyedül, mert a többi gyerek nem szívesen játszott vele, a szüleik féltek, hogy a vad természete rájuk is ráragad. Épp egy levelet pecsételt le, melyet kardtestvérének akart küldeni, hogy segítségét kérje egy szörnyeteg elleni harcban, amikor a gyertya eldőlt és legurult a padlásról és a deszkák közt a szalmára hullott. A tűz gyorsan elterjedt és hiába futott ő segítségért, a baj már megtörtént.
Lehajtott fejjel, szégyennel a szívében állt az elf tanács előtt, akikor kimondták rá a kitaszítás formuláját. Nem a bűne miatt aggódott, az már megtörtént, de szégyent hozott családjára.
Kisírt szemekkel fogadta el, hogy el kell mennie és búcsú nélkül indult el, amikor a szerzetes érte jött.
Azóta nem volt otthon. De reméli, hogy szülei boldogok és tudják, hogy a vad vihar széllé szelídült.
Kagaenae kérdése rángatja vissza a valóságba és szótlan bólint alig láthatóan. A lombzöld szemek a topázsárga tekintetbe mélyednek, ahogy a lány megérti az arcát. Zavarba jön és örül, hogy a teraszon most gyér a fény, mert érzi, hogy az arcába tolul a vér zavarában.
Őszinteségére őszinteség a válasz, Aenae is belefog saját történetébe. A csuhás soha nem kérdezte a múltjáról, hogy miért szökött el otthonról és miért lett egy erdőmélyi erőd lakója. Biztos volt benne, hogy ha lejön az ideje, mindent meg fog tudni, csak türelemmel ki kell várnia, míg Kagaenae eléggé megnyugszik, hogy meséljen.
Szinte érzi a kibontakozó történet előrehaladtával, hogyan növekszik meg a lányban a düh és a harag. Meg van a véleménye a "kérőről", egy pillanatra elfeledi, hogy miféle elvek vezérlik és felötlik benne, miféle fájdalmat tudna okozni annak a férfinek - mit férfinek, disznónak. A szüleit nem hibáztatja, vannak olyan pontok az életben, amikor rosszul döntünk, de vállalnunk kell a döntésünket és még ha újabb hibákat követünk is el, még sohasem késő visszafordulni.
Amikor véget ér a történet és Kagaenae kimondja a végkövetkeztetést, a csuhás nem szólal meg azonnal. Hagyja, hogy a lány lenyugodjon, hogy lelkének felszakított sebeire gyógyírt hozzon az erdő békéje, a nyugalom balzsamával enyhítve a kínt, melyet a kötelesség és a dac okoz neki.*
- Ez a te harcod. A démonainkkal nekünk kell megküzdenünk. Állhat mellettünk valaki, de végül nekünk kell összecsapni vele. Ha hiszed, ha nem, te erős vagy. Erősebb, mint sokan mások. Volt bátorságod a kezedbe venni a sorsod, változtatni. A saját világod hősének kell lenned. Remek venár lesz belőled. *Az utolsó mondatot mosolyogva mondja ki és fegyelmének páncélja mögött felsejlik az őszinte öröm.*

1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 19:10:30
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Pycta leül mellé, majd a lány kérdésének elhangzása után egy darabig néma csendben ülnek, Aenae pedig már azon kezd agyalni, hogy talán túlzottan személyes volt a kérdés. Mielőtt azonban elnézést kérhetne az elf megszólal. A mondandójára pedig Aenae felkapja a fejét. Határozottan leesik az álla. Főleg a "kitaszított" szónál döbben meg. Eddig ugyan a csillagokat nézte kényelmesen hátradőlve, de most rendesen felül, lábait térdben behajlítja, bokáit keresztezi egymáson, egészen maga alá húzza őket, így egész közel kerülhet az elfhez. Közelebb, mint karnyújtás, és határozottan késztetést érez arra, hogy megérintse a másikat. Közelről még szebb. Bárcsak elf lehetne. Egyik keze ki is nyúl a pokróc alól, de megáll a mozdulatban, főleg mert igencsak tiszteletlenségnek érezné, ha csak úgy taperolni kezdené.*
- Szabad?
*kérdezi tétován, mikor Pycta abbahagyja a beszédet, kisimítaná a szomorú görbületet a szája sarkából, mert teljesen idegennek érzi tőle. Ha amaz engedélyt ad rá, akkor végig fog simítani az arcán, és az ezüst tincsek közül is beigazít egyet a hegyes fül mögé. Mindezt szinte teljes áhítattal. Ha a válasz nemleges, akkor egyszerűen visszahúzza a kezét a pokróc alá.*
- Szél ökle. Én az apám után kaptam a nevemet. Azt hiszem, hogy elmenni is egyfajta kötelesség volt. Az én kötelességem az lenne, hogy maradjak. Otthon.
*Az imént Pycta is őszinte volt vele, hát most a lányon a sor, hogy ő is színt valljon. Eddigi ittléte folyamán senki nem firtatta ittléte okát, és ő sem igyekezett elregélni ezt bárkinek is.*
- Apám borkereskedő, de a háború alatt tönkrement az vállalkozása.
*Odalett a két öccse is, akik úgy gondolták, hogy jó móka lesz háborúsdit játszani, csak a háború komolyabb volt, mint hitték. Erről Aenae is nehezen beszél, főleg azért mert látta az apját tönkremenni bele.*
- Apám összeroppant. Anyám próbálkozott, hogy eltitkolja a szégyent, de az ilyesmi mindig kiderül. A gazdagnegyedieknek jó orra van ahhoz, hogy kiszagolják a szegényeket. Anyám úgy gondolta, hogy ha előnyös házasságot kötnék, akkor megmenekülne a család. De ki akar szegény lányokat elvenni?
*Felhorkan, de ez inkább annak szól, hogy régebben ő maga is pont olyan volt, mint akik kitaszították maguk közül pusztán azért, mert megcsappant a vagyon. Talán ebben kicsit hasonlítanak Pyctával.*
- Három nappal azelőtt, hogy az erdőben találkoztunk anyám bemutatott egy férfit. Kutyaviadalokból, lóversenyből meg szerencsejátékokból szerzett vagyont. Még anyámnál is idősebb. A férfi a combomat fogdosta, anyám meg úgy csinált, mintha észre sem venné. Próbáltam elhúzódni, de megragadta a kezemet.
*Pycta irányába néz ugyan, de tekintete egy az elf melletti pontra szegeződik. Amiről beszél az olyannyira a tudatába égett, hogy most is ezt látja lelki szemei előtt.*
- Ahogy közelebb húzott magához úgy megcsapott a szája szaga, csupa fekete foga van.
*Aenaeben nagyon is sok indulat van a "kérőjével" szemben, és ez bár igyekszik visszafojtani, de mégis remeg a hangja.*
- Azt mondta, hogy szereti a magamfajta lányokat, mert az ilyeneket verni kell ahhoz, hogy tudjuk, hogy hol a helyünk, és hogy ő élvezettel fog betörni, mert felizgatja a sikítás.
*Alig észrevehetően rázza a fejét, közben pedig lehunyja a szemét, mikor újra kinyitja, akkor már az elfre szegeződik tekintete.*
- Anyám szerint a család érdeke, és ő is megtette annak idején, nagyapám azt mondta neki, hogy ő most teherbe esik, akkor ő megtette, mikor meg azt mondta neki, hogy most akkor férjhez megy, akkor megtette. De azt hiszem, hogy egyik férfi sem volt háromszor annyi idős mint ő és egyik sem helyezte kilátásba a mindennapi verést. Apám szereti, annyira, hogy engem is sajátjaként nevelt és szeretett. De én nem bírtam megtenni, pedig meg kéne tennem azért az emberért, aki apám helyett apám volt. Viszont ha maradok, akkor mostanra talán ép csontom sem lenne, gyűlölném anyám és önmagam is. De a kötelesség azt diktálná, hogy menjek haza, hátha hajlandó még nőül venni.
*A férfi kiváltotta iszony üldözte őt egészen idáig. De erre általában nem gondol, de a hirtelen őszinteségi roham miatt mégis felidézte a jelenetet maga előtt.*
- Viszont az az igazság, hogy csak a férfi érhet hozzám, akinek én megengedem, márpedig egy ilyen férfinek nem akarom megengedni kötelesség ide, vagy kötelesség oda...

1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 19:00:07
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Két hattal később és mások//

*Ha ismerné most az idegen félsötételf gondolatait, kénytelen volna újra magyarázkodni, hisz a most az udvaron tartózkodók közül egyikük sem vett részt ezen létesítmény felépítésében. Darenn az egyetlen, aki kivette a részét a munkából, mellyel létrehozták Vadvéd erődjét. Ám ettől még nem kevésbé csodálatos a végeredmény. A csuhás csak hálás tud lenni az egykori venároknak, akik megalapították ezt az otthont.*
- Köszönöm a venárok nevében. *Nem teszi hozzá, hogy "is", hisz nem volna igaz, így viszont nem kell magyarázkodásba fognia. Ha Cralan-t érdekelné a felépítés részletei, kénytelen volna megkeresni Darenn-t, hogy kérdéseire választ kapjon a férfi.*
- Helyünk az van bőven. *Formálja a szavakat szomorkás mosollyal, hisz még úgy is, hogy Kagaenae-n és Zarán kívül Kaiss is tagja lett a Vadvértek klánjának, még így is igen kevesen vannak. Sólyom talán vadászni van épp, Darenn pedig nemrég tűnt el, de bizonyosan fontos dolga akadt.*
- Köszönjük, de amíg erőnkből telik, örömmel osztjuk meg azt, amink van. *Most még nem szenvednek hiányt semmiből, de a hideg évszak közeledtével a készleteiket fel kell tölteni, hogy a tél beálltával, ha esetleg fogságba ejti őket a hó, ne kelljen koplalniuk. A csuhásnak korábban soha sem kellett ilyen problémákkal foglalkoznia, hisz magányos aszkézise idején csak önmagáról kellett gondoskodnia. Most viszont féltucatnál is több tagnak kell élelmet biztosítania. S most, hogy ebbe belegondol, rájön, hogy valamikor útra kell indulniuk, hogy az erdő ajándékait, melyeket felhasználhatnak, begyűjthessék és az ork szakácsnő feltölthesse az éléskamrákat.*
- Ha szükségünk lesz a segítségedre, szólni fogok. *Hajol meg alig érezhetően.*

1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 17:56:32
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Észreveszi, hogy Aenae-t meglepi a megjelenése, de nem fokozza tovább azzal a zavarát, hogy meg is melíti vagy bocsánatot kér amiatt, hogy mögé lopakodott. A lombszínben tetsző pillantás sem szakad el a csillagpettyes ég látványától, ahhoz túl csodás, túl varázslatos, amikor az invitálás elhangzik. Pár szívdobbanás múlva azonban halk sóhajjal foglal helyet a lány mellett egyenes derékkal, kezeit a csuha bő ujjainak rejtekén az ölében nyugtatva. Ezüstösen csillogó haját lomhán táncoltatja a kora téli szellő, szépen metszett arcán különös kifejezés honol.*
- Persze, nyugodtan. *Válaszol a kérdésre. Meghallgatja Kagaenae szavait, de a kérdés súlyának megfelelő ideig nem szólal meg. Tudja, vagyis sejti, hogy a lánynak nem lehetett könnyű élete, attól függetlenül, hogy családja valószínűleg tehetős és nemesi származású.*
- Én kitaszított vagyok. *Szólal meg percnyi hallgatás után, amely az éjszakai erőd balzsamosan hideg levegőjében talán fel sem tűnik túlságosan.*
- Igazából nem taszított ki a közösségem, csak nálunk nemigen van rá más kifejezés, legalábbis arra, akiről úgy döntenek a vezetők, hogy el kell hagynia a közösséget. *Ha Aenae a hosszúéletűre néz, nem lát különösebb változást az arcán, csak a lombzöld szemekben csillan valami szomorúság, ahogy tekintetét az égre emelve fürkészi a csillagokat, mintha onnan olvasná ki fiatalságának történetét.*
- Ahonnan én jövök, a gyermekeket innomi-nak hívják, névtelennek, míg a közösség előtt nevet nem adnak neki a szülei. Szokás a népünknél beszélő nevet adni a gyermeknek, amely hitünk szerint vezeti és meghatározza a gyermek sorsát. *A lány érezheti, hogy olyan titkokat tár fel most előtte a csuhás, melyeket csak nagyon kevesen ismerhetnek, azok közül, akik nem a hosszúéletűek népébe tartoznak.*
- Talán nehéz elhinni, de eleven kölyök voltam, azt mondták, olyan vagyok, mint a tavaszi szél, amely táncra kéri a köpönyegek szegélyét, összekuszálja a rakoncátlan hajtincseket és szétfújja a botor mód asztalon hagyott tekercseket. Nem lehet túlságosan haragudni rá, de bosszantó. *Mosoly árnya kúszik a szája sarkába, de szomorú mosoly az.*
- Egyszer miattam majdnem leégett a fél falu és a vezetők úgy döntöttek, ideje békét lelnem, lenyugodnom, ezért kitaszítottak és egy remete mellé adtak, egy szerzetes lett a tanítóm, aki megzabolázta a bennem kavargó vihart. *A csuhás arca Kagaenae felé fordul, szeme sarkában apró gyémántcsepp szikrázik fel a csillagok fényében.*
- Így lettem én Pycta del Ventus, azaz a Szél Ökle.
*A csuhás visszafordul az égbolt felé, szótlanul fürkészi tovább a sziporkázó csillagokat.
Talán nem éppen úgy válaszolt, mint azt Kagaenae elvárta volna, de talán az ő történetén keresztül le tudja szűrni a tanulságot.
A csuhás nem kötelességből választotta mostani hivatását, ahogy nem is kötelességből hagyta el a családját. Ment, mert menni kellett, mert nem volt más választása, ha nem akart szégyent hozni a családjára. Így aztán mégis kötelességből tért az útra, mely a mostani pillanatig vezette őt. Idáig, ahol épp a topázsárga szemű lány mellett ül egy erdőmélyi erőd teraszán és a csillagokat nézi.*
- Sohasem tudhatjuk, hogy hova jutunk, ha döntést hozunk, de lehet, hogy a sok szomorúság épp a szabadság és az öröm kapuját nyitja meg előttünk. *Szólal meg újra, hangjának karcosságában talán a múlt fájdalma érződik, de arcán megkönnyebbülés és beletörődés látszik.*
- Ne ostorozd a múltat, mert talán a jövő boldogságára készít fel. Hisz felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel... akkor is, ha sötét ösvényekre vezet.

1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-07 16:09:43
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal később és mások//

* Tagadhatatlan, hogy van valami ebben a helyben, ami képes megragadni az embert, már ha fogékony erre a közegre. Figyelmét megosztja az elf és a környezete között, hisz valóban elismerésre méltó, amit ez a csapat itt létrehozott. *
- Részemről a szerencse, hogy ide tudtam jönni.
* Mosolyodik el, majd elismerően bólint rá a saját szavaira. *
- Lényegtelen is, mert amit látok, az sokkal több, mint amit hallottam.
* Válaszolja, majd finoman meghajol a két hölgy felé, akiket Pycta mutat be neki. *
- Hölgyeim, örülök, hogy megismerhetem Önöket.
* Látszik, hogy a félvértől nem idegen az etikett, valószínűleg megfordulhatott már komolyabb helyeken. *
- Köszönöm, nem kérek mást, csupán egy helyet, ahova letehetem a holmimat, s meg persze a fegyvereimet, ha szükséges. Ez az erdő igen gazdag, aki érti a szavát, nem szenved hiányt benne.
* Ránt egyet a vállán, mintegy megmutatva zsákját. A kérdés jogos, még maga Cralan sem gondolkozott el komolyabban ezen. *
- Megbízatásom kitelt, amit egy nemesi családnál töltöttem, s most hogy felszabadultam, úgy gondoltam, kijövök a városból. Konkrét tervem még nincs, egyelőre pihenni szeretnék csupán.
* Feleli elgondolkozva, majd sietve még hozzáfűz egy gondolatot. *
- Természetesen míg vendégszereteteket élvezem, mindenben állok a rendelkezésetekre, legyen szó bármiről is, nem idegen tőlem sem a munka, sem a vadászat, vagy bármi olyan dolog, amivel a hasznotokra lehetek.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346