Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-27 11:31:11
Üzenet elküldve: 2017-04-27 11:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
*Még fújtat is egyet, hogy ezzel próbálja meg saját magát nyugtatni.*
- Te még vigyorogsz is? Miért vigyorogsz? *Kifakad. Khan mindig ezt csinálja, őt szétveti a düh, magyaráz és csapkod, ő pedig mindig teljesen nyugodtan mosolyogva várja meg a produkció végét. Ez egyike azon tulajdonságainak, ami összetartja őket és amiért utólag mindig hálás is, de a jelenet közben egyszerűen csak tovább mérgeli, mintha nem vennék elég komolyan.
Ha őszinte akar lenni, jól is esik neki most dühösnek lenni, még ha az indok röhejesen banális is, de egyszerűen néha szüksége van erre.*
- Ó nem? Hát szerintem pontosan te voltál, minden stimmelt, még a hangod is. *Persze, hogy elérte elsőre, hogy mi az, amire a férfi célozni készül, hiszen az ő gondolkodása néha egyszerű, mint a bot, máskor pedig kibogozhatatlanul bonyolult. De minden haragja ellenére mégis csak kíváncsi az ő szemszögére is, így kelletlenül, és karját elhúzva, de követi a férfit az általa kijelölt terápiás helyre. Leül, de szögegyenes testtartása, és a mellkasa előtt keresztbe font kezei azért némi távolságtartást sugallanak. Tudja, hogy nem az álombeli Khan Lero ül mellette, de ha rápillant mégis csak az az ember jut eszébe, akivel a halálba hajszolták egymást, nem kevés másik életet feláldozva ennek a célnak az oltárán.
Megráncolja a homlokát hallgatva a kifejtett monológot, és nagy sóhajokat hallat, amik arra rendeltettek, hogy elnyomják benne azt a kényszer, hogy bármikor is közbe szóljon. Végül ezek a ráncok is kisimulnak, amint megérti a lényeget. Ez persze nem azt jelenti, hogy saját elméleteit sutba vágná, pusztán a Félszemű megközelítése ennél jóval ésszerűbb és tetszetősebb is. Amint ezt fel is méri aggyal, a feszültség teljesen semmivé széled a tagjaiban, bár még mindig zaklatottnak érzi magát, de ez már korántsem olyan veszélyesen, mint néhány levegővétellel korábban. Leengedi a karjait az ölébe, hogy kényszercselekvésként ropogtatni kezdi az ujjait, ami a beálló csendben kissé idegesítő mellékzaj lehet. Láthatóan még emészti magában a hallottakat.*
- Még az álomban is vonzó voltál. *Halvány mosollyal pillant maga mögé.* Persze ettől még ki akartam tekerni a nyakad. De azt hiszem Craynek is tetszettél. A nyavalyás, azt mondta kicsik a melleim. *Említett testrészéhez kap egy pillanatra, mint aki ellenőrizni kívánja ennek valóságalapját. Hát jó, nem rendelkezik egy kocsmáros asszony méreteivel, sőt még annak a felével sem, de kit érdekel, legalább könnyebben halad szembe szélben is. Végül hátára veti magát, és elkuncogja magát. Innen nézve már elég viccesnek tűnik, ahogy képes lett volna Khant elpüfölni, csak azért mert álmodott róla valamit, s mint levette annak szavaiból, talán ez kölcsönös is volt. Ettől ugyan nem lesz kevésbé ijesztő maga a jelenség, de valahol mégis jobban elmélyíti kettejük kapcsolatát.*
- Én annak örülök, hogy engedtem, hogy az ujjamra húzd ezt. *Maga elé emeli a magasba a kezét, és az ujján díszelgő kagylógyűrűt nézegeti, forgatja. Akkor a fürdőzés közben, amikor végül beadta a derekát, majdnem biztos volt benne, hogy ideig óráig fog ez csak náluk tartani, aztán ő egyszer bekattan és lelép. De már eltelt néhány hónap, s esze ágában sincs ilyesmit tenni. Még akkor sem, ha választottja kocsmákat (és ne felejtsük el az ott tárult rumkészletet sem) robbantgat álmában.
Igyekszik nem gondolni a Sylwerannal hamarosan bekövetkező beszélgetésükre, és arra sem, hogy olykor nem kap levegőt az orrán, amitől beszéde is egészen más hangzatot kap.*
- Komolyan gondoltad, hogy elmenjünk majd a szülőotthonodba?
*Még fújtat is egyet, hogy ezzel próbálja meg saját magát nyugtatni.*
- Te még vigyorogsz is? Miért vigyorogsz? *Kifakad. Khan mindig ezt csinálja, őt szétveti a düh, magyaráz és csapkod, ő pedig mindig teljesen nyugodtan mosolyogva várja meg a produkció végét. Ez egyike azon tulajdonságainak, ami összetartja őket és amiért utólag mindig hálás is, de a jelenet közben egyszerűen csak tovább mérgeli, mintha nem vennék elég komolyan.
Ha őszinte akar lenni, jól is esik neki most dühösnek lenni, még ha az indok röhejesen banális is, de egyszerűen néha szüksége van erre.*
- Ó nem? Hát szerintem pontosan te voltál, minden stimmelt, még a hangod is. *Persze, hogy elérte elsőre, hogy mi az, amire a férfi célozni készül, hiszen az ő gondolkodása néha egyszerű, mint a bot, máskor pedig kibogozhatatlanul bonyolult. De minden haragja ellenére mégis csak kíváncsi az ő szemszögére is, így kelletlenül, és karját elhúzva, de követi a férfit az általa kijelölt terápiás helyre. Leül, de szögegyenes testtartása, és a mellkasa előtt keresztbe font kezei azért némi távolságtartást sugallanak. Tudja, hogy nem az álombeli Khan Lero ül mellette, de ha rápillant mégis csak az az ember jut eszébe, akivel a halálba hajszolták egymást, nem kevés másik életet feláldozva ennek a célnak az oltárán.
Megráncolja a homlokát hallgatva a kifejtett monológot, és nagy sóhajokat hallat, amik arra rendeltettek, hogy elnyomják benne azt a kényszer, hogy bármikor is közbe szóljon. Végül ezek a ráncok is kisimulnak, amint megérti a lényeget. Ez persze nem azt jelenti, hogy saját elméleteit sutba vágná, pusztán a Félszemű megközelítése ennél jóval ésszerűbb és tetszetősebb is. Amint ezt fel is méri aggyal, a feszültség teljesen semmivé széled a tagjaiban, bár még mindig zaklatottnak érzi magát, de ez már korántsem olyan veszélyesen, mint néhány levegővétellel korábban. Leengedi a karjait az ölébe, hogy kényszercselekvésként ropogtatni kezdi az ujjait, ami a beálló csendben kissé idegesítő mellékzaj lehet. Láthatóan még emészti magában a hallottakat.*
- Még az álomban is vonzó voltál. *Halvány mosollyal pillant maga mögé.* Persze ettől még ki akartam tekerni a nyakad. De azt hiszem Craynek is tetszettél. A nyavalyás, azt mondta kicsik a melleim. *Említett testrészéhez kap egy pillanatra, mint aki ellenőrizni kívánja ennek valóságalapját. Hát jó, nem rendelkezik egy kocsmáros asszony méreteivel, sőt még annak a felével sem, de kit érdekel, legalább könnyebben halad szembe szélben is. Végül hátára veti magát, és elkuncogja magát. Innen nézve már elég viccesnek tűnik, ahogy képes lett volna Khant elpüfölni, csak azért mert álmodott róla valamit, s mint levette annak szavaiból, talán ez kölcsönös is volt. Ettől ugyan nem lesz kevésbé ijesztő maga a jelenség, de valahol mégis jobban elmélyíti kettejük kapcsolatát.*
- Én annak örülök, hogy engedtem, hogy az ujjamra húzd ezt. *Maga elé emeli a magasba a kezét, és az ujján díszelgő kagylógyűrűt nézegeti, forgatja. Akkor a fürdőzés közben, amikor végül beadta a derekát, majdnem biztos volt benne, hogy ideig óráig fog ez csak náluk tartani, aztán ő egyszer bekattan és lelép. De már eltelt néhány hónap, s esze ágában sincs ilyesmit tenni. Még akkor sem, ha választottja kocsmákat (és ne felejtsük el az ott tárult rumkészletet sem) robbantgat álmában.
Igyekszik nem gondolni a Sylwerannal hamarosan bekövetkező beszélgetésükre, és arra sem, hogy olykor nem kap levegőt az orrán, amitől beszéde is egészen más hangzatot kap.*
- Komolyan gondoltad, hogy elmenjünk majd a szülőotthonodba?
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-26 20:04:54
Üzenet elküldve: 2017-04-26 20:04:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
*Leereszti az íjat, minthogy még közel sem magabiztos a fegyver kezelésében, így nem állja útját annak semmi, hogy Dyn ráhúzzon egyet Khanra pótlólagosan is, még ha azt most már nem is szándékosan, hanem véletlenül teszi a széles taglejtésekkel követett hadonászása közben.*
- S-s-sssh! *Bokája és vagy gyomra bánná, ha most csitítólag megpróbálná átölelni kedvesét, megsimogatni a fejét és közben azt sustorogni a fülébe, hogy "semmi baj, majd elmúlik". Annál is inkább, mert az ő gyomrát sem eresztette még el teljesen a túl valóságosnak tetsző álom, amire felettébb jól emlékszik és szinte minden benne elhangzó párbeszédet is fel tudna idézni. Ez volt az első ilyen, hogy visszatérte óta egy álomkép ennyire részletgazdagon megmaradt benne és most láthatóan nem is tudja hova sorolni a dolgot. Paranoiával és még néhány egyéb komplexussal megáldott arája esetében ez hatványozottan "izgalmassá" kerekíti a dolgot, szavai néhol át-átcsapnak értelmetlen folytatásokba így Khannak semmi mással nincs is esélye foglalkozni, mint azzal, hogy próbálja követni ezt a fonalat.*
- Áúcs. *Megdörzsöli orrát, amit az ide-oda lengő ujjvégek megpöccintenek.* Ekkora pofon elég, hogy elégedett legyél?
*Ő mosolyog, mert jól bejáratott módszere ez arra, hogy kényes vagy nehéz szituációk feszültségét oldja vele. Ha más nem, bizonyító erejű tényként fel tudja hozni ennek alátámasztására, hogy ő már beleköpött a Halál szemébe, hogy megint itt lehessen. Érdemtelen részletkérdés, hogy az igazság ennél jóval árnyaltabb és jóval kevésbé prózai, mint amennyire szereti előadni.*
- Az a pasas nem én voltam és te sem az a Vörös, aki kétszer is gondomat viselte már, amíg én táncot jártam a halál tornácán. *Még hogy nem prózai!
Ezen túlmenően aztán szinte szó szerint belé fojtják a szót, mert Dyn olyannyira belelendül a különböző konspirációs tételek kidolgozásába, hogy a félszemű nem győzi az ujjain összeszámolni, melyiket milyen érvvel cáfolja majd meg, noha teljesen biztos ő sem lehet abban, hogy nincs valóságalapjuk az álomban átélteknek. Abban igazat ad a Vörösnek, hogy végtelenül valóságosnak hatottak és e mellett szól az is, hogy mindketten komplett jeleneteket tudnak a legapróbb részletekig leírni, onnantól kezdve, hogy hány gyertya égett a Tetves Törpe csillárján, egészen odáig, hogy hány aranyat szórt szét a Kikötő utcáin a férfi által előidézett robbanás.*
- Megtörténhetett, bizonyos értelemben. Gyere. *A gyakran alkalmazott, szelíd erőszakkal bírja követésre a lányt: az udvart és a céllövő gyakorlatot odahagyják ennek kedvéért, mert fontosabbnak tartja megértetni saját álláspontját is Dynnel, remélvén, hogy az asszonyának is elfogadható válaszul szolgál. Neki segít/segített abban, hogy ne hagyja vészterhes súlyát ráülni a hangulatára.
Az esőtől megóvott, tető alatt összehordott szalmabálákhoz kalauzolja magukat, ahol az egyik kupacra ülteti a lányt, ahol aztán mellé ül.*
- Azt hiszem, hogy az álom az egy féligazság volt. Ha elfogadjuk, hogy az életünk döntések folyamatos sorozata, akkor végtelen számú kimenetele lehet akár egy egyszerű választásnak is. Egy útelágazódásnál merre menjek? Jobbra, balra? Forduljak vissza, vagy vágjak egy új ösvényt a kettő között? Maradjak ott, amíg másokat is arra vet az idő és döntsek majd az ő megkérdezésükkel, vagy verjek tanyát ott és kezdjek martalócéletbe? *Próbálja nem túl messziről indítani a magyarázatát és így talán érthető is lesz, mire akar kilyukadni.*
- Amit az éjjel láttunk, az egyik ilyen döntésünk eredménye volt. Az álom szerint én soha nem lettem több vagy kevesebb egy torokmetszőnél, te pedig hű maradtál ahhoz a szerelemhez, ami először ejtette foglyul a szíved. Kettőnk találkozása viszont még úgy is elrendeltetett volt, még ha a halálunkkal is ért véget. *Hátradől a szalmaágyon, tarkója alatt összefűzi ujjait és a tetőszerkezeten tátongó kis repedéseket kezdi el stírölni.*
~ Remélem ezeket nem mi ütöttük bele tegnap. ~
- Amit mondani akarok ezzel, hogy a jelenünkön nem változtat, a jövőnk pedig éppen ugyanazokon a választásokon múlnak majd, amiket ezután kell hoznunk. Előre vagy hátra, jobbra vagy balra? Beismerem, hogy nem a legkellemesebbe, de beletekinthettünk egy be nem járt életút egy rövid szakaszába, ami rólunk szólt. *Oldalvást fordulva, lehunyt szemekkel elmosolyodik.*
- Örülök, hogy hozzád vágtam a kardom.
*Leereszti az íjat, minthogy még közel sem magabiztos a fegyver kezelésében, így nem állja útját annak semmi, hogy Dyn ráhúzzon egyet Khanra pótlólagosan is, még ha azt most már nem is szándékosan, hanem véletlenül teszi a széles taglejtésekkel követett hadonászása közben.*
- S-s-sssh! *Bokája és vagy gyomra bánná, ha most csitítólag megpróbálná átölelni kedvesét, megsimogatni a fejét és közben azt sustorogni a fülébe, hogy "semmi baj, majd elmúlik". Annál is inkább, mert az ő gyomrát sem eresztette még el teljesen a túl valóságosnak tetsző álom, amire felettébb jól emlékszik és szinte minden benne elhangzó párbeszédet is fel tudna idézni. Ez volt az első ilyen, hogy visszatérte óta egy álomkép ennyire részletgazdagon megmaradt benne és most láthatóan nem is tudja hova sorolni a dolgot. Paranoiával és még néhány egyéb komplexussal megáldott arája esetében ez hatványozottan "izgalmassá" kerekíti a dolgot, szavai néhol át-átcsapnak értelmetlen folytatásokba így Khannak semmi mással nincs is esélye foglalkozni, mint azzal, hogy próbálja követni ezt a fonalat.*
- Áúcs. *Megdörzsöli orrát, amit az ide-oda lengő ujjvégek megpöccintenek.* Ekkora pofon elég, hogy elégedett legyél?
*Ő mosolyog, mert jól bejáratott módszere ez arra, hogy kényes vagy nehéz szituációk feszültségét oldja vele. Ha más nem, bizonyító erejű tényként fel tudja hozni ennek alátámasztására, hogy ő már beleköpött a Halál szemébe, hogy megint itt lehessen. Érdemtelen részletkérdés, hogy az igazság ennél jóval árnyaltabb és jóval kevésbé prózai, mint amennyire szereti előadni.*
- Az a pasas nem én voltam és te sem az a Vörös, aki kétszer is gondomat viselte már, amíg én táncot jártam a halál tornácán. *Még hogy nem prózai!
Ezen túlmenően aztán szinte szó szerint belé fojtják a szót, mert Dyn olyannyira belelendül a különböző konspirációs tételek kidolgozásába, hogy a félszemű nem győzi az ujjain összeszámolni, melyiket milyen érvvel cáfolja majd meg, noha teljesen biztos ő sem lehet abban, hogy nincs valóságalapjuk az álomban átélteknek. Abban igazat ad a Vörösnek, hogy végtelenül valóságosnak hatottak és e mellett szól az is, hogy mindketten komplett jeleneteket tudnak a legapróbb részletekig leírni, onnantól kezdve, hogy hány gyertya égett a Tetves Törpe csillárján, egészen odáig, hogy hány aranyat szórt szét a Kikötő utcáin a férfi által előidézett robbanás.*
- Megtörténhetett, bizonyos értelemben. Gyere. *A gyakran alkalmazott, szelíd erőszakkal bírja követésre a lányt: az udvart és a céllövő gyakorlatot odahagyják ennek kedvéért, mert fontosabbnak tartja megértetni saját álláspontját is Dynnel, remélvén, hogy az asszonyának is elfogadható válaszul szolgál. Neki segít/segített abban, hogy ne hagyja vészterhes súlyát ráülni a hangulatára.
Az esőtől megóvott, tető alatt összehordott szalmabálákhoz kalauzolja magukat, ahol az egyik kupacra ülteti a lányt, ahol aztán mellé ül.*
- Azt hiszem, hogy az álom az egy féligazság volt. Ha elfogadjuk, hogy az életünk döntések folyamatos sorozata, akkor végtelen számú kimenetele lehet akár egy egyszerű választásnak is. Egy útelágazódásnál merre menjek? Jobbra, balra? Forduljak vissza, vagy vágjak egy új ösvényt a kettő között? Maradjak ott, amíg másokat is arra vet az idő és döntsek majd az ő megkérdezésükkel, vagy verjek tanyát ott és kezdjek martalócéletbe? *Próbálja nem túl messziről indítani a magyarázatát és így talán érthető is lesz, mire akar kilyukadni.*
- Amit az éjjel láttunk, az egyik ilyen döntésünk eredménye volt. Az álom szerint én soha nem lettem több vagy kevesebb egy torokmetszőnél, te pedig hű maradtál ahhoz a szerelemhez, ami először ejtette foglyul a szíved. Kettőnk találkozása viszont még úgy is elrendeltetett volt, még ha a halálunkkal is ért véget. *Hátradől a szalmaágyon, tarkója alatt összefűzi ujjait és a tetőszerkezeten tátongó kis repedéseket kezdi el stírölni.*
~ Remélem ezeket nem mi ütöttük bele tegnap. ~
- Amit mondani akarok ezzel, hogy a jelenünkön nem változtat, a jövőnk pedig éppen ugyanazokon a választásokon múlnak majd, amiket ezután kell hoznunk. Előre vagy hátra, jobbra vagy balra? Beismerem, hogy nem a legkellemesebbe, de beletekinthettünk egy be nem járt életút egy rövid szakaszába, ami rólunk szólt. *Oldalvást fordulva, lehunyt szemekkel elmosolyodik.*
- Örülök, hogy hozzád vágtam a kardom.
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-26 10:20:04
Üzenet elküldve: 2017-04-26 10:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
*Ökle a puha párnába csapódik, ami cseppet sem segít a felpörgött vérnyomásának csillapításában. Fogalma sincs miféle állapot ez, minthogy javarészt nem szokott emlékezni az álmaira, legalábbis még nem volt rá példa, hogy ennyire megmaradt volna benne bármelyik is. Abban az állapotban van még a feje, amikor már lénye egy része tudja, hogy mindezt csak a képzelete játszotta vele, mégsem képes belőle kiszakadni, és a fantázia szüleménye keményen rányomja a pecsétjét a hangulatára. Egyszer történt csak vele hasonló. Álmában Nadaeval és egy macskaképű tücsökkel együtt egy hordókkal teli barlangra lyukadtak Arthenior belső részeiben, valami karnevál idején. Egyszerre ébredt felhőtlenül boldogan és kifejezetten csalódottan, és ez az érzet egész nap befészkelte magát a gyomrába, mint egy szemérmes kamaszlány forró álma.
Észlelve, hogy álombeli halálos ellenségének, és egyben a valóságban szerelmének ténylegesen is csak hűlt helyét találja, rögtön ki is mászik az ágyból. Annak, hogy élete egyik célját végül teljesíthették, egyetlen egy hátulütőjét találja, még pedig a némi orrdugulásban. Tüsszent is egyet, és megáll néhány másodpercre, hogy érkezik-e újabb, majd rohamléptekben aggatja magára a ruháit. Szerencsétlenségére a tegnap este „teljesen véletlenül” leborított blúzát, sehol sem találja, így magára aggat egy másikat, nadrágot húz, az ezerévet is megélt tengerészcsizmáját, és köpenyt kanyarít maga köré. Olyan sietősen távozik Khan szobájából, majd vele együtt az épületből is, hogy még a csattal sem sikerül felöltőjét összehúzni elől.
Öltözködéskor szúrta ki a férfit az udvaron, és most pontosan felé tart, sietősen, ingerült léptekkel, hogy amikor odaér hozzá, csípőre vágja a kezét.*
- Annyira mérges vagyok rád, hogy… *Kiérthetetlenül motyog elé, javarészt értelmetlen dolgokat, miközben kezével kezd el hadonászni.* Komolyan, legszívesebben megtudnálak ütni! *Itt jön az a rész, amikor egy levegővel elhadarja Khannak az álma egy részét, lehagyva belőle dolgokat, és úgy adván elő az egészet, mintha éppen csak tegnap történt volna mindez.* És akkor jött a másik hajó, és az meg felrobbant és te meg ilyen tök nagyképűen odavágtad nekem a kardodat és… *Újabb orrhangon szóló hadarás, aminek a felét sem lehet érteni, mert közben erősen gesztikulál, meg járkál fel-alá, mint aki még nem tudja mi legyen a férfi büntetése azokért a dolgokért, amiket el sem követett. Javára szóljon, hogy tényleg tart mindenféle, kézzel nem megfogható és józan ésszel fel nem fogható dologtól, és miután ugyebár álmokra nem szokott emlékezni, így most ennek az egynek különleges jelentést titulál.
Hirtelen levegő után is kap, miután egy gondolat megért a fejében.*
- Lehet, hogy ez nem is álom volt, hanem a jövő egy bizonytalan részlete. Vagy a múlt? Mi van, ha megtörtént és nem emlékszünk már rá? *Nyilván sosem ismerte az álmában felbukkanó alakokat, sem a kapitányt, sem annak lányát, vagy a pultost, de most mégis olyan érzete támad. Nem nagyon hagy Khannak közbeszólási lehetőséget.*
- Vagy egy üzenet? *Az arcához kap.* Ó te jó kráken! Mi van, ha ez valami átok? *Merthogy egészen biztosan nem a rumtól megfáradt elme a felelős érte, és nem is csak egy normális agyi tevékenységről van szó, nem. Ugyan. Ez valami természetfeletti dolog lehet, csakis.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.26 10:20:59
*Ökle a puha párnába csapódik, ami cseppet sem segít a felpörgött vérnyomásának csillapításában. Fogalma sincs miféle állapot ez, minthogy javarészt nem szokott emlékezni az álmaira, legalábbis még nem volt rá példa, hogy ennyire megmaradt volna benne bármelyik is. Abban az állapotban van még a feje, amikor már lénye egy része tudja, hogy mindezt csak a képzelete játszotta vele, mégsem képes belőle kiszakadni, és a fantázia szüleménye keményen rányomja a pecsétjét a hangulatára. Egyszer történt csak vele hasonló. Álmában Nadaeval és egy macskaképű tücsökkel együtt egy hordókkal teli barlangra lyukadtak Arthenior belső részeiben, valami karnevál idején. Egyszerre ébredt felhőtlenül boldogan és kifejezetten csalódottan, és ez az érzet egész nap befészkelte magát a gyomrába, mint egy szemérmes kamaszlány forró álma.
Észlelve, hogy álombeli halálos ellenségének, és egyben a valóságban szerelmének ténylegesen is csak hűlt helyét találja, rögtön ki is mászik az ágyból. Annak, hogy élete egyik célját végül teljesíthették, egyetlen egy hátulütőjét találja, még pedig a némi orrdugulásban. Tüsszent is egyet, és megáll néhány másodpercre, hogy érkezik-e újabb, majd rohamléptekben aggatja magára a ruháit. Szerencsétlenségére a tegnap este „teljesen véletlenül” leborított blúzát, sehol sem találja, így magára aggat egy másikat, nadrágot húz, az ezerévet is megélt tengerészcsizmáját, és köpenyt kanyarít maga köré. Olyan sietősen távozik Khan szobájából, majd vele együtt az épületből is, hogy még a csattal sem sikerül felöltőjét összehúzni elől.
Öltözködéskor szúrta ki a férfit az udvaron, és most pontosan felé tart, sietősen, ingerült léptekkel, hogy amikor odaér hozzá, csípőre vágja a kezét.*
- Annyira mérges vagyok rád, hogy… *Kiérthetetlenül motyog elé, javarészt értelmetlen dolgokat, miközben kezével kezd el hadonászni.* Komolyan, legszívesebben megtudnálak ütni! *Itt jön az a rész, amikor egy levegővel elhadarja Khannak az álma egy részét, lehagyva belőle dolgokat, és úgy adván elő az egészet, mintha éppen csak tegnap történt volna mindez.* És akkor jött a másik hajó, és az meg felrobbant és te meg ilyen tök nagyképűen odavágtad nekem a kardodat és… *Újabb orrhangon szóló hadarás, aminek a felét sem lehet érteni, mert közben erősen gesztikulál, meg járkál fel-alá, mint aki még nem tudja mi legyen a férfi büntetése azokért a dolgokért, amiket el sem követett. Javára szóljon, hogy tényleg tart mindenféle, kézzel nem megfogható és józan ésszel fel nem fogható dologtól, és miután ugyebár álmokra nem szokott emlékezni, így most ennek az egynek különleges jelentést titulál.
Hirtelen levegő után is kap, miután egy gondolat megért a fejében.*
- Lehet, hogy ez nem is álom volt, hanem a jövő egy bizonytalan részlete. Vagy a múlt? Mi van, ha megtörtént és nem emlékszünk már rá? *Nyilván sosem ismerte az álmában felbukkanó alakokat, sem a kapitányt, sem annak lányát, vagy a pultost, de most mégis olyan érzete támad. Nem nagyon hagy Khannak közbeszólási lehetőséget.*
- Vagy egy üzenet? *Az arcához kap.* Ó te jó kráken! Mi van, ha ez valami átok? *Merthogy egészen biztosan nem a rumtól megfáradt elme a felelős érte, és nem is csak egy normális agyi tevékenységről van szó, nem. Ugyan. Ez valami természetfeletti dolog lehet, csakis.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.26 10:20:59
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-25 21:59:08
Üzenet elküldve: 2017-04-25 21:59:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora - zárás//
*Yeza is lefutja a kötelező csipkelődő kört, amire Nara csak mosolyogva prüszköl, majd búcsút int. A lány maga sajnos nem sok északi nyarat látott, így nem is érti igazán, mire gondolhat a nő, a mögöttes tartalmat meg aztán pláne nem, de mosolyogva bólint ő is helyeslőn. Ahogy a vörös elsasszézik ruganyos lépteivel, Nara körbe pillant a teremben, épp mikor Baldrol megállapítja, hogy kiürült a nagyterem. A tánc hevében észre sem vette, hogy a többiek a vacsora végeztével alig váltottak pár szót, már nyugovóra is tértek.*
-Ennyire rosszak voltunk?
*Kérdezi mímelt aggodalommal, közben azonban valódi is a szívébe költözik.*
~Ne! Még nem akarom, hogy vége legyen! Csak most lenne alkalmunk igazán beszélgetni.~
*Baldrol arcát nézve azért melegséggel tölti el, hogy látszólag a férfi fejében is hasonló gondolatok járhatnak. De ha ez nem lenne elég a lánynak, mikor a másik tekintete visszatér rá, arca megint felderül, mint aki régi jó ismerősnek örül meg, és úgy folytatja, mintha a terem visszhangzó üressége egy cseppet sem zavarná.*
-Ha ragaszkodsz hozzá... Mit szeretnél, hol kezdjem?
*Neveti el magát a férfi lelkesedésén, és eszébe is jut, hogy mire nem válaszolt.*
~Innom viszont már nem szabad, az biztos. Most még egészen jól kordában tudom tartani a nyelvem.~
*Állapítja meg büszkén, miközben az asztaluk felé mennek, ám Baldrol megtorpan mielőtt elérnék céljukat ő pedig válaszra nyithatná száját.*
-Mi tagadás, kissé üres.
*Helyesel a száját elhúzva, közben megint aggódva várja a folytatást.*
~Lehet hogy mégis ennyi volt? Nem erőltethetem, ha fáradt.~
*Az északi szavain ő is boldogan felkacag és egyik kezét a férfi vállára téve finoman megsimítja.*
-Ha őszinte akarok lenni, nem vagy vele egyedül. Bár én azt hiszem még az utolsó pillanatban torpantam meg az ivásban. Nem vagyok ehhez hozzászokva.
*Talán a bor, talán az örök kishitűség, vagy visszahúzódás, de először szinte el sem jut az agyáig amit a férfi mond.*
~Hogy mi?~
*Kapja fel fejét, és kissé értetlenül, de csillogó szemmel mered a másikra.*
~Gyönyörű? Mármint, én?~
*Pirulós zavarából a következő kérdés zökkenti ki, és el is könyveli magában, hogy nyilván az alkohol hatására csúszhatott ez ki Baldrol száján. Ez azonban egy cseppet sem vesz el az értékéből, mert ezek szerint legbelül talán tényleg így is gondolja. El is mélázik ezen és lelkét egy pillanatig jólesőn füröszti az édes szavakban, aztán észbe kap és még mielőtt kínossá válhatna a csend, még mindig pirulva válaszol.*
-Megtisztelnél vele.
*Bár a legkevésbé sem akarja, hogy véget érjen az este, és úgy érzi, ennek hangot is kell adnia.*
-Bár igazság szerint, még nem vagyok fáradt. Felpezsdített a tánc, meg a bor, és persze a jó társaság.
*Őszintén boldog, hogy a férfi végre kimozdult és gyakorlatilag vele töltötte ezt az estét. Csak azt sajnálja, hogy mindenki olyan korán elszállingózott, hiszen máskor éppen csak most kezdenének felszabadultabban beszélgetni, mulatni. De hát ez nem az az este, és ha Baldrol fáradt, semmi pénzért nem nyaggatná tovább. Reménykedve a valamikori folytatásban meg is indul az ajtó felé és közben kihasználja az utolsó perceit, mesélni kezd, hátha ezzel is húzhatja az időt.*
-Régen, otthon nagyon sokat táncoltunk. A szüleimnek nagy baráti társasága volt, szerencsére tele igazi északi bajtársakkal. Márpedig mi tudunk mulatni, ugye?
*Mosolyog cinkosan a másikra és még hozzáteszi büszkén.*
-Végül az északi virtussal csak letáncoltuk a magabiztos déli lányt a sárga földig, hogy úgy mondjam.
*Neveti el a végét, utalva arra, hogy bizony lehet, hogy Baldrol becsípett, de Yeza még nála is részegebbre itta magát. Elszántan addig mesél, amíg a férfi el nem akar köszönni tőle, mert akkor fájó szívvel, de hagynia kell elmenni. Azért utolsó kérdésnek megenged magának egy kis tolakodást, ha már eddig ilyen jól alakultak a dolgok.*
-Holnap is látlak?
*Kérdezi reménykedve, csillogó szemmel, amiben a kérlelés és a remény is ott vibrál.*
*Yeza is lefutja a kötelező csipkelődő kört, amire Nara csak mosolyogva prüszköl, majd búcsút int. A lány maga sajnos nem sok északi nyarat látott, így nem is érti igazán, mire gondolhat a nő, a mögöttes tartalmat meg aztán pláne nem, de mosolyogva bólint ő is helyeslőn. Ahogy a vörös elsasszézik ruganyos lépteivel, Nara körbe pillant a teremben, épp mikor Baldrol megállapítja, hogy kiürült a nagyterem. A tánc hevében észre sem vette, hogy a többiek a vacsora végeztével alig váltottak pár szót, már nyugovóra is tértek.*
-Ennyire rosszak voltunk?
*Kérdezi mímelt aggodalommal, közben azonban valódi is a szívébe költözik.*
~Ne! Még nem akarom, hogy vége legyen! Csak most lenne alkalmunk igazán beszélgetni.~
*Baldrol arcát nézve azért melegséggel tölti el, hogy látszólag a férfi fejében is hasonló gondolatok járhatnak. De ha ez nem lenne elég a lánynak, mikor a másik tekintete visszatér rá, arca megint felderül, mint aki régi jó ismerősnek örül meg, és úgy folytatja, mintha a terem visszhangzó üressége egy cseppet sem zavarná.*
-Ha ragaszkodsz hozzá... Mit szeretnél, hol kezdjem?
*Neveti el magát a férfi lelkesedésén, és eszébe is jut, hogy mire nem válaszolt.*
~Innom viszont már nem szabad, az biztos. Most még egészen jól kordában tudom tartani a nyelvem.~
*Állapítja meg büszkén, miközben az asztaluk felé mennek, ám Baldrol megtorpan mielőtt elérnék céljukat ő pedig válaszra nyithatná száját.*
-Mi tagadás, kissé üres.
*Helyesel a száját elhúzva, közben megint aggódva várja a folytatást.*
~Lehet hogy mégis ennyi volt? Nem erőltethetem, ha fáradt.~
*Az északi szavain ő is boldogan felkacag és egyik kezét a férfi vállára téve finoman megsimítja.*
-Ha őszinte akarok lenni, nem vagy vele egyedül. Bár én azt hiszem még az utolsó pillanatban torpantam meg az ivásban. Nem vagyok ehhez hozzászokva.
*Talán a bor, talán az örök kishitűség, vagy visszahúzódás, de először szinte el sem jut az agyáig amit a férfi mond.*
~Hogy mi?~
*Kapja fel fejét, és kissé értetlenül, de csillogó szemmel mered a másikra.*
~Gyönyörű? Mármint, én?~
*Pirulós zavarából a következő kérdés zökkenti ki, és el is könyveli magában, hogy nyilván az alkohol hatására csúszhatott ez ki Baldrol száján. Ez azonban egy cseppet sem vesz el az értékéből, mert ezek szerint legbelül talán tényleg így is gondolja. El is mélázik ezen és lelkét egy pillanatig jólesőn füröszti az édes szavakban, aztán észbe kap és még mielőtt kínossá válhatna a csend, még mindig pirulva válaszol.*
-Megtisztelnél vele.
*Bár a legkevésbé sem akarja, hogy véget érjen az este, és úgy érzi, ennek hangot is kell adnia.*
-Bár igazság szerint, még nem vagyok fáradt. Felpezsdített a tánc, meg a bor, és persze a jó társaság.
*Őszintén boldog, hogy a férfi végre kimozdult és gyakorlatilag vele töltötte ezt az estét. Csak azt sajnálja, hogy mindenki olyan korán elszállingózott, hiszen máskor éppen csak most kezdenének felszabadultabban beszélgetni, mulatni. De hát ez nem az az este, és ha Baldrol fáradt, semmi pénzért nem nyaggatná tovább. Reménykedve a valamikori folytatásban meg is indul az ajtó felé és közben kihasználja az utolsó perceit, mesélni kezd, hátha ezzel is húzhatja az időt.*
-Régen, otthon nagyon sokat táncoltunk. A szüleimnek nagy baráti társasága volt, szerencsére tele igazi északi bajtársakkal. Márpedig mi tudunk mulatni, ugye?
*Mosolyog cinkosan a másikra és még hozzáteszi büszkén.*
-Végül az északi virtussal csak letáncoltuk a magabiztos déli lányt a sárga földig, hogy úgy mondjam.
*Neveti el a végét, utalva arra, hogy bizony lehet, hogy Baldrol becsípett, de Yeza még nála is részegebbre itta magát. Elszántan addig mesél, amíg a férfi el nem akar köszönni tőle, mert akkor fájó szívvel, de hagynia kell elmenni. Azért utolsó kérdésnek megenged magának egy kis tolakodást, ha már eddig ilyen jól alakultak a dolgok.*
-Holnap is látlak?
*Kérdezi reménykedve, csillogó szemmel, amiben a kérlelés és a remény is ott vibrál.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-25 21:32:19
Üzenet elküldve: 2017-04-25 21:32:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora - zárás//
*Nara minden kedves gesztusára és mondatára lelkesen és helyeslően bólogat. Persze, persze! Szívesen hallaná Yeza történetét meg úgy mindent, bármi is legyen az a minden. A lány szavai is jól esnek neki, már ami az északi nyarat illeti.*
~Milyen igaz.~
- Jó éjszakát!
*Hajt fejet illendően, már amennyire sikerül neki. Sohasem gondolta volna, hogy ez az egyszerű mozdulatsor mennyire bonyolult tud lenni. A lényeg azonban az, hogy a kedves és figyelmes és... kedves Mylanara itt van mellette. Már ez a tény önmagában elég ahhoz, hogy tovább tartson a vigyorgó est. Hozzá intézett szavaira viszont körbe néz és szomorúan veszi tudomásul, hogy a társaság szépen felszivárgott a szobákba.*
- Jól vagyok...
*Mondja ezt kissé elbambulva.*
- Mindenki felment.
*Jegyzi meg ezt az egyértelmű tényt, amit valószínűleg a lány is lát. Mikor azonban tudatosul benne, hogy most valóban többet ivott, mit eleinte tervezte és a vöröske mégis itt van mellette, borús arcára ismét kiül a derű.*
- Kár. De legalább mesélhetsz nekem!
*Járása most egész stabilnak mondható. El is indul hát az asztalokhoz, hogy leüljenek, de aztán megtorpan.*
- Itt lent olyan kihalt.
*Szüli meg eme gyönyörű mondatot. Orrnyergét szabad kezével enyhén megdörzsöli. Nem akar hülyén viselkedni.*
- Azt hiszem becsíptem.
*Neveti el magát végül, miközben Narára néz.*
~Milyen gyönyörű!~
*No igen. Az alkohol mást érzéseket is megerősít.*
- Gyönyörű vagy.
*Néz a lányra, miközben legbelül hangos csatát vív tisztességes úri oldala és a pillanat múló varázsa.*
- Khm... Esetleg felkísérhetlek? Későre jár.
*Nem mintha még aludni vágyna. Csak itt lent olyan meleg van és mégis minden üres.*
~Holnap meg munka... ~
*Akármennyire is fáj most a lelkének, nem tarthatja fel a másikat. Azért mégis reménykedik benne, hogy Nara esetleg marasztalásra bírja. Egy kis szóval. Mosollyal. Esetleg elindulnak a szobákba, hogy jó szívvel elbúcsúzhassanak egymástól másnap reggelig.*
*Nara minden kedves gesztusára és mondatára lelkesen és helyeslően bólogat. Persze, persze! Szívesen hallaná Yeza történetét meg úgy mindent, bármi is legyen az a minden. A lány szavai is jól esnek neki, már ami az északi nyarat illeti.*
~Milyen igaz.~
- Jó éjszakát!
*Hajt fejet illendően, már amennyire sikerül neki. Sohasem gondolta volna, hogy ez az egyszerű mozdulatsor mennyire bonyolult tud lenni. A lényeg azonban az, hogy a kedves és figyelmes és... kedves Mylanara itt van mellette. Már ez a tény önmagában elég ahhoz, hogy tovább tartson a vigyorgó est. Hozzá intézett szavaira viszont körbe néz és szomorúan veszi tudomásul, hogy a társaság szépen felszivárgott a szobákba.*
- Jól vagyok...
*Mondja ezt kissé elbambulva.*
- Mindenki felment.
*Jegyzi meg ezt az egyértelmű tényt, amit valószínűleg a lány is lát. Mikor azonban tudatosul benne, hogy most valóban többet ivott, mit eleinte tervezte és a vöröske mégis itt van mellette, borús arcára ismét kiül a derű.*
- Kár. De legalább mesélhetsz nekem!
*Járása most egész stabilnak mondható. El is indul hát az asztalokhoz, hogy leüljenek, de aztán megtorpan.*
- Itt lent olyan kihalt.
*Szüli meg eme gyönyörű mondatot. Orrnyergét szabad kezével enyhén megdörzsöli. Nem akar hülyén viselkedni.*
- Azt hiszem becsíptem.
*Neveti el magát végül, miközben Narára néz.*
~Milyen gyönyörű!~
*No igen. Az alkohol mást érzéseket is megerősít.*
- Gyönyörű vagy.
*Néz a lányra, miközben legbelül hangos csatát vív tisztességes úri oldala és a pillanat múló varázsa.*
- Khm... Esetleg felkísérhetlek? Későre jár.
*Nem mintha még aludni vágyna. Csak itt lent olyan meleg van és mégis minden üres.*
~Holnap meg munka... ~
*Akármennyire is fáj most a lelkének, nem tarthatja fel a másikat. Azért mégis reménykedik benne, hogy Nara esetleg marasztalásra bírja. Egy kis szóval. Mosollyal. Esetleg elindulnak a szobákba, hogy jó szívvel elbúcsúzhassanak egymástól másnap reggelig.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-25 15:51:34
Üzenet elküldve: 2017-04-25 15:51:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
*Valami kiáltásfélére ébred, vagy egy azzal közeli rokonságot mutató hangszínre. Míg ebben nem tud egyértelmű igazságot tenni, úgy abban a másik dologban, hogy a hang félreismerhetetlenül asszonyától származik, már igen. A pihentető alvás ellenére korai órán ébredt, még jóval azelőtt, hogy a nap kidugta volna arannyal púderezett arcát a hegyhát mögül. Mivel már elkövette egynéhányszor azt a balga hibát, hogy magával együtt Dynt is megébresztette, tartván a korai fővesztéstől, a mostani pirkadat során ettől eltekintett. Asszonyát egyébként is mintha rossz álom gyötörte volna, ide-oda forgolódott az ágyban és nem egy ízben őt is képen vagy oldalba nyomta ezalatt. Mintha Khan ebbéli vesztét érezte volna meg, amikor a gyakorlótérre vonult, így elkerülte azt az utolsó vállzsibbasztót, amit viszont Dyn már tudatosan szabott volna ki rá. Mivel a kék-arany szemű addigra már nem volt ott, így a nő egy alaposat ráhúzhatott a tollpárnára, ezzel pedig remélhetően kiadva magából a mérget, amit álmából hozott magával az ébrenlétbe.
Bár, ami azt illeti, Khan éjszakája sem telt végig nyugodtan. Azután, hogy mélyebbre süllyedt álmában, igen furcsa képek kezdtek elősorolni agyának azon traktusából amit ő a fantáziáért felelős központnak tart. Merthogy realitása egyiknek sem volt, legalábbis abban az életben, amit most élnek biztosan nem. A víziószerű, fals álomban ők ketten nem egymás kiegészítései voltak, hanem a természet örök és kibékíthetetlen ellenségei. A kutya- és macskaszeretők parttalan háborúskodása, a galaktikában előforduló anyag ellenanyaga. Bárhonnét nézi is, az álom szerint ők ketten arra predesztináltattak, hogy kioltsák a másik életét, s vele a sajátjukat is. Az iróniát éppen ebben találja: se vele, sem nélküle nem képes tovább létezni, s ha ezt akarná, a mostani helyzetükre is ráhúzhatná, még úgy is, hogy ez a felállás egy sokkal kellemesebb és többé-kevésbé harmonikus együttlétet jelent.
Egy lavórnyi vízben megmosdik az udvaron, ami az éjszakai esőzés miatt jócskán felázott, ezért a sárdagasztásra jóval alkalmasabb bakancsába is visszabújt. Az íj felajzásához csak az udvaron lát hozzá: annak idején félvakon eszébe sem jutott lőfegyvert fogni, most viszont, hogy tökéletes egészségnek örvend mindkét szeme, már nem tűnik olyan távolinak és lehetetlennek ezt is eltanulni. Optimistább számítások szerint még úgyis van vissza úgy tizenöt-húsz év az életéből, azalatt bőven futhatja rá, hogy tisztességesen kitanulja a céllövést. Hallott is már egy módszerről, ami a csúzosodó izmok és reflexek karbantartására tökéletes, ám ezt idebent, Vadvéd cölöpfalain belül nem tudja elvégezni. Ahhoz megint a másik oldalra kell lépnie, nem utolsósorban megtalálni a célterületet, ahol bőséggel találni mókusokat.
Khan céllövöldéje akkor nyitja meg kapuit, amikor őrségváltás zajlik a mellvédeken, a fáradtan előkódorgó strázsának el is int, ha összetalálkoznának tekinteteik, mit sem sejtve arról, hogy az egyik tanúja volt az elmúlt éjszakai, tetőbéli üzekedésének.*
- Mit mondasz kis szívem? Nem hallak! *A múltkori után most még csak véletlenül sem fordul az ablak irányába, nehogy akkor pattanjon el a húr és fúrjon egy acélhegyű nyílhegyet az ablakkeretbe, Dyn feje mellett.*
*Valami kiáltásfélére ébred, vagy egy azzal közeli rokonságot mutató hangszínre. Míg ebben nem tud egyértelmű igazságot tenni, úgy abban a másik dologban, hogy a hang félreismerhetetlenül asszonyától származik, már igen. A pihentető alvás ellenére korai órán ébredt, még jóval azelőtt, hogy a nap kidugta volna arannyal púderezett arcát a hegyhát mögül. Mivel már elkövette egynéhányszor azt a balga hibát, hogy magával együtt Dynt is megébresztette, tartván a korai fővesztéstől, a mostani pirkadat során ettől eltekintett. Asszonyát egyébként is mintha rossz álom gyötörte volna, ide-oda forgolódott az ágyban és nem egy ízben őt is képen vagy oldalba nyomta ezalatt. Mintha Khan ebbéli vesztét érezte volna meg, amikor a gyakorlótérre vonult, így elkerülte azt az utolsó vállzsibbasztót, amit viszont Dyn már tudatosan szabott volna ki rá. Mivel a kék-arany szemű addigra már nem volt ott, így a nő egy alaposat ráhúzhatott a tollpárnára, ezzel pedig remélhetően kiadva magából a mérget, amit álmából hozott magával az ébrenlétbe.
Bár, ami azt illeti, Khan éjszakája sem telt végig nyugodtan. Azután, hogy mélyebbre süllyedt álmában, igen furcsa képek kezdtek elősorolni agyának azon traktusából amit ő a fantáziáért felelős központnak tart. Merthogy realitása egyiknek sem volt, legalábbis abban az életben, amit most élnek biztosan nem. A víziószerű, fals álomban ők ketten nem egymás kiegészítései voltak, hanem a természet örök és kibékíthetetlen ellenségei. A kutya- és macskaszeretők parttalan háborúskodása, a galaktikában előforduló anyag ellenanyaga. Bárhonnét nézi is, az álom szerint ők ketten arra predesztináltattak, hogy kioltsák a másik életét, s vele a sajátjukat is. Az iróniát éppen ebben találja: se vele, sem nélküle nem képes tovább létezni, s ha ezt akarná, a mostani helyzetükre is ráhúzhatná, még úgy is, hogy ez a felállás egy sokkal kellemesebb és többé-kevésbé harmonikus együttlétet jelent.
Egy lavórnyi vízben megmosdik az udvaron, ami az éjszakai esőzés miatt jócskán felázott, ezért a sárdagasztásra jóval alkalmasabb bakancsába is visszabújt. Az íj felajzásához csak az udvaron lát hozzá: annak idején félvakon eszébe sem jutott lőfegyvert fogni, most viszont, hogy tökéletes egészségnek örvend mindkét szeme, már nem tűnik olyan távolinak és lehetetlennek ezt is eltanulni. Optimistább számítások szerint még úgyis van vissza úgy tizenöt-húsz év az életéből, azalatt bőven futhatja rá, hogy tisztességesen kitanulja a céllövést. Hallott is már egy módszerről, ami a csúzosodó izmok és reflexek karbantartására tökéletes, ám ezt idebent, Vadvéd cölöpfalain belül nem tudja elvégezni. Ahhoz megint a másik oldalra kell lépnie, nem utolsósorban megtalálni a célterületet, ahol bőséggel találni mókusokat.
Khan céllövöldéje akkor nyitja meg kapuit, amikor őrségváltás zajlik a mellvédeken, a fáradtan előkódorgó strázsának el is int, ha összetalálkoznának tekinteteik, mit sem sejtve arról, hogy az egyik tanúja volt az elmúlt éjszakai, tetőbéli üzekedésének.*
- Mit mondasz kis szívem? Nem hallak! *A múltkori után most még csak véletlenül sem fordul az ablak irányába, nehogy akkor pattanjon el a húr és fúrjon egy acélhegyű nyílhegyet az ablakkeretbe, Dyn feje mellett.*
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-25 12:25:06
Üzenet elküldve: 2017-04-25 12:25:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
*Csak úgy, szemléltetéseként annak, hogy nem nyerte el fülei tetszését a hallott mondat, „aprót” csíp az egykori zsoldos karjába, sőt még egy sokat sejtető pillantással is jelzi mindezt.*
- A holttestemen keresztül SEM! *Igen, ő nem a romantikus szerzemények lapjairól leszabadult nő, aki halálos ágyán arra kérné az urát, legyen boldog ezután is. Egy frászt! Gyászolja élete végéig, és kövesse őt minél hamarabb. Ezt már ugyebár „törvénybe” is foglalta, és bár a világ több területén egész nyitottnak mutatkozik, ebben az egyben nem hajlamos enyhíteni a gyeplőn, ahogy félhetőleg fordítva is hasonlóképpen áll a dolog. Nem mintha akadna bárki is a falak között, aki kicsit is felkeltette volna érdeklődését, minthogy Khan mai napig bőven elég meglepetéssel szolgál számára, és bizonyos területeken is aktívan teljesít. A többi érzelmi kötődésről már nem is beszélve.*
- Szerintem az orkra. Egy ideje már nem láttam erre, és a vörös is nagyon szomorúnak tűnt, ahogy azzal a másik fickóval flörtölt. *Megvakarja a halántékát. Sosem volt képes lépést tartani a nevekkel, és az arcokkal, azt viszont pár másodperc alatt felismeri, amikor románc terjeng a levegőben, és szenzora még ritkán tévedt.*
- Vezér, hadvezér. *Olyan hangon javítja ki a férfit, mintha valamit már ezredjére kellene elismételnie. Ez nem Khan kopott memóriájának szól, hanem azért, mert az illető mindig is fontos tartotta ezt kiemelni mindenféle társaságban. „Hol van a hadvezéreknek szánt asztal? ” „Ugyan kérem, én csak egy hadvezér vagyok, nem egy isten. ”* És biztos vagyok benne, hogy nem. Tudod, azért annyira nem mindennapi, hogy egy asszony megszökjön a gazdag urától, de ha ilyen történik, az annak a családnak igencsak szégyen, amelyikből az ara származott. Kétlem, hogy egykönnyen ki tudták Mianit is házasítani, és még inkább, hogy pont hozzá. És elhiheted nekem, hogy számított neki. A húgomról lerí, hogy sokkal hamarabb beletörődött volna a dologba és elviselte volna, hogy annak seggfejnek a játéka legyen, ami kevésbé tette izgalmassá a szemében. Voltak, khm… voltak dolgai. *Amik mára kevésbé számítanak, mint egy éve.
A felvázolt ötletre meglepetten fordul hátra, ezzel a mozdulatával kilöttyintve a víz egy részét a padlóra.*
- Komolyan? *A beleegyezésének ugyan szót nem ad, egy időre mással fejezi ki a jóváhagyását. Olyasmivel, ami mára már sokadjára meríti ki, a kifogyhatatlannak tűnő energiakészletét. Ennek okán, neki sem telik már pislogásra az ágyba dőlve, de még arra sem, hogy az annak széléről lelógó karját felhúzza maga mellé. De nem zsibbadt végtagjainak köszönheti, hogy felriad az álmából, inkább a fuldoklás és a düh érzete. Vagy egy régebbi álma tért vissza, vagy ez egészen friss, de felriadva belőle az első dolga, hogy nagyot sózzon a férfi vállába. Kissé még kótyagos is az elfogyasztott rumtól, így a valóságot elválasztani az illúziótól kissé nehezére esik.*
- Te felrobbantottad a kedvenc pultosomat?! *Pattan fel az ágyból.*
*Csak úgy, szemléltetéseként annak, hogy nem nyerte el fülei tetszését a hallott mondat, „aprót” csíp az egykori zsoldos karjába, sőt még egy sokat sejtető pillantással is jelzi mindezt.*
- A holttestemen keresztül SEM! *Igen, ő nem a romantikus szerzemények lapjairól leszabadult nő, aki halálos ágyán arra kérné az urát, legyen boldog ezután is. Egy frászt! Gyászolja élete végéig, és kövesse őt minél hamarabb. Ezt már ugyebár „törvénybe” is foglalta, és bár a világ több területén egész nyitottnak mutatkozik, ebben az egyben nem hajlamos enyhíteni a gyeplőn, ahogy félhetőleg fordítva is hasonlóképpen áll a dolog. Nem mintha akadna bárki is a falak között, aki kicsit is felkeltette volna érdeklődését, minthogy Khan mai napig bőven elég meglepetéssel szolgál számára, és bizonyos területeken is aktívan teljesít. A többi érzelmi kötődésről már nem is beszélve.*
- Szerintem az orkra. Egy ideje már nem láttam erre, és a vörös is nagyon szomorúnak tűnt, ahogy azzal a másik fickóval flörtölt. *Megvakarja a halántékát. Sosem volt képes lépést tartani a nevekkel, és az arcokkal, azt viszont pár másodperc alatt felismeri, amikor románc terjeng a levegőben, és szenzora még ritkán tévedt.*
- Vezér, hadvezér. *Olyan hangon javítja ki a férfit, mintha valamit már ezredjére kellene elismételnie. Ez nem Khan kopott memóriájának szól, hanem azért, mert az illető mindig is fontos tartotta ezt kiemelni mindenféle társaságban. „Hol van a hadvezéreknek szánt asztal? ” „Ugyan kérem, én csak egy hadvezér vagyok, nem egy isten. ”* És biztos vagyok benne, hogy nem. Tudod, azért annyira nem mindennapi, hogy egy asszony megszökjön a gazdag urától, de ha ilyen történik, az annak a családnak igencsak szégyen, amelyikből az ara származott. Kétlem, hogy egykönnyen ki tudták Mianit is házasítani, és még inkább, hogy pont hozzá. És elhiheted nekem, hogy számított neki. A húgomról lerí, hogy sokkal hamarabb beletörődött volna a dologba és elviselte volna, hogy annak seggfejnek a játéka legyen, ami kevésbé tette izgalmassá a szemében. Voltak, khm… voltak dolgai. *Amik mára kevésbé számítanak, mint egy éve.
A felvázolt ötletre meglepetten fordul hátra, ezzel a mozdulatával kilöttyintve a víz egy részét a padlóra.*
- Komolyan? *A beleegyezésének ugyan szót nem ad, egy időre mással fejezi ki a jóváhagyását. Olyasmivel, ami mára már sokadjára meríti ki, a kifogyhatatlannak tűnő energiakészletét. Ennek okán, neki sem telik már pislogásra az ágyba dőlve, de még arra sem, hogy az annak széléről lelógó karját felhúzza maga mellé. De nem zsibbadt végtagjainak köszönheti, hogy felriad az álmából, inkább a fuldoklás és a düh érzete. Vagy egy régebbi álma tért vissza, vagy ez egészen friss, de felriadva belőle az első dolga, hogy nagyot sózzon a férfi vállába. Kissé még kótyagos is az elfogyasztott rumtól, így a valóságot elválasztani az illúziótól kissé nehezére esik.*
- Te felrobbantottad a kedvenc pultosomat?! *Pattan fel az ágyból.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-24 18:57:01
Üzenet elküldve: 2017-04-24 18:57:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Őrszolgálat + Csavargók//
*Shiriqa bizony szorgos, dolgos, igencsak jó állóképességgel megáldott óriás, bár az eső kedvét szegi, de a hasonlóan utálatos feladatoknál mindig talál kapaszkodót ami tartja benne a lelket. Ez pedig a legtöbbször a példamutatás. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne kitűnően végezze a feladatát. Nem csak hogy példát kell mutatnia magával a hozzáállásával, de tudja hogy a legtöbben valamiféle alvezérnek tekintik, azt meg végképp nem szeretné ha azt gondolnák róla, hogy "rangja" miatt kibújik a kötelességek alól. Hogy megteheti hogy lazsál, mert a többiek felett áll. Éppen ellenkezőleg, ki szeretné érdemelni azt amit társai megelőlegeztek neki. Kevésbé komoly feladatokat még talán elmismásolna, mint amilyen mondjuk a krumplipucolás, ott nyilván nem állna le versenyezni senkivel, hogy ő pucolja a legtöbb krumplit, de az őrség más tiszta. Sokan vennék félvállról, hiszen többségében nincs mitől tartaniuk, de bizony itt a családjuk életéről van szó. Néha persze önkéntelenül is elkalandoznak a gondolatai, ami persze kívülről nem látszik, hiszen ugyanúgy sétálgat és ugyanúgy a sötétbe búmul közbe, de legalább számára jobban telik tőle az idő.
A fekete felhők alatt amúgy sem sokat látni, inkább csak az épület ablakai körül, gyakran pillog arra is, hátha valaki kitalálna botorkálni alkoholtól fűtötten. Csupán a villámok adnak olykor egy kis fényességet, de az a röpke fél pillanat amíg világosságot dörrentenek az éjszakába nem sokra elegendő. Vagy mégis?*
~Mi a franc?~
*Hunyorogva fordul az épület tetejének egy bizonyos pontja felé, az utolsó villám közben mintha látott volna valami oda nem illő pacát a szeme sarkából. Persze könnyen lehet, hogy csak a képzelete játszott vele, de a következő villámmal ismét megjelenik a folt.*
- Hát ez meg?
*Nem Trayaktól kérdezi, ő túl messze lenne ahhoz hogy hallja, csak magának motyog ahogy figyelmével a már pontosan behatárolt furcsaságra fókuszál. Közelebb is lépked a körüljárón, persze csak addig amíg nem kerül takarásba. Mintha tényleg mozgolódna ott valami a sötétben. Madár? Ilyenkor a szabad ég alatt? Ekkora? A harmadik villám közben már pontosan jó helyre néz. Ugyan csak egy pillanatra látja, de tökéletesen megragad benne a kép. Szemei tágra nyílnak, arcát kezdi elönteni a pír, két másodpercnyi döbbenet után pedig már el is fordul teljes testével. Ilyesmire igazán nem számított. Ilyesmire nincs is felkészülve. Mit kezdjen ezzel? Zavarja le őket? Számára hosszú perceknek tűnik az a néhány múló pillanat amíg magában tanakodik hogy mitévő legyen, de végül inkább elindul tovább a dolgára. Az ilyesmi mindenkinek a magán ügye, a tetőnek meg bírnia kell. Felnőtt emberek, ha vállalják a betegség és a lebukás lehetőségét, az az ő felelősségük. Igyekszik ezután még véletlenül sem arra fordulni, legalább az elkövetkező néhány percben, de gondolatai minduntalan hasonló vizekre eveznek. Nem tudja Trayak észrevette-e, az ő szeme ha minden igaz sokkal jobb a sötétben, de inkább nem említi meg. Szerencsére ezen a kis traumán kívül egész eseménytelenül telik az éjszaka. Óránként egyszer lent az udvarban is körülsétál, nem is igazán azért mert ott tartana valami veszélyestől, csak a változatosság kedvéért. A pirkadat közeledtével a vihar is végre elvonul, bár melegebb nem lesz, de lényegesen jobb körülménynek számít már az is hogy nem esik. Az ég alja még a felhők takarásában kezd világosodni, de kisvártatva kelet felől tisztulni kezd az idő. A következő udvaron tett sétája alkalmával a fénynek hála fel is tűnik neki valami, amit az éjszaka nem vett észre. Egy felső hever a sárban az épülettől egy-két lépésnyire. Egy valaha még fehér, mostanra csupa sár női felső. A felismerés persze nem is várat magára, azonnal össze tudja kapcsolni az éjszaka látottakkal, nem is hagyja hát ott a földön. Még szerencse hogy ő lelt rá, nem a néhány perccel ezután kikóválygó őrségváltás. Trayak és ő végre fellélegezhet, az biztos hogy az óriás rögtön egy fürdéssel fog indítani egy nagy dézsányi forró vízben, aztán pedig bedől majd az ágyba. Csak remélni tudja hogy valaki felkelti majd a tanácskozás előtt.*
//Őrszolgálat + Csavargók//
*Shiriqa bizony szorgos, dolgos, igencsak jó állóképességgel megáldott óriás, bár az eső kedvét szegi, de a hasonlóan utálatos feladatoknál mindig talál kapaszkodót ami tartja benne a lelket. Ez pedig a legtöbbször a példamutatás. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne kitűnően végezze a feladatát. Nem csak hogy példát kell mutatnia magával a hozzáállásával, de tudja hogy a legtöbben valamiféle alvezérnek tekintik, azt meg végképp nem szeretné ha azt gondolnák róla, hogy "rangja" miatt kibújik a kötelességek alól. Hogy megteheti hogy lazsál, mert a többiek felett áll. Éppen ellenkezőleg, ki szeretné érdemelni azt amit társai megelőlegeztek neki. Kevésbé komoly feladatokat még talán elmismásolna, mint amilyen mondjuk a krumplipucolás, ott nyilván nem állna le versenyezni senkivel, hogy ő pucolja a legtöbb krumplit, de az őrség más tiszta. Sokan vennék félvállról, hiszen többségében nincs mitől tartaniuk, de bizony itt a családjuk életéről van szó. Néha persze önkéntelenül is elkalandoznak a gondolatai, ami persze kívülről nem látszik, hiszen ugyanúgy sétálgat és ugyanúgy a sötétbe búmul közbe, de legalább számára jobban telik tőle az idő.
A fekete felhők alatt amúgy sem sokat látni, inkább csak az épület ablakai körül, gyakran pillog arra is, hátha valaki kitalálna botorkálni alkoholtól fűtötten. Csupán a villámok adnak olykor egy kis fényességet, de az a röpke fél pillanat amíg világosságot dörrentenek az éjszakába nem sokra elegendő. Vagy mégis?*
~Mi a franc?~
*Hunyorogva fordul az épület tetejének egy bizonyos pontja felé, az utolsó villám közben mintha látott volna valami oda nem illő pacát a szeme sarkából. Persze könnyen lehet, hogy csak a képzelete játszott vele, de a következő villámmal ismét megjelenik a folt.*
- Hát ez meg?
*Nem Trayaktól kérdezi, ő túl messze lenne ahhoz hogy hallja, csak magának motyog ahogy figyelmével a már pontosan behatárolt furcsaságra fókuszál. Közelebb is lépked a körüljárón, persze csak addig amíg nem kerül takarásba. Mintha tényleg mozgolódna ott valami a sötétben. Madár? Ilyenkor a szabad ég alatt? Ekkora? A harmadik villám közben már pontosan jó helyre néz. Ugyan csak egy pillanatra látja, de tökéletesen megragad benne a kép. Szemei tágra nyílnak, arcát kezdi elönteni a pír, két másodpercnyi döbbenet után pedig már el is fordul teljes testével. Ilyesmire igazán nem számított. Ilyesmire nincs is felkészülve. Mit kezdjen ezzel? Zavarja le őket? Számára hosszú perceknek tűnik az a néhány múló pillanat amíg magában tanakodik hogy mitévő legyen, de végül inkább elindul tovább a dolgára. Az ilyesmi mindenkinek a magán ügye, a tetőnek meg bírnia kell. Felnőtt emberek, ha vállalják a betegség és a lebukás lehetőségét, az az ő felelősségük. Igyekszik ezután még véletlenül sem arra fordulni, legalább az elkövetkező néhány percben, de gondolatai minduntalan hasonló vizekre eveznek. Nem tudja Trayak észrevette-e, az ő szeme ha minden igaz sokkal jobb a sötétben, de inkább nem említi meg. Szerencsére ezen a kis traumán kívül egész eseménytelenül telik az éjszaka. Óránként egyszer lent az udvarban is körülsétál, nem is igazán azért mert ott tartana valami veszélyestől, csak a változatosság kedvéért. A pirkadat közeledtével a vihar is végre elvonul, bár melegebb nem lesz, de lényegesen jobb körülménynek számít már az is hogy nem esik. Az ég alja még a felhők takarásában kezd világosodni, de kisvártatva kelet felől tisztulni kezd az idő. A következő udvaron tett sétája alkalmával a fénynek hála fel is tűnik neki valami, amit az éjszaka nem vett észre. Egy felső hever a sárban az épülettől egy-két lépésnyire. Egy valaha még fehér, mostanra csupa sár női felső. A felismerés persze nem is várat magára, azonnal össze tudja kapcsolni az éjszaka látottakkal, nem is hagyja hát ott a földön. Még szerencse hogy ő lelt rá, nem a néhány perccel ezután kikóválygó őrségváltás. Trayak és ő végre fellélegezhet, az biztos hogy az óriás rögtön egy fürdéssel fog indítani egy nagy dézsányi forró vízben, aztán pedig bedől majd az ágyba. Csak remélni tudja hogy valaki felkelti majd a tanácskozás előtt.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-24 15:38:10
Üzenet elküldve: 2017-04-24 15:38:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
- Amíg te vagy a párom, nem bánom, ha a főnök elé terjeszted a fejlesztési javaslatot. A kis vörös tudósra már húznám a szám, mégsem egy méretkategóriába esünk, bár annak az óriásnak egész jót tett, hogy összébb ment. Ő biztos nem volt eleget az esőn. *Veszélyes terepre merészkedik és ott olyan fegyverrel akar hadonászni, ami könnyű sebet ejthet az őt forgató karon is: Vadvédben vannak szép számmal legények is, akiket Dyn sorra vehet ugyanúgy, ahogy most Khan is tette (még ha csak a hecc kedvéért is).* Meg annak, hogy időről-időre kijárunk Erdőmélyére, egzotikus, új fajokat felfedezni. Erről az a hajó jut eszembe, akit az emberek azzal a céllal építettek még korokkal ezelőtt, azzal a céllal, hogy olyan helyekre juthassanak el, ahová azelőtt még soha, senki. Csak a bárka nevét nem tudom egyszerűen felidézni, valami E betűs volt...
*Ebbe végül aztán belefájdítja saját fejét, hogy tőle szokatlan módon, istenes adagot nyel be az égetett szeszből, amire talán még Dynnek is lesz egy-két csípős megjegyzése, hogy talán nem kellene így, nyakló nélkül bevégeznie kedvenc (és egyetlen) italát. Kettejük közül egyébként a Vörös az, aki a múltfeledéshez is használja többek között az alkoholt. Ami Khant illeti, az ő emlékezete jobbára benyomásokból, egy-egy érzés maradványából próbálja meg felépíteni életének mára hátrahagyott és javarészt eltörölt részét. A kép ritkán tisztul ki annyira, hogy egyértelmű igazságot tehessen hamis és való között, az ilyen sztorik nagy részét ezért kiszínezi olyanná, amilyennek ő szeretné mesélni őket. Annak hiábavalóságát már elfogadta, hogy erőszakkal próbálja szétfeszíteni azt a ködfüggönyt, ami élete ezt megelőző harminc évére telepedett. Furamód viszont, amióta halálát lelte a kannibálok isteneként azon a szigeten, valahogy azok a dolgok, amik zsoldossá válása előttről származnak, kristályosan tiszták lettek, néhány olyan apróságtól eltekintve, minthogy nem tudná felsorolni testvérei nevét vagy azt, hogy mivel foglalkozott az apja, mielőtt azt a bármit is szögre akasztotta volna azért, hogy elkezdjen egy terméketlen tarlót művelni.*
- Aztán ugyan hol van olyan szabály kimondva, hogy nem lehetsz ott az enyém, ahol és amikor éppen kedvünk támadna hozzá? Az itteni népeket jobban zavarná ez, mint téged vagy engem. Egyébként kire is ittunk odalent? *Niavira gondol, illetve egészen pontosan arra, hogy ki is volt az említett, merthogy most még azt sem tudná határozott biztonsággal megmondani, hogy egy fickóról vagy Vadvéd egyik virágszáláról van szó.
Alaposan átdörzsöli asszonya bőrét, például hátközép tájt, másutt jóval finomabban, törődő gyengédséggel ér a Vöröshöz, hátha tüzre tudja még egyszer lobbantani a hamu alatt szunnyadó parazsat, mielőtt ők is takaró alá vonulnának, hogy lélekben és testben is felkészítsék magukat az irodai beszámolóhoz. Abban azért semmiképp nem akarja megszakítani Dynt, amit rendezetlen családi viszonyairól új részletként feltár neki. Arról, hogy voltak/vannak testvérei eddig is tudott, az viszont teljesen új megvilágításba helyezi őket, ahogy most megemlékezik róluk, különösen a bátyjáról, akinek jellemfordulása okozhatta a nagyobb csalódást és fájdalmat Dynnek, már ha jól olvas a sorok között.*
- Gondolod azután, hogy te megpattantál a gróf-báró-tökömtudja milyen uraságtól, a bátyád új házassági ajánlatként odaadta a húgodat neki? *Amennyi ellenérvet tudna sorolni e mellett, legalább annyi mellette szólót is és mindezeket úgy, hogy korántsem ismeri töviről hegyire a Vörös famíliájának pontos státuszát és Lihanechben betöltött szerepkörét.* Nekem Legadon olyan ember benyomását kelti, akinél csak sokadik sorban szerepel annak fontossága, hogy milyen a menyecske és előrébb való a beházasodással járó előnyök elbirtoklása, satöbbi, satöbbi. Egész jó nemesúr lenne belőlem is, azt hiszem.
*Egyszer már kis híján az vált belőle: felesketett lovag és kisbortokos, de az már ugyanúgy egy lezárt életút része, mint a név, amin asszonya máig szólítja őt.*
- Miért nem érdeklődsz előtte arról, hogy hol is van most? Ha már biztosat tudnál, következő lépésként megtervezhetnéd, hogyan üzenj neki anélkül, hogy felesleges szemeket vonnál magatokra. Ha a kiképzésünk véget ér, kérjük el magunkat egy kis időre: szerszámozzuk fel a lovakat és menjünk északra, a Nagy Tóig. Megkeressük apám tanyáját és kitudjuk, hogy milyen sors jutott Mianinak azóta, hogy te elszöktél Vízvárosból.
*A hosszas beszélgetés, ivás és szeretkezés váltogatása kellemesen elpilleszti a felemás tekintetűt, aminek eredményeként az éjszaka közepén ruhátlanul dől az ágyszőrmék közé, nem törődve azzal, hogy nyitott ablak mellett szabad bejárást enged a még mindig csípős, tavaszi levegőnek. Asszonya jelenléte bőven elegendő ahhoz, hogy álma mély és pihentető legyen ennek ellenére is. Erejükre pedig (mind a mentálisra, mind fizikálisra) szükség is lesz, amikor másnap Sylweran elé állnak, részletes jelentést tenni engedély nélkül tett kirándulásukról.
Álmában mintha néha beszélne is, de érthető szót nem lehet kivenni belőle, bár az "sz" és "e" betűk gyakran felismerhetők még így is.*
- Amíg te vagy a párom, nem bánom, ha a főnök elé terjeszted a fejlesztési javaslatot. A kis vörös tudósra már húznám a szám, mégsem egy méretkategóriába esünk, bár annak az óriásnak egész jót tett, hogy összébb ment. Ő biztos nem volt eleget az esőn. *Veszélyes terepre merészkedik és ott olyan fegyverrel akar hadonászni, ami könnyű sebet ejthet az őt forgató karon is: Vadvédben vannak szép számmal legények is, akiket Dyn sorra vehet ugyanúgy, ahogy most Khan is tette (még ha csak a hecc kedvéért is).* Meg annak, hogy időről-időre kijárunk Erdőmélyére, egzotikus, új fajokat felfedezni. Erről az a hajó jut eszembe, akit az emberek azzal a céllal építettek még korokkal ezelőtt, azzal a céllal, hogy olyan helyekre juthassanak el, ahová azelőtt még soha, senki. Csak a bárka nevét nem tudom egyszerűen felidézni, valami E betűs volt...
*Ebbe végül aztán belefájdítja saját fejét, hogy tőle szokatlan módon, istenes adagot nyel be az égetett szeszből, amire talán még Dynnek is lesz egy-két csípős megjegyzése, hogy talán nem kellene így, nyakló nélkül bevégeznie kedvenc (és egyetlen) italát. Kettejük közül egyébként a Vörös az, aki a múltfeledéshez is használja többek között az alkoholt. Ami Khant illeti, az ő emlékezete jobbára benyomásokból, egy-egy érzés maradványából próbálja meg felépíteni életének mára hátrahagyott és javarészt eltörölt részét. A kép ritkán tisztul ki annyira, hogy egyértelmű igazságot tehessen hamis és való között, az ilyen sztorik nagy részét ezért kiszínezi olyanná, amilyennek ő szeretné mesélni őket. Annak hiábavalóságát már elfogadta, hogy erőszakkal próbálja szétfeszíteni azt a ködfüggönyt, ami élete ezt megelőző harminc évére telepedett. Furamód viszont, amióta halálát lelte a kannibálok isteneként azon a szigeten, valahogy azok a dolgok, amik zsoldossá válása előttről származnak, kristályosan tiszták lettek, néhány olyan apróságtól eltekintve, minthogy nem tudná felsorolni testvérei nevét vagy azt, hogy mivel foglalkozott az apja, mielőtt azt a bármit is szögre akasztotta volna azért, hogy elkezdjen egy terméketlen tarlót művelni.*
- Aztán ugyan hol van olyan szabály kimondva, hogy nem lehetsz ott az enyém, ahol és amikor éppen kedvünk támadna hozzá? Az itteni népeket jobban zavarná ez, mint téged vagy engem. Egyébként kire is ittunk odalent? *Niavira gondol, illetve egészen pontosan arra, hogy ki is volt az említett, merthogy most még azt sem tudná határozott biztonsággal megmondani, hogy egy fickóról vagy Vadvéd egyik virágszáláról van szó.
Alaposan átdörzsöli asszonya bőrét, például hátközép tájt, másutt jóval finomabban, törődő gyengédséggel ér a Vöröshöz, hátha tüzre tudja még egyszer lobbantani a hamu alatt szunnyadó parazsat, mielőtt ők is takaró alá vonulnának, hogy lélekben és testben is felkészítsék magukat az irodai beszámolóhoz. Abban azért semmiképp nem akarja megszakítani Dynt, amit rendezetlen családi viszonyairól új részletként feltár neki. Arról, hogy voltak/vannak testvérei eddig is tudott, az viszont teljesen új megvilágításba helyezi őket, ahogy most megemlékezik róluk, különösen a bátyjáról, akinek jellemfordulása okozhatta a nagyobb csalódást és fájdalmat Dynnek, már ha jól olvas a sorok között.*
- Gondolod azután, hogy te megpattantál a gróf-báró-tökömtudja milyen uraságtól, a bátyád új házassági ajánlatként odaadta a húgodat neki? *Amennyi ellenérvet tudna sorolni e mellett, legalább annyi mellette szólót is és mindezeket úgy, hogy korántsem ismeri töviről hegyire a Vörös famíliájának pontos státuszát és Lihanechben betöltött szerepkörét.* Nekem Legadon olyan ember benyomását kelti, akinél csak sokadik sorban szerepel annak fontossága, hogy milyen a menyecske és előrébb való a beházasodással járó előnyök elbirtoklása, satöbbi, satöbbi. Egész jó nemesúr lenne belőlem is, azt hiszem.
*Egyszer már kis híján az vált belőle: felesketett lovag és kisbortokos, de az már ugyanúgy egy lezárt életút része, mint a név, amin asszonya máig szólítja őt.*
- Miért nem érdeklődsz előtte arról, hogy hol is van most? Ha már biztosat tudnál, következő lépésként megtervezhetnéd, hogyan üzenj neki anélkül, hogy felesleges szemeket vonnál magatokra. Ha a kiképzésünk véget ér, kérjük el magunkat egy kis időre: szerszámozzuk fel a lovakat és menjünk északra, a Nagy Tóig. Megkeressük apám tanyáját és kitudjuk, hogy milyen sors jutott Mianinak azóta, hogy te elszöktél Vízvárosból.
*A hosszas beszélgetés, ivás és szeretkezés váltogatása kellemesen elpilleszti a felemás tekintetűt, aminek eredményeként az éjszaka közepén ruhátlanul dől az ágyszőrmék közé, nem törődve azzal, hogy nyitott ablak mellett szabad bejárást enged a még mindig csípős, tavaszi levegőnek. Asszonya jelenléte bőven elegendő ahhoz, hogy álma mély és pihentető legyen ennek ellenére is. Erejükre pedig (mind a mentálisra, mind fizikálisra) szükség is lesz, amikor másnap Sylweran elé állnak, részletes jelentést tenni engedély nélkül tett kirándulásukról.
Álmában mintha néha beszélne is, de érthető szót nem lehet kivenni belőle, bár az "sz" és "e" betűk gyakran felismerhetők még így is.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-24 08:20:50
Üzenet elküldve: 2017-04-24 08:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*Igazán jól alakul ez a kis spontán mulatság. Annyira, hogy alig tűnik fel, hogy szépen lassan mindenki elszállingózik a nagyteremből, hogy kipihenje magát a másnapi kihívások előtt. Yeza számára viszont ez éppoly fontos. Igyekszik a másik kettő figyelmét is inkább a táncon tartani. A vöröséhez elég egy kacérabb pillantás Baldrol felé, a férfiéhez pedig, ami azt illeti, nem kell sok, mert szívét-lelkét beleadja. Egy-egy piszkálódó fricska inkább csak fűszer az egészhez.
Yeza határozottan sokat ront, nem mintha ez letörné a büszkeségét. Nem, egy cseppet sem. Mintha a kis vörös egy kicsit gyanút is fogna a dologgal kapcsolatban, hiszen Yeza mozdulataiból azért kitűnik, hogy van gyakorlata a táncban, de Niyss leányát nem kell félteni. Hamar elaltatja ezt a gyanakvást, vagy inkább a szélre terelgeti és egy észrevétlen pillanatban ott is hagyatja a partoldalon a vörössel. Csak megmosolyogja azt a férfiúi bájt, mely az ilyen asszonyi háttérjátszmákra teljesen vak és süket. Kedveli az ilyen embereket. Eredendő, jó érzéseket keltenek benne.
Kifulladva dobbantja le az utolsó ütemet, de annak ellenére, hogy egyértelműen alul maradt a két északival szemben, jókedve majd kicsattan. Az ő mesterségében a büszkeség nagyon képlékeny dolog. Annak is kell lennie, hiszen sok áldozatot kíván, de meg nem törhet, mert odalenne a varázs.
"Veszíts, ha kell, de ne engedd magad legyőzni soha!"
Igazán elégedett az eredménnyel. Baldrol merészségét sikerült megtámogatni némi alkoholmámorral, Naráét pedig a győzelem szülte büszkeséggel. Ennél többet most már nem igazán tud tenni a párosért, akik között első pillantásra érezte ezt az édes kis vibrálást.*
- Nem rossz! *biccent elismerően pihegve.* - Falábú északiakhoz képest. *Teszi még hozzá a kötelező fricskát. Nem is tér ki semmi mentségre, mert egyértelműként állítja be, hogy most nem tudott teljes fényében szerepelni. Hosszú út, késői óra, és a többi és a többi... Még a saját maga mentegetését is kimondatlanul és egészen csípős hanyagságba mártva bízza az északiakra.*
- Szerintem dugd ágyba mielőbb *mondja. Elsőre adja magát, hogy a szavak Narának szólnak, de az a cinkos mosolygás az ajkán, mintha az sejtetné, hogy épp úgy a férfinak is szánta a megjegyzést.*
- Hiába, hiába, az északi virtus olyan, mint a nyarai. Lustán éled, de érdemes kivárni *kacsint a kettősre, aztán egy biccentéssel megköszöni a táncot, s el is búcsúzik éjszakára. Felnyalábolja a köpenyét és Wäor után indul, aki egy kicsit rövidebbre szabta a vacsorát, mint az ő triójuk. Azért egy csirkecombot még elmar az egyik tálról. Nem sokat evett, de ez a kis finálé meghozta az étvágyát.
Ami azt illeti, szívesen kimaradna éjszakára, hadd főjön a vadász egy kicsit a levében az egeres fiaskó után. De a másnap már így is nagy kihívásokkal les Yezára. Főleg, hogy a sok rontás miatt megivott bor az ő fejét is szörnyen kótyagossá tette. Igyekezett csalni és egészen apró kortyokban mérni csak a büntetést, de az ital így is megbosszulja magát valószínűleg.*
- Remélem az ágyba azért nem hoztad be azt a dögöt *morogja a rend kedvéért, mikor bebújik Wäor mellé. Ha a vadász arra számít, hogy felavatják új otthonukat, hát csalatkoznia kell. Yeza pár pillanat után úgy alszik, mint akit leütöttek. Hosszú nap volt. Az elmúlt időszak eseményei pedig amúgy is kivették belőle az erőt. De talán most már itt az ideje, hogy béke és biztonság ölén aludja ki magát.*
*Igazán jól alakul ez a kis spontán mulatság. Annyira, hogy alig tűnik fel, hogy szépen lassan mindenki elszállingózik a nagyteremből, hogy kipihenje magát a másnapi kihívások előtt. Yeza számára viszont ez éppoly fontos. Igyekszik a másik kettő figyelmét is inkább a táncon tartani. A vöröséhez elég egy kacérabb pillantás Baldrol felé, a férfiéhez pedig, ami azt illeti, nem kell sok, mert szívét-lelkét beleadja. Egy-egy piszkálódó fricska inkább csak fűszer az egészhez.
Yeza határozottan sokat ront, nem mintha ez letörné a büszkeségét. Nem, egy cseppet sem. Mintha a kis vörös egy kicsit gyanút is fogna a dologgal kapcsolatban, hiszen Yeza mozdulataiból azért kitűnik, hogy van gyakorlata a táncban, de Niyss leányát nem kell félteni. Hamar elaltatja ezt a gyanakvást, vagy inkább a szélre terelgeti és egy észrevétlen pillanatban ott is hagyatja a partoldalon a vörössel. Csak megmosolyogja azt a férfiúi bájt, mely az ilyen asszonyi háttérjátszmákra teljesen vak és süket. Kedveli az ilyen embereket. Eredendő, jó érzéseket keltenek benne.
Kifulladva dobbantja le az utolsó ütemet, de annak ellenére, hogy egyértelműen alul maradt a két északival szemben, jókedve majd kicsattan. Az ő mesterségében a büszkeség nagyon képlékeny dolog. Annak is kell lennie, hiszen sok áldozatot kíván, de meg nem törhet, mert odalenne a varázs.
"Veszíts, ha kell, de ne engedd magad legyőzni soha!"
Igazán elégedett az eredménnyel. Baldrol merészségét sikerült megtámogatni némi alkoholmámorral, Naráét pedig a győzelem szülte büszkeséggel. Ennél többet most már nem igazán tud tenni a párosért, akik között első pillantásra érezte ezt az édes kis vibrálást.*
- Nem rossz! *biccent elismerően pihegve.* - Falábú északiakhoz képest. *Teszi még hozzá a kötelező fricskát. Nem is tér ki semmi mentségre, mert egyértelműként állítja be, hogy most nem tudott teljes fényében szerepelni. Hosszú út, késői óra, és a többi és a többi... Még a saját maga mentegetését is kimondatlanul és egészen csípős hanyagságba mártva bízza az északiakra.*
- Szerintem dugd ágyba mielőbb *mondja. Elsőre adja magát, hogy a szavak Narának szólnak, de az a cinkos mosolygás az ajkán, mintha az sejtetné, hogy épp úgy a férfinak is szánta a megjegyzést.*
- Hiába, hiába, az északi virtus olyan, mint a nyarai. Lustán éled, de érdemes kivárni *kacsint a kettősre, aztán egy biccentéssel megköszöni a táncot, s el is búcsúzik éjszakára. Felnyalábolja a köpenyét és Wäor után indul, aki egy kicsit rövidebbre szabta a vacsorát, mint az ő triójuk. Azért egy csirkecombot még elmar az egyik tálról. Nem sokat evett, de ez a kis finálé meghozta az étvágyát.
Ami azt illeti, szívesen kimaradna éjszakára, hadd főjön a vadász egy kicsit a levében az egeres fiaskó után. De a másnap már így is nagy kihívásokkal les Yezára. Főleg, hogy a sok rontás miatt megivott bor az ő fejét is szörnyen kótyagossá tette. Igyekezett csalni és egészen apró kortyokban mérni csak a büntetést, de az ital így is megbosszulja magát valószínűleg.*
- Remélem az ágyba azért nem hoztad be azt a dögöt *morogja a rend kedvéért, mikor bebújik Wäor mellé. Ha a vadász arra számít, hogy felavatják új otthonukat, hát csalatkoznia kell. Yeza pár pillanat után úgy alszik, mint akit leütöttek. Hosszú nap volt. Az elmúlt időszak eseményei pedig amúgy is kivették belőle az erőt. De talán most már itt az ideje, hogy béke és biztonság ölén aludja ki magát.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-23 23:01:10
Üzenet elküldve: 2017-04-23 23:01:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
//Mindenki a teremben//
~Á, szóval versenyezni akarsz?~
*Ahogy leesik a lánynak, meddig jutottak, széles, kihívó mosollyal felel és a bortól már kissé zsongó fejjel, de minden idegszálával figyel a vörösre, és persze északi párjára is. Szorgalmasan lép, dobbant, tapsol amikor kell, és időnként csempész itt-ott egy kis csavart, vagy fordulatot a dologba, ahogy otthon látta.*
~Még csak az kéne, hogy egy déli fruska letáncoljon két igazi északit!~
*Csak úgy fűti testét a bizonyítási vágy, na meg a bor, és még ki tudja mi minden. Egyre inkább kitűnik, hogy Yeza túlbecsülte a déli kacifántosságot és bizony sorra elvéti a lépéseket, aminek még több bor és még több hiba az ára. Egy idő után felrémlik Narában a gondolat, hogy talán szándékosan csinálja, de hamar el is veti. A déli büszkeség nem ismer határokat. Egyik mozdulat a másik után és már szinte a tánc végére is érnek, mikor a végső lépéssor elismétléséhez az egyre ingatagabb Baldrol a másik vöröst is megragadja. Nara szeme megakad a gesztuson és el is véti a lépést, de nagyot kortyol és hamar újra elszántan veszi fel a ritmust. Végül a zene véget ér, és a rögtönzött párbaj is egyértelműen eldöntetett. Kipirulva piheg, de arcáról le se lehetne vakarni a büszke, elégedett mosolyt.*
-Köszönöm.
*Biccent a férfinek és reflexből közelebb lép, ahogy látja annak bizonytalan mozdulatát, aztán már nem is mozdul mellőle.*
-Nem rosszak, sőt, elég látványosak.
*Mondja őszinte elismeréssel Yeza felé is biccentve, majd azért ő sem bírja ki, és csipkelődőn hozzá teszi.*
-De a déliek ezt is úgy túlbonyolítják, mint mindent.
*Mondja, szemét Yezáéba fúrva, de egy lélegzet vétellel később vidáman felkacag és barátságos arccal nyújt kezet a másiknak.*
-Valóban egy élmény volt! Köszönjük a lehetőséget! Alkalomadtán mesélhetnél még a déli szokásokról.
*Mondja őszintén, de szavaiból kitűnik, hogy az a pillanat nem most van. Mára már ő is alaposan elfáradt, és láthatóan Baldrolra is ráférne a pihenés.*
~Talán sok is volt így egyszerre a jóból neki?~
*Gondolja aggódva, de a férfi kitartó jókedve el is hessegeti az ilyen gondolatokat.*
-Készséggel elmesélem, de nem akarsz inkább leülni? Vagy már inkább lefeküdnél?
*Bármi a válasz, Nara nem tágít mellőle és elkíséri amíg kell, de persze csak diszkréten, hogy ne tűnjön úgy, mintha ő támogatná Baldrolt. Ha nem szorul rá, akkor csak mellette van, ha mégis változnának a dolgok.*
//Mindenki a teremben//
~Á, szóval versenyezni akarsz?~
*Ahogy leesik a lánynak, meddig jutottak, széles, kihívó mosollyal felel és a bortól már kissé zsongó fejjel, de minden idegszálával figyel a vörösre, és persze északi párjára is. Szorgalmasan lép, dobbant, tapsol amikor kell, és időnként csempész itt-ott egy kis csavart, vagy fordulatot a dologba, ahogy otthon látta.*
~Még csak az kéne, hogy egy déli fruska letáncoljon két igazi északit!~
*Csak úgy fűti testét a bizonyítási vágy, na meg a bor, és még ki tudja mi minden. Egyre inkább kitűnik, hogy Yeza túlbecsülte a déli kacifántosságot és bizony sorra elvéti a lépéseket, aminek még több bor és még több hiba az ára. Egy idő után felrémlik Narában a gondolat, hogy talán szándékosan csinálja, de hamar el is veti. A déli büszkeség nem ismer határokat. Egyik mozdulat a másik után és már szinte a tánc végére is érnek, mikor a végső lépéssor elismétléséhez az egyre ingatagabb Baldrol a másik vöröst is megragadja. Nara szeme megakad a gesztuson és el is véti a lépést, de nagyot kortyol és hamar újra elszántan veszi fel a ritmust. Végül a zene véget ér, és a rögtönzött párbaj is egyértelműen eldöntetett. Kipirulva piheg, de arcáról le se lehetne vakarni a büszke, elégedett mosolyt.*
-Köszönöm.
*Biccent a férfinek és reflexből közelebb lép, ahogy látja annak bizonytalan mozdulatát, aztán már nem is mozdul mellőle.*
-Nem rosszak, sőt, elég látványosak.
*Mondja őszinte elismeréssel Yeza felé is biccentve, majd azért ő sem bírja ki, és csipkelődőn hozzá teszi.*
-De a déliek ezt is úgy túlbonyolítják, mint mindent.
*Mondja, szemét Yezáéba fúrva, de egy lélegzet vétellel később vidáman felkacag és barátságos arccal nyújt kezet a másiknak.*
-Valóban egy élmény volt! Köszönjük a lehetőséget! Alkalomadtán mesélhetnél még a déli szokásokról.
*Mondja őszintén, de szavaiból kitűnik, hogy az a pillanat nem most van. Mára már ő is alaposan elfáradt, és láthatóan Baldrolra is ráférne a pihenés.*
~Talán sok is volt így egyszerre a jóból neki?~
*Gondolja aggódva, de a férfi kitartó jókedve el is hessegeti az ilyen gondolatokat.*
-Készséggel elmesélem, de nem akarsz inkább leülni? Vagy már inkább lefeküdnél?
*Bármi a válasz, Nara nem tágít mellőle és elkíséri amíg kell, de persze csak diszkréten, hogy ne tűnjön úgy, mintha ő támogatná Baldrolt. Ha nem szorul rá, akkor csak mellette van, ha mégis változnának a dolgok.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-23 22:04:03
Üzenet elküldve: 2017-04-23 22:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Terveinek megfelelően korán kel, kezd hozzászokni itt kint a vadonban az ilyesmihez. Amíg városi lány volt addig teljesen összevissza életet élt, itt azért jóval érezhetőbb az éjszaka sötétje és csendje, kihaltsága, mint Artheniorban. No nem mintha a nappal kevésbé lenne kihalt, de akkor legalább a háznép jobban zsezseg. Megmosakszik, felöltözik, és még reggeli előtt az udvarra megy, hogy napvilágnál is megvizsgálja végre a károkat, természetesen szobáját most is kulcsra zárva maga mögött. A fűrészgépnek hála nem fog túl sokáig tartani új léceket készíteni, de nincs hozzá megfelelő faanyag, inkább csak tüzelőnek valót halmoztak fel, ki kell majd menni vágni. Ez lesz inkább az időigényes, viszont ennek ő egymagában nem is fog nekiáll most, a munka ezen részét rábízza majd a tanoncokra, jó lesz edzésnek. Sylweran majd kiválasztja, valaki majd kivágja, ő meg majd feldolgozza és megjavítja, de ez már bőven a délutánba, sőt talán már a holnapba fog nyúlni, addig is, várja a finom reggeli. Akivel összefut esetleg ezen a korai órán így a vígadalom után, azzal megüzeni hogy fát kell vágni az új lécekhez, aztán miután éhségét csillapította, fel is megy a szobájába ismét bezárkózni. Kicsit rendbe szedi magát, kicsit kinyújtózkodik, megmozgatja tagjait, aztán a tegnap éjjel odakészített lavórhoz sétál, és a már jól begyakorolt varázslattal megpróbál átlépni a víztükrön át a Lichanechi tó mágustorony melletti partjára.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-23 21:39:51
Üzenet elküldve: 2017-04-23 21:39:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
//Mindenki a teremben//
*A két vörös pillantásai mögött semmi konkrétumot vagy mögöttes tartalmat nem vél fölfedezni, így ugyanolyan víg hangulatban megy bele a táncba, mint eleddig.
Nara vele van, együtt táncolnak. Külön öröm nézni, ahogy elegáns mozdulatokkal körbesétálja az északit, de a rőt hajú lendületes tánclépései is figyelemre méltóak és igen ügyesek.
Az, hogy a táncból versenyt csinál, egyáltalán nem zavarja Baldrolt. Sőt! Így legalább tétje is van a mulatságnak. Kíváncsian várja, hogy ebből a kevert, félig északias, félig délies hangzású kevert muzsikából mi jót tudnak kihozni így hárman. Magát mindenesetre semmiképpen sem hagyhatja! Meg kell mutatnia ennek a déli hölgyek, mit is jelent táncolni!
Az első pár lépés még egyszerű, szinte már finomkodó, pedig ezekből sem maradhat ki a taps és a dobbantás. Aztán Yeza mozdulatai egy igazi párbaj hangulatát kölcsöni. Erre csak hamiskásan elvigyorodik és a következő kört magáénak tudva komolytalan bohósággal élcelődik a déliek túlzott udvariaskodásán. A táncban ugyanis enyhén meghajol, majd Nara kezét fogva oldal sasszéval vezeti fel a következő dobbatásokat.
A továbbiakban is remekül szórakozik. Eleinte hibátlan, derűs lendülettel melegszik bele a táncba, ha pedig ront, hát iszik. A harmadik hörpintés után viszont már nehéz dolga van. Hiába bírja az italt, korábbi betegsége legyengítette és a tánc is csak felerősíti az alkohol bódító hatását, így egyre többet lép mellé. Persze ekkor sem hajlandó megállni, hanem valami új, tréfás mozdulatot sző bele a rontásba, mintha semmi sem történt volna.*
~Fele-fele. Nem is olyan rossz!~
*Próbál bemutatni egy határozott lezárást, de nehezére esik. Még szerencse, hogy a tánc vége azzal zárul, hogy az összes bemutatott lépést egyben, mindenkinek le kell járnia és ezért Yeza kacsóját is elkapta. Így ha minden jól alakul, mindkét oldalán egy vörössel fog kifulladni. Az egyik ugyan hasonlóan jól van, mint Baldrol, már ami az italmenyiséget jelenti a szervezetükben, Nara pedig büszkén tudhatja magáénak az est legjobb táncosa címet.*
- Na ez szép volt!
*Vigyorog továbbra is, hiszen ilyen társaságban ki e érezné jól magát?*
- El kell... *Mondat közben kissé megtántorodik, így reflekszből Narára támaszkodik.* ismernem, hogy a déli tánc elemek sem túl rosszak.
*Arcáról továbbra sem hervad le a cinkos mosoly.*
- Csak hát az északi rutin!
*Somolyog, hiszen direkt cukkolja a rőt hajút, noha lassacskán saját szavaiban sem merne bízni. Az biztos, hogy most ki kéne fújnia magát. Hosszú mérkőzés volt.*
- Te Nara! Hol... izé... tanullltál meg így táncolni!
*Néz alkoholtól csillogó szemével a lányéba.*
//Mindenki a teremben//
*A két vörös pillantásai mögött semmi konkrétumot vagy mögöttes tartalmat nem vél fölfedezni, így ugyanolyan víg hangulatban megy bele a táncba, mint eleddig.
Nara vele van, együtt táncolnak. Külön öröm nézni, ahogy elegáns mozdulatokkal körbesétálja az északit, de a rőt hajú lendületes tánclépései is figyelemre méltóak és igen ügyesek.
Az, hogy a táncból versenyt csinál, egyáltalán nem zavarja Baldrolt. Sőt! Így legalább tétje is van a mulatságnak. Kíváncsian várja, hogy ebből a kevert, félig északias, félig délies hangzású kevert muzsikából mi jót tudnak kihozni így hárman. Magát mindenesetre semmiképpen sem hagyhatja! Meg kell mutatnia ennek a déli hölgyek, mit is jelent táncolni!
Az első pár lépés még egyszerű, szinte már finomkodó, pedig ezekből sem maradhat ki a taps és a dobbantás. Aztán Yeza mozdulatai egy igazi párbaj hangulatát kölcsöni. Erre csak hamiskásan elvigyorodik és a következő kört magáénak tudva komolytalan bohósággal élcelődik a déliek túlzott udvariaskodásán. A táncban ugyanis enyhén meghajol, majd Nara kezét fogva oldal sasszéval vezeti fel a következő dobbatásokat.
A továbbiakban is remekül szórakozik. Eleinte hibátlan, derűs lendülettel melegszik bele a táncba, ha pedig ront, hát iszik. A harmadik hörpintés után viszont már nehéz dolga van. Hiába bírja az italt, korábbi betegsége legyengítette és a tánc is csak felerősíti az alkohol bódító hatását, így egyre többet lép mellé. Persze ekkor sem hajlandó megállni, hanem valami új, tréfás mozdulatot sző bele a rontásba, mintha semmi sem történt volna.*
~Fele-fele. Nem is olyan rossz!~
*Próbál bemutatni egy határozott lezárást, de nehezére esik. Még szerencse, hogy a tánc vége azzal zárul, hogy az összes bemutatott lépést egyben, mindenkinek le kell járnia és ezért Yeza kacsóját is elkapta. Így ha minden jól alakul, mindkét oldalán egy vörössel fog kifulladni. Az egyik ugyan hasonlóan jól van, mint Baldrol, már ami az italmenyiséget jelenti a szervezetükben, Nara pedig büszkén tudhatja magáénak az est legjobb táncosa címet.*
- Na ez szép volt!
*Vigyorog továbbra is, hiszen ilyen társaságban ki e érezné jól magát?*
- El kell... *Mondat közben kissé megtántorodik, így reflekszből Narára támaszkodik.* ismernem, hogy a déli tánc elemek sem túl rosszak.
*Arcáról továbbra sem hervad le a cinkos mosoly.*
- Csak hát az északi rutin!
*Somolyog, hiszen direkt cukkolja a rőt hajút, noha lassacskán saját szavaiban sem merne bízni. Az biztos, hogy most ki kéne fújnia magát. Hosszú mérkőzés volt.*
- Te Nara! Hol... izé... tanullltál meg így táncolni!
*Néz alkoholtól csillogó szemével a lányéba.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-23 20:49:15
Üzenet elküldve: 2017-04-23 20:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Lassan szivárognak el az emberek és egyebek. Az egyik vörös meg a társa már rég felszívódtak, Jezabiel akár a mesében, hol van, hol nincs, de mindenképp látványos módon érkezik, és most Meruwiel. Az ő visszavonulását még időben észleli, így ha teli szájjal nem is köszön, de biccent leendő segédjüknek, oktatójuknak, mentoruknak.
Sunuko pörkölttel kapcsolatos tanácsára határozottan bólint, habár ő annyira nem tart az emészthetetlen ételektől. Az ő gyomra már acélból meg egyéb strapabíró anyagból van. Megedződött az is, más különben vagy éhen veszett volna már régesrég, vagy minden haton heveny pocak görcsök kínozták volna. Akkor pedig dolgozni nem tudott volna, amiért nem kapott volna jussot, fizetséget vagy részesedést, ami pedig megint csak az éhen maradást vonzotta volna be a fiatal lány életébe.
Tekintete eztán a táncra terelődik. A habzsolást már befejezte, így jobbjában most már egy kupa borral egyensúlyozik a széken enyhén megbillentve azt, s emígyen két lábra billentve azt. Figyelme főleg Yezáé, de Baldrol és Nara sem menekül a fürkész tekintet elől, ámde véleményét rejti a kupa, mit újra és újra ajkához emel ezúttal már csak apró, a zamata miatt vonzó nedűért.
A következő távozó pedig már úti- és újonc társa, Sunuko. Aki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meg van győződve róla, hogy szobatársak. Márpedig neki teljesen mást mondtak, miszerint külön szobáik vannak. No mindegy, ha ennyire nem szeretne egyedül maradni a dalia, hát ki ő, hogy csalódást okozzon.
Vagy lehet, hogy ő már tud valamit, amit a félvér nem? Ezen elkezd gondolkozni, miközben szórakozott mozdulattal int a szintén távozó Wäoreynnek. A vörös meg az a csibész fickó ketten távoztak. A szótlan fickó és az élénk természetű, déli vörös szintén ketten vannak. A mellette ülők szintén majd megvesznek egymásért, ezt még ő is meg tudja állapítani. Kint ketten őrködnek. Jezabiel kétszer jött vissza. És Vadvéd környékén kétszer varázsolt - legalábbis Legran ennyit látott. Másnap tízre kell menniük, de máskor meg korán. Ez két időpont. Kettő. Kettő. Kettő. Mindenhol kettő. Talán ez az első próba, hogy felismerik a kettő szent törvényét? Vagy már az ital beszél belőle? Gyanakodva sandít a már-már üres kupára, majd egy nagy lendülettel gurítja le a torkán azt a maradék néhány kortynyi italt.*
- No, elődömnek igaza van, hosszú lesz a nap. Jó éjt! *Billen vissza négy lábbal a székkel, majd a lendületet kihasználva áll maga két lábra, egy pillanatra még imbolygó egyensúllyal. Utána már magabiztosan indul meg kifelé a csarnokból, majd a szobák felé. Azt azért még megtudakolja, merre is találja Sunuko szobáját. Ha esetleg nem tűnt fel a fáradt férfinek, hogy csak a saját holmija van ott, az se gond, elvégre a lánynak csak egy szerény hátizsáknyi (se), amit ugye könnyű nem észrevenni.
Besurranásban már van gyakorlata, noha java részt egészen más okból kellett osonnia. A tapasztalat persze tapasztalat marad, csendben nyit hát be, és a lehető legnagyobb némaságban dobja le lábbelijét, meg a nadrágját, ingén is lazít néhány gombot, majd a két személyre szabott ágy szabad felére fekszik. Hogy miféle komikus vagy értetlenség válik majd a helyzetből, az már a következő napra tartozik.*
*Lassan szivárognak el az emberek és egyebek. Az egyik vörös meg a társa már rég felszívódtak, Jezabiel akár a mesében, hol van, hol nincs, de mindenképp látványos módon érkezik, és most Meruwiel. Az ő visszavonulását még időben észleli, így ha teli szájjal nem is köszön, de biccent leendő segédjüknek, oktatójuknak, mentoruknak.
Sunuko pörkölttel kapcsolatos tanácsára határozottan bólint, habár ő annyira nem tart az emészthetetlen ételektől. Az ő gyomra már acélból meg egyéb strapabíró anyagból van. Megedződött az is, más különben vagy éhen veszett volna már régesrég, vagy minden haton heveny pocak görcsök kínozták volna. Akkor pedig dolgozni nem tudott volna, amiért nem kapott volna jussot, fizetséget vagy részesedést, ami pedig megint csak az éhen maradást vonzotta volna be a fiatal lány életébe.
Tekintete eztán a táncra terelődik. A habzsolást már befejezte, így jobbjában most már egy kupa borral egyensúlyozik a széken enyhén megbillentve azt, s emígyen két lábra billentve azt. Figyelme főleg Yezáé, de Baldrol és Nara sem menekül a fürkész tekintet elől, ámde véleményét rejti a kupa, mit újra és újra ajkához emel ezúttal már csak apró, a zamata miatt vonzó nedűért.
A következő távozó pedig már úti- és újonc társa, Sunuko. Aki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meg van győződve róla, hogy szobatársak. Márpedig neki teljesen mást mondtak, miszerint külön szobáik vannak. No mindegy, ha ennyire nem szeretne egyedül maradni a dalia, hát ki ő, hogy csalódást okozzon.
Vagy lehet, hogy ő már tud valamit, amit a félvér nem? Ezen elkezd gondolkozni, miközben szórakozott mozdulattal int a szintén távozó Wäoreynnek. A vörös meg az a csibész fickó ketten távoztak. A szótlan fickó és az élénk természetű, déli vörös szintén ketten vannak. A mellette ülők szintén majd megvesznek egymásért, ezt még ő is meg tudja állapítani. Kint ketten őrködnek. Jezabiel kétszer jött vissza. És Vadvéd környékén kétszer varázsolt - legalábbis Legran ennyit látott. Másnap tízre kell menniük, de máskor meg korán. Ez két időpont. Kettő. Kettő. Kettő. Mindenhol kettő. Talán ez az első próba, hogy felismerik a kettő szent törvényét? Vagy már az ital beszél belőle? Gyanakodva sandít a már-már üres kupára, majd egy nagy lendülettel gurítja le a torkán azt a maradék néhány kortynyi italt.*
- No, elődömnek igaza van, hosszú lesz a nap. Jó éjt! *Billen vissza négy lábbal a székkel, majd a lendületet kihasználva áll maga két lábra, egy pillanatra még imbolygó egyensúllyal. Utána már magabiztosan indul meg kifelé a csarnokból, majd a szobák felé. Azt azért még megtudakolja, merre is találja Sunuko szobáját. Ha esetleg nem tűnt fel a fáradt férfinek, hogy csak a saját holmija van ott, az se gond, elvégre a lánynak csak egy szerény hátizsáknyi (se), amit ugye könnyű nem észrevenni.
Besurranásban már van gyakorlata, noha java részt egészen más okból kellett osonnia. A tapasztalat persze tapasztalat marad, csendben nyit hát be, és a lehető legnagyobb némaságban dobja le lábbelijét, meg a nadrágját, ingén is lazít néhány gombot, majd a két személyre szabott ágy szabad felére fekszik. Hogy miféle komikus vagy értetlenség válik majd a helyzetből, az már a következő napra tartozik.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-23 16:55:04
Üzenet elküldve: 2017-04-23 16:55:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Füle új társaságának tagjain. Szeme meg néha kénytelen elkalandozni. Előbb az apró gnóm leány cselekszik valami igencsak furcsát, de egyelőre inkább semmit nem kérdez róla, csak elfogadja, mint itteni, nyilván szokványos dolgot, aztán meg a temérdek vörös közül a hozzá legközelebb álló tér vissza a terembe, hogy ne bírjon a vérével. Somolyog egyet rajta. Ráfér a szórakozás, hadd mulasson, ahogy illik, ha pedig illetlen utakra tévedne, Baldroll társasága úgyis jó eséllyel megregulázza majd. Új életet kezdeni vannak itt, nem árt hát barátkozniuk. Az még a beépülésnél is nehezebb. Valahogy nehezen képzeli el magukat mindennapi szituációkban.*
~ Kisváros, nagyobbacska város ~ *summázza a hallottakat. Különös, hány helyről is keverednek ide, az erdő mélyére, egy honuktól távoli helyre. Ebből a sorból éppenséggel ők sem lógnak ki.*
- Mi Wegtorenből érkeztünk. Külön-külön, de itt találtunk újra egymásra.
*A miérteket és mikénteket nem bolygatja. Tán a találkozás kevésbé volt véletlen, mint ahogy azt itt tálalni igyekezett. Hosszú, szövevényes történet az, melynek minden elemét még kedvese sem ismeri. Fél pillantás Yeza felé. Kellőképp belelendült már. Ő már csak tudja, mire is képes ilyenkor. Ehhez viszont ő most nem kell. Meruwiel utasítása egyértelmű. Holnap a legjobbjukat kell odatenni, ahhoz pedig kipihentség szükségeltetik. A többiek már amúgy is búcsúzkodnak.*
~ Ha én lennék a helyedben, biztosan zavarnék némi vizet ~ *néz a távozó Sunuko után. Jobban megbecsülné, ha egy csinos hölggyel vetnék egy szobába az égiek, és mindent elkövetne, hogy elcsavarja a fejét.
Falatozik még egy keveset, épp csak annyit, hogy ne feküdje meg a gyomrát, aztán elköszön a fogyatkozó asztaltársaság utolsó tagjától is.*
- Holnap találkozunk. Szép álmokat!
*Pontosan emlékszik, merre is van a szobájuk. Yezát nem zavarja meg, így ha nem tart vele, neki még meg kell járnia ezt az utat. Rövid úton hagyja el nagytermet.*
*Füle új társaságának tagjain. Szeme meg néha kénytelen elkalandozni. Előbb az apró gnóm leány cselekszik valami igencsak furcsát, de egyelőre inkább semmit nem kérdez róla, csak elfogadja, mint itteni, nyilván szokványos dolgot, aztán meg a temérdek vörös közül a hozzá legközelebb álló tér vissza a terembe, hogy ne bírjon a vérével. Somolyog egyet rajta. Ráfér a szórakozás, hadd mulasson, ahogy illik, ha pedig illetlen utakra tévedne, Baldroll társasága úgyis jó eséllyel megregulázza majd. Új életet kezdeni vannak itt, nem árt hát barátkozniuk. Az még a beépülésnél is nehezebb. Valahogy nehezen képzeli el magukat mindennapi szituációkban.*
~ Kisváros, nagyobbacska város ~ *summázza a hallottakat. Különös, hány helyről is keverednek ide, az erdő mélyére, egy honuktól távoli helyre. Ebből a sorból éppenséggel ők sem lógnak ki.*
- Mi Wegtorenből érkeztünk. Külön-külön, de itt találtunk újra egymásra.
*A miérteket és mikénteket nem bolygatja. Tán a találkozás kevésbé volt véletlen, mint ahogy azt itt tálalni igyekezett. Hosszú, szövevényes történet az, melynek minden elemét még kedvese sem ismeri. Fél pillantás Yeza felé. Kellőképp belelendült már. Ő már csak tudja, mire is képes ilyenkor. Ehhez viszont ő most nem kell. Meruwiel utasítása egyértelmű. Holnap a legjobbjukat kell odatenni, ahhoz pedig kipihentség szükségeltetik. A többiek már amúgy is búcsúzkodnak.*
~ Ha én lennék a helyedben, biztosan zavarnék némi vizet ~ *néz a távozó Sunuko után. Jobban megbecsülné, ha egy csinos hölggyel vetnék egy szobába az égiek, és mindent elkövetne, hogy elcsavarja a fejét.
Falatozik még egy keveset, épp csak annyit, hogy ne feküdje meg a gyomrát, aztán elköszön a fogyatkozó asztaltársaság utolsó tagjától is.*
- Holnap találkozunk. Szép álmokat!
*Pontosan emlékszik, merre is van a szobájuk. Yezát nem zavarja meg, így ha nem tart vele, neki még meg kell járnia ezt az utat. Rövid úton hagyja el nagytermet.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-23 09:56:35
Üzenet elküldve: 2017-04-23 09:56:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Annak, aki felfigyel rá//
- De hisz megmondtam már, nem? Sunuko a nevem. - *Emlékezteti Meruwielt mosolyogva.* - És nem szükség urazni, bár hízelgőnek hangzik. Olyan távol állok én az úri címtől, mint az istenektől. Bár ki tudja, talán holnap ki tudok csikarni egy kis elismerést belőletek! - *ezt tudta csak hozzá tenni mielőtt még, Meruwiel elhagyta volna a friss társaságot. Integetve köszönt el tőle. Mennyi lehet az idő? Elég korán indultak el, de az órák szépen elmosódtak az erdő folyamatosan ismétlődő környezetében. és vajon merre is lehetnek pontosan? Rá kell majd vetnie egy pillantást a térképre, ha van itt olyan. Nem is beszélve a könyvtárról.*
- A pörköltet nem ajánlom. - *jegyzi meg Legrannak, látva még nálánál is nagyobb étvágyát. Nehogy olyanba kóstoljon bele, amire nem számít. Gasztronómiailag nincs ennél nagyobb kín. Viszont fejcsóválva elmosolyodik, mikor a fél-elf lány a bódító italok egyikéhez nyúl. Hogy micsoda lakodalom lesz hamarosan! De nem neki: Neki ez a nap épp elég, és még a holnapra is fel kéne készülnie. Wäoreynt, ha ő is beszél magáról, udvariasan végighallgatja, megemészti a hallottakat, majd föláll székéről.*
- Nos, nekem mára ennyi. Ha később jössz fel, Legran, akkor halk legyél, ha megkérhetlek. Gyűlölök idő előtt fölkelni. - *Egy kis gondolkodási idő után hozzáteszi:* - Ugyanis ha jól hallottam, egy szobában töltjük az éjszakát. Remélem nem fogok sok vizet zavarni. Holnap találkozunk Legran, Wäoreyn. Kellemes estét. - *A lépcső felé haladva minden szembetűnő személynek int egyet vagy bólint, majd útja Meruwielt követi, mivel, sajna, ő maga nem tudja hogy melyik is az ő szobájuk. Sebesebb tempót is vesz föl, hogy beérje őt, inkább nagy lépésekkel, mint kocogva. Ha sikerül, elnézéseket dobálva hozzá megkérdezi szobahelyéről és ismét elköszön tőle, ha nem, akkor hátát az első ajtó melletti falnak támasztva fog megvárni valakit, aki szintén erre jön. Ugyanis a nagycsarnokba már sem kedve, sem ereje visszamenni. Hosszú éjszaka lesz akkor...*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.23 09:58:42
//Annak, aki felfigyel rá//
- De hisz megmondtam már, nem? Sunuko a nevem. - *Emlékezteti Meruwielt mosolyogva.* - És nem szükség urazni, bár hízelgőnek hangzik. Olyan távol állok én az úri címtől, mint az istenektől. Bár ki tudja, talán holnap ki tudok csikarni egy kis elismerést belőletek! - *ezt tudta csak hozzá tenni mielőtt még, Meruwiel elhagyta volna a friss társaságot. Integetve köszönt el tőle. Mennyi lehet az idő? Elég korán indultak el, de az órák szépen elmosódtak az erdő folyamatosan ismétlődő környezetében. és vajon merre is lehetnek pontosan? Rá kell majd vetnie egy pillantást a térképre, ha van itt olyan. Nem is beszélve a könyvtárról.*
- A pörköltet nem ajánlom. - *jegyzi meg Legrannak, látva még nálánál is nagyobb étvágyát. Nehogy olyanba kóstoljon bele, amire nem számít. Gasztronómiailag nincs ennél nagyobb kín. Viszont fejcsóválva elmosolyodik, mikor a fél-elf lány a bódító italok egyikéhez nyúl. Hogy micsoda lakodalom lesz hamarosan! De nem neki: Neki ez a nap épp elég, és még a holnapra is fel kéne készülnie. Wäoreynt, ha ő is beszél magáról, udvariasan végighallgatja, megemészti a hallottakat, majd föláll székéről.*
- Nos, nekem mára ennyi. Ha később jössz fel, Legran, akkor halk legyél, ha megkérhetlek. Gyűlölök idő előtt fölkelni. - *Egy kis gondolkodási idő után hozzáteszi:* - Ugyanis ha jól hallottam, egy szobában töltjük az éjszakát. Remélem nem fogok sok vizet zavarni. Holnap találkozunk Legran, Wäoreyn. Kellemes estét. - *A lépcső felé haladva minden szembetűnő személynek int egyet vagy bólint, majd útja Meruwielt követi, mivel, sajna, ő maga nem tudja hogy melyik is az ő szobájuk. Sebesebb tempót is vesz föl, hogy beérje őt, inkább nagy lépésekkel, mint kocogva. Ha sikerül, elnézéseket dobálva hozzá megkérdezi szobahelyéről és ismét elköszön tőle, ha nem, akkor hátát az első ajtó melletti falnak támasztva fog megvárni valakit, aki szintén erre jön. Ugyanis a nagycsarnokba már sem kedve, sem ereje visszamenni. Hosszú éjszaka lesz akkor...*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.23 09:58:42
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-22 22:20:35
Üzenet elküldve: 2017-04-22 22:20:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
- Szerinted, ha holnap felvetem neki az ötletet mennyire fogja értékelni? Hiszen ő sem tagadhatja, hogy még így is remek erőben vagyunk mindketten, köszönhetően egyedi edzéstervünknek főleg. *Amióta Khannal van, újfajta energiák tucatját vélte felfedezni magában, szokatlanok, de az ember mégis elevenebbnek érzi magát tőlük, mint bármikor korábban, sokat megtapasztalt életében. Egyszerre érzi magát tőle nyugodtnak és tettre késznek. A kikötőben maga mögött hagyta addigi énjének egy részét, amit még a szülőföldjéről való szökés idején kanyarított magára köpenyként, hogy ellenálljon a kíméletlen valóság folyamatos arcon csapásainak. Ez volt az a mása, amely most flegmán törölné képen, ha itt lenne.
A múlton való szakadatlan merengés fellegét azonban még így sem sikerült teljesen száműznie az életéből, és éppen ezért hallat hálás sóhajt, amikor párja a nyakába harapva gyorsan rángatja ki ebből az állapotából. Kissé meg is húzza magát, elmosolyodva, nem számolja az alkalmakat hányszor kapott már hasonlót, de még mindig mit sem kopott a hatása.*
- Csak remélni tudom, hogy az utóbbi. *Kihajol oldalra, hogy a kádból nyújtózkodva, de maguk mellé kapja az üveget. Visszaülve helyére, hátát, és fejét is Khan mellkasára dönti, majd miután kisebbet kortyol az íz kedvéért, hátra nyújtja az üveget. Szabaddá vált két kezét összerakva, vizet merít a tenyerébe, hogy aztán szórakozottan magára csorgassa, hasára, combjára, Khan lábára, bárhova amelyet nem fed a víz szintje.*
- Kénytelen leszel drágám, ha csak nem akarsz ott és mindenki szeme láttára magadévá tenni. *Jót mosolyog, de azért mégis belepirul a gondolatba. Még így sem biztos, hogy nem lettek kiszúrva a zuhogó esőben, de hát még mindig jobban járnak a véd lakói, ha csak szeretkezni látják a Vöröst és nem részegen.*
- Eim. Testvéreim. Egy bátyám és egy húgom van. *Megköszörüli a torkát, na nem azért, mert kellemetlen a téma, amellyel ura előhozakodott, sokkal inkább, mert olyannyira szokatlan, hogy hirtelen nem tudja mire vélni. Nyújtózik is az üvegért beszéd közben.*
- Hát. A bátyámmal Nathalonnal egészen jó viszonyunk volt, amíg még gyerek voltam. Ő tudod, az a fajta ember, aki után sóhajtanak egyet a nők az utcán. Csakhogy, miután egy bizonyos kort beért, már fontosabbnak látszott számára, hogy apám ügyleteivel és a kiházasodásával foglalkozzon, mint a komisz hugicájával. Ha jól sejtem mára már egy rakás jól sikerült unokaöcsém és húgom mászkálhat Lihanech környékén. Abban mondjuk biztos lehetsz, hogy megpróbálna laposra verni, ha tudná miket művelsz velem. *Pillant hátra egy másodpercre.*
- És Miani. *Most tényleg sóhajt egy nagyot.* Ő… ő tudod, olyan… kis tökéletes. Bájos, kedves, szép, a haja mindig ragyogó, azokkal a kis szőke hullámos tincsekkel. Megjelenésre mindig elegáns, illedelmes, és ártatlan. Megrögzött kis romantikus, aki mindig remegve várta, hogy megtalálja az igazi kérőjét, feleségül mehessen hozzá és gyermekeket szülhessen neki. Azt hiszem ennél több vágya nem is volt az életben, és őszintén csak remélni tudom, hogy ez sikerült is neki, és boldog. Igen, szoros volt a kapcsolatunk, mondhatjuk úgy, hogy ő volt az én jobbik felem. Az apám mindig aggódott, hogy olyan lesz, mint én, néha még talán magam is tartottam tőle. Éppen ezért jellemezném ezt leginkább úgy, hogy van egy olyan dolog az életedben, ami tőled elidegeníthetetlen, mert hiába a távolság, ő akkor is ugyanaz lesz neked, de ez mégsem csak a vérről szól. Egy személy, akit legszívesebben apró kis ládába zárva óvnál meg az élettől, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint magad is. A nagyanyám őt kívánta egyébként Legadonhoz adni, attól tartva, hogy én nem vagyok elég „minőségi” az úr elvárásainak, kész szerencse, hogy neki nem Miani kellett. *Összecsapja a tenyerét maga előtt, vizet spriccelve mindenfelé, hogy ne legyen annyira komoly hangulata a beszélgetésnek.*
- Jó lenne tudni hogy van, de még nem jöttem rá a módjára annak, hogy kapcsolatba léphessek vele bárki tudta nélkül.
- Szerinted, ha holnap felvetem neki az ötletet mennyire fogja értékelni? Hiszen ő sem tagadhatja, hogy még így is remek erőben vagyunk mindketten, köszönhetően egyedi edzéstervünknek főleg. *Amióta Khannal van, újfajta energiák tucatját vélte felfedezni magában, szokatlanok, de az ember mégis elevenebbnek érzi magát tőlük, mint bármikor korábban, sokat megtapasztalt életében. Egyszerre érzi magát tőle nyugodtnak és tettre késznek. A kikötőben maga mögött hagyta addigi énjének egy részét, amit még a szülőföldjéről való szökés idején kanyarított magára köpenyként, hogy ellenálljon a kíméletlen valóság folyamatos arcon csapásainak. Ez volt az a mása, amely most flegmán törölné képen, ha itt lenne.
A múlton való szakadatlan merengés fellegét azonban még így sem sikerült teljesen száműznie az életéből, és éppen ezért hallat hálás sóhajt, amikor párja a nyakába harapva gyorsan rángatja ki ebből az állapotából. Kissé meg is húzza magát, elmosolyodva, nem számolja az alkalmakat hányszor kapott már hasonlót, de még mindig mit sem kopott a hatása.*
- Csak remélni tudom, hogy az utóbbi. *Kihajol oldalra, hogy a kádból nyújtózkodva, de maguk mellé kapja az üveget. Visszaülve helyére, hátát, és fejét is Khan mellkasára dönti, majd miután kisebbet kortyol az íz kedvéért, hátra nyújtja az üveget. Szabaddá vált két kezét összerakva, vizet merít a tenyerébe, hogy aztán szórakozottan magára csorgassa, hasára, combjára, Khan lábára, bárhova amelyet nem fed a víz szintje.*
- Kénytelen leszel drágám, ha csak nem akarsz ott és mindenki szeme láttára magadévá tenni. *Jót mosolyog, de azért mégis belepirul a gondolatba. Még így sem biztos, hogy nem lettek kiszúrva a zuhogó esőben, de hát még mindig jobban járnak a véd lakói, ha csak szeretkezni látják a Vöröst és nem részegen.*
- Eim. Testvéreim. Egy bátyám és egy húgom van. *Megköszörüli a torkát, na nem azért, mert kellemetlen a téma, amellyel ura előhozakodott, sokkal inkább, mert olyannyira szokatlan, hogy hirtelen nem tudja mire vélni. Nyújtózik is az üvegért beszéd közben.*
- Hát. A bátyámmal Nathalonnal egészen jó viszonyunk volt, amíg még gyerek voltam. Ő tudod, az a fajta ember, aki után sóhajtanak egyet a nők az utcán. Csakhogy, miután egy bizonyos kort beért, már fontosabbnak látszott számára, hogy apám ügyleteivel és a kiházasodásával foglalkozzon, mint a komisz hugicájával. Ha jól sejtem mára már egy rakás jól sikerült unokaöcsém és húgom mászkálhat Lihanech környékén. Abban mondjuk biztos lehetsz, hogy megpróbálna laposra verni, ha tudná miket művelsz velem. *Pillant hátra egy másodpercre.*
- És Miani. *Most tényleg sóhajt egy nagyot.* Ő… ő tudod, olyan… kis tökéletes. Bájos, kedves, szép, a haja mindig ragyogó, azokkal a kis szőke hullámos tincsekkel. Megjelenésre mindig elegáns, illedelmes, és ártatlan. Megrögzött kis romantikus, aki mindig remegve várta, hogy megtalálja az igazi kérőjét, feleségül mehessen hozzá és gyermekeket szülhessen neki. Azt hiszem ennél több vágya nem is volt az életben, és őszintén csak remélni tudom, hogy ez sikerült is neki, és boldog. Igen, szoros volt a kapcsolatunk, mondhatjuk úgy, hogy ő volt az én jobbik felem. Az apám mindig aggódott, hogy olyan lesz, mint én, néha még talán magam is tartottam tőle. Éppen ezért jellemezném ezt leginkább úgy, hogy van egy olyan dolog az életedben, ami tőled elidegeníthetetlen, mert hiába a távolság, ő akkor is ugyanaz lesz neked, de ez mégsem csak a vérről szól. Egy személy, akit legszívesebben apró kis ládába zárva óvnál meg az élettől, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint magad is. A nagyanyám őt kívánta egyébként Legadonhoz adni, attól tartva, hogy én nem vagyok elég „minőségi” az úr elvárásainak, kész szerencse, hogy neki nem Miani kellett. *Összecsapja a tenyerét maga előtt, vizet spriccelve mindenfelé, hogy ne legyen annyira komoly hangulata a beszélgetésnek.*
- Jó lenne tudni hogy van, de még nem jöttem rá a módjára annak, hogy kapcsolatba léphessek vele bárki tudta nélkül.
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-22 16:47:48
Üzenet elküldve: 2017-04-22 16:47:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
/Venár Vacsora//
//Wäoreyn, Sunuko, Legran figyelmébe//
*Felfigyel rá a Sunukoként nevezett férfi, Meruwiel pedig kedvesen mosolyogva hallgatja őt.*
- Azért nem árt az ilyesmit tisztázni. *mosolyog tovább.*- És kérlek, egy helyen fogunk élni, beszéljünk csak úgy, mint a régi ismerősök. *utal rá, hogy tegeződjenek, és fel is emeli újratöltött boros kupáját, hogy ezzel is jelezze a férfinak a dolog komolyságát, és iszik belőle egy kortyot.*
- Meruwiel. *mutatkozik be ezután a lány az elhangzottakra.* De a többiek sokszor csak Merunak hívnak. Téged hogyan hívhatlak, uram? *kérdez vissza kedvesen, ám ekkor megérkezik hozzájuk Wäor, - Vagy már előbb is ott volt? Ki tudja, kissé elkalandoztak a gondolatai, érthetően. - és már meg is kérdezi ki honnan érkezett. Meruwiel rámosolyog Legranra. Még tőle is kérdezett volna egy s mást, de úgy tűnik ellesznek az újak nélküle is. Ő pedig nem is érzi túl jól magát. Kiissza az utolsó kupa borát, miközben Baldrolék szemmel láthatóan mindjárt belekezdenek valamibe.*
- Nos, én elteszem magam holnapra. *áll fel az asztaltól, és az újak hármasa felé néz.*
- Holnap délelőtt legkésőbb tízkor legyetek itt lent a nagyteremben. Mind a négyen. Úgy tűnik én leszek aki segít majd nektek. *mosolyog.*- Ne aggódjatok, gyors leszek és kíméletesebb Sylwerannál. Ő hajnal hasadtakor kiönt titeket az ágyatokból, ha nem keltek fel. *jelenik meg arcán egy kis szelíd vigyor egy pillanatra.*- De sokat utaztatok, pihenjetek csak, tízkor pedig reggeli itt lent. Jó pihenést nektek! *búcsúzik, majd a többiek felé is biccent, és amilyen gyorsan csak tud eloson, hogy eltűnjön az emeletre vezető lépcsőnél.*
//Wäoreyn, Sunuko, Legran figyelmébe//
*Felfigyel rá a Sunukoként nevezett férfi, Meruwiel pedig kedvesen mosolyogva hallgatja őt.*
- Azért nem árt az ilyesmit tisztázni. *mosolyog tovább.*- És kérlek, egy helyen fogunk élni, beszéljünk csak úgy, mint a régi ismerősök. *utal rá, hogy tegeződjenek, és fel is emeli újratöltött boros kupáját, hogy ezzel is jelezze a férfinak a dolog komolyságát, és iszik belőle egy kortyot.*
- Meruwiel. *mutatkozik be ezután a lány az elhangzottakra.* De a többiek sokszor csak Merunak hívnak. Téged hogyan hívhatlak, uram? *kérdez vissza kedvesen, ám ekkor megérkezik hozzájuk Wäor, - Vagy már előbb is ott volt? Ki tudja, kissé elkalandoztak a gondolatai, érthetően. - és már meg is kérdezi ki honnan érkezett. Meruwiel rámosolyog Legranra. Még tőle is kérdezett volna egy s mást, de úgy tűnik ellesznek az újak nélküle is. Ő pedig nem is érzi túl jól magát. Kiissza az utolsó kupa borát, miközben Baldrolék szemmel láthatóan mindjárt belekezdenek valamibe.*
- Nos, én elteszem magam holnapra. *áll fel az asztaltól, és az újak hármasa felé néz.*
- Holnap délelőtt legkésőbb tízkor legyetek itt lent a nagyteremben. Mind a négyen. Úgy tűnik én leszek aki segít majd nektek. *mosolyog.*- Ne aggódjatok, gyors leszek és kíméletesebb Sylwerannál. Ő hajnal hasadtakor kiönt titeket az ágyatokból, ha nem keltek fel. *jelenik meg arcán egy kis szelíd vigyor egy pillanatra.*- De sokat utaztatok, pihenjetek csak, tízkor pedig reggeli itt lent. Jó pihenést nektek! *búcsúzik, majd a többiek felé is biccent, és amilyen gyorsan csak tud eloson, hogy eltűnjön az emeletre vezető lépcsőnél.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-22 11:38:34
Üzenet elküldve: 2017-04-22 11:38:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem számol annak reális esélyével, hogy szerelmi légyottjukat bárki vagy bármi is megzavarhatná: ki más volna olyan kretén rajtuk kívül, hogy a száraz tetőaljat és egy szoba melegét súlyosan lógó esőfüggönyre cserélje? Persze most sem teljesen fekete-fehér a dolog, hiszen akár mindkét szárny udvarra néző szobáiról észrevehetők, amikor a villámkacsok összefonódnak a felhők hasán, hogy fényükkel egy pillanatra telehintsék az alant elterülő világot. Ugyanígy az őrszolgálatos silbak is kiszúrhatja bármelyiküket és ha erre nem képes az adott látási viszonyok mellett, akkor máris tarthatnának arról ülést, hogy miképp képezzék ki Vadvéd őreit az olyan esetekre, amikor távolabb kellene látni saját orruk hegyénél.
De nem csak a látvány buktathatja le őket, vagy a tetőről lemosott ruhaneműk egyike, amelyek majd odalent a sárrá dagasztott udvarrészen végzik. A szerkezet alá, amin mostanra ruhátlanul, egymásba kapaszkodva zihálnak bárki olyan behúzódhat menedéket keresve, aki nem akar csontjáig elázni, viszont vágyná a tavaszi zivatar nyomát követő friss levegőt. Ezek pedig még csak azon opciók voltak, amelyek számításba sem vették, hogy mi van akkor, ha történetesen egy óriás járna erre, vagy ha egy elf akarna tüzetesebben körülnézni. A lelepleződés veszélye igen nagy és ez olyan addicionális érzetet ad a pillanatnak, amitől mentem megérti, hogy miért szerepelt asszonyának azon a neves listáján - "Dolgok, amiket meg kell csinálnom, mielőtt kinyuuvadok".*
- Én is téged. *Most nem a megszokott, már-már rituálisan hagyománnyal kezelt módon válaszol arra a megcsonkított szóra, amely valahol kettejük kezdeti, kiforgatott érzetű kapcsolatát is tökéletesen fémjelzi. Ha valamit elmondhatnak magukról, amit senki és semmi nem vehetne el tőlük, az az, hogy rengeteg dolgot meg- és átéltek már. Bizonyosaknak saját akaratukból siettek elébe, mások (mint a legutóbbi, macskalényes-elrablásos-kölyökmegmentős akció) az események szerencsétlen láncolatának eredőiként vonták magukkal őket, ő mégsem cserélné le egyik momentumot sem ebből a füzérből, mert ezek együttesen alkották meg azt az ívet, ami idáig vezetett, a mán túl pedig egy holnapba, amiről elég annyit tudnia, hogy Dyn is benne lesz.
Egy fél éjszakával vagy egy fél élettel odébb, továbbra is esőverte dallammal a fülükben, de már tető alatt találja őket az eszmélés, egy jókora dézsában, színültig telten forró vízzel. Amikor Dynnel van, gyakran veszíti el az idő felfogásához szükséges érzékét, ezért most sem tudná megmondani, mikor húzódtak be a tetőről Khan szobájába és melegítettek fürdővizet, amibe beleereszkedhetnek. De abban fekszenek mindketten, egy megszolgált elégedettségű és vízszerető macska és rókaként.*
- Egyáltalán nem bánnám, ha ezt minden nap megismételhetnénk. Van olyan jó tréning, mint amit Syli csináltat velünk. *Elsimítja a lány tarkójára tapadó, vizes hajkötegeket, hogy beleharaphasson Vöröse nyakába. Lábát közben kidobja a dézsa szélére, nem törődve azzal, hogy a hasonló manőverekkel szépen feláztatja a padlatot.*
- Szerinted latrinaszolgálatra kötelez, kidobat Vadvédből vagy kiküld minket egy felderítőcsapattal, hogy felmérjük mifélék is ezek a cicákosok? *Hiányolja maguk mellől az italt, ami valahogy magától értetődően mindig előkerül, ha "végeznek" egymással, ezért bizodalmát a Vörösbe helyezi: ő nem ritkán okoz meghökkentő meglepetést azzal, hogy szinte mindig van nála legalább egy laposüvegnyi szesz.*
- Nem tudom, legközelebb kibírom-e a tetőig. *Alulról zeneszó és tompa dobbantások megszűrt zaja hallik fel, olybá fest, a vacsorán maradottak is ritmust váltottak és elkezdték élettel megtölteni az estét, ahogy azt a Vörös és a Félszemű is tették.*
- Mesélj nekem a testvéredről. Azt mondtad, hogy közel álltatok egymáshoz. Meséld el, milyen érzés, mit jelent ez.
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Nem számol annak reális esélyével, hogy szerelmi légyottjukat bárki vagy bármi is megzavarhatná: ki más volna olyan kretén rajtuk kívül, hogy a száraz tetőaljat és egy szoba melegét súlyosan lógó esőfüggönyre cserélje? Persze most sem teljesen fekete-fehér a dolog, hiszen akár mindkét szárny udvarra néző szobáiról észrevehetők, amikor a villámkacsok összefonódnak a felhők hasán, hogy fényükkel egy pillanatra telehintsék az alant elterülő világot. Ugyanígy az őrszolgálatos silbak is kiszúrhatja bármelyiküket és ha erre nem képes az adott látási viszonyok mellett, akkor máris tarthatnának arról ülést, hogy miképp képezzék ki Vadvéd őreit az olyan esetekre, amikor távolabb kellene látni saját orruk hegyénél.
De nem csak a látvány buktathatja le őket, vagy a tetőről lemosott ruhaneműk egyike, amelyek majd odalent a sárrá dagasztott udvarrészen végzik. A szerkezet alá, amin mostanra ruhátlanul, egymásba kapaszkodva zihálnak bárki olyan behúzódhat menedéket keresve, aki nem akar csontjáig elázni, viszont vágyná a tavaszi zivatar nyomát követő friss levegőt. Ezek pedig még csak azon opciók voltak, amelyek számításba sem vették, hogy mi van akkor, ha történetesen egy óriás járna erre, vagy ha egy elf akarna tüzetesebben körülnézni. A lelepleződés veszélye igen nagy és ez olyan addicionális érzetet ad a pillanatnak, amitől mentem megérti, hogy miért szerepelt asszonyának azon a neves listáján - "Dolgok, amiket meg kell csinálnom, mielőtt kinyuuvadok".*
- Én is téged. *Most nem a megszokott, már-már rituálisan hagyománnyal kezelt módon válaszol arra a megcsonkított szóra, amely valahol kettejük kezdeti, kiforgatott érzetű kapcsolatát is tökéletesen fémjelzi. Ha valamit elmondhatnak magukról, amit senki és semmi nem vehetne el tőlük, az az, hogy rengeteg dolgot meg- és átéltek már. Bizonyosaknak saját akaratukból siettek elébe, mások (mint a legutóbbi, macskalényes-elrablásos-kölyökmegmentős akció) az események szerencsétlen láncolatának eredőiként vonták magukkal őket, ő mégsem cserélné le egyik momentumot sem ebből a füzérből, mert ezek együttesen alkották meg azt az ívet, ami idáig vezetett, a mán túl pedig egy holnapba, amiről elég annyit tudnia, hogy Dyn is benne lesz.
Egy fél éjszakával vagy egy fél élettel odébb, továbbra is esőverte dallammal a fülükben, de már tető alatt találja őket az eszmélés, egy jókora dézsában, színültig telten forró vízzel. Amikor Dynnel van, gyakran veszíti el az idő felfogásához szükséges érzékét, ezért most sem tudná megmondani, mikor húzódtak be a tetőről Khan szobájába és melegítettek fürdővizet, amibe beleereszkedhetnek. De abban fekszenek mindketten, egy megszolgált elégedettségű és vízszerető macska és rókaként.*
- Egyáltalán nem bánnám, ha ezt minden nap megismételhetnénk. Van olyan jó tréning, mint amit Syli csináltat velünk. *Elsimítja a lány tarkójára tapadó, vizes hajkötegeket, hogy beleharaphasson Vöröse nyakába. Lábát közben kidobja a dézsa szélére, nem törődve azzal, hogy a hasonló manőverekkel szépen feláztatja a padlatot.*
- Szerinted latrinaszolgálatra kötelez, kidobat Vadvédből vagy kiküld minket egy felderítőcsapattal, hogy felmérjük mifélék is ezek a cicákosok? *Hiányolja maguk mellől az italt, ami valahogy magától értetődően mindig előkerül, ha "végeznek" egymással, ezért bizodalmát a Vörösbe helyezi: ő nem ritkán okoz meghökkentő meglepetést azzal, hogy szinte mindig van nála legalább egy laposüvegnyi szesz.*
- Nem tudom, legközelebb kibírom-e a tetőig. *Alulról zeneszó és tompa dobbantások megszűrt zaja hallik fel, olybá fest, a vacsorán maradottak is ritmust váltottak és elkezdték élettel megtölteni az estét, ahogy azt a Vörös és a Félszemű is tették.*
- Mesélj nekem a testvéredről. Azt mondtad, hogy közel álltatok egymáshoz. Meséld el, milyen érzés, mit jelent ez.
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-22 10:59:47
Üzenet elküldve: 2017-04-22 10:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
//Mindenki a teremben//
- Niavi emlékére! *visszhangozza mindjárt a férfi után egy egyetértő bólintással.
Mikor a hangszerek repertoárja kiegészül pár dologgal, Yeza csak elvigyorodik. Kezd a kedve szerint fordulni ez a vacsora. Ahhoz képest mindenképp, ahogy elkezdődött.
Ő is felveszi a tánc alaplépéseit, de Baldrol "Lepj meg!" felszólítására csak felkacag. Fordul, dobbant és tapsol, aztán leoldja a köpenyét egy újabb fordulatban. Megpördíti és kanyarítja, ahogy a déli pengetáncosok. Bár Yeza köpenye nehezebb és más szabású, mint a párbajozó viadoroké, a mozdulat egyértelműen felismerhető.*
- Ne kísérts *mondja, míg ellép az északi mellett, hogy a ruhadarabot egy szék hátára vesse. Ami azt illeti, nem véletlenül kacérkodik. Egyrészt kicsinyes bosszú ez, amiért Wäor így kiszúrt vele, másrészt nem nehéz észrevenni, a vörös leányzó szemei hogy villognak felé és milyen szende vágyódással pislognak Baldrolra. Ha jól alakul, akár mindkettőjüknek szerezhet egy szenvedélyes éjszakát, elvégre a féltékenység az egyik legjobb afrodiziákum a vágyakra és remekül oldja az útjába álló gátlásokat is.
Ennek a táncnak sok változata van, de ha kevesebb résztvevővel járják, előszeretettel veszik elő a felelgetős fajtáját. Yeza az alaplépéseket követve tér vissza a körbe és a következő ütemnél magához is veszi a kezdeményezést. Egy egyszerűbb lépéskombinációval kezdi, melyet a másik kettőnek el kell majd ismételni, aztán az egyikük előállhat egy újabb figurával. Ahogy belemelegszenek, úgy lehetnek ezek egyre cifrábbak. Innentől arról szól a játék, hogy mikor érik el a pontot, ahol a másik nem tudja követni a lépéseket és hibázik vagy belekeveredik. Akkor pedig innia kell! Ez a szabály.
Nem lesz könnyű dolga a másik kettőnek, hiszen Yeza, hivatásából adódóan, remek táncos. Mozdulataiba pedig ezúttal készakarva is külön hangsúllyal fűzi bele a déli virtust.*
//Mindenki a teremben//
- Niavi emlékére! *visszhangozza mindjárt a férfi után egy egyetértő bólintással.
Mikor a hangszerek repertoárja kiegészül pár dologgal, Yeza csak elvigyorodik. Kezd a kedve szerint fordulni ez a vacsora. Ahhoz képest mindenképp, ahogy elkezdődött.
Ő is felveszi a tánc alaplépéseit, de Baldrol "Lepj meg!" felszólítására csak felkacag. Fordul, dobbant és tapsol, aztán leoldja a köpenyét egy újabb fordulatban. Megpördíti és kanyarítja, ahogy a déli pengetáncosok. Bár Yeza köpenye nehezebb és más szabású, mint a párbajozó viadoroké, a mozdulat egyértelműen felismerhető.*
- Ne kísérts *mondja, míg ellép az északi mellett, hogy a ruhadarabot egy szék hátára vesse. Ami azt illeti, nem véletlenül kacérkodik. Egyrészt kicsinyes bosszú ez, amiért Wäor így kiszúrt vele, másrészt nem nehéz észrevenni, a vörös leányzó szemei hogy villognak felé és milyen szende vágyódással pislognak Baldrolra. Ha jól alakul, akár mindkettőjüknek szerezhet egy szenvedélyes éjszakát, elvégre a féltékenység az egyik legjobb afrodiziákum a vágyakra és remekül oldja az útjába álló gátlásokat is.
Ennek a táncnak sok változata van, de ha kevesebb résztvevővel járják, előszeretettel veszik elő a felelgetős fajtáját. Yeza az alaplépéseket követve tér vissza a körbe és a következő ütemnél magához is veszi a kezdeményezést. Egy egyszerűbb lépéskombinációval kezdi, melyet a másik kettőnek el kell majd ismételni, aztán az egyikük előállhat egy újabb figurával. Ahogy belemelegszenek, úgy lehetnek ezek egyre cifrábbak. Innentől arról szól a játék, hogy mikor érik el a pontot, ahol a másik nem tudja követni a lépéseket és hibázik vagy belekeveredik. Akkor pedig innia kell! Ez a szabály.
Nem lesz könnyű dolga a másik kettőnek, hiszen Yeza, hivatásából adódóan, remek táncos. Mozdulataiba pedig ezúttal készakarva is külön hangsúllyal fűzi bele a déli virtust.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346