Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:33:39
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:33:39
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*Xotara megmosolyogja a barát ténykedését, miközben a férfi végre szerencsésen helyet foglal a széken, majd figyelmesen hallgatja, annak szavait.*
~Fekete Fa… Kígyó… nagyon költői, mintha csak egy szent könyvből olvasna fel.~
- Értem. Persze, persze. Nem emlékszel a távoli múltadra sem. Csak még nem beszélgettem senkivel, aki elvesztette az emlékezetét. El sem tudom képzelni, milyen rémisztő lehet ez. Bár, mindenkinek vannak olyan emlékei, amit szívesen elfeledne, örökre. A te helyzeted viszont teljesen más. Sajnálom.
*A helyzet abszurditása ellenére is úgy tűnik sikerült komolyabb mederbe terelniük a társalgást.
Érdekes módon, a barát közelében, a találkozásuk óta, a sötételf lány egy pillanatra sem érezte a fajából fakadó kisebbségi zavarát. Pedig a szerzetes is csak egy felszíni, még hozzá ember. Nem tudni miért. Talán, a mélységi lány tudat alatt érezi, hogy eltérő fajuk, és világnézetük ellenére is, de hasonszőrűek.
Xotara örömmel látja, hogy a barát kezd végre feloldódni, amiről a jellegzetesen karcos hangjába vegyülő szónoki felhang is tanúskodik. A szerzetes lelkesedésében még vehemensen fel is pattan a székről. Nyilván nem azért, hogy Xotarára vesse magát, mert abból csak néhány kivert fog, és egy bizonyos sajgó férfi testrész származna. Szóval, minden bizonnyal azért, indul meg hirtelen a lány felé, hogy megmutassa nagy becsben tartott kincsét. Akár egy kis kölyök, aki a legkedvesebb játékát mutatja meg, egy számára szimpatikus idegennek. Ez nem derül ki, mert ekkor a barát, a nagy lendületétől és a vizes talaj miatt tehetetlenül enged a fizika törvényeinek, és hanyatt elvágódik a kövezeten. A mélységi lány a döbbenetéből magához térve éppen kihajolna a dézsából, hogy megnézze jól, és eszméleténél van e a férfi, amikor az orra előtt feltűnik a férfi gyűrűt tartó keze. Így az ékszer részlet gazdagon tárul a szemei elé, aminek köszönhetően még a legkisebb kis karcolásokat is láthatja a pecsétgyűrűn.*
- Sistergős ménkű! Egyben vagy? Gyere, segítek.
*Azzal elveszi a gyűrűt, és egy kicsit előre dőlve, szabad kezével megragadja a barát karját, hogy felsegítse őt a földről. Amikor már úgy látja, hogy a barát egyedül is fel fog tápászkodni visszahuppan a vízbe, és még egyszer megszemléli az ékszert. Hirtelen felindultan, így szól: *
- A mélységi tárnák védőszellemére! Ez a gyűrű… meg van, beugrott! Persze, hogy nem tudtam honnan ismerős, hiszen soha nem láttam, de bizony hallottam róla!
*A nagy megvilágosodástól izgatottan pillant fel kezéből a barátra, és ismét megfeledkezve modoráról rá jellemző módon szól a férfira: *
-Jaj, ne totojázz már! Ülj le! Hallottad, amit mondtam?! Biztos vagyok benne, hogy tudok valamit rólad, amit Te elfeledtél. Rémlik valami, ha azt mondom "leégett árvaház"?
*Xotara megmosolyogja a barát ténykedését, miközben a férfi végre szerencsésen helyet foglal a széken, majd figyelmesen hallgatja, annak szavait.*
~Fekete Fa… Kígyó… nagyon költői, mintha csak egy szent könyvből olvasna fel.~
- Értem. Persze, persze. Nem emlékszel a távoli múltadra sem. Csak még nem beszélgettem senkivel, aki elvesztette az emlékezetét. El sem tudom képzelni, milyen rémisztő lehet ez. Bár, mindenkinek vannak olyan emlékei, amit szívesen elfeledne, örökre. A te helyzeted viszont teljesen más. Sajnálom.
*A helyzet abszurditása ellenére is úgy tűnik sikerült komolyabb mederbe terelniük a társalgást.
Érdekes módon, a barát közelében, a találkozásuk óta, a sötételf lány egy pillanatra sem érezte a fajából fakadó kisebbségi zavarát. Pedig a szerzetes is csak egy felszíni, még hozzá ember. Nem tudni miért. Talán, a mélységi lány tudat alatt érezi, hogy eltérő fajuk, és világnézetük ellenére is, de hasonszőrűek.
Xotara örömmel látja, hogy a barát kezd végre feloldódni, amiről a jellegzetesen karcos hangjába vegyülő szónoki felhang is tanúskodik. A szerzetes lelkesedésében még vehemensen fel is pattan a székről. Nyilván nem azért, hogy Xotarára vesse magát, mert abból csak néhány kivert fog, és egy bizonyos sajgó férfi testrész származna. Szóval, minden bizonnyal azért, indul meg hirtelen a lány felé, hogy megmutassa nagy becsben tartott kincsét. Akár egy kis kölyök, aki a legkedvesebb játékát mutatja meg, egy számára szimpatikus idegennek. Ez nem derül ki, mert ekkor a barát, a nagy lendületétől és a vizes talaj miatt tehetetlenül enged a fizika törvényeinek, és hanyatt elvágódik a kövezeten. A mélységi lány a döbbenetéből magához térve éppen kihajolna a dézsából, hogy megnézze jól, és eszméleténél van e a férfi, amikor az orra előtt feltűnik a férfi gyűrűt tartó keze. Így az ékszer részlet gazdagon tárul a szemei elé, aminek köszönhetően még a legkisebb kis karcolásokat is láthatja a pecsétgyűrűn.*
- Sistergős ménkű! Egyben vagy? Gyere, segítek.
*Azzal elveszi a gyűrűt, és egy kicsit előre dőlve, szabad kezével megragadja a barát karját, hogy felsegítse őt a földről. Amikor már úgy látja, hogy a barát egyedül is fel fog tápászkodni visszahuppan a vízbe, és még egyszer megszemléli az ékszert. Hirtelen felindultan, így szól: *
- A mélységi tárnák védőszellemére! Ez a gyűrű… meg van, beugrott! Persze, hogy nem tudtam honnan ismerős, hiszen soha nem láttam, de bizony hallottam róla!
*A nagy megvilágosodástól izgatottan pillant fel kezéből a barátra, és ismét megfeledkezve modoráról rá jellemző módon szól a férfira: *
-Jaj, ne totojázz már! Ülj le! Hallottad, amit mondtam?! Biztos vagyok benne, hogy tudok valamit rólad, amit Te elfeledtél. Rémlik valami, ha azt mondom "leégett árvaház"?
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:17:25
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:17:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdei túra után mindenki az útjára indul és Vadvéd erődjében megélénkül az élet. A konyhában szorgos kezek fogják munkára a késeket, üstöket, füstölőket és szárítókat. A gyümölcsökből lekvár és befőtt, a zöldségekből és friss növényekből szárított ízesítők, a bogyókból teák és főzetek alapanyaga lesz. A három fácánnal egyelőre nem történik semmi, Banya egyszerűen kiakasztja a teraszra, hogy a húsa porhanyóssá váljon azalatt a pár nap alatt, amit a kampón tölt. A sok trófea mellett ugyan eltörpül, de ugyanolyan hasznos, ha nem hasznosabb, mint a preparált állati maradványok.
A fürdőbe is beköltözik egy-két venár, a csuhás csak mosolyogva halad el az ajtó mellett, valahogy túltette magát már ezen a problémán. Ami a fürdőben történik, az a fürdőben marad, ez az új elve.
Az udvaron a nők kezdenek gyakorlatozni és a teraszra kilépő erdőjáró büszkén nézi az íjjal gyakorlók között Aenae-t. Elf létére ő maga csak átlagosan bánik az íjjal, a csuhás profilja egészen más, nem is szívleli annyira a távolsági fegyvereket, de talán csak azért, mert ő a test-test elleni harcban hisz.
Bayde-ot nem látja sehol, de a szakállas druidát nem félti, bizonyosan kitalálja, hogy hogyan csempésszen egy kis luxust a puritán erőd falai közé.
Az udvari szentély felé haladva csak odainteget az íjászkodó venároknak, majd a kis facsemetéhez sétál. A parázstartókban még izzik némi parázs. Az odakészített fákból válogatva tesz pár darabot a fát melegítő tartókba. Nem szeretné, ha a télen elfagyna az áldozatként ültetett magocskából kifejlődött csemetefa.
A szentély elé térdelve, lehunyja szemeit, suttogó imába kezd, melyben megköszöni az Erdő Szívének a bőséges termést, fohásszal kéri a bocsánatát az elejtett fácánokért, végül pedig az társaiért mond köszönetet. Kivételes és különleges kalandozók ők, akikkel öröm együtt élni és hozzájuk tartozni.*
A fürdőbe is beköltözik egy-két venár, a csuhás csak mosolyogva halad el az ajtó mellett, valahogy túltette magát már ezen a problémán. Ami a fürdőben történik, az a fürdőben marad, ez az új elve.
Az udvaron a nők kezdenek gyakorlatozni és a teraszra kilépő erdőjáró büszkén nézi az íjjal gyakorlók között Aenae-t. Elf létére ő maga csak átlagosan bánik az íjjal, a csuhás profilja egészen más, nem is szívleli annyira a távolsági fegyvereket, de talán csak azért, mert ő a test-test elleni harcban hisz.
Bayde-ot nem látja sehol, de a szakállas druidát nem félti, bizonyosan kitalálja, hogy hogyan csempésszen egy kis luxust a puritán erőd falai közé.
Az udvari szentély felé haladva csak odainteget az íjászkodó venároknak, majd a kis facsemetéhez sétál. A parázstartókban még izzik némi parázs. Az odakészített fákból válogatva tesz pár darabot a fát melegítő tartókba. Nem szeretné, ha a télen elfagyna az áldozatként ültetett magocskából kifejlődött csemetefa.
A szentély elé térdelve, lehunyja szemeit, suttogó imába kezd, melyben megköszöni az Erdő Szívének a bőséges termést, fohásszal kéri a bocsánatát az elejtett fácánokért, végül pedig az társaiért mond köszönetet. Kivételes és különleges kalandozók ők, akikkel öröm együtt élni és hozzájuk tartozni.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:16:24
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:16:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//gyakorlás//
- Hát én már csak ilyen vagyok, meglepetéseket okozok, ha anyámat kérdeznéd, akkor ő mondjuk azt mondaná, hogy mélységes csalódást. De végül is a csalódás is egyfajta meglepetés, nem?
*Vigyorodik el ezen a gondolaton, amin amúgy túl sok vigyorogni való nincsen, de ugye sírni sem fog miatta. Pedig néha tényleg szeretne sírni emiatt, de valahogy képtelen könnyeket kisajtolni magából. Sokszor elmélkedik anyján egyébként, és komolyan el tudja képzelni, hogy mekkora csalódást okozott neki, főleg azzal, hogy szembeszállt az akaratával, és nem lépett frigyre a kiszemelt férfival. Aki ellen főleg azok voltak Aenae érvei, hogy gusztustalan meg, hogy folyamatos verést helyezett neki kilátásba addig, amíg "meg nem neveli". Anyja szerint ezek nem érvek, hiszen mindkettőt meg lehet szokni, csak türelemmel kell lenni, Aenae viszont nem akart ez ügyben türelmes lenni, így megszökött. Azóta meg főleg magának akarja bebizonyítani, hogy több van benne, mint amit bárki is gondolt róla, emiatt nem engedi meg magának a lazsálást és ezért akar megtanulni mindent, amit csak megtanulhat. A tegnapi közelharci bemutató után azonban rájött, hogy ő nem akar senkivel ilyen közelről harcolni, szóval úgy érzi, hogy inkább az íj az ő fegyvere. De ezzel is sutának bizonyul, bár ahhoz képest, hogy most csinálja először, talán nem is tűnik olyan reménytelennek.*
- Kicsit több, mint két hat óta. Értem, szóval könyék kifordít, de így nem tűnik annyira stabilnak, vagy csak érzésre nem az?
*Természetesen egyből igazít a tartásán, hogy Lyz mondja.*
- Hát legyen mókus. Odahaza van egy mókusprém kesztyűm, csuda meleg. Bár anyám már biztosan kidobta dühében. Pedig nem lenne rossz, ha elküldené a holmimat.
*sóhajt egy nagyot, mert tudja, hogy ez sosem fog bekövetkezni, hiszen tulajdonképpen nincs is szüksége semmire a régi életéből. Jó azért egy-egy csecsebecsét felvenne néha, nyakláncot, vagy klipszet. Bár jobban belegondolva a fülklipsz nagy hülyeség, mert folyton azon görcsölt, hogy el ne hagyja. Lyukat kéne fúrni a fülébe. Igen. Lyuk kell a füleibe. Amit anyja sosem engedett, mivel az olyan barbár szokás. Mostanra viszont Aenae már tudja, hogy legálisan lehetnek barbár szokásai, hiszen mégiscsak egy barbár fattya.*
- A teremburáját már!
*Szalad ki a száján, mikor a második nyilat ugyan sikeresen ellövi, de az nagy ívben elkerüli a céltáblát. Még toppant is hozzá. Persze hamar lenyugszik, az egész azért volt így mert még mindig
a füllyukasztás témán járt az agya.*
- Valamelyikőtök nem akarja kiszúrni a fülem? Tudom-tudom, hogy barbár szokás, olyan szép fülbevalókat láttam a piacon még a múltkor. Egyébként azelőtt gazdagnegyedi voltam. Nem csináltam semmit, csak álló nap hímezgettem, olvasgattam, teázgattam.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.17 16:53:38
- Hát én már csak ilyen vagyok, meglepetéseket okozok, ha anyámat kérdeznéd, akkor ő mondjuk azt mondaná, hogy mélységes csalódást. De végül is a csalódás is egyfajta meglepetés, nem?
*Vigyorodik el ezen a gondolaton, amin amúgy túl sok vigyorogni való nincsen, de ugye sírni sem fog miatta. Pedig néha tényleg szeretne sírni emiatt, de valahogy képtelen könnyeket kisajtolni magából. Sokszor elmélkedik anyján egyébként, és komolyan el tudja képzelni, hogy mekkora csalódást okozott neki, főleg azzal, hogy szembeszállt az akaratával, és nem lépett frigyre a kiszemelt férfival. Aki ellen főleg azok voltak Aenae érvei, hogy gusztustalan meg, hogy folyamatos verést helyezett neki kilátásba addig, amíg "meg nem neveli". Anyja szerint ezek nem érvek, hiszen mindkettőt meg lehet szokni, csak türelemmel kell lenni, Aenae viszont nem akart ez ügyben türelmes lenni, így megszökött. Azóta meg főleg magának akarja bebizonyítani, hogy több van benne, mint amit bárki is gondolt róla, emiatt nem engedi meg magának a lazsálást és ezért akar megtanulni mindent, amit csak megtanulhat. A tegnapi közelharci bemutató után azonban rájött, hogy ő nem akar senkivel ilyen közelről harcolni, szóval úgy érzi, hogy inkább az íj az ő fegyvere. De ezzel is sutának bizonyul, bár ahhoz képest, hogy most csinálja először, talán nem is tűnik olyan reménytelennek.*
- Kicsit több, mint két hat óta. Értem, szóval könyék kifordít, de így nem tűnik annyira stabilnak, vagy csak érzésre nem az?
*Természetesen egyből igazít a tartásán, hogy Lyz mondja.*
- Hát legyen mókus. Odahaza van egy mókusprém kesztyűm, csuda meleg. Bár anyám már biztosan kidobta dühében. Pedig nem lenne rossz, ha elküldené a holmimat.
*sóhajt egy nagyot, mert tudja, hogy ez sosem fog bekövetkezni, hiszen tulajdonképpen nincs is szüksége semmire a régi életéből. Jó azért egy-egy csecsebecsét felvenne néha, nyakláncot, vagy klipszet. Bár jobban belegondolva a fülklipsz nagy hülyeség, mert folyton azon görcsölt, hogy el ne hagyja. Lyukat kéne fúrni a fülébe. Igen. Lyuk kell a füleibe. Amit anyja sosem engedett, mivel az olyan barbár szokás. Mostanra viszont Aenae már tudja, hogy legálisan lehetnek barbár szokásai, hiszen mégiscsak egy barbár fattya.*
- A teremburáját már!
*Szalad ki a száján, mikor a második nyilat ugyan sikeresen ellövi, de az nagy ívben elkerüli a céltáblát. Még toppant is hozzá. Persze hamar lenyugszik, az egész azért volt így mert még mindig
a füllyukasztás témán járt az agya.*
- Valamelyikőtök nem akarja kiszúrni a fülem? Tudom-tudom, hogy barbár szokás, olyan szép fülbevalókat láttam a piacon még a múltkor. Egyébként azelőtt gazdagnegyedi voltam. Nem csináltam semmit, csak álló nap hímezgettem, olvasgattam, teázgattam.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.17 16:53:38
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 13:03:13
Üzenet elküldve: 2017-12-17 13:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
- Igazi túlélő vagy ezek szerint Aenae. *De, mire következő kérdését feltenné, Zara elszalad valamiért, úgyhogy amíg vissza nem ér, inkább magyaráz Aenaenek.
Zara nagyon kis kreatív, és nem utolsó sorban szórakoztatóbb is így lövöldözni.
Csak miután felkerült a céltáblára az állat, amit a lány választott, kíváncsiskodik újabb kérdésekkel.*
- Mióta vagytok itt egyébként? *Szakítja meg a magyarázatot, mikor Aenae hajlong az elejtett vesszőért. Ha erre választ kapott, folytatja újra a magyarázatot.*
- Nézd, az alkarodat így fordítsd, akkor nem csap majd meg. Úgy, jó. ~Lehet, hogy egy alkarvédő nem ártana… ez így nagyon fájdalmas lesz… ~ A válladat pedig kicsit ííígy, ni. *Igazítja helyre a lány kezét és vállát óvatosan, de határozottan. Hagyja a lányt lőni, s csak azután enged útjára ő is egy vesszőt, mikor Aenae vesszője félúton földet ér. Közben azon morfondírozik, hogy ha ezt sűrűn fogják csinálni, akkor nem csak a fa szálkák okoznak sérüléseket a lány kezén, hanem a gyakorlás is kikezdi majd. Mindenesetre, ezen lehet segíteni. Majd keres itt egy alkarvédőt neki is, vagy ha nem talál, majd készít egyet. Bár nem lesz olyan tökéletes, mint ha vette volna, de amíg a városba nem megy újra, addig bőven megteszi. Vagy végső esetben kölcsön adja a sajátját. A gondolattal még ugyan barátkoznia kell, de szeretett felszerelésétől szívesen megválik ideiglenesen, ha ezzel segíthet valakinek.*
- Feszíts kicsit erősebben hátra, közben a másikkal kicsit tolj rá előre. Most így próbáljuk, hátha megy. Jó? Célra tarts és engedd ki. Nem baj, ha nem ér a célig, most ez nem fontos.
*Ha Aenae újra próbálta, akkor ő is lő egyet, miközben újra elmondja, hogy mit miért, és hogyan csinál, majd hagyja a lányt újra lőni.*
- Vadvéd előtt mivel foglalkoztatok?
- Igazi túlélő vagy ezek szerint Aenae. *De, mire következő kérdését feltenné, Zara elszalad valamiért, úgyhogy amíg vissza nem ér, inkább magyaráz Aenaenek.
Zara nagyon kis kreatív, és nem utolsó sorban szórakoztatóbb is így lövöldözni.
Csak miután felkerült a céltáblára az állat, amit a lány választott, kíváncsiskodik újabb kérdésekkel.*
- Mióta vagytok itt egyébként? *Szakítja meg a magyarázatot, mikor Aenae hajlong az elejtett vesszőért. Ha erre választ kapott, folytatja újra a magyarázatot.*
- Nézd, az alkarodat így fordítsd, akkor nem csap majd meg. Úgy, jó. ~Lehet, hogy egy alkarvédő nem ártana… ez így nagyon fájdalmas lesz… ~ A válladat pedig kicsit ííígy, ni. *Igazítja helyre a lány kezét és vállát óvatosan, de határozottan. Hagyja a lányt lőni, s csak azután enged útjára ő is egy vesszőt, mikor Aenae vesszője félúton földet ér. Közben azon morfondírozik, hogy ha ezt sűrűn fogják csinálni, akkor nem csak a fa szálkák okoznak sérüléseket a lány kezén, hanem a gyakorlás is kikezdi majd. Mindenesetre, ezen lehet segíteni. Majd keres itt egy alkarvédőt neki is, vagy ha nem talál, majd készít egyet. Bár nem lesz olyan tökéletes, mint ha vette volna, de amíg a városba nem megy újra, addig bőven megteszi. Vagy végső esetben kölcsön adja a sajátját. A gondolattal még ugyan barátkoznia kell, de szeretett felszerelésétől szívesen megválik ideiglenesen, ha ezzel segíthet valakinek.*
- Feszíts kicsit erősebben hátra, közben a másikkal kicsit tolj rá előre. Most így próbáljuk, hátha megy. Jó? Célra tarts és engedd ki. Nem baj, ha nem ér a célig, most ez nem fontos.
*Ha Aenae újra próbálta, akkor ő is lő egyet, miközben újra elmondja, hogy mit miért, és hogyan csinál, majd hagyja a lányt újra lőni.*
- Vadvéd előtt mivel foglalkoztatok?
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 11:26:08
Üzenet elküldve: 2017-12-17 11:26:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*A szerzetes kissé megnyugszik. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy a lábakat végül elrejti a dézsa jótékony vize, vagy Xotara megnyugtató szavainak, nem tudja. A gőz kellemesen lengi be a helyiséget, meglehetősen párás és kissé izzasztó a levegő. Persze ez a helyzetből is adódik. Miközben az elf lány beszél, a kis hordón ülve, könyökével nagy komolyan térdeire támaszkodik. Azonban ezáltal, tekintve, hogy az alacsony ülőalkalmatosság miatt koncentráltan előredől, ismét túlzott érdeklődést mutat, így továbbra is meglehetősen zavarban, a sötételf szavait megfontolva áll fel, s fordul a fal mellett álló szék felé. Természetesen ezt sem egy légies kötéltáncos mozdulatsoraival teszi, így a hordó felborul mögötte, tompa puffanással gurul el a fürdő padlóján. A szerzetes, láthatóan bánatosan néz utána, mikor az egyetlen biztos pont is messzire távozik, így nincs mit tenni a fal mellett álló székhez lép. Szerencsére az támlával már rendelkezik, így tanulva az előbbiekből, vigyázva, hogy ne dőljön túlzottan hátra, lábait ne keresztezze egymással, karját ne fonja gőgösen keresztbe maga előtt, mindazonáltal a lehető legkényelmesebben elhelyezkedik. Kezét térdein pihentetve, szórakozottan megcsodálja bal gyűrűsujján lévő pecsétgyűrűjét, s elmerül a rajta látható alakokban.*
- Kedves számomra ez az ékszer. Az önkéntelenül is használt fogalmazásmódomból adódik, hogy a természettel együtt élek, s ebben a Fekete Fa valamilyen szimbólum, mely fontos nekem. A fán tekergőző Kígyó, talán a szükséges, olykor túlzott rosszat jelentheti, mely életünket befolyásolja. A szerzetesrendekről, meglehetősen kevés tudással rendelkezem magam is, de ahogy te is említetted, vélhetően valamiféle jelkép lehet, talán igen. Pont a rendemé.* Nem tudja megmagyarázni, de Xotara szavai, kérdései, közvetlensége nagyon jól esik számára, érdekes módon a sötételfekről nem így vélekedett korábban. Nem volt előítéletes, soha nem gondolt senkiről semmi rosszat, mielőtt rendesen megismerhette, természetéből adódóan elfogadó habitusú. Egyszerűen a sötételfekről eddig vélekedése merőben más volt, talán úgy gondolta kissé mogorvák, magányos típusúak, jóllehet ez eddig a pillanatig rá legalább annyira jellemző volt.*
- Szóval nem mondhatom biztosan, hogy rendem jelképét viselem kezemen, mert a legtávolabbi múltam emlékképei sem térnek vissza. De nem tudok másra gondolni, mint hogy ez így lehet. Olykor néha vannak bevillanások, azt gondolom régi tanítóim igéit idézem, minden bizonnyal ez filozófiámmá vált.*A szerzetes olyan jól belejön a beszélgetésbe, hogy olykor reszelősen suttogó hangjába már némi emberi szín is belekeveredik, bár mély tónusát még így sem tudja levetkezni. Szórakoztatja a beszélgetés, lassan már-már elemébe jön, így belelendülve mondandójába hirtelen ötlettől vezérelve közelebbről is meg szeretné mutatni elfnek a gyűrűt, nem titkolt reményében, hogy hátha Xotara felderít egy újabb részletet múltjából. Ennek örömére a székről felpattan és boldogan nekilódul a dézsa irányába, elfelejtve, hogy tulajdonképpen egy rendkívül félreérthető szituációban vesz épp részt. Ha ez nem lenne elég, elégedett nyugalma kapcsán már nem kapja el tekintetét és miközben a dézsa felé siet, szeme megakad Xotara dézsából kiálló meztelen térdkalácsain, melyen bársonyosan csillan meg a víz, s olykor csigalassúsággal simítja végig a sötételf lábát, miközben kacéran lefelé gurul vissza a dézsába. Nos, barátunknak ez a pillantás bőségesen elég volt ahhoz, hogy lába elé már elfelejtsen figyelni és szórakozott zavartsága ismét előtérbe hág. Olyannyira, hogy a dézsa mellett kiömlő szappanhabos víztócsán, egyébként is mosástól nedves szandálja megcsúszik. Így ha Xotara nem merült még el teljesen a vízben a rárontó szerzetes látványától, csak a hátravágódó szerzetest kísérheti figyelemmel, aki miután elterül a földön, büszkén, egyben leforrázva mereszti égnek immár jobb kezében tartott pecsétgyűrűjét, hogy Xotara jó alaposan megfigyelhesse.*
*A szerzetes kissé megnyugszik. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy a lábakat végül elrejti a dézsa jótékony vize, vagy Xotara megnyugtató szavainak, nem tudja. A gőz kellemesen lengi be a helyiséget, meglehetősen párás és kissé izzasztó a levegő. Persze ez a helyzetből is adódik. Miközben az elf lány beszél, a kis hordón ülve, könyökével nagy komolyan térdeire támaszkodik. Azonban ezáltal, tekintve, hogy az alacsony ülőalkalmatosság miatt koncentráltan előredől, ismét túlzott érdeklődést mutat, így továbbra is meglehetősen zavarban, a sötételf szavait megfontolva áll fel, s fordul a fal mellett álló szék felé. Természetesen ezt sem egy légies kötéltáncos mozdulatsoraival teszi, így a hordó felborul mögötte, tompa puffanással gurul el a fürdő padlóján. A szerzetes, láthatóan bánatosan néz utána, mikor az egyetlen biztos pont is messzire távozik, így nincs mit tenni a fal mellett álló székhez lép. Szerencsére az támlával már rendelkezik, így tanulva az előbbiekből, vigyázva, hogy ne dőljön túlzottan hátra, lábait ne keresztezze egymással, karját ne fonja gőgösen keresztbe maga előtt, mindazonáltal a lehető legkényelmesebben elhelyezkedik. Kezét térdein pihentetve, szórakozottan megcsodálja bal gyűrűsujján lévő pecsétgyűrűjét, s elmerül a rajta látható alakokban.*
- Kedves számomra ez az ékszer. Az önkéntelenül is használt fogalmazásmódomból adódik, hogy a természettel együtt élek, s ebben a Fekete Fa valamilyen szimbólum, mely fontos nekem. A fán tekergőző Kígyó, talán a szükséges, olykor túlzott rosszat jelentheti, mely életünket befolyásolja. A szerzetesrendekről, meglehetősen kevés tudással rendelkezem magam is, de ahogy te is említetted, vélhetően valamiféle jelkép lehet, talán igen. Pont a rendemé.* Nem tudja megmagyarázni, de Xotara szavai, kérdései, közvetlensége nagyon jól esik számára, érdekes módon a sötételfekről nem így vélekedett korábban. Nem volt előítéletes, soha nem gondolt senkiről semmi rosszat, mielőtt rendesen megismerhette, természetéből adódóan elfogadó habitusú. Egyszerűen a sötételfekről eddig vélekedése merőben más volt, talán úgy gondolta kissé mogorvák, magányos típusúak, jóllehet ez eddig a pillanatig rá legalább annyira jellemző volt.*
- Szóval nem mondhatom biztosan, hogy rendem jelképét viselem kezemen, mert a legtávolabbi múltam emlékképei sem térnek vissza. De nem tudok másra gondolni, mint hogy ez így lehet. Olykor néha vannak bevillanások, azt gondolom régi tanítóim igéit idézem, minden bizonnyal ez filozófiámmá vált.*A szerzetes olyan jól belejön a beszélgetésbe, hogy olykor reszelősen suttogó hangjába már némi emberi szín is belekeveredik, bár mély tónusát még így sem tudja levetkezni. Szórakoztatja a beszélgetés, lassan már-már elemébe jön, így belelendülve mondandójába hirtelen ötlettől vezérelve közelebbről is meg szeretné mutatni elfnek a gyűrűt, nem titkolt reményében, hogy hátha Xotara felderít egy újabb részletet múltjából. Ennek örömére a székről felpattan és boldogan nekilódul a dézsa irányába, elfelejtve, hogy tulajdonképpen egy rendkívül félreérthető szituációban vesz épp részt. Ha ez nem lenne elég, elégedett nyugalma kapcsán már nem kapja el tekintetét és miközben a dézsa felé siet, szeme megakad Xotara dézsából kiálló meztelen térdkalácsain, melyen bársonyosan csillan meg a víz, s olykor csigalassúsággal simítja végig a sötételf lábát, miközben kacéran lefelé gurul vissza a dézsába. Nos, barátunknak ez a pillantás bőségesen elég volt ahhoz, hogy lába elé már elfelejtsen figyelni és szórakozott zavartsága ismét előtérbe hág. Olyannyira, hogy a dézsa mellett kiömlő szappanhabos víztócsán, egyébként is mosástól nedves szandálja megcsúszik. Így ha Xotara nem merült még el teljesen a vízben a rárontó szerzetes látványától, csak a hátravágódó szerzetest kísérheti figyelemmel, aki miután elterül a földön, büszkén, egyben leforrázva mereszti égnek immár jobb kezében tartott pecsétgyűrűjét, hogy Xotara jó alaposan megfigyelhesse.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 02:00:25
Üzenet elküldve: 2017-12-17 02:00:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*Xotara nem is próbálja palástolni vidultságát, a helyzet komikusságát illetően. Ekkor észreveszi a barát láb kajtató pillantását, amitől kicsit elszégyelli magát, hiszen a helyzet éppen elég kínos szegénynek.
A mélységi lány a helyzeti előnyéből fakadóan egyáltalán nincs zavarban, de ha anyaszült meztelenül rontott volna rá a csuhás, akkor más lenne a helyzet. Persze, ezt esze ágában sincs a férfi orrára kötni.
Azonban tényleg nem kéne tovább feszélyezni a barátot, ha valóban komoly hangnemet akar vele megütni a beszélgetésben. Szóval, a sötételf lány lábai eltűnnek a vízben, de így, a fürdődézsa méretei miatt, térdei bukkannak elő, bár ezeket, talán nem találja olyan zavarónak a férfi. Xotara komolyságot erőltet magára, ami könnyebben is megy a szerzetes szomorú felhangját hallva elbeszélése közben. A mélységi lány komoly ábrázata megtörni látszik, amikor látja, hogyan vágja haptákba magát a szerzetes lezser ajtófélfa támaszkodásból, de a lány még képes megtartani a tárgyilagos ábrázatát.
Azonban a férfi kérdésére átszakad a gát. Nem tehet róla, de Xotara jót derül a barát kérdésén, amiről pontosan tudja, hogy csak zavarában csúszott ki a férfi száján. A mélységi lány derülten válaszol.*
- Most én kérem a bocsánatod. Nem akartalak kinevetni, de ez a helyzet túlságosan adta magát. Szóval, bocsánat. Ezzel vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk. Rendben?
*A sötételf lány bocsánat kérése közben, a barát szórakozottan helyet foglal egy hordón. Kezeit összezárt térdein megpihentetve.*
- Remek, már éppen kérni akartalak rá, hogy ülj már le. De nézd, a falnál ott egy támlás szék. Hozd ide, és ülj le arra! Az biztos kényelmesebb.
*Miközben magyaráz a férfinak, fél szeme megakad, annak bal kezén viselt ékszeren. A pecsétgyűrűbe egy fekete fát ölelő kígyót szimbólumot véstek, ami mintha most túlvilágian csillan meg a tűz fényben.*
- Hé! A gyűrűdön… ez volt a jeled a kolostorban?
*Xotarából, ez a kérdés reflexszerűen buggyan ki, és érzi tréfásnak szánt kérdése sokkal inkább sértően hangzott, mint szerette volna. Most a lány jön zavarba saját otromba modorától.*
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megsérteni. Biztos, neked sokat jelent ez a gyűrű. Csak azért voltam ilyen nyers, mert nem tudom honnan, de ismerősnek tűnik nekem ez az ékszer. Sejtelmem sincs honnan, hiszen soha még egy kolostor közelében sem jártam.
*A mélységi lány őszinte érdeklődéssel néz a szerzetes szemeibe, amiket kámzsája nélkül nem sikerült elrejtenie előle.*
- Ha nem haragszol mesélnél a gyűrűdről?
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.17 02:05:35
*Xotara nem is próbálja palástolni vidultságát, a helyzet komikusságát illetően. Ekkor észreveszi a barát láb kajtató pillantását, amitől kicsit elszégyelli magát, hiszen a helyzet éppen elég kínos szegénynek.
A mélységi lány a helyzeti előnyéből fakadóan egyáltalán nincs zavarban, de ha anyaszült meztelenül rontott volna rá a csuhás, akkor más lenne a helyzet. Persze, ezt esze ágában sincs a férfi orrára kötni.
Azonban tényleg nem kéne tovább feszélyezni a barátot, ha valóban komoly hangnemet akar vele megütni a beszélgetésben. Szóval, a sötételf lány lábai eltűnnek a vízben, de így, a fürdődézsa méretei miatt, térdei bukkannak elő, bár ezeket, talán nem találja olyan zavarónak a férfi. Xotara komolyságot erőltet magára, ami könnyebben is megy a szerzetes szomorú felhangját hallva elbeszélése közben. A mélységi lány komoly ábrázata megtörni látszik, amikor látja, hogyan vágja haptákba magát a szerzetes lezser ajtófélfa támaszkodásból, de a lány még képes megtartani a tárgyilagos ábrázatát.
Azonban a férfi kérdésére átszakad a gát. Nem tehet róla, de Xotara jót derül a barát kérdésén, amiről pontosan tudja, hogy csak zavarában csúszott ki a férfi száján. A mélységi lány derülten válaszol.*
- Most én kérem a bocsánatod. Nem akartalak kinevetni, de ez a helyzet túlságosan adta magát. Szóval, bocsánat. Ezzel vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk. Rendben?
*A sötételf lány bocsánat kérése közben, a barát szórakozottan helyet foglal egy hordón. Kezeit összezárt térdein megpihentetve.*
- Remek, már éppen kérni akartalak rá, hogy ülj már le. De nézd, a falnál ott egy támlás szék. Hozd ide, és ülj le arra! Az biztos kényelmesebb.
*Miközben magyaráz a férfinak, fél szeme megakad, annak bal kezén viselt ékszeren. A pecsétgyűrűbe egy fekete fát ölelő kígyót szimbólumot véstek, ami mintha most túlvilágian csillan meg a tűz fényben.*
- Hé! A gyűrűdön… ez volt a jeled a kolostorban?
*Xotarából, ez a kérdés reflexszerűen buggyan ki, és érzi tréfásnak szánt kérdése sokkal inkább sértően hangzott, mint szerette volna. Most a lány jön zavarba saját otromba modorától.*
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megsérteni. Biztos, neked sokat jelent ez a gyűrű. Csak azért voltam ilyen nyers, mert nem tudom honnan, de ismerősnek tűnik nekem ez az ékszer. Sejtelmem sincs honnan, hiszen soha még egy kolostor közelében sem jártam.
*A mélységi lány őszinte érdeklődéssel néz a szerzetes szemeibe, amiket kámzsája nélkül nem sikerült elrejtenie előle.*
- Ha nem haragszol mesélnél a gyűrűdről?
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.17 02:05:35
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 22:40:28
Üzenet elküldve: 2017-12-16 22:40:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*Kínos percek ezek, keze a kilincsen, az ajtó kifelé nyílik, mégis megakad félúton. Egyelőre nem borították fejjel előre egy dézsába, ami kifejezetten pozitív. Sőt, nedves rongy sem tekeredett a már így is eléggé bebugyolált fejére. A dolgok tetejébe még marasztalják is, amire végképp nem számított. Az elf barna bőre olykor sejtelmesen előbújik ay szappanhab alól, homlokán talán a vízcseppek, talán a forró fürdő okozta izzadságcseppek. De ami még zavarba ejtőbb, talán a dézsa peremére feltett lábai, melyek talán még kisebbre méretezik át a szerzetest.*
~Válaszolj már, te szerencsétlen, hisz hozzád szólt.~*Attól fél, hogy gondolatait hangosan is kimondja. Mikor végre szólásra nyitja a száját, nyugalma kezd visszatérni, a szerzetesi akaraterő ismét győzedelmeskedik.*
~De azok a barna lábak!~*Ismét zavarba jön, majd megrázza magát és végre megszólal:*
- Khm... szóval bocsánatot kérek.*Közben szórakozottan igazít egyet fejfedőjén, mellyel majdnem úgy fest, mint, aki nem jól lát valamit, így ezt gyorsan be is fejezi.*
- Igazából, hogy kérdésedre válaszoljak, fogalmam sincs. Egyszer csak a kikötőben ébredtem a porban. A városra halványan emlékszem, de a múltamról, vagy a személyemről, nincs emlékképem. Még azt sem tudom, hogy a pénz, ami nálam volt, mi módon került hozzám.* A kényelmetlen hangszín itt már inkább szomorúra vált. Majd, ahogy a szituáció ismét eszébe jut, zavartan támaszkodik meg vállával az ajtókeretben. Aztán persze gyorsan rájön, hogy így úgy néz ki, mintha furcsa módon most meg élvezné a helyzetet, ezért gyorsan ismét egyenesbe vágja magát.*
- Khm. Te? Egyébként élvezed a... a fürdőzést?*Tessék. Kimondta, hogy aztán szinte fejét verje a falnak.*
~Hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni? Nyilván élvezi, különben nem feküdne a dézsában.~*Gondolatai cikáznak, ahogy szemei is keresik a fürdő azon helyszíneit, ahol nem akad meg Xotarán. De nincs mit tenni, a kérdés lebeg a levegőben, a szerzetes pedig szórakozottan egy kisméretű, felfordított hordóra ül.*
*Kínos percek ezek, keze a kilincsen, az ajtó kifelé nyílik, mégis megakad félúton. Egyelőre nem borították fejjel előre egy dézsába, ami kifejezetten pozitív. Sőt, nedves rongy sem tekeredett a már így is eléggé bebugyolált fejére. A dolgok tetejébe még marasztalják is, amire végképp nem számított. Az elf barna bőre olykor sejtelmesen előbújik ay szappanhab alól, homlokán talán a vízcseppek, talán a forró fürdő okozta izzadságcseppek. De ami még zavarba ejtőbb, talán a dézsa peremére feltett lábai, melyek talán még kisebbre méretezik át a szerzetest.*
~Válaszolj már, te szerencsétlen, hisz hozzád szólt.~*Attól fél, hogy gondolatait hangosan is kimondja. Mikor végre szólásra nyitja a száját, nyugalma kezd visszatérni, a szerzetesi akaraterő ismét győzedelmeskedik.*
~De azok a barna lábak!~*Ismét zavarba jön, majd megrázza magát és végre megszólal:*
- Khm... szóval bocsánatot kérek.*Közben szórakozottan igazít egyet fejfedőjén, mellyel majdnem úgy fest, mint, aki nem jól lát valamit, így ezt gyorsan be is fejezi.*
- Igazából, hogy kérdésedre válaszoljak, fogalmam sincs. Egyszer csak a kikötőben ébredtem a porban. A városra halványan emlékszem, de a múltamról, vagy a személyemről, nincs emlékképem. Még azt sem tudom, hogy a pénz, ami nálam volt, mi módon került hozzám.* A kényelmetlen hangszín itt már inkább szomorúra vált. Majd, ahogy a szituáció ismét eszébe jut, zavartan támaszkodik meg vállával az ajtókeretben. Aztán persze gyorsan rájön, hogy így úgy néz ki, mintha furcsa módon most meg élvezné a helyzetet, ezért gyorsan ismét egyenesbe vágja magát.*
- Khm. Te? Egyébként élvezed a... a fürdőzést?*Tessék. Kimondta, hogy aztán szinte fejét verje a falnak.*
~Hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni? Nyilván élvezi, különben nem feküdne a dézsában.~*Gondolatai cikáznak, ahogy szemei is keresik a fürdő azon helyszíneit, ahol nem akad meg Xotarán. De nincs mit tenni, a kérdés lebeg a levegőben, a szerzetes pedig szórakozottan egy kisméretű, felfordított hordóra ül.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 21:24:22
Üzenet elküldve: 2017-12-16 21:24:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*Xotara élvezettel áztatja magát gondolataiban elmerülve. Éppen azon töri a fejét, hogyan törhetne borsot a közel jövőben Bayde orra alá, amikor valaki belép az ajtón. A csuhás barát az. Csak is Ő lehet, bár nem a barna csuháját viseli, hanem Pyctától kölcsönzött ruhadarabokat. Arcát, egy türkösen rácsavart inggel takarja, amitől úgy fest, mintha a sivatagi pusztából érkezett volna.
A sötételf lánynak a meglepetéstől torkán akad a „Takarodj!” szó, majd látva a barát kínos zavarát kuncogva szólal meg: *
- Jól van, barát. Nyugi, nem harapok. Nem történt semmi. Tényleg, várj már!
*Xotara bájait elrejti a szappantól, és a kosztol zavaros víz. Csak hanyagul keresztbe tett lábai pihennek a fürdődézsa peremén. A barát szemeit lesütve a kilincs után kapkodva hátrál, miközben a mélységi lány tovább beszél hozzá.*
- Ha már itt vagy beszélgethetünk is. Persze, csak ha nem tiltja valami dogma egy ilyen szentéletű embernek, mint Te, hogy beszélgessen egy fürdőző lánnyal.
*Xotara rövid szünetet tart, majd így folytatja: *
- A konyhában nem akartam tolakodó lenni, de érdekelne, hogy mi történt veled. Hogy lehet az, hogy nem emlékszel ki vagy?
*Xotara élvezettel áztatja magát gondolataiban elmerülve. Éppen azon töri a fejét, hogyan törhetne borsot a közel jövőben Bayde orra alá, amikor valaki belép az ajtón. A csuhás barát az. Csak is Ő lehet, bár nem a barna csuháját viseli, hanem Pyctától kölcsönzött ruhadarabokat. Arcát, egy türkösen rácsavart inggel takarja, amitől úgy fest, mintha a sivatagi pusztából érkezett volna.
A sötételf lánynak a meglepetéstől torkán akad a „Takarodj!” szó, majd látva a barát kínos zavarát kuncogva szólal meg: *
- Jól van, barát. Nyugi, nem harapok. Nem történt semmi. Tényleg, várj már!
*Xotara bájait elrejti a szappantól, és a kosztol zavaros víz. Csak hanyagul keresztbe tett lábai pihennek a fürdődézsa peremén. A barát szemeit lesütve a kilincs után kapkodva hátrál, miközben a mélységi lány tovább beszél hozzá.*
- Ha már itt vagy beszélgethetünk is. Persze, csak ha nem tiltja valami dogma egy ilyen szentéletű embernek, mint Te, hogy beszélgessen egy fürdőző lánnyal.
*Xotara rövid szünetet tart, majd így folytatja: *
- A konyhában nem akartam tolakodó lenni, de érdekelne, hogy mi történt veled. Hogy lehet az, hogy nem emlékszel ki vagy?
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 20:11:20
Üzenet elküldve: 2017-12-16 20:11:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*Nem hosszú az út, de a ruhája kényelmes az tény. Menet közben jön rá, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, merre van a könyvtár. Pycta szavai még ott csengenek fülében, de nem emlékszik rá, hogy erről beszéltek volna. Szentély, udvar, a szavak kavarognak fejében, így hosszabb-rövidebb gyaloglás után hamarosan ismerős helyszínre ér. Erőteljesen esteledik már, fáradtabb is, mint korábban, kimerítette a vetkőzés, az öltözés, Pyctát is meg akarja keresni, hogy beszámoljon neki a balesetről, mely kapcsán a tükör összetört. Szomorú, hogy már első napján az erődben ezzel kell kezdenie, átkozott magyarázkodással, de nincs mit tenni, vállalja tetteiért, illetve a balesetért a felelősséget. Mert hát baleset történt. Gyűlöli magát. Gyűlöli az egész személyét és gyűlöl mindent mi tisztátalan és nem őszinte, még ha csak egy tükörről is van szó. Jelenleg a tükör azonban lelkét is megtestesíti így nincs más lehetőség, magyarázkodni kell. Gondolataiba merülve halad előre, gyakorlatilag rögtönzött fejfedőjében szinte alig látva valamit oldalra, előre is csak keskeny csíkban, így nem veszi észre, ahogy az udvarra tévedve gyakorlatilag átesik a korábban odagurított szárított halas hordón:*
~Hogy az a…!~*nem volt fájdalmas az esés, mégis kellemetlenül érintette, hogy aztán meglepve nézzen fel a fürdő ajtaja előtt. Hogyan keveredett ide, arról fogalma sincs, de hangokat nem hallott bentről, talán csak a korábban meggyújtott dézsa alatti tűz ropogását.*
~Nincsenek itt a többiek. Ami azt illeti a mosakodás nem nevezhető normális tisztálkodásnak, még egy szerzetesnek sem.~ *mosolyodik el kámzsája alatt, majd miután ezt jól megbeszéli önnön magával, szinte öntudatlanul löki be a fürdő ajtaját.*
- Végre! Egy kicsit én is élvez…!* Ami szeme elé tárult, arra számított a legkevésbé egy néma csendbe burkolózó félhomályos fürdőben. A gőz lassan feloszlik és az ajtótól nem messze lévő egyik dézsában fekete, néhol habos fej kandikál ki, azt mondani sem kell, hogy meglepetéstől és valószínűleg dühtől eltorzult arccal. Xotara ezek szerint még nem végzett, így a szerzetes valószínűleg élete legkínosabb pillanatát éli meg, miközben arra figyel, hogy a legkisebbre húzza össze magát a sarokban.*
- Az Erdőre! Bocsáss meg, még véletlenül sem akartam…* Egyszerűen nem jut eszébe megfelelő szó, amivel kivágja magát a helyzetből, így csak zavarában hátrál az ajtó felé, s hátrálva bal, pecsétgyűrűs kezével a fürdőajtót próbálja kinyitni.*
*Nem hosszú az út, de a ruhája kényelmes az tény. Menet közben jön rá, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, merre van a könyvtár. Pycta szavai még ott csengenek fülében, de nem emlékszik rá, hogy erről beszéltek volna. Szentély, udvar, a szavak kavarognak fejében, így hosszabb-rövidebb gyaloglás után hamarosan ismerős helyszínre ér. Erőteljesen esteledik már, fáradtabb is, mint korábban, kimerítette a vetkőzés, az öltözés, Pyctát is meg akarja keresni, hogy beszámoljon neki a balesetről, mely kapcsán a tükör összetört. Szomorú, hogy már első napján az erődben ezzel kell kezdenie, átkozott magyarázkodással, de nincs mit tenni, vállalja tetteiért, illetve a balesetért a felelősséget. Mert hát baleset történt. Gyűlöli magát. Gyűlöli az egész személyét és gyűlöl mindent mi tisztátalan és nem őszinte, még ha csak egy tükörről is van szó. Jelenleg a tükör azonban lelkét is megtestesíti így nincs más lehetőség, magyarázkodni kell. Gondolataiba merülve halad előre, gyakorlatilag rögtönzött fejfedőjében szinte alig látva valamit oldalra, előre is csak keskeny csíkban, így nem veszi észre, ahogy az udvarra tévedve gyakorlatilag átesik a korábban odagurított szárított halas hordón:*
~Hogy az a…!~*nem volt fájdalmas az esés, mégis kellemetlenül érintette, hogy aztán meglepve nézzen fel a fürdő ajtaja előtt. Hogyan keveredett ide, arról fogalma sincs, de hangokat nem hallott bentről, talán csak a korábban meggyújtott dézsa alatti tűz ropogását.*
~Nincsenek itt a többiek. Ami azt illeti a mosakodás nem nevezhető normális tisztálkodásnak, még egy szerzetesnek sem.~ *mosolyodik el kámzsája alatt, majd miután ezt jól megbeszéli önnön magával, szinte öntudatlanul löki be a fürdő ajtaját.*
- Végre! Egy kicsit én is élvez…!* Ami szeme elé tárult, arra számított a legkevésbé egy néma csendbe burkolózó félhomályos fürdőben. A gőz lassan feloszlik és az ajtótól nem messze lévő egyik dézsában fekete, néhol habos fej kandikál ki, azt mondani sem kell, hogy meglepetéstől és valószínűleg dühtől eltorzult arccal. Xotara ezek szerint még nem végzett, így a szerzetes valószínűleg élete legkínosabb pillanatát éli meg, miközben arra figyel, hogy a legkisebbre húzza össze magát a sarokban.*
- Az Erdőre! Bocsáss meg, még véletlenül sem akartam…* Egyszerűen nem jut eszébe megfelelő szó, amivel kivágja magát a helyzetből, így csak zavarában hátrál az ajtó felé, s hátrálva bal, pecsétgyűrűs kezével a fürdőajtót próbálja kinyitni.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 19:31:02
Üzenet elküldve: 2017-12-16 19:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
- Igen, már nem is látszik, hogy gazdagnegyedi hölgyemény voltál két hattal ezelőtt. Pedig megmondom őszintén, erősen kételkedtem abban is, hogy két napot kibírsz itt, nem hogy ennyi időt... Azt hitte volna akkor bárki, hogy fejvesztve fogsz visszamenekülni a szép nagy házadba. Kellemes meglepetést okoztál, és szerintem nem csak nekem.
*Azt nem tudja, hogy mi motiválhatja így a lányt, de az biztos, hogy nagyon kitesz magáért.
Figyeli, ahogy Lyz megmutatja a lánynak az íjászkodás alapjait. Hirtelen valami eszébe jut, és gyorsan elszalad a raktárba. Ott felkap egy vödör vörös festéket, amit még előző nap kevert ki, hogy az egyik kopott bútoron javítgasson kicsit.
Mikor visszér, Lyz még mindig magyaráz Aenaenak.*
- Mit szeretnél lőni? *Kérdi Aenaetól egy játékos mosollyal az arcán.* Nyulat, rókát, fácánt? Vagy valami egyéb kívánság?
*Mit mond Aenae, annak a vázlatos rajzát gyorsan felfesti a táblára.*
- Csak nem fogsz lelőni senkit. Lyzt biztosan nem, ő melletted van, szóval ha valakit mégis, az csak én lehetek. *Felnevet, mert nem gondolja, hogy ez be fog következni, de a biztonság kedvéért, ő is a lányok mellé megy.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.16 19:33:16
- Igen, már nem is látszik, hogy gazdagnegyedi hölgyemény voltál két hattal ezelőtt. Pedig megmondom őszintén, erősen kételkedtem abban is, hogy két napot kibírsz itt, nem hogy ennyi időt... Azt hitte volna akkor bárki, hogy fejvesztve fogsz visszamenekülni a szép nagy házadba. Kellemes meglepetést okoztál, és szerintem nem csak nekem.
*Azt nem tudja, hogy mi motiválhatja így a lányt, de az biztos, hogy nagyon kitesz magáért.
Figyeli, ahogy Lyz megmutatja a lánynak az íjászkodás alapjait. Hirtelen valami eszébe jut, és gyorsan elszalad a raktárba. Ott felkap egy vödör vörös festéket, amit még előző nap kevert ki, hogy az egyik kopott bútoron javítgasson kicsit.
Mikor visszér, Lyz még mindig magyaráz Aenaenak.*
- Mit szeretnél lőni? *Kérdi Aenaetól egy játékos mosollyal az arcán.* Nyulat, rókát, fácánt? Vagy valami egyéb kívánság?
*Mit mond Aenae, annak a vázlatos rajzát gyorsan felfesti a táblára.*
- Csak nem fogsz lelőni senkit. Lyzt biztosan nem, ő melletted van, szóval ha valakit mégis, az csak én lehetek. *Felnevet, mert nem gondolja, hogy ez be fog következni, de a biztonság kedvéért, ő is a lányok mellé megy.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.16 19:33:16
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 18:20:21
Üzenet elküldve: 2017-12-16 18:20:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Általában Aenae reggelei is meglehetősen mozgalmasak, dolgosak. Reggelente segíteni szokott a szakácsnőnek, és ezután az istállóban rendezkedik, meg ahol szükség van egy segítő kézre oda is gond nélkül beáll. Nagyon szégyellné, ha heverészéssel töltené a reggelt, most azonban túlságosan is kellemesen érzi magát, hogy kimásszon az ágyból, mozdulni se nagyon akar, és csak annyit tesz meg, hogy magára húzza a takarót.
Talán egész délelőtt tudna még így feküdni és szótlanul nézni a másikat, ha az nem mászna ki mellőle. Csak némán bólint a szavaira, persze, hogy minden nap szeretne így aludni, és a másikhoz bújni, meg fél éjszaka egymás testét élvezni. Jó, emiatt a gondolat miatt kicsit elszégyelli magát, ezért aztán látszólag ok nélkül vörösödik fülig.
Ahogy Pycta öltözködni kezd úgy Aenae is elhatározza, hogy kikászálódik ő is az ágyból, ezzel csak annyira jut el, hogy felüljön és felhúzott térdeit átölelve, állait alkarján nyugtatva a férfit figyelje. Továbbra is szépnek találja, élvezettel legelteti rajta a szemét, és cseppet sincsen emiatt zavarban, sőt tulajdon meztelensége sem zavarja. Valahogy úgy érzi, mintha fél méterrel a föld - vagyis az ágy - fölött lebegne.
Nem tud a férfi köszönetére mit mondani, mert úgy érzi, hogy a "szívesen" nem volna helyénvaló, úgyhogy csak bólint, végtére is igazán nincs mit megköszönnie, mert a lány igazán nem adott semmit. Illetve önmagán kívül nem adott semmit, de azt igazán teljes odaadással, már legalábbis képességeihez és tapasztalatlanságához mérten.
Végül a férfi magára hagyja, egy darabig nézi az elf mögött becsukódott ajtót, majd úgy dönt, hogy egy kicsit mégis visszafekszik. Csak fertályórácskára akarja lehunyni a szemét. A fertályórácskából viszont valahogyan mégis fél délelőtt lett, pedig ő igazán úgy érzi, hogy tényleg csak egy pillanatra csukta le a szemét. Pánikszerűen pattan fel, és közben magát szidja, hogy nem engedheti meg magának az ilyesmit, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy egy mosdást is be kell iktasson, szóval csak később tudja felvenni a dolgok fonalát.*
*Általában Aenae reggelei is meglehetősen mozgalmasak, dolgosak. Reggelente segíteni szokott a szakácsnőnek, és ezután az istállóban rendezkedik, meg ahol szükség van egy segítő kézre oda is gond nélkül beáll. Nagyon szégyellné, ha heverészéssel töltené a reggelt, most azonban túlságosan is kellemesen érzi magát, hogy kimásszon az ágyból, mozdulni se nagyon akar, és csak annyit tesz meg, hogy magára húzza a takarót.
Talán egész délelőtt tudna még így feküdni és szótlanul nézni a másikat, ha az nem mászna ki mellőle. Csak némán bólint a szavaira, persze, hogy minden nap szeretne így aludni, és a másikhoz bújni, meg fél éjszaka egymás testét élvezni. Jó, emiatt a gondolat miatt kicsit elszégyelli magát, ezért aztán látszólag ok nélkül vörösödik fülig.
Ahogy Pycta öltözködni kezd úgy Aenae is elhatározza, hogy kikászálódik ő is az ágyból, ezzel csak annyira jut el, hogy felüljön és felhúzott térdeit átölelve, állait alkarján nyugtatva a férfit figyelje. Továbbra is szépnek találja, élvezettel legelteti rajta a szemét, és cseppet sincsen emiatt zavarban, sőt tulajdon meztelensége sem zavarja. Valahogy úgy érzi, mintha fél méterrel a föld - vagyis az ágy - fölött lebegne.
Nem tud a férfi köszönetére mit mondani, mert úgy érzi, hogy a "szívesen" nem volna helyénvaló, úgyhogy csak bólint, végtére is igazán nincs mit megköszönnie, mert a lány igazán nem adott semmit. Illetve önmagán kívül nem adott semmit, de azt igazán teljes odaadással, már legalábbis képességeihez és tapasztalatlanságához mérten.
Végül a férfi magára hagyja, egy darabig nézi az elf mögött becsukódott ajtót, majd úgy dönt, hogy egy kicsit mégis visszafekszik. Csak fertályórácskára akarja lehunyni a szemét. A fertályórácskából viszont valahogyan mégis fél délelőtt lett, pedig ő igazán úgy érzi, hogy tényleg csak egy pillanatra csukta le a szemét. Pánikszerűen pattan fel, és közben magát szidja, hogy nem engedheti meg magának az ilyesmit, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy egy mosdást is be kell iktasson, szóval csak később tudja felvenni a dolgok fonalát.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 17:12:07
Üzenet elküldve: 2017-12-16 17:12:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
*Zara ajánlatára bólint és el is fogadja tőle. Remek kis tanács, hiszen számtalanféle íj van és a legtöbbjéhez nem csak a megfelelő technikája, de valószínűleg elegendő testi ereje sincsen. Bár az izmai határozottan kifejlődtek, mióta itt van, ráadásul egy-egy lovagló lecke után még olyan izmai is sajognak, amikről azelőtt azt sem tudta, hogy léteznek. Lehet, hogy az íjászkodás miatt is eddig rejtőzködő izomcsoportokat ismerhet majd meg.*
- Nem is hitted volna, mi?
*Nevet fel halkan Lyz kérdésére. Tulajdonképpen kicsit büszke magára, hogy annyira levetkőzte a városi lány allűrjeit, hogy friss ismerősök nem is gondolnak arra, hogy valaha az volt. Zaráéknak az első találkozásuk alkalmával elmondta, hogy miért is jött el otthonról. Illetve nem mondta a teljes igazságot, jobban mondva az igazságnak csak valami groteszk, kitekert verzióját, amit talán el sem hittek, de nem is firtatták. Aenae pedig azóta sem mondott erről többet, vagy mást, ahogyan apja és nevelőapja nevét sem árulta el senkinek, mivel kicsit tart attól, hogy valaki esetleg megüzeni anyjának, hogy hol találja, mert akkor a végén még megjelenne itt anyja. Bár mostanra nem hiszi, hogy bárki ilyenre vetemedne, de mégis megtartotta magának ezt a titkot, mert tudat alatt igenis retteg attól, hogy anyja elrángatja innen, és mégis tető alá hozza azt a házasságot. Persze tudja, hogy Pycta ezt sosem engedné, de mégsem jön a nyelvére akár a nevelő- akár a biológiai apjának a neve.*
- Hát elfként lehetsz is türelmes, csomó időd van a türelemre.
*mosolyog a nőre, majd felveszi azt a testtartást, amit az mutat. Mindent úgy csinál, ahogyan Lyz mutatja, akinek ki kell majd igazítani Aenae testtartását, mert az íjat tartó könyöke túlságosan kifordul, és így az íj könnyen megcsaphatja majd az alkarját.*
- Elsüllyednék, ha valakit véletlenül lelőnék.
*Ez persze nem következik be annál is inkább, mert elsőre olyan béna, hogy bár rárakja a vesszőt az idegre, de az valahogy azzal a lendülettel le is esik. Ezen Aenae csak nevet, majd lehajol érte, hogy újra felvegye és az idegre helyezze, ezúttal pedig láss csodát, de kilőnie is sikerül, azonban nem megy a vessző még a céltábla közelébe sem, mert olyan erőtlenül húzta a lány ki a fegyvert, hogy félúton a földre esik.*
*Zara ajánlatára bólint és el is fogadja tőle. Remek kis tanács, hiszen számtalanféle íj van és a legtöbbjéhez nem csak a megfelelő technikája, de valószínűleg elegendő testi ereje sincsen. Bár az izmai határozottan kifejlődtek, mióta itt van, ráadásul egy-egy lovagló lecke után még olyan izmai is sajognak, amikről azelőtt azt sem tudta, hogy léteznek. Lehet, hogy az íjászkodás miatt is eddig rejtőzködő izomcsoportokat ismerhet majd meg.*
- Nem is hitted volna, mi?
*Nevet fel halkan Lyz kérdésére. Tulajdonképpen kicsit büszke magára, hogy annyira levetkőzte a városi lány allűrjeit, hogy friss ismerősök nem is gondolnak arra, hogy valaha az volt. Zaráéknak az első találkozásuk alkalmával elmondta, hogy miért is jött el otthonról. Illetve nem mondta a teljes igazságot, jobban mondva az igazságnak csak valami groteszk, kitekert verzióját, amit talán el sem hittek, de nem is firtatták. Aenae pedig azóta sem mondott erről többet, vagy mást, ahogyan apja és nevelőapja nevét sem árulta el senkinek, mivel kicsit tart attól, hogy valaki esetleg megüzeni anyjának, hogy hol találja, mert akkor a végén még megjelenne itt anyja. Bár mostanra nem hiszi, hogy bárki ilyenre vetemedne, de mégis megtartotta magának ezt a titkot, mert tudat alatt igenis retteg attól, hogy anyja elrángatja innen, és mégis tető alá hozza azt a házasságot. Persze tudja, hogy Pycta ezt sosem engedné, de mégsem jön a nyelvére akár a nevelő- akár a biológiai apjának a neve.*
- Hát elfként lehetsz is türelmes, csomó időd van a türelemre.
*mosolyog a nőre, majd felveszi azt a testtartást, amit az mutat. Mindent úgy csinál, ahogyan Lyz mutatja, akinek ki kell majd igazítani Aenae testtartását, mert az íjat tartó könyöke túlságosan kifordul, és így az íj könnyen megcsaphatja majd az alkarját.*
- Elsüllyednék, ha valakit véletlenül lelőnék.
*Ez persze nem következik be annál is inkább, mert elsőre olyan béna, hogy bár rárakja a vesszőt az idegre, de az valahogy azzal a lendülettel le is esik. Ezen Aenae csak nevet, majd lehajol érte, hogy újra felvegye és az idegre helyezze, ezúttal pedig láss csodát, de kilőnie is sikerül, azonban nem megy a vessző még a céltábla közelébe sem, mert olyan erőtlenül húzta a lány ki a fegyvert, hogy félúton a földre esik.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 16:20:31
Üzenet elküldve: 2017-12-16 16:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvtár felé//
*Két kezével derekát övező kötelet kezdi bontogatni, mellyel elbíbelődik egy darabig, végül sikerrel jár. Fogalma sincs mikor bogozta ki utoljára ezt a csomót. Miután a kötelet sikerül eltávolítani, maga elé teszi a mosdótálca melletti kis polcra, ahol kis szappantartónak is jutott hely. Elégedetten néz körbe, majd a tükör előtti egyszerű fa székre ül. A szoba magához mérten meglehetősen takaros, egyedül ő rondít bele a képbe koszos fizimiskájával, no de ezen változtatni fog. Csuklyáját lassan húzza hátra, s előtűnik haja, mely meglehetősen gondozatlan állapotban van. nem csoda, hisz idejét sem tudja mikor ápolta már. Szemével a tükröt messze elkerüli, nem kíváncsi magára, egyébként is van elképzelése, mit láthat. Jobb kezével hajába túr, hogy szemébe lógó tincseit félresimítsa, majd feláll és komótosan kibújik csuhájából. A küldetés nem egyszerű, nem köntösről van szó, melyet egyszerűen szétnyithat az ember, a csuhát nem arra tervezték, hogy naponta váltogassák. Általában reggel belebújtak, sokszor este sem vették le. A mozdulatba belesajdulnak izmai, régen mozgatta már meg őket, levetett csuháját a mosdótálca mellé dobja. Alsóruházata is kissé megviselt már, így attól is megszabadul, közben arcára fintor ül ki. Immár mezítelen testén a hideg futkároz, jóllehet a szoba hőmérséklete kellemes, mégis furcsa oly sok idő után a pőreség. A következő lépése fájó sebeket tép fel, balga módon, oly sok idő után újból, nem tudja megállni, és a vele szemben lévő tükörre pillant. Az első pillanatban borzasztóan meglepődik, mert nem történik semmi, talán kicsit meg is nyugszik, de a pillanat csak nem múlik, tekintetét nem tudja elszakítani:*
- Ó. Hát itt vagy barátom?! Mily, sok idő telt már el, mióta újból találkoztunk.*a gúnyos kacaj velejéig hatol.*
- Hol voltál eddig, barátom, kis csuhásom?! Előlem nem bújsz, nem szöksz, akkor is itt vagyok, ha nem látsz, s akkor sem megyek, ha küldesz.* A velőtrázó ordítást nem tudja, hogy csak a fejében, vagy máshol is hallhatják, mindenestre két kezét fejére tapasztva görnyed össze.*
- Tűnj el. Rég volt már.* reszelős suttogása erőteljesebbnek hat itt a zárt térben, azonban vajmi keveset ér el vele. A gonosz kacajra felkapja fejét és homlokán a ráncok mélyebbre vágnak az erőfeszítéstől, szemeit lassan a tükörre emeli, hogy szembenézzen önmagával:
- Azt gondolod bátorságot gyűjtöttél? Azt gondolod a jó öreg elf, majd megsegít, azt gondolod, hogy a hedonista druida és a cinikus íjásznő majd megszabadít, azt gondolod Xotara barátosnéd, majd eltereli figyelmed, azt gondolod tehetsz bármit? Azt gondolod? AZT GONDOLOD?* a gúnyos kacaj inkább már ordenáré röhögéssé szelídül, mely hangos horkantásokban végződik.* Ha azt gondolod, kedves barát, akkor egy eszement, idióta, szerencsétlen balfácán vagy, az vagy barát, egy szerencsétlen balfácán. EGY SZERENCSÉTLEN! * Az utolsó szavak az ordító röhögéstől elcsuklanak, majd hirtelen vége szakad, a tükör darabokra zúzódó apró szilánkjai szanaszéjjel repülnek a szobában. A szerzetes még feszülten áll egy darabig, majd kezét lassan visszahúzza a falból, ahová bütykei belefúródnak. Nem tudja mikor ütött, ilyenkor nem nagyon tud semmit. Megrázza magát, majd a mellette lévő ablakon tekint ki, fogalma sincs mekkora zajt csapott, de arról sem mi hallatszott ebből az egészből. Soha sem tudja, hogy az események a fejében játszódnak-e, vagy valójában megtörténnek. Komótosan mosakodni kezd. Előbb arcát, majd hónaljait, közben a mosdótálcába szóródott tükörcserepeket kiszedegeti, hogy ne dörgölje arcába, bőrébe. Jobb kezével vizet merít, majd tarkóját mossa le, aztán mellkasa következik. Mindkét kezét merítve a tálba lábait is átmossa, nem törődve azzal, hogy a világító kvarckristály gyűrűje piros nyomokat éget lábszárába. A rövid, de élénkítő tisztálkodással már végzett, így megnézi Pyctától kapott ruházatát.
~Megfelel.~Majd felhúzza a nadrágot, közben bosszúsan szandáljára tekint, s elöblíti a már nem oly tiszta vízben. Felszisszen, ahogy mezítelen lábára húzza, de kellemesnek érzi tisztaságát. Félmeztelen testére a kabátot veszi fel, majd az elftől kapott inget az ágyra terítve háromszög alakba hajtja. A háromszögre hajtott ruhát fejére teszi, mint egy kendőt, úgy, hogy bal oldalánál dupla hosszúságban lógjon válla alá. A háromszög jobb oldalát álla alatt hajtja hátra tarkójára, majd a hosszabb lelógó szárat szája előtt fordítja keresztül a másik, hátratett száron, mindezt a feje mögött szorosan összeköti. Feje tetején megigazítva a rögtönzött fejfedőt, lejjebb húzza, hogy az orra feletti nyílás mindössze két szeme előtt egy fél centis csíkká keskenyedjen. Csatában nem praktikus, de reméli, erre nem kerül sor. Sarokba dobott csuháját szintén a mosdótálcába ejti, s nézi, ahogy a szürkés víz lassan feketévé változik.
~Hadd ázzon. Remélem, a vadvérti nők nem botránkoznak meg túlságosan ezen a technikán.~ *mosolyodik el a gondolatra. Majd miután a tükör többi darabját összeszedte, úgy dönt, felfedezőútra indul az óriási erődben, melyet talán egyszer otthonának tekinthet. Kezeit a kabátujjaiban összekulcsolja maga előtt, s észre sem veszi, bal kezén lévő, egy fekete fát ölelő kígyót ábrázoló pecsétgyűrűje fénye lassan ismét kialszik, s úgy néz ki, ahogy egy rendes pecsétgyűrűnek ki kell. Az ifjú szerzetes kilép az ajtón és a könyvtár felé indul. Fejfedője alatt arca mosolyog, s ezt a mosolyt még szeméből patakzó könnyei sem tudják lemosni.*
*Két kezével derekát övező kötelet kezdi bontogatni, mellyel elbíbelődik egy darabig, végül sikerrel jár. Fogalma sincs mikor bogozta ki utoljára ezt a csomót. Miután a kötelet sikerül eltávolítani, maga elé teszi a mosdótálca melletti kis polcra, ahol kis szappantartónak is jutott hely. Elégedetten néz körbe, majd a tükör előtti egyszerű fa székre ül. A szoba magához mérten meglehetősen takaros, egyedül ő rondít bele a képbe koszos fizimiskájával, no de ezen változtatni fog. Csuklyáját lassan húzza hátra, s előtűnik haja, mely meglehetősen gondozatlan állapotban van. nem csoda, hisz idejét sem tudja mikor ápolta már. Szemével a tükröt messze elkerüli, nem kíváncsi magára, egyébként is van elképzelése, mit láthat. Jobb kezével hajába túr, hogy szemébe lógó tincseit félresimítsa, majd feláll és komótosan kibújik csuhájából. A küldetés nem egyszerű, nem köntösről van szó, melyet egyszerűen szétnyithat az ember, a csuhát nem arra tervezték, hogy naponta váltogassák. Általában reggel belebújtak, sokszor este sem vették le. A mozdulatba belesajdulnak izmai, régen mozgatta már meg őket, levetett csuháját a mosdótálca mellé dobja. Alsóruházata is kissé megviselt már, így attól is megszabadul, közben arcára fintor ül ki. Immár mezítelen testén a hideg futkároz, jóllehet a szoba hőmérséklete kellemes, mégis furcsa oly sok idő után a pőreség. A következő lépése fájó sebeket tép fel, balga módon, oly sok idő után újból, nem tudja megállni, és a vele szemben lévő tükörre pillant. Az első pillanatban borzasztóan meglepődik, mert nem történik semmi, talán kicsit meg is nyugszik, de a pillanat csak nem múlik, tekintetét nem tudja elszakítani:*
- Ó. Hát itt vagy barátom?! Mily, sok idő telt már el, mióta újból találkoztunk.*a gúnyos kacaj velejéig hatol.*
- Hol voltál eddig, barátom, kis csuhásom?! Előlem nem bújsz, nem szöksz, akkor is itt vagyok, ha nem látsz, s akkor sem megyek, ha küldesz.* A velőtrázó ordítást nem tudja, hogy csak a fejében, vagy máshol is hallhatják, mindenestre két kezét fejére tapasztva görnyed össze.*
- Tűnj el. Rég volt már.* reszelős suttogása erőteljesebbnek hat itt a zárt térben, azonban vajmi keveset ér el vele. A gonosz kacajra felkapja fejét és homlokán a ráncok mélyebbre vágnak az erőfeszítéstől, szemeit lassan a tükörre emeli, hogy szembenézzen önmagával:
- Azt gondolod bátorságot gyűjtöttél? Azt gondolod a jó öreg elf, majd megsegít, azt gondolod, hogy a hedonista druida és a cinikus íjásznő majd megszabadít, azt gondolod Xotara barátosnéd, majd eltereli figyelmed, azt gondolod tehetsz bármit? Azt gondolod? AZT GONDOLOD?* a gúnyos kacaj inkább már ordenáré röhögéssé szelídül, mely hangos horkantásokban végződik.* Ha azt gondolod, kedves barát, akkor egy eszement, idióta, szerencsétlen balfácán vagy, az vagy barát, egy szerencsétlen balfácán. EGY SZERENCSÉTLEN! * Az utolsó szavak az ordító röhögéstől elcsuklanak, majd hirtelen vége szakad, a tükör darabokra zúzódó apró szilánkjai szanaszéjjel repülnek a szobában. A szerzetes még feszülten áll egy darabig, majd kezét lassan visszahúzza a falból, ahová bütykei belefúródnak. Nem tudja mikor ütött, ilyenkor nem nagyon tud semmit. Megrázza magát, majd a mellette lévő ablakon tekint ki, fogalma sincs mekkora zajt csapott, de arról sem mi hallatszott ebből az egészből. Soha sem tudja, hogy az események a fejében játszódnak-e, vagy valójában megtörténnek. Komótosan mosakodni kezd. Előbb arcát, majd hónaljait, közben a mosdótálcába szóródott tükörcserepeket kiszedegeti, hogy ne dörgölje arcába, bőrébe. Jobb kezével vizet merít, majd tarkóját mossa le, aztán mellkasa következik. Mindkét kezét merítve a tálba lábait is átmossa, nem törődve azzal, hogy a világító kvarckristály gyűrűje piros nyomokat éget lábszárába. A rövid, de élénkítő tisztálkodással már végzett, így megnézi Pyctától kapott ruházatát.
~Megfelel.~Majd felhúzza a nadrágot, közben bosszúsan szandáljára tekint, s elöblíti a már nem oly tiszta vízben. Felszisszen, ahogy mezítelen lábára húzza, de kellemesnek érzi tisztaságát. Félmeztelen testére a kabátot veszi fel, majd az elftől kapott inget az ágyra terítve háromszög alakba hajtja. A háromszögre hajtott ruhát fejére teszi, mint egy kendőt, úgy, hogy bal oldalánál dupla hosszúságban lógjon válla alá. A háromszög jobb oldalát álla alatt hajtja hátra tarkójára, majd a hosszabb lelógó szárat szája előtt fordítja keresztül a másik, hátratett száron, mindezt a feje mögött szorosan összeköti. Feje tetején megigazítva a rögtönzött fejfedőt, lejjebb húzza, hogy az orra feletti nyílás mindössze két szeme előtt egy fél centis csíkká keskenyedjen. Csatában nem praktikus, de reméli, erre nem kerül sor. Sarokba dobott csuháját szintén a mosdótálcába ejti, s nézi, ahogy a szürkés víz lassan feketévé változik.
~Hadd ázzon. Remélem, a vadvérti nők nem botránkoznak meg túlságosan ezen a technikán.~ *mosolyodik el a gondolatra. Majd miután a tükör többi darabját összeszedte, úgy dönt, felfedezőútra indul az óriási erődben, melyet talán egyszer otthonának tekinthet. Kezeit a kabátujjaiban összekulcsolja maga előtt, s észre sem veszi, bal kezén lévő, egy fekete fát ölelő kígyót ábrázoló pecsétgyűrűje fénye lassan ismét kialszik, s úgy néz ki, ahogy egy rendes pecsétgyűrűnek ki kell. Az ifjú szerzetes kilép az ajtón és a könyvtár felé indul. Fejfedője alatt arca mosolyog, s ezt a mosolyt még szeméből patakzó könnyei sem tudják lemosni.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 15:21:36
Üzenet elküldve: 2017-12-16 15:21:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
*Még csak tegnap érkezett, de máris otthon érzi magát. Úgy érzi befogadták, és ez nagyban megkönnyíti azt is, hogy feloldódjon. Így hát onnantól, hogy megtudja, hogy mit hol talál, teljesen természetes módon vesz ő is magához egy táblát, s viszi Zara után. Kettő elég lesz egyelőre, ha meg úgy alakulna, hogy kell még egy, akkor már tudja, hogy hol keresse őket.*
- Tényleg? *Csak ennyire futja egyelőre, mert éppen Arthenior gazdagnegyedében nemrégen járt először, és akkor is főleg a címerek ragadták meg. Persze látta ő a fényűzést, meg az előkelő embereket is. Valamelyest a régi lakóhelyén is volt valamiféle hierarchia, tehát nagyjából Aenae-t is el tudja helyezni ez által. Viszont a következő kérdést, ami automatikusan érkezne, nem teszi fel. Talán, majd később, ha nem lesz feladat, vagy nem tartana attól, hogy beletenyerel valamibe. Most inkább arra koncentrál, hogy a felállított tábla elé álljon, és megmutassa, a helyes beállást és minden fontosabb tudnivalót.*
- Ne aggódj, türelmes vagyok. *Mosolyog biztatóan Aenaere.*
- Először is, a céltáblához képest így állj be, mutatom. *S mutatja.* A lényeg, hogy stabilan állj. Kis terpesz. *Eszébe jut, hogy egyszer régen, majdnem lelőtt valakit, mert nem állt stabilan, s megbicsaklott a bokája, bár mentségére legyen mondva, nem is egyenletes talajon állt.* Szóval ez nagyon fontos. *Mosolyog.* A vesszőt pedig így töltsd be. *Mutatja a sajátján, majd segít a lánynak is.* Lefelé, nehogy lelőj valakit.
*Ha eddig rendben eljutottak, akkor a helyes tartást is megmutatja, hová tegye az ujjait, hogy tartson célra, hogyan húzza és eressze ki az ideget, de főleg azon igyekezne, hogy a lány próbáljon lőni, és majd apránként kijavítja a hibákat, mert félő, ha egyszerre rázúdít mindent, akkor elveszik a részletekben, és a kedve is elmegy az egésztől. Azt pedig nagyon nem szeretné.*
- Nem baj, ha nem sikerül elsőre, majd idővel javulni fog.
*Még csak tegnap érkezett, de máris otthon érzi magát. Úgy érzi befogadták, és ez nagyban megkönnyíti azt is, hogy feloldódjon. Így hát onnantól, hogy megtudja, hogy mit hol talál, teljesen természetes módon vesz ő is magához egy táblát, s viszi Zara után. Kettő elég lesz egyelőre, ha meg úgy alakulna, hogy kell még egy, akkor már tudja, hogy hol keresse őket.*
- Tényleg? *Csak ennyire futja egyelőre, mert éppen Arthenior gazdagnegyedében nemrégen járt először, és akkor is főleg a címerek ragadták meg. Persze látta ő a fényűzést, meg az előkelő embereket is. Valamelyest a régi lakóhelyén is volt valamiféle hierarchia, tehát nagyjából Aenae-t is el tudja helyezni ez által. Viszont a következő kérdést, ami automatikusan érkezne, nem teszi fel. Talán, majd később, ha nem lesz feladat, vagy nem tartana attól, hogy beletenyerel valamibe. Most inkább arra koncentrál, hogy a felállított tábla elé álljon, és megmutassa, a helyes beállást és minden fontosabb tudnivalót.*
- Ne aggódj, türelmes vagyok. *Mosolyog biztatóan Aenaere.*
- Először is, a céltáblához képest így állj be, mutatom. *S mutatja.* A lényeg, hogy stabilan állj. Kis terpesz. *Eszébe jut, hogy egyszer régen, majdnem lelőtt valakit, mert nem állt stabilan, s megbicsaklott a bokája, bár mentségére legyen mondva, nem is egyenletes talajon állt.* Szóval ez nagyon fontos. *Mosolyog.* A vesszőt pedig így töltsd be. *Mutatja a sajátján, majd segít a lánynak is.* Lefelé, nehogy lelőj valakit.
*Ha eddig rendben eljutottak, akkor a helyes tartást is megmutatja, hová tegye az ujjait, hogy tartson célra, hogyan húzza és eressze ki az ideget, de főleg azon igyekezne, hogy a lány próbáljon lőni, és majd apránként kijavítja a hibákat, mert félő, ha egyszerre rázúdít mindent, akkor elveszik a részletekben, és a kedve is elmegy az egésztől. Azt pedig nagyon nem szeretné.*
- Nem baj, ha nem sikerül elsőre, majd idővel javulni fog.
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 11:17:38
Üzenet elküldve: 2017-12-16 11:17:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindig korán ébred, de ezúttal nem indul el, hogy megszokott, szinte ösztönné vált cselekvéseit elvégezze. Normál esetben az ébredést követően kikel az ágyból, hogy a fürdőbe induljon. Csak nadrág van olyankor rajta, mert a hajnal előtti órákban, szinte senki nincs ébren. Csak az ork szakácsnővel szokott összefutni, de a zöldbőrű asszonyság már megszokta a pőre felsőtestű csuhás látványát. A fürdőben megmosakszik, alaposan, de gyorsan, mármint nem sietve, hanem gyakorlatias, megszokott mozdulatokkal. Amikor végzett, visszatér a szobájába és felölti a szükre csuhát, mely már védjegyévé vált, hogy az udvarra induljon, ahol egyenesen a facsemetéhez menjen, amit még Darenn-nel ültettek egy áldozat idején. Az áldozat különösképp kedves lehetett az Erdő Szívének, mert azóta újra visszatért az élet Vadvédbe. Külön nem imádkozik a Fákban Lakóhoz, amikor a kis facsemete körül szorgoskodik, mindez akaratlan lezajlik benne. Megfogadta, hogy az Erdőszellem szentélyét a nyílt ég alá költözteti ki a benti szentélyből, hisz az Erdő Szívének a szabad ég alatt a helye.
Azután, hogy végzett, mindennapi teendőinek lát neki, a veteményest gondozza, segít a konyhán és pakolászik, az erőd körül mindig akad munka.
Ám ezen a reggelen nem kel ki azonnal az ágyból, azaz még jó sokáig maradt, mert nem egyedül aludt ezen az éjjelen. Amikor Aenae felébred és megkérdi, káprázat-e, elmosolyodik.*
- Remélem, nem. *Válaszolja halkan. Csak mosolyogva fürkészi a kócos hajjal keretezett arcot és nem tudja elképzelni, hogy a topázszemű lány miért nem saját magát látja a legszebbnek az elfek helyett.*
- Tudtam, hogy így van. *Nyugtatja meg a lányt, hisz eddig is teljesen világos volt számára az, amit elmondott. Nem is mond többet, mert nem érzi szükségét a további magyarázkodásnak. Sohasem szokott alakoskodni és nem most kívánja elkezdeni.*
- Szeretnék, ha te is úgy akarod. *Válaszolja a kérdésre, majd széles mosollyal kikel az ágyból. A nadrágja, szokatlan módon az ágy alatt hever, amit felhúz magára. Visszanéz még az ágyban fekvő, meztelen lányra, de csak a szemeit figyeli. Lehajol hozzá, csókot lehel a homlokára.*
- Megyek, köszönöm az éjjelt és mindent. *Mondja halkan, majd elindul kifelé. Szeretett volna sokkal többet is mondani, de annyira sok érzés kering benne, hogy félő, nem jönne ki értelmes mondat a száján. De Kagaenae érezheti, hogy mennyire különleges volt a csuhásnak az éjjel és minden, ami azalatt történt. Ha eddig légiesnek, könnyednek látta őt, most sokkalta inkább annak tűnik. Boldognak.*
*Mindig korán ébred, de ezúttal nem indul el, hogy megszokott, szinte ösztönné vált cselekvéseit elvégezze. Normál esetben az ébredést követően kikel az ágyból, hogy a fürdőbe induljon. Csak nadrág van olyankor rajta, mert a hajnal előtti órákban, szinte senki nincs ébren. Csak az ork szakácsnővel szokott összefutni, de a zöldbőrű asszonyság már megszokta a pőre felsőtestű csuhás látványát. A fürdőben megmosakszik, alaposan, de gyorsan, mármint nem sietve, hanem gyakorlatias, megszokott mozdulatokkal. Amikor végzett, visszatér a szobájába és felölti a szükre csuhát, mely már védjegyévé vált, hogy az udvarra induljon, ahol egyenesen a facsemetéhez menjen, amit még Darenn-nel ültettek egy áldozat idején. Az áldozat különösképp kedves lehetett az Erdő Szívének, mert azóta újra visszatért az élet Vadvédbe. Külön nem imádkozik a Fákban Lakóhoz, amikor a kis facsemete körül szorgoskodik, mindez akaratlan lezajlik benne. Megfogadta, hogy az Erdőszellem szentélyét a nyílt ég alá költözteti ki a benti szentélyből, hisz az Erdő Szívének a szabad ég alatt a helye.
Azután, hogy végzett, mindennapi teendőinek lát neki, a veteményest gondozza, segít a konyhán és pakolászik, az erőd körül mindig akad munka.
Ám ezen a reggelen nem kel ki azonnal az ágyból, azaz még jó sokáig maradt, mert nem egyedül aludt ezen az éjjelen. Amikor Aenae felébred és megkérdi, káprázat-e, elmosolyodik.*
- Remélem, nem. *Válaszolja halkan. Csak mosolyogva fürkészi a kócos hajjal keretezett arcot és nem tudja elképzelni, hogy a topázszemű lány miért nem saját magát látja a legszebbnek az elfek helyett.*
- Tudtam, hogy így van. *Nyugtatja meg a lányt, hisz eddig is teljesen világos volt számára az, amit elmondott. Nem is mond többet, mert nem érzi szükségét a további magyarázkodásnak. Sohasem szokott alakoskodni és nem most kívánja elkezdeni.*
- Szeretnék, ha te is úgy akarod. *Válaszolja a kérdésre, majd széles mosollyal kikel az ágyból. A nadrágja, szokatlan módon az ágy alatt hever, amit felhúz magára. Visszanéz még az ágyban fekvő, meztelen lányra, de csak a szemeit figyeli. Lehajol hozzá, csókot lehel a homlokára.*
- Megyek, köszönöm az éjjelt és mindent. *Mondja halkan, majd elindul kifelé. Szeretett volna sokkal többet is mondani, de annyira sok érzés kering benne, hogy félő, nem jönne ki értelmes mondat a száján. De Kagaenae érezheti, hogy mennyire különleges volt a csuhásnak az éjjel és minden, ami azalatt történt. Ha eddig légiesnek, könnyednek látta őt, most sokkalta inkább annak tűnik. Boldognak.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 10:45:11
Üzenet elküldve: 2017-12-16 10:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
*Elindulnak az udvar felé, hogy neki is lássanak a gyakorlásnak. Előtte még Zara megmutatja Lyznek is, hogy merre találja a fegyvertárat. Van ott minden, ami csak kellhet nekik. Zara is megragad egy íjat és a hátára veti a tegzet, majd egy céltáblát is magához vesz, hogy kicipelje.*
- Nézd, Aenae! *Mutat az egyik falnak támasztott íjra.* Szerintem az jó lenne neked. Kicsi, könnyű felhúzni, persze így nem lő olyan messzire és erőset sem, de kezdésnek jó lesz szerintem.
*Ha mind megvannak elindulnak a gyakorlóér felé. Fölállítja a céltáblát, mit kicipelt, aztán a lányok felé fordul.*
- persze, én is lövök. Nem árt a gyakorlás, jó rég nem csináltam.
*Elindulnak az udvar felé, hogy neki is lássanak a gyakorlásnak. Előtte még Zara megmutatja Lyznek is, hogy merre találja a fegyvertárat. Van ott minden, ami csak kellhet nekik. Zara is megragad egy íjat és a hátára veti a tegzet, majd egy céltáblát is magához vesz, hogy kicipelje.*
- Nézd, Aenae! *Mutat az egyik falnak támasztott íjra.* Szerintem az jó lenne neked. Kicsi, könnyű felhúzni, persze így nem lő olyan messzire és erőset sem, de kezdésnek jó lesz szerintem.
*Ha mind megvannak elindulnak a gyakorlóér felé. Fölállítja a céltáblát, mit kicipelt, aztán a lányok felé fordul.*
- persze, én is lövök. Nem árt a gyakorlás, jó rég nem csináltam.
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 09:07:17
Üzenet elküldve: 2017-12-16 09:07:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugovóra//
*Pyctától való búcsúzást követően rövid ideig még kissé bizonytalanul áll. Annyi inger érte hirtelen, hogy nem tudja, merre induljon, mindenesetre ezt a kis időt, amíg döntésképtelen, megpróbálja magára fordítani. Zavartan igazít egyet csuháján, mely lassan a rászáradt sártól beállítható lesz a szoba sarkába. Két kezével határozottan ránt egyet csuklyája két szélén, kissé erősebben a szemébe húzza, majd elindul szobája irányába, azonban a fürdő felől hangokat hall. Úgy érzi soha nem volt az a fajta ember, aki mások dolgába avatkozik, de rövidesen mégis úgy dönt, hogy kissé közelebb lép és megnézi a hang forrását. Szándékai nem félreérthetők, a világért sem akar megzavarni, vagy meglesni senkit, de ha a csapatból valaki bajban van, nem akar úgy elmenni mellette, hogy nem segít neki. Befogadták, szobát, ruhát adtak számára, innentől már csak elvből sem teheti meg, hogy nem avatkozik Vadvárt belső dolgaiba. A fürdőhöz vezető út nem hosszú, immár egyedül is, ismét megcsodálja az erőd vonalait, belső elrendezését.*
~Hosszú idő kell ahhoz, hogy megszokjam a helyet.~*gondolja magában, nem azért, mert idegenkedik tőle, de az első napokban biztos többször fog még elmélázva megállni. Időközben a fürdőhöz közelebb ér, majd érdekes látvány tárul elé. Nem gondolta volna, hogy a fürdés ételes hordókban történik, bár, amennyit ő mostanában fürdött igazából számára mindegy is. Nem gondolja, hogy Xotara észreveszi, de megtiszteli azzal, hogy nem lép közelebb miután látja, nincs nagy baj. Lenyűgözi a lány ereje, ahogy a két hordót arrébb gurítja, azonban azt is észreveszi, hogy vélhetően a sötételf tréfa áldozata lett. Nem tartja magát jó emberismerőnek, mégis, csak két személyről tudja elképzelni, hogy hasonlót tesz, abból az egyiket máris kizárja.*
~A visszautasítás néha fájdalmas tud lenni.~*Azon veszi észre magát, hogy kuncog a csuklya alatt. A lány kivágta magát a helyzetből ügyesen, nem volt szüksége segítségre, majd miután látja, hogy visszamegy a fürdőbe, tovább indul. Ami azt illeti ő is beülne egy dézsába, de ahogy Xotarát elnézi, természetesen egy másikba. A legkevésbé sem akar senkivel félreérthető helyzetbe kerülni, de leginkább füstölt halas hordót sem szeretne a fejére. Így az iránymutatás alapján egy közepesen hosszú séta után Pycta melletti szobájához ér. Az erőd belsejét elnézve itt is körbe fog nézni, ha másért nem azért, hogy tudja ki hol található. Szobájába lépve egyszerű látvány fogadja, kezében lévő, Pyctától kapott ruháit rögtön le is teszi az ágy mellett található barna, mély faerezetes komódra. Az ajtóval szemben egy kis ablak látható, szintén a maga nemes egyszerűségében, a szoba közepén szőnyeg, melyre sáros szandáljával nem akar rálépni, így azt rögtön az ajtón belépve belülről leveti. Azon a falon, melyen az ajtó vágása került balra egyszerű fogas. Jobb részen, a komód felett faliszőnyeg, mely vélhetően Erdőmély sablonos térképét ábrázolja. Az ágy szemben áll a szemközti falon lógó tükörrel, alatta mosdószekrénnyel, melyben tiszta víz került odakészítésre. Umon szandálja levételét követően a tükör elé lép és lassan bújik ki csuhájából.*
*Pyctától való búcsúzást követően rövid ideig még kissé bizonytalanul áll. Annyi inger érte hirtelen, hogy nem tudja, merre induljon, mindenesetre ezt a kis időt, amíg döntésképtelen, megpróbálja magára fordítani. Zavartan igazít egyet csuháján, mely lassan a rászáradt sártól beállítható lesz a szoba sarkába. Két kezével határozottan ránt egyet csuklyája két szélén, kissé erősebben a szemébe húzza, majd elindul szobája irányába, azonban a fürdő felől hangokat hall. Úgy érzi soha nem volt az a fajta ember, aki mások dolgába avatkozik, de rövidesen mégis úgy dönt, hogy kissé közelebb lép és megnézi a hang forrását. Szándékai nem félreérthetők, a világért sem akar megzavarni, vagy meglesni senkit, de ha a csapatból valaki bajban van, nem akar úgy elmenni mellette, hogy nem segít neki. Befogadták, szobát, ruhát adtak számára, innentől már csak elvből sem teheti meg, hogy nem avatkozik Vadvárt belső dolgaiba. A fürdőhöz vezető út nem hosszú, immár egyedül is, ismét megcsodálja az erőd vonalait, belső elrendezését.*
~Hosszú idő kell ahhoz, hogy megszokjam a helyet.~*gondolja magában, nem azért, mert idegenkedik tőle, de az első napokban biztos többször fog még elmélázva megállni. Időközben a fürdőhöz közelebb ér, majd érdekes látvány tárul elé. Nem gondolta volna, hogy a fürdés ételes hordókban történik, bár, amennyit ő mostanában fürdött igazából számára mindegy is. Nem gondolja, hogy Xotara észreveszi, de megtiszteli azzal, hogy nem lép közelebb miután látja, nincs nagy baj. Lenyűgözi a lány ereje, ahogy a két hordót arrébb gurítja, azonban azt is észreveszi, hogy vélhetően a sötételf tréfa áldozata lett. Nem tartja magát jó emberismerőnek, mégis, csak két személyről tudja elképzelni, hogy hasonlót tesz, abból az egyiket máris kizárja.*
~A visszautasítás néha fájdalmas tud lenni.~*Azon veszi észre magát, hogy kuncog a csuklya alatt. A lány kivágta magát a helyzetből ügyesen, nem volt szüksége segítségre, majd miután látja, hogy visszamegy a fürdőbe, tovább indul. Ami azt illeti ő is beülne egy dézsába, de ahogy Xotarát elnézi, természetesen egy másikba. A legkevésbé sem akar senkivel félreérthető helyzetbe kerülni, de leginkább füstölt halas hordót sem szeretne a fejére. Így az iránymutatás alapján egy közepesen hosszú séta után Pycta melletti szobájához ér. Az erőd belsejét elnézve itt is körbe fog nézni, ha másért nem azért, hogy tudja ki hol található. Szobájába lépve egyszerű látvány fogadja, kezében lévő, Pyctától kapott ruháit rögtön le is teszi az ágy mellett található barna, mély faerezetes komódra. Az ajtóval szemben egy kis ablak látható, szintén a maga nemes egyszerűségében, a szoba közepén szőnyeg, melyre sáros szandáljával nem akar rálépni, így azt rögtön az ajtón belépve belülről leveti. Azon a falon, melyen az ajtó vágása került balra egyszerű fogas. Jobb részen, a komód felett faliszőnyeg, mely vélhetően Erdőmély sablonos térképét ábrázolja. Az ágy szemben áll a szemközti falon lógó tükörrel, alatta mosdószekrénnyel, melyben tiszta víz került odakészítésre. Umon szandálja levételét követően a tükör elé lép és lassan bújik ki csuhájából.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-16 02:48:59
Üzenet elküldve: 2017-12-16 02:48:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőben//
*Xotara elégedetten tekint körbe a fürdőben.
~Pazar.~
A fürdő, egy erődhöz képest meglehetősen takaros. Több abroncsos fürdődézsa sorakozik egymás mellett a helyiségben, ahol központi helyet foglal el a tűzhely, amibe egy vízzel teli nagy csőrös üst van akasztva, egy mozgatható fémállványra. A sötételf lány az üsthöz lép, és serényen begyújt alá a tűzhely mellett talált kovakövekkel.
~Mire ez felmelegszik… ez el fog tartani egy darabig.~
Ekkor furcsa döndülés félét vél hallani az ajtó felől. Talán kopogott valaki, gondolja naivan. Nem lehet tudni. Xotara lenyomja a kilincset, de az ajtó nem enged.
~Mi a fene?~
A mélységi lány neki feszül az ajtónak, ami résnyire kinyílik. Ekkor megpillantja egy nagy hordó részletét.
~A galád pojáca!~
Xotarának nyilvánvalóvá válik, hogy csúf tréfa áldozata lett. Ekkor megelevenedik a sötételf lányban egy régi emlék:
Utoljára ilyen kiszúrást a tizenhárom éves bátyja, Zakator intézett ellene. A sötételf fiú, az alig hat éves kis Xotarát egy elhagyatott pajtába zárta be, amiről azt mondta húgának, hogy eredarok lakják. Xotara akkor persze halálra rémült, de minden bátorságát összeszedve felment a szénapadlásra és az ablakon kimászott egy fára. Az elhagyott pajta nem volt messze a viskójuktól, így a kislány hamar haza talált. Útközben persze rájött, hogy bátyja gonosz tréfát űzött vele, de egy árva szót sem szólt anyjuknak a dologról. Helyette inkább kitolt Zakatorral, a maga kislányos módján. Egyik éjszaka bekente emeletes ágyúk létrájának fokait disznózsírral. A kislány reggel arra ébredt, hogy bátyja nagy robajjal nyekkenve elterült a földön.
A sötételf lány az emlék hatására elmosolyodik.
Nem gondolkozik a miérteken, ahogy akkor sem tette, amikor bátyja tréfálta meg. Elég, hogy érti az üzenetet, amire alkalomadtán, majd a maga módján válaszol.
Xotara elhátrál az ajtótól, hogy nagyobb lendületet vehessen. Kissé neki fut, majd jobb vállával teljes erejéből az ajtónak feszül. Az ajtó megmozdul, a rés szélesebb lesz, majd a torlasz megakad a kövezetben. A mélységi lány nem akar az ajtóban kárt tenni, de segítségért se fog kiabálni, mint valami elkényeztetett dáma, és a ficsúr druidának sem akarja megszerezni ezt az örömöt.
Pár pillanatig töpreng a lehetőségeken, majd derűsen elvigyorodik.
Bal csizmája orrát betolja az ajtó alá. Jobb kezével benyúl a félfa, és az ajtó közötti résbe. Bal kezével megragadja a kilincset, majd a három végtagjával, nemes egyszerűséggel leemeli az ajtót a zsanérokról. Földre téve az ajtót eltolja oldalra. Kecsesen átszökken a két hordó felett, amiket egyesével az oldalukra döntve elgörget az útból. Pár pillanatig elszöszöl az ajtóval, mire mindkét zsanérra sikerül visszaillesztenie, de miután ezzel is meg van, somolyogva újra magára csukja a fürdőt.
Látja, időközben a fürdővize is elkészült. Nekilát megszabadulni a ruháitól. Vetkőzés közben eszébe jut, hogy ruháira is ráférne egy mosás. Lila ruháját, fehérneműjét és köpenyét egy nagy mosóteknőbe dobja. Fegyverzetét, és vértezetét gondosan az egyik fogasra akasztja. Hosszú szárú csizmájának is az akasztóalkalmatosság alatt talál helyet. Forró vizet önt ruháira, és a fürdődézsát is tele tölti. A fakád fejrészéhez terít egy összehajtott törölközött, hogy kényelmesebb legyen benne áztatnia magát. „Ha már lúd, legyen kövér” alapon. Végezetül pedig dob egy-egy szappant a teknőbe és a fürdődézsába is. Mikor belép a gőzölgő vízzel teli dézsába, felszisszen. Áthűlt a talpa a hideg kövön, és a víz is forró. Lassan, de elégedetten ereszkedik bele nyakig a kádba.*
*Xotara elégedetten tekint körbe a fürdőben.
~Pazar.~
A fürdő, egy erődhöz képest meglehetősen takaros. Több abroncsos fürdődézsa sorakozik egymás mellett a helyiségben, ahol központi helyet foglal el a tűzhely, amibe egy vízzel teli nagy csőrös üst van akasztva, egy mozgatható fémállványra. A sötételf lány az üsthöz lép, és serényen begyújt alá a tűzhely mellett talált kovakövekkel.
~Mire ez felmelegszik… ez el fog tartani egy darabig.~
Ekkor furcsa döndülés félét vél hallani az ajtó felől. Talán kopogott valaki, gondolja naivan. Nem lehet tudni. Xotara lenyomja a kilincset, de az ajtó nem enged.
~Mi a fene?~
A mélységi lány neki feszül az ajtónak, ami résnyire kinyílik. Ekkor megpillantja egy nagy hordó részletét.
~A galád pojáca!~
Xotarának nyilvánvalóvá válik, hogy csúf tréfa áldozata lett. Ekkor megelevenedik a sötételf lányban egy régi emlék:
Utoljára ilyen kiszúrást a tizenhárom éves bátyja, Zakator intézett ellene. A sötételf fiú, az alig hat éves kis Xotarát egy elhagyatott pajtába zárta be, amiről azt mondta húgának, hogy eredarok lakják. Xotara akkor persze halálra rémült, de minden bátorságát összeszedve felment a szénapadlásra és az ablakon kimászott egy fára. Az elhagyott pajta nem volt messze a viskójuktól, így a kislány hamar haza talált. Útközben persze rájött, hogy bátyja gonosz tréfát űzött vele, de egy árva szót sem szólt anyjuknak a dologról. Helyette inkább kitolt Zakatorral, a maga kislányos módján. Egyik éjszaka bekente emeletes ágyúk létrájának fokait disznózsírral. A kislány reggel arra ébredt, hogy bátyja nagy robajjal nyekkenve elterült a földön.
A sötételf lány az emlék hatására elmosolyodik.
Nem gondolkozik a miérteken, ahogy akkor sem tette, amikor bátyja tréfálta meg. Elég, hogy érti az üzenetet, amire alkalomadtán, majd a maga módján válaszol.
Xotara elhátrál az ajtótól, hogy nagyobb lendületet vehessen. Kissé neki fut, majd jobb vállával teljes erejéből az ajtónak feszül. Az ajtó megmozdul, a rés szélesebb lesz, majd a torlasz megakad a kövezetben. A mélységi lány nem akar az ajtóban kárt tenni, de segítségért se fog kiabálni, mint valami elkényeztetett dáma, és a ficsúr druidának sem akarja megszerezni ezt az örömöt.
Pár pillanatig töpreng a lehetőségeken, majd derűsen elvigyorodik.
Bal csizmája orrát betolja az ajtó alá. Jobb kezével benyúl a félfa, és az ajtó közötti résbe. Bal kezével megragadja a kilincset, majd a három végtagjával, nemes egyszerűséggel leemeli az ajtót a zsanérokról. Földre téve az ajtót eltolja oldalra. Kecsesen átszökken a két hordó felett, amiket egyesével az oldalukra döntve elgörget az útból. Pár pillanatig elszöszöl az ajtóval, mire mindkét zsanérra sikerül visszaillesztenie, de miután ezzel is meg van, somolyogva újra magára csukja a fürdőt.
Látja, időközben a fürdővize is elkészült. Nekilát megszabadulni a ruháitól. Vetkőzés közben eszébe jut, hogy ruháira is ráférne egy mosás. Lila ruháját, fehérneműjét és köpenyét egy nagy mosóteknőbe dobja. Fegyverzetét, és vértezetét gondosan az egyik fogasra akasztja. Hosszú szárú csizmájának is az akasztóalkalmatosság alatt talál helyet. Forró vizet önt ruháira, és a fürdődézsát is tele tölti. A fakád fejrészéhez terít egy összehajtott törölközött, hogy kényelmesebb legyen benne áztatnia magát. „Ha már lúd, legyen kövér” alapon. Végezetül pedig dob egy-egy szappant a teknőbe és a fürdődézsába is. Mikor belép a gőzölgő vízzel teli dézsába, felszisszen. Áthűlt a talpa a hideg kövön, és a víz is forró. Lassan, de elégedetten ereszkedik bele nyakig a kádba.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-15 21:49:43
Üzenet elküldve: 2017-12-15 21:49:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//gyakorlás//
*Szerencsére Lyzzel nem kerülik el egymást, így aztán egymás társaságában mehetnek ki a gyakorlótérre. Meg ugye Zarával, aki csak később csatlakozik, de nem olyan későn, hogy lemaradhasson bármi érdemi részről. Mint például arról, hogy a fegyvertárból együttes erővel hozhassák ki a céltáblákat, meg a gyakorlófegyvereket.*
- Gazdagnegyedi vagyok, szerinted lőttem?
*Kérdezi mosolyogva és közben rázza a fejét. Persze Lyz nem láthatta őt a városi kisasszonykák divatos ruhájában, könnyű topánjában, márpedig abban a ruhában érkezett Vadvédbe. Azelőtt sosem fogott a kezében semmiféle szerszámot, gyakorlófegyvert is csak a minap először. Azelőtt elképzelni sem tudta volna, hogy valaha nadrágot meg csizmát húzzon, mostanra meg azt nem tudja elképzelni, hogy újra szoknyát viseljen. Arra sem gondolt soha, hogy valaha kiszolgáljon másokat, meg leszedje utánuk az asztalt, vagy hogy az erdőben bogyókat szedjen. Íjjal lőjön. Természetesen nem lőtt soha, elméletben persze erről is tudja, hogy hogyan kell, de most itt áll egy darab fával az egyik kezében, az ideggel meg a másikban, ha a kettőt össze tudná kapcsolni egymással, akkor már összeállna íjjá. Szóval ő még a nulladik lépésnél tart, baromi messze attól, hogy a nyílvessző is a képbe kerüljön.*
- Iszom a szavaid. És légy velem türelmes, mert tényleg béna vagyok.
*Szerencsére Lyzzel nem kerülik el egymást, így aztán egymás társaságában mehetnek ki a gyakorlótérre. Meg ugye Zarával, aki csak később csatlakozik, de nem olyan későn, hogy lemaradhasson bármi érdemi részről. Mint például arról, hogy a fegyvertárból együttes erővel hozhassák ki a céltáblákat, meg a gyakorlófegyvereket.*
- Gazdagnegyedi vagyok, szerinted lőttem?
*Kérdezi mosolyogva és közben rázza a fejét. Persze Lyz nem láthatta őt a városi kisasszonykák divatos ruhájában, könnyű topánjában, márpedig abban a ruhában érkezett Vadvédbe. Azelőtt sosem fogott a kezében semmiféle szerszámot, gyakorlófegyvert is csak a minap először. Azelőtt elképzelni sem tudta volna, hogy valaha nadrágot meg csizmát húzzon, mostanra meg azt nem tudja elképzelni, hogy újra szoknyát viseljen. Arra sem gondolt soha, hogy valaha kiszolgáljon másokat, meg leszedje utánuk az asztalt, vagy hogy az erdőben bogyókat szedjen. Íjjal lőjön. Természetesen nem lőtt soha, elméletben persze erről is tudja, hogy hogyan kell, de most itt áll egy darab fával az egyik kezében, az ideggel meg a másikban, ha a kettőt össze tudná kapcsolni egymással, akkor már összeállna íjjá. Szóval ő még a nulladik lépésnél tart, baromi messze attól, hogy a nyílvessző is a képbe kerüljön.*
- Iszom a szavaid. És légy velem türelmes, mert tényleg béna vagyok.
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-15 20:41:04
Üzenet elküldve: 2017-12-15 20:41:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvéd – ismerkedés - vége//
* Látja, amint Bayde és Xotara lassan a fürdő felé indulnak, kissé elszomorodik, hogy a sötételf nem tart velük, róla és Pyctáról érzi leginkább, hogy elsőre elfogadják úgy ahogy van. Bizalmukba fogadják és ez, a mai világban óriási szó. Örül annak, hogy végül Pycta vállalja az idegenvezetést, fáradt ugyan, de nem annyira, hogy ez a lenyűgöző erőd ne kápráztassa el. Leginkább az tetszik neki, ahogy Pycta terveiről mesél, látszik, hogy életét jelenti ez a hely, vagy legalábbis gondoskodni akar róla. Nem tudja megmagyarázni miért, de különösen tetszik számára a szabad ég alatt elhelyezett szentély gondolata. Élvezettel szívja be a természet illatát, miközben Pycta mesél. Hihetetlenül frissnek érzi a levegőt, bár a hideg olykor csípős, lehelete festi meg a szeme előtt derengő erődöt, olykor függönybe burkolva azt, hogy aztán játszi könnyedséggel illanjon el a teremtett köd, mint a kámfor. A csuklyája alól közben Pyctát is megfigyeli, arcvonásai meglehetősen őszinték és barátságosak. Úgy gondolja, jóban lesznek, ahogy egyébként a csapat többi tagjára is pozitívan gondol. Szinte észre sem veszi, hogy sétájuk végéhez érnek, akár örökké tudná hallgatni Vadvéd és a venárok történetét, kikhez már ő is tartozhat:*
- Köszönöm, hogy bemutattad otthonod, barátom. Nagyon sokat jelentett ez nekem és nem csak azért, hogy ne tévedjek el útközben. Lelked a környezettel egybeforr, ezt a világtalanok is látják, utad a fény szegélyezi, lépteid fák követik, s vigyázzák. Úgy érzem, örökké folytatnám a sétát, s hallgatnám történeteid, de bevallom kissé elfáradtam, s lepihennék.
*A szerzetes ekkor meghajol, még egy utolsó pillantást vet a tervezett szentély helyén éledező apró facsemetére, majd Pyctára néz várakozóan.*
* Látja, amint Bayde és Xotara lassan a fürdő felé indulnak, kissé elszomorodik, hogy a sötételf nem tart velük, róla és Pyctáról érzi leginkább, hogy elsőre elfogadják úgy ahogy van. Bizalmukba fogadják és ez, a mai világban óriási szó. Örül annak, hogy végül Pycta vállalja az idegenvezetést, fáradt ugyan, de nem annyira, hogy ez a lenyűgöző erőd ne kápráztassa el. Leginkább az tetszik neki, ahogy Pycta terveiről mesél, látszik, hogy életét jelenti ez a hely, vagy legalábbis gondoskodni akar róla. Nem tudja megmagyarázni miért, de különösen tetszik számára a szabad ég alatt elhelyezett szentély gondolata. Élvezettel szívja be a természet illatát, miközben Pycta mesél. Hihetetlenül frissnek érzi a levegőt, bár a hideg olykor csípős, lehelete festi meg a szeme előtt derengő erődöt, olykor függönybe burkolva azt, hogy aztán játszi könnyedséggel illanjon el a teremtett köd, mint a kámfor. A csuklyája alól közben Pyctát is megfigyeli, arcvonásai meglehetősen őszinték és barátságosak. Úgy gondolja, jóban lesznek, ahogy egyébként a csapat többi tagjára is pozitívan gondol. Szinte észre sem veszi, hogy sétájuk végéhez érnek, akár örökké tudná hallgatni Vadvéd és a venárok történetét, kikhez már ő is tartozhat:*
- Köszönöm, hogy bemutattad otthonod, barátom. Nagyon sokat jelentett ez nekem és nem csak azért, hogy ne tévedjek el útközben. Lelked a környezettel egybeforr, ezt a világtalanok is látják, utad a fény szegélyezi, lépteid fák követik, s vigyázzák. Úgy érzem, örökké folytatnám a sétát, s hallgatnám történeteid, de bevallom kissé elfáradtam, s lepihennék.
*A szerzetes ekkor meghajol, még egy utolsó pillantást vet a tervezett szentély helyén éledező apró facsemetére, majd Pyctára néz várakozóan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346