Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:19:38
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:19:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Nara legnagyobb meglepetésére, Baldrol nemhogy nem sértődik meg, vagy húzódik messzebb, de határozottan érezte, hogy átkarolta és szabadkozására könnyed, vidám kedvességgel reagál. Az első megkönnyebbülésnek hála felnevet a férfi szavain, és már cseppet sem bánja a meggondolatlanságát.*
~Nekem sem úgy tűnt.~
*Sőt, jobban belegondolva neki is jól esett ez a természetes reakció tőle és bár csak pár pillanat volt, hiányt ébreszt benne. Így aztán, ahogy Sunuko mellé telepszik, önkéntelenül araszol egy pár centit Baldrol felé. Még még mindig nem nyúl semmihez az asztalon, kivárja a beszéd végét. Az újak bemutatkozását is figyelmesen hallgatja és közben alaposan meg is nézi őket, ügyelve az apró részletekre. Nara azt tanulta és a tapasztalata is az, hogy sokat elárul az emberekről a testük, a mozdulataik, a beszédük, és főleg a szemük. Kevesen tudnak a szemükkel is hazudni. A Yezaként bemutatkozó lány rögtön egy kis produkciót is produkál a monológja mellé. Nara is nyújtogatja a nyakát, mint a többiek, hogy mi okozhatta a riadalmat, és a nő kezében tartott kanál útját követve még elkap valami apró, mozgó lényt iszkolni a nyitott ajtón kifelé.*
~Szegény apróság jobban megrémülhetett, mint az asztalon táncoló vörös, de remélem talál helyet, ahová elbújhat az eső elől.~
*Egyik szemöldökét megemelve küld egy mosolyt Baldrolnak és halkan megjegyzi.*
-Ennél nagyobb bestiákkal is szembe fogunk kerülni.
*Sylweran végül folytatja a beszédet és Narát az óriás említésére ismét kirázza a hideg.*
~Felkészültebbnek kell lennünk, de azért remélem ebből nem lesz rendszer. Ha az én őrségem alatt történik, nem tudom mit tehetnék a harang kongatásán túl.~
*Shiriqa új méretére továbbra sem kap választ, de mivel senkin nem látja az aggodalmat, egy gondolatbeli vállrándítással elintézi a dolgot. Nem áll olyan közel a nőhöz, hogy erről faggassa, hiszen az első este óta sosem volt vele túl kedves, így Nara sem zaklatta.*
~Majd idővel kiderül mi lelte.~
*Niavi halálhírén azonban teljesen megrökönyödik. Alig ismerte a nőt, hiszen nem sokkal azután távozott is, hogy ők megérkeztek. Ettől függetlenül megrázza a bejelentés és a termen végig futó jeges, szomorú döbbenet is. Baldrolra pillant, aki láthatóan nyugtalanul fészkelődik és a termet pásztázza.*
~Kit kereshet? Talán létszám ellenőrzést tart?~
*Látja arcán a szomorúságot, ezért finoman megérinti a férfi karját, együttérzése jeléül, majd másik kezébe veszi a poharát és ő is megemelve tiszteleg a távozó előtt.*
-Niavira.
*Belekortyol az édes borba és a nedűnek hála, jóleső melegség járja át. Pont a legjobbkor.*
-Nagyon sajnálom.
*Fordul ismét Baldrol felé. Nehéz és szomorú pillanat ez, ami valószínűleg hamar véget vet majd a vacsora utáni bárminemű ünneplésnek.*
~Kár.~
*Villan át az agyán, de már meg is dorgálja magát a tiszteletlenségért.*
~Mindenki másként gyászol, nem mindenki hangos, vigalommal és iszogatással, mint anno otthon. Ne légy önző! Ezt illik tiszteletben tartani.~
*Nara legnagyobb meglepetésére, Baldrol nemhogy nem sértődik meg, vagy húzódik messzebb, de határozottan érezte, hogy átkarolta és szabadkozására könnyed, vidám kedvességgel reagál. Az első megkönnyebbülésnek hála felnevet a férfi szavain, és már cseppet sem bánja a meggondolatlanságát.*
~Nekem sem úgy tűnt.~
*Sőt, jobban belegondolva neki is jól esett ez a természetes reakció tőle és bár csak pár pillanat volt, hiányt ébreszt benne. Így aztán, ahogy Sunuko mellé telepszik, önkéntelenül araszol egy pár centit Baldrol felé. Még még mindig nem nyúl semmihez az asztalon, kivárja a beszéd végét. Az újak bemutatkozását is figyelmesen hallgatja és közben alaposan meg is nézi őket, ügyelve az apró részletekre. Nara azt tanulta és a tapasztalata is az, hogy sokat elárul az emberekről a testük, a mozdulataik, a beszédük, és főleg a szemük. Kevesen tudnak a szemükkel is hazudni. A Yezaként bemutatkozó lány rögtön egy kis produkciót is produkál a monológja mellé. Nara is nyújtogatja a nyakát, mint a többiek, hogy mi okozhatta a riadalmat, és a nő kezében tartott kanál útját követve még elkap valami apró, mozgó lényt iszkolni a nyitott ajtón kifelé.*
~Szegény apróság jobban megrémülhetett, mint az asztalon táncoló vörös, de remélem talál helyet, ahová elbújhat az eső elől.~
*Egyik szemöldökét megemelve küld egy mosolyt Baldrolnak és halkan megjegyzi.*
-Ennél nagyobb bestiákkal is szembe fogunk kerülni.
*Sylweran végül folytatja a beszédet és Narát az óriás említésére ismét kirázza a hideg.*
~Felkészültebbnek kell lennünk, de azért remélem ebből nem lesz rendszer. Ha az én őrségem alatt történik, nem tudom mit tehetnék a harang kongatásán túl.~
*Shiriqa új méretére továbbra sem kap választ, de mivel senkin nem látja az aggodalmat, egy gondolatbeli vállrándítással elintézi a dolgot. Nem áll olyan közel a nőhöz, hogy erről faggassa, hiszen az első este óta sosem volt vele túl kedves, így Nara sem zaklatta.*
~Majd idővel kiderül mi lelte.~
*Niavi halálhírén azonban teljesen megrökönyödik. Alig ismerte a nőt, hiszen nem sokkal azután távozott is, hogy ők megérkeztek. Ettől függetlenül megrázza a bejelentés és a termen végig futó jeges, szomorú döbbenet is. Baldrolra pillant, aki láthatóan nyugtalanul fészkelődik és a termet pásztázza.*
~Kit kereshet? Talán létszám ellenőrzést tart?~
*Látja arcán a szomorúságot, ezért finoman megérinti a férfi karját, együttérzése jeléül, majd másik kezébe veszi a poharát és ő is megemelve tiszteleg a távozó előtt.*
-Niavira.
*Belekortyol az édes borba és a nedűnek hála, jóleső melegség járja át. Pont a legjobbkor.*
-Nagyon sajnálom.
*Fordul ismét Baldrol felé. Nehéz és szomorú pillanat ez, ami valószínűleg hamar véget vet majd a vacsora utáni bárminemű ünneplésnek.*
~Kár.~
*Villan át az agyán, de már meg is dorgálja magát a tiszteletlenségért.*
~Mindenki másként gyászol, nem mindenki hangos, vigalommal és iszogatással, mint anno otthon. Ne légy önző! Ezt illik tiszteletben tartani.~
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:44:17
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:44:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Mármint a testvéreim közül? Aligha. Nem hiszem, hogy a családom ránk hagyott volna bármi olyan jegyet, ami jól megkülönböztethetővé tenne bennünket bárki mástól. Ha leszámítjuk a bántóan jóképű arcvágást és gyors észjárást. *Elmélázik azért a kérdésen ennél komolyabban is, e végett csapja el a dolog végét megint humorral: jó messzire kell nyúlnia emlékezete kútjába ahhoz, hogy kihalásszon valamit az alján kerengő zavarosból. Sikertelen próbálkozását beismerendő, fejet is ingat rá.*
- Nem hogy az arcuk, de már a nevük sem rémlik. Nem mondhatnám, hogy túl szorosra fűztük volna a köteléket, ehhe. *Nem kelti még ezek nyomán sem azt a benyomást, hogy mindezt akár egy picinyt is bánná: volt idő, amikor mérhetetlen dühöt érzett afelett az igazságtalanság felett, amiért őt tették lapátra. Sokáig azt hitte, hogy anyjára és apjára haragszik, később nagyobb játékost, az Élettel karöltve járó Sorsot szemelte ki utálata célpontjául, mígnem rájött, hogy ha ez a méreg tovább eszi, sohasem lehet igazán szabad. A zsoldosévek feledteték vele, sőt bizonyos mértékben még meg is adták neki mindazt, amiről fiatalon, választás nélkül le kellett mondania.*
- Miért nem megyünk el és nézzük meg a tanyát? *Khan az a fajta, intuitív ember aki szeret az elsőként felötlő gondolataira azonnal tettekkel válaszolni, a Dynnel folytatott beszélgetés nyomán pedig feltámad benne a kedv, hogy megnézze a "családi fészket" odafönn, északon. Na nem azért, hogy harminc évnyi távollét után asztalhoz hívja földijeit és megossza velük az elmúlt három dekád eseményeit. Nem akar ő könnyes újraegyesülést sem, egyszerűen csak tudni szeretné, hogy mivé lettek a hely és azok az emberek, akiknek végsoron az életét köszönheti.
A raktárelhagyással ő sem siet és a Vörössel sem érezteti, hogy bárhova is sietnük kellene, noha a folyosón csoszogó-kopogó kapkodó léptek zaja emlékezteti a férfit arra, hogy jobb, ha felkészítik gyomraikat egy újabb lakomára. Sylweran a nagyterembe hívatta összes egész Vadvédet, a szóbeszéd szerint még friss jelentkezőket is hoztak Levegővárosból. Milyen remek lesz elszámolni majd mindenki előtt arról a kis afféről Erdőmélyén.*
- Nem. *Határozottan és hezitálás nélkül vágja ki a választ, kissé talán túl korán is, mintha ez egyfajta előre bekészített reakció lett volna, éppen erre a kérdésre. Khannál sohasem lehet teljesen biztos az ember, hogy mikor alakítja a széltolót és mikor fed fel éppen magából egy lapnyi igazságot.*
- Az az álom elbukott már nagyon rég. Ő árulta el, amikor... *De kiebrudalják őket a spájzból, olyan tempóban, hogy ez a befejezés már bizonyosan egy másik alkalomra marad.*
//Venár Vacsora//
- He, valaki betört hozzánk? *Oldalba böki Dynt, amikor belépve a vacsoraterembe meghallja a pusmorgást az esetről.* Szerinted se őt főzték meg nyársra tűzve, ugye?
*Beoldalaz lánghajú asszonya mellett a helyiségbe, valószínűleg mindezt utolsókként, tekintve, hogy úgy kellett kirugdalni őket az egyik kisebb éléskamrából. Bőszen keresi annak lehetőségét, hogy elkerülje Sylweran tekintetét, ha mégis összeakadnának, kupája után kap amit joviálisan megemel a vezér felé, mintha minden egyes ilyen alkalom egy külön ünnep volna.
Dynnel ellentétben ő nem sokat törődött a külcsínnel, az egyik mentéjét porolta le, amit az ilyen különleges vasár- és ünnepnapokon szokott magára aggatni, de csak azért, mert baromi drága volt és olyan történelem birtokosa, aminek tizedéért egy historikus odaadná a fél karját is. A bent lévőknek persze mind int, bólint vagy egy félhangos "adjanak az istenek"-et is elmorran, de óvva inti magát attól, hogy bárkit megpróbáljon a nevén szólítani, mert ő még Dynnél is rosszabb egy fokkal. A lány fejében legalább vannak nevek, csak a megfelelő arcokat nem tudja hozzájuk rendelni. Khan ezzel szemben még csak a neveket sem tudja, úgyhogy külön feladatának jelöli ki, hogy a mai este során úgy csalja ezeket ki tulajdonosaiktól, hogy ne bukjon le: halvány gőze sincs, kivel beszél épp.*
- Ja, hát ja. Ráér az. *Addig talán el is felejti az elf, hogy vannak ők is, meg a nagy bejelenteni valójuk. Amikor leülnek, hogy a vezéré lehessen minden figyelem, azért tenyérrel jókorát csap asszony combjára és bele is markol.*
- Úgy imádom az én kis nejecskémet. *Aztán következik a beszámoló mindenféle dologról, amiknek java része Khan szerint ugyanúgy megtörténhetett mint nem, mert sok változást nem figyelt meg a környezetében. Ettől egy kicsit (de csak kicsit) elszégyelli magát, mert olyan, mintha csak kirándulásnak fogná fel a Vadvéd-beli életet, pedig ő tényleg szeretne okleveles szörnyvadász lenni és mindenféle egzotikus dögért pénzt kapni. Jó sok pénzt.
Korty közben találja Sylweran felszólítása, még ha neveiket konkrétan nem is említi.*
~ Édes faszom. ~
- Jártunk a falakon kívül és találtunk egy értelmesnek tűnő macskafajt, akik rabul ejtették Dynt, én meg fegyvertelenül odasétáltam a táboruk elé azzal a céllal, hogy kihozzam őt onnét. Ezek aztán megverekedtek a jogért, hogy ki zabáljon fel minket, de a káoszban sikerült meglépnünk az egyik nőstény segítségével, akinek a kicsinyét Dyn megmentette. *Olyan gyorsan mondja ezt el, mint korábban semmi mást, bízván abban, hogy így kevésbé lesz majd büntetendő.* Ja és Warginak neveztük... nevezte el a kis dögöt.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.13 20:13:41
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Mármint a testvéreim közül? Aligha. Nem hiszem, hogy a családom ránk hagyott volna bármi olyan jegyet, ami jól megkülönböztethetővé tenne bennünket bárki mástól. Ha leszámítjuk a bántóan jóképű arcvágást és gyors észjárást. *Elmélázik azért a kérdésen ennél komolyabban is, e végett csapja el a dolog végét megint humorral: jó messzire kell nyúlnia emlékezete kútjába ahhoz, hogy kihalásszon valamit az alján kerengő zavarosból. Sikertelen próbálkozását beismerendő, fejet is ingat rá.*
- Nem hogy az arcuk, de már a nevük sem rémlik. Nem mondhatnám, hogy túl szorosra fűztük volna a köteléket, ehhe. *Nem kelti még ezek nyomán sem azt a benyomást, hogy mindezt akár egy picinyt is bánná: volt idő, amikor mérhetetlen dühöt érzett afelett az igazságtalanság felett, amiért őt tették lapátra. Sokáig azt hitte, hogy anyjára és apjára haragszik, később nagyobb játékost, az Élettel karöltve járó Sorsot szemelte ki utálata célpontjául, mígnem rájött, hogy ha ez a méreg tovább eszi, sohasem lehet igazán szabad. A zsoldosévek feledteték vele, sőt bizonyos mértékben még meg is adták neki mindazt, amiről fiatalon, választás nélkül le kellett mondania.*
- Miért nem megyünk el és nézzük meg a tanyát? *Khan az a fajta, intuitív ember aki szeret az elsőként felötlő gondolataira azonnal tettekkel válaszolni, a Dynnel folytatott beszélgetés nyomán pedig feltámad benne a kedv, hogy megnézze a "családi fészket" odafönn, északon. Na nem azért, hogy harminc évnyi távollét után asztalhoz hívja földijeit és megossza velük az elmúlt három dekád eseményeit. Nem akar ő könnyes újraegyesülést sem, egyszerűen csak tudni szeretné, hogy mivé lettek a hely és azok az emberek, akiknek végsoron az életét köszönheti.
A raktárelhagyással ő sem siet és a Vörössel sem érezteti, hogy bárhova is sietnük kellene, noha a folyosón csoszogó-kopogó kapkodó léptek zaja emlékezteti a férfit arra, hogy jobb, ha felkészítik gyomraikat egy újabb lakomára. Sylweran a nagyterembe hívatta összes egész Vadvédet, a szóbeszéd szerint még friss jelentkezőket is hoztak Levegővárosból. Milyen remek lesz elszámolni majd mindenki előtt arról a kis afféről Erdőmélyén.*
- Nem. *Határozottan és hezitálás nélkül vágja ki a választ, kissé talán túl korán is, mintha ez egyfajta előre bekészített reakció lett volna, éppen erre a kérdésre. Khannál sohasem lehet teljesen biztos az ember, hogy mikor alakítja a széltolót és mikor fed fel éppen magából egy lapnyi igazságot.*
- Az az álom elbukott már nagyon rég. Ő árulta el, amikor... *De kiebrudalják őket a spájzból, olyan tempóban, hogy ez a befejezés már bizonyosan egy másik alkalomra marad.*
//Venár Vacsora//
- He, valaki betört hozzánk? *Oldalba böki Dynt, amikor belépve a vacsoraterembe meghallja a pusmorgást az esetről.* Szerinted se őt főzték meg nyársra tűzve, ugye?
*Beoldalaz lánghajú asszonya mellett a helyiségbe, valószínűleg mindezt utolsókként, tekintve, hogy úgy kellett kirugdalni őket az egyik kisebb éléskamrából. Bőszen keresi annak lehetőségét, hogy elkerülje Sylweran tekintetét, ha mégis összeakadnának, kupája után kap amit joviálisan megemel a vezér felé, mintha minden egyes ilyen alkalom egy külön ünnep volna.
Dynnel ellentétben ő nem sokat törődött a külcsínnel, az egyik mentéjét porolta le, amit az ilyen különleges vasár- és ünnepnapokon szokott magára aggatni, de csak azért, mert baromi drága volt és olyan történelem birtokosa, aminek tizedéért egy historikus odaadná a fél karját is. A bent lévőknek persze mind int, bólint vagy egy félhangos "adjanak az istenek"-et is elmorran, de óvva inti magát attól, hogy bárkit megpróbáljon a nevén szólítani, mert ő még Dynnél is rosszabb egy fokkal. A lány fejében legalább vannak nevek, csak a megfelelő arcokat nem tudja hozzájuk rendelni. Khan ezzel szemben még csak a neveket sem tudja, úgyhogy külön feladatának jelöli ki, hogy a mai este során úgy csalja ezeket ki tulajdonosaiktól, hogy ne bukjon le: halvány gőze sincs, kivel beszél épp.*
- Ja, hát ja. Ráér az. *Addig talán el is felejti az elf, hogy vannak ők is, meg a nagy bejelenteni valójuk. Amikor leülnek, hogy a vezéré lehessen minden figyelem, azért tenyérrel jókorát csap asszony combjára és bele is markol.*
- Úgy imádom az én kis nejecskémet. *Aztán következik a beszámoló mindenféle dologról, amiknek java része Khan szerint ugyanúgy megtörténhetett mint nem, mert sok változást nem figyelt meg a környezetében. Ettől egy kicsit (de csak kicsit) elszégyelli magát, mert olyan, mintha csak kirándulásnak fogná fel a Vadvéd-beli életet, pedig ő tényleg szeretne okleveles szörnyvadász lenni és mindenféle egzotikus dögért pénzt kapni. Jó sok pénzt.
Korty közben találja Sylweran felszólítása, még ha neveiket konkrétan nem is említi.*
~ Édes faszom. ~
- Jártunk a falakon kívül és találtunk egy értelmesnek tűnő macskafajt, akik rabul ejtették Dynt, én meg fegyvertelenül odasétáltam a táboruk elé azzal a céllal, hogy kihozzam őt onnét. Ezek aztán megverekedtek a jogért, hogy ki zabáljon fel minket, de a káoszban sikerült meglépnünk az egyik nőstény segítségével, akinek a kicsinyét Dyn megmentette. *Olyan gyorsan mondja ezt el, mint korábban semmi mást, bízván abban, hogy így kevésbé lesz majd büntetendő.* Ja és Warginak neveztük... nevezte el a kis dögöt.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.13 20:13:41
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-13 16:05:40
Üzenet elküldve: 2017-04-13 16:05:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*Ahogy jobban megnézi magának a Legran nevű lányt, maga is rájön, hogy a hajszíne legfeljebb csak a fényviszonyok barátságos lángjában nevezhető vörösnek. A hangulatát persze ez az apróság nem tudja elrontani, az eseten meg aztán még kevesebb ideje marad gondolkodni, ugyanis Nara Baldrol vállának dőlve igyekszik tompítani feltörő nevetését.
Ez az apró, váratlan gesztus meghökkenti az északit. Elsőként megdöbben, majd megörül, majd nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, végül rájön, hogy ez a mozdulat mennyire jól esik neki. Szinte természetesnek hat, olyan könnyedén és gyorsan történt. Csak ekkor veszi észre, hogy egyik kezével automatikusan átkarolta a nevető lányt, mint aki megvédhetné attól a lebukástól, hogy máson nevetett.*
~Milyen törékenyek tűik így.~
*Ezért mikor Mylnara ijedt arccal eltávolodik tőle, nem is érti mi történhetett.*
~Most rosszat tettem?~
*Pedig az egész helyzetből ő semmi rosszat nem érzékelt. Aztán jön a szabadkozás. Lehet csúnya dolog ilyeneken megkönnyebbülni, de Nara szavai valóba könnyítenek a lelkén és még egy visszafogottabb mosolyt is eredményeznek.*
- Ugyan, nem törtét semmi!
*Mert mégis mi volt ebben? Semmi! No lám, máris megjelenik könnyed, jókedvű énje, amit ugyanúgy képes pajzsként használni, mint időnkénti hallgatagságát.*
~Legalább nem más zavarta meg.~
*Persze, ha tudná, hogy a lány az apja által teremtett biztonságérzetéhez párosítja, már nem biztos, hogy így vélekedne a dologról, még ha bókként is felfoghatná.
Egyelőre azonban csak azon jár a feje, hogy milyen aranyosan tud elpirulni a mellette ülő.*
- Figyelj, a vállamat már egész közelről ismered.
*Ha nincs más, egy kis viccelődés még sohasem ártott.*
- És nem hiszem, hogy kifogása lett volna ellene.
*Vigyorodik el, mintha nem is magáról beszélne és számára ez az egész semmit sem jelentett volna. Még az érkező Tana táljáról is elcsen egy finomabb falatot, mire a lány megpróbál rácsapni a kezére. Szerencsére Baldrol gyorsabbnak bizonyul, így kap még a lánytól egy rosszalló mosolyt, majd sebtében eltünteti a hasába.
Közben az újak is letelepednek hozzájuk. A Sunuko nevezetű alak ráadásul Nara mellé telepedik le. Szerencsére amazt hamar lekötik az ételek, Sylweran beszéde pedig figyelmes csöndet produkál a teremben.
Innentől kezdve a beszédet némán és komoran hallgatja. A mondanivalóban több fontos és megfogadandó tényező is elhangzik, kezdve az óriástól a szervezettségig. Shiriqa méretváltozását persze megmosolyogja, de mivel pont az incidens előtt tette tiszteletét a lánynál, így nem az udvaron szembesült a kisebb mérettel. Aztán jönnek az újak. Nem mondanak túl sok mindent, de ez majd úgyis változni fog vagy ha nem, hát úgy kell elfogadni. A sikításra persze fölkapja a fejét és érdeklődve pillant a rőt hajúra.*
~No ez meg mit láthatott?~
*Jó kis bemutatkozó. Kíváncsi lenne mi okozhatott neki ekkora ijedelmet, ezért kérdőn Narára pillant, hátha ő okosabb ebben, de ekkor Sylweran bejelenti Niavi halálhírét. Első reakciójaként Soreylt próbálja megkeresni tekintetével. Baldrolt is elszomorítja a hír, de tudja, hogy ez mégis csak a lovag számára jelenti a legnagyobb veszteséget.*
- Niavira.
*Emeli ő is a poharát a hóhajú, életvidám és kedves lány emlékére. Persze Narával ilyen nem történhet addig, amíg ő itt van. Erről gondoskodni fog.*
*Ahogy jobban megnézi magának a Legran nevű lányt, maga is rájön, hogy a hajszíne legfeljebb csak a fényviszonyok barátságos lángjában nevezhető vörösnek. A hangulatát persze ez az apróság nem tudja elrontani, az eseten meg aztán még kevesebb ideje marad gondolkodni, ugyanis Nara Baldrol vállának dőlve igyekszik tompítani feltörő nevetését.
Ez az apró, váratlan gesztus meghökkenti az északit. Elsőként megdöbben, majd megörül, majd nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, végül rájön, hogy ez a mozdulat mennyire jól esik neki. Szinte természetesnek hat, olyan könnyedén és gyorsan történt. Csak ekkor veszi észre, hogy egyik kezével automatikusan átkarolta a nevető lányt, mint aki megvédhetné attól a lebukástól, hogy máson nevetett.*
~Milyen törékenyek tűik így.~
*Ezért mikor Mylnara ijedt arccal eltávolodik tőle, nem is érti mi történhetett.*
~Most rosszat tettem?~
*Pedig az egész helyzetből ő semmi rosszat nem érzékelt. Aztán jön a szabadkozás. Lehet csúnya dolog ilyeneken megkönnyebbülni, de Nara szavai valóba könnyítenek a lelkén és még egy visszafogottabb mosolyt is eredményeznek.*
- Ugyan, nem törtét semmi!
*Mert mégis mi volt ebben? Semmi! No lám, máris megjelenik könnyed, jókedvű énje, amit ugyanúgy képes pajzsként használni, mint időnkénti hallgatagságát.*
~Legalább nem más zavarta meg.~
*Persze, ha tudná, hogy a lány az apja által teremtett biztonságérzetéhez párosítja, már nem biztos, hogy így vélekedne a dologról, még ha bókként is felfoghatná.
Egyelőre azonban csak azon jár a feje, hogy milyen aranyosan tud elpirulni a mellette ülő.*
- Figyelj, a vállamat már egész közelről ismered.
*Ha nincs más, egy kis viccelődés még sohasem ártott.*
- És nem hiszem, hogy kifogása lett volna ellene.
*Vigyorodik el, mintha nem is magáról beszélne és számára ez az egész semmit sem jelentett volna. Még az érkező Tana táljáról is elcsen egy finomabb falatot, mire a lány megpróbál rácsapni a kezére. Szerencsére Baldrol gyorsabbnak bizonyul, így kap még a lánytól egy rosszalló mosolyt, majd sebtében eltünteti a hasába.
Közben az újak is letelepednek hozzájuk. A Sunuko nevezetű alak ráadásul Nara mellé telepedik le. Szerencsére amazt hamar lekötik az ételek, Sylweran beszéde pedig figyelmes csöndet produkál a teremben.
Innentől kezdve a beszédet némán és komoran hallgatja. A mondanivalóban több fontos és megfogadandó tényező is elhangzik, kezdve az óriástól a szervezettségig. Shiriqa méretváltozását persze megmosolyogja, de mivel pont az incidens előtt tette tiszteletét a lánynál, így nem az udvaron szembesült a kisebb mérettel. Aztán jönnek az újak. Nem mondanak túl sok mindent, de ez majd úgyis változni fog vagy ha nem, hát úgy kell elfogadni. A sikításra persze fölkapja a fejét és érdeklődve pillant a rőt hajúra.*
~No ez meg mit láthatott?~
*Jó kis bemutatkozó. Kíváncsi lenne mi okozhatott neki ekkora ijedelmet, ezért kérdőn Narára pillant, hátha ő okosabb ebben, de ekkor Sylweran bejelenti Niavi halálhírét. Első reakciójaként Soreylt próbálja megkeresni tekintetével. Baldrolt is elszomorítja a hír, de tudja, hogy ez mégis csak a lovag számára jelenti a legnagyobb veszteséget.*
- Niavira.
*Emeli ő is a poharát a hóhajú, életvidám és kedves lány emlékére. Persze Narával ilyen nem történhet addig, amíg ő itt van. Erről gondoskodni fog.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-13 12:01:54
Üzenet elküldve: 2017-04-13 12:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Szerencsére a kimerültségnek hála lassabban reagál, így elkerülik azt a kínos szituációt, hogy egyszerre ketten pattannak fel és látnak neki a lelkes bemutatkozásnak. Főleg, hogy így hamar kiderül a lány számára, hogy újoncok alatt nem csak ő és Sunuko értendő. Így hát van némi szusszanásnyi ideje, mielőtt maga is bemutatkozna.
A vörös hajú lány szavai után már emelkedne, csak ha hosszú túra után ül le az ember, az izmai hajlamosak hamar elkényelmesedni, és nem igazán akaródzik olyan viharos gyorsasággal ismét munkába állni. Ezzel ismét szerencséje van, habár az előbb beszélő Yezának meg pont pech, mert így a merőkanalas műsorról nincs ami elterelje a figyelmet. Legran pedig erősen meresztgeti a szemeit a jelenet felé, még vigyorog is egy sort a derűs látványon, azonban a kiváltó okot, avagy a bajszos kisegeret nem látja. Egy képzeletbeli vállvonást követően viszont végre talpra kecmereg, hogy ezúttal kicsit bővebb lére eresztve mutatkozzon be. De megint megelőzik, de talán jobb is így. Elvégre kettes számú újoncként mutatkozik be, akkor sorrendben Sunuko után lenne illendő felszólalnia.*
- Üdv mindenki, Legran vagyok. Nos ömmm, korábban városlakó voltam, aztán egy ideje már a világot jártam, foglalkoztam ezzel meg azzal, és bökőt, mármint kardot is fogtam már életemben, úgyhogy már tudom, melyik az eleje, meg melyik a vége. A munka alól nem szokásom kibújni, úgyhogy amiatt nem kell aggódni, és azt hiszem, nagyjából ennyi is lenne. *Vissza is csüccsen a helyére, várva a többiek gyors, vagy éppen hosszabbra nyújtott bemutatkozását.
Azután pedig a vezér szavait issza. Óriás problémák? Erdő szellem? Ez így első magának kicsit meredek kezdésnek tűnik. Alig bírja megállni, hogy ne vigyorogjon mint egy vadalma. Na ezt szárnyald túl öcskös. No persze ha most találkozna valami berzenkedő hegyomlással, alighanem egy pillanat alatt péppé zúzná, elvégre nem elvakultan egoista meg nagyképű, meg beképzelt, csak vakmerő. De majd egyszer egy szép napon.
És tessék, máris témánál vagyunk, kiképzés. Meg valami vizsga. Ez utóbbi már inkább fintort csalna az arcára, de uralkodik magán, meg a vonásain. Nagyjából. Habár ha valakit vagy valamit el kell verni, hát legyen, áll elébe, korábban is kellett már ilyet csinálnia, csak az munka volt és nem pontozásra ment. Azonban amint a könyvtár említésére kerül a sor, meg hogy az is fontos részét képezi a felkészülés folyamatának, szíve ritmusa kihagy egy ütemet. Olvasni kell? De most komolyan. Olvasni kell?!?!?!?!? Erre azért kicsit kikerekednek a szemei. Ismeri a számokat is, meg a betűket is, de nem sokon múlott, hogy az elsajátításuk nem maradt ki az életéből. Nem is töltött sok időt velük, mármint olvasgatással meg számolgatással, na jó, utóbbi tudományát használta, ha pénzről volt szó, de könyvek nem igazán kerültek a kezébe. Őszintén szólva nem is bánta. Most meg valami poros köteteket kellene bújnia? Te atya ég. A Szerencse mégis elpártolt tőle. Erre már tényleg enni kell, s ha már rajta kívül mindenki így tesz, hát ő is falatozni kell. Illetve falni, nem nagyon figyel rá, mi kerül a keze ügyébe, csak ehető legyen. Egy medvét meg tudna enni egyedül egy ültő helyben. A többi téma így kissé elkerüli figyelmét, elvégre az említett méretváltoztató nőről nem sokat tud, ahogy azt sem tudja, hogy egy ujjnyi, vagy több lábnyi különbség van a magasságában. Az eltávozott venárnak azonban megadja a tisztességet, de legalábbis amíg magában elmormolja az ilyenkor szokásos betyár búcsút, addig felfüggeszti az evést, és visszafogott arckifejezéssel, némán, ujjbabrálás és egyéb mocorgások nélkül ül a helyén.*
*Szerencsére a kimerültségnek hála lassabban reagál, így elkerülik azt a kínos szituációt, hogy egyszerre ketten pattannak fel és látnak neki a lelkes bemutatkozásnak. Főleg, hogy így hamar kiderül a lány számára, hogy újoncok alatt nem csak ő és Sunuko értendő. Így hát van némi szusszanásnyi ideje, mielőtt maga is bemutatkozna.
A vörös hajú lány szavai után már emelkedne, csak ha hosszú túra után ül le az ember, az izmai hajlamosak hamar elkényelmesedni, és nem igazán akaródzik olyan viharos gyorsasággal ismét munkába állni. Ezzel ismét szerencséje van, habár az előbb beszélő Yezának meg pont pech, mert így a merőkanalas műsorról nincs ami elterelje a figyelmet. Legran pedig erősen meresztgeti a szemeit a jelenet felé, még vigyorog is egy sort a derűs látványon, azonban a kiváltó okot, avagy a bajszos kisegeret nem látja. Egy képzeletbeli vállvonást követően viszont végre talpra kecmereg, hogy ezúttal kicsit bővebb lére eresztve mutatkozzon be. De megint megelőzik, de talán jobb is így. Elvégre kettes számú újoncként mutatkozik be, akkor sorrendben Sunuko után lenne illendő felszólalnia.*
- Üdv mindenki, Legran vagyok. Nos ömmm, korábban városlakó voltam, aztán egy ideje már a világot jártam, foglalkoztam ezzel meg azzal, és bökőt, mármint kardot is fogtam már életemben, úgyhogy már tudom, melyik az eleje, meg melyik a vége. A munka alól nem szokásom kibújni, úgyhogy amiatt nem kell aggódni, és azt hiszem, nagyjából ennyi is lenne. *Vissza is csüccsen a helyére, várva a többiek gyors, vagy éppen hosszabbra nyújtott bemutatkozását.
Azután pedig a vezér szavait issza. Óriás problémák? Erdő szellem? Ez így első magának kicsit meredek kezdésnek tűnik. Alig bírja megállni, hogy ne vigyorogjon mint egy vadalma. Na ezt szárnyald túl öcskös. No persze ha most találkozna valami berzenkedő hegyomlással, alighanem egy pillanat alatt péppé zúzná, elvégre nem elvakultan egoista meg nagyképű, meg beképzelt, csak vakmerő. De majd egyszer egy szép napon.
És tessék, máris témánál vagyunk, kiképzés. Meg valami vizsga. Ez utóbbi már inkább fintort csalna az arcára, de uralkodik magán, meg a vonásain. Nagyjából. Habár ha valakit vagy valamit el kell verni, hát legyen, áll elébe, korábban is kellett már ilyet csinálnia, csak az munka volt és nem pontozásra ment. Azonban amint a könyvtár említésére kerül a sor, meg hogy az is fontos részét képezi a felkészülés folyamatának, szíve ritmusa kihagy egy ütemet. Olvasni kell? De most komolyan. Olvasni kell?!?!?!?!? Erre azért kicsit kikerekednek a szemei. Ismeri a számokat is, meg a betűket is, de nem sokon múlott, hogy az elsajátításuk nem maradt ki az életéből. Nem is töltött sok időt velük, mármint olvasgatással meg számolgatással, na jó, utóbbi tudományát használta, ha pénzről volt szó, de könyvek nem igazán kerültek a kezébe. Őszintén szólva nem is bánta. Most meg valami poros köteteket kellene bújnia? Te atya ég. A Szerencse mégis elpártolt tőle. Erre már tényleg enni kell, s ha már rajta kívül mindenki így tesz, hát ő is falatozni kell. Illetve falni, nem nagyon figyel rá, mi kerül a keze ügyébe, csak ehető legyen. Egy medvét meg tudna enni egyedül egy ültő helyben. A többi téma így kissé elkerüli figyelmét, elvégre az említett méretváltoztató nőről nem sokat tud, ahogy azt sem tudja, hogy egy ujjnyi, vagy több lábnyi különbség van a magasságában. Az eltávozott venárnak azonban megadja a tisztességet, de legalábbis amíg magában elmormolja az ilyenkor szokásos betyár búcsút, addig felfüggeszti az evést, és visszafogott arckifejezéssel, némán, ujjbabrálás és egyéb mocorgások nélkül ül a helyén.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-13 11:51:54
Üzenet elküldve: 2017-04-13 11:51:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Miután, hála minden szentnek, szívélyesen üdvözölték őket, Sunuko úgy dönt, a magát Mylnaranak megnevező fél-elf mellé, az asztal szélére telepszik le, de előtte minden köszönést egy mosollyal és egy bólintással jutalmaz. Igyekszik megjegyezni a neveket.
Miután leül (jobban mondva, rázuhan) az egyik ülőalkalmatosságra, nem türtőzteti magát az étellel szemben: az étkezési szabályokat csak félig meddig tartva be kezdi el magába tömni az első keze ügyébe kerülő szilárd anyagot, ami egy liba sült combja. Sokáig nem is lehet tőle verbális szót hallani, miközben éhségét csillapítja. Fél füllel persze hallja a mellette ülő két személynek társalgását, de nem nagyon figyel oda. Egyrészről azért, mert nem sok köze van hozzá. Másrészről azért is, mert nincs is hozzá túl nagy érdeklődése. Közben Jezabielről is sajnos megfeledkezik, pedig meg szerette volna neki köszönni az utat. Hogy mily fenséges jutalom várt rá a végén!
lakomáját félbehagyja, mikor észreveszi az őket szintén köszöntő elf férfit, mikor az beszélni kíván. Figyel is rá bőszen, amikor az újoncokat, vagyis őt is, kéri a felszólalásra.
Nagy mennyiségű levegőt befújva, majd kiengedve emelkedik fel másodikként, Yeza után, amikor az említett hölgy sikolyára lesz figyelmes. Olyan gyorsan kapja oda a fejét, mintha madzagon húznák, de feleslegesen. Csak egy komikus jelenet, amit alig tud megállni kuncogás nélkül, egy félmosoly így is kikerekedik belőle. Ez legalább oldja feszültségét.
Meg kell mondania magának, még így is ideges. Idegesebb, mint amikor egy fél-elf asszonnyal kellett edzenie Arthenior barakkjának verejtéktől csutakos homokjában. Ott még elboldogult ügyességével és erejével, de itt? Talán őszintének kell lennie, és elmúlik a zavara.
Tehát föláll, kiegyenesedik, szétnéz a teremben, és mikor belső megnyugvásra sort talál, megszólal:*
- Mint ahogy korábban említettem, a nevem Sunuko. Túl sok érdekességet magamról nem tudok mondani, mindössze azt, hogy sok helyen jártam, és sokat tapasztaltam. Azért kívánok ennek a családnak a részese lenni, mert egy újfajta tapasztalatot kívánok szerezni. Hogy hogyan segíthetek az erdőnek, az embereknek, hogyan lehetek támaszték az egyensúly billegő asztala alatt. Remélem, hogy a képességeimet a legjobban kihasználva eleget tudok tenni az elvárásoknak, és egy nap akár igazi Venárként is róhatom a helyet, és dicsőséget hozhatok e nagyszerű klánnak! - *Talán kissé túl nagyravágyó szavakat használt, de ez is megteszi. Remélhetőleg. Beszédjét bevégezve ül le, inkább egy vert sereg büszke parancsnokaként, mint egy győzedelmes Venárként.
Továbbhallgatja a vezető beszédjét: Egy váratlan behatolás* (~ Egy óriás?! És nem vették észre azonnal?! ~) *és kisebb károkozás. Tájékoztatás a kiképzésről (jó hogy még idejében megérkezett). A Shiriqa nevezetű óriás asszony csökkent méretére utaló magyarázat (ez megmagyarázza a robusztus felépítését méretéhez képest). Tagok távozása, az iránytűkről egy ködös magyarázat. Egy másik tag halála. A többiekhez hasonlóan ős is felemeli* - Niavira - *és kiüríti poharát, majd magában elmormog egy imát:*
~ Bárki is voltál, lelked találjon nyugalomra a Hármakon túl. ~
*Miután, hála minden szentnek, szívélyesen üdvözölték őket, Sunuko úgy dönt, a magát Mylnaranak megnevező fél-elf mellé, az asztal szélére telepszik le, de előtte minden köszönést egy mosollyal és egy bólintással jutalmaz. Igyekszik megjegyezni a neveket.
Miután leül (jobban mondva, rázuhan) az egyik ülőalkalmatosságra, nem türtőzteti magát az étellel szemben: az étkezési szabályokat csak félig meddig tartva be kezdi el magába tömni az első keze ügyébe kerülő szilárd anyagot, ami egy liba sült combja. Sokáig nem is lehet tőle verbális szót hallani, miközben éhségét csillapítja. Fél füllel persze hallja a mellette ülő két személynek társalgását, de nem nagyon figyel oda. Egyrészről azért, mert nem sok köze van hozzá. Másrészről azért is, mert nincs is hozzá túl nagy érdeklődése. Közben Jezabielről is sajnos megfeledkezik, pedig meg szerette volna neki köszönni az utat. Hogy mily fenséges jutalom várt rá a végén!
lakomáját félbehagyja, mikor észreveszi az őket szintén köszöntő elf férfit, mikor az beszélni kíván. Figyel is rá bőszen, amikor az újoncokat, vagyis őt is, kéri a felszólalásra.
Nagy mennyiségű levegőt befújva, majd kiengedve emelkedik fel másodikként, Yeza után, amikor az említett hölgy sikolyára lesz figyelmes. Olyan gyorsan kapja oda a fejét, mintha madzagon húznák, de feleslegesen. Csak egy komikus jelenet, amit alig tud megállni kuncogás nélkül, egy félmosoly így is kikerekedik belőle. Ez legalább oldja feszültségét.
Meg kell mondania magának, még így is ideges. Idegesebb, mint amikor egy fél-elf asszonnyal kellett edzenie Arthenior barakkjának verejtéktől csutakos homokjában. Ott még elboldogult ügyességével és erejével, de itt? Talán őszintének kell lennie, és elmúlik a zavara.
Tehát föláll, kiegyenesedik, szétnéz a teremben, és mikor belső megnyugvásra sort talál, megszólal:*
- Mint ahogy korábban említettem, a nevem Sunuko. Túl sok érdekességet magamról nem tudok mondani, mindössze azt, hogy sok helyen jártam, és sokat tapasztaltam. Azért kívánok ennek a családnak a részese lenni, mert egy újfajta tapasztalatot kívánok szerezni. Hogy hogyan segíthetek az erdőnek, az embereknek, hogyan lehetek támaszték az egyensúly billegő asztala alatt. Remélem, hogy a képességeimet a legjobban kihasználva eleget tudok tenni az elvárásoknak, és egy nap akár igazi Venárként is róhatom a helyet, és dicsőséget hozhatok e nagyszerű klánnak! - *Talán kissé túl nagyravágyó szavakat használt, de ez is megteszi. Remélhetőleg. Beszédjét bevégezve ül le, inkább egy vert sereg büszke parancsnokaként, mint egy győzedelmes Venárként.
Továbbhallgatja a vezető beszédjét: Egy váratlan behatolás* (~ Egy óriás?! És nem vették észre azonnal?! ~) *és kisebb károkozás. Tájékoztatás a kiképzésről (jó hogy még idejében megérkezett). A Shiriqa nevezetű óriás asszony csökkent méretére utaló magyarázat (ez megmagyarázza a robusztus felépítését méretéhez képest). Tagok távozása, az iránytűkről egy ködös magyarázat. Egy másik tag halála. A többiekhez hasonlóan ős is felemeli* - Niavira - *és kiüríti poharát, majd magában elmormog egy imát:*
~ Bárki is voltál, lelked találjon nyugalomra a Hármakon túl. ~
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-13 09:39:34
Üzenet elküldve: 2017-04-13 09:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Bent már javában zajlik a vacsora, egyedül van talpon Trayak odakinn. Kifejezetten szereti az őrködést. Az éjszaka nyugalma egészen különös Vadvéd nappali zsibongása után, s bár bentről poharak koccanása, nevetés, és néha éneklés hallatszik, a mélységi ezt mégis teljesen figyelmem kívül tudja hagyni, s a falon szokásos fertályóránkénti körét megtéve figyeli a környező erdőt. Ilyen esőben a vadak sem szívesen jönnek elő vadászni, minden túl csendes. A tetőn kopogó eső minden mást elnyom, így a tetőn, leveleken és földön monoton verődő vízcseppek hangja, ahogyan a környezet zaját, úgy a mélységi gondolatait is elnyomja; Tray üres fejjel viszlatja az erdőt, s kutat bármi nesz után, ami közeledő veszélyt jelenthet. A déli falon jár épp, mikor levelek zörgését hallja a fák felől. Valószínűtlen, hogy egy nagymacska jönne, azok az esőben a legritkább esetben vadásznak, és elég okosak ahhoz, hogy messziről elkerüljék Vadvédet. Az őrszem érdeklődve guggol le, s úgy várja, hogy mi is lehet az, ami megzavarja az eső egyhangú kopogását. Nem kell sokat várnia, négy őz - három nőstény és egy hím - bújik ki az aljnövényzetből, és viharverten, lihegve dermednek meg a fal látványától. Biztosan megijedtek valami nesztől, és ezért futottak idáig. Talán mégis van valami odakinn, vagy talán az éjszaka homályának játékára még a vadak sem immunisak. Ahogyan Bolhás sem. Az istálló teteje alatt az esőtől bár nem teljesen, de legalább részben védve alszik, egész addig, amíg fel nem ébred valami számára ismeretlen és behatárolhatatlan zajra vagy érzésre. Azonnal négy talpra pattan, és beleugat kettőt komor csendbe, majd csóváló farokkal könyveli el magában, hogy semmi nem veszélyezteti sem őt, sem a gazdáját, aki ekkora már a kutyáját vizslatja, hogy mi baja lehet. Az erre csak hátrafordul, és a levegőbe szimatol kettőt, eztán pedig teljes nyugalommal fekszik le újra, hogy fél perc múlva újra álomba merüljön.*
~Megint pukiztál és megijedtél magadtól, mi? Hát téged sem az eszedért szeretünk.~
*Dorgálja fejben a mélységi, széles mosollyal az arcán, majd visszafordul a vadak felé, de azoknak már hűlt helye van. Valószínűleg az ugatásra iramodtak meg, vissza a fák közé.*
~Megint pukiztál és megijedtél magadtól, mi? Hát téged sem az eszedért szeretünk.~
*Dorgálja fejben a mélységi, széles mosollyal az arcán, majd visszafordul a vadak felé, de azoknak már hűlt helye van. Valószínűleg az ugatásra iramodtak meg, vissza a fák közé.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-12 21:51:16
Üzenet elküldve: 2017-04-12 21:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
-Az eszem megáll *morogja Wäor felé, ahogy egyre több és több vörös tűnik fel a színen. Igyekszik nem fintorogni, de a tekintetében azért ott ül az a beszédes kifejezés, ami a nőkre jellemző az egymás közti saját kis világukban. Mintha egy bálon többeknek sikerült volna ugyanolyan ruhát felvenni, mint amit ő is visel.
Egészen elmerül ebben a vörösmustrában, kicsit meg is lepődik, amikor Sylweran szólásra kéri őket. Szó se róla, Yeza aztán szereti a figyelmet, de inkább a személyes figyelem az ő pályája, nem a tömegé. Most szívesen venné, ha Wäor kisegítené és magára vállalná az elsőként szólást, de a vadász el van foglalva valamivel. A ruháját babrálja nagy átéléssel.
~Mi a...?~
Kénytelen kelletlen felkel hát ő elsőnek és megköszörüli a torkát.*
- Üdvözlet mindenkinek *mosolyodik el némileg zavarban.* - A nevem Yeza, és örülök, hogy itt lehetek köztetek. *A megszokottól eltérően most egyedül említi magát, nem Wäorral egy kalap alatt. Egy kicsit haragszik rá, amiért még most is csak szöszmötöl ahelyett, hogy egy kicsit támogatná. Legalább a figyelmével.* - Igyekszem hamar megtalálni a helyem itt és segíteni, amiben csak tudok. Venárnak lenni egy nap ~bármit is jelentsen~, olyan kihívás, amiben örömmel mérettetnék meg. *Ez a venár dolog egy kicsit még zavaros neki, de muszáj lesz bizonyítania, mert ez a hely talán az egyetlen esélyük Wäorral.
Már épp ülne le, hogy átadja a szót, amikor a pillantása ismét a vadász ügyködésén akad meg. Aztán az az ügyködésből egyszer csak visszanéz rá egy hosszú bajuszos orr meg két gombszem. Yeza egy pillanat alatt az asztal tetejére szökik egy sikkantással. Az épp odaérkező Sadmyr kezében tartott leves tálból kikapja a merőkanalat és fegyverként a bestia felé tartva védekező állást vesz fel. Persze a Wäor által bújtatott egérkének valószínűleg ez volt az utolsó csepp, míg a kényszerű vendégszeretetet tűri. Kiugrik a vadász zsebéből és már iszkol is el valami biztonságos hely felé.
Amint Yezában lecseng a vészharangok pánikja, leereszti a "fegyverét" és halk gluggyanással helyezi vissza a leveses tálba. Úgy mászik le az asztal tetejéről, mintha utána legszívesebben egyenesen alá bújna, de azért igyekszik megőrizni a méltóságát. Wäornak azért jár egy bokán rúgás.*
- Elintézted, mi? *morogja, aztán visszaül és igyekszik jó képet vágni a dolgokhoz.
Nem pont így tervezte a bemutatkozást. De legalább senki nem azt jegyezte meg, hogy gyakorlatilag nem is mondott semmit magáról.
~Könyvtár~ jegyzi meg magának. Valahogy úgy érzi, lesz minek utánanéznie.
Az emlegetett Shiriqa meg a megdöbbentő méretei témáját nem igazán tudja hová tenni, lévén nem ismeri őt. Aztán amikor kiderül, hogy az illető egy óriás, már jóval izgalmasabbnak tűnik az egész.
Az elveszített társ említését át tudja érezni. A céhnél ők is sokszor szembesültek ilyesmivel. Az iránytű dolgában azonban még lennének kérdései. Ezeket viszont biztos nem most fogja feltenni. Ráérnek még.*
-Az eszem megáll *morogja Wäor felé, ahogy egyre több és több vörös tűnik fel a színen. Igyekszik nem fintorogni, de a tekintetében azért ott ül az a beszédes kifejezés, ami a nőkre jellemző az egymás közti saját kis világukban. Mintha egy bálon többeknek sikerült volna ugyanolyan ruhát felvenni, mint amit ő is visel.
Egészen elmerül ebben a vörösmustrában, kicsit meg is lepődik, amikor Sylweran szólásra kéri őket. Szó se róla, Yeza aztán szereti a figyelmet, de inkább a személyes figyelem az ő pályája, nem a tömegé. Most szívesen venné, ha Wäor kisegítené és magára vállalná az elsőként szólást, de a vadász el van foglalva valamivel. A ruháját babrálja nagy átéléssel.
~Mi a...?~
Kénytelen kelletlen felkel hát ő elsőnek és megköszörüli a torkát.*
- Üdvözlet mindenkinek *mosolyodik el némileg zavarban.* - A nevem Yeza, és örülök, hogy itt lehetek köztetek. *A megszokottól eltérően most egyedül említi magát, nem Wäorral egy kalap alatt. Egy kicsit haragszik rá, amiért még most is csak szöszmötöl ahelyett, hogy egy kicsit támogatná. Legalább a figyelmével.* - Igyekszem hamar megtalálni a helyem itt és segíteni, amiben csak tudok. Venárnak lenni egy nap ~bármit is jelentsen~, olyan kihívás, amiben örömmel mérettetnék meg. *Ez a venár dolog egy kicsit még zavaros neki, de muszáj lesz bizonyítania, mert ez a hely talán az egyetlen esélyük Wäorral.
Már épp ülne le, hogy átadja a szót, amikor a pillantása ismét a vadász ügyködésén akad meg. Aztán az az ügyködésből egyszer csak visszanéz rá egy hosszú bajuszos orr meg két gombszem. Yeza egy pillanat alatt az asztal tetejére szökik egy sikkantással. Az épp odaérkező Sadmyr kezében tartott leves tálból kikapja a merőkanalat és fegyverként a bestia felé tartva védekező állást vesz fel. Persze a Wäor által bújtatott egérkének valószínűleg ez volt az utolsó csepp, míg a kényszerű vendégszeretetet tűri. Kiugrik a vadász zsebéből és már iszkol is el valami biztonságos hely felé.
Amint Yezában lecseng a vészharangok pánikja, leereszti a "fegyverét" és halk gluggyanással helyezi vissza a leveses tálba. Úgy mászik le az asztal tetejéről, mintha utána legszívesebben egyenesen alá bújna, de azért igyekszik megőrizni a méltóságát. Wäornak azért jár egy bokán rúgás.*
- Elintézted, mi? *morogja, aztán visszaül és igyekszik jó képet vágni a dolgokhoz.
Nem pont így tervezte a bemutatkozást. De legalább senki nem azt jegyezte meg, hogy gyakorlatilag nem is mondott semmit magáról.
~Könyvtár~ jegyzi meg magának. Valahogy úgy érzi, lesz minek utánanéznie.
Az emlegetett Shiriqa meg a megdöbbentő méretei témáját nem igazán tudja hová tenni, lévén nem ismeri őt. Aztán amikor kiderül, hogy az illető egy óriás, már jóval izgalmasabbnak tűnik az egész.
Az elveszített társ említését át tudja érezni. A céhnél ők is sokszor szembesültek ilyesmivel. Az iránytű dolgában azonban még lennének kérdései. Ezeket viszont biztos nem most fogja feltenni. Ráérnek még.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-12 15:44:07
Üzenet elküldve: 2017-04-12 15:44:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Végre elkezdenek gyülekezni a többiek, és időközben még Jezabiel is megjön, ráadásul nem is egyedül.
Sylweran köszönti az újakat, örömteli mosollyal arcán, majd türelemre kéri őket, és arra, hogy foglaljanak helyet az asztalnál egyelőre. Ezután visszatér gondterhelt ábrázata, és éppen ezzel szemléli és számolja fejben a jelenlévőket, amikor Dyntina lép oda hozzá. Észre sem vette volna, hogy most érkeznek, ha a lány nem hívja fel rá a figyelmet, de most sok dolga van, jóval több annál, hogy azzal foglalkozzon ki mikor érkezik. Kavarognak a gondolatai.*
- Vacsora közben elmondhatjátok majd, de előbb én szólnék. *válaszol a lánynak, majd kicsit szusszant amikor a rumra terelődik a szó.*- Ne aggódj emiatt, csak üljetek le.
*Ezzel lerendezi most egyelőre szegény leányt, de hiszen előbb az, amit ő akar mondani. Végül úgy ítéli meg, nem vár tovább. Így a zsibongást előbb a torokköszörüléssel, majd egy felszólalással szakítja félbe.*
- Figyelem! Szólni kívánnék!
*Megvárja, amíg csend lesz és minden szem rászegeződik, aztán folytatja.*
- Elsősorban szeretném köszönteni az újakat. Én is hoztam régi barátokat, de Jezabiel is visszatért közben, és ő maga is hozott két újoncot. Kérem őket, hogy egyenként álljanak fel, mutatkozzanak be a többieknek, mondjanak pár szót magukról, és mondják el, hogy mik volnának a szándékaik. Szeretnének e venárok lenni egy napon. A kiképzés még éppen folyik, pont időben vagytok ahhoz, hogy becsatlakozzatok, de figyelmeztetlek benneteket... a többiek elmondhatják, hogy nem ismerek kegyelmet. *somolyog egy kissé, hogy azért mégse legyen olyan savanyú a hangulat, habár már előre szomorú attól, ami még jön. Megvárja, hogy mindenki elmondjon magáról valamit, aki most érkezett, azután pedig megköszöni a felszólalásokat, és biztosítja az újakat róla, hogy hamar megismernek majd mindenkit, kiigazodnak majd a vidéken, és itt biztonságos, kényelmes otthonra lelhetnek. Eztán mély levegőt vesz.*
- Nos... a ma este történtek nagy port kavartak. *folytatja ezután. Közben Leala és Tana Sadmyrral egyetemben elkezdik kihordani az összes ételt, amit eddig még nem hordtak ki, és visznek pár kancsó bort és gyümölcslevet is. Tana pedig egyszerre csak letesz Dyntina elé egy üveg rumot, rámosolyog, majd szótlanul tovább megy a dolgára.*
- Kissé mintha felkészületlenül is ért volna minket az óriás érkezése, de hát ki számít mégis egy óriásra az éjszaka közepén ebben az erdőben? Mindazonáltal szervezettebbnek kellett volna lennünk, és akkor nem történhet meg majd ilyen a közeljövőben. Szerencsére a gyilokjáró egy pontján történt csak kisebb katasztrófa, de azt egy-két nap alatt kijavítjuk. Az erdőre pedig fokozott figyelemmel ügyeljünk. Ültessünk több fát szabadidőnkben, hogy az erdőszellemnek ne csak a kegyelmét, de a védelmét is elérjük. Szokványos esetben csak úgy nem találhatott volna ide akárki, főképp nem éjszaka. Reméljük nem halt ki az élővilág hirtelen. *enged meg egy erőtlen kis tréfát, majd folytatja.*
- A kiképzés, mint tudjátok, hamarosan véget ér. Ezután pedig következik a próba. Nem fogok még mindig elárulni róla semmit, de készüljetek rá rendesen, és ne csak gyakorlással! Mint tudjátok, egy venár igazi ereje nem csak a harcból, hanem a tusásból is gyökerezik! Édeskevés, hogy jól forgatod a kardot, ha nem tudod mivel állsz szemben. A könyvtárunkban továbbra is elérhető minden könyv, és vegyétek át, amiket külön beszéltünk. Segítsetek a csatlakozó újaknak is behozni a lemaradásukat. Ha csak nem szeretnének dupla annyi ideig tanulni, mint ti, esetleg már más venár kezei alatt... *kacsint, ezzel arra utalva, hogy mások is tarthatnak majd a jövőben hivatalos venárként kiképzést.*- Akkor pótolniuk kell, hogy ők is részt vehessenek.
*Tart egy kis szünetet a folytatás előtt.*
- Bizonyára sokan megdöbbentetek Shiriqa méreteit látva. *kezdi aztán ezzel.*- Meglepetésnek szánta a mostani vacsorához, de hát a sors közbeszólt. Viszont nem az én tisztel elmesélni, hogy az óriásunk hogyan lett ennyire apró, így őt kérdezzétek majd. De gondoltam jelzem... nekem is feltűnt a különbség. *tréfál.
Ám most végleg elkomorodik. Hagyja, hogy a többiek kinevessék magukat ha nevetnének, igyanak egy kortyot, azután lassan és sokkal halkabban kezd el beszélni.*
- Sokan távoztak közülünk az elmúlt hatokban. Észrevehettétek a hiányukat. Volt aki elbúcsúzott, volt akinek annyira fájt a távozás, hogy inkább szó nélkül elment. Persze velem mind beszéltek. *sóhajt.*- Szerettek itt lenni, és családként tekintettek rátok maguk is. Mindössze vagy nem érezték magukat venárnak, vagy pedig más cél húzta a szívüket más irányba. Ennek ellenére hazavárjuk őket bármikor, és ezzel maguk is tisztában vannak. Remélem, hogy hamarosan viszont látjuk majd egyiküket másikukat, és immáron kiteljesedve, boldogan, céljaikat elérve térnek vissza hozzánk, hogy ha nem is venárként, de velünk éljenek tovább, és gazdagítsák jelenlétükkel és munkájukkal csapatunkat.
*Újra egy kis szünet, és a szokásosnál sokkal szomorúbb hangon szólal meg.*
- Mint tudjátok, Niavi is azok között volt, kik távoztak... számára iránytű is készült. Gondoltunk rá, hogy odaadjuk neki, de aztán itt maradt nálunk, és néhány napja vettem észre... hogy az iránytű, mely az ő követésére lett megbűvölve... már csak északra mutat...
*Elhallgat egy időre, hogy mindenki megértse szavait.*
- Jezabiel elmondta nekünk, hogy az iránytű mutatója északra áll majd vissza, ha valaki... *nem tudja kimondani a szót. Csak megcsóválja a fejét lassan.*
- Nem tudjuk pontosan merre lehet és mi történhetett vele. De emléke örökké együtt marad velünk. *mély levegőt vesz és lassan kifújja azt.*
- Vadvéd oldalában, a fákhoz közel hantot emelnénk neki. Virágokkal meghintve. Előtte pedig, amint lezárul a kiképzés, és a próbát követő eskütétel, máglyával búcsúznánk tőle.
~Remélhetőleg csak tőre, és senki nem vész oda a kiképzésen...~
- De most igyunk egyet az egészségére, és emlékezzünk meg hű barátunkról, aki nevetésével és kedvességével annyi melegséget csempészett a szívünkbe nap, mint nap. *fog egy poharat és bort tölt bele, majd a levegőbe emeli azt.*
- Niavira. Aki már örökre a hydra egyik feje marad.
*Majd ha a többiek is köszöntik, beleiszik a pohárba, ezután pedig Dyntire és Khanra pillant.*
- Most pedig ha valakinek van valami fontos mondandója, akkor tegye meg, beszéljük át, hogy hozzá is láthassunk a lakomához. Úgy látom Ban'jha kitett magáért ma este az érkezésünk örömére.
*Végre elkezdenek gyülekezni a többiek, és időközben még Jezabiel is megjön, ráadásul nem is egyedül.
Sylweran köszönti az újakat, örömteli mosollyal arcán, majd türelemre kéri őket, és arra, hogy foglaljanak helyet az asztalnál egyelőre. Ezután visszatér gondterhelt ábrázata, és éppen ezzel szemléli és számolja fejben a jelenlévőket, amikor Dyntina lép oda hozzá. Észre sem vette volna, hogy most érkeznek, ha a lány nem hívja fel rá a figyelmet, de most sok dolga van, jóval több annál, hogy azzal foglalkozzon ki mikor érkezik. Kavarognak a gondolatai.*
- Vacsora közben elmondhatjátok majd, de előbb én szólnék. *válaszol a lánynak, majd kicsit szusszant amikor a rumra terelődik a szó.*- Ne aggódj emiatt, csak üljetek le.
*Ezzel lerendezi most egyelőre szegény leányt, de hiszen előbb az, amit ő akar mondani. Végül úgy ítéli meg, nem vár tovább. Így a zsibongást előbb a torokköszörüléssel, majd egy felszólalással szakítja félbe.*
- Figyelem! Szólni kívánnék!
*Megvárja, amíg csend lesz és minden szem rászegeződik, aztán folytatja.*
- Elsősorban szeretném köszönteni az újakat. Én is hoztam régi barátokat, de Jezabiel is visszatért közben, és ő maga is hozott két újoncot. Kérem őket, hogy egyenként álljanak fel, mutatkozzanak be a többieknek, mondjanak pár szót magukról, és mondják el, hogy mik volnának a szándékaik. Szeretnének e venárok lenni egy napon. A kiképzés még éppen folyik, pont időben vagytok ahhoz, hogy becsatlakozzatok, de figyelmeztetlek benneteket... a többiek elmondhatják, hogy nem ismerek kegyelmet. *somolyog egy kissé, hogy azért mégse legyen olyan savanyú a hangulat, habár már előre szomorú attól, ami még jön. Megvárja, hogy mindenki elmondjon magáról valamit, aki most érkezett, azután pedig megköszöni a felszólalásokat, és biztosítja az újakat róla, hogy hamar megismernek majd mindenkit, kiigazodnak majd a vidéken, és itt biztonságos, kényelmes otthonra lelhetnek. Eztán mély levegőt vesz.*
- Nos... a ma este történtek nagy port kavartak. *folytatja ezután. Közben Leala és Tana Sadmyrral egyetemben elkezdik kihordani az összes ételt, amit eddig még nem hordtak ki, és visznek pár kancsó bort és gyümölcslevet is. Tana pedig egyszerre csak letesz Dyntina elé egy üveg rumot, rámosolyog, majd szótlanul tovább megy a dolgára.*
- Kissé mintha felkészületlenül is ért volna minket az óriás érkezése, de hát ki számít mégis egy óriásra az éjszaka közepén ebben az erdőben? Mindazonáltal szervezettebbnek kellett volna lennünk, és akkor nem történhet meg majd ilyen a közeljövőben. Szerencsére a gyilokjáró egy pontján történt csak kisebb katasztrófa, de azt egy-két nap alatt kijavítjuk. Az erdőre pedig fokozott figyelemmel ügyeljünk. Ültessünk több fát szabadidőnkben, hogy az erdőszellemnek ne csak a kegyelmét, de a védelmét is elérjük. Szokványos esetben csak úgy nem találhatott volna ide akárki, főképp nem éjszaka. Reméljük nem halt ki az élővilág hirtelen. *enged meg egy erőtlen kis tréfát, majd folytatja.*
- A kiképzés, mint tudjátok, hamarosan véget ér. Ezután pedig következik a próba. Nem fogok még mindig elárulni róla semmit, de készüljetek rá rendesen, és ne csak gyakorlással! Mint tudjátok, egy venár igazi ereje nem csak a harcból, hanem a tusásból is gyökerezik! Édeskevés, hogy jól forgatod a kardot, ha nem tudod mivel állsz szemben. A könyvtárunkban továbbra is elérhető minden könyv, és vegyétek át, amiket külön beszéltünk. Segítsetek a csatlakozó újaknak is behozni a lemaradásukat. Ha csak nem szeretnének dupla annyi ideig tanulni, mint ti, esetleg már más venár kezei alatt... *kacsint, ezzel arra utalva, hogy mások is tarthatnak majd a jövőben hivatalos venárként kiképzést.*- Akkor pótolniuk kell, hogy ők is részt vehessenek.
*Tart egy kis szünetet a folytatás előtt.*
- Bizonyára sokan megdöbbentetek Shiriqa méreteit látva. *kezdi aztán ezzel.*- Meglepetésnek szánta a mostani vacsorához, de hát a sors közbeszólt. Viszont nem az én tisztel elmesélni, hogy az óriásunk hogyan lett ennyire apró, így őt kérdezzétek majd. De gondoltam jelzem... nekem is feltűnt a különbség. *tréfál.
Ám most végleg elkomorodik. Hagyja, hogy a többiek kinevessék magukat ha nevetnének, igyanak egy kortyot, azután lassan és sokkal halkabban kezd el beszélni.*
- Sokan távoztak közülünk az elmúlt hatokban. Észrevehettétek a hiányukat. Volt aki elbúcsúzott, volt akinek annyira fájt a távozás, hogy inkább szó nélkül elment. Persze velem mind beszéltek. *sóhajt.*- Szerettek itt lenni, és családként tekintettek rátok maguk is. Mindössze vagy nem érezték magukat venárnak, vagy pedig más cél húzta a szívüket más irányba. Ennek ellenére hazavárjuk őket bármikor, és ezzel maguk is tisztában vannak. Remélem, hogy hamarosan viszont látjuk majd egyiküket másikukat, és immáron kiteljesedve, boldogan, céljaikat elérve térnek vissza hozzánk, hogy ha nem is venárként, de velünk éljenek tovább, és gazdagítsák jelenlétükkel és munkájukkal csapatunkat.
*Újra egy kis szünet, és a szokásosnál sokkal szomorúbb hangon szólal meg.*
- Mint tudjátok, Niavi is azok között volt, kik távoztak... számára iránytű is készült. Gondoltunk rá, hogy odaadjuk neki, de aztán itt maradt nálunk, és néhány napja vettem észre... hogy az iránytű, mely az ő követésére lett megbűvölve... már csak északra mutat...
*Elhallgat egy időre, hogy mindenki megértse szavait.*
- Jezabiel elmondta nekünk, hogy az iránytű mutatója északra áll majd vissza, ha valaki... *nem tudja kimondani a szót. Csak megcsóválja a fejét lassan.*
- Nem tudjuk pontosan merre lehet és mi történhetett vele. De emléke örökké együtt marad velünk. *mély levegőt vesz és lassan kifújja azt.*
- Vadvéd oldalában, a fákhoz közel hantot emelnénk neki. Virágokkal meghintve. Előtte pedig, amint lezárul a kiképzés, és a próbát követő eskütétel, máglyával búcsúznánk tőle.
~Remélhetőleg csak tőre, és senki nem vész oda a kiképzésen...~
- De most igyunk egyet az egészségére, és emlékezzünk meg hű barátunkról, aki nevetésével és kedvességével annyi melegséget csempészett a szívünkbe nap, mint nap. *fog egy poharat és bort tölt bele, majd a levegőbe emeli azt.*
- Niavira. Aki már örökre a hydra egyik feje marad.
*Majd ha a többiek is köszöntik, beleiszik a pohárba, ezután pedig Dyntire és Khanra pillant.*
- Most pedig ha valakinek van valami fontos mondandója, akkor tegye meg, beszéljük át, hogy hozzá is láthassunk a lakomához. Úgy látom Ban'jha kitett magáért ma este az érkezésünk örömére.
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:29:11
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:29:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér - Venár Vacsora//
*Lassan de biztosan összeszedi magát a lovag, ez még a sötétben is látszik, hangján is hallatszik. Úgy látszik a vizsgákkal is jó irányba sikerül terelni a beszélgetést, legalábbis Soreyl visszakérdez, akkor csak érdekli valamennyire a téma.*
- Nézd, biztosat nem mondhatok, hiszen a döntés az elfé, de szerintem igen. Ha akarsz. Te tudod hogy késznek érzed-e magad vagy sem, a vizsgán majd eldől hogy az is vagy-e.
*Közben ő is feltápászkodik a sárból, megint mehet majd be átöltözni, de ennyit bőven megér egy társa lelki békessége. A bólintásra egy intéssel válaszol és el is indulnak az épület bejárata felé.*
- Talán ma este erről is szó esik majd. Szerintem ha kifejezetten nem mondta neked, hogy eltiltana a vizsgáktól, akkor nem kell emiatt aggódnod.
*Az ajtón csak akkor nyit be ha lezártnak érzi a témát, talán a lovag nem szeretné ha bent a többiek meghallanák hogy ilyesmiről beszélgetnek. Ha olyan választ kap ami nem igényel folytatást, akkor be is lépnek a melegbe. Ő ugyan nem tervez maradni, Soreylnek is mondja, hogy csak átöltözik aztán megy vissza a falra, és ha a férfinak nincs ellenvetése, akkor el is indul az északi szárnyba vezető lépcső felé.*
*Lassan de biztosan összeszedi magát a lovag, ez még a sötétben is látszik, hangján is hallatszik. Úgy látszik a vizsgákkal is jó irányba sikerül terelni a beszélgetést, legalábbis Soreyl visszakérdez, akkor csak érdekli valamennyire a téma.*
- Nézd, biztosat nem mondhatok, hiszen a döntés az elfé, de szerintem igen. Ha akarsz. Te tudod hogy késznek érzed-e magad vagy sem, a vizsgán majd eldől hogy az is vagy-e.
*Közben ő is feltápászkodik a sárból, megint mehet majd be átöltözni, de ennyit bőven megér egy társa lelki békessége. A bólintásra egy intéssel válaszol és el is indulnak az épület bejárata felé.*
- Talán ma este erről is szó esik majd. Szerintem ha kifejezetten nem mondta neked, hogy eltiltana a vizsgáktól, akkor nem kell emiatt aggódnod.
*Az ajtón csak akkor nyit be ha lezártnak érzi a témát, talán a lovag nem szeretné ha bent a többiek meghallanák hogy ilyesmiről beszélgetnek. Ha olyan választ kap ami nem igényel folytatást, akkor be is lépnek a melegbe. Ő ugyan nem tervez maradni, Soreylnek is mondja, hogy csak átöltözik aztán megy vissza a falra, és ha a férfinak nincs ellenvetése, akkor el is indul az északi szárnyba vezető lépcső felé.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-11 15:34:51
Üzenet elküldve: 2017-04-11 15:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Amint látja hogy az újoncok helyet találnak maguknak el is indul a déli szárny felé. Ahogy áthalad a műhelyen alaposan szemügyre is vesz mindent, úgy látszik most sem sokat használták a berendezéseket távollétében, ha egyáltalán. Nem is időzik nagyon, eléggé átfázott már az úton, jó lenne valami kényelmesebbe és szárazabba bújni végre. Először ennek is lát neki amint felér a szobájába, leveti a vizes gönceit, alaposan megtörölközik, majd felvesz valami melegebb itthoni göncöt. Talán ideje lenne minőségibb ruhákat vásárolnia most, hogy mágiát fog tanítani a városban, de ahhoz persze még jelentkezők is kellenének. Ha legközelebb arra jár, el is megy a piacra hogy orvosolja ezt a problémát. Még az asztalának egyik fiókjából előtúrja az egyik hydra amulettet mielőtt elindulna, aztán már zárja is kintről az ajtót, természetesen kulcsra, mint mindig.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-11 12:04:07
Üzenet elküldve: 2017-04-11 12:04:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
-Nem, azt én sem hiszem.
*Nevet jókedvűen és megejt egy pillantást az említett vezér felé, aki, mily meglepő, egy vörössel elegyedik épp beszélgetésbe. Baldrol szavaira ismét az ajtó felé pillant, és mikor meglátja az új jövevényeket a kis gnóm mögött, szeme szája hitetlenkedve kerekedik el.*
~Na ne! Ezt nem hiszem el!~
*Baldrol végül túljut a maga diszkréten kirobbanó jókedvén, és könnyed, kedves modorával meginvitálja az újakat az asztalhoz. Nara és észhez tér és sután integet a jövevényeknek.*
-Mylnara.
*Majd arcán egyre szélesedik a mosoly, míg már ő sem bírja és az incselkedő kérdésre válasz helyett hirtelen jött kuncogását a felé forduló férfi vállába rejti, előre omló hajával is eltakarva arcát. A terem általános zajában talán tüsszentésnek vélik majd. Ő sem akarja persze megsérteni a vendégeket, de ez már igazán sok.*
~Hát ez őrület!~
*A Legranként bemutatkozó lány ugyan jobban megnézve nem igazi vörös, csupán a gyertyák és a tűz fényében üt át a többi színen, de a pillanat abszurditása önmagában elég, hogy az ember így reagáljon. Persze ahogy ez a felismerés eljut a józan gondolatokig, Nara arra is ráeszmél, hogy illetlen és kéretlen módon tört be Baldrol személyes terébe, így már inkább ijedt, mint vidám arccal kapja fel a fejét és fülig vörösödve kér bocsánatot.*
-Ne haragudj, én csak... azt hiszem elragadtattam magam.
*Nem néz a férfi szemébe, inkább még gyorsan megigazgatja a vállán a meggyűrt ruhát és a saját tányérját kezdi tanulmányozni.*
~Mi ütött belém?! Olyan, mintha évek óta ismerném őt, de valójában alig beszéltünk még, én meg így viselkedek. Valószínűleg most léptem túl azt a bizonyos tűréshatárt. Ajj... reménytelen eset vagyok.~
*Nara mentségére legyen mondva, Baldrol kellemes modora és az ismerős északi kisugárzás, ami hőn szeretett apjára emlékezteti, az első estétől kezdve megfogta a lányt, és olyan természetességgel viselkedik mellette, ahogy senki mellett nem sikerült még. Mintha csak otthon lenne, az övéi közt.*
~Ha úgy vesszük, így is van. Csak más helyen, más időben, mások között...~
*Úgy érzi, bármit is reagál a férfi, ezt még el kell mondania, hátha számít. Halkan maga elé morogja hát a szavakat.*
-Olyan, mintha már rég ismernélek. Persze tudom, hogy ez butaság. Sajnálom.
*Számot vet a teremben a létszámmal és idegesen pillant Sylweran felé. Lassan mindenki megérkezik, épp időben, mert áruló gyomra immáron hangosan is korogni kezd.*
~Legalább lesz időm összeszedni magam, hogy valami értelmeset is mondhassak neki, ha még van kedve társalogni.~
A hozzászólás írója (Mylnara Regnae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.11 12:19:41
-Nem, azt én sem hiszem.
*Nevet jókedvűen és megejt egy pillantást az említett vezér felé, aki, mily meglepő, egy vörössel elegyedik épp beszélgetésbe. Baldrol szavaira ismét az ajtó felé pillant, és mikor meglátja az új jövevényeket a kis gnóm mögött, szeme szája hitetlenkedve kerekedik el.*
~Na ne! Ezt nem hiszem el!~
*Baldrol végül túljut a maga diszkréten kirobbanó jókedvén, és könnyed, kedves modorával meginvitálja az újakat az asztalhoz. Nara és észhez tér és sután integet a jövevényeknek.*
-Mylnara.
*Majd arcán egyre szélesedik a mosoly, míg már ő sem bírja és az incselkedő kérdésre válasz helyett hirtelen jött kuncogását a felé forduló férfi vállába rejti, előre omló hajával is eltakarva arcát. A terem általános zajában talán tüsszentésnek vélik majd. Ő sem akarja persze megsérteni a vendégeket, de ez már igazán sok.*
~Hát ez őrület!~
*A Legranként bemutatkozó lány ugyan jobban megnézve nem igazi vörös, csupán a gyertyák és a tűz fényében üt át a többi színen, de a pillanat abszurditása önmagában elég, hogy az ember így reagáljon. Persze ahogy ez a felismerés eljut a józan gondolatokig, Nara arra is ráeszmél, hogy illetlen és kéretlen módon tört be Baldrol személyes terébe, így már inkább ijedt, mint vidám arccal kapja fel a fejét és fülig vörösödve kér bocsánatot.*
-Ne haragudj, én csak... azt hiszem elragadtattam magam.
*Nem néz a férfi szemébe, inkább még gyorsan megigazgatja a vállán a meggyűrt ruhát és a saját tányérját kezdi tanulmányozni.*
~Mi ütött belém?! Olyan, mintha évek óta ismerném őt, de valójában alig beszéltünk még, én meg így viselkedek. Valószínűleg most léptem túl azt a bizonyos tűréshatárt. Ajj... reménytelen eset vagyok.~
*Nara mentségére legyen mondva, Baldrol kellemes modora és az ismerős északi kisugárzás, ami hőn szeretett apjára emlékezteti, az első estétől kezdve megfogta a lányt, és olyan természetességgel viselkedik mellette, ahogy senki mellett nem sikerült még. Mintha csak otthon lenne, az övéi közt.*
~Ha úgy vesszük, így is van. Csak más helyen, más időben, mások között...~
*Úgy érzi, bármit is reagál a férfi, ezt még el kell mondania, hátha számít. Halkan maga elé morogja hát a szavakat.*
-Olyan, mintha már rég ismernélek. Persze tudom, hogy ez butaság. Sajnálom.
*Számot vet a teremben a létszámmal és idegesen pillant Sylweran felé. Lassan mindenki megérkezik, épp időben, mert áruló gyomra immáron hangosan is korogni kezd.*
~Legalább lesz időm összeszedni magam, hogy valami értelmeset is mondhassak neki, ha még van kedve társalogni.~
A hozzászólás írója (Mylnara Regnae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.11 12:19:41
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-10 23:41:26
Üzenet elküldve: 2017-04-10 23:41:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*A gyors téma választásnak több oka is lehetne, de ezek az okok közül minden bizonnyal a legpozitívabb az, hogy ismét előkaparta szociális, társaság kedvelő énjét. Ezért akár még hálás is lehetne Narának, hogy egyelőre nem kérdezősködik eltűnése okáról, hiszen azzal teljesen összezavarná gondosan felépített lelkiállapotát. Nehéz dolog szembenézni a múlttal, de ha az ember egyszer lezárja, nem szívesen tépi fel újra az elfeledett sebeket.
A másik magyarázat maga Nara lehetne, aki mellett egyszerűen nagyszerűen ám mégis különösen érzi magát. Pedig nem volt túl sok alkalmuk a beszélgetésre vagy az ismerkedésre.
A lány megjegyzéseire jó maga is összeráncolja a szemöldökét és a megfelelő helyeken helyeslően bólogat.*
~Talán meglehetne emelni a falakat még pár méterrel. Esetleg kívülről kéne nehezen hozzáférhetővé tenni. Árok vagy valami ilyesmi. Esetleg Jeza... Mi?~
*A nagy gondolatmenet következtében csupán később fogja fel a szavakat, amiket Mylnara mond. Ennek persze az a következménye, hogy Baldrol arcán valami zavart és kérdő kifejezés jelenik meg.*
~Szeretteit? Mármint?~
*Meghökkenését igyekszik palástolni, hiszen jobban belegondolva ezt bárhogyan lehet érteni! Tray is szereti Bolhást meg... Merut, szóval nem. Ez így elég furcsa.*
- Szerintem nem lesz vele problémád.
*Enged meg magának valami ferde mosoly félét és ezt persze a venáros dologra értette. Nem a szerettek szerzésébe!
Ha a férfi arca nem is, de Nara újraértelmező gondolatai pirulásra és némi magyarázkodásra késztetik a lányt. Az északi esetében ez nem is olyan baj. A gyors kiegészítésnek köszönhetően most őszinte derűvel tud válaszolni.*
- Persze, hogy értem. Nem tudom, hogy a hely teszi e, Sylweran avagy a társaság, de valóban kezd olyanná válni, akár egy hatalmas, gyarapodó család. Szinte senkit sem lennék hajlandó elengedni innen.
*Utolsó mondatát kissé ironikusan mondja, hogy érezhető legyen mondanivalójának hangulata. Szeret beszélni, így igyekszik az üresjáratok számát a lehető legminimálisabbra venni. A következő, vöröses téma viszont kifejezetten szórakoztatja.*
- Igaz a hír.
*Mosolyodik el a bajsza alatt, ami kifejezetten olyanná teszi az arcát, mint valami jóságos medve, akit megtanítottak vigyorogni.*
- Ha te mondod, biztosan így van. Gondolom Sylwerannak nincs ezzel e misztikummal túl nagy problémája.
*Ekkor érkeznek meg az ebédlőbe Jezabielék. Akarva akaratlan, mikor Baldrol megpillantja a belépő, majd bemutatkozó Legrant, Naráta sandít, majd valami köhögésbe leplezett nevetést produkál.*
- Rendben, most már biztos hogy e mögött valami boszorkányosság van.
*Súgja oda Narának halkabban, hiszen nem akarja megbántani az újakat. Az udvariasság mintaképekén még illedelmesen üdvözli is őket. Amint ki röhögte/köhögte magát.*
- Üdv néktek! Baldrol. Nyugodtan üljetek le. Biztosan elfáradtatok a hosszú úton. Főleg ilyen cudar időben!
~Úgy látszik ide csak csinos hölgyek érkeznek.~
*Kezével int egyet az üres székek irányába, majd figyelme visszatér Narához.*
- Na erre mit mondasz?
*Most már biztos, hogy ez a sok rőt hajú nem a véletlen műve!*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 17:52:42, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
*A gyors téma választásnak több oka is lehetne, de ezek az okok közül minden bizonnyal a legpozitívabb az, hogy ismét előkaparta szociális, társaság kedvelő énjét. Ezért akár még hálás is lehetne Narának, hogy egyelőre nem kérdezősködik eltűnése okáról, hiszen azzal teljesen összezavarná gondosan felépített lelkiállapotát. Nehéz dolog szembenézni a múlttal, de ha az ember egyszer lezárja, nem szívesen tépi fel újra az elfeledett sebeket.
A másik magyarázat maga Nara lehetne, aki mellett egyszerűen nagyszerűen ám mégis különösen érzi magát. Pedig nem volt túl sok alkalmuk a beszélgetésre vagy az ismerkedésre.
A lány megjegyzéseire jó maga is összeráncolja a szemöldökét és a megfelelő helyeken helyeslően bólogat.*
~Talán meglehetne emelni a falakat még pár méterrel. Esetleg kívülről kéne nehezen hozzáférhetővé tenni. Árok vagy valami ilyesmi. Esetleg Jeza... Mi?~
*A nagy gondolatmenet következtében csupán később fogja fel a szavakat, amiket Mylnara mond. Ennek persze az a következménye, hogy Baldrol arcán valami zavart és kérdő kifejezés jelenik meg.*
~Szeretteit? Mármint?~
*Meghökkenését igyekszik palástolni, hiszen jobban belegondolva ezt bárhogyan lehet érteni! Tray is szereti Bolhást meg... Merut, szóval nem. Ez így elég furcsa.*
- Szerintem nem lesz vele problémád.
*Enged meg magának valami ferde mosoly félét és ezt persze a venáros dologra értette. Nem a szerettek szerzésébe!
Ha a férfi arca nem is, de Nara újraértelmező gondolatai pirulásra és némi magyarázkodásra késztetik a lányt. Az északi esetében ez nem is olyan baj. A gyors kiegészítésnek köszönhetően most őszinte derűvel tud válaszolni.*
- Persze, hogy értem. Nem tudom, hogy a hely teszi e, Sylweran avagy a társaság, de valóban kezd olyanná válni, akár egy hatalmas, gyarapodó család. Szinte senkit sem lennék hajlandó elengedni innen.
*Utolsó mondatát kissé ironikusan mondja, hogy érezhető legyen mondanivalójának hangulata. Szeret beszélni, így igyekszik az üresjáratok számát a lehető legminimálisabbra venni. A következő, vöröses téma viszont kifejezetten szórakoztatja.*
- Igaz a hír.
*Mosolyodik el a bajsza alatt, ami kifejezetten olyanná teszi az arcát, mint valami jóságos medve, akit megtanítottak vigyorogni.*
- Ha te mondod, biztosan így van. Gondolom Sylwerannak nincs ezzel e misztikummal túl nagy problémája.
*Ekkor érkeznek meg az ebédlőbe Jezabielék. Akarva akaratlan, mikor Baldrol megpillantja a belépő, majd bemutatkozó Legrant, Naráta sandít, majd valami köhögésbe leplezett nevetést produkál.*
- Rendben, most már biztos hogy e mögött valami boszorkányosság van.
*Súgja oda Narának halkabban, hiszen nem akarja megbántani az újakat. Az udvariasság mintaképekén még illedelmesen üdvözli is őket. Amint ki röhögte/köhögte magát.*
- Üdv néktek! Baldrol. Nyugodtan üljetek le. Biztosan elfáradtatok a hosszú úton. Főleg ilyen cudar időben!
~Úgy látszik ide csak csinos hölgyek érkeznek.~
*Kezével int egyet az üres székek irányába, majd figyelme visszatér Narához.*
- Na erre mit mondasz?
*Most már biztos, hogy ez a sok rőt hajú nem a véletlen műve!*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 17:52:42, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-10 19:12:59
Üzenet elküldve: 2017-04-10 19:12:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal és egy nappal később//
- Felismernéd még valamelyiket? *Nem is maga a válasz érdekli igazán, hanem a körítés mellé. Egy valamit ugyanis még nem tudott leszűrni. Igen, azt már tudja, hogy Khan olyan nagycsaládból származik, amely úgy működik, mint egy kisebb gazdaság. Már talán egészen fiatalkoruktól fogva munkára foghatták őket, és részt kellett venniük a ház körüli teendőkből. Pontosan ezért kíváncsi, hogy ő is kitudott-e alakítani olyan szoros kapcsolatot bármelyik fivérével vagy húgával, mint amilyet a Vörös maga érzékelt Mianival, vagy a bátyjával, mielőtt az megnősült volna.
Így teli hassal, túl egy éjszakai és egy reggeli bujálkodáson, társának ölében és karjai között szokatlanul nyugodtnak érzi magát hosszú idő után először. Nem érez késztetést asztalborításra indok nélkül, ahogy az ajtó felé sem pillant folyamatosan attól való félelmében, hogy valaki berontson rajta, majd visszahurcolja a vén görényhez. Ebben a pillanatban még a tengerre sem vágyik hajózni, ahogy mások zsebében sem kívánna kutakodni, egy szóval jelenleg megelégszik azzal a békésnek mondható pillanattal, ami végül egy fallal körülvett erődítményben találta meg, és nem egy barlang mélyén egyedül. Ahogy azt régebben vélte.
Egyetlen kérdése marad a férfi számára.*
- Élnéd újra azt az életet, amit ez a vezér nyújtott számodra? *Nem aggódik, pusztán kíváncsi.
Szeretne még kitérne arra a momentumra, amikor a férfi ismét külső szemből beszél magáról, és láthatóan meg is hökken, amikor hosszabb idő után először hallja így őt, kissé talán meg is ijeszti, ahogy tette annak idején a forrás vizében is, amikor kagylóból faragott gyűrűt húzott az ujjára, de erre nem marad idejük. A védben foglalkoztatott ork nő töri rájuk az ajtót, majd dühtől tobzódva hessegeti ki mindkettőjüket a felforgatott konyhából, s még valami olyasmit is utánuk vág, hogy erről beszámol a vezérüknek.*
//Venár Vacsora//
*A napközbeni riadóról ugyanúgy lemaradt, ahogyan tette azt Khan is. Talán nem tesz túlságosan jót a közösségben elfoglalt helyüknek a túlzott energiafelhasználás, ő viszont nem bánja, vélhetőleg a férfi sem.
Kellett némi idő, miután elfeküdt hajából egy kissé rendezettebb madárfészket csinált, és mire eljött annak az ideje, hogy rendes ételhez jussanak, a Nagyteremben a többiek oldalán.
Mire az ajtón belépnek, már ismert és még ismeretlen arcok fogadják.*
~Ah, így is annyi gondom van a nevek megjegyzésével.~
*Nagyot sóhajt és próbálja a férfit is feltűnésmentesen két üres szék mellé irányítani, abban bízva, hogy a késésük már nem tűnik fel senkinek.
Az újoncok felé megpróbál egy barátságosabb mosolyt küldeni, ami elég haloványra sikeredik. Nem velük van baja, igazából csak izgul valami miatt, amit nem kerülhet el.*
- Khm… *Megköszörüli a torkát.* Sylweran! *Szólítja meg a hóhajú elfet, de máris füléig vörösödik.*
- Lenne öhm… nos, Khan szeretne mondani valamit. *Azzal pedig hátba is böki az urát. Ha annak értetlenkedő tekintetével akadna össze az övé, akkor igyekszik még bokán is lendíteni.*
- Tudod… wargok, elveszített fegyverek. *Sziszegi a fogai közül. Persze, hogy átpasszolja neki a dolgot, hogy az előző napjukról beszámoljon. Végtére is Khannak sokkal jobb a kiállása, karizmatikusabb is, és kevésbé itta el még az agyát.*
- Ja, és mielőtt elfelejtem. Hoztatok rumot Artheniorból?
- Felismernéd még valamelyiket? *Nem is maga a válasz érdekli igazán, hanem a körítés mellé. Egy valamit ugyanis még nem tudott leszűrni. Igen, azt már tudja, hogy Khan olyan nagycsaládból származik, amely úgy működik, mint egy kisebb gazdaság. Már talán egészen fiatalkoruktól fogva munkára foghatták őket, és részt kellett venniük a ház körüli teendőkből. Pontosan ezért kíváncsi, hogy ő is kitudott-e alakítani olyan szoros kapcsolatot bármelyik fivérével vagy húgával, mint amilyet a Vörös maga érzékelt Mianival, vagy a bátyjával, mielőtt az megnősült volna.
Így teli hassal, túl egy éjszakai és egy reggeli bujálkodáson, társának ölében és karjai között szokatlanul nyugodtnak érzi magát hosszú idő után először. Nem érez késztetést asztalborításra indok nélkül, ahogy az ajtó felé sem pillant folyamatosan attól való félelmében, hogy valaki berontson rajta, majd visszahurcolja a vén görényhez. Ebben a pillanatban még a tengerre sem vágyik hajózni, ahogy mások zsebében sem kívánna kutakodni, egy szóval jelenleg megelégszik azzal a békésnek mondható pillanattal, ami végül egy fallal körülvett erődítményben találta meg, és nem egy barlang mélyén egyedül. Ahogy azt régebben vélte.
Egyetlen kérdése marad a férfi számára.*
- Élnéd újra azt az életet, amit ez a vezér nyújtott számodra? *Nem aggódik, pusztán kíváncsi.
Szeretne még kitérne arra a momentumra, amikor a férfi ismét külső szemből beszél magáról, és láthatóan meg is hökken, amikor hosszabb idő után először hallja így őt, kissé talán meg is ijeszti, ahogy tette annak idején a forrás vizében is, amikor kagylóból faragott gyűrűt húzott az ujjára, de erre nem marad idejük. A védben foglalkoztatott ork nő töri rájuk az ajtót, majd dühtől tobzódva hessegeti ki mindkettőjüket a felforgatott konyhából, s még valami olyasmit is utánuk vág, hogy erről beszámol a vezérüknek.*
//Venár Vacsora//
*A napközbeni riadóról ugyanúgy lemaradt, ahogyan tette azt Khan is. Talán nem tesz túlságosan jót a közösségben elfoglalt helyüknek a túlzott energiafelhasználás, ő viszont nem bánja, vélhetőleg a férfi sem.
Kellett némi idő, miután elfeküdt hajából egy kissé rendezettebb madárfészket csinált, és mire eljött annak az ideje, hogy rendes ételhez jussanak, a Nagyteremben a többiek oldalán.
Mire az ajtón belépnek, már ismert és még ismeretlen arcok fogadják.*
~Ah, így is annyi gondom van a nevek megjegyzésével.~
*Nagyot sóhajt és próbálja a férfit is feltűnésmentesen két üres szék mellé irányítani, abban bízva, hogy a késésük már nem tűnik fel senkinek.
Az újoncok felé megpróbál egy barátságosabb mosolyt küldeni, ami elég haloványra sikeredik. Nem velük van baja, igazából csak izgul valami miatt, amit nem kerülhet el.*
- Khm… *Megköszörüli a torkát.* Sylweran! *Szólítja meg a hóhajú elfet, de máris füléig vörösödik.*
- Lenne öhm… nos, Khan szeretne mondani valamit. *Azzal pedig hátba is böki az urát. Ha annak értetlenkedő tekintetével akadna össze az övé, akkor igyekszik még bokán is lendíteni.*
- Tudod… wargok, elveszített fegyverek. *Sziszegi a fogai közül. Persze, hogy átpasszolja neki a dolgot, hogy az előző napjukról beszámoljon. Végtére is Khannak sokkal jobb a kiállása, karizmatikusabb is, és kevésbé itta el még az agyát.*
- Ja, és mielőtt elfelejtem. Hoztatok rumot Artheniorból?
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:46:12
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:46:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Kapu//
*Gyorsan jött, gyorsan ment. Az egyik klántag kámforként szívódik fel, Jezabiel pedig el is indul. Hűbéres kutyaként követi őt, ha más miatt nem is, hanem mert orrát csiklandozgatni kezdik az ínycsiklandozó ételek csodás illata, egy közeli épületből. Innentől már így is, úgy is arrafelé lépdelne, akár arrafelé vezetne úti céljuk, akár nem. Fülét viszont nem kerüli el a jobb kéz felől érkező gyanús hangok áradata. De ráér ezzel később is aggódni.*
//Venár Vacsora//
*Belépve a főépület középső szárnyán, Sunuko álla kis híján a földet verdesi. Egy konkrét királyi csarnokba jut, ahol trón helyett egy hatalmas, valószínűleg hydrát ábrázoló faragvány foglal helyett, nem is beszélve a körülötte lévő dolgokról. A mellébe csapó kellemes meleg és az étvágygerjesztő illatok megerősödése csak növelik az ő fáradságát, ami az örökké tartó erdei út alatt gyűlt össze benne. De próbálván azt, és az ingert, hogy azonnal lehuppanjon az asztalhoz és enni kezdjék, legyűrni, egyenes derékkal és kifejezéstelen arccal tanulmányozza a padokon és asztalokon ülő személyeket.
Nem sokáig foglalkozhat ezzel, mivel Legran váratlanul megszólal, magát mutatva be. Kettes számú újoncként írva le magát. Nem érti, miért. Talán a bejövési sorrend számít? Nemi vagy méretkülönbség? Vagy valóban robusztusabbnak nézhet ki nála? hiszen látszik rajta, hogy a kardot is csak tegnap emelte föl!
Nos, ha már társa bemutatkozik, akkor bunkóság lenne csöndben maradnia: torkát halkan megköszörüli, kihúzza magát, majd megszólal:*
- Sunuko vagyok, örülök a találkozásnak. - *Megpróbál annyi derűt és kedvet belepasszírozni ebbe a rövid mondatba, amennyit lehet, de idegességében csak többé-kevésbé jár sikerrel. A francba is, nem egy bárói teremre számított, ahol egymás mellett ülve jó barátként csevegnek a többiek! Nem mintha ez zavarná, sőt. Csak váratlanul érte.
Továbbra is állva marad, Hasát és fáradságát figyelmen kívül hagyva. Nem lenne túl elegáns, ha barbárként kezdené el fölfalni a kész ételt rögtön érkezés után. Márpedig ez történne, ha azonnal engedélyt kapna a pihenésre. Ha egyáltalán engedélyt kellene kapnia rá. A többieket tanulmányozza, bizalomgerjesztő mosolyt húzva saját arcára a rokonszenv elnyeréséért. Csak remélheti, hogy sikerrel jár.*
*Gyorsan jött, gyorsan ment. Az egyik klántag kámforként szívódik fel, Jezabiel pedig el is indul. Hűbéres kutyaként követi őt, ha más miatt nem is, hanem mert orrát csiklandozgatni kezdik az ínycsiklandozó ételek csodás illata, egy közeli épületből. Innentől már így is, úgy is arrafelé lépdelne, akár arrafelé vezetne úti céljuk, akár nem. Fülét viszont nem kerüli el a jobb kéz felől érkező gyanús hangok áradata. De ráér ezzel később is aggódni.*
//Venár Vacsora//
*Belépve a főépület középső szárnyán, Sunuko álla kis híján a földet verdesi. Egy konkrét királyi csarnokba jut, ahol trón helyett egy hatalmas, valószínűleg hydrát ábrázoló faragvány foglal helyett, nem is beszélve a körülötte lévő dolgokról. A mellébe csapó kellemes meleg és az étvágygerjesztő illatok megerősödése csak növelik az ő fáradságát, ami az örökké tartó erdei út alatt gyűlt össze benne. De próbálván azt, és az ingert, hogy azonnal lehuppanjon az asztalhoz és enni kezdjék, legyűrni, egyenes derékkal és kifejezéstelen arccal tanulmányozza a padokon és asztalokon ülő személyeket.
Nem sokáig foglalkozhat ezzel, mivel Legran váratlanul megszólal, magát mutatva be. Kettes számú újoncként írva le magát. Nem érti, miért. Talán a bejövési sorrend számít? Nemi vagy méretkülönbség? Vagy valóban robusztusabbnak nézhet ki nála? hiszen látszik rajta, hogy a kardot is csak tegnap emelte föl!
Nos, ha már társa bemutatkozik, akkor bunkóság lenne csöndben maradnia: torkát halkan megköszörüli, kihúzza magát, majd megszólal:*
- Sunuko vagyok, örülök a találkozásnak. - *Megpróbál annyi derűt és kedvet belepasszírozni ebbe a rövid mondatba, amennyit lehet, de idegességében csak többé-kevésbé jár sikerrel. A francba is, nem egy bárói teremre számított, ahol egymás mellett ülve jó barátként csevegnek a többiek! Nem mintha ez zavarná, sőt. Csak váratlanul érte.
Továbbra is állva marad, Hasát és fáradságát figyelmen kívül hagyva. Nem lenne túl elegáns, ha barbárként kezdené el fölfalni a kész ételt rögtön érkezés után. Márpedig ez történne, ha azonnal engedélyt kapna a pihenésre. Ha egyáltalán engedélyt kellene kapnia rá. A többieket tanulmányozza, bizalomgerjesztő mosolyt húzva saját arcára a rokonszenv elnyeréséért. Csak remélheti, hogy sikerrel jár.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:08:56
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:08:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapu//
*Mindig van nála kulacs, de a nem éppen könnyű séta során már rég kiitta annak tartalmát. Mondhatni ölni tudna egy kis vízért az utolsó egy-másfél órányi túrán. Az égiek pedig meghallgatják imáját, noha nem egészen olyan formában küldve az áldás, mint azt szerette volna. Mivel a nap már lenyugvóban van, az erdőben pedig hamarabb beköszönt az est a sűrű lomboknak hála, a nehéz, szürke fellegek csak rontanak a fényviszonyokon. Az égi áldás pedig elkerülhetetlennek bizonyul. De legalább kap vizet. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, még ha ázott verébként is fog beesni, legalább nem hal szomjan, az a probléma némi furfanggal máris megoldható. No de még épp időben élnek egy takaros kis erődfalhoz, pislog is nagyokat. Habár ez utóbbi inkább a hirtelen fénynek tudható be, s így próbálja visszanyerni a látását. Ezen idő alatt nem is moccan, nehogy hasra essen valamit, no meg egy imbolygó újonc látványa sem lenne valami bizalomgerjesztő. Hogy a fák között nem voltak kivilágítva, igazán eszébe sem ötlik, hiába nehezítette meg a gyaloglást, teljesen természetes számára, hogy nem mágikus világítással haladtak. Igazából a városban is csak akkor használt gyertyát vagy fáklyát, ha hazai terepen mozgott a sötétben, ahol nem kellett tartania rajtaütéstől, vagy nem épp ők ütöttek rajta valakiken. Így a hirtelen sötétség már nem is annyira váratlan, noha a szemének ugyanúgy hozzá kell szoknia a fényviszony változáshoz. Az őröknek még integet, meg valami üdvözlés félét is elhadar, mert hát ennyi jó modor még rá is ráragadt, no meg nem túl célszerű sem egy kormost, sem egy égimeszelő nőt rögtön magára haragítania. Jezabielt persze rögtön követi, de menet közben azért nézelődik, már amennyire a kései órán ezt meg lehet tenni, hiszen csak annyit lát, amennyit a fáklyák, kiszűrődő fények megvilágítanak.*
//Venár vacsora//
*Az ételek illata már jó előre megcsapja az orrát, és a nyál is rögtön összefut a szájában. Hiába, szereti a hasát, és egy igen hosszú és kimerítő gyalogtúra után vannak, még szép, hogy megéhezik a végére a félvér. Márpedig ha törik, ha szakad, ő itt ma be fog lakmározni, mert csak. Nincs az a halandó vagy halhatatlan, felsőbbrendű hatalom, ami ebben megakadályozza.
A trió harmadik tagjaként masírozik be, élénk kíváncsisággal nézve körbe a csarnokban. Érdeklődése mint a helységnek, mind az ott tartózkodóknak szól. A berendezés ízléses, legalábbis neki tetszik (nem mintha ez annyira mérvadó lenne bármiben is), az társaság pedig vegyes. Színes. Ahogy megszokta. Figyelme fókuszát azonban hamar megragadja az asztalokon sorakozó finom, vagy nem finom, de mindenképp ehető falatok. Meg amit inni lehet. Önuralma maradékát veti latba, hogy ne teljesen sóváró szemekkel nézzen arra felé, míg végül sikerül teljesen megemberelnie magát, és pillantását leválasztja az élelemről. Ami előbb-utóbb úgyis az övé lesz. Nos, az hamar bejelentésre kerül, hogy ők az újoncok, de van itt valami ceremónia, vagy bemutatás, vagy élet-halál harc, mert csak egy tanítvány van, vagy ki mit tud produkció, hogy tudják, mivel is van dolguk? Ugye nem? Korgó gyomorral az kínzás lenne, sőt, egyenesen aljasság. Nos, ez hamarosan kiderül.*
- Üdv, Legran vagyok, kettes számú újonc. *Köszön, és egyben megejt egy gyors bemutatkozást is, felvéve legmegnyerőbb és legszélesebb mosolyát. Miután ezzel megvan, a lehető legközelebbi szabad ülőhelyre csüccsen le, a plusz lépések számát, amit még ma hajlandó megtenni, már erősen lekorlátozta a mennyiségükben.*
*Mindig van nála kulacs, de a nem éppen könnyű séta során már rég kiitta annak tartalmát. Mondhatni ölni tudna egy kis vízért az utolsó egy-másfél órányi túrán. Az égiek pedig meghallgatják imáját, noha nem egészen olyan formában küldve az áldás, mint azt szerette volna. Mivel a nap már lenyugvóban van, az erdőben pedig hamarabb beköszönt az est a sűrű lomboknak hála, a nehéz, szürke fellegek csak rontanak a fényviszonyokon. Az égi áldás pedig elkerülhetetlennek bizonyul. De legalább kap vizet. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, még ha ázott verébként is fog beesni, legalább nem hal szomjan, az a probléma némi furfanggal máris megoldható. No de még épp időben élnek egy takaros kis erődfalhoz, pislog is nagyokat. Habár ez utóbbi inkább a hirtelen fénynek tudható be, s így próbálja visszanyerni a látását. Ezen idő alatt nem is moccan, nehogy hasra essen valamit, no meg egy imbolygó újonc látványa sem lenne valami bizalomgerjesztő. Hogy a fák között nem voltak kivilágítva, igazán eszébe sem ötlik, hiába nehezítette meg a gyaloglást, teljesen természetes számára, hogy nem mágikus világítással haladtak. Igazából a városban is csak akkor használt gyertyát vagy fáklyát, ha hazai terepen mozgott a sötétben, ahol nem kellett tartania rajtaütéstől, vagy nem épp ők ütöttek rajta valakiken. Így a hirtelen sötétség már nem is annyira váratlan, noha a szemének ugyanúgy hozzá kell szoknia a fényviszony változáshoz. Az őröknek még integet, meg valami üdvözlés félét is elhadar, mert hát ennyi jó modor még rá is ráragadt, no meg nem túl célszerű sem egy kormost, sem egy égimeszelő nőt rögtön magára haragítania. Jezabielt persze rögtön követi, de menet közben azért nézelődik, már amennyire a kései órán ezt meg lehet tenni, hiszen csak annyit lát, amennyit a fáklyák, kiszűrődő fények megvilágítanak.*
//Venár vacsora//
*Az ételek illata már jó előre megcsapja az orrát, és a nyál is rögtön összefut a szájában. Hiába, szereti a hasát, és egy igen hosszú és kimerítő gyalogtúra után vannak, még szép, hogy megéhezik a végére a félvér. Márpedig ha törik, ha szakad, ő itt ma be fog lakmározni, mert csak. Nincs az a halandó vagy halhatatlan, felsőbbrendű hatalom, ami ebben megakadályozza.
A trió harmadik tagjaként masírozik be, élénk kíváncsisággal nézve körbe a csarnokban. Érdeklődése mint a helységnek, mind az ott tartózkodóknak szól. A berendezés ízléses, legalábbis neki tetszik (nem mintha ez annyira mérvadó lenne bármiben is), az társaság pedig vegyes. Színes. Ahogy megszokta. Figyelme fókuszát azonban hamar megragadja az asztalokon sorakozó finom, vagy nem finom, de mindenképp ehető falatok. Meg amit inni lehet. Önuralma maradékát veti latba, hogy ne teljesen sóváró szemekkel nézzen arra felé, míg végül sikerül teljesen megemberelnie magát, és pillantását leválasztja az élelemről. Ami előbb-utóbb úgyis az övé lesz. Nos, az hamar bejelentésre kerül, hogy ők az újoncok, de van itt valami ceremónia, vagy bemutatás, vagy élet-halál harc, mert csak egy tanítvány van, vagy ki mit tud produkció, hogy tudják, mivel is van dolguk? Ugye nem? Korgó gyomorral az kínzás lenne, sőt, egyenesen aljasság. Nos, ez hamarosan kiderül.*
- Üdv, Legran vagyok, kettes számú újonc. *Köszön, és egyben megejt egy gyors bemutatkozást is, felvéve legmegnyerőbb és legszélesebb mosolyát. Miután ezzel megvan, a lehető legközelebbi szabad ülőhelyre csüccsen le, a plusz lépések számát, amit még ma hajlandó megtenni, már erősen lekorlátozta a mennyiségükben.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:13:16
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:13:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
*Annyival egyszerűbb lehetne, ha mindenki hallaná Perchipfellt. Persze idegesítő tud lenni, de utóbbi mondatait, olykor jó lenne kiterjeszteni mindenkinek. Soreyl valóban összeszedi magát. Könnyei apadnak, arca felveszi a folytonos fájdalmas, keserédes mosolyt, és ezen ábrázattal kezd el tollászkodni. Letörli a sarat térdéről, kardjáról, és el is teszi a helyére. Néhány méllyet sóhajt. A töpörösött óriás nő, egészen szemetgyönyörködtető, emberi méreteiben. Shiriqa kérdésén kicsit megakad. Felvonja szemöldökét, és ha nem is izgatottan de érdeklődve válaszol visszakérdéssel.*
-Gondolod én is résztvehetnék a vizsgán? Az elmúlt események alapján is?
*Mire kimondja, már az utolsó simításokat végzi, hogy nedves sötétbarna haját tarkójára simítja. Bólintással jelzi is, hogy indulhatnak, ha megbeszélték a vizsga részleteit.*
*Annyival egyszerűbb lehetne, ha mindenki hallaná Perchipfellt. Persze idegesítő tud lenni, de utóbbi mondatait, olykor jó lenne kiterjeszteni mindenkinek. Soreyl valóban összeszedi magát. Könnyei apadnak, arca felveszi a folytonos fájdalmas, keserédes mosolyt, és ezen ábrázattal kezd el tollászkodni. Letörli a sarat térdéről, kardjáról, és el is teszi a helyére. Néhány méllyet sóhajt. A töpörösött óriás nő, egészen szemetgyönyörködtető, emberi méreteiben. Shiriqa kérdésén kicsit megakad. Felvonja szemöldökét, és ha nem is izgatottan de érdeklődve válaszol visszakérdéssel.*
-Gondolod én is résztvehetnék a vizsgán? Az elmúlt események alapján is?
*Mire kimondja, már az utolsó simításokat végzi, hogy nedves sötétbarna haját tarkójára simítja. Bólintással jelzi is, hogy indulhatnak, ha megbeszélték a vizsga részleteit.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 22:38:17
Üzenet elküldve: 2017-04-09 22:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
*Egy pillanatra elkerekednek szemei az új információ hallatán, aztán ahogy kifújja a levegőt, mintha össze is menne közben. Nem tudta hogy ilyen érzelmek fűzték a lovagot a lányhoz. Azon persze egyáltalán nem rökönyödik meg, hogy barátjának nevezi a férfi, de azt már kezdi unni hogy mindenkinek külön külön magyarázza a méretét, ezért is lett volna jobb a vacsorán mindenkinek egyszer elmondani, de hát, váratlan eseményekkel nem lehet tervezni.*
- Mágia, de áldás nem átok, én akartam és vissza lehet csinálni, nem kell aggódnotok.
*Egész röviden össze tudja már foglalni így sokadjára.*
- A családomra mindig van időm.
*Ezzel, és egy biztatómosollyal válaszol a férfi másik kérdésére, egyáltalán nem haragszik ha itt tartja, sőt, szívesen mard, ha ettől neki jobb lesz. Szívesebben lenne mondjuk bent a melegben, vagy legalább száraz ruhában, ez tény, de emiatt most nem fog panaszkodni. A magyarázatra is csak bólint, aztán felvesz valami kényelmesebb pózt, ha már úgyis maradnak még egy kicsit.*
- Nemsokára jönnek a vizsgák.
*Bő fél perc csend után próbál valami más témát előhozni.*
- Te is részt veszel majd ugye?
*Egy pillanatra elkerekednek szemei az új információ hallatán, aztán ahogy kifújja a levegőt, mintha össze is menne közben. Nem tudta hogy ilyen érzelmek fűzték a lovagot a lányhoz. Azon persze egyáltalán nem rökönyödik meg, hogy barátjának nevezi a férfi, de azt már kezdi unni hogy mindenkinek külön külön magyarázza a méretét, ezért is lett volna jobb a vacsorán mindenkinek egyszer elmondani, de hát, váratlan eseményekkel nem lehet tervezni.*
- Mágia, de áldás nem átok, én akartam és vissza lehet csinálni, nem kell aggódnotok.
*Egész röviden össze tudja már foglalni így sokadjára.*
- A családomra mindig van időm.
*Ezzel, és egy biztatómosollyal válaszol a férfi másik kérdésére, egyáltalán nem haragszik ha itt tartja, sőt, szívesen mard, ha ettől neki jobb lesz. Szívesebben lenne mondjuk bent a melegben, vagy legalább száraz ruhában, ez tény, de emiatt most nem fog panaszkodni. A magyarázatra is csak bólint, aztán felvesz valami kényelmesebb pózt, ha már úgyis maradnak még egy kicsit.*
- Nemsokára jönnek a vizsgák.
*Bő fél perc csend után próbál valami más témát előhozni.*
- Te is részt veszel majd ugye?
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 22:23:00
Üzenet elküldve: 2017-04-09 22:23:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Mélázásából egy kedves, meleg hang zökkenti ki. Kissé meglepetten kapja fel a fejét, majd mikor megismeri a férfit, arca felragyog és csak bólogat mosolyogva.*
~Hát tényleg előbújt. Talán lesz módunk hosszabban is elcsevegni végre. A második jó dolog ez ebben az amúgy szörnyű napban.~
*Épp azon töri a fejét, hogy merjen-e érdeklődni Baldrol egészségi állapotáról, vagy arról, miért olyan visszahúzódó, mikor a férfi belekezd helyette a társalgásba.*
-Uh, hát igen.
*Húzza el fintorogva a száját, ahogy felidézi a kis ékszernek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gyűjteményt.*
-Még most is kiráz a hideg, ha rá gondolok. Nem hiszem el, hogy ez csak úgy bemászott hozzánk.
*Halkabbra veszi a hangját és hozzáteszi.*
-Bevallom, most először rendült meg kissé a biztonságérzetem, mióta itt vagyok. Most még inkább rendíthetetlen venár akarok lenni, aki meg tudja védeni azokat akiket szeret.
~Ha már eddig nem sikerült.~
*Valóban komoly elszántsággal néz a kiképzés további feladatai elé, de ez a megjegyzése talán furán hangozhatott a másik számára, ami csak most tudatosul benne és pirulva szabadkozni próbál.*
-Mármint, már ezt tekintem az otthonomnak, titeket pedig a családomnak. Én csak... tudod, hogy értem.
~Na mindegy, jobb ha befogom. Nem is értem miért locsogok ennyit. Remekül indítok már megint.~
*Megint a tányérjába bámul és idegesen babrál tovább a hajával, majd ha Baldrolnak nincs kiegészíteni valója, kisvártatva megint megszólal.*
-Az újak egyike szintén vörös. Láttam mikor megjöttek. Úgy gyarapszunk, mintha Sylweran vonzaná a vörösöket.
*Neveti el magát idegesen, mert megint sikerült tökéletesen idiótán kifejeznie amire gondolt. Bocsánatkérőn sandít Baldrol felé, hogy ott van-e még, vagy már a menekülő utat keresi.*
~Ez egyre jobb. Nem is vagy emberek közé való. Ne csodálkozz, hogy nem akarnak veled beszélgetni!~
*Mélázásából egy kedves, meleg hang zökkenti ki. Kissé meglepetten kapja fel a fejét, majd mikor megismeri a férfit, arca felragyog és csak bólogat mosolyogva.*
~Hát tényleg előbújt. Talán lesz módunk hosszabban is elcsevegni végre. A második jó dolog ez ebben az amúgy szörnyű napban.~
*Épp azon töri a fejét, hogy merjen-e érdeklődni Baldrol egészségi állapotáról, vagy arról, miért olyan visszahúzódó, mikor a férfi belekezd helyette a társalgásba.*
-Uh, hát igen.
*Húzza el fintorogva a száját, ahogy felidézi a kis ékszernek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gyűjteményt.*
-Még most is kiráz a hideg, ha rá gondolok. Nem hiszem el, hogy ez csak úgy bemászott hozzánk.
*Halkabbra veszi a hangját és hozzáteszi.*
-Bevallom, most először rendült meg kissé a biztonságérzetem, mióta itt vagyok. Most még inkább rendíthetetlen venár akarok lenni, aki meg tudja védeni azokat akiket szeret.
~Ha már eddig nem sikerült.~
*Valóban komoly elszántsággal néz a kiképzés további feladatai elé, de ez a megjegyzése talán furán hangozhatott a másik számára, ami csak most tudatosul benne és pirulva szabadkozni próbál.*
-Mármint, már ezt tekintem az otthonomnak, titeket pedig a családomnak. Én csak... tudod, hogy értem.
~Na mindegy, jobb ha befogom. Nem is értem miért locsogok ennyit. Remekül indítok már megint.~
*Megint a tányérjába bámul és idegesen babrál tovább a hajával, majd ha Baldrolnak nincs kiegészíteni valója, kisvártatva megint megszólal.*
-Az újak egyike szintén vörös. Láttam mikor megjöttek. Úgy gyarapszunk, mintha Sylweran vonzaná a vörösöket.
*Neveti el magát idegesen, mert megint sikerült tökéletesen idiótán kifejeznie amire gondolt. Bocsánatkérőn sandít Baldrol felé, hogy ott van-e még, vagy már a menekülő utat keresi.*
~Ez egyre jobb. Nem is vagy emberek közé való. Ne csodálkozz, hogy nem akarnak veled beszélgetni!~
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:34:26
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:34:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*Kis köre után visszatér az északi kapuhoz, így láthatja, amint az illetlen betolakodó elhagyja Vadvédet.*
~Egy gonddal kevesebb.~
*Őszintén szólva még most sem tudja hova rakni ezt az egész helyzetet. Túlságosan is hihetetlen esemény, pedig látott már cifra dolgokat. Ahogy a kapu bezárul mögötte, Baldrol kikémlel a sötetétbe, de már nem keres semmit. Csak bámul bele a semmibe. A vihar előszele hideg könyörtelenséggel söpör végig a mellvéden, nem kímélve az ácsorgó férfit sem.*
~Be kéne menni végre.~
*Fut végig rajta ez az érzet, de még nem mozdul. Hallgatja a fák sejtelmes zúgását. Szereti a vihart megelőző időjárást. Olyankor minden helyszín, ember és tárgy eltér megszokott jelenlététől. Még két perc, egy nagy levegő és tényleg le is ér az udvarra. Illemből és bajtársiasságból segít felmérni a kint maradtakkal a károkat, de érdemi munkát most úgysem végezhetnek. Majd a vihar után.
Időközben bárdja is nyugalmi pozícióba kerül, azaz jobb híján a hátára. Majd ha bemegy, leveszi. Tekintetével Sylwerant keresi, s ha rajta látja, hogy bemehet, akkor a maga komótos, ám határozott hangulatával csatlakozna a vacsorázókhoz. Jobban belegondolva eléggé megéhezett.
A kapu mögül felvillanó fényt pont nem látja, mivel háttal is van neki meg az ajtót is pont akkor csukja be végre maga mögött, mikor Jezabielék megérkeznek. Szerencsére vannak még kint elegen, így nem félti őket, tiszta lelkiismerettel tér be az étkezőbe. A levegőben fantasztikus illatok keringenek. Ebből is látszik, hogy a Banyát igen kevés dolog tudja kizökkenteni avagy kihozni a sodrából. Néha még azt is elhinné róla, hogy ha venárok helyett vadállatok etetésével bízták volna meg, akkor a vadakba is addig tömné a kaját, míg azok kezelhető báránykákká nem változnak. Legalább az étkezés alatt.
Harci fejszéjét letámasztja a bejárat közelében, majd néz magának egy helyet. Elmosolyodik.*
~Hopp, ott épp szabad.~
*Azzal néhány lépés alatt Nara mellett terem, rábök a mellette lévő székre és udvariasan megkérdi.*
- Szabad lesz?
*Odakint ekkor már szakad az eső, Tray kaput nyit, Soreyl pedig beleüvölt az éjszakába. Ez persze bentről nem hallatszik. Sok a probléma, sok a megválaszolatlan kérdés, de egyelőre Baldrol egy kis meleget, ételt, társaságot és némi boldogságot szeretne. Az est azonban ennél sokkalta komplikáltabbnak ígérkezik.*
- Hihetetlen.
*Rázza meg a fejét Nara melett.*
- Láttad, hogy az a hústorony miket hordott a nyakában? Szégyentelen!
*Bravó Baldrol! Remek téma! Csak így tovább, én bízom benned.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 17:53:39, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
*Kis köre után visszatér az északi kapuhoz, így láthatja, amint az illetlen betolakodó elhagyja Vadvédet.*
~Egy gonddal kevesebb.~
*Őszintén szólva még most sem tudja hova rakni ezt az egész helyzetet. Túlságosan is hihetetlen esemény, pedig látott már cifra dolgokat. Ahogy a kapu bezárul mögötte, Baldrol kikémlel a sötetétbe, de már nem keres semmit. Csak bámul bele a semmibe. A vihar előszele hideg könyörtelenséggel söpör végig a mellvéden, nem kímélve az ácsorgó férfit sem.*
~Be kéne menni végre.~
*Fut végig rajta ez az érzet, de még nem mozdul. Hallgatja a fák sejtelmes zúgását. Szereti a vihart megelőző időjárást. Olyankor minden helyszín, ember és tárgy eltér megszokott jelenlététől. Még két perc, egy nagy levegő és tényleg le is ér az udvarra. Illemből és bajtársiasságból segít felmérni a kint maradtakkal a károkat, de érdemi munkát most úgysem végezhetnek. Majd a vihar után.
Időközben bárdja is nyugalmi pozícióba kerül, azaz jobb híján a hátára. Majd ha bemegy, leveszi. Tekintetével Sylwerant keresi, s ha rajta látja, hogy bemehet, akkor a maga komótos, ám határozott hangulatával csatlakozna a vacsorázókhoz. Jobban belegondolva eléggé megéhezett.
A kapu mögül felvillanó fényt pont nem látja, mivel háttal is van neki meg az ajtót is pont akkor csukja be végre maga mögött, mikor Jezabielék megérkeznek. Szerencsére vannak még kint elegen, így nem félti őket, tiszta lelkiismerettel tér be az étkezőbe. A levegőben fantasztikus illatok keringenek. Ebből is látszik, hogy a Banyát igen kevés dolog tudja kizökkenteni avagy kihozni a sodrából. Néha még azt is elhinné róla, hogy ha venárok helyett vadállatok etetésével bízták volna meg, akkor a vadakba is addig tömné a kaját, míg azok kezelhető báránykákká nem változnak. Legalább az étkezés alatt.
Harci fejszéjét letámasztja a bejárat közelében, majd néz magának egy helyet. Elmosolyodik.*
~Hopp, ott épp szabad.~
*Azzal néhány lépés alatt Nara mellett terem, rábök a mellette lévő székre és udvariasan megkérdi.*
- Szabad lesz?
*Odakint ekkor már szakad az eső, Tray kaput nyit, Soreyl pedig beleüvölt az éjszakába. Ez persze bentről nem hallatszik. Sok a probléma, sok a megválaszolatlan kérdés, de egyelőre Baldrol egy kis meleget, ételt, társaságot és némi boldogságot szeretne. Az est azonban ennél sokkalta komplikáltabbnak ígérkezik.*
- Hihetetlen.
*Rázza meg a fejét Nara melett.*
- Láttad, hogy az a hústorony miket hordott a nyakában? Szégyentelen!
*Bravó Baldrol! Remek téma! Csak így tovább, én bízom benned.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 17:53:39, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:03:44
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:03:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
*Ő bizony nem fogadta el. Ennek hangot is ad.*
-Nem szokás a katonának temetni szerelmét. Fordítva van ez rendjén.
*Mondja, s ugyan nem mondja ki, hogy Niavi életéért szívesen vállalná a halált, pedig erre gondolt. Mikor a lány felé lép, akkor lepődik meg. A könnytől alig látó férfi, most tesz különbséget Mirasyn, és Shiriqa között. Mire átkarolja az óriás, ha lehet még így nevezni, addigra már a torzult grimaszból, meglepettséggé alakult arckifejezéssel bámul el a nő válla felett. Vissza ölel.*
-Köszönöm. Mi lett veled barátom. Összementél.
*Mondja, s kissé lenyugszik. Mind az ölelés, mind az, hogy itt van, már sokat segített. Nem beszélgettek különösebben mióta itt van, de azóta már eltelt egy két hónap. Közös vacsorákon, építkezéseken elbeszélgettek már olykor. Azon sem kell meglepődnie, hogy barátjának hívja, mint itt mindenkit ebben az otthonpalotában. Perchi előadja tervezett beszédét. Nyugtató szavai már egy kis mosolyt is húznak a férfi szájára.*
~Északra mutat az iránytű. Gondolj bele barátom. Szebb helyen nem is érhetett volna véget. Ott nyugszik, ahol te születtél. Akkor ő mentett meg, mikor ilyen voltál. Most nincs itt, de veled van. Össze kell szedned magad, különben az az iránytű hiába lett a zord hegyeknek szögezve. Fehér haja, most egybeolvad az északi hóval. Gyönyörű lány. Bárki talált is rá, vagy bárki is tette vele, biztos megadta neki a tisztességet. Te pedig ne így emlékezz rá. Sokkal szebb halotti tort érdemel. Meny vissza a vacsorára. Már biztos mindenki összegyűlt. Igyál a lelkére. Nézd meg szobáját. Csinálj neki fejfát. Emlékhelyet. Ültess virágot.~
*Soreyl megnyugvón közbevág.*
~Mondjuk fehér rózsát.~
*Perchipfell mosolyogna, ha tudna.*
~Igen. Mondjuk éppen azt. Szép, és szúr mint Niavi nyila régen. Most pedig egyél! Igyál! Vigadj el minden órát, amit mellette voltál boldog, hogy tovább élhessen. Szeresd őt, szeresd az életet.~
-Nem haragszol, ha itt tartalak még, míg összeszedem magam?
*Elengedi az ölelést, és egy fájdalmas mosollyal a nő szemébe néz.*
-Egy jó barátom azt mondaná ilyenkor, hogy jobb mulatni, csak még ráncba kell szedelődszködnöm.
*Ő bizony nem fogadta el. Ennek hangot is ad.*
-Nem szokás a katonának temetni szerelmét. Fordítva van ez rendjén.
*Mondja, s ugyan nem mondja ki, hogy Niavi életéért szívesen vállalná a halált, pedig erre gondolt. Mikor a lány felé lép, akkor lepődik meg. A könnytől alig látó férfi, most tesz különbséget Mirasyn, és Shiriqa között. Mire átkarolja az óriás, ha lehet még így nevezni, addigra már a torzult grimaszból, meglepettséggé alakult arckifejezéssel bámul el a nő válla felett. Vissza ölel.*
-Köszönöm. Mi lett veled barátom. Összementél.
*Mondja, s kissé lenyugszik. Mind az ölelés, mind az, hogy itt van, már sokat segített. Nem beszélgettek különösebben mióta itt van, de azóta már eltelt egy két hónap. Közös vacsorákon, építkezéseken elbeszélgettek már olykor. Azon sem kell meglepődnie, hogy barátjának hívja, mint itt mindenkit ebben az otthonpalotában. Perchi előadja tervezett beszédét. Nyugtató szavai már egy kis mosolyt is húznak a férfi szájára.*
~Északra mutat az iránytű. Gondolj bele barátom. Szebb helyen nem is érhetett volna véget. Ott nyugszik, ahol te születtél. Akkor ő mentett meg, mikor ilyen voltál. Most nincs itt, de veled van. Össze kell szedned magad, különben az az iránytű hiába lett a zord hegyeknek szögezve. Fehér haja, most egybeolvad az északi hóval. Gyönyörű lány. Bárki talált is rá, vagy bárki is tette vele, biztos megadta neki a tisztességet. Te pedig ne így emlékezz rá. Sokkal szebb halotti tort érdemel. Meny vissza a vacsorára. Már biztos mindenki összegyűlt. Igyál a lelkére. Nézd meg szobáját. Csinálj neki fejfát. Emlékhelyet. Ültess virágot.~
*Soreyl megnyugvón közbevág.*
~Mondjuk fehér rózsát.~
*Perchipfell mosolyogna, ha tudna.*
~Igen. Mondjuk éppen azt. Szép, és szúr mint Niavi nyila régen. Most pedig egyél! Igyál! Vigadj el minden órát, amit mellette voltál boldog, hogy tovább élhessen. Szeresd őt, szeresd az életet.~
-Nem haragszol, ha itt tartalak még, míg összeszedem magam?
*Elengedi az ölelést, és egy fájdalmas mosollyal a nő szemébe néz.*
-Egy jó barátom azt mondaná ilyenkor, hogy jobb mulatni, csak még ráncba kell szedelődszködnöm.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346