Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 11:09:51
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Akkor lehet, hogy tényleg van egy csomó démonom. De terhelt családból jövök, apám csak ül a gyászába süllyedve, de anyám sem komplett. Csoda, hogy ilyen kis béna lettem?
*Természetesen viccel, mert tényleg tudja magáról, hogy aránylag normálisabbak közül való még a maga furcsaságai ellenére is. Igaz ugyan, hogy retteg attól, hogy anyja megjelenik és hazacibálja, ez bőven nem indok arra, hogy mondjuk inni kezdjen, vagy falcolja magát.*
- Nem kedvelem a mestered.
*Ezt valószínűleg mondta már korábban is, de legalábbis gondolt rá. Tisztában van azzal, hogy nélküle Pycta nem lenne az, ami, viszont ettől még nem kötelező kedvelnie. Aenae tuti nem bízná rá a gyerekét ilyen fazonokra, persze nincsen gyereke, szóval ezt így könnyen kijelenti. Olyanra persze nem vetemedik a lány, hogy kijelentse, hogy az említett mester mit és miért csinált rosszul, nyilván gyökeresen más a világnézetük. Talán a más világnézet miatt nem kedveli, és könnyen lehet, hogy kölcsönös lett volna, ha van alkalmuk megismerni egymást.*
- Vannak, akiknek az ilyesféle magányos útkeresés nem segítene, vagy csak még jobban eluralják a démonai. Különben meg társas lényeg vagyunk, egyikünknek sem tesz jót, ha hosszú időt töltünk egyedül.
*Aenae kevésbé hajlik a misztikumra, mint az elf és soha nem járná a férfi útját, gyökeresen különbözik ugyanis a világnézetük. Hiába, a családi háttér mennyit számít, ő maximum egy leányneveldére számíthatott volna, ha valami annyira-de-annyira megbocsáthatatlan vétket követett volna el. Mivel azonban a szokásos gyerekcsínyeken és kamaszkori lázadozáson kívül nincsen semmi a rovásán, így szankciókra sem volt szükség.*
- Te meg egy csúnya, béna és büdös emberbe?
*Halkan nevetgél ezen, majd mosolyogva folytatja.*
- Személyed ellen nem ez volna a családon legnagyobb kifogása, hanem az, hogy sem vagyonod, sem pedig kutyabőröd nincs.
*Ó ölelkezni és csókolózni mindig szívesen megáll, még akkor is, ha fázik.*
- De Umon nem is olyan szép, mint te vagy, hogy könnyen párt találhasson.
*Szegény Umon nemhogy nem szép, de Aenae szerint kifejezetten csúnya a stigmás ábrázata, ráadásul van is benne valami, amitől kitöri a frász. Az előbb is az a pillantás. Megborzong. Pycta meg épp jókor jegyzi meg, hogy ideje bemenni a melegre.*
- Megyek utánad, ott még sosem jártam.

2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 08:59:08
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Műhelyszemle//

*Szerencsére az ing is és a félelfen lévő nadrág is, ha meg még messze nem száradt ugyan, de legalább nem hagy maga után mindenfelé vizes tócsákat. Odafenn fél lábon ugrálva hamar lerángatja magáról az átázott holmikat, és szárazat vesz, azokat meg kiteríti a nagy faláda tetejére, ami a fal mellett áll. ~Majd ott megszáradnak.~ Aztán, száraz nadrágban, és egy tiszta ingben lerobog a csigalépcsőn, hogy egyen végre valamit. Előtte azonban, ahogy a könyvtár feletti kis szobájából elindul a műhelyen át a konyha felé, nem tud ellenállni a kíváncsiságánk (ami még az éhségét is legyőzi), és hátramegy, hogy megnézze a sikeresen kinyitott fogaskerékházat. Kitárja az ajtót. Jól látni a lassú, nyugodt tempóban forgó tengelyt, ahogy kívülről forog a kerék. Hosszas nézelődés, behajolás, sőt felkapaszkodás és felállás után azt is kikövetkezteti, hogy melyik hatalmas kallantyúval melyik áttétet lehet ráfordítani a mozgó tengelyre, hogy a vízzel hajtott hatalmas kerék erejét munkára tudják fogni.
Csak ámulni tud az elmén, aki mindezt létrehozta!
Aztán a gépeket veszi alaposabban szemügyre: a hatalmas zúzókalapácsot, a fűrészgépeket, csiszológépeket, esztergagépeket, a fújtatót és az egyéb segédeszközöket. Nem tudja, hogy mindezt csupán az erőd felépítéséhez használták, vagy más tervük is volt a korábban itt lakóknak a hatalmas famegmunkáló műhely létrehozásával, itt az erdő legmélyén, de Isqehának továbbra is az az érzése, hogy a dolog összefügg az előttük itt élő venárok eltűnésével. Persze a télikert üvegtábláinak előállításához is nagyon sok fát el kell égetniük a műhelyben álló kemencékben. De a télikertben Erdőmélye ritka és különleges növényei is otthonra lelnek majd! Isq hisz abban, hogy az Erdőszellem erre talán áldását fogja adni.
A gyomra ekkor nagyot és mérgeset kordul, jól eltelt az idő. A félelf sarkon fordul, otthagyva a műhelyt és a gépeket, gyorsan átvág a nagycsarnokon, és benyit a konyhába. Nemsokára egy nagy cseréptál gözölgő levessel és egy kisebb cipóval a kezében leül, közel a kandallóhoz, és nekiáll kanalazni a forró ételt. Nem tudja, vajon Umon végzett-e már a Banya említette tartályok szemrevételezésével, de kíváncsi, mire jutott.*

2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 03:04:59
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Leon//

- Nagyon hálás vagyok, hogy vigyázol rám, és még Xotnak is segítenél. *Mondja neki Seles, és végre megnyugszik kissé, halványan mosolyog Leonra, és még meg is csókolja, ha már ilyen hősies.* Habár egyáltalán nem akarom, hogy Xauzurnak baja essen, a többiek annyira szeretik. Valahogy meg kéne tanulnom együtt élni vele, inkább, semmint hogy bőrkesztyű legyen belőle. *Egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy talán megpróbálhatna közel merészkedni hozzá, ha már Ertatsnoy olyan biztosan tudja kordában tartani az irbiszt, de mint általában az embereknek, ha erőn felül akarnak vállalást tenni, azonnal inába is száll a bátorsága.*
~ Éppen elég volt lent lenni az udvaron ennyi időre is. Majd legközelebb megpróbálok még bátrabban viselkedni. ~
*Ahogy Xot témája felmerül, eszébe jut a mélységi lány előző kiáltása. Seles néha tényleg úgy kezeli, mint egy gyereket… Néha hajlamos mindenkit úgy kezelni, aki szerinte a védelmére szorul. Isqehánál is úgy érzi, mintha törődnie kéne vele és vigyáznia rá, hogy ne bántsa meg az érzéseit… Még szerencse, hogy Leon magától is megállja a helyét, és őt nem kell kényszeresen tutujgatnia. Néha jó, ha van valaki, aki vigyáz őrá is, még ha önző dolognak hangzik is elsőre. Annyira sok időt töltött egyedül a vadonban, hogy már meg is feledkezett róla, milyen megnyugtató tud lenni, ha valakihez oda tud bújni, mikor fél…*
- Oh… Szóval tényleg halálosan megfenyegetett? *Seles ezt csak tréfának szánta, de most forgatja a szemét. ~ Na de Xot! ~*Nehogy alábecsüld Xotarát, elég veszélyes. Barára is ráugrott a falról, azt mondják. *Vigyorodik el, jól látható módon szeret barátnőjéről beszélni.* Még ha gyengébbnek is tartod, mint amilyen te vagy – bár vitáznék ezzel, mert erősnek tartom őt –, egy élő ágyúgolyó akkor is nagyot üt. Persze, ha nem adsz rá okot, hogy megharagudjon… *Néz Leonra éles pillantással, finoman utalva arra, hogy örülne, ha a továbbiakban is megmaradna ugyanolyan úriember, mint eddig volt, persze csak amolyan viccesen-feddőn, hiszen egy pillanatra sem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy elégedetlen lenne kellemes helyzetével. Leon meleg ölelésében minden olyan megnyugtatónak tűnik, Xotot sem ette még meg az irbisz, és már egy kis időre azt is elfelejti, mi volt Isqehával, mikor a férfi szóba hozza újra. Seles megdermed, válaszra nyitja a száját, de nem tud mit mondani.*
~ Miért hozza fel? És mi az, hogy „féltékeny volt”? ~ *Néz maga elé. Még nem beszéltek Isqeháról, csak egy aprócskát. Most tudatosul benne, hogy Leon már azelőtt is sejtette a dolgot, mielőtt benne tudatosult, miért ilyen Isq.* ~ Vagy talán utalt rá korábban is, csak én buta bele se gondoltam? ~
Az is alig tűnik fel neki, hogy Umon megérkezett az étellel, és csupán egy ösztönös reflex viszi rá, hogy elkapja a sajátját. A másodikra jobban figyel, amit Elostornak szánnak, elkapja, és odakiáltva őrtársuknak odadobja neki, remélve, hogy ő is elég ügyes a manőverhez.*

//kicsit Umon, kicsit Elostor, Leon//

- Köszönjük, Umon! *Mosolyog, de még mindig elmélázva nézi a lenti jelenetet a szendviccsel, és hallgatja Leont, ahogy szemléli a lenti eseményeket. Mikor látja, hogy Xot megoldja a leesett ebéd esetét, megnyugszik egy kissé, hogy talán előbb eszi meg a húst az állat, mint a lányt. Saját kenyerével babrál, de nem eszik belőle, hanem előbb Leonhoz fordul, hogy elmondja, amit el akart.*
- Azt hiszem, Isqeha féltékeny volt. Illetve most is az egy kicsit. De jól viselte eddig, és megbeszéltük, hogy barátok maradunk. *Mondja komolyan, és reméli, hogy ezzel a „másik csapat” vádját is lemossa a félelfről, mert nem szeretne ebbe részletesen belemenni. Még nem is látott soha olyan férfit, akinek a fiúk tetszettek, bár hallani hallott már ilyesmit.* Nem szeretném, hogy kellemetlenül érezd magad emiatt az egész ügy miatt. *Teszi hozzá gyorsan, és harap egy kicsit a kenyérből. A morzsákról hirtelen eszébe jut valami, pontosabban valaki, akiről egészen megfeledkeztek mostanában. Az irbisz miatt újra feltámad benne az aggodalom, sápadtan néz Leonra.*
- Leon… Hol van Patkány?

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.07 03:06:40

2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 23:34:00
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- A valódi démonok akkor születnek, amikor elfojtunk magunkban rossz dolgokat, amikor félünk vagy bizonytalanok vagyunk és hagyjuk, hogy ezek az érzések elhatalmasodjanak rajtunk. Mindenkinél más a határ, vannak, akik sokáig bírják, de akadnak, akiket az első kudarc felőröl. Biztosan láttál már olyan embert, aki már nem is volt képes alkohol nélkül élni. Pedig egyszer biztosan ő is lelkes, tettre kész valaki volt, tele tervekkel és erővel. Aztán valami, egy szerette halála, a munkája elvesztése vagy valami rossz történés letaszította a mélybe és már nem volt képes felállni. Felfalta a démona és csak úgy képes elviselni magát, ha folyamatos részegségben élt, hogy ne kelljen soha szembenéznie a démonával. *Ez egy egyszerű példa, sajnos sokaknak nem csak egy démona van, hanem sok-sok, amelyek együttesen győzik le. De reméli, hogy Aenae megérti, mit szeretne mondani neki.
A feltett kérdésen kicsit el kell gondolkodnia, nem azért, mert nem tudja a választ, inkább a válasz olyan sokrétű és összetett, hogy nem tudja elsőre, hogyan fogalmazza meg.*
- A mesterem jelölte ki nekem ezt az utat, mielőtt Utolsó Útjára indult. *Kezd bele a válaszba, a topázszemű kiérezheti hangjából, hogy mit jelenthet az az említett út.*
- Tudtam, hogy már nagyon közel járok a Fákban Lakó tanainak esszenciájához, de úgy nem tudtam teljesen alámerülni benne, hogy folyton kiszakadtam az erdő életéből. Kihívás volt mind fizikailag, mind lelkileg. A mester erre készített fel, magányosan olyan démonokkal is találkoztam, amelyeknek létezéséről nem is tudtam. Nem csak a félelem, a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság létezik, egészen mélyen, a lélekhez közel is akadnak ilyen sötét gondolatok, amelyekkel csak ilyen körülmények között lehet megküzdeni. Ez az élet olyan, mint megmászni egy sziklafalat. Pihenés nélkül kell törni felfelé, ami feltétlen és habozás nélküli odaadást követel.*
Érzi, hogy ez már olyan mélységű magyarázata tanainak, amelyek talán már kissé érthetetlenek lesznek, de nem Aenae értelmi képességei miatt, inkább belső motivációik különbözősége folytán.
A visszatérését érintő kérdésre haloványan elmosolyodik. Talán Aenae most is egy misztikus, sok-sok bölcsességgel teli választ vár.*
- Mert ráébredtem, hogy elértem a célom. Megtaláltam. Eggyé váltam az erdővel és az erdő velem. *Jól esik visszagondolni arra a reggelre, szavakba nem is igazán lehet önteni azt az érzést. Csak megérezte, hogy mennie kell.*
- Elindultam és ide érkeztem meg. *Fejezi be egyszerűen, mintha ez minden kérdésre választ adna.
Az elméje állapotára tett summázó megjegyzéstől fel kell kacagnia. Ha úgy vesszük, akkor Aenae-nek igaza van, a csuhás becsavarodott, de a jó értelemben.*
- Szóval te egy ilyen félcédulás hegyesfülűbe habarodtál bele? *Summázza ő maga is kettejük kapcsolatát.*
- De Umon-nak nincs is ilyen csinos párja, mint nekem. *Vonja magához a topázszeműt, hogy futó csókot lopjon az ajkáról.*
- Menjünk, mielőtt teljesen átfagyunk. A fürdőben biztosan kellemesebb lesz. *Mondja még, ahogy megindul a terasz felé.*

2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 23:03:45
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Irbiszezés//

- Csak a kisebb macskák logikáján alapulva.
*Rántja meg a vállát Xotarának, hiszen az irbiszekhez még mindig nem ért lényűgözően, de azt tudja, hogy a macskák imádnak aludni, lehetőleg minél kényelmesebb helyen természetesen. Persze nem biztos, hogy egy vadonban nevelkedett hatalmas ragadozóra is igaz az ágyban, vagy kanapén alvás csodálatos művészete.
Amikor a sötételf elkezd Xauzur után kiabálni, mintha csak tényleg egy házi macska lenne, a tündér szemei kikerekednek, egyáltalán nem hiszi el, hogy ez beválhat.
Még jó, hogy ennek a butaságnak semmi köze ahhoz, hogy pont ekkor sikerül kiszúrnia Xotarának a nagymacskát a fal alatt lustálkodva.*
~Mondtam, hogy alszik!~
- Ide hozom.
*Bólint. Érti ő a sötételf lelkesedését, csak nem tudja átérezni, hiszen a tündér akkor fogdossa a nagymacskát, amikor csak szeretné. Maximum Xauzur nem fog neki örülni.*
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
*Odasétál az állathoz, leguggol mellé, megvakarja a fülének tövét, majd parancsba adja neki, hogy kövesse. Persze először csak egy hatalmas ásítást kap válaszul, másodszorra egy hangos morgást, és csak harmadszorra sikerül odaterelni a nagymacskát a sötételfhez.*
- Szerintem nem örül neki, hogy felkeltettük, de megtapogathatod.
*Amikor Seles elhalad mellettük és vicces megjegyzést tesz a sötételfre, Ertatsnoy arcára széles mosoly ül ki.*
- Meglesz! Ha gondolod őt is megszelídíthetem.
*Bocsánatkérően néz Xotarára, hátha nem veszi magára a dolgot.
Persze amíg a tündér az irbisszel foglalkozik, hogy az egy helyben maradjon, és ne egyen meg senkit, érdekes párbeszéd alakul ki a többiek között, amit csendben, picit oldalra hajtott fejjel hallgat és elemez ki.
Csillag, a nullum valahol a tündér kabátja alatt bujkál, na nem mintha Xauzur nem tudná kiszagolni őt. De még jobb megijedni, mint megevődni.*

2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 21:32:58
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Láthatóan kíváncsi lesz. Kíváncsibb, mint valaha. Talán még sohasem volt ennyire érdeklődő, ez jól látszik azon, hogy nyelvét elfelejti visszahúzni, s szája zavart vigyorra húzódik. Nagyokat pislog a nőre, szinte zavaró, ahogy hosszabbnál-hosszabb időre huny ki a fény, mely szemeiből világít. Aztán látszólag egy pillanatra elveszíti érdeklődését és lefelé kezd el nézelődni. Kissé fészkelődik is, mintha kényelmetlen lenne számára a torony padozatán megkötözve üldögélni, olykor kissé megfeszíti karját. Mintha erejét és a kötél szakítószilárdságát, vagy a csomó biztosságát tesztelné, de az is lehet, hogy csupán nem köti le annyira a sötételf válasza. Ha a sötételf figyel, márpedig miért ne figyelne, most furcsa monológban lehet része. A gondolat kissé elhaló a valami fejében, gyenge és bágyadt, mint, aki egész éjszaka kemény, megerőltető fizikai munkát végzett, vagy, mint egy lázas kisgyermek motyog, anyja ölében. Mivel nem a valami gondolatai, arcára sem ülnek ki az ezekhez párosított arckifejezések, a sötételf, csak a furcsa, jelenlegi helyzetüktől független válaszokat hallhatja:*
- Persze, hogy igen! Hisz ellenállhatatlan vagyok! *Ismét fennhangon röhög, közben sarkaival dobol a padlón. A röpke gondolat még távolabbról jön a szerzetes fejében, immár elhaló, mint fuldokló, ahogy egyre mélyebbre merül a kút vizének sötétjében.*
- Nagyon is ismerem. Miért ne ismerném? Hisz mindenkit ismerek, akit te is ismersz! *Óriásit szív az orrán és odaköp a padlóra, majd felvihog:*
- Hupsz! Bocsánatért esedezem, cicus! *Itt ismét elhallgat, mintha fülelne, szemei lassan csukódnak, minden egyes pislantáskor, kába tekintet ül ki arcára. Sötét. Fény. Sötét. Fény.*
- Ne akarj meggyőzni semmiről. Gyilkos vagy. De igen! *Szemei hirtelen a sötételfre szegeződnek, majd egy váratlan pillanatban hirtelen rivall rá, mint egy eszelős:*
- ÉS MOST IS AZ LESZEL! *Megugrik csak úgy ültében a lány felé, amennyire engedi a kötél addig feszül, szinte a fizika törvényeit megcáfolva, fejét hátratámasztva az őt fogva tartó oszlophoz, homorú ívben megfeszül a teste, s hasát kinyomja az ég felé:*
- Buhhhhh! *Kiáltja Xotarának fejét előre tolva, mikor ismét visszaül helyére. Úgy viselkedik, mint a gyerekek, akik egymást ijesztgetik, hogy aztán röhögve rázkódjon ismét, majd egy pillanat múlva komor tekintet üljön arcára, mintha megint valamilyen gondolat zavarná. Belül Umon küzd, ahogyan csak tud, hogy megmentse a nőt, vagy legalábbis ne sodorja veszélybe, fáj neki, hogy így kell látnia őt. Mert Umon lát, nagyon is lát, csak tenni nem tud semmit, mint, hogy aggódjon Xotaráért. A valami ismét a szituációtól eltérően válaszol, nem ide illően, nem Xotarának.*
- Jaj, hallgass már! Borzasztóan untatsz. Igen? Ezt gondolod? Ő tudja már? *Hamiskásan Xotarára tekint, szemei szénfekete gödreiből nem lehet kiolvasni szinte semmit.* Nem meséltél még róla? Na mindegy, húzz a fejemből! *Ha kezei szabadok lennének, minden bizonnyal csak legyintene egyet, ahogy az ember próbálja a bosszantó rovarokat elhessegetni tányérjáról. Majd ismét a nőre figyel:*
- Szikár egy kormos vagy, hallod-e? Szorult beléd kurázsi, az ilyeneket szoktam kibelezni utoljára, mert mindig mulattatnak. *Ismét kuncogni kezd, melynek a végébe beleköhög, hogy aztán egy újabbat köpjön a padlóra.*
- Esik! *Jelenti ki az eget szemlélve, miközben szinte forognak fekete szemgolyói.* - Esik! *Ismétli meg, kissé gyorsabban és jóval határozottabban.* - Esik! *Üvölti immár a világba kéjes örömmel, hogy fitogtathatja briliáns humorérzékét, egy leendő áldozatnak. Majd göcögő röfögésbe csap át túlvilági öröme. Ismét a sötételfre néz, kissé unott pofával és megjátszott színészkedéssel, lebiggyesztett alsó ajakkal:*
- Juj, hiányzik a csudi barátod, Xoti? Vajon Umonka Fekete Fája akkor is tetszeni fog, ha a szerzetest lógatom fel rá, s a fagyos szél hintáztatja majd? Nyik, nyik, nyik...! *Hangutánzásban is verhetetlen, legalábbis ezt gondolja magáról, majd nemes egyszerűséggel néz tovább a nőre:*
- Untatsz. Semmi sziporka, mindig csak az a játék. De látom szeretsz játszani! *Egy pillanatra befelé figyel.*
- Nem, Ő nem játszott. *Majd ismét a nőre nézve folytatja.* Tudod, az anyjáról beszél. Ó, el sem hinnéd, hogy visított, mint egy disznó! Mint egy koszos disznó. SÜLDŐKE! *Valószínűleg száját kezeibe temetné, de mivel nem tudja, így csak a vakvilágba vihog, mint, akit rosszaságon kaptak.* - Ő meg csak aludt közben, képzeld! *Alig bírja elmondani, annyira nevet, csak szeme sarkából nem könny gördül le, hanem vér.*
- Na, mindegy, hagyjuk! *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, elvágva minden vidámságot és kéjes örömet.*
- Szóval untatsz sötételf és ez nem változik, tedd meg, hogy feldobod az estémet és elmondod az ajánlatod. Elég, ha utána öllek meg. *Közben úgy ültében alfelét mozgatja félreérthetetlen módon fel, le, fel, le, miközben ismét vigyorog, s szája szélét nyalja. Ahogy ezzel végez, illetve hirtelen befejezi, megint valahogy lefelé, félrenéz, láthatóan nem itt van fejben. Ismét fészkelődik, mocorog ültő helyében, bár teste miatt nem lehet látni mit csinál háta mögött, láthatóan vagy készül valamire, vagy már elzsibbadt a lába és azt próbálja megigazítani, jobb helyzetbe helyezni.*


2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 21:04:12
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egyebek//
//avagy a Rendmester káoszt kavar//

*Xotara mutogatva csacsog az irbiszről, Ertnek. Ettől a magasröptű társalgástól átszellemülten, a sötételf lány figyelmetlenül tahó módon észre sem veszi a mellettük elhaladó Isqehát (akiről, persze még mindig nem tudja, hogy a vízkeréknél munkálkodott). Bár, ha Xot csak sejtené, hogy hozzá hasonlóan Isq sem vette észre őt és a druidát, akkor minden bizonnyal, nevetve intézne hozzá pár kedvesen, keresetlen szót.
A sötételf lány, ekkor hallja a kapun belépő Selest. Barátosnéja szavaira értetlen hitetlenkedéssel kapja fel a fejét.*
~Micsoda? Drágám?~
*Xotara nem habozik meglepetésének azonnal hangot is adni.*
- Drágám? Há', mi vagyok én, a pulyád?
*Kaján vigyorral az arcán, egy pillanatra tekintetét gyanúsan Leonra szegezi, de Selesnek csak pajkosan felel.*
- De anyaaa! Én csak meg akarom simizni.
*A sötételf lány visszafordul a tündéri druidához, hogy tovább diskuráljon vele az irbisz behívásáról. Ám, ekkor csatlakozik az udvari társasághoz az ételhordós Umon. Xotara, a jéghegyéről, egy bosszús pillantással illeti a szerzetest, mert már megint félbe lett szakítva, a 'Hogyan, simogassuk meg Xauzurt? ' magánakciója. Visszapillant a nagymacskára, és azon tanakodik, hogy lesz ebből cicasimogatás, ilyen népes fogadó bizottsággal. Tart tőle, hogy a helyzet, lámpalázas zavarba hozhatja a druida tündért. Ert, még valami vizsgáztatásnak venné a teljesen ártatlan kérését. Egy olyan vizsgának, ahol egy jó druidához méltóan, magához kell rendelnie a nagymacskát, de Xotara fél, hogy Ert le fog fagyni.
Eközben, Umon az ellátmányt osztja a vadvédi őröknek. Amiről bizony, Xotarának eszébe jut, hogy ma még nem is evett semmit, Seles reggeli kalácsán kívül. Hiszen, az érvágós hangulatú, délutáni ébredését követően nem volt étvágya. Viszont, most érezi, hogy Ő is bekapna valamit. Persze, Xotarának esze ágában sincs ezt bárki tudtára is hozni. Így, nem is teszi, csak fapofával hallgatja, és követi az eseményeket.
Erre Umon, mintha már megint a gondolataiban vájkálna (mint a kapuban, amikor el volt kámpicsorodva), neki nyújtja az utolsó szendvicset. Mely tettével, egy jó szerzeteshez méltón ájtatos böjtölést vállal. Xotarát meglepi a gesztus, és ha normális viszonyban lennének, ettől most mélyen meghatódna. De hát, nem úgy vannak, és ki tudja még, hogy a lassan közelgő éjjeli őrségben, mire fognak jutnak egymással. Szóval, csak fagyos daccal fogadja a gesztust.
Ekkor, mintha a Sors gúnyosan fokozni akarná a helyzetet, a szerzetes, férfi zavarában elejti az átnyújtott szendvicsét. A férfi szendvicse lassított felvételszerűen hull alá a porba. Xotara lepillant a földön heverő szendvicsre, majd Umon nyomorult, bűnbánó pofáját látva, egy kicsit megszánja a szerzetest. Xotara a jéghegyén ülve mocorog, és erősen gondolkodóba esik, hogy legyen most, egyszerre fagyos, célratörő és kedves.*
~Meg van!~
*Briliáns megvilágosodása után, szól oda nekik Leon, gúnyos, leteremtő, atyáskodó hangnemben. A hallottakra a mélységi lány szemei gyilkosan megvillannak, és gúnyos vigyorba görbült szájával, csak sejtelmesen, így szól: *
- Igenis, apa…
*Ezután, újra Umonra pillant. Tekintetük találkozik. A fagyosan méregzöld szemekben, egy szemvillanásnyi ravasz csillogás vehető észre, majd Xotara rideg ábrázatával, ráérősen lehajol a porban heverő szendvicsért. Felveszi. Majd lassan leporolja a gondosan becsomagolt szendvicset. A gondos művelet után Umonra pillant, majd jégvirágos modorán megszólal: *
- Milyen szendvics?... Húsos?
*Umon válaszát meg sem várva kibontja a szendvicset, és… *
- Xaauzuuur! Cic-cic-cic!
*… lelkesen (vagy inkább idegesítően?) megint cicegni kezd, majd a szendvics csomagolóanyagával zörögve, kiveszi a szendvicsből a húst, amivel a nagymacskát próbálja továbbra is rendületlenül magához csalni. Cicasimogató terve, reméli most már csak megvalósul végre. Umon szendvicsének a húsával, és Ert druida segedelmével, Xotara már úgy érzi, hogy szinte garantált a siker.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.06 21:31:19

2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 20:44:17
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Az imént azt mondtad, hogy mindenkinek vannak. De azt hiszem, hogy olyan igazán komolyak nekem sincsenek.
*Vannak persze önértékelési zavarai és túlzott elvárásai magával szemben, némi kisebbrendűségi érzése, de amúgy nem mutatkoznak rajta a pszichózis jelei, öngyilkos hajlamai sincsenek, szóval összességében a normális kategóriába sorolható. A démonokat illetően egyébként nagyrészt egyetért az elffel, csak ő valahogy másként fogalmazta volna meg az egészet.*
- Megkérdezhetem, hogy miért mentél el? Mármint persze tudom, megismerni önmagad meg a korlátaid, meg az erdőt, meg tudom is én, hogy mit. De megtaláltál mindent, amit kerestél? Azért jöttél vissza? Vagy mert már annyira gyötört a magány?
*Az aszkézis továbbra is egy olyan dolog, amit képtelen az agya befogadni, ezért általában nem feszegeti, mert nyilvánvalóan nem egyezik a témában a véleményük.*
- Nem azt mondom, hogy én egy közösségi lény vagyok, napokat is elvagyok a könyveimmel a laboromban, de azért jó tudni, hogy csak ki kell menjek az ajtón, ha társaságra vágyom. Ha tök egyedül lennék, akkor tuti becsavarodnék.
*Ezt azután mondja, hogy a férfi elmeséli, hogy mit is tett magával.*
- Talán te is kicsit becsavarodtál.
*summázza a dolgot a maga szerény meglátása szerint, persze nem ért az ilyesmihez, mármint az aszkézishez, sem pedig az öncsonkítás enyhe, vagy súlyosabb eseteihez. Ilyesmikkel soha nem próbálkozott és nem is óhajt próbálkozni, pedig néha elég komolyan elsüllyed az önutálat mocsarában, amikor valami nem úgy sikerül, mint azt eltervezte. Ilyenkor komolyan dühöng, de jobbára csak magában, nemigen engedi meg magának az olyasmit, mint amit a gyakorlótéren látott tőle Lyz, hogy pulykaméregből földhöz vágta az íjat.*
- Umon mossa le magáról.
*Na igen, az tökéletesen Umon gondja, hogy hogyan távolítja el magáról a gyakorlótér másik felét, meg ugye Sunuko is kapott belőle, bár ezt Aenae nem tudja biztosan, mert akkor éppen be volt kötve a szeme és próbálta elsajátítani a jó nyilazási technikát. Kevés sikerrel ugyebár, de erre már nem is gondol a lány, meg mostanra az is teljesen kiment a fejéből, hogy mit is látott - vagy vélt látni -, mikor Umonnal összenéztek.*

2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 17:13:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A sors és az eleve elrendelés már csak ilyen dolgok, ha pedig így van, akkor a csuhás nem ágál a sorsa ellen és nem kívánja megérteni a nőket, csak békében együtt élni velük. Azaz csak egyetlen nővel, Aenae-vel.*
- Nekem nincsenek démonaim. *Felel mosolyogva a topázszemű kérdésére. Valaha voltak démonai, de ő vagy legyőzte őket, vagy a semmibe olvadtak, miután a létezésüket kiváltó ok semmissé vált.*
- Valamikor féltem attól, hogy az, amit tettem és ami miatt kitaszítottá váltam, bélyeget süt rám, hogy életem végéig hordoznom kell, de idővel rájöttem, hogy minden probléma megoldható. A múlt tévedései sohasem tűnnek el, ezek a démonok, de ha tanulunk a hibákból és törekszünk a változásra, persze a pozitív változásra, akkor a démonok eltűnnek. *Magyarázza ebbéli meglátásait.*
- A démonok az irigység, a félelem, a bizonytalanság és minden olyan érzelem, ami negatívan befolyásol. Nyitott szívvel és elmével kell járni, őszintének lenni és a démonok elkerülnek.
*Azon, hogy Umon orrba vágta és eleredt az orra vére, csak mosolyog. Nem hiba volt az, a szerzetes jó harcos és találékony, ami veszélyes ellenféllé teszi, ennek a találékonyságnak a végeredménye a sérülés.*
- Szeretem, amikor beszélsz. Egy éve ilyenkor egyetlen szót sem hallottam a magamén kívül és mivel nem volt kihez beszélnem, ezért volt, hogy a saját hangom sem hallottam hetekig. Úgyhogy örülök, ha beszélsz nekem. *Mosolyodik el zavartan. Ez elég furcsa lehet valakinek, aki soha nem tapasztalta meg a némaság érzését. Amikor nem tud egy értelmes szót váltani senkivel, s ha mégis megszólalna, nincs aki meghallgassa és válaszoljon. Kemény idők voltak és nem csak a vadon veszélyei miatt, de saját magával is meg kellett olykor harcolnia, hogy ne akarjon lakott területek felé menni, hogy találkozzon valakivel.*
- Megesett, hogy a tőrömmel levágtam az egyik szemöldököm, hogy ne akarjak emberek közé menni. *Ezt soha senkinek nem mesélte még el eddig. Bugyuta és ostoba tett volt, de abban a tudatállapotban ez tökéletes megoldásnak tűnt. Saját kinézetének tudatában megerősödött abban az elhatározásában, hogy nem akar más értelmes halandók közé menni.
Zavartan mosolyogva néz maga elé, láthatóan visszatér azokhoz az időkhöz, amikor magányos aszkézissel csaknem egy teljes évet töltött Erdőmélye vadonjában.*
- A másik fele meg Umon-on. *Válaszol pajkos mosollyal, mintha ezzel kivédhetné, hogy mennyit hempergett a kavicsos talajon.*

2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 15:31:07
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Kifejezésén látszik, hogy nem mindennapinak találja Leon gondolkozásmódját.*
- Te jó ég, nekem miért nincsen ilyen józan felfogásom? Sokkal könnyebben menne a dolgom a hölgyeknél, ha egyáltalán próbálkoznék! - *Nyakát vakarva nevet egy sort Leon nőkeresési módszerén.* ~ Ha csak ez ilyen könnyen menne, barátom! Akkor már nem lennénk ilyen kevesen! ~ *El is hessegeti magától ezt a témát és a másik történetére figyel. Legalábbis a rövidre fogott verzióra.*
- Így betaláltam volna? Tyűha. Ha mégis meglesz a hajód akkor vegyél föl tengerésznek, kérlek! Áhítozom az ismeretlen földekre! De tényleg! - *A felderítetlen és új helyek mindig is kíváncsivá tették. Ő már eleve kiolthatatlan tudásszomjjal nőtt fel, Leon háttértörténete pedig csak rátett egy lapáttal az ő érdeklődésére. Más földek. Más helyek, más városok, más emberek, más lehetőségek! Minden, ami elérhető ebben a világban szét van szórva a szélrózsa összes irányában, és ő még régebben felesküdött rá hogy addig nem nyugszik míg ezeknek legalább csöppjét meg nem tapasztalta. És a hajózás, mint jelenlegi helyzetben a legkitágulóbb körű foglalkozás ami lehetőséget kíván bármi ági fölfedezésre, ígéretesnek hangzik számára. Sőt.*
- Vagyis eddig már többet tapasztaltál, mint amit eddig én valaha is. Meg kell hogy mondjam majdnem féltékeny vagyok. - *Állát simogatva elemzi Hajóvesztett társát, szemei már távoli szigeteket és örökké elhúzódó vizeket látnak. Micsoda kaland lehetne...

Leon kérdésére nem azonnal válaszol; magában tépelődik kissé, hogy mégis mit és mennyit mondjon el magáról úgy, hogy kielégítő választ is adjon. Ezalatt továbbra is a nyavalyás fegyvereket keresi, amiket eddig minden egyes alkalommal... hol is tárolt? Szemét egy pillanatra becsukva felel végül:*
- Az én származásom nem ilyen sejtelmes. A szántóföldek és a puszta között, a folyón túlról kezdődve, egészen a partig és a tengerig falvak és telepek sokasága húzódik meg. Mindenféle népből jöttek sora nagy közösséget alkotott ott. Azok egyikében nőttem föl, és... a sors úgy diktálta hogy idejöjjek. Persze nem boldogságból. - *Fejezi be kissé talányosan, de sokatmondóan. Umonnal volt olyan őszinte hogy bővebben tudja részletezni neki, de azok a kissé kellemetlen részletek nem fényesíthették be a szerzetes számára. Talán egyszer.*
- A jó édes francba is, ne mondd hogy most köröket kell fussak a raktárig és vissza! - *bosszankodik homlokát ráncolva. Márpedig valóban nem lesz választása, ha továbbra sem találják meg az eszközöket. Vagy akkor jelenlegi fegyverüknek kell megtennie.*

2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 05:58:40
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Seles//

*Leonnak fogalma sincs, hogy Seles mit csinál amíg nincs ott vele, ami kicsit zavarja is. Szeretne utána menni, de azt is eldönti magában, hogy nem csinál ilyet, még a végén túlzottan elbízza magát ez az asszonynép! Ezen a gondolaton egy picit elnevetgél magában.* ~Nem szabad minden egyes mozdulatát figyelnem, mert azt fogja hinni, hogy akkor bármit megtehet velem. Nem, Leon! Nem esel még egyszer ebbe a hibába, elég volt a feleségednél!~ *Azért ha valaki odahívná ahol Isq és Seles beszélget, persze menne és meghallgatná, de jelenleg nem is tud róla, így csak üldögél, és néz ki a fejéből, és gondolkodik, hogy mivel is tehetné hasznossá magát, Umon jön és megy, nem is köszön neki, a kalóz pedig annyira magába van merülve, hogy gyakorlatilag észre se veszi cimboráját. Kis idő múltán meglátja a tündérfiút, Xotot meg a macskát, és a közeledő Selest is, aki páratodakiabál a párosnak, majd odafut hozzá, Leon pedig óvón zárja karjai közé. A remegő lány meglágyítja a szívét, és miközben a férfi a hátát kezdi el simogatni, halk hangon válaszol.*
-Nyugi, itt vagyok, ha kellek, egy macska sem fog megkarmolni! Meg Xotot se! Ott van az íjad, ha látod, hogy valami történik, egyszerűen belerepítesz egy nyilat a cica két füle közé és le van a gond! Vagy, ha kell, legyakom én neked, egyet se félj! *Aztán elgondolkodik, hogy ez talán nem a kellő válasz volt, ezért a maga szerencsétlen módján gyorsan próbálja helyesbíteni a dolgot.*
-Aztán csinálok belőle neked szép ruhát! Mit szólsz? Egy bőrkesztyű tuti jól állna neked! Macskabőrrel még nem dolgoztam, de biztos jó lehet! Kiemelné a gyönyörű szemeidet! *Aztán Xotra terelődik a téma újból, Leonnak pedig eszébe jut, hogy miképpen is fenyegette meg őt a nő, de mivel tudja, hogy bizonyára csak ostoba fecsegés volt a fehérnéptől, ~Vagy feketenép? Náluk, hogy kell mondani?~ nem húzta fel magát olyan nagyon. Megtanulta már kezelni az asszonyi butaságot.*
-Persze, gyorsan megtárgyaltuk, nem volt gond, de azért majd beszélj vele, hogy még egyszer ne fenyegessen meg halálosan, mert nem fogom komolyan venni! *Szól vigyorogva.*
-Aztán mire jutottál vele? Féltékeny volt, hogy nem őt választottad, vagy… *Itt megáll egy picit, nem is tudja, hogy folytassa úgy, hogy véletlenül ne sértse meg a lány barátját. Próbálja úgy elmondani gondolatait, hogy ne degradálja a fiút.*
-Vagy úgy mint Xot, félti a kis barátnőjét? Persze nincs baj, ha Isq a másik csapatban játszik, félre ne érts, csak azért az ilyeneket jó, tudni, nehogy legközelebb megsértsem! ~Meg hát akkor tényleg nem tudom jó szívvel megverni ha hülyeséget csinál! Mondjuk Ertarsolynak, vagy mi a neve a kis tündérnek, na, hozzá illene!~

//Umon, Xot, Ertatsnoy és Seles//

*Gondolatát nem tudja tovább fűzni, és nem jut el arra a pontra, hogy összeboronálja a két, szerinte lányos fiút, mert megérkezik Umon, így Leonnak egy pillanatra el is kell engednie legalább fél kezével barátnőjét, hogy a csuhásnak integethessen.*
-Halló Umi! A Fádra, meg a Szellemekre, hát te milyen jól kitaláltad, hogy éhes vagyok, köszönjük! *Elkapja az ételt, majd tovább figyeli a fickót, ahogy hebeg habog a szerelmetes nősténye felé, majd orra is bukik előtte, mint oly sokszor valamiért, ha a nővel beszél.*
-Na mi a baj barátom? Másnak a nyelve akad össze, ha a meglátja a szerelmét, nem pedig a lába, hát mi van veled? Xot, te meg segítsél már neki néha, ha már hason csúszik előtted, hát milyen dolog már ez? *Nevetgél a páros miatt, hiszen ő már gyakorlatilag annak kezeli őket.*

2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-06 00:16:15
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Amikor, a Démon válasz helyett csontvelőig hatoló kacagásával, a képébe röhög, Xotara nem lepődik meg. Sejtette, hogy nem számíthat normális beszélgetésre, de a Démon gúnyos magabiztossága, egyszerre bosszantja és borzasztja is. Xotara érzi magán, az Átkozott húsba maróan, becsmérlő szemeit, amikkel mintha éppen átvilágítaná őt, hogy fogást találjon rajta. AZ meg még mindig csak kuncog, mint, akinek biztos adu van a kezében, és szórakozottan várja, hogy mikor játssza azt ki.*
- Átokfajzat! Fejezd már be, és válaszolj!
*Az Átkozott elégedett kuncogása, válasz helyett kéjes kacajjá erősödik. Igen. Az egyik dolog, amivel a sötételf lányt ki lehet akasztani, ha gúnyosan kinevetik. Xotara ültéből fel is pattan, mint valami hisztis nebáncsvirág, de gyorsan visszafogja magában az elszabadulni kívánkozó csikóménest, és hátát vetve a korlátnak, két karjával rá könyököl.*
~Nyugi! Ne engedd kihozni magad a sodrodból, mert pontosan az a célja… az önti el kéjes élvezettel, ezt a rohadt férget.~
*Most, Xotara méri végig magában a Démont, bár a látvány nem sok újat nyújt neki, hiszen látta már így is, meg úgy is a szerzetest, de az igazi látnivaló nem is a külsőségekben rejlik, és nem szemmel érzékelhetőek. Umon kisugárzása, aurája az, ami olyannyira megváltozott, hogy szinte elvakítja a lány lelki szemeit, és a borzongástól görcsbe rándulnak zsigerei. A fürdőben nem teljes egészében tört ki a szerzetesből az Átokfajzat, de most érezhetően teljes mellszélességgel Ő van a kormánynál. Umon meg, ki tudja, ott van e még, egyáltalán.*
~Jaj, Umon... remélem ott vagy még valahol, és ha igen segíthetnél, banyek!~
*Xotarában, miközben lelki szemeivel kajtatja a Démont, nem merül fel semmiféle jogos kétely a köteles módszerét illetően, mert bízik tervében.

Bár, a sötételf lánynak fogalma sincs róla, hogy a közel múltban, a Vadvéd két szerzetese között egy gyakorlóharc zajlott le. Arról, meg pláne, halvány sejtése sem lehet, hogy a harc végén, Pycta milyen konklúziókat vont le magában az átkozott szerzetesről.
Xotarának nem is kell, ezekről tudnia, hogy a jelen helyzetben is perdöntő jelentőséggel képviseljék az örök Igazságot: a Természet törvényeit.
A Nap sem, azért kel fel, mert egyesek hisznek benne, egyesek tudják, vagy egyesek érzik, hogy hajnalban fel fog kelni a Nap. A Nap felkel reggel, ameddig a Természet, úgy akarja, hogy így legyen. Így, most az sem számít, hogy Xotara, mit hisz, érez, vagy tud, ahogy az sem számít, hogy Umon vagy a Démon, mit gondol most.
A sötételf lány, úgy kötözte meg Umont, mint egy egyszerű halandót, és ameddig a Démon, ebben a porhüvelyben van, ha tetszik neki, ha nem, de ugyan azok a természeti törvények vonatkoznak Rá is, mint bárki másra.

Xotarának, egy aggálya lehetne csupán (ha mind ezekről tudna), hogy ha az Átokfajzat, erre rádöbbenve felismeri, hogy így megkötözve megszállottja testének tehetetlen rabja. A rabságból, pedig egyféleképpen szabadulhat… ha elhagyja Umon testét, ami után a Démon nyilván Xotara ellen fordulna túlvilág fortélyaival, de valamit valamiért.
Persze, ott van még a másik lehetőség is, hogy Umon árnyoldala nem is démoni eredetű, hanem Umon tudatának egy lehasadt, ám szerves részét képező sötét darabja, ami énjétől, elméjétől, lelkétől elválaszthatatlan.

Tehát, Umon nem tépheti el a kötelet, amivel gúzsba van kötve, mert nem rendelkezik természetfeletti erőkkel. A Démonon csak a vakszerencsében bízhat, Umon képességeivel gazdálkodhat, vagy elhagyhatja a testet, ha képes rá.
Viszont, mint fentebb írva vagyon, Xotarának semmi tudomása nincsen, ezekről, a természeti dolgokról, csak bízik ösztöneiben, és abban, hogy a kötél, addig tartja féken a Démont, ameddig kell. De, a mélységi lány, mélyen legbelül, úgy szűköl félelmében, mint egy kiskutya az istálló sarkában, akire előbb tiport rá egy ló. Azonban, nyers Realitása védőpajzsot emelve elé emlékezteti, hogy nem adhatja leghalványabb jelét sem a bizonytalanságának, mert az akár végzetes is lehet.

Az Átokfajzat, ekkor szólítja meg, pontosabban kérdője vonja az arcátlan sötételf cédát. Xotarában semmi nem mozdul meg a szitokjelzőre.*
~Pff! Csak ennyit tudsz? Ettől egy hasmenés is keményebbet produkál.~
*Hozzá van szokva, sőt igazából ezek számára a természetesnek számító jelzők, amikkel illetni szokták, hiszen apjától se kapott szebb szavakat soha, akkor egy idegentől, mint várna, főleg egy Démontól. Sőt, igazából mindig többre becsülte az őszinte, sértő szavakat, mint a kedves hazugságokat. Így, nem is vág közbe, amikor a Démon folytatja, csak szótlanul elgondolkodva hallgatja, és rendezi magában a csapatait a visszavágásra készülve.
A Démon most sem válaszol rendesen, csak talányos válaszokkal dobálódzik. Xotarában, az ordított újabb trágár jelzőre sem rezdül meg semmi. Sőt, ahogy az Átkozott egyre jobban belelovalja magát a mocskos jelzőkbe, úgy kezd furcsa mód egyre jobban imponálni a sötételf lánynak.*
~Alakul.~
*Az átokfajzat, közben meg úgy viselkedik, mint egy őrült, beteg állat, aki ordenáré módon grimaszolva röhög bele a megfoghatatlan, sötét éjszakába, de Xotara még ekkor is, csak hanyagul támaszkodva könyököl, az Átkozottal szemben, és vár a megfelelő pillanatra.
Ami, úgy tűnik el is érkezik, a Démon következő visszataszító megnyilvánulásakor, amiben AZ undorítóan felkínálkozik Xotarának, persze abban a hitben, hogy ezzel majd elborzasztva felbőszült, fejeket letépős zavarba hozza a lányt. Noh, de hát az elszánt Xotarát ilyenekkel nem igazán lehet zavarba hozni, sőt szívesen megy bele ilyen játékokban. Főleg, ha van hozzá, még valami hátsó szándéka is. Bizony, most is van a sötételf lánynak egy ilyen a tarsolyában. Ki tudja, lehet több is.
Xotara, egy furcsán gúnyos modort ölt fel, hiszen egy Démonnal készül csevegni, és ehhez új taktika dukál.*
- Minő érdekes felvetés, démonisztikus eksztázisom.
*Xotara maga előtt hetykén összefonja karjait, de tovább támaszkodik a korlátnak.*
- De, ezzel tudod van egy kis gond... én nem adom ám' magam olcsón.
*Miközben, beszél színpadias lányos zavarral, bámulja a Démon szájából kifröccsent nyál foltot, amit éppen még elérve csizmájával lassan szétken a padlón, majd a lényegre tér.*
- Mit, kapok cserébe? Valamit, valamiért. Nekem volna egy ötletem. Vagy inkább ajánlatom?
*Xotara, méregzöld szemeit megvillantva, gúnyos fél vigyorba húzza a száját, és a túlvilági szempárral felvéve a szemkontaktust kokettál a Démonnal.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.06 00:33:26

2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 19:17:52
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egyebek//
//Seles, Leon, Xotara, Ertatsnoy, kis Elostor//

*A fürdőből a korábbi szentélyen keresztül annak udvarra nyíló kijáratán át távozik, arca vidám és mosolygós, nagyon örül korábbi felfedezéseinek, reméli, hogy a többiek is hasonló véleményen lesznek. Tekintettel arra, hogy a távolban a műhely előtt nem lát még senkit, gyanakodni kezd. Kezében a csomagolt elemózsiával, pillanatnyi gondolkodás után mégsem a műhely felé veszi az irányt, arra gondolva, hogy talán Isqehával elkerülték egymást. Nem biztos benne, de mintha menet közben - miközben már gondolataiba merülve a konyha helyiségébe tervezett látogatáson gondolkodik - Isq, utánakiáltott volna, miszerint mégsem kéri az ételt. Vállát vonja meg, bár bizonytalan, abban biztos, hogyha a műhelyhez még nem értek oda, akkor másfelé mentek el. A falnál azonban nagyobb csoportosulást lát, Xotara jellegzetes ruháját, a tündér apró alakját, talán még Seles mogyoróbarna haját is látni véli, de ebben bizonytalan:*
~ Talán rossz ötlet volt, hogy kettejüket otthagytuk? Remélem nem vesztek össze nagyon! ~ *Baljós gondolatait akkor sem tudja eloszlatni, mikor már a torony és a védfal közelében jár. Csak Xotara ciccegését, majd boldog kiáltását hallja.*
~ Talán megvan Xauzur? De hol? ~ *Umon nem látja a nagymacskát, így nem is érti az egészet, mindenesetre azt szórakozottan megállapítja, hogy Seles mögött Leon is ott van a falon. Ebben a pillanatban el is szégyelli magát, úgy jött be előbb a kapun, hogy fel sem köszönt világi cimborájának. Hogy ezen hibáját korrigálja, mivel négy adag étel is van nála, Xotarának és a tündérnek biccentését követően felkiált a falra:*
- Leon, Seles hoztam nektek ebédet, ha elfogadjátok! A harmadikat odaadnátok Elostornak? *Reméli, hogy a félelf is fent van valahol a falon, még jobban reméli, hogy Xauzur nem hasában a fiatal őrszemmel piheg valamerre, ahol a sötételf látja. Ha a többiek meghallják kiáltását, kezét alulról felfelé lendítve dobja fel a gondosan elcsomagolt hideg élelmet, remélve, hogy fent elkapják azt. Széles mosollyal fordul a páratlan páros felé, majd Xotarára nézve ráfagy az arcára a mosoly, hisz vele és a tündérrel bizony nem számol, annyi ennivalót sem hozott. Ha Xotara újabb jégcsap tekintete kíséri, még zavarba is jön, lábával a földet kezdi kapirgálni, mintha valami rendkívül fontosat találna. Jóllehet ez nem is az ő kötelessége, ahogy végül is az őrszemek etetése sem, mégis rendkívül kínosan érzi magát ebben szituációban, s úgy is reagál, ahogy érzi magát, amolyan Umonosan:*
- Öhm... nem találtam több kenyeret. De ezt az egy adagot nektek hoztam Xotara és Erst! *Majd függetlenül éhségtől kidülledő szemeitől az ételt zavarában hamar Xotara felé is nyújtja, ami hirtelen mozdulatának köszönhetően a porban landol, a szerzetes minden önbizalmával és önbecsülésével együtt.*
- Leejtettem. Van tartály a konyhában! *Mondja el gyorsan, gondosan és bizony összefüggéstelenül a többieknek, mintha azok nem látnák szerencsétlenkedését, s mintha második mondatával pedig mindezt semmissé tehetné.*

2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 18:37:59
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Pislogás nélkül, fénylő szemekkel, kíváncsian méregeti az előtte ülő sötételfet. Ahogy itt ülnek egymással szemben, a Valami, jóllehet tulajdonképpen mondhatni kiszolgáltatott helyzetben van, mégsem látszik egy szemernyi félelem sem rajta. Sőt. Inkább némi gunyoros kíváncsiság, s ezt fémjelzi, mikor Xotara, felháborodott kérdését - melybe némi meglepetés, talán ijedtség is vegyül - felteszi, mélységes mélyről induló gúnyos kuncogás rá a válasz. Hosszú ideig nem is szól semmit, csak kuncog és kuncog, mintha valami nagyon mulattatná, ami azt illeti ez valójában így is van. Egyszerűen mulattatja, hogy a sötételf azt gondolja bármit tehet, mellyel a jelenlegi helyzeten, vagy úgy egyáltalán a későbbiekben bármin változtathat. A kuncogás, kicsit később kacajjá erősödik, Xotarában esetleg joggal merülhet fel, hogy köteles módszere, nem biztos, hogy ér valamit, lehet, hogy a szerzetes bármelyik pillanatban egy mozdulattal kiszabadul.*
- Miből gondolod, hogy megengedem, hogy egyáltalán kérdezz, céda? *Amikor megszólal, hangja előbbi megnyilvánulásához hasonlóan borzasztóan mély és kinézetéhez hűen szörnyeteghez illő. Szavai mintegy nyomatékosítására egyes szótagoknál szemiből szinte kirobban a fény, hogy kihunyásakor, csak a fekete gödröket hagyják maguk után. A Valami itt nem fejezi be mondandóját, jóllehet Xotara minden bizonnyal azonnal szeretne közbevágva válaszolni dühében, de ha így van, a szerzetes meg sem hallva azt folytatja:*
- Eradar? Hmm. Érdekes feltevés. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Sokszor már magam sem tudom, te szukafattya! *Utolsó tagmondatakor, hirtelen üvölt fel, hangja orkánként hagyja el torkát, mint a hirtelen felharsanó robbanás, melyet testének megfeszülése és a kötél óriási recsegése, ropogása kíséri, s ha Xotara szemei akár csak kissé is elkerekednek, ugató röhögés fogja követni, miközben a szerzetes feje hátravágódik és az éjszakába néz. Ha nem, akkor is. Láthatóan jól érzi magát, még ebben a helyzetben is, csak rázza a nevetés a korlátnak kötve, szinte a padozat is belerázkódik alattuk. Röhögésének végekor vidoran csókot csücsörít a sötételf felé, majd fogait kivicsorítva ölti ki rá egész nyelvét, óriásira tátott szájjal. Az egész ember egy groteszk, önmagából kifordult elmebetegnek tűnhet.*
~ Takarodj belőlem, eressz! Őt nem bánthatod! ~ *A gondolatokat a Valami vagy nem hallja meg, vagy nem foglalkozik vele, ismét kíváncsian méregeti a sötételfet, mint egy eladósorban lévő húsárut.*
- Mit szólnál hozzá, ha inkább hasznosabban és élvezetesebben töltenénk el az időt, sunika? Mondjuk ruha nélkül? A beleid ráérnek később. Gyere, nem vagyok én oly ijesztő, biztos tetszeni fog, amit kapsz tőlem. *Szája szélét nyalja körbe, akárha valami finom dolgot fogyasztott volna el, s élvezné az utolsó falatokat, majd hirtelen megint röhögésben tör ki, miközben nyála is kifröccsen szájából a nő felé.*

2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 15:44:01
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A férfiak nyilvánvalóan arra a sorsra vannak kárhoztatva, hogy ne értsék a nőket. Viszont a nők pont ugyanúgy nem értik a férfiakat, szóval a világ ebben az ügyben tökéletes egyensúlyban van. Aenae a maga részéről nem nagyon tervezett elmerülni a férfi-lélek bugyraiban. Főleg azért nem, mert Pycta különbözik a legtöbb férfitől, akit eddig ismert, vagy ismer, és azok is mind nagyon különböznek egymástól. Persze nem is érdekli a többi férfi, semmiféle szempontból sem.*
- Neked például milyen démonaid vannak?
*Nem látja, hogy a férfi abba az irányba néz, amerre Umon távozott, de ha látná akkor sem gondolná fontosnak.*
-Azt mondtad, hogy számtalan hibád is van, egyet sem vettem észre. Bár az előbb Umon valahogy csak orrba vágott, lehet, hogy ez egy hibád, figyelmetlenség?
*Természetesen nem gondolja, hogy az hiba lenne, hogy az ember, vagyis elf egy barátságos öklözés során bekap pár ütést, simán csak froclizni akarja ezzel a férfit.*
- Ó dehogynem, amikor veled beszélgetek, akkor sokszor csacsogok mindenféle butaságokról. Szerintem a többiekkel összesen nem beszélgetek annyit, mint veled. Mondjuk nekik nem is mondok mindenféléket. Látod, már megint? Jár a szám.
*"Mint a kacsa segge", ahogyan anyja komornája mondta mindig, ha gyerekként túl sokat beszéltek olyan alkalmakkor, mikor a felnőtteknek fontos beszélgetnivalójuk lett volna, de a saját gondolataikat nem hallották a gyerekzsivajtól.*
- Az már biztos, hogy rád fér, a fél gyakorlótér rajtad van.
*Ez persze enyhe túlzás, de indoknak legalább olyan jó, mint amiket Pycta felsorakoztatott. Meg Aenaenek az sem tűnt fel, hogy estére kevés lenne a melegvíz. Mondjuk lehet, hogy azért nem, mert ő az, aki elpancsikolja a tartalékokat és ebben az esetben az utána jövők meg szívhatják a fogukat, de erről ő ugyebár nem tud, hiszen még senki sem szólt neki soha, hogy túl sok a víz, amit magára pazarol.*

2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 15:09:59
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egyebek//

*Seles követi Isqehát az erőd felé. Már kifejezetten bánja, hogy hagyta túlcsordulni az érzéseit az előbb. Általában minden helyzetben igyekszik keménységet mutatni, nehogy más gyengének nézze, és nem akarta ebbe a helyzetbe hozni Isqehát sem, nem akarta, hogy neki kelljen majd vigasztalni. Legszívesebben bekuckózna egy meleg bunda alá egy üveg borral.*
~ És Leonnal. ~ *Teszi hozzá magában.
Még mindig a férfira gondol, és hogy milyen megnyugtató volt a karjaiban. Elhatározza magában, hogy nem fogja senki előtt titkolni, mit érez iránta, mert az már igazán gyerekes lenne. Ugyanakkor azt is eldönti, hogy nem hanyagolja el Isqehát, mostanában ugyanis alig volt módjuk beszélni, még annyit se sikerült, mint az imént. Már sokkal nyugodtabban rámosolyog, mikor a „megszelídítésről” beszél. Valahol a lelke mélyén ő is így gondolkodik erről a kapcsolatról, és reméli, hogy sikerrel jár.*
- Oh, persze, menj, szárítkozz meg. *Nevet fel, elnézve a csuromvizes Isqehát.* Nehogy megfázz nekem! *Bár őszintén, fogalma sincs róla, hogy egy félelf meg tud-e fázni. Azonban nincs alkalma a buta kérdésekre, mert akkor Isqeha egy elég komoly dologgal fordul felé.*
- Már hogyne maradnánk barátok! *Mondja lelkesen mosolyogva Seles.* Ezen nem változtat semmi!

//Udvar//
//Xotara, Ertatsnoy//

*Mosolyát akkor se tudja eltüntetni, mikor Isqeha belép az ajtón, ő pedig kint marad az udvaron. Örül, hogy bár elképesztően ügyetlenül, valahogy – hála Isqnek – csak megoldódott ez az ügy. Most, hogy végre megkönnyebbült, derűsen néz végig az udvaron. Alig várja, hogy Umon megérkezzen a harapnivalóval, amit ígért, de persze nem őt keresi először a szemével, hanem azt, aki már percek óta hiányzik neki. Meg is pillantja Leont, bár nem biztos benne, hogy ő észrevette-e.*
~ Ott a szelídítésre váró farkasom. ~ *Örvendezik magában, majd Xot hangjára lesz figyelmes máshonnan, ahogy… cicceg?*
- Mi a…? *Bukik ki belőle a kérdés, és zavartan nézi a jelenetet, ahogy Xot fel-le szaladgálva kiabál. Mellette a kis tündér áll, a sarokban pedig… *
~ A szelídítésre váró cicánk? ~
*Seles gyomra egyből bukfencezik egyet, a lány még ilyen távolságban is megszeppenve nézi a morcos nagymacskát. Még ahhoz is erőfeszítést kell tennie, hogy nagy levegőt vegyen, és csak annyira emeli meg a hangját, amennyire muszáj, nehogy felhergelje az irbiszt a hirtelen zaj. A Xot iránt érzett aggodalma legyőzi félelmét egy pillanatra.*
- Xot, drágám, vigyázz vele, jó? Hallgass Ertatsnoyra, kérlek, ő jobban ért hozzá! *És reméli, hogy meghallja, és még hallgat is rá. Bár Xot nagyon makacs tud lenni, ezért a biztonság kedvéért odaszól a tündérnek is:*
- Ertatsnoy, Xot legalább olyan harcias, mint Xauzur, vigyázz rá helyettem is!

//Leon//

*Pánikszerűen menekülőre fogja a jelenet elől, és reméli, hogy ha netán az irbisz őt akarná legközelebb megenni, a kiváló bajvívó Leon majd megvédi valahogyan. Hacsak a férfi nem ellenkezik, megöleli, és arcát a halántékához nyomja, hogy ne is lásson semmit abból, ha Xauzur mérges lesz. Még mindig remeg egy kissé.*
- Kicsit félek az irbisztől. *Suttogja.* Remélem, nem eszi meg Xotot. *Közben eszébe jut, hogy barátnője az előbb hívta félre Leont, és örömmel konstatálja, hogy a férfi még egyben van.* Látom, túlélted a beszélgetést Xottal. Én is beszéltem Isqehával, és tisztáztuk a helyzetet. *Mondja, és nem is akar tovább beszélni Isqeháról, már így is szokatlan és zavarba ejtő dolog, hogy szóba hozza Leon előtt. Nem akar magyarázkodni… Reméli, hogy Leon sem sértődik meg ezen. Isqeha és ő ugyanúgy barátok maradnak, ahogy azelőtt, Leonnal pedig majd meglátja, hogyan tovább.*

2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 13:46:28
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Irbiszkeresés//
//Ertatsnoy, kis Elostor, kis Umon//

*Xotara várja a választ Ostortól, de láthatóan az Íjász Testvére nagyothall, vagy annyira mélyen magába fordult, hogy nem hallotta meg, a sötételf lány hozzá intézet szavait. Bármelyik is a válasz, Xotarának most nincs kedve a mély női orgánumát elővéve (amivel még a rikkancsokat is meg tudja szégyeníteni) a félvérre dörrenni, hogy ugyan válaszoljon már. Meg, ameddig Ostor ellátja őrségi feladatait, Xotarának nincs is joga megróni viselkedéséért. Szóval, a lány csak egy semmitmondó pillantást vet Ostorra, és Erthez fordul.
Ám, ekkor lép be a kapun Umon. Tekintetük találkozik. Xotara a jéghegyén ül rendületlenül, és figyeli. Umon bárgyú köszönésére csak kurtán biccent. Majd, hallja a távozó közbeszólását a nagymacska hollétét illetően. Pontosabban, hogy hol, biztosan nem látták a jószágot. Xotara, a semminél több, de a valaminél kevesebb válaszra ridegen, újból biccent, majd fagyvirágos modorán szól: *
- Köszönet.
*Ha, más viszonyban lennének, most megkérdezné, hogy Selest hol hagyta, mert látta távozni a kapun, de nem kérdezi meg.
A sötételf lány leveszi tekintetét Umonról és újból Erthez fordul, de szeme sarkából, még látja, ahogy a szerzetes szerszámos, nyikorgó talicskáját, idegesítően tolva elhalad mellettük. Ekkor, kérdésként felveti, az ötletét, a csókaszemű tündér. A lány elgondolkodik a kérdésen.*
~Hmm… nem logikátlan ötlet.~
*Xotara, valahol már hallotta is: „Ha a macska a házban van, az ágyban kell keresni! ”. Szóval, tetszik neki az ötlet. Sőt, most, hogy így jobban belegondol egyre jobban, tetszik neki a felvetés.*
- Remek ötlet! Igen. A nagymacskát, talán egy ágyban kell keresnünk. Benne vagyok! De előtte még had próbáljam meg a magam módszerével.
*Xotara mély levegőt vesz, és: *
- Cic-cic-cic! Xauzur! Cic-cic-cic!
*Kurjantva ciceg körbe az udvaron, szemeivel buzgón az irbiszt keresve.*
//Kockadobás – szerencsepróba: sikeres//
*A lány a druida fortélyokhoz nem értvén, saját gyerekes, naiv, módszerével próbálkozik, amit a Szerencse sikerrel koronáz. Ekkor, szúrja ki a védfal, egy távoli sarkában a pallón heverő nagymacskát, akit a legszebb, napozós álmából verhetett fel, a sötételf lány az irritáló cicegős szólongatásával. Erre utalhat, Xauzur álmosan bosszús tekintete, és fehéren bolyhos farka végének lassú, csavargatása.*
- Nézd, Ert! Ott van, ni! Nah, most már ide tudod hívni, ugye?
*Xotara lelkesen az irbiszre mutogat, majd a druida tündérre pillantva nagy büszkén elmosolyodik.*
- Had simizzem meg, olyan szép! Léci!

2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 12:54:29
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ha minden igaz, akkor a csuhás sohasem fogja megérteni, hogy milyenek a nők. Több oka is van erre. Az első, hogy soha nem tanította, okította senki a nőkről. Az édesanyja biztosan adott volna neki tanácsokat, ha otthon lett volna, de miután kitaszították, az öreg mester, aki mellé került, mindent megtanított neki, de a nőkkel való bánást és a női lélek rejtelmeit nem. A második, hogy még sohasem volt dolga nőkkel, Aenae az első, akihez ilyen közel került, de ezt egyáltalán nem bánja. A közösségében, ahol gyermekkorát töltötte, igazából csak egyszer választottak pár az elfek és elfekként ez igencsak hosszú időt jelentett. Harmadsorban férfiként talán soha nem is lesz képes felfogni, megérteni, hogy mi járhat egy nő fejében. Aenae szinte mindenben különbözik tőle, faj, neveltetés, elvek. De nem is akarja megérteni, csak segíteni, mellette lenni az úton, amelyet úgy tűnik közösnek jelölt ki az Erdő Szíve. Idővel biztosan összehangolódnak majd, sokkal jobb lesz közöttük a kapcsolat, amitől majd egy-két dolgot biztosan érteni fog.
Válasz helyett csak újra megöleli, gyengéden, de magabiztosan. A pletykák, amelyeknek nincs semmiféle alapja, idővel úgyis a semmibe vesznek, ettől nem tart egyáltalán.*
- Mindenkinek vannak démonaik. Van, akinek kisebb, van, akinek nagyobb. *Mondja szomorú mosollyal és észre sem veszi, hogy arra fordul a tekintete, amerre Umon távozott. Reméli, hogy a barát sikeresen állja a sarat a benne lakozó sötétség ellen és neki nem kell beváltani az ígéretét, ha a démon kiszabadul és ellenük tör.*
- Nem beszélsz hülyeséget. *Mosolyodik el, Aenae szavaira.*
- Sok a dolgom, de azt hiszem, ezután a reggeli gyakorlás után rám fér egy kis meleg víz. Kicsit át is fagytam, biztosan jól fog esni a fürdés. *Komolynak szánja érveit, de lombzöld tekintete mosolyog és még valami pajkos csillanás is játszik benne.*
- Menjünk, estére már úgyis csak kevés forróvíz marad. *Fogja kézen a lányt és kupáikkal a kezében megindul a főépület felé.*

2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 11:38:32
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egyebek//

- Köszi, de az enyémet hagyd csak! Majd benézek Banyához valami harapnivalóért, ha átöltöztem! *kiált még a szerzetes után az ennivaló felajánlásra. A műhelybe is csak azután akar majd menni.

Azután minden figyelmével Seles felé fordul. Indulatosságnak azonban már rég nyoma sincsen benne, arról Isq nem tehet, hogy olyan emlékeket idéz fel a helyzet a lányban, ami megriasztja és megrémíti őt. A félelf nagy küzdelmet vívott magában azért, hogy leküzdje a dolog miatti rosszkedvét, de szerencsére a délelőtti megfeszített munka nagy segítségére volt ebben. Amit erővel próbál elfojtani, az az újra rátörő szomorúság, és ez jó sok energiáját felemészti. Az meg sem fordul a fejében, hogy a viselkedése megrémiszti a lányt. ~Igen, butaságot csinálsz!~ mondaná legszívesebben Selesnek, de az megnyugtató, sőt a félelf számára egészen meglepő, hogy a lány ennyire kitalálja a gondolatát. Az pedig, hogy a lány a bocsánatát kéri, érthetetlen számára. Már épp a szavába kezdene vágni, hogy ne tegye, hisz nincs miért bocsánatot kérnie, amikor mindennek a tetejébe Seles sírva is fakad. Na ez már egy kicsit sok a félelfnek. Fogalma sincs, most mit csináljon! Ő az aki szomorú, ő az aki nagy nehezen túlteszi magát a dolgon, erre még Seles áll neki sírni. Már kezdi a csudába kívánni az egészet! Hát elvégre nem a bátyja, vagy a testőre ő Selesnek! ~Leon az ami, csak a vak nem látja! Ha Selesnek nincs hozzá szeme, és nem akarja felnyitni, majd felnyitja neki a valóság.~ gondolja duzzogva, hiszen ettől többet nem tehet. Ő örülne a legjobban, ha elfelejtené azt a szemvillanást a kapuban.*
- Menjünk! *mondja vigasztaló hanghordozással a lánynak, és elveszítve valamennyit a korábbi lelkesedéséből, nekiindul a kis ösvénynek a lány előtt, hogy mielőbb visszaérjenek. Nem akar itt maradni, és tovább folytatni ezt a sehová nem vezető beszélgetést.*
- És nincs miért bocsánatot kérj! Ha valaki, akkor Te megszelídíted őt! *szól biztatónak szánt, kedves hangnemben hátra, ha Seles követi őt, de nem igazán érzi otthon magát ebben a vigasztaló szerepkörben. ~Bár félek, hogy Xauzurral hamarabb sikerülne a dolog.~ Délelőtt arra gondolt, emlékezteti a lányt az álomra. Az álomra, ami miatt Isqeha követte őt. De most úgy érzi, ez nem a megfelelő pillanat. Valahogy meg kell vigasztalnia, és meg kell nyugtatnia őt.*
- Miattam meg ne aggódj! *szól hátra esetlenül, tettetett vidámsággal a hangjában.* - Megleszek!
*Közben a kapun át beérnek az udvarra.*
- Felmegyek, és átöltözöm! *mosolyog most már egészen őszintén Selesre, széttárva a karját, magán vigyorogva, egyik kezében tartva a vizes inget.*
- Majd később találkozunk! *Még megvárja, ha a lány mondani akar valamit, aztán elindul a műhely feletti kis szoba felé. De mégis visszafordul.*
- Seles! *szól még a lány után.* - Ugye attól még barátok maradunk??

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.05 11:41:10

2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 05:54:23
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

-Az! Szentély. Az őrültek szentélye. *Hagyja rá a férfira, és közben gondolkodik, hogy neki vajon mi lehet az elborultsága.* ~Majd kiderül!~ *Nem igazán érti, hogy Aviolan miről beszél, de tudja, hogy tényleg elég könnyen adják el az embert rabszolgának, hiszen még neki is volt egy olyanja, amíg fel nem szabadította és asszonyává nem tette.* ~Nyeh, soha többet nem szabadítok fel senkit, az biztos!~
-Nevezhetsz barbárnak, de csak gondolj bele! Ha senki nincsen, csak lányokkal vagyok összezárva, egy idő után mindenképpen összejön valami! *Ez az élet rendje. Így kapta meg fiatalabb korában azokat a nemes kisasszonyokat, akiknél dolgozott. Ő volt a legközelebb és ő volt az egyetlen jól kinéző valaki, mert a többieket elijesztette. Mondjuk, most reménykedik abban, hogy anélkül is a hálójába akad egy asszonyállat, hogy különösebben meg kellene ölnie a riválisokat, mert egészen kedveli emezeket! A Hajótörött névre felkapja a fejét, és azonnal a másik segítségére siet a javításban.*
-Majdnem stimmel, de ami azt illeti, a hajóm még megvan valahol, nem tört össze, csak elvesztettem. Hajóvesztett inkább, hogy pontos legyen! *Végignézi, ahogy társa keresgél, de ő inkább nem csatlakozik hozzá, mert nem ismeri a helyet. Nem tudja, mi hol van, vagy egyáltalán mit kéne tennie, hogy ráleljen a kardokra. Eddig elkerülte a gyakorlóteret, hiszen edzése jórészt kimerült abban, hogy reggel futott pár kört a falak mentén, meg a szobájában edzett, ahogyan eddig mindig.*
-A hosszú, vagy a rövid történetre vagy kíváncsi? *Fordul a férfihez, de közben már el is kezd mesélni.*
-Na mindegy, mondok egy zanzásítottat! Egy szigeten születtem, aztán elszegődtem egy hajóra, aztán ott voltam egész gyerekkoromban. *Szándékosan hagyja ki, hogy kalózhajó volt az a bizonyos, és, hogy fosztogatásból, gyilkosságból és néha zsoldoskodásból éltek.*
-Utána pedig mikor meguntam, akkor nemeseknél szolgáltam, meg utcazenészként meg mindenfelé, de a ruha maradt az ami volt, néha nagyobbat varrtam, ahogy nőttem, de a minta ugyan az, mint a hajósévekben! Szóval nem, nem a Kikötőből való vagyok, de az utóbbi másfél, két évben már ott éltem. *Aztán vár egy kicsit, hátha vannak kérdések, aztán ha azokat tisztázták, ő maga is próbál érdeklődni.*
-Hát te Sün, honnan származol?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346