Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 23:34:32
Üzenet elküldve: 2018-02-18 23:34:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Bayde//
- Nem éreztem magam méltónak rá, hogy kövessem ezt a divatot. *Megjátszottan lebiggyeszti ajkait.* És egyébként neked is jó étvágyat!
*Nekilát enni ő is közben, de már most látja, hogy ennyit akkor sem fog tudni megenni, ha egy hétig éhezik. Banya jól megpakolta a tányérját, csak mennyen már, és hagyja nyugton.*
- Oh, szóval miattad volt ilyen! Pedig olyan kis édesen néztem rá, hátha megszán valami kis extrával, de szinte szemmel vert a nő... Vagy akármi. *Felvont szemöldökkel megingatja a fejét.* Esküszöm tartottam tőle, hogy előveszi a húsklopfolóját, aztán azzal látja el a bajom, amiért be mertem menni. Jhaj, Bayde, rám hozod a rontást!
*Odanyújtózkodik a borért, hogy öntsön magának, és ha a férfi is kér, akkor persze neki is. Azonban ahogy belekortyol, arca elfintorodok, mintha csak citromba harapott volna.*
- Hát, ez borzalmas... Nem hiszem el, hogy ilyen régóta egy erdő közepén élnek, és még mindig nem sikerült megtanulniuk normális szeszt készíteni! Na majd én... *Hátradől a székben és elneveti magát a gondolatra, ahogy majd kis köténykében kevergeti a készülő bort.*
~Hát hogyne!~
- Tudom, tudom, nem kiscica. Nem is akarom, hogy az ágyam végében aludjon mostantól és reggelente ő keltsen azzal, hogy összenyálaz mindenfelé.
*Elgondolkodik azon egy pillanatra, hogyha nem tudna Bayderól, hogy druida, még csak nem is tippelne rá, hisz kevés ilyen nárcisztikus és hiú férfival találkozott Zara eddig életében, akár jó értelemben véve, akár nem, ez most mellékes. Az állatokhoz meg azért türelem kell bőven, és ahhoz van is neki.*
- OH, szóval szerencsém volt. *Előre dől, állát tenyerével támasztja meg, és játékosan elmosolyodik.*
- És mégis milyen vadállat lennél, Baydi? Egy pocok, esetleg erdei tapsifüles?
//Bayde//
- Nem éreztem magam méltónak rá, hogy kövessem ezt a divatot. *Megjátszottan lebiggyeszti ajkait.* És egyébként neked is jó étvágyat!
*Nekilát enni ő is közben, de már most látja, hogy ennyit akkor sem fog tudni megenni, ha egy hétig éhezik. Banya jól megpakolta a tányérját, csak mennyen már, és hagyja nyugton.*
- Oh, szóval miattad volt ilyen! Pedig olyan kis édesen néztem rá, hátha megszán valami kis extrával, de szinte szemmel vert a nő... Vagy akármi. *Felvont szemöldökkel megingatja a fejét.* Esküszöm tartottam tőle, hogy előveszi a húsklopfolóját, aztán azzal látja el a bajom, amiért be mertem menni. Jhaj, Bayde, rám hozod a rontást!
*Odanyújtózkodik a borért, hogy öntsön magának, és ha a férfi is kér, akkor persze neki is. Azonban ahogy belekortyol, arca elfintorodok, mintha csak citromba harapott volna.*
- Hát, ez borzalmas... Nem hiszem el, hogy ilyen régóta egy erdő közepén élnek, és még mindig nem sikerült megtanulniuk normális szeszt készíteni! Na majd én... *Hátradől a székben és elneveti magát a gondolatra, ahogy majd kis köténykében kevergeti a készülő bort.*
~Hát hogyne!~
- Tudom, tudom, nem kiscica. Nem is akarom, hogy az ágyam végében aludjon mostantól és reggelente ő keltsen azzal, hogy összenyálaz mindenfelé.
*Elgondolkodik azon egy pillanatra, hogyha nem tudna Bayderól, hogy druida, még csak nem is tippelne rá, hisz kevés ilyen nárcisztikus és hiú férfival találkozott Zara eddig életében, akár jó értelemben véve, akár nem, ez most mellékes. Az állatokhoz meg azért türelem kell bőven, és ahhoz van is neki.*
- OH, szóval szerencsém volt. *Előre dől, állát tenyerével támasztja meg, és játékosan elmosolyodik.*
- És mégis milyen vadállat lennél, Baydi? Egy pocok, esetleg erdei tapsifüles?
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:35:43
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:35:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Zara//
*Épp csak nekilátott a vacsorájának, amikor Zara visszatér, Bajdi pedig elvigyorodik amikor végigméri. Ugyan nem vette volna rossz néven, ha Zara is egy szál fürdőlepedőbe csavarva jön a vacsorához, de azért így sem rossz a látvány. Semmi rafinált fűző, csak egy egyszerű ruha, aminek annyi előnye mindenképpen van, hogy egyértelművé teszi: gazdájának nem a fűző szorítása ad igéző alakot. Persze erről már a fürdőben is megbizonyosodhatott, de jó az ilyesmit újra és újra tudomásul venni. Legfeljebb az összefogott haj ront egy picit az összképen, ugyanis Bajdi véleménye szerint az a vörös hajzuhatag a maga természetességében elbűvölő.*
- Lecseréltem. *vonja meg a vállát vigyorogva* Úgy éreztem, hogy a Vadvéd még nem áll készen a formabontó divatirányzatokra, és túlságosan is különcnek gondolnátok. Lám! *tesz egy kézmozdulatot a helyet foglaló lány felé* Te magad sem követted az úttörő példát és hagyományos öltözékben tetted tiszteleted. Egyébként jó étvágyat!
*Szájába töm egy falatot, és az ork szakácsnő birodalma felé sandít.*
- Banya még mindig morcos? Az előbb kicsit összerúgtuk a port.
*Megdörzsöli még mindig égő arcfelét. Lehet, hogy van aki egy olyan méltánytalanságot, mint egy kiadós pofon azonnal meg akarna torolni, de Bajdi nem tartozik közéjük. Pontosabban tud disztingválni. És egy orktól az ember amúgy sem várhat észérveket.*
- Emlékszem. *bólint rá* Lehet róla szó, de azt tudnod kell, hogy Xauzur nem amolyan házi cirmos, és nem is szeretném ha azzá válna. Vadállat, és ezen a téren a legtöbb amit el akarok érni, hogy ne tépjen szét egyetlen venárt akkor sem, ha épp nem vagyok ott mellette. De egy dögönyözéstől még nem fog doromboló szőrgombóccá válni.
*Az jut eszébe, hogy a tehetős főnemesek vagyonukkal, palotáikkal, a lovagok fényes vértjükkel, hősi tetteikkel igyekeznek elkápráztatni a szebbik nem képviselőit. Neki a lova jutott, és most már az irbisz. Ha jobban belegondol, az utóbbival előnyben is lehet a nemesekkel vagy a páncélos vitézekkel szemben.*
- Csak előtte Xauzur is megvacsorázik. *int a félretett batyu felé, amely jó adag nyers húst rejt* Teli hassal minden vadállat barátságosabb.
*Elneveti magát.*
- Ezért is mondhatod magad szerencsésnek, hogy én is vacsorához jutottam.
//Zara//
*Épp csak nekilátott a vacsorájának, amikor Zara visszatér, Bajdi pedig elvigyorodik amikor végigméri. Ugyan nem vette volna rossz néven, ha Zara is egy szál fürdőlepedőbe csavarva jön a vacsorához, de azért így sem rossz a látvány. Semmi rafinált fűző, csak egy egyszerű ruha, aminek annyi előnye mindenképpen van, hogy egyértelművé teszi: gazdájának nem a fűző szorítása ad igéző alakot. Persze erről már a fürdőben is megbizonyosodhatott, de jó az ilyesmit újra és újra tudomásul venni. Legfeljebb az összefogott haj ront egy picit az összképen, ugyanis Bajdi véleménye szerint az a vörös hajzuhatag a maga természetességében elbűvölő.*
- Lecseréltem. *vonja meg a vállát vigyorogva* Úgy éreztem, hogy a Vadvéd még nem áll készen a formabontó divatirányzatokra, és túlságosan is különcnek gondolnátok. Lám! *tesz egy kézmozdulatot a helyet foglaló lány felé* Te magad sem követted az úttörő példát és hagyományos öltözékben tetted tiszteleted. Egyébként jó étvágyat!
*Szájába töm egy falatot, és az ork szakácsnő birodalma felé sandít.*
- Banya még mindig morcos? Az előbb kicsit összerúgtuk a port.
*Megdörzsöli még mindig égő arcfelét. Lehet, hogy van aki egy olyan méltánytalanságot, mint egy kiadós pofon azonnal meg akarna torolni, de Bajdi nem tartozik közéjük. Pontosabban tud disztingválni. És egy orktól az ember amúgy sem várhat észérveket.*
- Emlékszem. *bólint rá* Lehet róla szó, de azt tudnod kell, hogy Xauzur nem amolyan házi cirmos, és nem is szeretném ha azzá válna. Vadállat, és ezen a téren a legtöbb amit el akarok érni, hogy ne tépjen szét egyetlen venárt akkor sem, ha épp nem vagyok ott mellette. De egy dögönyözéstől még nem fog doromboló szőrgombóccá válni.
*Az jut eszébe, hogy a tehetős főnemesek vagyonukkal, palotáikkal, a lovagok fényes vértjükkel, hősi tetteikkel igyekeznek elkápráztatni a szebbik nem képviselőit. Neki a lova jutott, és most már az irbisz. Ha jobban belegondol, az utóbbival előnyben is lehet a nemesekkel vagy a páncélos vitézekkel szemben.*
- Csak előtte Xauzur is megvacsorázik. *int a félretett batyu felé, amely jó adag nyers húst rejt* Teli hassal minden vadállat barátságosabb.
*Elneveti magát.*
- Ezért is mondhatod magad szerencsésnek, hogy én is vacsorához jutottam.
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:18:07
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:18:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
//Az udvaron, majd Umon szobájába, végül könyvtár//
*Szemét dörgölve dől hátra a székében. Vannak kényelmes karosszékek is a könyvtárban, de ez esetben már nem segítenek annyira, hisz ki tudja mióta olvasgat már. Egyszerűen lebilincselő kötetekre, tekercsekre talál, nem is tudja elképzelni, hogyan volt meg ezek nélkül ezidáig, annyira érdeklik az olvasottak. Azonban kimerült. Ebben nyilván közrejátszik a temérdek jegyzetelés és pergamenek feletti görnyedés, de jórészt inkább az idegességre és a feszültségre fogja. Nyugalma csak idejövet száll rá, de előtte bizony az izgalom és aggodalom kivette erejét. Először nem is veszi észre, hogy Lyz belép az ajtón, majd csendes hangjára figyelve tekint fel halvány mosollyal arcán az elf lányra:*
- Hogyan? Hát visszatértek? Ez nagyszerű.
*Hangja továbbra is suttogó és érzelemmentes, szeme és tekintete kifejezéstelen marad, nem enged teret annak, hogy ismét önuralmát veszítse. Így mondatai inkább kijelentésnek, tudomásulvételnek hangzanak, semmi másnak, ekképp is folytatja:*
- Egy sebesült... persze, indulok. *Mondja, majd szelíd mosollyal arcán akasztja le a kulcskarikát nyakából.*
- Jó éjt Lyz, a Fekete Fa nyújtson enyhet, s lombjai vigyázzák álmodat! Köszönöm, hogy szóltál. *Rövid meghajlást követően elindul, s az udvar felé veszi az irányt. Apró léptekkel, de sietősen halad, a sebesültnek minden bizonnyal ellátás kell, bár Isqeha már bizonyított, az idő ebben a stádiumban bizonyára nagyon fontos. Az udvaron nagy a nyüzsgés, Xotara láthatóan büszkén érkezik, Ert kissé fáradtan és nyúzottan, s akit hoznak, minden bizonnyal egy elf férfi, valóban elkínzott állapotban. A csarnok előtt találja őket Sunukoval.*
- Fogadjon az erdő benneteket! *Reszelős hangján suttogja, s hajol meg venártársai és az új jövevény felé, bár az láthatóan sokkos állapotban lehet.*
- Öröm számomra, hogy visszatértetek. *Szavainak nincsenek címzettjei, mindenkinek szól, ugyanabban a hangsúlyban, tekintetét nem pihenteti tovább egyik még ott lévő személyen sem, Xotarán sem.*
- Kérlek gyertek utánam, a sérültről gondoskodunk! *Jelenti ki, majd segédkezik a sérült cipelésében, s jelzi, hogy a lakószobák felé vegyék az irányt, remélve, hogy a többiek követik. Közben halkan jegyzi meg:*
- Az alsó szinten a sötételfé volt az utolsó lakószoba, így az új érkezőé az én szobám lesz. *Kijelentése halk, de határozott és ellentmondást nem tűrő, nem mintha arra számítana, hogy bárki ellenkezik, de hozzáfűzi magyarázatként:*
- Nálam nincs mit kipakolni, ami rajtam van, az minden holmim. Pycta ezen feladatokat rám bízta és én így döntöttem. Úgy kívánom, hogy én a felsőbb szinteken foglalok magamnak szobát. Ez megfelelő lesz számomra elmélyülésemhez tanaimban, meditációmhoz és tanulmányaimhoz.
*Egyszerűen hangzik, amit mond és hűvösen logikusan, bár érkezhetnek ellenérvek, vajmi keveset érnek el vele, s további viták csak a beteg állapotát veszélyeztetik. A kezében lévő kulccsal kinyitja a szobát, ahol még begyújtani sem kell, hisz a tűz ég, bár minden bizonnyal nem erre a lakóra számított. Ha a sérültet lefektetik, Umon kezébe veszi egyetlen további fekete nadrágját, majd meghajol a többiek felé:*
- Az étkezőben meleg étel vár rátok, ha éhesek vagytok egyetek, majd pihenjetek, holnap minden bizonnyal hosszan kell mesélnetek. A Fekete Fa vigyázza álmotok, ifjú érkezőnkről Isqeha bizonyára gondoskodik. A konyhában tetetek fel Banyával forró vizet, mely a sebesülések ellátásához szükséges lesz. Ott megtaláljátok.
*Arcizma sem rándul, mikor elhagyja eddigi lakhelyét, mely a többiekkel közös szárnyban, a vezér melletti szobában volt. A konyhába menet meghagyja Banyának, hogy ismét tegyen fel két fazék forró vizet, készítsen elő törlőkendőket, aki valamit még mormog az újabb véres rongyokról, de Umon, ezt már nem hallja. Lassan, de biztosan lépdel fel a lépcsőn, vissza a könyvtárba. Tökéletes választás, hisz innen az első szinti szobáját a csigalépcsőn könnyen eléri. Mielőtt azonban megtenné a könyvtár csendjében áhítatra borul:*
- Hosszú utamon gondolva rád, árnyékod adta enyhedre, miközben hulló leveled éri arcom, tested vízzel táplálom. Ágaid társaim óvják, s nyújts nékik vigaszt, s gyümölcsöd táplálja az éhezőket! Nedved gyógyítson, törzsed légyen támasz, vigyázz ránk, ó Fekete Fa!
*Ismét feláll, majd visszaül korábbi székébe, hogy tanulmányait folytassa.*
- Izgalmas nap volt, mely minden percet megért. *Arcán halovány mosoly látszik, s kifejezéstelen szemeiben egy megjelenő, majd pergamenre pottyanó könnycseppen tükröződik vissza a szelíd lánggal lobogó gyertya fénye.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 22:20:55
//Az udvaron, majd Umon szobájába, végül könyvtár//
*Szemét dörgölve dől hátra a székében. Vannak kényelmes karosszékek is a könyvtárban, de ez esetben már nem segítenek annyira, hisz ki tudja mióta olvasgat már. Egyszerűen lebilincselő kötetekre, tekercsekre talál, nem is tudja elképzelni, hogyan volt meg ezek nélkül ezidáig, annyira érdeklik az olvasottak. Azonban kimerült. Ebben nyilván közrejátszik a temérdek jegyzetelés és pergamenek feletti görnyedés, de jórészt inkább az idegességre és a feszültségre fogja. Nyugalma csak idejövet száll rá, de előtte bizony az izgalom és aggodalom kivette erejét. Először nem is veszi észre, hogy Lyz belép az ajtón, majd csendes hangjára figyelve tekint fel halvány mosollyal arcán az elf lányra:*
- Hogyan? Hát visszatértek? Ez nagyszerű.
*Hangja továbbra is suttogó és érzelemmentes, szeme és tekintete kifejezéstelen marad, nem enged teret annak, hogy ismét önuralmát veszítse. Így mondatai inkább kijelentésnek, tudomásulvételnek hangzanak, semmi másnak, ekképp is folytatja:*
- Egy sebesült... persze, indulok. *Mondja, majd szelíd mosollyal arcán akasztja le a kulcskarikát nyakából.*
- Jó éjt Lyz, a Fekete Fa nyújtson enyhet, s lombjai vigyázzák álmodat! Köszönöm, hogy szóltál. *Rövid meghajlást követően elindul, s az udvar felé veszi az irányt. Apró léptekkel, de sietősen halad, a sebesültnek minden bizonnyal ellátás kell, bár Isqeha már bizonyított, az idő ebben a stádiumban bizonyára nagyon fontos. Az udvaron nagy a nyüzsgés, Xotara láthatóan büszkén érkezik, Ert kissé fáradtan és nyúzottan, s akit hoznak, minden bizonnyal egy elf férfi, valóban elkínzott állapotban. A csarnok előtt találja őket Sunukoval.*
- Fogadjon az erdő benneteket! *Reszelős hangján suttogja, s hajol meg venártársai és az új jövevény felé, bár az láthatóan sokkos állapotban lehet.*
- Öröm számomra, hogy visszatértetek. *Szavainak nincsenek címzettjei, mindenkinek szól, ugyanabban a hangsúlyban, tekintetét nem pihenteti tovább egyik még ott lévő személyen sem, Xotarán sem.*
- Kérlek gyertek utánam, a sérültről gondoskodunk! *Jelenti ki, majd segédkezik a sérült cipelésében, s jelzi, hogy a lakószobák felé vegyék az irányt, remélve, hogy a többiek követik. Közben halkan jegyzi meg:*
- Az alsó szinten a sötételfé volt az utolsó lakószoba, így az új érkezőé az én szobám lesz. *Kijelentése halk, de határozott és ellentmondást nem tűrő, nem mintha arra számítana, hogy bárki ellenkezik, de hozzáfűzi magyarázatként:*
- Nálam nincs mit kipakolni, ami rajtam van, az minden holmim. Pycta ezen feladatokat rám bízta és én így döntöttem. Úgy kívánom, hogy én a felsőbb szinteken foglalok magamnak szobát. Ez megfelelő lesz számomra elmélyülésemhez tanaimban, meditációmhoz és tanulmányaimhoz.
*Egyszerűen hangzik, amit mond és hűvösen logikusan, bár érkezhetnek ellenérvek, vajmi keveset érnek el vele, s további viták csak a beteg állapotát veszélyeztetik. A kezében lévő kulccsal kinyitja a szobát, ahol még begyújtani sem kell, hisz a tűz ég, bár minden bizonnyal nem erre a lakóra számított. Ha a sérültet lefektetik, Umon kezébe veszi egyetlen további fekete nadrágját, majd meghajol a többiek felé:*
- Az étkezőben meleg étel vár rátok, ha éhesek vagytok egyetek, majd pihenjetek, holnap minden bizonnyal hosszan kell mesélnetek. A Fekete Fa vigyázza álmotok, ifjú érkezőnkről Isqeha bizonyára gondoskodik. A konyhában tetetek fel Banyával forró vizet, mely a sebesülések ellátásához szükséges lesz. Ott megtaláljátok.
*Arcizma sem rándul, mikor elhagyja eddigi lakhelyét, mely a többiekkel közös szárnyban, a vezér melletti szobában volt. A konyhába menet meghagyja Banyának, hogy ismét tegyen fel két fazék forró vizet, készítsen elő törlőkendőket, aki valamit még mormog az újabb véres rongyokról, de Umon, ezt már nem hallja. Lassan, de biztosan lépdel fel a lépcsőn, vissza a könyvtárba. Tökéletes választás, hisz innen az első szinti szobáját a csigalépcsőn könnyen eléri. Mielőtt azonban megtenné a könyvtár csendjében áhítatra borul:*
- Hosszú utamon gondolva rád, árnyékod adta enyhedre, miközben hulló leveled éri arcom, tested vízzel táplálom. Ágaid társaim óvják, s nyújts nékik vigaszt, s gyümölcsöd táplálja az éhezőket! Nedved gyógyítson, törzsed légyen támasz, vigyázz ránk, ó Fekete Fa!
*Ismét feláll, majd visszaül korábbi székébe, hogy tanulmányait folytassa.*
- Izgalmas nap volt, mely minden percet megért. *Arcán halovány mosoly látszik, s kifejezéstelen szemeiben egy megjelenő, majd pergamenre pottyanó könnycseppen tükröződik vissza a szelíd lánggal lobogó gyertya fénye.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 22:20:55
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:15:33
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:15:33
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Vadvédbe//
//Udvaron//
//Shen, Lyz, Ert, Leon, Sun//
*Amikor végre beesnek az udvarra Xotarán szinte gyerekes, győzelmi eufória lesz úrrá.*
~Megcsináltam! Megcsináltam! Visszahoztam élve és sértetlenül. Nem hagytam cserben.~
*Felelősségteljes komolysága egyik pillanatról a másikra eltűnik, mint a jó házőrző kutya, aki hazatért az esti csavargásból, és elvonult az óljába.
A sötételf lány amikor, Aranyhaj pajzán, láztól feltüzelt kijelentését hallja, egyszerűen elneveti magát, és mielőtt még Ert bármit is szólhatna, rásrófol az elf férfi kijelentésére.
A közel múltban történtek után igazán nem lehet, ezért a lányt megróni, és Xotara is úgy érzi ennyi játékidőd, megengedhet magának, hiszen akárhogy is de elvégezte a feladatát.*
- Dehogynem, és én vagyok a Főpapnő. Én fogom beolajozni a tested. Mindenhol. Aztán, ha mindenki fülhegyig olajos, akkor szépen sorban minden szektatag megerőszakol, és ha végeztünk Veled, feláldozunk hőn szeretett Természet Anyánknak.
*Fejezi be széles vigyorral a képén, amikor is Lyz viharzik elébük. Xotarának lehervad a pimasz vigyorra Lyzendra szavaitól.*
~Aggódt_ak? Még hozzá_halálra_? És miatt_uk?~
- Kerestetek? Én csak…
*De, nem jut el addig, hogy magyarázkodjon Lyznek, mert, a máskor mindig finom elf szőkésség, most érezhetően ingerült, és ahogy jött úgy el is viharzik az udvarról. Bár, még távozása előtt megemlíti, hogy szól Umonnak.*
~Umonnak? Ajvé! Azt hittem az éjjeli őrségig nem kell vele újra beszélnem. Jaj, mint múltkor a kapuban, megint jön, majd a hülye hegyi beszédével. Remek!~
*Ezután, Aranyhajra pillant, majd Ertre, hátha hozzáfűznének valamit. Majd, következő szavait a sérült elfnek címzi.*
- Jól van. Mindjárt nyitunk egy betegszobát neked, és el lesznek látva a sérüléseid. Tarts ki!
*Ezután, Leonra pillant.*
- Leon! Maradj, még kérlek a falon. Nem sokára leváltalak, az éjjeli őrség úgy is az én osztályrészem. Köszönöm, hogy nem hagytad el az őrposztodat. Bár, azt hittem Zara, majd rendezkedik helyettem is.
*Ertatsnoyhoz fordul, aki mint mindig elég szótlan, de most talán e mögött a fáradtság, és az elmúlt történések is állhatnak.*
- Ert! Szerintem, neked éppen elég volt mára ez az egész. Remekül helytálltál! Nemcsak, hogy életben maradtál, de még ezt a fura szerzetet is megmenteted. Menj, csak a konyhára, egyél valamit, és utána, dőlj le! Aludd ki magad, mert holnap már nem leszek Veled ilyen kedves!
*Sunukohoz intézi szavait.*
- Sun, kérlek! Gyere, segíts! Vigyük be ketten egy betegszobába. Umon mindjárt itt lesz, szerintem.
*Ha, Sun segít és átveszi Erttől a terhet, akkor így indulnak meg, hármasban a nagycsarnok felé.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 22:23:00
//Udvaron//
//Shen, Lyz, Ert, Leon, Sun//
*Amikor végre beesnek az udvarra Xotarán szinte gyerekes, győzelmi eufória lesz úrrá.*
~Megcsináltam! Megcsináltam! Visszahoztam élve és sértetlenül. Nem hagytam cserben.~
*Felelősségteljes komolysága egyik pillanatról a másikra eltűnik, mint a jó házőrző kutya, aki hazatért az esti csavargásból, és elvonult az óljába.
A sötételf lány amikor, Aranyhaj pajzán, láztól feltüzelt kijelentését hallja, egyszerűen elneveti magát, és mielőtt még Ert bármit is szólhatna, rásrófol az elf férfi kijelentésére.
A közel múltban történtek után igazán nem lehet, ezért a lányt megróni, és Xotara is úgy érzi ennyi játékidőd, megengedhet magának, hiszen akárhogy is de elvégezte a feladatát.*
- Dehogynem, és én vagyok a Főpapnő. Én fogom beolajozni a tested. Mindenhol. Aztán, ha mindenki fülhegyig olajos, akkor szépen sorban minden szektatag megerőszakol, és ha végeztünk Veled, feláldozunk hőn szeretett Természet Anyánknak.
*Fejezi be széles vigyorral a képén, amikor is Lyz viharzik elébük. Xotarának lehervad a pimasz vigyorra Lyzendra szavaitól.*
~Aggódt_ak? Még hozzá_halálra_? És miatt_uk?~
- Kerestetek? Én csak…
*De, nem jut el addig, hogy magyarázkodjon Lyznek, mert, a máskor mindig finom elf szőkésség, most érezhetően ingerült, és ahogy jött úgy el is viharzik az udvarról. Bár, még távozása előtt megemlíti, hogy szól Umonnak.*
~Umonnak? Ajvé! Azt hittem az éjjeli őrségig nem kell vele újra beszélnem. Jaj, mint múltkor a kapuban, megint jön, majd a hülye hegyi beszédével. Remek!~
*Ezután, Aranyhajra pillant, majd Ertre, hátha hozzáfűznének valamit. Majd, következő szavait a sérült elfnek címzi.*
- Jól van. Mindjárt nyitunk egy betegszobát neked, és el lesznek látva a sérüléseid. Tarts ki!
*Ezután, Leonra pillant.*
- Leon! Maradj, még kérlek a falon. Nem sokára leváltalak, az éjjeli őrség úgy is az én osztályrészem. Köszönöm, hogy nem hagytad el az őrposztodat. Bár, azt hittem Zara, majd rendezkedik helyettem is.
*Ertatsnoyhoz fordul, aki mint mindig elég szótlan, de most talán e mögött a fáradtság, és az elmúlt történések is állhatnak.*
- Ert! Szerintem, neked éppen elég volt mára ez az egész. Remekül helytálltál! Nemcsak, hogy életben maradtál, de még ezt a fura szerzetet is megmenteted. Menj, csak a konyhára, egyél valamit, és utána, dőlj le! Aludd ki magad, mert holnap már nem leszek Veled ilyen kedves!
*Sunukohoz intézi szavait.*
- Sun, kérlek! Gyere, segíts! Vigyük be ketten egy betegszobába. Umon mindjárt itt lesz, szerintem.
*Ha, Sun segít és átveszi Erttől a terhet, akkor így indulnak meg, hármasban a nagycsarnok felé.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 22:23:00
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 19:52:44
Üzenet elküldve: 2018-02-18 19:52:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelés//
*Xotara és Pycta szavai után döbben rá, hogy túllőtt a célon. Nem lehet senkije és semmije, míg ilyen állapotban van, így kezét zavartan visszahúzza ölébe, s immár ismét Pyctára figyel. Persze elméjében még mindig előbbi gondolatai foglalják el a legtöbb helyet, melyek Xotara körül forognak, de elhessegeti őket. Abban viszont szinte bizonyos, hogy nem ez a megfelelő hely, s idő, hogy testével és elméjével kapcsolatos dolgokat megtárgyalják, főleg így nem egy mellékszálon, távol a többiektől, s az igazi történésekre kevés kihatással, így ugyan Pyctához beszél, de Xotarának címzi szavait:*
- Azt gondolom, mindenkinek tartozom az igazsággal, de annak örülök, hogy legalább Isq kapott egy szeletet belőle. *Bátorítólag Isqehára mosolyog.*
- Annyi bizonyos, hogy valóban nem érzek kényszert, hogy egyikőtöket is bántsam, Pyctának és a gyakorlásoknak köszönhetően gyakrabban vagyok ura önmagamnak, mint korábban, ráadásul érzem, ha ez megváltozik. Emiatt köszönettel tartozom mindkettőtöknek.
*Umon sóhajt, majd Pyctára néz és kedvesen elmosolyodik:*
- Tudod, hogy az utóbbi időben rengeteg időt töltök a könyvtárban. Egyrészt, hogy múltam után kutassak, másrészt pedig szeretek ott lenni és olvasgatni egyszerűen lekötnek a könyvek.
*Közben nyel egy nagyot, hogy ne száradjon ki a szája, egész egyszerűen, bár bagatellnek
tűnhet, neki rettenetesen fontos az a dolog, mit előtárni kíván.*
- Kutatásom során számos kötetet elolvastam, egyrészt, hogy konyhakertünk és leendő téli
kertünkhöz megfelelő tudással rendelkezzek, másrészt pedig kedvtelésből. Az egyik kutatásom során akadtam egy kötetre.
*Csuhája alól előhúzza a pergamengyűjteményt, mit eddig jegyzetelt, majd átadja Pyctának, hogy lássa, miről beszél.*
- Muszáj nekünk is hozzájárulnunk egy kicsit a környezetünkhöz. Egyrészt, hogy mindig kulturált körülmények között hajthassuk álomra fejünket, másrészt pedig, hogy magunk termeljük meg, amire
szükségünk lehet.
*Itt ismét nagy levegőt vesz, reméli közben Pycta a könyvet is tanulmányozza kicsit, bár az is elképzelhető, hogy első olvasatra nem lesz oly érthető.*
- A könyvtárból, gyakran a műhelybe mentem, biztos láttad már, ahogy Isqel is ott serénykedünk. Ahogy a műhelyben takarítottunk találtam egy-két régi üstöt, amit céljainkra tudnék fordítani.
*Itt ismét megáll és hagyja, hogy a vezér irányítsa a beszélgetést, kissé csendben marad, hátha vannak előzetes kérdései, vagy meglátása az előtárandó tervekről. Nem akar addig a pénzről és anyagi javakról beszélni, míg a vezér venár belátásával nem bír. Jóllehet Pycta kinyilvánította már bizalmát és szándékát, mégis szeretné ha a részletekkel is tisztában lenne, hátha neki és a többieknek is van ötlete és hozzászólása e kapcsán. Miután elég idő eltelik folytatja:*
- Pycta, én ezt kitanulnám. A nyersanyagokat természetesen nem az erdőtől venném el. Eleinte a piactérről szerezném be, s abból párolnék alkoholt. Kizárólag saját használatra, raktárkészletünket bővíteném és cserére ajánlanám fel. Biztos vagyok benne, hogy a thargok közt találnék olyat, ki vevő lenne rá.
*Immár nincs visszaút, így befejezi mondandóját:*
- A végső célom egy kifőzde lenne. Nem kocsma, nem bordély, egy kifőzde. Kizárólag a vadvédben termelt alkoholt lehetne vásárolni, gyógyászati és egyéb fogyasztásra, esetleg karaván is indulhatna a városba, utánanéztem, a tanácstól nem szükséges hozzá engedélyt, hogy alkoholt pároljunk, jelenleg ez engedélyezett. Mindösszesen egy kis fabódéra van szükségem, melyet a többiek segítségével megépítenénk. A párolót már megterveztem, illetve találtam hozzá rajzokat a könyvtárban. Isqeha jól mondta, akár gyógypárlatok készítésére is alkalom nyílna, e kapcsán gyógynövények gyűjtésére volna szükség.
*Nagyot fúj, s reméli sikerült úgy tálalnia a dolgokat, hogy abban a vezér lásson rációt és lehetőséget, nem utolsó sorban ne érezze azt, hogy kihasználják az erdőt.*
//Ötletelés//
*Xotara és Pycta szavai után döbben rá, hogy túllőtt a célon. Nem lehet senkije és semmije, míg ilyen állapotban van, így kezét zavartan visszahúzza ölébe, s immár ismét Pyctára figyel. Persze elméjében még mindig előbbi gondolatai foglalják el a legtöbb helyet, melyek Xotara körül forognak, de elhessegeti őket. Abban viszont szinte bizonyos, hogy nem ez a megfelelő hely, s idő, hogy testével és elméjével kapcsolatos dolgokat megtárgyalják, főleg így nem egy mellékszálon, távol a többiektől, s az igazi történésekre kevés kihatással, így ugyan Pyctához beszél, de Xotarának címzi szavait:*
- Azt gondolom, mindenkinek tartozom az igazsággal, de annak örülök, hogy legalább Isq kapott egy szeletet belőle. *Bátorítólag Isqehára mosolyog.*
- Annyi bizonyos, hogy valóban nem érzek kényszert, hogy egyikőtöket is bántsam, Pyctának és a gyakorlásoknak köszönhetően gyakrabban vagyok ura önmagamnak, mint korábban, ráadásul érzem, ha ez megváltozik. Emiatt köszönettel tartozom mindkettőtöknek.
*Umon sóhajt, majd Pyctára néz és kedvesen elmosolyodik:*
- Tudod, hogy az utóbbi időben rengeteg időt töltök a könyvtárban. Egyrészt, hogy múltam után kutassak, másrészt pedig szeretek ott lenni és olvasgatni egyszerűen lekötnek a könyvek.
*Közben nyel egy nagyot, hogy ne száradjon ki a szája, egész egyszerűen, bár bagatellnek
tűnhet, neki rettenetesen fontos az a dolog, mit előtárni kíván.*
- Kutatásom során számos kötetet elolvastam, egyrészt, hogy konyhakertünk és leendő téli
kertünkhöz megfelelő tudással rendelkezzek, másrészt pedig kedvtelésből. Az egyik kutatásom során akadtam egy kötetre.
*Csuhája alól előhúzza a pergamengyűjteményt, mit eddig jegyzetelt, majd átadja Pyctának, hogy lássa, miről beszél.*
- Muszáj nekünk is hozzájárulnunk egy kicsit a környezetünkhöz. Egyrészt, hogy mindig kulturált körülmények között hajthassuk álomra fejünket, másrészt pedig, hogy magunk termeljük meg, amire
szükségünk lehet.
*Itt ismét nagy levegőt vesz, reméli közben Pycta a könyvet is tanulmányozza kicsit, bár az is elképzelhető, hogy első olvasatra nem lesz oly érthető.*
- A könyvtárból, gyakran a műhelybe mentem, biztos láttad már, ahogy Isqel is ott serénykedünk. Ahogy a műhelyben takarítottunk találtam egy-két régi üstöt, amit céljainkra tudnék fordítani.
*Itt ismét megáll és hagyja, hogy a vezér irányítsa a beszélgetést, kissé csendben marad, hátha vannak előzetes kérdései, vagy meglátása az előtárandó tervekről. Nem akar addig a pénzről és anyagi javakról beszélni, míg a vezér venár belátásával nem bír. Jóllehet Pycta kinyilvánította már bizalmát és szándékát, mégis szeretné ha a részletekkel is tisztában lenne, hátha neki és a többieknek is van ötlete és hozzászólása e kapcsán. Miután elég idő eltelik folytatja:*
- Pycta, én ezt kitanulnám. A nyersanyagokat természetesen nem az erdőtől venném el. Eleinte a piactérről szerezném be, s abból párolnék alkoholt. Kizárólag saját használatra, raktárkészletünket bővíteném és cserére ajánlanám fel. Biztos vagyok benne, hogy a thargok közt találnék olyat, ki vevő lenne rá.
*Immár nincs visszaút, így befejezi mondandóját:*
- A végső célom egy kifőzde lenne. Nem kocsma, nem bordély, egy kifőzde. Kizárólag a vadvédben termelt alkoholt lehetne vásárolni, gyógyászati és egyéb fogyasztásra, esetleg karaván is indulhatna a városba, utánanéztem, a tanácstól nem szükséges hozzá engedélyt, hogy alkoholt pároljunk, jelenleg ez engedélyezett. Mindösszesen egy kis fabódéra van szükségem, melyet a többiek segítségével megépítenénk. A párolót már megterveztem, illetve találtam hozzá rajzokat a könyvtárban. Isqeha jól mondta, akár gyógypárlatok készítésére is alkalom nyílna, e kapcsán gyógynövények gyűjtésére volna szükség.
*Nagyot fúj, s reméli sikerült úgy tálalnia a dolgokat, hogy abban a vezér lásson rációt és lehetőséget, nem utolsó sorban ne érezze azt, hogy kihasználják az erdőt.*
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 19:47:39
Üzenet elküldve: 2018-02-18 19:47:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
//Visszatérés Vadvédbe//
//Umon//
*Lyz már döntött, az erdőt nem háborgatják fel éjszaka fáklyákkal, erről most szó sem lehet. Minden venár tisztában van a veszélyekkel. Ezt Isqnek is el kell fogadnia, és hogy Xotara sem pisis kislány, azt is. Mindenki aki ide merészkedik, tisztában van a veszélyekkel. *
- Akkor eldőlt. *Hangja szelíden szól, de kiérződik, hogy ebből bizony nem fog engedni. Lehet, hogy szerény, de a vadászok épségéért is ő felel, minden alkalommal, amikor kimerészkednek. Ő legalábbis úgy érzi, felelős. Számára ebből csak az derül ki, hogy a fiatal fél-elf kedveli ugyan, mégsem ad úgy a szavára, mint hitte. ~Megesik.~ Gondolja, de azért rosszul esik neki. Ennek ugyan hangot sem ad, és remélhetőleg arcán sem látszik, de érezni érzi. ~Még nem tettem le eleget az asztalra, keményebben kell dolgoznom.~ Az érzés nem ismeretlen, régi otthonában is többet kellett bizonyítania, hogy nő létére elismerjék. Ettől függetlenül Umon, és Seles vele értenek egyet, ezért ennek hangot is ad. Ennek kapcsán folytatja mondandóját.
Mire mindenki elmondja a gondolatait, az udvaron találják magukat.*
- Seles, keressük meg Baydeot, aztán itt találkozunk. Megnéznéd Xauzur ketrecénél?
*Elindulna, ha nem hallana egy ordenáré bődülés, mely csak Xotarához tartozhat. ~Ezt a nő már sosem változik meg…~
A kapu felé pillant, ahol a sötételf és Ert támogatnak be egy sebesült harmadikat. elég ramaty állapotban van, ez már messziről látszik.*
- Végre! Halálra aggódtuk magunkat miattatok! *Hangjában megkönnyebbülés keveredik a bosszúsággal. Nem tudja szó nélkül hagyni, akár milyen türelmes volt mindeddig, azért mindkét jómadárnak tudnia kell, hogy igenis észrevették a hiányukat, és igenis szólniuk kellett volna, és igenis ne csináljanak ilyet többet.*
- Sun vagy Leon… *Segélykérő pillantás kíséretében szól a két férfihez, de nem folytatja, hogy jöjjenek segíteni Xotnak, mindenki úgy tesz, ahogy gondolja. Végül is, ha eddig elcipelték, egy szobába már csak le tudja tenni a két vándormadár is. Talán a korábbiak miatt érez még némi csalódottságot, vagy mert már megjárta ma a várost, és leginkább csak egy gyors mosdásra vágyna, hogy aztán ágya nyelje el reggelig.*
- Én elmegyek Umonért. *Félő, ha marad, kinyilvánítja véleményét Ertnek és Xotarának az eszementség netovábbjáról, ezt pedig úgy kerüli el, hogy elhagyja a helyszínt.*
//Umon//
*Sarkon fordul, s elindul a főépület felé, ahol egyenesen a könyvtárba megy a stigmás szerzetesért.*
- Szia Umon, csak szólni szeretnék, hogy Xotara visszaért. Épségben. Erttel együtt. De velük van egy sebesült is, kellene egy új szobát nyitni… ha tudnál menni, esetleg…
*Néz rá kedvesen, és egyben szomorúan is. Valahogy úgy érzi, hogy a mélységi nő Umonnal tolt ki a leginkább. Azt a kétségbeesést nehéz volna félreérteni a férfi arcán, amit ő látott ma rajta. Eláll az ajtóból, hogy elengedje a férfit. *
- Én elteszem magam holnapra. Jó éjt Umon!
*Szól, kissé meggyötörten, s nem is indul a férfi után. Kimerült. A városi út, a sebesült Denzack, az eltűnt Xotara és Ert, a fejetlenség, hogy Pycta a kikötőbe indult, Aenae ki tudja mikor ér vissza a városból. Holnapra kialussza.
Lassan a fürdő felé poroszkál, ahol lehajigálja ruháit, és bemászik egy dézsába. Nem engedi elhatalmasodni a kimerültséget, gyors mosdás után, egy törölközőt maga köré csavar, s a ledobált ruháit csak úgy fölnyalábolja, az ajtó előtt hagyott fegyverét még magához öleli, úgy indul fel a szobájába. Felérve aztán, kezéből mindent, ahogy van, egy kupacban az asztalára tornyoz, kivéve az íjat és a tegezt, melyeket szépen annak rendje és módja szerint, a kijelölt helyére támaszt. Egy perc elteltével pedig már takaró alatt szuszog.*
//Visszatérés Vadvédbe//
//Umon//
*Lyz már döntött, az erdőt nem háborgatják fel éjszaka fáklyákkal, erről most szó sem lehet. Minden venár tisztában van a veszélyekkel. Ezt Isqnek is el kell fogadnia, és hogy Xotara sem pisis kislány, azt is. Mindenki aki ide merészkedik, tisztában van a veszélyekkel. *
- Akkor eldőlt. *Hangja szelíden szól, de kiérződik, hogy ebből bizony nem fog engedni. Lehet, hogy szerény, de a vadászok épségéért is ő felel, minden alkalommal, amikor kimerészkednek. Ő legalábbis úgy érzi, felelős. Számára ebből csak az derül ki, hogy a fiatal fél-elf kedveli ugyan, mégsem ad úgy a szavára, mint hitte. ~Megesik.~ Gondolja, de azért rosszul esik neki. Ennek ugyan hangot sem ad, és remélhetőleg arcán sem látszik, de érezni érzi. ~Még nem tettem le eleget az asztalra, keményebben kell dolgoznom.~ Az érzés nem ismeretlen, régi otthonában is többet kellett bizonyítania, hogy nő létére elismerjék. Ettől függetlenül Umon, és Seles vele értenek egyet, ezért ennek hangot is ad. Ennek kapcsán folytatja mondandóját.
Mire mindenki elmondja a gondolatait, az udvaron találják magukat.*
- Seles, keressük meg Baydeot, aztán itt találkozunk. Megnéznéd Xauzur ketrecénél?
*Elindulna, ha nem hallana egy ordenáré bődülés, mely csak Xotarához tartozhat. ~Ezt a nő már sosem változik meg…~
A kapu felé pillant, ahol a sötételf és Ert támogatnak be egy sebesült harmadikat. elég ramaty állapotban van, ez már messziről látszik.*
- Végre! Halálra aggódtuk magunkat miattatok! *Hangjában megkönnyebbülés keveredik a bosszúsággal. Nem tudja szó nélkül hagyni, akár milyen türelmes volt mindeddig, azért mindkét jómadárnak tudnia kell, hogy igenis észrevették a hiányukat, és igenis szólniuk kellett volna, és igenis ne csináljanak ilyet többet.*
- Sun vagy Leon… *Segélykérő pillantás kíséretében szól a két férfihez, de nem folytatja, hogy jöjjenek segíteni Xotnak, mindenki úgy tesz, ahogy gondolja. Végül is, ha eddig elcipelték, egy szobába már csak le tudja tenni a két vándormadár is. Talán a korábbiak miatt érez még némi csalódottságot, vagy mert már megjárta ma a várost, és leginkább csak egy gyors mosdásra vágyna, hogy aztán ágya nyelje el reggelig.*
- Én elmegyek Umonért. *Félő, ha marad, kinyilvánítja véleményét Ertnek és Xotarának az eszementség netovábbjáról, ezt pedig úgy kerüli el, hogy elhagyja a helyszínt.*
//Umon//
*Sarkon fordul, s elindul a főépület felé, ahol egyenesen a könyvtárba megy a stigmás szerzetesért.*
- Szia Umon, csak szólni szeretnék, hogy Xotara visszaért. Épségben. Erttel együtt. De velük van egy sebesült is, kellene egy új szobát nyitni… ha tudnál menni, esetleg…
*Néz rá kedvesen, és egyben szomorúan is. Valahogy úgy érzi, hogy a mélységi nő Umonnal tolt ki a leginkább. Azt a kétségbeesést nehéz volna félreérteni a férfi arcán, amit ő látott ma rajta. Eláll az ajtóból, hogy elengedje a férfit. *
- Én elteszem magam holnapra. Jó éjt Umon!
*Szól, kissé meggyötörten, s nem is indul a férfi után. Kimerült. A városi út, a sebesült Denzack, az eltűnt Xotara és Ert, a fejetlenség, hogy Pycta a kikötőbe indult, Aenae ki tudja mikor ér vissza a városból. Holnapra kialussza.
Lassan a fürdő felé poroszkál, ahol lehajigálja ruháit, és bemászik egy dézsába. Nem engedi elhatalmasodni a kimerültséget, gyors mosdás után, egy törölközőt maga köré csavar, s a ledobált ruháit csak úgy fölnyalábolja, az ajtó előtt hagyott fegyverét még magához öleli, úgy indul fel a szobájába. Felérve aztán, kezéből mindent, ahogy van, egy kupacban az asztalára tornyoz, kivéve az íjat és a tegezt, melyeket szépen annak rendje és módja szerint, a kijelölt helyére támaszt. Egy perc elteltével pedig már takaró alatt szuszog.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 18:23:19
Üzenet elküldve: 2018-02-18 18:23:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Bayde//
*Annyira vészesen nem mocskos, inkább csak a ruhája. De azért pár percre beszalad a fürdőbe, hogy gyorsan lemossa magáról a port és kiöblítse a haját. Tényleg megvan alig öt perc alatt, aztán már indul is fel a szobájába, hogy lecserélje ruházatát. Egy fekete bőrnadrágot húz magára egy egyszerű, bézs színű, pántos felsővel. Nem akar most a fűzővel, vacsorára jó lesz így is. Ráadásul már farkaséhes. Nedves haját hátrafogja copfba, és már indul is le.
Banyának már messziről int, majd arcára őt nagyon is meghazudtoló, angyali mosolyt varázsol. A szakácsnő magában morog valamit, majd szemét forgatva Zara ezébe nyom egy tál ételt.*
- Mi van Bayde, hova lett a báli ruhád, amire olyan büszke voltál? Pedig nekem tetszett.
*Mondja egy széles vigyor kíséretében, majd lehuppan vele szemben, hogy nekilásson enni. Egészen kiürült Vadvéd, míg ők odavoltak, talán csak Selandrian van még az étkezőben, ha azóta ő sem tűnt el.*
- Ugye tudod, hogy még tartozol nekem az ígéreteddel! Már amit Xauzur illeti, hogy picit megdögönyözhetem. Már amennyire egy ilyen állatot lehet dögönyözni...
*Azért azt ő sem akarja, hogy macskaeledel legyen, de csak tudja Bayde, mit csinál.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 18:23:39
//Bayde//
*Annyira vészesen nem mocskos, inkább csak a ruhája. De azért pár percre beszalad a fürdőbe, hogy gyorsan lemossa magáról a port és kiöblítse a haját. Tényleg megvan alig öt perc alatt, aztán már indul is fel a szobájába, hogy lecserélje ruházatát. Egy fekete bőrnadrágot húz magára egy egyszerű, bézs színű, pántos felsővel. Nem akar most a fűzővel, vacsorára jó lesz így is. Ráadásul már farkaséhes. Nedves haját hátrafogja copfba, és már indul is le.
Banyának már messziről int, majd arcára őt nagyon is meghazudtoló, angyali mosolyt varázsol. A szakácsnő magában morog valamit, majd szemét forgatva Zara ezébe nyom egy tál ételt.*
- Mi van Bayde, hova lett a báli ruhád, amire olyan büszke voltál? Pedig nekem tetszett.
*Mondja egy széles vigyor kíséretében, majd lehuppan vele szemben, hogy nekilásson enni. Egészen kiürült Vadvéd, míg ők odavoltak, talán csak Selandrian van még az étkezőben, ha azóta ő sem tűnt el.*
- Ugye tudod, hogy még tartozol nekem az ígéreteddel! Már amit Xauzur illeti, hogy picit megdögönyözhetem. Már amennyire egy ilyen állatot lehet dögönyözni...
*Azért azt ő sem akarja, hogy macskaeledel legyen, de csak tudja Bayde, mit csinál.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 18:23:39
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 17:55:05
Üzenet elküldve: 2018-02-18 17:55:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
//Visszatérés a Vadvédbe//
- Megesz vagy megráz, mert nem mindegy. *Szűri a fogai között a szavakat, mert hát az a farkasféle vadállat nemcsak megharapta, de meg is rázta, mintha villám csapott volna belé. Bár, ha jobban belegondol, fogalma sincs, milyen egy villámcsapás, de ismert olyat, akinek egy ismerőse hallotta, milyen a villámcsapás.
Amikor a sötételf odaér hozzájuk, azonnal leteremti a hegyesfülűt, aki annak ellenére, hogy roppantul kellemetlenül érzi magát és a gyomra is kezd újra görcsbe rándulni, még fél szemmel felnéz a kormosra.*
- Tehát kiegyezünk egy döntetlenben, helyes. *Nyögi, miközben igyekszik felállni az avarból, természetesen anélkül, hogy súlyt helyezne sérült lábára, bár minden apró mozdulatnál felerősödik a lüktető fájdalom, amiért folyamatosan vigyorog, mint a vadalma.*
- A körmöm is letört? *Kérdi ijedten, majd gyorsan ellenőrzi mind a tíz ujját, de a fekete holdvilágos körmei sértetlenek.*
- Nem, én kergettem el, legalább tucatnyian voltak és a lányt körbevették, de hősiesen megfutamítottam őket. Ugye így volt? *Néz csatakos arccal megmentőjére és még egy cinkos kacsintásra is futja erejéből. Azt a mondatot, hogy hagyják ott, úgy tűnik, meg sem hallja.
Felkelve a földről összeszedegeti holmiját, majd ahogy a mélységi lány javasolja, megtámaszkodik a tündéren és a sötételfen, hogy megindulhassanak.*
- Te, a haverod mindig ilyen feszült vagy vannak jobb pillanatai is? *Kérdi, ahogy megindulnak előre vagy amerre vezetőjük parancsolja.
Az út nagy részében néha elájul, olyankor a két karjánál őt tartóra hárul minden súly, ami nem olyan sok, hogy ketten ne bírják el, érezhetően nincs versenysúlyánál, inkább inas, mint izmos.
Csak homályosan érzékeli, mikor elérnek valamiféle erődbe, aminek csak a nagy falait fogja fel, már nemigen a számára napoknak tűnő vándorlásból. Addigra a láza is szépen felszökik, lefehéredik, mint a frissen meszelt fal.*
- De ugye nem valami női erdei szekta vagytok, hogy félmeztelen a holdfénynél, ringó keblekkel táncoljatok és olajtól csillogó testtel adózzatok a szerelem oltárán? Mert, ha igen, akkor vegyetek be engem is. *Dünnyögi két sziszegés közt.*
- Én jól vagyok, mentsétek a nőket és a gyerekeket! *Próbálja meg erőltetni a hangját, de elég kevés tartaléka maradt, aztán betérnek abba az erődbe.*
//Visszatérés a Vadvédbe//
- Megesz vagy megráz, mert nem mindegy. *Szűri a fogai között a szavakat, mert hát az a farkasféle vadállat nemcsak megharapta, de meg is rázta, mintha villám csapott volna belé. Bár, ha jobban belegondol, fogalma sincs, milyen egy villámcsapás, de ismert olyat, akinek egy ismerőse hallotta, milyen a villámcsapás.
Amikor a sötételf odaér hozzájuk, azonnal leteremti a hegyesfülűt, aki annak ellenére, hogy roppantul kellemetlenül érzi magát és a gyomra is kezd újra görcsbe rándulni, még fél szemmel felnéz a kormosra.*
- Tehát kiegyezünk egy döntetlenben, helyes. *Nyögi, miközben igyekszik felállni az avarból, természetesen anélkül, hogy súlyt helyezne sérült lábára, bár minden apró mozdulatnál felerősödik a lüktető fájdalom, amiért folyamatosan vigyorog, mint a vadalma.*
- A körmöm is letört? *Kérdi ijedten, majd gyorsan ellenőrzi mind a tíz ujját, de a fekete holdvilágos körmei sértetlenek.*
- Nem, én kergettem el, legalább tucatnyian voltak és a lányt körbevették, de hősiesen megfutamítottam őket. Ugye így volt? *Néz csatakos arccal megmentőjére és még egy cinkos kacsintásra is futja erejéből. Azt a mondatot, hogy hagyják ott, úgy tűnik, meg sem hallja.
Felkelve a földről összeszedegeti holmiját, majd ahogy a mélységi lány javasolja, megtámaszkodik a tündéren és a sötételfen, hogy megindulhassanak.*
- Te, a haverod mindig ilyen feszült vagy vannak jobb pillanatai is? *Kérdi, ahogy megindulnak előre vagy amerre vezetőjük parancsolja.
Az út nagy részében néha elájul, olyankor a két karjánál őt tartóra hárul minden súly, ami nem olyan sok, hogy ketten ne bírják el, érezhetően nincs versenysúlyánál, inkább inas, mint izmos.
Csak homályosan érzékeli, mikor elérnek valamiféle erődbe, aminek csak a nagy falait fogja fel, már nemigen a számára napoknak tűnő vándorlásból. Addigra a láza is szépen felszökik, lefehéredik, mint a frissen meszelt fal.*
- De ugye nem valami női erdei szekta vagytok, hogy félmeztelen a holdfénynél, ringó keblekkel táncoljatok és olajtól csillogó testtel adózzatok a szerelem oltárán? Mert, ha igen, akkor vegyetek be engem is. *Dünnyögi két sziszegés közt.*
- Én jól vagyok, mentsétek a nőket és a gyerekeket! *Próbálja meg erőltetni a hangját, de elég kevés tartaléka maradt, aztán betérnek abba az erődbe.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 16:52:56
Üzenet elküldve: 2018-02-18 16:52:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
//Visszatérés a Vadvédbe//
*Xot csak elvigyorodik Ert felkiáltására, és eltűnnik arcáról a mímelt zsémbeskedés, de azért még vigyorogtalanul gúnyosan megjegyzi.*
- Hát, igen. Fontolóra vettem, hogy segítek neked. Éppen, csak tök véletlenül, erre jártam.
*Miközben beszél szépen lassan, komótosan odasétál a druidához és a földön heverőhöz, aki közben magához tér, és fájdalmában kiad magából hirtelen mindent, a szó mindkét értelmében.*
~No, fene? Hát, nem hulla? De jó, egy kolonc.~
*Ekkor, üti meg a hegyes fülét az elf sértése.*
~Meg se lepődöm… nincs új a nap alatt, de legalább Ő nyíltan a szemembe mondja, bár nyilván a sokk beszél belőle.~
*A botor párocskához lépve, a sötételf lány egy pillantással felméri az elf férfit és annak állapotát.*
~Remek. Vérszagra gyűlnek az éj vadjai, és még járni sem tud. Hogy, a macska rúgja meg!~
*Xotara, gúnyos hangneménél maradva.*
- Aranyhaj! Engem akarsz Te feltartani? Néz már magadra! Még az íjadat se tudnád megfeszíteni, mikor már rég elvágtam a torkodat. Inkább, hallgass! Sopánkodsz itt, mint valami fürtös örömlány, akinek letört a körme.
*Az ostoba elf letorkolása után, Xot a druidához fordul.*
- Te jól vagy? Mi történt? Találkoztam előbb egy… olyan izé… laposfülguruval. Az támadt rátok, és Te kergeted el?
*Xotara méregzöld szemeit, egy pillanatra megvillantva, az elf férfira szegezi.*
- Szerintem, amúgy meg kéne fontolnunk az ajánlatát. Hagyjuk csak itt. Már úgyis dögrováson van. A varjaknak is kell valami.
*A mélységi lány, reméli, hogy ennyi éppen elég volt, hogy a sokkos elf befogja a száját, míg Erttel hazacitálják a Vadvédben. Máskülönben, a lánynak nem csak a szája járna el ilyen durván, de a keze is.*
- Jól van! Elég volt a társalgásból. Húzzunk el innen, minél előbb!
~Arra van nyugat, tehát nekünk délnek kell mennünk, hogy az erődbe visszajussunk.~
*Állapítja meg a sötételf abból, hogy nem rég hol is bukott le a nap a látóhatárnál.*
- Gyere, Ert! Fogjuk és vigyük!
*Az elf férfinak címezve szavait.*
- Te pedig, ha nem akarod, hogy leüsselek, ne ellenkezz!
*Lenyúl és a karjánál fogva, felhúzza a földről az aranyhajú férfit. Xot az elf karját erősen tartva átveti a nyakán.*
- A másik karoddal, támaszkodj Ertre!
*Adja ki, ellentmondást nem tűrően, az ukázt. Így az idegen, mint két mankón (még ha kicsit felemás is), úgy támaszkodhat a két venárra.*
~Mennyivel könnyebb lenne, ha Tündi magasabb lenne.~
- Gyerünk, arra megyünk!
*Xotara elindul délnek, a Vadvéd felé. A továbbiakban szótlan csak arra figyel sötételf szemeivel, hogy mielőbb visszajussanak az erődben, hiszen Aranyhaj vérző lába igencsak hívogató lehet a ragadozók számára. Nincs kedve, mondjuk még egy medvével is összefutni, megint. Olykor, tájékoztatásét közbe szúr, egy-egy irányjelölő szót, hogy a defekt trió, másik két tagja is értse, hogy mit akar. Egy elf, egy tündér és egy sötételf. Nagyon bensőséges kis hármas.
Aztán végre feltűnik előttük a Vadvért klán erődjének északi fala. Nagy kő esik le Xotara szívéről, hogy gond nélkül, egyben ide értek. Balra fordulva gyorsan a kapuhoz sietnek.*
~Remélem, nem zártak ki minket. Lehet, észre se vették, hogy eltűntünk.~
*Xotara előveszi, a rikkancsokat is megszégyenítő, mély női orgánumát, és rájellemző harsány gúnnyal kurjatja el magát.*
- Holdsugaras szép jó estét! Tessék, minket beengedni! Egy sérült kisállatot is hoztunk haza! Megtarthatjuk, ugye?!
*Közben még párszor meg is rugdossa a kaput, hogy biztos legyen a dolgában, mire a kapu enged.*
~Remek! Nem volt bezárva.~
*A sötételf lány vállával nagyot lök is a kapun, és Erttel bevonszolják a sérült, aranyhajú elfet az udvarra.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 17:05:04
//Visszatérés a Vadvédbe//
*Xot csak elvigyorodik Ert felkiáltására, és eltűnnik arcáról a mímelt zsémbeskedés, de azért még vigyorogtalanul gúnyosan megjegyzi.*
- Hát, igen. Fontolóra vettem, hogy segítek neked. Éppen, csak tök véletlenül, erre jártam.
*Miközben beszél szépen lassan, komótosan odasétál a druidához és a földön heverőhöz, aki közben magához tér, és fájdalmában kiad magából hirtelen mindent, a szó mindkét értelmében.*
~No, fene? Hát, nem hulla? De jó, egy kolonc.~
*Ekkor, üti meg a hegyes fülét az elf sértése.*
~Meg se lepődöm… nincs új a nap alatt, de legalább Ő nyíltan a szemembe mondja, bár nyilván a sokk beszél belőle.~
*A botor párocskához lépve, a sötételf lány egy pillantással felméri az elf férfit és annak állapotát.*
~Remek. Vérszagra gyűlnek az éj vadjai, és még járni sem tud. Hogy, a macska rúgja meg!~
*Xotara, gúnyos hangneménél maradva.*
- Aranyhaj! Engem akarsz Te feltartani? Néz már magadra! Még az íjadat se tudnád megfeszíteni, mikor már rég elvágtam a torkodat. Inkább, hallgass! Sopánkodsz itt, mint valami fürtös örömlány, akinek letört a körme.
*Az ostoba elf letorkolása után, Xot a druidához fordul.*
- Te jól vagy? Mi történt? Találkoztam előbb egy… olyan izé… laposfülguruval. Az támadt rátok, és Te kergeted el?
*Xotara méregzöld szemeit, egy pillanatra megvillantva, az elf férfira szegezi.*
- Szerintem, amúgy meg kéne fontolnunk az ajánlatát. Hagyjuk csak itt. Már úgyis dögrováson van. A varjaknak is kell valami.
*A mélységi lány, reméli, hogy ennyi éppen elég volt, hogy a sokkos elf befogja a száját, míg Erttel hazacitálják a Vadvédben. Máskülönben, a lánynak nem csak a szája járna el ilyen durván, de a keze is.*
- Jól van! Elég volt a társalgásból. Húzzunk el innen, minél előbb!
~Arra van nyugat, tehát nekünk délnek kell mennünk, hogy az erődbe visszajussunk.~
*Állapítja meg a sötételf abból, hogy nem rég hol is bukott le a nap a látóhatárnál.*
- Gyere, Ert! Fogjuk és vigyük!
*Az elf férfinak címezve szavait.*
- Te pedig, ha nem akarod, hogy leüsselek, ne ellenkezz!
*Lenyúl és a karjánál fogva, felhúzza a földről az aranyhajú férfit. Xot az elf karját erősen tartva átveti a nyakán.*
- A másik karoddal, támaszkodj Ertre!
*Adja ki, ellentmondást nem tűrően, az ukázt. Így az idegen, mint két mankón (még ha kicsit felemás is), úgy támaszkodhat a két venárra.*
~Mennyivel könnyebb lenne, ha Tündi magasabb lenne.~
- Gyerünk, arra megyünk!
*Xotara elindul délnek, a Vadvéd felé. A továbbiakban szótlan csak arra figyel sötételf szemeivel, hogy mielőbb visszajussanak az erődben, hiszen Aranyhaj vérző lába igencsak hívogató lehet a ragadozók számára. Nincs kedve, mondjuk még egy medvével is összefutni, megint. Olykor, tájékoztatásét közbe szúr, egy-egy irányjelölő szót, hogy a defekt trió, másik két tagja is értse, hogy mit akar. Egy elf, egy tündér és egy sötételf. Nagyon bensőséges kis hármas.
Aztán végre feltűnik előttük a Vadvért klán erődjének északi fala. Nagy kő esik le Xotara szívéről, hogy gond nélkül, egyben ide értek. Balra fordulva gyorsan a kapuhoz sietnek.*
~Remélem, nem zártak ki minket. Lehet, észre se vették, hogy eltűntünk.~
*Xotara előveszi, a rikkancsokat is megszégyenítő, mély női orgánumát, és rájellemző harsány gúnnyal kurjatja el magát.*
- Holdsugaras szép jó estét! Tessék, minket beengedni! Egy sérült kisállatot is hoztunk haza! Megtarthatjuk, ugye?!
*Közben még párszor meg is rugdossa a kaput, hogy biztos legyen a dolgában, mire a kapu enged.*
~Remek! Nem volt bezárva.~
*A sötételf lány vállával nagyot lök is a kapun, és Erttel bevonszolják a sérült, aranyhajú elfet az udvarra.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 17:05:04
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 16:30:00
Üzenet elküldve: 2018-02-18 16:30:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
- És mi tart vissza tőle? *fordul Zara után vigyorogva, ahogy a lány ellibeg mellette. Határozottan mocskos gondolat fordul meg a fejében, de abban is egészen biztos, hogy a többiek nem feltétlenül díjaznák a nyilvános törülköző rángatást, hogy egyebekről már ne is beszéljünk. Így aztán maga is visszavonul, hogy tisztességes ruhákat öltsön magára. Az emeleten még megáll egy rövid időre Zara szobájának ajtaja előtt és arra gondol, hogy talán fel kéne ajánlania segítségét az öltözéshez, hiszen egy venár ott segít ahol tud. Végül arra jut, hogy mindennek megvan a maga ideje, és per pillanat éhes. Valószínűleg Zara is. Ráadásul teli hassal minden sokkal kellemesebb. Szobájában felöltözködik és kisvártatva már lefelé trappol a lépcsőn. A konyhába érve feltűnő barátsággal üdvözli Banyát, nem minden hátsó szándék nélkül. Az ork szakácsnő sem ma jött le a falvédőről, így bizonyos gyanakvással veszi ezt a nagy kedvességet és hamar Bajdi tudtára adja, hogy nem az esete, és különben sem bújna ágyba ilyen nyeszlett hímekkel, mert azt Bajdi jó eséllyel túl sem élné. A többiek által - ki tudja miért? - bájgúnárnak nevezett druidának minden erejére szüksége van, hogy a Banyával eltöltött pásztoróra képzetére el tudja rejteni összeborzadását. Gyorsan közli is, hogy noha igen megtisztelő a felvetés, de most nem ilyesmiről van szó. Csupán egy nagyobb adag nyers húsnemű szeretne kiigényelni a konyháról Xauzur számára. Banya eleinte erre sem vevő és első körben mereven elzárkózik a kérés teljesítésétől, mondván nem azért belez tyúkokat, hogy az irbisz zabálja fel azokat. Talán ha Bayde kifáradna az erdőbe és vadászna. Vagy az irbiszt csapná ki oda hasonló célból. Kisebb vita kerekedik és amikor Banya is lebájgúnározza, Bajdi a rücskös bőrű jelzős szerkezettel vág vissza. Végül siker koronázza az erőfeszítést és megkapja amit kért, bár Banya neheztelésének jelét az iménti sértés felett Bajdi még egy darabig arcán fogja viselni, egy lassan halványodva pirosló, péklapátnyi tenyérnyom formájában. Mindezek után Bajdi elégedetten, bár kissé csengő füllel láthat neki estebédjének.*
- És mi tart vissza tőle? *fordul Zara után vigyorogva, ahogy a lány ellibeg mellette. Határozottan mocskos gondolat fordul meg a fejében, de abban is egészen biztos, hogy a többiek nem feltétlenül díjaznák a nyilvános törülköző rángatást, hogy egyebekről már ne is beszéljünk. Így aztán maga is visszavonul, hogy tisztességes ruhákat öltsön magára. Az emeleten még megáll egy rövid időre Zara szobájának ajtaja előtt és arra gondol, hogy talán fel kéne ajánlania segítségét az öltözéshez, hiszen egy venár ott segít ahol tud. Végül arra jut, hogy mindennek megvan a maga ideje, és per pillanat éhes. Valószínűleg Zara is. Ráadásul teli hassal minden sokkal kellemesebb. Szobájában felöltözködik és kisvártatva már lefelé trappol a lépcsőn. A konyhába érve feltűnő barátsággal üdvözli Banyát, nem minden hátsó szándék nélkül. Az ork szakácsnő sem ma jött le a falvédőről, így bizonyos gyanakvással veszi ezt a nagy kedvességet és hamar Bajdi tudtára adja, hogy nem az esete, és különben sem bújna ágyba ilyen nyeszlett hímekkel, mert azt Bajdi jó eséllyel túl sem élné. A többiek által - ki tudja miért? - bájgúnárnak nevezett druidának minden erejére szüksége van, hogy a Banyával eltöltött pásztoróra képzetére el tudja rejteni összeborzadását. Gyorsan közli is, hogy noha igen megtisztelő a felvetés, de most nem ilyesmiről van szó. Csupán egy nagyobb adag nyers húsnemű szeretne kiigényelni a konyháról Xauzur számára. Banya eleinte erre sem vevő és első körben mereven elzárkózik a kérés teljesítésétől, mondván nem azért belez tyúkokat, hogy az irbisz zabálja fel azokat. Talán ha Bayde kifáradna az erdőbe és vadászna. Vagy az irbiszt csapná ki oda hasonló célból. Kisebb vita kerekedik és amikor Banya is lebájgúnározza, Bajdi a rücskös bőrű jelzős szerkezettel vág vissza. Végül siker koronázza az erőfeszítést és megkapja amit kért, bár Banya neheztelésének jelét az iménti sértés felett Bajdi még egy darabig arcán fogja viselni, egy lassan halványodva pirosló, péklapátnyi tenyérnyom formájában. Mindezek után Bajdi elégedetten, bár kissé csengő füllel láthat neki estebédjének.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 15:34:42
Üzenet elküldve: 2018-02-18 15:34:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
*Látható a vezér nélküli sereg, s a kavarodás. Sok mindent mondanak, sok mindenkinek, lassan az sem világos számára, hogy ki hol van, tulajdonképpen az sem, hogy ő hol. Denzack szobájába be, a szobából ki, s Umon hirtelen elméjében egyedül találja magát. Sötét, ablakok nélküli szobában, hol csak a csend zenél, s saját lélegzetvételét hallja. Umon lehunyja szemét, hogy átadja magát az érzésnek, lassan csendesedik körötte a zsivaj, érzi, ahogy halkulnak a szavak. Isq, Sun, Seles, Lyz.*
~ Mit művelsz fiam? ~ *A kérdés meglepi, hisz egy ablaktalan sötét szobában nem számít arra, hogy valaki hozzászól, pláne nem így.*
~ Segítenem kell. ~ *Szomorú hangjába érzelmek vegyülnek, melyeket hamar legyűr, hogy ismét a másikra koncentráljon.*
~ Erre tanítottunk? Hogy fejjel rohanj a falnak? ~ *A hang feddőn száll, mint annak idején anyjáé a szélben, de betalál. A szerzetes immár lehajtott fejét rázza meg, jelezve ezzel, hogy egyetért. A szégyen érzése fogja el, mint aki óriási hibát vét, s felejtve önnön mivoltát egy mákonyos éjszakán kivetkőzik magából.*
~ Nem apáim. ~ *Hangjából érződik a feddő szó iránti megértés, s apái hiánya is, hangjukat nagyon régen nem hallotta már, most mégsem örül annyira ennek.*
~ De aggódom érte. ~ *Egyszerű lemondás vegyül szavaiba, mellyel kifejezi, semmi sem jogosítja fel arra, hogy fejjel menjen a falnak.*
~ Szerzetes vagy, viselkedj is akként, természetünk a bölcsesség és a nyugalom, semmi sem téríthet le utadról, s zökkenthet ki állapotodból, légyen az halál, vagy élet, testvér, vagy barát. A Fekete Fa, ki támaszod adja, neki döntsd hátadat. ~ *A hang elhall, nem hallatszik többé, de Umon lelkébe is stigmát éget. Az elhangzottakat gondosan elraktározza elméjében, s visszatér a többiek közé, s hűvösen, csendesen suttogva megszólal, reméli, hogy a kavarodásban az ő hangját is meghallják.*
- Sun, Seles elmondása szerint nem a vízkerék felé ment, így csak egy utat választhatott, az Erdőmélybe vezetőt. Az ő döntése volt, minden bizonnyal alaposan átgondolta. Velem nem értek el semmit, hisz lassan sötétség borul a tájra, nem látnék semmit, a fáklyákkal pedig felhívnánk magunkra az erdő lakói figyelmét. Így Lyznek adok igazat. Sem nyomolvasásban, sem felderítésben nem vennétek hasznomat. *Hosszút sóhajt, mint aki megértett valamit, idegessége és feszültsége elszáll, mintha sohasem lett volna.*
- A Fekete Fa segítsen benneteket utatokon, ő óvja Xotara és Ertatsnoy lépteit is. Most, ha megbocsátotok, a könyvtárba megyek elmélkedni, egy pár dolgot meg kell emésztenem, kérlek szóljatok, ha megérkeznek, bár minden bizonnyal hallani fogom. Vigyázzatok magatokra!
*Utolsó szavaira békés és nyugalmas mosoly száll arcára, s szeretettel néz a többiekre, lassan meghajol, majd távozik. Azonban előbb a konyhába, ha esetleg az étkezést már befejezték, felseperjen és összetakarítson, abban biztos, hogy ez megy neki. A Banyának még szól, hogy tartsa melegen az ételt a későn érkezőknek, majd a könyvtárba megy. Ott lassan leül egy székre, de nyugalma megmarad.*
~ Erős nő. Tud vigyázni magára! ~ *Gondolja, s a könyvek közötti keresését ott folytatja, ahol legutóbb megjelölte.*
//A szeszfőzés rejtelmei - A könyvtárban//
*A következő könyv egy kissé eldugottabb sarokból kerül elő. Ahogy a polcok között sétálgat, olykor egy-egy könyvet, vagy tekercset kihúz, majd visszatesz, aközben bukkan rá egy régen megporosodott, elsárgult darabra. Néhány lap is hiányzik belőle, szerencsére talán csak a
tartalomjegyzékről és a borítólapról van szó. Ahogy kezébe veszi és lefújja róla a port, hatalmas felhő kerekedik, melyből krákogva igyekszik szabadulni.*
~ „Gyümölcsökről, másként szeretettel” hangzatos és érdekes cím. ~ *Olvassa fel magában. Látszólag kézzel írt jegyzeteknek tűnik inkább, mikor felnyitja, a megmaradt második borítólap egy szőlőt ábrázol, s vidáman táncoló szerzeteseket.*
~ Ez akár én is lehetnék. ~ * Mosolyog, majd továbblapoz. A jegyzet alcímei árulkodóak: Hogyan préseljünk gazdaságosan? Milyen fából készüljön a hordó? A borkészítés rejtelmei és gyötrelmei. Nem tudni, hogy a rejtélyes cím, a hangzatos alcímek, vagy a kézzel írás varázsa az, mi elragadja, de ezt a könyvet nem tudja letenni, teljesen magával ragadja. Az író meglehetősen jó humorérzékkel rendelkezhetett, mert rettentő olvasmányosan taglalja a már megérett szőlő és egyéb gyümölcsökből való borkészítés rejtelmeit. A gyümölcs megfelelő időben való leszedésétől, a bükkfahordóban való taposáson, préselésen át, a lé összegyűjtéséig, leszűréséig, majd érleléséig és lefejtéséig mindent saját tapasztalatai útján írja le. Umon első gondolata, hogy ezt régen venár készíthette, hiszen a leírt jellemzők alapján Vadvédre és az erőd környékére ismer. Umon hosszú időt tölt el a kötettel, s a fontosabb részekről jegyzeteket kezd el készíteni, szerencsére jó néhány pergament talál az egyik asztalon összekészítve. A madártoll hangosan serceg az üres pergamenen, néha aprókat ráz rajta, s megtörli mikor túl sok tinta kerül a hegyére. Mikor már számtalan pergamen sorakozik előtte, kézfejével szemeit dörgöli meg, kissé elfárad, így jegyzeteit felmarkolva, helyére teszi vissza a könyvet, hogy aztán mellette egy másikra bukkanjon.*
~ Sör! ~ *Nincs megállás, mi magával ragadja, attól nem szabadul.*
*Látható a vezér nélküli sereg, s a kavarodás. Sok mindent mondanak, sok mindenkinek, lassan az sem világos számára, hogy ki hol van, tulajdonképpen az sem, hogy ő hol. Denzack szobájába be, a szobából ki, s Umon hirtelen elméjében egyedül találja magát. Sötét, ablakok nélküli szobában, hol csak a csend zenél, s saját lélegzetvételét hallja. Umon lehunyja szemét, hogy átadja magát az érzésnek, lassan csendesedik körötte a zsivaj, érzi, ahogy halkulnak a szavak. Isq, Sun, Seles, Lyz.*
~ Mit művelsz fiam? ~ *A kérdés meglepi, hisz egy ablaktalan sötét szobában nem számít arra, hogy valaki hozzászól, pláne nem így.*
~ Segítenem kell. ~ *Szomorú hangjába érzelmek vegyülnek, melyeket hamar legyűr, hogy ismét a másikra koncentráljon.*
~ Erre tanítottunk? Hogy fejjel rohanj a falnak? ~ *A hang feddőn száll, mint annak idején anyjáé a szélben, de betalál. A szerzetes immár lehajtott fejét rázza meg, jelezve ezzel, hogy egyetért. A szégyen érzése fogja el, mint aki óriási hibát vét, s felejtve önnön mivoltát egy mákonyos éjszakán kivetkőzik magából.*
~ Nem apáim. ~ *Hangjából érződik a feddő szó iránti megértés, s apái hiánya is, hangjukat nagyon régen nem hallotta már, most mégsem örül annyira ennek.*
~ De aggódom érte. ~ *Egyszerű lemondás vegyül szavaiba, mellyel kifejezi, semmi sem jogosítja fel arra, hogy fejjel menjen a falnak.*
~ Szerzetes vagy, viselkedj is akként, természetünk a bölcsesség és a nyugalom, semmi sem téríthet le utadról, s zökkenthet ki állapotodból, légyen az halál, vagy élet, testvér, vagy barát. A Fekete Fa, ki támaszod adja, neki döntsd hátadat. ~ *A hang elhall, nem hallatszik többé, de Umon lelkébe is stigmát éget. Az elhangzottakat gondosan elraktározza elméjében, s visszatér a többiek közé, s hűvösen, csendesen suttogva megszólal, reméli, hogy a kavarodásban az ő hangját is meghallják.*
- Sun, Seles elmondása szerint nem a vízkerék felé ment, így csak egy utat választhatott, az Erdőmélybe vezetőt. Az ő döntése volt, minden bizonnyal alaposan átgondolta. Velem nem értek el semmit, hisz lassan sötétség borul a tájra, nem látnék semmit, a fáklyákkal pedig felhívnánk magunkra az erdő lakói figyelmét. Így Lyznek adok igazat. Sem nyomolvasásban, sem felderítésben nem vennétek hasznomat. *Hosszút sóhajt, mint aki megértett valamit, idegessége és feszültsége elszáll, mintha sohasem lett volna.*
- A Fekete Fa segítsen benneteket utatokon, ő óvja Xotara és Ertatsnoy lépteit is. Most, ha megbocsátotok, a könyvtárba megyek elmélkedni, egy pár dolgot meg kell emésztenem, kérlek szóljatok, ha megérkeznek, bár minden bizonnyal hallani fogom. Vigyázzatok magatokra!
*Utolsó szavaira békés és nyugalmas mosoly száll arcára, s szeretettel néz a többiekre, lassan meghajol, majd távozik. Azonban előbb a konyhába, ha esetleg az étkezést már befejezték, felseperjen és összetakarítson, abban biztos, hogy ez megy neki. A Banyának még szól, hogy tartsa melegen az ételt a későn érkezőknek, majd a könyvtárba megy. Ott lassan leül egy székre, de nyugalma megmarad.*
~ Erős nő. Tud vigyázni magára! ~ *Gondolja, s a könyvek közötti keresését ott folytatja, ahol legutóbb megjelölte.*
//A szeszfőzés rejtelmei - A könyvtárban//
*A következő könyv egy kissé eldugottabb sarokból kerül elő. Ahogy a polcok között sétálgat, olykor egy-egy könyvet, vagy tekercset kihúz, majd visszatesz, aközben bukkan rá egy régen megporosodott, elsárgult darabra. Néhány lap is hiányzik belőle, szerencsére talán csak a
tartalomjegyzékről és a borítólapról van szó. Ahogy kezébe veszi és lefújja róla a port, hatalmas felhő kerekedik, melyből krákogva igyekszik szabadulni.*
~ „Gyümölcsökről, másként szeretettel” hangzatos és érdekes cím. ~ *Olvassa fel magában. Látszólag kézzel írt jegyzeteknek tűnik inkább, mikor felnyitja, a megmaradt második borítólap egy szőlőt ábrázol, s vidáman táncoló szerzeteseket.*
~ Ez akár én is lehetnék. ~ * Mosolyog, majd továbblapoz. A jegyzet alcímei árulkodóak: Hogyan préseljünk gazdaságosan? Milyen fából készüljön a hordó? A borkészítés rejtelmei és gyötrelmei. Nem tudni, hogy a rejtélyes cím, a hangzatos alcímek, vagy a kézzel írás varázsa az, mi elragadja, de ezt a könyvet nem tudja letenni, teljesen magával ragadja. Az író meglehetősen jó humorérzékkel rendelkezhetett, mert rettentő olvasmányosan taglalja a már megérett szőlő és egyéb gyümölcsökből való borkészítés rejtelmeit. A gyümölcs megfelelő időben való leszedésétől, a bükkfahordóban való taposáson, préselésen át, a lé összegyűjtéséig, leszűréséig, majd érleléséig és lefejtéséig mindent saját tapasztalatai útján írja le. Umon első gondolata, hogy ezt régen venár készíthette, hiszen a leírt jellemzők alapján Vadvédre és az erőd környékére ismer. Umon hosszú időt tölt el a kötettel, s a fontosabb részekről jegyzeteket kezd el készíteni, szerencsére jó néhány pergament talál az egyik asztalon összekészítve. A madártoll hangosan serceg az üres pergamenen, néha aprókat ráz rajta, s megtörli mikor túl sok tinta kerül a hegyére. Mikor már számtalan pergamen sorakozik előtte, kézfejével szemeit dörgöli meg, kissé elfárad, így jegyzeteit felmarkolva, helyére teszi vissza a könyvet, hogy aztán mellette egy másikra bukkanjon.*
~ Sör! ~ *Nincs megállás, mi magával ragadja, attól nem szabadul.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 14:25:38
Üzenet elküldve: 2018-02-18 14:25:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
*Hát, a vártnál jóval hamarabb Umonba és Sunba botlanak. Mindannyian elindulnak a kapu felé, közben megy a tanakodás, kimenjenek? Ne menjenek ki? Lyzendra szerint semmiképp se lenne jó, ha most mindannyian nekvágnának az erdőnek, pláne, hogy a leszálló sötétség lassan birtokba veszi Vadvéd környékét.
Isq Leon szavainak igazat kell adjon. Ostobaság volt, hogy a tündér elhagyta Vadvédet egyedül, és az sem volt kisebb, hogy Xotara ugyanúgy egyedül ment utána.*
- Mégse közülünk ment ki valaki a tündér után! *húzza el kicsit restelkedőn a száját.* - Azért, tudod, van benne spiritusz! *érti a mélységi lányra. Amikor Lyz és Seles, úgy tűnik, megegyeznek abban, hogy ők ketten mennek ki az erdőbe, pont az előbbiek miatt neki nem nagyon tetszik az ötlet, de egyelőre kivár, a többiek mit szólnak. Annyit azért hozzátesz a maga részéről:*
- Jobb lenne, ha mindannyian kimennénk, kettesével, de nem túl messze a kaputól. Így, ha bármerről érkeznek, gyorsan segítséget tudunk nyújtani, és nem kockáztatjuk, hogy az éjszakában csak még nagyobb baj történjen! *vélekedik, legfőként a gyógyító szemszögéből.*
*Hát, a vártnál jóval hamarabb Umonba és Sunba botlanak. Mindannyian elindulnak a kapu felé, közben megy a tanakodás, kimenjenek? Ne menjenek ki? Lyzendra szerint semmiképp se lenne jó, ha most mindannyian nekvágnának az erdőnek, pláne, hogy a leszálló sötétség lassan birtokba veszi Vadvéd környékét.
Isq Leon szavainak igazat kell adjon. Ostobaság volt, hogy a tündér elhagyta Vadvédet egyedül, és az sem volt kisebb, hogy Xotara ugyanúgy egyedül ment utána.*
- Mégse közülünk ment ki valaki a tündér után! *húzza el kicsit restelkedőn a száját.* - Azért, tudod, van benne spiritusz! *érti a mélységi lányra. Amikor Lyz és Seles, úgy tűnik, megegyeznek abban, hogy ők ketten mennek ki az erdőbe, pont az előbbiek miatt neki nem nagyon tetszik az ötlet, de egyelőre kivár, a többiek mit szólnak. Annyit azért hozzátesz a maga részéről:*
- Jobb lenne, ha mindannyian kimennénk, kettesével, de nem túl messze a kaputól. Így, ha bármerről érkeznek, gyorsan segítséget tudunk nyújtani, és nem kockáztatjuk, hogy az éjszakában csak még nagyobb baj történjen! *vélekedik, legfőként a gyógyító szemszögéből.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 13:34:24
Üzenet elküldve: 2018-02-18 13:34:24
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Xotkeresés//
*A nagy kavarodásban Seles alig tudja követni, ki mire készül, de mivel Umon és Lyz a fő hangadók, rájuk ő is szívesen hallgat. Mikor megpillantja Sunékat, akikről azt hitte, hogy itt sincsenek, elnézést kérően pillant rájuk, hiszen épp az imént még azt ecsetelte, hogy kimentek a kerékhez. Megint azt hitte az előbb, hogy mindenki annyira kapkod, amennyire ő tenné, de most már biztos benne, hogy ő a legidegesebb, és talán Umon jön utána, de így is jóval lemaradva.
Nem akarja mondani, de továbbra is kételkedik abban, hogy a vízkeréknek bármi köze lenne Xot és Ert eltűnéséhez, már csak azért is, mert mindkettejüket keletre, egyenesen látta távozni a kaputól, amíg el nem takarták őket az erdő lombjai – láthatóan nem készültek megkerülni az erődöt. Viszont amilyen rejtélyes a hosszú ideje tartó eltűnésük, minden rög alá be kell nézni. Meg amúgy is, így ő segíthet a rendes kutatásban, az erdőben. Bólogat.*
- Rendben, jó így nekem. *És mikor Lyz felajánlja, hogy vele tartson, még elégedettebb, hiszen ez volt az eredeti terve is, ez tűnik a legjobb megoldásnak, ha már járatos az erdőben.* Nagyon szívesen jönnék!
*Ahogy beszélnek, pillantása Leonra téved, és odalép hozzá. Nem bánja, ha mások is látják, úgyis tudja a fél épület, hogy Leonnal van, szóval közelebb lép, és ha hagyja a férfi, akkor megcsókolja.*
- Muszáj megtalálnom őket. *Mondja neki szinte magyarázkodva, de közben fejben már tervezgeti, hogy hogyan bukkanjon a barátnője és tündér barátjuk nyomára.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 13:36:04
*A nagy kavarodásban Seles alig tudja követni, ki mire készül, de mivel Umon és Lyz a fő hangadók, rájuk ő is szívesen hallgat. Mikor megpillantja Sunékat, akikről azt hitte, hogy itt sincsenek, elnézést kérően pillant rájuk, hiszen épp az imént még azt ecsetelte, hogy kimentek a kerékhez. Megint azt hitte az előbb, hogy mindenki annyira kapkod, amennyire ő tenné, de most már biztos benne, hogy ő a legidegesebb, és talán Umon jön utána, de így is jóval lemaradva.
Nem akarja mondani, de továbbra is kételkedik abban, hogy a vízkeréknek bármi köze lenne Xot és Ert eltűnéséhez, már csak azért is, mert mindkettejüket keletre, egyenesen látta távozni a kaputól, amíg el nem takarták őket az erdő lombjai – láthatóan nem készültek megkerülni az erődöt. Viszont amilyen rejtélyes a hosszú ideje tartó eltűnésük, minden rög alá be kell nézni. Meg amúgy is, így ő segíthet a rendes kutatásban, az erdőben. Bólogat.*
- Rendben, jó így nekem. *És mikor Lyz felajánlja, hogy vele tartson, még elégedettebb, hiszen ez volt az eredeti terve is, ez tűnik a legjobb megoldásnak, ha már járatos az erdőben.* Nagyon szívesen jönnék!
*Ahogy beszélnek, pillantása Leonra téved, és odalép hozzá. Nem bánja, ha mások is látják, úgyis tudja a fél épület, hogy Leonnal van, szóval közelebb lép, és ha hagyja a férfi, akkor megcsókolja.*
- Muszáj megtalálnom őket. *Mondja neki szinte magyarázkodva, de közben fejben már tervezgeti, hogy hogyan bukkanjon a barátnője és tündér barátjuk nyomára.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 13:36:04
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 12:05:50
Üzenet elküldve: 2018-02-18 12:05:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*Umon kérdéssel válaszol a nagy kérdőjelre, ami Isq fejében ágál amiatt, hogy ezek itt hárman nyilvánvalóan valami olyasmi kapcsán tanakodnak Pycta "tesztjéről", amiről neki nincs tudomása. A kérdés persze elgondolkodtatja, és válaszol is a rendmesternek.*
- Egyet biztosan tudok. Azt, hogy_most_nem vagy gyilkos, és erőszaktevő!
Egyébként *teszi hozzá, kicsit elgondolkodva* - ez leginkább olyankor szokott megtörténni *gondol itt az emlékek kitörlődésére* - ha _azzal_történik valami szörnyűség, aki elveszíti az emlékeit. Erőszaktevők és gyilkosok nem szoktak azzal "bajlódni", hogy kitöröljék az emlékeiket! *szögezi le mosolyogva.
Umon szavaira, Pycta felé kifejezett hálájára és köszönetére, és az ünnepélyes ígéretre, mely szerint mindig tiszteletben fogják tartani az erdő lelkét, egészen megilletődik.
Azt viszont nem tudja nem észrevenni, hogy Xotara továbbra sem elégedett. Karba font kézzel méregeti a venárok vezérét, de Pycta nem zökken ki abból nyugalomból, amivel eddig is beszélt. Isq kérdésére Xot csak némán, de beszédesen pillant vissza rá. Érti ő, hogy elkötelezetten nem beszél.
Pycta azonban, ahogy a vezéri felelősségről és a Vadvédbe való befogadás kockázatáról beszél, Isq szemébe néz, és úgy mondja el azt, amitől Isqeha azért tartott valahol a lelke mélyén. Talán ezért hárított, és nem is akart vele foglalkozni eddig. ~Megszállott. Hát ezért.~ Gondolkodik.
Xotarával a félelf nem ért egyet. Úgy véli, Pycta pontosan azért végezte el ezt a (talán többedik) kísérletet, mert például erre is választ akart kapni.*
- Ha a lénye része volna *mondja Pyctára, majd Xotarára pillantva, aztán hirtelen zavarba jön, és elpirul. Úgy beszél Umonról, mintha nem is lenne jelen! Úgyhogy gyorsan odafordul hozzá, Umon szemébe néz, és a rendmester láthatja: Isqeha tekintete semmit sem változott. Barátság, elfogadó barátság van benne. De most az a gyógyító tudás beszél belőle, amit a mestere mellett magára szedett.*
- ha a lénye része volna, akkor pont ilyen esetekben a harag, a csalódott düh előhívná benne az elfojtott gonoszságot! De inkább a fordítottja történt! *véli.
Nem látta még, milyen, amikor Umon nem önmaga. De van elképzelése.*
- Láttam két esetben is megszállottat. Kimmeri rá tudta kényszeríteni a testet birtokba vevőt, hogy elhagyja azt. *Hogy hogyan, az egy hosszabb kérdés.
Nem tudja, Xotara mennyit tud, és mennyit látott. De a lány szavaiból arra következtet, nála jóval többet. Ő azt érzi, hogy Umon "démonát", ha valóban ott rág benne belül egy testi hatalomra kiéhezett, megszálló entitás, Xotara valamiért sokkal jobban érdekli.*
- De azt gondolom, Xotarának abban igaza van, hogy Umon gyerekkorában történhetett valami, ami védtelenné tette az elméjét.
*Nem akart ő ebbe ennyire mélyen belemenni. Sőt ahogy belegondol, eddig szándékosan kerülte Umon problémáját, és megpróbált úgy tenni, mintha a rendmester stigmái, visszafogottsága nem lenne árulkodón szembetűnő. Sóhajt.*
- A télikertről akartunk beszélni, azért jöttünk. *gondol bele újra, örömmel, és a gyógyító nem komolykodó, hanem Kimmeritől megtanult valóban komoly hangját újra átszínezi a kamaszos lelkesedés.*
- És ez a patkolókovács dolog *néz Xotarára* - erről mesélj! A műhelyben van egy hatalmas kalapács, és fújtatók! Gondolod, azokat is tudnád használni?
//Ötletelők//
*Umon kérdéssel válaszol a nagy kérdőjelre, ami Isq fejében ágál amiatt, hogy ezek itt hárman nyilvánvalóan valami olyasmi kapcsán tanakodnak Pycta "tesztjéről", amiről neki nincs tudomása. A kérdés persze elgondolkodtatja, és válaszol is a rendmesternek.*
- Egyet biztosan tudok. Azt, hogy_most_nem vagy gyilkos, és erőszaktevő!
Egyébként *teszi hozzá, kicsit elgondolkodva* - ez leginkább olyankor szokott megtörténni *gondol itt az emlékek kitörlődésére* - ha _azzal_történik valami szörnyűség, aki elveszíti az emlékeit. Erőszaktevők és gyilkosok nem szoktak azzal "bajlódni", hogy kitöröljék az emlékeiket! *szögezi le mosolyogva.
Umon szavaira, Pycta felé kifejezett hálájára és köszönetére, és az ünnepélyes ígéretre, mely szerint mindig tiszteletben fogják tartani az erdő lelkét, egészen megilletődik.
Azt viszont nem tudja nem észrevenni, hogy Xotara továbbra sem elégedett. Karba font kézzel méregeti a venárok vezérét, de Pycta nem zökken ki abból nyugalomból, amivel eddig is beszélt. Isq kérdésére Xot csak némán, de beszédesen pillant vissza rá. Érti ő, hogy elkötelezetten nem beszél.
Pycta azonban, ahogy a vezéri felelősségről és a Vadvédbe való befogadás kockázatáról beszél, Isq szemébe néz, és úgy mondja el azt, amitől Isqeha azért tartott valahol a lelke mélyén. Talán ezért hárított, és nem is akart vele foglalkozni eddig. ~Megszállott. Hát ezért.~ Gondolkodik.
Xotarával a félelf nem ért egyet. Úgy véli, Pycta pontosan azért végezte el ezt a (talán többedik) kísérletet, mert például erre is választ akart kapni.*
- Ha a lénye része volna *mondja Pyctára, majd Xotarára pillantva, aztán hirtelen zavarba jön, és elpirul. Úgy beszél Umonról, mintha nem is lenne jelen! Úgyhogy gyorsan odafordul hozzá, Umon szemébe néz, és a rendmester láthatja: Isqeha tekintete semmit sem változott. Barátság, elfogadó barátság van benne. De most az a gyógyító tudás beszél belőle, amit a mestere mellett magára szedett.*
- ha a lénye része volna, akkor pont ilyen esetekben a harag, a csalódott düh előhívná benne az elfojtott gonoszságot! De inkább a fordítottja történt! *véli.
Nem látta még, milyen, amikor Umon nem önmaga. De van elképzelése.*
- Láttam két esetben is megszállottat. Kimmeri rá tudta kényszeríteni a testet birtokba vevőt, hogy elhagyja azt. *Hogy hogyan, az egy hosszabb kérdés.
Nem tudja, Xotara mennyit tud, és mennyit látott. De a lány szavaiból arra következtet, nála jóval többet. Ő azt érzi, hogy Umon "démonát", ha valóban ott rág benne belül egy testi hatalomra kiéhezett, megszálló entitás, Xotara valamiért sokkal jobban érdekli.*
- De azt gondolom, Xotarának abban igaza van, hogy Umon gyerekkorában történhetett valami, ami védtelenné tette az elméjét.
*Nem akart ő ebbe ennyire mélyen belemenni. Sőt ahogy belegondol, eddig szándékosan kerülte Umon problémáját, és megpróbált úgy tenni, mintha a rendmester stigmái, visszafogottsága nem lenne árulkodón szembetűnő. Sóhajt.*
- A télikertről akartunk beszélni, azért jöttünk. *gondol bele újra, örömmel, és a gyógyító nem komolykodó, hanem Kimmeritől megtanult valóban komoly hangját újra átszínezi a kamaszos lelkesedés.*
- És ez a patkolókovács dolog *néz Xotarára* - erről mesélj! A műhelyben van egy hatalmas kalapács, és fújtatók! Gondolod, azokat is tudnád használni?
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 07:57:44
Üzenet elküldve: 2018-02-18 07:57:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Készültem. Olvastam egy könyvben, meg láttam képet is benne. Mondjuk a képen a nőnek olyan hasa volt, mint egy férfinak, mármint olyan izmos. De talán nekem is jól állhat. Bár az is lehet, hogy túl sokat olvasok vagy túl sokat képzelek magamról. Vagy mindkettő.
*Válaszolja Zarának mosolyogva*
- Persze.
*Feleli Lyz kérdésére, hogy szabad-e megérinteni, persze, hogy szabad, később úgyis meg kellene fogja, legkésőbb akkor, amikor átdöfi. Aztán halkan felnevet.*
- Na ugye, hogy nem is olyan szörnyű. Még a végén divatot teremtünk, és minden erődlakó hozzád jön szúrásért.
*Ahogyan visszahuppan a vízbe ő is szappanozni kezd, elkuncog azon is, hogy így aztán jól megfürdenek egymás dzsuvájába, ő speciel istállót ganézott, de megmosdott odakint hideg vízzel és mosószappannal, de azért le szeretett volna lazulni a forróban és átmosni magát illatos szappannal.*
- Hát nem tudom, ha egyszer nem tetszik neki, akkor nem tetszik neki, vagy nemtom', hogy ezen hogyan lehetne változtatni?
*Nem is igazán érti, hogy Lyz mit is kacsingat, de valószínűleg naiv ahhoz, hogy értse, arcán látszik is, hogy nemigen vágja a dolgot. Aztán Seleshez fordul, mosolyog.*
- Nem beszéltünk erről. Végtére is ez csak egy karika, semmi más.
*Legalábbis Aenae nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak, főleg azért, mert saját maga miatt szeretné, a fülbevalót is azért akarta. Odapillant a magyarázat közben Zarára is.*
- De szívesen elmondom majd, egyébként a fülbevalóra is csak mosolygott, szóval nem tudom, hogy valójában tetszik-e neki, vagy sem. Ha annyira ellenére lenne, akkor mondaná, nem?
*Továbbra sem mondható el róla, hogy különösebben ismerné a férfiakat, szóval tényleg nem tudhatja, hogy ilyen ügyekben mennyire szoktak véleményt nyilvánítani. Mindenesetre nem duzzog miatta, szóval Aenae ezt jó jelnek tekinti, bár Pyctáról amúgy se nagyon tudja elképzelni, hogy duzzogna.*
- Fű.
*Ismétli Zarát. Olvasott egy könyvet a mindenféle tudatmódosítókról is, így erről is. Sosem próbálkozott ilyesmivel, de ugyanez igaz az alkoholra is. Hát ez érdekes lesz, és ha az átszúrt köldöke miatt Pycta nem is akad ki, de a betépés már egészen más tészta. De ezt az averzióját egyelőre nem osztja meg a díszes társasággal.*
- Készültem. Olvastam egy könyvben, meg láttam képet is benne. Mondjuk a képen a nőnek olyan hasa volt, mint egy férfinak, mármint olyan izmos. De talán nekem is jól állhat. Bár az is lehet, hogy túl sokat olvasok vagy túl sokat képzelek magamról. Vagy mindkettő.
*Válaszolja Zarának mosolyogva*
- Persze.
*Feleli Lyz kérdésére, hogy szabad-e megérinteni, persze, hogy szabad, később úgyis meg kellene fogja, legkésőbb akkor, amikor átdöfi. Aztán halkan felnevet.*
- Na ugye, hogy nem is olyan szörnyű. Még a végén divatot teremtünk, és minden erődlakó hozzád jön szúrásért.
*Ahogyan visszahuppan a vízbe ő is szappanozni kezd, elkuncog azon is, hogy így aztán jól megfürdenek egymás dzsuvájába, ő speciel istállót ganézott, de megmosdott odakint hideg vízzel és mosószappannal, de azért le szeretett volna lazulni a forróban és átmosni magát illatos szappannal.*
- Hát nem tudom, ha egyszer nem tetszik neki, akkor nem tetszik neki, vagy nemtom', hogy ezen hogyan lehetne változtatni?
*Nem is igazán érti, hogy Lyz mit is kacsingat, de valószínűleg naiv ahhoz, hogy értse, arcán látszik is, hogy nemigen vágja a dolgot. Aztán Seleshez fordul, mosolyog.*
- Nem beszéltünk erről. Végtére is ez csak egy karika, semmi más.
*Legalábbis Aenae nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak, főleg azért, mert saját maga miatt szeretné, a fülbevalót is azért akarta. Odapillant a magyarázat közben Zarára is.*
- De szívesen elmondom majd, egyébként a fülbevalóra is csak mosolygott, szóval nem tudom, hogy valójában tetszik-e neki, vagy sem. Ha annyira ellenére lenne, akkor mondaná, nem?
*Továbbra sem mondható el róla, hogy különösebben ismerné a férfiakat, szóval tényleg nem tudhatja, hogy ilyen ügyekben mennyire szoktak véleményt nyilvánítani. Mindenesetre nem duzzog miatta, szóval Aenae ezt jó jelnek tekinti, bár Pyctáról amúgy se nagyon tudja elképzelni, hogy duzzogna.*
- Fű.
*Ismétli Zarát. Olvasott egy könyvet a mindenféle tudatmódosítókról is, így erről is. Sosem próbálkozott ilyesmivel, de ugyanez igaz az alkoholra is. Hát ez érdekes lesz, és ha az átszúrt köldöke miatt Pycta nem is akad ki, de a betépés már egészen más tészta. De ezt az averzióját egyelőre nem osztja meg a díszes társasággal.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 06:12:59
Üzenet elküldve: 2018-02-18 06:12:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*Xotara tisztában van vele, hogy Pycta nem várna el tőle olyat, hogy ő végezzen Umonnal, ha arra kerülne a sor. Ezt csak magától várja el, mint fővédmesteri kötelességet. A sötételf lánynak nem csak másokkal szemben, de sokszor magával szemben is kemények az elvárásai, és bizony, ha ezeknek, az elvárásoknak nem felelnek meg, akkor annak sokszor nyers formában hangot is ad, ahogy magát is mindig megfedi, ha alul teljesít.
A sötételf lány felszólalása után csak ül a széken, és végig Pyctán függeszti tekintetét, miközben a válaszokat várja. Umon szavai nem nagyon hatják meg, hogy nem haragszik a Vezérükre próbatétel miatt. Valahol csak annyit fog fel a barát kissé közhelyes, fellengzős szavaiból, hogy bla- bla- bla. Még, akkor is amikor, Umon neki kezd el csitítólag beszélni, magyarázni, akkor sem veszi le kérdő tekintetét a szürke csuhásról. Xotara nem is nagyon érti, miről beszél az átkozott szerzetes. Persze, Umon, sőt talán a másik két férfi azt hiszi, hogy Xotara véresen komolyan vette Pycta színjátékát, és most, mint valami házi sárkány, úgy perlekedik csupán, de nem. Xotot most nem kell nyugtatni. A Vezérük előző válaszait nem tartotta kielégítőnek. A sötételf lánynak, mondhatni csak egy sejtése volt, hogy Pycta szándékai nem csak az erdő védelmére irányultak, amikor elutasító hangnemet ütött meg a lelkes férfiúi párossal szemben. Azonban a barát elkámpicsorodott reakcióját látva Xotarában szépen elhalványult ez a sejtelem, és túlzónak érezte a próbatételt.
A mélységi lány egyáltalán nem ideges vagy mérges. Csupán nem érti, hogy ez a nyers színjáték mire volt jó, miért kellett ez.
Közben, Umon még mindig tovább szónokol észre sem véve, hogy körülötte senki nem enyhült meg. Nyilván, a barát teljesen meghatódott Pycta otrombán védelmező próbájától, amitől hallhatóan szájmenést kapott. Ekkor, Xotara karba font kezeiből, Umon lelkesen kirángatja az egyiket, hogy szónoklatát ünnepélyesen befejezze. A mélységi lány nem ellenkezik, de azért egy pillanatig, kissé bosszúsan néz Umonra.*
~Olyan, vagy mint valami gyerek, hát felőlem, akkor örüljél, de én még nem enyhülök meg, addig nem, míg Pycta normális választ nem ad.~
*Ezután újra kérdőn pillant vissza a Vezérükre. Amikor, a szürke csuhás szól, hasonlóan, de valamivel keményebben fogalmaz, mint a múltkor udvaron. Xotot ez nem zavarja, sőt innen tudja, hogy Pycta most komolyan beszél, és nem udvariaskodik. Azonban, szegény Isq már nem bírja magát tovább visszafogni és közbeszól. Egy jogos kérdés fakad ki Isqehából: „Mi a bajotok Umonnal? ”. A félvér fiú nyilván úgy érzi, hogy elbeszélnek a feje felett, egy olyan témában, amiről neki fogalma sincs. Isq csak annyit tud az egészről, amit Xot mondott el neki a vacsorán, mikor Seles és Ő kissé elborzadtak a barát stigmás ábrázatától. Xotara elmondta, a rovátkolt Umonról, hogy alapjáraton a légynek sem tudna rossz szándékkal ártani, és utalt rá, hogy nem mindig ilyen, de ne aggódjanak, mert Pycta is tud a dologról, és rajta tartja szemét Umonon. Azonban, ezek után annyival lezárta a felvilágosítást, hogy mind hárman ígéretet tettek az erőd nyugalmáért, hogy amíg el nem jön a megfelelő alkalom, megőrzik az átkozott szerzetes titkát.
Xotara, ekkor a füvész fiúra pillant, és lát a szemében némi haragot, de a lány ígérete miatt továbbra sem szándékozik semmi egyebet mondani.*
~Sajnálom, de a kérdésedre nem tőlem fogod megkapni a választ.~
*Így, válasz nélkül veszi le tekintetét Isqről, és újra Pyctára függeszti azt. Xotara meglepődik, mert a szürke csuhás válaszol a félvér fiúnak. A mélységi lány azon lepődik meg igazán, hogy az Isqnek címzett beavató válaszokból, maga is új információkhoz jut. Sőt, saját kérdésére is megkapja a választ.*
~Többször próbára tette már, és ez volt az utolsó próba? Micsoda?~
*A sötételf lány értetlenkedése érthető, hiszen neki fogalma sincs, hogy mi történt Pycta és Umon között a gyakorlópályán. Ahogy, a Vezérüknek sincs sejtelme arról, hogy az őrtoronyban mi történt közte és Umon között, ahogy másnak sincs. Xotara sejtelme, hogy mi célt szolgált Vezérük színjátéka beigazolódott. Ezekre rádöbbenve erősen kényelmetlenül érzi magát, mert valahogy úgy érzi, hogy nem dolgoztak kellően össze Pyctával az átkozott szerzetes ügyében. Xotara figyelmeztetően megszorítja Umon kezét, jelezvén neki, hogy szólni fog.*
- Már, értem Pycta. Sajnálom. Félreértettelek, de ki kell, hogy javítsalak, vagy inkább egészítselek. Ha, már Isqet beavattad, akkor engem se köt már előtte az ígéretem.
*Pillant itt a füvész fiúra bevonva Őt is a beszélgetésbe.*
- Nem tudom, Pycta, hogy ezt megelőzően milyen korábbi próbáknak vetetted alá Umont, de nem csak Te kutakodtál így, hanem én is. Annyit sikerült kiderítenem, hogy Umon problémája a gyermekkorától ered, sőt nem tartom elképzelhetetlennek, hogy születésétől jelen van az életében.
*Arról, hogy Umon megölte a szüleit mélyen hallgat, ahogy annak részleteiről is, hogy milyen úton módon jutott hozzá ehhez az információhoz.*
- És, úgy vélem nem lehet kiűzni belőle, ahogy Te fogalmaztál, ezt a gonosz entitást. Szerintem, a lényének szerves része, a jellemének a sötét árny oldala, ami olykor átveszi felette az irányítást, ha Umon nincs lelki egyensúlyban.
*Xotara itt végig pillant a tanácsteremben lévő ötletelő négyesükön, és kissé hivatalosabb hangon folytatja.*
- Nem tudom, hogy ezzel mit tudunk kezdeni, de úgy érzem, hogy csak Umon tudja legyőzni, vagy ha úgy tetszik elszigetelni magában azt a Démont, vagy nevezzük akárminek. Mit, gondoltok?
*Pillant kérdőn a társaságra, de még gyorsan hozzáfűzi, mert úgy érzi, tartozik még némi magyarázattal.*
- Eredetileg, nem erről akartam beszélni. A műhelyben támadt előbb egy tervem, hogy lehetnék az erőd patkolókovácsa, de szerintem a Démon téma előbbre való, hogy először azt tárgyaljuk meg. Szóval, mit gondoltok?
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 06:23:25
//Ötletelők//
*Xotara tisztában van vele, hogy Pycta nem várna el tőle olyat, hogy ő végezzen Umonnal, ha arra kerülne a sor. Ezt csak magától várja el, mint fővédmesteri kötelességet. A sötételf lánynak nem csak másokkal szemben, de sokszor magával szemben is kemények az elvárásai, és bizony, ha ezeknek, az elvárásoknak nem felelnek meg, akkor annak sokszor nyers formában hangot is ad, ahogy magát is mindig megfedi, ha alul teljesít.
A sötételf lány felszólalása után csak ül a széken, és végig Pyctán függeszti tekintetét, miközben a válaszokat várja. Umon szavai nem nagyon hatják meg, hogy nem haragszik a Vezérükre próbatétel miatt. Valahol csak annyit fog fel a barát kissé közhelyes, fellengzős szavaiból, hogy bla- bla- bla. Még, akkor is amikor, Umon neki kezd el csitítólag beszélni, magyarázni, akkor sem veszi le kérdő tekintetét a szürke csuhásról. Xotara nem is nagyon érti, miről beszél az átkozott szerzetes. Persze, Umon, sőt talán a másik két férfi azt hiszi, hogy Xotara véresen komolyan vette Pycta színjátékát, és most, mint valami házi sárkány, úgy perlekedik csupán, de nem. Xotot most nem kell nyugtatni. A Vezérük előző válaszait nem tartotta kielégítőnek. A sötételf lánynak, mondhatni csak egy sejtése volt, hogy Pycta szándékai nem csak az erdő védelmére irányultak, amikor elutasító hangnemet ütött meg a lelkes férfiúi párossal szemben. Azonban a barát elkámpicsorodott reakcióját látva Xotarában szépen elhalványult ez a sejtelem, és túlzónak érezte a próbatételt.
A mélységi lány egyáltalán nem ideges vagy mérges. Csupán nem érti, hogy ez a nyers színjáték mire volt jó, miért kellett ez.
Közben, Umon még mindig tovább szónokol észre sem véve, hogy körülötte senki nem enyhült meg. Nyilván, a barát teljesen meghatódott Pycta otrombán védelmező próbájától, amitől hallhatóan szájmenést kapott. Ekkor, Xotara karba font kezeiből, Umon lelkesen kirángatja az egyiket, hogy szónoklatát ünnepélyesen befejezze. A mélységi lány nem ellenkezik, de azért egy pillanatig, kissé bosszúsan néz Umonra.*
~Olyan, vagy mint valami gyerek, hát felőlem, akkor örüljél, de én még nem enyhülök meg, addig nem, míg Pycta normális választ nem ad.~
*Ezután újra kérdőn pillant vissza a Vezérükre. Amikor, a szürke csuhás szól, hasonlóan, de valamivel keményebben fogalmaz, mint a múltkor udvaron. Xotot ez nem zavarja, sőt innen tudja, hogy Pycta most komolyan beszél, és nem udvariaskodik. Azonban, szegény Isq már nem bírja magát tovább visszafogni és közbeszól. Egy jogos kérdés fakad ki Isqehából: „Mi a bajotok Umonnal? ”. A félvér fiú nyilván úgy érzi, hogy elbeszélnek a feje felett, egy olyan témában, amiről neki fogalma sincs. Isq csak annyit tud az egészről, amit Xot mondott el neki a vacsorán, mikor Seles és Ő kissé elborzadtak a barát stigmás ábrázatától. Xotara elmondta, a rovátkolt Umonról, hogy alapjáraton a légynek sem tudna rossz szándékkal ártani, és utalt rá, hogy nem mindig ilyen, de ne aggódjanak, mert Pycta is tud a dologról, és rajta tartja szemét Umonon. Azonban, ezek után annyival lezárta a felvilágosítást, hogy mind hárman ígéretet tettek az erőd nyugalmáért, hogy amíg el nem jön a megfelelő alkalom, megőrzik az átkozott szerzetes titkát.
Xotara, ekkor a füvész fiúra pillant, és lát a szemében némi haragot, de a lány ígérete miatt továbbra sem szándékozik semmi egyebet mondani.*
~Sajnálom, de a kérdésedre nem tőlem fogod megkapni a választ.~
*Így, válasz nélkül veszi le tekintetét Isqről, és újra Pyctára függeszti azt. Xotara meglepődik, mert a szürke csuhás válaszol a félvér fiúnak. A mélységi lány azon lepődik meg igazán, hogy az Isqnek címzett beavató válaszokból, maga is új információkhoz jut. Sőt, saját kérdésére is megkapja a választ.*
~Többször próbára tette már, és ez volt az utolsó próba? Micsoda?~
*A sötételf lány értetlenkedése érthető, hiszen neki fogalma sincs, hogy mi történt Pycta és Umon között a gyakorlópályán. Ahogy, a Vezérüknek sincs sejtelme arról, hogy az őrtoronyban mi történt közte és Umon között, ahogy másnak sincs. Xotara sejtelme, hogy mi célt szolgált Vezérük színjátéka beigazolódott. Ezekre rádöbbenve erősen kényelmetlenül érzi magát, mert valahogy úgy érzi, hogy nem dolgoztak kellően össze Pyctával az átkozott szerzetes ügyében. Xotara figyelmeztetően megszorítja Umon kezét, jelezvén neki, hogy szólni fog.*
- Már, értem Pycta. Sajnálom. Félreértettelek, de ki kell, hogy javítsalak, vagy inkább egészítselek. Ha, már Isqet beavattad, akkor engem se köt már előtte az ígéretem.
*Pillant itt a füvész fiúra bevonva Őt is a beszélgetésbe.*
- Nem tudom, Pycta, hogy ezt megelőzően milyen korábbi próbáknak vetetted alá Umont, de nem csak Te kutakodtál így, hanem én is. Annyit sikerült kiderítenem, hogy Umon problémája a gyermekkorától ered, sőt nem tartom elképzelhetetlennek, hogy születésétől jelen van az életében.
*Arról, hogy Umon megölte a szüleit mélyen hallgat, ahogy annak részleteiről is, hogy milyen úton módon jutott hozzá ehhez az információhoz.*
- És, úgy vélem nem lehet kiűzni belőle, ahogy Te fogalmaztál, ezt a gonosz entitást. Szerintem, a lényének szerves része, a jellemének a sötét árny oldala, ami olykor átveszi felette az irányítást, ha Umon nincs lelki egyensúlyban.
*Xotara itt végig pillant a tanácsteremben lévő ötletelő négyesükön, és kissé hivatalosabb hangon folytatja.*
- Nem tudom, hogy ezzel mit tudunk kezdeni, de úgy érzem, hogy csak Umon tudja legyőzni, vagy ha úgy tetszik elszigetelni magában azt a Démont, vagy nevezzük akárminek. Mit, gondoltok?
*Pillant kérdőn a társaságra, de még gyorsan hozzáfűzi, mert úgy érzi, tartozik még némi magyarázattal.*
- Eredetileg, nem erről akartam beszélni. A műhelyben támadt előbb egy tervem, hogy lehetnék az erőd patkolókovácsa, de szerintem a Démon téma előbbre való, hogy először azt tárgyaljuk meg. Szóval, mit gondoltok?
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.18 06:23:25
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 01:06:29
Üzenet elküldve: 2018-02-18 01:06:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*A csuhás nem azért nézett a mélységi lányra, mert tőle várná el, hogy az emlegetett esetben cselekedjen, hanem azért, mert ő volt ott először, amikor kiderült, miféle titkot rejt a stigmás arcú szerzetes. Akkor az elf úgy döntött, hogy nem osztja meg másokkal a titkot és döntéséhez mindig tartotta magát. Még Aenae sem tud arról, ami Umonban rejtőzik. És az sem kerülte el a csuhás figyelmét, hogy a barát miféle érzelmeket táplál a sötételf nő felé, ahogy az sem, hogy ezek az érzelmek kimondatlan is viszonzásra találnak.
Nem tudja, miféle gondolatok őrlik most Xotara-t, de látja rajta, hogy nagyon készül kiadni magából a gondolatait, a lombzöld szemek rezzenéstelen állják a mélységi pillantását, annak ellenére is, hogy csillog a hosszúéletű tekintete.*
- Most is ugyanazt mondanám. *Mondja halkan, de magabiztos hangon, neki nem kell hangosan beszélnie, hogy mindenki értse. Szavai tisztán csengenek.*
- Eddig is elismertem, eddig is a falka része volt, ahogy fogalmaztál. *Válaszol színtelen hangon.*
- Nem hiszem, hogy döntéseimért magyarázkodnom kellene, de most mégis megteszem, hogy tisztán láss. *Keményedik meg a pillantása.*
- Én nem csak azért felelek, hogy az Erdő Szívét ne érje kár. Felelek az erődért, a benne élőkért, legyenek azok venárok vagy a minket segítő halandók. Mindenkiért, érted is. Minden döntésemmel kockázatot vállalok. Ha vadászokat küldök ki, ha gyűjtögetőket az erdő kincseiért és akkor is, amikor beengedek valakit e falak közé. *Valamikor ekkor jön az Isqeha-ból kitörő kérdés, hogy mi bajuk Umonnal. A csuhás felé néz, majd az átkozott szerzetesre és vissza a füvészre.*
- Umon egy megszállt ember, valamikor a múltjában megszállta egy nem e világi lény. Egy gonosz entitás, amely olykor képes átvenni az uralmat felette. Olyankor nem önmaga és árthat másoknak. *Mondja ki a csuhás, ugyanolyan nyugodt hangon, mint eddig beszélt.*
- Eddig nem ismertem Umon testi és lelki erejét, de mióta itt van, többször próbára tettem, hogy kiismerjem őt és a benne rejtőző gonoszt. Ez a mostani volt az utolsó... próba. *Láthatóan rosszul esik neki így nevezni ezt az utat, de másképp nehezem tudná kifejezni, hogy mi volt a célja ezzel a kis színjátékkal.*
- Félreértés ne essék, nem Umontól féltettem az erőd lakóit, hanem attól az entitástól, amely benne él és azt várja, mikor veheti át a mi szerzetesünk felett az irányítást. Umon eddig is a falka része volt, de tudnom kellett, hogy ha ilyen eseménynek teszem ki, a haragjától nem tör e elő belőle a gonosz. *Néz a mélységire, hisz ez volt a kérdésére a válasz.*
- Még nem tudom, hogyan űzzük ki belőle, de nem nyugszom, míg meg nem szabadítjuk tőle, a Fákban Lakó engem úgy segéljen. *Fordul a lombzöld tekintet a szerzetes felé.
Szavai egyébiránt neki is szóltak és válaszára végre elmosolyodik a csuhás, de mosolya még halovány, kicsit szomorú.*
- A külcsín semmit sem számít, csak az, ami belül van. *Válaszolja.*
- Ha tisztelitek az erdőt, akkor én már boldog leszek, de ne ítélkezzetek senki felett, amíg nem tudjátok döntéseik és tetteik hátterét. Xotara, én elfogadlak olyannak, amilyen vagy, és arra kérlek, te is ugyanígy fogadj el másokat. *Sóhajt halkan, ahogy visszadől a székébe fáradtan, ám szemeiben élénken csillog a figyelem.*
- Nos, mit is szerettél volna mondani nekem? *Kérdi halovány mosollyal, remélve, hogy a mélységi védmestert nem zökkentette ki túlságosan.*
//Ötletelők//
*A csuhás nem azért nézett a mélységi lányra, mert tőle várná el, hogy az emlegetett esetben cselekedjen, hanem azért, mert ő volt ott először, amikor kiderült, miféle titkot rejt a stigmás arcú szerzetes. Akkor az elf úgy döntött, hogy nem osztja meg másokkal a titkot és döntéséhez mindig tartotta magát. Még Aenae sem tud arról, ami Umonban rejtőzik. És az sem kerülte el a csuhás figyelmét, hogy a barát miféle érzelmeket táplál a sötételf nő felé, ahogy az sem, hogy ezek az érzelmek kimondatlan is viszonzásra találnak.
Nem tudja, miféle gondolatok őrlik most Xotara-t, de látja rajta, hogy nagyon készül kiadni magából a gondolatait, a lombzöld szemek rezzenéstelen állják a mélységi pillantását, annak ellenére is, hogy csillog a hosszúéletű tekintete.*
- Most is ugyanazt mondanám. *Mondja halkan, de magabiztos hangon, neki nem kell hangosan beszélnie, hogy mindenki értse. Szavai tisztán csengenek.*
- Eddig is elismertem, eddig is a falka része volt, ahogy fogalmaztál. *Válaszol színtelen hangon.*
- Nem hiszem, hogy döntéseimért magyarázkodnom kellene, de most mégis megteszem, hogy tisztán láss. *Keményedik meg a pillantása.*
- Én nem csak azért felelek, hogy az Erdő Szívét ne érje kár. Felelek az erődért, a benne élőkért, legyenek azok venárok vagy a minket segítő halandók. Mindenkiért, érted is. Minden döntésemmel kockázatot vállalok. Ha vadászokat küldök ki, ha gyűjtögetőket az erdő kincseiért és akkor is, amikor beengedek valakit e falak közé. *Valamikor ekkor jön az Isqeha-ból kitörő kérdés, hogy mi bajuk Umonnal. A csuhás felé néz, majd az átkozott szerzetesre és vissza a füvészre.*
- Umon egy megszállt ember, valamikor a múltjában megszállta egy nem e világi lény. Egy gonosz entitás, amely olykor képes átvenni az uralmat felette. Olyankor nem önmaga és árthat másoknak. *Mondja ki a csuhás, ugyanolyan nyugodt hangon, mint eddig beszélt.*
- Eddig nem ismertem Umon testi és lelki erejét, de mióta itt van, többször próbára tettem, hogy kiismerjem őt és a benne rejtőző gonoszt. Ez a mostani volt az utolsó... próba. *Láthatóan rosszul esik neki így nevezni ezt az utat, de másképp nehezem tudná kifejezni, hogy mi volt a célja ezzel a kis színjátékkal.*
- Félreértés ne essék, nem Umontól féltettem az erőd lakóit, hanem attól az entitástól, amely benne él és azt várja, mikor veheti át a mi szerzetesünk felett az irányítást. Umon eddig is a falka része volt, de tudnom kellett, hogy ha ilyen eseménynek teszem ki, a haragjától nem tör e elő belőle a gonosz. *Néz a mélységire, hisz ez volt a kérdésére a válasz.*
- Még nem tudom, hogyan űzzük ki belőle, de nem nyugszom, míg meg nem szabadítjuk tőle, a Fákban Lakó engem úgy segéljen. *Fordul a lombzöld tekintet a szerzetes felé.
Szavai egyébiránt neki is szóltak és válaszára végre elmosolyodik a csuhás, de mosolya még halovány, kicsit szomorú.*
- A külcsín semmit sem számít, csak az, ami belül van. *Válaszolja.*
- Ha tisztelitek az erdőt, akkor én már boldog leszek, de ne ítélkezzetek senki felett, amíg nem tudjátok döntéseik és tetteik hátterét. Xotara, én elfogadlak olyannak, amilyen vagy, és arra kérlek, te is ugyanígy fogadj el másokat. *Sóhajt halkan, ahogy visszadől a székébe fáradtan, ám szemeiben élénken csillog a figyelem.*
- Nos, mit is szerettél volna mondani nekem? *Kérdi halovány mosollyal, remélve, hogy a mélységi védmestert nem zökkentette ki túlságosan.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-18 00:34:56
Üzenet elküldve: 2018-02-18 00:34:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csajok//
- Oh, értem, szóval hogy készültél erre! *Mondja szélesen mosolyogva. Ki nem nézné Aenaeből, hogy ilyen bevállalós.*
- Tényleg kíváncsi leszek, Pycta mit fog mondani, majd feltétlen meséld el! Azért nem hiszem, hogy ő ilyen lazán kezeli ezeket, de ki tudja...
*Még a végén róla is kiderül, hogy ugyanúgy tévedett vele kapcsolatban, mint Aenaevel.*
- Gyógyszer? *Jót kacag Seles felvetésén, meg hogy máris milyen lelkesen szaglássza, sőt, még a többieknek is felajánlja, hogy nézzék csak meg!*
- Nem, ez fű. Ott valahol van is a zacskóban pár papír, azokba kell belecsavarni. Azért mondom, nem olyan extra. *Ezzel mindhárom lány kérdését megválaszolta. Illetve Aenae nem érdeklődött felőle, de biztos, hogy előbb-utóbb ő is rákérdezett volna.*
- Na de nehogy azt higgyétek, hogy magányos óráimban ezzel szórakoztatom magam minden alkalommal. Még Artheniorban, mikor haverokkal mentünk kocsmázni vagy csak úgy elvoltunk, néha rásegítettünk a hangulatra. *Érdektelenül megrántja a vállát.* Aztán elhoztam magammal ide, hátha még valamire jó lesz, és lám!
//Csajok//
- Oh, értem, szóval hogy készültél erre! *Mondja szélesen mosolyogva. Ki nem nézné Aenaeből, hogy ilyen bevállalós.*
- Tényleg kíváncsi leszek, Pycta mit fog mondani, majd feltétlen meséld el! Azért nem hiszem, hogy ő ilyen lazán kezeli ezeket, de ki tudja...
*Még a végén róla is kiderül, hogy ugyanúgy tévedett vele kapcsolatban, mint Aenaevel.*
- Gyógyszer? *Jót kacag Seles felvetésén, meg hogy máris milyen lelkesen szaglássza, sőt, még a többieknek is felajánlja, hogy nézzék csak meg!*
- Nem, ez fű. Ott valahol van is a zacskóban pár papír, azokba kell belecsavarni. Azért mondom, nem olyan extra. *Ezzel mindhárom lány kérdését megválaszolta. Illetve Aenae nem érdeklődött felőle, de biztos, hogy előbb-utóbb ő is rákérdezett volna.*
- Na de nehogy azt higgyétek, hogy magányos óráimban ezzel szórakoztatom magam minden alkalommal. Még Artheniorban, mikor haverokkal mentünk kocsmázni vagy csak úgy elvoltunk, néha rásegítettünk a hangulatra. *Érdektelenül megrántja a vállát.* Aztán elhoztam magammal ide, hátha még valamire jó lesz, és lám!
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 22:58:53
Üzenet elküldve: 2018-02-17 22:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
*Éppen felfogja, hogy miről beszél Seles, és indulna is ki, mire folyton betoppan valaki.*
- Húh… menjünk ki, hadd pihenjen!* Tereli a népet az ajtó elé. Ott aztán olyan érzése van, hogy mindenki mondja a magáét, és csak kapkodja a fejét. Xot. Ert. Erdő. Kimegyünk. Nem megyünk. Vízkerék. Egyedül Leon az, aki higgadtan félrevonul.
~Ez sem másabb, mint vadászatra indulni... ~ Figyelmesen hallgatja a többieket, csak amikor kicsit elcsendesednek, akkor szólal meg. Közben az jár a fejében, hogy még ha így felbolydult is minden, és egy perc alatt álmából a feje tetejére állt a világ, akkor is a legjobb helyen van. Ugyan az az érzés, mint amikor a csarnokba lépett, és Isqeha és Umon szívükből örültek, hogy ő is épen megérkezett, most pedig itt állnak, és ugyan így aggódnak Ertatsnoyért és Xotaráért.*
- Ha számít, szerintem ne rohanjunk ki, csak úgy. Nem jó ötlet ilyenkor háborgatni az erdőt. ~Amúgy sem az.~ Kettő, maximum három fő, aminek értelmét látom. *Beletúr a hajába, látszik rajta, hogy jár az agya, s bólogat is kicsit, mint aki minden oldalról megvizsgálja a gondolatot, és megfelelőnek találja, s csak ezután tálalja.*
- Nem rossz ötlet a vízkerék. Nézzétek meg akkor Avi, Umon, ha nektek így megfelel. *Támogatja az ötletet, mert a két férfi nem valami gyakorlott erdőjáró, ha oda mennének, csak jobban aggódna.*
- Esetleg Leon, visszamehetnél a falra. Hátha visszatérnek időközben. *Jó volna, ha nem a két fiúcska szaladgálna a falon, amikor venárok is vannak.*
- Isq, így több időd jutna Jayzionra. *Int a beteg szobája felé, ebből már a többiek is tudhatják a férfi nevét, legalábbis amelyiket Lyz ismeri.* Evett egy kis levest, de aztán újra elaludt. *Osztja meg a sebesülttel kapcsolatos dolgot is, ha már itt van.*
- Seles, esetleg jönnél velem Xot után? Te ügyesen olvasol a nyomokban. ~De szeretnék én is így…~
- Még megkérdezem Baydeot, jól jönne a tudománya… ha csak nem feküdt még le aludni. ~Szegénynek az agyára megyek, hogy folyton a nyakára járok mindenféle szívességgel. Bár, a venár élet, nem szívesség kérdése.~
*Ő is tálalta az ötletét, és most vár, hogy rábólintanak-e. Szíve szerint nem vesztegetne több időt, de kapkodni nem fog, abból mindig csak a baj van.*
*Éppen felfogja, hogy miről beszél Seles, és indulna is ki, mire folyton betoppan valaki.*
- Húh… menjünk ki, hadd pihenjen!* Tereli a népet az ajtó elé. Ott aztán olyan érzése van, hogy mindenki mondja a magáét, és csak kapkodja a fejét. Xot. Ert. Erdő. Kimegyünk. Nem megyünk. Vízkerék. Egyedül Leon az, aki higgadtan félrevonul.
~Ez sem másabb, mint vadászatra indulni... ~ Figyelmesen hallgatja a többieket, csak amikor kicsit elcsendesednek, akkor szólal meg. Közben az jár a fejében, hogy még ha így felbolydult is minden, és egy perc alatt álmából a feje tetejére állt a világ, akkor is a legjobb helyen van. Ugyan az az érzés, mint amikor a csarnokba lépett, és Isqeha és Umon szívükből örültek, hogy ő is épen megérkezett, most pedig itt állnak, és ugyan így aggódnak Ertatsnoyért és Xotaráért.*
- Ha számít, szerintem ne rohanjunk ki, csak úgy. Nem jó ötlet ilyenkor háborgatni az erdőt. ~Amúgy sem az.~ Kettő, maximum három fő, aminek értelmét látom. *Beletúr a hajába, látszik rajta, hogy jár az agya, s bólogat is kicsit, mint aki minden oldalról megvizsgálja a gondolatot, és megfelelőnek találja, s csak ezután tálalja.*
- Nem rossz ötlet a vízkerék. Nézzétek meg akkor Avi, Umon, ha nektek így megfelel. *Támogatja az ötletet, mert a két férfi nem valami gyakorlott erdőjáró, ha oda mennének, csak jobban aggódna.*
- Esetleg Leon, visszamehetnél a falra. Hátha visszatérnek időközben. *Jó volna, ha nem a két fiúcska szaladgálna a falon, amikor venárok is vannak.*
- Isq, így több időd jutna Jayzionra. *Int a beteg szobája felé, ebből már a többiek is tudhatják a férfi nevét, legalábbis amelyiket Lyz ismeri.* Evett egy kis levest, de aztán újra elaludt. *Osztja meg a sebesülttel kapcsolatos dolgot is, ha már itt van.*
- Seles, esetleg jönnél velem Xot után? Te ügyesen olvasol a nyomokban. ~De szeretnék én is így…~
- Még megkérdezem Baydeot, jól jönne a tudománya… ha csak nem feküdt még le aludni. ~Szegénynek az agyára megyek, hogy folyton a nyakára járok mindenféle szívességgel. Bár, a venár élet, nem szívesség kérdése.~
*Ő is tálalta az ötletét, és most vár, hogy rábólintanak-e. Szíve szerint nem vesztegetne több időt, de kapkodni nem fog, abból mindig csak a baj van.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:58:49
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:58:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
- Hogy az asszonyom... mi?! *Leon szavaira csak hápog, mint a kacsa, mi nagy szemű kukoricát nyelt, de most nincs idő reagálni. Leon tehát marad, amit Umon jó döntésnek tart, hisz valaki kell az őrtoronyba is, a venársegédek egyébként sem megbízhatók, főleg, hogy a füttyszóra sem jönnek elő.*
- Rendben, Leon! Köszönöm! *Hálásan tekint a kalózra, majd
határozottan bólint Sun javaslatára. Bízik benne, hisz sokat megjárt kalandor, így természetesen bármit mond, azt Umon meg fogja tenni. Ha Sunuko úgy gondolja, a patakban kell megmártóznia, hogy megtalálják a sötételfet és a tündért, akkor azt fogja tenni, minden zokszó nélkül. Sunuko megindul a lakótér felé, így a szerzetes követi, nem igazán érti, hogy miért az ellenkező irányba kell menni, hisz a vízkerék és az erdő is a kapun túl van, de vállát megvonva megy utána. Mikor odaérnek a sérült sötételf szobájához már nagy a tolongás, így Umonnak bizony nagyot koppan a lesett tantusz a földön.*
~ Szóval sejtette, hogy itt lesznek a többiek. Azt a fekete kérgét, hisz én küldtem ide Selest, hogy szóljon Lyznek. ~ *Bárgyún és idegesen mosolyog, lábával pedig a padlót karistolja, nagyon aggódik Xotaráért. Saruja szelíd súrlódó hangot hallat, mely talán kissé bizarrul hallatszik a sérült feletti dermedt csendben.*
- Lyz, Seles, Isq? Nektek megfelelő így? *Ezzel jelzi Sunukonak is, hogy számára tökéletes, hisz tulajdonképpen hasonlót javasolt ő is előbb, persze lehet, hogy nem így végiggondolva. Majd egy pillanatra mégis rászánja magát a gondolkodásra:*
- Más nem jön? A többiek? Merre vannak? Valakinek a falon is kell maradnia. *Lassan azt érzi meg nyugszik. Az nem lehet, hogy ennyi bajtárs ne tudna megoldani egy problémát. Légyen az bármekkora.*
~ Xotot és Ertet ki fogjuk menteni az erdőből. Ez biztos. ~ *Azt érzi, hogy nem lehet másképp.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 21:01:36
- Hogy az asszonyom... mi?! *Leon szavaira csak hápog, mint a kacsa, mi nagy szemű kukoricát nyelt, de most nincs idő reagálni. Leon tehát marad, amit Umon jó döntésnek tart, hisz valaki kell az őrtoronyba is, a venársegédek egyébként sem megbízhatók, főleg, hogy a füttyszóra sem jönnek elő.*
- Rendben, Leon! Köszönöm! *Hálásan tekint a kalózra, majd
határozottan bólint Sun javaslatára. Bízik benne, hisz sokat megjárt kalandor, így természetesen bármit mond, azt Umon meg fogja tenni. Ha Sunuko úgy gondolja, a patakban kell megmártóznia, hogy megtalálják a sötételfet és a tündért, akkor azt fogja tenni, minden zokszó nélkül. Sunuko megindul a lakótér felé, így a szerzetes követi, nem igazán érti, hogy miért az ellenkező irányba kell menni, hisz a vízkerék és az erdő is a kapun túl van, de vállát megvonva megy utána. Mikor odaérnek a sérült sötételf szobájához már nagy a tolongás, így Umonnak bizony nagyot koppan a lesett tantusz a földön.*
~ Szóval sejtette, hogy itt lesznek a többiek. Azt a fekete kérgét, hisz én küldtem ide Selest, hogy szóljon Lyznek. ~ *Bárgyún és idegesen mosolyog, lábával pedig a padlót karistolja, nagyon aggódik Xotaráért. Saruja szelíd súrlódó hangot hallat, mely talán kissé bizarrul hallatszik a sérült feletti dermedt csendben.*
- Lyz, Seles, Isq? Nektek megfelelő így? *Ezzel jelzi Sunukonak is, hogy számára tökéletes, hisz tulajdonképpen hasonlót javasolt ő is előbb, persze lehet, hogy nem így végiggondolva. Majd egy pillanatra mégis rászánja magát a gondolkodásra:*
- Más nem jön? A többiek? Merre vannak? Valakinek a falon is kell maradnia. *Lassan azt érzi meg nyugszik. Az nem lehet, hogy ennyi bajtárs ne tudna megoldani egy problémát. Légyen az bármekkora.*
~ Xotot és Ertet ki fogjuk menteni az erdőből. Ez biztos. ~ *Azt érzi, hogy nem lehet másképp.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 21:01:36
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346