//Mit suttognak a levelek//
//Aenae//
*Xotara a „szegény” jelzővel nem ironizált, hiszen a sötételf lány igazából nem sokat tud Aenaeről. Csupán őszintén sajnálja a lányt, mert unalmasan idegőrlőnek tartja a kézimunkát, és eszébe se jut, hogy valaki a kedvét is lelheti ezekben. Persze ez csak üres előítélet Xottól, de így gondolja. Arról meg még csak sejtelme sincs, hogy Aenae egy elszegényedett nemesi család sarja, ahogy valódi apjáról sincs. Csak megfigyeléseiből és észrevételeiből levont következtetései vannak, amik könnyen tévesek, vagy félreértelmezettek is lehetnek, ezért is szereti Xot, ha nyíltan a szemébe mondják a dolgokat, még akkor is, ha kellemetlen az információ. De ha valaki nem kívánja az ő társaságát, akkor Xotban van annyi tisztelet, hogy ennek megfelelően viselkedik a továbbiakban. A laborban lefolytatott szóváltásuk után, Aenae pont ezt kérte tőle, hogy inkább ne keresse a társaságát. Xot ennek nem örült, de elfogadta és egészen ma reggelig nem is beszéltek egymással, amíg Aenae a kapuban rá nem köszönt. Xotara nem gondolta volna, hogy Aenae valaha még hozzászól, és jómaga is van olyan makacs, hogy hasonlóan nem szólt volna a lányhoz. Ezért, sem bírta magát rávenni, hogy az elmúlt hatban átadja neki Umon levelét, és bocsánatot kérjen Tőle, hogy a hibájának közvetve Ő lett az áldozata. Persze, idővel a lelkiismerete úgy is rávette volna a mélységi lányt, hogy beszéljen a javaskisasszonnyal, de szerencsére Aenae lépett előbb, így megkönnyítve Xotnak a dolgát.*
- Nem rühellsz. Akkor jó. Teri Burger.
*Érdeklődik az említett rühellni való férfi felől, de még a nevét se sikerül elsőre jól visszamondania, nem hogy azt kapásból megjegyezze.*
- Aha, hát ezzel a névvel nálam is hátrányból indul.
*Elgondolkodik, hogy rákérdezzen a férfi kilétére, mert azért látja Aenae fáradt mosolyát, és hogy elég kellemetlenül érzi magát, de aztán úgy van vele, hogy ha nem akarna róla beszélni, nem említette volna.*
- És miért utálod ezt a Teri fickó?
* De valószínűleg nem kap választ a kérdésére, mert Aenae teljesen elmerül magában, és láthatóan nem kellemes emlékek peregnek le szemei előtt. Xot ismét saját magából indul ki, és veszi a lapot. Nem kérdezz rá újra. Aztán Isqeha kurjantására Aenae összerezzenve magához tér. Xotara vigasztalva bátorítani próbálja, egy őszinte, esetlen hegyi-beszéddel, de láthatóan nem sok sikerrel. Aenae reakcióját látva Xotara megvonja vállait.*
~ Ha nem, hát nem… hogy is mondják a szándék a fontos. Pedig, nem is jöttem, olyan 'nesze semmi' bölcseletekkel, mint „Ha megdöglött a lovad, szállj le róla! ” és hasonlók. ~
*A lány lovának említésére már valamivel lelkesebb választ kap. Még azt is meg tudja, hogy Oscarnak hívják almásderes patást, akiről múltkor leszedte a fent maradt három patkóját.*
- Szóval, Oscar.
*Xot meglepetten hallja, hogy ló, hogy viselkedik gazdájával.*
- Le akar szedni magáról. Ennek sok oka lehet.
*A sötételf lány eltöpreng.*
- Azt mondod kocsi ló volt, és négyes fogatban?
~ Tuti nem ő volt a rudas ló, és azért ilyen szeszélyesen kezelhetetlen, mert hiányzik neki a három társa és riadozik egyedül. Aenae pedig nem elég határozott, hogy a ló bízzon benne és kövesse. ~
- Ha gondolod, valamikor felülök rá és megnézném. Van egy sandám és van egy ötletem hozzá, de neked is ott kellene lenned. Én csak segítek, ha akarod, de neked kell kiépítened vele a bizalmat.
*Végig méri a kedvetlen és magába roskadt padon ücsörgő lányt. Xot sajnálja, hogy nem sikerült némi kedvet belebeszélnie, főleg az után, Aenae biztosította, hogy nem rühelli, és nem hibáztatja a történtek miatt.*
- Most már tényleg megyek. Várnak. Szia!
~ De ma reggel nem én vagyok az egyedüli, akire többen is várnak. ~
//Udvar, istálló//
//Isqeha, kicsi Lyz//
*Xotara sietős léptekkel indul meg az istállóba, ugyanis egyik dolog, amit igazán utál, ha rá kell várnia valakinek. A gyakorlótér mellett elhaladva odaint Zarának és a novusoknak. A tollas tündér lelkes tusakodásán elvigyorodik. Nem gúnyosan, csak olyan szórakozottan.*
~ Legalább lelkes, az már jó kezdet. ~
*Aztán tekintete Lyzi és Sheni párosára vándorol. Sejtelmesen elmosolyodik, és úgy érzi, sajna, megint elefántnak kell lennie a porcelánboltban.*
~ Vajon Shen is velünk jön? Meg kell kérdeznem, hogy akkor hány ló kell. ~
*Xotara mérsékelt harsánysággal, kicsit hivatalosan odakurjant nekik.*
- Főnökasszony! Kérdem tisztelettel. Hány ló kell? Ha Sheni is jönne, akkor neki egy „fehér” lovat felnyergelhetek.
*Xot elvigyorodik. Miután Lyz válaszol, csak bólint és folytatja az utat az istállóba, ahol szigorúan a hallottak szerint fog eljárni.
A mélységi lány magára maradva megbökdösi magában, az előbb tudatosul Umonnal kapcsolatos érzéseit. Csodálkozik magán, és kicsit meg is riad az egésztől.*
~ Áh, badarság, csak nagyon a szívemen viselem a sorsát. Ennyi az egész. Meg hát Ő mégis csak egy felszíni, még hozzá ember. A barátság rendben van, de hogy ettől több legyen? Áh! Az már fajtalankodás lenne. Ezért, sem másztam rá itt senkire. A kis ártatlan flörtölések simán beleférnek, de ennyi. ~
*Így magyarázza meg magának saját érzéseit, naivan azt gondolva, hogy ezzel sikerült azokat a szőnyeg alá söpörnie. A magában elmerült Xot kis híján összeütközik az istálló ajtajában Isqel. Először nem is érti a füvész barátja, miről is beszél neki.*
- Jaj, banyek… bocsesz elgondolkoztam. Az őrség? Mi van vele?
*Aztán leesik neki, és a falon egyedül strázsáló Bayde felé is elnéz.*
~ Hol fenébe van már Leon? ~
- Bayde váltott őrségben. Bár Leont is beosztottam mellé, de láthatóan megbízhatatlan egy fráter. Szerintem, direkt csinálja. Biztos böki a csőrét, hogy egy nő dirigál neki. Lehet inkább, szólok Brutonnak.
*Magyarázza Isqnek, hogy mi a helyzet, és a többi sorkérdésére is szép sorban válaszol. Nem mintha zavarná, vagy bánná a dolgot, hiszen ő is ilyen szájmenős, és nehogy már pont egymással szemben kelljen, lakatott tenniük a szájukra.*
- Igen, beszéltem Lyzzel, de csak annyit, hogy lóháton megyünk, valahova messzebbre. Szóval, szerintem nem vadászni megyünk. Már egy szűk félórán belül indulunk, szerintem.
*Barátosnéja is szóba kerül, remélhetőleg csuklik is nagyokat, hogy emlegetik, mert arról volt szó, hogy ő is jön a reggeli vadászatra.*
- Seles? Most, hogy mondod, még nem láttam. Lehet, nem jön. De hát gyorsabb lenne vele növényeket gyűjtened. Lehet, rájuk kéne rúgnunk a szobájuk ajtaját.
*Pimaszul elvigyorodik, de nem gondolja komolyan a dolgot, hiszen két felnőtt emberről van szó, akik tudják, mit csinálnak, és nyilván nem akarják elveszteni a venártársaik bizalmát.*
- Menj csak, beszélj Lyzzel. Én ránézek Sadre és összekészítjük a lovakat. Neked melyik lovat készítsem?
*Kérdi Isqtől, miután megvárta a válaszait bólint, és belép az istállóba. Simogatja lelkét a légkör és a lovak illata. Hallani, ahogy még a reggeli zabot habzsolják, a belesebbek már a friss reggeli szénájukat falják. Közöttük Kajtár is. Xotara lova boksza előtt vigyorogva megjegyzi.*
- Beles. Szia, pocak póni! Megyünk egy kicsit mozogni, mert valami 'eksön' lesz.
*Gazdája hangjára az igás patás felkapja fejét, és szénátmajszoló pofáját érdeklődve dugja ki a bokszból, mintha csak azt kérdezné; Mi tényleg, megyünk? Mikor indulunk? Orrával még meg is bökdösi gazdája vállát. Ekkor tűnik fel egy nagy nyereggel a nyergesből kilépő Sad. Aki, mint mindig nagyon lelkes, de láthatóan majd felborul a nagy szerszámmal. Xot elmosolyodik, és bátorítva szól hozzá.*
- Szia, kölyök! Hamarosan kettővel a hónod alatt fogsz szaladgálni, de most add csak ide! Pont kell ez a nyereg is. Kösz Sad!
*Xot elveszi Sadtől a nehéz nyerget és megkéri, hogy inkább hozza a lópokrócokat és a kantárokat. Hogy hiba ne legyen, pontosan megmondja, melyik lóra mi jár, melyik kantár és melyik nyereg. Az utóbbiakat a sötételf lány kettesével a csípőjére vetve össze szedi. Így csak kettőt fordul a nyergesben, és minden hátas boksza előtt, ott pihen a sajátja. A lovászfiúnak hála a többi szerszám is a bokszajtókra kerül. Xot megkéri Sadet, hogy hozzon neki még a fegyverraktárból egy kötelet és egy hálót is. Mindkettő jól jöhet. Közben Xot nekiáll egyesével lepucolni és felszerszámozni a hátasokat. Sad is hamar visszatér a kért holmikkal, amiket Xot gondosan Kajtár nyergéhez rögzít, hogy kéznél legyen, amikor kell, de ne zavarja a lovaglásban. Sad befejezni a még hátralévő többi ló pucolását, így Xotnak már csak nyergelnie és kantároznia kell, aminek hála hamar végeznek is. Egyszer még ellenőrzi a hevedereket és a kengyelszíjakat, de mindent rendben talál. Végezetül még Saddel megitatják a lovakat, majd Xot elégedetten sóhajt egyet, mert Lyz és Isq által kért hátasok immáron útra készen várják, hogy lovasaik megérkezzenek.
Xotara várakozás közben is feltalálja magát. Takarmányosból elvesz két almát, egyiket Kajtárnak adja, majd kényelmesen eldöglik az egyik szalmabálán, ahol befalja a saját almáját. Aztán elpilledve be is alszik kicsit.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.26 00:00:45