//Napváltás//
//Szeszkeresés//
*Sóhajtva ingatja meg fejét, mikor az elf csak álltja, hogy így volt a konha, de hát az fontosabb, hogy most mi van, mint az, hogy mi volt.*
- Nem. Úgy értem, a mélységi lány, Xotara. Az ork, pedig Banya, a szakácsnő. És... az utóbbi veszélyesebb. Most pedig minden csupa kotú, ami egyenlő az öngyilkossággal.*Magyarázza.*
- Hát, jó, akkor nem. *Visszateszi a harmadik tányért a helyére, közben az elf meséjét hallgatja, mert hogy egészen olyan hatást kelt.*
- Milyen izé? *Kerekedik el a szeme.* Tucat farkas? Hm… *Nem igazán tud ezzel mit kezdeni, ezért kicsit zavarba is jön, mert hinné is meg nem is, de tucat farkast biztos nem éltek volna túl ketten, csak valami csoda folytán. Szerencsére Ertat is ott volt, így a messziről jött elf mondhat, amit akar. Lyz valószínűleg nem kezd nyomozásba, de ez az erőd nem olyan nagy, tehát egy ilyen dolognak hamar híre megy. *
- Mivel kergetted el őket? Mihez értesz?
*Aztán hall valami zajt, és Shen valamit nagyon jelezni szeretne neki, ő maga meg ijedten fordul meg, hogy biztos Banya érkezett, de csak Xotara az. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, s ereszkednem le vállai.*
- Hú... a frászt hoztad rám *Jegyzi meg.*
- Jó reggelt! Nem zavarsz Xot, miért zavarnál? *Kérdezi értetlen pillantással, majd önt még egy bögre teát magának az előző helyett, amit már megivott. Elkerekedik a szeme, hogy az ellakatolt alkoholt csak így beajánlja, de hát ő tudja.*
- Ha lesz még egy fő, akkor kimegyünk, de a tegnapi vadkan is bőven eltart minket egy darabig.
~Talán nem kellene ma menni… bőven van mit ennünk.~*Támaszkodik az asztalnak, a bögréjét melengetve.* Brutális egy dög volt, csodálkozom, hogy idáig el tudták húzni… *Az utóbbi mondatot, csak úgy magának motyogja, aztán kénytelen elmosolyodni, mert ez a hantafiú csípőből lebeszéli Xotarát. Lyz határozottan kezd szórakozni, mert Xot az utóbbi időben Lyzinek szólítja, ami már a becézés becézése, és amúgy sincs oda érte, de eddig nem kérte ki magának. Csak legyint, mondván: ez a legkevesebb, Xotara már csak ilyen. Erre itt ez a sebesült elf, fél napja sincs itt, és már visszaszájal. Mi több, lekormizza. Lyz vigyorogva figyeli a beszélgetést, vajon ebből mi lesz, majd elkerekedik a szeme.* ~Erdőkirálykisasszony?~
*Bögréje mögül mosolyogva lesekszik, de Shen egészen úgy csinál, mint ha ezt a névadogatós dolgot, itt kollektív művelné az erőd, úgy érzi, neki is hozzá kell tennie a magáét.*
- Erdőmélyefalván nem tudom mi a divat, de itt Vadvédben… talán ez. *Megvonja a vállát. Nem is tudja mi ütött belé, ráadásul Xot oldalára pártolva, de ebbe a reggelbe bőven belefér egy kis móka is, ha már a sírjukat ásta meg a jövevény ezzel a rumlival.* Aranyhaj. *Húzódik mosolyra a szája, majd Xotarára pillant. Még a végén valamiben nem ütköznek a mélységivel. Aztán Xot mégis berombolja a cinkosság ingatag kártyavárát, azzal a megjegyzéssel, melyhez több sem kell a piakutatónak, azonnal ráharap. ~Tolvajkulcs?~ Lyz pedig, mint a tipikus ünneprontó szólal meg. *
- Xot, Pycta kitér a hitéből. ~Na, ez az, ami esélytelen, de ejj Xot, ne csináld már!~
*Villantja a mélységi lányra smaragdszín szemeit aztán lemondón sóhajt, Shen újabb próbálkozására a konyhai állapotokat illetően. Már látja szomorú sorsát, főleg, hogy Xotarának sincs eszében, hogy segítsen, csak elköszön, itt hagyva őket megint.*
~Most meg kacsingat… esküszöm, ma buggyantabb, mint máskor…~
- Ookké, füttyentek. *Pillant értetlenül, a kifelé haladó Xotarára, még fejét is megrázza picit. Aztán azért mégiscsak derengeni kezd, mire is utalhat a mélységi. ~Hú de szemtelen… ~ A megvilágosodás halvány pírját, a csörömpölő lábas zaja űzi el, amire ijedten kapja oda a fejét. Sóhajtva lép, s veszi fel a földről, végül szótlan végigmegy a konyhán, visszatologatva a fiókokat, s a kiborogatott dobozokat is megpróbálja visszarendezni.*
- Neked aztán van tehetséged a rendetlenséghez. *Jegyzi meg, miközben kezébe söpör egy adag fűszerfélét. Megfordul, hogy kiszórja, mikor megakad a szeme a tócsán, amiről két dolog jut az eszébe. Vagy a tea, amit korábban adott a férfinak, vagy pedig ijedtében odacsinált, amikor ráköszönt. Egy ruhát hajít Shen felé.*
- Visszarendezek mindent, de Azt, te takarítod fel. *Nem akarja tudni, vajon melyik gondolat az igaz. Lemondó mosollyal fordul vissza a szekrényekhez. *~Miféle furcsa szerzetet vezetett ide az erdő?~ Utána megmutatom a fürdőt. Gyerünk, gyerünk! *Sürgeti határozottan.*