Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 23:00:17
Üzenet elküldve: 2017-04-18 23:00:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Shiriqa//
*Ha odabent beszélgetnének, Yeza biztosan elcsípte volna az árulkodó jeleket Shiriqa vonásain, mikor Sylwerant említette, de így erről az érdekes részletről egyelőre lemarad.
Azt valahogy sejtette, hogy az őrszolgálatba nem vonják be, meglehet, ezért is ejtette el olyan könnyelműen a felajánlást.
~Szép!~ mosolyodik el újfent a kérdésre. Korholná is a balgaságát, amiért ilyen könnyelműen elárulta magát, de amúgy se volna túl nehéz kitalálni a származását. A temperamentuma elég sokat elárul, bár tény, hogy arról itt még egyelőre nem tudnak túl sokat.*
- Wegtorenben születtem *mondja.* - Arrafelé ez nem nagy szó.
*Különös. Az intrikához és ügyeskedéshez szokott fül mindjárt puhatolózást vél a kérdés mögött, de valami mintha mégis azt súgná, ez az ártatlanság valódi. Persze nem hallgat rá. Az ilyesmire hallgatni mindig túl veszélyes.*
- És te? *kérdez vissza, mielőtt a ő múltjára fordulna a beszélgetés.* - Hogy keveredtél ide az erdő közepére?
//Shiriqa//
*Ha odabent beszélgetnének, Yeza biztosan elcsípte volna az árulkodó jeleket Shiriqa vonásain, mikor Sylwerant említette, de így erről az érdekes részletről egyelőre lemarad.
Azt valahogy sejtette, hogy az őrszolgálatba nem vonják be, meglehet, ezért is ejtette el olyan könnyelműen a felajánlást.
~Szép!~ mosolyodik el újfent a kérdésre. Korholná is a balgaságát, amiért ilyen könnyelműen elárulta magát, de amúgy se volna túl nehéz kitalálni a származását. A temperamentuma elég sokat elárul, bár tény, hogy arról itt még egyelőre nem tudnak túl sokat.*
- Wegtorenben születtem *mondja.* - Arrafelé ez nem nagy szó.
*Különös. Az intrikához és ügyeskedéshez szokott fül mindjárt puhatolózást vél a kérdés mögött, de valami mintha mégis azt súgná, ez az ártatlanság valódi. Persze nem hallgat rá. Az ilyesmire hallgatni mindig túl veszélyes.*
- És te? *kérdez vissza, mielőtt a ő múltjára fordulna a beszélgetés.* - Hogy keveredtél ide az erdő közepére?
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:10:26
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:10:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Yeza//
*Ha már magára vállalta azt a szerepet, hogy mindenki anyját játssza itt az erődben, akkor illik megjegyeznie a neveket, de azért mindig jobb óvatosnak lenni, sokkal kevésbé jön ki rosszul akkor, ha egy bizonytalan nevet kérdésként vezet fel, és esetleg téved. Saját nevére csak rábólint, aztán még beljebb húzódik és az istálló falának dől. Így persze nem tud társa szemébe nézni, de ez a sötétben amúgy sem túl fontos, inkább bámulja vele az esőt. Azon kissé meglepődik, hogy rögtön Sylwerannal párosítja össze őt Yeza a szavaival, persze valószínűleg ő hall ki belőle többet a kelleténél az elmúlt pár óra eseményeinek fényében. Nem igazán tudja mit mondjon, hogyan szabadkozzon, honnan tudhatja vajon ez az újonc hogy együtt vannak, de szerencsére nem is várnak tőle semmilyen választ, másfelé terelődik a téma. A felé forduló fejet persze észleli a szeme sarkából és ő is az ember felé fordul a gesztust viszonozni, amit hall az viszont ismét meglepi.*
- Nem, de köszönöm. Általában egy valakit szoktunk csak kint hagyni, de a mostani fennforgás miatt jobbnak láttam ha ma éjjel megduplázzuk a létszámot.
*Ez még persze az őrködésnek szól, aztán visszatér inkább arra ami sokkal jobban érdekli.*
- Sok óriást ismersz? Merrefelé élnek?
*Azt persze nem hitte el, hogy csupán az eső miatt jött ki a lány, de ha nem akarja kiadni magából ami a lelkét nyomja, akkor nem áll neki harapófogóval kiszenvedni belőle. Nem nyomasztja még jobban kellemetlen kérdésekkel, csak próbál ismerkedni, barátkozni, egyszerűen itt lenni vele, mellette.*
//Yeza//
*Ha már magára vállalta azt a szerepet, hogy mindenki anyját játssza itt az erődben, akkor illik megjegyeznie a neveket, de azért mindig jobb óvatosnak lenni, sokkal kevésbé jön ki rosszul akkor, ha egy bizonytalan nevet kérdésként vezet fel, és esetleg téved. Saját nevére csak rábólint, aztán még beljebb húzódik és az istálló falának dől. Így persze nem tud társa szemébe nézni, de ez a sötétben amúgy sem túl fontos, inkább bámulja vele az esőt. Azon kissé meglepődik, hogy rögtön Sylwerannal párosítja össze őt Yeza a szavaival, persze valószínűleg ő hall ki belőle többet a kelleténél az elmúlt pár óra eseményeinek fényében. Nem igazán tudja mit mondjon, hogyan szabadkozzon, honnan tudhatja vajon ez az újonc hogy együtt vannak, de szerencsére nem is várnak tőle semmilyen választ, másfelé terelődik a téma. A felé forduló fejet persze észleli a szeme sarkából és ő is az ember felé fordul a gesztust viszonozni, amit hall az viszont ismét meglepi.*
- Nem, de köszönöm. Általában egy valakit szoktunk csak kint hagyni, de a mostani fennforgás miatt jobbnak láttam ha ma éjjel megduplázzuk a létszámot.
*Ez még persze az őrködésnek szól, aztán visszatér inkább arra ami sokkal jobban érdekli.*
- Sok óriást ismersz? Merrefelé élnek?
*Azt persze nem hitte el, hogy csupán az eső miatt jött ki a lány, de ha nem akarja kiadni magából ami a lelkét nyomja, akkor nem áll neki harapófogóval kiszenvedni belőle. Nem nyomasztja még jobban kellemetlen kérdésekkel, csak próbál ismerkedni, barátkozni, egyszerűen itt lenni vele, mellette.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:46:52
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:46:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Shiriqa//
*Eléggé elveszik a gondolataiban, ráadásul az egyre hevesebb égiháború is az érzékei ellen dolgozik. Nem mintha szándékában állt volna elmenekülni az érkező társaság elől. Az igazat megvallva még örül is neki. Azt hitte, majd neki kell módot találni rá, hogy egy kicsit jobban megismerhesse a rendhagyó óriást.
Bólint a neve hallatán és el is mosolyodik. Mindig jelentőséget tulajdonít neki, ha elsőre megjegyzik a nevét. Sokan egyértelműen elvárják ezt a gesztust, de a tények azt a gyakorlatot támasztják alá, hogy legtöbbször a nevek csak elmennek az ember füle mellett, s csak idővel ragadnak meg az emlékezetében, ha már van valami lényeges vagy fontos, amit párosítani lehet hozzá.*
- Te pedig Shiriqa. *Ő nem kérdésként vezeti be a dolgot, hanem határozott bizonyossággal.*
- Szeretem az esőt *hazudja olyan őszinte mosollyal a zuhogó cseppek közé bámulva, hogy egy pillanatra még ő maga is elhiszi.*
- Figyeltelek ma a riadó alatt *mondja, de a tekintete továbbra is az esőfüggöny felé réved.* - Remekül kiegészítitek egymást Sylwerannal.
*Elhallgat egy kicsit, de mielőtt a másik megszólalna, újra beszélni kezd.*
- Azon viszont csodálkozom, amit a vacsoránál mondtál. *A barna szempár lassan fordul Shiriqa felé.* - Épp elég óriást ismerek, hogy kételkedjek, amikor azt állítod, így *méri végig egy elnéző mosollyal* - kényelmesebb.
- Kell segítség az őrségbe? *kérdezi aztán, világossá téve, hogy nem firtatja Shiriqa döntését, és nem is vár magyarázatot. Megkapja majd úgyis. Előbb vagy utóbb.*
//Shiriqa//
*Eléggé elveszik a gondolataiban, ráadásul az egyre hevesebb égiháború is az érzékei ellen dolgozik. Nem mintha szándékában állt volna elmenekülni az érkező társaság elől. Az igazat megvallva még örül is neki. Azt hitte, majd neki kell módot találni rá, hogy egy kicsit jobban megismerhesse a rendhagyó óriást.
Bólint a neve hallatán és el is mosolyodik. Mindig jelentőséget tulajdonít neki, ha elsőre megjegyzik a nevét. Sokan egyértelműen elvárják ezt a gesztust, de a tények azt a gyakorlatot támasztják alá, hogy legtöbbször a nevek csak elmennek az ember füle mellett, s csak idővel ragadnak meg az emlékezetében, ha már van valami lényeges vagy fontos, amit párosítani lehet hozzá.*
- Te pedig Shiriqa. *Ő nem kérdésként vezeti be a dolgot, hanem határozott bizonyossággal.*
- Szeretem az esőt *hazudja olyan őszinte mosollyal a zuhogó cseppek közé bámulva, hogy egy pillanatra még ő maga is elhiszi.*
- Figyeltelek ma a riadó alatt *mondja, de a tekintete továbbra is az esőfüggöny felé réved.* - Remekül kiegészítitek egymást Sylwerannal.
*Elhallgat egy kicsit, de mielőtt a másik megszólalna, újra beszélni kezd.*
- Azon viszont csodálkozom, amit a vacsoránál mondtál. *A barna szempár lassan fordul Shiriqa felé.* - Épp elég óriást ismerek, hogy kételkedjek, amikor azt állítod, így *méri végig egy elnéző mosollyal* - kényelmesebb.
- Kell segítség az őrségbe? *kérdezi aztán, világossá téve, hogy nem firtatja Shiriqa döntését, és nem is vár magyarázatot. Megkapja majd úgyis. Előbb vagy utóbb.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:14:21
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:14:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Yeza//
*Tény és való hogy Trayakkal eddig nem sokat közösködtek, pontosabban, nem beszélgettek még semmi személyesről. Ettől függetlenül az ég világon semmi ellenérzése sincs felé a faja miatt, és most sem azért jött ki mert ne bízna benne, de ha az az egy óriás tényleg csak egy nagyobb csapat előőrse volt, akkor jobb ha ketten strázsálnak kint ma éjszaka. Ha eddig nem is, hát a mai éjszakán biztosan beszélgetnek majd valamiről, hiszen az eső miatt gyakran fog majd bemenekülni mellé a toronyba (szerencsére új méretével már el is férnek bent ketten), akkor meg csak nem ülnek majd néma csendben egymás mellett. Most viszont még friss, még a körüljárón baktat oda-vissza, így hamar feltűnik neki az épületből kikódorgó alak, aki az északkeleti saroknál lévő istálló felé veszi az irányt.*
~ Ilyenkor akar kilovagolni? ~
*Mi másért menne valaki késő este, kezdődő viharban az istállóba? Jó éjszakát kívánni a lovának? Meglehet, sosem lehet tudni. A sok újonc jelenléte valamelyest óvatosságra inti, ha pedig szokatlan, váratlan, különös dolgok történnek, akkor inkább utána jár, így le is mászik fentről és beslattyog a tetőrész alá a vöröstől egy-két lépésnyire.*
- Szia. Yeza, ugye?
*Nem biztos hogy jól emlékszik a nevére, vagy az arcára, elég hirtelen nőtt meg a vörös, vagy legalább vöröshöz hasonló hajú lányok száma az erődben.*
- Minden rendben?
*Neki nem tűnik fel, és bizonyára Yezának sem fog, de sokkal beszédesebb amióta kisebb lett. Talán a varázslat egy mellékhatása, vagy csupán azért lenne, mert jobban érzi magát új bőrében? Azért nem akar túlságosan tolakodó lenni, azt is megérti ha a másik inkább egyedül maradna, de abban biztos, hogy nem jókedvéből jött ki az esőbe, a sötétbe, hidegbe egyedül ücsörögni. Az is biztos, hogy Shiriqa barátságos arca és kedves mosolya sokkal bizalomgerjesztőbb így, hogy már nem kétszer akkora mint mindenki más.*
//Yeza//
*Tény és való hogy Trayakkal eddig nem sokat közösködtek, pontosabban, nem beszélgettek még semmi személyesről. Ettől függetlenül az ég világon semmi ellenérzése sincs felé a faja miatt, és most sem azért jött ki mert ne bízna benne, de ha az az egy óriás tényleg csak egy nagyobb csapat előőrse volt, akkor jobb ha ketten strázsálnak kint ma éjszaka. Ha eddig nem is, hát a mai éjszakán biztosan beszélgetnek majd valamiről, hiszen az eső miatt gyakran fog majd bemenekülni mellé a toronyba (szerencsére új méretével már el is férnek bent ketten), akkor meg csak nem ülnek majd néma csendben egymás mellett. Most viszont még friss, még a körüljárón baktat oda-vissza, így hamar feltűnik neki az épületből kikódorgó alak, aki az északkeleti saroknál lévő istálló felé veszi az irányt.*
~ Ilyenkor akar kilovagolni? ~
*Mi másért menne valaki késő este, kezdődő viharban az istállóba? Jó éjszakát kívánni a lovának? Meglehet, sosem lehet tudni. A sok újonc jelenléte valamelyest óvatosságra inti, ha pedig szokatlan, váratlan, különös dolgok történnek, akkor inkább utána jár, így le is mászik fentről és beslattyog a tetőrész alá a vöröstől egy-két lépésnyire.*
- Szia. Yeza, ugye?
*Nem biztos hogy jól emlékszik a nevére, vagy az arcára, elég hirtelen nőtt meg a vörös, vagy legalább vöröshöz hasonló hajú lányok száma az erődben.*
- Minden rendben?
*Neki nem tűnik fel, és bizonyára Yezának sem fog, de sokkal beszédesebb amióta kisebb lett. Talán a varázslat egy mellékhatása, vagy csupán azért lenne, mert jobban érzi magát új bőrében? Azért nem akar túlságosan tolakodó lenni, azt is megérti ha a másik inkább egyedül maradna, de abban biztos, hogy nem jókedvéből jött ki az esőbe, a sötétbe, hidegbe egyedül ücsörögni. Az is biztos, hogy Shiriqa barátságos arca és kedves mosolya sokkal bizalomgerjesztőbb így, hogy már nem kétszer akkora mint mindenki más.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:36:10
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:36:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Venár Vacsora//
//Tárgyaló//
*Elmélkedik, csodás! Az elmélkedésnél kevés jobb időtöltés van ezen a világon, így az elf ismét egy jó pontot gyűjt be a gnómnál. Ennek megfelelően Jezabiel el is mosolyodik. Nem érzi a másik gondterheltségét, valahogy az érzelmekkel kapcsolatos kérdésekben sosem mozgott otthonosan, egyszerűen betudja annyinak, hogy gondolkodik, és egy ideig még gondolkodni szeretne, azt meg természetesen jobb magányosan tenni, nyugalomban, mint kint a tömegben.*
- Rendben. Szerintem ma hamar lefekszem, holnap korán reggel megnézem a körüljárót, viszont utána lehet elugrom gyorsan a mágustoronyba.
*Különös lehet az "elugrom gyorsan" kifejezés, hiszen nincs a szomszédban, de neki tényleg csak annyi az egész, hogy egyik lába itt, másik ott.*
- Nem tervezek sokat ott időzni, talán csak egy-két órát, estére biztos itthon leszek.
*Ettől csak még érdekesebb lehet, hiszen maga az oda út is elég hosszú lenne normális esetben, pláne ha még vissza is tervez jönni.*
- Miattam nem kell aggódnod, amit egyik oldalról elvesztettem, az a másikon felerősödött. Meg tudom védeni magamat, és titeket is, sokkal jobban mint anno a folyónál.
*Sejtelmes mosollyal áll fel közben a helyéről.*
- Nem hiszem hogy ma még találkoznánk, de azért majd egyél te is valamit. Jó éjt!
*Ezzel búcsúzik, és indul is el a nagyterem felé. Légvonalban, egyenesen a nagyterem felé, nem arra amerről jöttek, homlokegyenest a falnak. Léptei közben halkan még motyog valamit és nagyon reméli hogy sikerül is a varázslata, ha már felvágna vele, különben igencsak komikusan felkenődik majd a falra. Ha sikerrel jár, akkor annál nagyobb lehet a hatás, hiszen úgy sétál majd keresztül az erőd belső falán, mintha az ott sem lenne.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
//Tárgyaló//
*Elmélkedik, csodás! Az elmélkedésnél kevés jobb időtöltés van ezen a világon, így az elf ismét egy jó pontot gyűjt be a gnómnál. Ennek megfelelően Jezabiel el is mosolyodik. Nem érzi a másik gondterheltségét, valahogy az érzelmekkel kapcsolatos kérdésekben sosem mozgott otthonosan, egyszerűen betudja annyinak, hogy gondolkodik, és egy ideig még gondolkodni szeretne, azt meg természetesen jobb magányosan tenni, nyugalomban, mint kint a tömegben.*
- Rendben. Szerintem ma hamar lefekszem, holnap korán reggel megnézem a körüljárót, viszont utána lehet elugrom gyorsan a mágustoronyba.
*Különös lehet az "elugrom gyorsan" kifejezés, hiszen nincs a szomszédban, de neki tényleg csak annyi az egész, hogy egyik lába itt, másik ott.*
- Nem tervezek sokat ott időzni, talán csak egy-két órát, estére biztos itthon leszek.
*Ettől csak még érdekesebb lehet, hiszen maga az oda út is elég hosszú lenne normális esetben, pláne ha még vissza is tervez jönni.*
- Miattam nem kell aggódnod, amit egyik oldalról elvesztettem, az a másikon felerősödött. Meg tudom védeni magamat, és titeket is, sokkal jobban mint anno a folyónál.
*Sejtelmes mosollyal áll fel közben a helyéről.*
- Nem hiszem hogy ma még találkoznánk, de azért majd egyél te is valamit. Jó éjt!
*Ezzel búcsúzik, és indul is el a nagyterem felé. Légvonalban, egyenesen a nagyterem felé, nem arra amerről jöttek, homlokegyenest a falnak. Léptei közben halkan még motyog valamit és nagyon reméli hogy sikerül is a varázslata, ha már felvágna vele, különben igencsak komikusan felkenődik majd a falra. Ha sikerrel jár, akkor annál nagyobb lehet a hatás, hiszen úgy sétál majd keresztül az erőd belső falán, mintha az ott sem lenne.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 17:22:44
Üzenet elküldve: 2017-04-18 17:22:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Jezabiel//
*Sylweran érdeklődve hallgatja a gnómot, miközben nagyban bólogat, de tapintatosan nem szakítja félbe a másik mondandóját. Végül ennek is a végére érnek, az elf pedig addigra már karjait összefonva, gondterhelten ücsörög, és a térdét fixírozza.*
- Hm, értem... köszönöm. *küld egy bátorító mosolyt eztán a lány felé.*
- Elmélkedem még egy sort ezen a mágia dolgon. Téged pedig arra kérlek, hogy a védelmen tedd ezt. Rendben van? *mondja végül, majd felsóhajt, és feláll.*
- Nos, köszönöm a türelmed. Menj csak vacsorázni. Én még elidőzök itt egy kissé. *mosolyog a lányra, szomorkás szemekkel. Valahogy különösen bánatosnak tűnik. Ha pedig Jezabiel kimegy a teremből, ő még valóban ott marad, és jó ideig nem bukkan fel.*
//Jezabiel//
*Sylweran érdeklődve hallgatja a gnómot, miközben nagyban bólogat, de tapintatosan nem szakítja félbe a másik mondandóját. Végül ennek is a végére érnek, az elf pedig addigra már karjait összefonva, gondterhelten ücsörög, és a térdét fixírozza.*
- Hm, értem... köszönöm. *küld egy bátorító mosolyt eztán a lány felé.*
- Elmélkedem még egy sort ezen a mágia dolgon. Téged pedig arra kérlek, hogy a védelmen tedd ezt. Rendben van? *mondja végül, majd felsóhajt, és feláll.*
- Nos, köszönöm a türelmed. Menj csak vacsorázni. Én még elidőzök itt egy kissé. *mosolyog a lányra, szomorkás szemekkel. Valahogy különösen bánatosnak tűnik. Ha pedig Jezabiel kimegy a teremből, ő még valóban ott marad, és jó ideig nem bukkan fel.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 11:13:49
Üzenet elküldve: 2017-04-18 11:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Venár Vacsora//
*Yeza végeredményben egészen könnyeden kezeli a helyzetet. Mosolygós vállvonása leginkább arra enged következtetni, hogy maga is csak nevet az egészen. Ó, igen, az a mosolygás ennél jóval vadabb helyzetekben is volt már vendég a fiatal vonásokon. Sok-sok mindent el tud rejteni mögé.
~Csak egy egér...~ legyint az egyetértő semmiség Sylveran szavaira. Itt, a világ egy olyan szegletén, ahol az élet érték. Bohókás túlzássá keni a pironkodó mosolygás az egész jelenetet. Bársonybölcsőben ringatott kisasszonykák szeppent ijedelme. Meghagyja a báját. Hallgatásra inti a felszólalni emelkedő valóságot. Az ő valóságát, melyben a patkányok lerágták az utcakölykök ujjait, akik összebújva kucorogtak egy dohos sarokban. Vacogva melegítette őket egymás láztól forró teste. Ezek a loncsos szőrű, éles fogú dögök pedig mohóságukban meg se várták, hogy elinduljanak a túlvilágra. Egymás hegyén-hátán tülekedve igyekeztek az apró testekhez férni. A gombszemek ártatlansága Yeza számára elvész ebben a kitörölhetetlen emlékben. Az emlékben, amit megtart magának. A szégyennel kiegyezik helyette. Azzal már épp elég jól bánik, nem fog rajta sebet ejteni most sem.
Viszont az apró megjegyzések, odasúgott kommentárok elmaradnak Wäor felé, pedig a vörös figyelő tekintete ezúttal is fürkész alapossággal járja az összegyűlteket. Figyeli a kialakuló beszélgetéseket a szende kis romantikát a nomád és rőt hajú félvér között, akit ő egyelőre elfként jegyez magában. A másik két újoncot, akik szintúgy nem merülnek beszélgetésbe, mint ők. A személyes gyász jeleit az elfen, aki valószínűleg másnap eligazítja majd őket. Az évődő sumákolást a Sylverannal beszélő kettős, vagy inkább párocska részéről. Neveket is szép számmal tud már párosítani az arcokhoz. A nyurga szőkeségről is érdekes dolgok derülnek ki. Óriás... Már ezt a tényt kivéve is épp elég érdekes volt, hogy külön oldalt kapjon a gondolatban vezetett jegyzetek között.
Az ételből alig csippent pár falatot. Azt is inkább csak azért, hogy ne tűnjön ki annyira a mások felé forduló figyelme.
Nem sokkal Siriqa távozása után aztán felkel ő is a helyéről.*
- Körülnézek *súgja Wäornak, aztán szépen, feltűnésmentesen kicsorog a sokaság közül a friss levegőre.
//Kint//
Átvág az esőfüggönyön és behúzódik az istálló teteje által még viszonylag védett kis sávba. Letelepszik egy tuskó csonkjára és átöleli a térdeit.
Hallgatja az esőt, mélyre szívja az illatát és az a mosolygás lassan leolvad az arcáról. Nem érzi magát idevalónak. Wäor boldogulni fog itt, a képességei szépen belesimulnak az itteni elvárásokba, de ő... És az arckifejezés, amit a vadászon látott, mikor az asztal tetejére szökve szembefordult vele. Nem bántódik meg, ha kinevetik, ha hónapokig céltáblája lesz az elmésebbnél elmésebb megjegyzéseknek. Ha ez az egész a céhházban történik annak idején, s Wäor is beáll a csipkelődők közé, azt fel sem venné. De most, most az elevenjébe vágott az a kifejezés.
Épp annyira egyedül érzi magát, mint ott a birtokon. A vadász már egy közülük, ő pedig csak magára számíthat. Jobb, ha hozzászokik ehhez a felálláshoz. Haszontalan és buta dolog lenne álltatnia magát. Az árulás melegágya a bizalom. Nyomorultul érzi magát. Értéktelennek és elárultnak.
A gyilokjárót figyeli, meg a váratlan vendég által megzúzott falat. Baljós előérzete van, de nem kergeti el, inkább belekapaszkodik, hogy terelje el a figyelmét az ÉN nyomorúságáról.
Mintha valami figyelne odakintről. Valami, ami ott gubbaszt a sötétben, amire ugyanez az eső hullik. Aminek a sziluettjét szinte látni véli a villámok fényénél. Talán csak a saját démonai.*
*Yeza végeredményben egészen könnyeden kezeli a helyzetet. Mosolygós vállvonása leginkább arra enged következtetni, hogy maga is csak nevet az egészen. Ó, igen, az a mosolygás ennél jóval vadabb helyzetekben is volt már vendég a fiatal vonásokon. Sok-sok mindent el tud rejteni mögé.
~Csak egy egér...~ legyint az egyetértő semmiség Sylveran szavaira. Itt, a világ egy olyan szegletén, ahol az élet érték. Bohókás túlzássá keni a pironkodó mosolygás az egész jelenetet. Bársonybölcsőben ringatott kisasszonykák szeppent ijedelme. Meghagyja a báját. Hallgatásra inti a felszólalni emelkedő valóságot. Az ő valóságát, melyben a patkányok lerágták az utcakölykök ujjait, akik összebújva kucorogtak egy dohos sarokban. Vacogva melegítette őket egymás láztól forró teste. Ezek a loncsos szőrű, éles fogú dögök pedig mohóságukban meg se várták, hogy elinduljanak a túlvilágra. Egymás hegyén-hátán tülekedve igyekeztek az apró testekhez férni. A gombszemek ártatlansága Yeza számára elvész ebben a kitörölhetetlen emlékben. Az emlékben, amit megtart magának. A szégyennel kiegyezik helyette. Azzal már épp elég jól bánik, nem fog rajta sebet ejteni most sem.
Viszont az apró megjegyzések, odasúgott kommentárok elmaradnak Wäor felé, pedig a vörös figyelő tekintete ezúttal is fürkész alapossággal járja az összegyűlteket. Figyeli a kialakuló beszélgetéseket a szende kis romantikát a nomád és rőt hajú félvér között, akit ő egyelőre elfként jegyez magában. A másik két újoncot, akik szintúgy nem merülnek beszélgetésbe, mint ők. A személyes gyász jeleit az elfen, aki valószínűleg másnap eligazítja majd őket. Az évődő sumákolást a Sylverannal beszélő kettős, vagy inkább párocska részéről. Neveket is szép számmal tud már párosítani az arcokhoz. A nyurga szőkeségről is érdekes dolgok derülnek ki. Óriás... Már ezt a tényt kivéve is épp elég érdekes volt, hogy külön oldalt kapjon a gondolatban vezetett jegyzetek között.
Az ételből alig csippent pár falatot. Azt is inkább csak azért, hogy ne tűnjön ki annyira a mások felé forduló figyelme.
Nem sokkal Siriqa távozása után aztán felkel ő is a helyéről.*
- Körülnézek *súgja Wäornak, aztán szépen, feltűnésmentesen kicsorog a sokaság közül a friss levegőre.
//Kint//
Átvág az esőfüggönyön és behúzódik az istálló teteje által még viszonylag védett kis sávba. Letelepszik egy tuskó csonkjára és átöleli a térdeit.
Hallgatja az esőt, mélyre szívja az illatát és az a mosolygás lassan leolvad az arcáról. Nem érzi magát idevalónak. Wäor boldogulni fog itt, a képességei szépen belesimulnak az itteni elvárásokba, de ő... És az arckifejezés, amit a vadászon látott, mikor az asztal tetejére szökve szembefordult vele. Nem bántódik meg, ha kinevetik, ha hónapokig céltáblája lesz az elmésebbnél elmésebb megjegyzéseknek. Ha ez az egész a céhházban történik annak idején, s Wäor is beáll a csipkelődők közé, azt fel sem venné. De most, most az elevenjébe vágott az a kifejezés.
Épp annyira egyedül érzi magát, mint ott a birtokon. A vadász már egy közülük, ő pedig csak magára számíthat. Jobb, ha hozzászokik ehhez a felálláshoz. Haszontalan és buta dolog lenne álltatnia magát. Az árulás melegágya a bizalom. Nyomorultul érzi magát. Értéktelennek és elárultnak.
A gyilokjárót figyeli, meg a váratlan vendég által megzúzott falat. Baljós előérzete van, de nem kergeti el, inkább belekapaszkodik, hogy terelje el a figyelmét az ÉN nyomorúságáról.
Mintha valami figyelne odakintről. Valami, ami ott gubbaszt a sötétben, amire ugyanez az eső hullik. Aminek a sziluettjét szinte látni véli a villámok fényénél. Talán csak a saját démonai.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-17 21:57:49
Üzenet elküldve: 2017-04-17 21:57:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Utoljára akkor találkozott ilyen megütköző tekintettel, amikor annak idején azt találta mondani a nagyanyjának, hogy a nadrág vonzóbb egy nőn, mint a szoknya. Ez jut eszébe arról a szempárról, ami szerencséjére most még csak Khanra tűzi rá árnyékát. Ő addig jobb-balra nézelődik, és csak néha-néha helyesel, ha éppen őt kérdezik, vagy a férfi olyat találna mondani, amit meg kell erősíteni.*
- Bizony. *Nagyon szaporán rázza a fejét függőlegesen, alátámasztva, hogy elvégre ők mégis csak gyógyszerért mentek, s csak reménykedik benne, hogy nem lesz keresztkérdés arra vonatkozólag, hogy miféle gyógyszerért. Főleg, hogy nem neki kell megválaszolnia, ugyanis a Vöröske elméje, ha sarokba szorítják, elképesztően nagy bődületességeket képes megkreálni, ahelyett, hogy az igazat mondaná. Máskor persze, amikor nem feltétlenül kellene, mint most is, túlárad belőle az őszinteség.*
- Ott leszünk. *Bólint rá ő is jó kedéllyel, pár falattal a szájában, sőt, azzal a megkönnyebbült érzettel, hogy ezt milyen könnyen megúszták. Az most nem fordul meg a fejében, hogy talán túlságosan is könnyen, ezt bizonyítandó, hogy amikor hitvese először hajol hozzá, hogy úgy kommunikáljon vele, mintha a levegőbe beszélne, ő arra is könnyed stílussal felel.*
- Ugyan drágám, hiszen láthattad, kézben tartok mindent. *A férfi második hajlásánál viszont annyira megakad, hogy nem is a rumért, hanem a vízért nyúl, és még azt is félrenyeli. Ez az egyik oka többek között annak, hogy teljesen elvörösödik az arca. A másik két ok az a mondanivaló tartalma, és annak hatása a lányra. Enyhén szemérmesen néz maga elé, majd csak szeme sarkából pillant fel a többi asztaluknál ülő felé, vajon ők is hallották-e. Egészen biztos benne, hogy Khan nagyon is jól tudja mikor, mit és miért mond, és mivel szereti őt ilyen-olyan helyzetekben „kínozgatni”, ez is afféle játék lehet, azon túl, hogy teljesen igaz is persze. De hát azt most csak nem mondhatja, hogy ezt még behajtja, ha felmentek a szobájukba. Nem, ő is hasonló eszközhöz nyúl, hogy visszadobja a labdát.
Ha már úgyis a teljesen haszontalan víz van a kezében, hát nem rest ügyetlenkedni, és az egészet magára önteni „véletlenül”. Fel is szisszen a mellkasát érő hidegtől, de a cél inkább a bal oldaláról érkező figyelem felkeltése.*
- Jaj ne már! *El is vesz a férfi elől egy szalvétát, hogy azzal törölgesse magát szárazra, színpadias mozdulatokkal, de persze nem kapkodja el.* Most nézd meg… *Nagyokat sóhajtozva rázza a fejét, magát törölgetve.*
- Hogy mondod? Ja, igen… *Forgatja meg a szemét.* Kicsit úgy érzem magam, mintha barna lennék. Meg aztán, nehogy véletlenül összekeverj valamelyikkel. *Jelentőség teljes pillantást vet oldalra.*
*Utoljára akkor találkozott ilyen megütköző tekintettel, amikor annak idején azt találta mondani a nagyanyjának, hogy a nadrág vonzóbb egy nőn, mint a szoknya. Ez jut eszébe arról a szempárról, ami szerencséjére most még csak Khanra tűzi rá árnyékát. Ő addig jobb-balra nézelődik, és csak néha-néha helyesel, ha éppen őt kérdezik, vagy a férfi olyat találna mondani, amit meg kell erősíteni.*
- Bizony. *Nagyon szaporán rázza a fejét függőlegesen, alátámasztva, hogy elvégre ők mégis csak gyógyszerért mentek, s csak reménykedik benne, hogy nem lesz keresztkérdés arra vonatkozólag, hogy miféle gyógyszerért. Főleg, hogy nem neki kell megválaszolnia, ugyanis a Vöröske elméje, ha sarokba szorítják, elképesztően nagy bődületességeket képes megkreálni, ahelyett, hogy az igazat mondaná. Máskor persze, amikor nem feltétlenül kellene, mint most is, túlárad belőle az őszinteség.*
- Ott leszünk. *Bólint rá ő is jó kedéllyel, pár falattal a szájában, sőt, azzal a megkönnyebbült érzettel, hogy ezt milyen könnyen megúszták. Az most nem fordul meg a fejében, hogy talán túlságosan is könnyen, ezt bizonyítandó, hogy amikor hitvese először hajol hozzá, hogy úgy kommunikáljon vele, mintha a levegőbe beszélne, ő arra is könnyed stílussal felel.*
- Ugyan drágám, hiszen láthattad, kézben tartok mindent. *A férfi második hajlásánál viszont annyira megakad, hogy nem is a rumért, hanem a vízért nyúl, és még azt is félrenyeli. Ez az egyik oka többek között annak, hogy teljesen elvörösödik az arca. A másik két ok az a mondanivaló tartalma, és annak hatása a lányra. Enyhén szemérmesen néz maga elé, majd csak szeme sarkából pillant fel a többi asztaluknál ülő felé, vajon ők is hallották-e. Egészen biztos benne, hogy Khan nagyon is jól tudja mikor, mit és miért mond, és mivel szereti őt ilyen-olyan helyzetekben „kínozgatni”, ez is afféle játék lehet, azon túl, hogy teljesen igaz is persze. De hát azt most csak nem mondhatja, hogy ezt még behajtja, ha felmentek a szobájukba. Nem, ő is hasonló eszközhöz nyúl, hogy visszadobja a labdát.
Ha már úgyis a teljesen haszontalan víz van a kezében, hát nem rest ügyetlenkedni, és az egészet magára önteni „véletlenül”. Fel is szisszen a mellkasát érő hidegtől, de a cél inkább a bal oldaláról érkező figyelem felkeltése.*
- Jaj ne már! *El is vesz a férfi elől egy szalvétát, hogy azzal törölgesse magát szárazra, színpadias mozdulatokkal, de persze nem kapkodja el.* Most nézd meg… *Nagyokat sóhajtozva rázza a fejét, magát törölgetve.*
- Hogy mondod? Ja, igen… *Forgatja meg a szemét.* Kicsit úgy érzem magam, mintha barna lennék. Meg aztán, nehogy véletlenül összekeverj valamelyikkel. *Jelentőség teljes pillantást vet oldalra.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-17 18:15:31
Üzenet elküldve: 2017-04-17 18:15:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Shiriqa is úgy dönt, inkább járja a falat vacsora helyett, és bár a mélységi nem különösebben tudja hova tenni, egyszerűen rá fogja arra, hogy nem bízik benne az óriás. Hogy tudja-e hibáztatni érte vagy sem, nem képez problémakört Tray fejében, megszokta már, hogy nem a szeme fénye a társainak, bár kétség kívül egyre elfogadóbbak. Sem lelki megnyugvást, sem törést nem okoz ez Bolhás gazdájának, az teszi a dolgát, akinek tetszik tetszik, akinek nem, az meg nyaljon sót és ne találjon vizet. Shiriqával sem volt alkalma, illetve ha alkalma lett is volna, nem kerítettek rá sort, hogy beszélgetésbe mélyedjenek ez idáig, s talán eztán is így marad. Két csendes egyén nehezen találja meg a közös hangot. A vadász egyszerűen elkönyveli, hogy a nem annyira óriási óriás megkíméli őt a fertályóránkénti körjárattól, s kényelmesen kikönyököl az őrtorony peremére.*
~Ha ennyire járkálni akar, nem fogok hadakozni ellene.~
~Ha ennyire járkálni akar, nem fogok hadakozni ellene.~
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:47:07
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:47:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
~ Ti ketten. Holnap. Az irodámban. ~
*Ha ezeket a szavakat valahol elszórtan használja Sylweran velük szemben, a hideg akkor is végigszaladt volna Khan gerince mentén, de így, hogy nyíltan és határozottan egy szentenciába sűríti őket, még akarva sem tud másfajta értelmezést adni nekik a nyilvánvalónál. A nyakszegést most csak azért kerülik nagy valószínűséggel el, mert a leendő venároknak nem az volna a legjobb üdvözlőceremónia, ha rajtuk demonstrálnák miképp bánnak el az engedetlenekkel. Szóval nyertek egy fél napot/éjszakát, amíg ezt az egész meccset újra le kell játszaniuk, mindezt egy negyedik személy, Shiriqa jelenlétében.
Helyeslően bólint a Vörös kiegészítésére, miszerint az ő fegyvereit a csapdaként ásott verembe hajítva hagyták, sajátjait pedig elkobozták, miután kisétált az oltalmat nyújtó erdősávból, hogy valami csökött ötletnél fogva bejuttassa magát a macskanépség "erődítményébe". Fejben akkor és most is jól összeállt a kép, de a gyakorlat nagyon másképp sült el. És mivel túlélték, így megmaradt asszonyával szemben az a kártyája, amit egy jövendő, vitás ügy lezárásához tartogat: "bementem utánad egy emberhúsra éhes macskahad közé, hogy kihozzalak". Az részletkérdés ami felett úrias nemtörődömséggel fog majd elsiklani, hogy ha nincs ott Dyn és nem elég gyors, segítséget sem kapnak a nősténytől, amiért megmentette a kicsinyét.*
- Medicináért mentünk az erdőbe. Cseréltünk: amit a vadontól kértünk, azért fizettünk valami mással, hogy ne vívjuk ki a szellemek haragját.
*A vizet ő most eltolja magától, de részegségig sincs kedve magát inni, úgyhogy a kettőt kombinálva, felvizezi a bort, amit legutóbbi artheniori útjukkal hoztak vissza Vadvédbe a többiek és a tányérjára kimért, tisztes adagú sült mellé azt kezdi el kortyolgatni.*
- Nem, War... a kölyök az anyjával maradt, amikor elmenekültünk a táborukból. És ott leszünk. *A tradicionális (már ha van ilyen) venár-köszönéssel nyugtázza Sylweran parancsát, azután maguk is maradnak, mert az elf szobára megy a másik vörössel, láthatóan van a tudósnak is valami elszámolni valója a nyurga venárvezérrel.
Akkor odahajol asszonyához, de nem fordul felé, mintha ettől kevésbé lenne feltűnő, hogy hozzá beszél.*
- A teljes őszinteség nem a legdiplomatikusabb sem pedig a legbölcsebb dolog akkor, ha érző lényekkel beszélünk. *Ezt annak lapélére, hogy legközelebb talán ne akarják rögtön tökön rúgni saját magukat azzal, hogy kalapot lóbálva futnak az "igazságszolgáltatás" karjaiba. Már épp visszaegyenesedne, amikor irányt váltva még egy pillanatra megint odahajol, ezúttal egy leheletnyivel közelebb.*
- És akarlak. Most, egy asztalon fekve. *Ezerkarátos mosollyal zár, mert amíg asszonyával foglalkozik sem jár azon az agya, hogy milyen válogatott tortúrák várnak rájuk a szabályokkal való szembemenés miatt.*
- Nekem tűnt csak fel, hogy Vadhon, izé... Véd egy kicsit rőtbe borult?
~ Ti ketten. Holnap. Az irodámban. ~
*Ha ezeket a szavakat valahol elszórtan használja Sylweran velük szemben, a hideg akkor is végigszaladt volna Khan gerince mentén, de így, hogy nyíltan és határozottan egy szentenciába sűríti őket, még akarva sem tud másfajta értelmezést adni nekik a nyilvánvalónál. A nyakszegést most csak azért kerülik nagy valószínűséggel el, mert a leendő venároknak nem az volna a legjobb üdvözlőceremónia, ha rajtuk demonstrálnák miképp bánnak el az engedetlenekkel. Szóval nyertek egy fél napot/éjszakát, amíg ezt az egész meccset újra le kell játszaniuk, mindezt egy negyedik személy, Shiriqa jelenlétében.
Helyeslően bólint a Vörös kiegészítésére, miszerint az ő fegyvereit a csapdaként ásott verembe hajítva hagyták, sajátjait pedig elkobozták, miután kisétált az oltalmat nyújtó erdősávból, hogy valami csökött ötletnél fogva bejuttassa magát a macskanépség "erődítményébe". Fejben akkor és most is jól összeállt a kép, de a gyakorlat nagyon másképp sült el. És mivel túlélték, így megmaradt asszonyával szemben az a kártyája, amit egy jövendő, vitás ügy lezárásához tartogat: "bementem utánad egy emberhúsra éhes macskahad közé, hogy kihozzalak". Az részletkérdés ami felett úrias nemtörődömséggel fog majd elsiklani, hogy ha nincs ott Dyn és nem elég gyors, segítséget sem kapnak a nősténytől, amiért megmentette a kicsinyét.*
- Medicináért mentünk az erdőbe. Cseréltünk: amit a vadontól kértünk, azért fizettünk valami mással, hogy ne vívjuk ki a szellemek haragját.
*A vizet ő most eltolja magától, de részegségig sincs kedve magát inni, úgyhogy a kettőt kombinálva, felvizezi a bort, amit legutóbbi artheniori útjukkal hoztak vissza Vadvédbe a többiek és a tányérjára kimért, tisztes adagú sült mellé azt kezdi el kortyolgatni.*
- Nem, War... a kölyök az anyjával maradt, amikor elmenekültünk a táborukból. És ott leszünk. *A tradicionális (már ha van ilyen) venár-köszönéssel nyugtázza Sylweran parancsát, azután maguk is maradnak, mert az elf szobára megy a másik vörössel, láthatóan van a tudósnak is valami elszámolni valója a nyurga venárvezérrel.
Akkor odahajol asszonyához, de nem fordul felé, mintha ettől kevésbé lenne feltűnő, hogy hozzá beszél.*
- A teljes őszinteség nem a legdiplomatikusabb sem pedig a legbölcsebb dolog akkor, ha érző lényekkel beszélünk. *Ezt annak lapélére, hogy legközelebb talán ne akarják rögtön tökön rúgni saját magukat azzal, hogy kalapot lóbálva futnak az "igazságszolgáltatás" karjaiba. Már épp visszaegyenesedne, amikor irányt váltva még egy pillanatra megint odahajol, ezúttal egy leheletnyivel közelebb.*
- És akarlak. Most, egy asztalon fekve. *Ezerkarátos mosollyal zár, mert amíg asszonyával foglalkozik sem jár azon az agya, hogy milyen válogatott tortúrák várnak rájuk a szabályokkal való szembemenés miatt.*
- Nekem tűnt csak fel, hogy Vadhon, izé... Véd egy kicsit rőtbe borult?
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:11:37
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:11:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Venár Vacsora//
//Mindenki//
*Miután megbizonyosodott arról, hogy Soreyl már rendben lesz, fel is siet a szobájába átöltözni. Jó meleg ruhát vesz, a lehető legvízhatlanabbat amit talál, persze nem sok esély van rá hogy megússza szárazon, de legalább a legfelülre vett csuklyás hosszúköpeny lepergeti majd a nagyját az esőnek. Meg is indul ismét lefelé, tekintetével már a lépcsőről Sylwerant keresve, de nem látja sehol az elfet, annál inkább szegeződik rá sok méregető tekintet. Elejét veszi inkább a sutyorgásnak és a találgatásoknak, oda sétál a hydra szobor elé, mondhatjuk hogy ez a terem legszembetűnőbb pontja, megköszörüli a torkát, aztán fennhangon megszólal.*
- Jó étvágyat mindenkinek!
*Ezzel csak a figyelmet szeretné magára felhívni, meg hát, valamiféle pozitív benyomást kelteni az újakra, mosolyog is hozzá egy kicsit.*
- Sylweran már minden fontosat elmondott, én csak tisztázni szeretném mi is történt velem. Nem kell aggódnotok, nincs semmi bajom, saját akaratomból történt a változás és visszafordítható, biztonságos. Nem is szeretnék nagy feneket keríteni neki. Oh, Shiriqa vagyok.
*Fordul itt az új arcok felé, hiszen eszébe jut hogy bár kiállt beszélni, de be nem mutatkozott.*
- Ha bármiben segítségre lenne szükségetek bátran forduljatok hozzám. Ha esetleg előfordulna a jövőben, hogy egy méterrel magasabb alakban jelenek meg ne lepődjetek meg, óriás vagyok, csak így kicsiben lényegesen kényelmesebb az élet. Szóval, ennyi.
*Néz ismét szét régi társai közt még mindig mosolyogva.*
- Kint leszek ma este Trayakkal őrködni.
*Ezt még odabiggyeszti a végére, aztán indul is. Kifelé menet még azért egy csirkecombot felmarkol és abba harapva lép ki az udvarra, ott pedig indul is rögtön az első feljárón fel az északi falra. Nem tervez itt szobrozni, járkál majd gyakran oda-vissza, meg persze néha behúzódik a mélységi mellé száradni és melegedni.*
//Mindenki//
*Miután megbizonyosodott arról, hogy Soreyl már rendben lesz, fel is siet a szobájába átöltözni. Jó meleg ruhát vesz, a lehető legvízhatlanabbat amit talál, persze nem sok esély van rá hogy megússza szárazon, de legalább a legfelülre vett csuklyás hosszúköpeny lepergeti majd a nagyját az esőnek. Meg is indul ismét lefelé, tekintetével már a lépcsőről Sylwerant keresve, de nem látja sehol az elfet, annál inkább szegeződik rá sok méregető tekintet. Elejét veszi inkább a sutyorgásnak és a találgatásoknak, oda sétál a hydra szobor elé, mondhatjuk hogy ez a terem legszembetűnőbb pontja, megköszörüli a torkát, aztán fennhangon megszólal.*
- Jó étvágyat mindenkinek!
*Ezzel csak a figyelmet szeretné magára felhívni, meg hát, valamiféle pozitív benyomást kelteni az újakra, mosolyog is hozzá egy kicsit.*
- Sylweran már minden fontosat elmondott, én csak tisztázni szeretném mi is történt velem. Nem kell aggódnotok, nincs semmi bajom, saját akaratomból történt a változás és visszafordítható, biztonságos. Nem is szeretnék nagy feneket keríteni neki. Oh, Shiriqa vagyok.
*Fordul itt az új arcok felé, hiszen eszébe jut hogy bár kiállt beszélni, de be nem mutatkozott.*
- Ha bármiben segítségre lenne szükségetek bátran forduljatok hozzám. Ha esetleg előfordulna a jövőben, hogy egy méterrel magasabb alakban jelenek meg ne lepődjetek meg, óriás vagyok, csak így kicsiben lényegesen kényelmesebb az élet. Szóval, ennyi.
*Néz ismét szét régi társai közt még mindig mosolyogva.*
- Kint leszek ma este Trayakkal őrködni.
*Ezt még odabiggyeszti a végére, aztán indul is. Kifelé menet még azért egy csirkecombot felmarkol és abba harapva lép ki az udvarra, ott pedig indul is rögtön az első feljárón fel az északi falra. Nem tervez itt szobrozni, járkál majd gyakran oda-vissza, meg persze néha behúzódik a mélységi mellé száradni és melegedni.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:39:30
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:39:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Végighallgatva a többi bemutatkozást (szívét a remény szikrája töltötte el, látva Sylweran emberi arckifejezéseit és mozdulatait; nem zsarnok fog a nyára ülni), Sunuko azzal a kevés információval, amit kapott, felvázolta magának a szituációt: magát és Legrant beleszámítva négy újonc van ebben a teremben. Legrant már kedveli, a Yeza nevezetűnek pedig balszerencsés kezdete volt. Nem az ő hibája. Az utolsó pedig Wäoreyn. milyen furcsa név. nem sokat tud elmondani róla a kevés beszédjéből sem. Sok ember férfi viselkedik így, sokszor egyenesen más fajokkal szemben. Hiába, gyanakvásunk szüleinktől öröklődött, ami a félelem magjából sarjad. Milyen kár.
Fél szemmel tanúja vezetőjük hangulatváltozásának is, ahogy nézését is észrevette. Bár nem ő volt a célpont, még ő is kényelmetlenül kezdte el érezni magát addig a kis ideig. Amennyit hallotta őt beszélni, rájött, hogy valami igen "kényelmetlen" eseményről kelljen hogy szó essék, hogy ilyen állapotba hozzák őt. Márpedig akkor a sors segítse őket.
Gondol arra, hogy kikérdi Legran véleményét a dologról, de miután hallja a további utasításokat, és a jókívánságot, úgy dönt inkább majd fent beszéli meg vele. Ha valóban egy szobát osztanak meg.
Most már túl sok személy van a teremben ahhoz, hogy az összes arcot meg tudja jegyezni. Csak az újoncok, Jezaibel, Sylweran, és a mellette ülő Mylnara vésődik bele az eszébe, mielőtt ismét az ételnek szentelné figyelmét. Ugyanis most kezdődik falatozása igazán. Szavát nem is hallani a vacsora során, ugyanis az alkoholhoz sem nyúl. Nem, ő neki elég egy pohár forró tea a távoli helyekről származó fűszerekkel, és neki vidám lesz az egész napja! Nem is hiszi, hogy bírná azt az erős itókát, amit Artheniorban nyújtogatnak egymásnak az ivópajtások. Már az erős szagától is elbódul.
A pörkölthöz nem nyúl hozzá. Evett ő már félig nyers wargmájat is, de ami szag abból az "ételből" árad... ha ilyen lenne a többi kaja minősége is, lenne egy-két szava a készítőjükhöz, annyi biztos.
Visszatér Jezabiel is, csak azért hogy a vezérrel együtt ismét eltűnjék. Kíváncsi természetét magába kell most fojtania, nem hiszi, hogy az első napon még jóhiszeműen veszik a kikémlelést. Ekkor ismét agyába villan, hogy alig pár perccel ezelőtt egy személy halálhírét hallhatta. Miért eszik akkor ilyen kedéllyel? Körbenéz, és szeme megakad az elf asszony szomorú arckifejezésén, aki felajánlotta segítségét velük kapcsolatban. Sunuko borúsan nézi őt, mintha abban reménykedne, hogy búját telepatikus úton át tudná szívni őbelé. Most már csökken étvágya és jókedve, miközben azon gondolkozik, hogy vajon milyen közel állhatott e tag mindegyikükhöz. Zsoldos? Barát? Családtag? A holnapi nap is eszébe jut, ami valószínűleg tele lesz fáradalommal, az új helyzet kényszerű hozzászokásával és alkalmazásával. Ő még kibírja, mindig is alkalmazkodó típus volt? De a többiek?*
*Végighallgatva a többi bemutatkozást (szívét a remény szikrája töltötte el, látva Sylweran emberi arckifejezéseit és mozdulatait; nem zsarnok fog a nyára ülni), Sunuko azzal a kevés információval, amit kapott, felvázolta magának a szituációt: magát és Legrant beleszámítva négy újonc van ebben a teremben. Legrant már kedveli, a Yeza nevezetűnek pedig balszerencsés kezdete volt. Nem az ő hibája. Az utolsó pedig Wäoreyn. milyen furcsa név. nem sokat tud elmondani róla a kevés beszédjéből sem. Sok ember férfi viselkedik így, sokszor egyenesen más fajokkal szemben. Hiába, gyanakvásunk szüleinktől öröklődött, ami a félelem magjából sarjad. Milyen kár.
Fél szemmel tanúja vezetőjük hangulatváltozásának is, ahogy nézését is észrevette. Bár nem ő volt a célpont, még ő is kényelmetlenül kezdte el érezni magát addig a kis ideig. Amennyit hallotta őt beszélni, rájött, hogy valami igen "kényelmetlen" eseményről kelljen hogy szó essék, hogy ilyen állapotba hozzák őt. Márpedig akkor a sors segítse őket.
Gondol arra, hogy kikérdi Legran véleményét a dologról, de miután hallja a további utasításokat, és a jókívánságot, úgy dönt inkább majd fent beszéli meg vele. Ha valóban egy szobát osztanak meg.
Most már túl sok személy van a teremben ahhoz, hogy az összes arcot meg tudja jegyezni. Csak az újoncok, Jezaibel, Sylweran, és a mellette ülő Mylnara vésődik bele az eszébe, mielőtt ismét az ételnek szentelné figyelmét. Ugyanis most kezdődik falatozása igazán. Szavát nem is hallani a vacsora során, ugyanis az alkoholhoz sem nyúl. Nem, ő neki elég egy pohár forró tea a távoli helyekről származó fűszerekkel, és neki vidám lesz az egész napja! Nem is hiszi, hogy bírná azt az erős itókát, amit Artheniorban nyújtogatnak egymásnak az ivópajtások. Már az erős szagától is elbódul.
A pörkölthöz nem nyúl hozzá. Evett ő már félig nyers wargmájat is, de ami szag abból az "ételből" árad... ha ilyen lenne a többi kaja minősége is, lenne egy-két szava a készítőjükhöz, annyi biztos.
Visszatér Jezabiel is, csak azért hogy a vezérrel együtt ismét eltűnjék. Kíváncsi természetét magába kell most fojtania, nem hiszi, hogy az első napon még jóhiszeműen veszik a kikémlelést. Ekkor ismét agyába villan, hogy alig pár perccel ezelőtt egy személy halálhírét hallhatta. Miért eszik akkor ilyen kedéllyel? Körbenéz, és szeme megakad az elf asszony szomorú arckifejezésén, aki felajánlotta segítségét velük kapcsolatban. Sunuko borúsan nézi őt, mintha abban reménykedne, hogy búját telepatikus úton át tudná szívni őbelé. Most már csökken étvágya és jókedve, miközben azon gondolkozik, hogy vajon milyen közel állhatott e tag mindegyikükhöz. Zsoldos? Barát? Családtag? A holnapi nap is eszébe jut, ami valószínűleg tele lesz fáradalommal, az új helyzet kényszerű hozzászokásával és alkalmazásával. Ő még kibírja, mindig is alkalmazkodó típus volt? De a többiek?*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:02:29
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:02:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Érdeklődve hallgatja a fejleményeket, és mosolyogva köszönti az újakat. (És nevetve az elszabadult venár vadállatot) Érdekes ez az ismételt vérfrissítés, úgy tűnik megint igazi egyéniségekkel gazdagodnak. Meg egy halom vörössel. Meruwiel városában egészen ritkának számított az a hajszín, ami az elf nőnek is van, itt pedig szinte már nincs is másmilyen nő, csak vörös. Ezen muszáj elvigyorodnia gondolatait követően.
Végül szomorú témához is jutnak az óriás után. Niavihoz.*
- Ne... *hagyja el egy erőtlen kis sóhaj a száját, és könny szökik a szemébe. De tányérjára szegezi tekintetét, és inkább nem is néz a többiekre. Csak megfogja a kupát a végén, bort tölt bele, és halkan suttog valamit, miközben tósztot mondanak a lányra. Ezután csendben is marad, és csak maga elé réved. Egészen addig, amíg Khan és Dyntina fel nem szólalnak. Ekkor végre van valami, ami kiszakíthatja a mély fájdalomból, és elterelheti a figyelmét Niaviról, mielőtt sírva fakad venár társai körében. Nem akar gyengének tűnni, de ez a bejelentés most nagyon mélyen érintette. Viszont amit két társa mesél, az még neki is új. Sylweran látszólag ennek ellenére ura a helyzetnek, és ki is osztja a parancsokat. Kell is ez a határozottság, főleg a ma esti óriás támadás után.*
- Ha nincs más, én szívesen segítek az újaknak. *jelentkezik mosolyogva a feladatra. Azért persze nem akarja elvenni másoktól ezt a lehetőséget, de ha nem akad más, akkor ő itt van, ezt azért jó ha tudják. Küld is egy bátorító mosolyt ismét a nem régen érkezettek felé, azután pedig Sylweran meg is engedi, hogy hozzálássanak a vacsorához, és távozik Jezabiellel. Meruwiel szed egy kis salátát meg kecskesajtot, tojást és egy kis mellet a csirkéből, de csak turkál a tányérjában. Ismét Niavi jár a fejében, és leterítik az érzelmei. Nincs étvágya, pedig éhes. Soreylt keresi tekintetével egy idő múltán. Tudja, hogy a férfi közelebb állt a lányhoz valamiképpen. Biztosan még nála is szörnyebbül érzi magát. De hát Niavi neki szinte a barátnője volt... az íjásztársa, az új családja egy tagja...
Szomorúan néz vissza a tányérjába, és villájával arrébb tol egy kis sajtot. Mindenki vidáman falatozik körülötte... de ő nem lenne képes rá.*
A hozzászólás írója (Meruwiel Berenil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 19:03:50
*Érdeklődve hallgatja a fejleményeket, és mosolyogva köszönti az újakat. (És nevetve az elszabadult venár vadállatot) Érdekes ez az ismételt vérfrissítés, úgy tűnik megint igazi egyéniségekkel gazdagodnak. Meg egy halom vörössel. Meruwiel városában egészen ritkának számított az a hajszín, ami az elf nőnek is van, itt pedig szinte már nincs is másmilyen nő, csak vörös. Ezen muszáj elvigyorodnia gondolatait követően.
Végül szomorú témához is jutnak az óriás után. Niavihoz.*
- Ne... *hagyja el egy erőtlen kis sóhaj a száját, és könny szökik a szemébe. De tányérjára szegezi tekintetét, és inkább nem is néz a többiekre. Csak megfogja a kupát a végén, bort tölt bele, és halkan suttog valamit, miközben tósztot mondanak a lányra. Ezután csendben is marad, és csak maga elé réved. Egészen addig, amíg Khan és Dyntina fel nem szólalnak. Ekkor végre van valami, ami kiszakíthatja a mély fájdalomból, és elterelheti a figyelmét Niaviról, mielőtt sírva fakad venár társai körében. Nem akar gyengének tűnni, de ez a bejelentés most nagyon mélyen érintette. Viszont amit két társa mesél, az még neki is új. Sylweran látszólag ennek ellenére ura a helyzetnek, és ki is osztja a parancsokat. Kell is ez a határozottság, főleg a ma esti óriás támadás után.*
- Ha nincs más, én szívesen segítek az újaknak. *jelentkezik mosolyogva a feladatra. Azért persze nem akarja elvenni másoktól ezt a lehetőséget, de ha nem akad más, akkor ő itt van, ezt azért jó ha tudják. Küld is egy bátorító mosolyt ismét a nem régen érkezettek felé, azután pedig Sylweran meg is engedi, hogy hozzálássanak a vacsorához, és távozik Jezabiellel. Meruwiel szed egy kis salátát meg kecskesajtot, tojást és egy kis mellet a csirkéből, de csak turkál a tányérjában. Ismét Niavi jár a fejében, és leterítik az érzelmei. Nincs étvágya, pedig éhes. Soreylt keresi tekintetével egy idő múltán. Tudja, hogy a férfi közelebb állt a lányhoz valamiképpen. Biztosan még nála is szörnyebbül érzi magát. De hát Niavi neki szinte a barátnője volt... az íjásztársa, az új családja egy tagja...
Szomorúan néz vissza a tányérjába, és villájával arrébb tol egy kis sajtot. Mindenki vidáman falatozik körülötte... de ő nem lenne képes rá.*
A hozzászólás írója (Meruwiel Berenil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 19:03:50
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 18:02:35
Üzenet elküldve: 2017-04-15 18:02:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Venár Vacsora//
//Sylweran//
*Szó nélkül követi Sylwerant, és már akkor helyet foglal amikor a férfi elkezdi gyújtogatni a fáklyákat a tanácsteremben, hiszen ebből egyértelművé válik hogy ez az úti cél.*
- Kibírom.
*Mosolyogva legyint az elf előzékenységére, aztán hallgatja a kérdéseit.*
- Nos. A mágia... Sok minden elveszett, vagyis, van amire én már képtelen vagyok, többségében apróságok. Ezek az... nevezzük isteneknek őket az egyszerűség kedvéért, hatalmuknál fogva mintha magukhoz követeltek volna bizonyos varázslatokat, talán leginkább így tudnám elmagyarázni egyszerűen. Régen mindenkinek minden elérhető volt, most már vannak dolgok amikre csak az adott "istenek" hívei képesek. Nem értem mi alapján működik ez az egész és nem is kaptam a kérdésre senkitől kielégítő választ, egyszerűen úgy fest, hogy a hívők képesek rá, mások pedig nem. Hogy mitől számít valaki hívőnek azt nem tudom, hogy tényleg ezek az "istenek" válogatják-e ki maguknak a kiválasztottakat, vagy csupán egyéni döntés kérdése... Jelenleg egyszerűen képtelenek vagyunk erre magyarázatot találni. Én nem hiszem hogy ezek az entitások istenek lennének, így a... nevezzük "szakrális mágiának", szóval a szakrális mágiákra képtelen vagyok. Ez az egész viszont kétoldalú, akik az istenekben hisznek azok egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozott módon képesek az elementáris mágiára. Nekem aki nem az istenek tanait követi, ez teljes mértékig elérhető maradt.
Röviden ami hasznos és fontos lenne, iránytűt és pecsétet már nem tudok készíteni, és a gondolati kommunikációm képessége is elveszett, ha igazak a hírek, akkor Teysus hívei kapták meg ezeket. Nem tudok fegyvert és páncélt sem idézni magamnak, de ez már egyéni probléma.
*Ismét felvillant egy mosolyt.*
- Félteni azért nem kell, az elemeket továbbra is kézben tartom. Az óriásról is hallottam, de megmondom őszintén, nem tudom mit lehetne tenni ilyesmik ellen. Árkot ásni a védfal körül, vízzel vagy tüskékkel, esetleg mindkettővel töltve, vagy egyszerűen emelni rajta. Sajnos a hosszútávon hatékony védelmi mágiákat nem tanítják sehol, ezeket a titkokat féltve őrzik. Talán megfelelő arany ellenében tudnánk ilyesmit Artheniortól vásárolni, de kétlem hogy belemennének. Találmányok, nos... Hatalmas nyílpuskákat telepíthetnénk egy-egy toronyra, több fáklyát rakhatnánk ki, de ugye azzal be is vonzzuk a veszélyt. Jelzőcsapdákat helyezhetnénk ki esetleg, ami csörömpöl ha valami elég közel jut, de minden második vadra is beriasztanának. Gondolkodom majd a problémán. A mágustoronynál sem sok biztatót különöset, ami érdekes az a mágiákkal kapcsolatos, de azokat már elmeséltem.
*Igyekezett rövid és tömör lenni, ennyire sikerült.*
//Sylweran//
*Szó nélkül követi Sylwerant, és már akkor helyet foglal amikor a férfi elkezdi gyújtogatni a fáklyákat a tanácsteremben, hiszen ebből egyértelművé válik hogy ez az úti cél.*
- Kibírom.
*Mosolyogva legyint az elf előzékenységére, aztán hallgatja a kérdéseit.*
- Nos. A mágia... Sok minden elveszett, vagyis, van amire én már képtelen vagyok, többségében apróságok. Ezek az... nevezzük isteneknek őket az egyszerűség kedvéért, hatalmuknál fogva mintha magukhoz követeltek volna bizonyos varázslatokat, talán leginkább így tudnám elmagyarázni egyszerűen. Régen mindenkinek minden elérhető volt, most már vannak dolgok amikre csak az adott "istenek" hívei képesek. Nem értem mi alapján működik ez az egész és nem is kaptam a kérdésre senkitől kielégítő választ, egyszerűen úgy fest, hogy a hívők képesek rá, mások pedig nem. Hogy mitől számít valaki hívőnek azt nem tudom, hogy tényleg ezek az "istenek" válogatják-e ki maguknak a kiválasztottakat, vagy csupán egyéni döntés kérdése... Jelenleg egyszerűen képtelenek vagyunk erre magyarázatot találni. Én nem hiszem hogy ezek az entitások istenek lennének, így a... nevezzük "szakrális mágiának", szóval a szakrális mágiákra képtelen vagyok. Ez az egész viszont kétoldalú, akik az istenekben hisznek azok egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozott módon képesek az elementáris mágiára. Nekem aki nem az istenek tanait követi, ez teljes mértékig elérhető maradt.
Röviden ami hasznos és fontos lenne, iránytűt és pecsétet már nem tudok készíteni, és a gondolati kommunikációm képessége is elveszett, ha igazak a hírek, akkor Teysus hívei kapták meg ezeket. Nem tudok fegyvert és páncélt sem idézni magamnak, de ez már egyéni probléma.
*Ismét felvillant egy mosolyt.*
- Félteni azért nem kell, az elemeket továbbra is kézben tartom. Az óriásról is hallottam, de megmondom őszintén, nem tudom mit lehetne tenni ilyesmik ellen. Árkot ásni a védfal körül, vízzel vagy tüskékkel, esetleg mindkettővel töltve, vagy egyszerűen emelni rajta. Sajnos a hosszútávon hatékony védelmi mágiákat nem tanítják sehol, ezeket a titkokat féltve őrzik. Talán megfelelő arany ellenében tudnánk ilyesmit Artheniortól vásárolni, de kétlem hogy belemennének. Találmányok, nos... Hatalmas nyílpuskákat telepíthetnénk egy-egy toronyra, több fáklyát rakhatnánk ki, de ugye azzal be is vonzzuk a veszélyt. Jelzőcsapdákat helyezhetnénk ki esetleg, ami csörömpöl ha valami elég közel jut, de minden második vadra is beriasztanának. Gondolkodom majd a problémán. A mágustoronynál sem sok biztatót különöset, ami érdekes az a mágiákkal kapcsolatos, de azokat már elmeséltem.
*Igyekezett rövid és tömör lenni, ennyire sikerült.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 17:05:59
Üzenet elküldve: 2017-04-15 17:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Jezabiel//
- Gyere velem, kérlek. *szól Jezabielnek, amikor a gnóm lány odamegy hozzá a kérésére, és elindul a férfi a tanácsterem felé. Útközben megfog azért egy fáklyát, hogy ne a sötétben ácsorogjanak majd ott.
Belépnek a terem széles asztalához, ahol az ajtó két oldalára tett egy-egy fáklyát gondosan meggyújtja a férfi, majd a keze ügyében lévőt leteszi az egyik falon lévő üres tartóba. Így van valami világosság, hogy azért lássák egymást rendesen. Leül a vezér egy székre, és int a lánynak, hogy ő is tegye ezt nyugodtan.*
- Biztosan éhes vagy és fáradt, nem akarlak sokáig feltartani. *kezd bele ezután.*- De úgy érzem nem várathat ez a mágia dolog. Kérlek, meséld el, hogy mi van most ezzel. Mi az, ami eddig sikeres volt, de ezután nem lesz az, és mi lesz a medálokkal, iránytűkkel így. Hogyan lesz, hogyan tudjuk megoldani ezeket a problémákat. Te biztosan látsz valami kiutat. *mondja, kissé gondterheltnek tűnő arccal.*- Ez az óriás is nagyon aggasztó volt ma este... nem értem miért és hogyan tudott csak így felbukkanni... elgondolkoztam rajta, hogy talán valamiféle mágiát is tehetnénk Vadvédre. Ezekben Te vagy a szakértő. A védelmen is dolgozni kéne, így vagy úgy. Akár ügyes kis találmányokkal is. Valamint... van valami hír a Mágustoronynál? *érdeklődik egy kicsit a végén még.*
//Jezabiel//
- Gyere velem, kérlek. *szól Jezabielnek, amikor a gnóm lány odamegy hozzá a kérésére, és elindul a férfi a tanácsterem felé. Útközben megfog azért egy fáklyát, hogy ne a sötétben ácsorogjanak majd ott.
Belépnek a terem széles asztalához, ahol az ajtó két oldalára tett egy-egy fáklyát gondosan meggyújtja a férfi, majd a keze ügyében lévőt leteszi az egyik falon lévő üres tartóba. Így van valami világosság, hogy azért lássák egymást rendesen. Leül a vezér egy székre, és int a lánynak, hogy ő is tegye ezt nyugodtan.*
- Biztosan éhes vagy és fáradt, nem akarlak sokáig feltartani. *kezd bele ezután.*- De úgy érzem nem várathat ez a mágia dolog. Kérlek, meséld el, hogy mi van most ezzel. Mi az, ami eddig sikeres volt, de ezután nem lesz az, és mi lesz a medálokkal, iránytűkkel így. Hogyan lesz, hogyan tudjuk megoldani ezeket a problémákat. Te biztosan látsz valami kiutat. *mondja, kissé gondterheltnek tűnő arccal.*- Ez az óriás is nagyon aggasztó volt ma este... nem értem miért és hogyan tudott csak így felbukkanni... elgondolkoztam rajta, hogy talán valamiféle mágiát is tehetnénk Vadvédre. Ezekben Te vagy a szakértő. A védelmen is dolgozni kéne, így vagy úgy. Akár ügyes kis találmányokkal is. Valamint... van valami hír a Mágustoronynál? *érdeklődik egy kicsit a végén még.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 16:57:02
Üzenet elküldve: 2017-04-15 16:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Venár Vacsora//
//Sylweran//
*Elhangzik azért még pár érdekesség amíg a vezér mellett vár a sorára, de csak a gyilokjáró az, amihez neki köze is lenne. Így az út után nem sok kedve van újra kimenni megnézni, az éjszaka nem lenne probléma hiszen fényt tud csinálni magának, de ráér az majd holnap is. A mulatozás nem igazán az ő asztala, igyekszik távol maradni az alkoholtól, anélkül pedig inkább csak idegesítő a többiek jókedve és fesztelensége, mint szórakoztató. Enni viszont kell neki is, a vacsorát semmiképpen nem hagyja majd ki, de úgy tűnik csak van valami amit a vezérrel meg kellene beszélnie. Csak bólint, és várja hogy az elf elvezesse valamerre, legalábbis annak a módjából ahogy Sylweran fogalmazott arra következtet, hogy nem itt szeretne belekezdeni mindenki füle hallatára. Fáradt már ő is, kicsit nyűgös, éhes, de szerencsére meglehetősen jó kondíciónak örvendhet, ez a pár perc még ide vagy oda már nem oszt nem szoroz...*
//Sylweran//
*Elhangzik azért még pár érdekesség amíg a vezér mellett vár a sorára, de csak a gyilokjáró az, amihez neki köze is lenne. Így az út után nem sok kedve van újra kimenni megnézni, az éjszaka nem lenne probléma hiszen fényt tud csinálni magának, de ráér az majd holnap is. A mulatozás nem igazán az ő asztala, igyekszik távol maradni az alkoholtól, anélkül pedig inkább csak idegesítő a többiek jókedve és fesztelensége, mint szórakoztató. Enni viszont kell neki is, a vacsorát semmiképpen nem hagyja majd ki, de úgy tűnik csak van valami amit a vezérrel meg kellene beszélnie. Csak bólint, és várja hogy az elf elvezesse valamerre, legalábbis annak a módjából ahogy Sylweran fogalmazott arra következtet, hogy nem itt szeretne belekezdeni mindenki füle hallatára. Fáradt már ő is, kicsit nyűgös, éhes, de szerencsére meglehetősen jó kondíciónak örvendhet, ez a pár perc még ide vagy oda már nem oszt nem szoroz...*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 16:45:03
Üzenet elküldve: 2017-04-15 16:45:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Elkezdenek hát beszélni az újak, ám rögtön az első felszólaló, Yeza bemutatkozását megszakítja egy kisebb incidens. Méghozzá egy egér képében. Van is nagy csapkodás, meg istenezés szinte, Sylweran pedig mindeközben egyik szemöldökét felvonva, döbbent arckifejezéssel nézi a kialakuló komikus jelenetet. A végén pedig... felnevet. Az egér eliszkol, az elf pedig egy jó percnyi nevetés után néz csak vissza a tárasaságra.*
- Ez csak egy egér. *fonja karba a kezeit vigyorogva.*- Holnap kiteszek neki valami egérbarát csapdát, mielőtt Banya megtalálja, és ragut készít belőle. Aztán elengedem az erdőben. Nagyobb fenevadakkal is lesz dolgunk még, hagyjátok, hadd éljen, nem ártott senkinek. *legyint. Ám amíg lecsendesednek a kedélyek az asztalnál, hirtelen Jezabiel lép oda hozzá. És egy meglehetősen szép medált nyújt felé.*
- Áh, köszönöm. *veszi át, majd felhúzott szemöldökkel néz a kis gnómra.*- Szóval ennyi volt? Ez nem jó hír... holnap megbeszéljük. *sóhajt fel fejcsóválva, és miközben végre mindenki elhallgat, gyorsan a nyakába akasztja a medált.*
- No, elég legyen, folytassuk! *nyomatékosít is még, majd Sunuko el is kezdi újra.
Az elf elismerően biccent a férfi szavaira, majd Legrant is meghallgatják, végül pedig Wäor zárja a sort. Elég röviden. Sylweran egy apró vigyorral meg is csóválja a fejét.*
- Köszönöm a bemutatkozást. Szóval ha jól vettem ki a szavaitokból, mind venárnak készültök. Rendben van. *biccent. Majd végigmondja a beszédet, isznak Niavira, aztán felszólítja a társaságot rá, hogy meséljék el, ha történt valami amíg nem voltak itt. És bizony történt. Khan már mondja is. Az elf pedig meglepetten és kissé megütközve néz a férfira.*
- Mi a nyavalyát csináltatok ti kint, és merre mentetek?
*Nem lehetett az esemény túl közel, azt észrevették volna, ha valami intelligens faj lakik a közelükben. De minek mentek annyit és merre?*
- Elvették a fegyvereidet? *kérdez aztán a felálló Dyntitől, ám Khan is befejezi a mondandóját, és ez az ami még jobban megragadja a vezér figyelmét.*
- Mit hoztatok el?
*Egy pillanatig nagyon morcosan néz a párosra. Afféle, jobb ha menekültök tekintettel, ami valószínűleg arra utal, hogy amíg távol volt nagyon nem kellett volna cincogniuk az egereknek. Ezt a kifejezést pedig tudják már a venár jelöltek, hogy nagyon nem kell szeretni és nem sejtet túl sok jót. Ám a következő pillanatban csak megenyhülnek arcizmai, és felsóhajt.*
- És mi van a kölyökkel? *kérdezi ezután, de egy kis vacillálást követően úgy dönt, hogy talán hagynia kéne most a népet nekilátni az evéshez, úgyhogy kisvártatva megrázza a fejét egy gondolatban magával megvitatott témára.*
- Rendben van, elmondom mi lesz. Kérek egy vagy két jelentkezőt, aki holnap elmondja az újaknak, hogy miket vettünk át, és megmutatja nekik az edzés módokat. *mondja, majd vár, hogy valaki jelentkezik e, és azután folytatja.*- Akik már tudják, hogyna szokott zajlani egy napi edzés, azok reggel keljenek fel és csinálják a megszokott gyakorlatokat. Kivéve Khant és Dyntinát... meg persze Shiriqát. Ők egy reggeli bemelegítés után jöjjenek a Tanácsterembe. *mutat az északi szárny felé.*
- A holnapi délelőtti edzés után a régi jelöltek vágjanak néhány fát, és kezdjék el rendbe hozni a gyilokjárót. Ha Khanékkal megbeszéltük a részleteket, akkor lehet, hogy egy csapatra lesz szükség, hogy kimenjünk. Jezabiellel is beszélni szeretnék, mert a mágiával is, mint tudjátok, vannak sajnos gondok mostanában. Jól van... *sóhajt fel.*
- Leala, Tana, vigyétek fel Legran és Sunuko holmiját egy-egy szobába, aztán a vacsora után kísérjétek oda őket, ahová vittétek. *utasítja a két lány még Sylweran, majd visszanéz a többiekre.*
- Érezzétek jól magatokat minálunk, egyetek, igyatok, a fürdőt arra találjátok... *mutat irányba.*- Holnap pedig még pihenhettek az út után délelőtt, de azután pirkadatkor kelünk mindig. *intézi az újaknak még, aztán már mindenkinek.*
- Lássatok hozzá a vacsorához, köszönöm a figyelmeteket, holnap reggel mindenki kezdjen a kiosztott feladatával. Én a Tanácsteremben várok majd. Jezabiel, kérlek egy szóra... *szól azután a kis gnómnak, hogy valószínűleg rögtön felbolydul a vacsora asztal, és mindenki hangosan belekezd az evésbe. Nem is csoda, hiszen szép nagy, szaftos fűszeres csirkesültek vannak ott, erdei gyümölcsös mártásokkal, jó sok zöldséggel megpakolt húslevessel, pirított borsos gombákkal, kövön sült kecskesajttal, és egybefőtt tojásokkal. Na meg valami pörkölt szerű dolog, ami még Sylwerant is megijesztené, hogy hamarabb falja fel az elfet, mint az elf 'őt'. Csak a legbátrabbak láthatnak hozzá ahhoz, az biztos.*
*Elkezdenek hát beszélni az újak, ám rögtön az első felszólaló, Yeza bemutatkozását megszakítja egy kisebb incidens. Méghozzá egy egér képében. Van is nagy csapkodás, meg istenezés szinte, Sylweran pedig mindeközben egyik szemöldökét felvonva, döbbent arckifejezéssel nézi a kialakuló komikus jelenetet. A végén pedig... felnevet. Az egér eliszkol, az elf pedig egy jó percnyi nevetés után néz csak vissza a tárasaságra.*
- Ez csak egy egér. *fonja karba a kezeit vigyorogva.*- Holnap kiteszek neki valami egérbarát csapdát, mielőtt Banya megtalálja, és ragut készít belőle. Aztán elengedem az erdőben. Nagyobb fenevadakkal is lesz dolgunk még, hagyjátok, hadd éljen, nem ártott senkinek. *legyint. Ám amíg lecsendesednek a kedélyek az asztalnál, hirtelen Jezabiel lép oda hozzá. És egy meglehetősen szép medált nyújt felé.*
- Áh, köszönöm. *veszi át, majd felhúzott szemöldökkel néz a kis gnómra.*- Szóval ennyi volt? Ez nem jó hír... holnap megbeszéljük. *sóhajt fel fejcsóválva, és miközben végre mindenki elhallgat, gyorsan a nyakába akasztja a medált.*
- No, elég legyen, folytassuk! *nyomatékosít is még, majd Sunuko el is kezdi újra.
Az elf elismerően biccent a férfi szavaira, majd Legrant is meghallgatják, végül pedig Wäor zárja a sort. Elég röviden. Sylweran egy apró vigyorral meg is csóválja a fejét.*
- Köszönöm a bemutatkozást. Szóval ha jól vettem ki a szavaitokból, mind venárnak készültök. Rendben van. *biccent. Majd végigmondja a beszédet, isznak Niavira, aztán felszólítja a társaságot rá, hogy meséljék el, ha történt valami amíg nem voltak itt. És bizony történt. Khan már mondja is. Az elf pedig meglepetten és kissé megütközve néz a férfira.*
- Mi a nyavalyát csináltatok ti kint, és merre mentetek?
*Nem lehetett az esemény túl közel, azt észrevették volna, ha valami intelligens faj lakik a közelükben. De minek mentek annyit és merre?*
- Elvették a fegyvereidet? *kérdez aztán a felálló Dyntitől, ám Khan is befejezi a mondandóját, és ez az ami még jobban megragadja a vezér figyelmét.*
- Mit hoztatok el?
*Egy pillanatig nagyon morcosan néz a párosra. Afféle, jobb ha menekültök tekintettel, ami valószínűleg arra utal, hogy amíg távol volt nagyon nem kellett volna cincogniuk az egereknek. Ezt a kifejezést pedig tudják már a venár jelöltek, hogy nagyon nem kell szeretni és nem sejtet túl sok jót. Ám a következő pillanatban csak megenyhülnek arcizmai, és felsóhajt.*
- És mi van a kölyökkel? *kérdezi ezután, de egy kis vacillálást követően úgy dönt, hogy talán hagynia kéne most a népet nekilátni az evéshez, úgyhogy kisvártatva megrázza a fejét egy gondolatban magával megvitatott témára.*
- Rendben van, elmondom mi lesz. Kérek egy vagy két jelentkezőt, aki holnap elmondja az újaknak, hogy miket vettünk át, és megmutatja nekik az edzés módokat. *mondja, majd vár, hogy valaki jelentkezik e, és azután folytatja.*- Akik már tudják, hogyna szokott zajlani egy napi edzés, azok reggel keljenek fel és csinálják a megszokott gyakorlatokat. Kivéve Khant és Dyntinát... meg persze Shiriqát. Ők egy reggeli bemelegítés után jöjjenek a Tanácsterembe. *mutat az északi szárny felé.*
- A holnapi délelőtti edzés után a régi jelöltek vágjanak néhány fát, és kezdjék el rendbe hozni a gyilokjárót. Ha Khanékkal megbeszéltük a részleteket, akkor lehet, hogy egy csapatra lesz szükség, hogy kimenjünk. Jezabiellel is beszélni szeretnék, mert a mágiával is, mint tudjátok, vannak sajnos gondok mostanában. Jól van... *sóhajt fel.*
- Leala, Tana, vigyétek fel Legran és Sunuko holmiját egy-egy szobába, aztán a vacsora után kísérjétek oda őket, ahová vittétek. *utasítja a két lány még Sylweran, majd visszanéz a többiekre.*
- Érezzétek jól magatokat minálunk, egyetek, igyatok, a fürdőt arra találjátok... *mutat irányba.*- Holnap pedig még pihenhettek az út után délelőtt, de azután pirkadatkor kelünk mindig. *intézi az újaknak még, aztán már mindenkinek.*
- Lássatok hozzá a vacsorához, köszönöm a figyelmeteket, holnap reggel mindenki kezdjen a kiosztott feladatával. Én a Tanácsteremben várok majd. Jezabiel, kérlek egy szóra... *szól azután a kis gnómnak, hogy valószínűleg rögtön felbolydul a vacsora asztal, és mindenki hangosan belekezd az evésbe. Nem is csoda, hiszen szép nagy, szaftos fűszeres csirkesültek vannak ott, erdei gyümölcsös mártásokkal, jó sok zöldséggel megpakolt húslevessel, pirított borsos gombákkal, kövön sült kecskesajttal, és egybefőtt tojásokkal. Na meg valami pörkölt szerű dolog, ami még Sylwerant is megijesztené, hogy hamarabb falja fel az elfet, mint az elf 'őt'. Csak a legbátrabbak láthatnak hozzá ahhoz, az biztos.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:15:48
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:15:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
*Mint a barlang egykori, egyetlen vöröskéje, és e világ egyik leghiúbb teremtménye, természetesen ő sem tud elmenni a tény mellett, hogy megállíthatatlanul növekszik az egy helységre jutó rőt teremtések száma. Bosszúsan szisszen is egyet. Bár az ő szemszögéből nem lenne feltétlenül rossz, hiszen, ha drága férje kutyái itt rájuk akadnak, talán tévedésből egy másik piroskát fognak ki maguknak. Persze ettől eltekintve még mindig úgy érzi, túlságosan átlagossá kezd válni.
Sylweran lekoptatja egy időre, pedig az ő oldalát nagyon marja, hogy megtudja lesz-e alkohol a háznál vagy sem, de itt a hóhajú a vezér, és ez nem egy tolvajokból és bérencekből összeállt brigád, ahol nyugodtan kiélhetné azon hajlamait, hogy mindig ő legyen az élen, így visszahúzódik és nem firtatja a témát. Csak annyira zavarja meg a csendet, hogy magas hangon felnyikkanjon, amikor Khan a combjára mér egy kiadósat.*
- Áú! *Reflexből rúg bele az asztal alatt és szúrósan pillant rá.* Most mi van? *Suttogja.
Keserű szájízzel iszik bele a vízbe, ami előtte van, flegma szájhúzással tapasztalva, hogy annak nincs semmiféle utórengése, mint a rumnak.
Mély levegőt vesz és végig hallgatja a hosszúnak tűnő bejelentéseket, ahogy a bemutatkozásokat is. Nem az ő hibája, sosem volt képes öt percnél tovább tartósan hallatni bármiféle monológot. Így az elf beszédjének közepén valahol elvész és csak a valaki halálhírére figyel fel.*
- Jaj de borzalmas! *Álszent duma, de egyedül Khan ismerheti fel ezt a színészkedő hangot. Elméjében bőszen keres az említett illető arca után, de sötét ködben tapogatózik. Egyszerűen csak sosem volt olyan társasági lény, ahhoz túlságosan önző. Az itt levő venárok és venárjelöltek is vele túlságosan ellentétes jellemet mutatnak viszont, amihez kénytelen lesz megpróbálni hasonulni, ha tényleg vadász akar lenni, és nem akarja, hogy kirakják az erdőbe.
Felpörögnek a dolgok, újoncok szólalnak fel, mutatkoznak be, vagy kezdenek táncot az asztal tetején. Ami számára annyira nem különleges dolog, ha csak azt nem nézzük, hogy aludt már kocsmában is az asztallapján. És egyébként sem ér rá ezekkel foglalkozni, mivel hoznak neki valamit, ami jobban érdekli mindennél (kivéve persze a mellette ülő férfinél), a rumot. Az álgyász kifejezés feltűnően gyorsan olvad le az arcáról, és helyét átveszi a gyermekeket (és az alkoholistákat) jellemző vigyor. Köszönömöt formáz ajkaival vezérük felé, és nem rest már most az asztalnál belehúzni. Kapóra is jön, hogy mindenki most akar inni az elveszített venár nevére, így ő is úgy tesz, mintha azért emelné az üvegét.
Khanon végül a sor, hogy elmondja tegnapi napjukat, amit meglepően leegyszerűsítve mesél el, és pontosan ezért bízta meg őt vele. Ha Dyntin múlna még mindig ott tartanának a bejelentésekben, hogy azt próbálja megmagyarázni, hogy miért mentek szembe a szabályokkal és lógtak ki az erdőbe.*
- És *Emelkedik fel ura után, ha az már lehagyta a lehető legfontosabbat.* Elvették a fegyvereimet és egy árokba dobták a rumo… izé, a ruháim egy részével. *Megvakarja a tarkóját.*
~Most ezt miért mondtam?~
- Szóval, egy kisebb kolóniában élnek, annyira nem is messze innen. Elég fejlettnek tűntek, bár a nyelvünkön nem beszélnek, de használnak fegyvereket és krémeket is kevernek ki. Ja és jó erőset ütnek. Szeretnénk legalább a gödörig visszamenni többedmagunkkal, hogy visszaszerezzük a kardomat. Elég drága volt, és elég mesteri. *Többesszámban beszél magukról, de Khannak ebben az esetben nincs más választása, mint a beletörődés. Kivéve, ha nem akar egész nap lesújtó pillantásokat kapni a vöröstől.*
*Mint a barlang egykori, egyetlen vöröskéje, és e világ egyik leghiúbb teremtménye, természetesen ő sem tud elmenni a tény mellett, hogy megállíthatatlanul növekszik az egy helységre jutó rőt teremtések száma. Bosszúsan szisszen is egyet. Bár az ő szemszögéből nem lenne feltétlenül rossz, hiszen, ha drága férje kutyái itt rájuk akadnak, talán tévedésből egy másik piroskát fognak ki maguknak. Persze ettől eltekintve még mindig úgy érzi, túlságosan átlagossá kezd válni.
Sylweran lekoptatja egy időre, pedig az ő oldalát nagyon marja, hogy megtudja lesz-e alkohol a háznál vagy sem, de itt a hóhajú a vezér, és ez nem egy tolvajokból és bérencekből összeállt brigád, ahol nyugodtan kiélhetné azon hajlamait, hogy mindig ő legyen az élen, így visszahúzódik és nem firtatja a témát. Csak annyira zavarja meg a csendet, hogy magas hangon felnyikkanjon, amikor Khan a combjára mér egy kiadósat.*
- Áú! *Reflexből rúg bele az asztal alatt és szúrósan pillant rá.* Most mi van? *Suttogja.
Keserű szájízzel iszik bele a vízbe, ami előtte van, flegma szájhúzással tapasztalva, hogy annak nincs semmiféle utórengése, mint a rumnak.
Mély levegőt vesz és végig hallgatja a hosszúnak tűnő bejelentéseket, ahogy a bemutatkozásokat is. Nem az ő hibája, sosem volt képes öt percnél tovább tartósan hallatni bármiféle monológot. Így az elf beszédjének közepén valahol elvész és csak a valaki halálhírére figyel fel.*
- Jaj de borzalmas! *Álszent duma, de egyedül Khan ismerheti fel ezt a színészkedő hangot. Elméjében bőszen keres az említett illető arca után, de sötét ködben tapogatózik. Egyszerűen csak sosem volt olyan társasági lény, ahhoz túlságosan önző. Az itt levő venárok és venárjelöltek is vele túlságosan ellentétes jellemet mutatnak viszont, amihez kénytelen lesz megpróbálni hasonulni, ha tényleg vadász akar lenni, és nem akarja, hogy kirakják az erdőbe.
Felpörögnek a dolgok, újoncok szólalnak fel, mutatkoznak be, vagy kezdenek táncot az asztal tetején. Ami számára annyira nem különleges dolog, ha csak azt nem nézzük, hogy aludt már kocsmában is az asztallapján. És egyébként sem ér rá ezekkel foglalkozni, mivel hoznak neki valamit, ami jobban érdekli mindennél (kivéve persze a mellette ülő férfinél), a rumot. Az álgyász kifejezés feltűnően gyorsan olvad le az arcáról, és helyét átveszi a gyermekeket (és az alkoholistákat) jellemző vigyor. Köszönömöt formáz ajkaival vezérük felé, és nem rest már most az asztalnál belehúzni. Kapóra is jön, hogy mindenki most akar inni az elveszített venár nevére, így ő is úgy tesz, mintha azért emelné az üvegét.
Khanon végül a sor, hogy elmondja tegnapi napjukat, amit meglepően leegyszerűsítve mesél el, és pontosan ezért bízta meg őt vele. Ha Dyntin múlna még mindig ott tartanának a bejelentésekben, hogy azt próbálja megmagyarázni, hogy miért mentek szembe a szabályokkal és lógtak ki az erdőbe.*
- És *Emelkedik fel ura után, ha az már lehagyta a lehető legfontosabbat.* Elvették a fegyvereimet és egy árokba dobták a rumo… izé, a ruháim egy részével. *Megvakarja a tarkóját.*
~Most ezt miért mondtam?~
- Szóval, egy kisebb kolóniában élnek, annyira nem is messze innen. Elég fejlettnek tűntek, bár a nyelvünkön nem beszélnek, de használnak fegyvereket és krémeket is kevernek ki. Ja és jó erőset ütnek. Szeretnénk legalább a gödörig visszamenni többedmagunkkal, hogy visszaszerezzük a kardomat. Elég drága volt, és elég mesteri. *Többesszámban beszél magukról, de Khannak ebben az esetben nincs más választása, mint a beletörődés. Kivéve, ha nem akar egész nap lesújtó pillantásokat kapni a vöröstől.*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:06:55
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:06:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
//Sylweran//
*A beszéd és Yeza jelenete után érkezik vissza a szobájából, így lemarad mindenről ami fontos vagy érdekes lenne. Nem öltözött ki kifejezetten, sőt, teljesen hétköznapi itthoni göncöt húzott, apró termetével talán nem is hívja fel magára senkinek a figyelmét, habár éppen a vezérhez sétál.*
- Ezt már egy ideje át akartam adni.
*Át is nyújtja neki az egyik hydra medált.*
- Megbűvölni sajnos csak párat sikerült még az istenek érkezése előtt, azóta pedig hiába próbálkoztam. Sok minden megváltozott miattuk, sok képességem elveszett, iránytűt és pecsétet sem tudok csinálni többet.
*Halkan beszél, bőven elég ha az elf hallja, a többiek valószínűleg úgyis még a menekülő egér után nyújtogatják a nyakukat, vagy esznek, vagy egymással beszélgetnek.*
- Ne aggódjatok ha néha nem találtok, gyakran látogatom manapság a mágustornyot. Megvan még a pecsét amit annak idején adtam? Ha feltöröd, bárhol vagyok is, pár másodperc múlva itt leszek. Ha lehet, csak kifejezetten fontos alkalomkor használd.
*Megvárja még persze a válaszokat, talán valami feladatot is kap, vagy kérdéseket esetleg. Rég beszélt már Sylwerannal, már az egyszerű köszönéseken és hétköznapi semmiségeken kívül.*
//Sylweran//
*A beszéd és Yeza jelenete után érkezik vissza a szobájából, így lemarad mindenről ami fontos vagy érdekes lenne. Nem öltözött ki kifejezetten, sőt, teljesen hétköznapi itthoni göncöt húzott, apró termetével talán nem is hívja fel magára senkinek a figyelmét, habár éppen a vezérhez sétál.*
- Ezt már egy ideje át akartam adni.
*Át is nyújtja neki az egyik hydra medált.*
- Megbűvölni sajnos csak párat sikerült még az istenek érkezése előtt, azóta pedig hiába próbálkoztam. Sok minden megváltozott miattuk, sok képességem elveszett, iránytűt és pecsétet sem tudok csinálni többet.
*Halkan beszél, bőven elég ha az elf hallja, a többiek valószínűleg úgyis még a menekülő egér után nyújtogatják a nyakukat, vagy esznek, vagy egymással beszélgetnek.*
- Ne aggódjatok ha néha nem találtok, gyakran látogatom manapság a mágustornyot. Megvan még a pecsét amit annak idején adtam? Ha feltöröd, bárhol vagyok is, pár másodperc múlva itt leszek. Ha lehet, csak kifejezetten fontos alkalomkor használd.
*Megvárja még persze a válaszokat, talán valami feladatot is kap, vagy kérdéseket esetleg. Rég beszélt már Sylwerannal, már az egyszerű köszönéseken és hétköznapi semmiségeken kívül.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-14 15:11:10
Üzenet elküldve: 2017-04-14 15:11:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Tesz egy halovány kísérletet arra, hogy kifújja magát, miután letelepednek az asztalnál. Épp csak végigkaristolja tekintetével a jelen lévőket, kik között szép számmal akadnak ismeretlen arcok, Sylweran máris magához ragadja a kezdeményezést. Igazi érzelmi hegy-völgy sorozat, aminek már az elején megszólíttatnak. Az árnyékból való kiemelkedés nem épp a kedvence, a vadászok, főleg ott, ahonnan ő jött, erősen kerülni és hanyagolni szokták az ilyesmit. Meg kell azonban tanulnia levetkezni az efféle berögződéseket, ha szeretnének itt élni.*
- Wäoreyn Tineough *löki a levegőégbe nevét kurtán. S mert ennyi érzékelhetően nem elég, egy kevéskét folytatja.*
- A fegyver embere volnék. *Az, hogy nem a szavaké, egyértelműnek tűnik.*
- Ezt jöttem közétek kamatoztatni. *A másik két újnak biccentés. A többihez nem sok kötődés fűzi. A parádés ösztönnel, vagy helyrajzi adottságokkal bíró rontom-bontom melákról már hallott. Shiriqát csak ebben az állapotában, törpe-óriásként ismeri, így nincsen mihez viszonyítania. Niavihoz pedig nem fűzte bajtársi kötelék, a végtisztességet azért megadja neki, ami jár, az jár. Mélyebb ismeretség esetén utánajárna, hogy mi történt, s ha ártó idegen kéz munkája által veszett volna el, nem nyugodna, míg pengéjét meg nem mártja a latorban. Ezen gondolkozni azonban nincs ideje, a sok közül a számára legkedvesebb vörös úgy dönt, hogy táncórákat vesz az asztalon.*
~ Anyám borogass! ~
*Kevés híja, hogy arcát két nyitott tenyere mögé rejtse, de inkább erős érdeklődéssel figyeli, hová is fejlődik a produkció. A gombszemű majszi közben lelép a zsebéből. Nem tudja hibáztatni érte, ha ilyen parádéba futna bele, maga sem tenne másként. Reméli, gyorsan eliszkol valami lukba, mert továbbra is a védelme alatt állónak tartja, s nincsen kedve összezördülni senkivel sem emiatt. A visszaülő Yezának enyhe fejcsóva a jutalma. Még szerencse, hogy nem olyan félelmetes szörnyek ellen kell majd küzdeniük várhatóan, mint a félelmetes, bajszos démonegér. A legrosszabbat már látták, így nincs többé mitől tartaniuk.*
*Tesz egy halovány kísérletet arra, hogy kifújja magát, miután letelepednek az asztalnál. Épp csak végigkaristolja tekintetével a jelen lévőket, kik között szép számmal akadnak ismeretlen arcok, Sylweran máris magához ragadja a kezdeményezést. Igazi érzelmi hegy-völgy sorozat, aminek már az elején megszólíttatnak. Az árnyékból való kiemelkedés nem épp a kedvence, a vadászok, főleg ott, ahonnan ő jött, erősen kerülni és hanyagolni szokták az ilyesmit. Meg kell azonban tanulnia levetkezni az efféle berögződéseket, ha szeretnének itt élni.*
- Wäoreyn Tineough *löki a levegőégbe nevét kurtán. S mert ennyi érzékelhetően nem elég, egy kevéskét folytatja.*
- A fegyver embere volnék. *Az, hogy nem a szavaké, egyértelműnek tűnik.*
- Ezt jöttem közétek kamatoztatni. *A másik két újnak biccentés. A többihez nem sok kötődés fűzi. A parádés ösztönnel, vagy helyrajzi adottságokkal bíró rontom-bontom melákról már hallott. Shiriqát csak ebben az állapotában, törpe-óriásként ismeri, így nincsen mihez viszonyítania. Niavihoz pedig nem fűzte bajtársi kötelék, a végtisztességet azért megadja neki, ami jár, az jár. Mélyebb ismeretség esetén utánajárna, hogy mi történt, s ha ártó idegen kéz munkája által veszett volna el, nem nyugodna, míg pengéjét meg nem mártja a latorban. Ezen gondolkozni azonban nincs ideje, a sok közül a számára legkedvesebb vörös úgy dönt, hogy táncórákat vesz az asztalon.*
~ Anyám borogass! ~
*Kevés híja, hogy arcát két nyitott tenyere mögé rejtse, de inkább erős érdeklődéssel figyeli, hová is fejlődik a produkció. A gombszemű majszi közben lelép a zsebéből. Nem tudja hibáztatni érte, ha ilyen parádéba futna bele, maga sem tenne másként. Reméli, gyorsan eliszkol valami lukba, mert továbbra is a védelme alatt állónak tartja, s nincsen kedve összezördülni senkivel sem emiatt. A visszaülő Yezának enyhe fejcsóva a jutalma. Még szerencse, hogy nem olyan félelmetes szörnyek ellen kell majd küzdeniük várhatóan, mint a félelmetes, bajszos démonegér. A legrosszabbat már látták, így nincs többé mitől tartaniuk.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346