Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 15:25:38
Üzenet elküldve: 2016-06-11 15:25:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Soreyl még alig hagyja el a rögtönzött kis műhelyét mikor Eyldana Sylweranért kiált. Falak nincsenek, csak egy tetőt húztak fel hogy ne ázzon el a sok szerszám meg a félkész termékek, de nem fordul meg rögtön, befejezi még ami a kezében van. Ilyen alacsonyról amúgy sem lát sokat, hát elindul a hangok irányába hogy megnézze mi a helyzet. Valami fennforgás van, az biztos, mert többen is legyeskednek a vezér és a nővér körül, mintha fegyverek csillogását látná, de hát miért esne itt bárki a másiknak? Lépteit azért megszaporázza, közelebbről már jobban látja azt is hogy mi történik, de még nem avatkozik közbe. Ha mindenki más nyugodtan nézi őket akkor biztos valami megbeszélt dologról van szó, talán csak gyakorolnak. Shiriqa mellé áll, így nagyjából egy magasságban van a fejük. Szólni nem szól, nem akar zavarni, de ő sem túlzottan örül annak hogy éles fegyverekkel, védelem nélkül esnek egymásnak. Ő még csak hallomásból ismeri mindkét harcoló képességeit, de valószínűnek tartja hogy a jóval idősebb és jóval nagyobb elf lesz majd előnyben. Azért feszülten figyel, ahogy az óriás is. Nem szeretné ha túlságosan elharapódzna a helyzet, ha szükséges akkor közbe fog avatkozni. Egy-két végtag levágása még belefér, csak ne szurkálják vagy vagdossák nagyon össze egymást.*
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Soreyl még alig hagyja el a rögtönzött kis műhelyét mikor Eyldana Sylweranért kiált. Falak nincsenek, csak egy tetőt húztak fel hogy ne ázzon el a sok szerszám meg a félkész termékek, de nem fordul meg rögtön, befejezi még ami a kezében van. Ilyen alacsonyról amúgy sem lát sokat, hát elindul a hangok irányába hogy megnézze mi a helyzet. Valami fennforgás van, az biztos, mert többen is legyeskednek a vezér és a nővér körül, mintha fegyverek csillogását látná, de hát miért esne itt bárki a másiknak? Lépteit azért megszaporázza, közelebbről már jobban látja azt is hogy mi történik, de még nem avatkozik közbe. Ha mindenki más nyugodtan nézi őket akkor biztos valami megbeszélt dologról van szó, talán csak gyakorolnak. Shiriqa mellé áll, így nagyjából egy magasságban van a fejük. Szólni nem szól, nem akar zavarni, de ő sem túlzottan örül annak hogy éles fegyverekkel, védelem nélkül esnek egymásnak. Ő még csak hallomásból ismeri mindkét harcoló képességeit, de valószínűnek tartja hogy a jóval idősebb és jóval nagyobb elf lesz majd előnyben. Azért feszülten figyel, ahogy az óriás is. Nem szeretné ha túlságosan elharapódzna a helyzet, ha szükséges akkor közbe fog avatkozni. Egy-két végtag levágása még belefér, csak ne szurkálják vagy vagdossák nagyon össze egymást.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 15:11:12
Üzenet elküldve: 2016-06-11 15:11:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Ha muszáj, akkor muszáj.
Habár ő a vezér, de pont azért akar külön szentélyt is Vadvédbe - hiszen időközben az is eldőlt, hogy ez lesz új otthonuk neve - hogy mindenki leróhassa tiszteletét a saját istene vagy istenei előtt. Így ő maga is tiszteletben tartja mások hitvilágát, még ha meg is van a véleménye az ilyenekről. Ha iszik némi bort, talán tapintatosan megosztja ezt a véleményt, de máskor inkább bölcsen hallgat, és engedi, hadd ösztönözze a többieket az, ami eddig is ösztönözte. Ha azok nem létező istenek vagy istennek nevezett erősebb entitások is.*
- Győzzön az igazság.
*Ezzel válaszol arra, hogy készen áll e. És nem is azzal, hogy a jobbik fél győzzön. Hiszen fontos számára, hogy senkit ne becsüljön alá se szóval se tettel, bármilyen harcos is ő.
Ám ezen nincs ideje gondolkodni, mert Eyldana már rohamra is indul, ezen pedig az elf nem lepődik meg egy cseppet sem.
Amilyen vehemenciával állt hozzá most ehhez a küzdelemhez a nő, hogy na akkor itt és most intézzék el, annyira volt biztos benne, hogy gyorsan túl akar majd esni az egészen, és rohamra indul, hogy hamar elkezdjék a párviadalt.
Így Sylweran egészen egyszerűen reagál a dologra. Nem akar sem túlzott erővel belelendülni, nem akarja véletlenül sem lealázni a Nővért. Ám az sem volna sehogyan tisztességes, ha lazára fogná a dolgot. Na meg a végén, ha veszít, nem csak a Nővér hagyja el őket, hanem az ő hírnevén is csorba eshet. Ez barátait tekintve nem nagy dolog... de a többiekre nézve, akik még alig ismerik... nos hát, maradjunk annyiban, jobb, ha már most látják kivel van dolguk.
Még ha nem is akarja kiadni a fortélyait és mozdulatait mind azonnal.
A reakciója tehát igen egyszerű. Méghozzá néhány könnyed lépés. A várt rohamra arrébb táncol, hogy Eyldana ne találhassa el szemtől szembe, és ha ez mind sikerül, akkor oldalvást kerül a nő mellé, és onnan suhint a jobbjában lévő Iolla Könnyével. De csak a kard lapjával, és csak a nő kezére, hogyha eltalálja azt, épp annyira fájjon, hogy talán kiejtse egyik kardját a kezéből. Majd hátrébb lép egy kicsit, és keresztezi mellkasa előtt szablyáit, ezzel védekező állásba állva. Nem akar támadni. Még nem. Ezer és ezer érzelem kavaroghat az ember nőben. Adja csak ki magából, ha így jobb neki.*
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Ha muszáj, akkor muszáj.
Habár ő a vezér, de pont azért akar külön szentélyt is Vadvédbe - hiszen időközben az is eldőlt, hogy ez lesz új otthonuk neve - hogy mindenki leróhassa tiszteletét a saját istene vagy istenei előtt. Így ő maga is tiszteletben tartja mások hitvilágát, még ha meg is van a véleménye az ilyenekről. Ha iszik némi bort, talán tapintatosan megosztja ezt a véleményt, de máskor inkább bölcsen hallgat, és engedi, hadd ösztönözze a többieket az, ami eddig is ösztönözte. Ha azok nem létező istenek vagy istennek nevezett erősebb entitások is.*
- Győzzön az igazság.
*Ezzel válaszol arra, hogy készen áll e. És nem is azzal, hogy a jobbik fél győzzön. Hiszen fontos számára, hogy senkit ne becsüljön alá se szóval se tettel, bármilyen harcos is ő.
Ám ezen nincs ideje gondolkodni, mert Eyldana már rohamra is indul, ezen pedig az elf nem lepődik meg egy cseppet sem.
Amilyen vehemenciával állt hozzá most ehhez a küzdelemhez a nő, hogy na akkor itt és most intézzék el, annyira volt biztos benne, hogy gyorsan túl akar majd esni az egészen, és rohamra indul, hogy hamar elkezdjék a párviadalt.
Így Sylweran egészen egyszerűen reagál a dologra. Nem akar sem túlzott erővel belelendülni, nem akarja véletlenül sem lealázni a Nővért. Ám az sem volna sehogyan tisztességes, ha lazára fogná a dolgot. Na meg a végén, ha veszít, nem csak a Nővér hagyja el őket, hanem az ő hírnevén is csorba eshet. Ez barátait tekintve nem nagy dolog... de a többiekre nézve, akik még alig ismerik... nos hát, maradjunk annyiban, jobb, ha már most látják kivel van dolguk.
Még ha nem is akarja kiadni a fortélyait és mozdulatait mind azonnal.
A reakciója tehát igen egyszerű. Méghozzá néhány könnyed lépés. A várt rohamra arrébb táncol, hogy Eyldana ne találhassa el szemtől szembe, és ha ez mind sikerül, akkor oldalvást kerül a nő mellé, és onnan suhint a jobbjában lévő Iolla Könnyével. De csak a kard lapjával, és csak a nő kezére, hogyha eltalálja azt, épp annyira fájjon, hogy talán kiejtse egyik kardját a kezéből. Majd hátrébb lép egy kicsit, és keresztezi mellkasa előtt szablyáit, ezzel védekező állásba állva. Nem akar támadni. Még nem. Ezer és ezer érzelem kavaroghat az ember nőben. Adja csak ki magából, ha így jobb neki.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 12:35:37
Üzenet elküldve: 2016-06-11 12:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* Csak nem kiment a férfi fejéből a párbajuk? Lehet, hogy a teste nem, de elméje ugyanúgy öregszik, mint az embereknek? Ha így van, akkor bizony elindult a szenilitás ösvényén. Persze, előbb-utóbb - ha csak meg nem ölnek előtte - mindenkit utolér az öregség. *
- Itt és most.
* Bólint a saját magát megválaszoló kérdésekre. Sylweran kezébe is hamar kardok kerülnek. Lehetséges volna, hogy túl spontán jött a reggeli párbaj? Pár pillanatig hezitál, mielőtt elindulna a mutatott irányba, de nem kell, hogy az elf haladjon elől.
Ő maga is elhelyezkedik; a baljában tartott pengét vízszintesen tartja maga előtt, míg az ikertestvérét ráhelyezi, amelynek hegye így egyenesen a hím mellkasára mutat. Lábai kisebb terpeszben, elől levő bal lábára helyezi a súlyt. Elszánta magát, hogy az istennő nevében nem fogja vissza kardjait, Syl szavaira azonban meginog.
~ Közönség? ~
Vonásaira kiül a kellemetlen érzés. Beharapja alsó ajkát, de végül ellazul, s kifújja a levegőt. *
- Igen. Muszáj.
~ Lehet, hogy idevezetett, de nem tudhatom, hogy maradásra akar e bírni, vagy csupán tesztel. ~
* Korábbi beszélgetésük felemlegetése akaratlanul is kíváncsiság magvait veti el a nőben. Mégis ki ne akarná látni a híres-hírhedt Sehonnait, ahogy mindenét beleadja a küzdelembe? Kétségtelen, hogy az istenek nélkül esélytelen lenne, de itt s most Irarra irányítja a pengéjét. Így fogja tudtára adni akaratát. Ebben hisz, ebben bízik feltétel nélkül, ezért a legtávolabbi gondolat sem a halálfélelem. *
- Készen állsz?
* Kérdi, miközben izmai megfeszülnek, s ha a másik bólint, hát ignorálva a környezetét, csak rá összpontosít, pengéit keményen tartva rohamra indul. *
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* Csak nem kiment a férfi fejéből a párbajuk? Lehet, hogy a teste nem, de elméje ugyanúgy öregszik, mint az embereknek? Ha így van, akkor bizony elindult a szenilitás ösvényén. Persze, előbb-utóbb - ha csak meg nem ölnek előtte - mindenkit utolér az öregség. *
- Itt és most.
* Bólint a saját magát megválaszoló kérdésekre. Sylweran kezébe is hamar kardok kerülnek. Lehetséges volna, hogy túl spontán jött a reggeli párbaj? Pár pillanatig hezitál, mielőtt elindulna a mutatott irányba, de nem kell, hogy az elf haladjon elől.
Ő maga is elhelyezkedik; a baljában tartott pengét vízszintesen tartja maga előtt, míg az ikertestvérét ráhelyezi, amelynek hegye így egyenesen a hím mellkasára mutat. Lábai kisebb terpeszben, elől levő bal lábára helyezi a súlyt. Elszánta magát, hogy az istennő nevében nem fogja vissza kardjait, Syl szavaira azonban meginog.
~ Közönség? ~
Vonásaira kiül a kellemetlen érzés. Beharapja alsó ajkát, de végül ellazul, s kifújja a levegőt. *
- Igen. Muszáj.
~ Lehet, hogy idevezetett, de nem tudhatom, hogy maradásra akar e bírni, vagy csupán tesztel. ~
* Korábbi beszélgetésük felemlegetése akaratlanul is kíváncsiság magvait veti el a nőben. Mégis ki ne akarná látni a híres-hírhedt Sehonnait, ahogy mindenét beleadja a küzdelembe? Kétségtelen, hogy az istenek nélkül esélytelen lenne, de itt s most Irarra irányítja a pengéjét. Így fogja tudtára adni akaratát. Ebben hisz, ebben bízik feltétel nélkül, ezért a legtávolabbi gondolat sem a halálfélelem. *
- Készen állsz?
* Kérdi, miközben izmai megfeszülnek, s ha a másik bólint, hát ignorálva a környezetét, csak rá összpontosít, pengéit keményen tartva rohamra indul. *
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 12:31:09
Üzenet elküldve: 2016-06-11 12:31:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Indokolatlan Perchipfell//
*Sorery bomlottan, kedvtelenül, mégis megértően biccent egyet, majd rájön, hogy bizonyára rá is szükség van ha munkáról van szó. Így hát kifordul a hodályból, mert még műhelynek nem igazán nevezhető, most hogy belülről is látta. Majd ha készen lesz egyszer.*
~Erre nem gondoltam. Én barom! De nem a te hibád volt Szürkebogáncs.~
*Kivirul az arca. Valamiért, a természet, és az állatok így hatnak rá.*
~Mindenesetre azt a gyűlöletes fémruhát, minden csillogó végtag bilincsel együtt, én bizony szívesen oda adnám.~
*Gondolja magában. Nem is hordja a mellvértjét sem a táborban.*
~Nemes acél, ha nemes a cél!~
*Kontráz rá Perchipfell.*
-Perchi! Mit kell tennem ahhoz hogy befogd a szádat?
*Kérdezi ingerülten, és véletlen ki is csúszik a száján. Körbeles. Sehol senki. A tábor egy másik pontján található egy apróbb tömörülés. Gondolkodik mi tévő legyen, talán megnézhetné mi folyik ott, aztán elveti az ötletet.*
~Ellehetetlenítesz Perchi!~
*Mondja magában, parányit bosszúsan. Fél, hogy kicsúszik a száján társaságban is. Perchipfellt nem szégyenli. Humoros, vicces, bátor, mindenre kapható szép hangú, kardnak tartja Soreyl a pallosát, mégis mivel csak ő hallja, az őrültség gyanújára adhat okot.*
~Ha bizonyítod rátermettséged, bizonyára nem nevetnek ki miattam. Ugye bár?~
*Mondja a csilingelő hang Soreylnek. Önkéntelenül mosolyra húzódik a szája. Egy kedves hangú jó tanács.*
~De rég találkoztam Niavival. Jó lenne újra beszélni vele.~
*Gondolja magában.*
~Nem ezt mondtam! Ezzel akarsz bizonyítani?~
*Próbálja visszaterelni eredeti céljára Perchipfell.*
~Nem megy az olyan hoci-nesze, drága barátom. Türelem! Nem de bár? Vagy most fussak ki az erdőbe, mentsem meg valaki életét, és egy szerencsétlennel a vállamon, meg egy halott vadállattal a másikon térjek vissza, várva az üdvrivalgást? Magad is láthatod, hogy ez bolondság.~
*Magyaráz magában. Érvei nem hatják meg Perchipfellt.*
~Egy kardal beszélgetsz, ergo: már bolond vagy!~
*Mondja Niavi sértődött hangján Perchipfell. Azonban a férfi, kezd hozzászokni, sőt elvonatkoztatni, hang bűbájától. Tudja hogy ugyan az a kard áll a hangforrás mögött.*
-Ne gyerekeskedj Perchi! Lesz még belőled venár-pallos. Csak várd ki a végét!
*Mondja kedves mosollyal, félhangosan, mit sem törődve azzal, hallotta e valaki jelenleg. Most dolga van. Fát hasogat lapjára. Este pedig a vacsoránál, megkeresi a lányt. Egy szösszenetre átpillant a tömörülés irányába. Már érti az okát.*
~Sylweran? Párbajozik?~
*Csak a két csillogó fémpengét látja egyelőre, amit a vezére előtt lóbálnak. Egy percre megijed. Már sok mindenki mesélt neki róla. Hallott egy két történetet. Ha csak a fele igaz, már sajnálja a szegény párát. Megelőző csapást mér Perchire.*
~Nem barátom. Ne is gondolj rá. Ez nem az én nagy pillanatom. Mint pallos, tudnod kell: A párbaj szabálya adott. És hát... Nem hiába ő a vezér.~
*Taglalja barátjának megnyugtató hangon. Tovább halad, fát vágni.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.11 12:37:42
//Indokolatlan Perchipfell//
*Sorery bomlottan, kedvtelenül, mégis megértően biccent egyet, majd rájön, hogy bizonyára rá is szükség van ha munkáról van szó. Így hát kifordul a hodályból, mert még műhelynek nem igazán nevezhető, most hogy belülről is látta. Majd ha készen lesz egyszer.*
~Erre nem gondoltam. Én barom! De nem a te hibád volt Szürkebogáncs.~
*Kivirul az arca. Valamiért, a természet, és az állatok így hatnak rá.*
~Mindenesetre azt a gyűlöletes fémruhát, minden csillogó végtag bilincsel együtt, én bizony szívesen oda adnám.~
*Gondolja magában. Nem is hordja a mellvértjét sem a táborban.*
~Nemes acél, ha nemes a cél!~
*Kontráz rá Perchipfell.*
-Perchi! Mit kell tennem ahhoz hogy befogd a szádat?
*Kérdezi ingerülten, és véletlen ki is csúszik a száján. Körbeles. Sehol senki. A tábor egy másik pontján található egy apróbb tömörülés. Gondolkodik mi tévő legyen, talán megnézhetné mi folyik ott, aztán elveti az ötletet.*
~Ellehetetlenítesz Perchi!~
*Mondja magában, parányit bosszúsan. Fél, hogy kicsúszik a száján társaságban is. Perchipfellt nem szégyenli. Humoros, vicces, bátor, mindenre kapható szép hangú, kardnak tartja Soreyl a pallosát, mégis mivel csak ő hallja, az őrültség gyanújára adhat okot.*
~Ha bizonyítod rátermettséged, bizonyára nem nevetnek ki miattam. Ugye bár?~
*Mondja a csilingelő hang Soreylnek. Önkéntelenül mosolyra húzódik a szája. Egy kedves hangú jó tanács.*
~De rég találkoztam Niavival. Jó lenne újra beszélni vele.~
*Gondolja magában.*
~Nem ezt mondtam! Ezzel akarsz bizonyítani?~
*Próbálja visszaterelni eredeti céljára Perchipfell.*
~Nem megy az olyan hoci-nesze, drága barátom. Türelem! Nem de bár? Vagy most fussak ki az erdőbe, mentsem meg valaki életét, és egy szerencsétlennel a vállamon, meg egy halott vadállattal a másikon térjek vissza, várva az üdvrivalgást? Magad is láthatod, hogy ez bolondság.~
*Magyaráz magában. Érvei nem hatják meg Perchipfellt.*
~Egy kardal beszélgetsz, ergo: már bolond vagy!~
*Mondja Niavi sértődött hangján Perchipfell. Azonban a férfi, kezd hozzászokni, sőt elvonatkoztatni, hang bűbájától. Tudja hogy ugyan az a kard áll a hangforrás mögött.*
-Ne gyerekeskedj Perchi! Lesz még belőled venár-pallos. Csak várd ki a végét!
*Mondja kedves mosollyal, félhangosan, mit sem törődve azzal, hallotta e valaki jelenleg. Most dolga van. Fát hasogat lapjára. Este pedig a vacsoránál, megkeresi a lányt. Egy szösszenetre átpillant a tömörülés irányába. Már érti az okát.*
~Sylweran? Párbajozik?~
*Csak a két csillogó fémpengét látja egyelőre, amit a vezére előtt lóbálnak. Egy percre megijed. Már sok mindenki mesélt neki róla. Hallott egy két történetet. Ha csak a fele igaz, már sajnálja a szegény párát. Megelőző csapást mér Perchire.*
~Nem barátom. Ne is gondolj rá. Ez nem az én nagy pillanatom. Mint pallos, tudnod kell: A párbaj szabálya adott. És hát... Nem hiába ő a vezér.~
*Taglalja barátjának megnyugtató hangon. Tovább halad, fát vágni.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.11 12:37:42
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 12:23:29
Üzenet elküldve: 2016-06-11 12:23:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Tényleg meglepődött amikor valamelyik nap Niavi felkereste hogy méretet vegyen a kezéről. Fogalma sem volt mihez kellhet, talán csak kíváncsi a lány egy óriás tenyerére... Igyekszik inkább pozitív dolgokra gondolni, nem rögtön arra hogy már megint méretei miatt cirkuszi mutatványnak gondolnák. Annak rendje 's módja szerint meg is lepődik mikor egyik reggel Niavi magához inti. Igazán nem számított ilyesmire, nem is emlékszik mikor kapott utoljára valakitől valamit. Ráadásul méretre szabva... Ez nagyon nagy szó számára. Hirtelen nem is tudja mit mondjon.*
- Köszönöm.
*Széles mosollyal nézegeti az ajándékot, legszívesebben magához ölelné a pici lányt, de hát hogy nézne az ki? Fel is próbálja rögtön, jól mért a félelf, tökéletesen passzol.*
- Igazán nem kellett volna fáradnod.
*Egyáltalán nem dorgálásnak szánja, úgy vigyorog mint egy kisgyerek aki valami szép játékot kapott, csak hát tényleg, nem tudja mivel érdemelte ki. A megható pillanatot viszont egy kiáltás szakítja félbe, az óriás már fordul is a hang felé, Eyldanáé, felismeri. De miért óbégat ilyen hangnemben Sylweran után? Történt talán valami? Összehúzott szemöldökkel próbálja felmérni a helyzetet, mesélt neki arról Sylweran valamelyik este hogy egy párbajt még meg kell ejtenie a Nővérrel, de nem gondolta hogy így kerül majd rá sor. Tesz is egy határozott lépést az egyelőre fenyegetőnek tűnő asszony felé, de közben már Sylweran is reagál, így inkább mégsem megy oda feltartóztatni őt.*
~Így? Most?~
*Kérdőn néz az elfre, de ő már el is tűnik a sátrukban hogy kihozza fegyvereit. Vért és egyéb védőeszközök nélkül, éles fegyverekkel... Nem helyesli, de nem avatkozik közbe, még. Természetesen rögtön megy utánuk, egyik pallosát tokostul felkanyarintva hátára, csak hogy kéznél legyen. Mikor a vezér megáll, kiválasztva a helyet, az óriás leül tőlük kényelmes távolságra, kardját ölébe fektetve. Jobbja a markolaton, balja a tokon, remélhetőleg nem kell majd közbeavatkoznia, de kész rá hogy ha szükséges megtegye.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.11 12:25:35
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Tényleg meglepődött amikor valamelyik nap Niavi felkereste hogy méretet vegyen a kezéről. Fogalma sem volt mihez kellhet, talán csak kíváncsi a lány egy óriás tenyerére... Igyekszik inkább pozitív dolgokra gondolni, nem rögtön arra hogy már megint méretei miatt cirkuszi mutatványnak gondolnák. Annak rendje 's módja szerint meg is lepődik mikor egyik reggel Niavi magához inti. Igazán nem számított ilyesmire, nem is emlékszik mikor kapott utoljára valakitől valamit. Ráadásul méretre szabva... Ez nagyon nagy szó számára. Hirtelen nem is tudja mit mondjon.*
- Köszönöm.
*Széles mosollyal nézegeti az ajándékot, legszívesebben magához ölelné a pici lányt, de hát hogy nézne az ki? Fel is próbálja rögtön, jól mért a félelf, tökéletesen passzol.*
- Igazán nem kellett volna fáradnod.
*Egyáltalán nem dorgálásnak szánja, úgy vigyorog mint egy kisgyerek aki valami szép játékot kapott, csak hát tényleg, nem tudja mivel érdemelte ki. A megható pillanatot viszont egy kiáltás szakítja félbe, az óriás már fordul is a hang felé, Eyldanáé, felismeri. De miért óbégat ilyen hangnemben Sylweran után? Történt talán valami? Összehúzott szemöldökkel próbálja felmérni a helyzetet, mesélt neki arról Sylweran valamelyik este hogy egy párbajt még meg kell ejtenie a Nővérrel, de nem gondolta hogy így kerül majd rá sor. Tesz is egy határozott lépést az egyelőre fenyegetőnek tűnő asszony felé, de közben már Sylweran is reagál, így inkább mégsem megy oda feltartóztatni őt.*
~Így? Most?~
*Kérdőn néz az elfre, de ő már el is tűnik a sátrukban hogy kihozza fegyvereit. Vért és egyéb védőeszközök nélkül, éles fegyverekkel... Nem helyesli, de nem avatkozik közbe, még. Természetesen rögtön megy utánuk, egyik pallosát tokostul felkanyarintva hátára, csak hogy kéznél legyen. Mikor a vezér megáll, kiválasztva a helyet, az óriás leül tőlük kényelmes távolságra, kardját ölébe fektetve. Jobbja a markolaton, balja a tokon, remélhetőleg nem kell majd közbeavatkoznia, de kész rá hogy ha szükséges megtegye.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.11 12:25:35
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 11:45:24
Üzenet elküldve: 2016-06-11 11:45:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Sylweran épp a napi teendőit szeretné intézni.
A sátránál áll és pakolászik, irányítgatja a többieket, hogy ki merre és mit csináljon - már aki éppen nem tudja a dolgát, vagy kérdése volna, vagy nem akarja Jezabieltől hallani a szokásos "hagyjál már van fontosabb dolgom is" című monológáradatot.
Szemöldök felvonva figyel oda a hangos megszólításért, és első pillanatra nem is tudja hová tenni a dolgot. Aztán minden érthetővé válik számára. Persze ezzel lehet, hogy a többiek nincsenek így, de ha ránéznek az arcára, láthatják, hogy bármiről is van szó, ez bizony a klánvezér dolga lesz, és ő el is fogja intézni azt annak rendje és módja szerint.*
- Itt és most? Azonnal? *kérdez vissza a férfi, ám Eyldana mozdulataiból és elszánt, határozott arcéból nyomban kiolvassa a választ. Inkább csak költői kérdéseket tett fel.*
- Hát jó. Legyen.
*Nincs nála a fegyvere, de mivel épp a sátra mellett áll, elég csak belépnie, hogy pár pillanattal később már Árnykarommal és Iolla Könnyével lépjen ki onnan. Kiegyenesedik és összeüti szablyái pengéit lapjánál. Ha valaki nem hallotta tisztán, hogy a Nővér mit mondott, a fémek hangos koccanása majd egyértelművé teszi számukra a szándékaikat.
Sylweran felemeli a baljában tartott dísztelenebb kardot, és a nagyobb, szabad terület felé mutat vele, jelezvén, hogy oda menjenek.
Előre engedi Eyldanát, ha az érti amit mondani akart a mozdulattal, ha nem, akkor ő maga megy oda előre, és szilajan megáll egy helyben.*
- Figyelem!
*Fennhangon szólal meg, hogy mindenki hallhassa, aki éppen a környéken van.*
- Ti lesztek a tanúi ennek a küzdelemnek! Ne gyertek túl közel, nem tudom miként fog alakulni ez a dolog, de nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ne avatkozzatok közbe! Az istenek döntenek majd a sorsunkról. *mondja az utolsó mondatot már halkabban, normális hangerővel, majd farkas szemet néz a nővel.*
- Biztos vagy abban, hogy szükség van erre? Az istennőd nem hiába vezetett hozzánk, ez már eddig is egyre biztosabb volt a számomra. *mondja Eyldanának még, úgy, hogy csak azok hallhatják rajtuk kívül, akik igazán közel állnak.*
- Ám ha mégis ezt akarod... akkor próbáljuk meg nem megölni egymást. *nyom el egy félmosolyt.*- Emlékszel, még mit mondtam a fenevadról? *kérdezi aztán.*
- Ne jussunk el addig. Intézzük el gyorsan, és tisztán. *mondja, majd eddig maga mellett tartott szablyáit felemeli. Megcsillan rajtuk a napfény, és mintha még az eddig hangosan zümmögő tücskök is elcsendesültek volna. A szél is megállt. Feszültté válik a levegő. Most jöjjön, aminek jönnie kell!*
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Sylweran épp a napi teendőit szeretné intézni.
A sátránál áll és pakolászik, irányítgatja a többieket, hogy ki merre és mit csináljon - már aki éppen nem tudja a dolgát, vagy kérdése volna, vagy nem akarja Jezabieltől hallani a szokásos "hagyjál már van fontosabb dolgom is" című monológáradatot.
Szemöldök felvonva figyel oda a hangos megszólításért, és első pillanatra nem is tudja hová tenni a dolgot. Aztán minden érthetővé válik számára. Persze ezzel lehet, hogy a többiek nincsenek így, de ha ránéznek az arcára, láthatják, hogy bármiről is van szó, ez bizony a klánvezér dolga lesz, és ő el is fogja intézni azt annak rendje és módja szerint.*
- Itt és most? Azonnal? *kérdez vissza a férfi, ám Eyldana mozdulataiból és elszánt, határozott arcéból nyomban kiolvassa a választ. Inkább csak költői kérdéseket tett fel.*
- Hát jó. Legyen.
*Nincs nála a fegyvere, de mivel épp a sátra mellett áll, elég csak belépnie, hogy pár pillanattal később már Árnykarommal és Iolla Könnyével lépjen ki onnan. Kiegyenesedik és összeüti szablyái pengéit lapjánál. Ha valaki nem hallotta tisztán, hogy a Nővér mit mondott, a fémek hangos koccanása majd egyértelművé teszi számukra a szándékaikat.
Sylweran felemeli a baljában tartott dísztelenebb kardot, és a nagyobb, szabad terület felé mutat vele, jelezvén, hogy oda menjenek.
Előre engedi Eyldanát, ha az érti amit mondani akart a mozdulattal, ha nem, akkor ő maga megy oda előre, és szilajan megáll egy helyben.*
- Figyelem!
*Fennhangon szólal meg, hogy mindenki hallhassa, aki éppen a környéken van.*
- Ti lesztek a tanúi ennek a küzdelemnek! Ne gyertek túl közel, nem tudom miként fog alakulni ez a dolog, de nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ne avatkozzatok közbe! Az istenek döntenek majd a sorsunkról. *mondja az utolsó mondatot már halkabban, normális hangerővel, majd farkas szemet néz a nővel.*
- Biztos vagy abban, hogy szükség van erre? Az istennőd nem hiába vezetett hozzánk, ez már eddig is egyre biztosabb volt a számomra. *mondja Eyldanának még, úgy, hogy csak azok hallhatják rajtuk kívül, akik igazán közel állnak.*
- Ám ha mégis ezt akarod... akkor próbáljuk meg nem megölni egymást. *nyom el egy félmosolyt.*- Emlékszel, még mit mondtam a fenevadról? *kérdezi aztán.*
- Ne jussunk el addig. Intézzük el gyorsan, és tisztán. *mondja, majd eddig maga mellett tartott szablyáit felemeli. Megcsillan rajtuk a napfény, és mintha még az eddig hangosan zümmögő tücskök is elcsendesültek volna. A szél is megállt. Feszültté válik a levegő. Most jöjjön, aminek jönnie kell!*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 10:43:27
Üzenet elküldve: 2016-06-11 10:43:27
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
*Félelf ébredezik, az eső cseppek hangjára, egyedül a sátrában.
Általában próbál, minél hamarabb felkelni és ellátni a napi teendőit. Egyelőre neki nem probléma a hajnali felkelés, hiszen ő nem azt a fajta megerőltető munkát végzi, mint például a vörös gnóm vagy az óriás.
Nem szegi a kedvét a kis esőzés, a reggeli rutinját és edzését elvégzi, miközben agyal egy kicsit.*
~ Hm... eddig szerencsésen megúsztuk az eddigi napokat, remélem így is marad, míg el nem készülünk.
Vajon mikor lesz lehetőségünk ismét visszamenni a városba? Az új íjamat már biztosan megcsinálták már.~
*Később Mindenki dolgozik szorgosan. Niavi sem rest ő is, ellátja a feladatait, ami csak tőle telik.
Egyszer egyszer sikerül a vadász csapathoz szegődnie és külön öröm, mikor Meruwiellel együtt tud menni vadászni, ámulatba ejti a félvért az elf tehetsége.*
~ Hallottam hírét, hogy legendásan jól céloz. Viszont még nem nagyon volt lehetőségem ilyen tehetséggel találkozni.
Én érzem magamat megtisztelve, hogy láthattam élőben vadászat közben is!~
*Továbbra is próbál finomakat főzni a társainak. Olykor ragut készít vagy nyárson süti meg az elejtett vadak húsát. Néha pedig igyekszik újdonságokat készíteni.*
~ Néha majd elmegyek gyűjtögetni, biztosan találok valami érdekeset amivel meg lehet bolondítani főztünket, mint például gombával.~
* Syma Crafynel nagyon ügyesen bánik a bőrrel, csak rá kell nézni. Rengeteg bőrből készült táska és öv lóg rajta mindenhol. Félelf azon van, hogy minél többet elleshessen a fekete gnómtól.
Niavi megpróbálkozik bőrkesztyűt csinálni. A célja az, hogy megfelelően szellőzőn, védje a tenyér belső részét, de közben ne akadályozza munkavégzés közben. Elsősorban Giusra és Shiriqára gondol. Mikor a tábortűz mellett vannak, akkor illedelmesen megkéri az előbb említett két személyt, hogy méretet vehessen a kezükről.
Kicsit talán meg is lepődhetnek egy ilyen fura kérés miatt.
Természetesen, ez a kis külön munka nem akadályozza, az elsődleges tennivalók elvégzésében, ezért nem is halad ezzel olyan gyorsan.
Néhány napot igénybe is vesz, mire végre elkészül az óriás és a férfi kesztyűjével. Másnapi őrködést be is vállalja, hogy mihamarabb áttudja adni, ezeket a csekélységeket, amitől talán egy kicsivel könnyebbé válhat a munkájuk. Magához inti őket, mikor találkozik velük reggel.*
- Parancsoljatok, tudom nem sok, de ennyivel is segíteni szeretnélek titeket. Neked Shiriqa egy félkesztyűt készítettem, Gius neked pedig egy rendes kesztyűt. Ha bármi külön kérésetek, akkor szóljatok nyugodtan, általában a tábor körül tevékenykedek.
*Szóváltás után, mennek is dolgukra.*
~ Remélem Jezabiel nem fog haragudni...~
* ,,Hosszú, dolgos napok telnek el."
Eyldana Sveilrunra azért felfigyel a távolban.
Mindig elhúzódik a társaság elől, amikor közös étkezés van, viszont ahol tud ő is besegít.*
~ Hm... Remélem nem történt vele semmi baj. Örülök annak, hogy jobban van már, az elmúlt napokban nagyon kímélte a karját.~
*Valami váratlan fordulat történik, a nő odakiált a vezérnek.*
~ Hűha, itt nem gyakorlás fog folyni. Mi lesz ebből?~
*Aggódik, hogy nehogy egyik fél megsérüljön.*
//Két hattal később//
*Félelf ébredezik, az eső cseppek hangjára, egyedül a sátrában.
Általában próbál, minél hamarabb felkelni és ellátni a napi teendőit. Egyelőre neki nem probléma a hajnali felkelés, hiszen ő nem azt a fajta megerőltető munkát végzi, mint például a vörös gnóm vagy az óriás.
Nem szegi a kedvét a kis esőzés, a reggeli rutinját és edzését elvégzi, miközben agyal egy kicsit.*
~ Hm... eddig szerencsésen megúsztuk az eddigi napokat, remélem így is marad, míg el nem készülünk.
Vajon mikor lesz lehetőségünk ismét visszamenni a városba? Az új íjamat már biztosan megcsinálták már.~
*Később Mindenki dolgozik szorgosan. Niavi sem rest ő is, ellátja a feladatait, ami csak tőle telik.
Egyszer egyszer sikerül a vadász csapathoz szegődnie és külön öröm, mikor Meruwiellel együtt tud menni vadászni, ámulatba ejti a félvért az elf tehetsége.*
~ Hallottam hírét, hogy legendásan jól céloz. Viszont még nem nagyon volt lehetőségem ilyen tehetséggel találkozni.
Én érzem magamat megtisztelve, hogy láthattam élőben vadászat közben is!~
*Továbbra is próbál finomakat főzni a társainak. Olykor ragut készít vagy nyárson süti meg az elejtett vadak húsát. Néha pedig igyekszik újdonságokat készíteni.*
~ Néha majd elmegyek gyűjtögetni, biztosan találok valami érdekeset amivel meg lehet bolondítani főztünket, mint például gombával.~
* Syma Crafynel nagyon ügyesen bánik a bőrrel, csak rá kell nézni. Rengeteg bőrből készült táska és öv lóg rajta mindenhol. Félelf azon van, hogy minél többet elleshessen a fekete gnómtól.
Niavi megpróbálkozik bőrkesztyűt csinálni. A célja az, hogy megfelelően szellőzőn, védje a tenyér belső részét, de közben ne akadályozza munkavégzés közben. Elsősorban Giusra és Shiriqára gondol. Mikor a tábortűz mellett vannak, akkor illedelmesen megkéri az előbb említett két személyt, hogy méretet vehessen a kezükről.
Kicsit talán meg is lepődhetnek egy ilyen fura kérés miatt.
Természetesen, ez a kis külön munka nem akadályozza, az elsődleges tennivalók elvégzésében, ezért nem is halad ezzel olyan gyorsan.
Néhány napot igénybe is vesz, mire végre elkészül az óriás és a férfi kesztyűjével. Másnapi őrködést be is vállalja, hogy mihamarabb áttudja adni, ezeket a csekélységeket, amitől talán egy kicsivel könnyebbé válhat a munkájuk. Magához inti őket, mikor találkozik velük reggel.*
- Parancsoljatok, tudom nem sok, de ennyivel is segíteni szeretnélek titeket. Neked Shiriqa egy félkesztyűt készítettem, Gius neked pedig egy rendes kesztyűt. Ha bármi külön kérésetek, akkor szóljatok nyugodtan, általában a tábor körül tevékenykedek.
*Szóváltás után, mennek is dolgukra.*
~ Remélem Jezabiel nem fog haragudni...~
* ,,Hosszú, dolgos napok telnek el."
Eyldana Sveilrunra azért felfigyel a távolban.
Mindig elhúzódik a társaság elől, amikor közös étkezés van, viszont ahol tud ő is besegít.*
~ Hm... Remélem nem történt vele semmi baj. Örülök annak, hogy jobban van már, az elmúlt napokban nagyon kímélte a karját.~
*Valami váratlan fordulat történik, a nő odakiált a vezérnek.*
~ Hűha, itt nem gyakorlás fog folyni. Mi lesz ebből?~
*Aggódik, hogy nehogy egyik fél megsérüljön.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-10 18:12:35
Üzenet elküldve: 2016-06-10 18:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Szamárgép-Jezabiel//
*Még alig van túl Hanarel ötletein, amikor Darenn is megkeresi. Nevét hallva fáradt sóhajjal teszi le kezéből a dolgait, de nem fordul az ember felé, csak homlokát törli bele a ruhájába, aztán folytatja a munkát.*
- Persze.
*Ez nem egy kedves "persze", ez egy elgyötört, fáradt "persze", egy olyan persze amiből hallani hogy jobb szeretné ha végre békén hagynák, csak illedelmes.*
- No?
*Kérdez vissza mikor a szamár nevét hallja, igazán nem lepődne meg ha az embereknél még egy szamár is jobb ötlettel rukkolna elő, már ha tudna beszélni. Egyszer talán tényleg kipróbálja rajta a Mentális Fonalat.*
- Gyorsabban.
*Ez tény, ezzel nem is vitatkozik, és ez legalább végre egy ötlet, nem egy javaslat.*
- Az ötlet jó.
*Ezt el kell ismernie, de sajnos úgy tűnik hogy varázslónak nézik. Bár... igazából az is... de hát fémet teremteni, vagy hőt, tüzet a megmunkálásához, olyasmit nem tud. Még.*
- De miből csináljak ekét? Szedjek szét négy ásót, vagy a vértedet?
*Nem lenézően vagy lekezelően mondja. Leginkább érzéketlenül, miközben a kezében lévő fadarabot vési éppen.*
- Építsek kohót hogy össze tudjam őket olvasztani, meg tudjam őket hajlítani?
*Kalapál egy kicsit, közben nem beszél tovább, úgy sem lehetne hallani, csak miután már abbahagyta.*
- Szép hogy használod az eszed, de sajnos csodát én sem tehetek, csak azzal tudunk dolgozni ami van. A patak egyelőre jó úgy ahogy van, áztassa csak ki az árkot magának, bővíteni sokkal könnyebb lesz. Most csak az volt a lényeg hogy legyen elég vizünk, és ne a saját földünket mocsarasítsuk el vele.
*Azért ha már itt van, készít egy újabb iránytűt Soreylnek is. Nemsokára teljes lesz a lista.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik.
//Szamárgép-Jezabiel//
*Még alig van túl Hanarel ötletein, amikor Darenn is megkeresi. Nevét hallva fáradt sóhajjal teszi le kezéből a dolgait, de nem fordul az ember felé, csak homlokát törli bele a ruhájába, aztán folytatja a munkát.*
- Persze.
*Ez nem egy kedves "persze", ez egy elgyötört, fáradt "persze", egy olyan persze amiből hallani hogy jobb szeretné ha végre békén hagynák, csak illedelmes.*
- No?
*Kérdez vissza mikor a szamár nevét hallja, igazán nem lepődne meg ha az embereknél még egy szamár is jobb ötlettel rukkolna elő, már ha tudna beszélni. Egyszer talán tényleg kipróbálja rajta a Mentális Fonalat.*
- Gyorsabban.
*Ez tény, ezzel nem is vitatkozik, és ez legalább végre egy ötlet, nem egy javaslat.*
- Az ötlet jó.
*Ezt el kell ismernie, de sajnos úgy tűnik hogy varázslónak nézik. Bár... igazából az is... de hát fémet teremteni, vagy hőt, tüzet a megmunkálásához, olyasmit nem tud. Még.*
- De miből csináljak ekét? Szedjek szét négy ásót, vagy a vértedet?
*Nem lenézően vagy lekezelően mondja. Leginkább érzéketlenül, miközben a kezében lévő fadarabot vési éppen.*
- Építsek kohót hogy össze tudjam őket olvasztani, meg tudjam őket hajlítani?
*Kalapál egy kicsit, közben nem beszél tovább, úgy sem lehetne hallani, csak miután már abbahagyta.*
- Szép hogy használod az eszed, de sajnos csodát én sem tehetek, csak azzal tudunk dolgozni ami van. A patak egyelőre jó úgy ahogy van, áztassa csak ki az árkot magának, bővíteni sokkal könnyebb lesz. Most csak az volt a lényeg hogy legyen elég vizünk, és ne a saját földünket mocsarasítsuk el vele.
*Azért ha már itt van, készít egy újabb iránytűt Soreylnek is. Nemsokára teljes lesz a lista.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik.
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-10 17:34:52
Üzenet elküldve: 2016-06-10 17:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
* Hosszú, dolgos napok telnek el, leginkább az őrséget vállalja magára, éjszakától vagy nappaltól függetlenül. A hely szépen alakul, s az őrség mellett itt-ott besegít, ahol szükség van egy korosabb, de jó edzésben levő női kézpárra. A csapat javának arcát, s nevét megjegyzi, mert hát azért az elég fontos, amíg velük van. Közelebbről viszont egyelőre nem szándékozik megismerni senkit. Ha lehet, minél távolabb húzódik az étkezésekkor is, szemei a távolba merednek; hol a sötétség takarta erdő felé, hol a nappali fényben fürdő zöld fűre.
Egy hat múlva sincs már kihatással teljesítményére a karját ért sérülés, két hattal később pedig már csak a rózsaszín hely marad ott emlékeztetőül.
Egy kellemesen hűvös, de nem hideg reggel, mikor már a nap is eléggé magasan van, bár még nem érte el zenitjét, szánja el magát arra, amit már indulása előtt is tervezett, csak akkor sérüléseik nem engedték meg nekik. *
- Sylweran!
* Kiált át a táboron, nem foglalkozva a felé forduló szempárokkal. *
- Úgy érzem, itt az ideje, hogy tartsuk magunkat az egyezségünkhöz.
* Mondja ezt egy icipicit halkabban, ha sikerült az elf tekintetét is magára terelnie. Kardjai, melyek általában hüvelyükben pihennek a hátán, most kezeiben vannak. Az ikerpengéken fenyegetően csillan a nap fénye, amint azokkal a vezető felé lépdel. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a többieknek fogalmuk sincs róla, mit beszéltek meg, és egy amatőr merénylőnek nézik, de nem is érdekli. Most csak egyetlen férfi létezik rajta kívül; az aki ellen vagy győzedelmeskedik, vagy veszít. *
- Irarra vezeti a pengéim.
* Suttogja maga elé, majd megcsókolja mindkét kard lapját, kicsivel a keresztvas felett.
Ezután már csak annyi van hátra, hogy összecsapjanak - mert hát nincs sok megbeszélni való ezen, ami van, azt meg már megtárgyalták. *
//Két hattal később//
* Hosszú, dolgos napok telnek el, leginkább az őrséget vállalja magára, éjszakától vagy nappaltól függetlenül. A hely szépen alakul, s az őrség mellett itt-ott besegít, ahol szükség van egy korosabb, de jó edzésben levő női kézpárra. A csapat javának arcát, s nevét megjegyzi, mert hát azért az elég fontos, amíg velük van. Közelebbről viszont egyelőre nem szándékozik megismerni senkit. Ha lehet, minél távolabb húzódik az étkezésekkor is, szemei a távolba merednek; hol a sötétség takarta erdő felé, hol a nappali fényben fürdő zöld fűre.
Egy hat múlva sincs már kihatással teljesítményére a karját ért sérülés, két hattal később pedig már csak a rózsaszín hely marad ott emlékeztetőül.
Egy kellemesen hűvös, de nem hideg reggel, mikor már a nap is eléggé magasan van, bár még nem érte el zenitjét, szánja el magát arra, amit már indulása előtt is tervezett, csak akkor sérüléseik nem engedték meg nekik. *
- Sylweran!
* Kiált át a táboron, nem foglalkozva a felé forduló szempárokkal. *
- Úgy érzem, itt az ideje, hogy tartsuk magunkat az egyezségünkhöz.
* Mondja ezt egy icipicit halkabban, ha sikerült az elf tekintetét is magára terelnie. Kardjai, melyek általában hüvelyükben pihennek a hátán, most kezeiben vannak. Az ikerpengéken fenyegetően csillan a nap fénye, amint azokkal a vezető felé lépdel. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a többieknek fogalmuk sincs róla, mit beszéltek meg, és egy amatőr merénylőnek nézik, de nem is érdekli. Most csak egyetlen férfi létezik rajta kívül; az aki ellen vagy győzedelmeskedik, vagy veszít. *
- Irarra vezeti a pengéim.
* Suttogja maga elé, majd megcsókolja mindkét kard lapját, kicsivel a keresztvas felett.
Ezután már csak annyi van hátra, hogy összecsapjanak - mert hát nincs sok megbeszélni való ezen, ami van, azt meg már megtárgyalták. *
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-10 16:44:52
Üzenet elküldve: 2016-06-10 16:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
*Halk esőcseppek kopogására ébred ma reggel. No nem ez keltette fel, csak ez az első amit felfog maga körül. Takaróját magára húzva fordul el a sátor falától a másik irányba, a túloldalt Sylweran még alszik. Inkább a hátára fordul és a plafont kezdi bámulni. Néhány nap múlva talán már be is költözhetnek. Különös érzés lesz egy saját otthon. Egy saját szoba. Alig emlékszik már milyen volt amikor nem folyton vándorolnia kellett. Sok munka van még előttük, neki ma is ki kell mennie fát vágni. Az első napokban még sajogtak a tenyerei, de mára már egész hozzászokott, megkeményedett a bőre. Ismét az elf felé pillant, de Sylweran még mindig egyenletesen veszi a levegőt, neki háttal, szép békésen. Csendesen felkászálódik és a táskájában matat a ruhái közt. Már nagyon mosni kellene... Megkérhetné Symát vagy Niavit, a nővért esetleg, hiszen ők sertepertélnek a legtöbbet a tábor körül, bizonyára nem lenne gond, mégsem szeretné. Majd ma este kicsit hamarabb visszajön a favágásból és megcsinálja. Előkotor valami kevésbé elnyűtt felsőt, aztán ismét Sylveran felé pislog, de még mindig semmi jelét nem adja hogy ébren lenne. Azért biztos ami biztos elfordul ültében és az elfnek háttal veszi át a felsőjét, különös dolog ez az együtt lakás, néha azért kényelmesebb lenne ha saját sátra lenne, de azért jó úgy aludni hogy nincs egyedül. Halkan összekészülődik és kimegy a szabad levegőre, a csepergő eső eddigre már el is állt, kifejezetten sár sincsen, ahhoz kevés volt ez a mostani, de szép nyirkos-nedves minden. Nagyot sóhajtva nyújtózkodik egyet, megropogtatja csontjait, aztán elindul hogy nekiálljon a reggelinek. Páran már ébren vannak, az őrtoronyban is -mint mindig- strázsál valaki. Hangosan szólni nem szeretne, sokan húzzák még a lóbőrt, így csak fejével biccent neki, egy amolyan "mi a helyzet" félét. A válasz egy közönyös vállrándítás. Semmi említeni való. Az óriás elmosolyodik, addig jó amíg a vállukat vonogatják. Éledezik a tábor.*
*Pár órával később már egy fa törzsében csattog fejszéje. Gius most is a túloldalt kopácsol, ma megint ketten maradtak. Egyre többet beszélgetnek, hol erről, hol arról, leginkább a tábori dolgokról. Ki mikor milyen vicces, vagy szerencsétlen dolgot csinált, valaki valamit mondott amin jót nevettek... Lényegtelen dolgokról. A kidöntött fát legallyazzák, összekötözik, aztán elhúzzák a rönköt a táborig, majd vissza dolgozni. Csak a szokásos.*
*Este tervéhez hűen korábban befejezik az erdőben molyolást, fáradtan, kelletlenül neki is áll mosni. Kissé szégyenlősen teregeti ki ruháit a két sátor közé felhúzott zsinegre, de hát ez van, nem tud mit tenni. Reméli hogy ma éjjel nem fog esni. Jobb lett volna inkább korán kelni és reggel megcsinálni, nappal rendesebben megszáradhattak volna, de valahogy ahhoz még kevesebb kedve lenne, mint most este megcsinálni. A vacsora ismét egész jó hangulatban telik, bár érezhetően kimerült mindenki. Két hat alatt senkinek a szervezete nem szokik hozzá ehhez az élethez. Még a kis gnóm ezermester is leharcolt, neki sokkal nehezebb dolga lehet. Shiriqa legalább csak fizikailag megviselt, Jezabielnek a fejét is használnia kell. Ebből próbál erőt meríteni, ha az apróság is bírja, neki kétszer olyan jól kéne. Igyekszik mindenkivel kedves és megnyugtató lenni, általában sikerül is, de elgyötört sóhajjal fekszik le minden este az ágyába. Szeretne már egy jót fürdeni, egy hatalmas, meleg vizes dézsában amiben még ő is elnyújtózhat. Szeretne végre normális ágyon aludni, kulcsra zárható ajtó mögött. Mire Sylweran is betoppan őt már elnyomta az álom. Pedig gondolt rá hogy megvárja még, beszélgetnek egy kicsit... Hirtelen jött ez a nagy csapat, és amióta elindultak Artheniorból alig voltak igazán kettesben. Igazából egyáltalán nem zavarta a dolog, egészen addig amíg Hanarel nem kezdett közeledni felé. Amúgy nagyon jól elvan mindenkivel, meg hát, mégis egy sátorban alszanak, szóval pár szót azért szoktak váltani, de mégis teljesen más már az élet mint amikor még csak ketten vándoroltak.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.10 18:22:49
//Két hattal később//
*Halk esőcseppek kopogására ébred ma reggel. No nem ez keltette fel, csak ez az első amit felfog maga körül. Takaróját magára húzva fordul el a sátor falától a másik irányba, a túloldalt Sylweran még alszik. Inkább a hátára fordul és a plafont kezdi bámulni. Néhány nap múlva talán már be is költözhetnek. Különös érzés lesz egy saját otthon. Egy saját szoba. Alig emlékszik már milyen volt amikor nem folyton vándorolnia kellett. Sok munka van még előttük, neki ma is ki kell mennie fát vágni. Az első napokban még sajogtak a tenyerei, de mára már egész hozzászokott, megkeményedett a bőre. Ismét az elf felé pillant, de Sylweran még mindig egyenletesen veszi a levegőt, neki háttal, szép békésen. Csendesen felkászálódik és a táskájában matat a ruhái közt. Már nagyon mosni kellene... Megkérhetné Symát vagy Niavit, a nővért esetleg, hiszen ők sertepertélnek a legtöbbet a tábor körül, bizonyára nem lenne gond, mégsem szeretné. Majd ma este kicsit hamarabb visszajön a favágásból és megcsinálja. Előkotor valami kevésbé elnyűtt felsőt, aztán ismét Sylveran felé pislog, de még mindig semmi jelét nem adja hogy ébren lenne. Azért biztos ami biztos elfordul ültében és az elfnek háttal veszi át a felsőjét, különös dolog ez az együtt lakás, néha azért kényelmesebb lenne ha saját sátra lenne, de azért jó úgy aludni hogy nincs egyedül. Halkan összekészülődik és kimegy a szabad levegőre, a csepergő eső eddigre már el is állt, kifejezetten sár sincsen, ahhoz kevés volt ez a mostani, de szép nyirkos-nedves minden. Nagyot sóhajtva nyújtózkodik egyet, megropogtatja csontjait, aztán elindul hogy nekiálljon a reggelinek. Páran már ébren vannak, az őrtoronyban is -mint mindig- strázsál valaki. Hangosan szólni nem szeretne, sokan húzzák még a lóbőrt, így csak fejével biccent neki, egy amolyan "mi a helyzet" félét. A válasz egy közönyös vállrándítás. Semmi említeni való. Az óriás elmosolyodik, addig jó amíg a vállukat vonogatják. Éledezik a tábor.*
*Pár órával később már egy fa törzsében csattog fejszéje. Gius most is a túloldalt kopácsol, ma megint ketten maradtak. Egyre többet beszélgetnek, hol erről, hol arról, leginkább a tábori dolgokról. Ki mikor milyen vicces, vagy szerencsétlen dolgot csinált, valaki valamit mondott amin jót nevettek... Lényegtelen dolgokról. A kidöntött fát legallyazzák, összekötözik, aztán elhúzzák a rönköt a táborig, majd vissza dolgozni. Csak a szokásos.*
*Este tervéhez hűen korábban befejezik az erdőben molyolást, fáradtan, kelletlenül neki is áll mosni. Kissé szégyenlősen teregeti ki ruháit a két sátor közé felhúzott zsinegre, de hát ez van, nem tud mit tenni. Reméli hogy ma éjjel nem fog esni. Jobb lett volna inkább korán kelni és reggel megcsinálni, nappal rendesebben megszáradhattak volna, de valahogy ahhoz még kevesebb kedve lenne, mint most este megcsinálni. A vacsora ismét egész jó hangulatban telik, bár érezhetően kimerült mindenki. Két hat alatt senkinek a szervezete nem szokik hozzá ehhez az élethez. Még a kis gnóm ezermester is leharcolt, neki sokkal nehezebb dolga lehet. Shiriqa legalább csak fizikailag megviselt, Jezabielnek a fejét is használnia kell. Ebből próbál erőt meríteni, ha az apróság is bírja, neki kétszer olyan jól kéne. Igyekszik mindenkivel kedves és megnyugtató lenni, általában sikerül is, de elgyötört sóhajjal fekszik le minden este az ágyába. Szeretne már egy jót fürdeni, egy hatalmas, meleg vizes dézsában amiben még ő is elnyújtózhat. Szeretne végre normális ágyon aludni, kulcsra zárható ajtó mögött. Mire Sylweran is betoppan őt már elnyomta az álom. Pedig gondolt rá hogy megvárja még, beszélgetnek egy kicsit... Hirtelen jött ez a nagy csapat, és amióta elindultak Artheniorból alig voltak igazán kettesben. Igazából egyáltalán nem zavarta a dolog, egészen addig amíg Hanarel nem kezdett közeledni felé. Amúgy nagyon jól elvan mindenkivel, meg hát, mégis egy sátorban alszanak, szóval pár szót azért szoktak váltani, de mégis teljesen más már az élet mint amikor még csak ketten vándoroltak.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.10 18:22:49
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-10 14:35:46
Üzenet elküldve: 2016-06-10 14:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Hanarel//
*Mondani nem mondja, de lehet érezni a kiosztott feladatokon hogy kire mit bíz szívesen. Pedig lehet hogy előítéletekkel van csak tele, de Trayak inkább a tetőnél kalapáljon, Gius inkább fát vágjon, a finomabb munkákat Hanarelre és Symára bízza, meg persze magára. Egészen rutinosan halad már minden. A körfűrészt is beszerelte, vízkerék híján még kézi erővel hajtott, de az áttételeknek és lendkerekeknek hála egész jól funkciónál. Fárasztónak fárasztó, de sokkal gyorsabb mintha máshogy kéne aprítani. Éppen az egyik áttételt javítgatja mikor Hanarel megkeresi, hiszen a sebtiben összetákolt szerkezet alkatrészei túlnyomórészt fából vannak és nem túl nagyok, így gyakran előfordul valami meghibásodás. A fűrészasztal alatt matatva köszön vissza, de nem hagyja abba amit csinál, így is éppen elegendő figyelmet szentelhet a férfi szavaira.*
- Mondd csak.
*Nem utasít el semmi ötletet, de a sóhajából kihallani a "már megint okosabbnak hiszik magukat nálam?" gondolatát.*
- Ez nem ötlet, ez javaslat.
*Igyekszik nem túl sértően korholni az elfet, nem is arról van szó hogy buta lenne szegény, vagy ügyetlen... Szép dolog hogy gondolkozik, csak Jezabiel ma bal lábbal kelt fel, ráadásul megint ugyanaz a nyavalyás fogaskerék repedt szét ami néhány nappal ezelőtt is, nem csoda hogy nyűgös amiért ismét cserélnie kell. Az meg nem kifejezetten egyszerű, hiszen gyártania kell egy újat, ráadásul addig a körfűrész használhatatlan. Később persze az ilyesmi dolgok már mind rendesen fémből lesznek, de most meg kell elégedniük azzal ami van.*
- Lesz fürdő ha kész leszünk, nem is egy, addig meg oldja meg aki kényelmetlenül érzi magát.
*Kicsit azért is válaszol csípősebben a kelleténél, mert úgy hangzik ez az egész mintha Hanarel rá mondaná hogy büdös. Ami mellesleg igaz, hiszen keményen dolgozik ahogy mindenki más is, de mégsem esik jól ha az orra alá dörgölik.*
- Minél hamarabb végeznünk kéne a fontos dolgokkal. Csinálhatnánk fürdőt meg szaunát meg kényelmes nyugágyakat is, csak akkor háromszor annyi ideig tartana ez az egész, ráadásul ha mindenhol a luxus venne minket körbe, akkor mindenkinek fele annyi kedve lenne csak dolgozni. A hideg vízben megmosakodni nem egy kellemes dolog, letudja mindenki öt-tíz perc alatt. Ha lenne egy nagy dézsánk amibe melegítenénk vizet, a fél tábor órákig dagonyázna benne.
*Eddig azzal bíbelődött hogy rendesen kiszerelje a kereket a helyéről, de a francba vele, úgyis javíthatatlan, inkább széttöri a repedésnél és a fűrészasztal alól kihajítja Hanarel lábai mellé.*
- Nesze, hasznosítsd újra valamire, ha tudod.
*Közben kimászik az asztal alól és már neki is lát újat fabrikálni. Fel sem néz közben az elfre így nem zavarja hogy kihúzza magát, amúgy is megszokta már hogy mindenki magasabb nála. Igyekszik ő is tisztelni a természetet, de amit már kivágtak az halott. A fa az fa, természetesen igyekszik nem pazarolni, gyűlöli a pazarlást, de van amivel már nem lehet mit kezdeni. Az ilyesmi tökéletes gyújtósnak vagy tűzifának.*
- Víztározó is lesz majd ha eljön az ideje, most kisebb gondunk is fontosabb annál.
*Nem áll neki magyarázni hogy lesz még vízvezeték is, vízágyú, öntöző berendezés, sőt, télen még a padló alatt is meleg vizes csövek fűtenek majd... bár valószínűleg még nem ezen a télen, de a következőre talán kész lesz. Azért belátja hogy indokolatlanul keményen válaszol szegény férfinak, egy sóhajjal le is rak mindent a kezéből és megfordul hogy végre felnézzen rá.*
- Nézd. Nem vagy földtúró jobbágy, a lehetőségeidhez mérten egész ügyes vagy, az eszed is próbálod használni... Ne haragudj ha goromba vagyok, nem ellened szól, csak sok a dolgom. Nem csak azzal kell foglalkoznom ami lesz, hanem javítanom ami már egyszer elkészült, közben meg tartsak is mindent a fejemben, le vagyunk maradva. Szép dolog hogy próbálod jobbá tenni a körülményeinket, de másodlagos dolgokra egyszerűen nincs még kapacitásunk.
*Igyekszik ezt a jelenleg tőle telhető legkedvesebben elmondani, aztán visszafordul hogy folytassa amit elkezdett.*
- Szívesen meghallgatom az ötleteidet, inkább mondj ezer hülyeséget minthogy ne merd felhozni ha valami az eszedbe jut, sosem lehet tudni, egyszer talán tényleg hasznos dolgot találsz ki. De egyelőre próbáljunk azzal foglalkozni hogy az elsődleges terveinket minél hamarabb be tudjuk fejezni. Ha már kész vagyunk a fontos dolgokkal, akkor jöhet a luxus.
*Végighallgatja még hogy mire lenne szüksége Hanarelnek, de továbbra sem fordul felé, a dolgával bíbelődik.*
- Kell hogy legyen minden, elég sok cuccot hoztunk, biztos maradt még, túrd át a készleteket.
*Majdnem hozzáteszi hogy kérje meg Symát hogy segítsen, ő sokkal jobban tisztában van azzal hogy miből mennyi van és hol, de fajtársának is megvan a maga dolga, nem akarja ráuszítani Hanarelt.*
~Eddig még szerencsénk volt, de mi lesz ha majd két hétig szakad az eső? Vagy ha valami komolyabb ellenfélnek támad kedve velünk szórakozni? Kész kell lennünk a fontos dolgokkal, nem érünk rá fürdőkádakkal meg víztározókkal babrálni... A bútorok is ráérnének még, lehet inkább valami fontosabb munkára kéne ráállítanom...~
*Rendben van hogy mindenki teszi a dolgát, de úgy érzi hogy ő a felelős az egész építkezésért. Ha nem lesznek kész időben és beüt a krach, akkor az az ő lelkén szárad majd.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.10 14:43:44
//Két hattal később//
//Hanarel//
*Mondani nem mondja, de lehet érezni a kiosztott feladatokon hogy kire mit bíz szívesen. Pedig lehet hogy előítéletekkel van csak tele, de Trayak inkább a tetőnél kalapáljon, Gius inkább fát vágjon, a finomabb munkákat Hanarelre és Symára bízza, meg persze magára. Egészen rutinosan halad már minden. A körfűrészt is beszerelte, vízkerék híján még kézi erővel hajtott, de az áttételeknek és lendkerekeknek hála egész jól funkciónál. Fárasztónak fárasztó, de sokkal gyorsabb mintha máshogy kéne aprítani. Éppen az egyik áttételt javítgatja mikor Hanarel megkeresi, hiszen a sebtiben összetákolt szerkezet alkatrészei túlnyomórészt fából vannak és nem túl nagyok, így gyakran előfordul valami meghibásodás. A fűrészasztal alatt matatva köszön vissza, de nem hagyja abba amit csinál, így is éppen elegendő figyelmet szentelhet a férfi szavaira.*
- Mondd csak.
*Nem utasít el semmi ötletet, de a sóhajából kihallani a "már megint okosabbnak hiszik magukat nálam?" gondolatát.*
- Ez nem ötlet, ez javaslat.
*Igyekszik nem túl sértően korholni az elfet, nem is arról van szó hogy buta lenne szegény, vagy ügyetlen... Szép dolog hogy gondolkozik, csak Jezabiel ma bal lábbal kelt fel, ráadásul megint ugyanaz a nyavalyás fogaskerék repedt szét ami néhány nappal ezelőtt is, nem csoda hogy nyűgös amiért ismét cserélnie kell. Az meg nem kifejezetten egyszerű, hiszen gyártania kell egy újat, ráadásul addig a körfűrész használhatatlan. Később persze az ilyesmi dolgok már mind rendesen fémből lesznek, de most meg kell elégedniük azzal ami van.*
- Lesz fürdő ha kész leszünk, nem is egy, addig meg oldja meg aki kényelmetlenül érzi magát.
*Kicsit azért is válaszol csípősebben a kelleténél, mert úgy hangzik ez az egész mintha Hanarel rá mondaná hogy büdös. Ami mellesleg igaz, hiszen keményen dolgozik ahogy mindenki más is, de mégsem esik jól ha az orra alá dörgölik.*
- Minél hamarabb végeznünk kéne a fontos dolgokkal. Csinálhatnánk fürdőt meg szaunát meg kényelmes nyugágyakat is, csak akkor háromszor annyi ideig tartana ez az egész, ráadásul ha mindenhol a luxus venne minket körbe, akkor mindenkinek fele annyi kedve lenne csak dolgozni. A hideg vízben megmosakodni nem egy kellemes dolog, letudja mindenki öt-tíz perc alatt. Ha lenne egy nagy dézsánk amibe melegítenénk vizet, a fél tábor órákig dagonyázna benne.
*Eddig azzal bíbelődött hogy rendesen kiszerelje a kereket a helyéről, de a francba vele, úgyis javíthatatlan, inkább széttöri a repedésnél és a fűrészasztal alól kihajítja Hanarel lábai mellé.*
- Nesze, hasznosítsd újra valamire, ha tudod.
*Közben kimászik az asztal alól és már neki is lát újat fabrikálni. Fel sem néz közben az elfre így nem zavarja hogy kihúzza magát, amúgy is megszokta már hogy mindenki magasabb nála. Igyekszik ő is tisztelni a természetet, de amit már kivágtak az halott. A fa az fa, természetesen igyekszik nem pazarolni, gyűlöli a pazarlást, de van amivel már nem lehet mit kezdeni. Az ilyesmi tökéletes gyújtósnak vagy tűzifának.*
- Víztározó is lesz majd ha eljön az ideje, most kisebb gondunk is fontosabb annál.
*Nem áll neki magyarázni hogy lesz még vízvezeték is, vízágyú, öntöző berendezés, sőt, télen még a padló alatt is meleg vizes csövek fűtenek majd... bár valószínűleg még nem ezen a télen, de a következőre talán kész lesz. Azért belátja hogy indokolatlanul keményen válaszol szegény férfinak, egy sóhajjal le is rak mindent a kezéből és megfordul hogy végre felnézzen rá.*
- Nézd. Nem vagy földtúró jobbágy, a lehetőségeidhez mérten egész ügyes vagy, az eszed is próbálod használni... Ne haragudj ha goromba vagyok, nem ellened szól, csak sok a dolgom. Nem csak azzal kell foglalkoznom ami lesz, hanem javítanom ami már egyszer elkészült, közben meg tartsak is mindent a fejemben, le vagyunk maradva. Szép dolog hogy próbálod jobbá tenni a körülményeinket, de másodlagos dolgokra egyszerűen nincs még kapacitásunk.
*Igyekszik ezt a jelenleg tőle telhető legkedvesebben elmondani, aztán visszafordul hogy folytassa amit elkezdett.*
- Szívesen meghallgatom az ötleteidet, inkább mondj ezer hülyeséget minthogy ne merd felhozni ha valami az eszedbe jut, sosem lehet tudni, egyszer talán tényleg hasznos dolgot találsz ki. De egyelőre próbáljunk azzal foglalkozni hogy az elsődleges terveinket minél hamarabb be tudjuk fejezni. Ha már kész vagyunk a fontos dolgokkal, akkor jöhet a luxus.
*Végighallgatja még hogy mire lenne szüksége Hanarelnek, de továbbra sem fordul felé, a dolgával bíbelődik.*
- Kell hogy legyen minden, elég sok cuccot hoztunk, biztos maradt még, túrd át a készleteket.
*Majdnem hozzáteszi hogy kérje meg Symát hogy segítsen, ő sokkal jobban tisztában van azzal hogy miből mennyi van és hol, de fajtársának is megvan a maga dolga, nem akarja ráuszítani Hanarelt.*
~Eddig még szerencsénk volt, de mi lesz ha majd két hétig szakad az eső? Vagy ha valami komolyabb ellenfélnek támad kedve velünk szórakozni? Kész kell lennünk a fontos dolgokkal, nem érünk rá fürdőkádakkal meg víztározókkal babrálni... A bútorok is ráérnének még, lehet inkább valami fontosabb munkára kéne ráállítanom...~
*Rendben van hogy mindenki teszi a dolgát, de úgy érzi hogy ő a felelős az egész építkezésért. Ha nem lesznek kész időben és beüt a krach, akkor az az ő lelkén szárad majd.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.10 14:43:44
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:36:46
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:36:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Meru//
*A gomba témájára nem igazán tud mit mondani, kísérletezett néhány darabbal, és bár fogalma sincs hogy ez a bizonyos laskagomba melyik, és hogy néz ki, feltételezi, hogy nem a bódító fajtát főzi meg vacsorának.*
-Jól hangzik.
*A kérést hallva kicsit elhelyezkedik a gerendán, amin ül, megpróbál olyan pozíciót felvenni, amiből nehezebb kibillenteni az egyensúlyából. Bátortalanul fészkelődik még egy kicsit, majd mikor már majdnem teljes biztonságban érzi magát, Meruwiel felé fordulva lehunyja a szemét. Maga sem tudja, hogy mit vár, egy csókot, ölelést - utóbbi mondjuk igazán furán nézne ki így kitekeredve egy húsz centis gerendán - de végül csak egy újabb kérést kap, ami egyértelműsíti a lány szándékait. Eleget téve a parancsnak, hamar a szájában érezheti a lédús gyümölcsöt. Mosolyra húzódnak ajkai, amíg még a óvatosan tartja fogai közt az epret. Önzetlen tettet csak önzetlen tettel illik meghálálni, így a kacér tettet kacérkodás követi - a termés felét leharapja, másik felét ajkai közt óvva Meruwiel felé nyújtja, azt üzenve, hogy ha lenyelte a maga darabját, majd ő adja a következőt. Eközben széles tenyerét a kedvese hátához emeli. Akár siker akár tiltakozás esetén valaki lenyeli a másik felet is, eztán tudja csak szóra nyitni a száját.*
-Köszönöm.
*Mosolyog szelíden a vörösre, aki ma feltűnően kicsattanó hangulattal kelt. A mélységi imádja, mikor ilyen életvidám, tény, hogy nem lehet erre panasza, hisz gyakorta sugározza magából a vidámságot. Talán ennek köszönhető az is, hogy még senkit nem küldött el leendő csapattársai közül a fenébe, a lány közelsége nyugtatólag hat a mélységire.*
-Te aztán ügyes vagy. Én egy kalapáccsal meg egy táskával majdnem leestem felfelé, nemhogy még ebédet is hozzak.
//Két hattal később//
//Meru//
*A gomba témájára nem igazán tud mit mondani, kísérletezett néhány darabbal, és bár fogalma sincs hogy ez a bizonyos laskagomba melyik, és hogy néz ki, feltételezi, hogy nem a bódító fajtát főzi meg vacsorának.*
-Jól hangzik.
*A kérést hallva kicsit elhelyezkedik a gerendán, amin ül, megpróbál olyan pozíciót felvenni, amiből nehezebb kibillenteni az egyensúlyából. Bátortalanul fészkelődik még egy kicsit, majd mikor már majdnem teljes biztonságban érzi magát, Meruwiel felé fordulva lehunyja a szemét. Maga sem tudja, hogy mit vár, egy csókot, ölelést - utóbbi mondjuk igazán furán nézne ki így kitekeredve egy húsz centis gerendán - de végül csak egy újabb kérést kap, ami egyértelműsíti a lány szándékait. Eleget téve a parancsnak, hamar a szájában érezheti a lédús gyümölcsöt. Mosolyra húzódnak ajkai, amíg még a óvatosan tartja fogai közt az epret. Önzetlen tettet csak önzetlen tettel illik meghálálni, így a kacér tettet kacérkodás követi - a termés felét leharapja, másik felét ajkai közt óvva Meruwiel felé nyújtja, azt üzenve, hogy ha lenyelte a maga darabját, majd ő adja a következőt. Eközben széles tenyerét a kedvese hátához emeli. Akár siker akár tiltakozás esetén valaki lenyeli a másik felet is, eztán tudja csak szóra nyitni a száját.*
-Köszönöm.
*Mosolyog szelíden a vörösre, aki ma feltűnően kicsattanó hangulattal kelt. A mélységi imádja, mikor ilyen életvidám, tény, hogy nem lehet erre panasza, hisz gyakorta sugározza magából a vidámságot. Talán ennek köszönhető az is, hogy még senkit nem küldött el leendő csapattársai közül a fenébe, a lány közelsége nyugtatólag hat a mélységire.*
-Te aztán ügyes vagy. Én egy kalapáccsal meg egy táskával majdnem leestem felfelé, nemhogy még ebédet is hozzak.
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 20:52:53
Üzenet elküldve: 2016-06-09 20:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Szamárgép-Jezabiel//
*Alighanem minden bátorságát össze kellet szednie. Gondolkodás nélkül, nekiugrik egy rablóbandának, vakbuzgón néz farkasszemet a túlerővel, a női szíveket, magát is meglepően jó, ösztönösen dongja körül. Ámbátor ötletét az élete megmentője elé terjeszteni más dolog. Persze Jezabiel nem tekinti magát, Soreyl élete mentőjének, de ennek a visszája nem mondható el. Soreyl szemében a kis, okos lény, nagyobb tiszteletnek örvend, mint bárki más a táborban. Persze Sylweran is a magaslatán ül a tisztelet létrájának, mégis legfelső fokán a gnóm kap helyet. De persze ott vannak még a többiek, meg egyáltalán, mindenki.*
~Illetékességileg nagy itt a zűrzavar~
*Tisztázza magában a dolgokat. Jezabiel éppen tesz-vesz valamit, nem régiben felhúzott kis műhelyében, mikor Soreyl a helyszínre érkezik, épp egy kicsivel Hanarel után. Úgy látszik senki nem hagyja dolgozni szerencsétlent. Ideges. Vesz egy nagy levegőt a végső elhatározáshoz. A lány háttal áll neki, annyira belemélyedve teendőibe, nem is veszi észre a férfi érkeztét.*
~Gyerünk.~
*Ösztökéli magát még egy percig. Majd mintha remegő hangon szólítaná meg társát.*
-Jezabiel! Ha volna egy perced, meghallgatnál? A folyó ügyében jöttem.
*Utolsó mondatát tárgyilagosan, szinte hivatalos hangnemmel adja át. Fürkészi Jezabiel arcát, ha jelzést, vagy engedélyt kap mondandójára azonnal, hasonló hivatalisággal folytatja. Előre kigondolta minden szavát.*
-Szürkebogáncs, a drága szamarunk, remek ötlet ihletője volt.
~Igazáből övé az ötlet!~
-Ha eme remek állat fara után kötünk egy ekeszerűséget, mely nem magába, hanem az általa vájt árok szélére túrja a földet, gyorsabban haladna az ásás.
*Momdja egy levegővel, mint régen tanítójának a megtanult passzusokat, filozóf iratokból. Az egyetlen tananyag amit élvezet. Másra nem is emlékszik igazán. A nagy gondolatokat megjegyezte, maga is elmélyül egy-egy témában, ha hozza az élet. Meg is szokta beszélgetni Perchipfellel.*
~EGY SZAMÁRMEGHAJTÁSÚ ÁROKVÁJÓ KERÉK!~
*Találja ki, majdani közös találmány szabadalmaztatott nevét fejében.*
-Megcsináltam volna magam is!
*Mentegetőzik hevesen!*
-De ehhez több ész kell, mint pár hónap paraszti munka. Onnan ismerem az ekét, ámbátor egy ilyen szerkezetet megépíteni, megtervezni, már nehezebb szellemi munka, nem nekem való. Úgy gondolom ehhez, te nyilván jobban értesz.
*Mondja elmosolyodva. Érezhető hangján, hogy a dicséret őszinte. Nem puszta előnyszerzésből indíttatott édeskedés. Tudja hogy ide ez édes kevés. Valóban, tudja és elismeri a gnóm tudását. Ez hallható tiszteletteljes hangjából. Magát szinte peckesre rántva, kihúzva várja a választ, mint régen a Nemesi Iskola berkeiben.*
//Szamárgép-Jezabiel//
*Alighanem minden bátorságát össze kellet szednie. Gondolkodás nélkül, nekiugrik egy rablóbandának, vakbuzgón néz farkasszemet a túlerővel, a női szíveket, magát is meglepően jó, ösztönösen dongja körül. Ámbátor ötletét az élete megmentője elé terjeszteni más dolog. Persze Jezabiel nem tekinti magát, Soreyl élete mentőjének, de ennek a visszája nem mondható el. Soreyl szemében a kis, okos lény, nagyobb tiszteletnek örvend, mint bárki más a táborban. Persze Sylweran is a magaslatán ül a tisztelet létrájának, mégis legfelső fokán a gnóm kap helyet. De persze ott vannak még a többiek, meg egyáltalán, mindenki.*
~Illetékességileg nagy itt a zűrzavar~
*Tisztázza magában a dolgokat. Jezabiel éppen tesz-vesz valamit, nem régiben felhúzott kis műhelyében, mikor Soreyl a helyszínre érkezik, épp egy kicsivel Hanarel után. Úgy látszik senki nem hagyja dolgozni szerencsétlent. Ideges. Vesz egy nagy levegőt a végső elhatározáshoz. A lány háttal áll neki, annyira belemélyedve teendőibe, nem is veszi észre a férfi érkeztét.*
~Gyerünk.~
*Ösztökéli magát még egy percig. Majd mintha remegő hangon szólítaná meg társát.*
-Jezabiel! Ha volna egy perced, meghallgatnál? A folyó ügyében jöttem.
*Utolsó mondatát tárgyilagosan, szinte hivatalos hangnemmel adja át. Fürkészi Jezabiel arcát, ha jelzést, vagy engedélyt kap mondandójára azonnal, hasonló hivatalisággal folytatja. Előre kigondolta minden szavát.*
-Szürkebogáncs, a drága szamarunk, remek ötlet ihletője volt.
~Igazáből övé az ötlet!~
-Ha eme remek állat fara után kötünk egy ekeszerűséget, mely nem magába, hanem az általa vájt árok szélére túrja a földet, gyorsabban haladna az ásás.
*Momdja egy levegővel, mint régen tanítójának a megtanult passzusokat, filozóf iratokból. Az egyetlen tananyag amit élvezet. Másra nem is emlékszik igazán. A nagy gondolatokat megjegyezte, maga is elmélyül egy-egy témában, ha hozza az élet. Meg is szokta beszélgetni Perchipfellel.*
~EGY SZAMÁRMEGHAJTÁSÚ ÁROKVÁJÓ KERÉK!~
*Találja ki, majdani közös találmány szabadalmaztatott nevét fejében.*
-Megcsináltam volna magam is!
*Mentegetőzik hevesen!*
-De ehhez több ész kell, mint pár hónap paraszti munka. Onnan ismerem az ekét, ámbátor egy ilyen szerkezetet megépíteni, megtervezni, már nehezebb szellemi munka, nem nekem való. Úgy gondolom ehhez, te nyilván jobban értesz.
*Mondja elmosolyodva. Érezhető hangján, hogy a dicséret őszinte. Nem puszta előnyszerzésből indíttatott édeskedés. Tudja hogy ide ez édes kevés. Valóban, tudja és elismeri a gnóm tudását. Ez hallható tiszteletteljes hangjából. Magát szinte peckesre rántva, kihúzva várja a választ, mint régen a Nemesi Iskola berkeiben.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 19:15:20
Üzenet elküldve: 2016-06-09 19:15:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Mélységi nem ellenszenves Niavi számára, mert addig nincs gond, míg nem kötekedik. Úgy hiszi, hogy egy csapatban vannak akkor ok nélkül úgy sem köt bele, céljuk közös.
Trayäk Gúnyos megszólításából semmit nem érzékel, viszont nagyon megörül, mikor a férfi kihívja a félvért.*
-Köszönöm Trayäk a lehetőséget. *Majd Giushoz fordul.*
~Hűha itt a nagy lehetőség, hogy mire vagyok képes.~
*Önbizalommal teli mosoly megjelenik az arcán, majd rögtön válaszol.*
-Ezer örömmel, gyakorolok veled, s szerintem is hanyagoljuk a fegyvereket.
~De azért nem kéne úgy kezelnie mint egy gyereket.~
-Mi legyen a szabály? Csak bevetjük minden tudásunkat, úgy hogy azért mindketten fel tudjunk másnap kelni, vagy van valami kikötésed a küzdelem előtt?
~Azért ő is vigyázzon magára, mivel nem lenne jó, ha lila zöld foltok mellett kéne folyatni a munkálatokat. Főleg, hogy ő kemény fizikai munkát végez Shiriqával együtt.~
*Félelf nem is magára gondol elsősorban, hanem társára, holott ha nem figyel oda akkor neki lesz kellemetlen ébredése másnap, s végül is egy 20 cm-rel magasabb megtermett emberrel néz szembe.*
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Mélységi nem ellenszenves Niavi számára, mert addig nincs gond, míg nem kötekedik. Úgy hiszi, hogy egy csapatban vannak akkor ok nélkül úgy sem köt bele, céljuk közös.
Trayäk Gúnyos megszólításából semmit nem érzékel, viszont nagyon megörül, mikor a férfi kihívja a félvért.*
-Köszönöm Trayäk a lehetőséget. *Majd Giushoz fordul.*
~Hűha itt a nagy lehetőség, hogy mire vagyok képes.~
*Önbizalommal teli mosoly megjelenik az arcán, majd rögtön válaszol.*
-Ezer örömmel, gyakorolok veled, s szerintem is hanyagoljuk a fegyvereket.
~De azért nem kéne úgy kezelnie mint egy gyereket.~
-Mi legyen a szabály? Csak bevetjük minden tudásunkat, úgy hogy azért mindketten fel tudjunk másnap kelni, vagy van valami kikötésed a küzdelem előtt?
~Azért ő is vigyázzon magára, mivel nem lenne jó, ha lila zöld foltok mellett kéne folyatni a munkálatokat. Főleg, hogy ő kemény fizikai munkát végez Shiriqával együtt.~
*Félelf nem is magára gondol elsősorban, hanem társára, holott ha nem figyel oda akkor neki lesz kellemetlen ébredése másnap, s végül is egy 20 cm-rel magasabb megtermett emberrel néz szembe.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 16:29:12
Üzenet elküldve: 2016-06-09 16:29:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őrségváltás//
//Baldrol//
*Ismételten büszke vállveregetésekbe fog lelkiekben. A terve bevált. Az első az utóbbi időben. De nem az utolsó. Barátságos hang fogadja. Viszont, így el is intézett magának egy hosszabb magyarázkodást.*
-Nem még nem találkoztunk. Ezért, csak a nevedet tudtam, és ne értsd félre, pontosan Baldrol igaz? Nem tudtam hogy van itt más ember rajtam kívül, és hát ki tudja kivel fut össze az ember ebben az erdőben, nem de bár?
*Mondja barátságos hangon, majd igazi északi módjára, egy erős határozott kézfogással üdvözli újdonsült társát.*
~Szimpatikus fickó. Mutatkozz be!~
*Utasítja belülről Perchipfell. Bal könyökével megregulázza a kardot. Éppen csak megnyomja, hogy tudja hol a helye.*
~Maradj veszteg Perchi!~
*Mire ezt lerendezi magában, már a Baldrol biztosította afelől, hogy tudja a nevét. A formaságokon túl vannak.*
-Igen, de nem kifejezetten a szerencse hozott ide. Jazebiel talált rám az erdőben. Ha nem hoz magával, úgy járok mint a nemrégiben égetett halott.
*Mondja egy leheletnyit elkomorodva. Nem szeret az idegenre gondolni.*
-Érdekes történet. De nagyon hosszú. Ha fáradt vagy, nem zaklatlak vele. Sylweran azt mondta maradhatok, szóval lesz még idő.
*Mondja arcán barátságos mosollyal. Kevéske ráncai a szeme körül felgyűrődnek a hunyorgástól. Nézi a férfit, így nappal átellenben.*
~Kutyapofája van. Kedves kutyáé, mint régen Rathen~
*Rathen az idős kutya volt, a tanítója ebe. Hamar meghalt, de Soreyl, gyermekként nagyon szerette.*
~Fogd be a szád, vagy fémforgácsot csinálok belőled!~
*Ezzel elnémítja a kardot egy időre. Baráti hangon mondja.*
-Ne haragudjon. Elbambultam. Tudja nagyon hasonlít egy régi barátra. Mivel foglalkozik itt a táborban, ha nem őrködik?
*Tényleg hasonlít valakire, nem tréfál, és nem a kutyára.*
~Ő nem lehet. Ahhoz fiatal. Akkor ő talán az apja? Ahhoz meg öreg. Ha vadász én meg eszem a kalapom!~
*Természetesen Baldrolnak köze sincs ahhoz a fickóhoz aki most Soreyl fejében jár. Csak hasonlítanak. Közelebb lép hozzá. Szemügyre veszi.*
-Mindenesetre örülök hogy találkoztunk.
*Mondja de nem áll el az útból. Amolyan jelzésképp miszerint, "Udvariasságból elköszöntem ugyan, de jó lenne ha maradnál.".*
//Őrségváltás//
//Baldrol//
*Ismételten büszke vállveregetésekbe fog lelkiekben. A terve bevált. Az első az utóbbi időben. De nem az utolsó. Barátságos hang fogadja. Viszont, így el is intézett magának egy hosszabb magyarázkodást.*
-Nem még nem találkoztunk. Ezért, csak a nevedet tudtam, és ne értsd félre, pontosan Baldrol igaz? Nem tudtam hogy van itt más ember rajtam kívül, és hát ki tudja kivel fut össze az ember ebben az erdőben, nem de bár?
*Mondja barátságos hangon, majd igazi északi módjára, egy erős határozott kézfogással üdvözli újdonsült társát.*
~Szimpatikus fickó. Mutatkozz be!~
*Utasítja belülről Perchipfell. Bal könyökével megregulázza a kardot. Éppen csak megnyomja, hogy tudja hol a helye.*
~Maradj veszteg Perchi!~
*Mire ezt lerendezi magában, már a Baldrol biztosította afelől, hogy tudja a nevét. A formaságokon túl vannak.*
-Igen, de nem kifejezetten a szerencse hozott ide. Jazebiel talált rám az erdőben. Ha nem hoz magával, úgy járok mint a nemrégiben égetett halott.
*Mondja egy leheletnyit elkomorodva. Nem szeret az idegenre gondolni.*
-Érdekes történet. De nagyon hosszú. Ha fáradt vagy, nem zaklatlak vele. Sylweran azt mondta maradhatok, szóval lesz még idő.
*Mondja arcán barátságos mosollyal. Kevéske ráncai a szeme körül felgyűrődnek a hunyorgástól. Nézi a férfit, így nappal átellenben.*
~Kutyapofája van. Kedves kutyáé, mint régen Rathen~
*Rathen az idős kutya volt, a tanítója ebe. Hamar meghalt, de Soreyl, gyermekként nagyon szerette.*
~Fogd be a szád, vagy fémforgácsot csinálok belőled!~
*Ezzel elnémítja a kardot egy időre. Baráti hangon mondja.*
-Ne haragudjon. Elbambultam. Tudja nagyon hasonlít egy régi barátra. Mivel foglalkozik itt a táborban, ha nem őrködik?
*Tényleg hasonlít valakire, nem tréfál, és nem a kutyára.*
~Ő nem lehet. Ahhoz fiatal. Akkor ő talán az apja? Ahhoz meg öreg. Ha vadász én meg eszem a kalapom!~
*Természetesen Baldrolnak köze sincs ahhoz a fickóhoz aki most Soreyl fejében jár. Csak hasonlítanak. Közelebb lép hozzá. Szemügyre veszi.*
-Mindenesetre örülök hogy találkoztunk.
*Mondja de nem áll el az útból. Amolyan jelzésképp miszerint, "Udvariasságból elköszöntem ugyan, de jó lenne ha maradnál.".*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 15:46:09
Üzenet elküldve: 2016-06-09 15:46:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őrségváltás//
//Darenn//
*Szebb reggele nem is lehetne. Az idő szép meg minden, s amúgy is egy nyugodt napnak néznek elébe. Vadászni ma nem kell, úgyhogy... pedig jól esne egy kis kitérő az erdőben. A társaság is jó és gyakorlott! A gyakorlat sokat számít. Bár tény, hogy emberként Roll veri a legnagyobb zajt lépteivel, de szerencsére ezt a vadak nem igen érzékelik, maximum érzékeny fülű társai.
Hamarosan őrségváltás. Talán rágyújthatna egy pipára. Régen nem pipázott már. A pipadohány is száraz, de most bizony jól esne.*
~Minden békés.~
*Kedveli ezt a helyet, de még nem érzi egészen az otthonának. Oly régóta van úton, hogy már most viszket a talpa néhány plusz kilométerre vagy valami újdonságra, de nem feledkezhet meg a tényről, hogy ők most bizony valahol a nagy sűrűben, a rettegett vadonban, erdőmélyén ütöttek tanyát.
Nincs túl sok lehetőség.
Váltó társa ekkor érkezik a közelébe. Kissé ugyan megemelkedik helyzetéből, hogy ellenőrizze az illetőt, nem engedhet fel ide holmi jöttment alakokat, de a fickó ismerős neki, s különben is. Sylweran már szólt róla. Sokan vannak, sok a dolog, hát ő is megkapja az őrség jogát.
Sok alkalmuk még nem volt cseverészni a férfival, pedig fajtárssal van dolga.
Az üdvözlés hallatán azonban egész magasra ugrik a szemöldöke.*
~Barátom? Hogy hova nem képesek behízelegni magukat egyes emberek! Na barátom!~
- Baldrol. Helyesen mondva.
*Nincs apelláta, ezt egy éjszaki sem veszi puszira.*
- Találkoztunk volna?
~Barátom.~
*Teszi hozzá kérdéséhez kiemelt hangsúllyal ezt az egyszerű szócskát, persze csak magában.*
- Ha jól sejtem Darenn Soreylhez van szerencsém.
*Nyújtja kézfogásra a kezét, míg a másik teljesen mellé nem ér. Mégis csak emberek, s északi az északi.*
- Kissé furcsa a számomra, hogy hogyan is kerültél ide. Nem sok ember mászkál egyedül ezeken a területeken.
//Őrségváltás//
//Darenn//
*Szebb reggele nem is lehetne. Az idő szép meg minden, s amúgy is egy nyugodt napnak néznek elébe. Vadászni ma nem kell, úgyhogy... pedig jól esne egy kis kitérő az erdőben. A társaság is jó és gyakorlott! A gyakorlat sokat számít. Bár tény, hogy emberként Roll veri a legnagyobb zajt lépteivel, de szerencsére ezt a vadak nem igen érzékelik, maximum érzékeny fülű társai.
Hamarosan őrségváltás. Talán rágyújthatna egy pipára. Régen nem pipázott már. A pipadohány is száraz, de most bizony jól esne.*
~Minden békés.~
*Kedveli ezt a helyet, de még nem érzi egészen az otthonának. Oly régóta van úton, hogy már most viszket a talpa néhány plusz kilométerre vagy valami újdonságra, de nem feledkezhet meg a tényről, hogy ők most bizony valahol a nagy sűrűben, a rettegett vadonban, erdőmélyén ütöttek tanyát.
Nincs túl sok lehetőség.
Váltó társa ekkor érkezik a közelébe. Kissé ugyan megemelkedik helyzetéből, hogy ellenőrizze az illetőt, nem engedhet fel ide holmi jöttment alakokat, de a fickó ismerős neki, s különben is. Sylweran már szólt róla. Sokan vannak, sok a dolog, hát ő is megkapja az őrség jogát.
Sok alkalmuk még nem volt cseverészni a férfival, pedig fajtárssal van dolga.
Az üdvözlés hallatán azonban egész magasra ugrik a szemöldöke.*
~Barátom? Hogy hova nem képesek behízelegni magukat egyes emberek! Na barátom!~
- Baldrol. Helyesen mondva.
*Nincs apelláta, ezt egy éjszaki sem veszi puszira.*
- Találkoztunk volna?
~Barátom.~
*Teszi hozzá kérdéséhez kiemelt hangsúllyal ezt az egyszerű szócskát, persze csak magában.*
- Ha jól sejtem Darenn Soreylhez van szerencsém.
*Nyújtja kézfogásra a kezét, míg a másik teljesen mellé nem ér. Mégis csak emberek, s északi az északi.*
- Kissé furcsa a számomra, hogy hogyan is kerültél ide. Nem sok ember mászkál egyedül ezeken a területeken.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 14:27:15
Üzenet elküldve: 2016-06-09 14:27:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*A kis elf igazán fürge, észre sem vette, mikor lépett mellé. A kérdése megmosolyogtatja. ~Dehogy párbajozunk, legfeljebb elkenem ennek az árnyszülöttnek a száját.~ A gondolatait bölcsen megtartja magának. A mélységi azonban kitér a kérdése elől. Hogy a vereségtől fél vagy éppen, hogy túl erősnek gondolja magát, nem derül ki. Vagy amiatt aggódik, hogy a küzdelem hevében a legjobb szándék mellett sem lesz képes uralni az igazi természetét? Gius látott már sötételfet olyan vérmámorban őrjöngeni, amire még egy ork is elismerően hümmögött volna és bár nem hallott róla, hogy ez gyakori lenne, de ha eggyel előfordult, előfordulhat ezzel is. Mindenesetre sajnálja, hogy visszautasították, kíváncsi volt a másik képességeire.*
*Az ötlet meglepi, fel sem merült benne, hogy a törékeny lánnyal bocsátkozzon akár csak gyakorló harcba. Bár figyelemre méltó a ruganyossága és a fürgesége, tagjai törékenynek, gyengének tűnnek. Ráadásul a legkomolyabb közelharci fegyver, amit látott nála eddig, egy tőr volt. Hogy is lehetne megfelelő ellenfél a gyakorláshoz? Na persze, ha az egymásnak esést egy merőben eltérő értelmezését tekintjük, kevésbé lenne vonakodó… De erre jelenleg elég kicsi az esély.*
-Nem is tudom. Niavi, szeretnél gyakorolni?
*Ha a lány igennel válaszol, tovább kérdez, kissé úgy, mint mintha egy gyerekhez beszélne. Nem azért, mert lenézi a lányt, de nehezen tudja elképzelni, hogy képes lenne megvédeni magát.*
-Hogy szeretnél megküzdeni? Látom, kardod nincs, a tőr pedig nem ilyesmire való, szóval… pusztakezes harc?
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*A kis elf igazán fürge, észre sem vette, mikor lépett mellé. A kérdése megmosolyogtatja. ~Dehogy párbajozunk, legfeljebb elkenem ennek az árnyszülöttnek a száját.~ A gondolatait bölcsen megtartja magának. A mélységi azonban kitér a kérdése elől. Hogy a vereségtől fél vagy éppen, hogy túl erősnek gondolja magát, nem derül ki. Vagy amiatt aggódik, hogy a küzdelem hevében a legjobb szándék mellett sem lesz képes uralni az igazi természetét? Gius látott már sötételfet olyan vérmámorban őrjöngeni, amire még egy ork is elismerően hümmögött volna és bár nem hallott róla, hogy ez gyakori lenne, de ha eggyel előfordult, előfordulhat ezzel is. Mindenesetre sajnálja, hogy visszautasították, kíváncsi volt a másik képességeire.*
*Az ötlet meglepi, fel sem merült benne, hogy a törékeny lánnyal bocsátkozzon akár csak gyakorló harcba. Bár figyelemre méltó a ruganyossága és a fürgesége, tagjai törékenynek, gyengének tűnnek. Ráadásul a legkomolyabb közelharci fegyver, amit látott nála eddig, egy tőr volt. Hogy is lehetne megfelelő ellenfél a gyakorláshoz? Na persze, ha az egymásnak esést egy merőben eltérő értelmezését tekintjük, kevésbé lenne vonakodó… De erre jelenleg elég kicsi az esély.*
-Nem is tudom. Niavi, szeretnél gyakorolni?
*Ha a lány igennel válaszol, tovább kérdez, kissé úgy, mint mintha egy gyerekhez beszélne. Nem azért, mert lenézi a lányt, de nehezen tudja elképzelni, hogy képes lenne megvédeni magát.*
-Hogy szeretnél megküzdeni? Látom, kardod nincs, a tőr pedig nem ilyesmire való, szóval… pusztakezes harc?
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 14:20:30
Üzenet elküldve: 2016-06-09 14:20:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Indokolatlan Perchipfell//
*Fenőkövével dolgozik barátja élein. Térdén forgatva, hol egyik hol másik oldalát kaparva a fémlapnak. Az arcon jár az esze. Nem rég találkozott képmásának, Perchipfellnek hitt torzulatával. Vagy valóban Perchipfell lelkének fényi kivetülése volna? De Perchipfell lelke, Soreyl lelke egy darabja.*
~Hihetetlen! Már én sem tudom. Élsz vagy halsz, te szerencsétlen vasdarab?!~
*Elszégyenli magát. Nem akarja sértegetni barátját, védelmezőjét. Beszéddel folytatja.*
-Ne haragudj Perchipfell, drága barátom, de ha ilyen keveset mutatsz magadból, magam sem tudom mit higgyek.
*Mondja szomorú hangon. Ismételten szégyenbe esik. Parányit elpirul.*
-Bocsánat. Hiszek benned Perchipfell!
~Még szép!~
*Hallja a hangját a fejében. Máskor is szokta, de midig, maga Soreyl hangján szólt hozzá. Ám azomben ez egy női hang volt. Idő, és ijedtség mire felismeri. Most Niavi hangján csendült fel a mondat. Megszállott pillantással néz körbe. Azt hinné tényleg itt van a lány. De nem, sehol senki, amire nagyon vigyázz a férfi ha kardjával társalog. Megtébolyult arccal sétál, a már ijedtében elejtet kard előtt.*
-Nem lehet ez ember játéka. Vagy saját lényem szórakozik velem, és Niavi hangját hallatja őrületből, vagy valami természetfeletti jár az erdőben.
*Ekkora agymunkához, mindig előveszi, a gyermekkorában olvasott filozófusok beszédstílusát.*
-Megőrültem!
*Vonja le hosszas elmélkedés végső következtetését.*
-Bele kell nyugodnom. Még koravén sem vagyok máris folyik az agy a koponyámban, vagy démonok játszanak velem.
*Elmosolyodik.*
~Démon ajkán nem csengnek ilyen szépen a szavak.~
*És ezzel meg is elégszik egy időre. Ha Niavi hangját hallja olykor-olykor, abból rossz nem lehet. Sőt. Még élvezi is. Mindenesetre eztán sokkal jobban figyel Perchipfellre.*
~Valaki okosabbnak kellene megmutatnom ezt a kardot. Hátha megmondja mi lehet ez.~
*Majd táncot jár a hátán a hideg. Újra Niavi beszél*
~Mutogasd ami a tiéd!~
*Mondja játékos élcességgel. Agya őrültebb része, vagy a kard, ki tudja, a csilingelő magyarázó hangon, kezdi ecsetelni mondandóját.*
~A védelmedben állok, és te az enyémben. Magad hallod általam, és az vagyok akit a leginkább védenél.~
*Ezt most abszolút nem képes feldolgozni az agya. Ugyan a dolog tisztázva lett, de a felét sem érti. Zavaros gondolatait elhessegeti. Ez még csak a délutáni pihenője. Ma még dolga van. Hátára is köti Perchipfellt.*
-Perchi! Azért mert csengő hangon játszadozol még tudom hogy te vagy. Szóval, ezúton arra kérlek: Hiába vagy szép beszédű, fogd be egy darabig!
*Még nem tisztázódtak elméje szilánkjai. Most nem ezzel foglalkozik. Elindul megkeresi Jezabielt.*
//Indokolatlan Perchipfell//
*Fenőkövével dolgozik barátja élein. Térdén forgatva, hol egyik hol másik oldalát kaparva a fémlapnak. Az arcon jár az esze. Nem rég találkozott képmásának, Perchipfellnek hitt torzulatával. Vagy valóban Perchipfell lelkének fényi kivetülése volna? De Perchipfell lelke, Soreyl lelke egy darabja.*
~Hihetetlen! Már én sem tudom. Élsz vagy halsz, te szerencsétlen vasdarab?!~
*Elszégyenli magát. Nem akarja sértegetni barátját, védelmezőjét. Beszéddel folytatja.*
-Ne haragudj Perchipfell, drága barátom, de ha ilyen keveset mutatsz magadból, magam sem tudom mit higgyek.
*Mondja szomorú hangon. Ismételten szégyenbe esik. Parányit elpirul.*
-Bocsánat. Hiszek benned Perchipfell!
~Még szép!~
*Hallja a hangját a fejében. Máskor is szokta, de midig, maga Soreyl hangján szólt hozzá. Ám azomben ez egy női hang volt. Idő, és ijedtség mire felismeri. Most Niavi hangján csendült fel a mondat. Megszállott pillantással néz körbe. Azt hinné tényleg itt van a lány. De nem, sehol senki, amire nagyon vigyázz a férfi ha kardjával társalog. Megtébolyult arccal sétál, a már ijedtében elejtet kard előtt.*
-Nem lehet ez ember játéka. Vagy saját lényem szórakozik velem, és Niavi hangját hallatja őrületből, vagy valami természetfeletti jár az erdőben.
*Ekkora agymunkához, mindig előveszi, a gyermekkorában olvasott filozófusok beszédstílusát.*
-Megőrültem!
*Vonja le hosszas elmélkedés végső következtetését.*
-Bele kell nyugodnom. Még koravén sem vagyok máris folyik az agy a koponyámban, vagy démonok játszanak velem.
*Elmosolyodik.*
~Démon ajkán nem csengnek ilyen szépen a szavak.~
*És ezzel meg is elégszik egy időre. Ha Niavi hangját hallja olykor-olykor, abból rossz nem lehet. Sőt. Még élvezi is. Mindenesetre eztán sokkal jobban figyel Perchipfellre.*
~Valaki okosabbnak kellene megmutatnom ezt a kardot. Hátha megmondja mi lehet ez.~
*Majd táncot jár a hátán a hideg. Újra Niavi beszél*
~Mutogasd ami a tiéd!~
*Mondja játékos élcességgel. Agya őrültebb része, vagy a kard, ki tudja, a csilingelő magyarázó hangon, kezdi ecsetelni mondandóját.*
~A védelmedben állok, és te az enyémben. Magad hallod általam, és az vagyok akit a leginkább védenél.~
*Ezt most abszolút nem képes feldolgozni az agya. Ugyan a dolog tisztázva lett, de a felét sem érti. Zavaros gondolatait elhessegeti. Ez még csak a délutáni pihenője. Ma még dolga van. Hátára is köti Perchipfellt.*
-Perchi! Azért mert csengő hangon játszadozol még tudom hogy te vagy. Szóval, ezúton arra kérlek: Hiába vagy szép beszédű, fogd be egy darabig!
*Még nem tisztázódtak elméje szilánkjai. Most nem ezzel foglalkozik. Elindul megkeresi Jezabielt.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 13:40:54
Üzenet elküldve: 2016-06-09 13:40:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Tray//
*Mire Tray eljut odáig, hogy végig mondja, vagy egyáltalán gondolja a megkezdett mondatot, Meruwiel már kecsesen át is ugorja az a fránya fokot.*
- Megvan, köszi! *mosolyog töretlenül. Úgy tűnik még mindig nem szegheti semmi sem jó kedvét, főleg mióta már nem is foltos, és nem kell állandóan vakaróznia sem. Fiatalos, lendületes, és mindenkihez kedves... habár talán már másoknak is feltűnhetett, hogy a mélységihez különösképpen az.
Oda is pattan már fent a férfi elé vagy mellé, és kényelmesen, lábait lelógatva elhelyezkedik.*
- Ne félts Te engem, otthon a fák tetején vannak a házaink. Megszoktam a magasságot és a törött fokokat. *teszi le a kosarat, majd figyeli, ahogyan Tray szépen szét is szórja a drága szögeket. Csak vállat von.*
- Majd lefelé összeszedem őket.
*Ám még végig se mondja a mondatot, a férfi már szinte kikapja a kezéből a vizes tömlőt, és kiissza egész tartalmát. A lány halkan felnevet a kijelentésen.*
- Gondoltam, hogy szomjas lehetsz. Hozzak még? Mindjárt viszek a többieknek is. *pillant a többi építész felé. Aztán Trayakra mosolyog.*
- Mindjárt kész ez a szárny, és az ebéd is már fő. Isteni lesz ez a szavas ragu. Találtam hozzá laskagombát. Nem is nőtt messze innen, nem tudom, hogy nem vettük észre. De külön főzzük a gomba ellenes brigád miatt. *vigyorog. Hiszen olyanok sajnos mindig vannak, akik nem szeretik ezt a számára oly finom csemegét.*
- Csukd be a szemed! *mondja hirtelen eztán, széles, gyanús mosollyal arcán. Ha Tray nem tenné ezt meg, még noszogatja egy kicsit.*
- És most nyisd ki a szád! Bízz bennem! *mondja kedvesen, s ha a férfi így tesz, a következő pillanatban egy szép nagy, lédús, és istenien édes eperszem landol a szájában Meruwiel ujjainak hála. Nem tudja, hogy a férfi szereti e az epret, vagy csak úgy a gyümölcsöt egyáltalán, és reméli, hogy nem lesz tőle kiütéses vagy tüdőbajos... ki tudja manapság miktől betegszik meg valaki.
De gondolta, jó kis meglepetés volna a férfi számára. S ha Tray kinyitja a szemét, az elégedetten epret majszolós, mosolygó szemű elfet láthatja maga előtt, markában a már imént említett gyümölcsökkel, amik eddig a zsebében lapultak titokban.*
//Két hattal később//
//Tray//
*Mire Tray eljut odáig, hogy végig mondja, vagy egyáltalán gondolja a megkezdett mondatot, Meruwiel már kecsesen át is ugorja az a fránya fokot.*
- Megvan, köszi! *mosolyog töretlenül. Úgy tűnik még mindig nem szegheti semmi sem jó kedvét, főleg mióta már nem is foltos, és nem kell állandóan vakaróznia sem. Fiatalos, lendületes, és mindenkihez kedves... habár talán már másoknak is feltűnhetett, hogy a mélységihez különösképpen az.
Oda is pattan már fent a férfi elé vagy mellé, és kényelmesen, lábait lelógatva elhelyezkedik.*
- Ne félts Te engem, otthon a fák tetején vannak a házaink. Megszoktam a magasságot és a törött fokokat. *teszi le a kosarat, majd figyeli, ahogyan Tray szépen szét is szórja a drága szögeket. Csak vállat von.*
- Majd lefelé összeszedem őket.
*Ám még végig se mondja a mondatot, a férfi már szinte kikapja a kezéből a vizes tömlőt, és kiissza egész tartalmát. A lány halkan felnevet a kijelentésen.*
- Gondoltam, hogy szomjas lehetsz. Hozzak még? Mindjárt viszek a többieknek is. *pillant a többi építész felé. Aztán Trayakra mosolyog.*
- Mindjárt kész ez a szárny, és az ebéd is már fő. Isteni lesz ez a szavas ragu. Találtam hozzá laskagombát. Nem is nőtt messze innen, nem tudom, hogy nem vettük észre. De külön főzzük a gomba ellenes brigád miatt. *vigyorog. Hiszen olyanok sajnos mindig vannak, akik nem szeretik ezt a számára oly finom csemegét.*
- Csukd be a szemed! *mondja hirtelen eztán, széles, gyanús mosollyal arcán. Ha Tray nem tenné ezt meg, még noszogatja egy kicsit.*
- És most nyisd ki a szád! Bízz bennem! *mondja kedvesen, s ha a férfi így tesz, a következő pillanatban egy szép nagy, lédús, és istenien édes eperszem landol a szájában Meruwiel ujjainak hála. Nem tudja, hogy a férfi szereti e az epret, vagy csak úgy a gyümölcsöt egyáltalán, és reméli, hogy nem lesz tőle kiütéses vagy tüdőbajos... ki tudja manapság miktől betegszik meg valaki.
De gondolta, jó kis meglepetés volna a férfi számára. S ha Tray kinyitja a szemét, az elégedetten epret majszolós, mosolygó szemű elfet láthatja maga előtt, markában a már imént említett gyümölcsökkel, amik eddig a zsebében lapultak titokban.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-09 12:13:26
Üzenet elküldve: 2016-06-09 12:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Jezabiel//
*Mióta a mérnök mesterrel dolgozik, teljesen felszabadult lett és kiegyensúlyozott. Mint a mondás is tartja, munkája meghozza gyümölcsét. Nagyon koncentrál eleinte, hogy megfeleljen ennek a kis tűzről pattant menyecskének, de már hamarosan eltűnik róla a nyomás, melyet a megfelelni akarás szörnyű súlya alatt érzett. Bár az aprónép nem mutatja, mégis sejti, hogy meg van elégedve a munkájával, néha tovább rajta is tartotta szemeit, mint kellett volna. Szigorú tekintetéből azért ki lehetett olvasni a megbecsülés jeleit, az eleinte gyanakvó méregetések, átváltoztak elismerő tekintetekké. Továbbra sincsenek mélyen szántó, hosszú órákkal teli beszélgetéseik, de már naponta többször szót váltanak egymással, a munkán kívüli dolgokról is. Úgy néz ki az aprónépnél jól bevált a taktika, melynek szerves részét képezte a türelem, engedelmesség, és szorgalom bűvös hármasa. Napról-napra, egyre jobban átszellemülve végzi el maradéktalanul a rá bízott feladatot. Munkáját későn este hagyja abba és már kora reggel kis műhelyükben ügyködik, mikor még csak Jeza éppen a másik oldalára fordul álmában, miközben bonyolult szerkezeteken jár az elméje.*
-Lenne pár ötletem, ha nem haragszol, szeretném veled megosztani?
~Remélem díjazni fogod~
-Szerény véleményem szerint, elkélne itt valami féle fürdő alkalmatosság, elsősorban a szebbik nemnek
*Mondata vége felé lesüti szemeit és halvány pír jelenik meg orcáján*
Nem gondolok én bonyolult tákolmányra, szövevényes-kusza szerkezetre, csak valami nagy dézsára, amelyet akár deszkákból is meg lehet csinálni a fel nem használt hulladékból akár.
*Mondata végén kihúzza magát, bár nem akar felémagasodni, mégis büszke népe tartását ölti magára*
-Lehet számodra szokatlan, de mi testvérünkként tiszteljük a természetet, a fákat óvó testvéreinknek tekintjük. Hisszük, hogy minden élőlénynek lelke van, melynek életét meg kell óvnunk.
*Szavait mély átéléssel folytatja tovább*
-Ezért kérlek szépen téged, ügyeljünk arra, hogy minden maradékot használjunk fel, hogy minél kevesebb fát kelljen kivágni
*Próbál most már lazább tartást felvenni és alacsonyabban tartani magasságát, ami elég komikusan néz így ki. Nem szeretné ha társának kisebbségi érzete lenne alcsony termetéből kfolyólag*
-Úgy vélem egy kisebb víztározót is ki lehetne alakítani, ami több szempontból is praktikus lenne. Nem akarok én beleszólni a dolgaidba, mert hozzád képest én csak egy földtúró jobbágy vagyok, csak szerettem volna megosztani veled pár dolgot, ami megfordult butácska kobakomban
*Arcán széles mosoly vetett barázdákat és halk kacajra emelte hangját, miközben kivillantotta szabályos fehér fogsorát.*
-Számtalan ötletem lenne még, amennyiben nem bánod megosztanám veled? Most viszont szeretnélek megkérni, hogy szerezz be nekem néhány dolgot, ha esetleg van a birtokodban, megköszönném ha adnál belőlük.
*Egy listát vesz elő, amin a következő dolgokat vetette a papírra: kötél, zsinór, vízhatlan, erős szövet vagy ruha anyag*
-Megengeded?
*Tisztelettudóan mehajol, majd visszatér munkájához, amit épp félbehagyott*
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.09 12:15:18
//Két hattal később//
//Jezabiel//
*Mióta a mérnök mesterrel dolgozik, teljesen felszabadult lett és kiegyensúlyozott. Mint a mondás is tartja, munkája meghozza gyümölcsét. Nagyon koncentrál eleinte, hogy megfeleljen ennek a kis tűzről pattant menyecskének, de már hamarosan eltűnik róla a nyomás, melyet a megfelelni akarás szörnyű súlya alatt érzett. Bár az aprónép nem mutatja, mégis sejti, hogy meg van elégedve a munkájával, néha tovább rajta is tartotta szemeit, mint kellett volna. Szigorú tekintetéből azért ki lehetett olvasni a megbecsülés jeleit, az eleinte gyanakvó méregetések, átváltoztak elismerő tekintetekké. Továbbra sincsenek mélyen szántó, hosszú órákkal teli beszélgetéseik, de már naponta többször szót váltanak egymással, a munkán kívüli dolgokról is. Úgy néz ki az aprónépnél jól bevált a taktika, melynek szerves részét képezte a türelem, engedelmesség, és szorgalom bűvös hármasa. Napról-napra, egyre jobban átszellemülve végzi el maradéktalanul a rá bízott feladatot. Munkáját későn este hagyja abba és már kora reggel kis műhelyükben ügyködik, mikor még csak Jeza éppen a másik oldalára fordul álmában, miközben bonyolult szerkezeteken jár az elméje.*
-Lenne pár ötletem, ha nem haragszol, szeretném veled megosztani?
~Remélem díjazni fogod~
-Szerény véleményem szerint, elkélne itt valami féle fürdő alkalmatosság, elsősorban a szebbik nemnek
*Mondata vége felé lesüti szemeit és halvány pír jelenik meg orcáján*
Nem gondolok én bonyolult tákolmányra, szövevényes-kusza szerkezetre, csak valami nagy dézsára, amelyet akár deszkákból is meg lehet csinálni a fel nem használt hulladékból akár.
*Mondata végén kihúzza magát, bár nem akar felémagasodni, mégis büszke népe tartását ölti magára*
-Lehet számodra szokatlan, de mi testvérünkként tiszteljük a természetet, a fákat óvó testvéreinknek tekintjük. Hisszük, hogy minden élőlénynek lelke van, melynek életét meg kell óvnunk.
*Szavait mély átéléssel folytatja tovább*
-Ezért kérlek szépen téged, ügyeljünk arra, hogy minden maradékot használjunk fel, hogy minél kevesebb fát kelljen kivágni
*Próbál most már lazább tartást felvenni és alacsonyabban tartani magasságát, ami elég komikusan néz így ki. Nem szeretné ha társának kisebbségi érzete lenne alcsony termetéből kfolyólag*
-Úgy vélem egy kisebb víztározót is ki lehetne alakítani, ami több szempontból is praktikus lenne. Nem akarok én beleszólni a dolgaidba, mert hozzád képest én csak egy földtúró jobbágy vagyok, csak szerettem volna megosztani veled pár dolgot, ami megfordult butácska kobakomban
*Arcán széles mosoly vetett barázdákat és halk kacajra emelte hangját, miközben kivillantotta szabályos fehér fogsorát.*
-Számtalan ötletem lenne még, amennyiben nem bánod megosztanám veled? Most viszont szeretnélek megkérni, hogy szerezz be nekem néhány dolgot, ha esetleg van a birtokodban, megköszönném ha adnál belőlük.
*Egy listát vesz elő, amin a következő dolgokat vetette a papírra: kötél, zsinór, vízhatlan, erős szövet vagy ruha anyag*
-Megengeded?
*Tisztelettudóan mehajol, majd visszatér munkájához, amit épp félbehagyott*
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.09 12:15:18
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346